Isten megerősít, amikor az utunk kockázatossá válik.
http://www.tirek.hu/
2014. május 8.
2014. május 7.
Ige: Isten ma is azt mondja: AKAROM! GYÓGYULJ MEG!
„És
jöve hozzá egy bélpoklos, vagyis egy leprás, kérvén Őt, és könyörögve és térdre borulván előtte, mondván néki:
Ha akarod, megtisztíthatsz, mert képes volnál, hiszen van rá hatalmad, hogy
megtisztíts engem.
Jézus pedig könyörületességre indulván,
szánalomra gerjedt, és megesett rajta a szíve, és kezét kinyújtva megérinté őt,
és közben monda néki: AKAROM, TISZTULJ
MEG.
És amint ezt mondja vala, azonnal
eltávozék tőle eltűnt róla a poklosság, vagyis elhagyta őt a lepra, és
megtisztula.
És erősen megfenyegetvén szigorúan,
erélyesen ráparancsolt, és keményen
rászólt, azonnal elküldvén őt,
És monda néki: Meglásd, és vigyázz, hogy
senkinek semmit ne szólj; hanem eredj el, mutasd meg magadat a papnak, és vidd
fel, és ajánld fel a te tisztulásodért, amit Mózes parancsolt, a
Mózes rendelte áldozatot, bizonyságul nékik, hogy bizonyíték legyen számukra*(Márk. 1,40-44)
*Lukács is bizonyságot tesz a történtektől: „Amikor
Jézus az egyik városban járt, egy leprával borított ember meglátva őt, arcra
borult, és kérte: „Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani engem.” Erre Jézus
kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és így szólt: „Akarom, tisztulj meg!” És
azonnal letisztult róla (és eltávozék tőle) a lepra. Ő pedig megparancsolta neki: „Senkinek ne mondd el ezt, hanem
menj el, mutasd meg magadat a papnak, és ajánlj fel áldozatot megtisztulásodért,
ahogyan Mózes elrendelte, bizonyságul nekik.” De a híre annál jobban terjedt,
és nagy sokaság gyűlt össze, hogy hallgassák, és meggyógyítsa őket
betegségeikből. Ő azonban visszavonult a pusztába, és imádkozott” (Luk. 5,12-16)
Az áldozati
törvény pedig így szólt. Vigyen egy bárányt, vagy ha erre nincs módja, akkor két gerlicét, vagy
galambfiat: „És készítse el az egyiket a gerlicék közül, vagy galambfiak közül, amelyik az ő módjától telik. Azt, ami kitelik az ő módjától: az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat pedig egészen égőáldozatul az ételáldozattal egybe; így szerezzen engesztelést a pap a megtisztulandó embernek
az Úr előtt. Ez a törvénye annak, akin poklos fakadék, vagyis lepra van, de akinek nincs módja az ő megtisztulásánál” (3Móz 14,30-33)
Megvallás:
Atyám, a Te Igéd a részemmé
vált, szétárad a vérkeringésemmel. Testem minden sejtjéhez eljut, felépíti és
helyreállítja a testemet. A Te Igéd testté lett, mert kiküldted, és az
meggyógyított engem. (Jakab 1:21; Zsoltár 107:20; Példabeszédek 13:3)
Charles Capps: Isten
gyógyszere.
.jpg)
Ne szóld meg testvéredet!
„Ne szóljátok meg egymást,
testvéreim. Aki testvérét megszólja, vagy ítélkezik felette, az a törvény ellen
szól, és a törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem
megtartója, hanem ítélőbírája vagy a törvénynek. Egy a törvényadó és az ítélőbíró,
aki megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod
felett?” (Jak. 4,11-12)
Victoria Osteen: Irgalmas Atya
103,10 Nem vétkeink szerint
bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk.
