Róm. 13,1 Mindenki engedelmeskedjék [rendelje és vesse alá magát]
a felső hatalmasságoknak [a felettes
hatalmaknak; a hatalom képviselői és gyakorlóinak; a hatalmon lévőknek]
mert nincs hatalmasság, [vagyis hatalom
mástól] hanem csak Istentől: és amely hatalmasságok vannak, az Istentől
rendeltettek, [és a létező hatalmak Isten
által állnak fenn a maguk viszonylagos állásában]*
*A felettes világi
hatalmaknak való engedelmességre újra és újra figyelmeztet a Szent Szellem: „Emlékeztessed őket, hogy a fejedelemségeknek és hatalmasságoknak (vagyis
hatalmon lévő elöljáróknak) engedelmeskedjenek, és legyenek készek
minden jó cselekedetre” (Tit. 3,1)
És nemcsak
engedelmeskedni kell, hanem: „Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak
könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért. Királyokért
és minden méltóságban levőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk,
teljes istenfélelemmel és tisztességgel. Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk
színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az
igazság megismerésére” (1Tim. 2,1-4)
Mert azt akarja
az Úr, hogy zavartalanul hirdethessük az Úr Jézusban való megmenekülést minden
embernek: „Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én
Uram, az ÚR -, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen” (Ez. 18,23)
Ezért: „Tisztességesen
éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket, mint
gonosztevőket, a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent a
meglátogatás napján. Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek az
Úrért: akár királynak, mint felebbvalónak; akár a helytartóknak, mint akiket ő
küld a gonosztevők megbüntetésére és a jót cselekvők megdicsérésére. Mert Isten
akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek
tudatlanságát, mint szabadok: nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság
takarójául használják, hanem mint Isten szolgái” (1 Pét. 2,12-16)
A lázadás és
forradalom nem Istentől van, ezért aki az Úré, az tartózkodjon tőle: „Féljed,
fiam, az Urat és a királyt, és felforgatók közé ne keveredj! Mert
hirtelenséggel feltámad az ő nyomorúságuk, és e két rendbeliek büntetését ki
tudja?” (Péld. 24,21-22)
Hiszen minden
hatalom és erő Istené, Ő dönt a világi hatalmasságokról is: „Szóla Dániel,
és monda: Áldott legyen az Istennek neve örökkön örökké: mert övé a bölcsesség
és az erő. Ő szabja meg a különböző időket és alkalmakat. Királyokat taszít el,
és királyokat támaszt. Ő ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt a nagy
tudósoknak” (Dán. 2,20-21)
A testté lett Ige
– az Úr Jézus – is kijelenti, hogy minden hatalom Istentől van: „Pilátus
ekkor így szólt hozzá: „Nekem nem felelsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra,
hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy megfeszíttesselek?”
Jézus így válaszolt: „Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott
volna neked: ezért annak, aki engem átadott neked, nagyobb a bűne” (Ján.
19,10-11).
Róm. 13,2 Azért, aki ellene támad [vagy szembeszáll] a
hatalmasságnak, [vagyis a hatalomnak]
az Isten rendelésének támad [Isten
rendelésének szegül] ellene; akik
pedig ellene támadnak, [és akik
ellenállnak, és szembeszegülnek] önmaguknak ítéletet szereznek [vagyis
ítéletet vonnak magukra].
Róm. 13,3 Mert a fejedelmek [az elöljárók, akik uralkodnak] nem a jó, hanem a rossz [a
gonosz, káros, ártalmas] cselekedetnek rettegésére [és elrettentésére] vannak. Akarod-e pedig, hogy ne félj [és ne rettegj] a hatalmasságtól? [vagyis a hatalomtól] Cselekedjed a jót,
és [elismerésed, és] dicséreted lesz attól*
*Mert: „Aki megtartja a parancsolatot, nem ismer
nyomorúságot, és a bölcsnek elméje megért mind időt, mind ítéletet” (Préd. 8,5).
Róm. 13,4 Mert Isten szolgája [Isten eszköze] ő a te javadra. Ha pedig a gonoszt [a rosszat, károst, ártalmast]
cselekszed, [és teszed] félj [és rettegj]. Mert nem ok [és cél] nélkül
[nem hiába, és nem véletlenül, alaptalanul,
feleslegesen, nem a látszat kedvéért] viseli a fegyvert. Mert Isten szolgája, [Isten eszköze, hogy a gonosztevőt
megbüntesse, és igazságot
szolgáltasson] bosszúálló
a haragra [hogy megtorlója legyen] annak, aki gonoszt [vagyis rosszat, károst, ártalmast]
cselekszik.
