JAKAB APOSTOL LEVELE
Jak. 1,1 Jakab [Jelentése: mást kiszorító, más helyébe lépő], Istennek és az Úrnak, a Krisztus
Jézusnak (rab)szolgája, az elszórtan
levő [diaszpora: a szórványban; szétszórtságban élő] tizenkét
nemzetségnek [(phülé): sarjnak, Szó szerinti jelentése: az egy tőről, egy őstől származóknak]; üdvözletemet [örüljetek].
Jak. 1,2 Teljes [és
nagy] örömnek
[vagyis:
jókedvű, vidám, azaz nyugodt, békés örömnek] tartsátok, atyámfiai [testvéreim], mikor [(hotan): és valahányszor] különféle [(poikilosz): vagyis sokféle és változatos, bonyolult] kísértésekbe estek [(peiraszmosz): mikor megpróbálnak elcsábítani (bűnre,
vagyis céltévesztésre].
[Más fordítás: Nagy örömnek tartsátok testvéreim,
valahányszor kísértésbe estek a gonoszság megtapasztalása, és provokáció által].
Jak. 1,3 Tudván, hogy a ti hiteteknek [(pisztisz): és hűségeteknek] megpróbáltatása [(dokimion): próbatétele, próbára tevése; és
megvizsgálása] kitartást [(hüpomoné): kitartó,
állhatatos, türelmes várakozást, örömteli, reményteljes tűrést] szerez.
[Más fordítás: hitetek erőpróbája állhatatosságot
eredményez].
Jak. 1,4 A kitartásban [(hüpomoné): a kitartó, állhatatos, türelmes várakozásban, és az örömteli,
reményteljes tűrésben, és a teher alatt maradásban] pedig tökéletes [(teleiosz): teljes,
tökéletes, méltó] cselekedet legyen [mert az
állhatatosság pedig tökéletessé teszi a cselekedetet], hogy ti is tökéletesek [felnőttek,
érett korúak, bevégzettek, és célban lévők] és épek [(holoklérosz): mindenestől
épek, sértetlenek, hibátlanok és egészségesek] legyetek
minden fogyatkozás nélkül [(leipó): vagyis: semminek
híján] ne legyetek.
[Más fordítás: A kitartásnak (és az állhatatosságnak)
pedig végcélba vivő (és bevégzett) munkája kell hogy legyen, hogy (ti is)
végcélba jutók, (bevégzettek) és minden részben épek legyetek, és semmiben se
legyetek fogyatékosak].
Jak. 1,5 Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, [vagyis bölcsessége hiányos, és bölcsességre szorul] kérje Istentől, aki
mindenkinek készségesen [(haplósz): egyszerűen, nagyvonalúan, és bőkezűen] és szemrehányás [szemrehányó szavak, ócsárlás, pirongatás] nélkül
adja; és megadatik néki.
Jak. 1,6 De kérje hittel [bizalommal,
bizonyossággal, meggyőződéssel] semmit sem
kételkedvén [(diakrinó): nem habozva, bizonytalankodva, kételkedve, tétovázva, és meginogva]:
mert aki kételkedik [(diakrinó): habozik, bizonytalankodik, kételkedik, tétovázik, és meginog],
hasonlatos a tenger habjához [vagyis
a tenger ide-oda hánykódó hullámához
hasonlít],
amelyet a szél hajt és ide s tovahány, [mint amelyeket felkorbácsol, és ide-oda vet a szél, és csak sodródik a
széllel].
Jak. 1,7 Mert ne vélje [ne higgye, és ne feltételezze,
és gondolja] az ilyen [tétova] ember, hogy kaphat valamit [vagy bármit
is] az Úrtól;
Jak. 1,8 A kétszívű [(dipszükhosz): a minden
tettében határozatlan, azaz tétovázó, és ingadozó, kettős elméjű, és kételkedő], a
minden útjában [(hodosz): életmódjában, és életvezetésében] állhatatlan ember [hiszen a lelkében megosztott ember
nem tart ki semmiben sem, (akatasztatosz): és álladóan nyugtalan,
nyughatatlan, és izgága].
Jak. 1,9 Dicsekedjék pedig [(kaukhaomai): örömmel, és örüljön] az alacsony [(tapeinosz): jelentéktelen, szerény, megalázott, az
alacsony rangú, és szegény] sorsú atyafi
az ő nagyságával [(hüpszosz): a méltóságával, az ő felmagasztaltatásával].
