Kováts György: ÍGÉRET – 5.

Zsolt 33,18-19. Ámde az Úr szemmel tartja az Őt félőket, az Ő kegyelmében bízókat, hogy KIMENTSE LELKÜKET A HALÁLBÓL, és az éhségben [is] eltartsa őket.

„Kimentse („nácal”) lelküket („nefes”) a halálból („mávet”).”

1./ Kimenti („nácal” – héber.)

a./ Ezt láttuk, milyen hatalmas, milyen vad, milyen meg nem alkuvó harcba került ez az Úr Jézus Krisztusnak, saját vére árán, kimentett a halálból. Az ördög hatalma alól. Kiszabadított, és áthelyezett az Isten országába.

b./ Megmentésed harcban ment végbe. A harc – Isten országában – természetes velejárója az Isten akaratának. Ellene állsz az ördögnek, elfut tőled, megharcolod a hit szép harcát, nem test és vér ellen van tusakodásod (agóniáig elmenő harcod), hanem gonosz szellemi erők ellen, akik becsapással, a körülmények és helyzetek alakításával, egészségügyi és anyagi támadásokkal, megfélemlítéssel, depresszióval, lehetetlenné tétellel próbálnak támadni. Mindazzal, ami akadályozhat téged abban, hogy kibontakozhasson életedben Isten legjobb terve.

c./ A te Urad akarata az volt, hogy az Övé legyél, szabad a gonosz hatalma alól, a bűn alól, a halál erejétől. Ezért kimentett. Egyszer s mindenkorra.

d./ Megtette és megteszi, ahányszor még szükség van rá. Újra és újra kiment. Amikor megragad téged, (Zsolt 116.), körülvesz, elnyom, félelembe ejt, megbénít, reménytelenné tesz – ismét jön a szabadítás. Igéjéből, Szent Szelleme közvetlen beavatkozásával, az angyali hadsereg akciója útján, testvéreid imádságára, a menny egy hirtelen fordulatával: jön a szabadítás. A te Urad: Szabadító. Ő mindig – MINDIG – meg akar szabadítani téged. És meg is fog, ha ragaszkodsz Hozzá teljes szívedből. (Zsolt 91,14-15.)

2./ Lelkedet („nefes” – emberi lélek, érzelmi, értelmi, jellemedhez kapcsolódó, tudatos, dönteni képes, emberi lelked, pszichéd. Jelenti az „életedet” is.)

a./ Az örökkévalóságra is úgy ment meg téged, hogy TE MAGAD leszel ott Vele.

1.- Téged akar. Személyiségeddel együtt. Ahogy te élsz, amit benned megalkotott. Akarja.

2.- Természetesen átformál, és mindent, ami bűnből van, ami nem illik a mennyhez, Őhozzá, azt kitisztítja. Ez természetes.

3.- És te, ha szereted az Urat, ugyanezt akarod. A szeretet miatt nem tudsz te sem mást elképzelni, mint, hogy rendet tesz benned.

b./ Az újjászületésben te magad születsz újonnan. Az Úr Jézus Krisztus élete költözik be hozzád, és a te elmédet újítja meg a megelevenítő Szent Szellem, s amit eddig éltél, amilyenné eddig formálódtál, az lesz egy új, szent módon az Úré. Megszentel, átformál, TÉGED, MAGADAT. Ezt azért mondom, hogy lásd: a lelkednek – érzelmi, értelmi, gondolati, jellemedet jelentő, akaratodat formáló tudatos énednek – van jelentősége! Az Úr szereti, megbecsüli, tiszteli, és élteti azt. Életet ad lelkednek, megeleveníti, élettel tölti meg, saját életével, gondolkodásával hatja át, formálja át.

c./ Ne nézd le a lelkedet. Vannak – sajnos – olyan tanítások, amik uniformizálnák a keresztényeket, semmibe véve az egyedi lelküket, azt, ami CSAK RÁD JELLEMZŐ, az egyéniségedet. De az Úr nem teszi ezt. És nem tanít arra, hogy értéktelen vagy, csak sorszám, tömegcikk, dicsőítő-sorozattermék… NEM! Ő szeret téged, saját magadat, és megbecsül. Neki fontosak a te gondolataid, és az, amit te tudsz tenni. Nem nézi le. Lehet, hogy a bűn megrontott sok mindent, lehet, hogy ha nem tértél volna meg, elvesztél volna, egész személyiségeddel, értékes egyéniségeddel együtt – de mivel fontos voltál Neki, odaadta érted az életét, hogy élhess, és kibontakozhasson benned az új teremtés, ami megfelelő válasz a bűn leromboló munkájára!

„Ámde az Úr szemmel tartja az Őt félőket, az Ő kegyelmében bízókat, hogy kimentse („nácal”) lelküket („nefes”) a halálból („mávet”).”

d./ Ő ki akarja menteni lelkedet – életedet, személyiségedet, egyéniségedet, gondolkodásodat, érzelemvilágodat, emlékezési rendszeredet, döntéshozatali rendszeredet, jellemedet – a halálból. Ki akarja menteni, és ha engeded, ki is menti.

1.- Az örök kárhozatból kimentette Jézus Krisztus kereszthalála, és megtérésed által, amiben elfogadtad, amit a Megváltó érted megtett.

2.- A mostani halál-helyzetekből is ki akar menteni téged, újra és újra. Szemmel tart, mert féled Őt, és bízol az Ő csodálatos jóságosságában, türelmében és szeretetében, amivel újra és újra lehetőséget ad neked, és megment, kiemel, körülvesz, bíztat, felépít és továbblendít. Ki is fog szabadítani téged.

3.- Sok halál-helyzet támad a lelkedre – életedre. Az anyagi, a robot, a kilátástalannak tűnő élethelyzet, a reménytelen kapcsolatok, a megoldás nélküli konfliktushelyzetek. Ezek mind elsivárosítani, lerombolni, megbénítani, elpusztítani akarják lelkedet. Érzéseidet, gondolkodásodat, és döntéseidet. De a te Urad igenis IGÉNYT TART rád, lelkedre is, hozzáállásodra, döntéseidre, szavaidra, gondolataidra. Igényt tart, és ezért MEGMENT. Kiszabadít.

e./ Kiket tud kiszabadítani? Kinek a lelkét tudja megmenteni?

1.- Azokat, akik FÉLIK Őt – Hozzá igazítják döntéseiket, keresik, kutatják, mi az Úr akarata, és ha valamiben elbuktak (valami nem sikerült), azzal is Őt keresik meg, mielőbb, és bocsánatot kérnek. Ezek azok, akik Őt félik. Hozzá igazítják életüket. Neki akarnak „tetszeni”. Őt tartják szemük előtt. Viselkedésükben a Megváltó jelleme köszön vissza. Fel lehet ismerni Őt – róluk. (Zsolt 34,12-15.)

