C. H. Spurgeon: ÍGÉRET SZERINT 1. rész

11. Az ígéretek értékelése.

’Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket.’ (2Pt 1,4)

Úgy gondoltunk az ígéretekre, mint kincseinkre: ideje, hogy felmérjük õket, és kiszámítsuk az értéküket. Minthogy az ígéretek alkotják a vagyonunkat, pontosan fel kell becsülnünk az értéküket; lehetséges, hogy nem tudjuk pontosan, milyen gazdagok vagyunk. Kár lenne szegénységben sóvárogni úgy, hogy nem tudunk róla, milyen nagy vagyonunk van. A Szent Szellem segítsen minket, hogy helyesen értékelhessük a kegyelem és a dicsõség gazdagságát, ami a szövetség ígéretében van fenntartva számunkra!

Péter apostol úgy beszél az ígéretekrõl, mint ’igen nagy és becses’ ajándékokról. Valóban, felülmúlnak minden dolgot, amivel összehasonlíthatók. Soha senki nem ígért még úgy, ahogy Isten. A királyok a fele királyságukat is odaígérték, na és aztán? Isten azt ígérte, hogy odaadja a saját Fiát is az Õ népének, és úgy is tett.

A királyok valahol meghúznak egy vonalat, de az Úr nem szab határt az ajándékoknak, amelyeket választottjainak szán. Isten ígéretei nem csak hogy minden példát felülmúlnak, de minden utánzáson is túltesznek. Még ha maga Isten volt is a példakép, senki sem volt képes versengeni vele a bõkezûségben.

Jahve ígéretei olyan magasan állnak minden más ígéret fölött, mint az ég a föld fölött. Ezek az ígéretek minden várakozást felülmúlnak. ’Mindent megtehet sokkal bõségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk.’

Senki sem képzelte volna, hogy az Úr ilyen ígéreteket tesz: túlszárnyalják a legmerészebb álmokat is. A legderûlátóbb reményeket is felülmúlják, és a legfennköltebb elképzeléseken is túltesznek. A Bibliának igaznak kell lennie,

mert senki sem találhatta ki: a benne lévõ ígéretek mennyisége nagyobb és minõsége jobb, mint amit a legnagyravágyóbb várományos elvárhat.

Isten meglep minket vigasztaló ígéreteinek páratlan teljességével: elhalmoz kegyelmével, és mi, akárcsak Dávid, csodálkozva leülünk, és ezt kiáltjuk: ’Honnét van ez nekem?’ Az ígéretek minden mértéket felülmúlnak: jelentésük

olyan mély, mint egy szakadék, kiválóságuk olyan magas, mint az ég, tartósságuk pedig olyan széles, mint az óceán. Mindegyik ígéretrõl elmondhatjuk: ’Igen magas, nem tudom felérni.’ Az ígéretek összességükben Isten teljességét és mindenre elegendõ voltát mutatják: mint maga Isten, az ígéretek is mindent kitöltenek. Terjedelmükben határtalanok, mindenütt

ott vannak körülöttünk, akár ébren vagyunk, akár alszunk, akár indulunk, akár érkezünk. Az egész életre elegendõk a bölcsõtõl a sírig. Egyfajta mindenütt jelenvalóság tulajdonítható nekik, mert körülvesznek minket mindenhol és mindenkor. Õk a párnánk, amikor elalszunk, és amikor felébredünk, még mindig

velünk vannak. ’Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma!’ Minden elképzelést és számítást felülmúlnak, és mi imádjuk az Adományozójukat, csodáljuk, de sohasem tudjuk felmérni õket.

Sõt, az ígéretek minden tapasztalatot is felülmúlnak. Istennek azok az emberei, akik ötven vagy hatvan éve ismerik az Urat, soha nem használták ki teljesen az Õ ígéretét. Isten még mindig mondhatja: ’Elõtted vannak a nyilak’ (1Sám 20,22). A jövõre marad, hogy még jobb és mélyebb dolgokat olvassanak ki belõle. Azok, akik tapasztalatuk révén a legmélyebbre merültek az isteni ígéretekbe, teljesen tisztában vannak azzal, hogy a mérhetetlen kegyelemnek és

szeretetnek még nagyobb mélységei vannak, amelyek kikutatásra várnak. Az ígéret hosszabb az életnél, szélesebb a bûnnél, mélyebb a sírnál, és magasabb a felhõknél.

