A lázadás és
forradalom nem Istentől van, ezért aki az Úré, az tartózkodjon tőle: „Féljed,
fiam, az Urat és a királyt, és felforgatók (és pártütők) közé ne keveredj! Mert hirtelenséggel feltámad az ő
nyomorúságuk, és e két rendbeliek büntetését ki tudja?” (Péld. 24,21-22)
2013. október 24.
Örüljetek!
„Ujjongjatok
egek, és föld örvendezz (vigadozz), ujjongva
énekeljetek (törjetek ki ujjongásba) hegyek;
mert (megszánta és) megvigasztalja népét az Úr, és könyörül szegényein (a nyomorultakon)” (Ésa. 49,13)
Őbenne – Krisztusban - teljesedtek be a próféciák:
„És Ő néktek szenthely lészen; de megütközés köve és botránkozás
sziklája Izráel két házának (olyan szikla, amelybe belebotlanak), s tőr (kelepce) és háló (csapda) Jeruzsálem
lakosainak. És megütköznek (megbotlanak) köztük sokan, s elesnek és összetöretnek; tőrbe esnek és megfogatnak
(megfogja őket a csapda)!” (Ésa. 8,14-15)
Klaus Douglass: Aktivizálni jell a hívők egyetemes papságát
Az úgynevezett „lelkészek” és
az úgynevezett „laikusok” közötti különbségtétel nem biblikus és nem
protestáns.
Reinhard Bonnke: Lélekmentés.
A gyülekezetek nem híveket
toboroznak maguknak, hanem lelkeket mentenek: félelmeiktől, kárhoztatásaiktól
és múltbeli tetteiktől megnyomorított életeket. Ilyen emberek felé szolgálunk
Isten erejével és kenetével, hogy leülhessenek Jézus lábainál „felöltözve és
észhez térve” (Lukács 8,35). A világ összes aranya és drágagyöngye nem ér fel
egyetlen lélek értékével! Ezért menjünk ki a világba, és vállvetve
munkálkodjunk együtt a lelkek megmentésén, követve Nagy Pásztorunkat, Jézus
Krisztust, aki azért jött a világba, hogy „megkeresse és megmentse azt, ami
elveszett”!
2013. október 23.
Ige: A Krisztus napjáról
„Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk
Jézus Krisztus eljövetelére [(parúszia): szó szerint mellette lét, jelenlét, megérkezés, látogatás] és a mi
Őhozzá leendő egybegyűlésünkre nézve.
Hogy ne tántoríttassatok el [(szaleuó):
megráz; megingat; megtántorodik; megrenget; megzavar, felbujt; felkavar] egyhamar a
ti értelmetektől [(núsz: szív, szellem értelme /
felfogóképessége / gondolkodási képessége)]. Se
ne háboríttassatok meg [és meg ne riasszon titeket olyan
hamar; (throeó: megijeszt, megrettent; megriaszt, hirtelen félelemmel felizgat,
felzaklat)]. Se szellem által [és félre ne vezessen titeket valami
szellem]. Se beszéd [(logosz)] által, se nékünk tulajdonított [se
állítólag tőlünk érkező] levél által. Mintha itt volna [mint
hogyha beállt volna (enisztémi: küszöbön áll, itt van, sarkában van,
fenyeget)] már a Krisztusnak ama napja [az Úr napja]. (2 Thess. 2,1-2)
[Más fordítás: Van még egy kérésünk: Urunk, Jézus
Krisztus eljövetelét és vele való egyesülésünket illetően, ne veszítsétek el
rögtön józanságotokat]*
*Azért: „Hogy megítélhessétek [hogy el
tudjátok dönteni, (bírálni)], hogy mi a
rossz és mi a jó [mi a helyes; (lényeges;
fontos) míg az eltérő dolgokat
meg tudjátok próbálni (vizsgálni)]. Hogy legyetek (napfény)tiszták
[a NAP fényében megvizsgált, megítélt, minden hamisságtól mentesek] és botlás nélkül valók [kifogástalanok; feddhetetlenek; (és megütközést nem keltők), meg nem botránkoztatók, vagyis: nem
tévútra vezetők, nem eltévelyitők, olyanok, akikben senki meg nem
botolhat] a Krisztusnak napjára” (Fil. 1,10).
Ezért: „Mindent vizsgáljatok meg; ami jó,
azt megtartsátok! Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek!” (1 Thess. 5,21-22).
„Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták (romlatlanok), Istennek szeplőtlen (hibátlan) gyermekei az elfordult és elvetemedett (elfajult) nemzetség közepette (nemzedékben), kik között fényletek (ragyogtok), mint csillagok e világon” (Fil. 2,15).
És: „Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját
mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a
hamisaknak. Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok
tökéletes” (Mát. 5,45.48).
„Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől (teljes egészében); és a ti egész
valótok (pneuma: szellemetek), mind lelketek (elmétek), mind
testetek (szóma: egész lényetek) feddhetetlenül (teljes épségben, kifogástalanul, feddhetetlenül,
hibátlanul) őriztessék meg a mi Urunk
Jézus Krisztus eljövetelére. Hogy erősekké tegye a ti szíveteket,
feddhetetlenekké a szentségben (a szent életben), a mi Istenünk és Atyánk (színe) előtt,
amikor eljő [(parúszia):
szó szerint mellette lét, jelenlét, megérkezés] a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő
szentjeivel egyetemben” (1 Thess. 5,23; 3,13).
Isten igéjének fényében kell mindent
(önmagunkat is) megvizsgálni, hiszen a NAP-ról így vall Dávid: „Mert nap
és pajzs az ÚR, kegyelmet és
dicsőséget ad az Isten. Nem vonja meg javait az ÚR azoktól, akik feddhetetlenül
élnek” (Zsolt. 84,12).
És: „Menedékem és pajzsom vagy
te; igédben van az én reménységem”
(Zsolt.
119,114).
