Eféz. 3,1 Ezért vagyok én, Pál, a Krisztusnak foglya ti érettetek, a pogányokért,
azaz a nemzetekért*
*Az apostol
bizonyságtétele elhívásáról, és feladatáról, és rabságáról: „Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott
az a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát.
Ezért vagyok én, Pál, a Krisztusnak
foglya ti érettetek, a pogányokért, azaz nemzetekbeliekért; Ha ugyan
hallottátok Isten kegyelmének rendelkezését, melyet nékem adott a ti
érdeketekben; Ennek az Evangéliumnak lettem szolgájává az Isten kegyelmének ajándékából, amelyben
hatalmának ereje által részesített engem. „… Aszerint a megbízatás szerint,
amelyet Isten nekem a ti javatokra adott, hogy teljesen feltárjam előttetek az
Isten igéjét” (Eféz. 3,8.1-2.7;Kol. 1,25)
„Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy éljetek úgy, mint illik,
éljetek méltón elhívatásotokhoz, mellyel elhívattatok” (Eféz. 4,1)
Filemont így üdvözli az
apostol: „Pál, Krisztus Jézusnak foglya, és Timóteus, az atyafi, a
testvér, Filemonnak, a mi szeretett testvérünknek és munkatársunknak” (Filem. 1,1)
Timóteust pedig így
bátorítja: „Ne szégyelld hát a mi
Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát, hanem szenvedj velem
együtt az evangéliumért, Isten ereje által” (2 Tim. 1,8).
Eféz. 3,2 Ha ugyan hallottátok, és ha tényleg megértettétek, és
felfogtátok Isten kegyelmének rendelkezését, melyet nékem adott a ti
érdeketekben, amelyben a ti javatokra részesültem*
*És így folytatja
az apostol: „Amaz örök eleve-elvégezése, vagyis az örök korokban előzetesen
tett elhatározása szerint, amelyet
megcselekedett, és megvalósított
a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban”
(Eféz. 3,11)
„Hogy kijelentse, kinyilatkoztassa, leleplezze az ő
Fiát énbennem, hogy jó hírként,
örömhírként hirdessem őt a pogányok vagyis a nemzetek között…” (Gal. 1,16).
Eféz. 3,3 Hogy tudniillik kijelentés, kinyilatkoztatás, a lepel lerántása útján
ismertette meg velem a titkot, aszerint, amint az elébb, amint azt korábban
megírám röviden,
Eféz. 3,4 Melynek olvasásából megérthetitek, hogy micsoda az én értelmem, hogy
hogyan értem én, és milyen az én ismeretem a Krisztus titka felől. Hogy milyen
betekintést nyertem, hogy micsoda belátást kaptam Krisztus titkába*
*Az apostol
megvallása: „Mert én elsősorban azt
adtam át nektek, amit én magam is kaptam…”
(1Kor. 15,3)
„Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam néktek…” (1Kor. 11,23)
Mert: „Nekünk
pedig kinyilatkoztatta, kijelentette, feltárta, megjelentette, leleplezte, és
nyilvánvalóvá tette Isten az Ő Szelleme által, mert a Szellem mindent
megvizsgál, mindent átlát, kikutat, kifürkész még Isten mélységeit is.
[Más
fordítás: Mert a bennünk élő
Szellem mindent kutat, vizsgál, tanulmányoz, még Isten igazi lényegét is” (1
Kor. 2,10)
És a Galatáknak szintén
megírja, hogy: „Tudtotokra adom pedig
atyámfiai, hogy az az evangélium, aza az örömhír, jó hír, melyet én hirdettem, nem ember szerint való, nem
embertől származik. Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra,
hanem a Jézus Krisztus kijelentése, kinyilatkoztatása által, a Krisztus Jézus
leleplezésén át jutottam hozzá” (Gal. 1,11-12).
