Róm. 7,1 Avagy nem tudjátok-é [nem értitek-e] atyámfiai, [testvéreim]
mert törvényismerőkhöz szólok, hogy a törvény [csak annyi ideig] uralkodik [csak
addig van hatalma] az emberen, amíg él?
Róm. 7,2 Mert a férjes asszony, míg él a férj [a férfi jelenti az
érettkoru embert is, ellentétben a gyermekkel] ehhez van kötve [vele
van összekapcsolva] törvény
szerint. [hiszen a férj hatalma alatt élő, férfinek alávetett nőt is
a törvény csak az élő férjhez köti]. De ha meghal a férj, felszabadul [vagyis
feloldoztatott] az asszony [az
asszony szó többnyire szellemi tekintetben a női jellemet és modort jelöli; de
jelenti a nőnemű emberi lényt] a férj törvénye alól.
Róm. 7,3 Azért tehát az ő férjének életében paráznának [vagyis
házasságtörőnek / szövetségtörőnek] mondatik, ha más
férfihoz megy, ha azonban meghal a
férje, szabaddá lesz a törvénytől, [vagyis
megszabadul a törvényes kötöttségtől] úgy hogy nem lesz parázna [azaz házasságtörő / szövetségtörő], ha más
férfihoz megy*
*Az Úr Jézus kijelentése a házasságról, és a házasság szereplőiről: „Mondom pedig
néktek, hogy aki elbocsátja feleségét [és aki elválik feleségétől], hanemha paráznaság miatt [kivéve, ha az
asszony hűtlen lett hozzá és házasságtörést követett el], és mást vesz el [feleségül], házasságtörő
[az maga is házasságtörést követ el]; és
aki elbocsátottat vesz el [elvált
nővel köt házasságot], az is házasságtörő [az maga is
házasságtörővé lesz]” (Mát. 19,9).
Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Onnan pedig
felkelvén (és elindulva) Júdea
határaiba méne, a Jordánon túl való részen által; és ismét sokaság gyűl vala
hozzá; ő pedig szokása szerint ismét tanítja vala őket. És a farizeusok
(is) hozzámenvén megkérdezék tőle, ha
szabad-é férjnek feleségét elbocsátani, kísértvén őt. Ő pedig felelvén, monda
nékik: Mit parancsolt néktek Mózes? Ők pedig mondának: Mózes megengedte, hogy
váló levelet írjunk, és elváljunk. És Jézus felelvén, monda nékik: A ti
szívetek keménysége (azaz a
szellemi érzékelés hiánya, szegényes volta) miatt írta néktek ezt a parancsolatot; De a teremtés kezdete óta
férfiúvá és asszonnyá teremté őket az Isten. Annakokáért elhagyja az ember az ő
atyját és anyját; és ragaszkodik a feleségéhez, És lesznek ketten egy testté!
Azért (ők) többé (már) nem két, hanem egy (hús)test. Annakokáért amit az Isten egybe szerkesztett (és egybekötött), ember el ne válassza.
És odahaza az ő tanítványai ismét megkérdezék őt e dolog
felől. Ő pedig monda nékik: Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el (feleségül), házasságtörést
követ el az ellen. Ha pedig a feleség hagyja (bocsátja) el a férjét és mással kel egybe (és
máshoz megy férjhez szintén), házasságtörést
követ el” (Márk. 10,1-12).
