Róm. 14,1 A hitben erőtlent [vagyis
a hitben gyengét] fogadjátok be nem
ítélgetvén vélekedéseit. [Más fordítás: Karoljátok fel szeretettel anélkül, hogy felfogását, elgondolását,
aggályait és kételyeit elítélnétek,
megkülönböztetés, és vitatkozás nélkül]*
*Nem vitatkozni
kell velük, hanem: „Tartozunk pedig mi az erősek, hogy az
erőtlenek erőtlenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk. Mindenikünk
tudniillik az ő felebarátjának kedveskedjék annak javára, épülésére. Mert
Krisztus sem önmagának kedveskedett, hanem amint meg van írva: A te
gyalázóidnak gyalázásai hullottak reám” (Róm. 15,1-3)
„Atyámfiai,
még ha előfogja is az embert valami bűn, ti szellemiek, igazítsátok útba az
olyant szelídségnek szellemével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te
magad is. Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét” (Gal.
6,1-2)
Hiszen az Úr
Jézus azt mondta: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek;
amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg
mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok” (Ján.
13,34-35)
Róm. 14,2 Némely ember azt hiszi, hogy mindent megehet; a hitben erőtlen [az aggályos, és gyönge] pedig zöldséget
eszik*
*A Szent Szellem
folytatja kijelentést: „Pedig az
eledel nem tesz minket kedvesekké Isten előtt; mert ha eszünk is, nem leszünk
gazdagabbak; ha nem eszünk is, nem leszünk szegényebbek. De meglássátok, hogy
ez a ti szabadságtok valamiképpen botránkozásukra ne legyen az erőtleneknek” (1
Kor. 8,8-9)
És: „Különféle idegen
tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni. Mert az a jó, ha
kegyelemmel erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert azoknak semmi
hasznát nem veszik azok, akik velük élnek” (Zsid. 13,9)
Csak az a fontos: „Hogy
többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak
akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való
csalárdság által; Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva
nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban” (Ef. 4,14-15)
Hiszen: „Az eledelek a
hasnak és a has az eledeleknek rendeltetett. Az Isten pedig mind ezt, mind
amazokat eltörli…” (1 Kor. 6,13)
Az Úr Jézus kijelentése.
Arról, aki még nem fogadta be Őt: „Ez a nép csak ajkával tisztel engem, a
szíve azonban távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly
tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai” (Mát. 15,8-9)
„Nem gondoltok arra, hogy
minden, ami bemegy a szájon, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe kerül? Ami
azonban kijön a szájból, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az
embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok,
házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és az
istenkáromlások. Ezek teszik tisztátalanná az embert…”(Mát. 15,17-20).
És: „Mert az Isten országa [királysága] nem evés, nem ivás, [nem eszem-iszom; (nem ételben, nem italban
áll)]. Hanem igazság, [megigazultság]
békesség [vagyis az az állapot,
amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély
érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] és Szent Szellem által való öröm. [öröm a Szent Szellemben]” (Róm. 14,17)
Ezért: „Jobb a paréjnak
(lakhanon
= zöldségfélének) étele, ahol szeretet
van, mint a hizlalt ökör, ahol van gyűlölség”
(Péld. 15,17).
Róm. 14,3 Aki [mindent]
(meg)eszik, ne vesse meg [és ne nézze le] azt, aki nem eszik [meg mindent]; és aki nem eszik, ne
kárhoztassa [vagyis ne ítélje el]
azt, aki eszik. Mert az Isten befogadta [és
a magáénak tekinti] őt.
Róm. 14,4 Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod [vagyis
elítéled, megbírálod] a más
szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik [hiszen saját Ura állítja talpra, vagy ítéli el] De meg fog állani [a talpán], mert az Úr által képes, hogy
megálljon, [hiszen hatalmas ereje van az
Úrnak arra, hogy megerősítse, vagy felállítsa]*
*A Szent Szellem
megerősíti a testé lett Ige, vagyis az Úr Jézus kijelentését: „Ne szóljátok meg egymást, testvéreim. Aki
testvérét megszólja vagy ítélkezik felette, az a törvény ellen szól, és a
törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója,
hanem ítélőbírája vagy a törvénynek. Egy a törvényadó és az ítélőbíró, aki
megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett?” (Jak.
