Só és világosság 1.

 Jorsits Attila, 2013. szeptember 16.

Jézus szerint a keresztények a föld sója és a világ világossága. Nézzük meg, hogy mit is rejtenek ezek a gazdag hasonlatok.

“Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,13-16)

A kereszténység története során állandó kérdés, hogy a hitnek mennyire, milyen mértékben kell meglátszódnia az ember életén. Rengeteg válasz létezett és létezik napjainkig erre a kérdésre. Az egyszerűség kedvéért nézzük most a két szélsőséget.

• Az egyik szélsőség szerint a hit magánügy. Ha valaki hisz és úgy gondolja, hogy erről nem akar beszélni, akkor titokban is tartható, hiszen csupán lelki dolog.
• A másik szélsőség szerint a hitnek meghatározott külső jelei vannak, és ha ezek nem mutatkoznak meg az ember életén, akkor nem hisz. A fő probléma, hogy a külső jeleket a közösségek vezetői vagy tekintélyesei határozzák meg, és ezzel könnyen törvénykezővé válnak.

A Szentírás a hit láthatóságának kérdésében a fenti szélsőségekről nem szól. Nem írja, hogy a hit következmény nélkül maradhat, de azt sem, hogy aprólékosan meghatározott listákat kellene készíteni az elvárt életváltozásokról. A Biblia azt írja, hogy az emberben a hit által történt változásnak ilyen módon törvényei nincsenek, csak törvényszerűségei.

Jézus ebben az igében két ilyen törvényszerűségről, a só és a lámpás törvényszerűségéről beszél. Nézzük az elsőt:

“Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek.”

Hogyan vesztheti ízét a só? Jézus idejében – ahogy napjainkban is – az élelmiszerek különböző minőségűek voltak. Mindenki azt fogyasztotta, amit meg tudott fizetni; a só esetében sem volt ez másképp. A sót lepárlással nyerték úgy, hogy kisebb-nagyobb gödröket ástak a tengerparton és azokba vizet mertek. A napsütés elpárologtatta a vizet, és ott maradt a só. A lepárló gödör közepén tiszta hófehér sót kaptak, a szélek felé haladva azonban egyre szennyezettebbet. Ennek megfelelően a jobb minőségű, tisztább só jóval drágább volt. A szegényebbek az olcsóbb, de sokkal több szennyező anyagot (homokot, apró köveket, kavicsokat) tartalmazó sót vásárolták és használták. Mivel el akarták kerülni, hogy az ételbe a sóval együtt mindenféle szennyeződés kerüljön, kis rongydarabba tették a szennyezett sót, amit aztán az ételbe mártottak. Kioldódott a só, de a felesleges szennyeződések nem. Persze minél tovább használták, annál jobban gyengült a keverék, és egy idő után ízét vesztette. Ekkor – ahogyan Jézus is mondja – kidobták, mert már nem volt használható semmire.

Nagyon szemléletes ez a kép. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, láthatjuk, hogy a jó és a rossz együtt van jelen az életünkben. A bűn minden ember egyetemes nyomorúsága, de a hívő, Jézust követő emberek hordoznak valami olyan pluszt, amely időről időre láthatóvá, érezhetővé válik – úgy, mint a só ebben a példában. Hasznos és haszontalan egyaránt benne van, de amikor szükség van rá, megnyilvánul az ereje, a célja, funkciója. Amikor pedig a só teljesen kioldódik a keverékből, akkor haszontalanná válik, nem való semmire. Nem ad ízt az ételnek, többé már nem só. Folyt. Köv.

Uram,Neked adom szívem - Csiszér László

Római levél 7. fejezet: A test szerint élők és a törvény. (göröggel és kapcsolódó igékkel, revideált)

Róm. 7,1 Avagy nem tudjátok-é [nem értitek-e] atyámfiai, [testvéreim] mert törvényismerőkhöz szólok, hogy a törvény [csak annyi ideig] uralkodik [csak addig van hatalma] az emberen, amíg él?

Róm. 7,2 Mert a férjes asszony, míg él a férj [a férfi jelenti az érettkoru embert is, ellentétben a gyermekkel] ehhez van kötve [vele van összekapcsolva] törvény szerint. [hiszen a férj hatalma alatt élő, férfinek alávetett nőt is a törvény csak az élő férjhez köti]. De ha meghal a férj, felszabadul [vagyis feloldoztatott] az asszony [az asszony szó többnyire szellemi tekintetben a női jellemet és modort jelöli; de jelenti a nőnemű emberi lényt] a férj törvénye alól.

Róm. 7,3 Azért tehát az ő férjének életében paráznának [vagyis házasságtörőnek / szövetségtörőnek] mondatik, ha más férfihoz megy, ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, [vagyis megszabadul a törvényes kötöttségtől] úgy hogy nem lesz parázna [azaz házasságtörő / szövetségtörő], ha más férfihoz megy*

*Az Úr Jézus kijelentése a házasságról, és a házasság szereplőiről: „Mondom pedig néktek, hogy aki elbocsátja feleségét [és aki elválik feleségétől], hanemha paráznaság miatt [kivéve, ha az asszony hűtlen lett hozzá és házasságtörést követett el], és mást vesz el [feleségül], házasságtörő [az maga is házasságtörést követ el]; és aki elbocsátottat vesz el [elvált nővel köt házasságot], az is házasságtörő [az maga is házasságtörővé lesz]” (Mát. 19,9).

Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Onnan pedig felkelvén (és elindulva) Júdea határaiba méne, a Jordánon túl való részen által; és ismét sokaság gyűl vala hozzá; ő pedig szokása szerint ismét tanítja vala őket. És a farizeusok (is) hozzámenvén megkérdezék tőle, ha szabad-é férjnek feleségét elbocsátani, kísértvén őt. Ő pedig felelvén, monda nékik: Mit parancsolt néktek Mózes? Ők pedig mondának: Mózes megengedte, hogy váló levelet írjunk, és elváljunk. És Jézus felelvén, monda nékik: A ti szívetek keménysége (azaz a szellemi érzékelés hiánya, szegényes volta) miatt írta néktek ezt a parancsolatot; De a teremtés kezdete óta férfiúvá és asszonnyá teremté őket az Isten. Annakokáért elhagyja az ember az ő atyját és anyját; és ragaszkodik a feleségéhez, És lesznek ketten egy testté! Azért (ők) többé (már) nem két, hanem egy (hús)test. Annakokáért amit az Isten egybe szerkesztett (és egybekötött), ember el ne válassza.