Akármilyen jól ismeri valaki az ígéret aranykönyvét, csak kezdõ a tanulmányozásában: Izráel vénei is úgy találták, hogy ez a könyv meghaladja az emberi tudást. Mondanom sem kell, hogy az ígéretek meghaladnak minden kifejezést. Ha beszélném az emberek és angyalok összes nyelvét, akkor sem tudnám elmondani, milyen nagyszerûek Isten ígéretei. Nemcsak egy nyelvet, de minden nyelvet felülmúlnak: túlszárnyalják az összes rajongó dicsõítõ beszédét, akik valaha megszólaltak. Még a trón elõtt álló angyalok is arra vágynak, hogy bepillanthassanak ezekbe a csodákba, mert nem tudják felérni ésszel a titkot – annak hosszúságát, szélességét és magasságát.

A Jézus Krisztusban lévõ dolgok leírhatatlanok, és a benne lévõ ígéretek minden beszéd erejét meghaladják, legyen az emberi vagy isteni. Hiábavaló számomra megkísérelni a lehetetlent. Igen ’nagyok’, mondja Péter, és õ jól tudta ezt. Egy nagy Istentõl származnak, nagy szeretetrõl biztosítanak minket, nagy bûnösöknek szólnak, nagy eredményeket érnek el számunkra, és nagy dolgokkal foglalkoznak. Olyan nagyok, mint a nagyság maga; elhozzák nekünk a nagy Istent, hogy Istenünk legyen örökkön örökké. Isten elsõ ígéretében kötelezte magát, hogy nekünk adja a Fiát. Ezt szoktuk mondani: ’Hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért!’

De ne hagyjuk a szavakat túl könnyen átsiklani a nyelv fölött. Az, hogy Isten az Õ egyetlen Fiát adta, a szeretet minden képzeletet felülmúló, nagy cselekedete volt: valójában a ’nagy’ szó túl erõtlen ahhoz, hogy leírja a szeretetnek ezt a csodáját. Az Úr odaadta a Fiát, önként kiszolgáltatva õt mindnyájunkért – és aztán? Megígérte, hogy elküldi a Szent Szellemet, a Vigasztalót, hogy örökre velünk legyen. Fel tudjuk mérni e nagy ígéret értékét? A Szent Szellem pünkösdkor szállt le, beteljesítve a régi próféciát: vajon ez a csodálatos leereszkedés nem egy nagyon nagy és becses ajándék volt? Ne feledjük, hogy a Szent Szellem véghezviszi bennünk mindazt a munkát, ami elõkészít minket a mennyei társaságra. Dicsõség Istennek a határtalan kegyelem e látogatásáért!

Mi volt a következõ ígéret? Urunk megígérte, hogy ’másodszor majd a bûn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják õt üdvösségükre’. Vajon az összes szent együttvéve képes-e felmérni a második eljövetel ígéretének nagyságát? Ez végtelen boldogságot jelent a szentek számára.

És mit ígért még? Nos azt, hogy mivel õ él, mi is élni fogunk. Birtokunkban lesz a mennyei boldogság halhatatlansága; örvendezni fogunk testünk feltámadása fölött; együtt fogunk uralkodni Krisztussal; megdicsõülünk a jobbján.

Beteljesült és beteljesületlen ígéretek, ígéretek a jelenre és az örökkévalóságra vonatkozóan – ezek valóban olyan nagy dolgok, hogy lehetetlen elképzelni, hogy ennél nagyobbak még lehetnének. Mit mondhatna többet, mint amit mondott neked? Neked, aki Jézusnál kerestél menedéket.

Ez a szeretet.

Az emberi lét

Az értelmes és tartalmas emberi lét az újjáteremtőhöz kötött emberi lét. Az Istentől való függőség életet, az Úrtól való függetlenség, elszakadás halált jelent.

Józan szolgálatotok

Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, ez legyen a ti józan szolgálatotok. - Róma 12,1.

Neked kell tenned valamit a testeddel. Mert ha te nem teszel vele semmit, akkor soha nem fog történni vele semmi. Te, a belső ember, új teremtéssé lettél a Krisztusban. Örök életet kaptál. Amikor az örök élet — Isten élete és természete — a szellemedbe kerül, megváltoztat téged. Nem lesz többé problémád magaddal, a hústesteddel viszont lesznek nehézségeid. Sokan azt mondják: „Meg kell halnod a régi éned számára.” Nem, nem így van.

A régi én már halott, helyébe az új éned lépett. Aminek meg kell halnod az a hústest. Nem a hústest a régi én? Nem, nem az. A hústested a külső ember, a fizikai test. Ez pedig ugyanaz a régi hústest, ami az üdvösséged előtt is volt!

