2 Tim. 3,1 Azt pedig tudd [és értsd] meg, hogy az
utolsó napokban [(hémera): a legvégső időszakban]
nehéz [(khaleposz):
nehezen elviselhető, veszélyes, ártalmas,
kegyetlen, keserves, gyötrelmes, durva] idők állanak be [(kairosz
enisztémi): időszakok következnek, és jönnek]*
*A
végső napokban, vagyis az újszövetségi időszakban, ahogy azt Isten Igéje
kijelenti: „Mikor pedig eljött [elérkezett] az
időnek teljessége [a beteljesedés állapota], kibocsátotta [elküldte] Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett [született], aki törvény alatt lett
[a törvénynek alávetve; és a törvény alá adatott], Hogy a törvény alatt
levőket megváltsa [kivásárolja], hogy
elnyerjük [visszanyerjük] a fiúságot
[és Isten fiaivá legyünk]” (Gal. 4,4-5).
Az Ószövetségben megírt
történetek: „….megírattak pedig a mi
tanulságunkra, [figyelmeztetésül; és azért írták le, hogy okuljunk belőlük mi)]
akikhez az időknek [világkorszakok
(aionok)] vége elérkezett. [akik
a végső (utolsó) időkben élünk]”
(1 Kor. 10,11).
2 Tim. 3,2 Mert lesznek az emberek magukat szeretők, [(philautosz):
önzők] pénzsóvárgók, [(philargürosz): kapzsik, fösvények fukarok] kérkedők, [(aladzón): dicsekvők; fennhéjázók; elbizakodottak, hetvenkedők]
kevélyek, [(hüperéphanosz):
gőgösek, büszkék,
fölényesek] káromkodók, [(blaszphémosz):
rágalmazók, gyalázkodók, becsmérlők, szitkozódók,
szidalmazók, Istenkáromlók] szüleik iránt engedetlenek, [(apeithész): csökönyösek, meggyőzhetetlenek, makacsok,
kegyetlenek] háládatlanok, [(akharisztosz): köszönet nélküliek] tisztátalanok, [(anosziosz): szentségtelenek, elvetelmültek, istentelenek, vagyis Isten nélküliek, gonoszok]*
*Péter apostol így
figyelmezteti a szenteket: „Tudjátok meg először is azt, hogy az utolsó
időben csúfolódók támadnak, akik saját kívánságaik szerint járnak (élnek)” (2
Pét. 3,3).
„És sokan fogják követni azoknak romlottságát (és kicsapongásaikat);
akik miatt az igazság útja káromoltatni
fog. És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek
(és szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban benneteket); kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem:
szünetel (mert ellenük már régóta készen van az ítélet), és romlásuk nem szunnyad (és nem kerülik
el pusztulásukat). Főképpen pedig azok,
akik a testet követvén, tisztátalan kívánságban járnak (akik tisztátalan
vágyaik után mennek), és a hatalmasságot
(és az Isten felségét) megvetik. Vakmerők,
(elbizakodottak) maguknak kedveskedők,
akik a méltóságokat (a dicsőséges hatalmakat) káromolni nem rettegnek: Holott még az angyalok, akik erőre és hatalomra nézve nagyobbak (és
felülmúlják őket), nem szólnak azok ellen
az Úr előtt káromló ítéletet. De ezek, mint oktalan természeti állatok, amelyek
megfogatásra és elpusztításra (levágásra) valók, azokat, amiket nem ismernek, káromolván, azoknak pusztulásával (és
hozzájuk hasonlóan) fognak elpusztulni” (2 Pét. 2,2-3.10-12).
Ők azok: „Akik bár fölismerték sem értették Isten
rendelkezését, Isten végzését, igazságát, döntését, hogy aki effélét művel, és
cselekszik, méltó a halálra, mégis ilyeneket nemcsak tesznek, sőt a
tetteseknek, akik ilyeneket művelnek, még helyeselnek is, velük egyetértenek,
és oltalmazzák azokat” (Róm 1,32).
És bár: „Vallják, [vagyis elismerik,
és megvallják] hogy Istent ismerik [vagyis tudják, és tisztában vannak
vele], de cselekedeteikkel tagadják [a tetteik ennek ellentmond], mivelhogy utálatosak és hitetlenek [és
engedetlenek, meggyőzhetetlenek, makacsok, és csökönyösek] és minden jó cselekedetre méltatlanok [és alkalmatlanok,
használhatatlanok, és megbízhatatlanok, és nem állják ki a próbát].
»Más
fordítás: Hangoztatják, hogy ismerik az Istent, de tetteikkel megtagadják, mert
utálatra méltók, konokok, semmi jóra nem képesek«” (Tit. 1,16).
Ezek azok a vallásos emberek
– akik csak beszélnek az Úr Jézusról, de nem fogadták be, és a szívükben nem Ő
él, azoknak – azt mondja az Úr: „Mérges
kígyóknak [viperáknak] fajzatai
[ivadékai], mi módon [és hogyan] szólhattok jókat [és hogy is volnátok
képesek jót beszélni], holott gonoszak
[rossz, káros, semmirekellő,
hitvány] vagytok? Mert a
szívnek teljességéből [bőségéből] szól
a száj
[Más fordítás: Mert amivel
csordultig van, amitől túlárad a szív, azt szólja a száj].
De mondom néktek: Minden hivalkodó [haszontalan, hiábavaló, felesleges, hatástalan, eredménytelen] beszédért [rémáért: kijelentésért,
ami lehet: mondás, megnyilatkozás, Ige], amit beszélnek [amit valaha kimondanak] az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédedből
[logoszodból: ami lehet: szó, beszéd (annak minden
fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás;
üzenet; utasítás, parancs] ismertetel [szavaid alapján
nyilvánítanak] igaznak [és igazulsz
meg]. És a te beszédidből ismertetel hamisnak [mert szavaid alapján mentenek
fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged és vonsz magadra ítéletet]”
(Mát. 12,34.36-37).
