1 János levél 1. fejezet: Az örök élet megjelent nékünk (göröggel és kapcsolódó igékkel)

1 Ján. 1,1 Ami kezdettől fogva, és [(arkhé): Aki eredetileg] vala, amit hallottunk [(akúó): felfogtunk, és megértettünk], amit szemeinkkel láttunk [aki nekünk megjelent], amit szemléltünk, [és akit egészen közelről figyeltünk, bámultunk, és megcsodáltunk], és kezeinkkel [is] illettünk [(pszélaphaó): megérintettük, megtapintottunk és éreztünk], az életnek [(logoszáról)] Ígéjéről^*

*És János apostol újra -és újra bizonyságot tesz a hústestben megjelent Istenről: „Kezdetben [már] vala az Ige és az Ige [logosz] vala az Istennél, és Isten maga vala az Ige. Ő kezdetben [(arkhé): eredetileg] az Isten. Minden [a mindenség] Őáltala lett [Ő általa teremtetett; rajta keresztül támadt; általa jött létre] és nála nélkül [Tőle különválasztva] semmi sem lett [semmi sem teremtetett], ami lett [ami teremtetett; létrejött; s egyetlen létező sem lett Őnélküle]” (Ján. 1,1-3).

Ő lett hústestté: „És az Ige (logosz) (hús)testté lett és lakozék (sátorozott, letáborozott) mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal” (Ján. 1,14).

János apostol elragadtatásban így  látta az Urat:  „És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hivatik vala Hívnek (vagyis Hűnek) és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, amit senki nem tud, csak ő maga (Más fordítás: És fején sokágú korona és rajta egy-egy név, amelyet senki sem tud rajta kívül). És vérrel hintett (vérbe mártott) ruhába vala öltöztetve és a neve Isten igéjének neveztetik (mert ez a név adatott neki: az Isten Igéje)” (Jel. 19,11-13).

 Az Úr Jézus feltámadása után megjelent az apostoloknak, akik megrémültek, de az Úr így szólt hozzájuk: „Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: [(pszélaphaó): érintsetek, és] tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a szellemnek nincs húsa és csontja, amint látjátok, hogy nékem van! És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait. Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai. [Más fordítás: Ti vagytok erre a tanúk]” (Luk. 24,39-40.48).

Péter apostol így tesz bizonyságot a dicsőség Uráról: „Mert nem mesterkélt [és nem kitalált, (szophidzó): ravaszul kieszelt, mesterségesen kiagyalt] meséket [(müthosz): nem szájhagyomány útján terjedő elbeszéléseket, vagy kitalált mítoszokat, azaz: meséket, vagy legendákat] követve [és nem bölcsen kieszelt hitregék nyomába szegődve] ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát. [(dünamisz): erejét] és eljövetelét [vagyis: (parúszia): megjelenését, jelenlétét, megérkezését, és látogatását]. Hanem mint akik szemlélői [és szemtanúi] voltunk az ő [megdicsőülésének], nagyságának [(megaleiotész): fenségének, hatalmas erejének, dicsőségének, és ragyogásának]” (2 Pét. 1,16).

És János apostol megerősíti a bizonyságtételt: „És aki látta, bizonyságot tett, és igaz az ő tanúbizonysága; és az tudja, hogy ő igazat mond, hogy ti is higyjetek” (Ján. 19,35).

„És mi láttuk és bizonyságot teszünk, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül” (1 Ján. 4,14).

1 Ján. 1,2 És az élet [a természetfeletti élet, a más létezési forma] megjelent [(phaneroó): láthatóvá, nyilvánvalóvá lett, ismertté vált, szemmel láthatóvá lett, megmutatta magát] és láttuk [(horaó): megpillantottuk és megtapasztaltuk, felfogtuk, s mi szemlélői is voltunk] és tanubizonyságot teszünk róla [(martüreó): tanúskodunk róla, és jelül szolgálunk, magunkon hordozva bizonyságtételünk hitelességének JELÉT: szavaink valódiságát, amit életünkkel, és tetteinkkel igazolunk] és [ezért] hirdetjük néktek [is] az örök életet [a természetfeletti életet, a más létezési formát], amely az Atyánál vala és [most pedig (phaneroó): láthatóvá, nyilvánvalóvá lett, ismertté vált, szemmel láthatóvá lett, megmutatta magát] és megjelent nékünk^*

*Mert: „Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta (és elküldte) Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett (asszonytól született), aki törvény alatt (a törvénynek alávetve) lett. Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot (hogy Isten fiaivá legyünk)” (Gal. 4,4-5).

„Aki eleve el volt ugyan rendelve [aki kiválasztatott; akit már kiszemeltek], a világ megalapítása [(koszmosz): világegyetem, teremtett világ, a látható világ, evilág, az univerzum, beleértve a lakóit is, a világ alapjának levetése / elvetése] előtt, megjelent [(phaneroó): láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté lett, kijelentetett] pedig az idők végén ti érettetek.

[Más fordítás: Őt –Isten – ugyan a világ teremtése előtt kijelölte, de előttetek csak a végső időben nyilvánította ki, de csak az idők végén tette láthatóvá értetek]” (1 Pét. 1,20).

Pál apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy ki jött el hústestben: „És minden versengés nélkül (közismerten, elismerten, bevallottan, valóban) nagy a kegyességnek (vagyis a hitnek) eme titka: Isten (aki) megjelent (láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott) (hús)testben. megigazíttatott (és igaznak bizonyult) (pneuma): szellemben. Megláttatott (megjelent, megmutatkozott) az angyaloktól/nak. hirdettetett a pogányok (a népek, nemzetek) közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).

