AZ Ő CSALÁDJA

Krisztus Szeretete Egyház

Valakik pedig befogadák Őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek; akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
- János 1,12. 13.

Egy igazság sincs a Bibliában, ami olyan mélyreható lenne, mint az az áldott tény, hogy amikor újjászületünk bekerülünk Isten családjába! Isten, az Atya, a mi Atyánk! Ő gondoskodik rólunk! Ő törődik velünk — mindegyikünkkel személyesen — nemcsak mint csoporttal, testülettel, vagy egyházzal. Őt érdekli minden egyes gyermeke, és mindegyikünket ugyanazzal a szeretettel szeret.
A mi Mennyei Atyánk azonban nem Atyja mindenkinek, ahogy azt sokan feltételezik. Jézus azt mondta pár mélyen vallásos embernek: „Ti az ördög atyától valók vagytok…” (Ján. 8,44) Igen, Isten Teremtője az egész emberiségnek, de az embernek újjá kell születnie ahhoz, hogy az Ő gyermeke legyen. Az egész világnak Istene Ő, de csak az újjá teremtett embernek Atyja.
Isten a te Atyád. Az Ő tulajdon gyermeke vagy. Mivel pedig Atyád Ő, biztos lehetsz abban, hogy elfoglalja az apa helyét és ellátja az apa szerepét. Biztos lehetsz abban, hogy Isten szeret téged, és Mennyei Atyádként fog gondoskodni rólad.

Megvallás: Én Istentől születtem. Beleszülettem Isten családjába, Isten, az Atya, az én Atyám. Én az Ő tulajdon gyermeke vagyok. Ő az én tulajdon Atyám. Ő szeret engem. Ő gondoskodik rólam. Ő törődik velem.
/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/

Egy hosszúhajú milliárdos élete

Egy - két - há, súgd

Római levél 5. fejezet: A MEGIGAZULÁS GYÜMÖLCSEI (göröggel és kapcsolódó igékkel; revideált)

Róm. 5,1 Megigazulván azért hit által békességünk van Istennel [vagyis létrejött az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás], a mi Urunk Jézus Krisztus által,

Róm. 5,2 Aki által van a menetelünk is [mert megnyílt számunkra az út, és szabadon járulhatunk] hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben [most] állunk [élünk, és vagyunk] és dicsekedünk [ujjongunk] az Isten [fiai] dicsőségének reménységében.

[Más fordítás: és dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk]*

*És így folytatódik a kijelentés: „Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette önmagával a világot [Ugyanis: Isten volt a Krisztusban, amikor a világot magával kiengesztelte]. Nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket [nem számította fel nekik az eleséseket, a hibás lépéseket, botlásokat, baklövéseket, melléfogásokat és törvényszegéseket], és reánk bízta [sőt belénk helyezte] a békéltetésnek [a kibékítés, a kiengesztelődés] igéjét [logoszát]” (2 Kor. 5,19).

„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék” (Eféz. 2,8-9).

Így váltunk szabaddá: „Mert a Jézus Krisztusban való élet Szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől” (Róm. 8,2)

Róm. 5,3  Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk [ujjongunk] a háborúságokban [nyomorúságokban; szenvedéseinkben; megpróbáltatásokban; Külső szorongatásokban; szorult helyzetekben; nyomorgatásokban; elnyomásban] is, tudván, hogy a háborúság [nyomorúság] békességes tűrést nemz, [kitartást (alatta maradást; állhatatosságot) eredményez (és munkál)].

Róm. 5,4 az állhatatosság [kitartás, örömteli (vagy reményteljes) tűrés pedig] a kipróbáltságot [megvizsgáltságot] a kipróbáltság a reménységet [biztos várását jelenti annak, ami be is fog következni].

Róm. 5,5 A reménység pedig nem szégyenít [nem csal] meg; [nem engedi, hogy megszégyenüljünk] mert az Istennek szerelme [agapéja, természete] kitöltetett [kiáradt] a mi szívünkbe [(kardia): bensőnkbe a szellemi életünk központjába] a Szent Szellem által, ki adatott nékünk*

*Az apostol vallástétele, példaként minden krisztusi ember számára: „Annakokáért gyönyörködöm [a Krisztusért szenvedett] erőtlenségekben, bántalmazásokban [(hübrisz): bántalmazás, gyalázás, erőszak; kár], nyomorúságokban [ana(n)gké: kényszerítések, kényszerhelyzet; szorultság, szorult helyzet], üldözésekben és szorongattatásokban [(sztenokhória): szorultság, szűkösség, ínség; nehéz helyzet] Krisztusért; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős [akkor vagyok hatalmas].

»Más fordítás: Ezért örömmel elviselem a gyengeségeimet, amikor az emberek bántanak, vagy rosszat mondanak rólam, amikor különböző nehézségek és bajok vesznek körül, amikor az emberek üldöznek és rosszul bánnak velem. Mindezekben a dolgokban örömömet lelem, mert amikor gyenge vagyok, akkor vagyok igazán erős«” (2 Kor. 12,10).

„Tudván, hogy a ti hiteteknek [(pisztisz): és hűségeteknek] megpróbáltatása [(dokimion): próbatétele, próbára tevése; és megvizsgálása] kitartást [(hüpomoné): kitartó, állhatatos, türelmes várakozást, örömteli, reményteljes tűrést] szerez.

[Más fordítás: hitetek erőpróbája állhatatosságot eredményez]” (Jak. 1,3).

 És ezért boldogan vallja az apostol hogy: „De mindezekben [mindezekkel szemben] győzteseknél is többek vagyunk, [felettébb diadalmaskodunk; döntő (teljes, tökéletes, végleges, fölényes) győzelmet aratunk] Őáltala, aki minket szeretett” (Róm. 8,37).

Hiszen: „Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van [javukra válik; javukat szolgálja, minden összejátszik (minden körülmény, esemény] mint akik az ő végzése szerint hivatalosak [akik az ő végzése értelmében (elhatározása szerint) arra hivatottak,(elhívottak) hogy szentek legyenek]” (Róm. 8,28). 

És az Úr maga erősít meg a hosszútűrésre és kitartásra: „Minden erővel megerősíttetvén az Ő dicsőségének hatalma szerint minden kitartásra [teljes állhatatosságra] és hosszútűrésre [béketűrésre] örömmel; [Más fordítás: Az ő mindenen uralkodó dicsősége lehetővé teszi, hogy mindenféle képességgel felruházva olyan hatalomra jussatok, mely teljes állhatatosságra és hosszútűrésre képesít]” (Kol. 1,11).

