János evangélium 8. fejezet: Jézus a világ világossága; (szerkesztett)

Ján. 8,1 Jézus pedig [útnak indult, és] elméne az Olajfák hegyére.

Ján. 8,2 Jó [korán] reggel azonban ismét ott vala a templomban [és megjelent a szenthelyen], és az egész nép hozzá méne; és leülvén, tanítja vala őket.

Ján. 8,3 Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének hozzá, akit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt,

Ján. 8,4 Mondának néki: Mester [tanító], ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő.

Ján. 8,5 A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz?

Ján. 8,6 Ezt pedig azért mondák, hogy megkísértsék őt, hogy legyen őt mivel vádolniuk. Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír [és listát készít] vala a földre.

Ján. 8,7 De mikor szorgalmazva [továbbra is faggatták, és kitartón] kérdezék őt, felegyenesedve monda nékik: Aki közületek nem bűnös [(anamartétosz): vagyis bűntelen, és nem vétkezett], az vesse rá először a követ.

Ján. 8,8 És újra lehajolván, [tovább] írt vala a földre.

Ján. 8,9 Azok pedig ezt hallván [(akúó): ezt felfogva, és megértve] és a lelkiismeret által vádoltatván [és meggyőzetve], egymásután kimenének [elódalogtak, elsomfordáltak] a vénektől kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az asszony a középen állva.

Ján. 8,10 Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é [vagyis senki sem ítélt el] téged?

Ján. 8,11 Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak [vagyis én sem ítéllek el téged]: eredj el és [mostantól fogva] többé ne vétkezzél!

Ján. 8,12 Ismét szóla azért hozzájuk Jézus, mondván: Én vagyok a világ [(koszmosz): teremtett világ, a látható világ, vagyis: evilág] világossága [(phósz): fénye]. Aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága [fénye]; »Más fordítás: Aki engem követ, soha nem él sötétségben, mert az a világosság lesz benne, amely életet ad«

Ján. 8,13 Mondának azért néki a farizeusok: Te önmagadról teszel bizonyságot; a te bizonyságtételed nem igaz [(aléthész): nem érvényes és nem valóságos].

Ján. 8,14 Felele Jézus és monda nékik: Ha magam teszek is bizonyságot önmagamról, az én bizonyságtételem igaz [(aléthész): érvényes és valóságos]; mert tudom honnan jöttem és hová megyek; ti pedig nem tudjátok, honnan jövök és hová megyek.

Ján. 8,15 Ti (hús)test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit [és én nem ítélkezem senki felett].

Ján. 8,16 De ha ítélek [és ítélkezem] is én, az én ítéletem igaz [hiteles, és érvényes]; mert én nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, aki küldött engem.

Ján. 8,17 A ti törvényetekben is meg van pedig írva, hogy két ember bizonyságtétele igaz [és tanúságtétele hiteles, és érvényes].

Ján. 8,18 Én vagyok, aki bizonyságot teszek önmagamról, és bizonyságot tesz rólam az Atya, aki küldött engem.

Ján. 8,19 Mondának azért néki: Hol van a te Atyád? Felele Jézus: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat; ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek.

Ján. 8,20 Ezeket a beszédeket [(rémákat): kijelentéseket] mondá Jézus a kincstartó helyen [vagyis a templompersellyel szemben], amikor tanít vala a templomban; és senki sem fogta meg őt [és senki nem emelte reá a kezét], mert még nem jött el az ő órája [a kijelölt, elrendelt idő].

Ján. 8,21 Ismét monda azért nékik Jézus: Én elmegyek, és kerestek majd engem, és a ti bűneitekben [(hamartia): a ti céltévesztésetekben] fogtok meghalni: ahová én megyek, ti nem jöhettek [és nem juthattok] oda.

Ján. 8,22 Mondának azért a zsidók [vagyis a júdeaiak]: Avagy megöli-é magát, hogy azt mondja: Ahová én megyek, ti nem jöhettek oda?

Ján. 8,23 És monda nékik: Ti innét alól valók vagytok [lentről származtok], én onnét felül való vagyok; ti e világból valók vagytok [én pedig fentről származom], én nem vagyok e világból való [nem e világból származom].

Ján. 8,24 Azért mondám néktek, hogy a ti bűneitekben [(hamartia): céltévesztésetekben] haltok meg [pusztultok el]: mert ha nem hiszitek, hogy én VAGYOK, meghaltok [elpusztultok] a ti bűneitekben [(hamartia): a ti céltévesztésetekben].

Ján. 8,25 Mondának azért néki: Ki vagy te? És monda nékik Jézus: Amit eleitől fogva mondok is néktek [Más fordítás: De hát ki vagy te? A kezdet (arkhé: az eredet), amint már mondtam nektek - mondta Jézus feleletül].

