1 Ján. 2,1 Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy
ne vétkezzetek [el ne tévesszétek a célt]. És ha valaki vétkezik, [eltéveszti a célpontot] van Szószólónk [(paraklétosz):
pártfogónk,
közbenjárónk, védőügyvédünk, szószólónk,
támogatónk] az Atyánál, az igaz
Jézus Krisztus.
1 Ján. 2,2 És Ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért [És így
aztán Ő (hilaszmosz): bűnhődött a mi (hamartia): céltévesztésünkért]; de nemcsak a mienkért, hanem az egész [(koszmosz):
teremtett, látható] világért is.
1 Ján. 2,3 És abból tudjuk meg, [az bizonyítja] hogy megismertük Őt, ha az Ő parancsolatait megtartjuk.
1 Ján. 2,4 Aki azt mondja: Ismerem őt, és az ő
parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság [(alétheia):
a valóság].
1 Ján. 2,5 Aki pedig megtartja az ő beszédét [(logoszát):
az ő igéjét], abban valósággal teljessé lett [végcélba jutott, bevégezetté, valóban tökéletessé lett] az Isten szeretete [(agapéja):
az Isten természete]. Ebből tudjuk meg, [mert ez a bizonyítéka annak] hogy Őbenne vagyunk.
1 Ján. 2,6 Aki azt mondja, hogy Őbenne marad, annak úgy
kell járnia [úgy kell élnie], amint ő járt [ahogyan ő élt, úgy kell cselekednie, ahogy ő cselekedett].
1 Ján. 2,7 Atyámfiai, [testvéreim] nem új [(kainosz):
ismeretlen, szokatlan, meglepő] parancsolatot írok néktek, hanem régi [(palaiosz):
ősi] parancsolatot, amely előttetek volt, és [amelyet (ekhó): birtokoltatok] kezdettől [(arkhé):
az eredettől] fogva. A régi [(palaiosz):
ősi] parancsolat az az Ige, [az a (logosz)] amelyet hallottatok, és [(akúó):
megértettetek] kezdettől, az [(arkhé):
eredettől] fogva.
1 Ján. 2,8 Viszont új [(kainosz): ismeretlen,
szokatlan, meglepő] parancsolatot írok
néktek, [azt] ami igaz Őbenne, és [ami (aléthész): valóság
Őáltala] és ti bennetek [és tiáltalatok]. Mert a sötétség szűnni kezd [(paragó):
elmúlóban van,
oszladozik], és az igaz, a [(aléthinosz):
valódi, igazi] világosság már fénylik [és az igazi, a valódi (phósz): fény már (phainó)
felragyog, világít.
1 Ján. 2,9 Aki azt mondja, hogy a világosságban [a fényben] van, és gyűlöli az ő atyjafiát [a testvérét] az még mindig a
sötétségben van.
1 Ján. 2,10 Aki szereti az ő atyjafiát [a testvérét, (agapaó) úgy, hogy magát teljesen
átadta, és teljesen összekötötte, és eggyé vált vele] a világosságban [az a (phósz): fényben] marad, és nincs benne botránkozásra való. [(szkandalon):
nincs benne csapda, kelepce, bűnre
csábítás / késztetés, kihívás, ok a felháborodásra, botránykő, sértő, bántó
dolog, botlás köve nem
botolhatnak meg benne az emberek; nem szolgál botrányul másoknak].
1 Ján. 2,11 Aki pedig gyűlöli az ő atyjafiát [a testvérét], a sötétségben van,
és a sötétségben jár, és nem tudja hová megy, mert a sötétség megvakította az ő
szemeit.
1 Ján. 2,12 Írok néktek, gyermekek, mert a ti bűneitek [(hamartia): a ti céltévesztésetek] megbocsáttattak az ő nevéért.
1 Ján. 2,13 Írok néktek atyák, mert megismertétek Őt, aki
kezdettől [(arkhé): eredettől] fogva van. Írok néktek ifjak, mert meggyőztétek [legyőztétek] a gonoszt. Írok néktek fiacskák, [gyermekek] mert megismertétek az Atyát.
1 Ján. 2,14 Írtam néktek atyák, mert megismertétek Őt, aki
kezdettől fogva [(arkhé): eredetileg] van. Írtam néktek ifjak, mert erősek vagytok,
és az Isten ígéje megmarad bennetek, [az Isten (logosza): Igéje bennetek lakozik és [azért] meggyőztétek [legyőztétek] a gonoszt.