Jak. 1,10 A gazdag [(plúsziosz): gazdag, jómódú, vagyonos, és bővölködő] pedig
az ő alacsonyságával [a
megalázott voltával, és megalázkodásával]:
mert [mindez] elmúlik,
mint a fűnek virága [és mint a rét virága, semmivé lesz].
Jak. 1,11 Mert felkél a nap az ő hévségével [az ő perzselő
hőségével, és izzó,
égető hevével], és
megszárítja a füvet [és
kiégeti a növényt]. És
annak virága elhull, és ábrázatának kedvessége és [megjelenésének szépsége
elenyészik, és alakjának kecsessége] elvész [(apollümi): megsemmisül, és elvész]: így hervad el a
gazdag [(plúsziosz):
jómódú, vagyonos] is az ő útjaiban [(poreia): a maga
életútjában].
»Más fordítás: Így
sorvad el vállalkozásaiban [a saját útján; a saját
jártában-keltében] a
gazdag is, és így lesz semmivé a
gazdag is a vállalkozásaival«.
Jak. 1,12 Boldog ember az [makariosz): a gondoktól és bajoktól mentes az élete, ez
jelenti a hiánytalanság és hibátlanság állapotát, mely az anyagi jólétet is
magában foglalja], aki a kísértésben [[(peiraszmosz): kísértés;
amikor megpróbálják elcsábítani bűnre, vagyis céltévesztésre, aki kísértés idején] kitart [aki a
kísértésben megáll]. Mert miután [(dokimosz): a kísértés
alapján igazinak, valódinak bizonyult], elveszi [mert elnyeri] az
életnek koronáját [az
élet győzelmi koszorúját],
amit az Úr [vagyis az Isten]
ígért az
őt szeretőknek, [azoknak, akik (agapaó): teljesen odaadják, átadják, teljesen összekötik magukat Istennel, eggyé
válnak vele]
Jak. 1,13 Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem [(peiradzó):
megpróbál rávenni, és elcsábítani bűnre,
vagyis céltévesztésre, és az a célja, hogy az embert elválassza Istentől]:
mert az Isten gonoszsággal [(kakosz): rosszal, bűnnel, gonosszal] nem kísérthető [(apeirasztosz): Őt nem érheti kísértés, nem vehető rá a bűnre]. Ő maga pedig senkit (údeisz): egyetlen egy
embert sem, azaz senkit] sem kísért [(peiradzó):
nem csábít bűnre, vagyis céltévesztésre
(hiszen Ő maga a cél)] gonosszal [(kakósz): bajokkal, rossz,
ártalmas dologgal, szerencsétlenséggel, nyomorúsággal].
Jak. 1,14 Hanem mindenki kísértetik [(peiradzó): elcsábíttatik bűnre, vagyis céltévesztésre,
amelynek vége, hogy az embert elválasztja Istentől].
Amikor vonja [(exelkó): bűnre csábítja, rossz útra viszi és vonszolja] és
édesgeti [(deleadzó): csalétekkel csábítja, vonzza és csalogatja, elszédíti, és csapdába csalja] a tulajdon [(idiosz): saját maga] kívánsága [(epithümia): vágya, kívánsága, szenvedélye, érzékisége].
»Más fordítás: Ellenkezőleg,
mindenkit saját vágya kísért, mely őt húzza, és csalogatja«
Jak. 1,15 Azután a kívánság [(epithümia): vágya, kívánsága, szenvedélye, érzékisége] megfoganván
[(szüllambanó): megragadja, és segítségére van, összefog
vele (a gonosszal, a kísértővel)], és bűnt [(hamartia): céltévesztést] szül [(tiktó): teremt, eredményez]. A bűn [(hamartia): céltévesztés]
pedig
teljességre jutván [(apoteleó): ha teljesen
kifejlődik] halált nemz [(thanatosz apoküeó): az élet megszűnését hozza létre
Jak. 1,16 Ne tévelyegjetek [és
nehogy tévedésben legyetek] szeretett
atyámfiai [szeretett testvéreim]!
Jak. 1,17 Minden jó adomány [(doszisz): ajándék] és minden tökéletes [célba vivő; bevégzett, felnőtt, és érett korú] ajándék [(dóréma):
adomány, ajándék hatása, onnan] felülről
való [(anóthen): fentről
származó. És a világosságok [a (phósz): fény, ami
képessé tesz a szellemi látásra] Atyjától száll alá,
akinél nincs változás [(parallagé): változékonyság], vagy változásnak
árnyéka.