Ők azok, akik azt mondják: „… Ismerem őt, (vagyis az Úr Jézust) de az ő parancsolatait nem tartja meg,
hazug az, és nincs meg abban az igazság”
(1 Ján. 2,4).
Vagyis nincs bennük Szent
Szellem: „… mert a Szellem az Igazság” (1 Ján. 5,6).
„Még ha
azt mondják is: Él az Úr! Bizony hamisan esküsznek!” (Jer. 5,2).
Az ember szívéről (bensőjéről) Isten véleménye: „És (amikor) látá az Úr, hogy megsokasult (és mennyire elhatalmasodott) az ember gonoszsága a földön, és hogy
(az ember) szíve gondolatának minden
(szándéka és) alkotása szüntelen csak
gonosz” (1 Móz. 6,5).
„… mert az ember szívének gondolata (szándéka) gonosz az ő ifjúságától fogva…” (1 Móz. 8,21).
Mert: „Csalárdabb
a szív mindennél, és gonosz az (javíthatatlan); kicsoda ismerhetné azt (ki tudná kiismerni)? Én, az Úr vagyok az, aki a szívet fürkészem (Én… vagyok a szívek
vizsgálója) és a veséket vizsgálom (és
a lelkek megítélője), hogy megfizessek
kinek-kinek az ő útjai szerint (és mindenkivel úgy bánok, ahogyan élete) és cselekedeteinek (vagyis tetteinek) gyümölcse szerint (megérdemli)” (Jer.
17,9-10).
És
hogy ki az az Úr, azt a
feltámadott Úr Jézus jelenti ki: „…én
vagyok a vesék és szívek vizsgálója…”
(Jel. 2,23)
2 Tim. 3,3 Szeretet nélkül valók, [(asztorgosz): szívtelenek,
érzéketlenek, természetes / ösztönös
szeretet nélküliek, vagyis ragaszkodás, ösztönös vágy a gondoskodásra, és
megsegítésre azok iránt, akikhez fizikai kapcsolat, vérségi kötelék fűzi, nincs
bennük, összeférhetetlenek, keményszívűek
a családjuk iránt]; kérlelhetetlenek,
[(aszpondosz): engesztelhetetlenek, összeférhetetlenek,
békétlenkedők] rágalmazók, [(diabolosz):
vádaskodók, rágalmazók, uszítók, hibáztatók,
félrevezetők, pletykásak, árulók, rosszindulatúak,
ellenségeskedők,ellenségeskedést szítók, olyan személyek, akik negatív
beszéddel vagy revékenységgel szétszakítják a kapcsolatokat, és az embereket
eltávolítják egymástól, és Istentől, vagyis sátáni természetűek] mértékletlenek [(akratész): erőtlenek,
azaz önkontroll nélküliek, gyenge akaratúak, mértéktelenek,
telhetetlenek, zabolátlanok],
kegyetlenek, [(anémerosz): féktelenek;
fékezhetetlenek, irgalmatlanok, lelketlenek, műveletlenek, neveletlenek, vadak] a
jónak nem kedvelői [(aphilagathosz):
a jót, nemest, kiválót, hasznosat,
kedvezőt nem szeretők / nem kedvelők, a jóra nem hajlandók, rosszakarók]*
*Az Úr Jézus kijelentése:
„És mivelhogy a gonoszság [és a törvényszegés, és a
törvénytelenség] megsokasodik [megnövekszik, elhatalmasodik], az [(agapé):
vagyis az Isten szerinti] szeretet
sokakban meghidegül.
[Más
fordítás: Annak következtében, hogy törvényrontással telik meg a világ, a legtöbb
emberben elhidegül, és kihűl a szeretet]” (Mát. 24,12).
Már
a prófécia is figyelmeztet: „A gonosz
(és álnok) ember versengést szerez
(és viszályt támaszt), és a susárló
(a rágalmazó) elválasztja a jó barátokat.
Az erőszakos ember elhiteti (és rászedi) az ő felebarátját, és nem a jó úton vezeti” (Péld. 16,28-29).
2 Tim. 3,4 Árulók, [(prodotész):
árulók, vagyis olyan személyek, akik
gondolatban érzéseikben már átadták a másikat ellenségei kezébe] vakmerők [(propetész): meggondolatlanok, szenvedélyesek, hevesek,
elhamarkodottak, féktelenek],
felfuvalkodottak [(tüphoó
tüphoomai): elszállt-agyúak, önteltek, dölyfösen
viselkedők], inkább a
gyönyörnek, [(mallon
philédonosz): akik az
élvezeteket szeretők, és hajhászók inkább] mint Istennek szeretői [és keresői]*
*Így
figyelmezteti a Szent Szellem az apostolon keresztül Isten, vagyis Krisztus
népét: „Ezt mondom annakokáért [és kérve kérlek titeket, sőt figyelmeztetlek benneteket] és bizonyságot teszek az Úrban, [és
emellett tanúként lépek fel] hogy ti
többé ne járjatok [ne éljetek] úgy, mint egyéb pogányok [nemzetek] is járnak az ő elméjüknek [(núsz): szív (a benső), a szellem értelme / felfogóképessége / gondolkodási
képessége] hiábavalóságában [hiábavaló
gondolkodásuk szerint, hiábavalóvá lett értelemmel.
Őket hiábavaló gondolatok vezérelik haszontalanság;
ostobaság; romlottság, züllöttség]. Kik
erkölcsi érzés nélkül [reményvesztettségükben; elfásultan és tehetetlenül
az érzésektől, érzelmektől messze távolodva], önmagukat a bujálkodásra [kicsapongásra] adták, minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére.
