Készítette: Bölcsesség Biblia
Alig vártam hogy ezt
megoszthassam...
A szuperkegyelem mindent
elnéz?
Surjányi Dávid 2013. 07. 12.
(XVII/28)
Transzvesztita múltú
szexuális tanácsadók, melegközösségek megagyülekezetekben és homoszexuális
teológia – keresztény felekezetek sokaságában ütik fel fejüket az LMBT-közösség
tagjai. Az úgynevezett „hyper grace” (szuperkegyelem) soha nem látott
felekezetközi toleranciával viszonyul a szodómiához.
A hyper grace teológia
követői (egyre több felekezetben) helyezkednek arra a bibliaellenes
álláspontra, hogy mivel Jézus Krisztus már megszerezte számukra bűneik
bocsánatát, többé soha senki nem szólhat bele abba, hogy mit tesznek. A bűn
kategóriáját mély hallgatás övezi, és egyfajta középkori, ítélkező és kegyelmet
figyelembe nem vevő bélyeggel illetik.
David Ravenhill lelkész az
egyik keresztény magazinban megjelent cikkében azon aggodalmának ad hangot,
hogy manapság olyan veszélyes tanítások söpörnek végig a keresztény
egyházakban, melyek apokaliptikus időkre utalnak. Arra a következtetésre
jutott, hogy a gyülekezetek ma sokkal inkább szenvednek a belülről jövő
bajoktól, mint a külső támadásoktól.
Világméretekben tapasztalni,
hogy egyre több pünkösdi, evangéliumi vagy hasonló felekezet gyakorlatilag
tiltja a bűnökből való megtérés tanítását. A „felvilágosult kereszténység” az
evolúció következő lépcsőjére lépve fokozatosan rázza le a tradíciók
„béklyóit”, melyek „megakadályozták a sebzett lelkű és bizonytalan híveket
Krisztus szeretetének megismerésében”. Krisztus szeretete így egyre inkább egy
minden alapot nélkülöző toleranciává alakul, melybe egyre több minden belefér.
Így történhet meg az, hogy a
keresztény bibliai világnézet alapján egyértelműen bűnnek minősülő
homoszexualitás „elfogadása szeretetben” valóságos divat a keresztény
gyülekezetekben is. Sőt, ezen túlmenően a melegházasság kérdése is egyre
gyakrabban kerül elő vallásos berkekben.
Megagyülekezetek és
kisegyházak szinte versenyre kelnek egymással, hogy bizonyítsák a világnak: náluk
mindenkinek feltétel nélkül helye van. Hitük ezek után azonban semmilyen
változtatási igényt nem szab; a „gyere, ahogy vagy” elv érvényesül. Nincs
szükség sem a szokások megváltoztatására, sem bizonyos tevékenységek
elhagyására, mondván „Jézusban minden bűnünk elvettetett, így nincsen már semmi
kárhoztatásunk”. Ehhez azonban a Biblia rendkívül sok szakaszának teljes
relativizálása szükséges, hisz bármilyen laikus valaki, az elsők között tűnik
föl a Szentírásban, hogy Isten a bűnnel szemben nagyon is egyértelműen,
radikálisan foglal állást. Bizonyos gyülekezetekben a Bibliának olyan „új
fordításait” vagy újraszerkesztett változatait adják ki, melyekben az olyan,
homoszexualitást elítélő szakaszok, mint a Róma levél első fejezete, jelentősen
„leszelídítve” szerepelnek.
A hyper grace teológiát
követő gyülekezetekben tehát nem esik szó bűnről; csakis pozitív, motivációs
beszédek hangoznak el. Sőt, általánosan jellemző, hogy kerülik az olyan
ellentmondásos kérdésekben való állásfoglalást is, mint az abortusz.
Megállapítható, hogy teológiájukból tulajdonképpen kiiktatták az Ótestamentum
könyveinek tanításait. Megengedik, hogy olyanok szolgáljanak, akár
prédikáljanak, akik a Bibliában egyértelműen bűnnek ítélt cselekedetekben
élnek.
Az „új típusú” kegyelmet hirdető
közösségek vezetői nem ritkán kritizálják az „old school” konzervatív
egyházakat, és elutasítják a tizedfizetést is. Míg sok nyugati típusú
gyülekezet sokat tett a megtérő egykori melegek megsegítéséért, a meleglobbi
nyomására egyre többen ítélik el ezeket az intézményeket (annyira, hogy több
azóta csődbe ment – lásd keretes írásunkat), és a melegek teljes elfogadására
teszik a hangsúlyt.
Míg bizonyos
gyülekezetvezetők óvatosan, a témában nem elmélyedve nyilatkoznak a
melegkérdésről, egyes pásztorok meglepő merészséggel lépnel fel az évezredes
igazságok ellen. Joel Osteen, a houstoni Lakewood Church pásztora a kegyelem
fontosságáról beszélt és arról, hogy Jézusban minden bűn megbocsáttatik –
ugyanakkor egy CNN-es interjúban egyértelműen bűnnek ítélte a homoszexualitást,
miért is rögtön támadások célkeresztjébe került.
