Róm. 5,1 Megigazulván azért hit által
békességünk van Istennel [vagyis
létrejött az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség;
jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás], a mi
Urunk Jézus Krisztus által,
Róm. 5,2 Aki által van a menetelünk is [mert megnyílt számunkra az út, és szabadon
járulhatunk] hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben [most] állunk [élünk, és
vagyunk] és dicsekedünk [ujjongunk]
az Isten [fiai] dicsőségének
reménységében.
[Más fordítás: és dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk]*
*És így folytatódik
a kijelentés: „Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette önmagával a
világot [Ugyanis: Isten volt a
Krisztusban, amikor a világot magával kiengesztelte]. Nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket [nem számította fel nekik az eleséseket, a
hibás lépéseket, botlásokat,
baklövéseket, melléfogásokat és törvényszegéseket],
és reánk bízta [sőt belénk helyezte] a békéltetésnek [a kibékítés, a kiengesztelődés] igéjét [logoszát]” (2 Kor. 5,19).
„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez
nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne
kérkedjék” (Eféz. 2,8-9).
Így váltunk szabaddá: „Mert a Jézus
Krisztusban való élet Szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a
halál törvényétől” (Róm. 8,2)
Róm. 5,3
Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk [ujjongunk]
a háborúságokban [nyomorúságokban; szenvedéseinkben;
megpróbáltatásokban; Külső
szorongatásokban; szorult helyzetekben; nyomorgatásokban; elnyomásban] is,
tudván, hogy a háborúság [nyomorúság]
békességes tűrést nemz, [kitartást
(alatta maradást; állhatatosságot)
eredményez (és munkál)].
Róm. 5,4 az állhatatosság [kitartás, örömteli (vagy
reményteljes) tűrés pedig] a kipróbáltságot [megvizsgáltságot] a
kipróbáltság a reménységet [biztos várását jelenti annak, ami be is fog
következni].
Róm. 5,5 A reménység pedig
nem szégyenít [nem csal] meg; [nem engedi, hogy megszégyenüljünk] mert
az Istennek szerelme [agapéja, természete] kitöltetett [kiáradt]
a mi szívünkbe [(kardia):
bensőnkbe a szellemi életünk központjába] a Szent Szellem által, ki adatott nékünk*
*Az apostol
vallástétele, példaként minden krisztusi ember számára: „Annakokáért
gyönyörködöm [a Krisztusért
szenvedett] erőtlenségekben, bántalmazásokban [(hübrisz): bántalmazás,
gyalázás, erőszak; kár], nyomorúságokban
[ana(n)gké: kényszerítések,
kényszerhelyzet; szorultság, szorult helyzet], üldözésekben és
szorongattatásokban [(sztenokhória): szorultság, szűkösség, ínség; nehéz
helyzet] Krisztusért; mert amikor erőtlen vagyok,
akkor vagyok erős [akkor vagyok hatalmas].
»Más fordítás: Ezért örömmel
elviselem a gyengeségeimet, amikor az emberek bántanak, vagy rosszat mondanak
rólam, amikor különböző nehézségek és bajok vesznek körül, amikor az emberek
üldöznek és rosszul bánnak velem.
Mindezekben a dolgokban örömömet lelem, mert amikor gyenge vagyok, akkor vagyok
igazán erős«” (2 Kor. 12,10).
„Tudván, hogy a ti hiteteknek [(pisztisz):
és hűségeteknek] megpróbáltatása
[(dokimion):
próbatétele, próbára tevése; és megvizsgálása] kitartást [(hüpomoné):
kitartó, állhatatos, türelmes várakozást, örömteli, reményteljes tűrést] szerez.
[Más fordítás: hitetek
erőpróbája állhatatosságot eredményez]” (Jak. 1,3).
És ezért boldogan vallja az apostol hogy: „De
mindezekben [mindezekkel szemben] győzteseknél is többek vagyunk, [felettébb diadalmaskodunk;
döntő (teljes, tökéletes, végleges, fölényes) győzelmet aratunk] Őáltala, aki minket szeretett” (Róm.
8,37).
Hiszen: „Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van
[javukra válik; javukat szolgálja, minden összejátszik (minden körülmény,
esemény] mint akik az ő végzése szerint
hivatalosak [akik az ő végzése értelmében (elhatározása szerint) arra
hivatottak,(elhívottak) hogy szentek legyenek]” (Róm. 8,28).
