Atyák, fiak és az új nemzedék 1 rész

Isten ma kétféle módon üzen és akar tanítani bennünket. Tanít Szent Szelleme által egy jelképes történeten keresztül, majd ezt összekapcsolja egy igei üzenettel.

Több éven keresztül többször is kaptam ezt a tanítást már az Úrtól ebben a jelképes formában, ez egy folyamat volt. De ma reggel azt mondta, mint Ezékielnek: „most mondd el ezt a jelképes próféciát, amit én a muskátlikon keresztül mutattam neked, mert ezt a folyamatot végzem ma az egyházban.”

Ezeket sosem írtam le, mert annyira elevenen éltek bennem ezek a képek és olyan erőteljes volt a Szent Szellem szava ilyenkor, hogy sokszor ott sírtam a virágaim felett.

Nagyon szeretem a muskátlikat, éveken át  gyűjtögettem, nevelgettem őket, volt amelyiket kiültetem szabad földbe és méteresre is megnőtt, bár igaz virág alig volt rajta, de sokat gyönyörködtem bennük. Nagyrészük látványos, hatalmas cserépben volt, mutatósak voltak, tele voltak hajtásokkal, de nem tudtam őket szaporítani. Olykor rászántam magam, hogy lemetsszek egy – egy hajtást hogy ledugjam új cserépbe, de nagyon satnyák lettek és nem sokáig bírták, ezért inkább hagytam a tövön, ami csak nőtt – nőtt és már kevesebbet virágzott.

Amikor költözködtünk egy kisteherautó csak az én hatalmas muskátlijaimmal volt tele, kicsit büszke voltam rájuk.

Mígnem egyszer az Úr letörte a büszkeségem, amikor szólt egy egyszerű gazdász emberen keresztül. Ő elmondta, hogy az látszik, hogy szeretem ezeket a virágokat, de az is látszik, hogy nem értek hozzá. Hát mit mondjak, rosszul esett, alig akartam elhinni. Aztán elmondta, hogy a virágnak az energiája és a sok tápanyag a szárba és a levelekbe megy, ezért nincs már ereje virágozni, ami én is sejtettem, de nem tudtam, hogy kell kezelni.

Akkor éppen augusztus volt, és ő elkezdte nekem megmutatni, hogy kell lemetszeni az új hajtásokat éppen ebben a hónapban (és nem tavasszal, ahogy én tettem korábban) aztán ezeket az új hajtásokat le kell dugdosni új földbe, hogy gyökeret eresszenek. Nem mindegy tehát, hogy mikor és nem mindegy hogyan végezzük a hajtatást.

Mire elmondta azzal máris teljesen lemetszette az egyik „gyönyörűségemet” nagy bánatomra. Nagy virágládákat készített a férjem, amibe sorba elkezdtem leültetni az új hajtásokat, miközben nagyon fájt a szívem a megcsonkított tőért.

Aztán, amikor elkezdtem egyedül a többi virágon is ezt a szakszerű és időszerű metszést alkalmazni, akkor megszólalt a Szent Szellem és csak sírtam, és potyogtak a könnyeim, miközben fogtam az egyik, majd a másik új hajtást és sorba rendezetten új helyre ültettem őket.

Hú, micsoda tanítás lett belőle, sok mindent megértettem,hogy mit miért tesz Isten az életemben. Ez akkor nekem szólt, de most látom szellemben, hogy Isten ezt a munkát végzi ma a magyar egyházban és a gyülekezetekben is.

Kedves Szentek!

Isten Szelleme ma arról beszél nekünk ezáltal a jelképes történet által, hogy a gyülekezetekben ma sok helyen nincs utódlás, nincs tanítványolás, nincs „szakszerű” nevelése a fiaknak. (Nem a képzésekről és a Bibliaiskolákról beszélek, Jézus nem tartott ilyen képzéseket és nem indított iskolákat). A gyülekezetek csak nőnek, terebélyesednek fizikailag, anyagilag és az épületeik; a vezetők egyedül vezetnek, tele vannak a gyülekezetek potenciális szolgálókkal, de az ajándékaik nem tudnak kifejlődni, mert nincsenek Isten szerinti atyák.

A Szent Szellem azt mondja ma, hogy az Úr metszőollója elkezdett dolgozni a gyülekezetekben, mert eljött a fiak felnevekedésének az ideje és eljött az új plántálások ideje.

Azok a helyzetek és szituációk, amelyek most a gyülekezetekben a fiak és az új hajtások körül zajlanak, nem véletlenül vannak, azt a célt szolgálják, hogy ezt a metszést elősegítsék.

A metszések ideje van – ezt mondja ma a Szent Szellem.

A metszés fáj. Fáj a tőnek és fáj az új hajtásnak is. Fájdalmas helyzetek, körülmények között kerülnek ezek a gyönyörű, erős új hajtások le a tőről az új földbe.

Ma eljött az ideje annak, hogy Isten elővegye a szakszerű kezelését az Isten szerinti atyák hiányában.

Az atyáknak kellene megtenni azt, hogy felismerik az ajándékokat, akik elkezdtek felnőni és mentorálni azokat, majd szolgálatba állítani kellene őket. Mivel azok, akiknek atyáknak kellene lennie, csak a saját szolgálatukat növelgetik, építgetik, ezért ezek a fiak kiskorúságban vannak tartva, és el vannak nyomva az ajándékaik. Nincs felismerve az identitásuk és nincs felszabadítva.

Egy ember pedig akkor fog az örökségébe bejutni, hogyha ott van, ahová az Úr eredetileg tervezte és az elhívását be tudja tölteni.

Amikor a Szent Szellem először beszélt nekem erről a hatalmas muskátliról, akkor először azt mondta nekem, hogy én egy ilyen túlméretezett csecsemő voltam ott abban a gyülekezetben, ahol nem volt felismerve az ajándékom, mindent akartak velem csináltatni, csak azt nem tehettem, ami az elhívásom. Növekedtem szellemben, de nem voltak gyümölcseim, kevés volt a virág, mert a szolgálatba állítás nem történt meg, az elhívásom nem tudott ott kiteljesedni, nem volt szellemből „szakszerű” vagyis nem volt Isten szerinti mentorálás. Túlkoros csecsemő maradtam, aki nem tudott kibontakozni és megfelelően fejlődni, nem volt megfelelő a plántálás és a gondozás, nem volt megfelelő tanítványolás és nem volt szolgálatba állítás.

Mindez azért, mert nem voltak olyan Isten szíve szerinti atyák, mint Dávid, aki nem irigykedve adta át Salamonnak a templomépítés tervrajzát. Nem morgolódott azért, mert ő nem építhetett templomot az Úrnak, át kellett adnia ezt a nagyszerű munkát az új nemzedéknek.

Nem voltak olyan elhívással rendelkező atyák, mint Mózes, aki bár maga nem mehetett be az ígéret földjére, nem csinált úgy, hogyha én nem mehetek be, akkor ti sem fogtok bemenni Izrael népe. Hanem megáldotta az utódját méltósággal, Istennek engedve átadta a szellemi vezetést Józsuénak, átruházta a szellemi hatalmat hamis motivációk nélkül.

Aztán Isten lemetszett arról a gyülekezetről és egy új talajba ültetett, ahol személyesen mentorált, személyesen foglalkozott velem, tanítványolt igen nagy hatékonysággal.  Öntözött, gondozott, táplált, érezhető volt a növekedésem, az erősödésem, mígnem egyszer eljött a virágzás ideje is.

Ez a túlméretezet muskátli olyan, mint a terméketlen fügefa, amely látszólag, kívülről dús és zöld, de valamilyen okból képtelen a gyümölcstermésre.

Ma sokan vannak olyan fiak, akik a tövet erősítik, ezáltal a gyümölcsök már nem tudnak előjönni. Eljött az ideje a fiak lemetszésének, hogy új helyen az elhívásuk helyén gyökeret eresszenek.

Ezeket a folyamatokat végzi az Úr napjainkban, ezért nem vádolni, kárhoztatni kell a fiakat, hanem áldani kell azokat, akiket az Úr kihelyezett új földbe.

Aztán, ahogy ültetgettem ezeket a hajtásokat, láttam, hogy vannak közöttük gyengébbek, azokat fogtam és odahelyeztem az erősebbek mellé. Aztán volt olyan nagy és erős hajtás, amelyiket egy teljesen különálló cserépbe raktam…..és így dolgozik ma a Szent Szellem, akinek van szellemi füle az meg fogja érteni ezt, különösen, hogyha éppen ezekben a folyamatokban van benne.

Isten ki fogja jelenteni magát a fiaknak, ezután megmutatja nekik az identitásukat, hogy felismerjék, kik is ők valójában.

Az Atya személyesen foglalkozik velük, gyógyítja őket és a metszés sebeit; kijelenti az elhívásukat, megerősíti őket, helyreállítja és Fiúság tudatot ad nekik.

Az Atya áldása elkezd rájuk áradni közvetlenül, és elkezdenek meggyökerezni, tovább épülni Jézusban, Krisztus képe elkezd bennük még jobban kirajzolódni, elkezdik megismerni az Atya szívét személyesen, amelyre eddig nem volt lehetőség. Isten Atyai szíve fogja őket táplálni személyesen és a szellemük Isten Szellemében fogja megtalálni az igazi otthonát és az identitását.

