Készítette: Keresztény szépségportál
A világ összes anyaga közül a szeretetnek van a legerősebb kötőképessége és a legnagyobb teherbíró ereje.
Spurgeon
http://
2013. július 12.
A szeretetről
A világ összes anyaga közül a szeretetnek van a legerősebb kötőképessége és a legnagyobb teherbíró ereje.
Spurgeon
http://
SZELLEM, LÉLEK, TEST
Készítette:
Élő Víz
Benny Hinn tanítása
Nagyon fontos a ma esti üzenet Isten népének, az ember szellemének diadaláról. Ez egy olyan tanítás, amit ritkán lehet hallani, általában kevés róla a megértés, de imádkoztam az Úrhoz, hogy nyissa meg a ti szíveiteket, hogy megérthessétek és befogadjátok az Ő Igéjét.
1Thess. 5,23 Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, szellemetek, lelketek, és testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.
Pál valami elengedhetetlenül fontosat ad tudtunkra, amikor arról szól, hogy a mi szellemünk, lelkünk és testünk, részei Isten tervének. Látjuk először is a sorrendet: szellem, lélek, test és nem test, lélek, szellem. Segíteni szeretnék nektek, megérteni, hogyan működik a szellem, hogyan működik a lélek, és ez mit eredményez a testben. Abban is segíteni szeretnék, hogy megértsétek, hogyan kezdjetek élni és járni szellemben, hogy a testeteket alávessétek Isten akaratának.
Foglalkozzunk először a szellemmel. Értsük meg a szellemet. Lapozzatok velem Zakariás könyvének tizenkettedik fejezetére. Elolvasom az első verset, mert meg kell értenünk először is, hogy mi a szellem. Nem a Szent Szellemről, a te szellemedről beszélek.
Zak. 12,1 Az Úr Igéjének terhe Izráel ellen. Így szól az Úr, aki az egeket kiterjesztette, a földet fundálta, és az ember keblébe szellemet alkotott.
Az ember szellemét Isten alkotta. A Mindenható Isten a feltalálója, a teremtője és az alkotója a te szellemednek. Az Ő szívéből jött ki, hogy megalkosson téged. Az Ige azt mondja, hogy Isten belelehelte a szellemedet a testedbe. Ez megmagyarázza a Zakariás 12,1-et. Az 1Mózes 2,7. – ahová azonnal ellapozunk – azt írja, Isten formálta a testet, Isten formálta az agyagot (porhüvelyt), Isten formálta az embert, a földnek porából. Akkor, és csak akkor lehelte az orrlyukaiba az élet leheletét. Zakariás azt mondja szellemet alkotott (formált) benne (a keblében). Volt egy lakhelye annak a szellemnek mielőtt Isten lehelt volna.
Tehát az 1Mózes 2,7 szerint van egy testünk, amit a föld porából formált Isten, van szellemünk, amit belelehelt ebbe az agyagedénybe, és az eredmény: egy lélek. A lélek a szellem és a test egyesülésének eredménye. A lélek az eredménye hús és szellem egyesülésének. Ő formálta a testet: „És formálta az Úr Isten az embert a földnek porából” először, és aztán lehelte az életnek leheletét az orrlyukaiba, ez a szellem. Ennek eredménye, hogy az ember létrejött. Létrejött, élő lélek lett. Tehát az emberi szellem Istenből jött, Isten lehelete.
Szellemre van szükségem, hogy ismerjem (észleljem) Istent. Lélekre van szükségem, hogy ismerjem (észleljem) magamat, testre van szükségem, hogy ismerjem a világot magam körül, a világot, amiben élek. Isten az én szellememben van. Az újjászületés a szellemben történik. Önmagam a lelkemben vagyok, az érzékek pedig a testben vannak. Ismétlem: Isten a szellemünkben van, az öntudat (én tudat) a lelkünkben, az érzék, az öt érzékszerv a testünkben. Mindegyiknek megvan a saját szerepe (tevékenysége, funkciója), azonnal el fogom ezt magyarázni. Ádám a bukás előtti állapotában, mielőtt a bűn megrontotta őt, semmit sem tudott a vég nélküli harcról, ami szellem és test között folyik, mivel tökéletes állapotban volt. Te és én ma szintén tökéletes állapotban vagyunk, ennél fogva egy háború közepén vagyunk. Háborúba születtünk és élünk, mert szellem és test egymás ellen vannak.
Az ember szelleme – ez nagyon - nagyon fontos – nem uralhatja a testét a lélek engedélye nélkül. A te szellemed nem uralhatja testedet, amíg a lelked azt nem mondja: megengedem ezt neked. Azért, mert a lélek a kettő között áll, és az ember szelleme nem igázhatja le a testet a lélek nélkül, nem uralhatja a testet a lélek nélkül és fordítva: a test nem befolyásolhatja, sem nem érintheti, sem nem ronthatja meg a szellemet a lélek nélkül. A test, ha csak a lélek meg nem engedi, nem vonhatja a szellemet a világba, nem hozhat halált rá. Tehát van szellemed, van tested és van lelked, ami meghozza a döntéseket: most engedlek..., ezt most nem engedem.
A lélek annak az eredménye, hogy Isten belelehelt egy sárházba. A Mindenható Isten lehelete megérintette azt a sarat, megalkotta a szellemet és a lélek lett az eredmény. Az ember létrejött, létrejött, mint Isten leheletének eredménye. A lélek annak a tulajdonságait veszi fel, aminek alá van rendelve. Ha a lélek úgy dönt, hogy a testnek engedelmeskedik, annak a tulajdonságait veszi fel, és elkezd úgy cselekedni, mint az. A lélek az a rész benned, ami megmondja: igen vagy nem. A döntéshozó, ami eldönti merre mész. Nagyon fontos megértenünk: a szellemünk, amit Isten alkotott, nem érintheti meg a testünket, sem a körülöttünk lévő világot, amíg a lelkünket alá nem rendeljük a szellemünknek. Ha azt választod, hogy a lelked a testednek legyen alárendelve, el vagy veszve. A hústestben élsz, és a szellemed halott.
Mi történt, amikor Ádám elbukott? Ezt meg kell értenünk. Amikor Ádám elbukott, valami történt a szellemmel, az ember legnemesebb részével. Meghalt. Látjátok, a szellemetek, az a nemes rész bennetek, a legnemesebb részetek a szellemetek. A legalacsonyabb rendű rész bennetek a testetek. Úgy tekintsetek magatokra, hogy a szellemetek a legnemesebb, a testetek a legalacsonyabb rendű rész bennetek. A lelketek pedig a kettő között van. Mikor Ádám elbukott, a szelleme megszűnt létezni, meghalt, úgy értem halott lett Istenre nézve. Ha a szellem van alárendelve a léleknek... Látjátok, a lélek hozza a döntéseket. Ez nagyon fontos, meg kell értenetek: az ember szelleme nem uralhatja a testet a lélek nélkül, nem rendelheti maga alá a testet a lélek nélkül. Kizárólag a lelken keresztül uralhatja, rendelheti maga alá a testet.
A test nem befolyásolhatja a szellemet, csak a lelken keresztül. De ha egyszer túljutott a lelken, ha a lélek engedi, magával vonhatja a szellemet az ő világába és megölheti. Azért mert a szellem csak a szellemvilágban élhet, a fizikai világban nem.
Ahol a szellem irányít, a lélek a szellemnek van alárendelve, ott rend van, és a testnek a szellem parancsol.
A szellemben rend van, a hús testben pedig káosz. Ahol nem ez van, ott nincs rend, mert hirtelen a legalsó résszé az irányítás, fej nélkül, ami káoszhoz vezet. Nincs tisztánlátás. Nincs megosztás szellem, lélek és test között, csak a test van. Elvész az irányítás, káosz uralkodik. Nincs a valódi kép és rend, amit Isten alapított. Mi történik tehát? Istennek kell eljönnie az újjászületetthez, és ismét kettéválasztania, szellemet és lelket. Visszaállítania őket oda, ahová tartoznak.
Zsid. 4,12 Mert az Istennek Igéje élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szellemnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek [ez a test] megoszlásáig, és megítéli a szívnek gondolatait és szándékait.
Az újjászületés pillanatában Isten szétszedi őket. Isten felélesztette (megújította) a szellemet, most önállóan áll. Nem halott többé, és nincs alárendelve a testnek.
Mit tesz tehát a halál? A halál elhallgattatja a szellemet, így a lélek felveszi a test tulajdonságait, és az egészet az ember legalacsonyabb rendű része, a test uralja. Isten visszaállítja a rendet, az újjászületés által. Visszahelyezi a szellemet a helyére, azáltal hogy életet ad neki. Most a lélek a kettő közötti átjáró, és a test még mindig ott van.
Isten azt mondja: most kezd újra, és építsd újjá magad.
„Hogyan, Uram?”
Ezt fogjuk most megnézni. Mielőtt tovább mennék, elmagyarázok néhány dolgot.
1Tim. 2,14 És nem Ádám csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bűnbe esett:
Ez nagyon fontos. Ádám, eredeti állapotában nem volt szentségtelen vagy bűnös. Hozott egy döntést, választott. És az Ige azt mondja: Ádám nem csalatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bűnbe esett. Ő (Ádám) választott. Nem azért hozta a döntést, mert nem tudta, mit választ. Nem azért döntött így, mert az ördög rávette, hogy ezt tegye, ahogy azt később állította. Amikor választott értette és tisztában volt vele, mit tesz. Ezért vádolta Isten a bűnbeeséssel. Meglepő, hogy nem az asszonyt büntette meg, hanem Ádámot. Éva osztozott Ádám büntetésében. Nem azt akarom mondani, hogy a büntetés nem érintette az asszonyt, persze hogy érintette, az emberen keresztül. Ádámot elítélte, emiatt Évát is elítélte. Ádám döntött úgy, hogy vétkezik, ő választotta az engedetlenséget. Míg Éva megcsalatott, ő nem. Ádám nem megcsalatás által bukott el, a ragaszkodása miatt bukott el. Jobban szerette Évát, mint Istent. Pontosan tudta, mit tesz, nem csapták be, ezt a Biblia világosan mondja. Tehát ő nem azért bukott el, mert becsapták, hanem a ragaszkodása miatt. Jobban szerette a feleségét, mint Istent. Amikor Isten azt mondta ne, a felesége pedig hogy de, ő inkább hallgatott a feleségére. Azt mondta: neked engedelmeskedem inkább, mint Istennek. Ő választott.
