PÉLDABESZÉDEK* (héberrel, és kapcsolódó igékkel)

1 Példabeszédek: A héber szerint: Másál. Ezek sajátos hasonlatok, vagy képes beszédek, melyek azon kívül, amit mondanak, még mást is jelentenek; a görög szerint parabolé. egymás mellé állítás; összehasonlítás, hasonlat; példa, példázat; jelkép; allegória; talány. Valamennyire jellemző a rejtélyes, titokzatos. Két síkon értelmezhető rövid történet, melynek valódi és szellemi jelentését egymás mellé helyezik, vagy párhuzamba állítják azért, hogy abból tanulságokat vonjanak le. A szó bizonyos értelmében Jézus egész igehirdetése döntően másál-szerű. (Tovább: dr Varga Zsigmond Újszövetség görög-magyar szótár 729. oldal)

Példabeszédek 1. fejezet:  A KÖNYV CÉLJA , és haszna

Péld. 1,1 Salamonnak [(šəlómóh):  békés, béke], Dávid [(dávíḏ dáviḏ): szeretett, szerető; összekötő, egyesítő; főember] fiának, Izráel [(jiśərá'él): akiért Isten harcol; Isten fejedelme] királyának példabeszédei [mondásai; példázatai]^*

*Isten adott Salamonnak igen nagy bölcsességet (ḥáḵəmáh: a tudás, ismeret és tapasztalat legmagasabb szintű, érett, megfontolt alkalmazásának képessége. Bölcsesség, mint tudomány, mely bölcsesség az isteni titkok megfejtéséhez, melyet Isten ajándékoz az övéinek) és értelmet (megértés, a gondolkozás képessége), és mély szívet (léḇ): az emberi személyiség középpontja, a bölcsesség, az értelem székhelye. Kapcsolatban áll az emberi szellemmel, Isten keresésének, az Ige befogadásának „szerve”). Olyan sok bölcs gondolata volt, mint a fövény, mely a tenger partján van. Úgy hogy a Salamon bölcsessége nagyobb volt, mint a napkelet minden fiainak bölcsessége és Egyiptomnak (evilág szimbóluma) egész bölcsessége.

Sőt bölcsebb volt minden embereknél, még az Ezráhita ('ezəráḥí: őslakos, föld szülötte) Ethánnál ('êṯán: maradandó, tartós, kitartó, állandó; »állandó, mindig vízzel telt (folyó) is és Hémánnál (hêmán: hűséges, megbízható, hívő; ’szerencse gyereke’), Kálkólnál (kaləkól: fenntartás megőrzés, táplálás; megtartó, kenyéradó) és Dardánál (darəda a tudás gyöngye; bölcsesség, megismerés gyöngye), a Máhol (máḥôl: körtánc, tánc; táncos) fiainál; és híre neve vala minden nemzetségek között köröskörül (és valamennyi nép körében).

És szerze (és mondott) háromezer példabeszédet, és az ő énekeinek száma ezer és öt volt. Szólott a fákról is, a Libanon (a fehér, fehér hegy) cédrusfájától az izsópig, amely a falból nevekedik ki; és szólott a barmokról (az állatokról), a madarakról, a csúszó-mászó állatokról és a halakról is. És jőnek vala (az emberek) minden népek közül, hogy hallgassák a Salamon bölcsességét; a földnek minden királyaitól (sőt a föld királyai közül is mindazok), akik hallottak vala az ő bölcsességéről” (1 Kir. 4,29-34)

//Az itt leírt bölcsesség olyan egyetemes megismerő képesség, amely megérti és rendezni tudja a világ jelenségeit, felismeri a teremtett világban Isten szándékát és minden dolog rendeltetését. A Róm 1:20 alapján úgy mondhatnánk, hogy kibetűzte a kozmosz elemeinek csodálatos abc-jét. A salamoni tanítások eszköze a példázat volt. Isten úgy teremtette a világot, hogy jelképekkel van tele. Jézus is a világból vett példázatokkal és hasonlatokkal fejezte ki Isten országa titkait. A 3000 példázat egy kerekszám lehet. Az 1005 értelme pedig: több mint ezer. Különös dolgokat sejttet a 13 vers Salamon bölcsességének titkairól. Beszélt a fákról, a legnagyobb cédrustól a legkisebb növényig, az izsópig. Bin Gorion szerint ez valószínűleg azt jelenti, hogy tudta minden fáról és növényről mire jó és milyen életkörülmények a legkedvezőbbek számára. Ismerhette a növények gyógyító hatását. Ismerte az állatok jellegzetességeit és értette sajátos nyelvüket. Híressé is lett mindenfelé.// (Jubileumi kommentár)

Péld. 1,2 „Bölcsesség és erkölcsnek [figyelmeztetés; intés, oktatás, képzés példa; útmutatás] tanulására (megismerésére), értelmes beszédek [az értelem szavainak] megértésére [felismerésére]; hogy bölcsességet, [tudományt] fegyelmet [erkölcsöt] tanuljunk, és megértsük [felfogjuk, felismerjük] az értelmes beszédet [mondásokat, intést; (a logoszt=Igét)]

Péld 1,3 Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére

[Más fordítások: Hogy világos útmutatást kapjunk, igazságosságra, [ítéletre] jogra, becsületre; [az okos intés elfogadására; bölcs okulás elnyerésére] (hogy elfogadja a fegyelmezést, melyből éleslátás, igazságosság, jó ítélőképesség és becsületesség származik)];

Péld 1,4 Együgyűeknek [naiv, hiszékeny, becsaphatóknak] eszesség [éles elme], gyermeknek [fiatalok, ifjú] tudomány [ismeret, tudás, értelem, belátás] és meggondolás adására.

[Más fordítások: Hogy a tapasztalatlan gyermek okosságra, eszességre tegyen szert, az ifjú meg tudásra, tudományra, ismeretre, és körültekintésre, meggondolásra, gondolkodóképességre;

Mert: Ezek adnak az együgyűeknek okosságot, az ifjúnak ismeretet és megfontolást]^*

*És így folytatódik a kijelentés: „Meggondolás (és megfontolás) őrködik (virraszt) feletted, értelem őriz (és oltalmaz) téged” (Péld. 2,11).

 Ezért ügyelj arra: „Fiam, ne távozzanak el a te szemeidtől, őrizd meg az igaz bölcsességet, és a meggondolást.

(Más fordítás: Fiam, ne téveszd ezt szem elől (soha), vigyázz arra, hogy okos és megfontolt légy, vigyázz a bölcsességre és a megfontoltságra)!

 És lesznek ezek élet a te lelkednek (a személyed életévé válnak), és kedvesség (és ékesség) a te nyakadnak

(Más fordítás: Ez élteti személyedet, és ékesíti nyakadat).

Akkor bátorsággal (biztonságban, biztos léptekkel) járod a te útadat, és a te lábadat meg nem ütöd (és nem botlik meg soha a lábad). Mikor lefekszel, nem rettegsz (és nem rettensz fel); hanem lefekszel (és édesen alszol) és gyönyörűséges lesz a te álmod.

(Más fordítás: Hogyha leülsz, nincs miért aggódnod, s ha lefekszel, jót pihensz, úgy alszol).

Ne félj a hirtelen való félelemtől, és a gonoszok pusztításától (támadásától), ha eljő.

(Más fordítás: Nem kell félned (nem kell tartanod) a hirtelen fölrettenéstől (ijedségtől), sem attól, hogy viharként rád törnek bűnösök, istentelenek /Isten nélkül élők).

Mert az Úr lesz a te bizodalmad (és oltalmad) és megőrzi a te lábadat a fogságtól (nehogy tőrbe essék).

(Más fordítás: Mert az Úrban bizakodhatsz, és ő megőrzi (vigyázza) lábad a csapdától).” (Péld. 3,21-26).

Mert: „Az embernek értelme hosszútűrővé teszi őt; és ékességére van néki elhallgatni a vétket (Az értelmes ember türelmes, türelmessé teszi okossága, díszére válik, ha megbocsátja a vétket, és a legszebb benne, ha elnézi a hibákat)” (Péld. 19,11)

Péld 1,5 Ha bölcs hallgatja őket, [figyeli] gyarapítja (még jobban) tudását, [a bölcs bölcsebb lesz] az értelmes megtudja, hogyan kormányozzon [szerez érett tanácsokat; bölcs útmutatást nyer; ügyesség birtokába jut].

Péld. 1,6 Példabeszédnek [hasonlatok, képes beszédek, példa, példázat; jelkép; allegória; talány. - összevetés; Valamennyire jellemző a rejtélyes, titokzatos] és példázatnak, bölcsek beszédeinek [(dáḇár. g. logosz)=Ige] és találós meséinek [nehezen érthető dolog, bölcs mondás] megértésére.

[Hogy megértsük a mondást [Példabeszédet és magyarázatot; fejtörőt; behatoljon a mondás értelme] és a hasonlatot, [példázatot] a bölcsek szavait [találós meséit] fogós kérdéseit. [találós kérdéseit; rejtvény értelmét] 

Péld. 1,7 Az Úrnak félelme^*feje a bölcsességnek; a bölcsességet és erkölcsi tanítást a bolondok^**megutálják.

[Más fordítás: A bölcsesség [ismeret] kezdete [feje] az Úrnak félelme, ám a balgák [bolondok] megvetik [megutálják] a bölcsességet [tudományt] és az intést. [erkölcsi tanítást; fegyelmezést]^***

*Félelme az Úrnak: (phobeó): félelem: Istennel kapcsolatos jelentése: tisztelet.

**Balgák, bolondok: az ember lelki, szellemi terméketlenségét és fegyelmezetlenségét fejezi ki. Az önfejűséget, büszkeséget és a helyes ítélőképesség hiányát jelenti; nem annyira az intelligencia és gondolkodóképesség fogyatékosságát

***A bölcsesség és értelem megszerzéséről így szól az Úr, aki már a teremtéskor elmondta: „Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcsesség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.” (Jób. 28,28).

