Ima

Uram, figyelmezz szavaimra; értsd meg az én sóhajtásomat! Ügyelj az én kiáltásom szavára, én Királyom és én Istenem; mert én hozzád imádkozom! Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel készülök hozzád és vigyázok. Mert nem olyan Isten vagy te, aki hamisságban gyönyörködnél; nem lakhatik tenálad gonosz.  Zsoltárok 5:2 - 5:5

"Minden reggel első dolgotok legyen felajánlani magatokat Istennek. Így imádkozzatok: Fogadj el Uram tulajdonodnak. Minden tervemet lábaidhoz teszem. Használj fel ma is szolgálatodra. Maradj velem s engedd, hogy minden munkámat tebenned végezzem! - Ez mindennapi kötelességetek legyen.

Minden reggel újból szenteljétek magatokat az Úrnak. Minden terveteket neki rendeljétek alá, hogy megvalósítsátok vagy feladjátok, amint gondviselése akarja. Így adjátok át, ajánljátok fel Istennek életeteket napról napra, hogy az mindinkább átalakuljon és hasonlóvá váljon Krisztus életéhez."

(Ellen G. White: Jézushoz vezető út, Növekedés Krisztusban c. fejezetből)

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/07/ima.html

Krisztus Gyülekezete Marosvásárhely

Mai Ige

„Milyen sokszor bízunk egymásban, de kételkedünk Urunkban. Halandó emberek szavaiban megbízunk, de nem szavazunk bizalmat Isten Igéjének. De ó, milyen világosság és dicsőség ragyogna ránk életünk minden napján, ha sosem felednénk, hogy Isten komolyan gondolja, amit kimondott.”
A. B. Simpson 

Nezd A Fold Nepe - Akitol Fenyesseg

Galata levél 2. fejezet: az apostol HIrDETI A Krisztusban eljött kegyelmet (revideált)

Gal. 2,1 Azután tizennégy esztendő múlva ismét fölmentem Jeruzsálembe Barnabással* együtt elvivén magammal Titust is.

*Barnabás volt az, aki: „Amikor Saul megérkezett Jeruzsálembe, csatlakozni próbált a tanítványokhoz, de mindenki félt tőle, mert nem hitték, hogy tanítvány. Barnabás azonban maga mellé vette, elvitte az apostolokhoz, és elmondta nekik, hogyan látta az Urat az úton, és hogy beszélt vele, és milyen nyíltan szólt Damaszkuszban, Jézus nevében. Ettől fogva velük együtt járt-kelt Jeruzsálemben, nyíltan szólt az Úr nevében” (Csel. 9,26-28)

Ő vette maga mellé Sault, hogy Antiókiában együtt szolgáljanak: „Barnabás azután elment Tarzuszba hogy felkeresse Sault. Amikor megtalálta, magával vitte Antiókhiába. Így történt, hogy egy teljes esztendeig dolgoztak együtt a gyülekezetben, a kihívottak közösségében, és igen nagy sokaságot tanítottak. A tanítványokat pedig Antiókiában nevezték először keresztyéneknek, azaz: krisztusiaknak” (Csel. 11,25-30). 

Gal. 2,2 Fölmentem pedig kijelentés következtében, kinyilatkoztatástól indíttatva, és eléjük tártam az evangéliumot, azt az örömüzenetet, a jó hírt, melyet hirdetek, és prédikálok a pogányok, vagyis a nemzetek között. De külön a tekintélyeseknek, hogy valami módon hiába ne fussak, és hiába ne fáradozzam, vagy hogy eddigi futásom, és fáradozásom ne váljék hiábavalóvá.

Gal. 2,3 De még a velem levő Titus sem kényszeríttetett a körülmetélkedésre, noha görög azaz: pogány vala,

Gal. 2,4 Tudniillik a belopózkodott, a betolakodott, befurakodott, észrevétlenül besurrant, nem tiszta úton bekerült hamis atyafiakért, azaz áltestvérek kedvéért sem, akik alattomban közénk jöttek, akik azért tolakodtak, és férkőztek be közénk, hogy kikémleljék, és alattomosan megfigyeljék, meglessék a mi szabadságunkat, mellyel bírunk a Krisztus Jézusban, hogy minket rabszolgákká tegyenek, rabszolgákká taszítsanak, és kényszerítsenek*

*Ugyanis:„Némelyek, akik Júdeából jöttek le, így tanították a testvéreket. Ha nem metélkedtek körül a mózesi szokás szerint, nem üdvözülhettek.  Mivel pedig Pálnak és Barnabásnak nem kis viszálya és vitája támadt velük, úgy rendelkeztek, hogy ebben a vitás ügyben Pál, Barnabás és néhányan mások is menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe” (Csel. 15,1-2)

És az apostolok a jeruzsálemi vénekhez fordultak a zsidó hamis tanítók miatt: „Akkor tetszék az apostoloknak és a véneknek az egész gyülekezettel egybe, hogy férfiakat válasszanak ki maguk közül és elküldjék Antiókhiába Pállal és Barnabással. Júdást, kinek mellékneve Barsabás, és Silást, kik az atyafiak között főemberek valának.  Ezt a levelet küldték velük: „Mi, az apostolok és a vének, a ti testvéreitek, az antiókiai, szíriai és cilíciai pogány származású testvéreknek üdvözletünket küldjük! Mivelhogy meghallottuk, hogy némelyek mi közülünk kimenvén, megháborítottak titeket beszédeikkel, feldúlva a ti lelketeket, azt mondván, hogy körülmetélkedjetek és a törvényt megtartsátok; kiknek mi parancsot nem adtunk: egymás között egyetértésre jutva, jónak láttuk, hogy férfiakat válasszunk és küldjünk hozzátok a mi szeretett Barnabásunkkal és Pálunkkal” (Csel. 15,22-25)

