Zsidókhoz írt levél 1. fejezet: krisztus Isten tökéletes kijelentése (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Zsid. 1,1 Minekutána az Isten sok rendben [(polümerósz): a különféle alkalmakkal sokféleképpen, sok részletben] és sokféleképpen [(polütropósz): sokféleképpen, változatos, és különféle módokon, vagy formában] szólott [és beszélt] hajdan [a régi időben; (palai): az ősi, a távoli múltban] az atyáknak [(patér): ősatya, ősszülőknek] a próféták* által. Ez utolsó időkben [(eszkhatosz): utolsó, legvégső korszakban] szólott nékünk Fia által. [Más fordítás: De most, ezekben a legutolsó napokban a Fiában beszélt velünk]**

*Próféta: (prophétész): Isten előtt áll, Isten jelenlétében él, Tőle vesz Igéket. Isten nevében szóló isteni akaratot közvetítő személy.

Zakariás – Bemerítő János atyja – így prófétál, bizonyságot téve arról, hogy Isten az ősidőktől fogva szólt, és szól az emberhez: „Amint szólott [meghirdette; kijelentette] az ő szent prófétáinak szája [az Ő szentjei] által, kik eleitől [ősidőktől; örökidőktől] fogva voltak. Hogy a mi ellenségeinktől megszabadít [megment, biztonságba helyez], és mindazoknak kezéből, akik minket gyűlölnek (megvetnek, utálnak, zaklatnak, üldöznek). Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről, [arról] Az esküvésről, amellyel megesküdt Ábrahámnak, a mi (ős)atyánknak, hogy ő megadja nékünk” (Luk. 1,70-73).

A prófétákról így szól az Úr, amikor Mózes ellen lázadtak Áron és Mirjam, aki ezért leprás lett, - kijelentve, hogy: „… Ha van az ÚRnak prófétája köztetek, azzal látomásban ismertetem meg magam, vagy álomban beszélek hozzá. De nem ilyen Mózes, a szolgám! Őrá az egész házam van bízva! Szemtől szembe szólok (és beszélek) ővele, és nyilvánvaló látásban, (világosan, nem rejtélyesen); nem homályos beszédek által, és az Úrnak hasonlatosságát (is megpillanthatja, és) látja. Miért nem féltetek (és hogy mertetek) hát szólani az én szolgám ellen, Mózes ellen?” (4 Móz. 12,6-8).

A zsidók elutasították az Úr Jézust, ezt mondva: „Mi tudjuk, hogy Mózessel beszélt az Isten: erről pedig azt sem tudjuk, honnan való” (Ján. 9,29).

Ezért így figyelmeztet az apostol: „Vigyázzatok, meg ne vessétek (és el ne utasítsátok) azt, aki szól; mert ha azok meg nem menekültek, akik a földön szólót (és aki a földön adott kijelentést) megvetették, (és elutasították) sokkal kevésbé (menekülünk meg) mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyekből vagyon (és a mennyből szól hozzánk)” (Zsid. 12,25).

**Filep azt kéri az Úr Jézustól, hogy mutassa meg nekik az Atyát, mire az Úr: „Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? Aki engem lát, látja az Atyát; mi módon (és hogyan) mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát? Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat. Higgyetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higgyetek nékem” (Ján. 14,9-11)

Zsid. 1,2 Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot [(aión): világkorszakokat] is teremtette [(poieó): létrehozta, alkotta]*

*Az Úr Jézus kijelentése Önmagáról: „Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni [kijelenteni, leleplezni; akinek szeme elől a Fiú a leplet el akarja vonni]” (Mát. 11,27).

Mert: „Az Atya szereti a Fiút, és az ő kezébe adott mindent. Aki hisz a Fiúban, (annak) örök élete van; aki pedig nem enged (nem engedelmeskedik) a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (Ján. 3,35-36). Kijelentés a Logoszról, vagyis a teremtő Igéről: „Kezdetben [eredetileg már] vala az Ige és az Ige [logosz] vala az Istennél, és Isten maga vala az Ige. Minden [a mindenség] Őáltala lett [Őáltala teremtetett; rajta keresztül támadt; és általa jött létre] és nála nélkül [Tőle különválasztva] semmi sem lett [semmi sem teremtetett], lett [ami teremtetett, és létrejött; s egyetlen létező sem lett Őnélküle]” (Ján. 1,1-2).

És hogy ki a Teremtő, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Kezdetben teremté Isten az eget (vagyis a mennyet) és a földet” (1 Móz. 1,1).

De ezt csak: „Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde (réma: megnyilatkozása, kijelentése) által teremtetett (a világokat Isten szava alkotta), hogy ami látható, a láthatatlanból (és nem a jelenségek világából) állott elő” (Zsid. 11,3).

Mert: „Az Úr szavára (logoszára = igéjére) lettek az egek, és szájának leheletére minden seregük (Az ÚR (Logosza) igéje alkotta az eget, egész seregét szájának lehelete). Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott” (Zsolt. 33,6.9).

Ő lett hústestté: „És az Ige (logosz) (hús)testté lett és lakozék (sátorozott, letáborozott) mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal” (Ján. 1,14).

Pál apostol bizonyságtétele: „Aki (Ő) képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született (az elsőszülött minden teremtmény közül). Mert Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek (trónusok), akár uraságok (uralmak), akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek. És Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn” (Kol. 1,15-17).

Nehémiás megvallása a Teremtőről: „Te vagy egyedül az Úr! Te teremtetted (alkottad) az eget, az egeknek egeit és minden seregüket, a földet és mindent, ami rajta van, a tengereket minden bennük valókkal együtt; és te adsz életet mindnyájuknak, és az égnek serege előtted borul le” (Nehem. 9,6).

Ézsaiáson keresztül szól az Úr: „Így szól az Úr (JHVH=Jehova), megváltód és alkotód, anyád méhétől fogva (aki az anyaméhben formált). Én vagyok az Úr, aki mindent cselekszem (Én, az ÚR (JHVH=Jehova), alkottam mindent). Aki az egeket egyedül kifeszítem, és kiszélesítem a földet magamtól (egyedül feszítettem ki az eget, magam tettem szilárddá a földet)” (Ésa. 44,24).

A feltámadott dicsőség Urának kijelentése Önmagáról: „A Laodiceabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete (ktiszisz arkhé: a teremtett világ eredete)” (Jel. 3,14).

Mert Ő a Teremtő, és Ő a Megváltó: „Mikor pedig eljött [elérkezett] az időnek teljessége [a beteljesedés állapota], kibocsátotta [elküldte] Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett [aki asszonytól született], aki törvény alatt lett [a törvénynek alávetve; és a törvény alá adatott], Hogy a törvény alatt levőket megváltsa [kivásárolja], hogy elnyerjük [vagyis visszanyerjük] a fiúságot [és Isten fiaivá legyünk]” (Gal. 4,4-5)

Zsid. 1,3 Aki az ő dicsőségének visszatükröződése [(apaugaszma): ragyogása, kisugárzása, visszfénye,  fénylése, vagy visszatükröződése. Szó szerint: kifénylése, Belőle kiáradó fénysugár], és az ő valóságának képmása [(hüposztaszisz kharaktér): létezésének alátámasztása és bizonyítéka, lenyomata, kifejező képmása, külső megjelenése, lényegének látható kifejeződése], aki hatalma szavával [(dünamisz): hatalmas szavának, igéjének erejével, hatalmával, energiájával] fenntartja [(pheró pasz pasza pan): hordozza; összetartja és irányítja az egész] világmindenséget, aki minket bűneinktől  [(hamartia): céltévesztésünktől, tévedéseinktől, hibáinktól] megtisztítván, [(kathariszmosz): szó szerint: céltévesztésünket, tévedéseinket, hibáinkat leemelve, eltávolítva, megtisztítva; lemosva], üle a Felségnek jobbjára, a hatalom és méltóság helyén ül a magasságban.

[A görög szöveg szerint: „Aki az ő dicsőségének visszatükröződése, ragyogása, kisugárzása, visszfénye, Szó szerint: kifénylése, Belőle kiáradó fénysugár, és az Ő valóságának képmása, létezésének alátámasztása és bizonyítéka, lenyomata, kifejező képmása, külső megjelenése, lényegének látható kifejeződése. Aki hatalmas szavának, igéjének erejével, hatalmával, energiájával fenntartja és hordozza, összetartja és irányítja az egész világmindenséget. Aki minket bűneinktől, vagyis céltévesztésünket, tévedéseinket, hibáinkat leemelve, eltávolítva, minket megtisztítva, és lemosva], üle a Felségnek, a nagyságnak, és nagyszerűségnek jobbjára, a hatalom és méltóság helyén ül a magasságban, a mennyekben, fenségbe]^*

*Mert: Ő az: „Aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született. És Ő előbb volt [és van] mindennél, és minden Őbenne áll fenn (illeszkedik egybe). [Más fordítás: Ő mindenek előtt való és a mindenség Őbenne áll fenn]” (Kol. 1,15.17).