És odahaza az ő tanítványai ismét megkérdezék őt e dolog felől. Ő pedig monda nékik: Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el (feleségül), házasságtörést követ el az ellen. Ha pedig a feleség hagyja (bocsátja) el a férjét és mással kel egybe (és máshoz megy férjhez szintén), házasságtörést követ el” (Márk. 10,1-12).

A kijelentés fontossága miatt újra és újra megismétli az Úr: „Megmondatott továbbá: Valaki elbocsátja [és elküldi] feleségét [és elválik feleségétől], adjon néki elválásról való levelet. Én pedig azt mondom néktek: Valaki elbocsátja feleségét [és aki elválik a feleségétől], paráznaság okán kívül [a paráznaság esetét kivéve], paráznává teszi azt [és okot ad neki a házasságtörésre; házasságtörővé teszi]; és aki elbocsátott asszonyt vészen el [feleségül; és összeházasodik vele], paráználkodik [az is házasságot tör]” (Mát. 5,31-32)

Az Úr az apostolon keresztül folytatja a kijelentést: „Azoknak pedig, akik házasságban vannak, [házasságban élnek; akiknek van házastársuk] hagyom [és parancsolom; rendelem; utasítást adok] nem én, hanem az Úr, hogy az asszony [vagyis a feleség] férjétől ne(hogy) elváljék. [és a feleség ne hagyja el férjét]. Hogyha pedig elválik is, [vagy ha mégis elhagyná] maradjon házasság nélkül, vagy béküljön meg [rendezze el a nézeteltérést] férjével; és a férj se bocsássa el a feleségét. [nehogy elhagyja]” (1 Kor. 7,10-11).

És megismétli az apostol: „Az asszonyt törvény köti, [le van kötve; össze van kapcsolva] míg férje él, de ha férje meghal, [vagyis elalszik] szabadon [felszabadul, és] férjhez mehet, akihez akar, de csak az Úrban. De boldogabb, ha úgy [ha ilyen állapotban] marad, az én véleményem szerint; [ez a tanácsom; az én értelmem szerint] pedig hiszem, [és úgy vélem] hogy bennem is Istennek Szelleme van. [én is az Isten Szellemének birtokában vagyok]” (1 Kor. 7,39-40).

Ugyanis: „Tisztességes minden tekintetben a házasság (és legyen megbecsült mindenki előtt) és a szeplőtelen házaságy (és a házasélet legyen tiszta). a paráznákat pedig és a házasságrontókat (a házasságtörőket) megítéli az Isten” (Zsid. 13,4).

„És azt mondjátok: Miért? Azért, mert az ÚR a tanúja annak, hogy hűtlen lettél ifjúkorodban elvett feleségedhez, pedig ő a társad, feleséged, akivel szövetség köt össze. Egy ember se tesz ilyent, akiben maradt még szellem. De mire is törekszik az ember? Arra, hogy utódot kapjon Istentől. Vigyázzatok azért magatokra, és ne legyetek hűtlenek ifjúkorotokban elvett feleségetekhez! Gyűlölöm (és megvetem) azt, aki elválik feleségétől - mondja az ÚR, Izráel Istene -, mert erőszak (és gonoszság) tapad ruhájára - mondja a Seregek Ura. Vigyázzatok magatokra, ne legyetek hűtlenek!” (Malak. 2,14-16).

Mert aki házasság – vagyis szövetségtörő – lesz, azaz: „Aki elhagyja ifjúkorának társát, és megfeledkezik az Isten előtt kötött szövetségről. …a halálra hanyatlik az ő háza, és az ő ösvényei az élet nélkül valókhoz…” (Péld. 2,17-19).

Mert Isten kezdettől így: „Teremté … az Isten az embert az ő képére (a maga képmására), Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket” (1 Móz. 1,27)

„Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy (hús)testté” (1 Móz. 2,24).

Róm. 7,4 Azért atyámfiai, [testvéreim] ti is meghaltatok a törvénynek [vagyis a törvény számára] a Krisztus teste (szóma = személye, lényege, ereje) által hogy legyetek máséi: azé [vagyis hogy ahhoz tartozzatok Krisztus testében (szóma: személyében)], aki a halálból feltámasztatott, [és életre kelt] hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek*

*Pál apostol megvallása, és tanítása: „Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek. [Más fordítás: Mert engem a törvényen keresztül ölt meg a törvény, hogy Istentől legyen az életem]. Krisztussal együtt megfeszíttettem [oszlopra szegeztettem]. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most (hús)testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta [és feláldozta] érettem” (Gal. 2,19-20).

Újra és újra arra tanít az Úr, hogy: „Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban” „Hiszen a bűn nem fog uralkodni rajtatok, mert nem a törvény, hanem a kegyelem  alatt (Isten öröme és jótéteménye, felmentése, uralma alatt éltek)” (Róm. 6,11.14).

„…mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt” (2Kor. 5,14-15).

Mert Krisztus az: „Aki adta [feláldozta] önmagát a mi bűneinkért [céltévesztésünkért]. Hogy kiszabadítson [kiragadjon; kimentsen; kivegyen; kiemeljen] minket [magának] e jelenvaló gonosz [nyomorúságos, nehéz; szűkös; tökéletlen, alkalmatlan; beteg; káros, veszélyes, ellenséges; züllött] világból. [a jelen világ gonoszságából; gonosz korszakból /aion: világkorszak, létkor/] az Istennek és a mi Atyánknak akarata [rendelése; elhatározása] szerint” (Gal. 1,4).

 „hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le (hús)testi életetek hátralevő idejét” (1Pt. 4,2).

Róm. 7,5 Mert mikor a (hús)testben voltunk, [és a hústest szerint éltünk] a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban, [vagyis a törvény által szított,  és fölébresztett bűnös szenvedélyek, és az emiatt fájdalommal járó érzelmek működtek, hatottak, és dolgoztak  testrészeinkben, amelynek velejárói: baj, csapás, szenvedés] hogy gyümölcsözzenek [vagyis gyümölcsöt érleljenek] a halálnak*

*És folytatódik a kijelentés: „Micsoda gyümölcsét vettétek [termett ez] azért akkor azoknak, amiket most szégyenletek? Mert azoknak a vége [az eredménye] halál” (Róm. 6,21).