Az Úr Jézus figyelmezteti az övéit, és kijelenti, ezeknek a nyomorúságoknak okát: „Emlékezzetek meg ama beszédekről (arra az igékre), amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet (igémet) megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem” (Ján. 15,20-21).

De: „Boldogok vagytok, ha szidalmaznak [csúfolnak, gúnyolnak, gyaláznak, megszégyenítnek] és háborgatnak [üldöznek; sőt: akik közé beépülnek; törvény/bíróság/ előtt vád alá helyeznek] titeket és minden(féle) gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem [hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam]. Örüljetek és örvendezzetek [ujjongjatok; vigadjatok ilyenkor], mert a ti jutalmatok [kárpótlásotok] bőséges [nagy fizetség jár nektek] a mennyekben: mert így háborgatták [üldözték; zaklatták; vádolták] a prófétákat [az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket] is, akik előttetek voltak [éltek]” (Mát. 5,11-12).

De ennek ellenére: „Bölcsességet beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól (igazat mond). Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak. Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt (és meg akarja ölni); De az Úr nem hagyja azt annak kezében (nem hagyja, hogy kezébe kerüljön), sem nem kárhoztatja (és nem engedi), mikor megítéltetik (hogy bűnösként elítéljék). Várjad az Urat (reménykedj az Úrban), őrizd meg az ő útját (maradj az ő útján); és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, amikor kiirtatnak a gonoszok. Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa (mint egy terebélyes zöldellő fa); De elmúlt és ímé nincsen (de egyszer csak eltűnt, nem volt többé)! Kerestem, de nem található” (Zsolt. 37,30-36).

Róm. 5,6 Mert amikor még erőtlenek [gyengék, és tehetetlenek] voltunk [a (hús)test miatt,ami engedett a kísértésnek]  a rendelt [vagyis az alkalmatos, a  meghatározott, és kijelölt] időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért. [vagyis Isten nélkül élőkért].

Róm. 5,7 Bizonyára igazért is alig hal meg valaki; ám a jóért talán csak meg merne halni valaki. [a jóért még vállalja, és hamarabb elszánja magát valaki].

Róm. 5,8 Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét [agapéját, isteni természetét] abban mutatta meg, [azzal bizonyítja] hogy [abban az időben] mikor még bűnösök [vagyis céltévesztők] voltunk, Krisztus [már akkor] érettünk meghalt*

*És tette ezt Isten azért:  Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Aki hiszen Őbenne, el nem kárhozik (az nem jut ítéletre); aki pedig nem hisz, immár elkárhozott (már ítélet alatt van), mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében” (Ján. 3,16.18).

„Mikor pedig eljött [elérkezett] az időnek teljessége [a beteljesedés állapota], kibocsátotta [és elküldte] Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett [aki asszonytól született], aki törvény alatt lett [vagyis a törvénynek alávetve; és a törvény alá adatott]. Hogy a törvény alatt levőket megváltsa [és kivásárolja], hogy elnyerjük [vagyis hogy visszanyerjük] a fiúságot [és ismét Isten fiaivá legyünk]” (Gal. 4,4-5).

János apostol megvallása: „És mi láttuk és (mi) bizonyságot teszünk (arról), hogy az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül” (1 Ján. 4,14).

Pál apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy ki jött el hústestben: „És minden versengés nélkül (közismerten, elismerten, bevallottan, valóban) nagy a kegyességnek eme titka: Isten (aki) megjelent (láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott) (hús)testben. megigazíttatott (igaznak bizonyult) lélekben (pneuma: szellemben). Megláttatott (megjelent, megmutatkozott) az angyaloktól/nak. Hirdettetett a pogányok (népek, nemzetek) közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).

Így beteljesült ez a prófécia is: „És megjelenik az Úr (JHVH=Jahve) dicsősége, és minden (hús)test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt (Az ÚR //JHVH=Jahve// maga mondja ezt)” (Ésa. 40,5)

Dávid pedig így dicséri az Urat: „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad” (Mik. 7,18)

Róm. 5,9 Minekutána azért most megigazultunk [vagyis megigazított minket] az ő vére által [az értünk adott élete árán]. Sokkal inkább megtartatunk [vagyis üdvösséget nyerünk] a harag ellen Őáltala [vagyis: megment (megszabadít) bennünket a haragtól, élete hatalmával]*

*Üdvösség (szódzó): azaz bűnbocsánat, megmenekülés (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/. oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás.

És az apostolok újra és újra megvallják, hogy az Úr Jézus az: „Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért. Kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, hit által, az ő vérében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetett bűnöknek elnézése miatt. És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is” (Róm. 4,25; 3,25; 1 Ján. 2,2).

Róm. 5,10 Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel [mert megbékéltetett minket önmagával] az ő Fiának halála által, [mert Istent Fia halála kiengesztelte] akkor sokkal inkább megtartatunk [üdvözülünk, vagyis: megment, azaz kiszabadít, vagy megvéd] az ő élete által, minekutána megbékéltünk vele [Más fordítás: Akkor miután megbékéltettünk, még mennyivel inkább üdvözíteni fog a Belőle belénk ömlő élet révén]*

*Ezt Isten cselekedte meg: „Mindez pedig Istentől van [ezt Isten viszi végbe, és mindez Istenből támadt], aki minket önmagával megbékéltetett a Jézus Krisztus által [akit Krisztus kiengesztelt irántunk], és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát [és aki minket a kiengesztelés szolgálatával megbízott]. Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette önmagával a világot [Isten volt a Krisztusban, amikor a világot magával kiengesztelte]. Nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket [nem számította fel nekik az eleséseket, a hibás lépéseket, botlásokat, baklövéseket, melléfogásokat, törvényszegéseket, és a törvény áthágását], és reánk bízta a békéltetésnek igéjét. [sőt belénk helyezte a kibékítés, a kiengesztelődés logoszát, Igéjét]” (2 Kor. 5,18-19).

Mert Isten úgy határozott: „… hogy Őáltala békéltessen meg [engeszteljen ki] mindent [a mindenséget] Magával, békességet szerezvén az Ő keresztjének [kínkarójának; kínoszlopon kiontott] vére által; Őáltala mindent, ami csak van, akár a földön, akár a mennyekben [az egekben]” (Kol. 1,20).