[Más fordítás: Ezért erkölcsi érzékükben eltompulva,
gátlástalanul mindenféle tisztátalan tevékenységre vetemedtek
nyereségvágyukban. Mindenféle gonosz és rossz dolgot
tesznek, de már nem is szégyellik magukat, annyira elmerültek ezekben]”
(Eféz. 4,17.19).
És a kijelentés folytatódik: Bizony: „… elég(séges) nékünk, hogy életünk elfolyt (már eltelt) idejében a pogányok (nemzetek) akaratát
(vágy, tetszés, akarat) cselekedtük
(vittük véghez, követtük, valósítottuk meg). Járván feslettségekben (erkölcstelen, kicsapongás, bujálkodás,
kéjsóvárgás), kívánságokban
(érzékiség, vágy, epekedés) (bujaságban, gyönyörök közt), részegségekben (borozások, mértéktelenség), tobzódásokban (dőzsölések, lakomák) (dorbézolás, dáridózás,
zavargás, tivornya), ivásokban és undok
(bűnös, törvényt félretevő, tiltott) bálványimádásokban”
(1Pét 4,3).
„Mert régente (valamikor) mi
is esztelenek, engedetlenek, tévelygők, különböző kívánságoknak és gyönyöröknek
(élvezetek) szolgái, (rabjai) gonoszságban és irigységben élők,
gyűlölségesek (egymástól gyűlöltek), egymást
gyűlölők valánk” (Tit. 3,3).
2 Tim. 3,5 Kiknél megvan [akik megtartják, megőrzik] a
kegyességnek [(euszebeia):
az istenfélelemnek, az Isten tiszteletének, és a hitnek] látszatát [(morphószisz): külső formáját, hitben folyó életet színlelők
ugyan], de megtagadják [(arneomai):
ellentmondanak, azaz megtagadják,
elutasítják] annak erejét [(dünamisz):
a lényegét, erőmegnyilvánulását,
csodatevő erő képességét, hatalmát, magát a csodát, az ilyeneknél a hit ereje csődöt
vall bennük]. És ezeket kerüld [(apotrepó): fordulj
el tehát ezektől, és tarsd távol
magadtól]*
*Az Úr Jézus kijelentése:
„tehát az ő gyümölcseikről ismeritek fel,
és ismeritek meg őket” (Mát. 7,20).
Hát: „Kérlek [buzdítlak, bátorítalak] pedig titeket atyámfiai [testvéreim], vigyázzatok azokra, [és tartsátok szemmel azokat] akik szakadásokat [egyenetlenséget;
széthúzásokat; megosztást, meghasonlásokat támasztanak; háborúságnak okai
volnának] és botránkozásokat okoznak
[vagyis kelepcéket készítenek; elégedetlenséget okoznak, és ezáltal bűnre
csábítanak] a tudomány körül, [vagyis
akik más tudományra tanítanának azon kívül, vagy az ellenkezőjét tanítják
annak] melyet tanultatok. és azoktól
hajoljatok el [és kerüljétek és távoztassátok el őket. Térjetek ki előlük]” (Róm. 16,17).
Mert: „Az ilyenek a
kegyesség (vagyis a hit) látszatát
megőrzik ugyan, de annak az erejét
megtagadják. Fordulj el, tehát ezektől” (2 Tim. 3,5)
Ezek azok, akik szakadásokat
okoznak, ezért: „A szakadást okozó ember elől egy vagy két megintés után
térj ki, tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él és
magában hordja ítéletét” (Tit. 3,10-11).
Hiszen: „Aki félrelép, és
nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki
megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. Ha
valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a
házatokba (vagyis a gyülekezetbe, amely a házatokban van), és ne
köszöntsétek, mert aki köszönti, közösséget vállal annak gonosz
cselekedeteivel” (2 Ján. 1,9-11).
Ezek azok, akik: „Vallják, [vagyis elismerik,
és megvallják] hogy Istent ismerik [vagyis tudják, és tisztában vannak
vele], de cselekedeteikkel tagadják [de a tetteik ennek ellentmond], mivelhogy utálatosak és hitetlenek [és
engedetlenek, meggyőzhetetlenek, makacsok, és csökönyösek] és minden jó cselekedetre méltatlanok [alkalmatlanok,
használhatatlanok, és megbízhatatlanok, és nem állják ki a próbát].
»Más
fordítás: Hangoztatják, hogy ismerik az Istent, de tetteikkel megtagadják, mert
utálatra méltók, konokok, semmi jóra nem képesek«” (Tit. 1,16).
Ézsaiás így prófétál a
vallásos emberekről: „És szólt az Úr:
Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel (és dicsőít) engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy
hogy irántam való félelmük (csupán)
betanított emberi parancsolat lőn: Azért én úgy bánok majd ezzel a néppel, hogy
csodálkozni fog, igen csodálkozni: vége lesz a bölcsek bölcsességének, az
értelmesek értelme homályos marad” (Ésa. 29,13-14).
Pál apostol idézi a
próféciát, a jelenkorra alkalmazva: „Mert
meg van írva: „Elvesztem, vagyis eltörlöm; megsemmisítem a bölcsek
bölcsességét, a műveltek tudását, és az értelmesek, okosak, éles eszűek,
megfontoltak értelmét, okosságát, tudását elvetem, elutasítom, megvetem,
félretolom, semmivé teszem, eltörlöm” (1Kor. 1,19).