A
kijelentés fontossága miatt újra és újra megismétli az Úr: „Megmondatott továbbá: Valaki elbocsátja [és elküldi] feleségét [és elválik feleségétől], adjon néki elválásról való levelet. Én pedig
azt mondom néktek: Valaki elbocsátja feleségét
[és aki elválik a feleségétől], paráznaság
okán kívül [a paráznaság esetét kivéve], paráznává teszi azt [és okot ad neki a házasságtörésre;
házasságtörővé teszi]; és aki elbocsátott
asszonyt vészen el [feleségül; és összeházasodik vele], paráználkodik [az is házasságot tör]”
(Mát. 5,31-32)
Az
Úr az apostolon keresztül folytatja a kijelentést: „Azoknak pedig, akik házasságban vannak, [házasságban élnek; akiknek van házastársuk] hagyom [és parancsolom; rendelem;
utasítást adok] nem én, hanem az Úr, hogy
az asszony [vagyis a feleség]
férjétől ne(hogy) elváljék. [és a feleség ne hagyja el férjét]. Hogyha
pedig elválik is, [vagy ha mégis elhagyná] maradjon házasság nélkül, vagy béküljön meg [rendezze el a
nézeteltérést] férjével; és a férj se
bocsássa el a feleségét. [nehogy elhagyja]” (1 Kor. 7,10-11).
És megismétli az apostol: „Az asszonyt törvény köti, [le van kötve;
össze van kapcsolva] míg férje él, de ha
férje meghal, [vagyis elalszik] szabadon [felszabadul, és] férjhez mehet, akihez akar, de csak az Úrban. De
boldogabb, ha úgy [ha ilyen állapotban]
marad, az én véleményem szerint; [ez a
tanácsom; az én értelmem szerint] pedig hiszem, [és úgy vélem] hogy bennem is Istennek Szelleme van. [én is az Isten Szellemének birtokában vagyok]”
(1
Kor. 7,39-40).
Ugyanis: „Tisztességes minden tekintetben a házasság (és legyen megbecsült mindenki előtt) és a szeplőtelen házaságy (és a
házasélet legyen tiszta). a paráznákat
pedig és a házasságrontókat (a házasságtörőket) megítéli az Isten” (Zsid. 13,4).
„És azt mondjátok: Miért? Azért, mert az ÚR a tanúja
annak, hogy hűtlen lettél ifjúkorodban elvett feleségedhez, pedig ő a társad, feleséged, akivel szövetség köt össze. Egy ember se tesz ilyent,
akiben maradt még szellem. De mire is törekszik az ember? Arra, hogy utódot
kapjon Istentől. Vigyázzatok azért magatokra, és ne legyetek hűtlenek
ifjúkorotokban elvett feleségetekhez! Gyűlölöm (és megvetem)
azt, aki elválik feleségétől - mondja az ÚR, Izráel Istene -, mert erőszak (és
gonoszság) tapad ruhájára - mondja a Seregek
Ura. Vigyázzatok magatokra, ne legyetek hűtlenek!” (Malak. 2,14-16).
Mert
aki házasság – vagyis szövetségtörő – lesz, azaz: „Aki elhagyja ifjúkorának társát, és megfeledkezik az Isten előtt
kötött szövetségről. …a halálra hanyatlik az ő háza, és az ő ösvényei az élet
nélkül valókhoz…” (Péld. 2,17-19).
Mert
Isten kezdettől így: „Teremté … az Isten
az embert az ő képére (a maga képmására), Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket” (1
Móz. 1,27)
„Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő
anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy (hús)testté” (1 Móz. 2,24).
Róm. 7,4 Azért atyámfiai, [testvéreim]
ti is meghaltatok a törvénynek [vagyis a
törvény számára] a Krisztus teste (szóma = személye, lényege, ereje)
által hogy legyetek máséi: azé [vagyis hogy ahhoz tartozzatok Krisztus
testében (szóma: személyében)], aki a halálból feltámasztatott, [és életre kelt] hogy gyümölcsöt
teremjünk Istennek*
*Pál apostol
megvallása, és tanítása: „Mert én a törvény által meghaltam a
törvénynek, hogy Istennek éljek. [Más
fordítás: Mert engem a törvényen keresztül ölt meg a törvény, hogy Istentől
legyen az életem]. Krisztussal együtt
megfeszíttettem [oszlopra szegeztettem]. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig
most (hús)testben élek, az Isten
Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta [és feláldozta] érettem” (Gal. 2,19-20).
