Példabeszédek 3. fejezet: A BÖLCSESsÉG ELNYERÉSÉNEK ÚTJA (szerkesztett)

Péld. 3,1 [Szerelmes] Fiam! Az én tanításomról [(tóráh tôráh): irányításomról, utasításomról, törvényemről] el ne felejtkezzél, és [(šáḵéaḥ šáḵaḥ): figyelmen kívül ne hagyd]. És az én [(micəváh): kijelentett] parancsolatomat megőrizze, és [(nácar): megtartsa] a te elméd [a te szíved, (léḇ): a szellemi életed központja, az Ige befogadásának szerve].

Péld. 3,2 Mert napoknak [a földi életnek] hosszú voltát, és [számos napot] és sok esztendős életet, [magas életkort, és szerencsés éveket] és [ráadásul, és / azon felül még ad] békességet [boldogulást; jólétet; boldogságot, és bőséges gazdagságot] hoznak néked bőven [mert hosszú életet, magas életkort és jólétet szereznek azok neked].

Péld. 3,3 Az irgalmasság [(ḥeseḏ): szeretet, jóakarat, jóindulat, jóság, részvét, szánalom, könyörületesség] és igazság [('ĕmeṯ): hit, hűség, megbízhatóság; őszinteség, igazságosság, meggyőződés, bizonyosság] ne hagyjanak el téged. [(qášar): erősen] kösd [és erősítsd] azokat a te nyakadra, írd [és vésd] be azokat a te szívednek [(léḇ): a szellemi életed központjának, az Ige befogadásának szervének] táblájára.

Péld. 3,4 Így nyersz [és találsz] kedvességet [megkedvelést; tetszést] és jó értelmet [előmenetelt, jóindulatot, jóváhagyást, szép jutalmat] Istennek és embernek szemei előtt.

Péld. 3,5 Bizodalmad legyen [és teljes szívvel bízzál] az Úrban [Istenben] teljes elmédből [szívedből, vagyis teljes bensődből]; a magad értelmére [a magad eszére, okosságára; (bínáh): ítélőképességére, megértésére, értelmedre, belátására] pedig ne támaszkodjál [és ne hagyatkozzál].

Péld. 3,6 Minden te útaidban megismered őt [ezért próbáld fölismerni, gondolj rá, és ismerd el őt]. akkor ő igazgatja [és egyengetni fogja ösvényeidet, és egyenessé teszi] a te útaidat [a te lépéseidet].

Péld. 3,7 Ne légy bölcs a te magad ítélete [vagyis véleménye] szerint; [ne tartsd magadat önnön szemedben bölcsnek] féld [vagyis tiszteld] az Urat, [az Istent], és távozzál el a gonosztól [és kerüld a rosszat, a haszontalan, káros, ártalmas, gonosz dolgokat, a bajt].

Péld. 3,8 Egészség [és gyógyulás] lesz ez a te testednek [(szómádnak): a te személyednek, egész lényednek], és megújulás [üdítő balzsam, felüdülés, erősítés, életerő] a te csontaidnak.

Péld. 3,9 Tiszteld [meg] az Urat a te marhádból [a te vagyonodból], a te egész jövedelmed zsengéjéből [Más fordítás: Adj az Úrnak minden bevételed – terményed, termésed – elsejéből, és egész jövedelmed legjavából].

Péld. 3,10 Eképen megtelnek a te csűreid [és megtöltetnek kamráid] elégséggel [és bőséggel], és musttal áradnak el sajtód válúi [és kádjaidból kicsordul a bor].

Péld. 3,11 Az Úrnak fenyítését [(paideia): nevelését, tanítását, figyelmeztetését, intését, oktatását, és képzését], fiam, ne útáld meg. [Ne hárítsd el, ne vesd meg, és ne állj ellene] se meg ne únd [(ekluó): ne erőtlenítsd meg, és ne szüntesd meg] az ő dorgálását [ele(n)gkho): feltárását, felfedését, mert Ő ismertté teszi – napvilágra hozza – a tényeket, meggyőz, és beláttat.

Péld. 3,12 Mert akit szeret az Úr, megdorgálja [vagyis azt tanítja, oktatja, képezi, és neveli] és pedig mint az atya az ő fiát, akit kedvel, [akinek javát akarja, és akiben örömét leli].