Minden gyülekezetet és minden egyes
hívőt így bátorít az apostol, egyben az is kijelentést nyer, hogy ki a mi
Istenünk: „mivel
várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk,
Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését (epiphaneia: megjelenés, megmutatkozás)” (Tit. 2,13).
Aki: „Amikor (tűznek lángjában) eljő
majd, (erkhomai: eljön,
megérkezik) hogy megdicsőíttessék az ő szenteiben, és csodáltassék mindazokban, akik hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele
volt ti nálatok) ama napon” (2 Thess. 1, 8.10).
„Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és
dicsekedésünk [győzelmi] koronája [győzelmi koszorúja, és dicsőségünk]? Avagy
nem azok lesztek-é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus [színe] előtt az ő eljövetelekor [az Ő megjelenésekor (parúszia): jelenlét, megérkezés, látogatás]?” (1 Thess. 2,19).
Pál apostol a szentek
egybegyűjtéséről így ír: „Mert ezt
mondjuk néktek az Úr szavával (igéjével), hogy mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig (parúszia):
jelenlét, megérkezés, látogatás), épen nem előzzük meg azokat, akik
elaludtak ((koimaó): inkább
az alvás állapotára utaló szó).
Mert maga az Úr riadóval, arkangyal (főangyal) szózatával és isteni harsonával leszáll (alászáll) az égből (a mennyből): és feltámadnak először akik meghaltak volt a
Krisztusban; Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk (harpadzó:
gyors, hirtelen mozdulattal megragadja,
fölkapja,és elviszi, mint a farkas a szákmányát) azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe (az Úr fogadására) a levegőbe; és ekképpen (így) mindenkor az Úrral leszünk. Annakokáért
vigasztaljátok egymást e beszédekkel (igékkel)” (1 Thess. 4,15-18).
„Néktek pedig, akik szorongattattok (akiket
gyötörtek), nyugodalommal művelünk
együtt, (enyhülést adjon mivelünk együtt. Mert) amikor megjelenik ((apokalüpszisz): leleplezés, kinyilatkoztatás, kijelentés) az Úr Jézus az égből az ő hatalmának angyalaival (követeivel). Tűznek lángjában, ki bosszút áll
(igazságot szolgáltat) azokon, akik nem
ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus
evangéliumának. Amikor eljő majd, hogy megdicsőíttessék az ő szenteiben, és
csodáltassék mindazokban, akik hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok) ama napon” (2 Thess. 1,7-8.10).
Ézsaiás
prófétán keresztül már figyelmeztet a Szent Szellem: „Mert ímé, az Úr eljő tűzben, s mint forgószél az ő szekerei (harci
kocsijai gyorsak, mint a forgószél), hogy
megfizesse búsulásában az Ő haragját (rájuk zúdítja lángoló haragját), és megfeddését (fenyítését) sebesen égő lánggal (és lángoló tűzben).
Mert az Úr tűzzel ítél és kardjával
minden (hús)testet (kardja mindenkit elér), és sokan lesznek az Úrtól megöltek” (Ésa. 66,15-16).
A kard – amivel ítél az Úr – az Ő
Igéje: Nem olyan-e az én igém, mint a
tűz? Azt mondja az Úr, (vagy) mint a
sziklazúzó pöröly?” (Jer. 23,29).
„Mert az Istennek beszéde (logosza): igéje) élő és
ható (energész): működő,
tevékeny, hatékony; élő energia), és élesebb (tomóterosz tomosz: élesebb, metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb)
minden kétélű fegyvernél (kardnál), és elhat (diikneomai: keresztül eljut,
áthatol) a szívnek (pszükhé:
élet) és léleknek (pneuma): szellem, az ízeknek (harmosz:
ízület) és a velőknek megoszlásáig (meriszmosz:
felosztás, megosztás, szétválasztás)
(és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig), és megítéli (kritikosz: döntésre alkalmas); a gondolatokat és a szívnek indulatait (ennoia: gondolat, nézet, vélemény,
gondolkodás) (szándékait)” (Zsid. 4,12).
Ezzel a kardal tud minden hívő is
győzni, ezért: „… fölvegyétek, … a
Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde (Igéje)” (Eféz. 6,17).
Ezért figyelmeztet az apostol, hogy:
El nem hagyván a magunk gyülekezetét
(saját összegyülekezésünket), amiképpen
szokásuk némelyeknek, hanem intvén (bátorítsuk) egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget” (Zsid. 10,25)
8. Az ígéret ingyenes ajándék
C. H. Spurgeon: ÍGÉRET SZERINT
’Amelyek által igen nagy és
becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket’ (Isten) (2Pt 1,4)
Figyeljük meg a
’megajándékozott’ szót. Péter ezt mondja: ’Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel
ajándékozott meg bennünket.’ Isten minden ajándékáért hálásak vagyunk. Isten
jótékonyságából élünk. Mindent, amink van,
ajándékul kaptunk, és minden,
amit ezután kapunk majd, ugyanígy fog érkezni.
’A bûn zsoldja a halál, az
Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet’ (Róm 6,23).
Mi nem vagyunk képesek kiérdemelni
semmit, de Isten képes megadni mindent. Az üdvözülés is ajándék, ingyenes ajándék,
az isteni szeretet spontán ajándéka. Az üdvözülés ígérete ugyanilyen
természetû.
’Nagyobb boldogság adni, mint
kapni’ (Csel 20,35); és Õ, aki mindenki közül a legáldottabb, az örökké áldott
Isten, örömmel ad. Annyira természete az ajándékozás, ahogy a napé a ragyogás, vagy
egy folyóé a folyás. Mennyire áldottak vagyunk, hogy mi lehetünk az elfogadók!