Újra és újra arra
tanít az Úr, hogy: „Ezért tehát ti is
azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a
Krisztus Jézusban” „Hiszen a bűn nem fog uralkodni rajtatok, mert nem a
törvény, hanem a kegyelem alatt (Isten
öröme és jótéteménye, felmentése,
uralma alatt éltek)” (Róm. 6,11.14).
„…mivel azt tartjuk, hogy
ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg
mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük
meghalt és feltámadt” (2Kor.
5,14-15).
Mert Krisztus az: „Aki adta
[feláldozta] önmagát a mi bűneinkért [céltévesztésünkért].
Hogy kiszabadítson [kiragadjon;
kimentsen; kivegyen; kiemeljen] minket
[magának] e jelenvaló gonosz [nyomorúságos,
nehéz; szűkös; tökéletlen, alkalmatlan; beteg; káros, veszélyes, ellenséges;
züllött] világból. [a
jelen világ gonoszságából; gonosz korszakból
/aion: világkorszak, létkor/] az Istennek és a mi Atyánknak akarata
[rendelése; elhatározása] szerint” (Gal. 1,4).
„hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten
akarata szerint éljétek le (hús)testi
életetek hátralevő idejét” (1Pt. 4,2).
Róm. 7,5 Mert mikor a (hús)testben voltunk, [és a hústest szerint éltünk] a bűnök
indulatai a törvény által dolgoztak
a mi tagjainkban, [vagyis a törvény által
szított, és fölébresztett bűnös szenvedélyek,
és az emiatt fájdalommal járó érzelmek működtek, hatottak, és dolgoztak
testrészeinkben, amelynek velejárói: baj, csapás, szenvedés] hogy
gyümölcsözzenek [vagyis gyümölcsöt
érleljenek] a halálnak*
*És folytatódik a
kijelentés: „Micsoda gyümölcsét vettétek [termett
ez] azért akkor azoknak, amiket most
szégyenletek? Mert azoknak a vége [az eredménye] halál” (Róm.
6,21).
„Mert, ha (hús)test [kívánata] szerint éltek, meghaltok [minden bizonnyal be fog következni a
halálotok] de ha a (hús)test cselekedeteit [tetteit] a Szellem által megöldöklitek, [a
halálba viszitek; halálra juttatjátok] éltek.
[de ha a Szellemmel azt, amit a hús művel, megölitek, élni fogtok]” (Róm. 8,13).
Ezért: „Mondom pedig [intelek
titeket], Szellem szerint járjatok [és
éljetek], és a (hús)testnek kívánságát [vágyát, szenvedélyét] véghez ne vigyétek. [és ne
teljesítsétek];
»Ezért azt javaslom, engedjétek, hogy a Szent
Szellem irányítsa a viselkedéseteket. Akkor bűnös természetetek kívánságai nem
fognak érvényesülni«;
Mert a test [a hús kívánsága] a
Szellem ellen törekedik, a Szellem pedig a (hús)test ellen [vagyis a
Szellem kívánsága a húsé ellen fordít titeket]; ezek pedig egymással ellenkeznek
[viaskodnak], hogy
ne azokat cselekedjétek, amiket akartok. [és amit szeretnétek];
»Mert a bűnös természet a Szent Szellem ellen
támad, a Szent Szellem pedig a bűnös természetünk ellen. Ezek tehát állandó
harcban állnak egymással. Ebből következik, hogy nem azt teszitek, amit
szeretnétek. Mert a (hús)test
arra vágyik, ami a Szellem ellen(ére) van, a Szellem pedig ami a (hús)test
ellen(ére) van. Mert ezek egymással ellenkeznek (és ellentétben állnak), hogy
ne azokat tegyétek, amiket akartok«” (Gal. 5,16-17).