Péld. 3,13 Boldog ember [és a gondoktól, és bajoktól mentes az élete annak], aki [aki megtalálta] és megnyerte a bölcsességet [a szellemi értelemben vett bölcsességet, amelyet az isteni titkok megfejtéséhez Isten ajándékoz az övéinek], és a halandó ember, aki értelmet [megértést, megfontoltságot, és okosságot] szerez, és [aki bővelkedik belátásban okossággal].

Péld. 3,14 Mert jobb [előnyösebb, hasznosabb] ennek megszerzése [és több haszna van ennek birtokába jutni] az ezüstnek megszerzésénél, és a kiásott aranynál ennek jövedelme.

Péld. 3,15 Drágább [és nagyobb az értéke] a fényes kárbunkulusoknál [vagy korallnál, gyöngynél, és gazdagságnál], és minden te gyönyörűségeid [semmi drágaságod, és semmi kívánatos dolog, amiben kedved leled] nem hasonlíthatók hozzá [nem vetekszik vele, és semmi sem fogható hozzá].

Péld. 3,16 Napoknak hosszúsága [hosszú (földi) élet] van jobbjában [és áldás, siker], baljában [gazdagság, vagyon; bőség] és tisztesség [dicsőség tisztesség, méltóság, megbecsülés, dicséret]. »És a szájából származik a megigazulás törvénye, beszédét könyörület, irgalom, és szánalom kíséri«.

Péld. 3,17 Az ő útjai gyönyörűséges [barátságos, kellemes, hasznos, kiváló, és előnyös] útak, és minden ösvényei: békesség [vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás].

Péld. 3,18 Életnek fája ez azoknak, akik megragadják [utána nyúlnak; magukhoz kapcsolják], és akik megtartják [és akik belekapaszkodnak, rátámaszkodnak] boldogok.

Péld. 3,19 Az Úr bölcseséggel fundálta [alkotta, alapította] a földet [és vetette meg a föld alapját, és emellett még bölcsességgel tette szilárddá], és erősítette meg az eget értelemmel [megfontoltsággal, és okossággal].

Péld. 3,20 Az ő tudománya [az ő tudása, bölcsessége] által [ahogy elgondolta] fakadtak ki a [feneketlen] mélységből [és úgy törtek föl] a vizek [és a tengerek], és a [magas] felhők [az Ő tudtával] csepegnek [és hullatnak] harmatot.

Péld. 3,21 [Szerelmes] fiam, ne távozzanak el a te szemeidtől [és ne téveszd szemed elől soha], őrizd meg az igaz bölcsességet, [és a jó tanácsot], és a meggondolást! [és vigyázz arra, hogy okos és megfontolt légy].

Péld. 3,22 És lesznek ezek élet a te lelkednek, és kedvesség a te nyakadnak. [Ez éltet tégedet, és ékesíti nyakadat] »Más fordítás: Azért, hogy élete legyen egész személyednek, és teljes lényednek, mert én vagyok a te kegyelmes barátod, a te hústested gyógyítója, és csontjaid gondoskodója.

Péld. 3,23 Akkor bátorsággal [és biztos léptekkel, biztonságban, és bízvást] járod a te útadat, [és nem botlasz meg] és a te lábadat meg nem ütöd [és lábad soha nem ütközik meg.

Péld. 3,24 Hogyha leülsz, nincs miért aggódnod, és félned, s ha lefekszel, nem rettegsz [és nem rettensz fel]; hanem lefekszel [jót pihensz, megnyugszol, és édesen alszol] és gyönyörűséges lesz a te álmod.

Péld 3,25 Nem kell tartanod hirtelen [és váratlan] ijedségtől, [sem ijesztéstől, rettentéstől, és megfélemlítéstől, és nem kell megijedned, megrémülnöd, vagy megriadnod] a gonoszok [istentelenek, vagyis Isten nélkül élők] támadásától, [hatalmától, vagy rombolásától, és pusztításától, sem attól, hogy viharként rád törnek].

Péld 3,26 Mert hiszen az Úr lesz az oltalmad, [Ő lesz bizodalmad, melletted lesz, Őbenne bizakodhatsz] vigyáz [és megőrzi; megtartja, megoltalmazza] a lábadat, nehogy tőrbe essék. [és Ő óvja meg a lábadat, a fogságtól, a csapdától, és hogy meg ne fogassál].