Dávid megvallása is erről szól: „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme; jó belátása (józan esze) van mindenkinek, aki ezt gyakorolja (akik eszerint élnek; okosak, akik kitartanak benne); annak dicsérete megmarad mindvégig.” (Zsolt. 111,10).

Mert az Úrnak félelme (tisztelete) bezárja a réseket, amiken keresztül a gonosz bejöhet: „Az Úrnak félelme (tisztelete) a gonosznak gyűlölése (a rossznak utálata). A kevélységet és felfuvalkodást (büszkeséget, önteltséget, kevélységet, dölyföt, gőgöt és a fennhéjázást), és a gonosz utat (a gonosz életet), és az álnok szájat gyűlölöm (és a száj hamisságát megvetem, utálom);

»Más fordítás: Aki féli (tiszteli) az Urat, gyűlöli a rosszat. A kevélyt és a kevélységet, a helytelen utat meg az álnok beszédet gyűlölöm (megvetem, utálom)«” (Péld. 8,13).

Mert: „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme (tisztelete), és a Szentnek a megismerése ad értelmet (az az okosság).” (Péld. 9,10).

„Az Úrnak félelme a bölcsességnek tudománya, és a tisztességnek előtte jár az alázatosság (Az Úr félelme a bölcsesség iskolája (bölcsességre int), az alázatosság megelőzi a dicsőséget, /és aki tisztességet akar, előbb legyen alázatos/).” (Péld. 15,33)

Péld. 1,8 Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd. [Hallgass, fiam, apád intelmére, erkölcsi tanítására; fegyelmezésére] s ne vedd semmibe [el ne hagyd] anyád tanítását! [oktatását; törvényét]^*

*És a Szent Szellem így folytatja a figyelmeztetést: „Fiam! Az én tanításomról el ne felejtkezzél, és az én parancsolatimat megőrizze a te elméd (a te szíved, a bensőd); Mert napoknak hosszú voltát (magas életkort), és sok esztendős (hosszú) életet, és békességet (szerencsés éveket s boldogulást) hoznak (jólétet szereznek) néked bőven” (Péld. 3,1-2)

„Őrizd meg (tartsd hát meg), fiam, atyád (apádnak) parancsolatját, és anyád tanítását el ne hagyd (ne vedd semmibe)” (Péld. 6,20).  

„Hallgasd a te atyádat, a ki nemzett téged; és meg ne utáld a te anyádat, mikor megvénhedik.  Igen örül (vígan örvendezik, hangosan ujjong) az igaznak atyja (apja), és a bölcsnek szülője (aki bölcset nemzett) annak vígadoz (örül)” (Péld. 23,22.24).

Mert: „A bölcs fiú enged atyja intésének (megfogadja az apai intést); de a csúfoló semmi dorgálásnak helyt nem ád (nem hallgat a dorgálásra).

»Más fordítás A bölcs fiú örül, ha megintik, az elbizakodott meg sem hallgatja a feddést«” (Péld. 13,1).

És: „Aki szereti (szívesen veszi) a dorgálást (az intelmet), szereti a tudományt (és a tudást, az szeret tanulni); aki pedig gyűlöli a fenyítéket (a feddést, aki haragszik, hogyha dorgálják), oktalan (buta) az (és ostoba marad)” (Péld. 11,32).

Bizony: „A bolond megutálja az ő atyjának tanítását (megveti apjának intését); aki pedig megbecsüli a dorgálást (figyel a feddésre), igen eszes (és okos lesz).” (Péld. 15,5).

A törvény parancsa így szólt az engedetlen fiúról: „Ha valakinek engedetlen és konok (rossz útra tévedt, önfejű; pártütő és makacs) fia van, nem hallgat sem apjának, sem anyjának a szavára, és még ha megfenyítik, akkor sem hallgat rájuk (nem engedelmeskedik nékik), ragadja meg őt apja és anyja, vigyék ki (fogják és vezessék) a város véneihez a helység kapujába.

 (Jelentsék), és így szóljanak a város véneihez: Ez a fiú engedetlen és konok (rossz útra tévedt és önfejű, pártütő és makacs), nem hallgat a szavunkra. dorbézoló (tobzódó) és részeges (iszik és tékozol). Akkor kövezzék azt halálra a város férfiai mind. Így takarítsd (irtsd) ki a gonoszt a magad köréből! Az egész Izráel hallja meg ezt (s tudja meg a dolgot), és féljen!” (5Móz. 21,18-21).

Az Úr Jézus megerősíti a kijelentést, így szólva: „Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: Aki atyját vagy anyját szidalmazza [sértegeti, gyalázza, rosszat mond rá, átkozza, gonoszul beszél, becsmérel, ócsárol], halállal lakoljon [bűnhődjék; továbbá: azt, aki gonoszat mond atyjára vagy anyjára, ki kell végezni!]” (Mt. 15,4).

 És Isten fiainak is szól a figyelmeztetés: Mert még vérig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen

(Más fordítás: Mert a bűn ellen való harcban (küzdelemben) még nem álltatok ellen egészen a vérig //a véretek ontásáig//).

És elfeledkeztetek-é az intésről (a bátorításról, a vigasztalásról), amely néktek, mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj (és ne csüggedj el), ha ő dorgál (megfedd, ha korhol) téged; Mert akit szeret az Úr, megdorgálja (megfenyíti), megostoroz pedig mindent (mindenkit), akit fiává fogad. Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival (hát maradjatok állhatatosak a fenyítéskor); mert melyik (és milyen) fiú az, akit meg nem fenyít az apa?

Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok (ha nem részesültök a fenyítésben), melyben mindenek részesültek (ami mindenkinek kijár), korcsok (fattyak) vagytok és nem fiak” (Zsid. 12,4-8).

Hiszen: „… Isten fiai… Istentől születtek.” (Ján. 1,12-13).

Mert: „Az ő akarata szült minket az igazság igéje által….” (Jak. 1,18).

 //Megjegyzés: Az ószövetségben sok szó esik a fenyítésről, ostorozásról. De hogy ezen a szerető Édesatyánk mit ért, azt csak az Ő Igéje tudja kijelenteni, hiszen tudjuk, hogy az Igét az Ige magyarázza meg a legjobban. Erre csak egy példát hozunk fel: "Mit csináljak (cselekedjem, tegyek) veled, Efraim? Mit csináljak (cselekedjem, tegyek) veled, Júda? (Hiszen) hűségetek (szeretetetek) csak olyan, mint a reggeli felhő, vagy mint a korán tűnő (múló) harmat. Ezért a próféták által ostoroztam őket, beszédeimmel gyilkoltam őket (Azért vertem meg a próféták által és megölöm őket az én számnak beszédivel, ajkam szózatával): ítéletem napvilágra jön (ítéletem elérkezik, mint a világosság)" (Hós. 6,4-5).

 Kiderül tehát, hogy az „ostorozás” a prófétai szóval történik, vagyis: Isten Igéjével, hiszen a próféták Isten Igéjét szólták!//

Péld. 1,9 Mert kedves ékesség [díszes koszorú] lesz a te fejednek, és [ékes] aranylánc [ékszer] a te nyakadra. [Hisz díszes [ékes] koszorú [kedves ékesség] ez a fejedre, ékes aranylánc [ékszer] a nyakadba.]^*

*Akkor Atyád: „Ékes koszorút tesz a fejedre, díszes koronát ajándékoz neked.” (Péld. 4,9). „És ez a… korona, az ő Istenének kenet-olaja…” (3 Móz. 21,12)

Péld 1,10 [Szerelmes] fiam, ha a bűnösök [(aszebész): istentelen (Isten nélkül élő), szentségtörő] el akarnak csábítani téged [el akarnak hitetni, és rosszra csábítanak]: ne fogadd beszédüket. [ne engedj nekik] ne egyezz bele [('ḇh): kívánod, hajlasz rá, vágyódsz, áhítozol rá, kedvedre volna]!

Péld 1,11 Ha [így szólnak hozzád, és] azt mondják: Gyere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el [rejtsünk el] az ártatlan ellen ok nélkül [tőrt, kelepcét, csapdát];

Péld 1,12 Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint akik mélységbe szállottak. [úgy elnyeljük őket élve, [elevenen] mint az alvilág, [a sír; a koporsó; a holtak hazája az élőket; a seol]* az egészségest csakúgy, mint azt, aki sírba készül, [egészen, tökéletesen) mint akik mélységbe (sírba) szállnak; mint a gödörbe (verembe) szállót]

* (H: šə'ól šə'ôl; G: hadész): A holtak hazájának neve az Ószövetségben, ahova az emberek haláluk után »alászállanak«. Sírgödörszerű képződmény. Ezt a téries képzetet nem szabad túlértékelni. A Seolba való leszállás gyakran csak a meghalás képes kifejezése, az eltemetésre történő utalás. Balázs Károly: Újszövetségi Szómutató szótár)

Péld 1,13 Minden drága marhát [jószágot, értéket, kincset] nyerünk [szerzünk, találunk], megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal; [mindenféle drága kincset [marhát; jószágot; értéket] szerzünk, [nyerünk; találunk] megtöltjük zsákmánnyal [fosztott marhákkal; ragadománnyal] a házunkat.

Péld 1,14 Sorsodat [osztályrészedet] vesd közénk [Ha ránk bízod sorsodat, osztozz sorsunkban, társulj velünk; vess sorsot velünk]; egy erszényünk legyen mindnyájunknak: s velünk együtt részesedsz [a prédából] a sorsoláskor, mindannyiunknak közös lesz az erszényünk.” [egy erszényünk lesz].