„Mert, ha (hús)test [kívánata] szerint éltek, meghaltok [minden bizonnyal be fog következni a halálotok] de ha a (hús)test cselekedeteit [tetteit] a Szellem által megöldöklitek, [a halálba viszitek; halálra juttatjátok] éltek. [de ha a Szellemmel azt, amit a hús művel, megölitek, élni fogtok]” (Róm. 8,13).

Ezért: „Mondom pedig [intelek titeket], Szellem szerint járjatok [és éljetek], és a (hús)testnek kívánságát [vágyát, szenvedélyét] véghez ne vigyétek. [és ne teljesítsétek];

»Ezért azt javaslom, engedjétek, hogy a Szent Szellem irányítsa a viselkedéseteket. Akkor bűnös természetetek kívánságai nem fognak érvényesülni«;

Mert a test [a hús kívánsága] a Szellem ellen törekedik, a Szellem pedig a (hús)test ellen [vagyis a Szellem kívánsága a húsé ellen fordít titeket]; ezek pedig egymással ellenkeznek [viaskodnak], hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok. [és amit szeretnétek];

»Mert a bűnös természet a Szent Szellem ellen támad, a Szent Szellem pedig a bűnös természetünk ellen. Ezek tehát állandó harcban állnak egymással. Ebből következik, hogy nem azt teszitek, amit szeretnétek.  Mert a (hús)test arra vágyik, ami a Szellem ellen(ére) van, a Szellem pedig ami a (hús)test ellen(ére) van. Mert ezek egymással ellenkeznek (és ellentétben állnak), hogy ne azokat tegyétek, amiket akartok«” (Gal. 5,16-17).

„Mert a (hús)test szerint  valók [élők (a húshoz igazodók)] a (hús)test dolgaira gondolnak. [a hús dolgain jár az eszük; a hústest dolgaira összpontosítanak; (A (hús)testi ember bizony (hús)testiekre vágyik) törekszik, ragaszkodik, és teljesen lekötik a hús dolgai, ügyei, vágyai] a Szellem szerint valók  pedig a Szellem dolgaira. [de a Szellemhez igazodók a Szellem dolgaival törődnek (a szellemi ember ellenben szellemiekre törekszik)]. Mert a (hús)testnek gondolata [kívánsága; törekvése; okossága; bölcsessége; a hústest gondolatvilága; észjárása] halál [halálra visz; (vezet)]; a Szellem gondolata [vágyódása; törekvése; okossága; bölcsessége; gondolatvilága; észjárása] pedig élet és békesség. [mert az elmének a hústestre való irányítása halált jelent, de az elmének a szellemre való irányítása életet és békét jelent].

Mert a (hús)test gondolata [bölcsessége; törekvése; észjárása; gondolatvilága; vágya] ellenségeskedés [ellenszegülés] Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, [nem veti alá magát] mert nem is teheti. [sőt nem is képes rá, mert az természete ellen van; (mert az elmének a hústestre irányítása ellenségeskedést jelent Istennel, mivel nincs alárendelve Isten törvényének, hisz nem is lehet)].

Akik pedig (hús)testben vannak, [hústest szerint élnek] nem lehetnek kedvesek Isten előtt [Istennek nem tetszhetnek; nem is törekednek, hogy örömet okozzanak, hogy tetszenek]” (Róm. 8,5-8).

Az embernek kell eldöntenie, hogy melyik utat válassza, de a választás következményeivel együtt: „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a (hús)testének vet, az a (hús)testből arat majd pusztulást; aki pedig a Szellemnek vet, a Szellemből fog aratni örök életet” (Gal. 6,7-8).

Mert: „Senki sem szolgálhat [senki sem lehet rabszolgája] két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli [ellenszenvet érez iránta], és a másikat szereti [teljesen odaszánja magát]; vagy az egyikhez ragaszkodik [tiszteli], és a másikat megveti [megutálja, lenézi, lekicsinyli]…” (Mát. 6,24).

És folytatódik a figyelmeztetés: „Ne [engedjétek, hogy] uralkodjék… a bűn a ti halandó [mulandó] testetekben [személyetekben, ami ki van téve a halálnak] hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban [vágyainak]” (Róm. 6,12).

Pál apostol példát ad a testi vágyak elleni harcról: „... megsanyargatom, és szolgává teszem a testemet (az énemet), hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre” (1Kor. 9,27).

Ti is: „Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás.” (Kol. 3,5)

 Péter apostol is felhívja a hívők figyelmét: „Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a (hús)testi vágyaktól, amelyek az élet ellen harcolnak” (1Pt. 2,11).

Már Dávid ezt kéri az Úrtól, egyben kijelentve, hogy hogyan tudjuk megtartóztatni magunkat a testi vágyaktól: „Vezéreld utamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!” (Zsolt. 119,133)

Róm. 7,6 Most pedig megszabadultunk [és felszabadultunk, mentesültünk, feloldoztattunk] a törvénytől, [vagyis a törvény hatálya alól] minekutána meghaltunk arra nézve, [vagyis a törvény számára] amely által lekötve tartattunk; [és ami fogva tartott bennünket] hogy szolgáljunk a Szellemnek újságában [újszerűségében, és új voltában] és nem a betű óságában. [s ezért új Szellemben szolgálunk, nem az Írás elavult régi betűvilágában]*

*Pál apostol megvallása / követésül minden igehirdető / számára arról, hogy Isten tesz alkalmassá a Szellem szerinti szolgálatra: „Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van. Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az újszövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Szellemé, mert a betű megöl, a Szellem pedig megelevenít” (2 Kor. 3,5-6)

 De ez a szolgálat:  „…nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené” (Róm. 9,16).

Róm. 7,7 Mit mondunk tehát? A törvény bűn-é? (vagyis céltévesztés-e) Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a [a gonosz] kívánságról sem tudtam volna, [és a vágyat a mohó kívánást sem ismerném] ha a törvény nem mondaná: Ne kívánd*

*Mert a törvény így szól: „Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a te felebarátodé” (2 Móz. 20,170).

Az apostol levonja a következtetést: „Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből [olyan tettekből, melyekkel a törvényt akarja betölteni] egy (hús)test sem igazul meg Őelőtte [Isten előtt]: mert a bűn ismerete [felismerése] a törvény által vagyon” (Róm. 3,20)

Róm. 7,8 De a [tiltó] parancsolat által a bűn [vagyis a cél elvétése] alkalmat vett, [ösztönzést, indíttatást, lökést, ugródeszkát, támaszpontot kapott] és nemzett [és fölébresztett, felszított, felkeltett, kimunkált] bennem minden [gonosz] kívánságot [és mohó kívánást, és megismerkedtem a bűnnel = elkövettem a bűnt] mert [ugyanis] törvény nélkül holt a bűn [vagyis a céltévesztés]*

*Mert a kívánság pedig – ha gondolatai az embernek e körül forognak – így működik: „Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz” (Jak. 1,15).