Ján. 8,26 Sok beszélni és ítélni valóm van felőletek [(krinó): és sok helytelen dolgot kellene helyrehoznom] és sok mindent kellene mondanom rólatok: de igaz [(aléthész): valóságos, és igazságos] az, aki küldött engem; és én azokat beszélem a világnak, amiket tőle hallottam vala.

Ján. 8,27 Nem vevék észre [nem ismerték fel], hogy az Atyáról szól vala nékik. [Más fordítás: És nem (ginószkó): értették meg, hogy (autosz): Ő maga az Atya, aki beszél nekik].

Ján. 8,28 Monda azért nékik Jézus: Mikor felemelitek [(hüpszoó): és felmagasztaljátok] az embernek Fiát akkor megismeritek, hogy én vagyok és semmit sem cselekszem magamtól, hanem amint az Atya tanított engem, úgy szólok [és azt hirdetem].

Ján. 8,29 És aki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek néki kedvesek.

Ján. 8,30 Amikor ezeket mondá, sokan hivének őbenne.

Ján. 8,31 Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben [(logoszomban): igémben], bizonynyal [és valóban] az én tanítványaim vagytok;

Ján. 8,32 És megismeritek az igazságot [(alétheia): valóságot], és az igazság [(alétheia): a valóság felszabadít, és] szabadokká tesz titeket.

Ján. 8,33 Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha [és rabszolgái nem voltunk] senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek?

Ján. 8,34 Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz [vagyis mindenki], aki bűnt cselekszik [(hamartia): vagyis céltévesztésben van], (rab)szolgája a bűnnek [(hamartia): vagyis céltévesztésnek]^.

Ján. 8,35 A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké^.

Ján. 8,36 Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek^.

Ján. 8,37 Tudom, hogy Ábrahám magva vagytok; de meg akartok engem ölni [(dzéteó): és arra törekedtek, hogy megöljetek], mert az én beszédemnek [(logoszomnak): az én igémnek] nincs helye nálatok [(khóreó): és nem fogadjátok be].

Ján. 8,38 Én azt beszélem, amit az én Atyámnál láttam; ti is azt cselekszitek azért, amit a ti atyátoknál láttatok [és hallottatok]^.

Ján. 8,39 Felelének és mondának néki: A mi atyánk Ábrahám. Monda nékik Jézus: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, az Ábrahám dolgait cselekednétek.

Ján. 8,40 Ámde meg akartok engem ölni, olyan embert [olyan valakit], aki az igazságot [(alétheia): a valóságot] beszéltem néktek, amelyet az Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte^.

Ján. 8,41 Ti a ti atyátok dolgait cselekszitek. Mondának azért néki: Mi nem paráznaságból születtünk; egy atyánk van, az Isten.

Ján. 8,42 Monda azért nékik Jézus: Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentől [az Istenből] származtam és jöttem [ki és érkeztem meg]; mert nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem.

Ján. 8,43 Miért nem értitek [és miért nem ismeritek fel] az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szómat [(logoszomat): Igémet] »Más fordítás: Mert hallani sem bírtátok (és nem vagytok képesek befogadni) az én igémet«.

  

Ján. 8,44 Ti az ördög [vagyis: a vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló] atyától valók vagytok [Más fordítás: ti atyátoktól, az ördögtől származtok, (eszte): az ördög atyából vagytok, és hozzá tartoztok]. És a ti atyátok kívánságait [szándékát, ami kedvére van, amit szeret, ami örömet okoz neki] akarjátok teljesíteni [(theló etheló): azt készültök, szándékoztok, azt igyekeztek megvalósítani]. Az emberölő [(anthrópoktonosz): embergyilkos] volt kezdettől [(arkhé): eredetétől] fogva, és nem állott meg az igazságban [(hisztémi): felkelt, fellázadt, és ellenállt a (alétheia): valóságnak], mert nincsen ő benne igazság [mert nem lehet ő magában valóság]. Mikor hazugságot [(pszeudosz): hamisságot, valótlanságot, kitalálást, csalást, becsapást] szól, a sajátjából szól [magából meríti]; mert hazug [(pszeusztész): és csaló] és [(autosz): ő maga a] hazugság atyja^.

Ján. 8,45 Mivelhogy pedig én igazságot szólok [(alétheia): a valóságot mondom], nem hisztek nékem^.

Ján. 8,46 Ki vádol engem közületek bűnnel [(hamartia): céltévesztéssel]? Ha pedig igazságot [(alétheia): valóságot] szólok: miért nem hisztek ti nékem?

Ján. 8,47 Aki az Istentől van [aki Istenből való], hallgatja [(akúó): felfogja, és megérti] az Isten beszédeit [(rémáját): kijelentését, Igéjét]; azért nem hallgatjátok [(akúó): és nem fogjátok fel, és értitek meg] ti, mert nem vagytok az Istentől/ből valók^.