Ez az a pillanat, amikor halál jött a szellemébe, attól kezdve a lelke a testének, és ennél fogva a halálnak volt alárendelve, és az ember egy lelkes lénnyé lett, többé nem szellemi ember, hanem lelki ember.
De adjunk hálát Istennek a megváltásért. Isten a szétválasztás folyamatát azzal kezdi, hogy kettéválasztja a szellemet és a lelket, visszahelyezi őket a megfelelő helyükre, és újra kezdi a munkát belülről. Minden Isteni munka belülről kezdődik. ....
Imádkozom, hogy Isten Igéje megtöltse a ti szíveteket és elméteket, Jézus mindenható nevében, és imádkoztam, hogy élvezzétek ezt a mai tanítást. Az Atya és a Fiú érintsen ma meg mindnyájatokat, áldd meg őket Szent Szellem, tölts meg minden szívet, imádkozom, hogy világosíts meg minden elmét, kérlek, érints meg mindenkit. Hozz egészséget, gyógyulást, és szabadulást Jézus nevében, és az Ő dicsőségére! Ámen és Ámen. forrás: békevár.hu
Nagyon fontos a ma esti üzenet Isten népének, az ember szellemének diadaláról. Ez egy olyan tanítás, amit ritkán lehet hallani, általában kevés róla a megértés, de imádkoztam az Úrhoz, hogy nyissa meg a ti szíveiteket, hogy megérthessétek és befogadjátok az Ő Igéjét.
1Thess. 5,23 Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, szellemetek, lelketek, és testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.
Pál valami elengedhetetlenül fontosat ad tudtunkra, amikor arról szól, hogy a mi szellemünk, lelkünk és testünk, részei Isten tervének. Látjuk először is a sorrendet: szellem, lélek, test és nem test, lélek, szellem. Segíteni szeretnék nektek, megérteni, hogyan működik a szellem, hogyan működik a lélek, és ez mit eredményez a testben. Abban is segíteni szeretnék, hogy megértsétek, hogyan kezdjetek élni és járni szellemben, hogy a testeteket alávessétek Isten akaratának.
Foglalkozzunk először a szellemmel. Értsük meg a szellemet. Lapozzatok velem Zakariás könyvének tizenkettedik fejezetére. Elolvasom az első verset, mert meg kell értenünk először is, hogy mi a szellem. Nem a Szent Szellemről, a te szellemedről beszélek.
Zak. 12,1 Az Úr Igéjének terhe Izráel ellen. Így szól az Úr, aki az egeket kiterjesztette, a földet fundálta, és az ember keblébe szellemet alkotott.
Az ember szellemét Isten alkotta. A Mindenható Isten a feltalálója, a teremtője és az alkotója a te szellemednek. Az Ő szívéből jött ki, hogy megalkosson téged. Az Ige azt mondja, hogy Isten belelehelte a szellemedet a testedbe. Ez megmagyarázza a Zakariás 12,1-et. Az 1Mózes 2,7. – ahová azonnal ellapozunk – azt írja, Isten formálta a testet, Isten formálta az agyagot (porhüvelyt), Isten formálta az embert, a földnek porából. Akkor, és csak akkor lehelte az orrlyukaiba az élet leheletét. Zakariás azt mondja szellemet alkotott (formált) benne (a keblében). Volt egy lakhelye annak a szellemnek mielőtt Isten lehelt volna.
Tehát az 1Mózes 2,7 szerint van egy testünk, amit a föld porából formált Isten, van szellemünk, amit belelehelt ebbe az agyagedénybe, és az eredmény: egy lélek. A lélek a szellem és a test egyesülésének eredménye. A lélek az eredménye hús és szellem egyesülésének. Ő formálta a testet: „És formálta az Úr Isten az embert a földnek porából” először, és aztán lehelte az életnek leheletét az orrlyukaiba, ez a szellem. Ennek eredménye, hogy az ember létrejött. Létrejött, élő lélek lett. Tehát az emberi szellem Istenből jött, Isten lehelete.
Szellemre van szükségem, hogy ismerjem (észleljem) Istent. Lélekre van szükségem, hogy ismerjem (észleljem) magamat, testre van szükségem, hogy ismerjem a világot magam körül, a világot, amiben élek. Isten az én szellememben van. Az újjászületés a szellemben történik. Önmagam a lelkemben vagyok, az érzékek pedig a testben vannak. Ismétlem: Isten a szellemünkben van, az öntudat (én tudat) a lelkünkben, az érzék, az öt érzékszerv a testünkben. Mindegyiknek megvan a saját szerepe (tevékenysége, funkciója), azonnal el fogom ezt magyarázni. Ádám a bukás előtti állapotában, mielőtt a bűn megrontotta őt, semmit sem tudott a vég nélküli harcról, ami szellem és test között folyik, mivel tökéletes állapotban volt. Te és én ma szintén tökéletes állapotban vagyunk, ennél fogva egy háború közepén vagyunk. Háborúba születtünk és élünk, mert szellem és test egymás ellen vannak.
Az ember szelleme – ez nagyon - nagyon fontos – nem uralhatja a testét a lélek engedélye nélkül. A te szellemed nem uralhatja testedet, amíg a lelked azt nem mondja: megengedem ezt neked. Azért, mert a lélek a kettő között áll, és az ember szelleme nem igázhatja le a testet a lélek nélkül, nem uralhatja a testet a lélek nélkül és fordítva: a test nem befolyásolhatja, sem nem érintheti, sem nem ronthatja meg a szellemet a lélek nélkül. A test, ha csak a lélek meg nem engedi, nem vonhatja a szellemet a világba, nem hozhat halált rá. Tehát van szellemed, van tested és van lelked, ami meghozza a döntéseket: most engedlek..., ezt most nem engedem.
A lélek annak az eredménye, hogy Isten belelehelt egy sárházba. A Mindenható Isten lehelete megérintette azt a sarat, megalkotta a szellemet és a lélek lett az eredmény. Az ember létrejött, létrejött, mint Isten leheletének eredménye. A lélek annak a tulajdonságait veszi fel, aminek alá van rendelve. Ha a lélek úgy dönt, hogy a testnek engedelmeskedik, annak a tulajdonságait veszi fel, és elkezd úgy cselekedni, mint az. A lélek az a rész benned, ami megmondja: igen vagy nem. A döntéshozó, ami eldönti merre mész. Nagyon fontos megértenünk: a szellemünk, amit Isten alkotott, nem érintheti meg a testünket, sem a körülöttünk lévő világot, amíg a lelkünket alá nem rendeljük a szellemünknek. Ha azt választod, hogy a lelked a testednek legyen alárendelve, el vagy veszve. A hústestben élsz, és a szellemed halott.
Mi történt, amikor Ádám elbukott? Ezt meg kell értenünk. Amikor Ádám elbukott, valami történt a szellemmel, az ember legnemesebb részével. Meghalt. Látjátok, a szellemetek, az a nemes rész bennetek, a legnemesebb részetek a szellemetek. A legalacsonyabb rendű rész bennetek a testetek. Úgy tekintsetek magatokra, hogy a szellemetek a legnemesebb, a testetek a legalacsonyabb rendű rész bennetek. A lelketek pedig a kettő között van. Mikor Ádám elbukott, a szelleme megszűnt létezni, meghalt, úgy értem halott lett Istenre nézve. Ha a szellem van alárendelve a léleknek... Látjátok, a lélek hozza a döntéseket. Ez nagyon fontos, meg kell értenetek: az ember szelleme nem uralhatja a testet a lélek nélkül, nem rendelheti maga alá a testet a lélek nélkül. Kizárólag a lelken keresztül uralhatja, rendelheti maga alá a testet.
A test nem befolyásolhatja a szellemet, csak a lelken keresztül. De ha egyszer túljutott a lelken, ha a lélek engedi, magával vonhatja a szellemet az ő világába és megölheti. Azért mert a szellem csak a szellemvilágban élhet, a fizikai világban nem.
Ahol a szellem irányít, a lélek a szellemnek van alárendelve, ott rend van, és a testnek a szellem parancsol.
A szellemben rend van, a hús testben pedig káosz. Ahol nem ez van, ott nincs rend, mert hirtelen a legalsó résszé az irányítás, fej nélkül, ami káoszhoz vezet. Nincs tisztánlátás. Nincs megosztás szellem, lélek és test között, csak a test van. Elvész az irányítás, káosz uralkodik. Nincs a valódi kép és rend, amit Isten alapított. Mi történik tehát? Istennek kell eljönnie az újjászületetthez, és ismét kettéválasztania, szellemet és lelket. Visszaállítania őket oda, ahová tartoznak.
Zsid. 4,12 Mert az Istennek Igéje élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szellemnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek [ez a test] megoszlásáig, és megítéli a szívnek gondolatait és szándékait.
Az újjászületés pillanatában Isten szétszedi őket. Isten felélesztette (megújította) a szellemet, most önállóan áll. Nem halott többé, és nincs alárendelve a testnek.
Mit tesz tehát a halál? A halál elhallgattatja a szellemet, így a lélek felveszi a test tulajdonságait, és az egészet az ember legalacsonyabb rendű része, a test uralja. Isten visszaállítja a rendet, az újjászületés által. Visszahelyezi a szellemet a helyére, azáltal hogy életet ad neki. Most a lélek a kettő közötti átjáró, és a test még mindig ott van.
Isten azt mondja: most kezd újra, és építsd újjá magad.
„Hogyan, Uram?”
Ezt fogjuk most megnézni. Mielőtt tovább mennék, elmagyarázok néhány dolgot.
1Tim. 2,14 És nem Ádám csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bűnbe esett:
Ez nagyon fontos. Ádám, eredeti állapotában nem volt szentségtelen vagy bűnös. Hozott egy döntést, választott. És az Ige azt mondja: Ádám nem csalatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bűnbe esett. Ő (Ádám) választott. Nem azért hozta a döntést, mert nem tudta, mit választ. Nem azért döntött így, mert az ördög rávette, hogy ezt tegye, ahogy azt később állította. Amikor választott értette és tisztában volt vele, mit tesz. Ezért vádolta Isten a bűnbeeséssel. Meglepő, hogy nem az asszonyt büntette meg, hanem Ádámot. Éva osztozott Ádám büntetésében. Nem azt akarom mondani, hogy a büntetés nem érintette az asszonyt, persze hogy érintette, az emberen keresztül. Ádámot elítélte, emiatt Évát is elítélte. Ádám döntött úgy, hogy vétkezik, ő választotta az engedetlenséget. Míg Éva megcsalatott, ő nem. Ádám nem megcsalatás által bukott el, a ragaszkodása miatt bukott el. Jobban szerette Évát, mint Istent. Pontosan tudta, mit tesz, nem csapták be, ezt a Biblia világosan mondja. Tehát ő nem azért bukott el, mert becsapták, hanem a ragaszkodása miatt. Jobban szerette a feleségét, mint Istent. Amikor Isten azt mondta ne, a felesége pedig hogy de, ő inkább hallgatott a feleségére. Azt mondta: neked engedelmeskedem inkább, mint Istennek. Ő választott.