És az Úr maga erősít meg a
hosszútűrésre és kitartásra: „Minden
erővel megerősíttetvén az Ő dicsőségének hatalma szerint minden kitartásra [teljes
állhatatosságra] és
hosszútűrésre [béketűrésre]
örömmel; [Más fordítás: Az ő mindenen uralkodó dicsősége lehetővé
teszi, hogy mindenféle képességgel felruházva olyan hatalomra jussatok, mely
teljes állhatatosságra és hosszútűrésre képesít]” (Kol. 1,11).
Az Úr Jézus figyelmezteti az
övéit, és kijelenti, ezeknek a nyomorúságoknak okát: „Emlékezzetek meg ama beszédekről (arra az igékre), amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a
szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én
beszédemet (igémet) megtartották, a
tiéteket is megtartják majd. De
mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki
küldött engem” (Ján. 15,20-21).
De: „Boldogok vagytok, ha szidalmaznak [csúfolnak, gúnyolnak, gyaláznak, megszégyenítnek] és háborgatnak [üldöznek; sőt: akik közé
beépülnek; törvény/bíróság/ előtt vád alá helyeznek] titeket és minden(féle) gonosz
hazugságot mondanak ellenetek én érettem [hazudozva minden rosszat rátok fognak
énmiattam]. Örüljetek és örvendezzetek
[ujjongjatok; vigadjatok ilyenkor], mert
a ti jutalmatok [kárpótlásotok] bőséges
[nagy fizetség jár nektek] a mennyekben:
mert így háborgatták [üldözték; zaklatták; vádolták] a prófétákat [az Isten
nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket] is, akik előttetek voltak [éltek]” (Mát.
5,11-12).
De ennek ellenére: „Bölcsességet beszél az igaznak szája, és a
nyelve ítéletet szól (igazat mond). Istenének
törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak. Leselkedik a gonosz az igazra,
és halálra keresi azt (és meg akarja ölni); De az Úr nem hagyja azt annak kezében (nem hagyja, hogy kezébe
kerüljön), sem nem kárhoztatja (és
nem engedi), mikor megítéltetik (hogy
bűnösként elítéljék). Várjad az Urat (reménykedj
az Úrban), őrizd meg az ő útját
(maradj az ő útján); és fölmagasztal
téged, hogy örököld a földet; és meglátod, amikor kiirtatnak a gonoszok. Láttam
elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú
vadfa (mint egy terebélyes zöldellő fa); De elmúlt és ímé nincsen (de egyszer csak eltűnt, nem volt többé)! Kerestem, de nem található” (Zsolt.
37,30-36).
Róm. 5,6 Mert amikor még erőtlenek [gyengék, és tehetetlenek] voltunk
[a (hús)test miatt,ami engedett a
kísértésnek] a rendelt [vagyis az alkalmatos, a
meghatározott, és kijelölt] időben halt meg Krisztus értünk,
istentelenekért. [vagyis Isten nélkül
élőkért].
Róm. 5,7 Bizonyára igazért is alig hal meg valaki;
ám a jóért talán csak meg merne halni valaki. [a jóért még vállalja, és
hamarabb elszánja magát valaki].
Róm. 5,8 Az Isten pedig a mi hozzánk való
szerelmét [agapéját, isteni
természetét]
abban mutatta meg, [azzal bizonyítja]
hogy [abban az időben] mikor még
bűnösök [vagyis céltévesztők] voltunk, Krisztus [már akkor] érettünk meghalt*
*És tette ezt Isten
azért:
Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az
ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök
élete legyen. Aki hiszen Őbenne, el nem kárhozik (az nem jut ítéletre); aki
pedig nem hisz, immár elkárhozott (már ítélet alatt van), mivelhogy nem
hitt az Isten egyszülött Fiának nevében”
(Ján. 3,16.18).
„Mikor pedig eljött [elérkezett] az
időnek teljessége [a beteljesedés állapota], kibocsátotta [és elküldte] Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett [aki asszonytól született], aki
törvény alatt lett [vagyis a törvénynek alávetve; és a törvény alá
adatott]. Hogy a törvény alatt levőket megváltsa [és kivásárolja], hogy
elnyerjük [vagyis hogy visszanyerjük] a
fiúságot [és ismét Isten
fiaivá legyünk]”
(Gal. 4,4-5).