És Pál apostol így int minden hívőt: „Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni. Íme, én, Pál mondom nektek, hogy ha körülmetélkedtek: Krisztus semmit sem használ nektek. De ismét bizonyságot teszek minden embernek, hogy aki körülmetélkedik, köteles az egész törvényt megtartani. Akik törvény által akartok megigazulni, elszakadtatok a Krisztustól, a kegyelemből pedig kiestek. Bárcsak ki is metszetnék magukat, akik lázítanak titeket. Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhíva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a hústestnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: „Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Gal. 5,1-4.12-14)

Péter apostol így figyelmezteti a minden korban élő hívőket: „Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, önmagukra hirtelen való veszedelmet, pusztulást hoznak” (2 Pét. 2,1)

A dicsőség Urának szava: „Az Efézusbeli gyülekezet angyalának írd meg: Ezeket mondja az, aki az ő jobb kezében tartja a hét csillagot. Aki jár a hét arany gyertyatartó között: Tudom a te dolgaidat, és tudok cselekedeteidről, és a te fáradozásodat és tűrésedet, és állhatatosságodat, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted, és nem viselheted el, és próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, holott nem azok, és hazugoknak találtad őket” (Jel. 2,1-2).

Gal. 2,5 Kiknek egy pillanatra sem adtuk meg magunkat, sem engedményt nem  tettünk, hogy az evangélium, az örömüzenet igazsága tisztán megmaradjon, hogy  megőrizzük számotokra.

Gal. 2,6 A tekintélyesekkel pedig, - bárminők valának régen, - azzal nem törődöm, semmi közöm hozzá; nem tartozik rám. - Isten nem nézi az embernek személyét, nem személyválogató* - mert velem a tekintélyesek semmit sem közöltek, és semmire sem köteleztek, semmi újra nem tanítottak, és semmivel sem terheltek meg;

»Más fordítás: Azok, akiket valami nagynak néznek – bármilyenek voltak is egykor, nekem semmit sem jelentenek, – Isten nem nézi az ember személyét, – szóval a tekintélyesek az előttem leleplezett örömüzenethez semmivel hozzá nem járultak«**

*Már Mózesen keresztül kijelentést nyer, hogy: „Mert Istenetek, az ÚR, istenek Istene és uraknak Ura. Ő a nagy, erős és félelmes Isten, aki nem személyválogató, és akit nem lehet megvesztegetni” (5 Móz. 10,17)

Ezt igazán a zsidók a pogány százados, Kornélius házában értették meg: „Erre Péter beszélni kezdett, és ezt mondta: „Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik” (Csel. 10,34-35)

„Mert amikor a pogányok, akik nem ismerik a törvényt, természetes eszük szerint cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmaguknak szabnak törvényt. Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete be van írva a szívükbe. Erről lelkiismeretük és egymást vádló vagy éppen védő gondolataik együtt tanúskodnak majd” (Róm. 2,14-15).

**Mert akiben Krisztus él, azok csak Őt hirdetik: „Azért akár én, akár ők: így prédikálunk, és ti így lettetek hívőkké” (1 Kor. 15,11).

Gal. 2,7 Sőt ellenkezőleg, mikor látták, hogy én reám van bízva a körülmetéletlenség evangéliuma, mint Péterre a körülmetélésé;

[Más fordítás: Ellenkezőleg: elismerték, hogy én éppúgy megbízatást kaptam az evangélium, a jó hír, az örömüzenet hirdetésére a körülmetéletlenek, mint ahogy Péter a körülmetéltek körében]*

*A feltámadott Úr egy Anániás nevű hívőt küld Saulhoz, akinek ezt mondja: „… Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a pogányok, a királyok és Izráel fiai elé” (Csel. 9,15)

Az apostol elhívó Igéje: „Most pedig ezt mondja az ÚR, aki már anyám méhében szolgájának teremtett, hogy Jákóbot hozzá térítsem, Izráelt hozzá gyűjtsem. Ilyen nagyra becsült engem az ÚR, Istenemnél van az erőm. Ezt mondta: Kevésnek tartom, hogy Jákób törzseinek helyreállításában és a megmentett Izráel visszatérítésében légy az én szolgám. A pogányok világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig. Ezt mondja az ÚR, Izráel megváltója, Szentje annak, akit megvetnek az emberek, akit utálnak a népek, aki a zsarnokok szolgája: Királyok kelnek föl, ha meglátnak, és fejedelmek borulnak le az Úrért, aki hűséges hozzád, Izráel Szentjéért, aki kiválasztott, és elválasztott téged” (Ésa. 49,5-7)

És az apostol minden gyülekezetben megvallja az ő elhívását: „Hanem mivel az Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot, úgy hirdetjük azt, mint akik nem az embereknek akarnak tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek” (1Thessz. 2,4)

„Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium, amely énrám bízatott. Hálát adok a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki megerősített engem, mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatra rendelt” (1Tim. 1,11)

 „Mert néktek mondom a pogányoknak, vagyis nemzetekbelieknek, amennyiben hát én pogányok, azaz nemzetekbeliek apostola vagyok, a szolgálatomat dicsőítem, mert nagyra tartom” (Róm. 11,13).