Ez az a pillanat, amikor halál jött a szellemébe, attól kezdve a lelke a testének, és ennél fogva a halálnak volt alárendelve, és az ember egy lelkes lénnyé lett, többé nem szellemi ember, hanem lelki ember.
De adjunk hálát Istennek a megváltásért. Isten a szétválasztás folyamatát azzal kezdi, hogy kettéválasztja a szellemet és a lelket, visszahelyezi őket a megfelelő helyükre, és újra kezdi a munkát belülről. Minden Isteni munka belülről kezdődik. ....
Imádkozom, hogy Isten Igéje megtöltse a ti szíveteket és elméteket, Jézus mindenható nevében, és imádkoztam, hogy élvezzétek ezt a mai tanítást. Az Atya és a Fiú érintsen ma meg mindnyájatokat, áldd meg őket Szent Szellem, tölts meg minden szívet, imádkozom, hogy világosíts meg minden elmét, kérlek, érints meg mindenkit. Hozz egészséget, gyógyulást, és szabadulást Jézus nevében, és az Ő dicsőségére! Ámen és Ámen. forrás: békevár.hu
2013. július 11.
János evangélium 11. fejezet: A Mester itt van és hív téged (göröggel és kapcsolódó igékkel).
Ján. 11,1 Vala pedig egy beteg, Lázár [Jelentése: akit Isten megsegít], Bethániából
[Jelentése: szomorúság háza],
Máriának [Jelentése: keserűség,
szomorúság] és az ő testvérének, Márthának [Jelentése: hölgy, úrnő] falujából.
Ján. 11,2 Az a Mária volt pedig az, akinek a testvére Lázár
beteg vala, aki megkente vala az Urat [drága, illatos]
kenettel és a hajával törlé meg annak lábait*
*Máté beszámolója a
történtekről: „És mikor Jézus Bethániában
[jelentése: a nyomorúság, szomorúság,
szegénység háza], a
poklos [vagyis leprás] Simon házánál [tartózkodott] vala, Méne [és odalépett] Őhozzá
egy asszony, akinél vala drága kenetnek alabástrom szelencéje [Más fordítás: akinél egy alabástromedény volt valódi és igen drága, illatos
(nárdus) olajjal, és eltörvén az alabástrom edényt], és az Ő fejére tölté, amint az
asztalnál ül [ahogy az étkezéshez
lehevert] vala. Látván pedig
ezt az ő tanítványai [háborognak vala maguk között], és bosszankodnak [és mérgesek lettek, és így méltatlankodtak, és elégedetlenkedtek, neheztelve rá, ezt] mondván: Mire való ez a tékozlás [a
kenetnek ez a pazarlása]? Mert eladhatták volna ezt a kenetet
nagy áron [drágán, sok pénzért, hiszen
háromszáz pénznél is többért],
és adhatták volna a (koldus)szegényeknek
[vagyis
az árát szétoszthattuk volna, így
segíthettünk volna a szegényeken,
és
zúgolódnak vala ellene, és megharagudtak az asszonyra].
Mikor pedig ezt eszébe vette [vagyis
észrevette, mert Jézus
tudta, hogy miről beszélnek. Így szólt hozzájuk, és] monda nékik:
Miért bántjátok [miért zaklatjátok] ezt az asszonyt? [Hagyjatok
békét néki] hiszen jó dolgot [és nemesen] cselekedett
én velem. Mert a szegények [a koldusok, a koldusszegények]
mindenkor veletek [és köztetek] lesznek, [és
amikor csak akarjátok, jót tehettek velük], de én nem leszek [én
nem maradok] mindenkor [és mindig] veletek [és köztetek]. Mert hogy
ő ezt a kenetet [ezt az illatos olajat] testemre [(szóma): az én személyemre, reám] töltötte, az én temetésemre nézve cselekedte
azt [mert temetésemre
készített elő, és előre megkent engem]. Bizony mondom néktek: Valahol [és bárhol] az egész világon prédikáltatik [és hirdettetik majd] az
Evangélium, amit ez én velem cselekedék [amit ez az asszony tett], az is hirdettetik [és azt is elmondják majd] az ő emlékezetére” (Mát.
26,6-13).
Lukács így írja le az esetet:
„Kéré pedig őt egy a farizeusok közül,
hogy ővele egyék; annakokáért bemenvén a farizeus házába, (és asztalhoz
telepedett) enni. És ímé a városban egy
asszony (élt) aki bűnös vala, mikor
megtudta, hogy ő a farizeus házában leült enni (hogy asztalhoz telepedett),
hoza egy alabástrom szelence drága
kenetet. És megállván hátul az ő lábainál sírva, könnyeivel kezdé öntözni az ő
lábait, és fejének hajával törli meg, és csókolgatá az ő lábait, és megkené
drága kenettel” (Luk. 7,36-38).
És János arról is beszámol,
hogy ez mikor és hol történt: „Jézus
azért hat nappal a húsvét előtt méne Bethániába, ahol a megholt Lázár vala,
akit feltámasztott a halálból. Vacsorát készítének azért ott néki, és Márta
szolgál vala fel; Lázár pedig egy vala azok közül, akik együtt ülnek vala
Ővele. Mária azért elővévén egy font igazi (valódi), drága nárdusból való kenetet, megkené a Jézus lábait, és megtörlé annak
lábait a saját hajával; a ház pedig megtelék a kenet illatával. Monda azért egy
az ő tanítványai közül, Iskáriótes Júdás, Simonnak fia, aki őt elárulandó vala:
Miért nem adták el (inkább) ezt a
kenetet háromszáz dénáron, és miért nem adták (az árát) a szegényeknek? Ezt pedig nem azért mondá,
mintha néki a szegényekre volna gondja, hanem mivelhogy tolvaj vala, és nála
vala az erszény, és amit abba tesznek vala, elcsené. Monda azért Jézus: Hagyj
békét néki; az én temetésem idejére tartogatta ő ezt. Mert szegények mindenkor
vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok” (Ján. 12,1-8).
Ján. 11,3 Küldének azért a testvérek ő hozzá, [és megüzenték Jézusnak] mondván: Uram,
ímé, akit szeretsz [(phileó): akit kedvelsz],
beteg.
Ján. 11,4 Jézus pedig, amikor ezt hallotta, monda: Ez a
betegség nem halálos [(hé astheneia ouk estin pros thanaton):
ez a betegség nem válik örök halállá],
hanem az Isten dicsőségére való [az Isten
dicsőségét szolgálja], hogy dicsőíttessék [és megdicsőüljön] általa az Istennek Fia.
Ján. 11,5 [(agapaó):Isten szerinti szeretettel] szereti vala pedig Jézus Márthát
és annak nőtestvérét, és Lázárt.
Ján. 11,6 Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig
marada azon a helyen, ahol vala.
Ján. 11,7 Ez után aztán monda tanítványainak: Menjünk ismét
Júdeába.
Ján. 11,8 Mondának néki a tanítványok: Mester [vagyis Rabbi], most akarnak vala téged
megkövezni a Júdabeliek, és újra oda mégy?
Ján. 11,9 Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a
napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak
világosságát.
Ján. 11,10 De aki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban
világosság [(phósz): mert nincs
saját fénye].
Ján. 11,11 Ezeket mondá; és ezután monda nékik: Lázár, a mi
barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem [hogy felébresszem] őt.
Ján. 11,12 Mondának azért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt,
meggyógyul.
Ján. 11,13 Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték
[(dokeó): azt gondolták], hogy álomnak alvásáról [vagyis álomba merüléséről] szól.
Ján. 11,14 Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár meghalt.
Ján. 11,15 És örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy
higyjetek. [hogy hitre jussatok] De menjünk el ő hozzá!
Ján. 11,16 Monda azért Tamás, aki Kettősnek mondatik [akit Didimusznak, vagyis Ikernek neveztek],
az ő tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.
Ján. 11,17 Elmenvén [(erkhomai): és megérkezvén]
azért Jézus, úgy találá [vagyis megtudta],
hogy az már négy napja vala sírban [vagyis
a sírboltban].
Ján. 11,18 Bethánia pedig közel vala Jeruzsálemhez, mintegy
tizenöt futamatnyira [azaz: tizenöt
stádiumnyira, ami megfelel kb. 2-3
km-nek, vagyis mintegy félórányira
volt Jeruzsálemtől];
Ján. 11,19 És a zsidók [(iúdaiosz): vagyis a
júdeaiak] közül sokan mentek vala Márthához és Máriához, hogy
vigasztalják őket az ő testvérük felől.
Ján. 11,20 Mártha azért, amint hallja vala, hogy Jézus jő, elébe
méne; Mária pedig otthon ül [otthon maradt]
vala*
*És hogy ki volt a
két testvér, arról így hangzik a bizonyságtétel:
„Lőn pedig, mikor az úton menének, hogy ő beméne egy faluba; egy Márta nevű
[jelentése: hölgy, úrnő, parancsoló asszony, tanítónő] asszony pedig
befogadá őt házába [(hüpodekhomai): és szívesen vendégül
látja]. És ennek vala egy Mária [jelentése: keserűség, szomorúság,
viszály; ellenálló, lázadó, fegyelmezetlen] nevezetű testvére, ki is Jézus
lábainál leülvén, hallgatja vala az ő beszédét [(logoszát, igéjét]”
(Luk. 10,38-39).
Ján. 11,21 Monda azért Mártha Jézusnak: Uram, ha itt lettél
volna, nem halt volna meg a testvérem.
Ján. 11,22 De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől,
megadja néked az Isten.
Ján. 11,23 Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred.
Ján. 11,24 Monda néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a
feltámadáskor az utolsó napon.