4,11-12)
„Ne ítéljetek, hogy ne
ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen
mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. Miért nézed a szálkát atyádfia
szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem?
Vagy hogyan mondhatod akkor atyádfiának: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! -
mikor a magad szemében ott a gerenda. Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből
a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia
szeméből a szálkát” (Mát. 7,1-5).
Róm. 14,5 Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot
egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve. [és
mindegyik legyen határozott a maga
meggyőződésében]*
*Tehát: „Senki el ne ítéljen titeket ételért és
italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt” (Kol. 2,16)
Példaként mutatja
be a szent Szellem a helyes magatartást: „…
Epafrás, aki közületek való, Krisztus Jézus szolgája, aki mindenkor küzd értetek imádságaiban, hogy
tökéletesen, teljes bizonyossággal, állhatatosan maradjatok mindabban, ami az
Isten akarata” (Kol. 4,12)
És: „Hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi
a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára” (Fil. 1,10)
Róm. 14,6 Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: [Aki
az egyik napot megkülönbözteti, az Úrért különbözteti meg] és aki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. Aki
eszik, az Úrért [vagyis az Úrra való
tekintettel] eszik, mert hálákat ád az Istennek: és aki nem eszik, az Úrért
[vagyis az Úrra való tekintettel] nem
eszik, és az is hálákat ád az Istennek.
Róm. 14,7 Mert közülünk senki sem él önmagának [(dzaó): A földi életkörülmények
általánosabb és az emberi életfolytatás módjainak pontosabb meghatározásával:
él valamin, valamiből], és
senki sem hal önmagának:
Róm. 14,8 Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, [is] az Úrnak halunk meg. Azért akár
éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk*
*Az apostol
vallástétele: „Úgy vélekedvén [és arra a meggyőződésre jutottunk], hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak [vagyis következőleg mindenki meghalt]. És azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek,
ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt és feltámasztatott” (2Kor. 5,15)
„… hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk, (Jelentése: akár élünk, akár meghaltunk) együtt
éljünk Ővele” (1 Thess. 5,10)
„Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek (egész
valótok) a bennetek lakozó Szent Szellemnek temploma, amelyet Istentől
nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?” (1
Kor. 6,19)
„Hogy többé ne embereknek kívánságai (emberi vágyak,
szenvedélyek), hanem Isten akarata
szerint (akaratának megfelelően) [az Ő tetszésétől, elhatározásától,
szándékától] ösztönözve) éljétek a
(hús)testben hátralevő időt” (1Pét
4,2).
Róm. 14,9 Mert azért halt meg és támadott fel [és
kelt életre] és elevenedett meg [vagyis
lett élővé] Krisztus, hogy mind holtakon mind élőkön uralkodjék [azaz hogy halottnak, élőnek ura legyen]*
*Pál apostol
negvallása: „És megparancsolta nékünk,
hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot, hogy ő az Istentől rendelt
bírája élőknek és holtaknak. Erről a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy
bűneinek bocsánatát veszi az ő neve által mindenki, aki hiszen ő benne” (Csel.