János apostol megvallása: „És mi láttuk és (mi) bizonyságot
teszünk (arról), hogy az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül” (1 Ján. 4,14).
Pál apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy ki jött el hústestben: „És
minden versengés nélkül (közismerten, elismerten, bevallottan, valóban) nagy
a kegyességnek eme titka: Isten (aki) megjelent (láthatóvá,
nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott) (hús)testben. megigazíttatott
(igaznak bizonyult) lélekben (pneuma:
szellemben). Megláttatott (megjelent, megmutatkozott) az
angyaloktól/nak. Hirdettetett a pogányok (népek, nemzetek) közt,
hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).
Így beteljesült ez a prófécia is: „És megjelenik az Úr (JHVH=Jahve) dicsősége, és minden (hús)test
látni fogja azt; mert az Úr szája szólt (Az ÚR //JHVH=Jahve// maga mondja ezt)” (Ésa.
40,5)
Dávid pedig így dicséri az Urat: „Kicsoda
olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának
büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy
kegyelmet ad” (Mik. 7,18)
Róm. 5,9 Minekutána azért most megigazultunk [vagyis megigazított minket] az ő vére által [az értünk adott élete árán]. Sokkal inkább megtartatunk [vagyis üdvösséget nyerünk] a harag ellen
Őáltala [vagyis: megment (megszabadít) bennünket a haragtól, élete hatalmával]*
*Üdvösség (szódzó): azaz
bűnbocsánat, megmenekülés (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől,
balesetből, bűnökből. Mindenfajta problémából, bajból); megszabadítás
(mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/. oltalmazás;
biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét
(egészség); boldogság, megtartatás.
És az apostolok
újra és újra megvallják, hogy az Úr Jézus az: „Ki a mi bűneinkért halálra
adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért. Kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, hit által, az ő
vérében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetett bűnöknek elnézése
miatt. És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem
az egész világért is” (Róm. 4,25; 3,25;
1 Ján. 2,2).
Róm. 5,10 Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel [mert megbékéltetett minket önmagával] az ő Fiának halála által, [mert Istent Fia halála kiengesztelte]
akkor sokkal inkább megtartatunk [üdvözülünk, vagyis: megment, azaz kiszabadít, vagy megvéd]
az ő élete által, minekutána megbékéltünk vele [Más fordítás: Akkor miután
megbékéltettünk, még mennyivel inkább
üdvözíteni fog a Belőle belénk ömlő élet révén]*
*Ezt Isten
cselekedte meg: „Mindez pedig Istentől van [ezt
Isten viszi végbe, és mindez Istenből támadt], aki minket önmagával megbékéltetett a Jézus Krisztus által [akit Krisztus kiengesztelt irántunk],
és aki nékünk adta a békéltetés
szolgálatát [és aki minket a kiengesztelés szolgálatával megbízott]. Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban
megbékéltette önmagával a világot [Isten
volt a Krisztusban, amikor a világot magával kiengesztelte]. Nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket [nem számította fel nekik az eleséseket,
a
hibás lépéseket,
botlásokat, baklövéseket, melléfogásokat, törvényszegéseket, és a törvény áthágását], és reánk bízta a békéltetésnek igéjét. [sőt belénk helyezte a kibékítés, a kiengesztelődés logoszát,
Igéjét]” (2 Kor. 5,18-19).
Mert Isten úgy
határozott: „… hogy Őáltala békéltessen meg [engeszteljen ki] mindent
[a mindenséget] Magával, békességet szerezvén az Ő
keresztjének [kínkarójának; kínoszlopon kiontott] vére által; Őáltala mindent, ami csak van, akár a földön, akár a
mennyekben [az egekben]”
(Kol. 1,20).
Az apostolok azt az örömhírt
hirdetik, hogy ezt úgy tette meg Isten, hogy Isten: Az ellenségeskedést [kiküszöbölte] az Ő [saját] (hús)testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén [megszüntetvén;
érvénytelenné tette; hatályon kívül helyezte azért], hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Őmagában, békességet szerezvén.