Hangsúlyozni kell, mennyire fontos, hogy kapjunk, mert a dolgok, amikre
szükségünk van, olyanok, hogy ha nem kapjuk meg õket, el vagyunk veszve most és
mindörökre. Élet nélkül, fény
nélkül, reménység nélkül és
béke nélkül maradunk, ha nélkülözzük Istent. Ha Isten nem ad nekünk kegyelme
gazdagsága szerint, akkor rosszabb nekünk, mint a meztelen, a szegény, a nyomorult
embernek; teljesen és végképp tönkremegyünk.
E gazdag ajándékokat nem
lehetséges kiérdemelni. Még ha ki tudnánk is érdemelni bármit, ezeknek az
ajándékoknak nincs ára, és nem vásárolhatók meg pénzen. Isten ígéretei kegyelembõl
fakadnak: nem követelhetjük, hogy Isten ígérje meg nekünk kegyelmét és a
megfizethetetlen áldásokat, amelyek bele vannak csomagolva.
Ez megtanítja nekünk, milyen magatartást
tanúsítsunk. A büszkeség rosszul áll az elfogadóknak. Aki ajándékokon él, az
legyen alázatos és hálás. Koldusok vagyunk a templom Ékeskapujában. Minden nap
leülünk, hogy alamizsnáért
könyörögjünk, nem az
istentiszteleten résztvevõ hívõktõl, hanem attól, akit az angyalok imádnak.
Valahányszor Urunk arra jár, mi kérünk, és Õ ad; nem lepõdünk meg, ha kapunk a
szeretetébõl, mert õ megígérte, hogy nagy irgalommal ajándékoz meg. Azt
tanította nekünk, hogy ezt mondjuk: ’Add meg nekünk a mindennapi kenyerünket’,
és ezért nem szégyellünk és nem félünk mindent tõle kérni.
Életünk tõle függ, és mi
örülünk, hogy így van. Édes dolog mindent megfeszített Urunk kezébõl venni. Boldogító
a szegénység, amely gazdaggá tesz minket Krisztusban. Semmire sem szolgálunk rá,
mégis mindent megkapunk; háromszorosan áldottak vagyunk, hogy óránként
részesülhetünk Isten ajándékában. ’Amelyek által igen nagy és becses
ígéretekkel ajándékozott meg bennünket.’
Szeretett testvéreim, e
tanításnak, miszerint az ígéret valódi ajándék, bátorítania kell mindenkit, aki
elveszettnek érzi magát, és beismeri, hogy bensejében csõdben van. Ezek számára
jó hír, hogy Isten mindent ingyen ad nekünk: miért
ne adna nekik, és más
ínségben szenvedõknek is? Azok közülünk, akik örvendeznek Istenben, mindent
ingyenes ajándékul kaptak; miért ne kapnának mások is hasonlóképpen? Õk ezt mondják:
’Semmi sem ingyenesebb, mint az
ajándék’; miért ne kapna az
olvasó is, ahogy én kaptam? Annak, aki hajlandó adni, a rászoruló ember
szegénysége ajánlás és nem akadály.
Jöjjhát, te, aki szûkölködsz
az érdemekben, majd Krisztus lesz az érdemed! Jöjj, te, akinek nincs igazsága,
majd õ lesz az igazságod! Jöjj, te, aki úgy tele vagy bûnnel, mint egy tele
edény a tartalmával, mert a megbocsátó Úr elveszi bûneidet!
Jöjj, te, aki teljesen
elhagyatottnak érzed magad, mert Jézusban gazdaggá válsz! A koldulás kielégít
majd, és boldogulni fogsz; mert látom, hogy mardos az éhség, és üres a
pénztárcád.
Aki nem tud ásni, az ne
szégyelljen koldulni. Egy koldusnak nincs szüksége raktári készletre. ’Elnyûtt
és foltozott saruk’, kopott és szennyes rongyok – ezek alkotják a koldus
ruhatárát, ami jól áll neki. Vajon szellemileg nem e divat szerint
öltözködsz-e? Minél szegényebb egy nyomorult, annál szívesebben látják az isteni
jótékonyság ajtajában. Minél kevesebb vagyonod van, annál szívesebben lát az,
aki ingyen ad, és nem hányja a szemedre.
Jöjj, szûkölködõ, jöjj és
légy üdvözölve, dicsõítsd Isten nagylelkûségét:
Igaz bûnbánat és igaz hit, kegyelem,
mely közelebb visz.
Eljöhetsz Krisztushoz pénz
nélkül, és vásárolhatsz a készletbõl. Igen, mindez ajándék.
Azért küldött Isten, hogy ezt
az evangéliumot hirdessük nektek:
’Úgy szerette Isten a
világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz õbenne, el ne vesszen, hanem örök
élete legyen’ (Jn 3,16). ’Ez a bizonyságtétel
pedig az, hogy Isten örök
életet adott nekünk, és ez az élet az õ Fiában van’ (1Jn
5,11).
Isten része, hogy mindent ad,
a mi részünk mindent elfogadni. Isten már megadta az ígéretet, és ingyen adta;
teljesíteni is fogja, és ingyen fogja teljesíteni. Isten nem úgy ad valamit, hogy
aztán felszámítsa az árát. Nem kell jutalékot fizetnünk, amikor kegyelmét
megkapjuk. Õ nem kér és nem fogad el egy fillért sem; szeretete teljes
mértékben ajándék. Ajándékul elfogadhatod
az ígéretét: Õ nem
alacsonyítja le magát azzal, hogy feltételekre hallgasson.
A szövegben olvasható ígéret
a legszegényebbeknek szóló félreérthetetlen meghívás. Ó, bárcsak bátorkodnának
élni vele! A nagy harang zúg – azért zúg, hogy aki el akar jönni a végtelen bõkezûség
nagy asztalához, az hallja meg és
jöjjön el. Isten – ingyen,
kegyelme gazdagsága szerint – üdvözülést és örök életet ígér mindazoknak, akik
hisznek Fiában, Jézus Krisztusban.
Ígérete határozott és
bizonyos – akkor miért van, hogy az emberek nem hiszik el?