Rick Warren evangéliumi
pásztor is ellenzi a házasság újradefiniálását. Több interjúban is leszögezte:
„az, hogy valakivel nem értünk egyet, még nem jelenti, hogy utálnánk vagy
kirekesztenénk őket”.
Ezzel szemben változás
látszik néhány év óta a sidney-beli híres Hillsong Church retorikájában. Míg az
előző évtizedekben kategorikusan bűnnek ítélték az említett életmódot, 2010
után mind több relativizáló, „toleráns” nyilatkozat jelent meg a részükről. Bár
hivatalos álláspontot az ügyben nemigen találni, 2012 óta több olyan videó,
interjú, internetes cikk jelent meg, melyekben Brian Houston pásztor már
egyértelmű nyitottságot tanúsított az LMBTI (leszbikus, meleg, biszexuális,
transzszexuális és interszexuális) közösség tagjai felé – és az állításokat a
közösség vezetése azóta sem cáfolta. (Lásd keretes írásunkat.)
A Hillsong és a melegek
Brian Houston, a Hillsong
Church pásztora 2010-ben egy ausztrál televízió szombat esti műsorában még bűnnek
nyilvánította a homoszexualitást. Két év sem telt el, a sydney-i közösség
húszezres létszámának 6-10 százaléka – a Gallup felmérése szerint – az
LMBT-közösségből kerül ki. Bár a hivatalos retorika ezt nem hirdeti fennhangon,
a közösség egyre több tagja tárja nyilvánosság elé tapasztalatait. A gyülekezet
egy nyíltan meleg tagja arról számolt be, hogy interjút készített a pásztorral.
Ebben Houston állítólag a „meleg keresztényeket” is Krisztus Testének
tagjaiként határozta meg, akikben szintén vannak „kegyelmi ajándékok”, melyek
nagy hasznára vannak a gyülekezetnek. Leszögezte, hogy pulpitusához többé nem
kíván „exmeleg” üzenettel kiállni, mert a melegek (ahogy vannak) teljes értékű
keresztények. Célja, hogy gyülekezete (ahol nem hivatalosan, de a fiatalok
körében gyakorlatilag elfogadott a marihuánafogyasztás és alkoholizálás)
menedéket nyújtson a melegek számára. Telefonon keresztül sikertelenül
próbálkoztunk a gyülekezet hivatalos álláspontjáról érdeklődni. Lapzártánkig
pedig nem érkezett írásos válasz a szerkesztőségünkbe azt illetően, hogy a
gyülekezet megerősíti-e az interneten egyre inkább terjedő információkat.
A melegközösség mindenesetre
még közel sem elégedett, és tovább folytatja kampányát a pünkösdi
gyülekezetben. Közben a zenei szolgálatáról híres közösség dicséret-stábjában
az elmúlt években komoly változások zajlottak le. A dicséretvezető és egyben
meghatározó alak, Darlene Zschech (akinek dicséretei olykor a világi
toplistákra is felkerültek) férjével már nem tagja a Hillsong gyülekezetnek,
hanem egy másik városban szolgálnak. Mellette több más zenész, énekes hagyta el
a közösséget, vagy csökkentette részvételét a szolgálatban. A kiválások pontos
oka nem nyilvános.
Európában nemrég az anglikán
egyház új feje, Justin Welby, Canterbury érseke új típusú szexuális
forradalomról nyilatkozott. Véleménye szerint a fejlődés és az egyháznövekedés
érdekében az egyetlen járható út a kor követelményeihez való felzárkózás és a
„forradalomhoz való csatlakozás, még ha nincs is annyira ínyünkre”. Bár a melegházasságot
továbbra sem támogatja, a melegek jogainak tiszteletben tartását, bántalmazásuk
megakadályozását sürgeti. A Telegraph szerint az érsek felvette a kapcsolatot a
melegházasság mellett kampányoló Stonewall nevű szervezettel, hogy az egyházi iskolákban
több mint egymillió diáknak tartsanak homoszexualitással kapcsolatos oktatást.
Reményei szerint, amennyiben gyökeres és ötletes megoldást sikerül találniuk a
melegproblémára, az anglikán egyház visszanyerheti erejét és régóta elveszett
növekedési potenciálját.
Sok felekezet tehát
meglehetősen sajátosan értelmezi a bibliai kegyelem fogalmát. Egy tanulmány
szerint ma egy átlagos gyülekezetben olyan üzenetek, mint a józanság,
engedelmesség, alárendeltség vagy a kéjvágy, képmutatás és pokol ellen szóló
prédikációk nem szalonképesek. A szuperkegyelem teológiájában ezek fölött
kegyesen szemet kell hunyni, és „a szeretet vonzásával kell megragadni az
emberek figyelmét és beépíteni őket az egyházba”. Arról nemigen esik szó, hogy
egy régi életmódját fel nem hagyó „hívő” miként tud konstruktívan részt venni a
közösség életében.