Róm. 13,5 Annakokáért szükség engedelmeskedni, nem csak a
haragért, [Alá kell tehát magadat vetned
neki nemcsak a büntetés miatt] hanem a lelkiismeretért is*
*Pál apostol ezzel
az utasítással küldi el Tituszt a hívőkhöz:
„Emlékeztesd őket arra, hogy rendeljék
alá magukat a hatóságoknak és a felsőbbségeknek: engedelmeskedjenek, és legyenek
készek minden jó cselekedetre” (Tit.
3,1).
Róm. 13,6 Mert azért fizettek adót is [ez tulajdonképpen azt fejezi ki, hogy visszafizet, visszaszolgáltat
valamit abból, amit az élete fenntartásához közvetve, vagy közvetlenül kap];
mivelhogy Istennek szolgái ők [akik
behajtják, és], kik ugyanabban [az
Isteni szolgálatban] foglalatoskodnak [állandóan és szorgalmasan].
Róm. 13,7 Adjátok meg azért mindenkinek, amivel tartoztok: [ami jár neki, ami megilleti] akinek az adóval, a [kirótt,kiszabott] adót akinek
a vámmal, a vámot, akinek a félelemmel [vagyis
ami benne félelmet kelt], a félelmet; [akinek
hódolattal, annak a hódolatot] akinek a tisztességgel [és megbecsüléssel], a tisztességet [a megbecsülést]*
*A vallási vezetők
küldöttei megkérdezték az Úr Jézust: „Mondd meg tehát nekünk, mi a véleményed: szabad-e adót
fizetni a császárnak, vagy nem?” …Mutassatok nekem egy adópénzt!” Azok
odavittek neki egy dénárt. Jézus megkérdezte tőlük: „Kié ez a kép és ez a
felirat?” „A császáré” - felelték. Jézus erre kijelentette: „Adjátok meg tehát
a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené” (Mt. 22,17-21) .
Róm. 13,8 Senkinek semmivel ne tartozzatok [ne
legyetek adósok] hanem csak azzal, hogy egymást [az ugyanabból a fajtából valót, vagyis a Krisztusit] szeressétek. [kölcsönös szeretettel; (agapaó): SZERET önzetlenül, a
másik érdemeitől függetlenül] mert aki szereti a felebarátját [az embertársát, vagyis a különböző,
„másféle” más fajtából való (Ádámi); idegent] a törvényt [Isten útmutatását, tanítását, amelyet az
Igében jelentett ki] betöltötte. [beteljesítette, megvalósíttotta, tartalmat
adott neki]*
*Az Úr Jézus
kijelentése a legfontosabb, - sőt az egyetlen – parancsolatról: „… úgy]: Szeresd
[önzetlenül, érdemeitől függetlenül] felebarátodat [vagyis
a közelálló személyt, az embertársadat, a szomszédodat, a másik, a különböző; a
„másféle” más fajtából való az ádámi idegent], mint [saját] magadat. E
két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták [Más fordítás: E két parancsolaton
függ, és ezen alapszik az egész törvény és a próféták]” (Mát. 22,39-40).
Az Úr Jézus a tanítványaitól
búcsúzva kijelentette, hogy miről ismerhetők fel az Övéi: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint (és
ahogyan) én szerettelek titeket, úgy
szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg (és fogja megtudni) mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok,
ha egymást szeretni fogjátok” (Ján.
13,34-35).
„Ez az én parancsolatom, hogy (úgy) szeressétek
egymást, amiképpen (és ahogyan) én szerettelek
titeket” (Ján. 15,12).
„A parancs célja tehát a
tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó
szeretet” (1 Tim. 1,5).
„Mert: az egész törvény ebben az egy
igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Gal. 5,14).
Ez a
királyok Királyának törvénye: „Ha
ellenben megtartjátok (és betöltitek) a királyi törvényt az Írás szerint: Szeressed felebarátodat,
mint tenmagadat, jól (és helyesen) cselekesztek”
(Jak. 2,8).
Mert:
„A gyűlölet viszályt teremt, de minden vétket elfedez (befed, betakar, elrejt, eltitkol) a szeretet” (Péld. 10,12).
Tehát: „Amit akartok azért [és amit szeretnétek tehát], hogy az emberek ti veletek cselekedjenek [megtegyenek,
és bánjanak], mindazt ti is úgy [és
ugyanazt] cselekedjétek [és tegyétek
meg] azokkal [vagyis velük]; mert ez a törvény és [ezt tanítják] a próféták [Más fordítás: Ez a törvény
és a próféták tanításának lényege]” (Mát. 7,12).