Az apostolok azt az örömhírt hirdetik, hogy ezt úgy tette meg Isten, hogy Isten: Az ellenségeskedést [kiküszöbölte] az Ő [saját] (hús)testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén [megszüntetvén; érvénytelenné tette; hatályon kívül helyezte azért], hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Őmagában, békességet szerezvén. [békességszerzővé] „És hogy megbékéltesse [kiengesztelte] az Istennel mind a kettőt, egy testben (szóma = személyében) a keresztfa [kínkaró; kínoszlop] által, megölvén [elpusztítva] ezen az ellenségeskedést. És eljövén [örömhírként] békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak. Mert Őáltala van menetelünk [szabad utunk] mindkettőnknek egy Szellemben az Atyához” (Eféz. 2,15-17).

„Ezért Isten ingyen igazítja meg őket [Megigazulásukat azonban ingyen, az ő kegyelméből kapják] miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. [a Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet a Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk]. Mert az Isten őt [eleve] (el) rendelte [oda adta] engesztelő [véres] áldozatul [fedélnek] azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa. [nekünk]. Isten ugyanis az előbb [korábban] elkövetett bűnöket [végtelen türelmében] elnézte [elengedte; megbocsátotta]” (Róm. 3,24-25).

„Mert Ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért (céltévesztésünkért); de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is” (1 Ján. 2,2).

Hát: „Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért (céltévesztésünkért)” (1 Ján. 4,10).

És a nemzetbeliekhez így szól a Szent Szellem: „Titeket is, kik hajdan elidegenültek [azelőtt elszakadtatok, ezért idegenek] és ellenségek valátok [ellenséges gondolkozásúak (érzületűek) voltatok] gonosz cselekedetekben [haszontalan, káros tetteitekben] gyönyörködő értelmetek miatt, most mégis megbékéltetett. [most nektek is megszerezte a kiengesztelődést]” (Kol. 1,21)

Róm. 5,11 Nemcsak pedig, hanem [ezen felül még] dicsekedünk [ujjongunk] is az Istenben a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által most a megbékélést nyertük [aki megszerezte nekünk a kiengesztelődést, vagyis az előző kedvezőtlen kapcsolatot „megmásította”].

Róm. 5,12 Annakokáért, miképpen egy ember által jött [és lépett] be a világra [sőt a világegyetembe] a bűn [vagyis a céltévesztés], és a bűn által [és a bűnön keresztül] a halál és akképpen a halál elhatott, [minden ember osztályrésze lett, és minden emberre átterjedt] mivelhogy mindenek [és kiben mindnyájan] vétkeztek [vagyis eltévesztették a célpontot]*

*És folytatódik a kijelentés: „Mert a bűn [a cél elvétésének] zsoldja [a bér, amellyel a bűn fizet] halál az Isten kegyelmi ajándéka [vagyis a Szent Szellem megnyilvánulása] pedig örök élet [a természetfeletti élet] a mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róm. 6,23)

A bűn és a halál pedig azért jöhetett be a világba, mert az ember a sátán szavát hitte el és fogadta be: „És (ezt) parancsolá az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran (szabadon) egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz (nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg fogsz halni)” (1 Móz. 2,16-17)

És mert Ádám a sátán szavát hitte el és fogadta be, az Úr figyelmezteti Ádámot ennek következményeire: „Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert (bizony) por vagy te s ismét porrá leszesz (és vissza fogsz térni a porba)” (1 Móz. 3,19)

A Prédikátor az e világi életről így elmélkedik: „És látám, hogy hasznosabb a bölcsesség a bolondságnál (az oktalanságnál), miképpen hasznosabb a világosság a sötétségnél. A bölcsnek szemei vannak a fejében (és nyitott szemmel jár); a bolond pedig sötétben jár (sötétben botorkál); de ugyan én megismertem (és arra is rájöttem), hogy ugyanazon egy végük (ugyanaz sorsuk) lesz mindezeknek (vagyis mindegyiküknek). Mert nem lesz emlékezete sem a bölcsnek, sem a bolondnak mindörökké; mivelhogy a következendő időkben már mind elfelejtetnek (és mert mindaz, ami megtörtént, feledésbe megy az eljövendő időben): és miképpen meghal a bölcs, azonképpen meghal a bolond is” (Préd. 2,14-15.17)

„Mindenik ugyanazon egy helyre megy (és kerül); mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz (újból)” (Préd. 3,20).

Róm. 5,13 Mert a törvényig [vagyis a törvény előtt is] vala bűn [vagyis céltévesztés] a világon; a bűn [vagyis a céltévesztés] azonban nem számíttatik be, [nem tulajdoníttatik, nincs felróva az embernek] ha nincsen törvény*

*Azért nem számítja fel a bűnt, vagyis a céltévesztést Isten, mert: „... ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen” (Róm. 4,15)

Róm. 5,14 Úgyde [mégis] a halál uralkodott [és jutott uralomra] Ádámtól [h. 'ádám magában foglalja ÉVÁT is: a kettő együtt teszi ki az ember fogalmát] Mózesig [jelentése: a vízből kihúzott] azokon is, akik nem az Ádám esetének [vagyis elesésének] hasonlatossága szerint vétkeztek, [és estek bűnbe, vagyis céltévesztésbe] aki ama következendőnek [az Eljövendőnek] kiábrázolása [előképe, előre felvázolt, megrajzolt formája, mintája, példa modellje]*

*És folytatódik a kijelentés: „Mert Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván [becsapva, félrevezetve], bűnbe esett [vagyis ő lett az előre világosan és határozottan kijelentett parancs megszegője, áthágója]. »Egyszerű fordítás: Meg aztán nem Ádámot tévelyítették el, szedték rá, csapták be, vezette tévútra a kísértő, az asszonyt azonban rászedték, félrevezették, és engedetlenségbe esett, és az asszony lett a parancs áthágójává«” (1 Tim. 2,14).

Ugyanis Ádám saját akaratából követte asszonyát, ahogyan az Úr is tette az Ő menyasszonyáért, ezért lett az első Ádám, az utolsó Ádám előképe: „És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék” (1 Móz. 3,6).