Péld. 3,27 Ne fogd meg [(mánaʿ): ne tartsd vissza] a jótéteményt  [(ṭôḇ) (baʿal): jó dolgokat, javakat, amivel rendelkezel] azoktól, akiket illet [akik szűkölködnek], ha hatalmadban van [('él): és lehetőséged van] annak megcselekedése. [Más fordítás: Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd].

Péld. 3,28 Ne mondd a te felebarátodnak [embertársadnak, barátodnak]: menj el, azután térj meg, [gyere máskor, jöjj vissza holnap és majd] holnap adok; holott nálad van, [ha mindjárt, tüstént adhatnád] amit kér [Ha tehetségedben van adnod].

Péld. 3,29 Ne forralj [ne törekedj, és ne tervezz, és ne eszelj ki gonosz tervet] a te felebarátod [embertársad, vagy barátod] ellen gonoszt [gonosz dolgot, vagy káros, ártalmas bajt romlására], holott ő együtt ül bátorságosan [és bizalommal] te veled, [vagy aki gyanútlanul lakik melletted].

Péld. 3,30 Ne háborogj [és ne veszekedj, ne pörölj] egy emberrel is ok nélkül [vagyis soha senkivel], ha nem illetett gonoszszal téged [aki semmi rosszat nem tett neked, vagy aki nem bánt rosszul veled].

Péld. 3,31 Ne irígykedjél [(qáná'): és ne légy féltékeny] az erőszakos emberre [az erőszak emberére, aki (ḥámás): kárt, sérelmet okoz, aki kegyetlen, elnyomó], és néki semmi útját [(dereḵ): életmódját, életvitelét, és szokásait] ne válaszd [és ne kövesd (báḥar): ne kívánd, és ne gyönyörködj benne].

Péld. 3,32 Mert útálja az Úr az engedetlent; és az igazakkal van az ő titka [Más fordításban: A rossz úton járóktól (csúfolóktól, elvetemültektől) iszonyodik az Úr, [ez utálatosság Előtte] az igazakkal [a megigazultakkal] meg jó barátságban él. [közösségben van; barátságára méltatja; velük van az ő együttléte, bizalmas beszélgetése, és tanácsa].

Péld. 3,33 Az Úrnak átka [szűkölködés, szegénység száll] és van a gonosznak [a céltévesztőnek, istentelennek, vagyis Isten nélkül élőknek] házán [és háznépén; leszármazottain, utódain, és javain]; de az igazaknak [megigazultaknak] lakhelyét [és családját, háznépét] megáldja.

Péld. 3,34 [A gőgösöknek, kevélyeknek] kik csúfolók [és gúnyolódók], ő megcsúfolja azokat [és kigúnyolja, és csúffá teszi]; a szelídeknek [nyomorult, és megalázottaknak] pedig ád kedvességet [mert a szelídekhez jóindulattal van, és kegyelmet ad].

Péld. 3,35 A bölcsek tisztességet [(káḇóḏ káḇôḏ): dicsőséget, méltóságot, bőséget, gazdagságot] örökölnek [(náḥal): tulajdonul megkapják, és birtokba veszik]; a bolondok. [(kəsíl): akik önhittek, istentelenek, vagyis Isten nélkül élők, akik ostobák, vagyis a hitetlenek, akik felmagasztalják magukat] pedig gyalázatot [(qálôn): szégyent, és megvetést] aratnak. [Más fordítás: Megtiszteltetés lesz a bölcsek osztályrésze, megszégyenülés a balgák öröksége].

Jőjjetek, Jézus vár!

Az igazakról

 „Az igazak javán örül a város” (Péld. 11:10).

Az egyetlen szabadító Isten!

 „… én vagyok az Úr, a te Istened Égyiptom földétől fogva.

Nem ismerhetsz más Istent kivülem, és rajtam kivül nincs más szabadító!”