Róm. 7,9 Én pedig éltem régen [vagyis egykor a természeti, fizikai, biológiai életet] a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével [és megérkezésével] felelevenedett [föléledt, életre kelt] a bűn [vagyis a céltévesztés].

Róm. 7,10 Én pedig meghalék; és úgy találtaték, [és kitűnt] hogy az a parancsolat, mely életre való, [amelynek életet kellett volna adnia] nékem halálomra van [mert számomra halálhozónak bizonyult, és a halálba vitt]*

Mert: „A törvény …nincs hitből, hanem amely ember cselekszi azokat, élni fog azok által” (Gal. 3,12).

Hiszen az Úr parancsa így hangzott: „Tartsátok (őrizzétek) meg azért az én rendeleteimet (döntéseimet) és az én végzéseimet, amelyeket ha megcselekszik az ember, él azok által. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 18,5)

Mert aki: „Az én parancsolatimban jár (és rendelkezéseim szerint él) és törvényeimet megőrzi (és megtartja és hűségesen teljesíti), hogy igazságot cselekedjék; ez az igaz, ő élvén él, ezt mondja az Úr Isten (az én Uram, az ÚR)” (Ezék. 18,9).

És az apostol idézi a törvényt: „Mert Mózes a törvényből való [eredő] igazságról [megigazulásról] azt írja, hogy aki azokat cselekszi, [megtartja; betölti; teljesíti; megteszi] él azok által” (Róm. 10,5)

Róm. 7,11 Mert a bűn alkalmat vévén, [ösztönzést, ugródeszkát, indíttatást kapott a parancsolattól; / ugyanis a bűn a tilalommal kapta vonzóerejét / és kiinduló/tám/pontot talált] ama parancsolat által, [és végképp] megcsalt [tévútra vezetett, és elcsábított] engem, és megölt általa.

Róm. 7,12 Azért ám a törvény [természetesen] szent, és a parancsolat szent és igaz [és igazságos] és jó*

*Az apostol megvallása a törvényről: „Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerűen él azzal. És tudjuk azt is, hogy a törvény nem az igaz ellen van, hanem a törvényszegők és az engedetlenek, a hitetlenek és a bűnösök, a szentségtelenek és a szentségtörők, az apa- és anyagyilkosok, az embergyilkosok, a paráznák, a fajtalanok, az emberrablók, a hazugok, a hamisan esküvők ellen, és mindaz ellen, ami csak ellenkezik az egészséges tanítással. Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium, amely énrám bízatott” (1 Tim. 1,8-11).

Róm. 7,13 Tehát a jó nékem halálom lett-é? Távol legyen: sőt inkább a bűn [vagyis a céltévesztés] az, hogy megtessék [megmutatkozzék, és kitűnjék] a bűn [bűn, / a céltévesztés / mivolta], mely a jó által nékem halált szerez, [munkál, és valósít meg] hogy felette igen bűnös legyen a bűn [a céltévesztés] a parancsolat által. [így a bűn a parancs által mutatta meg igazi bűn / céltévesztő / jellegét, és fokozott erejű bűnné lesz]*

*Ugyanis: „A halál fullánkja [tövise] pedig a bűn [vagyis a céltévesztés]; a bűn [a céltévesztés] (ható)ereje [és hatalma] pedig a törvény” (1 Kor. 15,56).

A törvény pedig azért adatott, hogy a sátántól visszaforduljon az ember Krisztus – vagyis az Isten – felé: „Mert a törvény [a valóságban] haragot nemz [szül; munkál, eredményez] ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet (törvényszegés) sincsen. [nem lehet áthágni sem a törvényt]” (Róm. 4,15).

„A törvény tehát az Isten ígéretei ellen van-e? Távol legyen (Semmiképpen sem)! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes megeleveníteni (életet adni), valóban a törvényből volna az igazság (a törvény alapján volna a megigazulás.). De az Írás mindent (mindenkit) bűn alá rekesztett, hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből (a Jézus Krisztusban vetett hit alapján) adassék a hívőknek (azoknak, akik hisznek). Minekelőtte pedig eljött a hit, törvény alatt őriztettünk, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké (nevelőnkké) lett, hogy hitből (hit által) igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt (a nevelőnek alávetve)” (Gal. 3,21-25).

  „Mert a bűn [a cél elvétésének] zsoldja [a bér, amellyel a bűn fizet] halál az Isten kegyelmi ajándéka [a Szent Szellem] pedig örök élet [a természetfeletti élet] a mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róm. 6,23).

Róm. 7,14 Mert tudjuk, [ugyanis] hogy a törvény szellemi; de én (hús)testi vagyok, a bűn alá rekesztve [és eladva rabszolgának a bűn alá]*

*Hogy Isten kegyelme kiáradhasson kivétel nélkül minden emberre: „… az Írás mindenkit bűn (vagyis céltévesztés) alá rekesztett (és összezárt azért), hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek” (Gal. 3,22). 

És folytatják az apostolok: „Mert az Isten mindeneket [minden embert] engedetlenség [hitetlenség (csökönyös és lázadó), makacsság] alá rekesztett [mindnyájukat a hitetlenségbe hagyta merülni; összezárta = közös helyzetbe hozta annak érdekében] hogy mindeneken [mindenkin; mindnyájukon] könyörüljön. [irgalmazzon, irgalmasságot gyakoroljon]” (Róm. 11,32)

Az engedetlenség alá rekesztés oka: „Mi tehát az igazság? Mentegetőzünk? Egyáltalában nem! Hiszen előbb már kimondtuk azt az ítéletet, hogy zsidók és görögök mindnyájan engedetlenségben vannak” (Róm. 3,9)  

Isten azonban – aki maga a Szeretet – megoldást adott erre a problémára: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Aki hiszen Őbenne, el nem kárhozik (az nem jut ítéletre); aki pedig nem hisz, immár elkárhozott (már ítélet alatt van, mert a sátán hatalma alatt maradt), mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében” (Ján. 3,16.18)

„az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme (a sátán) megítéltetett” (Ján. 16,11)

„Most van e világ kárhoztatása (megy végbe az ítélet e világ felett); most vettetik ki e világ fejedelme” (Ján. 12,31).