Gal. 2,8 Mert aki erős, aktív, és hatékonyan tevékeny volt Péterben a körülmetélkedés apostolságára, bennem is erős, aktív, és hatékonyan tevékeny volt, és Ő velem is együtt munkálkodott a pogányok, vagyis a nemzetek között*

*Ennek bizonyságául vallja az apostol, hogy: „Mert nem merek szólni, beszélni, prédikálni semmiről, amit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányoknak, vagyis a nemzeteknek megnyerésére, és megtéréséért szóval, azaz Igével, és tettel.

[Más fordítás: Olyasmiről azonban aligha lesz bátorságom beszámolni, amit a Szellem hatalma nélkül tettem volna, amit rajtam keresztül nem a Krisztus munkált volna, igével és tettel].

Jelek, azaz természetfölötti események, és jelenségek, és csodák ereje által, az Isten Szellemének ereje és hatalma által. úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől és környékétől fogva Illyriáig betöltöttem és szétszórtam a Krisztus evangéliumát.

[Más fordítás: Csak így történhetett, hogy Jeruzsálemtől elkezdve Illyriáig mindent betölthettem a Krisztus örömüzenetével]” (Róm. 15,18-19).

Gal. 2,9 És elismervén a nékem adatott, a nékem ajándékozott kegyelmet, Jakab és Kéfás, meg János, kik oszlopokul tekintetnek, az egyetértés jeléül bajtársi jobbjukat nyujták nékem és Barnabásnak, hogy mi apostolkodjunk a pogányok, vagyis a nemzetek között, ők pedig a körülmetélés, azaz a körülmetéltek között prédikáljanak:

Gal. 2,10 Csakhogy a szegényekről, a szűkölködőkről megemlékezzünk, és legyen gondunk rájuk; amit is én igyekeztem megcselekedni*

*Szegény, szűkölködő, aki Isten dicsősége nélkül van, azaz: a még megtéretlen ember, aki Isten nélkül él. „Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül” (Róm. 3,23).

Gal. 2,11 Mikor pedig Péter Antiókhiába jött, szemtől szembe ellene állottam, és nyíltan szembeszálltam vele, mert okot adott rá, és méltó volt a feddésre, mivel panasz volt rá.

Gal. 2,12 Mert mielőtt némelyek oda jöttek Jakabtól, mindig a pogányokkal, vagyis a nemzetekből valókkal együtt evett; mikor pedig oda jöttek, félrevonult, visszahúzódott és elkülönítette magát, különvált tőlük, félvén a körülmetélkedésből valóktól*

*És azért félt, mert amikor Péter apostol Kornélius századoshoz bement vádolták a zsidók, és ezt mondták: „Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük” (Csel. 11,3).

Gal. 2,13 És vele képmutatóskodtak, kétszínűsködtek a többi zsidók is, úgyhogy Barnabás szintén elcsábíttatott  az ő tettetésük által.

[Más fordítás: Az ingadozásban a többi zsidó is követte, sőt még Barnabást is belesodorták a kétszínűségbe].

Gal. 2,14 De mikor láttam, hogy nem egyenesen járnak az evangélium igazságához, vagyis valóságához képest, hogy viselkedésük nem egyezik az evangélium tanításával, mondék Péternek, azaz Kéfásnak mindnyájuk előtt. Ha te zsidó létedre pogány, vagyis nemzetbeli módra élsz és nem zsidó módra, nem zsidó szokás szerint, miként kényszeríted a pogányokat, a nemzetbelieket, hogy zsidó módra éljenek, és zsidó szokásokat kövessenek*

*Hiszen éppen Péter apostol a Kornélius házába való bemenetelét így magyarázza az őt kérdőre vonó zsidóknak: „… Ti tudjátok, hogy tilalmas zsidó embernek más nemzetbelivel barátkozni, vagy hozzámenni; de nékem az Isten megmutatá, hogy senkit se mondjak közönséges, vagy tisztátalan embernek” (Csel. 10,28).

Gal. 2,15 Mi, természet szerint, születésünknél fogva zsidók és nem pogányok, nem a nemzetek közül való bűnösök, azaz céltévesztettek vagyunk,

Gal. 2,16 Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, a tettei alapján, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, azaz Jézus Krisztus hite által. Mi is Krisztus Jézusban hittünk, és elfogadtuk Jézus Krisztus hitét, hogy megigazuljunk, hogy igazzá váljunk a Krisztusban való hitből, a Krisztus hite által, és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy hútest sem, ugyanis a törvény szerinti tettek senkit sem tesznek igazzá*

*A megigazulásról sokszor beszél az apostol: „Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből, vagyis olyan tettekből, melyekkel a törvényt akarja betölteni, egy hústest sem igazul meg Őelőtte, vagyis Isten előtt: mert a bűn, azaz: a céltévesztés ismerete és felismerése a törvény által vagyon. Most pedig kijelentetett, hogy a törvény nélkül jelent meg, a törvénytől függetlenül lett nyilvánvalóvá nekünk Isten igazsága, az Isten előtti megigazulás, amelyről bizonyságot is tesznek, és tanúsítják a törvény és a próféták, az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyek. Isten pedig ezt az igazságát, vagyis az Isten előtti megigazulást most nyilvánvalóvá, és láthatóvá tette a Jézus Krisztusban való hit által, és a Jézus hitén keresztül minden hívőnek, és mindazok elnyerik, és mindazokra száll, akik hisznek Benne. Mert nincs különbség, és nincs megkülönböztetés zsidó és nemzetbeli között. Mindenki vétkezett, vagyis eltévesztette a célpontot, és híjával van, és nélkülözi, szűkölködik, az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen, ajándékképpen igazítja meg őket, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által.

