ÁLTALVITT

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház

Hálákat adván az Atyának, aki alkalmassá tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban; aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába; akiben van a mi váltságunk az Ő vére által…
- Kolossé 1,12–14.

A sötétség a sátán birodalma. Ebben a szóban: ‘sötétség’, benne van minden, ami a sátán. A világosság Isten királysága. Az újjászületés által kivétettél a sötétség királyságából, és átkerültél Isten szerelmes Fiának királyságába, Isten királyságába és a világosság királyságába.
A mi mennyei Atyánk alkalmassá tette a gyermekeit (vagyis „megfelelővé” tette őket) arra, hogy részesedjenek az örökségből — a szentek örökségéből a világosságban!
Az örökséged része az is, hogy Isten megszabadított téged a sátán sötétségének hatalmából, és átvitt téged az Ő szerelmes Fiának országába. Isten már alkalmassá tett — már megszabadított — már áthelyezett téged. Hála Istennek, részesedhetsz az örökségedből, már most. Ne halogasd a távoli jövőre.

Megvallás: Köszönöm neked, Atyám, hogy Te alkalmassá tettél engem, hogy az örökségemből már most részesedjek. Én meg vagyok váltva, meg vagyok szabadítva a sátán hatalmából, most. A Te szerelmes Fiadnak királyságába helyeztél át. A világosság királyságának állampolgára vagyok, a világosságban élek, a világosságban járok. Egy szented vagyok a világosságban!
/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/

A Nap Imája

Istenem Istenem

Római levél 1. fejezet: Mi az Evangélium (göröggel és kapcsolódó igékkel, revidiált)

Róm 1,1 Pál [jelentése: a kicsi, alacsony, csekély], Jézus [héberül: Jehosua = Jahve az üdvösség, a szabadítás; a megváltó] Krisztusnak [a Felkentnek] szolgája [vagyis rabszolgája, aki Urának, Jézus Krisztusnak tulajdona]. Elhívott [és meghívott] apostol [vagyis az Úr Jézus által kinevezett követ], elválasztva [és kiválasztva, elkülönítve, vagyis külön választva a világi, tisztátalan, szentségtelen dolgoktól] Isten Evangéliumának [azaz: Örömhírének, győzelmi hírének, a győzelmes hadvezérről szóló jó hírnek] hirdetésére [és prédikálására]^*

*És azért: „Hogy legyek a Jézus Krisztus szolgája a pogányok [vagyis a nemzetek] között, munkálkodván az Isten evangéliumában, hogy legyen a pogányoknak áldozata kedves és a Szent Szellem által megszentelt.

[Más fordítás: Hogy amikor az örömüzenet papi szolgálatát végzem, én a Krisztus Jézusnak a nemzetek közé kirendelt áldozó papja vagyok; hogy a pogány népek a Szent Szellemtől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek]” (Róm. 15,16).

Az Úr Jézussal való találkozása pedig így történt: Amikor Damaszkuszba tartott, hogy ott is üldözze a Krisztus népét, itt találkozott a feltámadott Úrral: „És amint méne, lőn, hogy közelgete Damaskushoz, és nagy hirtelenséggel (mennyei) fény sugárzá őt körül (és villant fel körülötte) a mennyből. És ő leesvén a földre, halla szózatot (vagyis egy hang így szólt hozzá), mely ezt mondja vala néki: Saul, Saul, mit kergetsz (és miért üldözöl) engem? És monda: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig monda: Én vagyok Jézus, akit te kergetsz (és üldözöl): nehéz néked az ösztöke ellen rugódoznod. Remegve és ámulva monda: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Az Úr pedig monda néki: Kelj fel és menj be a városba, és majd megmondják néked, mit kell cselekedned. A vele utazó férfiak pedig némán (és szótlanul) álltak, hallva ugyan a szót (vagyis a hangot), de senkit sem látva. Felkele azonban Saulus a földről, de mikor felnyitá szemeit, senkit sem láta (sőt egyáltalán nem látott), azért kézen fogva vezeték be őt Damaszkuszba. És három napig nem látott, és nem evett és nem ivott” (Csel. 9,3-9).

Az Úr pedig egy Anániás nevű tanítványát küldte Saulushoz, így szólva hozzá: „…Eredj el, mert ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok, és Izráel  fiai előtt. Anániás pedig elment, és bement abba a házba; rátette kezét, és ezt mondta: „Atyámfia, Saul, az Úr küldött engem, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, és azért küldött, hogy újra láss, és megtelj Szent Szellemmel. És egyszerre, mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, újra látott; azután felkelt, és bemerítkezett, majd miután evett, erőre kapott. Néhány napig együtt volt a damaszkuszi tanítványokkal, és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy ő az Isten Fia” (Csel. 9,15.17-20)

Róm. 1.2 Melyet eleve [amit már hajdan] megígért az ő prófétái [vagyis az Ő nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyek] által a szentírásokban,

Róm. 1.3 Az ő Fia felől [a mi Urunkról, Jézus Krisztusról], aki Dávid magvából lett [vagyis született] (hús)test szerint,

Róm. 1.4 Aki megbizonyíttatott [és kijelentetett] hatalmasan [és hatalmas erővel] Isten Fiának a szentség Szelleme szerint [vagyis a Szent Szellem által], a halálból [vagyis a halottak közül] való feltámadás által, a mi Urunk Jézus Krisztus felől,

Róm. 1,5 Aki által vettük [és nyertük, és kaptuk] a kegyelmet [vagyis Isten jóindulatát, és kedvezését] és az apostolságot [vagyis az apostoli küldetést, az apostoli megbízást] a hitben való engedelmességnek okáért, [azaz, hogy a hitnek minden nemzet meghódoljon], minden pogányok [azaz, hogy minden nép, és nemzet] között, [munkálkodjunk] az ő nevéért, [és hívjunk fel az Ő neve dicsőségére]*

*Az apostol bizonyságtétele elhívásáról, és feladatáról: „Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott [vagyis jutott osztályrészül] ez a kegyelem [ez az ajándék], hogy a pogányoknak [vagyis a nemzeteknek örömüzenetül] hirdessem a Krisztus végére mehetetlen [és felfoghatatlan, kinyomozhatatlan, kifürkészhetetlen, mérhetetlen] gazdagságát; Ezért vagyok én, Pál, a Krisztusnak foglya ti érettetek, a pogányokért [vagyis a nemzetekért]. Ha ugyan hallottátok [és ha tényleg megértettétek, és felfogtátok] Isten kegyelmének [rendjét, és] rendelkezését [vagyis Isten jóindulatát, kedvezését, jóindulatú gondoskodását irántatok, és kegyelmének arról a sáfárságáról], melyet nékem adott a ti érdeketekben; [vagyis: amelyben a ti javatokra részesültem].