„Mert a (hús)test
szerint valók [élők (a húshoz
igazodók)] a (hús)test dolgaira gondolnak. [a hús dolgain
jár az eszük; a hústest dolgaira összpontosítanak; (A (hús)testi ember bizony
(hús)testiekre vágyik) törekszik, ragaszkodik, és teljesen lekötik a hús dolgai, ügyei,
vágyai] a
Szellem szerint valók pedig a Szellem
dolgaira. [de a Szellemhez igazodók a Szellem
dolgaival törődnek (a szellemi ember ellenben szellemiekre törekszik)]. Mert
a (hús)testnek gondolata [kívánsága;
törekvése; okossága; bölcsessége; a hústest gondolatvilága; észjárása] halál [halálra visz; (vezet)]; a Szellem gondolata [vágyódása;
törekvése; okossága; bölcsessége; gondolatvilága; észjárása] pedig élet és békesség. [mert az
elmének a hústestre való irányítása halált jelent, de az elmének a szellemre
való irányítása életet és békét jelent].
Mert a (hús)test gondolata
[bölcsessége; törekvése; észjárása; gondolatvilága; vágya] ellenségeskedés [ellenszegülés] Isten
ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, [nem veti alá
magát] mert nem is teheti. [sőt nem
is képes rá, mert az természete ellen
van; (mert az elmének a hústestre irányítása ellenségeskedést jelent
Istennel, mivel nincs alárendelve Isten törvényének, hisz nem is lehet)].
Akik pedig (hús)testben
vannak, [hústest szerint
élnek] nem lehetnek kedvesek Isten előtt [Istennek nem tetszhetnek; nem is törekednek, hogy örömet okozzanak, hogy
tetszenek]” (Róm. 8,5-8).
Az embernek kell eldöntenie,
hogy melyik utat válassza, de a választás következményeivel együtt: „Ne
tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt
fogja aratni is: mert aki a (hús)testének vet, az a (hús)testből arat
majd pusztulást; aki pedig a Szellemnek vet, a Szellemből fog aratni örök
életet” (Gal. 6,7-8).
Mert: „Senki sem szolgálhat [senki sem lehet rabszolgája] két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli [ellenszenvet érez iránta], és
a másikat szereti [teljesen
odaszánja magát]; vagy az egyikhez
ragaszkodik [tiszteli], és a másikat
megveti [megutálja, lenézi, lekicsinyli]…” (Mát.
6,24).
És folytatódik a
figyelmeztetés: „Ne [engedjétek,
hogy] uralkodjék… a bűn a ti halandó [mulandó] testetekben [személyetekben,
ami ki van téve a halálnak] hogy
engedjetek néki az ő kívánságaiban [vágyainak]”
(Róm. 6,12).
Pál apostol példát ad a testi
vágyak elleni harcról: „... megsanyargatom,
és szolgává teszem a testemet (az énemet), hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a
küzdelemre” (1Kor. 9,27).
Ti is: „Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a
paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a
kapzsiságot, ami bálványimádás.” (Kol.
3,5)
Péter apostol is felhívja a hívők figyelmét: „Szeretteim, kérlek titeket, mint
jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a (hús)testi vágyaktól, amelyek az élet ellen harcolnak” (1Pt. 2,11).
Már Dávid ezt kéri az Úrtól, egyben kijelentve,
hogy hogyan tudjuk megtartóztatni magunkat a testi vágyaktól: „Vezéreld
utamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék
rajtam!” (Zsolt. 119,133)
Róm. 7,6 Most pedig megszabadultunk [és felszabadultunk, mentesültünk, feloldoztattunk] a törvénytől, [vagyis a törvény hatálya alól] minekutána meghaltunk arra nézve,
[vagyis a törvény számára] amely
által lekötve tartattunk; [és ami fogva
tartott bennünket] hogy szolgáljunk a Szellemnek újságában [újszerűségében,
és új voltában] és nem a betű óságában. [s ezért új Szellemben szolgálunk, nem az Írás elavult régi
betűvilágában]*
*Pál apostol
megvallása / követésül minden igehirdető / számára arról, hogy Isten tesz
alkalmassá a Szellem szerinti szolgálatra:
„Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy
bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van. Ő
tett alkalmassá minket arra, hogy az újszövetség szolgái legyünk, nem betűé,
hanem Szellemé, mert a betű megöl, a Szellem pedig megelevenít” (2 Kor.
