János evangélium 7. fejezet: Az élő víz igérete (göröggel és kapcsolódó igékkel);

Ján. 7,1 És ezek után Galileában [jelentése: a pogányok körzete] jár vala Jézus; mert nem akar vala Júdeában járni, mivelhogy azon igyekezének a Júdeabeliek, hogy őt megöljék [vagyis mert a zsidók halálra keresték, és az életére törtek].

Ján. 7,2 Közel vala pedig a zsidók [a júdeabeliek] ünnepe, a sátoros ünnep [azaz a lombsátorok ünnepe]*

*Az Úr a törvényben elrendelte: „Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: Szólj Izráel fiainak, mondván: Ugyanennek a hetedik hónapnak tizenötödikén a sátorok ünnepe legyen az Úrnak hét napig. Az első napon szent gyülekezés legyen, semmi robota (semmilyen foglalkozáshoz tartozó) munkát ne végezzetek. Hét napon áldozzatok az Úrnak tűzáldozatot, a nyolcadik napon pedig szent gyülekezéstek legyen, és újra tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak; berekesztő ünnep ez, semmi robota (semmilyen foglalkozáshoz tartozó) munkát ne végezzetek azon” (3 Móz. 23,33-36).

 És a törvény magyarázatában az engedelmesség eredményét is elmondja az Úr: „A sátorok ünnepét hét napig tartsd, mikor begyűjtöd a termést a te szérűdről és sajtódról. És örvendezz a te ünnepeden, te és a te fiad, a te leányod, szolgád és szolgálóleányod, a lévita, a jövevény, az árva és az özvegy, akik belül vannak a te kapuidon. Hét napig ünnepelj az Úrnak, a te Istenednek azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr; mert megáld téged az Úr, a te Istened minden termésedben, és kezeidnek minden munkájában; azért örvendezz igen!” (5 Móz. 16,13-15).

 „És megírá (vagyis leírta) Mózes e törvényt, és adá azt a papoknak, a Lévi fiainak, akik hordozzák az Úr szövetségének ládáját, és Izráel minden vénjének. És megparancsolá nékik Mózes, mondván: A hetedik esztendő végén, az elengedés esztendejének idejében, a sátorok ünnepén. Mikor eljön az egész Izráel, hogy megjelenjék az Úr előtt, a te Istened előtt azon a helyen, amelyet kiválaszt: olvasd fel e törvényt az egész Izráel előtt fülök hallására. Gyűjtsd egybe a népet, a férfiakat, az asszonyokat, a kicsinyeket és a te jövevényedet, aki a te kapuidon belül van, hogy hallják és tanuljanak, és féljék az Urat, a ti Isteneteket, és tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden ígéjét. És az ő fiaik is, akik nem tudják még, hallják és tanulják meg, hogy az Urat, a ti Isteneteket kell félni mind addig, amíg éltek azon a földön, amelyre általkeltek a Jordánon, hogy bírjátok azt” (5 Móz. 31,9-13)

Ján. 7,3 Mondának azért néki az ő atyjafiai [a testvérei]: Menj el innen, és térj Júdeába, hogy a te tanítványaid is lássák [és megfigyelhessék, megvizsgálhassák, ellenőrízhessék, és megítélhessék] a te dolgaidat [(ergon): a te tevékenységedet], amelyeket cselekszel.

Ján. 7,4 Mert senki sem cselekszik [ilyesmit] titkon [(krüptosz krüphaiosz): titokban, és rejtekben] semmit, aki maga ismeretessé akar lenni [aki azt akarja, hogy nyilvánosan elismerjék őt]. Ha ilyeneket cselekszel, mutasd meg magadat a világnak [(phaneroó): tedd láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté magadat a világ előtt].

Ján. 7,5 Mert az ő atyjafiai [a testvérei] sem hittek benne*

*A testvérei ugyanazt vallották, mint akik azt hitték, hogy ismerik az Urat: „Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-e Máriának (jelentése: keserűség, szomorúság), és az ő testvéreit Jakabnak [jelentése: sarokfogó vagy mást kiszorító, más helyébe lépő], Józsénak [jelentése: felmagasztalt], Simonnak [jelentése: meghallgatott] és Júdásnak [jelentése: akit dicsérnek; akiért hálát adnak]? És az ő nőtestvérei is nem mind minálunk vannak-e? Honnét vannak tehát ennél mindezek. [és honnan kapta mind e hatalmat]” (Mát. 13,55-56).