Az
írástudóknak és a farizeusoknak, vagyis a csak vallásos embereknek mondja az Úr
Jézus, azt is kijelentve, hogy ki szólt Ézsaiás prófétán keresztül: „Képmutatók,
igazán prófétált felőletek Ézsaiás, mondván: Ez a nép szájával közelget hozzám,
és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek
engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai” (Mát. 15,7-9).
2 Tim. 3,6 Mert ezek közül valók azok, akik betolakodnak [(endünó): beosonnak, beférkőznek]
a házakba, [és belopakodnak a családokba] és foglyul ejtik [(aikhmalóteuó):
megnyernek maguknak és fogságba vetik]
a bűnökkel [és sérelmekkel] megterhelt [(hamartia szóreuó): céltévesztésben lévő, hibákkal,
tévedésekkel elhalmozott] és
sokféle [(poikilosz): változatos, különféle, bonyolult] kívánságoktól
[(epithümia): vágytól és szenvedélytől] űzött
[(agó): vezetett, irányított, hajtott]
asszonykákat [könnyű nőcskéket]*
*Ezek azok: „Akiknek be kell dugni [és be kell fogni] a szájukat [és le kell inteni őket]. Akik egész házakat [és egész családokat] feldúlnak, [felzaklatnak, és tönkre tesznek] tanítván [oly dolgokat] rút
[szégyenletes, hitvány] nyereség [és
haszon, előny] okáért, amiket nem
kellene. [Más fordítás: Ezek piszkos nyerészkedés kedvéért, és rút
nyereségért hamis tanításokat hirdetnek, és aljas haszonlesésből ártalmas
dolgokat tanítanak]” (Tit. 1,11).
„Mert bizonyos
emberek befurakodtak közétek, akiknek az ítéletük már rég megíratott] istentelenek, [elvetemültek] kik a mi Istenünknek kegyelmét kicsapongásra, szentségtörő életre
használják fel, és az egyedüli Urat,
az Istent, a mi Urunkat, a Jézus Krisztust megtagadják” (Júd. 1,4).
Ezek: „üres, fellengzős szólamokat hangoztatva
testi vágyaik kiélésére csábítják feslett életükkel azokat, akik nemrégen
szakadtak el a tévelygésben élőktől. Szabadságot ígérnek nekik, bár maguk a
romlottság szolgái, mert mindenki rabja lesz annak, ami legyőzte” (2 Pét.
2,18-19).
2 Tim. 3,7 Kik mindenkor [(pantote):
mindig, és minden időben] tanulnak
[tanulmányozás,
megfigyelés, vagy kutatás által ismeretet, tudást szereznek], de az
igazság [(alétheia): a valóság, vagyis Isten Igéjének, és a testté lett Igének, azaz: Krisztusnak] megismerésére [(epignószisz): megértésére, felismerésére, azaz teljes
tisztánlátásra] soha el nem juthatnak. [(dünamai erkhomai): nem
képesek eljutni].
»Más
fordítás: Mindig igyekeznek új tanításokat hallani, de sohasem tudják az
igazságot valóban megismerni«
2 Tim. 3,8 Miképen pedig Jánnes [jelentése: előnyben részesítő,
csaló, megtévesztő, zaklató,
bosszantó] és Jámbres [jelentése: ellenszegülő, gőgös, önfejű] ellene állottak [ellenszegültek] Mózesnek, [fölkeltek, és harcoltak Mózes ellen] akképen
ezek is ellene állanak [(anthisztémi): ellenszegülnek, szembeszállnak,
harcolnak] az igazságnak [(alétheia):
a valóság ellen]. Megromlott elméjű, [(núsz): a szív, vagyis a szellemük értelme / felfogóképessége /
gondolkodási képessége, a dolgok lényegét meglátni képes intuitív gondolkodásuk
romlott] a hitre nézve nem becsületes [(adokimosz): a hit szempontjából alkalmatlan,
használhatatlan, megbízhatatlan] emberek.
2 Tim. 3,9 De többre nem mennek [de sokra nem viszik, nem
jutnak messzire]: mert
esztelenségök [(anoia):
ostobaságuk,
értelmetlenségük, bolondságuk, tudatlanságuk, nagyon is] nyilvánvaló lesz mindenki előtt,
amiképen amazoké is az lett*
*Ez pedig így történt: „És előhívá a Faraó is a bölcseket és
varázslókat, és azok is, Égyiptom írástudói, (Egyiptom mágusai, is) úgy cselekedének az ő titkos mesterségükkel.
Elveté ugyanis mindenik az ő vesszejét és kígyókká lőnek; de az Áron vesszeje
elnyelé azok vesszejét” (2 Móz. 7,11-12).
Sőt, ők maguk is csapás alá kerültek: „Vevének azért kemencehamut és a Faraó elé
állának, és Mózes az ég felé szórá azt. És lőn az emberen és barmon (vagyis az
állatokon) hólyagosan fakadó fekély. A mágusok már oda sem tudtak állni Mózes
elé a fekélyek miatt, mert fekélyek keletkeztek a mágusokon is és minden egyiptomin” (2 Móz. 9,10-11).
Ők azok, akik: Bár az Istent megismerték,
és az Ő létezésének tökéletesen tudatában vannak, mindazáltal nem mint Istent
dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak. hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká
lettek, és belevesztek gondolataikba, és üressé váltak, holtpontra
jutottak elgondolásaikkal. bolonddá, azaz bálványimádókká váltak, és az ő
balgatag érteni nem akaró, és
oktalan szívük, vagyis az ő bensőjük megsötétedett,
és egészen sötétségbe borult, és
megvakult. Miképpen nem méltatták az Istent arra, hogy megismerjék, és
ismeretükben megtartsák, az Isten is romlott eszükre, romlott értelmükre, és
méltatlan elvetemült gondolkozásra hagyta, és szolgáltatta ki hát őket. hogy
alávaló és illetlen tetteket vigyenek végbe.