Ján. 8,48 Felelének azért a zsidók és mondának néki: Nem jól mondjuk-é mi, hogy te Samaritánus vagy, és ördög [(daimonion): démon, egy gonosz szellemi lény] van benned? [Más fordítás: A zsidók erre rátámadtak: „Hát nincs igazunk, amikor szamariainak és ördögtől megszállottnak mondunk]^.

Ján. 8,49 Felele Jézus: Nincs én bennem ördög [nincs én bennem démon. Nem vagyok ördögtől megszállott]; hanem tisztelem az én Atyámat, és ti gyaláztok [(atimadzó): nem tiszteltek / nem becsültök, hanem kicsúfoltok, és megvettek] engem.

Ján. 8,50 Pedig én nem keresem az én dicsőségemet [(doxa): és hírnevemet, tekintélyemet]: van, aki keresi és megítéli [ő (krinó): eldönti, és igazságot szolgáltat]^.

Ján. 8,51 Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki megtartja [(téreó): figyel rá, és megőrzi] az én beszédemet [az én (logoszomat): igémet], nem lát [(theóreó): nem tapasztalja meg a] halált soha örökké^.

Ján. 8,52 Mondának azért néki a zsidók: Most értettük meg, hogy ördög [(daimonion): vagyis démon, gonosz szellemi lény] van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is; és te azt mondod: Ha valaki megtartja [(téreó): és megőrzi] az én beszédemet [(logoszomat): az én igémet], nem kóstol [az (geuomai): tapasztalja, nem ízleli meg] halált örökké [(aión): az örökkévalóságban].

»Más fordítás: A zsidók közbevágtak: Most aztán igazán meggyőződtünk róla, hogy ördögtől megszállott vagy«

Ján. 8,53 Avagy nagyobb [(meidzón): vagy idősebb] vagy-é te a mi atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak: kinek állítod [és kinek tartod] te magadat^.

Ján. 8,54 Felele Jézus: Ha én dicsőítem [(doxadzó): és magasztalom] magamat, az én dicsőségem [(doxa): tekintélyem, tisztességem, dicséretem] semmi: az én Atyám az, aki dicsőít [(doxadzó): aki dicsőségessé tesz, és megdicsőít] engem, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek,

Ján. 8,55 Pedig nem ismeritek őt: de én ismerem őt; és ha azt mondom, hogy nem ismerem őt, hozzátok hasonlóvá, hazuggá leszek: de ismerem őt, és az ő beszédét [az ő (logoszát): igéjét] megtartom [(téreó): megőrzöm, és betartom]^.

Ján. 8,56 Ábrahám a ti atyátok örvendezett [és ujjongott azon], hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült.

Ján. 8,57 Mondának azért néki a zsidók: Még ötven esztendős nem vagy, és Ábrahámot láttad^.

Ján. 8,58 Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én Vagyok^.

Ján. 8,59 Köveket ragadának azért, hogy reá hajigálják; Jézus pedig elrejtőzködék, és kiméne a templomból, átmenvén közöttük; és ilyen módon eltávozék.

Mennyei szent tűz gyúlt szívemben

Ne félj, és ne rettegj!

 „ Maga az ÚR megy előtted, ő lesz veled. Nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Ne félj hát, és ne rettegj!” (5 Móz. 31,8)

Vida Sándor: Mézcseppek:

- Hitben élni nem azt jelenti, hogy elhiszek mindent, hanem azt, hogy az Úrban bízva járok.

Bemerítés.

Én vízbe merítlek titeket, hogy megtérjetek, de aki utánam jön, erősebb nálam: arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szent Szellembe és tűzbe merít be titeket" (Mt 3,11)

C. H. Spurgeon: Teljes bizonyosság hűségéről

Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged!" (Zsid 13,5).

Ezt az ígéretet jó néhányszor elmondja az Úr az Írásban. Azért ismétli olyan gyakran, hogy hűségéről kétség nélküli bizonyosságot adjon nekünk. Ne kételkedjünk ebben az ígéretben egy pillanatig sem! Annál kevésbé, mert különösen erős ígéret ez. A görög szöveg ugyanis ötszörös tagadásban fejezi ki ezt a gondolatot, mintegy teljesen kizárva még a lehetőségét is annak, hogy Isten valaha is elhagyja népe egyetlen tagját, és így az joggal érezhetné Istentől elhagyottnak magát.

Ez a drága igevers nem ígér mentességet a bajoktól, de biztosít bennünket az elhagyatottság ellen. Lehet, hogy rögös és nehéz utakon kell járnunk, de az Úr segítségére és gondviselésére mindig számíthatunk. Nem kell a pénz után futnunk, mert Isten mindig lesz, és Ő többet ér, mint az arany. Az Ő pártfogása, szeretete nagyobb kincs, mint a gazdagság vagy a szerencse.