Amikor hallottak csodatételeiről: „Amint az övéi [hozzátartozói] ezt meghallák [tudomást szereztek erről], eljövének, hogy megfogják [és erővel elvigyék] őt; mert azt mondják vala, hogy magán kívül van [hogy nincs magánál, extázisban / önkívületben van; hogy megzavarodott; megháborodott; hogy elvesztette az eszét]” (Márk. 3,21).

Csak a Feltámadás után hitték el, hogy Ő az, akinek mondta magát, és akkor: „Ezek mindnyájan egy szívvel-lélekkel [egy indulattal s állandóan, kitartóan, állhatatosan] foglalatosak valának [és részt vettek] az imádkozásban és a könyörgésben, az asszonyokkal és Máriával, Jézusnak anyjával, és az Ő atyjafiaival [testvéreivel] együtt” (Csel. 1,14)

Ján. 7,6 Monda azért nékik Jézus: Az én időm még nincs itt [(kairosz): az én alkalmas, kijelölt, elrendelt időm még nincs jelen]; a ti időtök pedig mindig készen van [és nektek azonban minden idő alkalmas].

Ján. 7,7 Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl; mert én bizonyságot teszek felőle [és arról tanúskodom], hogy az ő cselekedetei gonoszak [(ponérosz): káros, veszélyes, ellenséges, romlást árasztók].

Ján. 7,8 Ti menjetek fel erre az ünnepre: én még nem megyek fel erre az ünnepre; mert az én időm még nem tölt be [még nem jött el].

Ján. 7,9 Ezeket mondván pedig nékik, marada Galileában.

Ján. 7,10  Amint pedig felmenének az ő atyjafiai, akkor ő is felméne az ünnepre, nem nyilvánosan, hanem mintegy titkon.

[Más fordítás: Miután azonban elindultak testvérei az ünnepre akkor ő is felment az ünnepre, nem nyíltan, hanem - amennyire lehetett – titokban; nem látványosan, hanem mint aki rejtőzni akar].

Ján. 7,11 A zsidók [vagyis a júdeaiak] azért keresik vala őt az ünnepen, és mondának: Hol van ő?

Ján. 7,12 És a sokaságban [tömegben] nagy zúgás [(goggüszmosz): és suttogás] vala ő miatta [és sokféle súgás-búgás volt felőle]. Némelyek azt mondják vala, hogy jó [(agathosz): becsületes, jóindulatú] ember; mások pedig azt mondják vala: Nem, [nem az], hanem a népnek hitetője [(planaó): félrevezeti a népet, eltévelyíti / bűnre csábítja a tömeget].

Ján. 7,13 Mindamellett senki sem beszélt vala nyiltan [és nyilvánosan] ő felőle a zsidóktól [vagyis a júdeaiaktól] való félelem miatt*

*Mert a farizeusok azt mondták a népnek: „… Ez az ember nincsen Istentől, mert nem tartja meg a szombatot…” (Ján. 9,16).

Ján. 7,14 Már-már az ünnep közepén azonban [vagyis az ünnepi hét fele már elmúlt, amikor] felméne Jézus a templomba, és tanít vala.

Ján. 7,15 És csodálkozának a zsidók [vagyis a júdeaiak], mondván: Mimódon tudja [hogyan ismerheti] ez az írásokat, holott nem tanulta?!

Ján. 7,16 Felele nékik Jézus és monda: Az én tudományom [(didakhé): az én tanításom, az a tan, amit tanítok] nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem.

Ján. 7,17 Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról [e tanításról], vajjon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok?

Ján. 7,18 Aki magától szól, a maga dicsőségét [(doxa): és tekintélyét, megbecsülését, és dicséretét] keresi; aki pedig annak dicsőségét [(doxa): és tekintélyét, megbecsülését, és dicséretét] keresi, aki küldte őt, igaz [vagyis (aléthész): igazi, valóságos] az, és nincs abban hamisság [(adikia): igazságtalanság, istentelenség, vagyis az nem Isten nélküli]*

*És így folytatja az Úr Jézus: „Dicsőséget [(doxa): elismerést, tisztességet, megbecsülést, dicséretet] emberektől nem nyerek [és nem fogadok el]” (Ján. 5,41).

 „Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, (és úgy hirdetem) amint az Atya mondotta vala nékem” (Ján. 12,49-50).

„Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet (az én igémet): és az a beszéd (az az ige pedig), amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem” (Ján. 14,24)

Ján. 7,19 Nem Mózes adta-é néktek a törvényt [(nomosz /héberül: Tóra/) Isten útmutatása, tanítása, amelyet az Igében jelentett ki]. És senki sem teljesíti [senki sem tartja meg] közületek a törvényt [Isten útmutatását, tanítását]. Miért akartok engem megölni [miért kerestek engem halálra, miért törtök az életemre]?