 Őt látták, amikor az Úr megmutatta dicsőségét: „És hat nap múlva magához [vagyis maga mellé] vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magukban [külön] egy [igen] magas hegyre. És elváltozék [és átalakult] előttük, [ott szemük láttára], és az ő orcája ragyog [fénylik, és világítani kezdett] vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn [és fehéren ragyogott, tündökölt], mint a fényesség [és úgy vakított, mint a fény, mint a napsugár; mert ruhái olyan fehérek lettek, mintha napfényből volnának]” (Mát. 17,1-2).

Péter apostol bizonyságtétele: „Mert nem mesterkélt (és nem kitalált) meséket (mítoszokat) követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét (és megjelenését); hanem mint akik szemlélői voltunk az Ö nagyságának (mert szemtanúi voltunk isteni fenségének). Mert amikor az Atya Istentől azt a tisztességet és dicsőséget nyerte, hogy hozzá a felséges dicsőség ilyen szózata jutott (és ilyen szózatot intézett): Ez az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm: Ezt az égből (vagyis a mennyből) jövő szózatot mi hallottuk, együtt lévén vele a szent hegyen” (2 Pét. 1,16-18).

1 Ján. 1,3 Amit hallottunk [(akúó): és megértettünk] és láttunk, [és megtapasztaltunk azt] hirdetjük néktek [is], hogy néktek is közösségtek legyen [(koinónia ekhó): szoros, bizalmas, bensőséges, személyes kapcsolatot birtokoljatok] velünk, és pedig a mi közösségünk [ugyanis a mi közösségünk szoros, bizalmas, bensőséges, személyes kapcsolat] az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal^*

*Az Úr Jézus szenvedése előtt azt kéri az Atyjától: „Hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned. Hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem” (Ján. 17,21)

1 Ján. 1,4 És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömötök teljes legyen [vagyis teljessé váljék].

1 Ján. 1,5 Ugyanis ez az üzenet, amelyet tőle [vagyis Jézus Krisztustól] hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság [vagyis fény] és nincsen ő benne semmi sötétség [mert benne nyoma sincs a sötétségnek]^*

*És hogy ki az az Isten, aki eljött közénk, arról így tesz bizonyságot az apostol: Az Ige az igazi világosság [a fény], eljött volt már a világba, amely megvilágosít [és fénybe borít, beragyog] minden [e világra jövő] embert [Ő jött el a világba]. (Ján. 1,9).

És Ő szólt, és szól ma is minden emberhez: „… Én vagyok a világ [(koszmosz): a teremtett világ, a látható világ, vagyis: evilág] világossága [(phósz): fénye]…” (Ján. 8,12).

Ő az: „… egyetlen Hatalmasság, a királyok Királya és uraknak Ura. Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom. Ámen” (1Tim. 6.15-16).

1 Ján. 1,6 Ha azt mondjuk, hogy közösségünk [(koinónia) szoros, bizalmas, bensőséges, személyes kapcsolatunk] van vele, [azaz: Istennel] és sötétségben járunk [(peripateó): és továbbra is a sötétségben élünk]; hazudunk [(pszeudomai): valótlanságot állítunk] és nem az igazságot [(alétheia): valóságot, vagyis Krisztust] cselekeszszük [vagyis követjük]^*

*És így folytatódik a kijelentés: „Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. (alétheia: a valóság, vagyis Krisztus)” (1 Ján. 2,4)

1 Ján. 1,7 Ha pedig a világosságban [a fényben] járunk [vagyis élünk], amint ő maga a világosságban [a fényben] van: közösségünk [(koinónia) szoros, bizalmas, bensőséges, személyes kapcsolatunk] van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére [az értünk adott élete] megtisztít minket minden bűntől [(hamartia): vagyis a céltévesztéstől]^*

*Mert Ő az: „aki halálra adatott [és halált szenvedett, aki ki lett szolgáltatva] bűneinkért [vétkeinkért, azaz: félrecsúszásainkért (botlásainkért és elhajlásainkért] és feltámasztatott [vagyis feltámadt] megigazulásunkért [felmentésünkért, vagyis: igazzá nyilvánításunkért]”

„Mert az Isten őt [eleve] (el) rendelte [és oda adta] engesztelő [véres] áldozatul [fedélnek, mint előkép, a frigyláda fedele a Templomban, vagyis az irgalom helye, a kiengesztelés]. Azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát [igazságosságát] megmutassa [nekünk, nyilvánvaló jelül, bizonyítékként]. Isten ugyanis az előbb [a korábban] elkövetett bűnöket [végtelen türelmében] elnézte [elengedte, és megbocsátotta]”

És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is” (Róm. 4,25; 3,25; 1 Ján. 2,2).

„Akiben van a mi váltságunk [vagyis Ebben a Szerelmesben lett ugyanis mienk a váltság, a megváltásunk] az Ő vére által [Ő vére árán, az ő vérén, az Ő életén keresztül], a bűnöknek [félre-csúszások, botlások vagy elhajlások] bocsánata [eltörlése, és az elesések elengedése] az Ő kegyelmének gazdagsága szerint. [kegyelmének gazdag voltához mérten]” (Eféz. 1,7).

És ismét: „Akiben van a mi váltságunk [kiváltásunk; váltságdíjunk kifizetése] az Ő vére által, bűneinknek [céltévesztésünknek] bocsánata; (eltörlése, elengedése; megbocsátása). [Más fordítás: aki által a megváltás és a (céltévesztés) bocsánata is birtokunkká lett]” (Kol. 1,14).