Eféz. 3,5 Amely egyéb, vagyis a korábbi időkben, más nemzedékek idejében meg nem
ismertettetett az emberek fiaival úgy, ahogy most kijelentetett,
kinyilatkoztatott, felfedetett, lelepleztetett, az Ő szent, vagyis az Istennek,
az Ő szolgálatának fenntartott, és a világtól elválasztott apostolainak, - az
evangélium nagyköveteinek, csodatevő erőkkel meghatalmazottainak - és
prófétáinak, az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeknek, a
Szellem által:
Eféz. 3,6 Hogy tudniillik a pogányok, a nemzetekbeliek örököstársak és egyugyanazon
test tagjai, mert egy testbe vannak szerkesztve, és részesei, azaz részestársai
az ő ígéretének a Krisztus Jézusban az evangélium, a jó hír, az örömüzenet
által*
*Így szólt Isten
szava a prófétán keresztül: „És
eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal, azaz a megigazítás eldöntése,
és könyörülettel, és kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el.
Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat. Mert bevetem
vele a földet, és akit „Nincs irgalom”- nak hívnak, ahhoz irgalmas leszek, a
„Nem népem”- nek ezt mondom: Népem vagy, ő pedig ezt mondja: Én Istenem!” (Hós.
2,18-19.22)
Pál apostol a Rómabelieknek
írott levelében idézi a próféciát, ezzel azt is kijelentve, hogy ez a Krisztus
népének szól: „Amint Hóseásnál is mondja: Népemnek nevezem, amely
nem volt az én népem, és szeretettnek
azt, ami nem volt szeretett, és aki irgalmat nem talált, irgalmasságot találónak. És lészen, hogy azon a helyen, ahol ez
mondatott nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fognak
hívatni.” (Róm. 9,25-26)
Péter apostolon keresztül
pedig kijelentést nyer a prófécia beteljesülése: „Ti azonban választott
nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe,
hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos
világosságára hívott el titeket. Akik
egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem
volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok” (1 Pét. 2,9-10)
És így valósult meg Isten szava, amely kijelenti,
hogy: „De lesz még annyi Izráel fiainak a száma, mint a homok a
tengerparton, amelyet nem lehet megmérni, sem megszámolni. Akkor ahelyett, hogy
ezt mondanák nekik: Nem vagytok népem! - ezt mondják: Az élő Isten fiai
vagytok!” (Hós. 1,10)
Ezért: „Nincs többé zsidó, sem
görög, azaz: pogány; nincs rabszolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti
mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok,
tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal.
3,28-29)
Azért: „Mert hiszen
egy Szellemben mi mindnyájan egy testté (szóma) = egy személlyé meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, azaz:
pogányok, akár rabszolgák akár szabadok, és mindnyájan egy Szellemmel
itattattunk meg, Mert valamennyiünket egy Szellem itatott át. Ezért:
„… nincs különbség és nincs megkülönböztetés zsidó meg görög azaz: pogány
között; mert ugyanaz az Ura mindnyájunknak, aki kegyelemben gazdag mindenekhez,
és bőkezű mindazokhoz akik Őt segítségül hívják”(1 Kor. 12,13; Róm. 10,12)
A
Korintusbeliekhez pedig így szól az Úr: „Ti… Krisztusé vagytok,
Krisztus pedig Istené” (1 Kor. 3,23)
És Pál apostol
így folytatja: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva
vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal.
3,29).
Eféz. 3,7 Amelynek szolgájává lettem az Isten kegyelmének ama ajándékából, mely
adatott nékem az Ő hatalmának és erejének munkája, és működése szerint.