103,13 Amilyen irgalmas az
apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR az istenfélőkhöz. (Zsoltárok)
Amikor tizenhat éves voltam,
apukám megengedte, hogy autóval menjek a közeli kisboltba. „Egyenesen a boltba
menj, vásárolj be, és rögtön gyere haza. Ne vegyél föl útközben barátnőket,
csak a boltig vezess és vissza” – mondta mindig.
Egy alkalommal
figyelmeztetett, hogy a vezető melletti ülés ablaka elromlott, és nem szabad
használni, amíg meg nem javítják. „Oké Apa” – mondtam mosolyogva, és búcsú
puszit intettem neki. Majd jó tizenhatéves módjára rögtön a legjobb barátnőmék
háza felé vettem az irányt. Amikor bepattant az autóba, mint felelősségteljes
ifjú hölgy, elmondtam neki, hogy az ablakot nem szabad használni. Körülbelül
egy háztömbnyit mentünk, amikor észrevettünk egy ismerős fiút, és köszönni
akartunk neki. (Nem akartunk ám villantani előtte, hogy én vezetek, á dehogy…)
„Húzd le az ablakot” –
mondtam a barátnőmnek.
Mire ő: „De apukád nem azt
mondta, hogy nem szabad lehúzni?”
„Nem lesz semmi baj, csak
lassan csináld” – okítottam.
A barátnőm letekerte az
ablakot, köszöntünk a srácnak, aki látszólag teljesen le volt nyűgözve attól,
hogy én vezetek, és megpróbáltunk nagyon felnőttnek és nagyon menőnek látszani.
Minden rendben is volt mindaddig, amíg a barátnőm nem kezdte el felhúzni az
ablakot, mert abban a pillanatban szilánkok milliói repültek szanaszét! Azt
kívántam, bárcsak visszapörgethetnénk az időt!
Azonnal hazavezettem, és a
barátnőmmel együtt odaálltam apukám elé. Töredelmesen bevallottam, mi történt.
Mivel tudtam, hogy apukám
szeret engem, ezért elmertem neki mondani az egész történetet. Amikor
bevallottam, hogy engedetlen voltam, apukám rögtön megbocsátott. Természetesen
csalódott volt, de ez semmit sem változatott az irántam érzett szeretetén.
Később nem dörgölte az orrom alá, és nem ez a hiba határozta meg a szemében az
értékemet. Úgy döntött, hogy a legjobbat hiszi felőlem.
Talán a te édesapád nem ilyen
volt, mint az enyém, és emiatt nehezen tudod elképzelni, hogy Isten ilyen
irgalmas és megbocsátó. Lehet, hogy pont most érkezett el az idő, hogy
újrafogalmazd a szeretetről alkotott elképzelésedet. Tudod, Isten szeretete és
irgalma meghalad minden emberi szeretetet. Ő mindig kedves, türelmes, igazságos
és megbocsátó (1 Korinthus 13:4-7). Ha sírsz, veled együtt sír (Zsidók 4:15);
ha nevetsz, veled együtt nevet. A gyönyörűsége vagy, és vágyik egy
szeretet-kapcsolatra veled. Örömét leli benned (Zofóniás 3:17), és most is
mosolyog rád, amint ezeket a sorokat olvasod.
Ne hagyd, hogy a félelem
visszatartson Mennyei Atyádtól, amikor hibát követsz el. Hívd segítségül az Ő
nevét. Menj bátran az Ő jelenlétébe (Zsidók 4:16). Valld meg a hibádat, és engedd,
hogy szeressen, megújítson, kiárassza rád kegyelmét, jóindulatát és irgalmát!
Victoria Osteen
Magyar fordítás: ahitatok.hu
http://www.ahitatok.hu/victoria-osteen/231-irgalmas-atya.html
Morzsák az élet kenyeréből
Összegyűjtötte: Vida Sándor
A legjobb orvosság minden
fájdalomban: Nézz csak fel Jézusod keresztjére nyomban!