Róm. 5,15 De a kegyelmi ajándék [Isten győzelmi ajándéka] nem úgy van, mint a bűneset. [Más fordítás: A kegyelemmel azonban nem úgy áll a dolog, mint a bukással, a félre-csúszással, botlással, illetve elhajlással]. Mert ha amaz egynek esete [bukása, hibás lépése, botlása, félre-csúszása] miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme [vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása az ember iránt] és a kegyelemből való [szellemi] ajándék, mely az egyedüli ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább [és sokkal bőségesebben] elhatott [és kiáradt] sokakra*

*Így folytatódik a kijelentés: „Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. Mert a miképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek” (1 Kor. 15,21-22)

Róm. 5,16 És az ajándék sem úgy van, mint egy vétkező [vagyis mint egy céltévesztő] által; mert az ítélet [vagyis a céltévesztés, és hibás lépés következményeként, hatása, és eredményeként] egyből lett kárhozattá [kedvezőtlen / elmarasztaló ítéletté] az ajándék [vagyis a győzelmi ajándék a győztes hadvezértől] pedig sok bűnből [vagyis sok bukás, hibás lépés, botlás, félre-csúszásból] van igazulásra [vagyis megigazulásra].

Róm. 5,17 Mert ha az egynek bűnesete [hibás lépése, botlása, elbukása, és elesése] miatt uralkodott [uralomra jutott, és uralkodóvá lett] a halál az egy [ember] által: sokkal inkább az életben [vagyis az élet hatalmával uralomra jutnak], és uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, kik a kegyelemnek [Isten jóindulatának, kedvezésének,és  jóindulatú gondoskodásának] és az igazság [vagyis a megigazulás] ajándékának bővölködésében részesültek, [akik a megigazulás ajándékát megkapták és elfogadták].

Róm. 5,18 Bizonyára azért, miképpen egynek bűnesete [hibás lépése, botlása, elbukása, és elesése] által minden emberre elhatott a kárhozat [vagyis minden emberre kedvezőtlen ítéletet hozott]* azonképpen egynek igazsága [méltányos cselekedete] által minden emberre elhatott az életnek megigazulása. [Más fordírás: Ugyanúgy egynek üdvösséget szerző tette minden emberre kiárasztotta az életet, a természetfeletti életet; az életnek egy más létezési formáját adó megigazulást]

*Az Úr figyelmezteti az embert, hogy mi lesz az engedetlenség következménye: „És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy művelje és őrizze azt. És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz” (1 Móz. 2,15-17).

Az embernek – aki inkább a sátán által becsapott feleségére hallgatott – pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét. Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz” (1 Móz. 3,17-19).

Hogy mit jelent a tövis, azt az Úr Jézus jelenti ki:  „… a tövisek …e világnak [vagyis e világkorszaknak] gondja [és a világ dolgai miatti aggodalom, aggódás, gondoskodás és törekvés] és a [csalóka] gazdagságnak csalárdsága… (Mát. 13,22)

Róm. 5,19 Mert miképpen egy embernek [isten igéjének figyelmen kívül hagyása], és engedetlensége által sokan bűnösökké [céltévesztőkké] lettek: [sok embert a céltévesztés állapotába döntötte] azonképpen egynek engedelmessége [szófogadása, szolgálatkészsége] által sokan igazakká lesznek [vagyis meg is igazultak]*

*Az Úr Jézusról szóló bizonyságtétel: „... Mert azt, aki nem ismert bűnt (vagyis céltévesztést), bűnné (céltévesztéssé) tette értünk, és [helyettünk], hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne [vagyis, hogy általa megigazultak legyünk Istenben]. ...Ki a mi bűneinkért (azaz: félrecsúszásainkért, botlásainkért és elhajlásainkért) halálra adatott (aki ki lett szolgáltatva, és halált szenvedett), és feltámasztatott (de feltámadt) a mi megigazulásunkért (felmentésünkért, vagyis: igazzá nyilvánításunkért)” (2Kor. 5,21; Róm. 4.25)

Róm. 5,20 A törvény pedig bejött [közbejött, és azért csúszott be a kegyelem mellett], hogy a bűn [vagyis a félre-csúszás, botlás és elhajlás] megnövekedjék, és [fokozódjék, bőséges legyen, hogy vele szaporodjék a bukás, és hogy megsokasítsa az elesést]. De ahol megnövekedik [elhatalmasodik, megsokasodik] a bűn [a céltévesztés] ott [azt messze felülmúlva] a kegyelem [vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása] sokkal inkább bővölködik [túláradóan kiárad]*

*A törvényadás célja, a céltévesztés felismerése volt: „Micsoda tehát a törvény? A bűnök (törvényszegések és áthágások miatt toldották meg vele az ígéretet, vagyis a bukások, elesések) okáért adatott, amíg eljő a Mag, akinek tétetett az ígéret; rendeltetvén angyalok által, közbenjáró kezében (Más fordítás: Angyalok által lett érvényes, és adták parancsba, közbenjáró kezén át” (Gal. 3,19)

Róm. 5,21 Hogy miképpen uralkodott [uralomra jutott] a bűn [vagyis a céltévesztés]  a halálra, [azaz: halált hozva] azonképpen a kegyelem [vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása] is [uralomra jusson], és uralkodjék igazság [vagyis megigazulás] által az örök életre [A természetfeletti életre; az életnek egy más létezési formájára],a mi Urunk Jézus Krisztus által*

*Az ok, amiért Isten emberré lett: Miután ugyanis ember által van a halál [mert egy ember idézte elő a halált; vagyis: miután ugyanis emberen át jött a halál a világra] szintén ember által van a halottak feltámadása is [ugyanígy a halottak is egy ember révén támadnak fel]. Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek [vagyis mindenki életre is kel, és emberen át jött a halottak feltámadása is]” (1 Kor. 15,21-22)

A szeretet

Az igazságról

A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

A keresztény tegyen úgy az igazsággal, mint a csiga a házával: lakjon benne, és ha valahova megy, vigye magával. (Fosdick)

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

A HIT

Készítette:A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

A hit átveti magát az idő korlátján és diadalénekbe kezd, amikor a csata még javában zajlik. (Spurgeon)

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

A Gyógyító ígérete

Készítette:Krisztus Gyülekezete Marosvásárhely

Mert orvosságot adok néked, és kigyógyítlak a te sérülésedbõl, azt mondja az Úr. Jeremiás 30:17

Mindent az Úrral!!