Eféz. 3,8 Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott és jutott
osztályrészül ez a kegyelem, ez az ajándék, hogy a pogányoknak, vagyis a
nemzetbelieknek örömüzenetül hirdessem a Krisztus végére mehetetlen, mérhetetlen, felfoghatatlan,
kinyomozhatatlan, kifürkészhetetlen gazdagságát*
*És így folytatja
az apostol: „Mert én ugyanis a legkisebb, legjelentéktelenebb vagyok az apostolok között, aki nem vagyok méltó,
és nem vagyok érdemes arra, hogy apostolnak neveztessem, hogy apostolnak
hívjanak, mert háborgattam, üldöztem az Isten kihívott gyülekezetét, az
eklézsiát. De Isten kegyelme által vagyok az, ami vagyok. És az ő hozzám való,
és nekem juttatott, belém árasztott kegyelme nem lőn hiábavaló, nem volt
sikertelen, nem maradt bennem hatástalan, nem lett eredménytelen, tartalom
nélküli, üres, semmit érő, vagy céltalan. Sőt többet munkálkodtam, és keményebben
dolgoztam, és fáradoztam mindegyiküknél, és mint azok mindnyájan. De nem én, hanem az Istennek velem való
kegyelme” (1 Kor. 15,9-10)
„Ki előbb istenkáromló, rágalmazó,
gyalázkodó, becsmérlő, szitkozódó, az övéit, üldöző és erőszakoskodó ember
valék: de könyörült rajtam, és mégis irgalmat nyertem, mert tudatlanul
cselekedtem hitetlenségben. Szerfelett megsokasodott pedig és bőségesen kiáradt
rám a mi Urunknak kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. Igaz
beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e
világra, hogy megtartsa, hogy üdvözítse a bűnösöket, akik közül első vagyok én.
De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem, és rajtam mutassa meg
legelőbb a teljes hosszútűrését, végtelen türelmét példa gyanánt azoknak, akik majd hisznek Őbenne, és így az
örök életre jutnak” (1 Tim. 1,13-16)
Mert az Úr Jézus az: „Aki által nyertük, kaptuk, és vettük a
kegyelmet és az apostolságot, az apostoli küldetést, megbízást a hitben
való engedelmességnek okáért. Hogy a hitnek minden nemzet meghódoljon, hogy
minden pogányok, vagyis minden nép, és nemzet között munkálkodjunk az ő neve
dicsőségére” (Róm. 1,5)
„… Aszerint a megbízatás
szerint, amelyet Isten nekem a ti javatokra adott, hogy teljesen feltárjam
előttetek az Isten igéjét” (Kol. 1,25).
Eféz. 3,9 És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama
titok felől, amely elrejtetett vala örök időktől-világkorszakoktól fogva az
Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus
által. [
Más fordításban: És felvilágosítsak minden embert,
hogyan valósult meg ez a titok, amely kezdettől fogva el volt rejtve az
Istenben, a mindenség Teremtőjében].
Eféz. 3,10 Azért, hogy megismertettessék, hogy kijelentse, ismertté tegye, értésére
adja, tudomására hozza most a mennybeli fejedelemségekkel, és az égi helyeken
lévő fennhatóságokkal, és hatalmasságokkal a kihívott gyülekezet, az eklézsia
által az Istennek sokféle, és szerfölött sokrétű bölcsessége*
*És így folytatódik
a kijelentés: „Tudniillik ama titkot, mely el vala rejtve ősidők, és világkorszakok,
és nemzedékek, vagyis generációk óta az emberek elől, most pedig megjelentetett, kijelentetett, kinyilatkoztatott,
nyilvánvalóvá tétetett, és láthatóvá vált az Ő szentjeinek. Akikkel az
Isten meg akarta ismertetni, akiknek tudtára
akarta adni azt, hogy milyen nagy a pogányok, vagyis a nemzetek között eme titok
dicsőségének gazdagsága. Az
tudniillik, hogy a Krisztus tibennetek] van, a dicsőségnek ama reménysége.
[Más
fordításban: Velük, az Ő
szentjeivel akarta ugyanis megismertetni az Isten, milyen fönséges gazdagságot
rejt a pogányok, vagyis nemzetek számára ez a titok. Hogy miben áll e titoknak,
dicső gazdagsága a nemzetek között: Krisztus bennetek, Ő a mi dicső
reménységünk, Ő a megdicsőülés reménye]” (Kol. 1,26-27) .
És azért
jelentetett ki: „hogy szívük
felbátorodjék, összeforrva szeretetben, és eljussanak
a teljes bizonyossághoz vezető ismeret egész gazdagságára: az Isten titkának, Krisztusnak
ismeretére. Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve” (Kol.
2,2-3)
Hatalmas titok ez, hogy: „... Isten megjelent hústestben...” (1 Tim. 3,16).
És most már: „...a
Krisztus ti bennetek van...” (Kol.