Elégedjünk meg azzal, amink van, mert aki az élő Istenben hisz, az gazdagabb, mint a világ. Mi egyebet kívánhatnánk még, mint az örökkévaló Isten szeretetét.

Jöjj, én lelkem! Ha Isten azt mondja, hogy soha nem hagy el téged, sem tőled el nem távozik, akkor ne tegyél mást, csak azért a kegyelemért könyörögj, hogy te se maradj el Uradtól, és egy pillanatra se hagyd el útjait.

---

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Isten imádata

Az Isten Szellem, és akik imádják õt, azoknak Szellemben és igazságban kell imádniuk." (János 4:24)

Valaki azt mondta, hogy mi nem emberi lények vagyunk, akik próbálunk szellemi tapasztalatokat szerezni, hanem szellemi lények, akik próbálunk emberi tapasztalatokat szerezni. A benned lévõ életerõ Istentõl származik, Aki Szellem.

Amikor Õt imádod, ez olyan, mint visszatérni az eredetedhez és újra összekapcsolódni Vele.

Van egy történet egy kisfiúról, aki újszülött húga bölcsõje mellett ült, és ezt suttogta neki: Meséld el, hogy milyen Isten, mert én már elfelejtettem." Jézus azt mondta: Az IstenSzellem, és akik imádják õt, azoknak szellemben és igazságban kell imádniuk."

Amikor Michael Jordant megkérdezték, hogyan tudott egyetlen mérkõzés alatt több mint nyolcvan pontot szerezni csapatának, a kosárlabda-sztár így válaszolt: Mert jó helyen voltam." Bizonyos értelemben a teljes szívû dicsõítés, imádat bevisz Isten jelenlétébe! Dávid, a zsoltáríró így élt. Naponta hétszer dicsérlek téged..." (Zsoltárok 119:164). Napkeltétõl napnyugtáig dicsõítsék az Úr nevét!" (Zsoltárok 113:3 NKJV). Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem!" (Zsoltárok 42:2). Micsoda kép!

Isten jelenlétének folyamában legmélyebb szomjúságunk kielégül, sebeink meggyógyulnak, erõnk megújul, és az ellenség hatótávolságán kívül kerülünk.

Henry Blackaby mondta: Soha nem leszel elégedett azzal, ha csak tudsz Istenrõl. Isten igazi megismerése olyan tapasztalatok által történik, amikor Õ jelenti ki magát neked." Ez történik meg olyankor, amikor imádod, dicsõíted Õt.

www.maiige.hu

Joseph Prince: Áldott vagy, bárhol is légy!

28,3 Áldott leszel a városban, és áldott leszel a mezőn. (5 Mózes)

Biztosan hallottál már olyanokról, akik azt hiszik, hogy egy új otthonba, másik munkahelyre, vagy netán egy másik országba kell menniük ahhoz, hogy megtalálják a „szerencséjüket”.

Az igazság azonban az, hogy nem egy bizonyos hely tesz téged áldottá, hanem Isten! És te, mivel Isten gyermeke vagy, már áldott vagy, Jézus Krisztusban minden szellemi áldással megáldva (Efezusi 1:3). Jézus a vérével fizetett, hogy te áldott légy. Tehát az áldás nem a helyen van, hanem az emberen!

Krisztust Jeruzsálem városában korbácsolták meg, ott átkozták Őt, és ott köpdösték le. Azután a városon kívül szegezték át, és feszítették keresztre. Ezért te áldott vagy a városban és a városon kívül is! Igazából áldott vagy, függetlenül attól, hogy hol vagy.

Lehet, hogy egy nem-keresztény környezetben dolgozol, és a főnököd nem igen kedvel. Lehet, hogy időnként még rosszul is bánik veled. Azonban Isten a főnököd ellenére képes megáldani téged. Azért áld meg, mert Benne bízol, hogy áldottá tesz. Semmi köze ennek a főnökhöz, vagy a munkahelyedhez.

Akkor miért tűnik úgy, mintha nem látnád az áldásokat?

Ha nem látod az áldásokat, akkor vizsgáld felül, hogy miben hittél és hogyan szóltál eddig. Néhányan panaszkodnak, és mindent és mindenkit okolnak maguk körül – a szüleiket, a származásukat, a nemüket, a környezetüket és a kormányt – mert nem látják az áldásokat. Szeretném, ha elhinnéd és megvallanád, hogy Jézus Krisztus kereszten bevégzett munkája miatt vagy áldott, és nem azért, mert egy bizonyos népcsoporthoz tartozol, vagy, mert egy bizonyos helyen dolgozol.

Nem számít, hol dolgozol, vagy hol laksz, milyen a bőröd színe, vagy mi a foglalkozásod. Ha Isten megáldott, akkor áldott vagy! És ezt Jézus miatt tette. Mondd magadnak: „Áldott vagyok, bárhol is vagyok – áldott vagyok a városban és a városon kívül!”

