Csel. 7,1 Monda pedig a főpap: Vajjon [csakugyan] így vannak-é hát ezek [a dolgok]?
Csel. 7,2 Ő pedig monda: Férfiak, atyámfiai [testvéreim] és atyák, halljátok, és [(akúó):
értsétek] meg! A dicsőségnek [(doxa):
a fény, és ragyogás] Istene megjelenék a mi atyánknak,
Ábrahámnak [jelentése: sokaság Atyja],
mikor Mezopotámiában [Jelentése: két
folyó közt] vala, minekelőtte [(prin): vagyis aki korábban] Háránban [jelentése: napégette, száraz hegyen] lakott,
[(katoikeó): és tartózkodott].
Csel. 7,3 És monda néki: Eredj ki a te földedből és a te
nemzetséged [(szüggeneia): családod,
és rokonaid] közül, és jer [menj] arra a földre, amelyet mutatok
néked.
Csel. 7,4 Akkor kimenvén a Káldeusok földéből, [letelepedett, és] lakozék Háránban
[jelentése: napégette, száraz, hegy]:
és onnét, minekutána megholt az ő atyja, kihozta [és Isten áttelepítette] őt e földre, amelyen ti most laktok.
Csel. 7,5 És nem adott néki abban örökséget [vagyis örökrészt] csak egy lábnyomnyit
is [vagyis még egy talpalatnyit sem]:
és azt ígérte, hogy néki adja azt birtokul [(kataszkheszisz): visszatartás, feltartóztatás, halasztás,
halogatás, másik jelentése a szónak: elfoglalás, birtokbavétel] és az ő
magvának ő utána, holott [még] nem
vala néki gyermeke.
Csel. 7,6 Szólt pedig az Isten akképen, hogy az ő magva [jövevény, idegen és] zsellér lészen
idegen földön, és szolgálat alá vetik azt, és nyomorgatják, [és gonoszul
bánnak vele, (kakoó): bántalmazzák,
gyötrik] négyszáz esztendeig.
[Más fordítás: Az ő magva úgy fog lakni a földön, mint
idegen ellenséges földön, és rabszolgasorba vetik, ésbántalmazni fogják]
Csel. 7,7 De azt a népet, [azt a nemzetet], melynek szolgálnak [mely őket rabszolgaságban tartja], én megítélem, monda az Isten: és
ezek után kijőnek [kivonulnak,
kiszabadulnak], és szolgálnak nékem e helyen.
Csel. 7,8 És adta néki a körülmetélés szövetségét: és így
nemzé Izsákot, és körülmetélé őt nyolcadnapon; és Izsák [jelentése: nevető, vidám] Jákóbot [jelentése: aki a másik helyére lép], és Jákób a
tizenkét pátriárkhát [a tizenkét
nemzetségfőt].
Csel. 7,9 A pátriárkák [a
nemzetségfők] pedig [irigykedtek,
féltékenykedtek Józsefre, és] irígységből eladák Józsefet Égyiptomba
[jelentése: kettős teher, dupla nehézség];
de Isten vele vala.
Csel.7,10 És megszabadítá [és (exaireó):
kiragadá, kiemelé] őt minden nyomorúságából [(thlipszisz): szorongattatás, gyötrés, megpróbáltatás,
gyötrődéséből], és ada néki kedvességet [(kharisz): jóindulatot, kegyelmet] és bölcseséget a Faraó előtt, Égyiptom királya előtt, ki
őt Égyiptom fölé és az ő egész háza [(oikosz): háztartása, gazdasága] fölé kormányzóul [(hégeomai): fejedelemül] állatá. [(kathisztémi):
tette meg, helyezte.
Csel. 7,11 Következék pedig éhség [vagyis éhínség, és nagy nyomor támadt] Égyiptom és Kanaán egész
földére, és nagy nyomorúság; és nem találnak vala eledelt [vagyis élelmet] a mi atyáink.