„Aki, mikor Istennek formájában [(morphé): alakjában, látható megjelenési formájában] vala [(hüparkhó): létezik, jelen van], nem tekintette [nem tartotta] zsákmánynak [ragadománynak] azt, hogy Ő az Istennel egyenlő, [nem tekintette olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell]” (Fil. 2,6).

Így magyarázza ezt a titkot a Szent Szellem: „Kezdetben (arkhé: eredetileg) vala az Ige (logosz: - az Isteni Kifejeződés (vagyis Krisztus). És az Ige vala az Istennél, és Isten maga vala az Ige. Ő kezdetben (arkhé: eredetileg) az Istenben vala. Minden [a világmindenség] Őáltala lett (teremtetett; rajta keresztül támadt; általa jött létre) és nála nélkül (Tőle különválasztva) semmi sem lett (teremtetett), ami lett (teremtetett; létrejött; s egyetlen létező sem lett Őnélküle).

És az Ige (logosz: Ige) (hús)testté lett és lakozék (itt (élt) sátorozott; sátrat vert; letáborozott) mi közöttünk (közöttünk vett szállást) és láttuk (szemléltük) az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét. (mint az Atyától származó egyszülött dicsőségét). Aki teljes vala kegyelemmel (kharisz: Isten szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása) és igazsággal (alétheia: Az, ami megegyezik, megfelel a tényeknek, maga a VALÓSÁG, azaz: az IGE); akit kegyelem és igazság tölt be. És az ő teljességéből vettünk mindnyájan [mindannyian abból kaptunk, akivel Ő volt tele] kegyelmet is kegyelemért (kegyelem fejében; kegyelmet kegyelemre halmozva).

Az Istent soha senki nem látta (horaó: pillantotta meg, jelent meg, vált láthatóvá); az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette (nyilatkoztatta) ki Őt.

(Más fordítás: Ő jelentette ki; hirdette meg félreérthetetlenül, tette nyilvánvalóvá) (Ján. 1,1-3.14.16.18).

A testté lett Ige, az Úr Jézus kijelentése Önmagáról: „Én és az Atya egy vagyunk” (Ján. 10,30).

A tanítványoknak – vagyis az övéinek – ezt mondja: „Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp (Jelentése: aki a lovakat kedveli, vagyis testi erőt szereti, azaz: abban bízik). Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát? Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom; az Atya pedig bennem lakozva viszi végbe az ő cselekedeteit. Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig másért nem, magukért a cselekedetekért higgyetek” (Jn. 14,9-11).

Mert: Isten Őbenne vett lakozást, ahogy most az Ő gyermekeiben: „Mert tetszett az Atyának [az egész Teljességnek], hogy Őbenne lakozzék az egész teljesség.

 [Más fordítás: minthogy az Atya úgy látta helyesnek, hogy benne lakozzék mindaz, ami a teremtést betölti].

„Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg (szóma: énjében),

[Más fordítás: Mert őbenne, az Ő lényében lakozik minden, ami az istenséget betölti]” (Kol. 1,19. 2,9. Kol. 1,15).

„Pál apostol vallástétele: „És minden versengés nélkül (közismerten, elismerten, bevallottan, valóban) nagy a kegyességnek eme titka: Isten (aki) megjelent (láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott) (hús)testben. Igaznak bizonyult szellemben (pneuma). Megláttatott (megjelent, megmutatkozott) az angyaloknak. Hirdettetett a pogányok (népek, nemzetek) közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).

Isten megmutatta az Ő hatalmát és erejét: „… a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból [életre keltette a halottak közül], és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben. [az egeken túliakon] Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és (ható)erőn és uraságon és minden néven, mely neveztetik [és valamennyi névnél, amelyet segítségül hívnak] nemcsak e világon [(világ)korszakban (aionban)], hanem a következendőben [ami még KÖRÜL fog venni; az  eljövendő (világ)korszakban] is. És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak [eklézsiának (kihívott gyülekezetnek)] fejévé^. Mely az Ő teste (szóma = lénye), teljessége Őnéki [amely telítve van azzal], aki mindeneket betölt mindenekkel. [mindenben mindent teljessé tesz]” (Eféz. 1,20-23).

A feltámadott Úr parancsa János apostolnak: „A Laodiceabeli (kihívott)gyülekezet angyalának (küldöttének) is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság (a hű és igaz tanú), az Isten teremtésének kezdete (arkhé: eredete)” (Jel. 3,14).

János apostol bizonyságtétele. „És hallottam, hogy minden teremtmény, a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta: A királyi széken ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. És a négy lelkes állat (a négy élőlény) monda: Ámen. És a huszonnégy Vén leborult és imádá (Őt) az örökkön örökké élőt (Jel. 5,13-14).

És János apostol meglátja az örökkön örökké élőt, és: „Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: „Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai” (Jel. 1,17-18).

Nehémiás így tesz bizonyságot a Teremtőről: „Te vagy egyedül az Úr (JHVH=Jahve)! Te teremtetted az eget, az egeknek egeit és minden seregüket, a földet és mindent, ami rajta van, a tengereket minden bennük valókkal együtt; és te adsz életet mindnyájuknak, és az égnek serege előtted borul le” (Nehem. 9,6)

A jubileumi kommentár magyarázata, a megmagyarázhatatlanról: „Jézus Krisztus Isten tökéletes kijelentése. - Jézus Krisztus az Isten „személyének képmása” (charaktér tés hypostaseós autou). A „charaktér” szó tulajdonképpen a fémre, kőre vagy bármely más tárgyra bevágott, bemetszett írást, jelt, ábrát vagy képet jelent. Jelenti továbbá azokat a testi vagy szellemi ismertető jeleket, amelyeket egy tárgy vagy személy magán visel, s amelyeknek alapján azok felismerhetők vagy azonosíthatók. Jézus Krisztus Isten lényege a földi-emberi valóságba bemetszve. Isten önmaga lényegének ismertető jegyeit Fiára írta rá, emberi testében metszette ki oly világosan és élesen, hogyha valaki reá néz, lehetetlen, hogy meg ne lássa az Atyát” (Zsid. 1,1–4)

A Szent István Társulat idézete a Bölcsesség könyvéből: „Ő a fényből lett fény. Az Atya Isten az ősfény, melyből a Fiú mintegy kisugárzik. Robinson így fogalmazza meg az Úr Jézus személyét: Ő nemcsak próféta és követ; hanem maga az Isten az ember számára felismerhető és elviselhető formában (Robinson).

Zsid. 1,4 Annyival kiválóbb [feljebbvaló] lévén [hatalmasabbá lett] az angyaloknál [a hírnököknél], amennyivel különb nevet [onoma): név, hatalom, tekintély, jellemvonás] örökölt azoknál^*

*Pál apostol bizonyságtétele: Az Úr Jézust engedelmességéért: „… az Isten is felmagasztalá Őt [mindenek fölé], és ajándékoza néki oly nevet, amely minden [más] név fölött való; [amely minden névnél nagyobb] Más fordítás: „ezért azután Isten a legmagasabb méltóságra emelte. Olyan nevet és hatalmat adott neki, amely minden más név és hatalom fölött áll. Isten azért tette ezt, mert azt akarja], hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké [égieké], földieké és föld alatt valóké [(katakhthoniosz): sátáni, sötét: (Mohay András: Újgörög-Magyar kéziszótár 318. oldal)]” (Fil. 2,9-10).

Dávid így prófétál Isten nevéről: „Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztaltad a te beszédedet (alétheia: a Te Igédet) (Zsolt. 138,2).

A feltámadott nevéről kap kijelentést János apostol. aki így látta Őt: „És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten igéjének  neveztetik” (Jel. 19,13)

Zsid. 1,5 Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szültelek [ma nemzettelek] téged? És ismét: Én leszek néki Atyja és ő lesz nékem Fiam*

*És Dávid fiához – az Úr  Jézushoz – akkor  szól az Úr, amikor megkapja a Szent Szellem erejét: „És Jézus bemeríttetvén [miután alámerítkezett], azonnal kijöve [vagyis feljött] a vízből; és ímé az egek megnyilatkozának néki, és ő [vagyis János] látá az Istennek Szellemét alájőni mintegy galambot és Őreá szállani. És ímé [az égből szózat hallatszott] egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm [akiben kedvem telik, akiben én megengeszteltettem] (Mát. 3,16-17).

És az Úr Jézusban beteljesedett a Dávidnak adott ígéret, amelyről Dávid így prófétál: „Ő így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kősziklája! Én meg elsőszülöttemmé teszem őt és feljebbvalóvá a föld királyainál. Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos marad ő vele. És az ő magvát örökkévalóvá teszem, és az ő királyi székét, mint az egeknek napjait. Ha az ő fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint; Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolataimat: Akkor vesszővel látogatom meg az ő bűnöket, és vereségekkel az ő álnokságukat; De az én kegyelmemet nem vonom meg tőle, és az én hűséges voltomban nem hazudom” (Zsolt. 89,27-34).