Isten kivásárolt: „… a Krisztus vére (árán), aki örökkévaló Szellem által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek” (Zsid. 9,14).

És hogy ki az, aki önmagát adta mi érettünk, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Szellem titeket vigyázókká (és őrizőkké) tett, az Isten anyaszentegyházának (ekklészia): szó szerint: kihívottak közösségének) legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett” (Csel. 20,28).

1 Ján. 1,8 Ha azt mondjuk [és azt állítjuk], hogy nincsen bűn mi bennünk [(hamartia ekhó): vagyis a céltévesztés nem tart hatalmában, hogy nem a céltévesztés tart irányítása alatt, és nem az igazgat], magunkat csaljuk meg [saját magunkat vezetjük félre, (planaó): és csapjuk be] és igazság [(alétheia): a valóság,vagyis  Isten szava, Igéje] nincsen mi bennünk [az Ige (hémin): nincs nekünk, és velünk]^*

*Bizony a földi emberek közül: „Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet, tiszta vagyok az én bűnömtől (hamartia: a céltévesztéstől)” (Péld. 20,9).

 „… mert nincs ember, aki ne vétkeznék…” (1Kir. 8,46).

„Az ÚR letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent? Mindnyájan elfordultak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem” (Zsolt. 14,2-3).

„Bizony nincs egy igaz ember is a földön, aki jót cselekednék, és nem vétkeznék” (Préd. 7,20)

1 Ján. 1,9 Ha megvalljuk [(homologeó): elismerjük, és bevalljuk] bűneinket [(hamartia): céltévesztésünket, akkor megtapasztaljuk, hogy Isten], hű és igaz [megbízható és igazságos], hogy megbocsássa bűneinket [hogy (aphiémi): elengedje tartozástunkat, és felmentsen a céltévesztés alól] és megtisztítson [(katharidzó): tisztának nyilvánítson] minket minden hamisságtól. [(adikia): igazságtalanságtól, istentelenségtől]^*

*De: „Aki elfedezi (és takargatja) az ő vétkeit, nem lesz jó dolga (és nem lesz jó vége); aki pedig megvallja, és elhagyja, irgalmasságot nyer” (Péld. 28,13).

Dávid megvallása: „Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem, (és nem takargattam. Elhatároztam), és azt mondtam: Bevallom hamisságomat (és hűtlenségemet) az Úrnak - és te (megbocsátottad bűnömet, és amit vétettem), és elvetted rólam bűneimnek terhét. Szela” (Zsolt. 32,5).

Hiszen: „Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, ami gonosz a te szemeid előtt (és amit rossznak látsz); hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben. (Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted). Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben születtem” (Zsolt. 51,6-7).

És az Úr válasza a megvallásra: „Én, én vagyok, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem. Ha emlékeztetni akarsz, akkor törvénykezzünk! Mondd el, amivel igazolhatod magad! Már ősatyád is vétkezett ellenem, és szószólóid álnokul viselkedtek” (Ésa. 43,25-27).

„És megtisztítom őket minden bűneiktől, amelyekkel vétkeztek ellenem, és megbocsátom minden bűneiket, amelyekkel vétkeztek ellenem, és amelyekkel gonoszul cselekedtek ellenem” (Jer. 33,8).

A próféta boldog megvallása: „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban (és abban telik kedve, hogy kegyelmet ad)! Hozzánk térvén, könyörül rajtunk (és újra irgalmas lesz hozzánk); eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket!” (Mik. 7,18-19).

Igen: „Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket” (Zsolt. 103,3.12)

1 Ján. 1,10 Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk [(hamartanó): nem tévesztettük el a célpontot és nem lettünk céltévesztők, és vétek nincs a múltunkban], hazuggá teszszük Őt, [és Őt hazudtoljuk meg], és az ő ígéje [az Ő (logosza)] nincsen mi bennünk.

                                                                                                               

Térdre borulunk Előtted Úr Jézus

Joyce Meyer: Az akaraterő

Az akaraterő a legjobb barátod, amikor a dolgok jól mennek, azonban az az első barát, aki elhagy, amikor mindenbe belefáradsz.

Isten Igéje:

„Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és pajzs az ahhoz folyamodóknak, (azoknak, akik hozzá menekülnek). Ne tégy az ő beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, (mert megvizsgál, megcáfol, rendreutasít) és hazuggá neválj” (Péld. 30,5-6)

Joó Sándor Isten akaratáról

Jobb szeretnénk, hogy Isten jöjjön velünk a mi utunkon, Isten pedig azt akarja, hogy mi menjünk vele az Ő útján.

Oswald Chambers: ÁTFORMÁLÓDÁS VISSZATÜKRÖZÉS ÁLTAL

"Mi pedig mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén az Úr dicsőségét, és ugyanarra a képre formáltatunk át" (2Kor 3,18).

Ez a leplezetlen nyíltság Isten előtt a keresztyén ember szembeötlő jellemvonása és életét tükörré teszi mások számára. Ha a Szent Szellem betölt, átalakulunk. A szemlélés által pedig tükörré leszünk. Mindig észreveszed, amikor valaki látta az Úr dicsőségét: szellemed mélyén megérzed, hogy az Úr lényét tükrözi vissza.

Őrizkedj mindattól, ami ezt a visszatükröződést beszennyezhetné benned. Majdnem mindig valami jó szennyezi be, az a jó, ami nem a legjobb.