Az Atya közvetlenül fogja a fiakat táplálni a metszés után, már nem különféle tanításokon fognak növekedni, hanem az Élet Fájáról fognak táplálkozni. Ezek a fiak elkezdenek ettől a tápláléktól rohamosan fejlődni, növekedni, el fognak jutni a felnőtt, érett férfikorra.

Már nem fogja őket mindenféle tanítások szele ide – oda hajtani, mert őket a legnagyobb tanítómester, maga az Atya fogja tanítani és vezetni.

Nem lesz többé közvetítő (mint Mária, vagy mint sok lelkész vagy pásztor, aki a Szent Szellem helyett vezeti a hivőket) nem lesznek többé emberi jótanácsok, nem lesz többé szolgaság.

Azok az új hajtások, akik ott vannak a tövön, elszívják a tőtől az erőt, az energiát, a tápanyagot, így már nem marad erő a virágzásra. De az Úr azt mondja ma:

„Én fogom őket táplálni, én fogom őket vezetni, én fogom tanítani őket, az én hangomat fogják követni, az én asztalomnál fognak étkezni, és nem közvetett módon más rhémáján fognak „élősködni”.

Ezeknek a fiaknak szól a Szent Szellem: Itt az ideje kijönni a szolgai gondolkodásból, abból, hogy mindig csak várjuk, várjuk az ellátást, mint a fiókák, mert vége van a kiskorúságnak.

Ezekből a hajtásokból elő fognak állni a fiak és amikor felnőnek akkor testületileg belőlük lesz az új nemzedék, akik az apostoli generáció lesznek.

Ez a nemzedék, amelynek nem volt szellemi atyja és nem kaptak szellemből „szakszerű” felkészítést, ebből a nemzedékből igazi, Isten szerinti atyák jönnek elő.

De mondom nektek: ma még a lemetszés ideje van, az ültetés ideje, a plántálás ideje a Prédikátor 3:2 szerint: „Meg van az ideje az ültetésnek, és meg van az ideje az ültetés kitépésének.”

Nem voltak atyák, akik tanítványoltak volna Isteni bölcsességgel, ezért Isten elő veszi a metszőollóját.

Én megsirattam a terebélyes muskátlikat, hogy mivé lettek, ám ezek a tövek a következő évben erősebbé váltak és több virágot hoztak.

Mondom nektek: minden a javatokra van, még a metszés is, ezért az Atya  gyógyulást ad a metszés fájdalmaiból, gyógyulást ad a nagy töveknek is és az új hajtásoknak is.

Volt még egy másik fájdalmam is, aminek üzenetértéke van. Amikor olyan erős hajtást kellett levágni, amelyen már virág is volt, ám le kellett metszeni,mert erős hajtás volt, és hogyha azt akartuk, hogy gyökeret eresszen, akkor a virágtól meg kellett őt szabadítani, hogy az energia és a tápanyag a gyökér kifejlődését szolgálja, és ne a virág szívja el azt.

-         Hú még az a kevés virág is kárba vész! – szomorkodtam.

Mondom nektek: hagyjátok azt a szolgálatot meghalni, hagyjátok azokat az alapítványokat, azokat a dicsőítő csapatokat, azokat a lelkigondozói szolgálatokat, hagyjátok meghalni az elkezdett munkát, amikor felismeritek, hogy ilyen metszési folyamatokba vagytok benne.

Amikor megerősödtök, eljön az ideje és az elhívásotok és küldetésetek elkezd majd virágzani, és erről a kicsiny hajtásból önálló tővé  válva, virágzás lesz.

Mondom nektek: hagyjátok a virágokat meghalni.

Abban az évben sirattam a régi muskátlikat, miközben az új hajtásokban még nem tudtam gyönyörködni, csak remélhettem, hogy egyszer lesz belőlük valami. Gondoztam nagy figyelmességgel őket, állandóan szemmel tartva és szólt az Úr: „látod ezt fogod tenni hamarosan az én fiaimmal is.”

Akkor ezután már gyakran sírva álltam ott a sok kis hajtás mellett, mert én is még abban a folyamatban voltam, amikor a kivirágzott hajtást metszette le az Úr és sirattam a lemetszett virágot, az elveszett pásztori szolgálatot.

De mondom nektek: Szószerint beteljesedik Isten Szava az életemben. Ez az új hajtás, amelyik a virágját elveszítette, mára gyökeret eresztett, az Atya gondozásában nemcsak felnőt, hanem „szellemi anyává” válva új hajtásokat hoz, elkezdett virágzani, ahogy az Atya táplálta, gondozta, majd új edénybe ültette, így önálló, erős növénnyé vált. Halleluja!

Mert az Úr szava betejesedett rajtam, először nekem monda el ezt a jelképes üzenetet, most hogy látom a végeredményt és látom a történetet egyben, most kell hirdetnem: így fogja az Úr a napokban az új nemzedéket előhozni. Ez az Ő Szava, amely nem a távoli jövőről szól.

Nincs még vége azonban a Szent Szellem tanításának. Eljött a tél és abban az évben én még nem tudtam, hogy kell ezeket az új hajtásokat átteleltetni. A régi tövek túlélték a telet, de mint tavasszal kiderült, az újakat közben azért kellett volna gondozni, kellett volna kicsit foglalkozni velük és több fény kellett volna nekik – de mind elpusztultak.

Akkor újból sirattam őket, de már a szellemem is sírt. Ott álltam az Úr előtt és kérdeztem Tőle, hogy fog akkor az én szolgálatom újból elindulni, ha még mindig nem tudom, hogyan kell „szakszerűen” bánni és szellemből gondozni a fiakat, meghalnak a kezeim alatt?

Ekkor még a tanulás időszaka volt, az Úr sokat és sokszor beszélt velem a majdani szolgálatomról.

Többször beszélt arról, hogyan kell felismerni a szolgálati ajándékokat, akiknél ma még gyakran láncokat, sebeket fogok látni. Beszélt arról, hogyan kell bánni ezekkel az új hajtásokkal, a fiakkal.

Beszélt a „szellemben szakszerű” táplálásról, a tárolásról, és arról, hogy mindezek ellenére lesznek olyan hajtások, amelyek mégis elpusztulnak.

Az én dolgom az, hogy rhémával lássam el őket, hogy itassam őket, az elszáradt leveleket szedjem le, és az elhalt hajtásokat metszem le, erősítsem a gyökérzetüket.

Mindent megtettem ezekkel a hajtásokkal, és amikor először elültettem őket, pár nap múlva nem hogy éledezni kezdtek volna, hanem még a maradék levelük is elsárgult és leszáradt. Óh, hogy sajnáltam őket, milyen kopasz kis ágacskák lettek! De bennük volt az élet, bennük volt a muskátli DNS-e.

A fiakban is ugyanígy látnom kell a szellemi szemeimmel az Atya életét, látnom kell és fel kell ismernem az identitásukat, aztán fel kell őket szabadítanom, hogy elő tudjanak jönni a bennük levő ajándékok, a küldetésük.

Azt hiszem, hogy ekkor erősödött meg bennem- igen ez az apostoli szolgálat lényege.

Amikor az első plántálást végeztem és azok nem maradtak meg, az még valóban számomra is a tanulás ideje volt. Ám a következő évben már láthattam a gyümölcseit is a munkámnak, nem minden hajtás maradt meg, de voltak közük erősek, amelyeket már külön cserépbe lehetett ültetni.

Hiszem, hogy Isten ilyen atyákat fog előhozni az elkövetkezendő időben, akik Isten szerinti módon fognak tudni fiakat felnevelni. Az Isten szerinti atya nemcsak a saját szolgálatához nevel fiakat, hanem kész arra is, hogy elengedje és kiküldje őket oda, ahol az Úr látni akarja őket. Ez az érdek nélküli atyaság.

Hiszem, hogy engem is ilyen „szellemi anyává” készített fel Isten az elmúlt nehéz évek alatt, aki már Isten akarata szerint fog tudni szellemi fiakat kiküldeni az Úr nagy aratásába.

Legyen ez a jelképes üzenet Isten élő, kijelentett szava ma a számodra és legyen élő és hatékony, váljon valóra ott, ahova küldetik.

 http://judaoroszlanja.gportal.hu/gindex.php?pg=35616698

Guti Tünde: Írok...

 Egy belülről induló késztetés hajt, hogy írjak. Közöljem gondolataimat, vázoljam céljaimat, tárjam fel különösebb magyarázkodás nélkül élményeimet. Ez egy megfogalmazhatatlan ösztönzés. Sőt inkább sürgetés. De miért? Hiszen már annyian leírták üzenetüket a világnak, végelszámolásaikat a hozzátartozóknak, vallomásaikat szeretteiknek. Mind más és más. Talán ezekből az őszinte sorokból jobban megismerhetünk valakit, mint találkozásaink során.