Csel. 7,12 Mikor pedig meghallotta Jákób, hogy Égyiptomban
van gabona [(szitosz): vagyis élelem], elküldé először [vagyis első alkalommal] a mi atyáinkat.
Csel. 7,13 És második alkalommal fölismerék Józsefet
testvérei, [(anagnóridzomai): mert megismertette,
felfedte magát testvéreinek] és a Faraó megtudá a József nemzetségét [vagyis ezzel a fáraó előtt nyilvánvalóvá,
ismeretessé lett, József származása, eredete].
Csel. 7,14 És József elküldvén, magához hívatá az ő atyját,
Jákóbot, és egész hetvenöt lélekből [vagyis
hetvenöt főből] álló nemzetségét [vagyis
egész családját, és rokonságát].
Csel. 7,15 Leméne azért Jákób Égyiptomba, és meghala ő és a
mi atyáink [vagyis ott végezte életét,
mint atyáink is].
Csel. 7,16 És elvitetének Sikembe (jelentése: hegyhát; korai felkelés; szorgalom), és
[nyugalomra] helyheztetének a sírba,
melyet Ábrahám vett vala ezüstpénzen, Emmórnak (jelentése: hegyi lakó, csúcson lakó), a Sikem atyjának fiaitól.
Csel. 7,17 Mikor pedig elközelgetett az ígéretnek ideje,
melyet Isten [kijelentett, és]
esküvel ígért Ábrahámnak, megnevekedék [vagyis
elszaporodott] a nép és megsokasodék Égyiptomban,
Csel. 7,18 Mindaddig, mígnem más király támada [amíg csak másik király nem lépett fel
Egyiptomban; másik király került
Egyiptom élére], ki nem ismeri vala Józsefet [nem tudott Józsefről].
Csel. 7,19 Ez a mi nemzetségünkkel álnokul bánva nyomorgatta
a mi atyáinkat [(kakoó): és
gonoszul bánt velük], hogy magzataikat [pusztulásnak]
kitétesse, hogy életben ne maradjanak
[Más fordítás: Ez ravaszul elbánt nemzetünkkel, és azt a
gonoszságot eszelte ki atyáink ellen, hogy kitétette újszülöttjeiket, ily módon
pusztítva el őket].
Csel. 7,20 Akkor [(kairosz): a kijelölt, az elrendelt időben]
születék Mózes [jelentése: a vízből
kihúzott, kimentett], és ékes [(aszteiosz): szép, kellemes külsejű, tetszetős] vala
az Isten előtt [és akit Isten finom
vonásokkal alkotott, és aki kedves
volt az Istennek]. Ez három hónapig atyja házában tartaték [három hónapig nevelték az atyja házában].
Csel. 7,21 Mikor pedig kitétetett, a Faraó leánya felvevé [(anaireó):
magához vette, és örökbe fogadta], és
felnevelé őt a saját fia gyanánt.
Csel. 7,22 És Mózes taníttaték az Égyiptombeliek minden
bölcseségére [mindenféle tudományára];
és hatalmas [kiváló; erőteljes] vala beszédben és
cselekedetben [vagyis mind szavaiban,
mind tetteiben].
Csel. 7,23 Mikor pedig negyvenéves kora betölt, eszébe jutott
[(anabainó kardia): szellemében
felmerült, és vágy támadt benne],
hogy meglátogassa atyjafiait [vagyis
testvéreit], az Izráel fiait.
Csel. 7,24 És mikor [észrevette],
és meglátta, hogy egyik bántalommal illettetik, [védelmére kelt, és] megoltalmazá, és az égyiptomi embert [leütötte, és] megölvén, bosszút álla
azért, aki bosszúsággal illettetett [vagyis
azért, akit bántalmaztak].