[Más fordítás: Megigazulásukat azonban ingyen, az ő kegyelméből kapják a Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet a Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk].

Mert az Isten őt eleve elrendelte, és oda adta engesztelő véres áldozatul, fedélnek, mint előkép. Ő a frigyláda fedele a Templomban, vagyis az irgalom helye, a kiengesztelés. Azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát, és az Ő igazságosságát, az Ő igazzá tételét megmutassa nekünk, nyilvánvaló jelül, bizonyítékként. Isten ugyanis az előbb, a korábban elkövetett bűnöket végtelen türelmében elnézte, elengedte, és megbocsátotta. Türelme idején, az előbb történt vétkezések büntetlenül hagyása, elengedése, és megbocsátása által, melyeket Isten elszenvedett, eltűrt, béketűrésével, hogy e mostani időben, vagyis a mostani időszakban mutassa meg, és jelentse ki igazságát. És kimutatta igazságosságát a jelen időre nézve is: mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, vagyis megigazít mindenkit, aki Jézusban hisz, aki a Jézus hitéből való. Hogyan lehetséges akkor, és hol marad az ember számára a dicsekvés lehetősége, amivel büszkélkedhetik? Lehetetlenné vált, szétfoszlott, kirekesztetett, semmivé lett, kizáratott. Milyen törvény által? A cselekedeteké, a tettek törvénye által? Nem, hanem a hit „törvénye” által. Hiszen azt tartjuk, és állítjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül” (Róm. 3,20-28).

Mégpedig az Úr Jézusba vetett hit által: „Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért” (Róm. 4,25) „Mit mondjunk tehát? Azt, hogy a pogányok, akik nem törekedtek az igazságra, megragadták az igazságot, mégpedig azt az igazságot, amely hitből van; Izráel viszont, amely kereste az igazság törvényét, nem jutott el a törvény szerinti igazságra. Miért? Azért, mert nem hitből keresték, hanem mintha a törvény cselekedeteiből volna. Mert beleütköztek a beleütközés kövébe, Amint meg van írva: Ímé beleütközés kövét és megbotránkozás szikláját teszem Sionba; és aki hisz benne, nem szégyenül meg” (Róm. 9,30-33)

 Már Dávid így imádkozik, hogy: „Ne szállj perbe szolgáddal, hiszen egy élő sem igaz előtted!” (Zsolt. 143,2).

Gal. 2,17 Ha pedig mi, akik Krisztusban keresvén a megigazulást, mimagunk is bűnösöknek, vagyis céltévesztetteknek találtatunk és mégis céltévesztettek maradunk, avagy Krisztus bűnnek, a céltévesztésnek szolgája-e? Akkor vajon Krisztus nem a bűnt, a céltévesztést mozdítaná-e elő? Távol legyen.

Gal. 2,18 Mert ha, amiket elrontottam, megszüntettem, megsemmisítettem, azokat ismét fölépítem, önmagamat teszem, és vallom bűnössé, azaz törvényszegővé.

Gal. 2,19 Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek.

[Más fordítás: Mert engem a törvényen keresztül ölt meg a törvény, hogy Istentől legyen az életem]*

*Újra és újra arra tanít az Úr, hogy: „Ezenképpen gondoljátok, és vegyétek számításba ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, vagyis a céltévesztésnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. Mert a bűn, vagyis a céltévesztés következménye ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem, vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása, és felmentése alatt”(Róm. 6,11.14).

 „Ugyanígy ti is, testvéreim, meghaltatok a törvény számára a Krisztus teste, az Ő szómája = személye által, s ezért másé vagytok: hogy ahhoz tartozzatok Krisztus testében az Ő szómájában = személyében, aki feltámadt, és életre kelt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek” (Róm. 7,4)

„… mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt” (2Kor. 5,14-15).

Gal. 2,20 Krisztussal együtt megfeszíttettem, azaz oszlopra szegeztettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most hústestben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta, feláldozta érettem*

*Újra és újra arra tanít az Úr, hogy: „Ezenképpen gondoljátok, és vegyétek számításba ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, vagyis a céltévesztésnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. Mert a bűn, vagyis a céltévesztés következménye ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem, vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása, és felmentése alatt”(Róm. 6,11.14).

„Ugyanígy ti is, testvéreim, meghaltatok a törvény számára a Krisztus teste, az Ő szómája = személye által, s ezért másé vagytok: hogy ahhoz tartozzatok Krisztus testében az Ő szómájában = személyében, aki feltámadt, és életre kelt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek” (Róm. 7,4)

„… mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt” (2Kor. 5,14-15).