Mennyi mindenről nem beszélünk! Hány és hány futó érzés, belső lelki látás tűnik tova, amit nem osztunk meg soha senkivel. Mennyi mindent rejt magában az emberi szív! S mennyire mások lennének kapcsolataink, ha jobban megértenénk egymást! Ha elfogadnánk másokat, ha nem gyanakvóan fürkésznénk a mellettünk élőt, ha belátnánk végre, mennyire esendőek vagyunk mindnyájan! Ha Isten kegyelme nem tartana, már régen eltévedtünk volna az élet útvesztőiben! ?Menthetetlen vagy, ó ember, bárki légy, aki ítélsz! Mert amiben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod!? Hát ki vagyok én? Isten Fia, Jézus Krisztus az életét áldozta fel minden emberért. A legutolsóért is! Azért is, akit te, vagy én annyira nem tudunk elviselni, aki buta, ellenszenves, erkölcstelen, büszke vagy gonosz. Mindegy. De neked és nekem ugyanarra a kegyelemre van szükségünk, mint azoknak!

Hány és hány lélek van telis-tele sérülésekkel! Mennyi szív hord kisebb, vagy mélyebb sebeket! Megdöbbennénk, ha kifordítva látnánk őket! Nem kellene ezeknek így lenni! Ne lássunk már mindenkiben ellenséget! Ne lássunk már mindenkiben vetélytársat! Olyan rövid ez az élet! S milyen kevés időt töltünk azzal, hogy másoknak örömöt szerezzünk! Nem tréfálkozásra gondolok, hanem valóságos értékekre. Egy kedves szó, egy mosoly, egy bátorító vállveregetés, egy érdeklődő telefonhívás, egy szál virág, vagy egy bevásárlás. Mióta élünk már, és még olyan keveset szerettünk!

Harangoznak. Nemsokára lejár az idő. A madarak elrepültek Délre, a fák hullajtják elsárgult leveleiket. S mi van a szemedben? Mit látok, ha belenézek? Őszinte, nyílt, meleg tekintetet, vagy óvatosan futkározó, menekülő, talán támadó gondolatokat?

Az őszi fuvallatra megremeg a táj. Az elmúlás gondolatára megborzongok. Milyen rövid az élet? S a tartalma vajon milyen súllyal bírna a mérlegen? Az alap maga Jézus Krisztus a kősziklám, megváltóm, megtartóm. De amit ere építek, mennyire maradandó? Mennyire értékálló? Ezen az építményen állva lelkemet és szellememet hogyan tudom ünneplőbe öltöztetni?

Jézusra várva?

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/egyeb-irasaim/irok___.html

Joseph Prince: Újjászületve, hogy hatalmat végy

Amikor Isten megteremtette az embert, uralmat adott neki minden fölött a Földön. Ahhoz, hogy nagyjából megértsük milyen hatalom is lett volna ez - ha az ember nem esett volna bűnbe - vegyük szemügyre a tökéletes embert, Jézus Krisztust.

Amikor Jézus templomi adót akart fizetni, mindössze annyit kellett tennie, hogy megparancsolta egy halnak, hogy hozzon pénzt neki (Máté 17:24-27). Amikor nagy tömegnek volt szüksége élelemre, csupán annyit elég volt tennie, hogy megsokasította az öt kenyeret és két halat (Márk 6:34-44). Amikor vihar fenyegette a tanítványainak az életét, csupán oda kellett szólnia a viharnak és tökéletes nyugalom állt be (Márk 4:35-41). Minden beteg, akit hozzá hoztak, gyógyultan távozott. Még a halottakat is visszahozta az életbe, mert uralma volt a halál felett!

Ma ugyanolyan hatalmad van, amivel Jézus bírt​​, mert Krisztus benned van.(Kol 1,27)

"Prince pásztor, felejtsd el az uralmat a tenger, levegő vagy föld felett. Mindössze azzal is beérném, ha uralmat tudnék venni a hátfájásom felett, amely megfosztott a gyerekeimmel együtt töltött időtől. Uralkodni akarok a pénzügyi helyzetem felett."

Barátom, mivel Isten célja a te számodra az, hogy uralkodj a Földön, Ő egészségben fog tartani. Elvégre elég nehéz úgy uralkodni a földön, ha beteg vagy és az ágyat nyomod. Isten bőséggel gondodat fogja viselni, hisz nehéz úgy csinálni dolgokat, hogy szegény vagy.

Meg kell, hogy értsük, hogy mivel Isten nagyobb jelentőségű célja az ember számára az, hogy uralkodjon a földön, így a kisebb jelentőséggel bíró áldást is megadja, mint például az egészséget és a jólétet. Akkor elkezdjük magunkat úgy látni, ahogyan Isten lát minket; hatalommal, győztesen sétálunk át a nehéz körülményeink között ebben a természetes birodalomban.

A Szellemben születtél újjá; arra születettél, hogy irányíts és uralmat vegyél minden felett a Földön!

És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.  (1Mózes 1:26 KAR)

forrás: http://www.uzenetek.com/2012/07/ujjaszuletve-hogy-hatalmat-vegy.html#ixzz2QxpPwVce

Andrew Wommack: Miként gondolsz magadra?

Bírák 6:11-24. Az ÚR angyala megjelent előtte, és így szólt hozzá: Az ÚR veled van, erős vitéz! (Bírák 6:12)

Gedeon egy olyan ember volt, akit Isten rendkívüli módon használt. Összegyűjtött háromszáz férfit, majd legyőzött egy milliós sereget. Minden idők egyik legnagyobb hadi győzelme volt ez. Ennek ellenére Gedeon kezdetben semmiféle magabiztossággal nem rendelkezett.

Az Úr Angyala így köszöntötte őt: “Az ÚR veled van, erős vitéz!” Gedeon azonban így válaszolt: “Akkor miért nem látom ezt?” Egyáltalán nem úgy nézett önmagára, mint egy erős vitézre. Titokban csépelte a gabonát, mivel attól félt, hogy a Midianiták ellopják soványka termését. Gedeon egyáltalán nem úgy tekintett önmagára, mint ahogy Isten nézett rá.

Miután az angyal meglátogatta, annyira bizonytalan volt, hogy rávette Istent, hogy számos “teszt” által adja bizonyságát annak, hogy tényleg vele van, és valóban meg fogja tenni, amit mondott. Az igazság az, hogy Gedeon erős vitéz volt már akkor, amikor Isten ezt állította róla, de időbe tellett, hogy ezt maga is felismerje. Isten azelőtt tudta, hogy ki volt Gedeon valójában, mielőtt maga Gedeon tudta volna.

Hasonlóképpen, Isten tudja, hogy kik vagyunk, milyen képességekkel rendelkezünk, hiszen Ő alkotott bennünket. Továbbá ez nem korlátozódik személyes talentumainkra és képességeinkre. Az az ígéretünk, hogy azokat a dolgokat mi is cselekedhetjük, amiket Jézus cselekedett. Mindegyikünk korlátlan potenciállal rendelkezik Jézusban. Sajnos semmit sem számít a potenciálunk, ha nem hisszük, hogy azok vagyunk, akiknek Isten mond bennünket. Meghatározó tényező, hogy kinek gondoljuk magunkat.

Meg vagy győződve arról, hogy az vagy, akinek Isten az Ő Igéjében mondja, hogy vagy? Ha nem, akkor meggyőződést szerezhetsz azzal, ha olvasod, tanulmányozod és gondolkodsz Isten Igéjén egészen addig, amíg egyedül Ő határozza meg, hogy ki is vagy. Mikor már tudod, hogy amit Isten rólad mond az igaz, akkor téged is hatalmasan fog Isten használni.

http://awme.hu/2010/07/napi-inspiracio-julius-26/#.UXH0saKBonQ

Joel Osteen: Mindig örülni !

http://www.mindenlehetseges.hu/mindig-orulni-joel-osteen/

Mindannyiunk számára reális lehetőség, hogy elveszítjük az örömünket, hogy elkedvetlenedünk. De Isten szándéka nem az, hogy csupán elviseljük az életet, hanem hogy élvezzük azt. Már reggel eldől, hogy egy napunk győztes lesz-e vagy vesztes. Amikor reggel felkelsz, az elmédet kell megfelelő irányba állítanod. Lehet, hogy az érzéseid azt mondják: "fáradt vagyok, nincs kedvem felkelni, dolgozni menni még annyira sem. Nem akarok a problémáimmal foglalkozni, még a gyerekeimmel sem. Annyi problémám van…"

Ha ezekkel a gondolatokkal akarod eltölteni az egész napot, biztos hogy rossz napod lesz. A hitedet rosszul használod. Meg kell fordítanod a helyzetet. Mondd: „ez a nap egy nagyszerű nap lesz, valami nagyszerű fog velem történni ma. Istennek fontos az én jövőm, s Ő jóindulattal fog beavatkozni ma is. Várom, hogy új lehetőségek, Istentől való kapcsolatok, természetfeletti áttörések jöjjenek ma.” S ezzel már fel is készítetted magad a győzelmekre, a helyreállásra, növekedésre.

Isten azt fogja mondani angyalainak: „figyelitek? Ez a gyermekem várja az én jóságomat. Várja, hogy növekedjen, bővölködjön, annak ellenére, hogy a gazdaság rosszul működik. Azt várja, hogy egészséges legyen, az orvosi diagnózis ellenére. Azt várja, hogy az álmai beteljesüljenek, annak ellenére, hogy nincs erre lehetőség.” Ha a napodat így kezded, Isten azt fogja mondani az angyalainak: „menjetek, dolgozzatok! Intézkedjetek, hogy jól alakuljanak a gyermekem dolgai. Adjatok áttörést az életébe. Intézzétek el, hogy a megfelelő emberekkel találkozzon a megfelelő pillanatban. Nyissátok meg a megfelelő ajtókat a számára.” Ezután jelenik meg Isten jósága, szokatlan módon az életedben.