Készítette:Szeretet-Közösség

Steve Harvey bemutatja Jézust

Készítette:Az Ige az élet kenyere

Ha volna szerencsém kihívni Krisztust, én egyszerüen így tenném:
Hölgyeim és Uraim, van szerencsém bemutatni, akit nem kell bemutatni.
A hírneve túl hosszú ahhoz hogy felsoroljam!
Ö idöröl idöre megtette a lehetetlent!
Mennyei köszöntéssel üdvözölték a betlehemi jászolban! 
Az Ö Apja szerzöje annak a könyvnek,
ami már az idök kezdete óta a bestseller lista élén van!
Ö tartja a halsütés világrekordját!
Ö etetett meg 5000 éhes lelket két hallal, és öt kenyérrel!
Ö a vizen jár, a vizet borrá változtatja speciális effektek és kameratrükkök nélkül!
Öt már a komédia királyok elött úgy üdvözölték mint királyok királya, világegyetem Ura, Alfa és az Omega, kezdet és vég,
a fényes Hajnalcsillag!
Néhányan Sáron rózsájának mondják, egyesek békesség fejedelmének!
Àllj a lábadra, tapsolj és dicsérd Öt, a második eljöveteléért!!!!!!
Halleluja!
Dicsöség neked világmindenség Ura örökkön örökké! Amen!

/ Steve Harvey bemutatja Jézust /

 

Biró Lally:Áldott a nap....

Semmi sürgős!!

Készítette:Ez az a nap!

Ki viseli a gondot?

 Jorsits Attila, 2013. szeptember 02.

Az egész gondolkodásunk alapstruktúráját megváltoztatni nagyon nehéz. Miért teszi ezt mégis Jézus? (A „Miért értjük félre Jézust?” című bejegyzés továbbgondolása.)

Jézus azzal, hogy az elvont és konkrét fogalmak átértelmezésére kényszeríti hallgatóságát, nemcsak gondolkodásukat, hanem annak nyomán egész életvitelüket is meg akarja változtatni. Ennek a folyamatnak talán a legnagyobb és legnehezebb része a világról alkotott fogalmaink újraértelmezése. Az, hogy ebben a világban a szemünkkel nem látható Isten jelenlétét és cselekvését ugyanolyan realitásként kezeljük, mint bármi mást. Mondhatjuk, hogy a hívő embernek ez alap, de Jézus sokkal mélyebben akarja ezt megtapasztaltatni. Irreális és érthetetlen dolgokat kér, hogy ezáltalnaponta tapasztaljuk meg Isten jelenvalóságát és munkálkodását. Erre talán a legjobb példát Jézusnak az anyagiakról szóló tanításai adják.

Amikor Jézus végletekig tisztességes és semmilyen bűnös kompromisszumot nem tűrő életvitelre szólítja fel követőt, azzal gyakorlatilag a legtöbbjüket anyagilag szegényebbé teszi.

“Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.” (Lk 20,25)

Nincs az a hely vagy történelmi korszak, amelyben a tisztességes életmód kifizetődőbb lett volna az apróbb csúsztatásokat és ügyeskedéseket megengedőnél. Persze ez nem azt jelenti, hogy Istennek alapvetően a pénzzel lenne baja, hiszen az Ószövetségben a gazdagság sok esetben az Ő áldásának következménye. A probléma tehát nem magával a pénzzel, hanem a pénz szeretetével van:

“Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak.” (1Tim 6,10)

A pénz egyfajta biztonságérzetet ad. A biztonságos, kényelmes életért próbál az ember minél többet gyűjteni belőle, és Jézus valójában ezt az igényt akarja más megvilágításba helyezni. Azok a dolgok ugyanis, amiket a pénz segítségével az ember próbál bebiztosítani magának (gondtalan élet, jólét, biztonság, nyugalom stb.), a Bibliában eredetileg isteni adományokként szerepelnek.

Érdemes megfigyelni az Ószövetség istenképét. Isten mindig cselekedetekben nyilatkozik meg az embernek. Ő úgy Szabadító, hogy kihozza övéit Egyiptomból, úgy a Seregek Ura, hogy győzelemre viszi a népet stb. Az Ószövetség embere tehát mindig cselekedetek megtapasztalása által ismer meg valamit Istenből, ami aztán mélyíti a hitét és erősíti a Hozzá való ragaszkodását. Nos, mivel Isten nem változik – és ilyen szempontból az ember sem –, ez az egész ma sincs másképp.

A materiálisan gondolkodó ember azonban igyekszik átvenni az irányítást az élet minden területén, és ezzel tulajdonképpen szűkíti a terét az Úr gondviselő cselekvésének. A minden szempontbólbebiztosított embernek ezért valójában kevesebb istenélményben van része, mint annak, aki bizonytalanabb körülmények között él. Ha pedig valaki egy önmaga által bebiztosított életet él – ami által kevesebbet tapasztal Isten tetteiből –, sokkal könnyebben alakít ki egy elméleti istenképet, ami nehezíti a valódi megismerést, a személyes kapcsolatot és emiatt a hitben való megmaradást is. Ezért beszél Jézus a földi és a mennyei kincsek ellentétéről.

A Jézust követni akaró ember világképe átértelmezésre szorul. Isten gondviselése alá kell helyeznie azokat a területeket az életében, amiket addig önmaga akart irányítani. Jézus ezért akarja, hogy a világi biztosítékainkat ne tartsuk olyan fontosnak és értékesnek.

Azt akarja, hogy Istenre olyan gondviselő Atyaként tudjunk tekinteni, aki nem hagyja, hogy övéi bármiben hiányt szenvedjenek. Ezért kellenek olyan területek az életünkben, aholrendszeresen megtapasztaljuk, hogy Isten a tenyerén hordoz bennünket. Így tudjuk időről időre megtapasztalni az Ő atyai gondviselését, ami aztán valóban átformálja az egész világról való gondolkodásunkat. Az ilyen megtapasztalások olyan erőt és kitartást adnak a hitnek, amit máshogyan nem lehet elérni.

A bevezetőben említett bejegyzés: Miért értjük félre Jézust?