Dávid megvallja Isten ígéretét: „És minden fiaim közül (mert az Úr sok fiakat adott nékem) választotta Salamont, az én fiamat, hogy ülne az Úr királyságának székében (trónjára) Izráel felett. És monda nékem: Salamon a te fiad építi meg az én házamat és az én pitvarimat (és udvaraimat); mert én őt magamnak fiamul választottam, és én is néki atyja leszek” (1 Krón. 28,5-6).

Péter apostol a Szent Szellem kitöltése után bizonyságot tesz arról, hogy Dávid prófétaként beszélt Isten ígéretéről: „Próféta [(prophétész): Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személy] lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött [(omnüó): esküvel fogadta], hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust (hús)test szerint, hogy helyeztesse az ő királyi székibe [trónjára], Előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az Ő lelke [(pszükhé): élete] nem hagyatott a sírban [(hadész) az eltávozott lelkek helye, állapota, pokolban; halottak birodalmában; nem marad az alvilágban], sem az Ő (hús)teste rothadást [(diaphthora): bomlás, pusztulás, enyészet] nem látott” (Csel. 2,30-31).

 A Szent Szellem kijelentette Dávidnak, hogy: „Mikor pedig a te napjaid betelnek (ha majd letelik az időd), és elaluszol a te atyáiddal (és pihenni térsz őseidhez), feltámasztom utánad a te magodat, mely ágyékodból (a te véredből) származik, és megerősítem (és szilárddá teszem) az ő királyságát. Ő fog házat építeni az én nevemnek, és megerősítem az ő királyságának trónját mindörökké” (2 Sám. 7,12-13).

És az Úr szava beteljesedett: „Azután elaludt (pihenni tért) Dávid az ő atyáival (őseihez), és eltemettették a Dávid városában” (1 Kir. 2,10)

„És meghala jó vénségben, életével, gazdagságával és minden dicsőségével megelégedve. És uralkodik az ő fia, Salamon helyette” (1 Krón. 29,28).

Mert a látható világ szintjén is megvalósítja Isten az ő ígéretét: „Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól (nem másítja azt meg): Ágyékod gyümölcsét (véredből való utódot) ültetem székedbe (trónodra)” (Zsolt. 132,11).

Erről így tesz megvallást Dávid természetes fia, Salamon: „És beteljesíté az Úr az ő beszédét (ígéretét), amelyet szólott (amit tett); mert felkelek az én atyám, Dávid helyett, és ülék az Izráel királyi székibe (trónjára), amiképpen megmondotta (megígérte) vala az Úr, és megépítém a házat az Úr, Izráel Istene nevének” (1 Kir. 8,20).

Krisztusról, és az Ő feltámadásáról így prófétál Dávid: „Dicsérlek (magasztallak) Téged Uram, Istenem, teljes szívemből, és dicsőítem a te nevedet örökké! Mert nagy én rajtam a te kegyelmed, és kiszabadítottad lelkemet a mélységes pokolból (Más fordítás: Hiszen annyira szeretsz engem, hogy a sír mélyéből is kimentettél)” (Zsolt. 86,12-13).

„Minthogy megszabadítottad lelkemet (megmentettél engem) a haláltól, szemeimet a könnyhullatástól és lábamat az eséstől (az elbukástól): Az Úr orcája (az ÚR színe) előtt fogok járni az élőknek földén” (Zsolt. 116,8-9).

János apostolnak így jelenti ki magát a feltámadott, dicsőség Ura: „Mikor pedig láttam őt, leesém az ő lábaihoz, mint egy holt. És reám veté (rám tette) az ő jobb kezét, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó, és az Élő; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké. Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai” (Jel. 1,17-18).

Krisztus feltámadásáról tesz bizonyságot Péter apostol is: „Mert Krisztus is szenvedett (meghalt) egyszer a bűnökért (vétkekért), mint igaz a nem igazakért (igazságos a hamisakért), hogy minket Istenhez vezéreljen (vezessen). Megölettetvén ugyan (hús)test szerint (megölte őt a hús), de megeleveníttetvén Szellem szerint (megelevenítette, életre keltette a Szellem); Amelyben elmenvén, a tömlöcben lévő (tömlöcben sínylődő) szellemeknek is prédikált (kihirdette az isteni igazságot, az evangéliumot).

Mert azért hirdettetett (hangzott, prédikáltatott) az evangélium (örömüzenet) a holtaknak (holtak előtt) is, hogy megítéltessenek emberek szerint (hús)testben (ha testükben emberi módon ítélet sújtja is őket), de éljenek Isten szerint szellemben, (Isten kegyelméből éljenek a Szellem által). (1Pét 3,18-19; 4,6).

István a szanhedrin előtt tesz erről bizonyságot: „És mikor őt elveté (Sault), támasztá nékik Dávidot királyul; kiről bizonyságot is tőn és monda: Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát, ki minden akaratomat véghezviszi (teljesíti). Ennek magvából támasztott Isten, ígérete szerint, Izráelnek szabadítót, (üdvözítőül), Jézust” (Csel. 13,22-23).

„Hogy pedig feltámasztotta őt halottaiból, úgy hogy nem is fog többé az enyészetbe (az elmúlásba) visszatérni, azt így mondotta: Néktek adom a Dávid biztos szent javait (nektek váltom be a Dávidnak tett biztos, szent ígéreteket). Azért mondja másutt is: Nem engeded, hogy a te Szented rothadást (elmúlást) lásson. Mert Dávid, minekutána a saját idejében (a maga nemzedékében) szolgált az Isten akaratának (az Isten akarata szerint), elaludt, és helyhezteték az ő atyáihoz (és eltemették atyái mellé), és rothadást (tehát elmúlást) látott. De akit Isten feltámasztott, az nem látott rothadást (elmúlást)” (Csel. 13,34-37).

Timóteushoz (jelentése: aki Istent tiszteli; istenfélő), így szól a Szent Szellem Pál apostolon keresztül: „(Gondolkozz azon, és) értsd meg amit mondok; adjon azért az Úr néked belátást mindenekben. Emlékezzél meg, hogy Jézus Krisztus feltámadott a halálból, ki a Dávid magvából való az én evangéliumom szerint (erről szól az én evangéliumom)” (2 Tim. 2,7-8).

A rómaiakhoz így ír Pál apostol, bizonyságot téve Isten Dávidnak tett ígéretének beteljesedéséről: „Melyet eleve [előre] megígért az ő prófétái által a szentírásokban, Fiáról, Jézus Krisztusról (héberül: Jehosua = Jahve az üdvösség, a szabadítás; a megváltó), a mi Urunkról. Ő (hús)test szerint Dávid nemzetségéből [magvából] született, Aki megbizonyíttatott [kijelentetett; lett rendelve] hatalmasan [hatalmas erővel] Isten Fiának a szentség Szelleme [Szent Szellem] szerint, a halálból [halottak közül] való feltámadás által, a mi Urunk Jézus Krisztus felől” (Róm. 1,2-4).

Ezt ismétli meg Péter apostol: „És mi hirdetjük néktek, az atyáknak tett ígéretet, hogy azt az Isten betöltötte nékünk, az ő fiaiknak feltámasztván Jézust. Mint a második zsoltárban is meg van írva: Én Fiam vagy te. Ma nemzettelek én téged” (Csel. 13,32-33). Ő Isten egyszülött Fia: „Hasonlóképen Krisztus sem maga dicsőítette meg magát azzal, hogy főpap lett, hanem az, aki így szólott hozzá: Én Fiam vagy te, ma szültelek téged” (Zsid. 5,5)

Zsid. 1,6 Viszont mikor [(hotan): valahányszor] behozza [(palin): ismét bevezeti; újra bevezeti] az ő elsőszülöttét [(prótotokosz): elsőszülött, legelőször előhozott] a világba, [a lakott földre; a földkerekségre] így szól: És [leborulva] imádják őt az Istennek minden angyalai*

*János apostol így látja Isten igéjének beteljesülését: „ És láttam, és sok angyal hangját hallottam a trónus, az élőlények és a vének körül, számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer volt; és így szóltak hatalmas hangon: Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás! És hallottam, hogy minden teremtmény, a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta: A királyi széken ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké?” (Jel. 5,11-12)

Zsid. 1,7 És bár az angyalokról^* [hírnökökről, követekről, küldöttekről] így szól: Ki az ő angyalait [hírnökeit, követeit, küldötteit] szelekké [(pneuma): szellemi lényekké] teszi és az Ő szolgáit [és szolgálattevőit] tűz lángjává [fellobbanó, és lángoló tűzzé]^**

*Angyalok (aggelosz): hírnök, hírvivő, olyan személy, aki üzenetet visz, hírt továbbít: követ. Ez lehet ember, vagy mennyei hírvivő. Itt a görög szöveg Isten emberi küldötteiről beszél.

**Dávid így prófétál Isten angyalairól, vagyis hírvivő követeiről: „Aki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.