Útravaló gondolat

Isten áldása nem a helyen van, hanem az emberen!

Joseph Prince

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/joseph-prince/181-aldott-vagy-barhol-is-legy.html

Ron Kenoly - Hallelujah To The King Of Kings

John Ruskin: Előítélet.

Két egyformán pusztító előítélettől kell tartózkodni: a teológusok által tanított ama babonától, mely szerint az istenség lényegét szavakkal ki lehet fejezni, és a tudomány előfeltevésétől, mely szerint az isteni erő tudományos kísérletekkel megmagyarázható.

Guti Tünde: Hála

Tudod-e, mi a hála?

Nézz szét, gondold végig az életed!

A rosszat felejtsd el!

A jóban gyönyörködj!

Mosolyogj szeretteidre, és juttass nekik néhány kedves szót!

Ne felejts el semmit se megköszönni, és figyeld meg:

Derűsebb lesz az életed!

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/egyeb-irasaim/hala.html

Szabadon

Mert nem a félelem szellemét adta nékünk az Isten, hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak szellemét. (2Timótheus 1:7)

Mit gondolnál, ha azt mondanám neked, hogy lehetséges félelem nélkül élni? El tudnád hinni, hogy tökéletes békességben élhetsz mindannak ellenére, amit a híradóban látsz? Úgy gondolod, lehetetlen? A valóságtól elrugaszkodott? Nem!

A félelem ugyanis nem csupán reakció a külső körülményekre, hanem egy szellemi erő. A bensőnkből indul. És teljesen destruktív, romboló. Valójában a félelem a sátán elsődleges fegyvere. Ő a félelemre mozdul, míg Isten a hitre. Az ördög a félelemmel Isten ígéreteit kérdőjelezi meg az életedben.

A Máté 14-ben egy tökéletes példát találunk erre. Jézus azt mondta Péternek, hogy jöjjön hozzá a vízen: de látva a nagy szelet, [Péter] megrémüle; és amikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, ments meg engem!? (30. vers)

Mi tette lehetővé azt, hogy Péter a vízen járjon? A Jézus szavába vetett hite. Miért kezdett el süllyedni? Mert a nagy szél megijesztette. De nem a szél győzte le, hanem az attól való félelme! A körülményekre tekintett, megadta magát a félelemnek, és ennek az eredménye kudarc lett. Ha továbbra is Jézusra figyelt volna, nem ingott volna meg a hitében. Semmilyen égzengés vagy földindulás sem tudta volna elterelni a figyelmét.

A hit azáltal fejlődik ki bennünk, hogy elmélkedünk Isten Igéjén. A félelem úgy alakul ki, hogy elmélkedünk a sátán hazugságain.

Isten Igéje a Szellem kardja. Ezt használd minden alkalommal, amikor a sátán ellened jön. Tartsd magad elé a hit pajzsát, és oltsd ki az ördög tüzes nyilait. Szóld a hit szavát, és a félelem el fog távozni.

Olvasásra ajánlott Ige: Zsoltárok 27

Zsolt 27:1 Dávidé.; Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek?

Zsolt 27:2 Ha gonoszok jőnek ellenem, hogy testemet egyék: szorongatóim és elleneim – ők botlanak meg és hullanak el.

Zsolt 27:3 Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis [ő benne] bízom én.

Zsolt 27:4 Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában.

Zsolt 27:5 Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem.

Zsolt 27:6 Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, akik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak.

Zsolt 27:7 Halld meg, Uram, hangomat – hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem!

Zsolt 27:8 Helyetted mondja a szívem: Az én orcámat keressétek! A te orcádat keresem, oh Uram!

Zsolt 27:9 Ne rejtsd el orcádat előlem; ne utasítsd el szolgádat haraggal; te voltál segítőm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene!

Zsolt 27:10 Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem.

Zsolt 27:11 Taníts meg engem a te útadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözőim miatt.

Zsolt 27:12 Ne adj át engem szorongatóim kívánságának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erőszakot lihegnek.

Zsolt 27:13 Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földén!

Zsolt 27:14 Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat.

http://www.mindenlehetseges.hu/szabadon/

Dr-Kováts György: ÍGÉRET – 2.

Zsolt 33,18-19. Ámde az Úr SZEMMEL TARTJA az Őt félőket, az Ő kegyelmében bízókat, hogy KIMENTSE lelküket a halálból, és az éhségben [is] ELTARTSA őket.

Gondolod, hogy ez csak az Ószövetségi Istenfélők számára volt ígéret?

Tudod, sokan elrabolják a reménységet a mai hívő testvérektől azzal, hogy azt mondják: „Ez csak az Ószövetségben volt igaz. Mára már nem vonatkozik. Mára már csak ’szellemi értelemben’ érvényesek az Ószövetség ígéretei.”