Péld 1,15 [Szerelmes] fiam, ne járj [ne indulj] egy úton [(dereḵ): életmód, életvitel; vallási szokás, istentiszteleti mód] ezekkel [ne járj (menj velük) egy úton], tartóztasd meg [tartsd távol; fordítsd el] lábaidat ösvényüktől [ne lépj rá ösvényükre];

Péld 1,16 Mert lábaik a gonoszra [(ráʿ) rosszaság, romlottság, gonoszság, becstelenség; hitványság, gyávaság, veszélyes, rosszindulatú, sikertelen, boldogtalan, szerencsétlen, baj, gyalázat, csapás, szerencsétlenség] futnak [ők rossz úton futnak], és sietnek a vérnek ontására [rohannak].

Péld 1,17 Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt: [valójában nem hoz az a háló semmit] amit minden madár [szárnyas állat] szeme láttára [szemei előtt] vetnek [De hiába feszítik (vetik) ki a hálót a sok szárnyassal szemben].

Péld. 1,18 Ezek mégis vérük árán is ólálkodnak, lelkük [önmaguk] árán is leselkednek; [mert ők a saját vérük ellen állnak lesbe] saját életük kárára ólálkodnak.[vetnek csapdát; forralnak ármányokat; vetnek tőrt]

Péld 1,19 Ilyen az útja [ösvénye; ('óraḥ): sorsa] minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el. [így végzi mind], aki rablott holmit szerez, [így jár minden kapzsi, fösvény ember; haszonleső; aki tisztességtelen hasznot szerez] életét veszi az saját gazdájának. [tulajdon életét veszi el]^*

*És így folytatódik a figyelmeztetés: „Ne irigykedjék a te szíved a bűnösökre; hanem az Úr félelmében légy egész napon” (Péld. 23.17)

Mert: „Az erőszakos ember elhiteti az ő felebarátját, és nem jó úton viszi őt.” (Péld. 16,29).

Ezért, még: „Ha testvéred, anyádnak a fia, vagy a saját fiad, leányod, kedvelt feleséged vagy testi-lelki jó barátod titokban így csábítgat. Menjünk és tiszteljünk más isteneket, akiket nem ismertél te sem, atyáid sem. Azoknak a népeknek az istenei közül, akik körülötted vannak, akár közel, akár távol, a föld egyik végétől a föld másik végéig, ne engedj neki, és ne hallgass rá, ne szánd meg, ne kíméld, és ne mentegesd azt” (5Móz. 13,7-9).

Az Úr figyelmeztetése: „A hitetleneknek útjára ne menj, se ne járj a gonoszok ösvényén” (Péld. 4,14).

A hívő válasza: „Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat; a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vígasságára; mert a te nevedről neveztetem, oh Uram, Seregeknek Istene! Nem ültem a nevetgélők gyülekezetében, és nem ujjongtam velük…” (Jer. 15,16.17).

„Nem ültem együtt hivalkodókkal, és alattomosakkal nem barátkoztam. Gyűlölöm a rosszak társaságát, és a gonoszokkal együtt nem ülök”

(Más fordítás: Gyűlölöm az összesereglett gonoszokat, s az istenteleneknél nem időzöm) (Zsolt. 26.4-5).

Így hangzik a prófécia: „Elveszett e földről a kegyes, és igaz sincs az emberek között. Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát. Gonoszságra készek a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelőzik, és a bíró fizetésre vár; a főember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik azt. Aki jó közöttük, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor… „ (Mik. 7,2-4).

„Lábaik a gonoszra futnak; és sietnek, hogy ártatlan vért ontsanak; gondolataik hamisságnak gondolatai, pusztítás és romlás ösvényeiken. A békesség útját nem ismerik, és nincsen jogosság kerékvágásukban, ösvényeiket elgörbítik, a ki azon jár, nem ismeri a békességet. Ezért van távol tőlünk a törvény, és nem ér el hozzánk az igazság. Világosságra várunk, de csak sötétség van, napfényre, de homályban járunk.” (Ésa. 59,7-9).

És hogy ezek a próféciák a mindenkorban élő hívőkről szól, arról Pál apostolon keresztül szól a Szent Szellem megismételve a kijelentést: „Lábaik gyorsak a vérontásra. Útjaikon romlás és nyomorúság van. És a békességnek útját nem ismerik. Nincs isteni félelem az ő szemük előtt.” (Róm. 3.15-18).

Ezek: „Mert nem alhatnak (mert aludni sem tudnak) azok, ha gonoszt (ha rosszat) nem cselekesznek: és kimegy szemükből az álom, ha mást romlásra nem juttatnak (és elrabolja álmukat, ha nem vethetnek gáncsot). Mert az istentelenségnek étkét eszik, és az erőszaktételnek borát isszák

(Más fordítás: Bűnnel szerzett kenyeret esznek, és erőszakkal szerzett bort isznak)” (Péld. 4,16-17).  

Ezek Isten nélkül élő emberek, csak látszatra hívők, vagyis vallásosak: „Az istenteleneknek beszédei leselkednek a vér után (a bűnösök szavai vérszomjasak); az igazaknak pedig szája (beszédük) megszabadítja (megmenti) azokat” (Péld. 12,5).

Ezért: „Ha valaki elmegy hozzátok és nem ezt a tudományt (ezt a tanítást) viszi, ne fogadjátok azt be házatokba (a gyülekezetbe), és azt ne köszöntsétek; (2 Ján. 1,10).

Ezek okoznak szakadást, ezért: „Az eretnek (a szakadást okozó) embert egy vagy két intés után kerüld (térj ki előle); Tudván, hogy az ilyen romlott (kivetkőzött önmagából), és vétkezik (bűnben él), önmaga is kárhoztatván magát (és magában hordja ítéletét)” (Tit. 3,10-11).

„Mert ezek közül valók azok, a kik betolakodnak (akik belopakodnak) a házakba, és foglyul (rabul) ejtik a bűnökkel megterhelt és sokféle kívánságoktól (és vágytól) űzött asszonykákat, Kik mindenkor tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem juthatnak” (2 Tim. 3,6-7).

 Dávid megvallása: Boldog ember [vagyis: a gondoktól és bajoktól mentes az élete, (amely: jelenti a hiánytalanság és hibátlanság állapotát, mely az anyagi jólétet is magában foglalja. Ez a boldogság, az Istennel való közösségből fakad, és Isten ajándéka], aki nem indul [jár; követi] a gonoszok [hitetlenek; istentelenek, vagyis az Isten nélküli emberek] tanácsa nyomán, [szerint] aki nem jár [meg nem áll] a bűnösök [a célt eltévesztők] útján és nem vegyül [téblábol, lézeng, lakik, tartózkodik, időzik] a csúfot űzők közé. [nem ül (telepedik le) a csúfolódók (a veszedelmes, kártékony, ártalmas emberek) székébe]” (Zsolt 1,1)

Péld 1,20 A bölcsesség künn szerül-szerte kiált; az utcákon [úton-útfélen, köztereken] zengedezteti [hallatja] az ő szavát. [szónokol; adja szózatát].

Péld 1,21 Lármás utcafőkön [utcasarkon; a népsokaság főhelyén], kiált a kapuk bemenetelin [bejáratánál, ajtóiban], a városban [a városkapuk ajtóiban] szólja az ő beszédit. [mondja mondásait] ^*

*Ezért azt kérdezi az Úr: „Hát a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem (és az okosság) nem bocsátja-é ki (nem hallatja-e) az ő szavát? A magas helyeknek tetein, az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg

(Más fordítások: Kiáll a magaslatok ormára, az útra, a keresztutakra; >Fönt a magaslaton az út fölött, ott áll, ahol az utak keresztezik egymást<).

A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.

(Más fordítás: A városba vivő kapuknál, a bejáratoknál hangosan kiált).

Tinéktek (hozzátok) kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van (szavam az emberekhez szól)!” (Péld. 8,1-4).

És hogy miért azt Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem: „Hogy vigasztalást [bátorítást] vegyen az ő szívük, egybeköttetvén [egyesíttetve] a(z) [(agapé): Isten szerinti]  szeretetben. És hogy eljussanak az értelem meggyőződésének teljes gazdagságára, az Isten és az Atya és a Krisztus ama titkának megismerésére.

[Más fordítás: „hogy szívükben megerősödve (felbátorodva) és a szeretetben egyesülve (összeforrva) eljussanak a tökéletes (teljes) megismerés (megértés) minden gazdagságára: Isten titkának, Krisztusnak a megismerésére (ismeretére)”]^. Amelyben [Akiben] van a bölcsességnek és ismeretnek [és a tudománynak; (gnószisz): megismerés, ismeret, tudás.(főként a kinyilatkoztatásból származó tudás)] minden kincse elrejtve. [(apokrüphosz): Benne rejlik a bölcsesség rejtett, titkos (a természeti embernek hozzáférhetetlen) kincsei]” (Kol. 2,2-3).

Már Salamon azt tanácsolja, hogy Őrá, vagyis Krisztusra figyeljünk: „Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet (és ha figyelmesen hallgatsz a bölcsességre). Hajtod a te elmédet (és szívből törekszel) az értelemre.  Igen (bizony), ha a bölcsességért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled (és hangosan kéred), Ha (úgy) keresed azt, mint az ezüstöt, és mint az (elrejtett) kincseket (úgy) kutatod azt: Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz (akkor megérted, mi az ÚR félelme, és rájössz, mi az istenismeret). Mert (csak) az Úr ad bölcsességet, az ő szájából (ismeret és) tudomány és értelem származik” (Péld. 2,2-6).