Mind a te, mind az én életem aranyszabálya ez: maradjon életünk Isten felé nyitott, Őrá összpontosított. Dobj ki minden mást a hajóból: a munkát, az öltözködés és táplálkozás gondját, mindent, ami ehhez a földhöz köt, mert amíg ezeket hajszolod, Istenre beállított tükröd homályossá lesz. Maradj meg a szemlélésnek ebben az állapotában, hogy életünket mindenen át megőrizhessük a szellemi síkon. Hadd alakuljanak a dolgok, ahogy alakulnak, hadd bírálgassanak mások, ahogy tetszik nekik: de te soha ne engedd, hogy bármi elhomályosítsa benned azt az életet, amely Krisztussal együtt el van rejtve Istenben. Semmiféle sürgés-forgás ki ne lendítsen a vele való közösségből! Bár ez könnyen meginoghat, de te ne engedj helyet ennek. A keresztyén ember életének legszigorúbb fegyelmezése az, hogy tanulja meg: miként szemlélje állandóan mintegy tükörben az Úr dicsőségét.

---

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers/

Jézus tőled van remény

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

Minden nemzet olyan, amilyenné az egyének teszik. Ezért egy nemzet megújulásához az egyének újjászületésére van szükség. (János 3,7) REINHARD BONNKE

Irma Nyári

Éjféli Kiáltás Misszió

Nem szükséges ismerned, hogy mit hoz rád a holnap. Az Istent kell ismerned, aki hordozza a holnapod! – itt: Éjféli Kiáltás Misszió.

Dumanyu

Esti okosság:

Trónodnál - Golgota - Reménység Fesztivál 2012

Ige:Isten megáldott minket:

 „Aszerint, amint magának kiválasztott, kiválogatott minket Őbenne a világ teremtetése, és a világalap levetése* előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek** hibátlanok, kifogástalanok, szeplő és fogyatékosság nélküliek, támadhatatlanok, teljesen épek Őelőtte, Isten szerinti szeretetben_***(Eféz. 1,4)

*Levetése: (katabolé): ledobás; levetés; / elvetés Isten színe elől /.

**Feddhetetlenek (amomósz): teljesen épek, fogyatékosság nélküliek, akárcsak az áldozati állat a Törvény előírásai szerint.

***Isten kiválasztottjai vagyunk: "Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk. Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet.” „és aki ezt öröktől fogva tudja” (2 Tim. 1,9-10; Csel. 15,18)

Ezért: „… legyetek azért szentek, mert én szent vagyok” (3 Móz. 11,43-45).

 A megszentelés gyakorlati megvalósításáról így szól az Úr: „Szenteljétek oda magatokat, és legyetek szentek, mert én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek. Tartsátok meg rendelkezéseimet, és teljesítsétek azokat! Én, az ÚR, szentellek meg titeket” (3 Móz. 20,7-8)

Az apostol pedig még egyértelmübbé teszi a megszentelődés gyakorlati megvalósítását: „Kérlek, buzdítalak, bátorítalak azért titeket atyámfiai, testvéreim, az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda, mutassátok be; adjátok, állítsátok oda a ti testeiteket, azaz teljes lényeteket, személyeteket élő, szent és Istennek kedves, Neki tetsző, és elfogadható áldozatul. Mint a ti okos tiszteleteteket. Ez legyen a ti szellemi dicsőítésetek, hódolatotok, ésszerű, igeszerű istentiszteletetek, s így a ti szolgálatotok okos legyen. És ne szabjátok magatokat, ne igazodjatok; ne legyetek hasonlóvá, ne alkalmazkodjatok, ne idomuljatok e világhoz, ehhez a létkorszakhoz. Hanem változzatok el, alakítsátok, formáljátok át, változtassátok meg magatokat a ti elméteknek, gondolkodásotok, megértésetek, vélekedésetek, a szellemetek belső, értelmes felfogóképességének megújulása által. A gondolkodásmódotok megújításával alakuljatok át úgy, hogy megvizsgáljátok, felismerjétek, megítélhessétek, megválasszátok, és azt próbálgassátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes, ami neki tetsző” (Róm. 12,1-2)

 És hogy ki az az Úr, aki megszentel, és hogyan teszi ezt meg, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „...Krisztus... szerette az egyházat, és Önmagát adta azért, hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek fürdőjével az ige által. Hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat, úgy hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgözés, vagy valami afféle. Hanem hogy legyen szent és feddhetetlen” (Eféz. 5,25-27)

Az Úr az én vezetőm, vigaszom, oltalmam

Alistair MacLean: Az Úr Jézus nélkül

Egy sötét úton botorkálunk, de nem szeretnénk örökre rajta maradni.

Miért erősödik meg a gonosz, és terjed a gonoszság.

 „Köröskörül járnak a gonoszok [a gáncsoskodók az istentelenek], mihelyt az alávalóság, [hitványság, aljasság, és értéktelenség] felmagasztaltatik az emberek fiai közt” (Zsolt. 12,9)

Isten népe vezetőihez így szól az Úr:

 „Bort és részegítő italt ne igyatok te és a te fiaid veled, mikor bementek a gyülekezet, vagyis (a kijelentés, a megnyilatkozás) sátorába, hogy meg ne haljatok. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeitekben. Hogy különbséget tehessetek a szent és közönséges között, a tiszta és tisztátalan között. És hogy taníthassátok Izráel fiait mindazokra a rendelésekre, amelyeket az Úr szólott vala nékik Mózes által” (3 Móz. 10,9-11)

Elaine Tavolacci: Bízz a folyamatban!