Róm. 7,15 Mert [hiszen] amit cselekszem [és teszek], nem ismerem: [nem szeretem, és magam sem értem] mert [gyakorlatilag] nem azt művelem, [s nem azt hajtom végre] amit akarok [amit tervezek és szándékozok tenni], hanem [a rosszat] amit gyűlölök [utálok, amitől undorodom, ami iránt ellenszenvet érzek], azt cselekszem, [és azt teszem meg]*

*És hogy miért, arról Dávid így prófétál: „Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám” (Zsolt. 51,7).

És az Úr Jézus jelenti ki Dávid megvallásának értelmét: „Ami testtől született, test az [ami hústestből van nemzve (amit hústest hoz létre), hústest az]; és ami [Szent] Szellemtől született [Szent Szellemből jön létre], szellem az” (Ján. 3,6).

Mert a hústest a bűn teste, amelynek természete is bűnös: „Mert a bűnös természet a Szent Szellem ellen támad, a Szent Szellem pedig a bűnös természetünk ellen. Ezek tehát állandó harcban állnak egymással. Ebből következik, hogy nem azt teszitek, amit szeretnétek.  Mert a (hús)test arra vágyik, ami a Szellem ellen(ére) van, a Szellem pedig ami a (hús)test ellen(ére) van. Mert ezek egymással ellenkeznek (ellentétben állnak), hogy ne azokat tegyétek, amiket akartok” (Gal. 5,17).

De Isten megoldotta ezt a problémát: „Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, [mivel a törvény a maga részéről tehetetlenséget mutatott] mivelhogy erőtlen  vala a (hús)test miatt [melyet a (hús)test gyengévé tett]. Az Isten [azt megtette] az ő [saját] Fiát elbocsátván [elküldve] bűn [a céltévesztés] (hús)testének hasonlatosságában [hasonmásában] és a bűnért, [a céltévesztés miatt]. Kárhoztatá (vagyis elítélte) a bűnt [a céltévesztést] a (hús)testben. [vagyis, hogy elítélje a (hús)testben  levő bűnt (céltévesztést]” (Róm. 8,3)

Róm. 7,16 Ha pedig azt cselekszem, [azt teszem, és művelem] amit nem akarok, megegyezem [helyeslem és egyetértek] a törvénnyel, [és elismerem róla] hogy jó.

Róm. 7,17 Most azért [valójában] már nem [is] én cselekszem [és művelem] azt, hanem a bennem lakozó [és bennem, az egómban / énemben otthonra lelt] bűn [vagyis céltévesztés].

Róm. 7,18 Mert tudom, [ugyanis] hogy nem lakik én bennem, azaz a (hús)testemben [semmi] jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom [mert készen vagyok ugyan akarni a jót, de arra, hogy tegyem is, nem vagyok képes]*

*Ennek oka az, hogy az első ember a sátán szavát, és ezzel a sátán természetét fogadta be: „És látá az Úr, hogy megsokasult (és mennyire elhatalmasodott) az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása (és minden szándéka és gondolata) szüntelen csak gonosz” (1 Móz. 6,5).

És hogy: „… az ember szívének gondolatja (és szándéka) gonosz az ő ifjúságától fogva…” (1 Móz. 8,21).

 És az Úr Jézus kijelenti, hogy a szív, vagyis az ember bensőjének gonosz volta mit eredményez: „Mert a szívből [a bensőtökből] származnak [vagyis erednek és törnek elő] a gonosz gondolatok [és gonosz fontolgatások, és szándékok; a gonosz tervek, és rossz gondolatok], gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok [vagyis szexuális bűnök. Tisztátalanságok, cédaságok, a kicsapongás és az erkölcstelenségek], lopások, hamis tanúbizonyságok [és hamis tanúskodás], káromlások [az istenkáromlások; és a gonosz beszédek mások ellen; a rágalmazások, gyalázkodás, becsmérlődés, és szitkozódás] (Mát. 15,19).

Ezt ismerve vallja meg az Úrnak Dávid: „Lásd, én bűnben (vagyis céltévesztésben, és ezért törvénynélküli állapotban) születtem, anyám vétekben (a céltévesztés miatt törvénynélküli állapotban) fogant engem” (Zsolt. 51,7).

Erre csak egy megoldás van, és ezt az Úr Jézus így jelenti ki: „Szükség [szükségszerű] néktek újonnan [vagyis felülről] születnetek [fentről kell származnotok], mert ami (hús)testtől született, (hús)test az [vagyis ami hústestből van nemzve (amit hústest hoz létre), hústest az]. És ami [Szent] Szellemtől született [Szent Szellemből jön létre], szellem az” (Ján. 3,7.6).

Róm. 7,19 Mert nem a jót cselekszem, [és nem azt teszem] melyet akarok; hanem a gonoszt [a rosszat, károst, ártalmast] cselekszem [és azt hajtom végre folyamatosan, és azt valósítom meg] melyet nem akarok*

*Ha pedig ez így van: „Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn (vagyis a céltévesztés)” (Róm. 7,17)

Róm. 7,20 Ha pedig én azt cselekszem, [azt teszem, és művelem] amit nem akarok, nem [is] én művelem [munkálom, és viszem véghez] már azt, hanem a bennem lakozó bűn [céltévesztés].

Róm. 7,21 Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn [a rossz, káros, ártalmas] megvan bennem. [Más fordítás: Magamra nézve tehát azt találom törvénynek, hogy a bűn hozzám van ragadva, mert bár a jót szeretném tenni, mégis a rossz (a gonosz, káros, ártalmas) áll közel hozzám (és van a kezem ügyében); és a rosszra vagyok készen].

Róm. 7,22 Mert gyönyörködöm [gyönyörűségemet és örömömet) lelem] az Isten törvényében a belső ember szerint.

Róm. 7,23 De látok [érzek, és észlelek] egy másik [egy ellenkező] törvényt az én tagjaimban [(személyem, az énem egy-egy funkciót végző részében] mely ellenkezik [küzd, hadakozik, harcol, és hadban áll] az elmém [szellemem értelmének] törvényével. És engem rabul [vagyis foglyul] ád a bűn [a céltévesztés] törvényének, mely van az én tagjaimban [vagyis az énem egy-egy funkciót végző részében, és amely a bűn (vagyis a céltévesztés) törvényébe zárva, fogolyként vezet]^*

*Az apostol a továbbiakban így figyelmezteti a hívőket: „Mert a (hús)test a szellem ellen törekedik, a szellem pedig a (hús)test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok” (Gal. 5,17).