[békességszerzővé] „És hogy
megbékéltesse [kiengesztelte] az
Istennel mind a kettőt, egy testben (szóma = személyében) a keresztfa [kínkaró; kínoszlop] által, megölvén [elpusztítva] ezen az ellenségeskedést. És eljövén [örömhírként] békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak. Mert
Őáltala van menetelünk [szabad utunk] mindkettőnknek
egy Szellemben az Atyához” (Eféz.
2,15-17).
„Ezért Isten ingyen
igazítja meg őket [Megigazulásukat azonban ingyen, az ő
kegyelméből kapják] miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. [a Krisztus Jézus kifizette váltság általi
szabadítás révén, amelyet a Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk].
Mert az Isten őt [eleve]
(el) rendelte [oda adta] engesztelő [véres] áldozatul [fedélnek] azoknak, akik az ő
vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa. [nekünk]. Isten ugyanis az előbb [korábban] elkövetett bűnöket [végtelen türelmében] elnézte [elengedte; megbocsátotta]” (Róm. 3,24-25).
„Mert Ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért (céltévesztésünkért); de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is” (1 Ján. 2,2).
Hát: „Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent,
hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul
bűneinkért
(céltévesztésünkért)” (1 Ján.
4,10).
És a
nemzetbeliekhez így szól a Szent Szellem:
„Titeket is, kik hajdan elidegenültek [azelőtt elszakadtatok, ezért idegenek] és ellenségek valátok [ellenséges
gondolkozásúak (érzületűek) voltatok] gonosz cselekedetekben [haszontalan, káros tetteitekben]
gyönyörködő értelmetek miatt, most mégis
megbékéltetett. [most nektek is
megszerezte a kiengesztelődést]” (Kol. 1,21)
Róm. 5,11 Nemcsak pedig, hanem [ezen felül még] dicsekedünk [ujjongunk] is az Istenben a mi Urunk
Jézus Krisztus által, aki által most a megbékélést nyertük [aki megszerezte nekünk a kiengesztelődést,
vagyis az előző kedvezőtlen kapcsolatot „megmásította”].
Róm. 5,12 Annakokáért, miképpen egy ember által
jött [és lépett] be a világra [sőt
a világegyetembe] a bűn [vagyis a céltévesztés], és a bűn által [és a bűnön keresztül] a halál és akképpen a halál elhatott, [minden ember osztályrésze lett, és minden
emberre átterjedt] mivelhogy mindenek [és
kiben mindnyájan] vétkeztek [vagyis
eltévesztették a célpontot]*
*És folytatódik a kijelentés: „Mert a bűn [a cél elvétésének] zsoldja [a bér, amellyel a bűn fizet] halál
az Isten kegyelmi ajándéka [vagyis a Szent Szellem megnyilvánulása] pedig örök élet [a természetfeletti
élet] a mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róm. 6,23)
A bűn és a halál pedig azért
jöhetett be a világba, mert az ember a sátán szavát hitte el és fogadta be: „És (ezt) parancsolá az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról
bátran (szabadon) egyél. De a jó és
gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról,
bizony meghalsz (nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg fogsz halni)” (1 Móz. 2,16-17)
És mert Ádám a sátán szavát
hitte el és fogadta be, az Úr figyelmezteti Ádámot ennek következményeire: „Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míglen
visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert (bizony) por vagy te s ismét
porrá leszesz (és vissza fogsz térni a porba)” (1 Móz. 3,19)
A Prédikátor az e világi
életről így elmélkedik: „És látám, hogy
hasznosabb a bölcsesség a bolondságnál (az oktalanságnál), miképpen hasznosabb a világosság a
sötétségnél. A bölcsnek szemei vannak a fejében (és nyitott szemmel jár); a bolond pedig sötétben jár (sötétben
botorkál); de ugyan én megismertem
(és arra is rájöttem), hogy ugyanazon egy
végük (ugyanaz sorsuk) lesz
mindezeknek (vagyis mindegyiküknek). Mert
nem lesz emlékezete sem a bölcsnek, sem a bolondnak mindörökké; mivelhogy a
következendő időkben már mind elfelejtetnek (és mert mindaz, ami megtörtént,
feledésbe megy az eljövendő időben): és
miképpen meghal a bölcs, azonképpen meghal a bolond is” (Préd. 2,14-15.17)
„Mindenik ugyanazon egy helyre megy (és kerül); mindenik
a porból való, és mindenik porrá lesz (újból)” (Préd. 3,20).