3,5-6)
De
ez a szolgálat: „…nem azé, aki
akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené” (Róm.
9,16).
Róm. 7,7 Mit mondunk tehát? A törvény bűn-é? (vagyis céltévesztés-e) Távol legyen: sőt
inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a [a gonosz] kívánságról sem tudtam volna,
[és a vágyat a mohó kívánást sem ismerném] ha a törvény nem mondaná: Ne kívánd*
*Mert a törvény így
szól: „Ne
kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se
szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a te
felebarátodé” (2 Móz. 20,170).
Az apostol levonja
a következtetést: „Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből [olyan tettekből,
melyekkel a törvényt akarja betölteni] egy
(hús)test sem igazul meg Őelőtte
[Isten előtt]: mert a bűn ismerete [felismerése] a törvény által vagyon” (Róm. 3,20)
Róm. 7,8 De a [tiltó]
parancsolat által a bűn [vagyis
a cél elvétése] alkalmat vett, [ösztönzést, indíttatást, lökést, ugródeszkát, támaszpontot kapott] és nemzett [és fölébresztett, felszított, felkeltett, kimunkált] bennem minden
[gonosz] kívánságot [és
mohó kívánást, és megismerkedtem a bűnnel = elkövettem a bűnt] mert [ugyanis]
törvény nélkül holt a bűn [vagyis a céltévesztés]*
*Mert a kívánság
pedig – ha gondolatai az embernek e körül forognak – így működik: „Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn
pedig kiteljesedve halált nemz” (Jak. 1,15).
Róm. 7,9 Én pedig éltem régen [vagyis egykor a természeti, fizikai, biológiai életet] a törvény nélkül:
de ama parancsolatnak eljövetelével [és
megérkezésével] felelevenedett [föléledt,
életre kelt] a bűn [vagyis a céltévesztés].
Róm. 7,10 Én pedig meghalék; és úgy találtaték, [és kitűnt] hogy az a parancsolat, mely
életre való, [amelynek életet kellett
volna adnia] nékem halálomra van [mert számomra halálhozónak bizonyult, és a halálba vitt]*
Róm. 7,11 Mert a bűn alkalmat vévén, [ösztönzést, ugródeszkát,
indíttatást kapott a parancsolattól; /
ugyanis a bűn a tilalommal kapta
vonzóerejét / és kiinduló/tám/pontot talált] ama
parancsolat által, [és végképp]
megcsalt [tévútra vezetett, és
elcsábított] engem, és megölt általa.
Róm. 7,12 Azért ám a törvény [természetesen] szent, és a parancsolat szent és igaz [és igazságos] és jó*
*Az apostol
megvallása a törvényről: „Mi azonban
tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerűen él azzal. És tudjuk azt is,
hogy a törvény nem az igaz ellen van, hanem a törvényszegők és az engedetlenek,
a hitetlenek és a bűnösök, a szentségtelenek és a szentségtörők, az apa- és
anyagyilkosok, az embergyilkosok, a paráznák, a fajtalanok, az emberrablók, a
hazugok, a hamisan esküvők ellen, és mindaz ellen, ami csak ellenkezik az
egészséges tanítással. Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium,
amely énrám bízatott” (1
Tim. 1,8-11).
Róm. 7,13 Tehát a jó nékem halálom lett-é? Távol legyen: sőt
inkább a bűn [vagyis a
céltévesztés] az, hogy megtessék [megmutatkozzék,
és kitűnjék] a bűn [bűn, / a céltévesztés / mivolta], mely a jó
által nékem halált szerez, [munkál, és valósít meg] hogy felette igen bűnös legyen a bűn [a céltévesztés] a parancsolat által. [így
a bűn a parancs által mutatta meg igazi bűn / céltévesztő /
jellegét, és fokozott erejű bűnné lesz]*
Róm. 7,14 Mert tudjuk, [ugyanis]
hogy a törvény szellemi; de én (hús)testi vagyok, a bűn alá rekesztve [és eladva rabszolgának a bűn alá]*
*Hogy Isten
kegyelme kiáradhasson kivétel nélkül minden emberre: „… az Írás mindenkit bűn (vagyis
céltévesztés) alá rekesztett (és összezárt azért),
hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik
hisznek” (Gal.