Egyik nap ahogy egy boltban nézelődtem, megláttam egy feliratot, ami megragadta a figyelmemet. Így szólt:

Lassítss le, nyugodj meg, ne aggódj, ne kapkodj, Bízz a folyamatban. 

A Szent Szellem eszembe juttatott egy beszélgetést, amit akaratlanul hallottam nemrég két férfi között, akik a súlyemelésről beszélgettek. Azt mondta az egyikük: "Ne arra számíts, hogy néhány héten belül hatalmas izmaid lesznek. A tréning folyamatán végig kell menni." Az Úr pedig ezt a kijelentést adta nekem arról, hogy "Bízz a folyamatban":

Az Úr azt mondja, hogy amint a fazekas minden egyes agyagedényt különböző alakúra és méretűre tervez, ugyanúgy terveztelek és alkottalak Én is mindegyikőtöket. Mindenki egyedi funkcióval és egyedi terv szerint született. Mindenki stratégiai szempontból lett megalkotva a különböző célokra, és Én minden egyes emberrel sajátos módon fogok dolgozni.

Bízz Bennem, amikor úgy érzed, hogy túl nehéz a folyamat. Tudnod kell, hogy azzá az emberré formállak és alakítalak, akinek Én teremtettelek. Ne félj a folyamattól, sem azoktól az időszakoktól, amikor a fazekas korongon vagy, és ne utasítsd vissza ezt. Ez a hely ahhoz szükséges, hogy megformázhassalak, és átalakíthassalak az Én képmásomra. Ez az a hely, ahol minden tisztátalanság és szennyeződés megsemmisül, és minden sérülés és hiba eltűnik. Ez az a hely, ahol a durva szélek kisimulnak, a megtört edények helyreállnak, és a múlt sebei megszűnnek. A nyomorúságok és a traumák emlékei eltöröltetnek. Ez az a hely, ahol az elméd megújul, és megtanulsz feddhetetlenségben járni, és érettségre fogsz jutni. Ez a hely szükséges a szellemi fejlődésedhez, és ahhoz, hogy maradandó gyümölcsöt teremhess.

Ne állj ellene annak a munkának, amit a fazekas korongján végzek, hanem engedd, hogy átformálhassalak, miközben az életedet és a sorsodat alakítom. Ne hadakozz magadban, azt mondogatva, hogy ez egy kényelmetlen hely, hanem tudd meg, hogy ez a te hasznodra van, és szükséges ahhoz, eljuttassalak az életedre szóló céljaimba és tervembe. A fazekas korongján összepiszkolódhat az ember, és néha talán úgy tűnik, hogy irányíthatatlanul kipörög, de utasítsd vissza a csüggedést, és tudd azt, hogy Én munkálkodom az életedben és az életed által.

Engedd, hogy véghezvigyem benned a tökéletes tervemet, miközben benned munkálkodom, hogy megmunkáljalak, és azzá az emberré alakítsalak, akinek elhívtalak. Én Vagyok a fazekas mester, és ahogy átadod magad a folyamatnak, Én átrendezem az életed, és mélyen fogok munkálkodni benned. Ahogy engeded, hogy dicsőséges edénnyé formáljalak, amire elhívtalak téged, látni fogják benned azt az átváltozott életet, amit most formálok benned. Egyedi mesterművem vagy, és személyre szabott módon lettél megépítve. Nincs két egyforma közöttetek, nincs két olyan edény, ami ugyanazt a célt szolgálná. Arra vágyom, hogy valami szépet hozzak ki az életedből, amint engeded, hogy benned és általad munkálkodjam, mondja az Úr.

Prédikátor 3:11

Mindent szépen megalkotott a maga idejében.

Ésaiás 29:16 

Mily együgyűek vagytok! Avagy a fazekas olyan, mint az agyag, hogy így szóljon a készítmény készítőjének: Nem csinált engem! és az alkotás ezt mondja alkotójának: Értelmetlen!

Ésaiás 64:7

URam, atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotása vagyunk mindannyian.

Jeremiás 18:1-4

Az a beszéd, amelyet az Úr beszélt Jeremiásnak, mondván: Kelj fel és menj le a fazekasnak házába, és ott közlöm veled az én beszédeimet! Lemenék azért a fazekas házába, és ímé ő edényt készít vala a korongon. És elromla az edény, amelyet ő készít vala és amely mint agyag volt a fazekas kezében, és azonnal más edényt készíte belőle, amint a fazekas jobbnak látta megkészíteni.

Kiálts az Úrhoz YouTube

Joyce Meyer: A szentség

Cseri Kálmán: Az életem kincse.

A hálaadás nagy gyümölcse mindig az, hogy észreveszem azt, aki adta. Az ajándékokról feltekintek az ajándékozóra és kiderül: az életem legnagyobb kincse Ö maga.

Guti Tünde: TARTOZUNK…

   Nehezen indult ez a nap! A kezdeti igei gondolatok után embert próbáló módon bonyolódtak a feladatok, elintéznivalók és hirtelen előállt, bosszús helyzetek.

   Jó, hogy az Úr „a füstölgő gyertyabelet nem oltja ki”, mert én bizony füstölögve görnyedtem a megoldásra és elhordozásra váró terhek alatt. Talán nem ismeretlen előttetek az az érzés, amikor előre egyeztetett időpontra kell odaérni valahova, közben szívességet ígértek valakinek, de nem indul be az autó, majd egy családtag rosszulléte miatt le kell fújni egy mindezek előtt megbeszélt másik találkozót… Komoly feszültségek „sülnek ki” ilyenkor, mint elektromosság a szupercellákban. Megőrizni a belső békességet – na, ez igazi kihívás!