(Más fordítás: Aki szellemi lényeit teszi hírvivő követeivé, és fellobbanó lángoló tűzzé szolgálattevőit)” (Zsolt. 104,4).  

Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer, hogy az apostolok kiküldött hírvivő követek: „Akár Titusról van szó, ő az én társam [vele közösségben élek] és ti köztetek [ti felétek pedig] segítségem [munkatársam]. Akár a mi atyánkfiai felől [a mi testvéreinkről van szó], ők a gyülekezetek követei [az eklézsiák, a (kihívott) gyülekezetek apostolai, küldöttei], Krisztus dicsősége” (2 Kor. 8,23)

Zsid. 1,8 Ámde a Fiúról [vagyis a fiúhoz ellenben] így: A te királyi széked [a te trónod] óh Isten örökkön örökké [megáll, és megmarad]. Igazságnak [(euthütész): egyenesség, igazságosság, jogosságnak] pálcája [(rabdosz): jogara] a te országodnak [(baszileia): királyságodnak, birodalmadnak, uralmadnak, és a te királyi hatalmadnak] pálcája [(rabdosz): jogara]*

*Pál apostol vallástétele Istenről: „… Krisztus, aki mindeneknek felette örökké áldandó [imádni való] Isten [aki Isten mindenek felett] Ámen” (Róm. 9,5).

 Mert az Úr Jézusban maga a Teremtő jött el, erről tesz bizonyságot János apostol: „De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet” (1 Ján. 5,20).

 Dávid így prófétál Krisztusról: „Nyilaid élesek (és hegyesek); népek hullanak alád (népek kerülnek hatalmadba); a király ellenségeinek szívében. Trónod, oh Isten örökkévaló, (mindörökké megmarad); igazságnak pálcája a te királyságodnak pálcája” (Zsolt. 45,6-7).

Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy kik azok az ellenségek, akiknek szívében a Király: „Titeket is, kik hajdan elidegenültek és ellenségek valátok gonosz cselekedetekben [haszontalan, káros tetteitekben] gyönyörködő értelmetek miatt…]” (Kol. 1,21).

Én pedig: „kérem, adja meg nektek, hogy dicső gazdagságának mértékében belső emberetek úgy elhatalmasodjék, hogy ti az Isten Szellemén át uralomra juthassatok, hogy [állandóan ott] lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben;” (Eféz. 3,16-17)

Zsid. 1,9 Szeretted [(agapaó): szeretted, és többre tartottad] az igazságot [(dikaioszüné): igazságosságot, jogosságot, méltányosságot] és gyűlölted [(miszeó): ellenszenvet éreztél, és megvetetted, semmibe vetted] a hamisságot [a gonoszságot, törvénytiprást, és a törvénynélküli állapotot]: annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek [ujjongásnak, és vigasságnak] olajával a te társaid felett. [Más fordítás: Te mindig az igazságosságot szeretted, és gyűlölted a gonoszt, ezért öntötte Isten az öröm olaját a te fejedre, inkább, mint a társaidra]*

*Dávid próféciáját idézi az apostol: „Szereted az igazságosságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé” (Zsolt. 45,8)

Zsid. 1,10 És: Te Uram kezdetben alapítottad [(themelioó): alapot vetettél, és megalapoztad] a földet [(gé): földet, mint látható világot] és a te kezeidnek művei [és alkotása] az egek [(úranosz): a látható, és láthatatlan eget].

Zsid. 1,11 Azok elvesznek [elpusztulnak; megsemmisülnek, azok el fognak tűnni], de te [változatlanul] megmaradsz, és mindazok, mint a ruha megavulnak [(palaioó): hanyatlik, bomlik, romlik, elöregszik, elkopik, tönkremennek].

Zsid. 1,12 És palástként összehajtod [összegöngyölíted] azokat és [mint a ruha] elváltoznak [(allasszó): megváltoztatod, másmilyenné teszed, és kicseréled], te pedig ugyanaz vagy [ugyanaz maradsz] és a te esztendeid el nem fogynak.

[Más fordítás: Mint egy fátyolt úgy göngyölöd össze őket, vagy mint egy köpenyt, és elváltoznak. Te ellenben ugyanaz vagy, esztendeid ki nem hagynak, és esztendeid nem érnek véget]^*

*János apostol kijelentése az örökkévaló Igéről: „Minden [a mindenség] Őáltala lett [teremtetett; rajta keresztül támadt; általa jött létre] és nála nélkül [Tőle különválasztva] semmi sem lett [teremtetett], ami lett [teremtetett; létrejött; s egyetlen létező sem lett Őnélküle]” (Ján. 1,3).

Mert: „Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregük (Az ÚR igéje alkotta az eget, egész seregét szájának lehelete). Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott” (Zsolt. 33,6.9).

 Dávid így prófétál az Úr változhatatlan voltáról: „Régente fundáltad a földet (Te vetettél hajdan alapot a földnek), s az egek is a te kezednek munkája (és alkotása). Azok elvesznek, (elpusztulnak) de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak, (és ők változnak). De te ugyanaz vagy, (és ugyanaz maradsz) és a te esztendeid el nem fogynak (mert éveidnek soha sincs vége)” (Zsolt. 102,26-28).

„Mert nagy az Úr és igen dicséretes, (és méltó, hogy dicsérjék) rettenetes minden isten felett, (félelmesebb minden istennél). Mert a nemzeteknek minden istene bálvány, az Úr pedig egeket alkotott” (Zsolt. 96,4-5).

Az Úr Jézus kijelentése a Logoszról: „Az ég és a föld elmúlnak [megsemmisülnek], de az én beszédeim [(logosz): Igéim] soha el nem múlnak [és az én Igéim semmiképp sem veszítik érvényüket]” (Márk. 13,31).

Dávid így prófétál: „Uram (JHVH=Jahve)! Örökké megmarad a te igéd a mennyben (szilárdan, akár az ég)” (Zsolt. 119,89).

Ézsaiás is Róla prófétál, kijelentve, hogy minden mulandó, csak Isten Igéje áll meg örökké: „Szózat szól: Kiálts! És monda: Mit kiáltsak? Minden (hús)test (csak) fű, és minden szépsége, mint a mező virága! Megszáradt a fű, elhullt (elhervadt) a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony (csak) fű a nép. Megszáradt a fű, elhullt (elhervadt) a virág; de Istenünk beszéde (rémája: kijelentése) mindörökre megmarad!” (Ésa. 40,6-8).

Ezt ismétli meg Péter apostol is: „Mert minden (hús)test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége (méltósága, megbecsülése, dicsérete,) olyan, mint a fű (a mező) virága. Megszárad (elhervad) a fű, és virága elhull. De az Úr beszéde (rémája: kijelentése) megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd (ez a beszéd, vagyis ez a réma: ez a kijelentés pedig az Evangélium), amely néktek hirdettetett.” (1Pét 1,24-25).

 Amely arról szól, hogy: „… az Úr kegyelme (szeretete, jóakarata, jóindulata, jósága) öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön (mert az ÚR szeretete mindörökké az isten tisztelőkkel van). És az ő igazsága (igazságossága méltányossága) a fiaknak fiain (még az unokáikkal is). Azokon, akik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék (és törődnek rendelkezéseinek teljesítésével)” (Zsolt. 103,17-18)

Zsid. 1,13 Melyik angyalnak mondotta pedig valaha: Ülj az én jobb kezem felől [az én jobbomra], míglen ellenségeidet lábaidnak zsámolyává [vagyis uralmad alá] teszem?^*

*Az Úr Jézus megkérdezi a farizeusokat: „Miképpen hívja őt Dávid a Szent Szellem által Urának, ezt mondván: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől [az én jobbomra], míglen vetem [és lealázom] a te [valamennyi] ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul. Ha tehát Dávid Urának hívja [szólítja] őt, mi módon [miképpen lehet a] fia? (Mát. 22,43-45).

Péter apostol vallástétele a zsidók előtt: „Mert nem Dávid ment fel a mennyországba; hiszen ő maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől (az én jobbomra), Míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul (amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem). Bizonnyal tudja meg azért Izráelnek egész háza (teljes bizonyossággal), hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek” (Csel. 2,34).

Az evangéliumok bizonyságtétele szerint az apostolokkal való beszéde után: „Az Úr azért, minekutána szólott vala nékik, felviteték a mennybe, és üle az Istennek jobbjára” (Márk. 16,19).

Így látta Őt István vértanú, és tett bizonyságot az őt megkövező zsidóknak: „Mivel pedig teljes vala Szent Szellemmel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbja felől, És monda: Ímé látom az egeket megnyílni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állani” (Csel. 7,55-56).

 Dávid próféciája pedig így hangzott: „… Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon (a jobb kezem felől), amíg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá” (Zsolt. 110,1).

Pál apostol is erről tesz bizonyságot a Korinthusiaknak: „Mert addig kell néki [királyként] uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti” (1 Kor. 15,25).