[Más fordítás: És ahogy ők nem tartották érdemesnek megőrizni Istent az
ismeretükben, úgy Isten pedig kiszolgáltatta őket olyan gondolkodásmódnak,
amelyet nem érdemes megőrizni]” (Róm. 1,21.28).
Mert ők azok: „Kik értelmükben, és gondolkozásmódjukban
meghomályosodtak, akiknek sötétség
borult az értelmükre, elidegenültek
az isteni élettől, Istentől, aki az
élet forrása elszakadtak, mert
megmaradtak tévelygésükben, vagyis elszakadtak Isten életétől a tudatlanság miatt, mely az ő szívük az ő bensőjük keménysége, elkérgesedése,
érzéketlensége, vaksága miatt van
bennük (Eféz. 4,18).
Ezek: „Megbomlott
elméjű és az igazságtól megfosztott embereknek hiábavaló torzsalkodásai akik az
istenfélelmet a nyerészkedés eszközének tekintik” (1 Tim. 6,5).
2 Tim. 3,10 Te pedig [(parakolútheó): pontosan megfigyelted,
megértetted, és] követted az én tanításomat, életmódomat, [(agógé): az én életutamat, életvitelemet, magatartásomat] szándékomat, [(protheszisz): az én célkitűzéseimet, életcélomat] hitemet, [meggyőződésemet] hosszútűrésemet, [(agapé): Isten szerinti] szeretetemet,
türelmemet, [(hüpomoné): tűrésemet,
kitartásomat; állhatatosságomat].
2 Tim. 3,11 Üldöztetéseimet, szenvedéseimet, amelyek rajtam estek
Antiókhiában [jelentése: bosszúálló, üldöző], Ikóniumban [jelentése: kép, képoszlop],
Listrában: [jelentése: feloldó
város, visszavásárló]
minémű üldöztetéseket
szenvedtem [(hüpopheró):
álltam ki, viseltem el, milyen
nehézségeken mentem keresztül, és bírtam ki]! De mindezekből [mindig]
megszabadított [kimentett, kiragadott] engem
az Úr*
*Ezek az események pedig így történtek: „Ők pedig
Pergából tovább menve, eljutának Antiókhiába, Pisidiának városába, és bemenvén
szombatnapon a zsinagógába; leülének. A zsidók azonban felindíták
(felingerelték ellenük) az istenfélő és
tisztességbeli (a tekintélyes) asszonyokat
és a városnak eleit (előkelőit), és
üldözést támasztának Pál és Barnabás ellen, és kiűzék őket határukból. Azok
pedig lábuknak porát lerázván ellenük, elmenének Ikóniumba” (Csel. 13,14.50).
„Lőn pedig Ikóniumban, hogy ők együtt menének be a
zsidók zsinagógájába, és prédikálának, úgyannyira, hogy mind zsidóknak, mind
görögöknek nagy sokasága lőn hívővé. Akik azonban a zsidók közül nem hivének,
felindíták (felingerelték) és megharagíták a pogányoknak lelkét az
atyafiak (a testvérek) ellen. És
mikor a pogányok és zsidók az ő főembereikkel egybe támadást indítának, hogy
bosszúsággal illessék (hogy bántalmazzák) és megkövezzék őket, Ők megtudták, és elfutának (elmenekültek) Likaóniának városaiba, Listrába és Derbébe,
és a körülvaló tartományba, És ott prédikálják (és hirdették) vala az evangéliumot. Jövének azonban
Antiókhiából és Ikóniumból zsidók, és a sokaságot (a tömeget) eláltatván, (annyira felbujtották, hogy)
megkövezék Pált, és kivonszolák a
városból, (a városon kívülre) azt
gondolván, hogy meghalt. De mikor körülvették őt a tanítványok, felkelvén,
(visszament), és beméne a városba; és
másnap Barnabással elméne Derbébe. És miután hirdették az evangéliumot annak a
városnak, és sokakat tanítványokká tettek, megtérének Listrába, Ikoniumba és
Antiókhiába. Erősítve a tanítványok lelkét, intvén, (bátorították) hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok
háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk” (Csel. 14,1-2.5-7.19-22).
Az Úr Jézus az Ő elmenetele
utáni időről így beszél tanítványaihoz, figyelmeztetve őket: „Akkor nyomorúságra adnak [elárulnak és
kiszolgáltatnak] majd benneteket
[hogy megkínozzanak], és
megölnek [öldökölnek] titeket;
és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt [és az összes nemzetek gyűlölete ér titeket] az én nevemért [és azért, mert hisztek bennem]” (Mát. 24,8-9).
De: „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti
nálatoknál (mint titeket). Ha e
világból (valók) volnátok, a világ
szeretné azt, ami az övé (szeretné a magáét); de mivelhogy nem vagytok e világból (valók), hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl
titeket a világ. Emlékezzetek meg ama beszédekről (azokról az igékről), amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a
szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én
beszédemet (igémet) megtartották, a
tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik (és
teszik) veletek, mivelhogy nem ismerik
azt, aki (el)küldött engem” (Ján. 15,18-21).
Pál apostol vallja meg, hogy
mennyi üldözésben és bántódásban van része annak, aki a Krisztus Nevét vallja: „A zsidóktól ötször kaptam negyvenet
(vagyis negyven botütést) egy híján. Háromszor megostoroztak (és
megvesszőztek), egyszer megköveztek,
háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem (vagyis
egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain). Gyakorta való utazásban (gyakran voltam úton), veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben
népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban,
veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak
(vagyis áltestvérek) közt. Fáradságban
(és fáradozásban) és nyomorúságban
(és vesződségben), gyakorta való
virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való böjtölésben, hidegben és
mezítelenségben” (2 Kor. 11,24-27)
„De mindezekben [és mindezekkel szemben] győzteseknél
is többek vagyunk, [és felettébb
diadalmaskodunk; döntő (teljes,
tökéletes, végleges, fölényes) győzelmet aratunk] Őáltala, aki minket szeretett” (Róm. 8,37)
És: „… hála az Istennek,
aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!” (1Kor. 15,57).
