Zsolt. 16,1
Dávid [jelentése: szeretett, szerető; összekötő, egyesítő;
főember] miktámja. [Dávid bizonyságtétele, zsoltára, Dávidnak
drágakő gyanánt való Éneke; arany ékszere]. Tarts meg, és [védelmezz, őrizz, óvj meg] engem [Erős] Istenem, [Uram] mert benned bízom, és [hozzád
menekültem.
Mert tebenned van reményem, és
menedékem].
Zsolt. 16,2 Ezt mondom az Úrnak [(jəhóváh):
Jahve, Örökké létezőnek, Örökkévalónak]: Én Uram vagy
te; feletted való jóm nincsen.
[Más
fordítás: Mondjad ezt az Úrnak én
lelkem; Te vagy az én Uram, te vagy boldogságom, téged semmi nem szárnyal túl!
Rajtad kívül nincs, ami jó nekem; Én Istenem vagy Te, és semmi jóm néked nem
használhat, mert jóságomra neked
nincs szükséged].
Zsolt. 16,3
A szentekben, akik e földön vannak [akik
e földön élnek] és a felségesekben, bennük a [dicsőségesekben]
van minden gyönyörűségem [és örömöm].
»Más
fordítás: A szentekhez, kik az ő
földén vannak, irányozta csodálatosan minden hajlandóságomat«.
Zsolt. 16,4 Megsokasodnak fájdalmaik, [bánatuk, ínségük, gyötrődésük]
akik más isten után sietnek, és [akik más istenhez csatlakoznak]. Nem áldozom meg
véres italáldozatukat és nem veszem nevüket ajkaimra
[Más fordítás: Sok gyötrődése van
azoknak, akik más istenek után futkosnak. Nem veszek részt véres áldozataikban,
nevüket sem veszem ajkamra; Nem hívom egybe gyülekezetünket véráldozatukra].
Zsolt. 16,5
Az Úr [Jahve, az Örökkévaló] az
én osztályos részem [örökségem, örökrészem] és poharam, [kelyhem]. Te támogatod, és [te tartod kezedben] az én sorsomat [Te őrzöd osztályrészemet, és Te vagy, ki visszaadod nekem örökségemet.
Zsolt. 16,6 Az én részem [mérőkötelem, sorskötelem] kies [kellemes] helyre [kedves földre] esett, nyilván szép [tekintélyes, pompás] örökség jutott nékem, és [örökségem nagyon tetszik nekem. Kedvem telik örökségemben. Valóban pompás nekem az én örökségem].
Zsolt. 16,7
Áldom [dicsőítem] az Urat, aki tanácsot,
és [értelmet] adott és [kijelentette] nékem,
még éjjel is oktatnak [tanítanak, figyelmeztetnek, erre intenek] engem az én veséim, [az én bensőm].
Zsolt. 16,8
Az Úrra néztem, [az Úr van szemem előtt] szüntelen; mert jobb kezem felől van, [Ő áll jobbomon], ezért meg nem rendülök [meg nem tántorodom, meg nem ingok].
»Más fordítás: Mindig szemem előtt
lebeg az Úr, ő áll jobbomon, hogy meg ne inogjak«*
Zsolt. 16,9
Azért örül az én szívem [az én bensőm] és örvendez [vígad] az én szellemem, [és ujjong a nyelvem]. Hústestem is biztonságban lakozik, és [reménységben pihen, és
békében fog majd nyugodni].
Zsolt. 16,10
Mert nem hagysz engem a Seolban, vagyis [a holtak hazájában]; nem engeded, hogy a te szented rothadást [romlást bomlást, pusztulást, enyészetet] lásson [nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba, és
meglássa a sírt].
Zsolt. 16,11
Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon
gyönyörűségek vannak örökké.
[Más fordítás: Megmutatod nekem az élet útját, az öröm
teljességét színed előtt, és a gyönyörűséget jobbodon mindörökké].