2.- Azokat, akik az Ő kegyelmében BÍZNAK. Más szóval: Rábízzák magukat. Teljesen Rá mernek hagyatkozni. Miért? Mert megismerték, és elhitték – vagy fordítva: elhitték, és megismerték – hogy Ő JÓSÁGOS. SZERETETTELI, MINDENHATÓ, AKI NEM HAGY ELVESZNI TÉGED. Aki ezt felismerte, aki ilyennek ismerte meg a Megváltót, az MEGBÍZIK Benne. Akkor tudsz BÍZNI A TE URADBAN, ha megismerted Őt. Honnan ismered meg Őt? Az Isten Igéjéből. Minden nap, minden héten, újra és újra keresed Őt, és meg akarod ismerni Őt. Akkor megismered. S ha megismerted – bízni fogsz Benne. Feltámad benned a hit, a mélységes bizalom, és odaveted magad karjaiba. S Ő megszabadít. Kiszabadítja lelkedet a halálból! Újra és újra. Ahányszor rád támad.

3./ A halálból („mávet”).

a./ Kiszabadítja lelkedet a halálból – a pokolból, az ördög világából. Nem hagy elveszve maradni. Megment – újjászül, új életet ad. „Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja, és hisz Annak, aki engem elbocsátott, örök élete VAN, és NEM MEGY a kárhozatra (halálos ítéletre), hanem ÁTMENT a halálból az életre (már nem tartozik az ördög hatalma alá, hanem bekerült az Isten országába).

b./ Kiszabadítja lelkedet – életedet – a halálos betegségből, a csapásból, ami azért támadt rád, hogy elvegye életedet, életkedvedet, életlehetőségeidet. Kiszabadítja lelkedet – életedet – a pusztulásból, a romlásból, a leépülésből, a kilátástalanságból. Ez mind a „mávet” jelentéséhez tartozik. S vajon van-e valami alapja annak, hogy ezt elvegyük ebből az Igéből? Hogy „csak” az „örök kárhozat és örök élet” értelmében értsük ezt? Az Ige minden értelemben beszél a halálról – és megígéri, hogy kiszabadítja lelkedet a halálból, ha féled Őt, és bízol az Ő kegyelmében (jóságosságában és hűséges szeretetében).

Jeanne

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

A kislányt Jeanne- nak hívták. Tíz éves volt és félvér, egy francia prémkereskedő és egy keresztény indián asszony törvényes gyermeke. Immár árva. Édesanyja röviddel a szülés után meghalt.

Édesapja nevelte határozott következetességgel és nagy szeretettel. A férfi soha többet nem nősült meg. Veszélyes élet volt az övé. Nem talált olyan nőt, aki felvállalta volna egy árvával együtt. Túl nagy felelősség volt az ellenségektől és vadállatoktól hemzsegő puszta közepén. Jeanne gyermekkora hamar véget ért. Hat éves korától besegített a háztartásba. Nemsokára teljesen ő viselt gondot rá. Mégsem panaszkodott. Főzni nagyon szeretett. Varrni is. Minden házimunkát művészetnek tartott, még a takarítást is. Ezért tudta élvezni. Apja olvasni, írni is megtanította. Naponta forgatta a Bibliát. Igaz, nem sokat értett belőle. De azzal tisztában volt, hogy a környező csodálatos és vad természet egy művészi alkotás, egy mestermű. Nyilván egy ilyen rendkívüli alkotásnak a leghatalmasabb személy az alkotója. Jeanne minden teremtményt és földrajzi képződményt nagyon egyedinek, mégis jellegzetesnek talált. Tudta, hogy itt a Földön minden múlandó. Az emberi élet része a halál is. Sok ilyen esetet látott. Fagy, háború, nyomor, betegség, emberi ostobaság és kegyetlenség szedték áldozataikat a messzi északon. A tisztes öregkort ott nem ismerték. Jeanne ebbe nőtt bele. Édesapja halála azonban nagyon megviselte. Igazán egyedül maradt. Fehér rokonai messze éltek, Európában. Nem is tudtak róla. Édesapja Franciaországban egy nemesi család tagjaként a hugenottákhoz tartozott. Az üldöztetés elől jött Amerikába, hitéért lemondva rangjáról és az azzal járó összes előjogról és vagyonról. Felvállalta a közrendűség kemény sorsát. Prédikált az indiánok között és megnyerte az egyik törzs főnökét Krisztusnak. Vele együtt megtért a törzs fele. A többi indián azonban ragaszkodott pogány vallásához és elköltözött a főnök falujából. Ide tartozott Jenne anyjának, Julianne-nek rokonsága is. A kislányt apja halála után elvitte nagynénje. A törzs szokásai szerint az árva rokonai családjának tulajdona, cselédje volt. Különösen igaz volt ez a megvetett félvérekre. Anyja nővére tartotta is magát ehhez. Kegyetlenül bánt vele. Egész nap keményen dolgoztatta. Ez még nem volt baj, hisz Jeanne kis gyerek kora óta egyedül viselte apja háztartásának terhét. Hanem a verések… A nagynéni dühében még a Bibliát is elégette, annyira gyűlölte a kereszténységet. A gyáva ember vallásának tartotta, Jézust pedig gyengének. Jeanne sokszor nem kapott enni. Ha a nagynéni elégedetlen volt a munkájával, akkor éheztette. Ha mégis adott neki enni, akkor abból, amit a kutyáknak és a malacoknak löktek oda. A néni két nagy fia sem volt irgalmasabb hozzá. Ha szerét tehették, kegyetlenkedtek vele, kínozták, basáskodtak rajta, otromba tréfákkal szórakoztatva magukat és barátaikat. Jeanne rongyokban járt, télvíz idején lyukas, kinőtt mokaszinban. Unokatestvérei lusták, részegesek voltak. Ha megtehették, a férfimunkák java részét is vele végeztették el. Egyszer azonban egyikőjük egy asszonnyal tért haza.

- Öltözz, te béka! – rántotta fel az éjszaka közepén a földön heverő rongyokról Jeanne-t. – Mától kezdve nincs rád szükségünk! Nem zabáltatunk többé! Menj, amerre látsz! Keresd meg az apád rokonságát vagy dögölj meg! Bánom is én. Itt nem maradhatsz többet!
Jeanne-nak nem sok ideje volt arra, hogy szedelőzködjön. Útravaló nélkül kidobták a téli éjszaka közepén a prérire. Először, mint minden nap, hálákat adva az Úrnak, imádkozott nagynénje családjának megtéréséért. Aztán tanácsot kért Istentől, mit tegyen. Hamar megérlelődött szívében az elhatározás, hogy elmegy a városba. Nagy békessége volt efelől. Feltekintett a csillagokra és betájolta a nyugati irányt. Nem sokszor járt a fehérek falujában, de a gyülekezeti házban tartott istentiszteletekre elég jól emlékezett. Ott mindenki ismerte és tisztelte az édesapját. Senki sem firtatta rajta a származását. Mindig szeretet vette körül. Vágyódott a gyülekezetbe. Elindult. Hevenyészett ruhácskája kezdetben még tartotta valahogy teste melegét, de aztán fokozatosan átadta helyét a préri csontig hatoló hidegének. Jeanne ujjai úgy fájtak, hogy ordítani tudott volna. Könnyei folytak a maró fagytól. Végtagjai egyre inkább elgémberedtek. Nem akartak engedelmeskedni. Fogait összeszorítva, makacsul vonult előre a város felé a metsző pusztai szélben. Hirtelen elfáradt. Kétségbeesett.