Jónéhányatoknál tudom, hogy a nagy áttörések így jelentek meg az életetekben. Egy kicsit módosítottatok a reggeleteken, jobb attitűdöt vettetek fel, és sokkal hatékonyabbá váltatok: új ajtók nyíltak meg, új barátokkal találkoztatok, s áttörést tapasztaltatok meg azon a területen, amiért korábban imádkoztatok. Csak annyi kell ehhez, hogy reggel, mikor felkelsz, ne a vereséget várd, hanem a győzelmet. Isten jóindulatát, növekedést, áttörést várj.

A napod első néhány perce meghatározza, mi történik veled később. Ha semmire sem akarsz gondolni, akkor evilág biztos, hogy negatív gondolatokkal árasztja el az elmédet. Voltál már úgy, hogy reggel csak úgy feküdtél az ágyban, és egyszer csak az elmúlt nap összes hibája az eszedbe jutott? Az összes probléma, ami beárnyékolta a jövődet? Az ellenséged gondoskodik arról, hogy rossz gondolatok miatt csak rosszat várj, és egy nagyon rossz napot készítsen elő neked. Ne ess ebbe a csapdába. A Kol 3:2 azt mondja: Az odafelvalókkal törődjetek, ne a földiekkel.

Legyél kezdeményező. Ha felkelsz, Dáviddal együtt mondd: „ez az a nap, amit az Úr szerzett nekem. Nem érdekel, mit érzek, a körülmények milyenek, hogy a gazdaság összeomlás előtt áll, hogy az orvos tegnap mit mondott nekem. Úgy döntöttem, hogy az örvendezést választom. Úgy döntöttem, hogy ezt a napot is boldogan fogom átélni. Nem engedem, hogy mások ellopják az örömömet. Nem engedem, hogy a csalódottság letörje a jókedvemet. Nem a problémáimra fogok nézni, vagy a hibáimra. Döntöttem, és élvezni fogom ezt a mai napot is.”

Reggelenként azt szoktam mondani: „Atyám, köszönöm, hogy ez egy áldott nap lesz, maikor tőled kapok áldásokat. Egy olyan nap lesz, mikor valaki számára áldás leszek, és elfogadom a te jóságodat egy még nagyszerűbb formában.” Mit is csinálok ilyenkor? Meghatározom az egész napom lefolyását.

Reggel már keresem, ki az, akinek áldás lehetek. Keresek valakit, akihez jó tudok lenni. Akit bátoríthatok, akit felemelhetek. Tehát azt várom, hogy először is áldott napom lesz, másodszor hogy valamit fogok kapni az Úrtól. Azaz Isten jóságát még nem tapasztalt módon, nagyobb mértékben fogom megkapni. Hogy Isten jósága megjelenik az életemben a mai napon. Természetfeletti áttöréseket várok. Nemcsak azt várom, hogy áttörések lesznek, hanem azt is, hogy amikor segítek valakinek, Isten engem is megsegít. A gondolataimat úgy készítem fel, hogy várom Isten jóságának még nagyszerűbb megjelenését az életemben.

Hallottam egy történetet egy 92 éves férfiról. Annyira friss, amennyire csak lehet. Reggel 8-kor már felöltözötten, tökéletesen megborotválkozva, haját makulátlanul elkészítve kezdi a napot. Már csak homályosan lát – a felesége, közel 70 évesen elköltözött az Úrhoz -, ő pedig beköltözött egy idősek otthonába. Amikor megérkezett, néhány órát türelmesen várakozott a recepciónál. Egy fiatal hölgy jött, hogy elvezesse őt új szobájába. S ahogy a tolókocsival mentek a szoba felé, a fiatal hölgy nagy részletességgel kezdte leírni a szobát, hogy milyen nagyszerű kilátás nyílik belőle, hogy milyen kényelmes a karosszék.

A férfi azonban félbeszakította: „nagyon szeretem azt a szobát!” A hölgy nevetett: „uram, még nem is látta. Néhány perc és ott leszünk.” De a férfi azt mondta: „a boldogság nem attól van, hogy látunk-e valamit – a boldogság egy döntés kérdése. Akár szeretem a szobát, akár nem, akármilyen is a bútor, valójában attól függ, hogy a gondolataimat hogyan készítem fel.”

Szeretem ezt a fajta hozzáállást. Ehhez hasonlóan kell az elménket felkészítni, hogy élvezzük a napunkat. Azt is várnunk kell az elménkben, hogy ez egy áldott, természetfeletti év lesz. Lehet, hogy lesznek visszacsúszások, a körülmények kedvezőtlenül alakulnak, de ez az elmémet nem változtatja meg. Lehet, hogy a gazdaság hatással van a cégemre, de a gondolatomat ez nem változtatja meg. Tudom, hogy Isten ennek ellenére bővölködésben fog tartani. Lehet, hogy a betegség megváltoztatja, hogyan érzem magam, de nem változtatja meg a gondolataimat. Én már döntöttem: ezt a napot is boldogan fogom leélni. Barátom, a boldogságod nem attól függ, mi történt veled, hanem hogy az elmédben mit vársz.

Most arra kérlek, az elmédben készítsd fel magad, hogy a mai napod is teljes örömben fog lezajlani. Hogy minden nap győzelmet várva fogsz felkelni. Egyik reggel korán kisétáltam a kertünkbe, és gyönyörködtem a madarak énekében – a kis madarak hangosan énekeltek, a nagyobbak megpróbálták elnyomni őket, úgy tűnt, mintha egy nagy házibulit tartottak volna ott fenn, az ágak között.

Meg akartam kérdezni tőlük: „hé madarak, nem olvastátok a mai újságot? Nem olvastátok, mi történt a tőzsdén? Ha olvastátok volna, nem örülnétek itt ennyire. Úgy tesztek, mintha minden olyan nagyszerű lenne.” De a madarakkal semmi gond nem volt, ők valami titkot tudnak: tudják, hogy mennyei Atyjuknak gondja van rájuk. S úgy döntöttek, hogy a reggelt énekelve kezdik, és élvezik a napjukat, függetlenül attól, hogy mi veszi körül őket. Nekünk is így kellene elkezdeni minden napunkat. Kelj fel reggel, és töltse meg a házad a hálaadás éneke. Kezdj el mosolyogni, döntsd el, hogy élvezni fogod az életedet.

1Thess 5:16 Mindenkor örüljetek (legyél boldog a hitedben, és legyél boldog a szívedben folyamatosan, és mindig – angol ford.) Figyeld csak, mit mond az Úr: milyen hosszú ideig legyél boldog és örömteli? Milyen hosszú ideig kell derűsen élni? Annyi ideig, amíg az emberek jók hozzánk, amíg jól érezzük magunkat, amíg a gazdaság jól működik? Nem. Az Ige szerint folytonosan, mindig. Akkor is, amikor jól mennek a dolgok, és akkor is, amikor rosszul. Amikor süt a nap, s amikor esik.

Amikor sötét felhők gyülekeznek a fejed fölött, úgy érezheted az élet tele van rossz dolgokkal. De mindig emlékezz: a sötét felhők felett süt a nap. Mindig. Lehet hogy nem vagy képes a napot látni a felhők miatt, de ez nem jelenti azt, hogy a nap nincs ott. Épp csak a sötét felhők eltakarják. A jó hírem számodra az, hogy a sötét felhők csak átmenetiek. Nem maradnak ott mindig. A nap marad ott mindig!

Ebben az átmeneti időben is őrizd meg az örömödet, légy boldog. Ne engedd, hogy néhány felhő megkeserítse az életed. Az eső esik az igazra és a hamisra egyaránt. Ez azt jelenti, hogy mindannyian kerülünk nehéz helyzetbe. Igazságtalanságok történhetnek velünk, kísértések, próbák. De tudd, amikor benne vagy egy nehéz próbában, Isten mindig megsegít. Ha nehézségeken mégy keresztül, de az arcodon mosoly, a szívedben Istent dicsőítő ének van, a próba után jutalom vár téged.

Gyakran a nehéz időkben kedvetlenség vesz erőt rajtunk. Mondhatod: „Joel, a cégem rosszul megy, nehéz idők járnak rám. Az orvosom nagyon rossz diagnózist adott nekem. Nagyon aggaszt engem egy bírósági tárgyalás.” Az emberi természet hajlamos arra, hogy ilyenkor aggódó és letört legyen. Az Ige szerint viszont pont az ellenkezőjét kell tennünk.

A Jak 1,2 szerint teljes örömnek tartsátok, mikor különféle kísértésekbe estek… Hát, ennek bizony nem sok értelme van. Tényleg úgy gondolja az Úr, hogy nehéz időkben legyünk tele örömmel? Pedig úgy gondolja. Amikor elveszíted az örömödet, akkor az erődet is elveszíted. Ha valamikor szükséged van az erőre, akkor bizony a nehéz időkben. Ha egy nehezen nevelhető gyermeked van, akkor sok erőre, energiára van szükséged. De csak akkor lesz erőd, ha az örömödet nem veszíted el.