Gal. 2,21 Nem törlöm el, és nem utasítom vissza, de nem is érvénytelenítem az Isten kegyelmét; mert ha a törvény által, a törvényen keresztül, és a törvény útján van, és valósulna meg az igazság, vagyis a megigazulás, tehát Krisztus ok nélkül, és hiába halt meg*

*És így folytatódik a kijelentés: „Hiszen ha a törvény emberei az örökösök, akkor üressé lett a hit, és valóra válthatatlan az ígéret” (Róm. 4,14)

Ezért hangzik a figyelmeztetés: „Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek” (Gal.5,4)

De a törvénnyel nincs semmi baj, mert a törvény betöltötte feladatát: „A törvény tehát az ígéretek ellen van? Semmiképpen sem! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes életet adni, valóban a törvény alapján volna a megigazulás. De az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek” (Gal. 3,21-22)

„Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt” (Gal. 3.24)

Áldott légy Uram

Azt mondja az Úr:

 „Kiálts hozzám és megfelelek, és nagy dolgokat mondok néked, és megfoghatatlanokat, a melyeket nem tudsz.” (Jer. 33,3)

Az Úr Jézus szava menyasszonyához - az eklézsiához

 „És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el. Bizony, hittel jegyezlek el téged magamnak, és megismered az Urat” (Hós. 2,18-19)

Az ígéret – amit az Úr Jézusban be is teljesített – az Úr:

 „én emlékszem szövetségemre, amelyet ifjúkorodban kötöttem veled, és örök szövetségre lépek veled” (Ez. 16,60)

Az Úr ígérete:

Azt ígéri Urad, az Úr Jézus:

Ne félj! bármilyen akadály tornyosul eléd, mert:

 „Én megyek előtted, az ércajtókat betöröm, a vaszárakat leverem” (Ézs. 45,2)

Flach Ferenc - Eléd jöttünk

Gyurkovics Tibor: Jézus.

Gyurkovics Tibor: Jézus.

Jézus szalmaszál Amibe kapaszkodunk

Jézus szakadék Amibe belezuhanunk

Jézus kötél Amit elengedünk

Jézus remény Amivel emelkedünk

Jézus hangszer Amivel megszólalunk

Jézus zene Amit elhallgatunk

Jézus tenyér amivel adakozunk

Jézus kenyér, Amit elfogadunk

Jézus penge Ami megsebesít

Jézus gyenge Aki megerősít

Jézus hatalom A végeken

Jézusnak adom Az életem.

A vallás és az Evangélium

A vallás megkötöz, az Evangélium szabaddá tesz (Csel 9,21)

A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

Gyógyulás, vigasz, a dolgok értelmének megtalálása, reménység;
mindezek Isten jelenlétének bizonyítékai.

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

Keresztény szemmel 

Ferencz István Dícséretek: Megtérő ének

Ige: A vallási vezetők, és a csodák.

 Az Úr Jézus kiűzi a démonokat: „Az írástudók, a törvénytanítók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebub van vele, hogy Belzebub szállta meg, és van benne. És: Az ördögök, vagyis a démonok, a gonosz szellemek fejedelme által, az ő segítségével űzi, és hajítja ki az ördögöket, vagyis a démonokat, a gonosz szellemeket.

Ő, vagyis Jézus pedig ekkor magához híván azokat a törvénytanítókat, példázatokban monda nékik: Sátán miként, és milyen módon tud, és hogyan képes Sátánt kiűzni, kihajítani?

És ha egy ország, egy királyság önmagában, azaz: önmagával meghasonlik, és részekre szakad, meg nem maradhat az az ország” (Márk. 3,22-24)

[Más fordításban: Hiszen az a királyság, amelyben megosztottság van, és önmaga ellen harcol, nem képes megállni].

 „És ha egy ház önmagában, és önmagával meghasonlik, és részekre szakad, meg nem maradhat, és meg nem állhat az a ház.

[Más fordítás: És ha egy háznép, egy család, amelyben megosztottság van, és önmaga ellen harcol, nem maradhat fönn többé az a háznép, az a család].

„És ha a Sátán önmaga ellen támadt és meghasonlott, nem maradhat meg, nem képes megállani tovább, hanem vége van, és elpusztul”*(Márk. 3,25-26)

*Az Evangélium beszámolója szerint többször vittek az Úr Jézushoz gonosz szellemektől megszállott, vak és néma embert: „Akkor egy vak és néma ördöngőst, egy megszállottat hoztak ő eléje, és vittek oda hozzá; és Ő meggyógyítá azt, annyira, hogy a vak és néma mind beszél, mind lát vala. És elálmélkodott, elcsodálkozott az egész sokaság, és ezt monda: Vajon nem ez-é Dávidnak ama Fia? A farizeusok pedig ezt hallván kijelentették, és mondának: Ez nem űzi ki az ördögöket, a démonokat másként, hanemha csak Belzebubbal, az ördögök, vagyis a démonok fejedelmével, azaz a démonok fejedelmének a segítségével. Jézus pedig, tudva, és ismerve az ő gondolataikat, monda nékik: Minden ország, amely önmagával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy háznép sem állhat meg, és maradhat fenn, amely meghasonlik önmagával. Ha pedig a sátán a sátánt űzi ki, önmagával hasonlott meg; és akkor hogyan, és mi módon állhat meg, és maradhat fenn tehát az ő országa? És ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Azért ők maguk lesznek a ti bíráitok. Ha pedig én Isten ujjával, vagyis Istennek Szelleme által űzöm ki az ördögöket,a démonokat, akkor bizony kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa” (Mát. 12,22-28)

A tömeg csodálkozik, és megdöbben a történteken, de a farizeusok nem így látják az Úr cselekedeteit: „És az ördögöt, a démont, a gonosz szellemet kiűzvén belőle, megszólalt a néma. És a sokaság, a tömeg csodálkozik, és megdöbben vala, mondván: Soha nem láttak még ilyet, ilyen hatalmas dolog még soha nem történt Izráelben! A farizeusok pedig kijelentették, és ezt mondják vala: Az ördögök, a démonok, a gonosz szellemek fejedelme által, annak segítségével űzi ki az ördögöket, a démonokat, a gonosz szellemeket” (Mát. 9,33-34)