1,27)
Erről a titokról már Dávid is
prófétált „...a király ellenségeinek
szívében” (Zsolt. 45,6)
És
folytatódik a kijelentés: „Mert úgy tetszett neki, hogy megismertetvén velünk az Ő akaratának titkát az Ő jó
kedve, az Ő jóságos tetszése szerint, melyet eleve elhatározott, és elrendelt
magában, és amelyet kijelentett Őbenne, az idők, a korszakok teljességének rendjére, a befejezettség,
és tökéletesség megvalósítására vonatkozóan. Hogy ismét egybeszerkeszt, egységbe
foglal,
összefog, és megújít magának mindeneket, vagyis hogy újra egyesíti a
mindenséget a
Krisztusban, mint Főben, mind, amelyek a mennyekben vannak, mind, amelyek e
földön vannak / élnek / Őbenne egyesüljön, akiben vettük és nyertük el az örökséget, előre
elrendelve, az Ő elhatározásának, szándékának, és végzésének
megfelelően. És ahogyan erre a többi embertől eleve különválasztott minket az, aki
mindent az ő akaratának tanácsából cselekszik, aki mindent az ő szabad
elhatározása szerint tesz, és aki a tőle akart terv szerint munkásságával a
mindenséget áthatja, és működésben tartja. S azon munkálkodik, hogy legyünk mi magasztalására az
Ő dicsőségének, szolgáljunk hát felsége dicsőségére, akik előre, reménykedtünk
a Krisztusban”
[Más fordítás: Mi, akik már korábban is Krisztusba
vetettük elváró reményünket] (Eféz.
1,9-12)
De amíg hústest szerint
élünk, addig azt mondja az apostol: „Hozzátok azonban, testvérek, atyámfiai nem
szólhattam, és nem beszélhettem úgy,
mint szellemi emberekhez, hanem csak, mint hústestiekhez, mint akik még nem
nőttetek fel Krisztusban, akik még kisdedek,
gyermekek, kiskorúak vagytok” (1 Kor. 3,1)
„A tökéletesek, akik
érettek, bevégzettek, teljességre jutottak között
azonban mi is bölcsességet szólunk, és hirdetünk. De nem e
világnak, nem ennek a kornak -
világkorszaknak - sem e világ múlandó fejedelmeinek, azaz nem e világkorszak vezetőiét, akik
elpusztulnak, kik eltöröltetnek, és megsemmisülnek bölcsességét, miknek hatása elvész. Hanem
Isten titkos, és titokzatos
bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett
bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva, már a világkorszakok előtt elrendelt külön a mi
dicsőségünkre” (1 Kor. 2,6-7).
Eféz. 3,11 Amaz örök eleve-elvégezés, vagyis az
örök korokban előzetesen tett elhatározása, és szándéka szerint, amelyet
megvalósított a Krisztus
Jézusban, a mi Urunkban*
*És így folytatja
az apostol: „Aszerint, amint magának kiválasztott, kiválogatott minket Őbenne a világ
teremtetése, és a világalap levetése / Isten színe elől való elvetése / előtt, hogy legyünk mi szentek és
feddhetetlenek hibátlanok,
kifogástalanok, szeplő és fogyatékosság nélküliek, támadhatatlanok, teljesen épek Őelőtte, Isten
szerinti szeretetben. Eleve elhatározván és
eldöntve kiszemelt, hogy minket a maga fiaivá
fogad, és
egy fiú helyére helyez Jézus Krisztus által, az Ő akaratának jó kedve szerint”
[Más fordítás:
Szeretetéből indítva azonban már eleve kiszemelt, és különválasztott, minket a
maga számára a Krisztus Jézusban avégre, hogy fiaivá tegyen, ahogyan ezt akarata,
és jóságos tetszése is helyeselte]”
(Eféz. 1,4-5)
Eféz. 3,12 Akiben van a mi bátorságunk szabadon, és bizodalommal való menetelünk, és biztonságos utunk Istenhez az Őbenne
való hit által*
* „Mert Őáltala van menetelünk, és szabad utunk
mindkettőnknek egy Szellemben az Atyához”
(Eféz.