Kedves Olvasó, te mit szólsz
ehhez az ígérethez, amelyet Isten ingyen adott minden hívõnek? Hiszed-e, és
akarsz-e általa élni?
Engedd, hogy Isten üdvözítése megszabadítson a félelemtől
Szeretem azt, ahogy a
feleségem, Kay horrorfilmeket néz. Ha A nyolcadik utas: a Halál-hoz hasonló
filmek mennek a tévében, fölkapcsolja az összes lámpát a szobában, és még maga
elé is vesz valamit, amivel eltakarhatja a szemét. Horrorfilmet nézni sötétben?
Szóba se jöhet. Sokan közületek ugyanígy gondolják, méghozzá azért, mert
fényben tisztábban látják a dolgokat.
Dávid a 27. zsoltárban ezt
mondja: "Az Úr az én világosságom és üdvösségem: Kitől
féljek?" Kétféle módon írja le Istent: világosságként és
üdvösségként.
Mégis, rengeteg
keresztény éli az életét az elutasítástól való félelemben, elfelejtve azt a
tényt, hogy ha Isten az üdvösségünk, akkor nincs félnivalónk – még
attól sem, hogy elveszítjük a körülöttünk élők jóindulatát. Azért élni, hogy
mások elfogadjanak, nyomorúságos, megbénított élet.
De Isten a te világosságod és
üdvösséged!
A fény három funkciót tölt
be: megvilágít dolgokat, segít tisztán látni; megvéd és biztonságérzetet
ad; végül pedig erőt ad.
A Zsoltárok 27-ben Dávid azt
állítja, hogy az Istennel való kapcsolata ugyanezt a három hatást váltja ki
belőle, ezért nem fél. Neked ilyen a kapcsolatod Istennel? Ha nem, akkor
valószínűleg hajlamos vagy félni az elutasítástól.
Ahhoz, hogy ezen a félelmen
felülkerekedj, meg kell értened, hogy neked Isten a világosságod és a
megváltásod, senki más. Ne mástól várd, hogy felderítse a napodat! Ne
mástól várd a megváltást! Az Úr a te világosságod és üdvösséged. Ne
félj!
Miből váltott meg Isten? A
Zsoltárok 119:39-42 ezt írja: "Fordítsd el tőlem a gyalázatot,
amelytől borzadok… vágyódom utasításaidra… Teljesedjék be rajtam kegyelmed,
URam, és megígért szabadításod, hogy választ tudjak adni gyalázóimnak."
(Károli)
Fontos, hogy megértsd: A
szeretetben nincs félelem. Ha
megérted, hogy Isten mennyire mélyen szeret, az életed egyszerűbbé fog válni.
Ez megvilágít majd dolgokat, megvéd és erőt ad. Sütkérezz Isten
szeretetének a fényében, mert ez meg fog óvni egy életen át tartó félelemtől.
(Daily Hope by Rick Warren, 2012. 03.15.)
http://napiremeny.blog.hu/2012/03/22/engedd_hogy_isten_udvozitese_megszabaditson_a_felelemtol
Üdvözítve hit által
Mert
kegyelembõl tartattatok meg, hit által; és ez nem tõletek van: Isten ajándéka
ez. EFÉZUS 2,8.
Figyeld meg, az a hit, amely által üdvözülsz: „nem
tõletek van”. Más szavakkal, nem természetes, emberi hit. Isten ajándéka!
Ez megegyezik a Róma 12,3-mal, amely kijelenti:
„…az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét”!
A keresztények mégis azt mondják: „De nekem még sincs
hitem.” Én mindig azt válaszolom erre: „Akkor miért nem fogadod el az
üdvösségedet? Aki üdvösségre jutott, annak van hite! Ugyanis nem lenne
üdvössége hit nélkül.”
Minden hívõnek van hite! A Biblia azt mondja, hogy van nekik! Sok keresztény
azonban nincs tudatába annak, hogy neki is van hite, ezért nem használja azt a
hitét, ami megvan. Isten ellen, a Biblia ellen és önmaguk ellen foglalnak állást,
mivel állandóan arról beszélnek, hogy mennyire nincs hitük.
Isten szól hozzánk az Igéjében. Isten és az Õ Igéje
egyek. Ha Isten Igéje mond valamit, akkor azt Isten mondja. Isten Igéje pedig
azt mondja, hogy Isten már megadta neked a hit mértékét. Biztos, hogy ez isteni
fajta hit, mert Istennek
nincs másfajta hite!
Megvallás: Én üdvözültem! És kegyelembõl nyertem üdvösséget,
hit által — ami Isten ajándéka! Én rendelkezem az isteni fajta hitnek egy mértékével!
Birtokolom egy mértékét annak a hitnek, ami a világot teremtette kezdetben!
Birtokolom egy mértékét a hegyeket elmozdító hitnek!
Kenneth Hagin: Hitünk
tápláléka napi adagokban/
Pásztor Chris: Az Evangéliumnak Élni
Készítette: József Balogh
Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek. (Márk 16:15).
A Máté 28:19-20 azt mondja, “Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!”
Ez a Nagy Megbízás; és ez az, amivel az Úr feltöltött minden Keresztényt. Azért vagy, hogy prédikáld Krisztus nagyszerű Evangéliumát; mert Istennek hatalma ez minden hívőnek üdvösségére. Számodra semmi sem kellene, hogy fontosabb legyen a világon annál, minthogy férfiakat és nőket vezess Krisztushoz.
A 2 Péter 3:9 elmondja nekünk, hogy az Úr nem akarja, hogy némelyek elvesszenek, azt akarja, hogy mindenki hallja és befogadja az Evangéliumot és meg legyen mentve. Amikor a Mester utasított minket, hogy prédikáljunk és tanítsunk minden nemzetet, nem csak az országokra utalt, hanem értette ezt a különböző etnikai-rendszerekre: az emberek különböző csoportjaira vagy vállalatokra közös érdekekkel, kereskedelemmel, látással vagy jellemzőkkel. Például a bankárok, az ügyvédek, a diákok, a kereskedők, a tudományos élet világa, stb …, ők alkotják az emberek “nemzeteit” közös érdeklődéssel.