 Hiszen: „Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket?” (Jak. 4,1).

Ezért mondja az apostol, hogy: „Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a (hús)testi kívánságoktól, a melyek a (személyetek, életetek); ellen vitézkednek” (1 Pét. 2,11).

Róm. 7,24 Óh én nyomorult [szegény, szerencsétlen, szenvedő] ember! Kicsoda szabadít meg [ki fog kiragadni] engem e halál-testből? [ebből a halálra ítélt testből (halott személyből), ebből a testből, amely a halálé];

 »Más fordítás: Ki szabadít, ki ment meg engem ebből a holttestből«

Róm. 7,25 Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én [magam] az elmémmel [vagyis szellemem értelmével] az Isten törvényének, de (hús)testemmel a bűn törvényének szolgálok.

[Más fordítás: Az Istentől felkínált kegyelem a mi Urunkon, a Krisztus Jézuson keresztül. Következőleg én, mikor szellemi értelmem indít, Isten törvényének teljesítek rabszolgálatot, de amikor hústestem indít, a bűn, vagyis a céltévesztés törvényének vagyok rabszolgája].

Szereteted felhatol az egekig

Őbenne – Krisztusban - vagyunk!

„Aki pedig megtartja az ő beszédét, (az ő igéjét) abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk” (1 Ján. 2,5)

Dicsőítés, és áldás

 „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és a jóakaratú emberekhez” (Luk. 2,14)

Thomas Jefferson: A bibliáról

"A Biblia olvasása jobb hazafiakat, jobb apákat és jobb férjeket nevel." 

Harag, gyűlölet…

"A harag, a gyűlölet és az ítélkezés nem az Istennel való összhang jelei - hanem az eltérést mutatják Istentől." mennyi vallásos ember van, aki pont ezeket a jeleket mutatja fel!

Ja, a lényeget nem írtam oda. hogy az ilyen emberek Istenre hivatkozv gyűlölködnek, haragudnak és ítélkeznek, ragaszkodva a saját vallásuk tanításaihoz, és emiatt elítélve másokat, akik nem tartoznak közéjük.

(ismeretlen)

Joseph Prince: A keserűségről

Haragos. Sértődött. Ítélkező. Panaszkodó. Ha összeadjuk ezeket a szavakat, akkor a kapott szó a k-e-s-e-r-ű lesz. Ha mindegyiket beletesszük egy személybe, akkor az a személy egy mély gödörben, a keserűség vermében van.

Élet van Te benned....

A keresztény életről

Készítette: A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

Sokkal könnyebb a helyes keresztény életről beszélni, mint az életünkkel megmutatni. (Szikszai György)

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

A lámpa

Készítette: Keresztény szemmel

Bonke: Evangelizáció

Bonnke evangélista kampánya ezreket vonz Orlandóban

Az alábbi újságcikk az Orlando Sentinel című újságban jelent meg, amelyben a szerző beszámol az evangélizáció nyitóestjéről. 

Reinhard Bonnke nemzetközi evangélista péntek esti „Jó Hír” elnevezésű országos kampányának nyitóestje több ezer fős lelkes közönséget vonzott.

Bonnke megosztotta közönségével, hogy Isten azután hívta el őt prédikálni az amerikaiaknak, hogy szemtanúja volt egy három napja halott ember feltámadásának. Ezt az eseményt válaszként vette arra a kérésére, hogy Isten olyan dolgokat mutasson neki, amelyeket még soha nem látott. „Ugyanaz az Isten fogja átformálni az Egyesült Államokat is, aki Afrikában ezt a csodát véghez vitte” - foglalta össze bevezető gondolatait. 

„Isten meg fogja rázni Amerikát! Amerika üdvözülni fog!” - vallotta meg hitét a 73 éves Bonnke, aki 35 éven keresztül hirdette az evangéliumot Afrikában. „Meg fogjuk ma látni Isten erejét!”

Az evangélista, akinek a szervezete az orlandói székhelyű Christ for all Nations, becslések szerint 72 millió afrikait vezetett a keresztények hitére, amellyel elnyerte az „Afrika Billy Grahamje” becenevet. 


Több százan jönnek előre a megtéréshez

A sportcsarnok, amelynek befogadóképessége 18000 fő, körülbelül háromnegyedéig megtelt emberekkel péntek este. Mielőtt Bonnke elkezdett prédikálni, bemutatott egy West Palm Beach-i orvost, aki olyan emberekről számolt be, akik Isten ereje és az imádság által gyógyultak meg betegségekből.
Bonnke elmondta a hallgatóságának, hogy az isteni gyógyulások éppúgy részei Krisztus evangéliumának, mint a prédikálás és a tanítás. „Legyetek készek Jézus nevében mindazt elfogadi, ami miatt eljöttetek az alkalomra”-  tette hozzá.

A prédikációját követően - amelyben Bonnke buzdította a közönséget, hogy jöjjenek előre, ha meg szeretnének térni - több százan gyűltek össze a színpad körül. „Gyertek előre, ha meg szeretnétek térni!” - mondta. „Gyertek előre az ének alatt!” Aztán, ahogyan afrikai evangélizációin szokta, azt kérte az előrejöttektől, hogy mondjanak el vele egy imádságot, amelyben átadják az életüket Jézusnak.

A 69 éves Mildred Jose a titusville-i New Life Christian Center gyülekezetből érkezett hárombusznyi hívővel együtt, hogy meghallgassa Bonnke prédikációját. Jose elmondta, hogy többször látta Bonnkét a televízióban, és nagyon vágyott rá, hogy élőben is láthassa.
„Fantasztikus szolgáló, Isten hatalmas szolgája!” - foglalta össze élményeit.  „Mindenkit meg tud szólítani az üzenetével - egy igazi multikulturális, karizmatikus prédikátor”.
„Miközben prédikál, gyógyulások történnek” - ezt már Medina (45) mondja, aki az orlandói El Calvario gyülekezet tagja.

A „Jó Hír” kampány a német származású Bonnke első nagyobb bemutatkozása az Egyesült Államokban, aki csak nemrég vette fel az amerikai állampolgárságot. Akit érdekel, hallhatja őt újra most szombaton az Amway Centerben, este 7 órai kezdettel. A belépés ingyenes.