A kiküldöttekről – vagyis az apostolokról – így tesz bizonyságot a Szent Szellem: A kiküldött hetven tanítvány győztesen tér vissza az Úr Jézushoz: „Ő pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást (villámként) lehullani (leesni) az égből. Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat (árthasson) néktek” (Luk. 10,18-19).

Az apostol így dicsőíti az Urat: „Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik (mindent megtehet), feljebb (bőségesebben) hogysem mint kérjük, vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint, Annak légyen dicsőség az egyházban a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre (nemzedékről nemzedékre) örökkön örökké. Ámen!” (Eféz. 3,20-21).

 És így folytatja az apostol: „De a végtelenül irgalmas Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk. Minket, kik meg voltunk halva a vétkek [eleséseink] miatt, megelevenített [életre keltett] együtt a Krisztussal. (kegyelemből tartattatok meg, és kaptátok a megváltást), és az Ő kegyelme által megszabadultatok, vagyis: üdvözültetek]. És [vele] együtt feltámasztott [életre keltett] és [vele] együtt ültetett [maga mellé] a mennyekben [minket], Krisztus Jézusban” (Eféz. 2,4-6)

Zsid. 1,14 Avagy nem [papilag] szolgáló szellemek−é^* mindazok, elküldve szolgálatra azokért, akik örökölni fogják az üdvösséget?^**

*Szolgáló szellemek (pneuma): lehetnek emberek pl: az apostolok, vagy szellemi lények.

A kísértésekben segítségünkre vannak, ahogy az Úr Jézusnak, aki: „És ott volt [kinn maradt] a pusztában [sivatagban, a sivár, elhagy(at)ott, magányos, pusztaságban]. Negyven napig kísértetve [(peiradzó): megkísérel valamit megtenni; megpróbál rávenni valamire, elcsábít (bűnre, vagyis céltévesztésre)] a sátántól, és a vadállatokkal [(thérion): - veszélyes állat; (dühös, vad) állat; szörnyeteg, fenevad; bestia] vala együtt. És az angyalok szolgálnak vala néki” (Márk. 1,13).

Mert: „Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket

(Más fordítás: Az ÚR angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket)” (Zsolt. 34,8).

Mikor Péter apostolt Heródes börtönbe záratja, és ki akarja végeztetni, Isten angyalt küld a kiszabadítására: „És Péter magához térve monda: Most tudom igazán, hogy az Úr elbocsátotta (elküldte) az ő angyalát, és megszabadított (kimentett) engem Heródes kezéből és a zsidók népének egész várakozásától” (Csel. 12,11).

Mert az Úr ígérete így hangzik: „Nem illet téged a veszedelem, (és nem érhet téged baj) és csapás nem közelget (sőt, közel sem férhet) a sátorodhoz; Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged (és vigyázzanak rád) minden utadban. Kézen hordoznak (és kézen fogva vezetnek) téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe. Oroszlánon és áspiskígyón jársz, eltaposod az oroszlánt, és a viperát, és a sárkányt, (és eltiprod az oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet)” (Zsolt. 91,10-13)

**Üdvösség (szótéria): tartalmazza a bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás.

Legyetek erősek az Úrban!.

Ígéret.

 „Bizony, ezt mondja az ÚR: Folyamként árasztom rá a békességet, mint megáradt patakot…” (Ézs. 66,12)

A Tanító - a Szent Szellem - szava:

„Bölcsességnek útjára tanítottalak téged, vezettelek téged az igazság ösvényén. Mikor jársz, semmi sem szorítja meg a te járásodat; és ha futsz, nem ütközöl meg” (Péld. 4,11-12)

Jézus!

Az Úr, Ő az én Pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget engem” (Zsolt. 25,1)

A harcban résztvevőkről!

„Aki ember vérét ontja, annak vérét ember ontja. Mert Isten a maga képmására alkotta az embert” (1Móz. 9,5-6).

Reinhard Bonnke: A legrosszabb…

Nem a betegség a legrosszabb, ami érheti az embert, éppen ezért nem is a gyógyulás a legjobb, ami történhet vele. A legfőbb rossz a bűn, a legfőbb jó pedig (értelemszerűen) a bűnbocsánat. Hála legyen Istennek, aki „megbocsátja minden bűnödet, és meggyógyítja minden betegségedet” (Zsolt 103,3). 

How Great Thou Art by World Outreach Worship featuring StikYar

Irma Nyári

Ez az a nap!

Igaz, hogy minden kegyelem, de ne tekintsd a kegyelmet úgy, mint a restség párnáját. Ellenkezőleg, a hit minden erőt mozgósít. (Carl Eichhorn)

Mai Ige

„Az alázat nem az, hogy kevesebbnek gondoljuk magunkat,
hanem, hogy kevesebbet gondolunk magunkra.”
Idézet a "Győzelem a büszkeségünk felett" c. kiadványból

www.maiige.hu

A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, és a többit hagyjuk az Úrra. 

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

Keresztény szemmel

Britt Nicole - Don't worry now (magyarul)

Ige: Amikor az Úr Jézus bemerítkezett, példát adva az Övéinek

Mát. 3,13 Akkor megérkezett, és eljőve Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy bemeríttesse magát Őáltala.

Mát. 3,14 János azonban visszatartja vala őt, és erősen ellenállt, mondván: Nékem kell, nekem van arra szükségem, hogy általad bemerítkezzem, hogy te meríts be engem, és mégis te jössz én hozzám?

Mát. 3,15 Jézus pedig felelvén, monda néki: Engedj, hadd történjék ez most így, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk, és teljesítenünk. Ekkor engede néki.

Mát. 3,16 És Jézus bemeríttetvén, vagyis miután alámerítkezett, azonnal feljött, és kijöve a vízből; és ímé az egek megnyilatkozának néki, és ő vagyis János látá az Istennek Szellemét alájőni mintegy galambot és Őreá szállani.

Mát. 3,17 És ímé az égből szózat hallatszott, és egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm, akiben kedvem telik, akiben én megengeszteltettem*

*Márk bizonyságtétele így hangzik: „És lőn, vagyis történt azokban a napokban, eljöve és odament Jézus a galileai Názáretből, és bemeríttette magát János által a Jordánban^. És azonnal feljővén a vízből, látá az egeket megnyilatkozni, meghasadni, és a Szellemet, mint egy galambot, vagyis galamb alakjában Őreá leszállani, és rajta megnyugodni. És szózat lőn egy hang hallatszott az égből: Te vagy az én szerelmes az én kedvesen, drágán, nagyon szeretett, drága fiam, akiben én gyönyörködöm. Tebenned telik kedvem; akiben én megengeszteltettem^” (Márk. 1,9-11)

Lukács is bizonyságot tesz: „Lőn, vagyis történt pedig, hogy mikor az egész nép bemerítkezett, és Jézus is bemeríttetett, és imádkozott, megnyilatkozik az ég.  És leszálla őreá a Szent Szellem testi ábrázatban, mint egy galamb, azaz galambhoz hasonló testi alakban, vagyis személy alakjában, és szózat lőn, és hang hallatszott a mennyből, ezt mondván: Te vagy amaz én szerelmes az én szeretett Fiam, te benned gyönyörködöm!” (Luk. 3,21-22)

Őbenne teljesedett be ez a prófécia is: „Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, akit támogatok, az én választottam, akit szívem kedvel, akiben gyönyörködöm, Szellememet adtam őbelé, törvényt beszél a népeknek” (Ésa. 42,1)

Mert Ő az: „Akin az Úrnak Szelleme megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak, és erőnek Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének, a szentség Szelleme” (Ésa. 11,2). Dávid így prófétált erről: „Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged” (Zsolt. 2,7)

Gyere áldjuk együtt nagy Királyunkat

Seneca: A tévedés

Tévedni emberi dolog, de a tévedésben megmaradni: esztelenség. 

Az Úr kérdése:

„Hogyan mondhatjátok: Bölcsek vagyunk, és az Úr törvénye nálunk van? Bizony ímé hazugságra munkál az írástudók hazug tolla!” (Jer. 8.8)

Először a legfontosabbat!

ORAL ROBERTS: Ö N É L E T R A J Z. 17. fejezet

Táborozásainkon mindig a legfontosabb dolgokat végeztem el elsőnek. Egy elveszett lélek megmentése: Isten legnagyobb csodája. Sohasem imádkozom addig a betegek gyógyulásáért, amíg nem hirdettem az evangéliumot és nem vezettem Jézus Krisztushoz őket. Miután prédikáltam, hitem mindig ekkor a legerősebb. A Szent Szellemtől ihletett evangélium-hirdetés segíti a hallgatókat és az én saját hitemet is. Megteremti közöttünk azt az összeköttetést, amely szükséges a hit szabadon szárnyalásához.