A tested az a ház, amiben élsz, és te vagy — nem pedig Isten — ennek a háznak a gondviselője. Te teszel valamit a testeddel. Neked kell odaszánnod Istennek: „…élő, szent és kedves áldozatul…” Egy másik fordítás ezzel a kifejezéssel zárja le ezt a verset: „…ez a ti szellemi szolgálatotok.”

Megvallás: Én egy új teremtés vagyok a Krisztusban. Ragaszkodom ehhez a megvalláshoz. A bensőmben lévő új ember pedig megnyilvánul kívül, a testemen keresztül. Én uralkodom a testem felett. Élő, szent és kedves áldozatul szánom oda a testemet Istennek, ezzel szolgálok józanul Istennek.

Kenneth E. Hagin: Hitünk tápláléka napi adagokban

Dr-Kováts György: AZ EVANGÉLIUM ISTENNEK EREJE-4. (Munkát végez - ha elmondod...)

Róma 1,16-17.

16 Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére, zsidónak először meg görögnek.

17 Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él.

Istennek hatalma az mindenkinek az üdvösségére, aki csak hisz. Aki kész hinni. Aki hittel fogadja. Aki hittel marad meg mellette.

1./ Hatalom. Dinamika. Dünamisz. Erőteljes megnyilvánulása Isten cselekedetének. Az evangélium önmagában megmentő erő. Ha elmondod – megosztod a tényeket – akkor önmagában (amit elmondtál, a tények, s Akiről beszéltél, a Megváltó), képes megváltoztatni az emberi életet. Az élet folyását, irányát. Az emberi sorsot. Az emberi testet – képes helyreállítani, meggyógyítani, felszabadítani, feltámasztani. Isten ereje van benne.

2./ Sokan nem mérik fel ezt. Ha elmondod, munka végződik el. Végbe megy valami olyan, amit emberileg nem tudsz megtenni. Olyan szabadítás, olyan helyreállítás, olyan megváltoztatás, amire emberileg nem volnál képes, és senki nem volna képes rá. De Isten megteszi – az evangélium ereje által.

3./ Ha szólsz – az evangélium kimegy, és munkát végez. Ha elmondod – végezheti hatalmi, megváltoztató munkáját. Ha szót adsz hozzá – bemegy a szívbe, és ott hit támad, és Isten szabadítása végbemegy. Ha szólsz. Ha elmondod. Ha szót adsz hozzá.

4./ Aki hisz. „Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által.” Ez a hit forrása. Isten Igéje. Isten Szent Szelleme megeleveníti a hallott Igét. Olyanná teszi, mint a mag a földben, amit nedvesség ért, és amihez megfelelő a környezet, a hőmérséklet, és életnek indul. Kicsírázik. Kikel. Ilyen a hit. A hallott üzenet – az evangélium (mint mag) – életre kel, bent a szívben, a hit feltámad, és Isten szabadítása végbemehet. Mindenki életében, aki hisz. Mindegy, milyen hátterű. Korábban hallotta az evangéliumot („zsidó”), vagy teljesen pogány módon élt, Ige nélkül („görög”). Amikor találkozik az evangéliummal, és feltámad a hit, megtapasztalja Isten munkáját. Erejét, megváltoztató hatalmát. Bent a szívében, a gondolkodásmódjában, beszédében, cselekedeteiben, kapcsolataiban, környezetében, jelenében és jövőjében. Saját testében, és más emberek életében. Isten munkát végez, ereje leszakítja a korábbi bilincseket, megváltoztatja a megváltoztathatatlannak hitt körülményeket, helyzeteket. Hatalma előtt nincs akadály. Ha hallod, ha ott az evangélium, a szabadítás üzenete, hallod, és hiszel, akkor ez az erő – Isten hatalma, minden ember megmenekülésére – munkába lendül a te életedben is.

5./ Mi kell ahhoz, hogy higgy? Az, hogy halld. Mit kell hallanod? Az evangéliumot. A tényeket. Amiket Isten Fia véghezvitt ezen a földön. A megváltás örömhírét. A szabadítás üzenetét. Isten Igéjét. Kitől hallod? Attól, aki hisz, aki már befogadta, akit saját magát is megmentett már az Ige (Isten Fia). És mikor hallod tőle? Ha nem szégyelli. Hát, te se szégyelld. Az evangélium megmentő ereje, Isten hatalma, akkor tud működni, ha kimondod. Ha továbbadod. Hitből-hitbe.

Ha Isten veled....