Forrás: http://www.orlandosentinel.com/features/os-reinhard-bonnke-orlando-20130926,0,2545649.story
Az első napról további fényképek itt: http://www.orlandosentinel.com/features/os-pictures-international-evangelist-reinhard-bonnke-at-amway-center-20130927,0,1586691.photogallery?index=os-pictures-international-evangelist-reinhard--012


Hosszú sor kígyózik az Amway sportcsarnok főbejáratánál péntek délután

A büszkeségről

Készítette: Keresztény szemmel

A szépségről

Készítette: Keresztény szépségportál

Ne bízd el magad erőd vagy szépséged miatt, melyet kis betegség elhervaszt és elcsúfít.

Kempis Tamás 

www.keresztenyszepsegportal.hu

Minden szerinted legyen

Ő az ki velem van

Ige: Az Úr Jézus ígérete az Övéinek.

 „[kaptok, és] vesztek erőt [és hatalmat], minekutána a Szent Szellem eljő [leszáll] reátok: és lesztek nékem tanúim [bizonyságtevőim] úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig*(Csel. 1,8)

*Az Úr Jézus szenvedése előtt már megígéri az övéinek a Szent Szellemet, és feladatát: „És én kérem az Atyát, és más vigasztalót (és másik Pártfogót, Bátorítót, Szószólót) ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.

Az igazságnak ama Szellemét: akit a világ be nem fogadhat (akit a világ nem kaphat meg), mert nem látja őt és nem (is) ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad. Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.

Ama vigasztaló (Pártfogó, Bátorító, Szószóló) pedig, a Szent Szellem, akit az én nevemben küld az Atya, Ő mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek” (Ján. 14,16-18.26)

És: „… mikor eljő Ő, az igazságnak Szelleme, elvezérel majd titeket minden igazságra (a teljes igazság útján vezet titeket). Mert nem önmagától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek (és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek).

Ő engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz (merít), és megjelenti néktek (és azt jelenti ki nektek)” (Ján. 16,13-14)

„Mikor pedig eljő majd a Vigasztaló (a Pártfogó, Bátorító, Szószóló), akit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Szelleme, aki az Atyától származik, Ő tesz majd én rólam bizonyságot. De ti is bizonyságot tesztek; mert kezdettől fogva én velem vagytok„ (Ján. 15,26-27)

Ézsaiás prófétán keresztül már így hangzik az ígéret:  „Ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr; és szolgám, akit elválasztottam (és szolgáim, akiket kiválasztottam), hogy megtudjátok (és megismerjetek) és higgyetek nékem (bennem) és megértsétek, hogy én vagyok, előttem Isten nem alkottatott, és utánam sem lesz! Én, én vagyok az ÚR, rajtam kívül nincs szabadító.

Én hirdettem (és én mondtam meg), és megtartottam, és megjelentettem (hogy megszabadítalak, nem valamelyik idegen isten), és nem volt idegen isten köztetek, és ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok.

 Mostantól fogva is én az leszek (ezután is csak én leszek), és nincs, aki az én kezemből kimentsen (kiragadjon); cselekszem, és ki változtatja (ki másíthatja meg) azt meg? Így szól (ezt mondja) az Úr (JHVH = Jahve), a ti megváltótok, Izráel Szentje.

Ti értetek (érdeketekben) küldöttem el Bábelbe (Babilóniába, letörök minden zárat), és leszállítom mindnyájukat, mint menekülőket a Káldeusokkal együtt vidámságuk hajóiba” (Ésa. 43,10-14)

(Megjegyzés: az Ószövetség minden Igéjében, ahol az ÚR szó szerepel, a héberben mindenütt a JHVH, vagyis Jahve szó szerepel).

„Ímé, (én) újat cselekszem; most készül (most kezd kibontakozni), avagy nem tudjátok még?  (majd megtudjátok) Igen, a pusztában utat szerzek (már készítem az utat a pusztában), és a kietlenben (a sivatagban) folyóvizeket (folyókat fakasztok).

Dicsőítni fog engem (még) a mező vada (is), a sakálok és struccok (is), hogy vizet szereztem (mert vizet fakasztok) a pusztában; a kietlenben folyóvizeket (és folyókat a sivatagban), hogy választott népemnek inni adjak. A nép(nek), amelyet magamnak alkoték (formáltam, hogy), hirdesse dicséretemet” (Ésa. 43,19-21)

„Kopasz (kopár) hegyeken folyókat nyitok (fakasztok) és a rónák közepén (a völgyek mélyén) forrásokat; a pusztát vizek tavává (bővizű tóvá) teszem és az aszú (a szomjú) földet vizeknek forrásivá.

A pusztában cédrust (a hatalom szimbóluma), akácot nevelek (növesztek) és mirtuszt és olajfát (Júda szimbóluma), plántálok a kietlenben (a pusztaságba). Ciprust, platánt, sudár cédrussal együtt (borókafenyőt ültetek, meg kőrisfát). Hogy lássák, megtudják, eszükbe vegyék (vegyék észre) és megértsék mindnyájan, hogy az Úrnak keze művelte ezt (hogy az ÚR keze vitte ezt végbe), és Izráel Szentje teremtette ezt!” (Ésa. 41,18-20)

„Mert vizet öntök (árasztok) a szomjúhozóra (a szomjas földre), és folyóvizeket (patakokat) a szárazra; kiöntöm (kiárasztom) Szellememet a te magodra (utódaidra), és áldásomat a te csemetéidre (sarjadékaidra).

És növekednek, mint fű között (mint fű a víz mellett), és mint a fűzfák vizek folyásinál (csatornák mentén). Ez azt mondja: én az Úré vagyok, amaz Jákób nevét emlegeti (Jákób nevére hivatkozik), és a másik önkezével írja: az Úré vagyok, és hízelegve (dicsekedve) Izráel nevét említi.

Így szól az Úr, Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kívül nincsen Isten. És ki hirdetett hozzám hasonlóan? Jelentse meg és hozza azt elém, mióta e világ népét teremtém. (Kicsoda olyan, mint én? Szóljon, mondja meg, sorolja fel, hogy mi történt, amióta hajdan népet alkottam); és jelentsék meg (és mondják el) a közeli és távoli jövőt.