Egyik este, amikor az Észak-Karolinai Durhamben prédikáltam, megszállt engem az Úrnak Szelleme és felfedett előttem némely dolgot, a még meg nem térteket illetően. Beszédem elmondása után az Úr felfedte előttem, hogy hallgatóságom körében akadnak olyanok, akik Őt visszautasítják, és nekem ezeket fel kell szólítanom, hogy lépjenek előre. Tisztán és világosan jöttek ajkamra a szavak. Még ma is épp oly tisztán emlékszem rájuk, mint ahogy az Úr nekem akkor este sugalmazta azokat. Mert Ő mondta nekem, hogy ezekkel a szavakkal szóljak a néphez:
"Itt pontosan 71 olyan ember van a jelenlévők között, akik Istent visszautasítják. Ez a ti estétek! Ha ma este nem tértek meg, úgy örökre elvesztek. Ha ma este megtértek, akkor megmenekültök. Ez az este a tiétek! Ha nem használjátok fel jól, úgy saját sírotokat ássátok meg, mielőtt még felkel a nap. És mi hallani fogunk erről!"
Szokásos felhívásomra már sokan jelentkeztek megtérésre. De ez soron kívüli eset volt. Isten különösen hívott egyeseket. A 71 embert különös érzés hatotta át, úgy mint engem is. Talpra ugrottak és elindultak az oldalhajókon. Megszámoltuk őket: pontosan hetvenegyen voltak. Isten ezen a táborozáson háromszor parancsolta, hogy hasonlóképen szólítsam fel az embereket a Krisztushoz való megtérésre.

Ez az összes következő táborozáson egy vagy két esetben történt csak meg. Felhívásomra már ezer ember tért meg ezen az estén, amikor az Úr szólt hozzám. Ha érzem, hogy Isten megszólít, nem ijedek meg. Sohasem kételkedem a sikeres kimenetelben. Tudom, hogy az emberek eleget tesznek a hívásnak. Csupán két ember utasította vissza hívásomat, amikor az Úr szólt hozzám, hogy hívjam őket. Mondtam nekik, hogy ha nem jönnek, úgy a saját sírukat ássák meg. És be is teljesedett. Az egyik őrjöngési rohamban tört ki néhány óra leforgása alatt, a másik erőszakos halált halt a következő napon.

Más alkalommal, egyik vasárnapi összejövetelünkön megjelent egy férfi, aki gúnyolódva ülte végig a szertartást. Mikor a bűnösöket megtérésre hívtam, nagy számban jöttek elém. Isten azonban figyelmeztetett, hogy Ő még másokat is vár. Hívtam azokat, beleértve ezt a bizonyos férfit is. Gúnyosan nevetgélve maradt a helyén. Egyenesen a szeme közé néztem, és mondtam neki, hogy ő most megkapta Istentől a meghívást. De ő csak tovább nevetett. Ezen az estén a következő szolgálat két óra múlva kezdődött. Zongoristánk, Roberts Millard, olyan erős felelősséget érzett ezért a férfiért, hogy egész délután imádkozott, kérve Istent, hogy nyújtson számára valami váratlan megtérési lehetőséget ezen az estén. Amikor este belefogtam a prédikációmba és akkor is, amikor megtérésre hívtam az embereket, valahogyan mindig arrafelé kellett mennem, ahol az az ember ült. Végül is személy szerint szóltam hozzá:
- Isten adott még számodra egy utolsó haladékot. Ha még ma este megbánod bűneidet, megmenekülhetsz, ha nem, többé nem lesz rá alkalmad!
A gúnyos mosoly megint ott ült az ajkán. Gyorsan, mint a villámlás, szállott meg Isten Szelleme és egyszer csak hallottam saját magamat így beszélni:
- Ebből a sátorból úgy visznek majd ki téged, hogy soha többé nem tudsz járni!
Erre ismeretlen hatalom sújtott a lábaiba és rettenetes gyötrelmeket szenvedett. Hangos ordításban tört ki, majd feleségét magával vonszolva vonult az oltár elé. Azután bement az imahelyiségbe és dicsőségesen megtért.

Isten mindentudó hatalmán keresztül képes voltam felismerni hallgatóságom köréből azokat, akik öngyilkossági gondolatokkal foglalkoztak és ilyen esetekben megtérésre hívtam őket. Az észak-karolinai Goldebroban felfedte előttem az Úr, hogy a hallgatóságból három ember készül az éjjel öngyilkosságra. Az oltárhoz való híváskor közöltem a jelenlévőkkel, hogy közülük hárman: két férfi és egy nő azt tervezik, hogy innen távozva eldobják életüket. Ha az oltár elé lépnek, az Úr megmenti őket, ha nem, úgy elvesztik lelküket. Ez a három ember felállt és azonnal engedett a hívásnak. Az egyik férfi kihúzta zsebéből revolverét és az előtte lévő székre tette, amíg imádkozott és átadta szívét Istennek. Ezen az estén mindhárman megtértek és megmenekültek.
Ugyanezen a táborozáson egy börtönből való szökés világosodott meg előttem. Fiatal lány jött a megtérők sorában elém, és kért, hogy börtönbe vetett fivéréért imádkozzam. Láttam magam előtt, hogy a fivér szökésre készül. Azt mondtam a lánynak, hogy azonnal látogassa meg testvérét és figyelmeztesse, hogy ne hajtsa végre a tervét, mert ha megteszi, akkor megölik.
A lány, amilyen gyorsan csak tudott, ment a börtönbe és elmondta fivérének, amit tőlem hallott. Fivére pedig megvallotta, hogy szökést tervezett, de belátta, hogy ha ezt tenné, úgy egyenesen az őrök karjaiba szaladna, akik nyomban lelőnék. Ennek az esetnek a hatására a fiatalember megtért.

Valamennyi beszédem előtt órákat töltök a prédikációm előkészítésével. Minden alkalommal szószoros értelemben átadom magam az imának és Isten Igéjének, ezért, mikor felállok, hogy prédikáljak, mindig van új mondanivalóm. Szívemet és elmémet teljesen betölti Isten üzenete és az Ő Szelleme. Beszédemről azt mondták az emberek, hogy az Jézust egyenesen hozzájuk viszi. Ő nincs többé millió mérföldnyi messzeségben tőlük, hanem egyszeriben és pontosan közöttük van. Ez azért lehetséges, mert számomra Jézus olyan nagyon eleven valóság. Jézussal meghittebb viszonyban vagyok, mint feleségemmel, gyermekeimmel, szüleimmel, vagy bárkivel is ezen a földön. Minden napnak van néhány órája, amikor bezárkózom a szobámba Jézussal. Beszélgetek Vele, és Ő velem. Kezemet felé nyújtom, és érzem, amint Ő azt megszorítja. Bejön a szobámba, érzem jelenlétét, tudom, hogy Ő ott van. Sokszor fel és alá járva könyörgök az Ő hatalmáért és jelenlétéért, s érzem, hogy Ő ott van velem.
Pontosan mellettem van. Valóságos személy Ő az én számomra. Élő személyiség. Aki jelen van mellettem. Ha Vele vagyok, elszáll minden félelmem. Ha Bibliát olvasok, gyakran térdre borulva teszem ezt, és addig nem kelek fel, ameddig a Biblia történetei valósággá nem válnak előttem, mert csak így tudom azokat olyan módon közvetíteni a hallgatóimnak, hogy általuk segítséget nyerjenek. Megfogadtam Istennek, hogy sohasem lépek szószékre, prédikálásra, amíg nem érzem jobb kezemben az Ő hatalmát. És mindezideig éreztem. Mindenkor velem volt Ő, amikor a néppel szemközt álltam.
A kisgyermekek mindig szerették a szolgálatomat. Gyakran arra gondolok, hogy ők jobban megértik prédikációimat, mint a felnőttek. Egy kislány így szólt egyszer hozzám:
- Roberts testvér! Én úgy szeretem a te prédikációidat!
- Miért, kedveském?  - kérdeztem.
- Mert te olyan egyszerűen beszélsz, és olyan másképen, mint a mi lelkészünk.
- Mi a különbség, kedveském?
- Ő nagy szavakat használ, te pedig kicsi szavakat használsz - felelte a kislány.
Mikor a floridai Miamiban voltunk, a táborozás elnökének kisfiára mély benyomást tett a nagy sátor. Apja a nyáron egy csupán két középoszlopos, kisebb sátorban vezetett ébredési összejöveteleket. A kisfiú azt mondta:
- Papa! Roberts testvér a világ legnagyobb prédikátora.
- Miért? - kérdezte az apa - Úgy emlékszem, ezelőtt azt mondtad, hogy én vagyok a világ legnagyobb prédikátora.
- Többé nem hiszem, - szólt a gyermek - mert Roberts testvér a világ legnagyobb prédikátora.
- De magyarázd meg, hogy miért? - kérte az apja.
- Jól van, megmagyarázom. Te, Papa, két-oszlopos prédikátor vagy, Roberts testvér pedig öt-oszlopos prédikátor.