(Hós. 13,4)

Feltámadásra várva

 „Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” János első levele 2:16-17

A temető fagyos földjén sétálva szívedben különös érzések kavarognak. Meddig még? Meddig pihennek itt a feltámadásra várva azok, akiket szerettél, akik nélkül ma kevesebb a perc, kevesebb az élet, kevesebb az öröm. Meddig tart a bűn, a szenvedés, az ember ostobasága? Mikor lesz örökre üres az az urna, mely őrzi a port, ami Belőle megmaradt? És mi az, ami majd megmarad? Mi múlik el, és mi él örökké, ki él örökké?

Aztán eszedbe jut egy másik hely, egy másik sír, mely üresen tátongva hirdeti a remény üzenetét. Egy sziklába vájt egyszerű mélyedés, melynek ajtaján egy mondat: „Nincs itt, mert feltámadt!” Az élet mondata, az esély mondata. Esély az örökkére, a feltámadásra.

Krisztus sírja a Jeruzsálemi sírkertben, mely millió zarándoknak ad ma is reményt. Üres. Nincs benne semmi, ám mégis a mindenséget őrzi magában. A győzelmet, az életet, a reményt. Mert Ő Isten akaratát cselekedte, és ezért halt meg érted és értem. Mert Ő nem hátrált meg, nem adta fel, nem bukott el, hanem győzött helyetted és helyettem. És feltámadt, hogy aki még most a hideg földben pihen, újból életre keljen az utolsó napon.

Nézz fel reménykedve a télies-tavaszi égre, és lásd meg az Isten kegyelmét! Életet akar neked és szerettednek adni. Életet örökké. Hát legyen a mai napod az emlékezésé, és várjuk együtt a feltámadást, az Isten országát!

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/03/feltamadasra-varva.html

dr Kiss Ferenc: Az emberi tudományról

Az emberi tudomány olyan, mint létrehozója, az ember: mulandó. Ezért van az, hogy minden tudományszak örökös hullámzáson, változáson - korszerű kifejezéssel - "fejlődésen" megy keresztül; a Szent Szellem beszéde azonban nem változik, mert magától a változatlanság atyjától, Istentől származik (...). Az isteni tudományoknak egyetlen "tankönyve" van, a Szentírás, tanítója a Szent Szellem, a tanítás tárgya is mindig ugyanaz!

Paulo Coelho: Az élet nagy bölcsességéről

Az élet nagy bölcsessége abban áll, hogy az oltalmunk alá hajtjuk mindazt, ami a rabszolgájává akar tenni minket.

Carl Eichhorn: Az üdvbizonyosság kincse (II.)

Meg vagyok gyõzõdve, hogy sem halál, sem élet, sem semmi más... nem szakíthat el minket az Isten szeretetétõl, amely a mi Urunk Jézus Krisztusban van. (Róma 8, 38-39)

Vajon szükséges és lehet-e nekünk is olyan bizonyosságunk, mint Pálnak volt? Feltétlenül! Sõt kell is hogy magunkban hordozzuk ezt a szilárd bizonyosságot a jelenre és a jövõre érvényes üdvösségünket illetõen. Egyesek túlzásnak és elbizakodottságnak tartják ezt. Viszont éppen a refomáció derített fényt erre a tévedésre.

Senki nem juthat üdvbizonyosságra, ha nem törekszik komolyan arra. Hogyan lehetne valaki bizonyossá a bûnbocsánat elnyerése felõl, ha még soha nem nyugtalanította az a kérdés: "Hogyan nyerhetem el Isten kegyelmét?" Csak amikor a lelkiismeret felébred és a lélek elé állítja bûneinek végnélküli sorát, lesz égetõvé a kérdés: "ki biztosíthat engem arról, hogy eljuthatok bûneim teljes bocsánatára?" Csak amikor honvágy támad az atyai ház után a tékozló fiú szívében, jön elõ a szorongó kérdés, vajon könyörületességre találhatok-e Atyámnál. De amikor ilyen kérdések vetõdnek fel, akkor már megnyílt az Úr Jézus Krisztusban való hit útja.

A hit nem azt jelenti, hogy önmagunk cselekedeteire, imádságaira, komolyságára vagy buzgóságára alapozunk, mert az ilyen hitnek nem lenne szilárd alapja. Hitünk csak a Jézus Krisztus által szerzett megváltásra támaszkodhat. Isten nem azért szeret minket, mert mi szeretetre méltók vagyunk õelõtte. Õ Jézus Krisztusban fordul felénk. Õ az a szeretett Fiú, akin osztatlanul és maradéktalanul megnyugszik Isten jótetszése. Õ a tökéletes, engedelmes és igaz, s ha mi hitben ráhagyatkozunk erre a Megváltóra, akkor Isten tekintete jótetszéssel nyugodhat meg rajtunk is.