Ennek az Evangéliumnak lettem szolgájává az Isten kegyelmének ama ajándékából, mely adatott nékem az Ő hatalmának munkája [és csodatevő hatóereje, energiája] szerint, [azaz amelyet hathatós erejével juttatott nekem]. Amelynek lettem én szolgájává az Isten sáfársága [vagyis az Isten rám vonatkozó terve] szerint, amelyet nékem adott tireátok nézve [vagyis az eklézsiáért, melynek én kiszolgálójává lettem], hogy betöltsem [és teljesítsem, érvényre juttassam, és teljesen feltárjam előttetek] az Isten Igéjét [logoszát]” (Eféz. 3,8.1-2.7;Kol. 1,25)

Azért, hogy megismertettessék [hogy kijelentse, ismertté tegye, értésére adja, tudomására hozza] most a mennybéli fejedelemségekkel [vagyis az égi helyeken lévő kormányzatokkal; fennhatóságokkal] és hatalmasságokkal az egyház [azaz: a kihívott gyülekezet, az eklézsia] által az Istennek sokféle [és szerfölött sokrétű] bölcsessége” (Eféz 3,10)

Róm. 1,6 Kik [vagyis e nemzetek] között vagytok ti is, Jézus Krisztusnak hivatalosai: [azaz: elhívottai].

Róm. 1,7 Mindeneknek [vagyis mindenkinek], akik Rómában [jelentése: fenséges, hírnévben, erőben] vagytok, Isten szerelmeseinek, [vagyis Isten kedvesen, nagyon szeretett, drágáinak] hivatalos szenteknek: [akik Istennek szenteltek, és Isten tulajdona vagytok. Akiket ő elhívott és megszentelt, akik ezért Isten szerinti, tökéletesek, hibátlanok, tiszták, Istenhez méltók vagytok].

Kegyelem [vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása] néktek és békesség [vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség. Boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.

Róm. 1,8 Először hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy a ti hiteteknek [és meggyőződéseteknek] az egész [látható] világon híre van; [és hogy a ti hitetekről dicsérettel szólnak, és hirdettetik].

Róm. 1,9 Mert bizonyságom [és tanúm] nékem az Isten, kinek szellem szerint [és szellemben] szolgálok az ő Fiának evangéliumában [amit hirdetek], hogy [imáimban] szüntelen [és szakadatlanul; megszakítás, és megállás nélkül] emlékezem felőletek, [és említést teszek rólatok].

Róm. 1.10 Imádkozásaimban mindenkor [mindig, minden időben és szüntelenül] könyörögvén, vajha egyszer [végre-valahára] már jó szerencsés út adódnék nékem Istennek akaratából, [és segítségével] hogy hozzátok mehessek [hogy hozzátok eljuthassak]*

*Az apostol így vágyakozik minden gyülekezet után, így írva a Thessalonikabeli gyülekezetnek is: „Mikor éjjel-nappal nagy buzgón [és fáradhatatlanul] esedezünk [és mindent felülmúló mértékben könyörgünk], hogy megláthassuk a ti orcátokat [hogy végre szemtől-szembe láthassunk benneteket személyesen], és kipótolhassuk a ti hitetek hiányait [és helyreigazíthassuk hitetek hiányosságait]. Maga pedig az Isten és a mi Atyánk, és a mi Urunk a Jézus Krisztus egyengesse meg [terelje, és vezesse] a mi utunkat ti hozzátok. [Más fordítás: Azért imádkozunk, hogy Istenünk, mennyei édesapánk, és Urunk, Jézus segítsen meg minket, és végre valóban eljussunk hozzátok]” (1 Thess. 3,10-11)

Róm. 1,11 Mert [hiszen] kívánlak [és sóvárogva, epedve vágyom] titeket látni, hogy valami szellemi ajándékot közölhessek [és megoszthassak] veletek [és adjak át nektek] a ti megerősítésetekre [megszilárdításotokra, és megalapozásotokra]*

*Mert: „Tudom, [és meg vagyok róla győződve] hogy mikor hozzátok megyek, a Krisztus evangéliuma [vagyis örömüzenete] áldásának teljességével megyek. [vagyis a Krisztus teljes áldását viszem magammal]” (Róm. 15,29)

Róm. 1,12 Azaz, hogy együtt [kölcsönösen] felbuzduljunk [felbátorodjunk, és megvigasztalódjunk] ti nálatok egymás hite által, a tiétek meg az enyém által [vagyis a kölcsönös hit által, mely tibennetek és énbennem van].

Róm. 1,13 Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok atyámfiai, [testvérek] hogy én gyakran elvégeztem magamban [és már többször terveztem, és elhatároztam], hogy elmegyek hozzátok, de mindez ideig megakadályoztattam, [és gátolva voltam] hogy köztetek is nyerjek valami szellemi gyümölcsöt, [hogy köztetek is legyen munkámnak valami gyümölcse] mint a többi pogányok [és az egyéb nemzetek] közt is.

Róm. 1,14 Mind a görögöknek, [helléneknek, vagyis pogányoknak] mind a barbároknak, [a műveletleneknek] mind a bölcseknek, [a tudósoknak] mind a tudatlanoknak [a bolondoknak, vagyis Isten nélkül élőknek, az értelmetleneknek, vagyis érzéki, azaz hústestieknek] köteles vagyok. [és tartozom ezzel]*

*És így folytatja az apostol, megvallva, hogy ez nem a saját erejéből történik:  „Amire igyekezem is, tusakodván [küzdve, harcolva, igyekszem, és törekszem, és ezért fáradok és küzdök] az Ő ereje szerint [az Ő hatóerejével], mely én bennem hatalmasan [hatékonyan, és hatalommal] munkálkodik (és működik)” (Kol. 1,29)

Róm. 1,15 Azért ami rajtam áll, [és amennyire tőlem függ] kész vagyok [és megvan bennem a buzgó készség, hogy] néktek is, akik Rómában (jelentése: fenséges, hírnévben, erőben) vagytok, az evangéliumot [az örömüzenetet, a győzelmi hírt] hirdetni, [és prédikálni].