Ezideig három emberünk volt táborozásunk megszervezésére. Reg Hanson volt az első, aki Amerika egyik legismertebb üzletembere volt. Hanson testvér akkor vált hívemmé, amikor Kansas Cityben végeztem szolgálatomat. Ő kezdeményezte az egész Amerika területére kiterjedő összejöveteleinket. Ő segített hozzá olyan módszer meghonosításához, amely által jobban tudjuk szolgálni az embereket. Amikor gyógyítási szolgálatom alkalmával mellettem állt, a rajta erőt vett izgalomtól majdnem teljesen átszellemült. Az üzleti életbe visszatérve óriási segítségére vált szolgálataimnak.

A következő összejövetelek már Dr. C. E. Sproul szervezésében történtek. Ő nem csupán korunk egyik nagy embere. Az, hogy ő vállalta táborozásaim megrendezését, olyan megtiszteltetés volt számomra, amilyen eddig csak kevésszer ért. Dr. Sproul mint fiát, úgy szeretett engem. Velem maradt mindaddig, amíg bírta erővel, azután visszavonult, hogy kipihenhesse magát. Búcsúzáskor megkérdeztem tőle:
- Mit gondol, ki vehetné át a helyét mellettem?
- Bob De Weese a washingtonbeli Tacomából - felelte.
- Az, aki az összejövetelünkön elnökölt?
- Úgy van, Roberts testvér. Ez az ember az.
- Miért gondolja, Sproul testvér, hogy ő is hajlandó lenne velem tartani?
- Ha Isten így akarja, - mondta - akkor hajlandó lesz.
Felkértem De Weese testvért és ő már alig néhány perc múlva határozott. Később elmondta, hogy amikor szóltam neki, ő azonnal kész volt velem tartani. De Weese testvér és De Weese nővér ma is velem vannak, és munkateljesítményük felülmúlhatatlan. De Weese testvér a délutáni összejövetelen készíti elő a hallgatóságot az én esti szolgálatomra, éspedig úgy, ahogyan én azt mindig is szerettem volna. Lénye sugárzik az örömtől és Isten szellemiségétől. Ihlet és lelkesedés forrása számomra.
Akadt néhány remek fiatalemberünk a sátor felszerelésének kezelésére is. Ma a nagy sátor, a székek ezrei és az egész mozgó felszerelés összesen 175 tonnát nyom.

Vaden bátyám már első táborozásom egyikén megtért. Feladta foglalkozását és elkezdett velem együtt utazni. Négy évig mellettem maradt, majd visszatért magánfoglalkozásához. Vaden műszakilag igen tehetséges, és sok újítással gazdagította felszerelésünket. Legényeivel csaknem éjjel-nappal a sátornál volt, és gondoskodott arról, hogy a megállapított időpontot sohase késsük le, bárhova is mentünk Amerika területén. Ő és a fiúk vitték a felszerelést, de én sohasem aggódtam, mert tudtam, hogy mire odaérek, a sátor már a helyén fog állni. Tőlem való távozása előtt egy Collins Steele nevű fiatalembert alkalmazott, akit betanított a felszerelés kezelésére. Steele testvér valóságos lángész volt a felszerelés ügyeiben. A legnagyobb könnyedséggel és gyorsasággal kezeli azt. Kevés a legénysége, de minden egyes ember érti és elvégzi a munkáját.

50.000 wattot igényel a sátor világítása. Hatalmas reflektorokkal világítanak rám, úgy, hogy a sátor legtávolabbi sarkaiból is mindenki tisztán láthat engem. A közönséghez való szólás pedig olyan jól van megoldva, hogy még a legcsekélyebb suttogás is hallható.

Amikor a világon a legelső bibliai szabadításról szóló filmet forgattuk, táborozásunk filmre vevésének helyéül az alabamai Birminghamet választottuk. (Ventures in Faith) Óriási néptömeg árasztotta el a sátort. Micsoda látvány! 12.000 ember ült a sátorban és ezrek álltak a sátor körül. Külön elmentünk New Yorkba, hogy ott olyan világítási berendezéseket béreljünk, amelyekkel a sátor belsejét ragyogó világossággal tudtuk ellátni. Olyan tündöklő fényben úszott a sátor, mint délidőben a természet. Műszaki embereink arra használták fel nagy gépeiket, hogy minél tökéletesebben örökítsék meg az összejövetel egész lelkületét és az emberek arcát, amint figyelik és hallgatják Isten csodálatos dolgait. Ha megnézitek ezt a filmet, úgy megláthatjátok rajta a mindent elárasztó embertömeget. Láthattok engem, kezemben a mikrofonnal, prédikálás közben. Az oltárhoz való szólítást, amikor az oldalhajókon ezrek vonulnak fel, hogy átadják szívüket Jézusnak. Láthatjátok a gyógyító szolgálatot, amikor a szenvedő emberek felém ömlenek és én jobb kezemet rájuk téve, szabadulásért imádkozom. Saját szemetekkel láthattok sok döbbenetes gyógyulási csodát, és mindezeken keresztül megtapasztalhatjátok táborozásaink légkörét és szellemét.
Az elmúlt öt év alatt táborozásaink látogatóinak száma körülbelül hatmillióra tehető. Ötszázezer körül van azoknak száma, akik gyógyulásért jöttek, a megtértek száma pedig több mint kétszázezer. Ezeket a sorokat 1952 októberében írom. Ez az év hozta szolgálataim eddigi legnagyobb látogatottságát, a legtöbb megtérést és a legfeltűnőbb gyógyítási csodákat. Tizenkétezer ember jött el esténként.

Most már rádión keresztül is beszélek az emberekhez. Kétszáz tekintélyes rádióállomás közvetíti a Healing Waters (Gyógyító vizek) adásait Amerikában, Kanadában és még néhány idegen országban. Televízióra is készülök.
Filmünk mostanában került bemutatásra az oregoni Portlandben, több, mint 10.000 néző előtt, akik közül sokan megtértek.

"If You need healing - do these things" (Ha gyógyulásra van szükséged, ezeket cselekedd) című könyvecském negyedmillió példányszámot ért el és ezer példány fogy belőle hetenként. Ennek anyagi haszna a Healing Waters céljára van felhasználva. Második könyvem, a "The fourth man" (A negyedik férfi) szintén egyike a leginkább vásárolt könyveknek. Mindezért mélységes hálát érzek Isten iránt.

Táborozásunk felszerelése, vagy a tulsai hivatalos helységeink berendezése nem a saját, vagy a családom tulajdona. Pedig lehetett volna. De én szabad akaratomból Istennek ajánlottam fel azokat és nem bántam meg. Mindezek, és egész társulatunk törvényes ellenőrzés alatt áll, amely szolgálatom befejezése vagy halálom esetén felszámolja a Healing Waters-t és a többi hozzám tartozó dolgokat. Ez a felügyelet az összes jövedelmet a szolgálataimért kezeskedő egyes egyházak között osztja szét. Ezek pedig elaggott lelkészeik eltartására fordítják majd az összeget.
Ha élek, és Isten továbbra is megtart az Ő szolgálatában, úgy minden felszerelést és segédeszközt a veszendőben lévő és szenvedő emberiség megszabadítására akarom felhasználni. Ha meghalok, az agg lelkészek látják majd szolgálataim anyagi hasznát.

Mostanáig naponta átlag ezer, imáimat kérő levél érkezik hozzám. Egyetlen levél sem marad válaszolatlanul és minden imakérés teljesítést nyer. Üzleti könyveimet pedig havonta átnézik hivatalos szervek, de ezek különben is minden felelős személy számára mindig rendben vannak.

Max Lucado: Senki sem hasonlítható Hozzá

89,7 Mert ki van a fellegekben, aki egy sorba állítható az ÚRral? Ki hasonló az Úrhoz…? (Zsoltárok). 86,8 Nincs hozzád hasonló, Uram…, műveidhez fogható nincsen.(Zsoltárok)

Teljes hiábavalóság lenne Istenhez hasonlót keresni. Senki és semmi nem mérhető hozzá. Senki nem ad Neki tanácsot. Senki nem segít Neki. Neked és nekem lehet, hogy van erőnk. De Ő maga az ERŐ.

A fazekastól eltérően, aki fogja a „valamit” és megformázza, Isten fogta a semmit és valamit alkotott belőle. Isten teremtett minden létezőt az Ő isteni rendelése szerint. János ezt írta a Jelenések könyvében: „Te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett” (4:11).

Maga Isten is felteszi a kérdést: „Ugyan kihez hasonlítanátok engem, kivel mérhetnétek össze, kivel vethetnétek egybe, akihez hasonlítanék? (Ézsaiás 46:5) Nem mintha válaszra szorulna ez a kérdés, de azért Ő maga meg is válaszolja: „Isten vagyok, nincs hozzám hasonló!” (Ézsaiás 46:9)

Áldottak vagyunk, hogy a gyermekei vagyunk! Erre az egyedüli méltó válaszunk csak az lehet, hogy ámulattal és alázattal állunk Előtte és dicsérjük szent nevét!