Ján. 7,20 Felele a sokaság [a tömeg] és monda: Ördög van benned [(daimonion ekhó): démon, vagyis gonosz szellem vett birtokába, és tart fogva]. Ki akar téged megölni?

Ján. 7,21 Felele Jézus és monda nékik: Egy dolgot cselekvém, és mindnyájan csodáljátok [egyetlen dolgot vittem véghez, és mindnyájan elámultok rajta].

Ján. 7,22 Azért Mózes adta néktek a körülmetélkedést (nem mintha Mózestől való volna, hanem az ősatyáktól): és szombaton [(szabbaton): vagyis a heti pihenőnap, a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás napján is] körülmetélitek az embert.

Ján. 7,23 Ha körülmetélhető az ember szombaton, hogy a Mózes törvénye meg ne romoljon [és érvényét ne veszítse]; én rám haragusztok-é, hogy egy embert egészen meggyógyítottam szombaton?*

*Ábrahámhoz – az ősatyához – így szólt az Úr, adva neki a szövetség örökkévaló jelét: „Ez pedig az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánad való magod között: minden férfi körülmetéltessék nálatok. És metéljétek körül a ti férfitestetek bőrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele. Nyolcnapos korában körülmetéltessék nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél; akár háznál született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentől, aki nem a te magodból való. Körülmetéltetvén körülmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; és örökkévaló szövetségül lesz az én szövetségem a ti testeteken” (1 Móz. 17,10-13).

És így folytatja István a szanhedrin előtti prédikációjában. Isten Ábrahámnak: „adta… a körülmetélés szövetségét: és így nemzé Izsákot, és körülmetélé őt nyolczadnapon; és Izsák Jákóbot, és Jákób a tizenkét pátriárkhát [a tizenkét ősatyát]” (Csel. 7,8).

És ezt a parancsot kapta Izráel is: „A nyolcadik napon pedig metéljék körül a fiú férfitestének bőrét” (3 Móz. 12,3)

Ján. 7,24 Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!*

*Hiszen a törvény – amire hivatkoznak – így hangzik: „Ne legyetek személyválogatók az ítéletben: kicsinyt úgy, mint nagyot hallgassatok ki; ne féljetek senkitől, mert az ítélet az Istené; ami pedig nehéznek tetszik néktek, én előmbe hozzátok, és én meghallgatom azt” (5 Móz. 1,17).

Bizony: „Ezek is a bölcsek szavai. Személyt válogatni az ítéletben nem jó” (Péld. 24,23).

Mert: „ha személyválogatók vagytok, vétkeztek, elmarasztaltatva a törvény által, mint annak megrontói” (Jak. 2,9).

Ján. 7,25 Mondának azért némelyek a jeruzsálemiek közül: Nem ez-é az, akit meg akarnak ölni?

Ján. 7,26 És ímé nyiltan szól, és semmit sem szólnak néki. Talán bizony megismerték a főemberek [a vezetők], hogy bizony ez a Krisztus?

Ján. 7,27 De jól tudjuk, honnan való ez; mikor pedig eljő a Krisztus, senki sem tudja, honnan való*

*Az Úr Jézus bármit tesz, csodálkoznek, hiszen ők tudják, hogy: „… ez amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-e Máriának (jelentése: keserűség, szomorúság), és az ő testvéreit Jakabnak [jelentése: sarokfogó vagy mást kiszorító, más helyébe lépő], Józsénak [jelentése: felmagasztalt], Simonnak [jelentése: meghallgatott] és Júdásnak [jelentése: akit dicsérnek; akiért hálát adnak]” (Mát. 13,55).

Az Úr Jézus feltámasztja Jairus leányát: „És (Jézus akkor) kiméne (és eltávozott) onnét, és méne az ő hazájába, és követék őt az ő tanítványai. És amint eljött vala a szombat, tanítani kezde a zsinagógában; és sokan, akik őt hallák, elálmélkodnak vala, mondván: Honnét vannak ennél ezek (és honnan veszi ezeket)? És mely bölcsesség az, ami néki adatott, (és miféle csodák ezek, amelyek keze nyomán támadnak) hogy ily csodadolgok is történnek általa? Avagy nem ez-é az az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsénak, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nincsenek-e itt közöttünk az ő nőtestvérei is? És megbotránkoznak vala őbenne” (Márk. 6,1-6).