Róm. 1,16 Mert [ugyanis] nem szégyellem a Krisztus evangéliumát [az Úr Jézus kereszthalála általi győzelméről szóló jó hírt; a győzelmi hírt] mert Istennek hatalma [és Istennek képessége, szabadító, üdvösséget hozó ereje] az minden hívőnek üdvösségére* [aki hisz]. Zsidónak [azaz júdeaiaknak kezdetben, vagyis] először s [azután] görögnek [azaz: hellénnek, vagyis pogánynak].

*Üdvösség: (szótéria): amely magába foglalja a bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás;

Róm. 1,17 Mert az Istennek igazsága [vagyis: az Isten által ajándékozott megigazulás] jelentetik ki [és nyilvánul meg] abban [és igazságosságáról hull le az örömüzenetben a lepel, mégpedig] hitből hitbe, [vagyis a hívő a hittel nyer el; s ezt az igazságosságot a hit a hitnek adja tudtul] miképpen meg van írva: Az igaz [vagyis a megigazult vagy megigazított] ember pedig hitből él. [Ez olyan hit, amely Istennek emberi ésszel fel nem érhető segítségében, és csodáiban tud bizakodni]*

*Már a prófétán keresztül kijelenti a Szent Szellem, hogy: „Ímé, felfuvalkodott, nem igaz őbenne az ő lelke (nem őszinte lelkű, de); az igaz pedig az ő hite által él” (Hab. 2,4).

És megismétli az apostolon keresztül: „Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem” (Zsid. 10,38)

Róm. 1,18 Mert nyilván van [és kijelentetik, megnyilvánul, és lelepleződik] az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége [istentelensége, vagyis Isten nélkülisége, gonoszsága] és hamissága [igazságtalansága, vagyis igenélkülisége] ellen. Kik az [isteni] igazságot [a valóságot, vagyis Isten Igéjét] hamissággal [igazságtalansággal; gonoszsággal; az IGE hiányával] feltartóztatják [és elnyomják, lefogva tartják, elfojtják, nem engedik érvényesülni, sőt gátolják, és akadályozzák]*

* „Mert nem olyan Isten vagy te, aki hamisságban (vagyis hazugságban, valótlanságban, kitalálásban) gyönyörködnél (te nem leled örömöd a csalásban, becsapásban, sikertelenségben, boldogtalanságban, és szerencsétlenségben). Nem lakhatik (mert nem talál otthonra) tenálad gonosz. Nem állhatnak meg szemeid előtt a kevélyek (a dicsekvők), gyűlölsz te minden bűnt (vagyis nem szereted a hiábavalóságot) cselekedőt (vagyis minden bálványimádót)” (Zsolt. 5,5-6)

Róm. 1,19 Mert ami az Isten felől tudható [megismerhető, megérthető, és nyilvánvaló] nyilván van ő bennük; [és világosan ismerik] mert az Isten megjelentette [nyilvánvalóvá, és láthatóvá tette, sőt kijelentette] nékik*

*Mert: „nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt, a mennyből esőt adott nektek és termést hozó időket; bőven adott nektek eledelt és szívbéli örömet” (Csel. 14,17)

Azért: „hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs is messzire egyikünktől sem; Mert Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk…” (Csel. 17,27-28)

Hiszen: „Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést. Nem olyan szó, sem olyan beszéd, amelynek hangja nem hallható: Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk” (Zsolt. 19,2-5)

„Kérdezd csak meg az állatokat, azok is tanítanak, és az égi madarakat, azok is tudósítanak. Vagy elmélkedj a földről, az is tanít, a tenger halai is beszélnek neked. Ki ne tudná mindezekről, hogy az ÚR keze alkotta őket?” (Jób. 12,7-9)

Róm. 1,20 Mert ami Istenben láthatatlan tudniillik az ő örökké való hatalma [az Ő ereje, ami képessé tesz bármi megtételére] és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból [az Ő műveiből, és munkái értelmes vizsgálata révén] megértetvén megláttatik; [és világosan látszanak, mivel a teremtett dolgokból érzékelhetők] úgy, hogy ők menthetetlenek. [És ezért nincs hát mentségük].

Róm. 1,21 Mert bár az Istent megismerték  [és az Ő létezésének tökéletesen tudatában vannak] mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban  hiábavalókká  lettek, [belevesztek gondolataikba, és üressé váltak, holtpontra jutottak elgondolásaikkal; bolonddá azaz bálványimádókká váltak] és az ő balgatag [érteni nem akaró, és oktalan] szívük [az ő bensőjük] megsötétedett. [egészen sötétségbe borult, és megvakult]*

*Mert ezek azok: „Kik értelmükben [gondolkozásmódjukban] meghomályosodtak [akiknek sötétség borult az értelmükre], elidegenültek az isteni élettől [Istentől, aki az élet forrása elszakadtak, mert megmaradtak tévelygésükben, vagyis elszakadtak Isten életétől] a tudatlanság miatt, mely az ő szívük (az ő bensőjük) keménysége [elkérgesedése, érzéketlensége, vaksága] miatt van bennük (Eféz. 4,18)

Róm. 1,22 Magukat bölcseknek vallván, [és tartván kérkedtek, és közben] balgatagokká [és oktalanná, bolonddá, és esztelenné] lettek*

*Az Úr pedig azt kérdezi: „Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-é Isten e világnak bölcsességét? (1 Kor. 1,20)

„Nincs bölcsesség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen.” (Péld. 21,30)

Mert csak: „Őnála van a bölcsesség és hatalom, övé a tanács és az értelem” (Jób. 12,13)

Róm. 1,23 És az örökkévaló [a halhatatlan] Istennek dicsőségét [fölségét] felcserélték [behelyettesítették, és meghamisították] a mulandó [pusztulásra ítélt, és halandó] embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával. [kifaragott ábrázatával, képével]*