Reinhard Bonnkétól: A kioldó zsinór
Képzeljük el, amint két
ejtőernyős egyszerre ugrik ki a repülőgépből. Mindkettő ejtőernyővel,
természetesen. Az egyikük zuhanás közben összekulcsolja a karjait, figyelmen
kívül hagyja a kioldózsinórt, és azt mondja magában: „Az ejtőernyő teljes
védelmet biztosít számomra.” Még közvetlenül a földbe csapódáskor is ezt
mondogatja, és szörnyethal. A másik azonban tudja, hogy csak akkor van
biztonságban, ha megtesz valamit. Meghúzza hát a kioldózsinórt, és biztonságban
földet ér.
Sok mindent tudhatunk a
keresztény hitről. Tisztelhetjük Jézust, és egyet is érthetünk azzal, hogy amit
tett a kereszten, az válasz a szükségeinkre. Azonban amíg nem kérjük tudatosan
a segítségét, és nem szánjuk oda az életünket neki, ez a tudás olyan, mint a
becsukott ejtőernyővel való zuhanás. Sürgősen tennünk kell valamit: meg kell
húznunk a kioldózsinórt, míg van rá időnk. Mit jelent meghúzni a kioldózsinórt?
„Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” (Róma 10,13) Ennél többet nem
tudunk, de nem is kell tennünk. Senki nem üdvözítheti önmagát - csak annyit
tehetünk, hogy hittel elfogadjuk, amit Jézus a kereszten elvégzett.
2014. május 5.
Júdás levele: az Úr eljövetele előtti időszakról
Júd. 1,1 Júdás [jelentése: bizonyságtevő, akiért hálát adnak], Jézus Krisztusnak (rab)szolgája. Jakabnak [Jelentése: mást
kiszorító, más helyébe lépő] pedig atyafia, [testvére,
köszöntését küldi] az elhívottaknak [azoknak, akik
elfogadták a meghívást].
Akik az Atya Istentől [és az Atya
Istenben] megszenteltettek [és szentté lettek, akiket Isten az Úr Jézus
vére által megtisztított, hogy alkalmassá váljanak a Vele való közösségre]. És Jézus Krisztustól megtartattak [és
Jézus Krisztusban megőrzöttek].
Júd. 1,2 Irgalmasság, [(eleosz): vagyis gyengéd, szerető irgalom, és könyörületesség],
békesség [(eiréné): vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó
egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás,
mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] és [(agapé): Isten szerinti] szeretet adassék néktek [és töltsön be titeket] bőségesen.
Júd. 1,3 Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon
vagyok, [(szpúdé): és azon fáradozom], hogy írjak néktek a
közös üdvösség [(szótéria): vagyis a bűnbocsánat, megmenekülés, megszabadítás, jólét, egészség,
megtartatás] felől, kénytelen
voltam, [és szükségesnek láttam] hogy intőleg írjak néktek, [hogy bátorítsalak, buzdítsalak titeket]
hogy tusakodjatok [(epagónidzomai): küzdjetek, és elszántan harcoljatok] a hitért, amely egyszer [s mindenkorra] a szenteknek adatott.
Júd. 1,4 Mert belopózkodtak [(pareiszdünó): beférkőztek, és észrevétlenül
befurakodtak] valami emberek, [(tisz ti anthróposz): bizonyos személyek] akik régen előre beírattak [(palai prographó): és akik régóta elő vannak jegyezve, és ősidők óta elrendeltettek] ezen ítéletre, [(túto krima): és előre kijelöltettek erre
az elmarasztaló ítéletre, és büntetésre]. Istentelenek, vagyis [(aszebész): Isten nélkül élők, elvetemültek] kik a
mi Istenünknek kegyelmét [(kharisz):
Isten jóindulatát, kedvezését, jóindulatú
gondoskodását] bujálkodásra fordítják [(aszelgeia metatithémi): arcátlanul
megváltoztatják, átalakítják, és mássá
teszik, és ezzel más helyzetbe
visznek], és az
egyetlen Istent és uralkodót, a mi Jézus Krisztusunkat megtagadják [(arneomai):
és elutasítják].