Róm. 5,13 Mert a törvényig [vagyis a törvény előtt is] vala bűn [vagyis
céltévesztés] a világon; a bűn [vagyis a
céltévesztés] azonban nem számíttatik be,
[nem tulajdoníttatik, nincs felróva az
embernek] ha nincsen törvény*
*Azért nem számítja
fel a bűnt, vagyis a céltévesztést Isten, mert: „... ahol pedig nincsen törvény,
ott törvény ellen való cselekedet sincsen” (Róm. 4,15)
Róm. 5,14 Úgyde [mégis] a halál uralkodott [és
jutott uralomra] Ádámtól [h. 'ádám magában foglalja ÉVÁT is: a kettő
együtt teszi ki az ember fogalmát] Mózesig [jelentése: a vízből kihúzott] azokon is, akik nem az Ádám esetének [vagyis elesésének] hasonlatossága
szerint vétkeztek, [és estek bűnbe,
vagyis céltévesztésbe] aki ama következendőnek [az Eljövendőnek] kiábrázolása
[előképe, előre felvázolt, megrajzolt formája, mintája, példa
modellje]*
*És folytatódik a kijelentés: „Mert
Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván [becsapva,
félrevezetve], bűnbe esett [vagyis ő lett az előre világosan és
határozottan kijelentett parancs megszegője, áthágója]. »Egyszerű fordítás: Meg aztán nem Ádámot tévelyítették el,
szedték rá, csapták be, vezette tévútra a kísértő, az asszonyt azonban
rászedték, félrevezették, és engedetlenségbe esett, és az asszony lett a
parancs áthágójává«” (1 Tim. 2,14).
Ugyanis Ádám saját
akaratából követte asszonyát, ahogyan az Úr is tette az Ő menyasszonyáért,
ezért lett az első Ádám, az utolsó Ádám előképe: „És látá az asszony, hogy jó az
a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért:
szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az
is evék” (1 Móz. 3,6).
Róm. 5,15 De a kegyelmi ajándék [Isten győzelmi
ajándéka] nem úgy van, mint a bűneset. [Más
fordítás: A kegyelemmel azonban nem úgy
áll a dolog, mint a bukással, a félre-csúszással, botlással, illetve elhajlással].
Mert ha amaz egynek esete [bukása, hibás lépése, botlása, félre-csúszása] miatt sokan
haltak meg, az Isten kegyelme [vagyis
Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása az ember iránt] és a kegyelemből való [szellemi] ajándék, mely az egyedüli ember
Jézus Krisztusé, sokkal inkább [és sokkal
bőségesebben] elhatott [és kiáradt]
sokakra*
*Így folytatódik a
kijelentés: „Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a
halottak feltámadása is. Mert a miképpen Ádámban mindnyájan meghalnak,
azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek” (1 Kor. 15,21-22)
Róm. 5,16 És az ajándék sem úgy van, mint egy
vétkező [vagyis mint egy céltévesztő] által; mert az ítélet [vagyis a
céltévesztés, és hibás lépés következményeként, hatása, és eredményeként] egyből lett kárhozattá [kedvezőtlen / elmarasztaló ítéletté] az
ajándék [vagyis a győzelmi ajándék
a győztes hadvezértől] pedig sok bűnből [vagyis sok bukás, hibás
lépés, botlás, félre-csúszásból] van igazulásra [vagyis megigazulásra].
Róm. 5,17 Mert ha az egynek bűnesete [hibás lépése,
botlása, elbukása, és elesése] miatt uralkodott [uralomra jutott, és uralkodóvá
lett] a halál az egy [ember]
által: sokkal inkább az életben [vagyis
az élet hatalmával uralomra jutnak], és uralkodnak
az egy Jézus Krisztus által azok,
kik a kegyelemnek [Isten
jóindulatának, kedvezésének,és jóindulatú
gondoskodásának] és az igazság [vagyis a megigazulás] ajándékának bővölködésében részesültek, [akik a megigazulás ajándékát megkapták és elfogadták].