 Mert Ő, vagyis: …[Krisztus] az Isten ereje [hatalma; hatóereje] és az Isten bölcsessége. Mert Ő adatott nékünk: „… bölcsességül… Istentől, [Isten rendeléséből] és igazságul [megigazulásunkká] szentségül [megszentelődésünkké] és váltságul: [váltság általi szabadításul]” (1Kor. 1,24.30)

Péld. 1,22 Míglen szeretitek [meddig kedvelitek, gyönyörködtök; kívánjátok], oh, ti együgyűek [hiszékenyek, becsaphatók, szemtelenek, éretlenek, bolondok; kicsinyek; dőrék; tapasztalanok] az együgyűséget [bolondságot; gyermekséget; dőreséget; ami ártalmas; a tapasztalatlanságot, hiszékenységet, becsaphatóságot]. És gyönyörködnek a csúfolók [gúnyolódók] a csúfolásban [a pimasz fecsegésben], és [meddig] gyűlölik a balgatagok [esztelenek, ostobák] a tudományt [az észt, a belátást; tudást, ismeretet]?!^*

*Ennek következménye: „Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való… És mivelhogy elfeledkeztél Istened törvényéről, elfeledkezem én is a te fiaidról” (Hós. 4,6).

„Bizony bolond az én népem: engem nem ismernek, balgatag fiak ők, és nem értelmesek! Bölcsek ők a gonoszra, jót cselekedni pedig tudatlanok” (Jer. 4,22).

 „Ezért fogságba megy népem, mivelhogy tudomány nélkül való, és főemberei éhen halnak, és sokasága szomjú miatt eped meg” (Ésa. 5,13)

Péld 1,23 Térjetek az én dorgálásomhoz [bizonyítékomhoz]; ímé közlöm veletek az én [egész] Szellememet [(pnoé): leheletemet], tudtotokra adom [megtanítom] az én beszédimet [(logosz): Igémet] néktek.

[Más fordítás: Hallgassatok korholó szavamra! Térjetek meg, ha megdorgállak (ha megfeddlek)] Kiöntöm előttetek [közlöm veletek; kiadom tinéktek; kiárasztom rátok; kitárom nektek] egész Szellememet [(pnoé): leheletemet], és a szavaimat elétek tárom: [tudtotokra adom, megismertetem veletek; kijelentem; tudtul adom az én beszédeimet (Igéimet) néktek]

Péld 1,24 Mivelhogy hívtalak titeket [kiáltottam, szóltam nektek, nem jöttetek], és vonakodtatok [de folyton elutasítottatok, ellenálltatok, nem akartátok], kiterjesztém az én kezemet [karomat, segítségemet], és senki eszébe nem vette [senki sem figyelt, oda sem néztetek, nem volt, ki fölnézzen];

Péld 1,25 És elhagytátok [semmibe vettétek, megvetettétek] minden én tanácsomat, és az én feddésemmel [érvelésemmel, dorgálásaimmal, bizonyítékommal] nem gondoltatok: [mit sem törődtetek; elhanyagoltátok; nem fogadtátok meg]^*

*Már a prófétán keresztül így szól az Úr az Ő népéhez: „Kiterjesztém kezeimet egész napon a pártos (lázadó) nép után, a mely nem jó úton járt (hanem saját) gondolatainak nyomán. Titeket én a kard alá számlállak, és mindnyájan leborultok megöletésre (fegyver lesz a sorsotok, valamennyien a vágóhídra kerültök): mert hívtalak és nem feleltetek, szóltam és nem hallottátok: a gonoszt cselekedtétek szemeim előtt, és amit nem szerettem, azt választottátok” (Ésa. 65,2.12).

Hát: „Akképpen választom én is az ő megcsúfolásukat, és rájuk hozom, amitől félnek (amitől borzadnak); mivel hívtam és senki nem felelt, szóltam és nem hallották, és a gonoszt cselekedték szemeim előtt, s amit nem szerettem, azt választák” (Ésa. 66,4).

És hiába szóltam, ők: „… nem akarták meghallani (nem akartak figyelni), sőt vállaikat vonogatták (lázadozva hátat fordítottak), és bedugták füleiket, hogy ne halljanak. Szívüket is megkeményíték (gyémánt keménnyé), hogy ne hallják a törvényt és (azokat) az igéket, amelyeket a Seregeknek Ura küldött vala az ő Szelleme által, az előbbi (a régebbi) próféták által. És igen felgerjedt (emiatt háborodott fel olyan nagyon) a Seregeknek Ura” (Zak. 7,11-12).

Mert: „Ez a gonosz nép, amely nem akar hallgatni az én beszédeimre, amely a maga szívének hamisságában jár (és megátalkodott szívük szerint élnek), és jár idegen istenek után (más isteneket követnek), hogy azoknak szolgáljon (azokat tisztelik), és azokat imádja: olyanná lesz majd (ez a nép), mint ez az öv, amely egészen hasznavehetetlen” (Jer. 13,10).

 Mert: „Aki a feddésekre (a fenyítés ellenére) is nyakas marad, egyszer csak (hirtelen) összetörik, gyógyíthatatlanul” (Péld. 29,1).

„Most pedig, mivelhogy mindezeket a cselekedeteket megcselekszitek (és ilyen dolgokat követtetek el bár én intettelek benneteket), azt mondja az Úr, és mivelhogy szüntelen szóltam (idejében intettelek), és szóltam ti néktek, de nem hallottátok, és kiáltottam néktek, de nem feleltetek” (Jer. 7,13).

„Azért a sír kiszélesíti torkát és feltátja száját szertelen, és leszállnak abba népem főemberei, és zajongó sokasága, és minden örvendezői

 (Más fordítás: Ezért tátja ki torkát a sír, fölnyitja száját mérhetetlenül. Odakerül az előkelő és a tömeg, a zajongók és a vigadozók)” (Ésa. 5,14).

„És ha kiterjesztitek (felém nyújtjátok) kezeiteket, elrejtem (eltakarom) szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot (és bármennyit is imádkoztok), én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek (vér tapad a kezetekhez)” (Ésa. 1,15).

Pál apostolon keresztül pedig egyértelműen kijelenti a Szent Szellem, hogy kiről szóltak a próféták: „Az Izraelről… ezt mondja (az Úr): Egész napon kiterjesztettem kezeimet [kitártam karjaimat] az engedetlenkedő [hitetlen] és ellenmondó [ellenszegülő; feleselő; vitatkozó, visszautasító; ellenem harcoló] néphez [népség felé]” (Róm. 10,21)

Péld 1,26 Én is a ti nyomorúságtokon [bajotokon, veszteteken; romlástokon; szerencsétlenségeteken] nevetek, megcsúfollak [kigúnyollak], mikor eljő az, amitől féltek [ha hatalmába kerít titeket a rettegés].

Péld 1,27 Mikor eljő [ha rátok tör, ha eljön viharként; midőn rátok rohan (hirtelen)], mint a vihar [mint a zivatar, mint fergeteg elérkezik] az, amitől féltek [a félelem, amitől rettegtek, a pusztítás; nyomorúság és a végveszély; szerencsétlenség; baj szakad rátok]. És a ti nyomorúságtok, mint a forgószél [szélvihar módján] elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás [ha utolér, ha rátok jő a háborúság és romlástok; az ínség, a szükség; nehéz idők jönnek rátok]^*

*És így folytatódik a figyelmeztetés: „És amiképpen örvendezett az Úr rajtatok, hogy jót tett veletek és megsokasított titeket: akképpen fog örvendezni az Úr rajtatok, hogy kiveszt és kipusztít titeket; és ki fogtok gyomláltatni arról a földről, amelyre te bemégy, hogy bírjad azt” [5Móz 28,63].

Mert: „Kitártam kezemet naphosszat a lázadó nép felé, amely nem a jó úton jár, hanem saját gondolatai után” (Ézs. 65,2).

Ezért. „… elvetlek titeket színem elől, amint elvetettem mind a ti atyátok fiait…” (Jer. 7,15).

De figyelmezteti az Úr Krisztus népét is: „Mindezek pedig példaképpen [(tüposz): előre mutató értelemben: példa, (minta)kép; példa (figyelmeztetésre).. Előre felvázolt, megrajzolt forma); előkép] estek rajtuk; [történt velük] megírattak pedig a mi tanulságunkra, [figyelmeztetésül; és azért írták le, hogy okuljunk belőlük mi)] akikhez az időknek [világkorszakok (aionok)] vége elérkezett. [akik a végső (utolsó) időkben élünk]” (1 Kor. 10,11).

És azt kérdezi az Úr: „Miért nem volt ott senki, amikor hozzátok mentem? Miért nem válaszolt senki, amikor szólítottalak? Olyan rövid már a kezem, hogy nem tud megváltani? Nincs már annyi erőm, hogy megmentselek? Íme, dorgáló szavammal kiszárítom a tengert, pusztává teszem a folyókat! Bűzlenek a halak, mert nem lesz víz, és elpusztulnak a szomjúságtól” (Ézs. 50,2).

Hogy ki, és hova jött el, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „[Az Ige] az igazi világosság [a fény], eljött [érkezőben] volt már a világba, amely megvilágosít [és fénybe borított, beragyogott] minden [e világra jövő] embert [Ő jött el a világba]. A világban volt [jött] és a világ általa lett [jött létre, teremtetett; rajta keresztül támadt], de a világ nem [mégsem] ismerte meg [ismerte föl] Őt. Az övéi közé [saját tulajdonába] jöve, és az övéi [saját tulajdonai] nem fogadák be őt” (Jn. 1,9-11)

Péld 1,28 Akkor segítségül hívnak engem [kiáltanak hozzám], de nem hallgatom meg [de én nem válaszolok, nem felelek; nem hallom]: keresnek engem [reggel (hajnalban); korán fölkelnek], de meg nem találnak. [nem lelnek meg engem]^*

*És: „Ha felém nyújtjátok kezeteket, eltakarom szemem előletek; bármennyit is imádkoztok, én nem hallgatom meg…”(Ézs. 1,15).