Júd. 1,5 Eszetekbe juttatom, mert emlékeztetni
akarlak továbbá titeket, mint akik egyszer már [(eidó oida): ismertétek, tisztában voltatok vele], és tudjátok, hogy az Úr, amikor a népet Égyiptom földéből [ptah szellemének házából, vagyis evilágból]
kiszabadította, [és kimentette]. Viszontag
(deuterosz): utána, másodszor már] azokat, akik nem hittek, elvesztette, vagyis [(apollümi): hagyta, hogy tulajdonából elkerüljön].
Júd. 1,6 És [azokat] az angyalokat is, akik nem
tartották [és nem becsülték] meg fejedelemségüket [a maguk
eredeti rendjét, és saját hatáskörüket], hanem elhagyták az ő [(apoleipó):
saját] lakóhelyüket, [(heauton):
a saját dicsőséges mennyei testüket] a
nagy nap [(kriszisz)] ítéletére örök [(aidiosz deszmon deszmosz): érzékelhetetlen,
és láthatatlan] bilincseken, sötétségben [(téreó): őrizetbe] tartotta.
Júd. 1,7 Miképen, és [(hósz): ahogyan] Sodoma [jelentése: körülzárás, körülzárt hely; égő; fás tájék]
és Gomora [jelentése:
elsüllyedés, elpusztulás, hasadék,
szakadék] és a körültök lévő városok is, amelyek azokhoz
hasonlóan [(troposz): hasonló módon] paráználkodtak [(ekporneuó): átadták magukat
a fajtalankodásnak, és ugyanúgy
feslett életet éltek],
és más hústest után jártak, [egy másik
ember teste után rohantak érzéki vággyal; másféle hústest utáni kívánság hajtotta őket; és természetellenes gyönyöröket hajhásztak] például vannak
előttünk, [például szolgálnak] örök
[soha meg nem
szűnő] tűznek büntetését szenvedvén.
Júd. 1,8 Hasonlóképen mégis ezek is álomba [képtelen
tanításokba] merülvén, a (hús)testet [a húsukat] megfertőztetik [(miainó):
beszennyezik, bemocskolják, meggyalázzák],
a hatalmasságot [(küriotész): felsõbbséget] megvetik [(atheteó): visszautasítják,
semmibe veszik],
és a méltóságokat [(doxa): tekintélyeket] káromolják [(blaszphémeó): becsmérelik,
rágalmazzák, szitkozódnak, rágalmat terjesztenek, gyalázzák, gonoszul beszélnek
róluk].
[Más
fordítás: hasonlóképpen ezek a
beteg álmokat kergetök mindenek ellenére beszennyezik a hústestüket, és a föléjük helyezett urakat elvetik, az
uralkodó hatalmat megvetik, s a dicsőségben élőket káromolják].
Júd. 1,9 Pedig Mihály [jelentése: kicsoda
olyan, mint Isten] arkangyal, mikor az ördöggel [(diabolosz): vádló, rágalmazó, hibáztató,
félrevezető, ellenség, ellenálló; Sátán másik neve] vitatkozván Mózes holtteste felett
vetélkedett, [(diakrinó): az ördöggel vitatkozva küzdött Mózes
holttestéért] nem mert arra káromló ítéletet mondani, hanem azt mondá:
Dorgáljon meg téged az Úr.
Júd. 1,10 Ezek pedig azokat káromolják, [(blaszphémeó):
Istent káromolva szitkozódnak,
becsmérelnek, gonoszul beszélnek azokról] amiket nem tudnak. Amiket pedig
természet szerint tudnak, [(phüszikósz): természetükből adódóan,
ösztönösen megértenek] mint az oktalan [(alogosz) értelem nélküli]
állatok [(dzóon): élőlények], azok által [megrontják magukat;
romlásukra válnak] megromolnak [(phtheiró):
eltévelyednek, csábítás áldozatául esnek,
és abba belepusztulnak].