Dávid így prófétál ezekről az
időkről: „Sok baj (thlipszisz: szorongattatás, gyötrés, megpróbáltatás, szorongás, nyomorgatás,
nyomorúság, elnyomás)
éri az igazat, de valamennyiből kimenti az ÚR” (Zsolt. 34,20).
2 Tim. 3,12 De mindazok is, [vagyis mindenki] akik kegyesen [(euszebósz): istenfélő
módon] akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak [(diókó): üldözni, zaklatni, fogják].
2 Tim. 3,13 A [(ponérosz): haszontalan, rosszindulatú, rossz, káros, ártalmas] gonosz emberek pedig és az ámítók [(goész): szélhámosok, csalók, hitegetők, szemfényvesztők, varázslók, csábítók] nevekednek a rosszaságban, [(prokoptó): egyre mélyebbre süllyednek a gonoszságban].
Eltévelyítvén és eltévelyedvén [(planaó): csalva és megcsalatva tévúton járnak és tévútra vezetnek, tévelyegve és
másokat is megtévesztve]*
*És így
folytatódik a kijelentés: „Hogy senki meg ne tántorodjék [és meg
ne inogjon, és ne ingadozzék] ama szorongattatások között [vagyis a
mostani megpróbáltatásokban, nyomorúságokban, ezeknek az üldöztetéseknek
közepette, amik most körülvesznek benneteket]. Mert ti magatok tudjátok,
hogy mi arra rendeltettünk, [és hogy ezeket nem kerülhetjük el, mert ebbe
bele lettünk helyezve, és ez benne van a rendeltetésünkben, a minket érintő
isteni tervben]. Mert mikor közöttetek valánk is, előre
[figyelmeztettünk titeket], és megmondtuk néktek, hogy szorongattatásnak
[és zaklatásnak] leszünk kitéve [hogy üldözni fognak minket, és
számíthattok ilyen bajokra és nehézségekre, és hogy nyomorúság, és
megpróbáltatás vár ránk, és ez elkerülhetetlenül meg fog történni]. Amint
meg is történt [és amint az be is következett], és tudjátok [és
amint tapasztaltátok, és látjátok, pontosan úgy is történt]” (1 Thess.
3,3-4).
És Pál apostol így folytatja: „Mert a mi
[mostani] pillanatnyi, és könnyű(súlyú) [vagyis könnyen elviselhető, és
jelentéktelen] szenvedésünk [nyomorúságunk, (szorongattatás, gyötrés,
megpróbáltatás, gyötrődés, szorongás)] igen-igen nagy [és minden
mértéket meghaladó] örök [súlyú] dicsőséget szerez nékünk.
[Más fordítás: „ugyanis a mennyei örök dicsőség
túláradó mértékét szerzi meg nekünk, és munkál ki számunkra]” (2 Kor.
4,17).
„Mert
azt tartom, [és állítom] hogy amiket most [a jelenlegi
időszakban] szenvedünk [megtapasztalunk, ami történik velünk] nem
hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik.
[Más fordítás: véleményem szerint nem mérhetők az
eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul, és láthatóvá lesz és ki fog
nyilatkozni rajtunk].
(Még egy másik fordításban: „Úgy számítom ugyanis,
hogy a mostani idő, vagyis ennek az életnek a szenvedései nem érdemlik meg, hogy
összehasonlítsuk őket azzal a dicsőséggel, melyre értünk egyszer a lepel le fog
hullani” (Róm. 8,18).
Ti vagyok azok: „Akiket Isten hatalma őriz (őriz
- egy helyőrséggel-, megvéd) hit (bizonyosság, meggyőződés, hitvallás,
hűség) által az üdvösségre (megmenekülésre), amely készen van
(készen vár), hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen (lelepleződjék).
Amelyben örvendeztek (ugráltok az örömtől, és ujjongtok), noha most
kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között, és a
(sokféle, sokrétű kísértés miatt, a gonoszság megtapasztalása által).”
(1Pét 1:5-6).
Hát: „Szeretteim, ne rémüljetek (ne
idegenkedjetek, ne ütközzetek) meg attól a tűztől (azon a tüzes kohón), amely
próbáltatás (kísértés) végett támadt köztetek. (amelyen kell
átjutnotok), mintha valami rémületes (idegen, szokatlan) dolog
történnék (fordulna elő) veletek” (1Pét 4:12).
„Sőt,
(a szerint) amennyiben részetek van (személyes közösséget vállaltok,
részt vehettek) a Krisztus szenvedéseiben (szenvedéseivel), örüljetek
(vidám, azaz békésen boldog), hogy az ő dicsőségének megjelenésekor
(lelepleződésekor, kinyilvánulásakor) is vigadozva (túláradóan boldognak
lenni; rendkívüli módon örül, ujjong) örvendezhessetek (vidám, azaz
békésen boldog). Boldogok [vagytok] (a legteljesebb mértékben boldog;
áldott), ha Krisztus nevéért gyaláznak (szidalmat kaptok,
ócsárolnak) titeket. Mert megnyugszik (megpihen) rajtatok a
dicsőségnek és az Istennek (isteni Felség) Szelleme, [amit] amazok
káromolnak (becsmérel; tiszteletlenül beszél) ugyan, de ti dicsőítitek
azt”. (1Pét 4:13-14).