*Azt kérdezi az Úr: „Kihez hasonlíthatnátok az Istent, és hogyan készíthetnétek el képmását? A mesterember bálványszobrot önt, az ötvös bevonja arannyal, és ezüstláncot forraszt hozzá. Aki szegény ilyen áldozathozatalra, nem korhadó fát választ, ügyes mesterembert keres, hogy olyan bálványszobrot készítsen, mely nem inog. Hát nem tudjátok, nem hallottátok, nem mondták el nektek régtől fogva, nem magyarázták meg a föld alapozását?” (Ésa. 40,18-21)

Az apostol is így szól a pogányokhoz: „Mivel tehát az Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad azt hinnünk, hogy aranyhoz vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, művészi alkotáshoz vagy emberi elképzeléshez hasonló az istenség” (Csel. 17,29)

És az Úr így figyelmezteti az Övéit: „Őrizzétek meg azért jól a ti lelketeket (vagyis magatokat), mert semmi alakot nem láttatok akkor, amikor a tűznek közepéből szólott hozzátok az Úr a Hóreben. [a pusztaságban, sivatagban: vagyis e világban], hogy el ne vetemedjetek, és faragott képet, valamely bálványféle alakot ne csináljatok magatoknak, férfi vagy asszony képére; Képére valamely baromnak, amely van a földön; képére valamely repdeső madárnak, amely röpköd a levegőben; Képére valamely földön csúszó-mászó állatnak; képére valamely halnak, amely van a föld alatt lévő vizekben. Se szemeidet fel ne emeld az égre, hogy meglásd a napot, a holdat és a csillagokat, az égnek minden seregét, hogy meg ne tántorodjál, és le ne borulj azok előtt, és ne tiszteljed azokat, amelyeket az Úr, a te Istened minden néppel közlött, az egész ég alatt. (5 Móz. 4,15-19)

„Ezt mondja az Úr: A pogányok útját el ne tanuljátok… Mert a népek bálványai csupa hiábavalóság, hiszen az erdő fájából vágják azt; ács-mester kezei készítik bárddal. Ezüsttel és arannyal megékesíti azt, szegekkel és pörölyökkel megerősítik, hogy le ne essék. Olyanok, mint az egyenes pálmafa, és nem beszélnek; viszik-hordják őket, mert mozdulni nem tudnak. Ne féljetek tőlük, mert nem tehetnek rosszat; de jót tenni se képesek! Mind egyig balgatagok és bolondok; hiábavalóságokra tanít; fa az. Társisból [jelentése: leigázás] hozott lapított ezüst és Ofirból (jelentése vörös; gazdag, zsíros; a gazdagság földjéből) való arany; az ácsnak és az ötvös kezének munkája; öltözetük kék és piros bíbor; mesterek munkája valahány” (Jer. 10,2-6.8-9)

Róm 1,24 Ezért Isten szívük (az ő bensőjük) vágya [kívánsága, szenvedélye] szerint kiszolgáltatta [és átadta] őket a tisztátalanságnak, hadd gyalázzák meg [hadd szeplősítsék, és becstelenítsék meg, hadd tegyék gyalázatossá] saját testüket [szómájukat: saját személyüket, teljes lényüket]*

*Vagyis Isten hagyta, hogy a maguk választotta úton járjanak: „Ki az elmúlt időkben hagyta a pogányokat mind a maguk útján haladni” (Csel. 14,16)  

És bár: „A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg (vagyis változtassa meg a gondolkozás módját, és forduljon Isten felé)” (Csel. 17,30)

Az apostol így figyelmezteti a szenteket: „Ezt mondom annakokáért és bizonyságot teszek az Úrban, hogy ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is járnak az ő elméjüknek hiábavalóságában. Kik értelmükben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívük keménysége miatt van bennük. Kik erkölcsi érzés nélkül, önmagukat a bujálkodásra adták, minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére” (Eféz. 4,17-19)

A megtérés előtti időről így szól Isten Igéje: „Ti abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izráel közösségétől elkülönítve, és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban. Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor „távol” voltatok, „közel” kerültetek a Krisztus vére által” (Ef. 2,12-13)

Azért: „Hogy mindenitek szentségben és tisztességben tudja bírni a maga edényét, Nem kívánság gerjedelmével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent” (1 Thess. 4,4-5)

Róm 1,25 Isten igazságát [vagyis a valóságot, Isten Igéjét] hamissággal [hazugsággal, valótlansággal, kitalálással] cserélték] fel, [és változtatták át] s inkább a teremtmények [és a teremtett dolgok] előtt hódoltak, [azokat tisztelték, imádták és szolgálták] mint a Teremtő előtt, aki mindörökké [az örökkévalóságon át] áldott [és imádni való]. Ámen^*

*Ezért aztán: „Az Isten pedig elfordult tőlük, és adta (és kiszolgáltatta) őket, hogy szolgáljanak az ég seregének (és hogy imádják az ég csillagseregét)” (Csel. 7,42)

Róm 1,26 Ezért szolgáltatta ki [és hagyta, és engedte át] őket Isten a saját gyalázatos szenvedélyeiknek. [a megvetendő, szégyenteljes, gyalázatos és tisztátalan indulatoknak]. Asszonyaik a természetes szokást [a természetes érintkezést, a természetnek megfelelő, veleszületett kapcsolatot; a nemi érintkezést] természetellenessel váltották fel*

*De: „… amiket titokban tesznek, azokról még beszélni is szégyen” (Ef. 5,12)

 „Senki titeket meg ne csaljon üres beszédekkel; mert ezekért jő az Isten haragja a hitetlenség fiaira. Ne vegyetek tehát részt ezekben” (Eféz. 5,6-7)

Róm 1,27 A férfiak hasonlóképpen abbahagyták az asszonnyal való természetes [ösztönös] életet, [vagyis a természetnek megfelelő közösülést; érintkezést, és bujaságukban] egymás iránt gerjedtek vágyra, vagyis férfi férfival űzött ocsmányságot, [és fertelmeskedett; fajtalankodtak]. De meg is kapták tévelygésük megszolgált [méltó, és megérdemelt] bérét [és jutalmát, díját elvévén önmagukban]*

*Már Mózesen keresztül figyelmezteti az Úr az Ő népét, hogy: „Férfiúval ne hálj úgy, amint asszonnyal hálnak: utálatosság az” (3 Móz. 18,22).