Hiszen meg van írva, hogy: „De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: mégis belőled származik nékem, aki uralkodó az Izráelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van” (Mik. 5,2).

Aki olyan, mint Melkisédek (jelentése: igazság királya): „Apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való; sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához, pap marad örökké” (Zsid. 7,3)

Ján. 7,28 Kiálta azért Jézus a templomban, tanítván és mondván: Mind engem ismertek, mind azt tudjátok, honnan való vagyok; és én magamtól nem jöttem, de igaz [és valóságos] az, aki engem elküldött [aki engem kibocsátott], akit ti nem ismertek.

Ján. 7,29 Én azonban ismerem őt, mert őtőle vagyok [őbenne létezem], és Ő küldött [Ő bocsátott ki] engem*

*És így folytatja az Úr Jézus: „… Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentől (az Istenből) származtam és jöttem; mert nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött (ő bocsátott ki) engem” (Ján. 8,42).

De: „… senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni [és kijelenteni, leleplezni, akinek szeme elől a Fiú a leplet el akarja vonni]” (Mát. 11,27).

És: „ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát… „ (Ján. 10,15)

Ján. 7,30 Akarják vala azért őt megfogni [és igyekeztek elfogni őt]; de senki sem veté [senki nem emelte] reá a kezét, mert nem jött még el az ő órája.

Ján. 7,31 A sokaság közül pedig sokan hivének ő benne; és azt mondják vala, hogy: A Krisztus mikor eljő, tehet-é majd több [és nagyobb] csodát azoknál, amelyeket ez tett?

Ján. 7,32 Meghallák a farizeusok [az elkülönülő, vagyis kirekesztően vallásos férfiak zárt csoportja], amint a sokaság [a tömeg] ezeket suttogja vala felőle; és szolgákat küldének a farizeusok és a főpapok [vagyis papi fejedelmek], hogy fogják meg [hogy fogják el, hogy letartóztassák] őt.

Ján. 7,33 Monda azért nékik Jézus: Egy kevés [egy rövid] ideig még veletek [és a tiétek] vagyok, és majd ahhoz megyek, aki elküldött [aki kiküldött] engem.

Ján. 7,34 Kerestek majd engem, és nem találtok meg, és ahol én vagyok, ti nem jöhettek [(erkhomai): nem kerülhettek, és nem juthattok] oda, [mert nem lehetséges számotokra, és nincs hatalmatokban, hogy oda kerüljetek].

Ján. 7,35 Mondának azért a zsidók maguk között: Hová akar ez menni, hogy mi majd nem találjuk meg őt? Vajjon a görögök közé szóródottakhoz akar-é menni [talán a görögök között lévő szórványba készül], és a görögöket tanítani?

Ján. 7,36 Micsoda beszéd ez, amelyet monda [mi az értelme annak a (logosznak): az Igének, amelyet mondott]: Kerestek majd engem, és nem találtok meg; és ahol én vagyok, ti nem jöhettek [(erkhomai): nem kerülhettek, és nem juthattok] oda, [mert nem lehetséges számotokra, és nincs hatalmatokban, hogy oda kerüljetek]*

*És Pál apostolon keresztül hangzik a kijelentés arról, hogy miért nem mehetnek oda a zsidók, ahol az Úr Jézus van: „… hiszen előbb már bizonyítottuk, hogy zsidók [vagyis júdeaiak] is, görögök [vagyis pogányok] is mind bűnben [azaz: céltévesztésben] vannak, [vagyis elvétették a célt, és ezért a céltévesztés hatalma, és fennhatósága alatt vannak]” (Róm. 3,9).

 Mert: „… az Írás mindent (és mindenkit) bűn [vagyis céltévesztés] alá rekesztett [és összezárt], hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből [vagyis Jézus Krisztus hite által] adassék a hívőknek” (Gal. 3,22).

 És így folytatódik a kijelentés: „Mert az Isten mindeneket [minden embert] engedetlenség [hitetlenség, csökönyös és lázadó makacsság] alá rekesztett [mindnyájukat a hitetlenségbe hagyta merülni; összezárta = közös helyzetbe hozta annak érdekében] hogy mindeneken [vagyis mindenkin, és mindnyájukon] könyörüljön. [és irgalmasságot gyakoroljon]” (Róm. 11,32)

Isten azonban – aki maga a Szeretet – megoldást adott erre a problémára: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Aki hiszen Őbenne, el nem kárhozik (az nem jut ítéletre); aki pedig nem hisz, immár elkárhozott (már ítélet alatt van), mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében” (Ján. 3,16.18)

„az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme (a sátán) megítéltetett” (Ján. 16,11)

„Most van e világ kárhoztatása (most megy végbe az ítélet e világ felett); most vettetik ki e világ fejedelme” (Ján. 12,31).