Ján. 11,25 Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet:
aki hisz én bennem, ha meghal is, él;
Ján. 11,26 És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal.
Hiszed-é ezt?*
* „Mert: úgy szerette
[(agapaó): Ez azt jelenti: magát teljesen odaadni, átadni,
teljesen összekötni magát, eggyé válni. Vagyis teljesen odaszánni, feloldódni a
szeretetben] Isten e világot [(koszmosz): az univerzumot,
a világegyetemet, beleértve a lakóit is], hogy az Ő egyszülött [vagyis
egyetlen] Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne [vagyis a Fiúban], el
ne vesszen [el ne pusztuljon], hanem örök élete legyen [(ekhó):
örök életet birtokoljon]” (Ján. 3,16).
„Őbenne vala az (örök)élet, és az
(örök)élet vala az emberek világossága [fénye]” (Ján. 1,4).
„Aki
hisz a Fiúban, örök [egy más minőségű, természetfeletti] élete
van; aki pedig nem enged [nem hisz; nem engedelmeskedik; [(apeitheó):
szándékosan és önfejűen,] a Fiúnak (mert rábeszélhetetlenül makacs),
nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (Ján. 3,36).
Az Úr Jézus kijelentése az örök élet feltételéről,
hogy miben kell hinni: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én
beszédemet (az én igémet) hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott
(vagyis elküldött), örök élete [azaz egy más minőségű, természetfeletti
élete] van; és nem megy a kárhozatra (vagyis az ítéletre), hanem
általment a halálból az életre” (Ján. 5,24).
„Mert
az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök
élete [azaz egy más minőségű, természetfeletti élete] legyen;
én pedig feltámasztom őt az utolsó napon. Bizony, bizony mondom néktek: Aki
énbennem hisz, örök élete [vagyis egy más minőségű, természetfeletti élete]
van annak” (Ján. 6,40.47).
János apostolon keresztül megerősíti Isten a
kijelentést: „Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az
élet sincs meg abban” (1 Ján. 5,12).
„Mert
amint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti
[életre kelti őket, és élővé teszi, életet adva nekik], úgy a Fiú is, akiket
akar, megelevenít [és életre kelti azokat, akiket akar, életet adva nekik]”
(Ján. 5,21).
Az Úr Jézus kijelenti, hogy: „Én vagyok az
életnek ama kenyere [ho artos ho zón: azaz az élővé
tevő hatalom]; aki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és aki hisz bennem,
meg nem szomjúhozik soha” (Ján. 6,35).
„Én
vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e
kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én (hús)testem,
amelyet én adok a világ életéért” (Ján. 6,51).
Ján. 11,27 Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a
Krisztus, az Istennek Fia, aki e világra jövendő vala.
Ján. 11,28 És amint ezeket mondotta vala, elméne, és titkon
szólítá [(lathra phóneó): titokban, észrevétlenül, feltűnés nélkül hívja]
az ő testvérét Máriát, mondván: A Mester [(pareimi): megérkezett], itt van
és hív téged.
Ján. 11,29 Mihelyt ez hallá, felkele hamar és hozzá méne.
Ján. 11,30 Jézus pedig nem ment [nem ért] vala még be a faluba, hanem azon a helyen vala, ahová
Mártha elébe ment vala.
Ján. 11,31 A zsidók [(iúdaiosz): júdeaiak]
azért, akik ő vele otthon valának és vigasztalák őt, látván, hogy Mária hamar
felkél és kimegy vala, utána menének, ezt mondván: A sírhoz [vagyis a sírbolthoz] megy, hogy ott
sírjon.
Ján. 11,32 Mária azért, amint oda ére, ahol Jézus vala,
meglátván őt, az ő lábaihoz esék, mondván néki: Uram, ha itt voltál volna, nem
halt volna meg az én testvérem.
Ján. 11,33 Jézus azért, amint látja vala, hogy az sír és sírnak
a vele jött zsidók [(iúdaiosz): júdeaiak] is, elbúsula [(embrimaomai): felháborodott]
szellemében és igen megindula [és
háborgott, és a
szellemében nagyon haragos lett, (heauton tarasszó):
és felzaklatta magát].
Ján. 11,34 És monda: Hová helyeztétek őt? Mondának néki: Uram,
jer és lásd meg!
Ján. 11,35 Könnyekre fakadt Jézus.
Ján. 11,36
Mondának azért a zsidók: Ímé, mennyire szerette [(phileó): mennyire kedvelte] őt!
Ján. 11,37 Némelyek pedig mondának közülök: Nem megtehette
volna-é ez, aki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg?
Ján. 11,38 Jézus pedig újra felindulva [(embrimaomai): most újra megtelt indulattal], és
magában [megint felháborodva, haragos
lett], oda megy [odaért] vala a
sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kő feküvék rajta.
Ján. 11,39 Monda Jézus: Vegyétek el a követ. Monda néki a
megholtnak nőtestvére, Mártha: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos.
Ján. 11,40 Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha
hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét [vagyis erejét]?
Ján. 11,41 Elvevék azért a követ onnan, ahol a megholt feküszik
vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked,
hogy meghallgattál engem.
Ján. 11,42 Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem;
csak a körülálló sokaságért [a körülálló
tömegért] mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem.
Ján. 11,43 És mikor ezeket mondá, fenszóval [vagyis hangosan] kiálta: Lázár, jőjj ki!*
*És beteljesült a
prófécia, amelyben: „Így szól az Úr: Jókedvem (a kegyelem)
idején én meghallgattalak, és a szabadulás napján segítettelek; megtartlak
és nép szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet, és kioszd az elpusztult
örökségeket; Így szólván a foglyoknak: Jőjjetek ki! és azoknak, akik sötétben
ülnek: Lépjetek elő! Az utakon legelnek, és minden halmokon legelőjük lesz”
(Ésa. 49,8-9)
Ján. 11,44 És kijöve a megholt [vagyis a halott], lábain és kezein kötelékekkel megkötözve [vagyis kezén-lábán (keiria): vászoncsíkokkal / ruhából tépett hosszú
csíkokkal bepólyálva, illetve (perideó): körülkötve], és az orczája kendővel vala
leborítva [vagyis arcát kendő takarta].
Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg [oldozzátok
el] őt, és hagyjátok (el)menni.
Ján. 11,45 Sokan hivének azért Őbenne ama zsidók [(iúdaiosz): júdeaiak] közül, akik Máriához mentek
vala, és láták, amiket cselekedett vala.
Ján. 11,46 De némelyek azok közül elmenének a farizeusokhoz, és
elbeszélék nékik, amiket Jézus cselekedett vala.
Ján. 11,47 Egybegyűjték [(szünagó): összehívják]
azért a papifejedelmek és a farizeusok a főtanácsot [(szünedrion):
a Szanhedrint], és mondának: Mit
cselekedjünk? Mert ez az ember sok csodát mível [és sok jelt tesz].
Ján. 11,48 Ha ekképen hagyjuk őt, mindenki hinni fog ő benne: és
eljőnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet [és elpusztítják szentélyünket is].
Ján. 11,49 Egy pedig ő közülük, Kajafás [jelentése: kőfaragó; elnyomás], aki főpap vala
abban az esztendőben, monda nékik: Ti semmit sem tudtok [és nem értetek semmit].
Ján. 11,50 Meg sem gondoljátok [(dialogidzomai): és azt sem veszitek számításba], hogy
jobb [és többet használ] nékünk, hogy
egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen.
Ján. 11,51 Ezt pedig nem magától mondta: hanem mivelhogy abban
az esztendőben főpap vala, jövendőt monda [vagyis
(prophéteuó): prófétál],
hogy Jézus meg fog [(melló): sőt Jézusnak elkerülhetetlenül meg
kell] halni a népért [(hüper): a nép érdekében, javára, és a nép helyett];
Ján. 11,52 És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek
elszéledt [és szétszóródott]
gyermekeit egybegyűjtse.
Ján. 11,53 Ama naptól azért azon tanakodának [és eldöntötték], hogy őt megöljék*
*És húsvét előtt
eljött az alkalmas idő, és: „Akkor egybegyűlnek a
főpapok, az írástudók [és törvénymagyarázók] és a nép vénei a főpap
házába [vagyis palotájába], akit Kajafásnak [jelentése: kőfaragó;
elnyomás] hívtak, És tanácsot tartának [tervet készítettek, és
megegyeztek abban], hogy Jézust álnoksággal megfogják [vagyis csellel,
cselvetéssel csapdába csalják, és elfogják] és megöljék. De azt mondják
vala: Ne az ünnepen: hogy zendülés ne legyen [és nehogy zavargás törjön ki]
a nép között [nehogy fellázadjon a nép]” (Mát. 26,3-5).
Dávid már így
prófétált erről „Miért háborognak [és dühösködnek; tombolnak;
agyarkodnak; dühöngnek; zúgolódnak; morognak; miért fennhéjázók] a nemzetek
[a pogányok]? A népek miért kovácsolnak [és gondolnak, és terveznek] hiú
[céltalan, sikertelen, üres, hiábavaló, semmit érő, haszontalan] terveket?
A föld királyai fölkelnek, [és felkerekednek; összegyűlnek; fölállnak]
nagyjai [a fejedelmek] összeesküsznek [és együtt tanácskoznak;
egybegyűlnek] az Úr ellen és Fölkentje [vagyis Krisztusa] ellen” (Zsolt
2,1-2).
És ismét az Úr Jézusról szól a prófécia: „Mert
felőlem szólnak elleneim, és akik életemre törnek, együtt tanácskoznak” (Zsolt.71,10)
„Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tőrt vetnek
titkon, mondják: ki látja őket. (Más fordítás:
Eltökélték magukat a gonosztettre, megbeszélik, hogy titokban tőrt vetnek.
Gondolják: Ki látja őket)? Álnokságokat koholnak (terveznek, titokban
tartják tervüket, és) a kikoholt tervet végrehatják; mindenikük keble és
szíve kikutathatatlan (mert kifürkészhetetlen az ember belseje és szíve)” (Zsolt.
64,6-7).
Ján. 11,54 Jézus azért nem jár vala többé nyilvánosan [vagyis nyíltan] a zsidók [(iúdaiosz):
júdeaiak] között, hanem elméne onnan
a vidékre, a pusztához [(erémosz): a sivataghoz, egy magányos,
elhagyatott helyhez] közel, egy Efraim nevű városba [jelentése: kettős gyümölcs, kétszeres termékenység;
kettős örökség, utódok]; és ott tartózkodék az ő tanítványaival.