Foglald el a helyedet, mint a megbékélés minisztere, bárhol is vagy, és biztosítsd őket a világodban, hogy a régiókon túl is hallják és befogadják az üdvösség üzenetét. Ahogy Pál Apostol, “mert szükség kényszerít engem hirdetni az Evangéliumot” (1 Korinthus 9:16); így lett buzgó a léleknyerésben.
Vedd észre, hogy a világodban te vagy a prédikátor: az otthonodban, az irodádban, az iskoládban és a szomszédságodban. Az Úr felkent téged, hogy kihozd az embereket a rabságból Isten fiainak dicsőséges szabadságába, fordítsd őket a sötétségből a világosságba és a bűnből az igazságosságba! Beszélj valakinek Jézusról a mai napon!
Ima
Drága Atyám, köszönöm a kiváltságot és a lehetőséget, hogy szolgálhatom az Igédet hatalommal a mai napon. Köszönöm a bőséges kegyelmet, amit biztosítottál számomra, hogy az Evangélium szolgálatában hatásos legyek, ahogyan kinyilvánítom a tudásod szépségét és hatalmát mindenhol, a Jézus nevében.
Ámen.
TOVÁBBI TANULMÁNYOK: 2 Korinthus 5:18; 2 Korinthus 3:5-6
Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek. (Márk 16:15).
A Máté 28:19-20 azt mondja, “Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!”
Ez a Nagy Megbízás; és ez az, amivel az Úr feltöltött minden Keresztényt. Azért vagy, hogy prédikáld Krisztus nagyszerű Evangéliumát; mert Istennek hatalma ez minden hívőnek üdvösségére. Számodra semmi sem kellene, hogy fontosabb legyen a világon annál, minthogy férfiakat és nőket vezess Krisztushoz.
A 2 Péter 3:9 elmondja nekünk, hogy az Úr nem akarja, hogy némelyek elvesszenek, azt akarja, hogy mindenki hallja és befogadja az Evangéliumot és meg legyen mentve. Amikor a Mester utasított minket, hogy prédikáljunk és tanítsunk minden nemzetet, nem csak az országokra utalt, hanem értette ezt a különböző etnikai-rendszerekre: az emberek különböző csoportjaira vagy vállalatokra közös érdekekkel, kereskedelemmel, látással vagy jellemzőkkel. Például a bankárok, az ügyvédek, a diákok, a kereskedők, a tudományos élet világa, stb …, ők alkotják az emberek “nemzeteit” közös érdeklődéssel.
Foglald el a helyedet, mint a megbékélés minisztere, bárhol is vagy, és biztosítsd őket a világodban, hogy a régiókon túl is hallják és befogadják az üdvösség üzenetét. Ahogy Pál Apostol, “mert szükség kényszerít engem hirdetni az Evangéliumot” (1 Korinthus 9:16); így lett buzgó a léleknyerésben.
Vedd észre, hogy a világodban te vagy a prédikátor: az otthonodban, az irodádban, az iskoládban és a szomszédságodban. Az Úr felkent téged, hogy kihozd az embereket a rabságból Isten fiainak dicsőséges szabadságába, fordítsd őket a sötétségből a világosságba és a bűnből az igazságosságba! Beszélj valakinek Jézusról a mai napon!
Ima
Drága Atyám, köszönöm a kiváltságot és a lehetőséget, hogy szolgálhatom az Igédet hatalommal a mai napon. Köszönöm a bőséges kegyelmet, amit biztosítottál számomra, hogy az Evangélium szolgálatában hatásos legyek, ahogyan kinyilvánítom a tudásod szépségét és hatalmát mindenhol, a Jézus nevében.
Ámen.
TOVÁBBI TANULMÁNYOK: 2 Korinthus 5:18; 2 Korinthus 3:5-6
A világ megtisztítása
Készítette: A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu
Ha mindenki tisztára seperné a maga portáját,
az egész világ tiszta lenne.
http://www.tirek.hu/
2013. október 22.
Ige: Az apostol így tanít minden Istent szerető embert
„Ezt a
parancsolatot [vagyis ezt az utasítást, és ezt a tanítást] adom néked [és kötöm a lelkedre], fiam Timótheus [jelentése: Istent tisztelő, istenfélő], a rólad való
korábbi jövendölések [vagyis próféciák] szerint,
hogy vitézkedjél azokban ama jó vitézséggel.
[Más fordítás: Használd azokat a próféciákat, mint fegyvereket, és e próféciákon állva és azokkal megerősödve harcold végig ezt a küzdelmet, ezt a
szellemi
harcot jó stratégiával]* (1
Tim. 1,18)
*És így bátorítja az apostol Timóteust, és minden
istenfélő, Istent tisztelő hívőt: „Mert igaz ugyan, hogy (hús)testben élünk, de nem
a hús szerint harcolunk, hadakozunk. Mert a mi hadakozásunk fegyverei
[a mi harci fegyvereink nem
földiek] nem a húsból valók, hanem
Isten
ereje által hatalmasak erősségek
lerontására, amit az ellenség azért épített, hogy Isten megismerését
akadályozza. Velük cáfoljuk meg az
érveléseket és minden önhittséget, amely Isten ismerete ellen lázad, sőt velük
szorítunk (és hatalmunkba ejtünk)
minden értelmet a Krisztusnak tartozó hódolatra. (és Krisztus iránti
hódolatra kényszerítünk)]” (2
Kor. 10,3-5).