Készítette: Mindenegyben blog

Mindaddig amíg tudod, hogy Isten melletted van,teljesen mindegy hogy ki van ellened!


http://www.mindenegybenblog.hu/idezetek/mindaddig-amig-tudod-hogy-isten-melletted

Fohász

Készítette: Szivárvány-jóbarátok portálja

Pogány ünnepek napjainkban: Karácsony, Mikulás, Hanuka

128. Zsoltár

Ige: Szolgálj a bűnösök felé

 „És lőn [történt; úgy alakult], amikor Ő /Jézus/ ennek házában asztalhoz üle [Lévi házában asztalhoz telepedett; asztalhoz dőlt], a vámszedők és bűnösök[(hamartólosz): a céltévesztett emberek] is sokan odaülnek vala [és sok vámszedő és vétkező is asztalhoz dőlt] Jézussal és az ő tanítványaival; mert sokan valának [kik nyomába szegődtek], és követék őt^*

Márk. 2,16 És amikor látták az írástudók [törvénytanítók] és a farizeusok (jelentése: elkülönült, elzárkózó; elválasztó; kiemelkedően kegyes férfiak (vallásos emberek) zárt csoportja). Hogy együtt eszik a vámszedőkkel és bűnösökkel, mondának az ő tanítványainak: Mi dolog, hogy a [ti Mesteretek] vámszedőkkel és a bűnösökkel eszik és iszik” (Márk. 2,15-16)

*A Lukács írása szerinti Evangélium további részleteket közöl a történtekről: „És Lévi nagy lakomát (vendégséget) készíte néki az ő házánál; és vala ott nagy sokasága a vámszedőknek és egyebeknek (másoknak), akik ővelük (együtt) letelepedtek volt (asztalhoz dőltek). És köztük az írástudók és farizeusok zúgolódának az ő tanítványai ellen, mondván: Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és a bűnösökkel (hamartólosz: céltévesztettekkel) (együtt)? És felelvén Jézus, monda nékik: Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket a megtérésre (gondolkodásmód megváltoztatására, hogy visszatérjenek, visszaforduljanak Isten felé)” (Luk. 5,29-32)

És ezután: „Közelgetnek vala (igyekeztek) pedig ő hozzá (Jézushoz) a vámszedők és a bűnösök mind (mindnyájan), hogy hallgassák őt. És zúgolódának a farizeusok és az írástudók, mondván: Ez bűnösöket fogad magához, és velük együtt eszik. Ő pedig (erre) ezt a példázatot beszélé nékik, mondván: Melyik ember az közületek, akinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszt, (vajon) nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt? És ha megtalálta, felveti (felveszi) az ő vállára, örülvén (örömében). És haza menvén, egybehívja barátait és szomszédait, mondván nékik: Örvendezzetek (örüljetek) én velem, mert megtaláltam az én juhomat, amely elveszett vala. Mondom néktek, hogy ily módon (ugyanígy) nagyobb öröm lesz a mennyben egy(etlen) megtérő bűnösön, hogynem kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége megtérésre. Avagy ha valamely asszonynak tíz drakhmája (A drakhma, görög ezüstpénz, értéke egy napszám) van, és egy drakhmát elveszt, nem gyújt-é gyertyát (lámpást), és nem sepri-é ki a házat, és nem keresi-é gondosan, mígnem megtalálja? És ha megtalálta, egybehívja az ő asszonybarátait és szomszédait, mondván: Örüljetek én velem, mert megtaláltam a drakhmát, melyet elvesztettem vala! Ezenképpen, mondom néktek, örvendezés van (így fognak örülni) az Isten angyalainak színe előtt egy(etlen) bűnös ember megtérésén” (Luk. 15,1-10)

Szeret az Úr engem

16-os ZSOLTÁR.

Az Úr igéje:

Az Úr szava nem száraz tanítás, nem dogma, hanem szabaddá és élővé tevő, az ember életét újjáteremtő erő. Az ember csak vele és általa élhet értelmes és tartalmas életet. Nála nélkül az újjáteremtő és teremtő erő nem érvényesül.

Megvallás

„Megvallom, hogy teljes szívemből, teljes lelkemből, teljes elmémből és minden erőmből szeretlek Téged Istenem” (Mát.22,37.)

Az egyedüli Megmentő!

„Jézus az egyetlen, aki megmentheti az embereket, és az Ő neve az egyetlen hatalom a világon, ami üdvözíthet bennünket«” (Csel. 4,12).

Joyce Meyer: Érezd jól magad!