Ján. 11,55 Közel vala pedig a zsidók [(iúdaiosz): júdeaiak] husvétja [(paszkha):
a Peszach / átlépés, megkímélés,
megmenekülés / ünnepe] és sokan
menének fel Jeruzsálembe a vidékről husvét előtt, hogy megtisztuljanak.
Ján. 11,56 Keresék azért Jézust, és szólnak vala egymással a
templomban állva: Mit gondoltok, hogy nem jön-é fel az ünnepre?
Ján. 11,57 A papi fejedelmek pedig és a farizeusok is
parancsolatot adának, hogy ha valaki megtudja, hogy hol van, jelentse meg [(ménüó):
közölje, és hozza tudomásukra],
hogy őt megfogják [vagyis hogy
elfoghassák]*
*Lukács így ír
erről: „Elközelgetett [és eljött] pedig
a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely húsvétnak mondatik, [és amelyet
páskának is neveztek]. És a főpapok
[vagyis a papi fejedelmek] és az
írástudók [a törvénymagyarázók] keresnek
vala módot, [és törekednek megtalálni, hogy milyen módon, és] hogyan öljék meg [hogyan végezzék ki] őt. Mert féltek [ugyanis] a néptől [a tömegtől, a köznéptől]”
(Luk. 22,1-2).
A vallási vezetők kezdettől
arra törekedtek, és keresték a módot, hogy az Úr Jézust elveszítsék. Amikor
a sorvadt kezű embert meggyógyítja: „A farizeusok pedig kimenvén, tanácsot
tartának ellene, hogyan veszíthetnék el őt [és elhatározták, hogy végeznek
vele, hogy megölik Jézust]” (Mát. 12,14).
Márk is ír erről, a
következőképpen. És eljött az alkalmas idő, mert: „Két nap múlva pedig húsvét [vagyis a páska] vala és a kovásztalan kenyerek ünnepe. És a főpapok és az írástudók
[vagyis a törvénymagyarázók] tanakodnak
vala [és keresték a módját], hogy
csalárdsággal [ravaszsággal, csellel] mi
módon fogják meg [hogyan ejtsék őt tőrbe] és öljék meg őt. Mert azt mondják vala: Ne az ünnepen, hogy a nép fel
ne zendüljön [fel ne lázadjon; hogy zavargás ne legyen a nép körében]” (Márk. 14,1-2).
Így hangzik a szabadulás / vagyis
a húsvét ünnepéről / szóló
prófécia, amelyben kijelentést nyer az is, hogy ezzel egy új időszámítás
kezdődik: „Ez a hónap legyen néktek a
hónapok elseje; első legyen ez néktek az esztendő hónapjai között. Szóljatok
Izráel egész gyülekezetének (vagyis egész közösségének), mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen
magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, (vagyis családonként és) házanként egy bárányt. Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a
házához közel való (vagyis a legközelebbi) szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma (azaz: a személyek) szerint. Kit-kit ételéhez képest számítsatok
a bárányhoz (és vegyétek számításba, hogy ki mennyit tud megenni a
bárányból). A bárány ép, (hibátlan) hím, egy esztendős legyen. A juhok közül
vagy a kecskék közül vegyétek. És legyen nálatok őrizet alatt e hónap
tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izráel községének egész gyülekezete
estennen. És vegyenek a vérből, és azokban a házakban, ahol azt megeszik,
hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára. A húst pedig egyék meg azon éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel egyék meg
azt. Ugyanazon az éjszakán egyék meg a tűzön
sült húst, és egyenek hozzá kovásztalan kenyeret keserű füvekkel. Ne
hagyjatok belőle reggelre. Ha mégis marad belőle reggelre, azt égessétek el. És
ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és
pálcáitok (vagy bototok) kezetekben,
és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskhája az” (2 Móz. 12,2-11).
És arról is rendelkezik az
Úr, hogy mikor kell ezt az ünnepet megtartani: „Megtartsátok azért ezt a dolgot, rendtartás gyanánt, magadnak és
fiaidnak mindörökre (Más fordítás: Őrizzétek meg ezt az igét. Örökre szóló
rendelkezés ez nektek és fiaitoknak). És
mikor bementek a földre, melyet az Úr ád néktek, amint megmondotta vala (és
ahogyan megígérte): akkor tartsátok meg
ezt a szertartást” (2 Móz. 12,24-25).
János apostolon keresztül
pedig kijelentést nyer, hogy ki az igazi pászkabárány, akivel elkezdődik az új
időszámítás: „És ránézvén Jézusra, amint
ott jár [ott járt-kelt] vala,
[s mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett] monda: Ímé [nézzétek] az
Isten Báránya!” (Ján. 1,36)
Gyönyörködöm az Úrban, mert:
„Nagyok az Úrnak cselekedetei;
kívánatosak mindazoknak, akik gyönyörködnak azokban” (Zsolt 111,2)
Ismert emberek mondták a Bibliáról:
"A Biblia él, beszél
hozzám, lábai vannak és utolér, kezei vannak és megragad." Luther Márton
A nyugalom ajándék
"Jöjjetek énhozzám
mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és megnyugvást adok
néktek" (Mt 11,28).
A megváltottak nyugalmat
találnak Krisztusban. Akik még nem fogadták el Krisztust Megváltójuknak,
nyugalmat találnak, amint Hozzá mennek, mert Ő ígéri, hogy "megnyugvást
ad". Ajándéka teljesen ingyenes, fogadjuk el örömmel, amit Ő örömmel ad. Nem
kell megvásárolnunk, sem kölcsönbe vennünk: ajándék, fogadjuk el!
Agyonfáraszt bennünket a
becsvágy, kapzsiság, gyönyörhajhászás vagy a sok gond? Ő mindezek bilincseitől
meg akar szabadítani, és nyugalmat kínál nekünk. "Meg vagyunk
terhelve", méghozzá súlyosan a bűnnel, félelemmel, gondokkal,
lelkiismeret-furdalással, halálfélelemmel? Ha Hozzá megyünk, Ő mindezt leveszi
rólunk. Azért hordozta el bűneink nyomasztó terhét, hogy nekünk ne kelljen
többé hordozni azt. Ő saját maga lett a nagy teherhordozó, hogy mindazoknak,
akik súlyos terheket hordoznak, ne kelljen tovább görnyedni a hatalmas súly
alatt.
Jézus Krisztus nyugalmat ad.
Ez valóság! Hiszed ezt? Kipróbálod? Most azonnal? Jöjj az Úr Jézushoz úgy, hogy
adj fel minden más reménységet, csak rá gondolj, higgyél annak, amit Isten róla
mond, és bízd rá magad mindenben. Ha így jössz Hozzá, mélységes lesz az a
nyugalom, amit Tőle kapsz, biztos, szent és örökké tartó. Olyan nyugalom, amely
elér a mennyekig, és ezt Ő már ma megadja mindazoknak, akik Hozzá jönnek.
C. H. Spurgeon "Isten
ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok
Munkába állított hit 4)
...hited megtartott
téged." (Lukács 17:19)
Nézzük meg még egyszer a tíz
leprást, akiket Jézus meggyógyított. E betegség végsõ stádiumában a hús szó
szerint leesik a testrõl. Figyeld meg, Jézus mégsem tette rájuk a kezét, nem
imádkozott értük, nem is parancsolt a leprának. Ehelyett az embereknek parancsolt,
hogy menjenek, és mutassák meg magukat a papoknak. Milyen furcsa! Egyesek
számára egyenesen nevetségesnek tûnhet.
Ám mielõtt Isten valamilyen
csodát tenne, néha arra kér téged, hogy nevetségesnek tûnõ dolgokat tegyél.
Elõfordulhat, hogy parancsol valamit, aminek úgy tûnik, semmi köze ahhoz,
amiért imádkoztál. Amikor ilyen történik, döntened kell: kételkedsz vagy
engedelmeskedsz. Ahelyett, hogy a végtelenségig vitatkoznál a kérdésen, csak
tedd meg, amit mondott! Néha Isten ad neked egy igét (vagy csak egy szót), és
úgy tûnik, hogy nem mûködik, pedig igen, még ha nem is látszik. Az a hit, amire
Isten válaszol, nem vár magyarázatokat. És amíg odaértek, megtisztultak"
(Lukács 17:14). Figyeld meg, a gyógyulások út közben történtek.
A Biblia azt mondja: Az Úr
irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki"
(Zsoltárok 37:23).
Ha az Úr mond neked valamit,
indulj el aszerint! Próbáld elképzelni: miközben mentek, a lábujjaik
visszanõttek. Ahogy elindultak Isten szavának engedelmeskedve, egy csonkból
ismét ujj lett. Ne állj meg itt! Menj tovább! ...aki elkezdte bennetek a jó
munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára" (Filippi 1:6). Rajta, mondd ki
hittel: Visszamegyek, hogy hálát adjak!"
http://www.maiige.hu/
Semmiképpen ki nem vet
.jpg)
"Aki énhozzám jön, azt
én nem küldöm el magamtól" (Jn 6,37).
Van-e példa arra, hogy Urunk
valakit, aki hozzá ment, elutasított volna? Nem volt ilyen eset, és nem is lesz
soha. A pokolban az elkárhozott lelkek között egy sincs, aki ezt mondhatná:
"Krisztushoz mentem, de Ő elutasított". Lehetetlenség, hogy te vagy
én lennénk éppen azok, akikkel szemben Krisztus Jézus megszegné ígéretét. Ne
adjunk helyet magunkban ilyen sötét gyanúnak!
Ha a bennünket éppen most
terhelő vétkeinkkel az Úr Jézushoz megyünk, biztosak lehetünk benne, hogy
meghallgat és nem utasít el. Gyertek, menjünk hozzá együtt, azok is, akik még
soha nem voltak nála, de azok is, akik már gyakran voltunk. Meg fogjuk látni,
hogy egyikünk előtt sem zárja be a kegyelem ajtaját.
"Ez az ember bűnösöket
fogad magához" - vádolták, de Ő mégsem utasított el senkit. Mi gyöngén és
bűnösen megyünk hozzá, remegő hittel és kevés ismerettel és szegényes
reménnyel, de Ő nem vet el bennünket.
