„Ő záloga* foglalója,
biztosítéka, előlege a mi
örökségünknek** Isten tulajdon népének megváltatására, -
vagyis arra, hogy teljesen megváltva az övéi legyünk, - az Ő dicsőségének
magasztalására” (Eféz. 1,14)
[Más
fordítás: „S feladata az Istennek
megtartott nép megváltása és ezzel az Isten dicsőségének magasztalása; míg a
teljes szabadságba behelyeztettetünk az Ő dicsőségének dicséretére]***
*Záloga (arrabón): foglaló, előleg; Az
Újszövetségben csak átvitt értelemben van, vagyis általában olyan valóságot
jelöl, amely részben „kezünkben” van, egyúttal azonban még csak része az
egésznek; így „garanciája” is annak, hogy megkapjuk azt az egészet, amelynek ez
a valóság a része. (Egy eljegyzési ajándék) - zálog, azaz a vásárláshoz
szükséges pénz vagy vagyon egy része, amelyet előlegbe adnak, mint a hátralévő
összeg biztosítékát.
**Örökségünknek (kléronomia):
apai örökség, vagyis: Istennek minden
ígérete a mi örökségünk.
***Az
apostolon keresztül a Korintusbelieknek mondja az Úr, hogy Isten azt ígérte,
hogy: „...ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet,
akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül, bár enyém az egész
föld” „Az ÚR pedig azt kívánja ma tőled, hogy légy az ő tulajdon népe, ahogyan
megmondotta neked, megtartván minden parancsolatát. Akkor az általa teremtett
összes nép fölé emel, hogy dicséretes, hírneves és tisztelt légy. Istenednek,
az Úrnak a szent népe leszel, ahogyan megígérte” (2 Móz. 19,5; 5 Móz. 26,18-19)
És az Úrnak
gondja van arra, hogy szavát beteljesítse, ezért kijelenti, hogy: „Hiszen te Istenednek, az Úrnak szent népe
vagy. Téged választott ki Istened, az ÚR, hogy megszerzett, tulajdon népe légy valamennyi nép közül, amelyek a
föld színén vannak. Nem azért szeretett meg, és nem azért választott ki
benneteket az ÚR, mintha valamennyi nép közt a legnagyobbak volnátok, hiszen a
legkisebbek vagytok valamennyi nép közt, hanem azért, mert szeret benneteket az
ÚR, és megtartja azt az esküt, amelyet atyáitoknak tett. Ezért hozott ki
benneteket az ÚR erős kézzel, és ezért váltott ki a szolgaság házából, Egyiptom
királyának, a fáraónak kezéből. Tudd meg tehát, hogy a te Istened, az ÚR az
Isten. Állhatatos Isten ő, aki hűségesen megtartja szövetségét ezer nemzedéken
át is, azok iránt, akik szeretik őt és
megtartják parancsolatait” (5 Móz.
7,6-9)
És hogy ez
tudatosuljon bennünk, megismétli a kijelentést: „Mert szent népe vagy te az Úrnak, a te Istenednek, és az Úr választott
téged, hogy légy néki tulajdon népe minden nép közül, amelyek a föld színén
vannak” (5 Móz. 14,2)
Az apostolon
keresztül jelenti az Úr, hogy kikről szóltak a próféciák: „Tisztesség azért néktek, akik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő,
amelyet az építők megvetettek, az lett a szegletnek fejévé és megütközésnek
kövévé s botránkozásnak sziklájává; Akik engedetlenek lévén, megütköznek az
igében, amire rendeltettek is. Ti azonban választott
nemzetség, királyi papság, szent
nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit
annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; Akik
hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik nem kegyelmezettek
voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok” (1 Pét. 2,7-10)
És azt is, hogy
kinek és kiknek szólt a próféciákban elhangzott ígéret: Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a
magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus. Mi
pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk. (Gal. 3,16; 4,28)
Akik: „Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a
Krisztus Jézusban való váltság által” (Róm.
3,24)
Ezért így buzdít
Dávid: „Dicsérjétek az Urat, mert jó az
Úr; zengjétek nevét, mert gyönyörűséges! Mert kiválasztá magának az Úr Jákóbot,
Izráelt - Isten harcosát - a saját örökségéül” (Zsolt. 135,3-4)
Pál apostolon keresztül hangzik a kijelentés arrról, hogy ki Isten
harcosa: „Egy harcos sem elegyedik bele a
mindennapi élet dolgaiba, és gondjaiba;
hogy megnyerje annak a tetszését, aki őt harcossá avatta” (2
Tim. 2,4).