Később már bármit jelent ki az Úr, a sokaság is azt mondja: „… Ördög, vagyis démon van benned…” (Ján. 7,20)

Az Úr Jézus az örökélet feltételét jelenti ki, és a tömeg válasza: „Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált soha örökké. Mondának azért néki a zsidók: Most értettük meg, és most már tudjuk, hogy ördög, vagyis démon van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is meghaltak; és te azt mondod: Ha valaki megtartja az én beszédemet, az én igémet, nem kóstol, nem ízleli meg a halált soha örökké” (Ján. 8,51-52)

Az Úr Jézus arról beszél, hogy Ő maga fogja letenni az életét, mert azt senki el nem veheti Tőle, és a zsidók válasza: „És sokan mondják vala közülük: Ördög, vagyis démon van benne és bolondozik, őrjöng, mit hallgattok reá?” (Ján. 10,20).

Dávid Fia Jézus.

Jézust dicsérd!

Jézust dicsérd!

Mindazért, amit érted tett, és tesz!

„Dicsérjétek az Urat (adjatok hálát az Úrnak) citerával; tízhúrú hárfával (tízhúrú lanttal) zengjetek néki. Énekeljetek néki új éneket, lantoljatok lelkesen, harsogón (szépen zengjenek hangszereitek)” (Zsolt. 33,2-3)

Spurgeon: A félelemről.

Aki azt akarja, hogy kevesebbet gyötörje a félelem és a kétely, az időzzön többet és többször a Krisztus keresztje alatt.

Bob Gass: Isten várakozásra késztet?

„Nem vonja meg javait az Úr azoktól, akik feddhetetlenül élnek.” (Zsoltárok 84:12)

Az életben gyakran azok a legnehezebb pillanatok, amikor úgy érezzük, Isten nem akar segíteni, vagy megadni azt az eredményt, amit várunk. Ilyenkor tanulunk valamit Isten hallgatásáról. Amikor Isten nem szól egy szót sem, akkor tanít minket, még a némaságával is. Azáltal enged növekednünk, hogy rákényszerít a gondolkodásra, a tanulmányozásra, arra, hogy magunk jöjjünk rá a végköveztetésre, míg Ő szerető szülőként várakozik a háttérben. A hit hallásból van, de a türelem a csendből születik. Türelmet Isten akkor ad nekünk, amikor a rossz dolgok nem változnak. Ez az Ő nyugtatója a nyugtalan szív számára. Ezt a balzsamot dörzsöli fájó izmaidba, amikor úgy tűnik, hogy már a végsőkig megfeszültek. Ezek azok az idők, amikor a fájdalom már olyan régóta tart, hogy egyedül Isten tudja megadni az elviseléshez szükséges türelmet – kegyelmét, mely átvisz rajta.

A várakozásnak sok haszna van. Például, ha megtanulsz várakozni és megfigyelni a dolgokat, jobb döntéseket fogsz hozni. Ma talán azt gondolod valamiről, hogy nem tudnál nélküle élni, de lehet, hogy holnap örülni fogsz annak, hogy nélküle élsz. „…semmi jót nem tagad meg az Úr azoktól, akik feddhetetlenül élnek” (Zsoltárok 84:11 NKJV). //11. Mert jobb egy nap a te tornácaidban, hogysem ezer másutt; inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában!--Károli//

Tehát, ha Isten azt mondja, „Várj!”, bízz benne! Vagy nem erre van most szükséged, vagy pedig valami jobbat tervez számodra. Azt mondod: „Jó, de közben mit csináljak?”

 A Biblia azt mondja: „Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat!” (Zsoltárok 27:14 Károli).

Ne erőlködj, ne lármázz, ne cirkuszolj – engedd, hogy Isten végezze munkáját, és te megerősödve fogsz kijönni mindebből, és jobb eredményeket kapsz.

Jób 38,1-39,30  Mt 25,22-30  Zsolt 38,13-22  Péld 8,24-26

Carl Eichhorn: A gőg lealacsonyít

Aki felmagasztalja magát, megaláztatik. 

(Lukács 18, 14)

A nagyravágyás mélyen a természetünkben gyökerezik. Az alapvető bukást tulajdonképpen ez okozta. „Olyanok lesztek, mint az Isten." A kígyó ezzel a csábító kilátással ébresztette fel a gőgöt a paradicsomban. Ezért bukott el az első ember és veszítette el igazi nagyságát. Alapjában véve az ember lealacsonyítja magát a gőgössége, elbizakodottsága által. Csak az alázatosság ad igazi nagyságot. A kevélyeket Isten kitaszítja és a pokol mélyéig alázza. A gőg pontosan ellentéte Istennek. Az önteltség mindig önistenítés, ezért Isten a kevélyeknek ellene áll. Önmaga dicsőítésével Isten dicsőségét rabolja meg az ember.

Nemcsak külső fellépésben vagy magatartásban kell felismernünk a gőgöt. Bár a büszke szavakból, öltözetből és járásból, tekintetből és mozdulatokból is kiolvasható, mégis a szív mélyén fészkel, mégha külső szerénység vagy alázatosan hangzó beszéd mögé rejtőzik is. Lehetséges, hogy úgy teszünk, mintha szívesen félreállnánk, mégis felháborodunk, amikor háttérbe szorítanak bennünket.