Mert: „Nem az ÚR keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson, hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és nem hallgatott meg” (Ézs. 59,1-2).

 Hiszen: „Nincsen, aki az igazság mellett szólna, és nincsen, aki igazságosan perelne, haszontalanban bíznak és hazugságot beszélnek, gonoszt fogadnak és vétket szülnek” (Ézs. 59,4).

 „Ezért így szól az ÚR: Veszedelmet hozok rájuk, amely elől nem tudnak elmenekülni. Segítségért kiáltanak majd hozzám, de nem hallgatom meg őket.” (Jer. 11,11).

Bizony: „Kiáltanak majd az Úrhoz, de nem hallgatja meg őket (nem válaszol nekik); sőt elrejti akkor orcáját előlök, mivelhogy gonoszokká lettek cselekedeteik (gonosz tetteket követtek el)” (Mik. 3,4).

Ezért így szól az Úr: „Én is búsulásom szerint cselekszem, nem fog kedvezni szemem, sem meg nem szánom őket (és nem leszek könyörületes); s ha kiáltanak füleimbe nagy felszóval, nem hallgatom meg őket. (Ezék. 8,18)

Péld 1,29 Azért, hogy gyűlölték [(miszeó): gyűlöl, utál, undorodik valamitől, ellenszenvet érez; a szeretet egyre fogy, ami azután a legteljesebb ellenszenvhez, és rosszakaratú megnyilvánulásokhoz vezet érzelemben és gyakorlatban egyaránt] a bölcsességet [(daʿaṯ): ismeret, tudás, megismerés; értelem, felfogás, belátás], és az Úrnak félelmét [tiszteletét] nem választották. [kevésre becsülték; nem vették (nem fogadták) be]

Péld 1,30 Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet. [Nem törődtek; nem hajlottak) tanácsomra; nem nyugodtak meg tanácsomon] és a korholásomat [feddésemet; intelmemet bizonyítékomat] megvetették, [(ná'ac): kinevet, kicsúfol, kigúnyol, megvet, elutasít]

Péld 1,31 Esznek azért az ő útjuknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek. [lakjanak jól azzal], amit kiterveltek. [az ő tanácsukból elégíttetnek meg]

Péld 1,32 Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket [A balgákra, kicsinyekre pusztulást hoz önfejűségük, elpártolásuk, és saját ellenkezésük öli meg], és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket [az ostobákat önteltségük, elbizakodottságuk, könnyelműségük pusztítja el]^*

*Mert: „Az ő útjaiból elégszik meg az elfordult elméjű; önmagából pedig a jó férfiú” (Péld. 14,14).

Azért: „Mert az istentelenségnek étkét eszik, és az erőszaktételnek borát isszák” (Péld. 4,17).

Pedig: „… akik hamisságot (bajt) szántanak és gonoszságot (vészt, gyötrelmet) vetnek, ugyanazt aratnak” (Jób. 4,8).

És: „Akármilyen ifjú, s erős még a csontja, mégis vele együtt leroskad a porba” (Jób. 20,11).

Pál apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Szellemnek vet, a Szellemből fog aratni örök életet” (Gal. 6,7-8).

 Hát: „Mondjátok az igazaknak, hogy jó dolguk lesz, mert tetteiknek gyümölcsét eszik. Jaj a gonosznak! Rossz dolga lesz, mert keze munkája szerint bánnak vele. Ó népem! Gyermekek sanyargatnak, asszonyok uralkodnak rajtad! Ó népem! Vezetőid félrevezetnek, tévútra visznek téged!” (Ézs. 3,10-12)

Péld 1,33 Aki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől. [aki rám] hallgat, biztonságban élhet, [bátorságban lakik; rettegés nélkül fog nyugodni és bővelkedni] nyugodt lehet, nem kell rettegnie bajtól [csendes (mentes) lesz a gonosznak félelmétől; és nem rettenti baj]^*

*Mert: „Ha készségesen hallgattok rám, élhettek az ország javaival” (Ézs. 1,19).

„Mondjátok az igaznak (a megigazultnak), hogy jól lészen dolga, mert cselekedeteik gyümölcsével élnek (tetteiknek gyümölcsét eszik)” (Ésa. 3,11).

Mert: „Esőt adok néktek idejében, és a föld megadja az ő termését, a mező fája is megtermi gyümölcsét. És a ti cséplésetek ott éri a szüretet, és a szüret ott éri a vetést, és elégségig ehetitek kenyereteket, és bátorságosan lakhattok a ti földeteken.

Mert békességet adok azon a földön, hogy mikor lefeküsztök, senki fel ne rettentsen; és kipusztítom az ártalmas vadat arról a földről, és fegyver sem megy át a ti földeteken. Sőt elűzitek ellenségeiteket, és elhullanak előttetek fegyver által. És közületek öten százat elűznek, és közületek százan elűznek tízezret, és elhullanak előttetek a ti ellenségeitek fegyver által. És hozzátok fordulok, és megszaporítlak titeket, és megsokasítlak titeket és szövetségemet megerősítem veletek.

És réginél régibbet ehettek, és az új elől is régit kell kihordanotok. És az én hajlékomat közétek helyezem, és meg nem utál titeket az én lelkem. És közöttetek járok, és a ti Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek.” (3 Móz. 26,4-12)

http://www.youtube.com/watch?v=XRoajzEtFTo&feature=youtu.be

A bölcsességről

Készítette: Bölcsesség Biblia

Kinek mi a dolga?

Jorsits Attila, 2013. május 06.

Keresztényként feladatot kaptunk Isten üdvözítő tervében. A gond ott kezdődik, amikor a saját dolgunk helyett inkább Isten munkáját akarjuk elvégezni.

Az Úr Jézus pedig, miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült. Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel. (Mk 16,19-20)

Márk evangéliumának utolsó mondatai az együtt munkálkodás ígéretét tartalmazzák. A missziói parancs és az azt követő mondatok megszabják a keresztények feladatát a világban. Olyan ez, mint egy munkaköri leírás. Jézus ezekkel a szavakkal küldi el a tanítványokat:

Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. (Mk 16,15)

Az evangéliumot hirdető tanítványokkal együtt munkálkodott Jézus, akimegerősítette az igehirdetésüket úgy, hogy az emberi szavakat isteni erőveltöltötte be. Különféle csodák és jelek követték a bizonyságtételeket, amelyek hatására rengetegen tértek meg. Ennek a különlegesen termékeny egyházi időszaknak az egyik legnagyobb titka, hogy mindenki tudta és tette is a dolgát. A hatékonyság kulcsa ez, legyen szó akár emberek, akár Isten és ember közötti együttműködésről. Minden közösen végzett munka addig működőképes, amíg mindenki teszi a dolgát. Lássuk, kinek mi a feladata a misszióban:

• Az emberé Jézus szavainak továbbadása és a bizonyságtétel, vagyis annak elmondása, hogy miért hisz Jézusban.
• Isten vállalása ebben az együttműködésben ugyanaz, mint az apostolok idejében volt: erejét adja az emberi szóhoz, hogy az valóban megszólító és lélekig hatoló legyen.

Ebben az együttműködésben a legnagyobb hiba a feladatok felcserélésébőlfakad. Egész pontosan abból, hogy az ember a saját feladata helyett Isten munkáját akarja elvégezni. Hogyan történik ez?

• Meg akarunk győzni másokat. – Isten direkt nem ad a kezünkbe olyan eszközt, amivel bárkit meggyőzhetnénk a létezéséről. Gondolj bele, mennyi tisztátalan motivációja lehetne egy bizonyítható Istennel való kapcsolatnak (érdek, félelem stb.). Ezért Isten létezésében csak az lehet biztos, aki márszemélyes kapcsolatba került Vele, aki megtapasztalta kegyelmét és szavainak igazságát. Egyedül Ő adhat hitet, Ő tudja eloszlatni a kétségeket.
• Át akarjuk formálni az embereket. – Nem az a dolgunk, hogy megváltoztassunk másokat, hanem az, hogy hirdessük az evangéliumot. Minden olyan megközelítés, ami a kereszténység lényegét a tisztességes, erkölcsös életben jelöli meg, téves, mert a keresztény erkölcs nem célja, hanem következménye a hitnek. Az embereket nem ránevelni kell a keresztény viselkedésre, hanem Istenhez vezetni – Ő majd átformálja őket.

A fentiekre egyedül Isten képes. A mi dolgunk az evangélium hirdetése és a bizonyságtétel, amit viszont előszeretettel hagyunk Istenre. Sokat imádkozunk azért, hogy terjedjen az evangélium. Nem mintha nem kellene ezért imádkozni, de az biztos, hogy ha többet beszélnénk róla, akkor gyorsabban is terjedne. A munkának ezt a részét ugyanis teljes mértékben ránk bízta Jézus. Ne cseréljük fel a feladatokat, abból semmi jó nem származik. Tegye mindenki a dolgát,mert ez az örömhír terjedésének leghatékonyabb módja, ahogy az apostolok korában is volt:

Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel. (ApCsel 2,46-47)

A szent sátor takarójáról

Készítette: Teológia Mennyei Maflás

2Móz 36:18 Csinálának takarót is a sátorra, veresre festett kosbőrökből, és azon felül egy takarót borzbőrökből.

Az ószövetség idején, amikor egy héber gondolkodó feltette magának a kérdést, hogy miért használjon tisztátalan állatbőrt a tiszta mellett a Szent Sátor készítésekor, nem volt rá válasz.

• kos bőr = helyettesítő áldozat jelképe volt
• az arany a Szentek Szentjében Isten jellemét képviselte, azaz, hogy ő a legtisztább
• réz az ítélet színe volt (pl.:a réz áldozati oltár)
• bíbor, kék és karmazsin a nehezen előállítható, drága takaró vászon színe volt…Isten, mint király gazdagságát jelképezve

…stb

De a borz bőrre nem volt Krisztus előtt válasz. Tiszta és tisztátalan.