Ezért: „ha valaki újonnan nem születik [nem származik fentről], nem láthatja [nem képes meglátni, felfogni] az Isten országát [Isten Királyságát; birodalmát; királyi uralmát]. Mert: „… Ha valaki nem születik [nem származik] víztől és Szellemtől [vízből és Szellemből], nem mehet be [nem tud, nem képes bemenni] az Isten országába [Isten királyságába; birodalmába]. Ami testtől született, test az [ami hústestből van nemzve (amit hústest hoz létre), hústest az]; és ami [Szent] Szellemtől született [Szent Szellemből jön létre], szellem az. Ezért: Szükség [(dei): szükségszerű] néktek újonnan [felülről] születnetek [fentről kell származnotok]” (Ján. 3,3.5-7).

Arról is bizonyságot tesz Isten Igéje, hogy hogyan lehet újjá születni: „Valakik pedig befogadák őt (az Urat, vagyis a Szent Szellemet /2 Kor. 3,17/), hatalmat [lehetőséget, jogot, jogosultságot] ada azoknak [azokat felhatalmazta arra], hogy Isten fiaivá legyenek [Isten gyermekeivé váljanak], azoknak, akik az Ő nevében hisznek; Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából [ösztönéből], sem a férfiúnak indulatjából [vágyából], hanem Istentől [Istenből] születtek” (Ján. 1,12-13).

Az újjászülő beszéd pedig: „… az igazság beszéde, mely az evangélium” (Kol. 1,5).

A tanítványoknak ugyanezt mondja az Úr Jézus: „Fiaim, egy kevés ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem; de amiként a zsidóknak mondám, hogy: Ahová én megyek, ti nem jöhettek; most néktek is mondom” (Ján. 13,33).

„… mert még nem adatott a Szellem, mivel Jézus még nem dicsőült meg” (Jn. 7,39).

Mert lehet valaki hívő, sőt vízbe is bemerítkezhetett, de ettől még nem születette újjá, ahogy erről Isten igéje beszámol. Pál apostol: „… Efézusba érkezék: és mikor ott néhány tanítványra talált, így szólt hozzájuk: Kaptatok-e Szent Szellemet, amikor hívőkké lettetek? Ők így feleltek: Hiszen még azt sem hallottuk, hogy eljött volna már a Szent Szellem. Ezután megkérdezte tőlük: „Akkor hogyan merítkeztetek be? A Jánosbemerítésével - válaszolták ezek. Pál ekkor így szólt: „János, amikorbemerített, megtérést követelt, de azt mondta a népnek, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban.” Mikor pedig ezt hallák, bemerítkezének az Úr Jézusnak nevében. És mikor Pál reájok vetette kezét, szálla a Szent Szellem őreájuk; és szólnak vala nyelveken, és prófétálnak vala. Valának pedig a férfiak összesen mintegy tizenketten” (Csel. 19,1-7)

Ján. 7,37 Az ünnep utolsó nagy napján pedig felálla Jézus és [(kradzó): hangosan] kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jőjjön én hozzám, és igyék.

Ján. 7,38 Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.

Ján. 7,39 Ezt pedig mondja vala a Szellemről, amelyet veendők valának az őbenne hívők: mert még nem vala [még nem adatott] a Szent Szellem; mivelhogy Jézus még nem dicsőítteték meg*

*Mert: „Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó [és örök életre szökellő] víznek kútfeje [és forrása] lesz őbenne” (Ján. 4,14)^.

Már Ézsaiás prófétán keresztül így hív az Úr: „Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort (az öröm szimbóluma) és tejet (az Evangélium szimbóluma). Miért adtok pénzt azért, ami nem kenyér, és gyűjtött kincseteket (keresményeteket) azért, ami meg nem elégíthet (amivel nem lehet jóllakni)? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek (az egész életetek) kövérségben” (Ésa. 55,1-2).

„Mert vizet öntök (vizet árasztok) a szomjúhozóra, és folyóvizeket (és patakokat) a szárazra; kiöntöm (kiárasztom) Szellememet a te magodra (a te utódaidra), és áldásomat a te csemetéidre (a sarjadékaidra). És nevekednek, mint fű között (mint fű a víz mellett), és mint a fűzfák vizek folyásinál (vagy a csatornák mentén)” (Ésa. 44,3-4).