Az Úr azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy milyen fegyvert
kell használni: „Mert az Istennek beszéde
(logosza)=igéje)
élő és ható, (aktív, működő hatékony,
élő energia) és élesebb (és metszőbb,
áthatóbb, mélyrehatóbb) minden kétélű
fegyvernél (és kardnál). És elhat
(és áthatol) a szívnek (a személy
egész lényének) és szellemének, az ízeknek (vagyis az ízületeknek) és a velőknek megoszlásáig
(szétválasztásáig vagy szétosztásáig, szétválásáig), és megítéli (megkülönbözteti) a
szívnek (a bensőnek) gondolatait
(nézeteit, véleményét, gondolkodását) és
indulatait (és szándékait). És
nincsen oly teremtmény, amely nyilvánvaló nem volna (És nincsen láthatatlan, rejtett, ismeretlen) előtte, sőt mindenek meztelenek és
leplezetlenek (lemeztelenített, csupasz, és fedetlen) annak szemei előtt, akiről mi beszélünk.
»Más fordítás:
Neki kell majd számot adnunk«. (Zsid. 4,12-13)
A hatalom az Istené
A hatalom az Istené
Minden hatalom és
erő Istené, Ő dönt a világi hatalmasságokról is: „Szóla Dániel, és monda:
Áldott legyen az Istennek neve örökkön örökké: mert övé a bölcsesség és az erő.
Ő szabja meg a különböző időket és alkalmakat. Királyokat taszít el, és
királyokat támaszt. Ő ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt a nagy tudósoknak”
(Dán. 2,20-21)
Az útról
Az az út, amit Jézus
tanítványainak mutat, nehéz, gyötrelmes, de mégis ez az, amely a dicsőségbe
vezet. (Ismeretlen)
Az Istentől kapott hit
Mert a nékem adott kegyelem
által mondom mindenkinek közöttetek, hogy senki ne tartsa többre magát, mint
kell, hanem józanul gondolkodjék, amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét..
ROMA 12,3.
Hit: igen, erre van nekem szükségem
- mondják sokan. És imádkozom is, hogy Isten adja meg nekem. De ezzel csak az
idődet vesztegeted. Nincs több értelme Istenhez imádkoznod hitért, mint annak,
hogy az ujjaiddal malmozol, azt a mondókát hajtogatva: Ragyogj, ragyogj kicsi csillag.
A hitért való imádkozás reménytelen vállalkozás és elpocsékolt idő, mert minden
hivő megkapta az isteni fajta hitnek egy bizonyos mértéket. Nem kell
megszerezned. Nem kell imádkoznod érte. Nem kell böjtölnöd érte. Nem kell jó
cselekedetekkel és jó magaviselettel kiérdemelned. Már a tied.
Pál nem a bűnösöknek irt,
hanem a hivőknek, a Római levélnek ebben a versében. Azt mondta: mondom mindenkinek
közöttetek [nem a világon mindenkinek], az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét.
Minden hivőnek van hite! Isten adta nekik!
Megvallás: Isten megadta
nekem a hit mértékét. Nekem megvan az isteni fajta hit egy mértéke! Isten ezt
már megadta nekem! Már megvan nekem.
Kenneth Hagin: Hitünk
tápláléka napi adagokban/
Készíts egy "Nem teszem" listát 2013-ra!
"Akik tehát
tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk, és ha valamit másképpen gondoltok, azt
is kijelenti majd Isten nektek; ellenben amire eljutottunk, aszerint járjunk" (Filippi 3:15-16.)
Képzeld el, hogy Isten azért
teremtett téged, hogy ennek a kornak a Michelangelo-ja légy, de te mindig olyan
dolgokkal -jó dolgokkal- vagy elfoglalva, amik a festés és szobrászat közelébe
se visznek téged.
Nem hagyhatod el Isten
tervét és alakítgathatod az életed,
mert így csak értéktelenebb dolgokat hajszolsz.
Micsoda csalódás lehet ez
Istennek, te és minden ember, akik áldottak lehetnétek, ha az eredeti célotokra
fókuszálnátok!
Ma csinálj egy listát azokról
a dolgokról, amiket nem fogsz megtenni 2013-ben! Töltsd meg a listát olyan
dolgokkal, amikről tudod, hogy nem passzolnak Isten céljaival az életedre
vonatkozóan, vagy amikről azt gondolod meg kell tenned, de Isten nem mondta,
hogy tedd meg.
Kérd Istent, hogy mutassa
meg, mik azok a dolgok, amiket az ő akarata szerint meg kell tenned, aztán
pedig minden mást tegyél át a "Nem teszem meg" listára! Utána menj tovább a cél felé, hogy megnyerd a
díjat, amit Isten neked szán. (Filippi 3:14.)
(Daily Hope by Jon Walker,
2011.12.26.)
http://napiremeny.blog.hu/2012/01/02/csinalj_egy_nem_teszem_meg_listat_2012_re
Bob Gass: Meghatározó pillanatok
„…válasszatok még ma…!”
(Józsué 24:15 NKJ)
Meghatározó pillanat volt,
amikor Józsué ezt mondta Izráelnek: „…válasszátok ki még ma, hogy kit akartok
szolgálni… De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!”.
Először is, az életünkben
előforduló meghatározó pillanatok megmutatják, hogy kik is vagyunk valójában. A
meghatározó pillanatok általában meglepetésként érnek, és valamilyen krízis
idején érkeznek, mint például egy személyes kudarccal való szembesülés, kiállás
egy népszerűtlen ügy mellett, panasz nélkül viselt szenvedés, vagy amikor a
bocsánatodat kérik, vagy esetleg amikor nehéz döntés előtt állsz. A meghatározó
pillanatokról néha észre sem vesszük, hogy valóban azok. Csak később,
visszatekintve értjük meg fontosságukat. Bárhogy is van, megmutatják, hogy kik
vagyunk.