Csel. 7,25 És azt gondolá [azt hitte], hogy az ő atyjafiai megértik [hogy testvérei belátják], hogy az Isten az ő keze által ád nékik
szabadulást [menekülést, vagyis (szótéria): üdvösséget]; de azok nem értették meg [nem látták be, és nem fogták fel].
Csel. 7,26 Másnap meg olyankor jelent meg köztük, mikor
összevesztek [és verekedtek], és inté
őket békességre [vagyis össze akarta őket
békíteni], mondván: Férfiak, testvérek vagytok ti; miért illetitek egymást
bosszúsággal
[Más fordítás: (epiúsza):
a következő napon azt látta, hogy övéi
egymással veszekednek, megpróbálta kiengesztelni őket, hogy megbéküljenek:
férfiak, testvérek vagytok, miért
bántjátok egymást]?
Csel. 7,27 De az, aki felebarátját bántalmazta, elutasítá [(apótheomai apótheó): eltaszította, és ellökte] őt magától,
mondván: Kicsoda tett [vagy ki rendelt]
téged fejedelemmé és bíróvá mi rajtunk
[Más fordításban: Ki állított elöljáróvá, vezérré,
följebbvalóvá, vezetővé és
igazságtevő bíróvá mirajtunk]?
Csel. 7,28 Csak nem akarsz engem is [elveszíteni], és megölni, miképen megöléd [és elpusztítottad] tegnap az égyiptomit?
Csel. 7,29 E beszédre aztán Mózes elfuta [pheugó):
megszökött, és elmenekült] és lőn
jövevény a Midián [jelentése: küzdelem;
harc] földén, ahol két fia születék [vagyis
két fiút (gennaó): nemzett].
Csel. 7,30 És negyven esztendő elteltével megjelenék néki a
Sínai hegy [jelentése: Szin: sár, szenny, mocsár; az ingovány vidéke, Szin
puszta hegyének] pusztájában [(erémosz): magányos, elhagyatott sivatagjában] az
Úrnak angyala [(aggelosz): hírnöke,
követe] csipkebokornak tüzes lángjában.
Csel. 7,31 Mózes pedig mikor meglátta, elcsodálkozék a
látáson [elcsodálkozik a látomáson, a jelenségen]. Mikor pedig oda méne [vagyis amint közelebb lépett], hogy megszemlélje, [hogy
alaposabban szemügyre vegye, az Úr hangja szólalt meg], és lőn az Úrnak
szava [az Úr beszéde] őhozzá:
Csel. 7,32 Én vagyok a te atyáidnak Istene, Ábrahámnak
Istene, és Izsáknak Istene, és Jákóbnak Istene. Mózes pedig megrémülvén [(entromosz):
remegő, reszkető, borzongó lett, és erre remegni kezdett], nem meré megnézni
[nem (tolmaó): merészelt,
nem volt bátorsága odanézni].
Csel. 7,33 Az Úr pedig monda néki: Oldozd le sarudat
lábaidról; mert a hely, amelyen állasz,
szent föld.
Csel. 7,34 Látván láttam az én népemnek nyomorúságát [(kakószisz):
gonosz bántalmazását, rossz bánásmódját,
és sanyarú sorsát], mely
Égyiptomban van. és az ő fohászkodásukat [(sztenagmosz): sóhajtozásukat, és panaszos nyögésüket] meghallgattam, és azért szállottam
le, hogy őket megszabadítsam [hogy kiragadjam,
hogy kiemeljem őket]. most azért jőjj, [(deuro): rajta!
Gyere!] Elküldelek téged Égyiptomba.
Csel. 7,35 Ezt a Mózest, akit megtagadának [(arneomai): és elutasítottak, visszautasítottak],
mondván: Ki tett téged fejedelemmé [(arkhón): vezetővé, elöljáróvá,
följebbvalóvá] és (döntő)bíróvá? Ezt az Isten fejedelmül [vezetőül,
elöljárul, vezérül] és
szabadítóul [(lütrótész): kiváltóul,
megváltóul] küldé angyal keze által, aki megjelent néki a csipkebokorban.