 És hogy ki az az Úr, aki aprófétákon keresztül hív, azt az Úr Jézus jelenti ki: „… aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha” (Jn. 6,35).

Akkor: „Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé; sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi (más) hőség: Mert a Bárány, aki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket (vagyis elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz); és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet” (Jel. 7,16-17).

Ő az, aki a királyiszékben ül: „És monda az, aki a királyiszéken (vagyis a trónuson) ül vala: Ímé mindent újjá teszek (és mindent újjáteremtek). És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek (megbízhatók) és igazak. És monda nékem: Meglett (megtörtént). Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen” (Jel. 21,5-6).

És amikor ez megtörténik: „És azon a napon lesz, hogy élő vizek jőnek ki Jeruzsálemből, felerészük a napkeleti tenger felé, felerészük pedig a nyugati tenger felé, és nyárban és télben is úgy lesz” (Zak. 14,8).

János apostol látomásában: „És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, amely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki (mert trónusából ered)” (Jel. 22,1).

„És a Szellem és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És aki (csak) hallja, ezt mondja: Jövel! És aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen” (Jel. 22,17).

„És vezérel téged az Úr szüntelen, (kopár földön is jól tart téged, és) megelégíti egész lényedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy” (Ésa. 58,11).

„Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok (erednek) a kietlenben. És tóvá lesz a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásivá; a sakálok lakhelyén, a hol feküsznek, fű, nád és káka terem” (Ésa. 35,6-7).

És: „Kopasz hegyeken folyókat nyitok (és fakasztok) és a rónák közepén (a völgyek mélyén) forrásokat; a pusztát vizek tavává teszem és az aszú földet vizeknek forrásivá (Ésa. 41,18)

Ján. 7,40 Sokan azért a sokaság közül [a tömegből], amint hallák e beszédet [ezt a (logoszt): Igét], ezt mondják vala: Bizonynyal ez ama Próféta.

Ján. 7,41 Némelyek mondának: Ez a Krisztus. Mások pedig mondának: Csak nem Galileából [jelentése: a pogányok körzete] jön el a Krisztus?

Ján. 7,42 Nem az írás mondta-é, hogy a Dávid magvából, és Bethlehemből [jelentése: kenyér háza], ama városból [abból a faluból] jön el a Krisztus, ahol Dávid vala?

Ján. 7,43 Hasonlás lőn [és támadt] azért [(szkhiszma): szakadás, és megosztottság támadt tehát] őmiatta a sokaságban [a tömegben]*

*Amikor megkérdezi Heródes az írástudókat, hogy hol kell megszületnie a Krisztusnak: „Azok pedig mondának néki: A júdeai Betlehemben (jelentése: dicsőítve lesz a kenyér / Ige háza). Mert így írta [jövendölte] vala meg a próféta: És te Betlehem, Júdának földje, semmiképpen sem vagy legkisebb [legjelentéktelenebb] Júda fejedelmi [vezető] városai között: mert belőled származik [belőled támad, és jön majd elő] a fejedelem [az Uralkodó], aki legeltetni [kormányozni; pásztorként terelgetni] fogja az én népemet, az Izráelt” (Mát. 2,5-6).

És ez így lett megírva: „De te, Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, aki uralkodó az Izráelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van” (Mik. 5,2)

Mert: „Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe” (Zsolt. 132,11).

Mert: „Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az ÚR Szelleme nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem Szelleme, a tanács és erő Szelleme, az ÚR ismeretének és félelmének Szelleme. Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, Igazságban ítéli (//ki//válogatja, elkülöníti, kiválasztja; kiemeli) a gyöngéket (a szerény, alázatos, nyomorult, megalázottat), és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével (a logosszal=Igével), és ajkai lehével (pneuma: Szellemével) megöli a hitetlent. Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője a hűség” (Ésa. 11,1-5).

És teszi ezt azért, hogy meghaljon az óember és feltámadjon az újember: „Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt; Megújuljatok pedig a ti elméteknek szelleme szerint, És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben...” (Eféz. 4,22-24)

 A zsidó nép és tanítóik nem ismerték fel a próféciák beteljesedését: „Találkozék Filep Nátánaellel, és monda néki: Aki felől írt Mózes a törvényben, és a próféták, megtaláltuk a názáreti Jézust, Józsefnek fiát. És monda néki Nátánael: Názáretből támadhat-e (származhat-e) valami jó? Monda néki Filep: Jer és lásd meg!” (Ján. 1,46-47)

Már Mózesen kereztül így hangzott az ígéret: „Prófétát támasztok nékik az ő atyjukfiai közül, olyat, mint te, és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, amit parancsolok néki” (5 Móz. 18,15.18).