 „És ha valaki férfival hál, úgy amint asszonnyal szoktak hálni: utálatosságot követtek el mindketten, halállal lakoljanak; vérük rajtuk” (3 Móz. 20,13)

Róm 1,28  [Miképpen] nem méltatták az Istent arra, hogy megismerjék, [és ismeretükben megtartsák] az Isten is romlott eszükre [romlott értelmükre, és méltatlan elvetemült gondolkozásra] hagyta [és szolgáltatta ki] hát őket.

[Más fordítás: És ahogy ők nem tartották érdemesnek megőrizni Istent az ismeretükben, úgy Isten pedig kiszolgáltatta őket olyan gondolkodásmódnak, amelyet nem érdemes megőrizni] hogy alávaló [és illetlen] tetteket vigyenek végbe*

*Az Úr Jézus kijelentése: „Mert megkövéredett [és megkeményedett; megkérgesedett; elhízott, érzéketlenné vált, eltompult] e népnek szíve [mert háj nőtte be e nép bensőjét], és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták. Hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket [és hogy ne forduljanak hozzám, hogy meggyógyítsam, és helyreállítsam őket]” (Mát. 13,15)

Róm 1,29 Tele is vannak mindenféle gonoszsággal, hitványsággal. [Paráznasággal, rossz erkölccsel, igazságtalansággal, romlottsággal, csalással, jogtalansággal, és istentelenséggel, ami házasságtöréshez, fajtalansághoz, prostitúcióhoz vezette őket].

Kapzsisággal, [mohósággal, telhetetlenséggel jogtalanul, kicsalt nyereség utáni vággyal, fösvénységgel].

Ravaszsággal, [rosszasággal, romlottsággal, gonoszsággal, becstelenséggel, hitványsággal, gyávasággal, aminek következtében mindenféle baj, gyalázat, csapás, szerencsétlenség éri őket], tele irigységgel [féltékenységgel, rosszindulattal, gyűlölettel], gyilkossággal, vetélkedéssel, [versengéssel; viszálykodással, veszekedéssel, vitákkal, és harcokkal] ármánykodással, [álnoksággal] rosszindulattal, [gonoszlelkűséggel, rossz jellemmel, elvetemültséggel]^*

*És hogy mit tesznek az Isten nélkül élő emberek, arról így beszélnek a próféták: „Megkívánják a mezőket és elrabolják, a házakat is elveszik, (nyomorgatják, és) kihasználják az embert és házát, őt magát és birtokát” (Mik. 2,2).

„Az utcák zugaiban lappang, (ólálkodik a házak körül) a rejtekhelyeken (titokban) megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra (és szeme a gyámoltalant figyeli). Leselkedik (lesben áll) a rejtekhelyén, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában (vagy a bozótban), hogy elragadja a szegényt; (kiveti hálóját, és) elragadja a szegényt (a nyomorultat), mihelyt hálójába foghatja azt. Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak

(Más fordítás: Szétzúzza, levágja a gyámoltalanokat, ha a körmei közé jutnak)” (Zsolt. 10,8-10).

„Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják” (Zsolt. 94,6)

Róm 1,30 Megszólók, [súsárlók, besúgók, árulkodók, suttogók, pletykálkodók] rágalmazók [rossz beszédűek] istengyűlölők, [Istent nem tisztelik, nem félik] gyalázkodók [gátlástalanok.

A görög fogalom szerint: ez egészen pontosan olyan embert jelent, aki nem ismerve a mértéket vakmerően áthágja az isteni és emberi határokat, túllép az erkölcsi korlátokon gőgtől, kevélységtől indíttatva. A fogalom magában foglalja az erőszakos föllépést és a szabadjára engedett kívánságokat is (paráznaság, bujaság, telhetetlenség).

A görög köznyelvben jelentései tehát: gőg, dölyf, kevélység; önhittség, elbizakodottság; kihívó viselkedés, féktelenség; arcátlanság, csúfolódás; istentelenség, Isten elleni lázadás. Kéjvágy, bujaság; vadság; bántalmazás, sértés, meggyalázás; nemi erőszak. Súlyos testi sértés; erőszakosság, vadság; vakmerőség],

fennhéjázók, [kevélyek; dölyfösek; gőgösek; felfuvalkodottak] kérkedők, [dicsekedők; hetvenkedők] agyafúrtak, [találékonyak a rosszban; fortélyos gazok; rosszban mesterkedők; bosszúságra ingerlők] szüleik iránt engedetlenek,

Róm 1,31 értetlenek, [balgatagok; ostobák; értelmetlenek] hitszegők, [szövetségtörők; szószegők; megbízhatatlanok] lelketlenek, [szeretetlenek; kíméletlenek; szívtelenek; ragaszkodás nélküliek] könyörtelenek. [engesztelhetetlenek; irgalmatlanok; összeférhetetlenek]*

*Isten igéje bemutatja, hogy milyenek azok az emberek, akik valamilyen vallást követnek, és nem a Megváltót: „Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, (kérkedők) dicsekvők, gőgösek, (kevélyek). Istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, (tisztátalanok), és szentségtelenek. Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, (féktelenek) a jónak nem kedvelői (és jóra nem hajlandók). Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői (akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent). Kiknél megvan a kegyességnek látszata, (ezek olyan emberek, akik vallási parancsokhoz, tehát külsőséges tényezőkhöz való igen pontos ragaszkodásúak, akik a hitben folyó életet aprólékosan hűen, de alapjában véve formálisan tartják meg), de megtagadják annak erejét. (Fordulj el tehát ezektől), és ezeket kerüld” (2 Tim. 3,2-5).

„Főképpen pedig azokat, akik a (hús)testet követvén, tisztátalan kívánságban járnak, (és akik tisztátalan vágyaik után mennek). Ezek vakmerők, elbizakodottak, (maguknak kedveskedők) akik attól sem rettennek vissza, hogy dicsőséges hatalmakat káromolják és az Isten felségét megvessék” (2 Pét. 2,10)

Róm 1,32  [Kik] bár fölismerték [sem értették] Isten rendelkezését, [Isten végzését; igazságát; döntését] hogy aki effélét művel, [és cselekszik] méltó a halálra, mégis ilyeneket [nemcsak] tesznek, sőt a tetteseknek [akik ilyeneket művelnek] még helyeselnek is [velük egyetértenek, és oltalmazzák azokat].