10,42-43)
A feltámadott Úr parancsa az
Övéinek: „… Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden
teremtésnek. Aki hiszen és bemerítkezik, üdvözül; aki pedig nem hiszen,
elkárhozik (g: kárt hozó, vagyis a sátán hatalma alatt marad)”
(Márk. 16,15-16)
János apostolnak így jelenti
ki magát a feltámadott Úr: „… Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, és
az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és
a pokol kulcsai” (Jel. 1,17-18)
Róm. 14,10 Te pedig miért kárhoztatod [vagyis miért ítéled el] a te atyádfiát [a te testvéredet]? avagy te is miért veted meg [és nézed le; állítod semminek] a te
atyádfiát? [a te testvéredet, vagy embertársadat]. Hiszen mindnyájan oda
állunk [oda jutunk] majd a Krisztus
ítélőszéke [vagyis díjkiosztó emelvénye,
az Ő trónja] elé*
*És a kijelentés
megismételtetik: „Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk [és leplezetlenül kell odaállnunk, és láthatókká
kell lennünk. A görög szó igazából azt jelenti, hogy nyilvánvalóvá válik,
manifesztálódik az, ami eddig nem volt nyilvánvaló. („Átvilágítás” történik)]
a Krisztus ítélőszéke [vagyis díjkiosztó emelvénye] előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a
szerint, amiket e testben (vagyis személyében) cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt [azaz rossz, romlott, züllött,
gyalázatos, káros, ártalmas, értéktelen, hitvány dolgot]” (2Kor. 5,10).
Ezért: „Ne ítéljetek [és nehogy ítélkezzetek], hogy ne ítéltessetek [hogy fölöttetek se ítélkezzenek, és nehogy
elítéljenek titeket is]. Mert amilyen ítélettel ítéltek [és ítélkeztek, milyen elmarasztaló ítéletet, és véleményt
alkottok a felebarátaink
magatartásáról. És amilyen kedvezőtlen mellékértelemmel elítélitek, és
bírálgatjátok, és rosszalljátok őket], olyannal
ítéltettek [és olyannal fognak titeket is megítélni, és olyannal fognak
fölöttetek is ítélkezni], és amilyen
mértékkel mértek, [másoknak] olyannal mérnek [majd vissza] néktek [is]” (Mát. 7,1-2).
És még egyszer: „Ne
ítéljetek, és nem ítéltettek. [Más fordítás: Ne
ítéljetek el másokat és akkor titeket sem ítélnek el]… Bocsássatok
meg, és nektek is megbocsáttatik. [„Bocsássatok meg, és néktek is
megbocsáttatik” - szó szerinti fordítás: „Bocsássátok szabadon (az adóst) és ti
is szabadon bocsáttattok]” (Luk. 6,37).
Róm. 14,11 Mert meg van írva: Élek én, mond az Úr, mert nékem
hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja. [Ezt mondja az Írás: Amint igaz, hogy élek -
mondja az Úr -, előttem meghajlik minden térd, s minden nyelv nyíltan vallást
tesz az Istenről]*
*Mert így szólt
Jahve: „Rám figyeljetek a föld
legvégéről is, és megszabadultok, mert én vagyok az Isten, nincs más! Magamra
esküdtem, igazság jött ki számon, szavam megmásíthatatlan: Előttem hajol meg
minden térd, rám esküszik minden nyelv. Csak az Úrban van, így szólnak felőlem,
minden igazság és erő, Ő hozzá mennek, és megszégyenülnek mindazok, akik
gyűlölték őt. Az Úrban igazul meg és dicsekszik Izráelnek egész magva!” (Ésa.
45,22-25)
Az apostol pedig vallást tesz
arról, hogy kiben igazulunk meg: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a
törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is
Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem
a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy
test sem” (Gal. 2,16)
És arról a NÉV-ről, amely
előtt meghajol minden térd: „Hogy a
Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt
valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére”
(Fil. 2,10-11).
Róm. 14,12 Azért hát mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek*
*Mert Isten: „… rendelt egy
napot, melyen megítéli ((krinó):
megítél, de nem elítél. Helyrehozza a helytelent) majd a föld kerekségét (oikúmené: az egész
emberiséget) igazságban (dikaioszüné: jogosság és
igazságosságban) egy férfiú (egy
személy, egy ember) által, kit arra
rendelt (akit erre kiválasztott);
bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból (a
halálból)” (Csel. 17,31)
És Ő: „Tettei szerint fizet az embernek: mindenki azt találja, amit keresett”
(Jób. 34,11)
Az is kijelentést nyer, hogy
a hit és a szeretet cselekedeti alapján történik a megítélés: „Titeket pedig gyarapítson az Úr és tegyen
bőségesekké (és gazdagítson) az
egymás iránt és mindenki iránt való szeretetben, amilyenek vagyunk mi is ti
irántatok (ahogyan mi is szeretünk titeket). Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben
(a szent életben), a mi Istenünk és
Atyánk (színe) előtt, amikor eljő a
mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szenteivel egyetemben” (1 Thess. 3,12-13)
„Mert Krisztus Jézusban csak a szeretet által
munkálkodó hit számít” (Gal. 5,6).