Pedig még a tisztátalan szellemek is felismerték, így szólva:  „És monda: Ah! mi dolgunk van nékünk veled, Názáreti Jézus? Azért jöttél-é, hogy elveszíts minket? Tudom, hogy ki vagy te: az Istennek Szentje” (Márk. 1,24)

És a feltámadott Úr kijelentése: „Én, Jézus… vagyok Dávid gyökere és új hajtása (sarja)…” (Jel. 22,16)

Ján. 7,44 Némelyek pedig közűlük akarják vala őt megfogni, de senki sem veté reá a kezét.

Ján. 7,45 Elmenének azért a szolgák a főpapokhoz [vagyis a papi fejedelmekhez] és farizeusokhoz; és mondának azok ő nékik: Miért nem hoztátok el őt?

Ján. 7,46 Felelének a szolgák: Soha ember úgy nem szólott [és úgy nem beszélt], mint ez az ember!

Ján. 7,47 Felelének azért nékik a farizeusok: Vajjon ti is el vagytok-é hitetve [titeket is megtévesztett; félrevezetett, ti is el vagytok tévelyítve]?

Ján. 7,48 Vajjon a főemberek [a vezetők, az elöljárók] vagy a farizeusok közül hitt-é benne valaki?

Ján. 7,49 De ez a sokaság [csak ez a csőcselék], amely nem ismeri a törvényt, átkozott [átok alatt van]*

*Mert a törvény kimondta, hogy: „Átkozott, aki meg nem tartja e törvénynek ígéit, hogy cselekedje azokat! És mondja az egész nép: Ámen!” (5 Móz. 27,26)

Ján. 7,50 Monda nékik Nikodémus [jelentése: diadalmas a népe között; Szanhedrin-tag], aki éjjel ment vala őhozzá, aki egy vala azok közül:

Ján. 7,51 Vajjon a mi törvényünk kárhoztatja-é [vagyis elítéli-e] az embert, ha előbb ki nem hallgatja, és nem tudja, hogy mit cselekszik*

*Mert a törvény kimondta, hogy ha valaki: „… elmegy és szolgál idegen isteneket, és imádja azokat, akár a napot, akár a holdat, vagy akármelyet az égnek seregei közül, amelyet nem parancsoltam. És megjelentetik néked, és meghallod: jól megtudakozd (és jól vizsgáld meg). És hogyha (valóban) igaz, és bizonyos a dolog, és megtörtént ez az útálatosság Izráelben.

 Ha megfoghatatlan (és bonyolult) valami előtted, amikor ítélned kell vér és vér között, ügy és ügy között, sérelem és sérelem között, vagy egyéb versengések között a te kapuidban: akkor kelj fel, és menj el arra a helyre, amelyet kiválaszt az Úr, a te Istened. És menj be a Lévita-papokhoz és a bíróhoz, aki lesz majd abban az időben. És kérdezd meg őket, és ők tudtul adják néked az ítéletmondást. És annak a mondásnak értelme szerint cselekedjél, amelyet tudtul adnak néked azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr. És vigyázz, hogy mind a szerint cselekedjél, amint tanítanak téged. A törvény szerint cselekedjél, amelyre tanítanak téged, és az ítélet szerint, amelyet mondanak néked; el ne hajolj attól a mondástól, amelyet tudtul adnak néked, se jobbra, se balra” (5 Móz. 17,3-4.8-11).

„És megparancsolám abban az időben a ti biráitoknak, mondván: Hallgassátok ki atyátokfiait, és ítéljetek igazságosan mindenkit, az ő atyjafiaival és jövevényeivel egyben. Ne legyetek személyválogatók az ítéletben: kicsinyt úgy, mint nagyot hallgassatok ki; ne féljetek senkitől, mert az ítélet az Istené; ami pedig nehéznek tetszik néktek, én előmbe hozzátok, és én meghallgatom azt. Így parancsoltam meg nektek abban az időben mindazt, amit tennetek kell” (5 Móz. 1,16-18).