[Más fordítás: akiben
nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása; sem folyton forduló árnyék].
Jak. 1,18 Az ő akarata szült minket az igazságnak [(alétheia): valóság; az, ami megfelel a tényeknek, (logosza)] igéje által, hogy az ő
teremtményeinek valami [mintegy
első] zsengéje legyünk.
[Más fordítás: Az
Ő szándéka hozott létre, akarattal hívott minket életre a valóság szavával, az Igével].
Jak. 1,19 Azért, [tanuljátok,
és tudjátok meg tehát; és értsétek meg] szeretett
atyámfiai [(agapétosz):
kedvesen, nagyon szeretett, drága
testvéreim], legyen minden ember gyors [(takhüsz): fürge]
a
hallásra [(akúó): meghallásra,
megértésre], késedelmes a szólásra [(laleó): a megszólalásra, a
beszédre],
késedelmes a haragra [(orgé): harag, indulat, düh, felháborodás].
Jak. 1,20 Mert [ugyanis]
ember
haragja [orgé): harag,
indulat, düh, felháborodás] Isten igazságát [(dikaioszüné): Isten akaratát, szó szerinti
jelentés: igazságosság. (Isten által ajándékozott megigazulás). vagyis: Hit
által való megigazulás] nem munkálja [(katergadzomai): megvalósít;
eredményez; végrehajt, nem szolgálja];
»Más fordítás: Mert haragjában az ember nem azt
teszi, ami az Isten előtt igazságos«.
Jak. 1,21 Elvetvén [(apotithémi): letévén,
félretévén, kitaszítva] azért minden undokságot [(rüparia): szennyet, piszkot, mocskot] és a gonoszságnak [(kakia): rosszaságnak, romlottságnak, rosszindulatnak] sokaságát
[(perisszeia): túláradását] szelídséggel fogadjátok a beoltott [(emphütosz): beültetett, és a veletek összenövő) (logoszt)] igét, amely megtarthatja [(szódzó): amely képes és hatalma van megmenteni ,megtartani, kiszabadítani, biztonságba helyezni, megőrizni, megmenteni,
meggyógyítani; vagyis: üdvözíteni] a ti lelkeiteket [(pszükhé): életeteket, egész személyeteket.
Jak. 1,22 Az igének [a (logosznak)] pedig megtartói [és cselekvői] legyetek
[és az igét váltsátok tettekre] és ne csak hallgatói,
megcsalván magatokat [mert
aztán hamis következtetésekkel eltévesztitek az igazságot],
Jak. 1,23 Mert ha valaki hallgatója az igének és nem megtartója, [nem cselekszi meg] az
ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti [testi]
ábrázatát
[arcát].
Jak. 1,24 Mert megnézte [és
megszemlélte] magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.
Jak. 1,25 De aki belenéz [és
figyelmesen beletekint, és tanulmányozza] a
szabadság tökéletes [bevégezett,
célba vivő] törvényébe [alapelvébe, és tanulmányozza azt]. És megmarad amellett [és ki is tart
mellette], az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet
követője lévén [vagyis:
aki nemcsak feledékeny hallgató, hanem megvalósítója,
és tettekre
váltója], az boldog lesz az ő cselekedetében [mert a gondoktól és bajoktól mentes lesz az élete, és anyagi jólétben él].
Jak. 1,26 Ha valaki istentisztelőnek [(thrészkosz) igaz hívőnek] látszik köztetek [és aki azt hiszi magáról, hogy az
istentiszteleti formákat pontosan teljesíti], de nem zabolázza [nem fékezi meg] meg
nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét [és még önmagát is becsapja], annak az
istentisztelete hiábavaló [(mataiosz): haszontalan, üres].
Jak. 1,27 Tiszta [(katharosz): érintetlen, vegyítetlen, hamisítatlan,
valódi] és szeplő nélkül való [(amiantosz): mocsoktalan, tiszta, makulátlan beszennyezetlen] istentisztelet az
Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat [(orphanosz): a
magányos nélkülözőket] és özvegyeket az ő nyomorúságukban [(thlipszisz): a megpróbáltatásban,
és bajban], és [tisztán] szeplő
nélkül [(aszpilosz): (szenny)folt
nélkül, makulátlanul] megtartani [megóvni,
és megőrizni] magát e világtól [hogy
a világ be ne mocskolja].