Nem volt reményem

Vida Sándor: A valódi szeretet

         A szeretet szó jelentése gyakran nem egyértelmű, mert nagyon sokféleképpen használjuk. Nap mint nap hallunk ilyen kijelentéseket: ,, Szeretem a tengerpartot. Szeretem a hegyeket. Szeretem New Yorkot. Szeretem a kutyámat. Szeretem az új kocsimat. szeretem édesanyámat.

"A szerelmesek,, egymásba szeretnek vagy ,,szerelembe esnek". Képzeljük csak el, mit is jelent ez. Néha szívesen megkérdezném, hogy vajon milyen mélyre esnek, és milyen érzés, amikor padlót fognak.

A szeretet nem csupán érzés, amely csak úgy elfog minket, s nem is egy nehezen meghatározható cél, amely mások cselekedeteitől függ. A szeretetre való képesség mindannyiunkban megvan, belső hozzáállásunkból fakad, és cselekedeteinkben nyilvánul meg. Ha a szeretetet csupán érzésnek tekintjük, akkor rosszul élhetjük meg, hogy nem vagyunk bármikor képesek rá. Ha felismerjük, hogy a szeretet elsősorban cselekvés, akkor valószínűleg szívesen használjuk fel a rendelkezésünkre álló eszközöket annak érdekében, hogy jobban tudjunk szeretni.

Az Úr ígérete

Szívedet és utódaid szívét körülmetéli Istened az Úr, szeretni fogod Istenedet, az Urat teljes szívedből, és teljes lelkedből, és élni fogsz” (5 Móz. 30,6) 

Az Úr Jézus az egyetlen út

Az Úr Jézus az egyetlen, aki által az ember Istennel közösségbe kerülhet, tőle igazságot és életet nyerhet.

Ravasz László: A hitről

A hit az, ami szerint az emberek cselekszenek az életük idején, nem pedig az, amiről beszélnek a haláluk óráján. (Ruskin) 

Morzsák az élet kenyeréből Összegyűjtötte: Vida Sándor

Ha Jézusra néz szemünk, mindenről le tudunk mondani.

Csiszér László : Ó, Uram, a Te Ígéd lámpás

Ecsedy: A szeretetről

A lélek olyan, mint a virág, mindig oda fordul, ahonnan a napsugár éri. 

Antoine de Saint-Exupery: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat!

Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!

Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!

Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához! Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.

Kérlek, segíts, hogy tudjak várni! Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!

Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!

Taníts meg a kis lépések művészetére!

http://www.csendespercek.hu/gondolatok/1631-fohasz-812311

Az a bizonyos Illés szekere

http://www.mindenlehetseges.hu/az-a-bizonyos-illes-szekere/

Elzárta a zuhanycsapot. Kinyúlt a törülközőért, s eközben mély, tompa fájdalom sugárzott a karján át. Szinte ösztönösen tapogatta meg magát: „Úristen, itt mintha egy daganat lenne...!” – futott át a kétségbeesett gondolat az agyán, amikor a sajgó területhez ért. Emlékezett, hogy néhány napja, vagy talán hete...? – hirtelen nem is jutott eszébe az izgalomtól - megütötte a mellét, de akkor nem tulajdonított jelentőséget a dolognak.

Közben a férje kiáltott ki a hálószobából, hogy ideje lenne munkába indulnia, s most vette csak észre, hogy már hosszú percek óta a zuhanykabinban ácsorog, miközben csöpög róla a víz. Este elmondta élete párjának, hogy mit tapasztalt, és imádkoztak együtt – megköszönték azt is Jézusnak, hogy az Ő sebeiben teljes gyógyulás van. Majd bezárkózott a másik szobába, úgy érezte, most kettesben kell maradnia az Úrral.

Próbált igét olvasni, imádkozni – de nem ment. Csak csendesen sírt az Úr előtt. S gondolatai minduntalan visszatértek a bajra. Félelem szorította össze a szívét, amikor néhány, korántsem vidám lehetőség ötlött fel benne. Kórházi ágy, műtét, halál...

Erről eszébe jutott, a közelmúltban kérte az Urat, hogy vigye haza. Tudta, hogy nem lenne szabad, tudta, hogy az Úr ilyen imát úgysem hallgat meg, és igazán nem is gondolta komolyan – csak az utóbbi időben annyira elcsüggedt, elfáradt. Nagyon elfáradt. És elege lett mindenből. Azóta persze már rég elfelejtette az egészet. Az ördög azonban most előhozta ezt a kérést, és kajánul azt suttogta: ”azt akartad, hogy az Úr elvigyen, nem?! Lám, most itt van. Örülj neki, meghallgattatott az imád. Emlékszel? Illés is azt kérte Istentől, hogy vegye el az életét, és bizony nemsokára be is végezte földi pályafutását...! Most itt van a te időd!”

Az asszony ekkor lett csak igazán szomorú! Minden erő elszállt belőle, és elöntötte a teljes kétségbeesés. Nagy sokára azonban erőt vett magán, és kérte az Urat, hogy bocsásson meg neki, és könyörgött, hogy hacsak nem az az Ő akarata, ne vigye még el, hiszen a családjának szüksége van rá. És nemcsak nekik. Nagyon sok terve van még, amit az Úrtól kapott, és Isten országában még be kell végeznie.

Így harcolt benne a világosság a sötétséggel. Az élet a halállal.

S akkor az Úr szólt. Egészen tisztán, a 91. Zsoltár igéi zengtek fel benne: Hosszú élettel elégítem meg Őt, és megmutatom néki az én szabadításomat…Majd azt mondta az Úr: “Gondolj csak vissza, mi történt Illéssel! Nem betegség, nem rák, nem a halál vitte el - ezek nem az én eszközeim. Ezekhez semmi közöm. Tüzes szekeret küldtem érte, s azon ragadtam őt el a mennybe. Nem halál várt rá – hanem az élet.”