„A
minden(fajta) kegyelemnek (jótétemény, szívesség,
kedvezés, ajándék, öröm, nagyvonalúság, nagylelkűség, bőkezűség)(szerzője) Istene
pedig, aki az ő örök dicsőségére (dicsőségébe) hívott el minket a
Krisztus Jézusban. Titeket, akik rövid ideig (keveset) szenvedtetek
(rövid szenvedésetek után), ő maga tegyen (tesz, és fog tenni) tökéletesekké.
(alkalmassá) (helyre fog igazítani) (teljesen befejez, tökéletessé tesz,
helyreállít), erősekké (rögzít, erősít, megalapoz, rendíthetetlenül
kitűz, megerősít), szilárdakká (megerősít, támogat, megszilárdít
[szellemi ismeretekben és hatalomban]), és állhatatosakká (megalapoz).” (1Pét
5:10).
Ezért: „Teljes
(nagy) örömnek (jókedvű, vidám, azaz nyugodt, békés örömnek) tartsátok
testvéreim, ha sokféle kísértésbe estek (ha különféle megpróbáltatás ér) (a
gonoszság megtapasztalása által, provokáció által)” (Jak. 1,2).
Úr Jézus így bátorítja a minden korban élő Övéit: „Azért
beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen énbennem. E világon
nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én legyőztem a világot” (Ján.
16,33).
Az Úr Jézus
kijelentette, hogy ahogy közeledik ennek a világkorszaknak a lezárása, úgy
fokozódik az üldözés. Erről így ír Márk: „Halálra fogja pedig adni testvér
testvérét, atya gyermekét; és magzatok (gyermekek) támadnak szülők
ellen, és megöletik őket (és vesztüket okozzák). És lesztek gyűlöletesek
mindenki előtt az én nevemért; de aki mindvégig megmarad (kitart), az
megtartatik” (Márk. 13,12-13).
János még további részletekkel egészíti ki az
elkövetkezendőket: „A gyülekezetekből (zsinagógákból) kirekesztenek
(kizárnak) titeket; sőt jön idő (eljön az óra), hogy aki öldököl
titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik (hogy Istennek
tetsző szolgálatot végez). És ezeket azért cselekszik (teszik) veletek,
mert nem ismerték meg (sem) az Atyát, sem engem” (Ján. 16,2-3).
Lukács idézi az Úr Jézus szavait, amelyben
elmondja, hogy mire számíthatnak az Övéi: „Gondoljátok-é, hogy azért jöttem,
hogy békességet adjak e földön (hogy békességet hozzak a földre)? Nem,
mondom néktek; sőt inkább meghasonlást. Mert mostantól fogva öten lesznek egy
házban (egy családban), akik meghasonlanak, három kettő ellen, és kettő,
három ellen. Meghasonlik az atya (az apa) a fiú ellen, és a fiú
az atya (az apja) ellen; és az anya a leány ellen, és a leány az anya
ellen; napa (az anyós) a menye ellen, és a menye a napa (az anyósa) ellen”
(Luk. 12,51-53).
A prófétán keresztül pedig így figyelmeztet a Szent
Szellem: „Ne higgyetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban (a jó
ismerősben); az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját (még
asszonyod előtt is, akit magadhoz ölelsz, vigyázz, hogy mit mondasz). Mert
a fiú bolondnak tartja atyját (gyalázatosan bánik apjával), a leány
anyja ellen támad, a meny az ő napára (az anyósa ellen); az embernek
saját háznépe az ellensége” (Mik. 7,5-6).
És: „Akkor
nyomorúságra adnak majd benneteket (átadnak titeket kínvallatásra), és
megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. És
akkor sokan megbotránkoznak (eltántorodnak), és elárulják egymást, és
(meg)gyűlölik egymást. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet
sokakban meghidegül. De aki mindvégig állhatatos marad (kitart), az
üdvözül” (Mát. 24,9-10.12-13).
És mielőtt lezárul e világkorszak: „De mind
ezeknek előtte kezeiket reátok vetik (kezet emelnek rátok), és üldöznek
titeket, adván a gyülekezetek elé (átadnak benneteket a zsinagógáknak), és
tömlöcökbe (börtönbe vetnek), és királyok és helytartók elé visznek (vezetnek
titeket) az én nevemért. De ebből néktek lesz tanúbizonyságotok (de ez
alkalom lesz nektek a tanúságtételre). Tökéljétek (határozzátok) el
azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok előre, hogy mit feleljetek
védelmetekre (hogy nem gondoltok előre a védekezésre): Mert én adok
néktek szájat és bölcsességet, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem
állhatnak mind azok, akik magukat ellenetekbe vetik (amelynek nem tud
ellenállni, vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem). Elárulnak (kiszolgáltatnak)
pedig titeket (még a) szülők és testvérek is, rokonok és barátok is;
és megölnek némelyeket (egyeseket) ti közületek. És gyűlöletesek lesztek
mindenki előtt az én nevemért. De fejeteknek egy hajszála sem vész el. A ti
béketűrésetek által (állhatatosságotokkal) nyeritek meg lelketeket
(az életet)” (Luk. 21,12-19).
És hogy mindez mikor kezdődik, és hogyan lehet
megmenekülni, arról így beszél Pál apostol: „Mikor pedig eljött az időnek
teljessége, kibocsátotta (elküldte) Isten az ő Fiát, aki asszonytól
lett, aki törvény alatt (a törvénynek alávetve) lett, Hogy a
törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot (és Isten fiaivá
legyünk)” (Gal. 4,4-5).