Megyünk hozzá imádkozva, bár
imádságunk erőtlen és dadogó; hitvallással, bár az hiányos; dicséretekkel, bár
azokban felét sem mondjuk el érdemeinek, de Ő mégis elfogad minket.
Megyünk hozzá betegen,
szennyesen, elcsigázva és méltatlanul, de Ő semmiképpen ki nem vet minket.
Menjünk ma is újra hozzá,
mert Ő valóban soha nem fog elküldeni magától.
C. H. Spurgeon "Isten
ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok
Paulo Coelho: Ahogy Isten lát
Isten szemében semmi sem
haszontalan ezen a világon. Még a fáról lehulló falevél sem, vagy az
elhullajtott hajszál, vagy az eltaposott rovar, ami útban volt. Minden létnek
van értelme.
http://www.citatum.hu/kategoria/Isten
Böjte Csaba gondolatai
Vágysz megértésre? Próbálj
megérteni másokat!
Vágysz dicséretre? Dicsérj
meg másokat!
Vágysz kedvességre? Légy
kedves!
Nézz belülre
Készítette: Krisztus Szeretete Egyház
Hogy van hát? Imádkozom a szellemmel, de imádkozom az értelemmel is; énekelek a szellemmel, de énekelek az értelemmel is.
- 1Korinthus 14,15.
Én megtanultam az élet minden válságában a bennem lévő szellememre tekinteni. Megtanultam nyelveken imádkozni. És mialatt más nyelveken imádkozom, vezetést kapok, amely a bensőmből jön, mert a szellemem felélénkül, amikor nyelveken imádkozom. Az elmém nem aktív ilyenkor; a szellemem az, ami tevékeny. Isten pedig a szellememen keresztül ad nekem vezetést. Néha, mialatt nyelveken imádkozom, magamban értelmezem is, amit kimondtam; és az értelmezésen keresztül vezetést kapok. De többnyire nem így történik.
Legtöbbször úgy van, hogy mialatt nyelveken imádkozom, valahonnan mélyen belülről jön fel belőlem annak a tudása, hogy Isten mit akar, hogy cselekedjem. (Nehéz elmagyarázni a szellemi dolgokat természetes módon, de mindenesetre érzékelem, hogy valami áradni kezd a bensőmből.) Elkezd alakot ölteni és kiformálódni, bár nem mindig tudom szavakban kifejezni (mert az értelmemnek semmi köze ehhez), a bensőmben azonban pontosan tudom, hogy mit kell tennem.
Megvallás: Én a szívemre hallgatok, a szellememre tekintek magamban. Szellemtudatú vagyok, mert a Szent Szellem a szellememben lakik. Ő ad vezetést az én szellememnek. Ő vezet engem az én szellememen keresztül.
/Kenneth Hagin-Hitünk tápláléka napi adagokban/
A CSODA A TE SZÁDBAN VAN - John Osteen
Készítette: Ilda Kemi
A legnagyobb csoda
Eszembe jutott az az idő, amikor életem legnagyobb csodáját, a lelkem megváltását éltem át.
Makacs voltam, tele bűnnel. Mentem a többiek után. Követtem a világot és szerettem. Elveszett bűnös voltam, aki a pokol felé haladt. Isten azonban az Ő kegyelmével kétszer is megmentette az életemet. Először néhány hónapos koromban, amikor a nővérem karjaiból beleestem a nyitott kandallóba. Ott halhattam volna meg a lángok között, de Isten megkönyörült rajtam. Másodszor tizenéves koromban, amikor a folyóban úsztam. A folyó közepére érve, minden erőm elfogyott, többször elmerültem, és még csak kiáltani sem volt erőm a barátaimnak. Végül teljesen feladtam a küzdelmet és elsüllyedtem. Eközben egy fiú egy fatörzsön úszott a víz közepén, nem is sejtve, hogy én ott sodródom. Fejest ugrott a vízbe és pont nekem ütközött, így rám talált. Kihúzott a partra, és én magamhoz tértem. Mennyire jó és kegyelmes Isten mindannyiunkhoz! Biztos vagyok benne kedves olvasóm, hogy már többször megkönyörült a te életeden is.Ebben az elveszett állapotomban egy csodára volt szükségem, ami meg tudja változtatni az életemet és meg tudja menteni a lelkemet.Egyik éjszaka, amikor hajnalban 1-2 óra körül hazafelé mentem egy éjszakai bárból, és haladtam az úton, (Fort Worth Texas) elkezdtem gondolkodni Istenről, mennyről, pokolról és örökkévalóságról. Más szóval Isten elkezdte meghallgatni valakinek az imáját, amit értem mondott.
Még akkor éjszaka rájöttem, hogy bűnös vagyok és bűnbánatra jutottam, bár akkor még nem igazán értettem, mit is jelent ez az egész.Meglátogattam az egyik barátomat, aki keresztény volt. Ő elmagyarázta, hogy úgy szerette Isten ezt a világot, hogy az ő egyszülött fiát adta, hogy aki hisz Ő benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Ján. 3:16)
Elmondta, hogy mindannyian eltévelyedtünk, mint a juhok. Azután
megmutatta nekem azt az Igerészt, amelyik azt mondja: Akik befogadták Őt (Jézust), azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek.
(Ján. 1.12.)
Mert mindenki, aki az Úr nevét segítségül hívja, megmenekül.
(Róm. 10.13.)
Gyertek és szálljunk vitába – mondja az Úr. Ha a vétkeitek skarlátvörösek, hófehérré lesznek. Ha pedig vérszínűek, mint a karmazsin, akkor olyanok lesznek, mint a gyapjú. (Esa. 1.18.)
Higgy az Úr Jézus Krisztusban és üdvözülsz! (Ap.Csel. 16.31.)
A szívemben elhittem ezeket az ígéreteket, de mégsem találtam
megnyugvást és szabadulást.Csodára volt szükségem.
A csoda ott volt a számban.
Barátommal elmentem a gyülekezetbe. Végigmentem a padsorok között,
megálltam a gyülekezet előtt, kinyitottam a számat és engedtem, hogy a
csoda kiáradjon rajta. Kimondtam a számmal azt, amit Isten az Ő
Igéjében kijelentett. Elfogadtam Jézus Krisztust, mint Megváltómat és Ő
ott és akkor megmentette a lelkemet. Megvallottam, hogy az Ő Ígérete
szerint most már keresztény vagyok. Az Ő vérében megtisztultam a
bűneimtől. Kimondtam, hogy mostantól Isten gyermeke vagyok és ez
igaz, mert Isten maga ígérte meg, hogy így lesz.
Szájjal teszünk megvallást Isten Ígéretéről, hogy üdvösségünk legyen.
Ezen a napon az a csoda, hogy megszabadulok a bűneimtől valósággá
lett. Jézus megváltott engem.
De ez csak akkor történt meg, amikor megnyitottam a számat és az
ígéreteit úgy vallottam meg, mint nékem tett ígéreteket. Közel van hozzád
az Ige (az Isten ígéretei), a te szádban van. (V.Móz.30.14.)
Azonban az a csoda, amire szükséged van, csak akkor és csakis akkor fog
megtörténni, ha nem csak hiszed, hanem meg is vallod ezeket az
ígéreteket.
A csoda a te szádban van! Ne hagyd, hogy szunnyadjon! Mond ki! Szájjal
teszünk megvallást, hogy üdvözöljünk.
Az üdvösség nemcsak a lélek megmentését jelenti, hanem a teljességet, a
gyógyulást, a biztonságot a szabadulást is.
Nézd meg Isten milyen ígéreteket ad a te helyzetedre vonatkozóan,
fogadd be ezeket a szívedbe, higgy, aztán nyisd meg a szádat és szájjal
tegyél vallást a megszabadulásra, a biztonságra, a teljességre a
testedben, lelkedben és szellemedben.
Más szavakkal, ahogyan a megváltás csodáját megkaptad, ugyan olyan módon kaphatsz meg más csodákat is.
Gyógyulás vagy egyéb szükségek esetén nem biztos, hogy azonnal,
szemmel láthatóan, vagy érezhetően megnyilvánul, de ha te továbbra is megvallod ezeket az ígéreteket, és semmit sem kételkedsz a szívedben akkor nyilvánvalóvá lesz a csoda, és Jézus nevének a dicsősége.Jézus a csodák munkálója. Isten a mi gyógyítónk. Ő akkor tud munkálkodni, ha megvalljuk az Isten Igéjét. Ő meg akar téged gyógyítani!
Arra vár, hogy megszabadítson, alig várja, hogy csodát tehessen veled.
De ha te nem keresed meg a Bibliában az Ő ígéreteit, nem hiszed azokat a szívedben és nem vallod meg azokat a te száddal, akkor Isten csodatevő hatalmát korlátok közé szorítod.
Olyan könnyű a problémáinkkal oda szaladni valakihez. Nem arról van
szó, hogy ez nem jó, hanem arról, hogy egyszer talán nem lesz senki, akihez oda futhatsz. Isten azt akarja, hogy növekedj a hitben, azt akarja, hogy tudd, fontos vagy neki és figyel rád. Kérjetek, és adatik nektek, keressetek és találtok! Nektek kell megtenni ezt, zörgessetek és megnyittatik nektek - igen nektek, sőt még neked is. Isten meghallja és nagyra értékeli azt, ha te megvallod az Ő ígéreteit.
Eszembe jutott az az idő, amikor életem legnagyobb csodáját, a lelkem megváltását éltem át.
Makacs voltam, tele bűnnel. Mentem a többiek után. Követtem a világot és szerettem. Elveszett bűnös voltam, aki a pokol felé haladt. Isten azonban az Ő kegyelmével kétszer is megmentette az életemet. Először néhány hónapos koromban, amikor a nővérem karjaiból beleestem a nyitott kandallóba. Ott halhattam volna meg a lángok között, de Isten megkönyörült rajtam. Másodszor tizenéves koromban, amikor a folyóban úsztam. A folyó közepére érve, minden erőm elfogyott, többször elmerültem, és még csak kiáltani sem volt erőm a barátaimnak. Végül teljesen feladtam a küzdelmet és elsüllyedtem. Eközben egy fiú egy fatörzsön úszott a víz közepén, nem is sejtve, hogy én ott sodródom. Fejest ugrott a vízbe és pont nekem ütközött, így rám talált. Kihúzott a partra, és én magamhoz tértem. Mennyire jó és kegyelmes Isten mindannyiunkhoz! Biztos vagyok benne kedves olvasóm, hogy már többször megkönyörült a te életeden is.Ebben az elveszett állapotomban egy csodára volt szükségem, ami meg tudja változtatni az életemet és meg tudja menteni a lelkemet.Egyik éjszaka, amikor hajnalban 1-2 óra körül hazafelé mentem egy éjszakai bárból, és haladtam az úton, (Fort Worth Texas) elkezdtem gondolkodni Istenről, mennyről, pokolról és örökkévalóságról. Más szóval Isten elkezdte meghallgatni valakinek az imáját, amit értem mondott.