Ha pénzügyileg ellehetetlenültél, ha súlyos betegség fenyeget, vagy egy fontos kapcsolatod veszélybe került, az ilyen helyzetekben könnyű kiszáradni, keserűvé, elkedvetlenedetté válni. Ekkor van szükséged az erőre, hogy fel tudj állni. Hogy meg tudd harcolni a hit nemes harcát. De csak akkor tudod megőrizni az örömödet, ha tudod, hogy a próba végén jutalom vár. S minden akadályoztatás után új lehetőségek nyílnak ki. Minden ellenállást növekedés követ. S ha tudom, hogy bár igazságtalan, ami történt velem, és bár nehéz helyzetben vagyok, ennek ellenére megőrzöm a jó hozzáállásomat és teljes örömömet, akkor ez a helyzet nem vet vissza, hanem inkább segíteni fog az előremenetelben, I áttörésének az átvételében, hogy Isten még több jó dolgot hozzon az életemben.

A kulcs: hogyan is kezeled az ilyen nehéz helyzeteket. Ha panaszkodsz, akkor benne maradsz. Ha negatív és keserű maradsz, nem fogsz átmenni a próbán, pedig a segítség és a kimenekedés a rendelkezésedre áll. De mert nem tartod örömnek a próbát, elmulasztod az új lehetőségeket, amelyek a növekedésedet segítenék elő. Isten új lehetőségekkel ajándékoz meg, ha pl. valaki megsért téged, akkor nem fogsz emiatt szomorkodni, hanem teljes örömnek tartod. Mert tudod, ez csak egy próba, és a végén egy fantasztikus új lehetőség vár. Ahelyett hogy panaszkodnál, tartsd teljes örömnek. Én örömnek tartom ezt a próbát, és tudom, hogy az Úr betölti minden szükségemet.

Ha valami csalódás ér, az érzelmeid azt mondják: itt az idő, hogy behúzd a kéziféket, és szomorkodj egy kicsit. És hirtelen elborít az önsajnálat. De ahelyett, hogy engednéd az érzelmeidet elhatalmasodni, beszélj magadhoz: „azonnal felállsz, és összeszeded magad. Jó, igenis jó napod lesz ma.” Így tudod a próbát sikeresen megvívni. Így tudod teljes örömnek tartani. Ha nehéz időket élsz át, ne csodálkozz, ha nehéznek érzed az életet, és megpróbál téged lenyomni a szellemi valóság. Ne lepődj meg, ha mindenünnen ilyen gondolatok jönnek: „soha nem fogsz kijönni ebből. Kész, vége. Nincs újabb esélyed.” Ne higgy ezeknek a hazugságoknak. Ne engedj az érzelmeidnek. Nem az érzelmeid a főnökök. Te vagy a főnök. Ne engedd, hogy az éned kezdjen beszélni hozzád, te kezdj beszélni az énedhez.

Ha reggel felébredsz, és a gondolataidba az jön: „hű, ez egy ritka nehéz nap lesz” – ne egyezz meg ezzel, és ne mondd: „igen, tényleg nagyon sok problémám van, soha nem sikerül ezeket megoldanom már.” Fordítsd meg inkább a helyzetet, és beszélj magadhoz, valld meg a hitedet: „Igenis jól fogom magam érezni, átkerülök a nehézségeken, meg fogom oldani a problémákat – mert Isten megsegít és helyreállít.” Ha korán reggel már az a gondolat jön, hogy a mai napon bizony semmi esélyed sincs, beszélj magadhoz: „Ez egy nagyszerű nap lesz, Istennek gondja van a jövőmre, alig várom, hogy meglássam, mit készített a mai napra.

Mit is csináltál? Örömnek tartottad a próbát. Dávid is ezt tette. Ez a lehúzó, nehéz hangulat majdnem elrabolta a jövőjét Dávidnak. Depressziós lett, de ahelyett, hogy hagyta volna elhatalmasodni, elkezdett beszélni magához:miért csüggedsz, kedvetlenedsz el én lelkem? Helyezd a reményed Istenbe. (42,11 zsoltár) Más szavakkal ezt mondta: „Dávid, mi a baj veled? Miért csüggedtél el? Miért vesztetted el az örömödet? Isten még mindig a trónon ül. Ő jó dolgokat készít neked. Vesd a reményedet újra Istenbe.”

Amikor a letargia el akar borítani, tedd ugyanazt. Nézz bele a tükörbe, és mondd azt: „fejezd be, tessék örülni!” Vedd fel ezt az új hozzáállást, amiről most hallottál. Nem fogunk vereségben maradni, mert a reményünket Istenbe vetjük. Manapság annyi bizonytalanság történik körülöttünk, rengeteg rossz hírt kapunk. Ha nem vagy óvatos, ezek mind lehúznának, letargiába taszítanának. Nincs öröm, nincs lelkesedés. Minden olyan rosszá válik ilyenkor.

De az Ige megmondja, mi a teendőd: Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére! (Ézs 61:3)

Ha csüggedés próbálna elborítani, és magadban azt gondolod, hogy semmi jóra sem számíthatsz már ebben az életben, a jó napjaidat elmulasztottad – az első dolog, amit meg kell tenned, hogy a csüggedés palástját hajítsd el magadtól, és ezzel együtt az önsajnálat kabátját is vesd le. Kerekedj felül a csüggedésen, és vedd fel új kabátként a dicséretet.

Kezdd el megköszönni azokat a dolgokat, amiket Isten már elvégzett az életedben. Köszönd meg neki, hogy nagy győzelmeket adott az életedben, hogy milyen messzire hozott már téged. Majd egy lépéssel menj tovább, és köszönd meg neki azokat a győzelmeket, amik még előtted állnak. Köszönd meg az új ajtókat, amiket meg fog nyitni számodra, hogy a nehéz helyzeteket meg fogja fordítani, hogy a jövőben is az Ő jóindulata lesz veled. Ha ezt megteszed, új örömöt fogsz megtapasztalni. És meglátod, a hited növekedni fog. Többé nem áldozatnak fogod érezni magad, hanem győztesnek.

Egy dolgot megtanultam: nem maradhatsz vesztes állapotban, ha elkezded dicsérni az Urat. Nem maradhatsz kedvetlen, és csüggedt, ha hálát adsz az Úrnak a szabadításért. Ha felveszed a dicséret palástját, a csüggedés el kell hogy távozzon tőled.

Van amikor nem érzed magad képesnek, hogy hálát adj, azért mondja az Úr a Zsid13,15-ben, hogy ajánld fel a dicséret áldozatát. Isten tudja, hogy ez nem mindig könnyű. S van idő, mikor azt kell mondanod: Uram, nem érzem, hogy hálát tudok most adni neked. Minden rossz irányba fordult, letört vagyok, magányos. De tudom, hogy Te még ott ülsz a trónon, tudom, hogy jó vagy, hogy mindig jó vagy. Ezért én úgy döntök, hogy dicsérlek téged. Úgy döntöttem, hogy hálát adok neked mindenképpen. Amikor a dicséret áldozatát viszed az Úr elé, akkor történnek természetfeletti áttörések a mennyben.

Ezt tette Pál és Silás is. Éjfélkor börtönben voltak. Igazságtalanul megverték őket, és vajon mit tettek? Panaszkodtak? Sajnálták magukat? „Istenem, nem volt szép dolog hogy magunkra hagytál. Hol voltál?” Nem. Ők dicséretet énekeltek az Úrnak, és hálát adtak Istennek. S azt mondták Neki: „tudjuk, te nagyobb vagy a mi problémáinknál, tudjuk, hogy te még mindig ellenőrzés alatt tartod ezt a helyzetet, és képes vagy kivinni minket erről a helyről.” És tudjátok, éjfélkor egy földrengés kinyitotta a cellák ajtajait, sőt, a láncok is leestek a lábukról, és már szabad emberként sétáltak ki a börtönből.

Mivel kezdődött? Hogy a dicséret áldozatát vitték az Úr elé. Bármelyikünk képes arra, hogy ilyen hozzáállása legyen. Amikor könnyen mennek a dolgok, mindannyian tudunk hálát adni az Úrnak, de mi van, ha egy börtön mélyén csücsülsz? Hol vagytok, akik reggelenként győzelmet vártok, bár ezt semmi nem indokolja. Amikor minden körülmény azt mondja: nehéz napod lesz. Hol vannak azok az emberek, akik azt mondják: bár az orvos diagnózisa szerint beteg vagyok, de én ennek ellenére hálát és dicséretet adok Neked Uram. Uram, Hálát adok neked, bár még nem látom a kimenekedés útját.

Ha körbe nézek ebben a gyülekezetben, nagyon sok ilyen embert látok. Mert tudom, hogy nagyon nagy hitű emberek vannak itt. Tudom, hogy sokatok jogosan panaszkodhatna, sajnálhatná magát, akár depressziós is lehetne, ehelyett hálát adtok az Úrnak, és mosolyogtok, akkor is jól döntötök, amikor rossz dolgok vannak az életetekben. Ezért vagyok biztos benne, hogy még nagyobb győzelmeket fogtok megtapasztalni. Szükséges, hogy a látásotokat merjétek megnagyobbítani. Végre vegyétek észre, hogy Istennek nincsenek korlátai. A legjobb napjaitok még most következnek.