Az asszony megértette. Hangosan kacagni kezdett, és kiáltott: sátán, hazugság atyja, én megdorgállak téged. Nincs hatalmad fölöttem, mert az életemben Jézus Krisztus az Úr! Övé a szellemem, a lelkem és a testem is. Őt vallom meg, benne bízom, és neki hiszek. S Ő megígérte, hogy hosszú élettel elégít meg, és megmutatja szabadítását. Ha az Úr tüzes szekeret küld értem, akkor rendben van, elmegyek. De így nem! Távozz tőlem rák, halál szelleme! Nincs helyed énbennem. Én Krisztus sebeivel meggyógyultam, ezért egészséges vagyok, Jézus nevében! Ámen.

Megkönnyebbülve, és Isten szeretetétől körülölelve az asszony ezután már nem gondolt többé a betegségre. Hosszú napok teltek el, s a fájdalom lassan, szinte észrevétlenül szűnni kezdett, majd teljesen elmúlt. Ismét győzött a világosság a sötétség fölött. Az élet a halál fölött.

Orbán Anikó

1Pét. 2,24: ...Akinek sebeivel gyógyultatok meg.

http://www.mindenlehetseges.hu/az-a-bizonyos-illes-szekere/

A boldogságról

Készítette: Keresztény szépségportál

Az ember nem az adott körülmények, hanem az általa választott hozzáállás folytán boldog.

Hugh Downs

Ő BETELJESÍTI

Krisztus Szeretete Egyház

És mondta Isten:[…] őrködöm az én Igém fölött, hogy beteljesítsem azt.
- Jeremiás 1,12. (ASV)

Bizonyára hiszel a munkaadódnak. Elhiszed, amit mond, és aszerint cselekszel. Ha megígéri, hogy felemeli a fizetésedet, nem kételkedsz a szavában.
Ugyanígy: te és a te szavad, az egy. Te magad állsz a saját szavaid mögött és az ígéreteid mögött. Ha a szavad nem jó, akkor te sem vagy jó. Isten szava azonban megbízhatóbb, mint egy embernek a szava! Isten szava és Isten egyek. Ha Isten Igéje nem jó, és nem lehet megbízni benne, akkor Isten sem jó, és benne sem lehet megbízni.
De Istenben megbízhatunk! Ő maga áll a saját szava mögött! Ő áll minden ígérete mögött!
Megismered Jézust Isten Igéjén keresztül, és Jézus megismertet téged Istennel, az Atyával. Azután elkezdesz cselekedni Isten Igéje alapján. Próbát teszel vele. Miután egy ideig megteszed, amit Isten mond az Igéjében, olyan természetessé válik a számodra, mint amikor a főnököd szavára cselekszel.

Megvallás: Én hiszek Istennek, és az Ő Igéje alapján cselekszem. Istennek pedig gondja van arra, hogy az Igéjét beteljesítse az én életemben.
/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/

█▬█ █ ▀█▀ Stefánó 2013-Az ígéret az szép szó- VIDEÓ OFFICIA

Jézus

Jézus az élet, Ő az, akitől minden van, ami él. Ő az élet forrása és ajándékozója.

Installálni fogom a Szeretetet

Szereplők:

Terméktámogatás: T ;

Vásárló: V

T: Igen, miben segíthetek?

V: Hát, hosszas megfontolás után úgy döntöttem, installálni fogom a Szeretetet. Végigvezetne kérem a folyamaton?

T: Rendben, szívesen segítek. Készen áll az indulásra?

V: Hát, nem vagyok egy műszaki zseni, de azt hiszem, készen állok. Mit kell először tennem?

T: Első lépésként nyissa meg a szívét. Megtalálta a szívét?

V: Igen, de egy csomó más program is fut jelenleg. Lehet telepíteni a Szeretetet, miközben ezek futnak?

T: Milyen más programok futnak?

V: Lássuk csak, van: Múltbéli megbántódás, Alacsony önértékelés, Harag és Neheztelés. Ezek futnak éppen.

T: Nem gond, a Szeretet fokozatosan törölni fogja a Múltbéli megbántódást a jelenleg működő rendszeréből. A hosszútávú memóriában esetleg megmaradhat, de már nem fog megzavarni más programokat. Végül a Szeretet felül fogja írni az Alacsony önértékelést a saját moduljával. A Harag és a Neheztelés programját teljesen ki kell kapcsolnia. Ezek a programok megakadályozzák a Szeretet megfelelő installálását. Ki tudja kapcsolni ezeket?

V: Nem tudom, hogyan kell kikapcsolni őket. Meg tudja mondani?

T: Örömmel. Menjen a startmenübe, és indítsa el a Megbocsátást.

Ezt addig kell ismételnie, amíg a Harag és a Neheztelés teljesen ki nem törlődnek.

V: Rendben, kész! A Szeretet automatikusan elkezdte telepíteni magát. Ez normális?

T: Igen, de ne feledje, Önnek csak az alapprogram van meg. El kell kezdenie kapcsolódni más Szívekhez, hogy hozzáférjen frissítésekhez.

V: Hoppá! Máris kaptam egy hibaüzenetet! Azt mondja:"Hiba! A program nem fut külső egységeken." Most mit tegyek?

T: Ne aggódjon! Ez azt jelenti, hogy a Szeretet program Belső Szíveken való futásra lett tervezve, de az Ön szívén még nem futott. Kevésbé technikai nyelven ez csak annyit jelent, hogy Önnek először saját magát kell Szeretnie, mielőtt másokat Szerethetne.

V: Tehát, most mit tegyek?

T: Gördítse le az Önelfogadás menüt, majd kattintson az alábbi fájlokra: Megbocsátok Magamnak 2.0, Felfedezem az Értékeimet 1.5, Tudomásul Veszem a Korlátaimat 3.0.

V: Rendben, kész.

T: Most másolja őket az "Én Szívem" könyvtárba. A rendszer felül fog írni minden zavaró programot, és kijavítja a hibás programozást. Ezen kívül törölnie kell a Terjengős Önkritikát az összes könyvtárból, és kiürítenie a Kukát, hogy biztosan eltávolítsa teljesen, és soha ne jöhessen újra elő.

V: Megcsináltam. Hé! A szívem új fájlokkal telik meg! Mosoly jelent meg a képernyőmön, és a Béke meg az Elégedettség bemásolja magát mindenfelé a Szívembe! Valamint az egész rendszerem melegedni kezdett. Ez normális?