Ne féljetek, és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-é meg és nem jelentém előre? (Hiszen régóta hirdettem, megmondtam). Ti vagytok tanúim! Hát van-é rajtam kívül Isten? Nincs kőszál (kőszikla), nem tudok (róla)!” (Ésa. 44,3-7)

János apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy ki tette az ígéreteket: „Szellemben valék ott (elragadtattam) az Úrnak napján, és hallék hátam megett nagy szót (hatalmas hangot), mint egy trombitáét. Megfordulék azért, hogy lássam a szót (milyen hang szólt hozzám), amely velem beszéle; megfordulván pedig, láték hét arany gyertyatartót;

És a hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához, bokáig érő ruhába (palástba) öltözve, és mellénél aranyövvel körülövezve Mikor pedig láttam őt, leesém az ő lábaihoz, mint egy holt. És reám veté az ő jobb kezét, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó, És az Élő; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké. Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai” (Jel. 1,10.12-13.17)

Ima.

Uram!

 „Vezéreld utamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!” (Zsolt. 119,133).

Isten harcol az emberért

Isten tudja, mit jelent a kísértés és kicsoda a kísértő. Jézusban látható, hogy felvette vele szemben a harcot, küzd ellene. Benne felismerhető az az Isten, aki küzd az igazságért, küzd az emberért, nem engedi, hogy a világ a sötétség erőinek áldozatává legyen. Jézusban felismerhető az az Isten, aki az életért küzd a halál erőivel szemben. 

Luther Márton: Isten szava

Isten szavának igazát a szív a dalban éli át...

Ott rossz kedély nem férhet el,

Hol néhány jó társ énekel,

Nincs ott irigység, gyűlölet,

Viszály, harag nem sért szivet,

Gőg, gond s minden, mi húsba mar,

Bú, bánat elmúlik hamar,

Ki dalban örömét leli,

Bűn ebben őt nem terheli,

Istennél több tetszést arat,

Mint más öröm az ég alatt.

A sátán művét rontja meg,

Visszatart sok gyilkos kezet.

A Segítő

És én kérni fogom az Atyát, és más vigasztalót (tanácsadót, segítõt, közbenjárót, ügyvédet, erõsítõt és pártfogót) ad néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.

- JÁNOS 14,16. (Amplified)

Szomorú tény, hogy sok keresztény nem vesz tudomást a Szent Szellemrõl, Aki benne lakozik. Azt hiszem, tévesen úgy gondolkodnak, hogy Õ jön, és átveszi az irányítást az életük felett. Mindent megcsináltat velük, amit csak kell, automatikusan, anélkül, hogy bármilyen erõfeszítést tennének.

De Õ nem tesz ilyet. A démonok mûködnek így. Õk azok, akik rákényszerítik az emberre azt, amit nem akar. A démonok hajtják, kényszerítik és irányítják az embereket.

A Szent Szellem ellenben „úriember”. Õ sosem fog kényszeríteni, hogy

megtégy olyat, ami ellentétes az akaratoddal. Az Írásokból látjuk, hogy a Szent Szellem vezet, utat mutat, ösztönöz és késztet. Gyöngéden adhat egy jelzést, de sohasem erõltet, hogy tégy meg valamit.

Némelyek panaszkodnak: „Miért nem teszi meg Isten ezt vagy azt?” A Szent Szellem semmit sem tesz, amíg te munkára nem fogod a saját érdekedben! Õ azért küldetett, hogy a segítõd legyen. Nem azért, hogy elvégezze a munkát helyetted, hanem azért, hogy segítsen neked elvégezni.

Amikor tudatossá válik, hogy a Szent Szellem benned van, akkor értelmes módon cselekedhetsz Isten Igéje alapján, és a Szent Szellem munkálkodni fog rajtad keresztül. Kezdj el a mai megvallással összhangban beszélni, és azt veszed majd észre, hogy Õ, aki benned lakik, valóságosabbá válik számodra.

Megvallás: A nagyobb énbennem van. Én Õrá hagyatkozom.

Õ hatalmasan fog élni és megnyilvánulni bennem, segíteni fog nekem.

A nagyobb gyõzelemre visz engem, sikeressé tesz engem.

KENNETH E. HAGIN: Hitünk tápláléka napi adagokban

Joseph Prince: Hagyd, hogy először Isten szeressen!

4,10 Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. (1János)

„Jobban kell szeretned Istent, még több szenvedéllyel!” Talán már hallottál ilyesféle prédikációt. Lehet, hogy megpróbáltad Őt még jobban szeretni, de végül csúfosan elbuktál.

De mi a szeretet valódi definíciója? Hadd mondja el nekünk a Biblia: „Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy Ő szeretett minket…” Bizony! Nem a mi Iránta való szeretetünk, hanem az Ő irántunk való szeretete a valódi szeretet!

De hát nem azt tanítja a Biblia, hogy teljes szívünkből, lelkünkből és erőnkből szeretnünk kell Istent? Igen, ez így igaz a törvény szerint (5Mózes 6:5), és Jézus is ezt tanította, mint „nagy parancsolatot”, amikor itt járt a földön (Máté 22:37). Azonban, ez még kereszthalála előtt volt. A kereszten tökéletesen betöltötte a törvényt, amikor teljes szívével, lelkével és erejével szeretett minket, odaadta az életét és feláldozta a testét értünk.

Ma már nem a törvény, hanem a kegyelem alatt vagyunk. A kegyelem pedig azt mondja, a valódi szeretet az, hogy Isten szeret minket, nem pedig az, hogy mi szeretjük Őt. Viszont mi is szeretni fogjuk Őt, amikor meglátjuk, hogy mennyire szeret minket. A Biblia azt tanítja, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk (Róma 5:8)! Hát ennyire szeret minket!

Isten látja az erőfeszítéseidet, ahogy próbálod szeretni Őt. És mivel szeret téged, azt akarja, hogy ülj le, csendesedj el, és hagyd, hogy Ő szeressen. Szeretni akar mindazzal, ami Ő és mindazzal, ami az Övé. Feltétel nélkül szeret, tekintet nélkül arra, ki vagy, és mit tettél, mert a szeretete csakis Önmagától függ és nem tőled. Az irántad való szeretete soha nem múlik el.

Tehát, hagyd, hogy Isten szeressen! Ne aggasszon, hogy Őt szeresd. Minél inkább befogadod az Ő szeretetét, annál inkább szerelmes leszel Belé!

Joseph Prince

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/joseph-prince.html

Épül már a házam