Róm. 14,13 Annakokáért egymást [vagyis egyik a másikat] többé ne kárhoztassuk: [vagyis ne ítélgessük] hanem inkább azt
tartsátok, hogy a ti atyátokfiának ne szerezzetek [és ne okozzatok] megütközést vagy megbotránkozást. (elbotlást; fennakadást; megtorpanást)
[Más fordítás: hanem annál a döntésnél maradjatok meg inkább, hogy ütközést vagy kelepcét (botláskövet
vagy olyasmit, ami elgáncsolja) a
testvér elé nem fogtok vetni]*
*Mert: „… Aki pedig megbotránkoztat (eltántorít; tévútra vezet) egyet e kicsinyek
közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a
tenger mélyébe vetik. Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükséges,
hogy botránkozások történjenek, de jaj annak az embernek, aki megbotránkoztat” (Mát.
18,6-7)
„…Lehetetlen, hogy
botránkozások ne essenek; de jaj annak, aki által esnek. Jobb annak, ha
malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik, mintsem egyet is
megbotránkoztasson (eltántorítson; tévútra
vezessen)
a kicsinyek közül” (Luk. 17,1-2)
Róm. 14,14 Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy
semmi [egyetlen egy (férfi, nő vagy dolog)] sem tisztátalan [vagyis
beszennyezett; közönséges, bemocskolt, szentségtelen] önmagában: hanem
bármi [csak] annak [személynek] tisztátalan, aki tisztátalannak
tartja. [csak ha valaki valamit
beszennyezettnek gondol, annak az beszennyezetté lesz]*
*Az Úr Jézus
kijelentése arról, hogy mi teszi tisztátalanná az embert: „Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a
száján, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert” (Mát.
15,11)
Péter apostol elmélkedése
közben látomást látott, és egyben kijelentést kapott: „És látá, hogy az ég
megnyílt és leszálla őhozzá valami edény, mint egy nagy lepedő, négy sarkánál
fogva felkötve, és leeresztve a földre: Melyben valának mindenféle földi
négylábú állatok, vadak, csúszómászó állatok és égi madarak. Ekkor hang
hallatszott: „Kelj fel, Péter, öld és egyél!” Péter azonban így szólt:
„Semmiképpen nem, Uram, mert soha nem ettem semmi közönségest vagy
tisztátalant.” De másodszor is szólt hozzá a hang: „Amit az Isten
megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak.” Amíg Péter a látomásról
elmélkedett, ezt mondta neki a Szellem: „Íme, három férfi keres téged: kelj
fel, menj le, és eredj el velük. Semmit ne tétovázz, mert én küldtem őket!”
Péter tehát lement a férfiakhoz, és így szólt hozzájuk: „Íme, én vagyok az,
akit kerestek. Milyen ügyben jártok itt?” Azok így feleltek: „Kornélius
százados, igaz és istenfélő ember, aki mellett bizonyságot tesz az egész zsidó
nép, egy szent angyaltól azt az utasítást kapta, hogy hívasson téged a házába,
és hallgassa meg, amit te mondasz.” Ekkor így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy
tiltott dolog zsidó embernek idegennel kapcsolatot tartania, vagy hozzá
bemenni. De nekem Isten megmutatta, hogy egyetlen embert se
mondjak szentségtelennek vagy tisztátalannak” (Csel. 10,11-15.19-22.28).