2010-ben Jennifer Knapp
keresztény énekesnő „coming-out”-ja okozott nagy botrányt, mikor bejelentette,
hogy szerelmes lett egy nőbe, és rájött, hogy leszbikus. Bevallotta, hogy 2002
óta folytatott viszonyt egy másik hölggyel, s mindeközben keresztény albumokat
adott ki. A Larry King Show-ba is meghívott énekest élő adásban a korábbi
erkölcsi botrányairól hírhedt Ted Haggard védte. Állításuk szerint e változás
nem fogja érinteni a hölgy keresztény szolgálatát, bár a gyülekezetbe való
beilleszkedést jelentősen megnehezítette, mert – mint mondták – sokan nem
tudnak a kegyelemről rugalmasan gondolkodni. A konzervatív, melegellenes
érveket képviselő másik meghívott lelkészt valósággal lesöpörték a porondról –
a tolerancia jegyében.
Bár több keresztény vezető
próbál az erkölcsi dekadencia ellen felszólalni, érvelésük általában nem
egységes, és korántsem átütő. A sokkal erőszakosabb retorikát folytató
melegpártiak általában megcáfolhatatlannak tűnő győzelmeket érnek el televíziós
és egyéb viták során.
A hyper grace terjedésével
párhuzamosan egyre több csontváz hullik ki az új típusú hit szekrényéből, és
egyre több fel nem oldott ellentmondás kerül napvilágra. A gyülekezetben
helyüket kereső, megtérni nem kívánó melegek nagy számban küzdenek
depresszióval, öngyűlölettel, miközben állítólag a gyülekezeti tagok gyakran
kirekesztik őket, amiért társkeresési tevékenységüket a gyülekezeten belül
végzik. A mindent fölülíró tolerancia egyik fő kiváltója sokak szerint a „nemi
identitásukat felvállalni nem tudók” által mind gyakrabban elkövetett
öngyilkosság és egy erre alapuló sajátos humanista felfogás. Az
öngyilkosságokat és a pszichés problémák sokaságát látva sok közösség
vezetősége megijedt, miközben egyre nőtt a külső nyomás, hogy talán mégsem
kellene annyira „rigolyásnak” lenniük.
Miközben a melegközösség
teljes toleranciát követel például a keresztény egyházaktól, azon országokban,
ahol elveiket már sikerrel rákényszerítették a többségi társadalomra, ők maguk
nem egy esetben ritka intoleránsan viseltetnek a hagyományos, konzervatív
értékeket valló és védelmezni kívánó személyekkel szemben.
London városában az amerikai
Tony Miano – aki egykor maga is hatósági személy volt – gyorsan egy börtöncellában
találta magát, miután utcai prédikálása során az első Thesszalonika levél 4.
fejezete alapján beszélt a szexuális perverzitások ellen. A hallgatóság egy
tagja ugyanis felhívta a rendőrséget azzal, hogy valaki az utcán „homofób
megjegyzéseket tesz”. A lelkész nem kért bocsánatot, és kijelentette, hogy újra
megtenné ugyanezt, mivel nem a meleg közösség ellen uszított, nem keltett velük
szemben félelmet, tehát a homofób vádak nem állják meg helyüket. Hétórás őrizet
után végül vádemelés nélkül elengedték a szolgálót, aki az ügy elsimulása
ellenére megdöbbenését fejezte ki, hogy abban az országban, melyben a Magna
Chartát kiadták, valaki azért került rács mögé, mert nyilvános beszédéből
valakinek nem tetszett valami.
E jelenség elsősorban a
jóléti államokra jellemző; a fejlődő országok jelentős része még elutasítja a
meleglobbi térnyerését. Afrika, Dél-Amerika továbbra sem hajlandó sem
társadalmi, sem politikai és különösen nem vallási szinten tolerálni a melegek
életközösségét és házasságuk egyenjogúságát.
Félbeszakadt Exodus
Ausztráliában több szervezet
igyekezett segíteni a homoszexualitással küzdőknek, hogy megváltozzanak, így az
Exit Ministries, a Living Waters és az Exodus is. Ez utóbbi szervezetben
tevékenykedett egy ideig a gyerekkorától melegként élő Sy Rogers is. Az azóta
komoly hírnevet szerző szolgáló fiatalkorában 18 hónapon át transzvesztitaként
élt, és ahogy állította: „csak isteni kegyelem következtében nem került sor a
sebészeti beavatkozásra”. Ő maga ugyan állítása szerint megtért, és már egyenes
életet él feleségével és gyermekeivel, előadásmódja és hitelessége sokak
szemében továbbra is ellentmondásos. Főleg, hogy szexuális tanácsadóként is
szolgál, és járja a gyülekezeteket (köztük a Hillsong Church-öt is), hogy
tanítsa a híveket a tiszta életre.
Ahogy a melegek megtérítése
szalonképtelenné és „diszkriminatívvá” vált, egyre több gyülekezet fordult
szembe az ilyen „exmeleg” szervezetekkel, és így ment végül csődbe az Exodus
program is. Egyik fő partnere, a Hillsong Church pásztora meg nem erősített
információk szerint úgy véli: „Rogers azóta már biztosan megbánta e
szervezetben való ténykedését.” A szervezet vezetői egyértelműen a hyper grace
teológia számlájára írják a szolgálat zsákutcába jutását.