„Mert az Isten őt [eleve] (el)rendelte
[oda adta] engesztelő [véres] áldozatul [fedélnek, a Láda
fedele (a Templomban), mint előkép, vagyis az irgalom helye, a kiengesztelés].
Azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát [igazságosságát] megmutassa
[nekünk, nyilvánvaló jelül, bizonyítékként] Isten ugyanis az előbb
[a korábban] elkövetett bűnöket [végtelen türelmében] elnézte
[elengedte; megbocsátotta]. Türelme idején [az előbb történt
vétkezések büntetlenül hagyása; elengedése; megbocsátása által, Melyeket Isten
elszenvedett, eltűrt, béketűrésével] hogy e mostani időben [időszakban] mutassa
meg [jelentse meg] igazságát [és kimutatta igazságosságát a jelen
időre nézve is]: mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, [megigazít
mindenkit] aki Jézusban hisz. [aki a Jézus hitéből való]” (Róm.
3,25-26).
2 Tim. 3,14 De te [azonban]
maradj meg azokban, és [tarts
ki amellett] amiket tanultál [és
amikről meggyőződtél, és megbizonyosodtál] és amik reád bízattak, tudván kitől
tanultad*
*És hogy
mi mellett kell kitartani, arról így szól Isten Igéje:
„Az egészséges [romlatlan, az Igéhez hű] beszédeknek [(logoszoknak):
igéknek] példáját [formáját, mintáját] megtartsd [ragadd meg,
és birtokold], amiket éntőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és
szeretetben. [Más fordítás: És soha ne téveszd szem elől azt az egészséges
tanítást (logoszokat: igéket), amit tőlem
hallottál! Ragaszkodj hozzá, ezt tanítsd, és ezt kövesd, azzal a hittel (meggyőződéssel,
bizonyossággal) és (Isten szerinti) szeretettel, amelynek a Krisztus
Jézus a forrása]. A rád bízott [és néked átadott] drága kincset
őrizd meg a bennünk lakozó Szent Szellem által” (2 Tim. 1,13-14).
Az apostol újra - és újra így buzdítja az Istent
szeretőket: „Timóteus, őrizd meg a rád bízott kincset. Fordulj el a hazug
módon ismeretnek (gnózis: tudásnak) nevezett
szentségtelen, üres beszédektől és ellenvetésektől, Amellyel némelyek
(elfogadva, és) kevélykedve a hit mellől eltévelyedtek. Kegyelem veled! Ámen”
(1 Tim. 6,20-21).
De: „Te annakokáért, én fiam, erősödjél meg a
Krisztus Jézusban való kegyelemben; És amiket tőlem hallottál sok (sok tanú
előtt, és sok) bizonyság által, azokat add át megbízható embereknek, kik
másoknak a tanítására is alkalmasak lesznek” (2 Tim. 2,1-2).
Olyan légy: „Aki a tudomány szerint való igaz
beszédhez tartja magát, hogy inthessen (vagyis bátoríthasson) az
egészséges tudománnyal és meggyőzhesse az ellenkezőket. Mert van sok
engedetlen, hiába való beszédű és csaló, (akik fecsegők és ámítók) különösen
a körülmetéltek között” (Tit. 1,9-10).
2 Tim. 3,15 És hogy gyermekségedtől fogva tudod, és [(eidó
oida): ismered] a szent
írásokat, melyek téged [(szophidzó): taníthatnak, és
útmutatást adhatnak], és bölcscsé tehetnek az üdvösségre a
Krisztus Jézusban a hit és [(pisztisz): meggyőződés] által*
*Hiszen: „Ezek
pedig azért irattak meg, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek
Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében” (Ján. 20,31).
„Tartsátok
meg, és teljesítsétek azokat, mert az által lesztek bölcsek és értelmesek a
népek szemében. Ha meghallják mindezeket a rendelkezéseket, ezt mondják majd:
Bizony, bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet! (5 Móz. 4,6).
Dávíd megvallása: „Szívembe
rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened. Az én ellenségeimnél
bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak
azok. Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én
gondolataim (és ezekről elmélkedem)” (Zsolt. 119,11.98-99).
2 Tim. 3,16 A teljes írás Istentől ihletett [olvasásakor
Isten Szelleme árad belőle] és hasznos [(óphelimosz) alkalmas, és előnyös] a
tanításra, a meggyőzésre, és érvelésre, [(elegkhosz): bizonyításra, a tények napvilágra hozatalára].
A megjobbításra, [(epanorthószisz): helyreállításra, kiigazításra]
az igazságban [(dikaioszüné): megigazult életre] való
nevelésre, [(paideia): oktatásra, képzésre].
2 Tim. 3,17 Hogy tökéletes [az eklézsiába beilleszthető] legyen az Isten embere, minden jó
cselekedetre felkészített [(exartidzó): ellátva, és felszerelve]*
*Olyan ember: „Aki a tudomány [vagyis a megtanított ismeret, és tudásanyag] szerint való, igaz [őszinte,
szavahihető, becsületes, és a hívőhöz illő] beszédhez [logoszhoz=Igéhez]
tartja magát [aki ragaszkodik az Igéhez, és kitart az Ige
mellett]. Hogy inthessen [és aki képes bátorítani, buzdítani, vagy
vigasztalni] az egészséges
tudománnyal [vagyis
a romlatlan tanítással, és ismeretben részesíteni] és meggyőzhesse az
ellenkezőket [megcáfolva,
feltárva, és ismertté téve a tényeket az ellentmondóknak].
»Más fordítás: Aki ragaszkodik, amire taníttatott, a megbízható (hiteles) Igéhez, hogy képes legyen bátorítani (buzdítani)
is az egészséges tanítással, de
meggyőzni, és megcáfolni is az ellentmondókat«” (Tit. 1,9)
+Copy.jpg)
.jpg)