3,22).
És folytatják az
apostolok: „Mert az Isten mindeneket [minden
embert] engedetlenség [hitetlenség (csökönyös és lázadó),
makacsság] alá rekesztett [mindnyájukat a hitetlenségbe hagyta
merülni; összezárta = közös helyzetbe
hozta annak érdekében] hogy mindeneken
[mindenkin; mindnyájukon] könyörüljön.
[irgalmazzon, irgalmasságot gyakoroljon]” (Róm. 11,32)
Az engedetlenség
alá rekesztés oka: „Mi tehát az igazság? Mentegetőzünk? Egyáltalában nem!
Hiszen előbb már kimondtuk azt az ítéletet, hogy zsidók és görögök mindnyájan
engedetlenségben vannak” (Róm. 3,9)
Isten azonban –
aki maga a Szeretet – megoldást adott erre a problémára: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta,
hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Aki hiszen
Őbenne, el nem kárhozik (az nem jut ítéletre); aki pedig nem hisz, immár elkárhozott (már ítélet alatt van, mert a
sátán hatalma alatt maradt), mivelhogy
nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében” (Ján. 3,16.18)
„az ítélet pedig az, hogy e világ
fejedelme (a sátán) megítéltetett” (Ján. 16,11)
„Most van e világ kárhoztatása (megy végbe az ítélet e világ felett); most vettetik ki e világ fejedelme” (Ján. 12,31).
Róm. 7,15 Mert [hiszen]
amit cselekszem [és teszek], nem
ismerem: [nem szeretem, és magam sem
értem] mert [gyakorlatilag] nem
azt művelem, [s nem azt hajtom végre]
amit akarok [amit tervezek és szándékozok tenni], hanem [a
rosszat] amit gyűlölök [utálok, amitől undorodom, ami iránt ellenszenvet érzek], azt cselekszem, [és azt teszem meg]*
*És hogy miért,
arról Dávid így prófétál: „Ímé én
vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám” (Zsolt. 51,7).
És az Úr Jézus jelenti ki
Dávid megvallásának értelmét: „Ami
testtől született, test az [ami hústestből van nemzve (amit hústest hoz
létre), hústest az]; és ami [Szent] Szellemtől
született [Szent Szellemből jön létre], szellem az” (Ján. 3,6).
Mert a hústest a bűn teste,
amelynek természete is bűnös: „Mert a bűnös természet a Szent Szellem ellen támad, a Szent
Szellem pedig a bűnös természetünk ellen. Ezek tehát állandó harcban állnak
egymással. Ebből következik, hogy nem azt teszitek, amit szeretnétek. Mert a (hús)test arra vágyik, ami a Szellem ellen(ére) van, a Szellem pedig ami a
(hús)test ellen(ére) van. Mert ezek egymással ellenkeznek (ellentétben
állnak), hogy ne azokat tegyétek, amiket
akartok” (Gal. 5,17).
De Isten megoldotta
ezt a problémát: „Mert ami a törvénynek
lehetetlen vala, [mivel a törvény a maga részéről tehetetlenséget mutatott]
mivelhogy erőtlen vala a (hús)test miatt [melyet a (hús)test
gyengévé tett]. Az Isten [azt
megtette] az ő [saját] Fiát elbocsátván [elküldve] bűn [a céltévesztés] (hús)testének
hasonlatosságában [hasonmásában] és a
bűnért, [a céltévesztés
miatt]. Kárhoztatá (vagyis elítélte) a bűnt [a céltévesztést] a (hús)testben. [vagyis,
hogy elítélje a (hús)testben levő bűnt (céltévesztést]”
(Róm. 8,3)
Róm. 7,16 Ha pedig azt cselekszem, [azt teszem, és művelem] amit nem akarok, megegyezem [helyeslem és egyetértek] a törvénnyel, [és elismerem róla] hogy jó.