   Természetesen felismertem az ördög mesterkedéseit, de nem volt egyszerű a tusa. Ahogy rendezgettem jobbról-balról ágaskodó gondolataimat és pironkodtam az Úr előtt, egy szó jött fel a szívemben, különös hangsúllyal:

   „TARTOZUNK!” Aztán már folytatódott is bennem tovább az ismert ige:

   „Tartozunk pedig mi, az erősek, hogy az erőtlenek erőtlenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk!” Róma 15:1. Igen! Tehát mindannyian adósok vagyunk!

   Szószékről leginkább azt halljuk, hogy Jézus eltörölte minden adósságunkat, kifizette minden tartozásunkat. Ez rendjén is van így, mert Isten csodálatos irgalma, kegyelme Krisztusban öltött testet, aki minden bűnünket és gyalázatunkat, s az ellenünk szóló vádiratot a keresztre szegezte. Ám pont ezért az értünk hozott áldozatért vagyunk kötelesek mi is hordozni egymás terhét, ez a mi „tartozásunk”:

   „Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be Krisztus törvényét!” Gal. 6:2.

Mi a Krisztus törvénye? A képmutatás nélküli szeretet!

Tehát bármekkora problémahalmaz akadályoz, frusztrál, bármekkora gondhegy tornyosul, bármennyire is meglankadt bennem a hajlandóság a sérelmek miatt, tartozunk egymásnak nemcsak megbocsátani és elengedni, hanem továbbra is segíteni – Krisztusért!

   Egészen felvillanyozott az ige! Ezért az igazságért, rehmáért már nem sajnálom a korábbi „baljós felhők” alatt töltött órákat.

2014. május 6.                                           Guti Tünde

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/blog/tartozunk....html

Akik Vágynak Isten Szeretetére

 

És kik a boldogok?Katt a linkre és megtudod.http://www.youtube.com/watch?v=ZGUCg3Hwi0o.Az igazi boldogság nem a körülményeinktől függ.Az igazi boldogság,ha megtaláljuk az élet értelmét,Jézust és befogadjuk Őt a szívünkbe és átengedjük neki az életünk irányítását,vezetését.Ne a világba keressétek az igazi boldogságot,mert amit a világ nyújt az mind mulandó.Lehet,hogy hosszabb-rövidebb ideig élvezzük a világ nyújtotta örömöket,de a végén elmúlik, semmivé lesz és nem marad más csak a keserű íz.Jézus olyan örömöt és békességet ad amit ez a világ nem adhat.Jöjj hozzá és megfogod látni azt,hogy Jézus mennyire szeret téged. Ő az életét adta érted,hogy te megmenekülhess az örök kárhozattól.Ő az élet értelme,Ő az igazi élet öröm forrása, belőle fakad a boldogság. Akarod Őt?

Igeversek és gondolatok

Légy tűz - Karneol - Ez az a nap! 2014

Gyógyszerek helyett csoda - Jacob Boger

Ige: Példamutatás a frissen megtért hívőknek

 „nem mentem Jeruzsálembe az előttem való apostolokhoz, hanem elmentem Arábiába, / a pusztába / és ismét visszatértem Damaskusba.

Azután három esztendő múlva fölmentem Jeruzsálembe, hogy Pétert, vagyis Kéfást meglátogassam, és megismerjem* és nála maradtam tizenöt napig”  (Gal. 1,17-18)

*Megismerni: (/h/isztoreó): a görög szó többet is kifejez: jól, alaposan megismerjem; megismerjem a gondolkodásmódját, „kikérdezgessem”, stb.

 „Az apostolok közül pedig mást, vagyis a többi apostolt nem láttam, hanem csak Jakabot, az Úr atyjafiát, vagyis testvérét”

Amiket pedig néktek írok, ímé Isten színe előtt mondom, hogy nem hazudom, ez nem hazugság*(Gal. 1,19-20)

*Az apostol lelkiismerete a Szent Szellem uralma alatt van: „Igazat mondok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem tanúskodik mellettem a Szent Szellem által” (Róm. 9,1).

Amikor megérint engem kegyelmed

Ki Jézus Krisztus?

Pál apostol azért imádkozik, hogy a hívők kapjanak kijelentést arról, hogy ki Jézus Krisztus: Ő Isten képe, aki által teremtetett minden, tehát Ő a Teremtő: „Aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született; Mert Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok. Mindenek Őáltala és Őreá nézve teremttettek; És Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn” (Kol. 1,15-17)

William Paul Young: Rombolás, hogy épülhessen.

Szükség van a rombolásra ahhoz, hogy a valódi, a helyes és a jó és az igaz felépülhessen. (...) Mesteri módon emelünk színfalakat, hogy aztán saját magunk rontsuk le őket. Független lényekként nagyon rombolóak vagyunk, először kártyavárakat hozunk létre, aztán saját kezünkkel dúljuk szét. Az összes elképzelhető megrögzöttség, a hatalomvágy, a hazugságok biztonsága, az ismertség igénye, a hírnév utáni kapkodás, az emberi lelkekkel történő kereskedés... mind-mind kártyavárak, amiket lélegzet-visszafojtva igyekszünk egyben tartani. De, hála Isten kegyelmének, egyszer levegőt kell vennünk, és amikor megtesszük, Isten lehelete csatlakozik a miénkhez, és minden romba dől.

Kik a boldogok:

„Boldog, a ki olvassa, és a kik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban; mert az idõ közel van.(Jel. 1.3) „… boldogok akik hallgatják az Istennek beszédét, és megtartják azt”(Luk. 11.28)

A becsvágy szomorú példája

Diotrefes, aki elsőséget kíván köztük, nem hallgat ránk. Gonosz szavakat fecseg ellenünk ...