-Istenem, hol vagy? Segíts! – kulcsolta össze fagyott ujjait dacolva a végtelen fájdalommal, amit ez a mozdulat okozott neki.

Ekkor körülnézett. Döbbenten vette észre, hogy vadállatok szállingóznak egy irányba a város felé, mintha hívná őket valaki. Mintha összebeszéltek volna. Az éjszaka világosabbnak tűnt. Még a hó is világított. A vadak nem bántották Jeanne-t sőt utat tapostak előtte a térdig érő hóban! Hang nélkül vonultak. A kislány félelem nélkül követte őket. Nem gondolt semmi másra csak arra, hogy elérje a várost. Tudta, hogy ott várnak rá. Hajnalban feltűntek a fehér emberek házainak körvonalai a szemhatáron. Az állatok megálltak és mintha búcsúznának biccentettek Jeanne felé, amint elment köztük. A lány odaért a város határához. Végigbotladozott a hevenyészett, egyemeletes faházakkal határolt főutcán. Még egy lélek sem mutatkozott kint. Minden csendes volt. Egyszer csak megpillantott valami ismerős dolgot. A kereszt volt az egy magas ház tetején! Utolsó erejét összeszedve sántikált a templomajtó felé. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire odaért. Nem gondolkodott, lenyomta a kilincset. Isten háza mindenki előtt nyitva volt a nap minden órájában, befogadva az idegeneket, menekülteket, átutazókat nemre, korra, származásra való tekintet nélkül. Jeanne beesett az ajtón. Nagyon szomjas volt. A falon egy kő tálban megpillantotta a vizet. Még sohasem látott szenteltvíztartót. Inni akart. Föléje hajolt és belenézett. Szívét a szeretet és a hála melegsége öntötte el. Könnyei eleredtek. Tudta, hogy megmenekült. A halovány gyertyafénynél Jézus arca nézett vissza rá a víztükörből.

Mi árt?

Készítette: Keresztény szépségportál

Nem az árt nekünk igazán, ami történik velünk, hanem inkább az, hogy hogyan látjuk, és kezeljük a helyzetet.

Bob Gass
www.keresztenyszepsegportal.hu

Szövetséges

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház

És hozzá járula Ábrahám és monda: Avagy elveszted-é az igazat is a gonosszal egybe? Talán van ötven igaz abban a városban, avagy elveszted-é, és nem kedvezel-é a helynek az ötven igazért, akik abban vannak? Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonosszal, és úgy járjon az igaz, mint a gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot? (1MÓZES 18,23–25.)

Isten addig nem akarta elpusztítani Szodomát és Gomorát, amíg meg nem beszélte Ábrahámmal, az Ő vérszövetségi barátjával! Ábrahám imája az 1Mózes 18-ban az egyik legsokatmondóbb és legtöbb világosságot adó ima az Ószövetségben. Ábrahám elfoglalta a helyét abban a szövetségben, amelyet Isten kötött vele — ez az ó szövetség, az ó testamentum volt. A szövetségen keresztül, Ábrahám olyan jogokat és kiváltságokat kapott, amelyekről kevés fogalmunk van. Az Ábrahám által nem sokkal azelőtt megpecsételt szövetség Jehova-Istennel, adta meg Ábrahám törvényes helyzetét Isten előtt. Ebből következőleg, hallhatjuk, milyen nyíltan beszél Ábrahám, amint közbenjár Szodomáért és Gomoráért: “Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-e igazságot?”
Megvallás: Nekem szövetségem van Istennel, az új szövetség. Nekem szövetségi jogaim és kiváltságaim vannak, én megállok Isten előtt, közösségben járok Istennel. Használom szövetségi jogaimat és kiváltságaimat az imában. Egyesítem erőmet az én Atyámmal, hogy véghezvigyem az Ő akaratát és tervét itt a földön.

Kenneth E. Hagin - Hitünk tápláléka napi adagokban Tavasz

KI SZÍVÉT OSZTJA SZÉT

Ige: Az Úr Jézus eljött beteljesíteni ezt az igét is:

 „Mert így szól az én Uram, az Úr: Ímé, én magam keresem meg (juhaimat), és nyájamat, és magam tudakozódom utána (és én viselem gondjukat)”

Ezékielen keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy ki Ő, aki elmegy az egyetlen eltévelyített juhot is megkeresni: „Mert így szól az én Uram, az Úr (JHVH: Jahve): Ímé, én magam keresem meg (juhaimat), és nyájamat, és magam tudakozódom utána (és én viselem gondjukat).

Miképpen a pásztor tudakozódik nyája után, (és gondját viseli a nyájnak) amely napon ott áll elszéledt juhai között (amelyek szét voltak szóródva); így tudakozódom nyájam után, (és úgy viselem gondját juhaimnak) és kiszabadítom őket minden helyről, ahova szétszóródtak a felhőnek és borúnak napján.

Az elveszettet megkeresem, s az elűzöttet visszahozom, (és eltévedtet visszaterelem) s a megtöröttet (a sérültet) kötözgetem, s a beteget (és a gyengét) erősítem; és a kövérre és az erősre vigyázok, és legeltetem őket úgy, mint illik (és ahogy kell)” (Ezék. 34,11-12.16)

 Az Úr Jézus – aki a jó Pásztor – kijelentése:  „Mikor pedig látta vala (az Úr Jézus) a sokaságot [a tömeget], könyörületességre indult rajtuk [és megszánta őket; megesett rajtuk a szíve], mert el voltak gyötörve és szétszórva [és elesettek, fáradtak és elhagyatottak, elcsigázottak és kimerültek voltak], mint a pásztor nélkül való juhok.

Akkor monda az ő tanítványainak: Az aratni való sok, de a munkás kevés.

Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába” (Mát. 9,36-38)

Mert a jó Pásztor oyan, mint az a gazda, aki nem hagyja elveszni a saját juhait: „Ő pedig ezt a példázatot beszélé nékik, mondván: Melyik ember az közületek, akinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszít, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt? És ha megtalálta, felveti az ő vállára, örülvén. És haza menvén, egybehívja barátait és szomszédjait, mondván nékik: Örvendezzetek (és örüljetek) én velem, mert megtaláltam az én juhomat, amely elveszett vala. Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogysem kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége megtérésre” (Luk. 15,3-7)

És így folytatja az Úr Jézus: „Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét (vagyis életét), hanem hogy megtartsa, (és megmentse)….” (Luk. 9,56)

Választott nép

Az Úr ígérete az Ő rendelkezései megtartóinak

„Tartsd meg tehát azokat a parancsolatokat, rendelkezéseket és döntéseket, amelyeket én parancsolok ma neked, és teljesítsd azokat!

Ha tehát hallgattok ezekre a döntésekre, ha megtartjátok és teljesítitek azokat, akkor az ÚR, a te Istened is hűségesen megtartja a szövetséget, amelyet esküvel fogadott meg atyáidnak.

Szeretni fog, megáld és megsokasít téged, megáldja méhed gyümölcsét és termőfölded gyümölcsét, gabonádat, mustodat és olajodat, marháid ellését és juhaid szaporulatát azon a földön, amelyről esküvel ígérte atyáidnak, hogy neked adja.