Mert: zsidók és nem zsidók együtt mennek az új Jeruzsálembe.

Péter apostolnak mielőtt elküldte őt Isten Kornélius házába, mennyei látása volt. Beszélt hozzá Isten:

Csel 10:10-15 Közben azonban megéhezett, és enni kívánt. Amíg az ételt készítették, révületbe esett, és látta, hogy az ég megnyílik, és leszáll valami nagy lepedőhöz hasonló, amely négy sarkánál fogva ereszkedett le a földre. Benne volt ebben a föld mindenféle négylábú és csúszómászó állata, és az ég mindenféle madara. Ekkor hang hallatszott: "Kelj fel, Péter, öld és egyél!" Péter azonban így szólt: "Semmiképpen nem, Uram, mert soha nem ettem semmi közönségest vagy tisztátalant."
Csel 10:15 De másodszor is szólt hozzá a hang: "AMIT AZ ISTEN MEGTISZTÍTOTT, NE MOND TISZTÁTALANNAK."

Ezzel küldte el Pétert az Isten, hogy hirdesse a pogány népeknek az evangéliumot.

A betegségek forrása

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház

Hát ezt, az Ábrahám leányát, kit a sátán megkötözött, ímé, tizennyolc esztendeje, nem kellett- é feloldani e kötélből szombatnapon? (LUKÁCS 13,16.)

A Biblia egy fokozatos, előre haladó kijelentés. Csak az Újszövetségben kapjuk meg a teljes világosságot, értjük meg a teljes igazságot és a teljes kijelentést. Az Újszövetségben Jézus világosan tanította, hogy a betegség az ördögtől van, és nem Istentől.
A Lukács 13-ban látjuk, amint Jézus bemegy a zsinagógába szombat napján. Egy asszonyt talált ott, akinek a teste mereven össze volt görnyedve. Nem tudott felegyenesedni. Talán krónikus izületi gyulladása volt. Jézus magához hívta, és azt mondta: “Asszony, feloldattál a te betegségedből!” Azután Jézus rátette a kezét, és rögvest felegyenesedett. A zsinagóga vezetője, hasonlóan néhány mai egyház vezetőjéhez, haragra gerjedt emiatt!
Majd, ahogy fel van jegyezve ebben a szövegben, Jézus megvilágosította azt a tényt, hogy a sátán a betegségek szerzője. Jézus három megvilágosodást adó kijelentést tett:
(1) Az asszonyt fel kell oldozni; nem szabad megkötözöttségben tartani; meg kell szabadulnia ettől a testi bajtól.
(2) A sátán volt az, aki megkötözte őt, és nem Isten.
(3) Azért kellett feloldani, mert a szövetséghez tartozott, Ábrahám leánya volt.
Megvallás: Mivel a sátán a betegség szerzője, nekem betegségtől szabadon kell járnom. Jézus már gondoskodott rólam, hogy ezt meg tudjam tenni. Az isteni egészség az én szövetségi jogom!

Kenneth E. Hagin - Hitünk tápláléka napi adagokban Tavasz

Minden bűnöd meg van bocsátva

Készítette: Lisa Szanyel

"Minden bűnöd meg van bocsátva. ,,...akiben [Jézusban] van... bűneink bocsánata." Hogyan érte el, hogy minden bűnünket eltörölte? ,,Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára" (Kolosé 2:14). Vérével írta rá a minket terhelő hatalmas adósságszámlára, hogy minden Isten felé való tartozásunk: ,,FIZETVE", és az adósság eltörléséről szóló értesítést odaszögezte a keresztre. Bocsánatot kaptál. Nem tartozol semmivel!"
Bob Gass

"Azáltal, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nékünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára; Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, azokat nyilvánosan megszégyenítette és mutogatta, győzelmet aratván felettük a keresztfa által." Kolosse 2:14-15.

Értem áldoztad életed

Készítette: Az élet tanulnivalója

Három ember meghal, és felmennek a Mennyországba.
Be is akarnak menni, de a kapuban egy ember megállította őket.

"-Ki vagy te?" kérdezi a kapuban álló az első embert.

"-Én egy híres evangélista vagyok, sok könyvet írtam, még televíziós
szolgálatom is volt, és általam sok millió ember ismerte meg az Úr Jézust.

"-Na ez mind szép és jó, de mondd csak, ismered az Úr Jézust?"

"-Persze hogy ismerem, hiszen mint már mondtam,
én egy híres evangélista vagyok!"

"-Na és te kivagy?" Kérdezte a második embertől.

"-Én híres pásztor vagyok, egész megagyülekezeteket pásztoroltam
a Földön, az Istentiszteleteinket is sok millió ember nézte különféle
televíziós csatornákon."

"-Na, ez valóban csodálatos! De mondd csak, ismered az Úr Jézust?"

"-Persze hogy ismerem, hiszen én híres pásztor vagyok!"

"-Na és te ki vagy?" Kérdezte a harmadik embert.

"-Amint azt magad is látod, én egy egyszerű öreg ember vagyok.
Az életem gyorsan elmúlt, és ez idő alatt nem is tudtam semmi
maradandót alkotni. Nem lettem híres prédikátor, sem gazdag,
hanem egy kis házikóban éltem hosszú éveken át.
Sokat imádkoztam, és azon igyekeztem, hogy hűséges
maradhassak az én Istenemhez."

"-Na és ismered az Úr Jézust?"

"-Igen Uram, ismerlek Téged."

Csak szájjal csináltam

Készítette: Élő Víz

Karácsony után három nappal történt. Ekkor éltem át egy egészen kicsiny eseményt, amelyen szívből kellett nevetnem. Mit sem sejtve, békességes hangulatban léptem ki a ház ajtaján, hogy sétáljak egyet a városban. Váratlanul azonban vad háború zaja vett körül.
A szomszédságból való kisfiúk karácsonyra cowboy ruhákat és mindenféle játékfegyvert kaptak, és most „vadnyugatot" játszottak. Fák és autók mögött meglapulva lövöldöztek egymásra játék pisztolyaikkal. Olykor egyik-másik megpróbált támadásba lendülni. Akkor azonban idegtépő puskaropogás volt a válasz.
A kisfiúk számára megszűnt a színtér egy egyszerű német városka utcája lenni. Képzeletben ott voltak az amerikai prérin, banditák,
rablók és cowboyok között. Csak néztem őket, és különböző gondolatok támadtak bennem. Milyen különös, hogy az ember természetétől fogva kedvét leli a gyilkolásban. Vagy a nevelésünk jutott csődbe? Talán a vadnyugati filmek, vagy a háborús érzületű és meggondolatlan szülők értetlensége következtében
ilyen harciasak ezek a gyerekek? Vagy pedig egyszerűen a gyermeki kalandvágy hajtja őket?
Ahogyan ezen gondolkoztam, egyikük majdnem fellökött. Kicsiny, bádogból készült géppisztollyal hadonászott izgatottan.
- Kisfiam - mondtam neki - mutasd már, hadd lássam, hogyan működik?
Először vadul körülnézett, nincs-e „ellenség" a közelben. Azután a következő meglepő választ adta:
- Tegnap elromlott - magyarázta -, a ratatatát most csak a számmal csinálom.
És lövésre kész géppisztolyával elrohant, miközben szájával buzgón kattogott. Olyan komikus volt az egész, hogy kénytelen voltam hangosan
nevetni. Ahogy tovább mentem, és a csatazaj lassacskán elcsendesült mögöttem, gondolataim más irányba indultak. Magam előtt láttam a gyereket, aki szájával hatalmas lármát csapott. De csak a szájával. Látszat volt az egész, nem lőtt valójában. Még
csak játéktöltény sem volt a fegyverében. Szájával csinálta az egészet. Mégis olyan félelmetesen hangzott, mintha valaminek történnie
kellett volna. De nem történhetett semmi. Hiszen mindent „csak a szájával" csinált!
És ekkor fájdalmasan kellett sok közösségi órára és igehirdetésre gondolnom. Hatalmas hangok hallatszanak. De csak a száj okozza ezeket.
Az Ige senkit sem talál szíven. Ártalmatlan lárma az egész, a nagy pátosz, a mélységes gondolatok ellenére.
Szellemi látszatharc - csak a szájjal!
Ahol azonban teljhatalommal szól az Ige, ott valóban „eltalálja" az embereket. Ott már nem ártalmatlan az ügy. Ott valóban „halottak" is vannak, mert meghalnak az óemberek!
Wilhelm Busch

Fejezd be a versenyt

Készítette: Élő Víz

Az 1992-es Barcelonai Olimpiai Játékokon az atlétika történetének egyik leghihetetlenebb jelenete játszódott le. A brit Derek Redmond egész életében arról álmodott, hogy egyszer aranyérmet nyer 400 méteres síkfutásban. Ez az álom elérhető közelségbe került, amint a startpisztoly eldördült a barcelonai elődöntőben.