10,10 … én azért jöttem, hogy életük legyen, és örömüket leljék benne, sőt bőségben éljenek (a túláradó teljességig). (János 10:10 – angolból fordítva – AMP Bible)

Gyermekkoromban egyáltalán nem éreztem jól magam. Igazából soha nem engedték, hogy valóban gyerek lehessek. Emlékszem, még abból is baj lett, ha játszottam, és még le is szidtak érte.

Az otthonunk nem volt kellemes hely. Betöltötte a félelem. Felnőtt keresztényként döbbentem rá, hogy bűntudatom volt, ha mertem magam jól érezni. Akkor éreztem magam biztonságban, ha valamilyen munkával voltam elfoglalva, és az örömöt teljesen megtagadtam magamtól. Úgy gondoltam nekem az nem jár. Viszont nehezteltem azokra, akik nem dolgoztak olyan sokat és olyan keményen, mint én.

A férjem mindig is örömét lelte az életben, és ez engem dühössé tett. Úgy gondoltam, sokkal többet elérhetne, ha komolyabb lenne. Most már látom, hogy nem azért voltam dühös Dave-re mert ő élvezte az életet, hanem azért mert én nem. Ostobaság volt tőlem, hogy bosszankodtam miatta és mások miatt, mert az öröm számomra is ugyanúgy elérhető lett volna.

Nem szerettem magam. Mélyen, belül úgy éreztem, nem vagyok jó ember, és mivel rossznak éreztem magam, azzal büntettem magam, hogy semmit nem élveztem. Elvégre a rossz emberek nem érdemlik meg, hogy jól érezzék magukat! A Szent Szellem nagyon sokáig munkálkodott bennem, mire végre megértettem, hogy Isten azt akarja, hogy örömömet leljem az életben. Jézus azt mondta: „én azért jöttem, hogy életük legyen, és örömüket leljék benne.”

Szükségünk van arra, hogy jól érezzük magunkat. Különben az életünk kibillen az egészséges egyensúlyból, és ezzel ajtót nyitunk a gonosznak, aki arra vár, hogy elnyeljen minket (1 Péter 5:8). Az Úr előtt való öröm ad nekünk erőt (Nehémiás 8:10). Megvan az ideje a munkának, megvan az ideje a pihenésnek, megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek (Prédikátor 3:1-8). Ügyelj rá, hogy ne tagadd meg magadtól a jogos szükségeket. Nagyon jó dolog másokon segíteni; keresztényként ez az elhívásunk. Azonban, teljesen helyénvaló, ha a magunk örömére is teszünk dolgokat. Figyelj arra, hogy időt szakíts magadra. Szánj időt olyan dolgokra, amiktől jól érzed magad.

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/joyce-meyer/214-erezd-jol-magad.html

Az Úr igéje szól

Megvallás

Meg van írva, hogy „aki szeret, az Istenből született (1Ján. 4,7) ezért bátran vallom, hogy szeretem saját magamat is, mert az is meg van írva, hogy aki szereti a szülőt,

azt is szereti, aki Attól született. (1Ján.5,1.)

C.S. Lewis: A keresztény hit.

A keresztyén hit nem szól az ember Isten-kereséséről, de szól az Isten emberkereséséről!

Kenneth Copeland: Cselekvő könyörületesség.

 „Mikor pedig látta a sokaságot, könyörületességre indult rajtuk, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok.” Mt.9,36

Könyörületesség. Erre van leginkább szükségük az embereknek ezen a világon. Kell valaki, aki Isten könyörületességével kinyúl feléjük.

A könyörületesség mély sóvárgás, vágy arra, hogy az emberek szükségeit betöltse. Sokkal erősebb érzés, mint az együttérzés, amely tehetetlenül ül, és sajnálkozik rajtuk. A könyörületesség tenni is akar valamit értük.

A könyörületesség indítja Istent a cselekvésre, és Jézus élete a földön pontosan ezt mutatja be. Jézus egész szolgálatát ez irányította. A könyörületesség indította arra, hogy megsokasítsa a kenyereket és a halakat, meggyógyítsa a betegeket, kiűzze a démonokat, és a halottakat feltámassza. Ez volt az, ami Őt a kereszthez vezette. És most várja, hogy ugyanezt a könyörületességet kitölthesse rajtad keresztül.

Nem felkavaró?

Izgalmas rájönnünk arra, hogy Jézus számára mi hívők vagyunk az Ő teste, és csak általunk cselekszik. Gyógyításának át kell folynia a mi kezeinken és a mi hitünkre van szüksége. Az Ő könyörületessége akar indítani minket az éhezők megelégítésére, a démonok kiűzésére és a foglyok megszabadítására.