Áldottabb leszel minden népnél, nem lesz közötted magtalan férfi és nő, sem állataid között meddő (5Móz. 7,11-14)

Imádság:

Uram, köszönöm, hogy ezt a mai napot is veled kezdhetem el!

Köszönöm, hogy úgy kapaszkodhatom bele a Te kegyelmes szeretetedbe,

hogy emberi gyengeségeim ellenére mégis bátran és bizalommal indulhatok

mindennapi tennivalóimra.

 

Kérlek, maradj velem, erősíts szüntelen jelenléteddel engem!

Hogy a Te szavad világos, útmutató igazsága vezessen minden lépésemben.

Ámen

(Hajdú Zoltán Levente)

A nap gondolata: A bűnről

A bűn elkövetése után nem az imádság az első teendő, hanem a töredelmes bűnbánat.

Isten végtelen türelme

Azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik majd hisznek benne, és így az örök életre jutnak. (1Tim 1:16)

Pál apostolt mélyen érintette, hogy ő, aki a „másik oldalon” volt korábban, vagyis Krisztus nélkül élt, sőt üldözte Krisztus tanítványait, egyszer csak a Vele való találkozás után az „innenső oldalon” találta magát. Ez hatalmas csoda. A meggyőződéses Krisztus-ellenes ember Krisztus elkötelezett, odaszánt életű szolgája lett. Ebben egyrészt Jézus türelmét látta meg, másrészt azt, hogy az ő példája bizonyságtétel Isten kegyelmére, hatalmára és szeretetére egyaránt.

Ismerünk embereket, akik jelenleg nagyon a „másik oldalon” vannak? Nem kell róluk lemondani, nem reménytelen esetek ők sem. Isten előtt ugyanis nincs lehetetlen. Lehet, hogy ezt éppen a te megtérésed is alátámasztja, de azért, hogy ez másokkal is megtörténhessen, imádkoznunk szükséges… 

Isten szeret téged!

„Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya..." (1János 3:1)

Isten mindent tud rólad, amit tudni lehet, beleértve a múltadat, a jelenedet és a jövődet. Nem téveszt szem elől semmit. Tudja a nevedet: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézsaiás 43:1). Tudja a lakcímedet is: „Tudom, hol van a lakóhelyed…” (Jelenések 2:13). De most jön a legcsodálatosabb rész: mindent tud rólad – mégis szeret! Nem mondja, hogy: „szeretlek, ha…”. Isten szívében nincsenek „ha…” mondatok. Irántad való szeretete már létezett, mielőtt megszülettél, és meglesz akkor is, ha már eltávozol ebből az életből. „…milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk.” (1János 3:1)

Azt jelenti ez, hogy Isten nem bánja, bármit is mondunk vagy teszünk?

Nem, a feltétel nélküli szeretet nem érdektelenséget jelent. Időnként összetévesztjük a feltétel nélküli szeretetet a feltétel nélküli beleegyezéssel, helyesléssel. Isten nem hagyja jóvá az árulást, az önzést, a büszkeséget, a becstelenséget, a kéjvágyat, a sértődést, neheztelést vagy a bűn bármilyen más formáját. Ezek a dolgok ellentétesek a szeretettel, amit Isten bele akar plántálni szívünkbe. Isten feltétel nélküli szeretete csupán azt jelenti, hogy ő továbbra is szeret minket, még akkor is, ha mi elszúrjuk a dolgokat; hogy vár ránk, mint ahogy az apa várt a tékozló fiúra.

Nagyon fontos ragaszkodnunk ehhez az igazsághoz, hogy Isten sosem szűnik meg szeretni minket, még ha elszomorkodik is amiatt, amit teszünk.

 „Miért olyan fontos ez?” – kérdezed. Mert Isten szeretete az a mágnes, ami mindig visszavonz minket Hozzá.

www.maiige.hu

Elhalt bennem a régi világ (Hit Gyülekezete)

Albert Einstein: A relativitásról

“Tartsd a kezed egy percig a forró kályhán, meglátod, egy órának fogod érezni. Beszélgess egy csinos nővel egy órát, mintha csak egy perc lenne. Na, ez a relativitás.” (Albert Einstein)

Abraham Lincoln: A boldogságról

“A legtöbb ember körülbelül annyira boldog, amennyire boldog akar lenni.”

Nyakkendő és kendő

Két prédikátor beszélget. Az egyik öltönyben, a másik csak úgy lazán...

- Áldjon meg az Úr Jézus, drága testvérem!

- Szia!

- Szia??? Miféle köszöntés ez?

- Hát, a testvérek minden családban így köszönnek egymásnak, nem?

- És hogy nézel ki? Miért nem tiszteled meg Istent az öltözeteddel? Nem a diszkóban vagy!

- De nem is a színházban! Minek ez a színészkedés?

- Egy prédikátornak illik öltönybe öltözködnie!

- Hmm. Emlékszem egy fiatalemberre. Teveszőr ruhát hordott. Az egyik legsikeresebb prédikátor volt. Csak éppen egy öltönyös ember végzett vele.

- Mire akarsz ezzel célozni?

- A fügefaleveledre.

- Mire?

- Arra, hogy te a nyakkendőddel igyekszel eltakarni és kompenzálni alkalmatlanságodat. Látom, izzadsz. Kicsit tán szorosra sikeredett.

- Hagyd, jó az úgy.

- Annyi ilyen prédikátor van. Csak valaki mutasson nekem egyetlen helyet az Igében öltönyös tanítókról.

- Sámuel édesanyja palástot készített neki évente.

- Amíg gyerek volt. De miután elérkezett a hit, nem vagyunk többé a törvény gyámsága alatt.

- A ruha ahhoz kell, hogy ne botránkoztassam meg az embereket, és hogy tekintélyem legyen.

- Ez nem tekintély, hanem a varázslás bűne, barátom.

- Varázslás?

- Varázslás az, amikor magadat feljebb teszed másoknál és uralmat gyakorolsz felettük akaratuk megkerülésével. Ezzel a ruháddal hatást gyakorolsz emberekre tudtukon kívül. Ez nem a szeretet útja.

- Tudod, amikor így prédikálok, az emberek sokkal könnyebben meghallgatnak.

- A szeretettel sokkal könnyebb megfogni őket. Tudom, ahhoz a Szentlélek gyümölcse is kellene.

- Nekem működnek a csodatevő erő ajándékai.

- Tényleg kész csoda, hogy meghallgatnak! Az Úrnak még mikrofonja sem volt:)

- Jó, de Jézusnak volt mennyei tekintélye! Csodákat tett...

- Jézusnak volt tekintélye, de nem volt öltönye, különleges "prédikátori ruhája", hanem az emberek közé ment és megszánta őket. Ő azonosult velük, nem tekintette magát különbnek.

- Ezt meg honnan veszed?

- Szerinted Júdásnak miért kellett Jézust csókkal megjelölnie? Nem lett volna elég, ha rámutat a katonáknak: "Ott van: az öltönyös az a prédikátor!"

- De Istennek akkor is meg kell adni a tiszteletet!

- Képmutató! Sohasem olvastad Józsua főpap esetét a Zakariás könyvében, amikor a szellemvilágban Isten adott rá fehér ruhát, meg a papi süveget, az üdvösség sisakját míg a sátán vádolta őt?