Élete nagy versenyét futotta, és már látta maga előtt a célvonalat, ahogy a célegyenesbe fordult. Akkor hirtelen éles fájdalom hasított a lábába. Elszakadt jobb térdszalaggal orra bukott.
A Sports Illustrated beszámolt a drámai eseményekről:
Miközben az orvosi segítség közeledett, Redmond nagy kínlódás árán felállt. „Állati ösztön volt" - vallotta később. Ugrálva újra elindult, és egy őrült kísérletet tett, hogy befejezze a versenyt. Ahogy odaért a célegyeneshez, egy nagydarab, pólóba öltözött férfi lejött a lelátóról, félrelökött egy biztonsági őrt, odarohant Redmondhoz, és átkarolta. Jim Redmond volt az, Derek édesapja. „Nem kell ezt csinálnod," mondta síró fiának. „Dehogynem!" - felelte Derek. „Na, jól van akkor," mondta Jim, „együtt befejezzük."
Úgy is tettek. A biztonsági embereket úgy kellett lerázni, miközben a fiú időnként az apa vállára hajtotta fejét. Derek futósávján maradva végigfutották a pályát a csodálkozó tömeg előtt, mely aztán felállt, üvöltött és sírt.
Derek nem aranyéremmel távozott erről a versenyről, de egy olyan édesapa hihetetlen emlékével, aki fia szenvedését látva felkelt a székéről a lelátón, hogy segítsen fiának befejezni a versenyt.
Isten pontosan ezt teszi értünk. Amikor minket fájdalom ér, és küszködünk, hogy befejezzük a versenyt, bízhatunk abban, hogy van egy szerető Atyánk, aki nem hagy bennünket magunkra. Ő otthagyta a mennyei helyét, hogy mellettünk legyen az Ő Fia, Jézus Krisztus személyében. „Én veletek vagyok minden napon" - mondja Jézus - „a világ végezetéig" (Mt 28,20).

Egy lány üzenete az összes Keresztényhez!!!

Készítette: ♥ Szeretem az anyukámat! ♥

EZ CSODÁLATOS, OLVASSÁTOK EL, MEGÉR PÁR PERCET AZ ÉLETEDBŐL!
Egy ausztrál édesanya szívbemarkoló történetét osztotta meg a világgal, amikor arról mesélt, hogyan hozta vissza az életbe halott csecsemőjét, a szerető anyai ölelés erejével.

Olyat már hallottunk, hogy halottnak hitt csecsemő sírt fel a ravatalon. Kate Ogg öt hónappal ezelőtt Sydneyben adott életet ikergyermekeinek, egy kislánynak és egy kisfiúnak, akik koraszülöttként, 27. hétre jöttek világra, mindössze kilencven dekagramm súllyal. A testvérek közül a kislány, Emily teljesen egészséges volt, a fiúcska azonban nem lélegzett. Az orvosok húsz percen keresztül küzdöttek az életéért, mindhiába.

„Az egyik orvos azt kérdezte tőlem, hogy választottunk-e fiúnevet? Jamie-nek neveztük el, feleltem" - nyilatkozta az édesanya egyik ausztrál tv-nek.

Az orvos a betakargatott kisfiúval az anya felé fordult, és közölte vele, hogy már nem tudták megmenteni a kisfiú életét. Átadta a szülőknek az élettelenül fekvő csecsemőt, hogy elbúcsúzhassanak tőle. Ami azonban ezután történt, azt még az orvosok is csodaként emlegetik.

Kate és férje, David könnyeiket nyelve, fájdalomtól meggyötörten összeölelkeztek, és maguk közé vették babájukat.

„Ez volt a legszörnyűbb fájdalom, ami valaha átéltem. Kiszabadítottam Jamie ernyedt kis testét a takaróból, kibontottam a köntösömet, és a mellkasomra tettem, hogy a bőrünk összeérjen.

Daviddel beszélni kezdtünk fiúnkhoz, elmondtuk neki, hogy nagyon szeretjük, és hogy van egy lánytestvére is. Megosztottunk vele mindent, amiben része lett volna, hogy ha életben marad."

Két óra telt el a fájdalmas vallomással és búcsúval, amikor is a kisfiú életjelet kezdett adni. „Jamie zihálni kezdett, levegőért kapkodott, de az orvos felvilágosított minket, hogy ez természetes reflex, semmi több" – magyarázta Kate. „Ekkor azt éreztem, hogy megmozdul, mint aki álmából riad, és egyre szabályosabban veszi a levegőt. Tettem néhány csepp anyatejet az ujjamra, amit szopizni kezdett, a légzése pedig teljesen normálissá vált. Rövidesen kinyitotta szemeit, ami maga volt a csoda, kinyújtotta kezecskéjét, az ujjam után nyúlt és megragadta, miközben a fejét forgatta."

"Időközben visszajött az orvosunk is, aki látva a változásokat, sztetoszkópjával megvizsgálta Jamie szívhangját, majd fejét csóválva egyre csak azt hajtogatta, hogy ő ezt nem hiszi el, nem hiszi el!„

(UM)

Hagin: Út a gyógyuláshoz 1.

Kenneth E. Hagin: Út a gyógyuláshoz 2.

Egy fotográfus élete - Michael Belk

Értem folyt a vér

Ige: Isten választott népéről, a Krisztus népéről.

 „Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a (hús)testben  [születéseteknél fogva] pogányok (nemzetekbeliek) kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a (hús)testen kézzel megcsinált körülmetélkedés.

Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek [közösségétől elkülönítve; jövevényként], és az ígéret szövetségeitől távolvalók [kizárva], reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon;

Most pedig [hogy] a Krisztus Jézusban [éltek] ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által. [vére árán].

Mert Ő a mi békességünk, ki eggyé tette [forrasztotta] mind a két nemzetséget [népet], és lerontotta [eltörölte, érvénytelenítette, ledöntötte; lebontotta saját húsában] a közbevetett [közéjük emelt] választófalat” (Eféz. 2,11-14)

És a továbbiakban az apostol így emlékezteti a Krisztus népét: „Tudjátok, [emlékeztek] hogy [amikor] pogányok voltatok, [még a nemzetekhez tartoztatok] vitetvén, amint vitettetek, [kényszernek engedve mentetek] a néma bálványokhoz. [ellenállhatatlanul vitt és sodort valami benneteket a néma bálványok elé; (úgy hurcoltak titeket a néma bálványokhoz, amint félrevezetőiteknek tetszett)]” (1 Kor. 12,2)

Hogy bálványimádók legyetek, bizony: „Ilyenek voltatok pedig némelyek, [közületek régen] de megmosattatok, [Isten megmosott; megtisztultatok] de megszentelődtetek, [szentek lettetek; megszenteltettetek] de megigazíttattatok [megigazított benneteket; megigazultatok] az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Szelleme által” (1 Kor. 6,11)

Hogy megértsük, és higgyünk, a Szent szellem újra és újra megismétli a kijelentést: „Titeket is, kik hajdan elidegenültek [azelőtt idegenek] és ellenségek valátok [ellenséges gondolkozásúak, (érzületűek) voltatok] gonosz cselekedetekben [tetteitekben] gyönyörködő értelmetek miatt, most mégis megbékéltetett. [most nektek is megszerezte a kiengesztelődést]. Az Ő emberi [halandó] (hús)testében a halál által [árán], hogy mint szenteket, tisztákat [hibátlanokat; kifogástalanokat; szeplőteleneket] és feddhetetleneket [vádtól menteseket] állasson titeket Őnmaga [az Ő színe] elé” (Kol. 1,21-22)

„Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot (világegyetemet), nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket (páráptómá: félre-csúszásaikat, botlás és elhajlásaikat, hibás lépéseiket; mulasztásaikat), és reánk bízta a békéltetésnek igéjét. Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel. Mert azt, aki bűnt (hamartia: céltévesztést) nem ismert, bűnné (hamartia: céltévesztésé) tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne” (2 Kor. 5,19-21)

Beteljesült tehát az ígéret: „Megkeresni hagytam magamat azoktól, akik nem is kérdeztenek; megtaláltattam magamat azokkal, akik nem is kerestenek. Ezt mondám: Ímhol vagyok, ímhol vagyok, a népnek, amely nem nevemről neveztetett” (Ésa. 65,1)

És: „Megteremtem ajkaikon a hálának gyümölcsét. Békesség, békesség (vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás) a messze (távol) és közel valóknak, így szól az Úr; én meggyógyítom őt!” (Ésa. 57,19)

. A Szent Szellem kitöltése után így prédikál Péter apostol a Kornélius házában: „… Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik. Ezt az igét küldte Izráel fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által. Ő a mindenség Ura!” (Csel. 10,34-36)

Így teljesült be a prófécia: „És most így szól az Úr, aki engem anyám méhétől szolgájává alkotott, hogy Jákóbot (jelentése: aki a másik helyére lép) Ő hozzá megtérítsem, és hogy Izráel (jelentése: akiért Isten harcol) hozzá gyűjtessék; hiszen tisztelt vagyok az Úr szemeiben és erősségem az én Istenem! Így szól: Kevés az, hogy nékem szolgám légy, a Jákób nemzetséginek megépítésére és Izráel megszabadultjainak visszahozására: sőt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen!” (Ésa. 49,5-6)

És minden Krisztusban lévő hívőnek szól a próféta által az Úr, ahogy erről bizonyságot tesz Pál apostol Antiókiában, így szólva az ellenálló zsidókhoz:  „Akkor Pál és Barnabás nagy bátorsággal szólva mondának: Szükséges volt, hogy először néktek hirdettessék az Isten igéje; de mivelhogy ti megvetitek azt, és nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre, ímé a pogányokhoz fordulunk. Mert így parancsolta nékünk az Úr: Rendeltelek téged világosságul a pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek széléig” (Csel. 13,46-47)

Az Úr Jézusról – aki a mi békességünk – így hangzik a prófécia: „Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos, Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!” (Ézs. 9,5)

„És Ő a mi békességünk. Ha az Assirus (jelentése: fogoly, megkötözött) eljő a mi földünkre és megtapodja palotáinkat: állatunk ellene hét pásztort és nyolc fejedelmi férfiút. Ezek fegyverrel verik le Asszíriát, kivont karddal Nimród (jelentése: lázadó, ellenálló) országát. Megment, ha Asszíria országunkra támad, és behatol területünkre” (Mik. 5,5-6)

Már Ezékiel prófétán keresztül kijelentette az Úr, hogy hogyan lesz egy néppé az Ő népe: „Szólj nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én fölveszem Izráel fiait a pogányok közül, akik közé mentek, és egybegyűjtöm őket mindenfelől, és beviszem őket az ő földjükre. És egy néppé teszem őket azon a földön, Izráelnek hegyein, és egyetlenegy király lesz mindnyájok királya, és nem lesznek többé két néppé, és ezután nem oszolnak többé két királyságra. És többé meg nem fertéztetik magokat bálványaikkal és utálatosságaikkal és minden bűneikkel; és megtartom őket minden oly lakóhelyüktől, amelyekben vétkeztek, és megtisztítom őket, és lesznek nékem népem, és én leszek nékik Istenük.