„Copeland testvér, de hát bennem nincs ilyen fajta könyörületesség!” De igen, van. Ha Isten Szelleme lakozik a bensődben, akkor van – mert Ő maga ez a fajta szeretet. Csak akarnod kell, és engedned, hogy munkálkodjon általad.

Hogyan? Éppen úgy, ahogy Jézus tette, amikor itt járt a földön. Imádság által, és az Atyával való közösség által. Nézd csak végig az evangéliumokat, és figyeld meg, mennyi időt töltött Jézus egyedül az Atyával. Ez indította fel Isten könyörületességét benne. Ez volt az oka annak, hogy ugyanúgy érzett az emberiség szenvedéseivel kapcsolatban, ahogyan Isten. S a könyörület annyira erős volt benne, hogy amikor csak szükséggel találkozott, Isten ereje által betöltötte azt.

Kövesd az Ő példáját. Tölts időt az Atyával való közösségben. Elmélkedj egészen addig az Ő könyörületességén, amíg a bensődben erős nem lesz ez az érzés. Míg legfőbb kívánságod az nem lesz, hogy meglásd mások szabadulását.

Jézus már elküldött téged, hogy kinyúlj, és megérintsd a szeretet után sóvárgó világot az Ő könyörületességével.

Ha te nem teszed, akkor ki fogja megtenni?

Fordította: Orb-t

KCM engedélyével

http://mindenlehetseges.shp.hu/hpc/web.php?a=mindenlehetseges&o=hirlevcselekvo_konyoruletesseg_e9F

A legkínzóbb dolog

Készítette: Életünkről képekben

A cselekedetek

Készítette: Keresztény szépségportál

Ebben az életben nem tehetünk nagy dolgokat. Csak kis dolgokat tehetünk, nagy szeretettel. Teréz anya

www.keresztenyszepsegportal.hu

Kristy Childs - Profit a múltból

Hit Gyülekezete-Nincs visszaút-Vidám Vasárnap 2013

János evangélium 17. fejezet: Jézus Krisztus imája a hivőkért (szerkesztett)

Ján. 17,1 Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit [(ophthalmosz): az Ő tekintetét] az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad [vagyis hogy a Fiú] is dicsőítsen téged.

Ján. 17,2 Amiként te hatalmat adtál néki minden testen [(szarx): minden hústest felett], hogy örök [vagyis természetfeletti] életet adjon mindennek, amit néki adtál.

Ján. 17,3 Az pedig az örök [a természetfeletti] élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül [az egyetlen] igaz [vagyis valóságos] Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.

Ján. 17,4 Én dicsőítettelek [(doxadzó): és felmagasztaltalak] téged [dicsőséget szereztem Neked] e földön: elvégeztem a munkát [(teleioó): teljesen], amelyet reám bíztál [amelyet nekem (didómi): adtál], hogy végezzem azt.

Ján. 17,5 És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál [(szeautú para): temagadban] azzal a dicsőséggel, amelylyel bírtam te nálad [és tebenned] a világ létele előtt.

Ján. 17,6 Megjelentettem [(phaneroó): kijelentettem, nyilvánvalóvá, ismertté tettem] a te Nevedet [és a Te személyedet megmutattam, és láthatóvá tettem] az embereknek, akiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet [a te (logoszodat): igédet] megtartották [(téreó): és megőrizték].

Ján. 17,7 Most tudták [(ginószkó): most ismerték, és értették] meg, hogy mindaz te tőled van, amit nékem adtál [Más fordítás: Most vált ismertté számukra, hogy minden, amit nekem adtál tőled való, mert a tiéd]:

Ján. 17,8 Mert ama beszédeket [(réma): kijelentéselet, élő Igéket], amelyeket nékem adtál, őnékik adtam; és ők befogadták [(lambanó): felfogták, megértették, befogadták], és igazán megismerték, [(aléthósz): és valóságosan felismerték] hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.

Ján. 17,9 Én ezekért könyörgök [és őértük kérlek]: nem a világért könyörgök [és kérlek], hanem azokért, akiket nékem adtál, mert [ők] a tiéid.

Ján. 17,10 És az enyémek [is] mind a tiéid, és a tiéid [is mind] az enyémek: és megdicsőíttetem őbennük [vagyis én meg bennük jutottam dicsőségre].

Ján. 17,11 És nem vagyok többé e világban, de ők a világban vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd [és őrizd] meg őket a te nevedben, akiket nékem adtál [A görög szöveg szerint: őrizd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál]^* hogy egyek legyenek, mint mi!