- És?

- A tiszteletet nem az emberek adják Istennek, hanem Isten teszi őket elfogadhatóvá!

- Ez nonszensz! Nekem is tennem kell valamit! Te bűnre és tiszteletlenségre tanítod az embereket!

- Te most vádolsz engem, de Isten elfogadja az Ő szolgáit, ahogy vannak. Kegyelemből.

- De a kegyelemmel nem lehet visszaélni!

- Nem élek vissza a kegyelemmel, hanem megélem, te pedig gyalázol engem. Az emberek azt nézik, ami a szemük előtt van: mi milyen ruhát hordunk, Isten meg azt, mi van a szívünkben és hogy Ő milyen ruhát adott nekünk.

- Utcai profán ruhát?

- Bárányból készült bőrszerkót!

- Miről beszélsz?

- Ádámnak tökéletesen megfelelt Isten szempontjából az a ruha, mely elfedezte lázadásának vétkét. És ez tökéletesen egyezik az újszövetség alapelvével: vetkőzzük le a régi embert és öltözzük fel az Úr Jézus Krisztust.

- Tehát nem járhatsz bűnben, legyél illedelmesen felöltözve.

- Balgatag! Nem járhatok a régi természetem szerint a test erejében, a külső látszatban bízva. Sohasem olvastál Mózesről? Kijött a fáraó pompájából, a bűn ideig-óráig való élvezetéből és népével azonosulva pásztori ruhát hordott és azonosult szegénységükkel és szenvedéseikkel.

- Mózes?

- Igen! Tudod, ki volt ő?

- Kedvenc példaképem! Izrael nagy csodatevő vezetője!

- Helytelenül látod. Erénye abban állt, hogy a világ legalázatosabb embere volt. Persze az Úr negyven évet foglalkozott vele!

- De ha úgy öltözködöm, mint te, mit fognak szólni a gyülekezeti elöljárók?

- Képmutató! Az Úr épp erről beszélt: "Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek díszes köntösben járni, és szívesen veszik a köszöntéseket a tereken; szeretik a főhelyeket a zsinagógákban és az asztalfőn ülni a lakomákon."

- De az embereknek meg kell adni a tiszteletet!

- Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az Atyától van, nem keresitek?

- Hinni? Én hiszek Istenben.

- Teológián és pulpitus mögött nem lehet hitet tanulni.

- Ezt meg hogy érted? Elolvasom, felkészülök és megértem.

- Ez nem ilyen egyszerű. Emlékszel, a tanítványok egyszer kérték az Urat, növelje a hitüket.

- Igen, és...?

- A Mester egy történettel növelte a hitüket. Egy szolgáról beszélt, aki, miután hazajött a mezőről fáradtan, az urának előbb még ki kellett adnia a vacsorát, és csak miután megette, ülhetett le ő is és evett. Az ura meg se köszönte neki, teljesen természetesnek vette.

- És? Mi a tanulság?

- Ha én Isten szolgája vagyok, teljesen természetes, hogy nem várok köszönetet, se elismerést emberektől. A hitem azért nő, mert a mennyei Bírótól várom az elismerést, amikor munkámat aranynak, ezüstnek és drágakőnek fogja nyilvánítani. Mert tudod, a legnagyobb kincs Isten országában az... De várjunk csak! Most látom, beleléptél a sárba azzal a szép cipőddel. De sebaj, ha megengeded, van nálam cipőkrém...

- ?

- Prédikátorok és pásztorok számára szoktam magamnál hordani. :-) És itt van a kendőm. Várj, míg...

- Miért kötöd körül magadat? ...  Ó, Jézus, Te vagy az?

- :-)

- Ó, Uram, bocsáss meg, kérlek, bocsáss meg! Én bűnös ember vagyok!

- Már megbocsátottam neked 2000 éve. Menj el, és tanuld meg, irgalmasságot kívánok és nem áldozatokat. Isten ismeretét és nem égőáldozatokat.

- Ó, azt hiszem, ezekre a díszletekre nem lesz többé szükségem. Bárcsak gyermeki módon tudnék hinni...

- Ne vádold magad. Örök szeretettel szeretlek téged. Azért vontalak Magamhoz hűségesen.

- Kárnak és szemétnek ítélem ezt a sok göncöt, az én Uram ismeretének páratlan gazdagságáért!

- Látom, Pál, kezded érteni. :-) Menj, és öltözd fel a szívedre a kegyelmet és azt, hogy én megtartlak téged. Mert az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív.

Tudjátok, hogy a népek fejedelmei uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk. De közöttetek ne így legyen: hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok. Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. Máté 20:25-28

Ha az Úrnak akarsz megfelelni és nem embereknek, nyugodt lesz az életed.

http://nyugodtleszazeleted.blogspot.hu/2011/04/nyakkendo-es-kendo.html

Prófétai üzenet a 2013-as évre 1-ső rész

"Isten jött a táborba, ilyen még nem volt sohasem!"

I.Sámuel 4. rész alapján

A Szent Szellem erős jelenlétét éreztem, amikor ezeket az igéket adta, egészen mást terveztem erre a napra, de nem engedett el a Szent Szellem, ott tartott a jelenlétében.  Ahogy ezeket az igéket olvastam, a betűk egyszeriből elkezdtek megelevenedni, életté válni, rhémává válni, és meggyőző erő szabadult fel bennem és elkezdtem meglátni azt, amint ebből a szellemi valóságból ma, ezekben a napokban Magyarországon fizikai valóság lesz. Prófétai előképként látom ezt az igét, amint a Szent Szellem, megelevenítő Szellemként beteljesít napjainkban.

 „Sámuel beszéde eljutott egész Izráelhez. Izráel azután hadba vonult a filiszteusok ellen, és tábort ütöttek Eben-Háézer mellett, mert a filiszteusok már Afékban táboroztak.  A filiszteusok csatarendbe álltak Izráellel szemben, heves harc kezdődött, és vereséget szenvedett Izráel a filiszteusoktól, akik levágtak a harcmezőn mintegy négyezer embert.

A hadinép visszavonult a táborba, és Izráel vénei ezt mondták: Miért veretett meg ma bennünket az ÚR a filiszteusokkal? Hozzuk el ide Silóból az ÚR szövetségládáját, jöjjön közénk, és szabadítson meg bennünket ellenségeink kezéből! 4 Ekkor a nép követeket küldött Silóba, és elhozták onnan a kerúbokon ülő Seregek URának a szövetségládáját.