[Más fordítás: Ugyanazt küldötte el Isten fejedelemnek is,
megváltónak, és szabadítóul is, annak az angyalnak közbenjárásával, aki neki a
csipkebokorban megjelent].
Csel. 7,36 Ez hozta [(exagó): ő vezette]
ki őket, csodákat és jeleket tévén Égyiptomnak földében és a Verestengeren és a
pusztában [(erémosz): a
sivatagban] negyven esztendeig.
Csel. 7,37 Ez ama Mózes, ki az Izráel fiainak ezt mondotta:
Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istentek, a ti atyátokfiai közül, mint
engem: azt hallgassátok.
Csel. 7,38 Ez az, aki ott volt a gyülekezetben [(ekklészia): szó szerint: a kihívottak közösségében],
a pusztában [a sivatagban] a Sinai hegyen [jelentése: a puszta
hegyén] vele beszélő angyallal és a mi ősatyáinkkal: ki élő igéket [élő kijelentéseket, (dzaó logion): vagyis ő éltető kinyilatkoztatást] vőn [(dekhomai): vett át], hogy nékünk adja [(didómi):
hogy nékünk ajándékozza].
»Más fordítás: Ő volt, aki a pusztai
közösségből, a kihívottak közösségéből érintkezett az angyallal, aki a
sínai-hegyen szólt hozzá. ő kapta meg az életet adó szavakat, hogy továbbadja
nekünk«
Csel. 7,39 Akinek nem akartak [(theló etheló): nem tudtak, mert nem voltak képesek]
engedni [(hüpékoosz): engedelmeskedni]
a mi ősatyáink, hanem eltaszíták [visszautasították,
és elutasították] maguktól, és szívükben [(kardia): a bensőjükben] Égyiptom felé
fordulának [és szívük mélyén
visszavágytak Egyiptomba],
Csel. 7,40 Ezt mondván Áronnak [jelentése: megvilágosított]: Csinálj nékünk
isteneket, kik előttünk járjanak [és
vezessenek]: mert ez a Mózes, ki minket Égyiptom földéből [kivezetett, és] kihozott, nem tudjuk, mi
történt ővele.
Csel. 7,41 És borjúképet [borjút
formáltak, (moszkhopoieó): borjúszobrot] csinálának [készítettek]
azokban a napokban, és áldozatot vivének a bálványnak [áldozatot, és (thüszia):
áldozati szertartást mutattak be a (eidólon): szobornak], és gyönyörködének [és (euphrainó):
örvendeztek] az ő kezeik csinálmányaiban [és
kedvüket lelték kezeik alkotásában].
Csel. 7,42 Az Isten pedig [(sztrephó)]
elfordula, és adá őket, [(paradidómi): vagyis engedte] hogy szolgáljanak az ég seregének [és hogy imádják az ég csillagseregét];
amint meg van írva a próféták könyvében: Vajjon áldozati barmokat és
áldozatokat [azaz véres- és égőáldozatot]
hoztatok-é nékem negyven esztendeig a pusztában, Izráelnek háza?
Csel. 7,43 Sőt inkább hordoztátok a Molok [(Molokh):
szégyen, gyalázat, utálatosság királyának]
sátorát, és a ti istenteknek, Remfánnak [(remphan): élettelen nagy fény] csillagát, a képeket [az öntött bálványokat, a szobrokat], melyeket [azért] csináltatok, hogy azokat
imádjátok: elviszlek [(metoikidzó): hagyom, hogy elhurcoljanak]
azért titeket Babilónon [jelentése: zűrzavar; összevisszaság, rendbontás; Isten
kapuja/istenek kapuján] túl.