Még akkor éjszaka rájöttem, hogy bűnös vagyok és bűnbánatra jutottam, bár akkor még nem igazán értettem, mit is jelent ez az egész.Meglátogattam az egyik barátomat, aki keresztény volt. Ő elmagyarázta, hogy úgy szerette Isten ezt a világot, hogy az ő egyszülött fiát adta, hogy aki hisz Ő benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Ján. 3:16)
Elmondta, hogy mindannyian eltévelyedtünk, mint a juhok. Azután
megmutatta nekem azt az Igerészt, amelyik azt mondja: Akik befogadták Őt (Jézust), azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek.
(Ján. 1.12.)
Mert mindenki, aki az Úr nevét segítségül hívja, megmenekül.
(Róm. 10.13.)
Gyertek és szálljunk vitába – mondja az Úr. Ha a vétkeitek skarlátvörösek, hófehérré lesznek. Ha pedig vérszínűek, mint a karmazsin, akkor olyanok lesznek, mint a gyapjú. (Esa. 1.18.)
Higgy az Úr Jézus Krisztusban és üdvözülsz! (Ap.Csel. 16.31.)
A szívemben elhittem ezeket az ígéreteket, de mégsem találtam
megnyugvást és szabadulást.Csodára volt szükségem.
A csoda ott volt a számban.
Barátommal elmentem a gyülekezetbe. Végigmentem a padsorok között,
megálltam a gyülekezet előtt, kinyitottam a számat és engedtem, hogy a
csoda kiáradjon rajta. Kimondtam a számmal azt, amit Isten az Ő
Igéjében kijelentett. Elfogadtam Jézus Krisztust, mint Megváltómat és Ő
ott és akkor megmentette a lelkemet. Megvallottam, hogy az Ő Ígérete
szerint most már keresztény vagyok. Az Ő vérében megtisztultam a
bűneimtől. Kimondtam, hogy mostantól Isten gyermeke vagyok és ez
igaz, mert Isten maga ígérte meg, hogy így lesz.
Szájjal teszünk megvallást Isten Ígéretéről, hogy üdvösségünk legyen.
Ezen a napon az a csoda, hogy megszabadulok a bűneimtől valósággá
lett. Jézus megváltott engem.
De ez csak akkor történt meg, amikor megnyitottam a számat és az
ígéreteit úgy vallottam meg, mint nékem tett ígéreteket. Közel van hozzád
az Ige (az Isten ígéretei), a te szádban van. (V.Móz.30.14.)
Azonban az a csoda, amire szükséged van, csak akkor és csakis akkor fog
megtörténni, ha nem csak hiszed, hanem meg is vallod ezeket az
ígéreteket.
A csoda a te szádban van! Ne hagyd, hogy szunnyadjon! Mond ki! Szájjal
teszünk megvallást, hogy üdvözöljünk.
Az üdvösség nemcsak a lélek megmentését jelenti, hanem a teljességet, a
gyógyulást, a biztonságot a szabadulást is.
Nézd meg Isten milyen ígéreteket ad a te helyzetedre vonatkozóan,
fogadd be ezeket a szívedbe, higgy, aztán nyisd meg a szádat és szájjal
tegyél vallást a megszabadulásra, a biztonságra, a teljességre a
testedben, lelkedben és szellemedben.
Más szavakkal, ahogyan a megváltás csodáját megkaptad, ugyan olyan módon kaphatsz meg más csodákat is.
Gyógyulás vagy egyéb szükségek esetén nem biztos, hogy azonnal,
szemmel láthatóan, vagy érezhetően megnyilvánul, de ha te továbbra is megvallod ezeket az ígéreteket, és semmit sem kételkedsz a szívedben akkor nyilvánvalóvá lesz a csoda, és Jézus nevének a dicsősége.Jézus a csodák munkálója. Isten a mi gyógyítónk. Ő akkor tud munkálkodni, ha megvalljuk az Isten Igéjét. Ő meg akar téged gyógyítani!
Arra vár, hogy megszabadítson, alig várja, hogy csodát tehessen veled.
De ha te nem keresed meg a Bibliában az Ő ígéreteit, nem hiszed azokat a szívedben és nem vallod meg azokat a te száddal, akkor Isten csodatevő hatalmát korlátok közé szorítod.
Olyan könnyű a problémáinkkal oda szaladni valakihez. Nem arról van
szó, hogy ez nem jó, hanem arról, hogy egyszer talán nem lesz senki, akihez oda futhatsz. Isten azt akarja, hogy növekedj a hitben, azt akarja, hogy tudd, fontos vagy neki és figyel rád. Kérjetek, és adatik nektek, keressetek és találtok! Nektek kell megtenni ezt, zörgessetek és megnyittatik nektek - igen nektek, sőt még neked is. Isten meghallja és nagyra értékeli azt, ha te megvallod az Ő ígéreteit.
2013. július 10.
Ige: Az evangélium üzenete: A kegyelem!
„Mely eljutott
hozzátok [jelen van nálatok], miképpen az egész világra is, és
gyümölcsöt terem [és gyarapszik; növekszik], úgy, mint nálatok is [attól] a naptól fogva, melyen hallottátok és megismertétek az Isten kegyelmét
igazán. [valóságban]* (Kol. 1,6)
*A világhoz így szól az Úr az apostolon keresztül: „Kérdem: talán nem hallották? Sőt nagyon is! „Az egész földre elhatott
az ő hangjuk, és a földkerekség széléig az ő beszédük” (Róm. 10,18)
És hogy miért hatott el, arról Pál apostol megvallása
az Ő szolgálatáról, mely az Evangélium hirdetése: „De semmivel sem gondolok,
sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a
szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az
Isten kegyelmének evangéliumáról” (Csel. 20,24)
John MacArthur: Az univerzumról
Isten nélkül az univerzumnak
nincs életképes magyarázata. Ilyen sok bámulatos és bonyolult csoda nem
jöhetett volna létre Tervező nélkül. Mindenre csak egyetlen lehetséges
magyarázat van: a bölcs és mindenható Isten teremtő ereje.
Ő teremtette és tartja fenn
az univerzumot, és ő ad értelmet neki. Nélküle semminek sincs értelme. Nélküle
csak az a nézet marad nekünk, hogy minden a semmiből bukkan elő, ok nélkül.
Nélküle érvénybe lép az evolucionisták értelmetlen képlete: semmi szorozva
senkivel egyenlő mindennel.
Tanuld a Szentírást úgy, hogy másoknak magyarázod
Volt valaha olyan mély
beszélgetésed egy barátoddal, amikor el kellett ismételned amit mondott, hogy
megtudja, vajon figyeltél-e? Ez nem a legjobb módszer a barátaiddal való
társalgáshoz, de egy nagyszerű módja az Istennel való beszélgetésnek.
Úgy nevezem ezt, hogy a Biblia tanulmányozás magyarázó módszere. Valójában egészen egyszerű. Fogod a Biblia verset, amit olvasol vagy tanulmányozol, gondolkozol rajta egy kicsit, aztán elmondod a saját szavaiddal.
Végtére is akarnod kell, hogy képes legyél egy verset vagy szakaszt a Bibliából elmagyarázni a saját szavaiddal. Nem elég ismerni a Bibliát, szükségünk van rá, hogy meg is értsük. (Azután pedig meg kell tennünk, amit a Biblia mond!)
Ha egyszer már elolvastad a verset, és kifejezted a saját szavaiddal, írd le a parafrázisodat. Aztán vizsgáld meg a szívedet, keresd meg, hogyan vonatkozik ez a vers rád. Ne felejtsd el, addig nem tanulmányoztad Isten Igéjét, amíg nem írtad le, és nem alkalmaztad az életedre.
Aztán imádkozd Isten Szavát vissza neki. Kötelezd el magad, hogy alkalmazod, amit tanított Isten a Biblián keresztül.
A Biblia azt mondja a Zsoltárok 119:11-ben: „Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” Amikor tanulod Isten Igéjét – sőt egy lépéssel még tovább menve memorizálod – az Ige meg fog védeni a kísértésben.
Jézus ezt tette a Máté 4-ben, amikor az ördög kísértette. Mindegyik kísértéssel szembeszállt az Ószövetségi Szentírásból, Mózes V. könyvéből vett igékkel. Ez ideális védelmet nyújtott a Sátán kísértéseivel szemben.
Isten szava bennünket is ugyanígy megvéd. Ez óriási ösztönzés az Ő Igéjének a megtanulására.
(Daily Hope by Rick Warren – 2012.02.28)
http://napiremeny.blog.hu/2012/03/06/tanuld_a_szentirast_ugy_hogy_masoknak_magyarazod
Úgy nevezem ezt, hogy a Biblia tanulmányozás magyarázó módszere. Valójában egészen egyszerű. Fogod a Biblia verset, amit olvasol vagy tanulmányozol, gondolkozol rajta egy kicsit, aztán elmondod a saját szavaiddal.
Végtére is akarnod kell, hogy képes legyél egy verset vagy szakaszt a Bibliából elmagyarázni a saját szavaiddal. Nem elég ismerni a Bibliát, szükségünk van rá, hogy meg is értsük. (Azután pedig meg kell tennünk, amit a Biblia mond!)
Ha egyszer már elolvastad a verset, és kifejezted a saját szavaiddal, írd le a parafrázisodat. Aztán vizsgáld meg a szívedet, keresd meg, hogyan vonatkozik ez a vers rád. Ne felejtsd el, addig nem tanulmányoztad Isten Igéjét, amíg nem írtad le, és nem alkalmaztad az életedre.
Aztán imádkozd Isten Szavát vissza neki. Kötelezd el magad, hogy alkalmazod, amit tanított Isten a Biblián keresztül.
A Biblia azt mondja a Zsoltárok 119:11-ben: „Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” Amikor tanulod Isten Igéjét – sőt egy lépéssel még tovább menve memorizálod – az Ige meg fog védeni a kísértésben.