És az én szolgám, Dávid lesz a király Őrajtuk, s egy pásztora lesz mindnyájuknak; és az én törvényeim szerint járnak, s parancsolataimat megőrzik és cselekszik. És laknak a földön, melyet adtam vala az én szolgámnak, Jákóbnak, amelyen laktak a ti atyáitok; és laknak azon ők és fiaik és fiaiknak fiai mindörökké, és az én szolgám, Dávid az ő fejedelmük örökké. És szerzek velük békességnek frigyét, örökkévaló frigy lesz ez velük; és elültetem őket és megsokasítom, és helyeztetem az én szenthelyemet közéjük örökké. És lesz az én lakhelyem felettük, és leszek nékik Istenük és ők nékem népem. Akkor megtudják a népek, hogy én vagyok az ÚR, aki megszentelem Izráelt, amikor szentélyem köztük lesz örökre” (Ez. 37,21-28)

Az Úr Jézus így beszél a zsidókhoz, kijelentve a prófécia megvalósulását: „Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor” (Ján. 10,16)

És hogy ki a zsidó, arról így hangzik a kijelentés: De: „… Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem számít, sem a körülmetéletlenség; hanem csak az új teremtés” (Gal. 6,15)

„Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen az; [szemmel láthatóan az] sem nem az a körülmetélés, ami a (hús)testen külsőképpen van [látható]. Hanem az a zsidó, [az számít zsidónak] aki belsőképpen [titkos belsejében] az; és a szívnek Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés. amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van. [jön] (Róm. 2,28, 29)

„Mert mi vagyunk a körülmetélkedés, akik Szellemben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a (hús)testben bizakodunk” (Fil. 3,3)

„Benne vagytok körülmetélve is, de nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem a Krisztus szerinti körülmetéléssel, a bűn testének (szóma és szarx, vagyis a testi természet) levetése által. (Kol. 2,11)

Csak egy jászolban született.

Joyce Meyer: A megbocsátásról

Az Úr Jézus a mi segítőnk!

„Mivel maga (Jézus) is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek” (Zsidók 2:18).

Isten velünk van!

 „Íme a szűz fogan méhében és szül fiat  és annak nevét Immanuelnek nevezik,

ami azt jelenti: Velünk az Isten.” (Máté evangéliuma 1:23)

Nagyszerű prófécia ez, amelyet Máté evangélista Ézsaiás 7:14-ből idéz. Ennek az igének kapcsán leggyakrabban arra gondolunk, hogy Jézusban maga Isten lett emberré. Valóban így történt, mert Mária, aki szűz volt, a Szentlélektől fogant és így szülte meg Jézust, akiben Isten hús-vér emberré lett. Rendkívül bátorító és vigasztaló, hogy így Jézus a saját bőrén érezhette, tapasztalhatta meg, hogy mit jelent embernek lenni. Ezek után azzal a bizonyossággal fordulhatunk hozzá, hogy Ő pontosan tudja, ismeri aggodalmainkat és küzdelmeinket, ugyanakkor az Ő birtokában van a megoldás és a hathatós segítség is. A Zsidókhoz írott levélben így olvashatjuk ezt: „Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek” (Zsidók 2:18).

Ritkán gondolunk azonban arra, hogy a „velünk az Isten” kifejezés nem csak Jézus földre születésének, az Isten emberként való földre jövetelének a csodáját közli. Nem csupán az emberi család tagjaként gondolhatunk rá, hanem úgy is, mint aki a mi oldalunkon áll! Az Immánuel név számomra azt is jelenti, hogy Isten velünk van, és nem ellenünk! (lásd: Róma 8:31). Az evangéliumokban számtalan példáját láthatjuk ennek a „pártfogó” magatartásnak. Jézus mindig azoknak az oldalán állt, akiknek szükségük volt a segítségre (lásd: Márk 2:17). Közösséget vállalt azokkal, akiket kiközösítettek, bántottak, megvetettek, mert az Ő küldetése az volt, hogy egyetlen egyet se engedjen elveszni, aki hittel közelít hozzá (lásd: János 6:37-40).

A pártfogó lelkület mutatkozott meg Jézus munkájának nyomán az alábbi esetekben is (a teljesség igénye nélkül):

A kánai menyegzőn, amikor a vizet borrá változtatta, mert így széppé tette egy ifjú házaspár életének kezdő lépéseit (János 2:1-11)

Amikor hajlandó volt éjszaka Nikodémussal találkozni, hogy bábáskodjon a zsidó főember hitbeli újjászületésének alkalmával (János 3:1-21)

Amikor felvállalta a találkozást és a beszélgetést a samáriai asszonnyal a kútnál, akinek az élete ettől kezdve gyökeresen megváltozott (János 4:1-45)

Vagy amikor a parázna asszonynak kegyelmet hirdetett, bár mindenki ítéletet várt tőle (János 8:1-11)

Amikor meggyógyított betegeket, halottakat támasztott, megvetett emberekkel vállalt asztalközösséget (Lukács 15:2), stb.

Mindezek az esetek arról tanúskodnak, hogy VELÜNK AZ ISTEN!

Talán időnként te is úgy érzed, hogy egyedül maradtál, nincs embered, aki segíthetne rajtad, vagy túl gyengének érzed magad az élet harcaiban, küzdelmeiben. Ne feled: Isten veled van! Jézus Krisztus azért lett emberré, hogy testközelből megtapasztalhatóvá tegye számunkra Isten végtelen szeretetét és kegyelmét. Ha bűnbánattal keresed Őt, biztos lehetsz benne, hogy meghallja kérésedet és segítségedre siet. Jézus, most az Atya jobbján ül és minden eszköz és hatalom a birtokában van ahhoz, hogy összeg gondodon segíteni tudjon (lásd: Zsidók 4:14-16).

Keresd Őt hittel (Zsidók 11:6; Jakab 1:6) és meg fogod tapasztalni, hogy ISTEN VELED VAN!

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/03/isten-velunk-van.html

Lelki önfegyelem: küzdelem a figyelemelterelés ellen

"Ha figyelmesen hallgatsz a bölcsességre, és szívből törekszel értelemre, bizony, ha bölcsességért kiáltasz, és hangosan kéred az értelmet, ha úgy keresed azt, mint az ezüstöt, és úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket, akkor megérted, mi az ÚR félelme, és rájössz, mi az istenismeret." (Péld 2,2-5) 

Eddig már szóltunk az önfegyelem problémájáról és a lelkileg száraz időszakok problémájáról. Ha ez a két probléma nem zavar a csendességre szánt idődben, akkor az ördög valószínűleg a figyelemelterelés erejét fogja alkalmazni veled szemben.

Ezt úgy is hívom, "az ész csatája". Próbálsz koncentrálni az imádkozásra, Isten szavának tanulmányozására, de elméd elkalandozik. Olyan ez, mint egy lelki értelemben vett figyelemzavar. Mikor ez történik, könnyen lehajtjuk fejünket, becsukjuk szemünket és hátradőlünk aludni.

Vagy, felveheted a harcot az "ész csatájában" a következőképpen:
Sétálj egyet. Észrevetted már, hogy Jézus gyakran tanított miközben sétált vagy evett? Nehéz elaludni séta és evés közben!

Tarts a közelben egy jegyzettömböt. Csak írd le, bármilyen zavaró gondolat eszedbe jut, mert így megfeledkezhetsz róla, mivel egy listára kerül, amivel majd később foglalkozhatsz. Nincs abban semmi rossz, ha elkalandozik a figyelmünk a csendességre szánt időnkben. Ez természetes. De szükség van egy tervre, ha ez bekövetkezik.

Beszéljetek róla:
Ne várj holnapig, mit tehetsz már most, hogy minimalizáld a figyelem elterelő momentumokat, amikel szembekerülhetsz?

Vedd figyelembe, hogy a figyelemelterelés elleni küzdelem egyben a sátán elleni küzdelem is, aki kétségbeesetten próbál rávenni, hogy ne figyelj Istenre. Fogd ezt fel egy személyes csataként és határozd el, hogy nem hagyod, hogy a sátán vegye át az irányítást gondolataid felett.

(Daily Hope by Rick Warren, 2012.február 10)

http://napiremeny.blog.hu/2012/02/17/lelki_onfegyelem_kuzdelem_a_figyelemeltereles_ellen

Imádság:

Úr Jézus Krisztus!

Úrnak mondalak, Úrnak nevezlek.

De mégis olyan sokszor szabadítom fel magamat

a Te hatalmad alól.

Aztán megbánom. Mindig megbánom.

Utólag.

Pedig ha nem Te vagy az Úr az életemben,

ebben az országban, az egész teremtett világon,

akkor minden relatívvá, viszonylagossá válik.

Akkor minden értékét veszti.

Úr Jézus Krisztus! Uram! Szabadítóm!

Kérlek, ments meg nélküled-való önmagamtól!

… hogy szabad legyek. Szabad:

a Te hatalmadba odaszánni az életem.

Szabad: Téged tekinteni Úrnak, egyedüli Úrnak az életemben.

Hogy kesergő lemondás helyett, örömteli reménységgé váljon az imádságom:

„Legyen meg a Te akaratod!”

Ámen

(Hajdú Zoltán Levente)