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/max-lucado/228-senki-sem-hasonlithato-hozza.html

Idomulni vagy formálódni? 4

„...ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával..." (Róma 12:2)

Minden alkalommal, amikor testünket „élõ áldozatul” felajánljuk Istennek, makacs természetünk lázadni fog. Ám, ha Krisztusé az irányítás, meg tudjuk törni szorítását. „…ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával…” (Róma 12:2) Választhatunk: idomulunk vagy formálódunk? A döntés, hogy nem fogsz a világhoz idomulni, elvezet az átformálódott életre. A régi természet természeténél fogva idomul, és a világ hatásainak rabszolgájává tesz. Az egyik angol fordítás ezt így adja vissza: „Ne engedd, hogy a körülötted lévõ világ az õ öntõformájába préseljen!” (Phillips).

A világ értékeihez, pl. az érzékiséghez, a büszkeséghez, az uralomvágyhoz stb. való idomulás megfoszt attól a felszabadító erõtõl, ami a benned élõ Krisztustól származik; helyette a bûntudat, kudarc és csüggedés állandóan visszatérõ körforgásába taszít. Ha úgy döntesz, hogy nem igazodsz a világhoz, ez megnyitja az ajtót a valódi változáshoz. Ez nem olyan, mint az alkalmazkodás, ami kívülrõl kezdeményezett folyamat, az Istennel járás a belsõ változás külsõ megnyilvánulása. Az ebihalból béka lesz, a hernyóból pillangó. Teljesen átalakul. Hogy történik ez meg? „…nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van” (1János 4:4).

Döntsd el, hogy nem vagy hajlandó idomulni, kötelezd el magad arra, hogy megújítod értelmedet – ami a görög szövegben azt jelenti, hogy Isten gondolatait gondolod a saját régi gondolataid helyett – aztán figyeld, ahogy a Szent Szellem által adott erõvel megkezdõdik benned a változás, és helyet kap mindennapi életedben!

http://maiige.hu/

Hegyek és tengerek felett

Spurgeon: A lelkiismeret.

A lelkiismeret legyen az ember fegyverhordozója, amelynek pajzsával elhárítja a kísértés nyilait.

Joseph Prince: Isten soha nem fog hátat fordítani neked!

13,5 … mert Ő (Isten) Maga mondta: Semmi esetre sem hagylak cserben, sem nem hagylak magadra, sem nem hagylak segítség, támogatás, pártfogás nélkül. Nem foglak, bizony, nem foglak a legcsekélyebb mértékben sem gyámoltalanul, támasz nélkül hagyni téged, vagy elengedni (lazítani azon, ahogy tartalak)! Biztosan nem!" (Zsidók – angolból fordítva, AMP Bible)

Isten Fia hat teljes órán át függött a kereszten ég és föld között. Szenvedésének csúcsán így kiáltott a mélységes sötétségben: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet” (Máté 27:46)?

Ez az egyetlen alkalom, amikor Jézus úgy szólította meg Mennyei Atyját, hogy „Isten”. Az Atya elhagyta a Fiút. A világmindenség ítélő bírájaként Isten hátat fordított a Fiának, aki a világ bűneinek a szennyét vette magára, mert az Ő szemei túl tiszták ahhoz, hogy a gonoszságra tekintsenek (Habakuk 1:13).

Ha az Atya nem fordított volna hátat a Fiának, akkor neked kellene hátat fordítania, amikor segítségül hívod Őt a szükség órájában. De mivel Jézus elfoglalta a te helyedet a kereszten, te az Ő helyét foglalhatod el, és élvezheted, ahogy Isten mindig rád mosolyog!

Éppen most is mosolyog rád. Rád ragyogtatja az arcát (4 Mózes 6:25-26). És mindezt azért teszi, mert Jézus kifizette az árát annak, hogy Isten soha ne maradjon el tőled és soha ne hagyjon el (Zsidók 13:5).

Ítélő bíróként Isten hátat fordított a Fiának. De Atyaként sírt. A szíve megszakadt Érte. Viszont amit Jézus értünk tett, hogy megváltott minket, az tetszett Istennek. Krisztus ajándéka jó illatú áldozat volt számára: „Krisztus szeretett minket és önmagát adta értünk „Áldozati ajándékul az Istennek kedves illatként”” (Efezusi 5:2).

Emlékszel Jézus szavaira? „Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem” (János 10:17). Szülőként, minden gyermekét egyformán szereti az ember. De ha valamelyik gyereked szeretetből valami különlegeset tenne neked, az megérintené a szívedet és a legszívesebben odarohannál és átölelnéd őt.

Ez történt a keresztnél is, csakhogy az Atya nem ölelhette át a Fiát, hanem hátat kellett Neki fordítania, mert a mi bűneink az Ő testében lettek megbüntetve.

Kedvesem, amikor az Atyához kiáltasz segítségért, tudd, hogy Ő meghallgat és bizonyosan segíteni fog. Jézus miatt, soha nem fog neked hátat fordítani!

Joseph Prince

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/joseph-prince/203-isten-soha-nem-fog-hatat-forditani-neked.html

Guti Tünde: VISSZA!

   Nehéz mindazt szavakba önteni, amit az ember néhány másodperc alatt él át vagy lát maga előtt. Így voltam én is ma reggel, amikor imádságos szívvel töprengtem.

   Több írásomban is megfogalmaztam már azokat a fájdalmas kérdéseket, amelyek belülről emésztenek, és oly annyira égetnek, hogy lehetetlen nem megosztanom másokkal. Nagy a baj az Egyházban, nagy a baj sokakban, nagy a baj bennem is!

   Egy kép villant fel előttem, ami meglehetősen szomorú és figyelmeztető volt. Megpróbálom leírni tömören, hozzáfűzve a megértett magyarázatot.

   Ameddig a szem ellátott, kérges földű puszta. Néha egy-egy kopasz fa törte meg a táj egyhangúságát.

   Egy sínpár mellett gyalogoltam lehajtott fejjel. A lelki fájdalom sötét csuklyaként borult fejemre, a miértek és hogyanok kérdései súlyos teherként görnyesztették vállaimat. Lépteimet lelassította a lehangoltság, mert tudtam, honnan jövök és hová megyek. A kettő közötti kietlen és a magány volt nehéz.

   Előtte egy sebesen száguldó vonaton ültem, ahol fény, zene, vidám testvérek és jó hangulat töltötte ki az időt. Valami mégis egyre erőteljesebben arra ösztönzött, hogy szálljak le, mert rossz irányba rohan a szerelvény.

   Sokáig halogattam a döntést, tépelődtem, vergődtem. Mozgó járműből kiugrani egyébként is veszélyes, komoly sérülésekkel, sőt halállal is járhat.

Azonban minél tovább vívódtam, annál inkább megbizonyosodtam arról, hogy el kell hagynom a vonatot, bármi történjen is. Egyre jobban taszított a hangoskodás, a szinte karneváli nyüzsgés. Az érzékelhető „pörgés” mint mókuskerék szédített, és nem találtam kapaszkodót. Nem láttam a célt.

   Semmire sem emlékszem a kiugrás pillanatából. Az összekapcsolt kocsik elszáguldottak, én pedig elindultam visszafelé gyalog. Az előzmények inkább ismeretként, emlékként éltek bennem. Egyetlen vágy vezetett:

VISSZA!

   Vissza a kereszthez, vissza Krisztushoz, Megváltómhoz és Uramhoz, akinek érkezését és küldetését évszázadokkal születése előtt megprófétálták. Vissza Isten Fiához, aki Immánuel, aki szolga-király, akinek nevére minden térd meghajol égen, földön s föld alatt.

   Át a pusztán, gyalogosan, egyedül, de mégis oltalmazva és vezetve, mert az a pont, ameddig vissza kell mennem, az maga a szegletkő, a sziklaalap: Jézus.

   Vissza a sínek mentén, bánkódva a többiek miatt, étlen-szomjan, magányosan, de előbb-utóbb összetalálkozva azokkal, akik korábban vagy kicsit később szálltak le, talán az utolsó percben.

   Várom, hogy az Úr a szívemre beszéljen, megtisztítson, lefejtse rólam a megkérgesedett háncsot, és életet adjon a megkövesedett hús helyére. Mert akár gondoljátok, akár nem, meg lehet kövesedni, ki lehet szikkadni egy olyan „mozgalomban”, ahol minden más fontosabb, mint a szív szentsége és az Igéhez való ragaszkodás.

   S most ballagok a sínek mentén, bűnbánattal és összetörve. Célom: az igazság és a szeretet.

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/ateleseim/vissza-.html

Szeretet-Közösség

Keresztény szépségportál

Olyan magas és széles, mint a világ, a teremtés szakadékaiban gyökerezik és az ég kék titkaiban tornyosodik. Napfelkelte és naplemente, ígéret és beteljesedés, születés és halál, az emberiség egész drámája, minden ebben a könyvben van. A könyvek könyve ez, a Biblia. Heinrich Heine

www.keresztenyszepsegportal.hu

Jelenlétedben