Ilyenkor mindig azon gondolkodom, hogyan lehetne „JOBB” az Újszövetség, mint az Ószövetség, ha az élő Isten KEVÉSBÉ gondoskodna azokról, akik az Úr Jézus megváltottjaiként tartoznak Hozzá, mint azokról, akik még nem ismerték a megváltást? Pedig az Ige azt mondja, hogy az Újszövetség JOBB (!) ígéretek alapján köttetett.

Zsid 8:6 Most azonban annyival kiválóbb szolgálatot nyert, amennyivel JOBB szövetségnek közbenjárója, amely JOBB ígéretek alapján köttetett.

És még azt is mondja: „Mert Istennek VALAMENNYI (mai szóval: „összes” – amennyi csak van – „hoszosz” a görögben) ÍGÉRETE Őbenne (az Úr Jézus Krisztusban) lett IGENNÉ és Őbenne lett ÁMENNÉ az Isten dicsőségére miáltalunk.” (2Kor 1,20.)

Erre nem tudok mást mondani, csak ezt:

Dicsőség legyen Neked, Uram, aki Tegnap és Ma és Mindörökké Ugyanaz maradsz, és nem hagyod a Tiéidet reménység nélkül, nem hagyod, hogy szemed fényei elvesszenek, félelemnek, depressziónak, kilátástalanságnak legyenek kiszolgáltatva. Köszönöm, hogy jó Apuka vagy, Aki szereted a Tiéidet, szereted, és gondoskodsz felőlük. Köszönöm, hogy rengeteg tartalékod van, megszámlálhatatlan módon és forrásból tudsz segíteni nekik, minden földrészen, minden korszakban, minden helyzetben. Ha kell, holló útján, ha kell, mannával, ha kell, ellenségei zsákmányával, s ha kell, megszaporított kenyerekkel. Nem rövidült meg a Te kezed, és nem változtattál soha Szavaidon. Köszönöm Uram, köszönöm a Te hűségedet. Ámen.

Atyák, fiak és az új nemzedék 3 rész

Fiak kiskorúságban

Más hivők, akik ott vannak az Atyai házban, úgy élnek, mint az idősebb testvér, aki elvárja, hogy az Atya a munkájáért cserébe kiszolgálja, ellássa, jutalmazza őket. Gyermekként gondolkodnak, nem fiakként, nem értik, hogy kegyelem által megváltva élhetnének az örökségükben, anélkül, hogy nekik azért tenni kellene valamit, élhetnének áldásban és mennyei ellátásban.

Nem értik, hogy mindaz, amiért imádkoznak, az már az övék, de ők csak kérnek, mindig csak kérnek, mindent csak kérnek, mint a kisgyerekek.

Gyermeki gondolkodásúak és felfogásuk miatt nem értik, hogy nekik önállóan kell elvenni ellátást, a javakat, a szellemi ajándékokat, kincseket és élni kellene Isten királyságában szellemi nagykorúként, érett keresztényként. Nekik kellene másokat Istenhez vezetni, nekik kellene másokért közbenjárni, mások szükségeit betölteni, beleállni a szolgálatba és elvenni Istentől a vezetést a személyes életükre, nem pedig másokat utánozni, mások emberi tanácsai szerint döntést hozni.

Gyermeki kereszténységre vall az is, hogyha a régi hivők irigyek a fiatalok dinamizmusára, sikereire, győzelmeire, majd emiatt elutasítják őket.

Mondom nektek:

 „Aki csak tejet iszik, az meg csecsemő. Az ilyen ember meg nem ismeri a helyes tanítást.

 Az igazi ételek a szellemi értelemben felnőtteknek valók. Az ilyenek a tapasztalataikból már megtanulták, hogyan kell a jót a rossztól megkülönböztetni.

Ezért fejezzük be a Krisztusról szóló alapvető tanításokat, és igyekezzünk szellemileg felnőtté válni!   Zsidók 5:13-14, 6:1 (Egyszerű ford. szerint) 

Fiak! Isten leendő fiai!

 Itt az ideje meglátni az Atya akaratát, itt az ideje beleállni az örökségbe, itt az ideje jó döntést hozni és elindulni az Atyával való találkozáshoz, itt az ideje meglátni az ajándékodat és az identitásodat, itt az ideje levetni a szolgai ruhát. Itt az ideje érett, felnőtt fiúként élni, szabadságban. Itt az ideje kifutni a szolgaságból.

Jézus mint Emberfia és mint Isten Fia adott nekünk példát a Fiúságra, Ő adja számunkra a Fiúság Szellemét, Ő kimunkálja bennünk a szellemi érettséget, majd beültet a „saját virágoskertjébe” egy gyümölcsöző és termő közösségbe.