Reinhard Bonnke: Amerikáról

Készítette:Lisa Szanyel

Úgy gondolod, hogy a lehetőségek ablaka bezárult Amerika számára? Mondd ezt Reinhard Bonnkénak és Billy Grahamnek, akik - és még rajtuk kívül sokan - minden korábbinál nagyobb mértékben az Egyesült Államok üdvösségére összpontosítanak!
Reinhard Bonnke azért utazott az Egyesült Államokba annak idején, hogy egyevangéliumi filmsorozatot készítsen - legalábbis ő ezt gondolta. 2001-ben a világhírű evangélista több ismert hollywoodi színésszel az Universal Studiosszal és a Lucas Filmsszel közösen készítette a Full Flames filmsorozatot, azzal a szándékkal, hogy felgyújtsák a keresztények szívében világszerte a lélekmentés szenvedélyét, és kiképezzék a keresztényeket az evangélizáció alapelveire. Ehhez teljesen természetesnek tűnt akkoriban, hogy lakhelyét és szolgálatát költöztesse Amerikába.

Mégis, annak az embernek, akit úgy ismernek, mint Afrika Billy Graham-je, és akinek a szolgálata 74 millió embert vezetett eddig Krisztushoz, a szíve természetesen továbbra is Afrikáért dobogott. Bonnkét az Úr Németországból hívta el a fekete kontinensre, és 1967 óta ott élt különböző afrikai államokban, és tartott hatalmas evangélizációs kampányokat az elveszetteknek. Még nem olyan régen is úgy gondolta, hogy Afrika az ő Istentől elrendelt szolgálati területe, Amerikára pedig főként úgy gondolt, mint olyan helyre, ahol megpihenhet, és ahol a szolgálatának, a Christ for all Nations (Krisztust Minden Nemzetnek) adminisztratív teendőivel foglalkozhat – nem utolsósorban a pénzgyűjtéssel. Ez teljesen megváltozott valamikor a múlt év közepén. „Mindig azt gondoltam, hogy Isten engem ide (az Egyesült Államokba) az Afrikában végzett evangélizáció érdekében hozott el” - mondja Bonnke, „De az Úr szólt a hozzám, és azt mondta: 'Nem csak azért küldtelek Amerikába, hogy Amerika legyen az afrikai misszió fő pénzügyi támogatója. Amerikáért magáért küldtelek Amerikába, mert Amerikának is borzasztóan szüksége van az evangéliumra!'”


Ezzel az utóbbi megállapítással érthet egyet az az egyre növekvő számú keresztény szolgáló, aki az utóbbi időben a szolgálata legsürgetőbb feladatának határozta meg az Egyesült Államok „megevangélizálását”. Legtöbbjük erősebben érzi, mint valaha, hogy Isten erre hívja – azzal a hittel együtt, hogy a lehetőségek ablaka hamarosan végleg bezárul Amerika számára. Sokan, akik nemzetközi szolgálatot végeznek, lecsökkentették a nemzetközi szinten végzett erőfeszítéseiket, hogy több forrást tudjanak felszabadítani a saját szülőföldjük elérésére. És bár Bonnke szervezetére mindez nem mondható el - hiszen az afrikai missziójuk egyre növekszik, és alapítójuk ma is rendszeresen prédikál Afrika különböző részein -, mégis, úgy tűnik Bonnke magára vállalta annak a feladatát, hogy vezetője legyen az USA-ra összpontosító evangélizáció beindításának. De nincs egyedül.


Krízispont


„A szívem fáj Amerikáért, és becsapott népéért!” - írta múlt évben Billy Graham a nemzethez intézett kijózanító levelében, amelyet egy történettel kezdett néhai feleségéről, Ruthról. Sok éve, miután elolvasott egy részt férje valamelyik könyvéből, amelyben siratja az ország szellemi állapotát, a következő - ma már nagyon ismert, de égető - megállapítást tette: „Ha Isten nem ítélné meg Amerikát, akkor Szodomától és Gomorától is bocsánatot kellene kérnie”. Billy Graham talán utolsó, jövő hónapban megjelenő könyvében, melynek címe Reménységem oka, elmondja, hogy a dolgok azóta, hogy Ruth ezt a megállapítást tette, még rosszabbra fordultak. „Most, röviddel azután, hogy a legdrágább emberi kapcsolat - a házasság intézménye - ilyen brutális támadás alá került saját államomban, Észak-Karolinában, azon töprengek, hogy vajon, ha még élne, mit gondolna országunkról?” - írja. „Azóta, hogy elköltözött, a nemzetünk tovább lépett lefelé a morális létra fokain... Hol vannak már azok az idők, amikor más nemzetek felnéztek az Egyesült Államokra, és vágytak utánozni azt, ami Amerikát naggyá tette? Nem az anyagi felvirágzás és az amerikai álom megélése tette Amerikát naggyá, hanem istenfélelme, és az Isten Igéje szerinti életvitele. Ennek az eredménye volt a kimondhatatlan áldásfolyam! Isten használta az Egyesült Államokat, hogy az evangélium elterjedjen a világban. Ma pedig azt látjuk, hogy számtalan polgára az öklét rázza a Mindenható Isten felé.”


Valóban, a nemzet szellemi és morális leépülése olyan soha nem látott méreteket öltött, hogy ma már szinte havonta jelentenek be olyan törvényeket, amelyek Isten való ellenszegülésünk bizonyítékai. Hogy az úgynevezett kulturális „fejlődésünket” kellő távolságról lássuk, nézzük meg, hogy csak az elmúlt öt hónapban hány államban kerültek közelebb az azonos neműek házasságának legalizálásához, hogy hányan és milyen harsányan üdvözölték, hogy egy ismert profi csapatsport játékos bevallotta másságát, hogy keresztény szervezeteket kényszerítettek arra, hogy anyagilag támogassák az abortuszt, hogy milyen dicséretet kapott a Cserkész szövetség, hogy mostantól homoszexuális tagokat is felvesz a sorai közé, és hogy fenyegettek meg bírósági vegzálással keresztény katonákat a hadseregben, ha a hitükről beszélnek.

Isten áldja Amerikát?