2,18)
Az Úr Jézus
kijelentése: „... Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához,
csakis énáltalam” (Ján. 14,6).
Az apostolon keresztül
megerősíttetik a kijelentés: „Aki által
van a menetelünk is, mert megnyílt
számunkra az út, és szabadon járulhatunk hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben
most állunk, vagyunk, és élünk. És ujjongva dicsekedünk az Isten fiai
dicsőségének reménységében.
[Más fordítás: És dicsekszünk a reménységgel, hogy az
isteni dicsőség részesei lehetünk]” (Róm. 5,2)
Hát: „Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem
királyi székéhez, trónjához, hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet
találjunk, alkalmas időben való segítségül, amikor segítségre van szükségünk” (Zsid.
4,16)
Ezért hát: „Járuljunk azért oda hozzá igaz szívvel,
hitnek teljességével, mint akiknek szívük tiszta, vagyis megtisztult a gonosz
lelkiismerettől, azaz: szellemi
együttészleléstől. És egész lényük meg van mosva tiszta vízzel. Tartsuk meg a
reménységnek vallását tántoríthatatlanul, és a reménység hitvallásához
szilárdan ragaszkodjunk, mert hű az, aki ígéretet tett” (Zsid. 10,22-23).
Eféz. 3,13 Azért kérlek, hogy ne csüggedjetek, ne
veszítsétek el bátorságotokat, ne gyengítsenek el az én tiérettetek való
nyomorúságaim, az elszenvedett megpróbáltatásaim, szorongattatásom,
és az üldözésem miatt, amelyek néktek dicsőségetekre szolgálnak*
*Így figyelmezteti
a Szent Szellem a minden korban élő hívőket:
„Hogy senki meg ne tántorodjék ama
szorongattatások között, a mostani
megpróbáltatásokban; mert ti magatok tudjátok, hogy mi arra rendeltettünk. Mert
mikor közöttetek valánk, amikor nálatok voltunk is, már előre megmondtuk
néktek, hogy szorongattatásnak leszünk kitéve, hogy üldözni fognak minket;
amint tapasztaltátok, és meg is
történt” (1 Thess. 3,3-4)
„De mindazok is, akik kegyesen akarnak élni Krisztus
Jézusban, szintén üldöztetni fognak” (2 Tim. 3,12)
Az Úr Jézus előre figyelmezteti az Övéit: „Emlékezzetek meg ama beszédekről, azokról
az igékről, amelyeket én mondtam
néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is
üldöznek majd; ha az én beszédemet, az én igéimet megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért
cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem” (Ján. 15,20-21).
Eféz. 3,14 Ez okáért meghajtom térdeimet az
Atya előtt, a mi Urunk Jézus Krisztus előtt,
Eféz. 3,15 Akiről neveztetik, és akitől
nevét nyerte minden nemzetség, azaz a leszármazottak összessége, mennyen
és földön*
*Pál apostol idézi
a próféciát: „Mert meg van írva: Élek én, mond az Úr, mert nékem hajol meg minden
térd, és minden nyelv Istent magasztalja. [Más
fordításban: „Ezt mondja az Írás: Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr
-, előttem meghajlik minden térd, s minden nyelv nyíltan vallást tesz az
Istenről]” (Róm. 14,11)
Mert így szólt
Jehova: „Rám figyeljetek a föld legvégéről is, és
megszabadultok, mert én vagyok az Isten,
nincs más! Magamra esküdtem, igazság jött ki számon, szavam
megmásíthatatlan: Előttem hajol meg minden térd, rám esküszik minden nyelv.
Csak az Úrban van, így szólnak felőlem, minden igazság és erő, Ő hozzá mennek,
és megszégyenülnek mindazok, akik gyűlölték őt. Az Úrban igazul meg és
dicsekszik Izráelnek egész magva!” (Ésa. 45,22-25)
Az apostol pedig vallást tesz
arról, hogy kiben igazulunk meg: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a
törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus
Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény
cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy hústest
sem” (Gal. 2,16)
És arról a NÉV-ről, amely előtt meghajol minden térd: „Hogy a Jézus nevére minden
térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv
vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére”
(Fil. 2,10-11).