1 Ján. 2,15 Ne szeressétek a [látható
világot] evilágot, se azokat,
amik a evilágban vannak. Ha valaki az evilágot szereti, nincs meg abban az Atya
szeretete.
1 Ján. 2,16 Mert mindaz, ami a világban van, a (hús)test kívánsága, [(epithümia):
vágya, szenvedélye] és a szemek kívánsága, és az élet, a [(biosz):
földi élet] kérkedése [és az élettel való
kérkedés és a megélhetés fitogtatása, kérkedő életforma, és az élet
kevélysége] nem az Atyától van,
hanem a világból.
1 Ján. 2,17 És a világ elmúlik [elmúlóban van], és annak kívánsága [(epithümia):
vágy, szenvedély] is; de aki az Isten akaratát cselekszi,
megmarad örökké.
1 Ján. 2,18 Fiacskáim [gyermekeim], itt az utolsó óra [(eszkhatosz):
a jelenlegi létkor bevégződése]; és amint hallottátok, hogy az antikrisztus [(antikhrisztosz):
a hamis felkent]
eljő, így most sok
antikrisztus [(antikhrisztosz): hamis felkent] támadt, és [jelent meg]; ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra [(eszkhatosz):
a jelenlegi létkor bevégződése].
1 Ján. 2,19 Közülünk [indultak el], és váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert
ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna; de hogy nyilvánvalóvá
legyen [(phaneroó): megmutatkozzon,
és ismertté váljon] felőlük, hogy nem mindnyájan
közülünk valók.
1 Ján. 2,20 És néktek
kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok.
[Más
fordítás: És ti a (khriszma: kenet birtokosai vagytok a Szenttől, és ezáltal szellemi haralom birtokosaivá váltatok, és ezt tudjátok, és (eidó oida): tisztába is
vagytok vele mindnyájan.
1 Ján. 2,21 Nem azért írtam néktek, mivel nem ismeritek
az igazságot, [(alétheia): hanem mivel [tudjátok és] ismeritek azt, és mivel semmi sincsen az
igazságból, a [(alétheia): valóságból] ami hazugság, [(pszeudosz): hamisság, valótlanság, kitalálás, csalás, becsapás] és [semmi hazugság / valótlanság, kitalálás,
csalás, becsapás nem származhat az
igazságból, a valóságból].
1 Ján. 2,22 Ki a hazug, a [(pszeusztész): csaló] ha nem az, aki tagadja, hogy a Jézus a Krisztus?
Ez az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiú.
1 Ján. 2,23 Senkiben nincs meg az Atya, [senki nem tudja (ekhó): megragadni, magában
foglalni az Atyát] aki tagadja a Fiút.
Aki vallást tesz a Fiúról [(homologeó): elismeri,
megvallja a Fiút], abban az Atya is
megvan [az (ekhó): megragadja, magában
foglalja az Atyát is].
1 Ján. 2,24 Amit tehát ti kezdettől hallottatok, az
maradjon meg bennetek. Ha bennetek marad az, amit kezdettől fogva hallottatok,
ti is az Atyában és a Fiúban maradtok.
1 Ján. 2,25 És ez az ígéret, amelyet ő [maga] ígért nékünk: az örök [a természetfeletti] élet.
1 Ján. 2,26 Ezeket írtam néktek azok felől, akik
elhitetnek [(planaó): megtévesztenek; eltévelyítenek; félrevezetnek, becsapnak] titeket.
1 Ján. 2,27 És az a kenet, amelyet ti kaptatok tőle,
bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket;
hanem amint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az [(aléthész): az a valóság] és nem hazugság [(pszeudosz): hamisság, valótlanság,
kitalálás, csalás, becsapás], és amiként megtanított titeket, úgy maradjatok Őbenne.
1 Ján. 2,28 És most, fiacskáim [gyermekeim] maradjatok Őbenne; hogy mikor, és [bármikor] megjelenik [(phaneroó): nyilvánvalóvá
lesz, megmutatkozik, és láthatóvá lesz], bizodalmunk legyen, és meg ne szégyenüljünk [(mé aiszkhünó): nehogy szégyent
valljunk] előtte az Ő
eljövetelekor [(parúszia): megérkezésekor,
jelenlétében].
1 Ján. 2,29 Ha [(eidó oida): megismertétek], és tudjátok, hogy ő igaz, [(ginószkó) megértettétek], és tudjátok, hogy aki az igazságot [(dikaiosz): a megigazultságot] cselekszik, [(poieó): megvalósítja] az [is] mind belőle született, Belőle [vette eredetét].