Ján. 17,12 Mikor velük valék a világban, én megtartám őket a te nevedben, amelyet nékem adtál. Megőrizém, és senki el nem veszett közülük, csak a veszedelemnek [a romlás, és pusztulásnak] fia, hogy az írás beteljesüljön.

Ján. 17,13 Most pedig te hozzád megyek [vagyis visszatérek hozzád,]; és ezeket beszélem a világban, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magukban, [vagyis, hogy az én örömömet a maga teljességében birtokolhassák].

Ján. 17,14 Én a te [(logoszodat)] ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok.

Ján. 17,15 Nem azt kérem, hogy vedd [(airó): és ragadd] ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.

Ján. 17,16 Hiszen nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok.

Ján. 17,17 Szenteld meg őket [(hagiosz): vagyis különitsd el őket a világtól, és annak szennyétől] a te igazságoddal [(alétheia): valóságoddal]: A te ígéd [a te (logoszod)] igazság [(alétheia): vagyis a valóság].

Ján. 17,18 Amiképen [(kathósz): és ahogyan] te küldtél engem e világba, úgy [vagyis ugyanúgy] küldtem én is őket e világb.

Ján. 17,19 És én ő érettük oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban [(alétheia): a valóságban].

Ján. 17,20 De nemcsak ő érettük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédükre [(logoszukra): igéjükre] hisznek majd én bennem;

Ján. 17,21 Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.

Ján. 17,22 És én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, amiképen mi egy vagyunk:

Ján. 17,23 Én őbennük, és te énbennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted [(agapaó)] őket, amiként engem szerettél [(agapaó)].

Ján. 17,24 Atyám, akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, amelyet nékem adtál: mert szerettél [(agapaó)] engem e világ alapjának felvettetése [már a világ kezdete óta, és szerettél engem a világ (alapjának) levetése] .

Ján. 17,25 Igazságos Atyám! És e világ nem ismert meg téged, de én megismertelek; és ők is felismerték, hogy te küldtél engem.

Ján. 17,26 És [(gnóridzó): kijelentettem], és megismertettem ő velük a te nevedet, és megismertetem [(gnóridzó): kijelentem]. Hogy az [(agapé): az Isten szerinti] szeretet legyen őbennük, amellyel engem szerettél [(agapaó): úgy, ahogy magadat teljesen átadtad, és teljesen összekötötted velem, és eggyé váltál velem], és én is őbennük legyek [és őbennük éljek].

Krisztus él!!!.

Az özvegyasszonyokról

Az Úr így rendelkezett: „A valóban özvegy és magára hagyatott (magára maradt) asszony pedig reménységét az Istenben veti, és foglalatos (és kitart) a könyörgésekben és imádságokban éjjel és nappal” (1 Tim. 5,5)

Az Úr!

 „Ha hitetlenkedünk, ő hű marad: ő magát meg nem tagadhatja” (Zsolt. 33,9)

Az Úr Jézus tisztít meg!

Nem magától lesz tiszta az ember, nem is különböző emberi teljesítmény, hanem Jézus szava által. Az ő beszéde, megtisztító, élővé teremtő erő.

Reinhard Bonnke: A házasságról

Egy gondolat a házasságról: A tökéletes férj nem várja el, hogy a felesége tökéletes legyen. A tökéletes feleség nem várja el, hogy a férje tökéletes legyen. De mindkettőnek van egy tökéletes Megváltója Jézus Krisztus személyében. A Szent Szellem késztetett rá, hogy ezt leírjam. Meglehet, éppen neked van rá most szükséged! 

Ki Jézus?

„aki engem lát, azt látja, aki küldött engem” (Ján. 12,45)

El Shaddai by Amy Grant With Lyrics

A szeretet

Keresztény szépségportál

A szeretet csak akkor szeretet, ha nem változik meg attól sem, hogy a másik megváltozott. Gyökössy Endre

www.keresztenyszepsegportal.hu 

A Biblia

Készítette: A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

A Bibliában napi útmutatást és eligazítást találunk. 

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

Dönteni kell!!

Készítette: Rozsa Nemes Nagy

A biblia

Készítette: Erika Márta Szatmári

A Biblia jó "uti kalauz", de ha nem veszed elő - eltévedhetsz! Ámen!

Az otthon rendje

Készítette: Keresztény szemmel

Mikor nem érdemes....

Készítette: Szeretet-Közösség

Isten szeret és számítok neki

Hit Gyülekezete-Közel hozzánk (Megváltónk, igaz világosság -Felirattal)

Várom az Urat!