Isten győzelmeket készített a jövőtökben, melyek a csodálatotokat fogják kivívni. Szokatlan dolgok fognak történni az életetekben, lehet hogy nehéz időszakon mégy át, de soha ne feledd, az ellenség a legkomolyabb fegyvereit akkor veti be, amikor tudja, hogy Isten valami nagyszerű dolgot készít neked. Amikor a legsötétebb időket éled, akkor vagy a legközelebb a győzelemhez. Az ellenség a leghatékonyabb fegyvereit már elhasználta ellened, ne kezdj el ilyenkor panaszkodni, hanem add továbbra is a dicséret áldozatát az Úrnak.

Jer 33:11 Örömnek szava és vígasság szava, vőlegény szava és menyasszony szava, és azoknak szava, kik ezt mondják: Dícsérjétek a Seregek Urát, mert jó az Úr, mert örökkévaló az ő kegyelme; a kik hálaáldozatot hoznak az Úr házába, mert visszahozom e föld népét a fogságból, mint annakelőtte, azt mondja az Úr.

Amikor a szádban öröm hangja csendül fel, és az öröm áldozatát viszed az Úrnak, akkor a foglyot az Úr megszabadítja, és az Ő sikerét helyreállítja.

Ebben az Igében két szót szeretek: visszahozza – megfordítja -, és helyreállítja.

Amikor tele vagy örömmel, és a dicséret áldozatát adod az Úrnak, Ő akkor fogja a dolgokat az érdekedben megváltoztatni, a kedvezőtlen helyzeteket megfordítja, amiket elloptak tőled, azt visszaadja. De ez nem fog megtörténni, ha panasszal van tele a szád, ha negatív vagy, keserű. Ez akkor történik meg, amikor öröm hangjával van tele a szád. Ha reggel zsoltárral ébredsz. S ha minden napod örömmel kezded, mosollyal az arcodon.

Nem mindig indokolt az öröm, de rázd le az elkedvetlenedést. Ha így élsz, Isten tudni fogja, kész vagy arra, hogy megfordítsa a helyzetedet, és helyreállítson. Megfordítsa a helyzetet, mikor egyre kedvezőtlenebb az életed, amikor a céged nehéz időket él át, vagy megfordítja a bírósági tárgyalást, sőt az egészségeddel kapcsolatban is képes megfordítani a helyzetedet.

Isten helyreállít, és visszaad mindent, ami a tiéd volt. Visszaadja az ellopott éveket, amiket az ellenség tönkretett. Emberi kapcsolataidat is helyreállítja. Ez azért történik meg, mert öröm van a szádban, és a boldogság szavai, mert a dicséret áldozatát viszed az Úrhoz. Az Ige azt mondja: örvendezz az Urban mindenkor.

Az öröm nemcsak azt jelenti, hogy énekelsz az Úrnak örömmel, hanem a szád mosolyra derül, megfordulsz a tengelyed körül, és felfelé nézel. Tudod, hogy úgy is tudsz örülni, ha egyszerűen mosolyogsz? Amikor nehéz idők járnak, és sokan lógó orral járkálnak, és aggodalmaskodnak, csüggedtek – te pedig mosollyal az arcodon jársz, nem feltétlenül azért, mert okod van rá, hanem hitből mosolyogsz. Mert tudod, az arckifejezéseddel azt üzened: bízom benned Uram. Bár nem érzem így magam, de úgy döntöttem, bízom Benned. Mikor a nehéz időkben mosolyogsz, akkor is a dicséret áldozatát viszed az Úr elé.

A nehéz napokban talán a legnehezebb mosolyogni. Sokan ilyenkor lógó orral járnak. Úgy tűnik, mintha mindenüket elveszítették volna. S jönnek hozzám szomorúan: „Joel, én örvendezek az Úrban.” Miközben szomorúak! Figyelned kell arra, hogy a szavaid, az arcod és a szíved összhangban legyenek. Ha meghallod, hogy egy kismadár hogyan örvendezik, tudod, hogy minden rendben lesz. Hogy Isten csatározik most érted. Tudod, hogy senki nem vehet ki az Ő kezéből. Tudod, hogy a győzelmet Isten már elkészítette számodra. S tudod, hogy egyetlen ellened készült fegyver sem lehet jószerencsés. S ami most károdra volt, azt Isten fel fogja használni a megsegítésedre.

Ami a szívedben van, engedd hogy megjelenjen a külsődön is. Az örvendezésed ne csak szavakban álljon, de az arckifejezésed is ezt sugallja. Örvendezz felemelt kezekkel, mosolyogva. Az örömödnek sohasem szabad rejtve maradni. Te vagy a világ világossága, ne rejtsd el a fényt. Akárhová is mégy, lássák a te örömödet. Mondhatod: Joel, most semmi okom, hogy örvendezzek. Tudod, nagyon sok gondom van. Összefogtak az ellenségeim. De tudod mit? Ekkor kell a leginkább mosolyognod. Ekkor kell a hitedet gyakorolnod. Amikor valaki udvariatlan, durva veled, és legszívesebben ugyanilyen lennél vele, ekkor kell a legjobban mosolyognod. S miért? Mert igen nagy örömnek tartod ezt a helyzetet.

Ha valaki az autópályán szabálytalanul előz, és nehéz helyzetbe kerülsz, ahelyett hogy tülkölnél neki, és vörös képpel ordítanál vele, ehelyett inkább ránézel, és mosolyogsz. Tudod, mit csinálsz ilyenkor? A dicséret áldozatát viszed az Úr elé. Vannak helyzetek, mikor nagyon nehéz ez. Mikor a gyermeked lesütött szemmel jön, és közli, leöntöttem cékla lével a fehér kanapét – mosolyogsz. A dicsér áldozatát viszed Istennek. Vagy: munkatársad mindig pletykál rólad, és rosszat terjeszt a hátad mögött. Utána odamegy hozzád, és megkérdezi : „segítenél ebben a projektben?” Ahelyett, hogy azt kérdeznéd: „nem szégyelled magad te szemétláda?!” Inkább rámosolyogsz és azt mondod: teljes örömmel. De azért magadban mondhatod: „Uram, ennél nagyobb dicséret áldozatát még nem vittem eléd.”

Egyszer Viktóriával mentünk a reptérre, és két bőrönddel várakoztunk a reptéren. De nem engedtek át, mert a biztonsági tiszt szerint folyadékot vittünk a csomagban. Viktória mondta is: Joel, elfelejtettem, és vizet tettem a bőröndbe. De én azt hittem, hogy Viktória a másik csomagra gondolt, és én nem vettem ki az enyémből a vizet. A biztonsági tiszt felhergelte magát, és úgy beszélt velem, mintha főbenjáró bűnt követtem volna el. Rám kiáltott: „nem hallotta? Azonnal nyissa ki!” Nem éreztem, hogy mosolyognom kellene, mindenről akartam tudni ebben a pillanatban, csak nem az örömről.

Akkor magammal kellett beszélni: „Joel, neked udvariasnak kell lenned, mert te pásztor vagy. Nem emlékszel, miket prédikáltál?” És széles mosolyt erőltettem az arcomra, de meg kell mondanom, nagyon hamis mosoly volt. S mikor vége volt ennek a megalázó helyzetnek, mondtam: „Uram, ezért nagy jutalmat várok…”

Testvérek, örömnek tartsátok mindig a próbákat. Határozd el magadban, hogy mindig örömnek fogod tartani, akármilyen helyzetbe is kerülsz., mindennap úgy kelj fel, hogy győzelmet várj. Az elmédet irányítsd jó irányba. S valld meg, hogy ez egy nagyszerű, áldott nap lesz, mikor Isten áldásai jelennek meg az életedben. S nem baj, akármi is jöhet aznap, ne veszítsd el az örömödet. Tanuld meg a dicséret áldozatát odavinni az Úrhoz. Ha megtartod az öröm hangját, nem képes az ördög vereségben tartani téged. Mert Isten megígérte, hogy megfordítja a helyzetedet, és megjutalmaz téged. S nem csak ezért, hanem mert ha az örömöt megőrzöd, az erőt is megőrzöd, ami képessé tesz ara, hogy minden akadályt legyőzz, minden támadást visszaverj. És azzá tudsz válni, amivé Isten tervezett.