Azoknak a fiaknak és új hajtásoknak, akik le lettek metszve, ma azt mondja az Úr igéje:

„Maradj életben! Maradj életben!” (Ezékiel 16:6)

Maradj életben, nagyra fogsz nőni, meg fogsz erősödni, érett férfikorra fogsz eljutni, enyém leszel.

Megöntözlek, megtisztítlak, földíszítelek levelekkel, telve leszel új, friss hajtásokkal, meg fogsz szépülni, pompás, virágzó és nagy leszel.

Maradj életben! Termékeny földbe helyezlek, sok víz mellé plántállak, ki fogsz hajtani, terebélyesedni fogsz, mert én táplállak közvetlenül. Leveleid lesznek, melyeket felém fordítasz, erős gyökereid lesznek, melyek jó táptalajba, erősen állnak.

Pompás virágaid lesznek, melyben sokan fognak gyönyörködni.

Amit én az Úr megmondok, azt meg is teszem! 

2013-03-16

Suchné S.Ilona

 http://judaoroszlanja.gportal.hu/gindex.php?pg=35616698

Hit Gyülekezete - Ha a gonosz támad _Te élsz

http://www.youtube.com/watch?v=nR5dPnZ0HGc&list=FLtJZTgvLnvgw38nOQbDNPUw

Ige: A kiválasztottak feladata

 „Pál, Isten szolgája, és Jézus Krisztus meghívott apostola, hogy Isten választottjait hitre és az igazi istentisztelet ismeretére vezesse.

Ez a felismerés az örök (a természetfeletti) élet reménységén alapul, melyet az idők kezdete előtt megígért az az Isten, aki nem hazudik.

Megjelentette [és láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté tette, és kijelentette] pedig a maga idejében [vagyis az elrendelt alkalmas, és megfelelő időben, amikor elérkezett a meghatározott idő], az ő beszédét [az Ő (logoszát) = Igéjét] az [igehirdetés], és a prédikálás által, amely reám bízatott a mi megtartó [üdvözítő, vagyis: megváltó, szabadító, megtartó, megmentő, segítő, gyámolító, gyógyító] Istenünknek parancsolata [és határozata, és felhatalmazása] szerint. Titusnak [jelentése: tiszteletreméltó, tisztelt], a közös hit szerint való igaz [vagyis hamisság nélküli] fiamnak” (Tit. 1,1-3)

A Rómabelieknek így ír elhívásáról, és megbízatásáról, kijelentve azt is, hogy az elhívás, egyben elválasztást is jelent a világi dolgoktól: „Pál, Krisztus Jézus (rab)szolgája, meghívott [és elhívott] apostol, akit az Isten kiválasztott [és elválasztott; elkülönített, vagyis külön választott a világi, tisztátalan, szentségtelen dolgoktól] evangéliumának [vagyis: Örömhírének; győzelmi hírének; a győzelmes hadvezérről szóló jó hírnek] hirdetésére, [és prédikálására]” (Róm 1,1).

„Melyet eleve [és előre] megígért az ő prófétái által a szentírásokban” (Róm. 1,2).

 „[Mert úgy tetszett neki, hogy] megismertetvén velünk az ő akaratának titkát az ő jó kedve [és jóságos tetszése] szerint, melyet eleve [elhatározott], és elrendelt magában, [és amelyet kijelentett Őbenne]” (Eféz. 1,9).

 „Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg (vagyis üdvözített) minket újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által. Akit kitöltött reánk bőséggel (vagyis gazdagon) a mi megtartó (és a mi Üdvözítőnk) Jézus Krisztusunk által; Hogy az ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint” (Tit. 3,5-7).

Amelyet: „… az Isten, kiválóbban (és még teljesebben) meg akarván mutatni az ígéret örököseinek az ő végzése változhatatlan voltát, esküvéssel lépett közbe (és esküvel vállalt kezességet).  Hogy két változhatatlan tény által, melyekre nézve lehetetlen, hogy az Isten hazudjon, erős vigasztalásunk (és erős bátorításunk) legyen minékünk, mint akik oda menekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet, (és belekapaszkodjunk). Ez a reménység lelkünknek (vagyis egész lényünknek) biztos és erős horgonya, amely behatol a kárpit mögé” (Zsid. 6,17-18).

Erről tesznek bizonyságot az apostolok, és: „Ez a bizonyságtétel pedig az, hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban. Ezeket (azért) írtam néktek, akik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy tudjátok meg, hogy örök életetek van, és hogy higgyetek az Isten Fiának nevében. (1 Ján. 5,11-13).

Maga az Úr Jézus kijelentette, hogy: „… Én vagyok… az élet” (Ján. 14,6).

 És hogy: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust” (Ján. 17,3).