(3 János 9-10)

A kis-ázsiai gyülekezetben két vén (presbiter) volt. Az egyik Gájus, az önzetlen szeretet embere, akit János apostol dicsér, Diotrefes a másik, aki becsvágyában az első akart lenni, és akit határtalan önszeretet uralt. Sajnos, ma is sok követője van a keresztyének körében Diotrefesnek. Nem tűrnek meg senkit maguk mellett, nem engednek senkit maguk elé. Még János apostolt sem engedte érvényre jutni Diotrefes és nem engedte, hogy valaki is beleszóljon a dolgokba. Ő maga gonosz szavakat fecsegett a tiszteletreméltó apostolra. Olyan merész volt, hogy lealacsonyította és kritizálta Jézus tanúját, sőt rágalmazta őt. Jogtalanságában és uralomvágyában, nagy elbizakodottságában odáig ment, hogy azokat a gyülekezeti tagokat, akik az apostol tanítását kívánták, kirekesztette a gyülekezetből.

A gőg és uralkodási vágy már végtelen sok gonoszságot okozott. Azokban talál helyet, akik önmagukkal vannak eltelve és megkövetelik, hogy mindenki hozzájuk igazodjék. Másoknak utasításokat adnak, zsarnoki módon parancsolnak, mint Diotrefes. Aki uralomvágyuknak útjában áll, azt lekicsinylik és bemocskolják. Általában szívesen mondanak másokról kellemetlen dolgokat azért, hogy így saját magukat előtérbe tolják. Mások hibái után nyomozódnak, közben pedig feszülten figyelik, mit beszélnek róluk. Ajtajuk a besúgók és hírhordók számára mindig nyitva áll. Akí személyüket sérti, felségsértést követ el. A lelkeket magukhoz akarják vonni és féltékenyen őrködnek, nehogy valaki bepillantást nyerjen dolgaikba. Barátjuk csak az övék legyen, rajtuk kívül mást ne szeressen, mert az irigységet és féltékenységet vált ki belőlük. Ezek a lelkileg össze nem tört emberek maguk is boldogtalanok és másokat is azzá tesznek.

Nyomást gyakorolnak az emberekre és teherré válnak; kritizálnak és végül is elszigetelik magukat. Az önszeretet „”krónikus gyulladásában" szenvednek. Az ilyen becsvágyó emberekről beszél az Írás, amikor a keserű gyökérre utal, ami békétlenséget támaszt a hívő keresztyének között. A békétlenség és tisztátálanság kiapadhatatlan forrásai ők, ezért mindig zavart keltenek, kárt okoznak. Adja Isten, hogy idejében felismerjük és kerüljük az ilyen veszedelmes mérget. (Zsid 12, 15)

Carl Eichhorn "Isten muhelyében" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok/eichorn/

Mi a szeretet gyerekszemmel

Spurgeon: Isten velünk!

Sorsunk alakulásában nem láthatjuk mindig Isten kezét, de bizonyosak lehetünk afelől, hogy mindig velünk van.

Útitárs

„Ne félj, mert nem vallasz szégyent, ne pironkodj, mert nem ér gyalázat! Ifjúkorod szégyenét is elfelejted, özvegységed gyalázatára nem emlékezel többé. Mert aki alkotott, az a férjed, akinek Seregek Ura a neve, és aki megváltott, az Izráel Szentje, akit az egész föld Istenének hívnak.”

Ézsaiás 54:4-5

Lehet, hogy kimondhatatlanul kemény hetet hagytál magad után. Kudarcok a munkában, az emberi kapcsolataidban, a magánéletedben, és úgy érzed, már minden talajt kihúztak a lábad alól. Még próbálsz kapaszkodni valamibe, de már ott tolonganak rajta a kezek, és nincs megállás.

Ma neked szól ez az üzenet, Barátom! Ne félj, mert Isten, a Nagy és Hatalmas és Örök és Mindenható, Egyetlen Úr szól hozzád! Ő melletted van. Ő az, akire mindig, minden körülmény között számíthatsz. Veled van akkor is, amikor más azt mondaná, szégyent hozol rá. Veled van annak ellenére, hogy már te is azt érzed, nem érdemled meg. Soha, de soha nem mond le rólad.

Megtalálhatod bármikor, ha szeretnéd. Megszólíthatod akkor is, amikor senki sem figyel oda rád. Megragadhatod a kezét akkor is, ha már senki sem lesz melletted, és elborzaszt a nagy magány. Ő soha nem búcsúzik. Ő ott lesz, amikor már mindenki elhagyott, mert szeret, és ebben biztos lehetsz.

Kívánom, hogy adjon neked erőt, reményt és bátorítást ez a néhány ige! Isten veled megy az úton, és Őt senki sem veheti el tőled. Vele soha nem vagy egyedül. Vele képes vagy a mára.

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/06/utitars.html

Idezetek.ma

Isten Szeretete

Nehéz úgy élvezni az életet, ha nem szeretjük magunkat. (Joyce Meyer)

A Menny valóságos - Colton Todd Burpo

Boldog, édes dal

1 János levél 1. fejezet: Az örök élet megjelent nékünk (szerkesztett)

1 Ján. 1,1 Ami kezdettől fogva, és [(arkhé): Aki eredetileg] vala, amit hallottunk [(akúó): felfogtunk, és megértettünk], amit szemeinkkel láttunk [aki nekünk megjelent], amit szemléltünk, [és akit egészen közelről figyeltünk, bámultunk, és megcsodáltunk], és kezeinkkel [is] illettünk [(pszélaphaó): megérintettük, megtapintottunk és éreztünk], az életnek [(logoszáról)] Ígéjéről.