Eféz. 3,16 Hogy adja meg néktek az Ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan
megerősödjetek az Ő Szelleme által a belső emberben;
[Más fordítás: „És
kérem, adja meg nektek, hogy dicső gazdagságának mértékében belső emberetek úgy
elhatalmasodjék, hogy ti az Isten Szellemén át uralomra juthassatok].
Eféz. 3,17 Hogy állandóan ott lakozzék Krisztus hit által a ti szívetekben*
*Hogy velem
együtt megvallhassátok, hogy:
„Krisztussal együtt megfeszíttettem, azaz
oszlopra szegeztettem. Élek pedig többé
nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most hústestben élek, az
Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta, és
feláldozta érettem” (Gal. 2,20)
Az Úr Jézus
kijelentése: „Én vagyok a szőlőtő, ti a
szőlővesszők: Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt:
mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ha valaki nem marad énbennem,
kivettetik, mint a lemetszett
szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és
megégnek, mert elégetik”
(Ján. 15,5-6)
És
Pál apostolon keresztül így szól az Úr: „…Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé.
[Más fordítás:
Ha pedig valaki a Krisztus Szellemét nem birtokolja az nem is az Övé].
Hogyha pedig Krisztus bennetek van, jóllehet a test, azaz egész lényetek
halandó a bűn miatt, azaz a céltévesztés következtében, a szellem azonban
örökélet, vagyis természetfeletti életet ad megigazultság által]” (Róm 8,9-10).
Eféz. 3,18 Az Isten szerinti szeretetben meggyökerezvén, szilárddá,
stabillá válva, gyökeret verve, és gyökereivel szilárdan a talajba kapaszkodva,
és azokon keresztül táplálkozva, és így alapot véve, azért hogy megérthessétek
és képesek legyetek felfogni minden szentekkel együtt, mi a szélessége és
hosszúsága és mélysége és magassága* az
Isten jóvoltának.
[Más fordításban: „Hogy
az összes szentekkel együtt erőt nyerjetek annak felfogására, hogy a
szeretetben mennyi a szélesség, hosszúság, magasság és mélység]**
*A görög
szövegben „Mennyi a szélessége, hosszúsága, magassága és mélysége…”: ezt a négyirányú kiterjedést a mondat egyenlőnek, egyenlően
végtelennek tekinti: ez a négyirányú, kockaszerű kiterjedés a tökéletesség
kifejezője.
**Jóbhoz így szól
az Úr: „Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére
eljuthatsz-é? Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az a holtak
hazájánál; hogy ismerheted meg, mit tudhatsz róla? Hosszabb annak mértéke és
terjedelme a földnél, és szélesebb a
tengernél” (Jób. 11,7-9).
Eféz. 3,19 És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felülhaladó szeretetét,
hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig* mert így
teltek be az Isten egész teljességével**
*Teljessége (pléróma): ami telve van valamivel;
teljesség, tökéletes beteljesedés. /
vagyis: az egyház, az eklézsia az a „hely” amelyet teljesen betölt Isten
valósága /.
**Azért: „Mert Őbenne
lakozik az istenségnek egész teljessége testileg (szóma): az Ő lényében. És ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje
minden fejedelemségnek, kormányzatnak
és hatalmasságnak, és hatalomnak”
[Más
fordítás: Mert testileg (szóma): az Ő lényében lakozik minden, ami az istenséget betölti, és benne lettetek ennek a teljességnek
részesei, és titeket Ő tölt meg]. (Kol. 2,9-10)
Eféz. 3,20 Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, mert
hatalma van és képes rá, feljebb, sőt azon
felül is hogysem mint kérjük vagy elgondoljuk, - vagy amit mi kérünk vagy megértünk, - a
mibennünk munkálkodó erő, a bennünk
ható hatalma szerint,
Eféz. 3,21 Annak légyen dicsőség a
kihívottak közösségében, az eklézsiában, - a Krisztus Jézusban - nemzedékről nemzedékre, minden nemzedéken át
örökkön örökké. Ámen!