Fordította:

Orbán Tibor

http://www.mindenlehetseges.hu/mindig-orulni-joel-osteen/

Hagyd magad mögött a fájdalmat

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház

A szeretet… nem sértődékeny vagy ingerlékeny, nem haragtartó; nem tartja számon az ellene elkövetett gonoszságot; nem veszi figyelembe az ellene elkövetett gonoszságot. (1Korinthus 13,5)

Előfordult már veled, hogy próbáltál valakinek megbocsátani, de úgy érezted, egyszerűen képtelen vagy rá? Sírtál, imádkoztál és kérted Isten segítségét, de az elutasításból faadó régi érzelmek csak nem akartak elmenni.
Vess véget az ilyen kudarcoknak azáltal, hogy hitből – nem pedig az érzéseid alapján – bocsátasz meg! Az igazi megbocsátásnak semmi köze nincs ahhoz, hogy mit érzel. Ez egy akaratlagos cselekedet, melynek alapja az Isten iránti engedelmességünk és az Őbenne való hitünk.
Ez azt jelenti, hogy ha egyszer megbocsátottál valakinek, akkor úgy kell tekintened, hogy örökre megbocsátottál neki! Amikor a régi érzések előtörnek benned, és a sátán arról próbál meggyőzni, hogy igazából nem is bocsátottál meg, állj ellen neki. Mondd ezt: „Nem, én már megbocsátottam az illetőnek hitből. Nem fogok ezekben a régi érzésekben élni.”
Majd az 1János 1,9 alapján hidd el, hogy Isten megbocsátott, megtisztított a meg nem bocsátás bűnétől és minden ezzel kapcsolatos hamisságtól, és nem is emlékszik az elkövetett gonoszra!
Hallottál már ilyet: „lehet, hogy megbocsátok, de soha nem felejtek”? Ez egy másodosztályú megbocsátás, amivel te mint hívő soha nem lehetsz megelégedve. Neked természetfölötti módon kell megbocsátanod, „miképpen az Isten is megbocsátott néktek a Krisztusban” (Efézus 4,32).
Úgy kell megbocsátanod, ahogy Isten teszi. Örökre és feltétel nélkül el kell feledkezned arról a vétekről, és úgy kell cselekedned, mintha soha nem történt volna közöttetek semmi rossz. Nem csak meg kell bocsátanod, de szándékosan el is kell felejtened az ellened elkövetett gonoszságot.
Ahogy ezt megteszed, valami természetfölötti dolog fog benned történni. A fájdalom, amit egykor az incidens okozott, eltűnik. Isten ereje elmossa a hatását, és magad mögött tudod hagyni egyszer és mindenkorra.
Ne legyél „érzelmi könyvelő”, aki gondosan feljegyez minden rosszat, amit elkövettek ellene. Tanulj meg megbocsátani és elfelejteni! Egy teljesen új, áldással teljes világ fog kitárulni számodra!
Igei olvasmány: Lukács 6,27-37

Kenneth Copeland

Hillsong UNITED King of Heaven Lyric Video

Ige: A hálaadás egyik oka

 „Hálákat adván [örömmel] az Atyának, aki alkalmasakká [és méltókká, és képessé] tett minket a szentek örökségében való részvételre [részesedésben] a világosságban; [Más fordítás: úgyhogy örömmel fogtok hálát adni az Atyának, aki elégségesnek ítélt titeket arra, hogy a világosságban (a fényben) részt nyerjetek a szenteknek szánt örökrészben]* (Kol. 1,12)

Az Úr Jézus kijelentése a világosságról: „… Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága (fénye)” (Ján. 8,12) 

„És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem kerítette hatalmába” (Ján. 1,5) 

Ebbe a világosságba: „Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb” (Kol. 2,7) 

„És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Őáltala” (Kol. 3,17) 

Nem úgy, mint a pogányok, mert: „Ezeknek a gondolkozását e világ istene megvakította, mert hitetlenek, és így nem látják meg a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát, aki az Isten képmása” (2 Kor. 4,4) 

„Kik értelmükben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívük keménysége miatt van bennük” (Eféz. 4,18) 

Az apostol megvallása arról, hogy mit mondott neki az Úr: „Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek; hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek” (Csel. 26,18) 

„És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett vala örök időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által” (Eféz. 3,9) 

„Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok. Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának” (Eféz. 5,8.20)

Erről tesz bizonyságot János apostol is: „És ez az az üzenet, amelyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen Őbenne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekesszük. Ha pedig a világosságban járunk, amint Ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől” (1 Ján. 1,5-7) 

És így lettetek: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket” (1 Pét. 2,9) 

Pál apostol megvallása: „Ezért tehát mindent elviselek a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget örök dicsőséggel” (2 Tim. 2,10)

Istennek népe nézz fel az égre.

Úr Jézus!

„Nagy az egekig a Te kegyelmed, és a felhőkig a Te hűséged” (Zsolt. 57,11)

Dicsérlek Úr Jézus!

„Azért dicsérlek Téged Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a Te Nevednek. (Zsolt. 18,50)

Susannah Werly: Napi gondolat

Két dolgot tehetünk az Evangéliummal: hiszünk benne és megéljük.

A dicséretről

"Aki szereti, ha őt dicsérik, az kevés dicsőséget ad az Istennek."

A szeretet növekedéséről

A szeretet növekedéséhez mennyei harmatra van szükség. (Spurgeon)

Joel Osteen: Engedd, hadd áradjon az áldás!

18,21 Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi. (Példabeszédek)

Régebben hallottam egy történetet egy második osztályos kislányról, aki nyúlajakkal született. Emiatt furcsa volt a szája és a mosolya.

Mivel más volt, mint a többiek, senki sem akart vele játszani. A visszautasítás miatt nagyon alacsony lett az önbecsülése. Visszahúzódóvá és félénkké vált a társaival szemben. Nem igazán voltak barátai, mindig egyedül volt. Egy alkalommal az iskolában hallásvizsgálatot végeztek a tanulókon. A tanár egyenként felszólította a gyerekeket, hogy a tanári asztaltól indulva, szépen lassan sétáljanak az ajtó felé. Miközben így tettek, a tanár suttogott valamit, amit a tanulónak az egész osztály előtt, hangosan el kellett ismételnie. A legtöbb gyereknek a tanár ilyesmiket mondott: „Kék az ég. Van egy macska az udvaron. Ma kedd van.”

Egyszerre csak a kislányra került a sor. Nagyon félt és izgult. Ahogy a tanári asztaltól távolodott, a tanárnő ezt suttogta neki: „Bárcsak az én kislányom lennél!” Amint a kislány meghallotta ezeket a szavakat, melyek az elfogadás és az áldás szavai voltak, valami megváltozott benne. Ezek a szavak magabiztosságot és nagyobb önbecsülést adtak neki. És nem csak ez volt az egyetlen pozitív változás. Amikor a többiek számára nyilvánvalóvá vált, hogy a tanárnő mennyire szereti ezt a kislányt, az ő hozzáállásuk is megváltozott. Mostmár mindenki a barátja akart lenni. Mellé akartak ülni a menzán és meghívták magukhoz játszani iskola után.

Kedves barátom, ez egy kitűnő példa arra, hogy milyen hatalmas ereje és hatása van megerősítő szavainknak mások életére. Nemcsak az adott személyre vannak hatással a szavaid, hanem a körülötte élőkre is. A szavaid szabadjára engedhetik Isten jóindulatának az árját. A szavaid fordulópontot jelenthetnek valakinek az életében. Tartsd észben ma, hogy a szavaid életet vagy halált hordoznak. Válaszd az életet, bátoríts másokat, és engedd, hogy áradjon az áldás a szavaidon keresztül.

Joel Osteen

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/joel-osteen/180-engedd-hadd-aradjon-az-aldas.html

A SZERETET SZEMÉVEL

1 Az ÚR azonban ezt mondta Sámuelnek: Meddig bánkódsz még Saul miatt,

hiszen én elvetettem, és nem marad Izráel királya? Töltsd meg olajjal a
szarudat, és indulj! Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert ennek a fiai közül szemeltem ki a királyt. 2 Hogyan mehetnék oda? - kérdezte Sámuel. Ha meghallja Saul, megöl engem. De az ÚR ezt mondta: Vigyél magaddal egy
üszőborjút, és ezt mondd: Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az
ÚRnak. 3 De Isait hívd meg az áldozati lakomára. Én pedig majd tudtodra
adom, hogy mit kell tenned: azt kend fel, akit én mondok neked! 4 És úgy
tett Sámuel, ahogyan az ÚR megmondta neki. Amikor megérkezett
Betlehembe, remegve mentek eléje a város vénei, és azt kérdezték: Békés
szándékkal jöttél-e? 5 Békés szándékkal - felelte. Azért jöttem, hogy
áldozatot mutassak be az ÚRnak. Szenteljétek meg magatokat, és jöjjetek
velem az áldozatra! Miután szentnek találta Isait és fiait, meghívta
őket az áldozati lakomára. 6 Amikor megérkeztek, és meglátta Eliábot,
ezt gondolta: Biztosan ez lesz az ÚR felkentje, aki most itt van. 7 De
az ÚR ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes
növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember.
Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a
szívben van. 8 Ekkor Abinádábot szólította Isai, és odavezette Sámuel
elé, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. 9 Azután Sammát vezette
oda Isai, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. 10 Így vezette oda
Isai Sámuel elé mind a hét fiát, de Sámuel ezt mondta Isainak: Ezeket
nem választotta az ÚR. 11 Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Minden fiad
itt van? Hátra van még a legkisebb - felelte ő -, de ő éppen a juhokat
őrzi. Erre Sámuel azt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide,
mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik. 12 Üzent tehát neki, és
elhozatta. Ő pedig pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű volt.
Akkor ezt mondta az ÚR: Rajta! Kend fel, mert ő az! 13 Sámuel pedig
fogta az olajos szarut, és felkente őt testvérei jelenlétében. Akkor az
ÚR lelke szállt Dávidra, és attól kezdve vele is maradt. Sámuel pedig
elindult, és elment Rámába. 1Sám 16,1-13.