1 Ján. 1,2 És az élet [a természetfeletti élet, a más létezési forma] megjelent [(phaneroó): láthatóvá, nyilvánvalóvá lett, ismertté vált, szemmel láthatóvá lett, megmutatta magát] és láttuk [(horaó): megpillantottuk és megtapasztaltuk, felfogtuk, s mi szemlélői is voltunk] és tanubizonyságot teszünk róla [(martüreó): tanúskodunk róla, és jelül szolgálunk, magunkon hordozva bizonyságtételünk hitelességének JELÉT: szavaink valódiságát, amit életünkkel, és tetteinkkel igazolunk] és [ezért] hirdetjük néktek [is] az örök életet [a természetfeletti életet, a más létezési formát], amely az Atyánál vala és [most pedig (phaneroó): láthatóvá, nyilvánvalóvá lett, ismertté vált, szemmel láthatóvá lett, megmutatta magát] és megjelent nékünk.

1 Ján. 1,3 Amit hallottunk [(akúó): és megértettünk] és láttunk, [és megtapasztaltunk azt] hirdetjük néktek [is], hogy néktek is közösségtek legyen [(koinónia ekhó): szoros, bizalmas, bensőséges, személyes kapcsolatot birtokoljatok] velünk, és pedig a mi közösségünk [ugyanis a mi közösségünk szoros, bizalmas, bensőséges, személyes kapcsolat] az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.

1 Ján. 1,4 És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömötök teljes legyen [vagyis teljessé váljék].

1 Ján. 1,5 Ugyanis ez az üzenet, amelyet tőle [vagyis Jézus Krisztustól] hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság [vagyis fény] és nincsen ő benne semmi sötétség [mert benne nyoma sincs a sötétségnek].

 1 Ján. 1,6 Ha azt mondjuk, hogy közösségünk [(koinónia) szoros, bizalmas, bensőséges, személyes kapcsolatunk] van vele, [azaz: Istennel] és sötétségben járunk [(peripateó): és továbbra is a sötétségben élünk]; hazudunk [(pszeudomai): valótlanságot állítunk] és nem az igazságot [(alétheia): valóságot, vagyis Krisztust] cselekeszszük [vagyis követjük].

 1 Ján. 1,7 Ha pedig a világosságban [a fényben] járunk [vagyis élünk], amint ő maga a világosságban [a fényben] van: közösségünk [(koinónia) szoros, bizalmas, bensőséges, személyes kapcsolatunk] van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére [az értünk adott élete] megtisztít minket minden bűntől [(hamartia): vagyis a céltévesztéstől].

 1 Ján. 1,8 Ha azt mondjuk [és azt állítjuk], hogy nincsen bűn mi bennünk [(hamartia ekhó): vagyis a céltévesztés nem tart hatalmában, hogy nem a céltévesztés tart irányítása alatt, és nem az igazgat], magunkat csaljuk meg [saját magunkat vezetjük félre, (planaó): és csapjuk be] és igazság [(alétheia): a valóság,vagyis  Isten szava, Igéje] nincsen mi bennünk [az Ige (hémin): nincs nekünk, és velünk].

1 Ján. 1,9 Ha megvalljuk [(homologeó): elismerjük, és bevalljuk] bűneinket [(hamartia): céltévesztésünket, akkor megtapasztaljuk, hogy Isten], hű és igaz [megbízható és igazságos], hogy megbocsássa bűneinket [hogy (aphiémi): elengedje tartozástunkat, és felmentsen a céltévesztés alól] és megtisztítson [(katharidzó): tisztának nyilvánítson] minket minden hamisságtól. [(adikia): igazságtalanságtól, istentelenségtől].

1 Ján. 1,10 Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk [(hamartanó): nem tévesztettük el a célpontot és nem lettünk céltévesztők, és vétek nincs a múltunkban], hazuggá teszszük Őt, [és Őt hazudtoljuk meg], és az ő ígéje [az Ő (logosza)] nincsen mi bennünk.

                                                                                                               

Legyen áldott Jézus Neve

Ima a szentekért

 „Kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcsességnek és kijelentésnek kinyilatkoztatásnak, leleplezésnek Szellemét az Ő  maga megismerésében felismerésében, és megértésében. Vagyis annak a bölcsességnek és leleplezésnek Szellemét adja néktek, melyet az Ő megismerése nyújt” (Eféz. 1,17)

Megvallás.

„URam, te megtartod ígéreteidet, minket pedig megőrzöl, és megoltalmazol, megvédsz, és megszabadítasz ettől a nemzedéktől mindenkor” (Zsolt. 12,8)

A szeretetről

Senkinek a bűne nem ment fel engem attól, hogy vele szemben ne gyakoroljam a szeretetet.

Mörike: Közelebb Istenhez!

Minél nagyobb a baj, annál közelebb vagyunk Istenhez.

Még csak pára volt

Spurgeon: Hogyan éljünk?

"Éljünk mindig úgy, ahogy a miniatűrfestők festenek, akik minden ecsetvonásra és a legkisebb árnyékolásra nagy gondot fordítanak" 

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

FordulóPont Tv

Mai Ige

"Ne tedd tönkre azt, amid van, azzal, hogy vágysz valamire, amid nincs! "

www.maiige.hu

Putnok Újszövetség Gyülekezet.