Jézus ezt tette a Máté 4-ben, amikor az ördög kísértette. Mindegyik kísértéssel szembeszállt az Ószövetségi Szentírásból, Mózes V. könyvéből vett igékkel. Ez ideális védelmet nyújtott a Sátán kísértéseivel szemben.
Isten szava bennünket is ugyanígy megvéd. Ez óriási ösztönzés az Ő Igéjének a megtanulására.
(Daily Hope by Rick Warren – 2012.02.28)
http://napiremeny.blog.hu/2012/03/06/tanuld_a_szentirast_ugy_hogy_masoknak_magyarazod
ISTEN REMEKMŰVE
14 "Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült
város. 15 A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy
a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. 16 Úgy
ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó
cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat" Mt 5,14-16.
ISTEN REMEKMŰVE
Az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre
teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.
(Ef 2,10)
Néhány évvel ezelőtt felkerestem egy képzőművészeti múzeumot, amely
különleges kiállítást szervezett a francia impresszionista festők munkáiból. Közelről nézve a képek az egyes ecsetvonások kék, piros és sárga színeinek egymásra mázolt kavalkádját alkották, és semmi figyelemreméltót nem mutattak. Amikor azonban hátraléptem néhány lépést, szemem befogta a kertek, parkok, tengerpartok és városok gazdag színekkel ábrázolt, jól kivehető, élénk fényű képeit.
város. 15 A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy
a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. 16 Úgy
ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó
cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat" Mt 5,14-16.
ISTEN REMEKMŰVE
Az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre
teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.
(Ef 2,10)
Néhány évvel ezelőtt felkerestem egy képzőművészeti múzeumot, amely
különleges kiállítást szervezett a francia impresszionista festők munkáiból. Közelről nézve a képek az egyes ecsetvonások kék, piros és sárga színeinek egymásra mázolt kavalkádját alkották, és semmi figyelemreméltót nem mutattak. Amikor azonban hátraléptem néhány lépést, szemem befogta a kertek, parkok, tengerpartok és városok gazdag színekkel ábrázolt, jól kivehető, élénk fényű képeit.
Bizonyos értelemben életünk is hasonló ezekhez a festményekhez.
Közelről szemlélve, az élet eseményei a nehéz időszakok és sikeres pillanatok kusza képét alkotják. De amikor "néhány lépés távolságból" tekintünk rájuk, a távlat is elénk tárul, és a nehéz időszakok fontos tanulságait felismerve, a boldog idők még különlegesebbek lesznek.
Ez az élmény segített, hogy új megvilágításban értsem a Róm 8,28-at: "akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál". Isten iránti és mások felé érzett szeretetünk tökéletesedik, ha hagyjuk, hogy ő vezessen útjainkon. Fokozatosan feltárulnak előttünk azoknak a műalkotásoknak csodálatos képei, melyek mindegyikét a legnagyobb Művész keze festette.
Imádság: Istenünk, mi is a te alkotásaid vagyunk. Segíts, hogy szereteteddel beragyogjuk mások életét. Ámen.
Hogyan mutathatom meg Isten szeretetének szépségét?
Roy Bortolotto (Saskatchewan, Kanada)
www.csendespercek.hu
Guti Tünde: KIÁLTÁS AZ EGYHÁZÉRT
Sátán azért jött, hogy öljön, lopjon és
pusztítson. Ő a hazugság atyja és a sötétség fejedelme, a nagy szétdobáló.
Nyomában káosz és halál jár.
Jézus a juhok nagy pásztora, az élet
Fejedelme, aki egyedüli ajtó az Atyához. Ő maga az Igazság és az Élet.
Jelenlétében minden világosságra derül, helyreállnak a tönkre tett emberi
kapcsolatok. Isten a rend Istene, aki szent és örökkévaló.
Az Ő szeretetében megvalósul az a tökéletes
egység, amiért az Úr Jézus így imádkozott főpapi imájában:
„…hogy egyek legyenek, mint Te énbennem, és
én Tebenned, Atyám, hogy ők is egyek legyenek mibennünk, hogy elhiggye a világ,
hogy Te küldtél engem.” János 17:21.
Isten népe között vannak teológiai szintű
egyet nem értések, mivel „itt, most tükör által homályosan látunk”, és nagy
károkat okozhatunk azzal, ha nyíltan egymásnak támadunk, rossz bizonyságot
szerezve ezzel a világ előtt. Lehet véleményeket ütköztetni privát levelezésben
vagy személyesen, de a nyilvános oldalak ne a keresztyének szócsatáitól
legyenek hangosak, hanem Jézus nevétől és a Vele átélt nagyszerű
bizonyságoktól!
Az Eklézsia megrázattatik. Azokat az időket
éljük, amikor az Úr meg akarja tisztítani Egyházát minden rejtett bűntől és
büszkeségtől, langyosságtól, szeretetlenségtől és szellemi elhajlástól. Isten
tiszta és megszentelt menyasszonyt akar látni Fia mellett.
Amikor úgy érezzük, mintha már minden a feje
tetejére állt volna, ne fáradjunk el a kiáltásban!
Engedjünk az Igének és a
Szent Szellemnek, hogy kohóban olvasztott aranyként, minden szennytől és
salaktól megtisztítva állhassunk a Bárány Jézus elé, amikor megérkezik!
Jézus imádsága az Atyához:
„Szenteld meg őket a Te igazságoddal!
A Te Igéd Igazság!” János 17:17.
2013. július 8.
Guti Tünde
C. H. Spurgeon: Minden helyzetben
„Én pedig Istenhez kiáltok, és az Úr megsegít engem" (Zsolt 55,17).
Igen, imádkoznom kell, és akarok is imádkozni! Mi mást, mi jobbat
tehetnék? Elárulva, elhagyatva, gyászban, csalódásban - hozzád
kiáltok, Istenem. Körülményeim lehetetlenné lettek. Az emberek a
vesztemet akarják, de szívem az Úrtól merít bátorságot, Ő át fog
segíteni ezeken a megpróbáltatásokon, ahogyan már sok más alkalommal
meg is tette. Az Úr meg fog szabadítani, ebben biztos vagyok és ezt
bátran vallom is.
Igen, imádkoznom kell, és akarok is imádkozni! Mi mást, mi jobbat
tehetnék? Elárulva, elhagyatva, gyászban, csalódásban - hozzád
kiáltok, Istenem. Körülményeim lehetetlenné lettek. Az emberek a
vesztemet akarják, de szívem az Úrtól merít bátorságot, Ő át fog
segíteni ezeken a megpróbáltatásokon, ahogyan már sok más alkalommal
meg is tette. Az Úr meg fog szabadítani, ebben biztos vagyok és ezt
bátran vallom is.
Az Úr szabadít meg, és senki más. Nem is kívánok más szabadítót.
Nem emberekben bízom, még ha meg is bízhatnék bennük. Istenhez kiáltok
reggel, délben és este, és senki máshoz, mert Ő megtehet mindent.
Nem tudom, hogyan fog megszabadítani, de tudom, hogy megszabadít.
Tudom, hogy a legjobb és legbiztosabb módon szabadít majd meg, és
szabadítása teljes lesz. A mindenható Isten megszabadít mostani és
minden eljövendő nyomorúságomból, és ez olyan biztos, mint amilyen
biztos, hogy Ő él. Amikor pedig majd a halál jön el, és az
örökkévalóság titkai előtt állok, akkor is bízhatok ebben az Igében:
„az ÚR megsegít engem".
Legyen ez az én énekem ezen a mai napon.
Olyan ez, mint egy érett alma az élet fájáról. Táplál engem, és milyen
jólesik nekem ez a táplálék!
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
REINHARD BONNKE: Az üdvösségről
A keresztények állítása az
üdvösségükről nem egy vélemény, vagy csupán egy vallásos reménykedés. Lényege a
bizonyosság. Mint a vándormadarakat az ösztönük, olyan tévedhetetlenül röpíti
őket Isten irányába. Ezt a bizonyosságot az Újszövetségből nyerik. Az üdvösség
a radarjuk az élet ködében. Mint akik „látják a láthatatlant”, és biztonságban
megérkeznek végcéljukhoz.
Oswald Chambers: KIKERÜLHETETLEN FELÜLVIZSGÁLAT
"Bizony mondom neked, ki
nem jössz onnét, míg meg nem fizetsz az utolsó fillérig" (Mt 5,26).
Nem lehet mennyország az,
ahol egy kis sarok a pokolnak van fenntartva. Isten elhatározta, hogy tisztává,
szentté és igazzá tesz téged; nem engedi meg, hogy egy percre is kibújj a Szent
Szellem felülvizsgálata alól. Sürgetett, hogy jöjj azonnal az ítéletre, amikor
Ő megítélt. De te nem tetted; így elkezdődött ellened a kikerülhetetlen per és
most fogságban vagy és csak akkor szabadulsz ki, amikor kifizetted az utolsó
fillért is. "Hát ez a könyörülő és szerető Isten?" - mondod. Ez a
szeretet dicsőséges szolgálata - Isten oldaláról nézve.
Istennek az a terve, hogy téged onnan tisztán,
mocsoktalanul és szeplőtelenül hozzon ki; de azt akarja, hogy ismerd be azt a
hajlamodat, ami kiderült rólad: hogy jogot formálsz magadhoz. Abban a percben,
amikor kész vagy rá, hogy Isten megváltoztassa ezt a hajlamodat, az Ő teremtő
ereje munkálkodni kezd.
Amikor felismered Isten
tervét, hogy helyes viszonyba akar állítani önmagával és embertársaiddal, abban
a pillanatban az egész világmindenség végső határáig mindent igénybe vesz, hogy
a helyes útra segítsen téged. Határozd el most: "Igen, Uram, meg akarom
írni azt a levelet még az éjjel; ki akarok békülni azzal az emberrel
most".
Jézus Krisztusnak ezek az
üzenetei nem az értelemhez, hanem az akarathoz és a lelkiismerethez szólnak. Ha
csak értelmeddel vitatkozol a Hegyi beszédről, eltompítod a szívedhez szóló
felhívást.
"Csodálkozva kérdezem
magamat, Isten útján miért nem haladok előre?" Fizeted-e adósságodat,
amire Isten figyelmeztet? Tedd meg most, amit előbb-utóbb úgyis meg kell
tenned. Minden erkölcsi felszólítás mögött ott van egy "kellene".
Oswald Chambers
"Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)