Éli két fia, Hofni és Fineás is ott volt az Isten szövetségládájával. 5 Amikor az ÚR szövetségládája megérkezett a táborba, egész Izráel olyan nagy ujjongásba tört ki, hogy még a föld is megrendült bele. 6 Meghallották a filiszteusok is a hangos ujjongást, és ezt mondták: Miféle nagy ujjongás hallatszik a héberek táborából? És megtudták, hogy az ÚR ládája érkezett meg a táborba. 7 Ekkor félelem fogta el a filiszteusokat, és ezt mondták:

Isten jött a táborba! Jaj nekünk - mondták -, mert ilyen még nem volt sohasem!  Jaj nekünk! Ki ment meg bennünket ennek a hatalmas Istennek a kezéből? Ez az az Isten, aki mindenféle csapással sújtotta Egyiptomot a pusztában! 9 Filiszteusok! Legyetek erősek, legyetek férfiak, különben szolgái lesztek a hébereknek, ahogyan ők szolgáltak nektek. Legyetek férfiak, harcoljatok! 10 Harcoltak is a filiszteusok, és vereséget szenvedett Izráel. Mindenki hazafelé menekült, mert a vereség igen nagy volt. Elesett Izráelből harmincezer gyalogos. 11 Elvették az Isten ládáját is. Éli két fia, Hofni és Fineás is meghalt.

12 Egy benjámini férfi elfutott a csatatérről, és még aznap megérkezett Silóba megszaggatott ruhában és porral a fején. 13 Amikor megérkezett, Éli ott ült székén az út mentén figyelve, mert szíve remegett az Isten ládája miatt. Amikor megérkezett az az ember a városba és megmondta a hírt, jajgatott az egész város. 14 Meghallva a hangos jajgatást, ezt kérdezte Éli: Mi ez a nagy lárma? Akkor az az ember gyorsan odament, és megmondta Élinek. 15 Éli akkor már kilencvennyolc éves volt, révedező szemeivel alig látott. 16 Az az ember ezt mondta Élinek: A csatatérről jövök, a csatatérről futottam el ma!

Éli ezt kérdezte: Mi történt, fiam? 17 A hírnök így felelt: Megfutamodott Izráel a filiszteusok előtt, és igen nagy vereség érte a népet. Meghalt két fiad, Hofni és Fineás is, sőt az Isten ládáját is elvették! 18 Amikor az Isten ládáját említette, Éli leesett a székről, háttal a kapufélfának, és a nyakát szegve meghalt, mert már öreg és elnehezedett ember volt.

Negyven évig volt Izráel bírája. 19 A menye, Fineás felesége pedig terhes volt, közel a szüléshez. Amikor meghallotta a hírt, hogy elvették az Isten ládáját, és meghalt az apósa meg a férje is, összegörnyedt és szült, mert rájöttek a szülési fájdalmak. 20 És amikor haldoklott, ezt mondták a mellette álló asszonyok: Ne félj, mert fiút szültél! De ő nem felelt, nem is figyelt oda, 21 hanem elnevezte a gyermeket Íkábódnak, ami azt jelenti: Odavan Izráel dicsősége; mert elvették az Isten ládáját, és odalett az apósa, meg a férje is. 22 Ezért mondta: Odavan Izráel dicsősége, mert elvették az Isten ládáját.”

Kértem megerősítést is, és ezt az igét adta a Szent Szellem:

Ámós 3:7

„Az én Uram az Úr semmit sem tesz addig, míg titkát ki nem jelenti szolgáinak, a prófétáknak.”

Megértettem, hogy azért ezt az igét adta a Szent Szellem megerősítésként, mert így történt ez Éli idején is, amikor ritkaság volt az Úr igéje Izraelben.

Szentek!

Ez az év az Isten jelenlétének, közelségének, az Isten meglátogatása kezdetének az éve lesz, a Szent Szellem felhő és tűzoszlopa egészen közel jön. Sokan fognak a gyülekezetekben felkiáltani, hogy: ISTEN JÖTT A TÁBORBA! Ilyen még nem volt sohasem!

Az Isten jelenléte olyan erős és olyan szentséges lesz, az Ő jelenléte valóságos lesz, de egyben félelmetes is, mert Isten jön az erejével, tüzével, kenetével, jön a dicsőségével, de jön a szentségével is, a szentségének tüzével.

Ahogy Éli idejében történt, nemcsak az ellenség rettegett, hanem Izraelben is remegett az emberek szíve az Isten ládája miatt.

Jön, jön, és itt van az Isten jelenléte, kenete, ereje és dicsősége, amelyre vágytunk, azonban nem azért kapjuk, hogy szellemi „önkielégítést” végezzünk, nem azért kapjuk, hogy a testünk élvezze azt, hanem azért, hogy képesek legyünk megszentelt életet élni ebben a gonosz világban, hogy képesek legyünk lerombolni a magunk készítette aranyborjúkat és istentiszteleteket. Azért kapjuk, hogy a szívünkből feltörjön az őszinte bűnbánat, megtérés, amely alapja a megtérésnek, azért kapjuk, hogy lehulljon a lepel a szellemünkről, és szellemben járjunk.

Jön, jön a dicsőség, itt van az Isten jelenléte, egyre nagyobb és nagyobb mértékben árad a tróntól, ahogy Isten népe egyre jobban elkezdi Őt imádni, nem testből, hanem szellemből. És a dicsőség az imádatból fog felfakadni.

Igen jön és felfakad a dicsőség, Isten ereje, Isten jelenléte olyan erőteljes lesz, hogy az ellenség megremeg és az emberek is képesek lesznek leborulni, feladva minden óemberit és minden eddigi tikos bűnt.

Ahogy Isten dicsőséges jelenléte egyre közeledik, már nem tehetünk azt, amit akarunk, már nem beszélhetünk úgy, ahogy eddig, már nem engedhetjük meg magunknak azokat az addig megtűrt, szentségtelen magatartásmodorokat, amelyek addig olyan jól megfértek a hivők életében.

Isten jelenléte végigdübörög Magyarországon (is), ebben a jelenlétben benne vannak az Ő csodái, benne van a végidőkre elkészített kenet, benne vannak az Ő megoldásai, és benne van a természetfeletti.

A Szent Szellem felhő és tűzoszlopa felszabadítja a teremtő csodákat, a gyógyulásokat, szabadulásokat, Isten dicsősége szétporlasztja a felekezeti barikádokat, amelyek mögé elrejtőzött sok hivő keresztény.

ISTEN JÖTT A TÁBORBA! JAJ NEKÜNK! ILYEN MÉG NEM VOLT SOHASEM! – mondja az ellenség.

Az ellenségnek menekülnie kell ebből a táborból is és Isten népe életéből is.

Ezért azt látom, hogy sokan, akik eddig nem értették, hogy miből kell megtérnie a hivőknek, sokan sírva fogják keresni a megbánás helyét és azok is megtérnek, akik eddig nem értették, vagy nem akarták megérteni a megtérésre hívó szót.

Mielőtt ezt az üzenetet megkaptam, hosszan időztem az Úr szentséges jelenlétében, és nyelveken imádkoztam, az van bennem, hogy ez a magyarázata annak, amit nyelveken kimondtam.

Az ellenség sokszor jobban érzi Isten meglátogatásának közeledtét, mint mi emberek, ezért ezekben a napokban felvértezi magát és még erőteljesebben ontja a pokol mocskát erre a világra.

Keresztények sokasága veszi fel a harcot ellene, de ma is sokan vereséget szenvednek, mint akkor Izraelben és azok, akik mellőzik a megtérést, el fognak bukni ezekben az időkben, mint Hofni és Fineás.