„Vitán felül áll, hogy szellemi krízisben van az ország” - mondja Franklin Graham, Billy és Ruth Graham fia, és a Billy Graham Evangelistic Association (BGEA) elnöke és ügyvezető igazgatója. „A fejétől bűzlik a hal. A Fehér Háztól a Kongresszusig. Mint nemzet fordítottunk hátat Istennek. Úgy gondoljuk, hogy Isten törvényei ma már nem érvényesek, és a kormányzat nem akarja Isten alapelveit magáévá tenni.” Néhány keresztény vezetőnél ez az Amerika szellemi és morális züllése miatti szomorúság egészen a lélekharang megkondításába ment át: „Isteni beavatkozás nélkül, az a nemzet, amit úgy hívunk, az Egyesült Államok, a következő néhány évben teljesen el fog tűnni. Ennyire kritikus a helyzet.” - mondja Rodney Howard-Browne, és személyes kormányzati kapcsolataira hivatkozik, akik bennfentes információkkal szolgáltak neki egy küszöbön álló gazdasági összeomlásról és a vallási szabadságjogok porba tiprásáról. „Az Írás már ott a falon! Most már csak Isten tud megmenteni minket. Ez nem játék. Ha nem látunk visszafordulást erről az útról két vagy három éven belül, Amerika, ahogy mi ismerjük, el fog veszni a süllyesztőben, és vége lesz örökre.” Természetesen, ebben a küszöbön álló bukás érzésében - ami, a legtöbben egyetértenek ebben, az Isten oltalmának és áldásának a megvonása lesz ettől a nemzettől - semmi új nincsen, és még nem is csak keresztény körökben érzik így. Egyre több és gyakoribb, hogy világi hírcsatornák, mint a Fox News és a CNN képernyőin is elhangzik a „Visszaszámlálás Armageddonig” kifejezés, és nem csak a közel-keleti, de az Egyesült Államok eseményeivel összefüggésben is.

Még a New York Times best-seller listái is azt bizonyítják, hogy az amerikaiak hallották - de legalábbis olvasták - a prófétai figyelmeztetéseket, mert például Jonathan Cahn: The Harbinger és Joel Rosenberg: Implosion (Összeroppanás) című könyvei 2012 óta az eladási listák élén állnak (A The Harbinger például már több mint 80 hete ott is tanyázik).

Ami mégis újdonság, az nem más, mint az az evangélizációs roham, amely most ősszel veszi kezdetét olyan világhírű evangélista hadvezérek vezetésével, mint Billy Graham és Reinhard Bonnke, amely könnyen lehet, hogy a végső nagy erőfeszítés lesz az amerikai emberek lelkének megmentésére.


Egy másik Afrika


Bonnke esetében szeptember 27-28 lesz sorsdöntő hétvége, amikor is a 73 éves evangélista egész jövőbeni Egyesült Államokbeli szolgálatát megalapozhatja, ugyanis a floridai Orlandóban tartott Evangéliumot Orlandónak Kampány indítja el Bonnke első erőfeszítéseit arra, hogy 39 éves szolgálata történetében először evangélizációs hadjáratokat tartson szerte Amerikában, amelyeket oly sikeresen végzett korábban Afrikában. Bár Bonnke reméli, hogy a húszezer férőhelyes orlandói Amway Csarnokot meg tudja tölteni, a látása ennél nagyobb - ami persze nem meglepő egy olyan embertől, aki 2000-ben egyetlen estén több mint 1,6 millió ember előtt hirdette az evangéliumot Lagosban, Nigériában.
„Isten beszélt hozzám arról, hogy eljött az ideje egy hatalmas üdvösség-hullámnak, amely végigsöpör az Egyesült Államokon, városról városra, államról államra, és az Atlanti-óceán partjaitól a Csendes-óceán partjaiig” - mondja Bonnke, aki nemrég felvette az amerikai állampolgárságot is. „Láttam, ahogy Isten egész nemzeteket ráz meg Afrikában - olyan nemzeteket, akikről én azt gondoltam, Isten már lemondott, egyszer csak megragadta őket Jézus Krisztus evangéliumának ereje. Akkor arra a következtetésre jutottam, amire mindenki jutott volna a helyemben: gyógyíthatatlan hívő lettem arra nézve, hogy ha Isten képes volt ezt megtenni Afrikában, akkor Ő képes ezt bárhol, akár Amerikában is megtenni! Mert saját szememmel láttam. Mert megtapasztaltam. Milliók bizonyságtétele által tudom, hogy ez az igazság. És nem csatlakozom a gyászoló és siránkozó próféták kórusához! Ma van az üdvösség napja!” Idén februárban Bonnke egy kétnapos összejövetelen a floridai Vero Beachben, ahol jelenleg él, kijelentette: hogy „Amerika üdvözülni fog!” Arra is érezte a Szent Szellem vezetését, hogy valami nagyobb kezdetét meghirdesse: „Vero Beachben kezdtük, amely egy kisváros, tizennégyezer lakossal, mégis 5000 ember jött el minden alkalomra, és ez csodálatos” - mondta, majd így folytatta: „Az Úr szólt hozzám, hogy Orlandóba kell mennem... Onnan pedig tovább városról városra, akár Houstonba vagy New Orleansba, vagy bárhova. Az Atlanti-óceán partjaitól a Csendes-óceán partjaiig fogjuk hirdetni az evangéliumot, és hiszem, hogy a hajtóerő olyan erős lesz, hogy meg fogjuk tölteni a legnagyobb stadionokat Jézus nevében!”

Bonnke lelkesültsége részben abból a meggyőződéséből táplálkozik, hogy Isten azért terjeszti ki az irgalmát Amerikára, mert sok éven át ez a nemzet támogatta legbőségesebben a legtöbb nemzetközi egyházi erőfeszítést az evangélium terjesztésére a nem hívők között. De Bonnkénak esze ágában sincs változtatni a módszerein vagy a stílusán az evangélium üzenetének átadásában, hogy az amerikai közönségnek jobban megfeleljen, mert hiszi, hogy ennek a nemzetnek a megváltozásának a kulcsa éppúgy mint mindenhol máshol ugyanaz: az evangélium erővel való hirdetése.

Forrás: Charisma Magazin
http://strang.imirus.com/Mpowered/book/vstr13/i9/p30

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

A segítségről

Készítette:Keresztény szépségportál

Ha valaki segít neked az nem azt jelenti, hogy gyenge vagy, csupán azt, hogy nem vagy egyedül!

Ismeretlen

ÁLTALA SZERETETTEK

Készítette:Krisztus Szeretete Egyház

Én őbennük, és Te énbennem: hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy Te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél.
- János 17,23.