Róm. 14,15 De ha a te atyádfia [a te testvéred] az ételért [a
te eledeled miatt] megszomorodik [és elcsügged], akkor te
nem [agapé = az Isten szerinti] szeretet szerint cselekszel, [nem a szeretet
szellemében jársz el] Ne veszítsd el [és ne okozd annak vesztét; (ne tedd tönkre, ne vidd romlásba] azt a te ételeddel, akiért Krisztus meghalt*
*Mert: „Így aztán amikor a testvérek ellen vétkeztek, és
erőtlen (és gyönge; aggályos) lelkiismeretüket megsértitek, (vagyis megsebesítitek
azoknak a lelkiismeretét, mely a Krisztussal szemben erőtlen, akkor) Krisztus ellen vétkeztek. Ezért tehát,
ha az étel megbotránkoztatja (vagyis ha az evés tőrbe csalja) testvéremet, inkább nem eszem húst
soha, hogy őt meg ne botránkoztassam (és tőrbe ne ejtsem)” (1 Kor. 8,12-13).
Róm. 14,16 Ne káromoltassék azért a ti javatok. [Más fordítás: Ne engedjétek tehát ócsárolni
szabadságotokat, és ne hagyjátok, hogy a jóról, amit tesztek, szitkozódva,
becsmérelve, gonoszul beszéljenek, úgy hogy az ártson nektek]*
*Mert: „Ha én hálával eszem, miért kárhoztatnának engem (miért hozzon rossz hírbe, vagy
szidjon, becsméreljen valaki)
azért, amiért én hálát adok?” (1 Kor. 10,30)
Hiszen: „… Istennek minden
teremtett állata jó, és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal; Mert
megszenteltetik Istennek igéje és könyörgés által” (1Tim. 4,4-5)
Ugyanis: „Minden tiszta a
tisztáknak: de a megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem
megfertőztetett azoknak mind elméjük, mind lelkiismeretük” (Tit.
1,15).
Róm. 14,17 Mert az Isten országa [királysága; uralma] nem
evés, nem ivás, [nem eszem-iszom, és nem
ételben, nem italban áll] hanem
igazság, [vagyis megigazultság] békesség
[vagyis: az az állapot, amelyben minden a
maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség;
boldogság, boldogulás] és Szent Szellem által való öröm. [jókedv, vidámság, és boldogság a Szent Szellemben]*
*Az apostol így
figyelmezteti a hívőket, hiszen: „Az
étel pedig nem változtat Istenhez való viszonyunkon (nem tesz minket kedvessé Isten előtt); ha nem eszünk, nem lesz belőle
hátrányunk (és azzal sem veszítünk, és nem leszünk rosszabbak), és ha eszünk, abból sem lesz előnyünk
(és akkor sincs érdemünk)” (1Kor.
8,8)
„Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ
elemei számára, miért terhelitek magatokat olyan kötöttségekkel, amelyek csak
az e világ szerint élőkre kötelezők: „Ne nyúlj hozzá, ne ízleld meg, ne is
érintsd!” Azokról van itt szó, amik arra valók, hogy elfogyasztva
megsemmisüljenek. Ezek csupán emberi parancsok és rendelések. Ezeknek a
megtartása a bölcsesség látszatát kelti ugyan a magunk csinálta kegyeskedés, az
alázatoskodás és a (hús)test sanyargatása által, valójában azonban semmi
értéke és haszna nincs, mert öntelt felfuvalkodottsághoz vezet” (Kol.
2,20-23)
Hát: „Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok
magatokat félrevezettetni. Mert az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív,
nem pedig ételektől, mert azoknak semmi hasznát nem veszik azok, akik velük
élnek” (Zsid. 13,9).
Róm. 14,18 Mert aki ezekben [és
így] szolgál a Krisztusnak, [az]
kedves [és az okoz örömöt] Istennek, és az emberek előtt
megpróbált [megbízható, és hiteles].