A gőgöt két dologról lehet felismerni: a gőgös embernek nem lehet semmit sem mondani, nem lehet figyelmeztetni; hibátlannak tartja önmagát, sem helyreigazítást, sem ellentmondást nem tud elviselni. A gőgös emberek érzékenyek, ingerlékenyek, könnyen megsértődnek. Szeretetlenek és hidegek mások iránt, lenézik a másikat, és ha az többet ér vagy jobb eredményt mutat fel, akkor gyűlölik és irigylik őt. A gőgöt a legnehezebb kiirtani. Míg az ember meg nem tér, akadálytanul nő, hízik és terpeszkedik. A megtéréskor hatalmas ütést kap és egy időre talán el is tűnik, mert a bűnbánat fájdalmában az ember átérzi semmivoltát és értéktelenségét. De azután újra feltámad, ha nem is a régi durva formában, hanem mint lelki gőg. Az ember elbizakodott lesz a bibliaismeretére, ítélőképességére, igehirdetői adottságára és lenéz másokat. Így nem egy hívő bukott el megszégyenítő módon. Isten pedig megengedte, mert hamis magasságokba tévedt. A bukást legtöbbször a kevélység előzi meg. Ha mi nem hajlunk meg, akkor Isten mindig mélyebbre vet le. - Uram, őrizz meg a nagyravágyástól és tégy alázatossá engem! Ne engedd, hogy a gőg hamis magaslatai felé törtessek!

Carl Eichhorn "Isten muhelyében" c. könyvéből

Timó ; Ma elindulunk

(+3. 61-63)

(+3. 61-63)
http://www.4shared.com/folder/9Q0khLzr/_online.html…

My 4shared

Shared with 4shared

4SHARED.COM

Charles Cowan: Isten igéje:

Az Ige magasabb rendű, mint a sötétség. Legyőzi a sötétséget, bűnt, betegségeket, fájdalmat, szegénységet, felülkerekedik az aggodalmaskodáson, idegeskedésen, megbántottságon, bántáson. Isten Igéje minden körülmények között, minden helyzetben sikeres, akármivel is fogsz találkozni az életedben, Isten Igéje győzni fog! Isten Igéje egy győzelemre törő szó, ami nem fog és nem is képes veszíteni, kudarcot vallani.

Pásztor Chris: Higgy Abban, Akivé Tett Téged

Készítette: Zoltan Berki

Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket (1 Péter 2:9).

Figyeld meg a mélyreható leírást a nyitóversben, amit most olvastunk: választottak vagyunk, királyok és különlegesek, megtartandók; kiválasztottak, hogy Isten igazságának kifejezői legyünk, és az Ő dicsőségének kinyilvánítói a földön. Isten legjobbjai vagyunk, és nagyon sok mindent elraktározott bennünk, a szellemünkben, mellyel megáldja a világot.

A Mózes 1. könyve 12:2-ben azt mondja Ábrahámnak, "Nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz."

Ábrahám magja vagy, mert a Biblia azt mondja a Galata 3:29-ben, hogy "Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok..." Tehát nem csak áldott vagy, hanem te magad is áldás vagy. Magaddal hordozod az áldást. Minden, amihez hozzáérsz áldott, ugyanez igaz mindazokra is, akik kapcsolatban állnak veled.

Gondolkodj el egy pillanatra a sajátos, különös tulajdonságaidon és az örökségeden Krisztusban. A Biblia azt mondja, Isten kezének munkája vagy (Efézus 2:10), az ő kézimunkája – kiválóságra munkálva. Már alaposan be vagy rendezve mindennel, ami szükséges, hogy győztesen élj és rendkívül sikeres légy. Ezért ne próbálj meg valaki más lenni. Elégedj meg azzal, aki vagy, a ténnyel, hogy Isten szeret, és örül annak, hogy te vagy.

Továbbá folyamatosan a helyes magokat vesd el – a helyes szavakat – a személyiségedbe; csak azokra a szavakra hallgass és azokat támogasd, melyek inspirálnak, ösztönöznek, és felépítik a meggyőződésedet arról, hogy ki is vagy Krisztusban. Isten bízik abban és meg van győződve arról, amivé tett. Ismeri a valódi értékedet és a képességeidet. Tudja, hogy számodra semmi sem lehetetlen. A betegség, a kór, a szegénység, a bukás, a halál és a gonosz fölé helyezett téged. Elpusztíthatatlanná tett, ahogy mondta, egy ellened készült fegyver sem lehet jószerencsés (Ézsaiás 54:17).

Higgy ezekben az igazságokban és élj ezek szerint, így hatékonyan élheted a legjobb életet és lehetsz mindaz, amivé Isten elrendelt, hogy legyél.

Ima

Drága Atyám, köszönöm, hogy különlegessé tettél; örülök, hogy tudom, milyen páratlan vagyok, és mindazt, amivé Jézus Krisztusban tettél engem. Átadom magam neked, hogy beteljesítsem a célodat és a tökéletes akaratodat az életemre, a dicsőségedre és dicséretedre, a Jézus Nevében. Ámen.

TOVÁBBI TANULMÁNYOK: Efézus 2:10; 2 Korinthus 5:21

Életünkről képekben.

Szeretet-Közösség

LET'S GOSPEL FOR MEN - Harcra fel

Ige: Hogyan kaptad a Szent Szellemet?