Júd. 1,11 Jaj nékik! Mert a Kain [jelentése: szerzemény, nyereség, birtoklás, alkotott,
képmás (hodosz): életmódjának] útján indultak el, és [(poreuomai):
járnak]. És a Bálám [jelentése: a nép elnyelője, megrontója] tévelygéseivel [(plané: megtévesztéssel, kijátszással] bérért [miszthosz): díjazásért,
jutalomért] szakadtak ki, és a Kóré [jelentése: kopár, sivár] ellenkezésével [(antilogia): ellentmondásával, és lázadása szerint] vesztek
[(apollümi): pusztultak]
el.
Júd. 1,12 Ezek szennyfoltok [(szpilasz): szégyenfoltokként ülnek ott] a ti [(agapaisz): szeretetlakomáitokon],
és szeretetvendégségeiteken, tartózkodás
nélkül [(aphobósz): félelem nélkül, szemérmetlenül]
veletek [(szüneuókheomai): együtt] lakmároznak, [(heauton) egyedül saját] magukat [(poimainó): pásztorként
legeltetve, jóllakatva, dédelgetve] hízlalják. Víztelen, [(anüdrosz):
száraz, esőt nem adó] szelektől hányt-vetett [(anemosz
peripheró): égtájak felé
körülhordozott] fellegek.
Elhervadt [(phthinopórinosz): őszi,
hervadt, és elszáradt],
gyümölcstelen [(akarposz):
terméketlen, meddő, haszontalan,
eredménytelen],
kétszer meghalt és tőből [(ekridzoó): gyökerestül] kiszaggatott
fák.
[Más
fordítás: Olyanok ezek az emberek, mint a piszkos folt a ruhán, vagy
a vízben lévő, és a felszinen nem
látható sziklazátony, amelyen hajótörést lehet szenvedni, amikor veletek együtt vacsoráznak a
gyülekezetben. Szemtelenül együtt esznek veletek, de csak magukat hizlalják.
Olyanok, mint a szél kergette / a szél sodorta / felhők, amikből nem esik egy csöpp eső
sem / víz nélkül valók /. Mint a terméketlen gyümölcsfák,
amiket késő ősszel gyökerestül /
kiszakítva / kivágnak - így
kétszeresen is elpusztulnak].
Júd. 1,13 Tengernek megvadult habjai, [(agriosz küma): tajtékzó, vad, dühöngő hullámai] a maguk rútságát [(aiszkhüné): saját
szégyenüket, gyalázatukat,
hitványságukat] tajtékozók; tévelygő bolygócsillagok,
akiknek a sötétség [(szkotosz): vakság, tudatlanság] homálya van fenntartva örökre.
Júd. 1,14 Ezekről is prófétált pedig Énok [jelentése: odaszánt, odaszentelt, beavatott], aki Ádámtól [jelentése: vörös földből való ember] fogva a
hetedik volt, mondván: Ímé eljött [(erkhomai):
eljön, megérkezik] az Úr az ő sok ezer [(müriasz): megszámlálhatatlan] szentjével [szentjeinek tízezreivel].
Júd. 1,15 Hogy ítéletet tartson mindenek [mindenki] felett, és feddőzzék mindazok ellen, akik közöttük
istentelenek, istentelenségüknek minden cselekedetéért, amelyekkel
istentelenkedtek, [és amelyet istentelenül elkövettek]. És minden kemény
beszédért, [és káromló szóért] amelyet az istentelen bűnösök [vagyis az Isten nélkül élő céltévesztők] szóltak ő ellene.
[Más
fordítás: Hogy (kriszisz):
igazságos döntést hozzon mindenkivel szemben. És (exelegkhó):
rábizonyítsa, fölfedje, és bizonyítékkal
nyilvánvalóvá tegye (aszebész):
hitetlenségüket, istentelen módon való,
Isten nélküli életüket, és ebből fakadó (ergon): minden cselekedetüket, teljesítményüket és alkotásaikat. És minden (szklérosz):
kemény, durva, kegyetlen szót, amelyet a hitetlen, Isten
nélkül élők, a (hamartólosz): a célt eltévesztők szóltak Őellene].