Róm. 7,17 Most azért [valójában]
már nem [is] én cselekszem [és művelem] azt, hanem a bennem lakozó [és bennem, az egómban /
énemben otthonra lelt] bűn [vagyis
céltévesztés].
Róm. 7,18 Mert tudom, [ugyanis]
hogy nem lakik én bennem, azaz a (hús)testemben
[semmi] jó; mert az akarás megvan
bennem, de a jó véghezvitelét nem találom [mert
készen vagyok ugyan akarni a jót, de
arra, hogy tegyem is, nem vagyok képes]*
Róm. 7,19 Mert nem a jót cselekszem, [és nem azt teszem] melyet akarok; hanem a gonoszt [a rosszat, károst, ártalmast] cselekszem [és
azt hajtom végre folyamatosan, és azt valósítom meg] melyet nem akarok*
*Ha pedig ez így
van: „Akkor pedig már nem is én teszem
azt, hanem a bennem lakó bűn
(vagyis a céltévesztés)” (Róm. 7,17)
Róm. 7,20 Ha pedig én azt cselekszem, [azt teszem, és művelem] amit nem akarok, nem [is] én művelem [munkálom, és
viszem véghez] már azt, hanem a bennem lakozó bűn [céltévesztés].
Róm. 7,21 Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom
cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn [a rossz, káros, ártalmas]
megvan bennem. [Más fordítás: Magamra nézve tehát azt találom törvénynek, hogy a bűn hozzám van ragadva,
mert bár a jót szeretném tenni, mégis a
rossz (a gonosz, káros, ártalmas) áll közel hozzám (és van a kezem ügyében); és a
rosszra vagyok készen].
Róm. 7,22 Mert gyönyörködöm [gyönyörűségemet és örömömet) lelem] az Isten törvényében a belső
ember szerint.
Róm. 7,23 De látok [érzek,
és észlelek] egy másik [egy ellenkező] törvényt az én tagjaimban [(személyem, az énem egy-egy funkciót végző részében] mely ellenkezik [küzd, hadakozik, harcol, és hadban áll]
az elmém [szellemem értelmének] törvényével. És engem rabul [vagyis foglyul] ád a bűn [a
céltévesztés] törvényének, mely van az én tagjaimban [vagyis az
énem egy-egy funkciót végző részében, és amely a bűn (vagyis a céltévesztés) törvényébe zárva, fogolyként vezet]*
*Az apostol a
továbbiakban így figyelmezteti a hívőket:
„Mert a (hús)test a szellem ellen törekedik, a szellem pedig a
(hús)test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat
cselekedjétek, amiket akartok” (Gal. 5,17).
Hiszen: „Honnan vannak viszályok és harcok
közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket?” (Jak.
4,1).
Ezért mondja az apostol,
hogy: „Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket,
tartóztassátok meg magatokat a (hús)testi kívánságoktól, a melyek a
(személyetek, életetek); ellen vitézkednek” (1 Pét. 2,11).
Róm. 7,24 Óh én nyomorult [szegény,
szerencsétlen, szenvedő] ember!
Kicsoda szabadít meg [ki fog kiragadni]
engem e halál-testből? [ebből a halálra ítélt testből (halott személyből), ebből a testből, amely a halálé];
»Más fordítás: Ki szabadít, ki ment meg engem ebből a holttestből«
Róm. 7,25 Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által.
Azért jóllehet én [magam] az elmémmel
[vagyis szellemem értelmével] az
Isten törvényének, de (hús)testemmel a bűn törvényének szolgálok.
[Más fordítás: Az Istentől felkínált
kegyelem a mi Urunkon, a Krisztus Jézuson keresztül. Következőleg én, mikor
szellemi értelmem indít, Isten törvényének teljesítek rabszolgálatot, de amikor
hústestem indít, a bűn, vagyis a céltévesztés törvényének vagyok rabszolgája].