Róm. 13,9 Mert ez: Ne paráználkodjál [vagyis ne légy házasságtörő] ne ölj, ne orozz, [és ne lopj] hamis tanúbizonyságot ne
szólj, ne kívánd [a másét]* és ha valamely más parancsolat van, ebben az igében
foglaltatik egybe: [vagyis egy egészbe
foglalja ez az egy ige] Szeressed
felebarátodat [vagyis a közel levő embert, szomszédot, embertársadat] mint tenmagadat. [vagyis mint saját magadat]**
*Ne légy
házasságtörő… mint önmagadat: a görög szövegben ezen a helyen a
parancsolatok nem felszólító (tiltó) módban, hanem jövő idejű kijelentő
mondatokként állnak, így: nem fogsz házasságot törni! Nem fogsz ölni! Nem fogsz
lopni! Stb. Szeretni fogod embertársadat, mint önmagadat!
**Így hangzik a
prófécia: „Jaj
azoknak, akik álnokságot és gaztetteket terveznek fekvőhelyükön, és kora reggel
végrehajtják, mert van hozzá hatalmuk! Megkívánják a mezőket és elrabolják, és
a házakat és elszedik; és nyomorgatják a gazdát, és az ő házanépét az embert és
az ő örökségét!” (Mik. 2,1-2)
Az Úr Jézus így
foglalja össze az összes parancsolatot: „Amit akartok azért, hogy az emberek
tiveletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a
törvény és a próféták (Mát.
7,12).
Róm. 13,10 A [felebaráti]
szeretet [(agapé): az isteni szeretet] nem illeti gonosszal a felebarátot.
[és nem szerez az embertársnak gonosz
bántalmazást, és nem tesz rosszat] Annakokáért a törvénynek betöltése a
szeretet [tehát a szeretettel teljesen
betöltjük a törtvényt]*
*A törvény
betöltését – beteljesítését – így magyarázza az apostol: „A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és
képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet” (1 Tim. 1,5).
Az igazi (isteni)
szeretet pedig: „A szeretet hosszútűrő (türelmes), kegyes
(jóságos); a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem
fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül (Nem viselkedik bántóan), nem
keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt (a
rosszat), Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent
elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr”(1 Kor. 13,4-7).
Mert: „A gyűlölet viszályt teremt, de minden vétket elfedez a szeretet”
(Péld. 10,12).
Róm. 13,11 Ezt pedig cselekedjétek, tudván [felismerve] az időt, hogy ideje [jelen van] már [a ti időtök az üdvösség bekövetkezésére]. Hogy az álomból [szellemi kábultságból] felserkenjünk [felébredve
fölkeljünk]. Mert most [a küszöbön áll, vagyis] közelebb van hozzánk az
üdvösség* mint amikor hívőkké lettünk**
*Üdvösség: a bűnbocsánat, megmenekülés (rossztól,
veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta
problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből,
gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság;
jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság,
megtartatás.
**És az apostol így
folytatja: „Ezért mondja: „Ébredj fel, aki alszol,
támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus” (Eféz. 5,14)
„Ezt pedig
azért mondom, testvéreim, mert a hátralevő idő rövidre szabott” (1 Kor.
7,29)
„Ti mindnyájan
világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a
sötétségé! Akkor ne is aludjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok.
Mert akik alusznak, éjjel alusznak, és akik megrészegednek, éjjel részegednek
meg. Mi azonban, akik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek
és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe” (1
Thess. 5,5-8)
Már Ézsaiás így
prófétál: „Így szól az Úr: Jókedvem idején én meghallgattalak, és a
szabadulás (üdvösség) napján segítettelek; megtartlak, és nép
szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet, és kioszd az elpusztult
örökségeket; Mondd a foglyoknak: Jöjjetek ki! - a sötétségben levőknek:
Jöjjetek a napvilágra! Útközben lesz élelmük, még a kopár hegyeken is lesz
legelőjük” (Ésa. 49,8-9)
Hát: „Kelj fel, tündökölj,
mert eljött világosságod, rád ragyogott az ÚR (Jehova) dicsősége. Bár még
sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az
ÚR (Jehova), dicsősége meglátszik rajtad. Világosságodhoz
népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez” (Ésa. 60,1-3).