Róm. 14,19 Azért tehát törekedjünk azokra, [a dolgokra, és igyekezzünk elérni azt] amik a békességre [vagyis
arra az állapotra, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség;
jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind
az egyén, mind a közösség vonatkozásában] és az egymás épülésére
valók [és egymás megerősítésére szolgálnak]*
*Már Dávid így
figyelmeztet: „Kerüld a rosszat és
cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt” (Zsolt. 34,15)
És az apostol is így inti a hívőket:
„Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen
éljetek” (Róm. 12,18)
„Törekedjetek mindenki
iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat”
(Zsid. 12,14).
Róm. 14,20 Ne rontsd [és
ne rombold] le az ételért az Isten munkáját. Minden [valóban] tiszta ugyan [de gonosz az étele annak az embernek, aki sérelmet okozva eszik; az UBS
görögszótár magyarázata szerint: “aki olyat eszik meg, ami mást bűnbe ejt,
vagyis ami hitét megsérti, és megtámadja], de rossz [gonosz, káros,
és ártalmassá válik] annak az embernek, aki botránkozással eszi [vagyis aki úgy eszi, mintha az kelepce volna
a számára]*
*Hiszen nem az étel
fertőz meg, hanem: „Minden tiszta a
tisztáknak: de a megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem
megfertőztetett azoknak mind elméjük, mind lelkiismeretük” (Tit. 1,15)
Mert:
„Amik… a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg az
embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok,
házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások. Ezek
fertőztetik meg az embert…” (Mát. 15,18-20).
Róm. 14,21 Jó nem enni húst, és nem inni bort, sem semmit nem
tenni, amiben a te atyádfia megütközik, [vagy beleütközik, elbotlik] vagy
megbotránkozik, [vagy ami
testvéredet tőrbe ejti] vagy amiben erőtlen*
*Az apostol
megvallása, mint követendő példa: „Annakokáért,
ha eledel botránkoztatja meg [ha az
evés tőrbe csalja] az én atyámfiát,
[az én testvéremet] inkább soha sem eszem
húst, hogy az én atyámfiát [vagyis a testvéremet] meg ne botránkoztassam.[és tőrbe ne ejtsem]” (1 Kor. 8,13).
Én – mondja az apostol – ezt
úgy valósítom meg, hogy: „Az erőtleneknek
erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem,
hogy mindenképpen megmentsek némelyeket”
(1 Kor. 9,22).
Róm. 14,22 Te néked hited van: [te azt a hitedet, és meggyőződésedet, amelyet bírsz magadban] tartsd meg magadban Isten [színe] előtt. Boldog [és áldott], aki nem kárhoztatja [vagyis
akinek nem kell elítélni] magát abban, amit helyesel [és amit jónak, és helyesnek tart].
Róm. 14,23 Aki pedig kételkedik, [habozik; tétovázik, meginog; kétsége támad] ha [mégis] eszik, kárhoztatva van, [agyis ítéletet von magára] mert nem
hitből eszik. [és mert nem meggyőződését
követi]. Ami pedig hitből nincs, bűn [vagyis céltévesztés] az.
[Más fordítás: Bűn (vagyis céltévesztés) tehát
mindaz, ami nem történik hitből eredő meggyőződésből]*
*Aki kételkedik,
annak még az imája is meghiúsul: „…
mert aki kételkedik, (habozik, bizonytalankodik, tétovázik,
és meginog)
az olyan, mint a tenger hulláma, (vagyis
a tenger ide-oda hánykódó hullámához hasonlít) amelyet a szél sodor és ide-oda hajt (mint amelyeket
felkorbácsol, és ide-oda vet a szél, és csak sodródik a széllel). Ne gondolja (ne higgye,
és ne
feltételezze)
tehát az ilyen (tétova ember), hogy bármit is kaphat az Úrtól” (Jak.
1,6-7).
Mert: „… a hitetlenek olyanok, mint
egy háborgó tenger, amely nem nyughatik, és amelynek vize iszapot és sarat hány
ki” (Ésa. 57,20).
Ezért:
„Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek
tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és
megjutalmazza azokat, akik őt keresik”
(Zsid. 11,6).