És az apostol boldogan hirdeti, hogy: „De tudjuk azt is, hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat, és hogy mi az igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ő az igaz Isten és az örök élet” (1 Ján. 5,20).

Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer, hogy ki jött el hústestben: „És minden versengés nélkül (közismerten, elismerten, bevallottan, valóban) nagy a kegyességnek (vagyis a hitnek) eme titka: Isten (aki) megjelent (láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott) (hús)testben. megigazíttatott (igaznak bizonyult) szellemben, Megláttatott (és megjelent, megmutatkozott) az angyaloknak. Hirdettetett a pogányok (vagyis a népek, nemzetek) közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).

„Azért szerelmes [és szeretett] atyámfiai [testvéreim] erősen álljatok, mozdíthatatlanul [és legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, állhatatosak, kitartók], buzgólkodván az Úrnak dolgában [munkájában] mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok [és fáradozásotok] nem hiábavaló az Úrban” (1 Kor. 15,58).

És így folytatódik a kijelentés: „Ha ugyan megmaradtok a hitben alaposan (és szilárdan) és erősen (és egyenesen), és el nem távoztok (el nem tántorodtok) az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt; amelynek lettem én, Pál, szolgájává” (Kol. 1,23).

Hiszen: „… ezekben az időkben nincs békessége (és biztonsága) sem a kimenőnek (vagyis az eltávozónak), sem a hazajövőnek, mivelhogy nagy a nyomorúsága mindazoknak (mert sok gyötrelem szakadt mindazokra), akik e földön laknak. Annyira, hogy egy nemzetség (vagyis egyik nép) a másik nemzetséget (a másik népet megtámadja) és egyik város a másik várost elpusztítja (és szétzúzza); mert az isten (azaz: e világ istene) gyötri őket minden sanyarúsággal (és nyomorúsággal). Ti azért bátorságosok (és erősek) legyetek, kezeiteket le ne eresszétek (és ne lankadjatok el), mert a ti munkátoknak (és tetteiteknek) jutalma van” (2 Krón. 15,5-7).  

És amit Isten megígért, azt Ő meg is cselekszi, mert: „Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék (vagy, hogy bármit megbánjon). Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené? (4 Móz. 23,19)

És aki kiválasztott annak az a feladata, hogy hirdesse: „A boldog [és boldogító] Isten dicsőségének [fényességének, ragyogásának] Evangéliuma [vagyis dicsőségéről szóló evangélium, örömüzenet] szerint, mely reám bízatott [amelyre én kaptam megbízást]” (1 Tim. 1,11)

Itt állok Előtted szívem-lelkem már Tiéd

A boldog ember.

„Boldog ember az, akinek Te vagy erőssége, s a Te ösvényeid vannak szívében.

Átmenvén a siralom völgyén, forrássá teszik azt, bizony áldással borítja el korai eső. Erőről erőre jutnak, míg megjelennek Isten előtt a Sionon…” (Zsolt. 84,6-8)

Dicsérd!!

„Dicsérjétek Őt dobbal és tánccal, dicsérjétek Őt hegedükkel és fuvolákkal” (Zsolt. 150,4)

A szem a lélek tükre

 „A test lámpása a szem. Ha azért a szemed tiszta, egész tested világos lesz. Ha pedig a szemed gonosz, egész tested sötét lesz.”Máté 6:22-23.

„Nézz a szemembe!” Miért? Miért nem érzed jól magad, ha egy ember, akivel beszélgetsz, elnéz a fejed fölött, lehajtja a fejét, össze-vissza bámul – egyszóval; nem néz a szemedbe? Miért zavar ez téged?

Mert amikor a szemedbe néz, rögtön tudod, hányadán állnak a dolgok. Ki tudja fejezni szemével egyetértését, érzéseit. Kifejezi, hogy szeret, elfogad, vagy épp az ellenkezője igaz. Belenézel a szemébe, és tudod, mit gondol. A szem nem hazudik! Szájjal lehet mellébeszélni, de a szem beszédesebb mindennél.

Vannak mosolygós szemek. Együtt érzők, vagy épp megvető tekintetek. Vannak apró szem-rezdülések, amik többet mondanak, mint a szavak.

Valahol olvastam, hogy amikor telefonálsz, és közben mosolyogsz, a hívott fél érezni fogja elfogadásodat. Mennyivel inkább igaz ez a szemedre.

Tehát MA, amikor beszélgetsz valakivel, légy őszinte vele – hisz a szemed úgyis mindent elárul. Nézz a szemébe, és látni fogod, milyen szándékkal közeledik hozzád. Azt azonban soha ne felejtsd el, hogy gonosz szándékodat nem tudod egy mosoly mögé rejteni – mert a szemed úgyis elárul. De gondolom, nem Te vagy, aki ilyen szándékkal közelítesz másokhoz?!

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/03/a-szem-lelek-tukre.html