Csel. 7,44 A bizonyságnak [vagyis a Bizonyságtétel vagy a szövetségnek, Isten jelenlétének]
sátora a mi atyáinknál volt a pusztában, amint parancsolta [(diatasszó):
elrendelte] az, aki mondotta
Mózesnek, hogy azt arra a mintára [(tüposz): alakra, és formára] csinálja, melyet látott vala.
Csel. 7,45 Melyet a mi atyáink átvévén, be is hoztak
Józsuéval [(iészúsz): Jehósua
= Jézus: az Úr a szabadulás, a menekülés, az üdvösség], mikor birodalmukba
vették a pogányokat, [meghódították a
pogányok / nemzetek földjét]; kiket
kiűzött az Isten a mi atyáink színe elől, mind a Dávidnak napjaiig [és birtokukban volt e sátor egészen dávid
napjaiig].
Csel. 7,46 Ki kegyelmet talált az Isten [(enópion):
színe] előtt, és könyörgött [(aiteó):
kérte], hogy hajlékot [(szkénóma):
lakóhelyet] találhasson a Jákób
[jelentése: aki a másik helyére lép]
Istenének.
Csel. 7,47 [De nem ő,
hanem] Salamon [jelentése: béke] építe pedig néki házat [(oikosz):
házat, lakóhelyet].
Csel. 7,48 De ama Magasságos nem kézzel csinált templomokban
[(kheiropoiétosz): nem
emberkéz alkotásaiban] lakik, mint a próféta mondja:
Csel. 7,49 A menny nékem ülőszékem [(thronosz):
az én királyi trónusom], a föld pedig
az én lábaimnak zsámolya; micsoda házat építhettek nékem? Azt mondja az Úr,
vagy melyik az én nyugodalmamnak helye?
Csel. 7,50 Nem az én kezem csinálta [alkotta−é] mindezeket?
Csel. 7,51 Keménynyakú [(szklérotrakhélosz): csökönyös] és körülmetéletlen szívű és
fülű emberek, ti mindenkor a Szent Szellemnek ellene igyekeztek [és (antipiptó):
ugyanúgy ellenálltok; ellene szegültök; szembe szegültetek], mint atyáitok, ti azonképen.
Csel. 7,52 A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok?
És megölték azokat, akik eleve hirdették [akik
előre kihirdették] amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá [és kiszolgáltatóivá] és gyilkosaivá
lettetek;
Csel. 7,53 Kik a törvényt angyalok [(aggelosz):
küldöttek, követek] rendelésére
vettétek [angyalok közvetítésével
kaptátok], és nem tartottátok [nem
őriztétek] meg.
Csel. 7,54 Mikor pedig ezeket [vagyis e dolgokat] hallották, szívükben dühösködnek [(diaprió):
haragra gerjedtek bensőjükben; bensőjüket elöntötte a méreg, és dühükben] fogaikat csikorgatják vala ő
ellene.
Csel. 7,55 Mivel pedig teljes vala Szent Szellemmel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek
dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbja felől,
Csel. 7,56 És monda: Ímé látom az egeket megnyilni [vagyis íme, látom a megnyílt eget], és
az embernek Fiát az Isten jobbja felől állani.
Csel. 7,57 Felkiáltván pedig nagy fenszóval [vagyis erre hangosan (kradzó): felordítva], füleiket bédugák, [és
felindulásukban egyszerre], és egyakarattal
reá rohanának;
Csel. 7,58 És kiűzvén a városon kívül, megkövezék: a
tanúbizonyságok pedig felsőruháikat egy Saulus [Saul, ki később Pál] nevezetű ifjú lábaihoz rakták le.
Csel. 7,59 Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik, és ezt
mondja vala: Uram Jézus, vedd magadhoz az én szellememet!
Csel. 7,60 Térdre esvén pedig, nagy [és hangos] fenszóval felkiálta: Uram, ne tulajdonítsd [és ne ródd fel] nékik e bűnt! És ezt
mondván, elaluvék.
.jpg)
.jpg)