Másodszor: a meghatározó
pillanatok másoknak is megmutatják, hogy kik vagyunk. Legtöbbször álarcot
viselünk, de a meghatározó pillanatokban erre nem vagyunk képesek. Az imázsunk
nem ér semmit. Sem az elszántságunk, sem a jó összeköttetéseink. Ilyenkor nincs
időnk sokat töprengeni a tetteinken. Bármi is van bennünk valójában, az mások
számára is egyértelműen kiderül. Ha vezető vagy, az emberek a meghatározó
pillanataidat látva tudják meg, ki vagy valóban, miért állsz ki, és miért éppen
te vezetsz. Így tudnak dönteni arról, kövessenek-e. Ha jól kezeled, egy
meghatározó pillanat életre szóló köteléket hozhat létre vezető és követő
között. Ha rosszul kezeled, az véget vethet a vezetői képességednek.
Harmadszor: a meghatározó
pillanatok döntik el, hogy mivé válunk. Egy meghatározó pillanat után többé már
nem leszel ugyanaz a személy. Ez azért van, mert a meghatározó pillanatok nem
megszokottak, és ilyenkor nem működik az, ami „normál” helyzetben működni szokott.
A meghatározó pillanatok olyanok, mint az útkereszteződések az életünkben –
lehetőséget adnak arra, hogy valamerre forduljunk, irányt változtassunk, új úti
célt keressünk. Alternatívákat és lehetőségeket nyújtanak. Ezekben a
pillanatokban választanunk kell. És ez a választás határozza majd meg, kik
vagyunk!
Guti Tünde: KI AZ, AKIT JÉZUS ISMER?
„Ha emberek vagy
angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a
zengő érc vagy pengő cimbalom. És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot
ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van
is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi
vagyok…”
A sokszor és sok helyen idézett I.
Kor. 13-at boncolgattam ma gondolatban. A szeretet himnuszaként ismert páli
levélszakasz írókat, költőket ihletett már meg, emberek lelkét bolygatta fel,
ahogy az enyémet is már annyiszor.
Ma ez a két szó vágott belém, mint
az ízeket, szöveteket a műtét során szétválasztó szike:
„Semmi vagyok.” Élesen hatolt,
pengeként, egyre mélyebbre, végül szívem hústáblái közé ért:
„Semmi vagyok!” Ezután szinte
azonnal feljött bennem az az ige, amit Jézus mond majd az ítélet napján, az
őrület határára zuhanó, rémült és kétségbeesett keresztyéneknek:
„Sohasem ismertelek titeket,
távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” Máté 7:23.
Lázas keresésemben, hogy ki
az, akit Jézus ismer, újabb bibliavers jutott eszembe, amit új parancsként
adott a Mester, tanítványainak:
„Úgy szeressétek ti is egymást,
ahogy én szerettelek titeket!” János 13:34.
Erről fogja megismerni Jézus az övéit, akikben ott él
az a szeretet, ami mennyei Atyánk lényére jellemző. Fontos az ismeret, fontosak
a Krisztus Testét építő szolgálati ajándékok, de leginkább az, hogy igazságban
és engedelmességben járjunk, és telve legyünk Isten szeretetével! Minden csodát
tud utánozni a Sátán, de a krisztusi szeretetet soha!
A hamarosan visszatérő Jézus a
szeretet által munkálkodó hitet keresi majd a földön: a Szent Szellem által a
szívünkbe árasztott valóságos szeretetről fog megismerni.
Semmi vagyok szeretet nélkül, vagyis Isten nélkül,
mert „Isten: SZERETET.
Végül még egy gondolat. A Károli
fordításban az „ismerni” szóval fejezi ki a Biblia a házastársak közötti intim
kapcsolatot is. Nem tanultam soha görögül, és teológiailag talán meg is
támadható, amit írok, de bennem a következő dolog világosodott meg:
Akit Jézus „ismer”, azzal
egyedülálló, bensőséges kapcsolata van. Mivel Ő az Igazság, önmagából adja
szent igazságmagját a szívünkbe, ami a szellemünk „méhe”. Az igazság megfogan
és gyümölcsöt terem. Ez a Szent Szellem gyümölcse bennünk.
Ahogy az emberi szervezet már a fogantatás
pillanatától magában hordozza az utánozhatatlan géneket, úgy a Szent Szellem
által bensőnkbe kódolt isteni gént is fel fogja ismerni Jézus. Viszont:
„Aki azt mondja:
"ismerem", de a parancsait nem tartja meg, az hazudik, és nincs meg
benne az igazság.” I. János 2:4.
Ismerni Jézust tehát egyenlő
azzal, hogy isteni szeretetben járva megtartjuk parancsolatait. Jézus pedig
megismer, ha az Isten számára valóságosan elkülönített, neki szentelt
szívünkben megtalálja a Tőle származó, egymástól elválaszthatatlan szeretetet
és igazságot. Ez pedig olyan, mint „a kohóban hétszer megtisztított
ezüst.” Zsoltárok 12:7.
Reinhard Bonnke: Isten célpontja
Egyszer egy igen éles
helyzetben Afrikában az Úr ezt mondta nekem: „Sátán kiemelt célpontja vagy,
hogy elpusztítson, AZONBAN nekem is kiemelt célpontom vagy, hogy megvédjelek.”
Mély béke árasztotta el a
lelkemet. „Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr nagy tetteit!” - írja a
zsoltáros, és ez igaz Isten minden gyermekére.
(R. Bonnke)
Pásztor Chris: A Hit
Készítette: József Balogh
És mit mondjak még? Hiszen
kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről,
Dávidról, Sámuelről és a prófétákról; Akik hit által országokat győztek le,
igazságot cselekedtek, az ígéreteket elnyerték, az oroszlánok száját betömték
(Zsidók 11:32-33)
Az Úr Jézus azt mondja, hogy
ha van annyi hited, mint egy mustármag, semmi sem kellene, hogy lehetetlen
legyen számodra (Máté 17:20). A hit a te valutád, hogy uralkodj a világodban. A
Biblia bizonyos férfiakról és nőkről beszél nekünk, akik az ő idejükben, a
hitükön keresztül uralták a világot (Zsidó 11:32-33).