 „Csak azt akarom megtudni tőletek: a törvény cselekedeteiből kaptátok-e a Szellemet, avagy a hit hallásából?* (Gal. 3,2)

*És így folytatódik a kijelentés: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, a saját tettei alapján, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, vagyis Jézus Krisztus hite által. Mi is Krisztus Jézusban hittünk, és elfogadtuk Jézus Krisztus hitét, hogy megigazuljunk, azaz igazzá váljunk a Krisztusban való hitből, a Krisztus hite által, és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy hústest sem, mert a törvény szerinti tettek senkit sem tesznek igazzá” (Gal. 2,16)

Hiszen: „Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek, vagyis a Szent Szellem újjászülő és megújító fürdője által, Akit kitöltött reánk bőséggel, és gazdagon a mi megtartó Jézus Krisztusunk, a mi Üdvözítőnk által” (Tit. 3,5-6)

„Mert kegyelemből tartattatok meg, és részesültetek a megváltásban, és üdvözültetek hit által; és ez nem tőletek van, nem a magatok érdeme: Isten ajándéka ez. Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék, és ne dicsekedhessék” (Eféz. 2,8-9)

„Hiszen azt tartjuk, valljuk, és állítjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül” (Róm. 3,28)

„Hogyan lehetséges akkor, és hol marad tehát az ember számára a dicsekvés lehetősége, amivel büszkélkedhet? Lehetetlenné vált, szétfoszlott, kirekesztetett, semmivé lett, kizáratott. Milyen törvény által? A cselekedeteké, a tettek törvénye által? Nem, hanem a hit „törvénye” által” „hogy egyetlen ember hústest se dicsekedjék az Isten színe előtt” (Róm. 3,27;1Kor. 1,29)

„Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk” (2Tim. 1,9).  

Rád bízom a sorsom.

Az Úr szava:

Azt mondja az Úr, mikor rád talál:

„Megtaláltam azt, akit az én lelkem szeret” (Én. 3,4)

Kenneth E Hagin: A Bibliáról.

A Biblia nem egy halott könyv, hanem az Élet könyve, az erőnek, a hatalomnak, örömnek a könyve

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Szeretteim, hívlak titeket a hitnek egy még magasabb és még szilárdabb szintjére, ami a tevékenységetek és a kitartásotok alapját fogja adni.

A szellemi működéseitek közül sokat a reménység töltött fel eddig, és nem a Bennem való hit és bizalom, mondja az Úr.

Azt szeretném, hogy jöjjetek a valóságos hívésnek a szintjére, az Én akaratom és céljaim szerint.

János 16:23 És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről. Bizony, bizony mondom néktek, hogy amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek.

http://gyurinaploja.blogspot.com

A TROMBITA, BILL BURNS:

Őrködj a körülményeid fölött! Vigyázz az ellenség betolakodásai miatt! Csendesedj és ismerd meg, hogy Én vagyok az Isten, és vigyázva figyeld, amit Én tanítok neked, ahogy a körülményeidben munkálkodom.

Csak higgy!

Ezeknek a próbáknak a legnehezebbjei a tökéletesség helyére visznek téged. Olyan helyre juttatnak el, ahol még soha nem jártál. Ezek teljes mértékben megszilárdítanak téged az Én királyságomban, mondja az Úr, az Én isteni uralmam alatt való életben. És ebből az uralomból fog származni az a dicsőség, amit a Bennem való hitetek és bizalmatok következtében hordozok és szórok szét.

http://gyurinaploja.blogspot.com

Pintér Béla - Semmi nem választhat el

Joó Sándor: A hamis hit.

A hamis hit hasonlít az élő hitre, mint ahogy egy fénykép is hasonlíthat az élő személyre. Ezt szokták egy jól sikerült fényképről mondani: a megszólalásig hasonlít, de - éppen nem szólal meg! Mert nem él. Nem mozdul meg. Halott. Értjük már, milyen a hit cselekedetek nélkül?

Kenneth E Hagin: A MEGTESTESÜLT KIJELENTÉS

Monda néki Jézus… aki engem látott, látta az Atyát…

- János 14,9.

Az ember — beleszületve a sátán uralta világba — természeténél fogva nem ismerte Teremtőjét. Ádám bűne óta — amikor az ember halottá vált szellemében — Isten és az ember szellemileg elkülönült.

Az embernek kikerülhetetlen szüksége volt a megtestesülés. Jézus Krisztus megtestesülése — Isten megjelent hústestben — megadta a világ számára Isten természetének valóságos megismerését.

A szellemileg halott emberek nem tudták megismerni a Teremtő természetét, a tőle származó kijelentés nélkül. Istent úgy képzelték el, mint egy riasztó, kegyetlen, furcsa, erkölcsön felüli, távoli, valami személytelen energiát, de sohasem gondoltak Rá úgy, mint a szeretet Istenére — a szerető mennyei Atyára.

„Milyen is Ő valójában?” — kutatják az emberek. Kedves Barátaim, ha meg akarjátok tudni, milyen az Isten valójában — csak nézzetek Jézusra!

Megvallás: Én láttam Jézust Isten Igéjének a kijelentésében. Ezért, én láttam az Atyát. Tudom, hogy milyen az Atya. Ő pontosan olyan, mint Jézus! Ő a szeretet Istene. Ő egy Atyaisten. És, Jézusnak köszönhetően, Ő az én Atyám. Én az Ő tulajdon gyermeke vagyok. Túláradóan hálás vagyok ezért a hatalmas megváltási tervért, amelyben az én Atyám kijelentette magát a világ számára!

/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/

  

Lydia magazin

Irma Nyári

MPE Debreceni Élet Gyülekezete - 04 A dicséret hangja (24 órás dics 2012) 720p