Róm. 13,12 Az éjszaka elmúlt, a nap [vagyis a nappal] pedig elközelgett; [közel jött] vessük el [és
tegyük hát félre] azért a
sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság [a fény] fegyvereit*
*Az apostolok így
figyelmeztetik a hívőket: „Ne
tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja
aratni is: mert aki a (hús)testének vet, az a (hús)testből arat majd
pusztulást; aki pedig a Szellemnek vet, a Szellemből fog aratni örök életet” (Gal. 6,7-8)
„Vessétek le a régi élet szerint való
óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; Megújuljatok pedig
a ti elméteknek szelleme szerint, és öltsétek fel az új embert, aki Isten
tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett” (Eféz. 4,22-24)
„és ne vegyetek részt a sötétség haszontalan
cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket” (Eféz. 5,11)
Hiszen: „Micsoda gyümölcsét vettétek [termett
ez] azért akkor azoknak, amiket most
szégyenletek? Mert azoknak a vége halál” (Róm. 6,21)
„Mert egykor sötétség voltatok, most
azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei” (Eféz. 5,8)
„tisztaságban, ismeretben, türelemben,
jóságban, Szent Szellemben, képmutatás nélküli szeretetben, az igazság
igéjével, Isten erejével, az igazság jobb és bal felől való fegyvereivel” (2 Kor. 6,6-7)
„Mert (hús)testben élünk, de nem (hús)test
szerint hadakozunk; hadakozásunk fegyverei ugyanis nem (hús)testiek, hanem
erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására” (2 Kor. 10,3-4)
„Mi…, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk éberek, vegyük magunkra a hit és a
szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét” (1 Thess. 5,8)
És: „Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok
az ördög mesterkedéseivel szemben. Mert nem vér és (hús)test ellen van nékünk
tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet
sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a
magasságban (epuraniosz = égitesteken) vannak. Éppen ezért vegyétek fel
az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent
leküzdve megállhassatok. Álljatok hát elő, körülövezvén derekatokat
igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába, felsaruzva a
lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével. Mindezekhez
fölvévén a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát
megolthatjátok; Az üdvösség sisakját is fölvegyétek, és a Szellemnek kardját,
amely az Isten beszéde: Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden
időben a Szellem által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal
és könyörgéssel minden szentekért” (Eféz. 6,11-18).
Róm. 13,13 Mint nappal, ékesen [tisztességesen, becsületesen, őszintén] járjunk. Nem tobzódásokban [tivornyázásban,
zavargás és kicsapongásban] és
részegségekben. [ne evés-ivásban, dorbézolásban, dáridózás és mulatozásban;
dőzsölésben] nem bujálkodásokban [együttélésben; ágyrajárásban] és feslettségekben, [kicsapongásban; (meg nem engedett nemi
kapcsolatban és gátlástalan, féktelen viselkedésben; kéjsóvárgásban] nem
versengésben és irigységben: [ne
civakodásban (viszálykodásban;
féltékenységben; hivalkodásban; vetélkedésben)]*
*Az Úr Jézus
figyelmeztet az Ő eljövetelére: „De
vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek tobzódásnak,
részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jöjjön az a
nap, mint valami csapda. Mert úgy fog rátörni mindazokra, akik a föld színén
laknak. Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy
kimenekülhessetek mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az
Emberfia előtt” (Luk. 21,34-36)
Az apostolok sem
szűnnek meg figyelmeztetni a hívőket: „Éppen azért: Ne részegeskedjetek,
mert a borral léhaság jár együtt, hanem teljetek meg Szellemmel” (Eféz.
5,18)
„hogy többé ne
emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le (hús)testi életetek
hátralevő idejét. Bizony, elég volt abból, hogy a múltban a pogányok szokása
szerint kicsapongásokban, kívánságokban, részegeskedésekben, dorbézolásokban,
tivornyázásokban és szentségtelen bálványimádásokban éltetek. Azért haragusznak
rátok, sőt káromolják Istent, mert nem rohantok velük együtt a kicsapongásnak
ugyanabba a posványába” (1 Pét. 4,2-4)
A Szent Szellem már
Izráel fiait is így figyelmeztette: „Ne
tarts a bor mellett dőzsölőkkel, se a falánk húsevőkkel!” (Péld. 23,20)
Mert: „Jaj azoknak, akik jó reggelen részegítő
ital után futkosnak, és mulatnak estig, és bor hevíti őket: Citera és lant,
dob, fuvola és bor mellett lakmároznak, de az ÚR tetteit nem veszik észre,
kezének munkáját nem látják meg” (Ésa.
5,11-12)
Róm. 13,14 Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a
(hús)testet ne tápláljátok a kívánságokra [és
ne dédelgessétek, és ne úgy
gondozzátok, és ápoljátok
(hús)testeteket, hogy bűnös kívánságokra gerjedjen]*
*Azért kell
bemerítkezni a Szent Szellembe:
„Hogy levetkezzétek ama
régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai
miatt; újuljatok meg szellemetekben és elmétekben, És felöltözzétek amaz új embert,
mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben” (Ef.
4,22-24)
„Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Gal.
3,27)
És: „Akik
pedig Krisztus Jézuséi, a (hús)testet megfeszítették szenvedélyeivel és
kívánságaival együtt. Ha Szellem szerint élünk, Szellem szerint is járjunk” (Gal.
5,24-25)
A cselekedeteitek
mutassák ezt meg: „Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai,
szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot,
szelídséget, hosszútűrést” (Kol. 3,12).