T: Sok esetben. Másoknak eltart egy ideig, de végül minden helyreáll a megfelelő időben. A rendszer melegedése normális, és javítja a Szív működését, ne aggódjon! Egyébként jó érzés, nem?

V: De, csak szokatlan.

T: Szóval, a Szeretet telepítve, és rendesen fut. Még egy dolog, mielőtt letennénk. A Szeretet Ingyenes Program. Figyeljen rá, hogy továbbítsa azt, és különféle változatait mindenkinek, akivel kapcsolatba kerül. Ők is megosztják majd másokkal, és visszajuttatnak viszonzásul Önhöz is új, és izgalmas változatokat.

V: Köszönöm Istenem!

(Ismeretlen szerző)

http://csendespercek.gportal.hu/gindex.php?pg=2199&nid=3654246

Dicsérem Őt szentélyében.

VALAKI SZERET

A szívről

Keresztény szépségportál

A vidám szív a legjobb orvosság.

Biblia (Péld 17:22a)

ÉLŐ

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház

Mert az Istennek Igéje élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szellemnek és a léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a szívnek gondolatait és szándékait.
- Zsidó 4,12

Ahhoz, hogy erős légy a hitben, legelőször meg kell bizonyosodnod Isten Igéjének sérthetetlenségéről. Tudnod kell, hogy a Biblia pontosan az, amit kijelent magáról — Isten Igéje — Istentől való kinyilatkoztatás a számunkra! A Biblia Isten hozzánk szóló beszéde, ma!
Nemcsak a múlt és a jövő könyve, a jelené is; olyan könyv, ami most szól hozzánk. Egy olyan üzenet, amelyben Isten lehelete van, amelyben Isten lakozik, amelyet Isten ihletett.
Így szól a Zsidó 4,12 Moffat fordításában: „Mert Isten Logosza (az Ige) egy élő dolog…” Eleven! Élő! Él! De a számodra csak akkor válik élővé, ha elfogadod és erre alapozva cselekszel.
Én mindig ezt tartottam szem előtt Isten Igéjével kapcsolatban, és ennek megfelelően cselekedtem is: Az Ige éppen olyan, mintha személyesen az Úr Jézus Krisztus lenne jelen és Ő szólna hozzám.

Megvallás: Isten Igéje élő, bennem él. Isten szól hozzám, kijelentést ad az Igéje által. Én úgy fogadom az Ő Igéjét, mintha maga az Úr Jézus Krisztus lenne itt személyesen és Ő szólna hozzám. És ennek alapján cselekszem
is.
/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/

Még-egyszer a Bibliáról

Készítette: Szeretet-Közösség

A bibliai hit

A Bibliáról

Készítette: krisztus.eu

Nem lesz egyedül.

Az Úr Jézus kijelentése

Készítette: Lisa Szanyel

Az Úr az én örökségem!

 Jorsits Attila, 2013. augusztus 19.

Egy gyakran idézett bibliai gondolat, amiről talán nem is sejtjük, hogy milyen hatalmas misztériumot rejt.

Az Ószövetségben több helyen találkozunk azzal a jelenséggel, hogy a szentírók önmagukat és olvasóikat az Úr örökösének nevezik. Ebben számunkra semmi meglepő nincsen, hiszen az Újszövetséget ismerve tudjuk, hogy Isten mindent nekünk adott Fiában, Jézus Krisztusban:

“Azért senki ne dicsekedjék emberekkel, mert minden a tietek; akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár az eljövendők: minden a tietek. Ti viszont a Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené.” (1Kor 3, 21-23)

Tehát örökösei vagyunk az Úrnak, ezt tudjuk; de mit is öröklünk pontosan? Pál apostol felsorolásában megemlíti az életet, a jelentés az eljövendőt, ami érthető, de mit keres ott a halál? (Illetve a felsorolásban szerepelnek személyek is, akiknek az együttese egy gyülekezeti viszályra utal, de ezzel most nem foglalkozunk.) A keresztények halált is örökölnek Istentől? Hogy is van ez?

Térjünk csak vissza a bejegyzés elején említett ószövetségi örökös-képhez. Pál apostol nem tesz mást, mint ezt a régi és sok helyen megfogalmazott gondolatot idézi fel, ami nem egyszer azt is konkrétan kimondja, hogy mit örököltünk. Nézzünk néhány példát:

“Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!” (Zsolt 73,26)

Más helyen:

“Uram, én örökségem! Ígérem, hogy megtartom igéidet.” (Zsolt 119,57)

A héberben itt szereplő örökség (hlq) szó osztályrészt is jelent, amit a különböző bibliafordítások nem egyformán adnak vissza. Ennek a képnek komoly mélységei vannak; eredetileg nem csak arról van szó, hogy az Úr javait (a teremtettséget, szeretetet, békességet stb.) örököljük, hanem Őt magát is, vagyis Ő az örökség tárgya!

Az öröklés és az örökösödés egy kicsit másképp működött az ókori Izraelben, mint napjainkban, de abban egyezett a mai gyakorlattal, hogy az örökös a teljes vagyont csak az örökhagyó halálakorkaphatta meg. Ezek szerint amikor a zsoltárírók arról írnak, hogy az Úr az én örökségem, akkor egy ószövetségi mértékkel mérveértelmetlen, lehetetlen, sőt botrányos dolgot állítanak. Eszerint amikor az Úr meghal, akkor a zsoltár szerzője megkapja Őt magátörökségül, tehát a zsoltáríró örököl egy halottat?

Prófétai gondolatok ezek; arról a Jézus Krisztusról szólnak, aki ezeket az első hallásra képtelennek tűnő dolgokat véghezvitte a Golgotán. Jézus, aki mint Isten egyszerre az örökhagyó és az örökség, meghalt, hogy mi örökségül kaphassuk művének teljességét, a megváltást és Őt magát. Ő elszenvedte bűneinkért helyettünk a halált, hogy eltörölje a törvény minden velünk szembeni követelését.

“Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára.” (Kol 2,14)

Megfizette bűneink árát, és a fizetséget örökségül hagytamindazoknak, akik benne hisznek. Ezért mi is boldogan vallhatjuk:

“Uram, én örökségem!” (Zsolt 119,57a)