Júd. 1,16 Ezek zúgolódók, [(goggüsztész): morgolódók] panaszolkodók, [(mempszimoirosz): sorsukkal elégedetlenek, és
sorsuk ellen lázadó panaszkodók, akik a sorsot hibáztatják, és állandóan
siránkoznak, és zúgolódnak
végzetük miatt]. A maguk kívánságai szerint [(epithümia): és vágyaik, szenvedélyeik szerint]
járnak, és [szenvedélyeiktől vezettetve élnek]. Szájuk kevélységet szól, [(hüperogkosz
laleó): kevély,
fellengzős, fennhéjázó arcátlan fecsegésük dagadó áradat]
haszonlesésből személyimádók [(ópheleia proszópon): érdekből csodálva személyeket, és dicsőítve hajbókolnak nekik, csakhogy hasznot húzzanak].
Júd. 1,17 Ti azonban, szeretteim, emlékezzetek meg azokról a
beszédekről [(réma): kijelentett Igékről], amelyeket a mi Urunk Jézus
Krisztus apostolai [(proereó): előre] megmondottak.
Júd. 1,18 Mert azt mondták néktek, hogy az utolsó időben [(eszkhatosz):
az idők végén, a létkor
befejeződésekor] lesznek
csúfolódók [(empaiktész): gúnyolódók], akik az ő [(heauton): saját] istentelen [(aszebeia): Isten nélküli, hitetlen] kívánságai [(epithümia): vágyai, szenvedélyei] szerint járnak, [akik Isten
nélküli vágyaik szerinti
(poreuomai): életmódot
folytatnak].
Júd. 1,19 Ezek azok, akik különszakadnak [szakadásokat
támasztanak, testi emberek, akik
válaszfalakat emelnek, elkülönítik magukat], érzékiek, kikben nincsen Szent Szellem.
Júd. 1,20 Ti pedig szeretteim, épülvén a ti szentséges
hitetekben, imádkozván Szent Szellemben,
Júd. 1,21 Tartsátok [és
őrizzétek] meg magatokat Istennek szeretetében, várván a mi Urunk Jézus
Krisztusnak irgalmasságát [gyengéd,
szerető irgalmát] az örök életre.
Júd. 1,22 És könyörüljetek némelyeken, megkülönböztetvén őket.
[Más
fordítás: Könyörüljetek azokon, akik kételkednek, győzzétek meg őket, ha még ingadoznak, némelyeket pedig utasítsatok rendre, mert még
bukdácsolnak].
Júd. 1,23 Másokat pedig rettentéssel mentsetek meg, kiragadva
őket a tűzből, és útálva még a ruhát is, amelyet a hústest beszennyezett [(miszeó): undorodva még a hústól bemocskolt köntösüket is].
Júd. 1,24 Annak pedig, aki [(dünamai): képes, mert van hatalma] titeket a
bűntől [(aptaisztosz): botlás
nélküliekként, a botlástól, eleséstől] megőrízhet, [(phülasszó): vigyázással és
erővel megoltalmazhat] és az ő dicsősége [(doxa katenópion): fényességes,
ragyogó színe] elé állíthat feddhetetlenségben [(amómosz):
hibátlanul, kifogástalanul,
feddhetetlenül, megtámadhatatlanul] nagy örömmel [(agalliaszisz): kitörő örömujjongással].
Júd. 1,25 Az egyedül [(monosz): az egyetlen] bölcs Istennek, a mi [(szótér):
szabadító, megmentő, üdvözítő, védő,
pártfogó, gyógyító] megtartónknak, dicsőség, [(doxa): tisztelet, méltóság, fenség, dicséret, imádás] nagyság, erő és hatalom [öröktől
fogva] most és
mindörökké. Ámen.