Isten szeretete birtokába vesz minket, részünk lesz a bûnbocsánatban, melyet a kereszten hozott áldozat eszközölt ki. Ezt a szeretetet soha többé el nem ragadhatja tõlünk senki, a halál éppoly kevéssé, mint az élet. Csak saját bûneink következtében veszíthetjük el azt ismét. Bizonyosan tudjuk, hogy Isten mindaddig nem vonja meg tõlünk szeretetét, amíg minden egyes bukás után bûnbánattal visszatérünk hozzá, megragadva ismét a kegyelmet.

Az a tudat, hogy Isten szeret minket, kimondhatatlanul gazdaggá tesz és nagy erõt ad. Különösen nehéz napokban és nagy nyomorúságok súlya alatt ez a bizonyosság segít minket gyõzelemhez: Isten szeret engem, az õ gyermeke és Jézus tulajdona vagyok!

Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/eichorn

Az igetanulás értékessége

"De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében."(Jakab 1: 25)

Ha komolyan gondolod azt, hogy szellemileg erős és érett leszel, akkor a legjobb szokás amit kialakíthatsz az az igetanulás. Sőt a Jakab 1: 25-ben a Biblia azt mondja, hogy ez annak a négy szokásnak az egyike, aminek a segítségével áldott lesz az életed.

Olvasd a Bibliát- aki belenéz

Tekintsd át újra a Bibliát-megmarad amellett

Emlékezz a Bibliára- nem feledékeny hallgató

Reagálj a Bibliára-cselekedet követője

Már nem akarsz többé szellemi kisgyermek lenni. Itt az ideje, hogy felnőj, és azt az áldott életet éld, amit neked lett szánva. Szívedbe rejteni Isten Igéjét egy fontos módja a kezdetnek. Talán azt gondolod, hogy nincs jó memóriád, de arra emlékszel, ami fontos neked. Emlékszel a fontos telefonszámokra, és dátumokra. Hallottam emberekről akik azt állították, nem tudnak semmit megjegyezni, aztán dalokat idéztek az 1960as évekből, vagy elsorolták a kedvenc baseball játékosaik statisztikáit.

A memória egy képesség, amit lehet fejleszteni. Egy izom, amit lehet erősíteni. Valójában az igetanulás segít abban is, hogy más dolgokra is jobban emlékezz. Ezt garantálom. Számos tanulmány ezt bizonyítja.

Miért fontos az igetanulás?

Isten igéje mindig veled lesz: Amikor szükséged van a Bibliára, sosincs veled. Amikor épp megkísértetsz, akkor a Biblia sosincs nyitva ott, vagy épp nincs is melletted. Amikor bizonyságot teszel valakinek, aki nem ismeri Jézust, vagy nyomás alatt van, esetleg vigaszra van szüksége, vagy bajban van, akkor általában nincs a környéken Biblia. Ilyenkor kell, hogy benned legyen Isten Igéje, hogy emlékezz rá, és felidézhesd pont akkor, amikor szükséged van rá.

Mindig elmélkedhetsz Isten Igéjén, mindegy hol vagy: Nem idézheted fel Isten Szavát, ha nem emlékszel rá. Ha megtanultad Isten Igéjét, akkor emlékezhetsz rá, amikor épp éjjel lefekszel, vagy épp egy találkozóra autózol. Gondolkozhatsz a Bibliáról, mert megtanultad. Ezt hívják elmélkedésnek. Az az ige, ahol Isten a Bibliában jólétet és sikert ígér (Józsué 1:8) azt mondja, hogy ennek kulcsa az Isten szaván való elmélkedés.

Kezdd el az Ige tanulását még ma. Tanulj meg heti 1 verset. Így egy év alatt 52 verset, két év alatt pedig több mint 100 verset fogsz tudni.

 (Daily Hope by Rick Warren, 2012. 02.15)

http://napiremeny.blog.hu/2012/02/22/az_igetanulas_ertekessege

Jézus Te mindenható Isten.wmv