Róm. 5,18 Bizonyára azért, miképpen egynek bűnesete
[hibás
lépése, botlása, elbukása, és elesése] által minden emberre elhatott a kárhozat
[vagyis minden emberre kedvezőtlen ítéletet
hozott]*
azonképpen egynek igazsága [méltányos cselekedete] által minden emberre elhatott az életnek megigazulása. [Más
fordírás: Ugyanúgy egynek üdvösséget
szerző tette minden emberre kiárasztotta az életet, a természetfeletti életet;
az életnek egy más létezési formáját adó megigazulást]
*Az Úr figyelmezteti az embert, hogy mi lesz
az engedetlenség következménye: „És vevé az
Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy művelje és őrizze
azt. És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról
bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely
napon ejéndel arról, bizony meghalsz” (1 Móz. 2,15-17).
Az
embernek – aki inkább a sátán által becsapott feleségére hallgatott – pedig
monda: Mivelhogy hallgattál a te
feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne
egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj
belőle életednek minden napjaiban. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked;
s egyed a mezőnek fűvét. Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz
a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz”
(1 Móz. 3,17-19).
Hogy
mit jelent a tövis, azt az Úr Jézus jelenti ki:
„… a tövisek …e világnak
[vagyis e világkorszaknak] gondja [és
a világ dolgai miatti aggodalom, aggódás, gondoskodás és törekvés] és a [csalóka] gazdagságnak csalárdsága… (Mát.
13,22)
Róm. 5,19 Mert miképpen egy embernek [isten igéjének figyelmen
kívül hagyása], és
engedetlensége által sokan bűnösökké
[céltévesztőkké] lettek: [sok embert a céltévesztés állapotába döntötte] azonképpen egynek
engedelmessége [szófogadása,
szolgálatkészsége] által sokan igazakká lesznek [vagyis meg is igazultak]*
*Az Úr Jézusról
szóló bizonyságtétel: „... Mert azt, aki nem ismert bűnt
(vagyis céltévesztést), bűnné (céltévesztéssé) tette értünk, és
[helyettünk], hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne [vagyis, hogy
általa megigazultak legyünk Istenben]. ...Ki a mi bűneinkért (azaz:
félrecsúszásainkért, botlásainkért és elhajlásainkért) halálra adatott (aki ki lett szolgáltatva, és halált szenvedett), és
feltámasztatott (de feltámadt) a mi
megigazulásunkért (felmentésünkért,
vagyis: igazzá nyilvánításunkért)” (2Kor. 5,21; Róm. 4.25)
Róm. 5,20 A törvény pedig bejött
[közbejött, és azért csúszott be a
kegyelem mellett], hogy a bűn [vagyis a félre-csúszás, botlás és elhajlás] megnövekedjék,
és [fokozódjék, bőséges legyen, hogy vele
szaporodjék a bukás, és hogy megsokasítsa az elesést]. De ahol megnövekedik
[elhatalmasodik, megsokasodik] a bűn [a
céltévesztés]
ott [azt messze felülmúlva] a
kegyelem [vagyis Isten jóindulata, kedvezése,
jóindulatú gondoskodása] sokkal inkább bővölködik [túláradóan kiárad]*
*A törvényadás
célja, a céltévesztés felismerése volt: „Micsoda tehát
a törvény? A bűnök (törvényszegések és áthágások miatt toldották meg vele az
ígéretet, vagyis a bukások, elesések)
okáért adatott, amíg eljő a Mag, akinek tétetett az ígéret; rendeltetvén
angyalok által, közbenjáró kezében (Más fordítás: Angyalok által
lett érvényes, és adták
parancsba, közbenjáró kezén át” (Gal.
3,19)
Róm. 5,21 Hogy miképpen uralkodott [uralomra jutott] a bűn [vagyis a céltévesztés] a halálra, [azaz: halált hozva] azonképpen a kegyelem [vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása] is [uralomra jusson], és uralkodjék igazság
[vagyis megigazulás] által az örök
életre [A természetfeletti életre; az életnek egy más létezési formájára],a mi Urunk Jézus Krisztus által*
*Az ok, amiért
Isten emberré lett: Miután ugyanis ember által van a halál [mert egy ember idézte elő a halált; vagyis: miután
ugyanis emberen át jött a halál a világra] szintén
ember által van a halottak feltámadása is [ugyanígy a halottak is egy ember
révén támadnak fel]. Mert amiképpen
Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan
megeleveníttetnek [vagyis mindenki életre is kel, és emberen át jött a
halottak feltámadása is]” (1 Kor. 15,21-22)