A Zsidó levél tizenegyedik
fejezete adja nekünk a hit ezen nagyszerű férfiainak és nőinek néhány
mélyreható teljesítmények krónikáját arról, hogy hogyan győztek le
királyságokat és működtek igazságosságban, és hogyan álltak ki a
meggyőződésükért. Az ő hitük példaként szolgál számunkra a mai napon. Tetteik
megírattattak a mi inspirációnkra és épülésünkre, tudatják velünk, hogy mi is
meg tudjuk tenni ugyanezeket.
Nézzük, hogyan tükrözi ezt a
hozzáállást a hit egyik nagyszerű hőse – Józsué. Hit által, ő vezette Izrael
fiainak menetelését a megfélemlítő Jerikó falai körül hétszer, és a hetedik
forduló után, ahogy ők megadták a győzelmi kiáltást, a fenyegető falak
leomlottak. (Olvasd el: Józsué 6:16-20).
Minden nap győzelemben és
uralomban élhetsz a hiten keresztül. A Biblia figyelmeztet, “Hogy ne legyetek
restek, hanem követői azoknak, akik hit és békességes tűrés által öröklik az ígéreteket”
(Zsidó 6:12). Ábrahám, Izsák, Jákob, Dávid és a régi próféták, az Úr Jézus
Krisztus és az apostolok mind a hitnek példái számunkra, akiket követhetünk.
Szembe tudsz nézni és le tudod győzni az előtted álló akadályt azáltal, hogy
kimondod a hitnek a szavait. Hatásos változásokat tudsz elérni és nagyszerű
dolgokat tudsz megtenni a világodban a mai napon. Te is ki tudod nyilvánítani
az igazságosságodat és életet adhatsz a halott vagy reménytelen helyzeteknek.
Újra tudod éleszteni a
vállalkozásodat, ha az már nem működik vagy megtarthatod a növekedését
dicsőségről dicsőségre. Lehetsz nagymértékben kiváló a szolgálatban, az
elméleteidben, a karrieredben vagy a szakmádban és légy egy csoda a világodnak.
A hit a te valutád; urald
ezzel a világodat!
Megvallás
A hit Igéje a szívemben és a
számban van, és azáltal érvényesülök, hogy kimondom azt. Az életem Isten
kegyelmének a bizonysága és áldások aratása, mert hit által járok az Ő Igéjében.
Több vagyok, mint egy hódító, mert az én hitem a győzelem, amivel legyőzöm a
világot. Halleluja!
TOVÁBBI TANULMÁNYOK: Zsidó
11:1,6; Máté 17:20
Só és világosság 3.
Jorsits Attila,
A fény természetéhez tartozik, hogy ha táplálva van, akkor egyúttal látszódik is, ha látszódik, akkor tápláltatik. Létéhez szorosan hozzátartozik a célja betöltése.
“Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,13-16)
A só és a lámpás törvényszerűsége hasonló. Közös bennük, hogy céljuk betöltéséhez önmagukból adnak. Mit jelent ez a kereszténységre nézve? Önmegtagadást. Nézzük, hogy konkretizálja ezt Jézus a lámpás esetében:
“Lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”
A keresztények jó cselekedeteinek úgy kell látszódniuk a világban, hogy nyilvánvalóvá váljon, azokat nem humánumból, hanem Isten iránti hálából teszik. Ha ezt nem kommunikáljuk egyértelműen, akkor az igében olvasható Istennek járó dicsőítés elvész. Ezekből a jótettekből ráadásul nemcsak hogy nem származik haszon, gyakran egyenesen anyagi veszteséggel járnak. A világ számára ez jele annak, hogy a kereszténység nem az e világi javakért él. Lukács evangéliumában Jézus a sóról szóló rész előtt utal is erre:
“Így tehát, aki közületek nem mond le minden vagyonáról, nem lehet az én tanítványom.” (Lk 14,34)
A lámpás másik törvényszerűsége: ha ég, akkor világít; ha világít, akkor ég. E kettő egymástól elválaszthatatlan. A véka ezt az összefüggést megszüntetni nem tudja, de értelmetlenné teszi.
Mielőtt továbbmegyünk, időzzünk el egy kicsit ennél a bizonyos vékánál. A görög szövegben
modiosztolvasunk, ami egy ókori mértékegység (kb. 8-9 liter). A véka pedig egy régi magyar mértékegység, ami a modioszhoz hasonlóan idővel egymeghatározott űrtartalmú edény nevévé vált, tehát a fordítás nagyon találó. Fontos, hogy az elnevezésből egyáltalán nem következtethetünk az edény anyagára. Néhány magyarázat a véka asszociációját követve – gyakran gyúlékonyak voltak – a letakart lámpa által lángra kapó modioszokról beszél, de ez az elképzelés nem igazolható. Modioszt ugyanis készítettek agyagból,sőt a tehetősebbek vagy kereskedők számára fémből – általában bronzból – is. Hogy itt Jézus melyikről beszél, nem tudjuk, amit viszont biztosan állíthatunk, az az, hogy a letakart lámpást értelmetlennek tartja.
A lámpa persze világít a véka alatt, de mi értelme a fényének? Mi értelme a létezésének? Nem világító kereszténység nem létezik – hiszen ha meg van gyújtva, akkor világít –, csak olyan, amelyikneknem látszik a fénye. Márpedig ha nem látszik, akkor nincs semmi értelme. Akkor nem hívja fel a figyelmet Istenre, az Ő adományaira, az Ő művére a hívő ember életében – nem tölti be célját. És hát, mi tagadás, jaj nekünk, ha ilyen célja vesztett keresztények vagyunk: nem sok idő, és a fényünk, amit gondosan eltakartunk a világ elől, elhal.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)