                        A SZERETET SZEMÉVEL

       De az Úr ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes
növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van. (1Sám 16,7)


       Édesanyámmal és ötéves fiammal egyik délután elmentünk ügyet intézni.
Kihasználtuk az időt, és pizzát ettünk ebédre. Aztán mikor befejeztük, és útban voltunk autónkhoz, azt mondtam anyukámnak és kisfiamnak, hogy várjanak meg az utca sarkán lévő padon, mivel édesanyám cukorbetegsége miatt csak lassan tud járni. Mikor visszaértem az autóval, anyukám nevetett. Megkérdeztem, mi történt. Mire ő elmondta, hogy ahogy itt üldögéltek egy nő közeledett feléjük, hogy pénzt adjon nekik.

       Elnézve anyukámat a sarkon bottal, sötét szemüveggel, műanyag bögrével
a kezében, kisgyerekkel az oldalán: ez volt számára a tipikus kép a kéregetőről. Később megállapítottuk, milyen könnyű rossz következtetést levonni abból, amit látunk.

       Sámuel próféta azt gondolta, hogy Jesse fia, Eliáb Isten király-jelöltje; Eliáb úgy nézett ki. De nem ő volt az igazi. Amit Isten keres bennünk, teljesen különbözik attól, amit gyakran mi keresünk a másikban. Mindazonáltal Isten segítségével a szeretet szemeivel nézhetünk egymásra, hogy meglássuk azokat az értékeket, amelyeket Isten lát.

Imádság: Nyisd meg szemünket, drága Istenünk, hogy azt nézzük, amit
te; nem a külsőt, hanem a szívet. Ámen.
       

Szeretet által látjuk meg, amit Isten akar.

 Yessenia Rosalía Acosta (Santo Domingo, Dominika)

http://csendespercek.hu

Oswald Chambers: NEM AZON MÚLIK-E, AMI LEGKEVÉSBÉ VALÓSZÍNŰ?

"Mert Joáb Adóniához hajlott, noha azelőtt nem hajlott Absolonhoz" (2Kir 2,28).

Joáb kiállta a nagy próbát: egészen hű maradt Dávidhoz, nem ment a csábító és nagyravágyó Absolon után, de élete vége felé a gyáva Adóniához hajlott. Tartsd mindig éberen szem előtt, hogy ahol egy elesett, ott a többiek is éppúgy eleshetnek (1Kor 10,12-13). A nagy válságon átjutottál, most légy éber a kisebb dolgokban; vedd számításba az apró dolgok rejtett kísértését.

Hajlandók vagyunk azt mondani: "A legkevésbé sem valószínű, hogy miután a legnagyobb válságon túljutottam, most visszatérnék a világ dolgaihoz." Ne gondold ki előre, merről jön majd a kísértés; amiről legkevésbé gondolod, az lehet veszélyes. A nagy szellemi tettek utóhatásaiban jut szóhoz a "legkisebb dolgok rejtett világa"; ha nincs is előtérben, gondold meg, mégis jelen van, és ha nem vigyázol, újra elbuktathat. Hű maradtál Istenhez a nagy és erős kísértések között; most őrizkedj a rejtett áramlatoktól. Ne nézz betegesen önmagadba és ne rettegj előre. Maradj éber: legyen emlékezeted nyitva Isten előtt. A nem őrzött erősség kettős gyengeség, itt végzi aknamunkáját a "kicsiny dolgok rejtett világa". A Biblia hősei mindig legerősebb pontjukon buktak el, nem a leggyengébben.

"Isten hatalma őriz!" - Ez az egyetlen biztonság (1Pt 1,5).

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Te vagy az út

Megrázatás.

2011. 12. 03-án hajnalban felébresztett az Úr, éreztem, hogy imádkoznom kell. Miközben imádtam az Urat és közbenjártam azokért, akiket az Úr a szívemre helyezett, éreztem, hogy a jelenléte betölt, és a következőket mutatja.

 Láttam felülről Európa térképét, mintha felette szálltam volna. A menyből láttam alá szállni egy tűzkarikát, nagy tűzcsóvát húzott maga után, és hatalmas erővel becsapódott Európa középpontjába, Magyarországba. Olyan hangja volt, mintha egy nehéztüzérségi löveg becsapódása és felrobbanása, süvítő zúgás, és detonáció. A tűzkarikának szikrázó, szinte vakító fénye volt, de mégis érzékeltem, hogy olyan, mint egy töviskorona. Ez Istennek a Szent tüze volt. Amikor becsapódott Magyarországra, láttam, hogy a becsapódás epicentrumából lökéshullám fut szét körkörösen, és végig söpör Európán. A becsapódás epicentrumát, Magyarországot úgy láttam, mintha a föld alatt valami felrobbant volna, és bele remeg minden, vibrál, rázkódik és újrarendeződik, mint egy földalatti kísérleti atomrobbantásnál. Érdekes volt, mert pusztítás nyomai nem voltak, inkább csak átrendeződött minden és közben morajlást hallottam. Tudtam, hogy ez egy hatalmas fizikai, majd egy szellemi megrázatás jele az Úrtól. A látvány megrendítő volt, szinte a testem is bele remegett.

Közben láttam a Királyok első könyve18. 36-46, verseit, amikor Illés lehívja Isten tüzét az áldozatra, és amikor ez megtörténik, az emberek leborulnak Isten dicsősége előtt és imádni kezdik Őt.

Többen vannak most is akik, azt teszik, amit Illés tett.

És amikor megérkezik a kései eső az Illések futnak Jezréelbe az eső üzenetével /Jezréel: Isten vet, plántál /. Isten tüze megítél mindent, és mindenkit. Minden összeomlik, ami nem Istentől van, de minden virágzó és gyümölcsöző lesz, ami az Ő forrásából ered. Ez a Szent tűz sokak számára felemeltetést hoz.

Láttam, hogy Magyarországon nagyon sok Istentől felkent szolgáló jött már más országokból az elmúlt időszakban és ez a magvetés ideje volt. Láttam, hogy Isten öntözi ezt a földet, és ezek a magvak kikeltek és gazdagon termő búzatáblává változtatta Magyarországot. Láttam, hogy ez a tűz megérleli melegével a búzatáblákat és hírtelen beérnek. Saját bőrömön éreztem a forróságot, szinte izzott a levegő. Láttam embereket kiáltani az Úrhoz, akik egyedül érzik magukat a hirtelen beérő búzatáblák előtt.

Láttam ezekre a helyekre konvojba érkező aratógépeket, mert Isten szólt nekik, hogy érettek a mezők az aratásra. A kiáltók nem maradtak egyedül. Láttam az Apostolok cselekedetei 2. 37-43, igeverseit, amint Péter és az apostolok, erővel és hatalommal hirdetik az evangéliumot, a megtérés üzenetét és tömegek térnek az Úrhoz és kitartóan részt vettek, az apostoli tanításban, a közösségben a kenyér megtörésében és az imádkozásban, közben az apostolok által sok csoda és jel történt.  Krisztus teste összekapcsolódott, az Úr kiosztotta az örökségeket a hűségeseknek.

http://judaoroszlanja.gportal.hu/gindex.php?pg=34715800

Andrew Wommack: Az a bizonyos “KIJELENTÉS”

És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát. (Lukács 2:26)

Egyik pásztor barátom elmesélte nekem, hogy mielőtt megkapta a Szent Szellemben való keresztséget, a karizmatikusokban egy dolog zavarta kiváltképpen, amit “kijelentett ismeretnek” nevezünk. Két doktorátusi fokozattal rendelkezett, szemináriumot végzett, mégis, amikor olyan szolgálókat hallgatott a rádióban, mint én (formális képzés nélkül), akik olyan módon világították meg az Igét, ahogy addig még nem hallotta. Azt mondta, hogy százszor tanulmányozta ugyanazokat az Igéket és mégsem vette észre azokat a nyilvánvaló igazságokat, amelyekről mi szóltunk. Ez feldúlta, ugyanakkor pedig kívánta azt, ami nekünk volt, neki pedig nem.

Így történt Simeonnal is. Kijelentette számára a Szent Szellem. Ez olyan dolog volt, amit nem embertől tanult. Ez kijelentett ismeret volt: olyan ismeret, amely nem megfigyelésből, vagy utasításból származik, hanem intuícióból. Ez a kijelentett ismeret minden újjászületett keresztény számára elérhető, aki elfogadja a Szent Szellem ilyen irányú szolgálatát.

Simeonnak nem volt természetes ismerete arról, hogy a több ezer kisbaba közül melyik is a Felkent. Egyszerűen ráhangolta a szívét a Szent Szellemre, és a tudás természetfeletti módon a részévé vált a megfelelő időben. Nem olyan nehéz elhinnünk! A természetben láthatjuk a madarakat, halakat és számos állatot, hogy oda vándorolnak, ahonnan a szüleik jöttek, mindezt mindenfajta előzetes ismeret nélkül. Nem az iskolában tanulták.

Ha Isten képes beszélni az állati teremtményeihez, akkor elképzelhető tán, hogy hozzád is szólhat? Hallgass ma Isten hangjára a belsődben ma, és kérd meg, hogy adjon neked kijelentett ismeretet Önmagáról és az életedre vonatkozó akaratáról.

http://awme.hu/2013/01/az-a-bizonyos-kijelentes/#.UW7LRaKBonQ