2014. május 4.
Ige: Lehetsz-e nyugtalan a szeretted miatt?
Pál apostol vallomása:
„Mikor pedig Troásba mentem és
megérkeztem*
a Krisztus evangéliuma
ügyében, hogy Krisztus örömüzenetét hirdessem, és kapu nyittatott nékem az
Úrban, nem
volt szellememnek nyugodalma. Semmi nyugtot nem hagyott a szellemem, nem
„oldódott fel”, nem „engedett ki”, „feszült maradt”, mivelhogy nem találtam ott
Tituszt, az én atyámfiát, az én testvéremet**
Hanem elbúcsúzván tőlük, elmentem
Macedóniába” (2 Kor. 2,12-13)
*Troásba menetelük pedig így történt: „Eljárván pedig Frigiát és Galáczia
tartományát, mivelhogy eltiltatnak a Szent Szellemtől, hogy az igét Ázsiában
hirdessék, Misia felé menvén, igyekeznek vala Bithiniába jutni; de nem ereszté
őket a Szellem. Áthaladván azért Misián, lemennek Troásba” (Csel. 16,6-8).
**Az apostol megvallása: „De az Isten, a megalázottak vigasztalója, minket is megvigasztalt Titus
megjöttével. Sőt nem megjöttével csupán, hanem azzal a vigasztalással is,
amellyel ti vigasztaltátok meg, hírül hozván nékünk a ti kívánkozástokat, a ti
kesergésteket, a ti hozzám való ragaszkodástokat; úgyhogy én mégjobban
örvendeztem” (2 Kor. 7,6-7).
A győztes Úr bátorítása
„… E világon
nyomorúságtok lészen, mert szorongatástok lesz; üldözést szenvedtek; és a világban
megpróbáltatások érnek titeket. De bízzatok: én legyőztem a világot, és a világ legyőzve áll
alattam” (Ján. 16,33)
Az Úr ígérete:
Miképpen a pásztor
tudakozódik nyája után (és ahogyan a pásztor gondját viseli a nyájnak), amely
napon ott áll elszéledt juhai között (amelyek szét voltak szóródva); így
tudakozódom nyájam után (és úgy viselem gondját juhaimnak), és kiszabadítom
őket minden helyről, ahova szétszóródtak a felhőnek s borúnak napján. Az
elveszettet megkeresem, s az elűzöttet visszahozom (az eltévedtet
visszaterelem), s a megtöröttet kötözgetem (a sérültet bekötözöm), s a beteget
(a gyengét) erősítem; és a kövérre és erősre vigyázok, és legeltetem őket úgy, ahogy
kell” (Ezék. 34,12.16)
És az Úr beteljesítette
szavát Krisztusban!
Vida Sándor: Mézcseppek:
Aki az apró lépések helyett
,,nagyot akar szakítani,, , az a szolgálatra, a fejlődés alapvető törvényére
mond nemet.
Emlékezzünk!
Krisztus szolgáiként arra
hivattunk el, hogy emlékezzünk, kié vagyunk.
Istenhez tartozunk. Van
családunk a földön, de Isten gyermekei vagyunk.
Isten szeret bennünket, és a
legjobbat akarja nekünk.
Úgy adhatunk tiszteletet
Istennek, hogy úgy élünk, mint Krisztust szerető, és követő emberek. /Justin Sharp/
A Teremtő, és a teremtmény
A megváltó szeretetben nem
válik szét a nyomorult teremtmény meg a diadalmas Isten. Éppen a személyt kell
figyelemmel szeretni és megkülönböztetve, a nagy Teremtő nevében. Nem
kiszámítottan, egyengetve holmi égi karriereket. A hitnek legtöbbet a hit
karrieristái ártanak.