Amikor megtudod — valóban megtudod — hogy Isten a te tulajdon Atyád és te az Ő gyermeke vagy, ez a tudás a következő hatással lesz rád: éppolyan szabad és bensőséges közösséged lesz az Atyával, mint Jézusnak, amikor a földön élt, mert Isten, az Atya éppúgy szeret téged, ahogy Jézust szerette! A János 17,23 mondja ezt: „…és szeretted őket, amiként engem szerettél.”
„Én egyszerűen nem tudom elhinni, hogy Isten engem éppannyira szeret, mint Jézust” — mondhatja valaki. Dicsőség Istennek, én tudom és hiszem, mert a Biblia ezt mondja, és ezzel el van döntve!
Te és én mondhatjuk Jézussal együtt: „…nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van” (Ján. 16,32). Mert ha Isten úgy szeret engem, ahogy Jézust — márpedig ez így van — akkor éppúgy velem van, mint ahogyan Jézussal volt.
Én nem félek, mint ahogy Jézus sem félt soha. Semmitől sem kell félni. Ember mit tehet azzal, akit Isten szeret és védelmez?!

Megvallás: Az Atya Isten, az én tulajdon Atyám. Én az Ő tulajdon gyermeke vagyok, Ő pedig éppúgy szeret engem itt a földön, mint Jézust a földi életében. Ugyanolyan közösségben lehetek Vele, mint Jézus volt. Éppúgy szabad vagyok a félelemtől, mint Jézus volt, mert nem vagyok egyedül. Az én Atyám velem van.
/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/

Bibliai gyermekdalok - ÁBRAHÁM NAGYAPÁM

Ige: Az Úr parancsainak megtartóíról

„Aki ismeri [(ekhó): megragadja, birtokolja, alárendeli magát neki, rendelkezésére áll, befogadja, érti, tudja, megtartja, befogadja] az én parancsolataimat és megtartja [(téreó): ügyelrá, megőrzi, magánál tartja] azokat, az [vagyis ő] szeret engem [(agapaó): vagyis teljesen átadja, oda szánja magát nekem, eggyé válik velem]. Aki pedig engem szeret [(agapaó): vagyis teljesen átadja, oda szánja magát nekem, eggyé válik velem], azt szereti [(agapaó): vagyis teljesen átadja, oda szánja magát neki, eggyé válik vele] az én Atyám. Én is szeretem őt [(agapaó): és teljesen átadom, oda szánom magamat neki, eggyé válok vele], és kijelentem [(emphanidzó emautú): megismertetem, kijelentem magam, tudomására hozom, láthatóvá, nyilvánvalóvá teszem, megmagyarázom] (ön)magamat annak” (Ján. 14,21)

És azt is kijelenti a Szent Szellem, hogy mi az eredménye az Isten szerinti az agapé szeretetnek: Áldottabb lészesz minden népnél; nem lészen közötted magtalan férfi és asszony, sem barmaid között meddő. És távol tart az Úr (JHVH: Jahve: az Örökkévaló) te tőled minden betegséget, (šּׂúr súr ḥŏlí): vagyis elvesz, eltávolít, megszüntet, elfordít, minden gonosz, veszélyes, rosszindulatú betegséget, nyavalyát, bajt). Égyiptomnak minden gonosz nyavalyáját, (és mindazokat a rosszindulatú egyiptomi bajokat) amelyeket ismersz ((jḏʿ): tudsz, érzékelsz, megtapasztalsz). Nem veti azokat te reád, vagyis:(śím śúm): nem tétethetők, nem helyeztethetők azok tereád), hanem mind azokra, akik gyűlölnek téged” (5 Móz. 7,12-15)

Kevés a szó.

Megvallás

Uram! Bízom Benned,

„mert nem olyan Isten vagy te, aki hamisságban (vagyis hazugságban, valótlanságban, kitalálásban) gyönyörködnél (te nem leled örömöd a csalásban, becsapásban, sikertelenségben, boldogtalanságban, és szerencsétlenségben). (Zsolt. 5,5)

Joseph Prince: A félelemről

Akkor se félj, ha az életednek egy hideg, sötét időszakában jársz - a Megváltó eljött, és Ő melletted lesz a legvégsőkig! 

Az Úr szól:

Isten nem azért mond valamit, hogy értelmeddel mérlegeld, hanem azért, hogy engedelmeskedj Neki.

(Ismeretlen)

Imádság:

Uram! JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!

Hogy újra egymásra találjunk, s önmagunkra leljünk, hittel kérünk: jöjjön el a te országod! (Dr. Békefy Lajos)

Eljöttél szétszéledt, kirabolt juhaid közé

Engedelmeskedj Istennek!

Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot. Akkor engedett neki. (Máté 3:15)

Mai kérdésünk: engedsz-e Istennek? Milyen egyszerű, s mennyire felszabadító kérdés. „Engedj most….és engedett neki.” Itt kezdene kinyílni a te életed is Testvérem! A bevezető szavakban emberi értelemben hallottunk engedésről, megengedésről. Milyen sok embernek engedtél már, s kaptál hideget-meleget. Csalódtál talán abban, hogy mit is jelent engedni másoknak. Önvédelmi reflexeid arra figyelmeztetnek, hogy védd a saját érdeked, magad, családod, tieid és ebben igazad is van.

De íme, a bajok gyökere: embereknek engedtél, nem az Istennek. Ez a legnagyobb rabiga egy emberen, vagy akár egy népen is, mikor sorsa jobbra fordulását attól várja, hogy embereknek engedjen. Ma újra szólít az Ige, bízd magad Istenre! Bízd magad kegyelmére, szeretetére és ígéreteire! Hidd el: Isten jót akar neked. 

Mit jelent engedni neki? Még a legkiválóbbak is rögös utakon tanulgatták ezt az utat. Mennyire nem akart engedni Jézusnak a tanítványa, Péter. Mentette volna a kereszttől:„Uram, ez nem eshetik meg veled.” (Mt 16.22). Majd amikor a lábát akarta megmosni Jézus, az utolsó vacsorán, alig akarta megengedni, mert megalázónak tartotta (Jn 13.1kk). Míg végül Jézus szelíd szavaira engedett neki. Annyira várja Jézus ma is, hogy engedd el magad és bízd Őrá életed. Mit jelent ez? Moody, a híres evangélista mondta: „Ha engedelmeskedünk, a felelősség Istenen van.” 

Hallottuk: engedni felelősséget jelent. Ez ebben az esetben is igaz. Ha engedsz Istennek, Ő felelősen gondol majd rád és felelősen cselekszik érted. Ha engedsz neki, megtapasztalod hordozó szeretete hatalmát.  S nap, mint nap átélheted, hogy életed legnagyszerűbb döntését hoztad meg azzal, hogy engedsz Isten hívásának és útmutatásainak. Adja Isten, hogy átéld, mit tud Ő cselekedni az életeddel, ha teret adsz neki.(Berencsi Balázs)