„Őrhelyemre állok… figyelek, várva, hogy mit szól hozzám… az Úr! (Hab 2,1)

A magvetésről:

„Reggel fogj a magvetéshez, és ne pihentesd a kezed este sem, mert nem tudod melyik sikerül: ez, vagy amaz, vagy mind a kettő egyaránt jó lesz” (Préd. 11,7)

Jézus!!

„De én az Istenhez fordulok, Istenre bízom ügyemet, aki hatalmas dolgokat művel, kikutathatatlanul. Esőt ad a föld színére, vizet bocsát a mezőkre. magasra emeli az alant levőket, a gyászolókat oltalmazza” (Jób 5,8)

Így szól az Úr:

„Minden féltett dolognál jobban őrízd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet” (Péld. 4,23)

A Szent Szellem kijelentése:

„Én teszem virulóvá a kiszáradt fát. Amit én az Úr megmondok, azt meg is teszem” (Ezék. 17,24)

Hallottál már az Egyetlenről

15. ZSOLTÁR

Ettől szívhez szólóbb videót még nem láttam. Hidd el megbánod, ha ne

Jézus szeret!

„Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul” (Sir. 3,22-23)

Krisztusban!

„Megáldja Istened… kezed minden munkáját, örvendezz hát” (5 Móz. 16,15)

JÉZUS,

„Csak ő az én köszilám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom” (Zsolt. 62,7)

Érinthetetlen? 2.

 Jorsits Attila, 2013. november 11.

Máriának el kell engednie Jézust? Csak ennyi? Van ennek az igének mélyebb teológiai jelentése?

“Jézus nevén szólította: Mária! Az megfordult, és így szólt hozzá héberül: Rabbuni! – ami azt jelenti: Mester. Jézus ezt mondta neki: Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez. Elment a magdalai Mária, és hírül adta a tanítványoknak: Láttam az Urat!, és hogy ezeket mondta neki.” (Jn 20,16-18)

Az első részben tisztáztuk, hogy Jézus Máriához intézett felszólításának lényege nem a Feltámadott érintésének tilalma,hanem az, hogy Mária engedje el Jézus lábát, mivel épp fogja azt. Most ennek a jelenetnek a teológiai mondanivalóját fogjuk megvizsgálni.

Amikor Jézus megváltói művére gondolunk, akkor leginkább anagypénteken történt események jutnak eszünkbe, a feltámadás és mennybemenetel közötti időszaknak nem szoktunk akkora jelentőséget tulajdonítani. A golgotai kereszt bár vitathatatlanul a megváltás művének középpontja, ám mégsem korlátozhatjuk Jézus küldetését egyedül a kereszthalál elszenvedésére. Atyjától kapott küldetése nem egyedül a nagypénteki cselekményből állt,hanem az azt követő események is hozzá tartoztak: a feltámadás, a megjelenések, a Szentlélek adása, a missziói parancs, a mennybemenetel. Mindezek nélkül nem lett volna teljes Jézus Krisztus műve, nem vitte volna végbe mindazt, amit az Atya rábízott, ezért mi sem állhatunk meg a keresztnél, mondván, hogy ennyi elég.

Ha erről az oldalról közelítünk, akkor már egész komolytöbbletjelentést kapnak Jézus Máriához intézett szavai arról, hogy engedje el Őt, mert: még nem mentem fel az Atyához… Tehát még nincsen vége a feladatának. Jézusnak még be kell teljesítenie néhány Atyjától kapott feladatát, ahogy azt a Jn 16,7-ben is olvassuk:

“Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok.”

Jézus tehát sem testi, sem spirituális értelemben nem maradhat ott Máriával. Mindkettőjüknek tovább kell menni, mert mégmindkettőjüknek feladata van. Jézus küldetését már ismerjük, de mi Mária feladata? Nézzük ismét Jézus szavait:

“Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.”

Nemcsak Jézusnak vannak tehát még bevégzetlen feladatai, hanem Máriának is. El kell mennie a tanítványokhoz, tanúságot kell tennie a Jézussal való találkozásról, és át kell adnia az üzenetet. Tehát nemcsak Jézusnak, mindkettejüknek tovább kell menni. Lesz majd idő, amikor nem kell elválniuk egymástól, de ahhoz, hogy ez eljöjjön, még mindkettőjüknek be kell teljesíteniük küldetésüket.

Előző rész: Érinthetetlen? 1.

Szoros kapu

Készítette: Keresztény szépségportál

Szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.

Biblia


www.keresztenyszeps

Egy lány a tövisek közt - Linda Settles

Hozzád kiáltok.wmv