/Jókai Anna/
Reinhard Bonnke: Az életről
.jpg)
Az élet olyan, mint az
elektromos áram - ahhoz, hogy létrejöjjön, áramfejlesztőre van szükség. A pénz,
az alkohol, a divatos cuccok, a laza erkölcsök „nem fejlesztenek áramot”. Bár
azt mondják, a pénz boldogít, ez nem más, mint egy ezerszer megcáfolt hazugság.
Amik az életben igazán fontosak, azok soha nem dolgok. A legdrágább kincsekkel
telerakott kastély sem hoz létre életet. A festmények, szobrok, ékszerek nem
élnek, és nem adhatnak életet. Hollywood is csak illúziókat teremt. Az élet
egyetlen forrásból fakad, annak Teremtőjétől, Jézus Krisztustól. Ő mondta: „Én
azért jöttem, hogy életet adjak, mégpedig teljes és túláradóan bőséges életet!”
(János 10,10). A hívő élet nem csak prédikációkról meg hallelujázásról szól,
hanem JÉZUSRÓL, JÉZUSRÓL és még egyszer JÉZUSRÓL! „Aki hisz bennem, ha meghal
is, él.”
2014. május 3.
Ige: Isten megtérésre hív!
„De te a te
keménységed, konokságod, kőszívűséged, érzéketlenséged; megátalkodottságod;
gondolkozásmód megváltoztatást nem akarásod, és meg nem tért, megátalkodott, és
új látásra térni nem akaró szíved, vagyis bensőd szerint gyűjtesz és halmozol
magadnak haragot* a haragnak és az Isten
igaz ítélete, azaz igazságos döntése kijelentésének, megnyilvánulásának,
lelepleződésének napjára.
Aki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei, az ő
tevékenysége, eredménye, teljesítménye szerint*(Róm. 2,5-6)
*És hogy milyen
cselekedetek alapján fizet az Úr, arról így szól a Szent Szellem: „Szabadítsd
meg azokat, akik a halálra vitetnek, és akik a megöletésre tántorognak,
tartóztasd meg! Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, aki vizsgálja az
elméket, ő érti, és aki őrzi a te életedet, ő tudja? És kinek-kinek az ő
cselekedetei szerint fizet” (Péld.
24,11).
Elihu így szól
Istenről Jóbnak: „… Távol legyen Istentől
a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság! Sőt inkább, amint cselekszik az
ember, úgy fizet néki, és kiki az ő útja szerint találja meg, amit keres.
Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az
igazságot!” (Jób. 34,10-12).
Pál apostolon
keresztül pedig kijelentést nyer az ítélet, vagyis a megfizetés: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg;
mert amit vet az ember, azt aratja is.
Mert aki vet az ő hústestének, a hústestből arat veszedelmet; aki pedig vet a
szellemnek, a szellemből arat örök életet” (Gal.
6,7-8)
„Mert a hústest szerint valók a hústest
dolgaira gondolnak; a Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira. Mert a hústestnek
gondolata halál; a Szellem gondolata pedig élet és békesség. Mert a hústest
gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem
engedelmeskedik, mert nem is teheti.” De mi „… atyámfiai, nem vagyunk adósok a
hústestnek, hogy hústest szerint éljünk: Mert, ha hústest szerint éltek,
meghaltok; de ha a hústest cselekedeteit a Szellemmel megöldökölitek, éltek” (Róm. 8,5-7.12-13)
A Szellem
gondolata élet: „Ha pedig az őrálló látja
a fegyvert jőni, s nem fújja meg a trombitát, és a nép nem kap intést, és eljő
a fegyver s utolér közülük valakit, ez a maga vétke miatt éretett utol, de
vérét az őrálló kezéből kérem elő. És te, embernek fia, őrállóul adtalak téged
Izráel házának, hogy ha szót hallasz a számból, megintsed őket az én nevemben.
Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen, halálnak halálával halsz meg; és te nem
szólasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról: az a hitetlen vétke miatt
hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg. De ha te megintetted a hitetlent
az ő útja felől, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, ő vétke miatt
meghal, de te megmentetted a te életedet” (Ezék.
33,6-9)
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)