Az egyházban lévő Hofnik és Fineások, akiken keresztül Béliál szelleme működik, a szellemi paráznaság hamis istentiszteleteinek gyakorlása közben, el fognak bukni, le fognak lepleződni. Mert az Isten szentséges jelenléte, amikor megérkezik, azt a kenetet is hordozza magában, hogy megtérés nélkül, ítéletet eredményez.

Azok az Anániások és Safírák, akik hazudnak a Szent Szellemnek, félre lesznek állítva ma is. Ma Isten apostoli – prófétai kenete olyan erőteljes lesz, hogy ilyen nyilvánvaló módon fog lelepleződni a bűn. (Ez már jól látható módon elkezdődött hazánkban is több helyen.)

Akarjuk még az ébredést és az Isten meglátogatását?

Meg kell értenünk, hogy nem szolgálhatunk tovább úgy, mint Éli háza népe! Nem hirdethetjük tovább a felekezeti barikádjaink mögül a felekezeti gondolkodásunkat és a saját evangéliumunkat.

A felekezeti gondolkodás bekorlátozza a hivőket, saját vallást csinál, felsőbbrendűség érzést táplál, felekezeti gőgöt eredményez, amely a „barikádon”kívülálló testvéreket elutasítja, előítélettel kezeli, lenézi, gyakran mégcsak köszönésre sem méltatja.

De egyik felekezet sem fogja kisajátítani és magáénak tulajdonítani, vagy meglovagolni Isten meglátogatását és az ébredést!

Erős megtérési hajlandóságot látok közeledni ezzel a felhő és tűzoszloppal, mégis lesznek olyan gyülekezetek, egyházak és hivők, akik nem ismerik fel az Úr meglátogatását, csak, mert nem úgy jött el és nem azokon keresztül jött el, akiktől legjobban várták volna. Onnan elvétetik az Isten jelenléte, és hatalmas ítéletet fog eredményezni továbbra is.

Ikábódokat fognak szülni azok a gyülekezetek, ahol nem lesz bűnbánat és megtérés, ahol nem ismerik fel az Istentől küldött szolgálatokat, szolgálókat és elutasítják.

Isten dicsőséges, szentséges jelenléte előtt, meg fog hajolni és ítéltetni minden hamis kultusz, hamis bálvány és hamis istentisztelet. Ahogy az a halformájú bálvány, a Dágon szobra arccal a földön feküdt az Úr ládája előtt, úgy minden „halformájú” istentiszteletnek látszó összegyülekezés, és minden kereszténynek mondott tanítás, szolgálat, minden álkeresztény megmozdulás, idegen vallás ítélet alá esik az Úr szentséges jelenléte előtt, le fog lepleződni.

Az Isten meglátogatásának és dicsőséges jelenlétének a közelségében lehet élni, de csak szentségben.

A frigyláda Izraelben Isten közelségének és valóságos jelenlétének a jelképe volt, tartalmazta a törvénytáblákat, a mannát és Áron kivirágzott vesszejét. Mert az Isten jelenlétében benne van ma is, Isten élő, kinyilatkoztatott szava, a mindennapos ellátás a menyből, és benne van az Úr papjainak – akik az Ő jelenlétében élnek – a mennyei támogatása.

Az Ő jelenléte ma is felszabadítja Isten népe között a papi kenetet, aminek az élőképe Áron vesszeje. De többet, sokkal többet jelent ma számunkra a frigyláda, mint prófétikus előkép.

Egyik hangsúlyos üzenete ma a Szent Szellemnek, hogy a frigyláda fedelét a kegyelem királyi székének, vagy az engesztelés fedelének nevezték.

Bűnbánat, megtérés nélkül nincs engesztelés, de ott ahol a felismert bűnöket megbánják, ott az Úr ítélete a felmentő ítélet lesz >>> a KEGYELEM.

Egy hiteles prófétai képe ennek az Eszter története.

Amikor van testületi bűnbánat, KÖZBENJÁRÁS, akkor abban a testületben, közösségben megjelenik Isten a kegyelmével és szabadításával.

Testületi bűnöket testületi szinten kell megbánnunk, ez volt Márdokeus és a nép szolgálata, aminek szabadulás lett a következménye. Fontos megértenünk, hogy csak abból tud Isten népe és a közösség is megszabadulni, amit saját maga felismert, megbánt és elitélt, mint bűnt. Igen azokból a bűnökből lesz szabadulás, és Isten jelenléte kiárasztja a Kegyelem és az Irgalom Szellemét ebben az évben.

Meg kell értenünk az Úrnál soha nincs elmarasztaló ítélet bűnbánat és megtérés esetén.

Isten jelenléte és dicsősége tehát a kegyelmet és az irgalmat is hordozza magában, amellyel ebben az évben meglátogatja nemzetünket.

http://judaoroszlanja.gportal.hu/gindex.php?pg=35462697

Dr-Kováts György: Ígéret

Zsolt 33,18-19. Ámde az Úr SZEMMEL TARTJA az Őt félőket, az Ő kegyelmében bízókat, hogy KIMENTSE lelküket a halálból, és az éhségben [is] ELTARTSA őket.

A./ Mit ígér neked?

1./ Szemmel tart.

2./ Kimenti lelkedet a halálból.

3./ Eltart. Gondoskodik rólad. Az éhség idején is. A leglehetetlenebb helyzetekben is.

Mindhármat megígéri.

B./ Kiknek?

1./ Az Őt félőknek.

2./ Azoknak, akik bíznak az Ő kegyelmében.

C./ Van még másik feltétel is?

Nincs. Ennyi.

D./ Miért?

Mert szeret. Mert gondoskodni akar rólad. Mert nem akar elveszíteni. Mert letette az életét érted. Mert megdicsőíti magát. Azt akarja, hogy dicsősége nyilvánvaló legyen ezen a földön.

5Móz 7:6 Mert az Úrnak, a te Istenednek SZENT népe [vagy] te; téged VÁLASZTOTT az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy neki, minden nép közül e föld színén.

5Móz 7:7 NEM AZÉRT szeretett titeket az Úr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok;

5Móz 7:8 Hanem MIVEL SZERETETT titeket az Úr, és hogy megtartsa az esküt, amellyel megesküdt volt a ti atyáitoknak; [azért] hozott ki titeket az Úr hatalmas kézzel, és szabadított meg téged a szolgaságnak házából, az egyiptombeli fáraó királynak kezéből.

5Móz 7:9 És HOGY MEGTUDJAD, hogy az Úr, a te Istened, ő az Isten, a hűséges Isten, aki MEGTARTJA a szövetséget és az irgalmasságot ezeríziglen azok iránt, akik őt szeretik, és az ő parancsolatait megtartják.

E./ Erre nincs más magyarázat, mint az, hogy SZERETETT. Akarja, hogy megtudd, hogy Ő hűséges. Akarja, hogy megismerd Őt, aki megtartja a szövetséget azok iránt, akik Őt szeretik, és Vele járnak.

F./ SZERET.

„Örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem ki reád az én irgalmasságomat.” (Jer 31,3.)

Ebek harmincadja 1.

Jorsits Attila, 2013. április 15.

Számtalan magyarázó próbálta és próbálja ma is menteni Jézus durva szavait. Én nem ezt fogom tenni. Nézzük ezt a történetet úgy, hogy elfogadunk minden szót annak, ami.

Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón területére. És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltott: Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek! Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá tanítványai, és kérték: Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik. De ő így felelt: Én nem küldettem máshoz, csak Izrael házának elveszett juhaihoz. Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: Uram, segíts rajtam! Jézus erre így válaszolt: Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak. Az asszony azonban így felelt: Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak. Ekkor így szólt hozzá Jézus: Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! És meggyógyult a leánya még abban az órában. (Mt 15,21-28)

Az egész történet az asszony és vele együtt a pogányság hitéről (28. vers) szól. A zsidóság számára Jézus korában elképzelhetetlen volt, hogy egy pogány Isten közelébe kerüljön. Ennek elsődleges oka, hogy a pogányok a választott népen kívül születtek, és ezért már eleve tisztátalannak számítottak. A szövegben szereplő kutya megnevezést is a pogányokra használták, nem véletlenül. A kutya a törvény szerint tisztátalan állat, ezért a Bibliában is általában negatív kontextusban szerepel. Ennek ellenére sok helyen megtűrték a kutyákat, mert elpusztították a férgeket és rágcsálókat, elkergették a betolakodókat – de azért ezek a hasznos képességek sem változtattak az ebek negatív megítélésén.Némelyek így viszonyultak a pogányokhoz is. Alkalmazták őket olyan munkák elvégzésére, amit egy zsidó nem vállalt volna el, mert valamilyen módonütközött Isten törvényével. A pogányok ezért a kutyához hasonlóantisztátalan, ámde hasznos segítőnek bizonyultak.

Érdekes a történet felvezetése:

Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón területére.

Máté evangélista beszámol arról, hogy Jézus ezelőtt a történet előtt egy elégkomoly vitát folytat a farizeusokkal a tisztaság és tisztátalanság kérdéséről. Ezután olvassuk, hogy Jézus a tisztátalanok közé vonul vissza, ami szinte prófétai módon utal az apostoli korban meginduló pogánymisszióra. Fontos tudni, hogy a Tírusz és Szidón vidékén lakók Baál tisztelői voltak, ami különösen utálatos dolognak számított a zsidók szemében. Ezért is érdekes, ahogyan Jézust az asszony megszólítja:

Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam!

Saját urának mondja Jézust, akit ráadásul a zsidók által használt messiási címmel ruház fel. Ez a megszólítás hitvallás. Nem valami betanult szöveg, hanem az asszony valódi hitvallása, és ezt a hitet Jézus felismeri az asszonyban. Az asszony tudja, hogy Jézus kicsoda. Tudja, hogy Ő a megígért messiás és még többet is tud, amit ekkor még nagyon kevesen: Jézus Isten.Jézus előtt nem titok az asszony hite, és ez a tudás a továbbiakban végigvonul kettejük beszélgetésén. Nem túl merész állítás ez? Nem. Az egész szöveg megértésének kulcsa ez. Itt nem a nagy tanító, gyógyító, próféta beszélget egy rászorulóval, hanem Isten a bűnössel, és ezzel mindketten tökéletesen tisztában vannak. Az asszony tudja, hogy kicsoda Jézus, és Jézus is tudja, hogy felismerték. Itt nincs már szükség tanításra, példázatra, itt és most jöhet az egyenes beszéd… (Folyt. köv.)

Ebek harmincadja 2.

Jorsits Attila, 2013. április 22.

Következzen az egyik legtöbb vitát kiváltó evangéliumi történet kulcskérdése: Mit keres a kutya az asztalnál?

Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón területére. És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltott: Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek! Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá tanítványai, és kérték: Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik. De ő így felelt: Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz. Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: Uram, segíts rajtam! Jézus erre így válaszolt: Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak. Az asszony azonban így felelt: Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak. Ekkor így szólt hozzá Jézus: Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! És meggyógyult a leánya még abban az órában. (Mt 15,21-28)

Az asszony jól tudja, hogy kivel beszél. Már azzal, ahogyan Jézust megszólítja, hitvallást tesz, és ez a hitvallás megteremt egy tiszta helyzetet kettőjük között. A továbbiakban lezajló dialógus a szó szoros értelmében Isten és a bűnös ember párbeszéde.

Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek! Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem.

Ez a tisztátalan ember és a szent Isten közötti alaphelyzet a bűn következménye. Az ember elszakította magát Istentől, így megtapasztalja a legnagyobb nyomorúságot: Isten hallgatását. Ebben a helyzetben az ember csak egyet tehet, kitartóan kiált és reméli, hogy Isten meghallgatja.

Uram, segíts rajtam! Jézus erre így válaszolt: Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.

Itt a görög szöveg egész pontosan kiskutyát ír, de ez nem kedveskedés. Kiskutya, úgy mint kutyakölyök; Jézus az asszony lányát nevezi így, akinek az anya a gyógyítást kéri. Kemény szavak ezek, amelyek mindkettőjüktisztátalanságára utalnak. Az asszony nem keres kibúvót:

Úgy van, Uram!

Kulcsfontosságú mondat! Elfogadta az ítéletet, elfogadta, hogy Jézus kutyának (tisztátalan pogánynak) nevezte lányával együtt. Nem érdemli a gyermekek kenyerét, mert Jézus ítélete igaz. Ám nem hagyja ennyiben a dolgot:

De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak.

A zsidó tisztasági törvények óriási gondot fordítanak az étkezésre. Nemcsak az étel alapanyagait kell gondosan megválogatni, hanem arra is oda kell figyelni, hogy az étel egészen az elfogyasztásig kultikusan tiszta maradjon. Nem érintkezhet semmi tisztátalannal, sőt nem is lehet a közelében semmi, ami a törvény szerint tisztátalan. Akkor mit keres a kutya az asztal alatt? Ebben a mondatban valami nem stimmel.

Kinek az asztaláról van itt szó? A fiak ott ülnek az asztalnál, de a fenti okok miatt ez mégsem lehet egy zsidó család asztala. Egy pogány család asztala sem lehet, bár ott a kutyát eltűrik, de a fiak oda nem ülnének le. Ez az asztal Isten asztala! Ott ülnek a gyermekek, és ha Isten nemcsak megtűri a kutyákat az asztalánál, hanem áldásaiból (teremtett világ javai, jólét, gondviselés stb.) is részesíti őket, akkor most miért utasítaná el? Nagyon bölcs ez az asszony. Látja azt, amire a tanítványok csak jóval később fognak rádöbbenni: Isten mindenki Ura, és azzal, hogy eljött a bűnösök világába, lerombolt mindent, ami régen akadálynak számított. Zsidó, pogány, tiszta, tisztátalan – ezek nem érvek, amikor egy asztal van, és ennél az asztalnál Isten nemcsak megtűr, hanem meg is áld mindenkit.

Ekkor így szólt hozzá Jézus: Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!

A gyermekek kenyerét tehát mégis megkapta egy kutya? Nem, itt több történt. Sőt, más történt. Jézus nem a véleményét változtatta meg, hanem az asszonyt és a leányát – gyermekekké tette őket. Az történt, ami minden bűnbánó emberrel megtörténik Isten jelenlétében: kutyaként jött, de gyermekként tér haza.

És meggyógyult a leánya még abban az órában.

Friderika - Áldanám és dicsérném a neved