Ján. 7,52 Felelének és mondának néki: Vajjon te is Galileus [vagyis a pogányok körzetéből] vagy-é? Tudakozódjál és lásd meg, hogy Galileából [vagyis a pogányok körzetéből] nem támadt próféta*

*De nem vizsgálták meg az Úr Jézus ügyét, hiszen Jónás próféta Gáth-Kéferből (vagyis Galileából) való volt. Így szól erről Isten Igéje. Az abban az időben lévő király: „… szerezte vissza az Izráel határát Emáthtól fogva a pusztasági tengerig, az Úrnak, Izráel Istenének beszéde szerint, amelyet szólott volt az ő szolgája, Jónás próféta, az Amittai fia által, aki Gáth-Kéferből való (vagyis galileai származású) volt” (2 Kir. 14,25)

Ján. 7,53 És mindnyájan haza menének [vagyis mindnyájuk hazatért a maga otthonába].

IMMÁNUEL

Tűrj Jézussal!

"Ha Jézusért bolondnak állítanak téged, te tűrj bölcsen Jézussal."

Fölötted ragyog az Úr!

„Mert ímé, sötétség borítja a földet, (sűrű homály a nemzeteket) és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad (és fölötted ott ragyog) az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik” (Ésa. 60,2)

A halálról

Jézus, amikor halálról beszél, nem az ember biológiai létmódjáról nyilatkozik, hanem testi-lelki-szellemi létének, egész személyiségének a totális megsemmisüléséről szól, és ebben nem lesz részük azoknak, akik vele közösségben vannak.

Imádság:

Mint élő kövek a lelki házban,

helyünkre így találtunk.

Helyemre így találtam,

mert felemeltél,kezedbe vettél engem.

Engedtél élő kővé lennem.

Hogy a helyemen, Nálad,

másokra én is rátaláljak.

És együtt dicsérjünk téged,

s nevednek így szerezz

bennünk dicsőséget.

ÁMEN

(Hajdú Zoltán Levente)

A nap gondolata: Krisztus eledele.

Krisztus eledele az volt, hogy az Atya akaratát cselekedje, tekintet nélkül arra, hogy ezért korona vagy kereszt várt-e Rá.

Tanulj!

Tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű… (Mt 11:29)

Tanulj! Erre kér bennünket Jézus. Mit tanulhatunk meg tőle és mellette? Rengeteg dolgot. Igénkben csak kettőt említ: szelídséget és alázatot. Jézus mindkét dologban önmagát állítja példának. Mondhatnánk, hogy nagyképűség, ha valaki önmagát állítja példaképül mások elé. Van is ennek igazságtartalma, de Jézus esetében nem nagyképűségről van szó, hanem hitelességről. Nézzünk példákat Jézus szelídségére!

Hányszor akarták őt csőbe húzni? Csak az evangéliumok tanulsága szerint jó párszor. Az őt nem kedvelő farizeusok és írástudók keresték a gyenge pontjait, keresték a fogást rajta. Sikertelenül. Pedig próbálkoztak többször is. Ilyenekkel keresték: szabad-e adót fizetni a császárnak, meg kell-e kövezni a házasságtörő nőt, szabad-e szombaton gyógyítani? Szelíden, okosan, bölcsen megválaszolt a hozzá ilyen fondorlatos módon fordulóknak.

De szelíd maradt akkor is, amikor elfogták a Gecsemáné kertben. Nem ellenkezett, nem kiáltozott, nem tiltakozott, hanem szelíd maradt. Van tőle mit tanulnunk ezen a téren? Bőven, hiszen olykor nem tudunk eléggé szelídek maradni. Hamar felcsattanunk, ha valami nem úgy alakul, ahogyan szeretnénk, nem tudunk jézusi indulattal lenni, amikor valaki nincs velünk egy véleményen.

Idézz fel egy olyan közelmúltbeli eseményt, amikor nem tudtál szelíd lenni, és vidd az Úr elé, kérve, hogy tanítson egy-egy hasonló esetben az Ő szelídségével viszonyulnod másokhoz!

Eljött - és újra el fog jönni

Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe" (Csel 1,11).

Fordítsuk figyelmünket második eljövetelére. Ez éppen olyan biztos, mint amilyen az első eljövetele volt és hogy először eljött, az nagyban alátámasztja második eljövetele bizonyosságát. Jézus Krisztus, aki eljött szolgálni mint egyszerű ember, egészen biztosan eljön újra, hogy elvegye szolgálatának jutalmát. Ő, aki eljött, hogy szenvedjen, minden bizonnyal eljön újra, hogy uralkodjék.

Ez a mi boldog reménységünk, mert egykor majd osztozni fogunk Urunk örömében. Most megaláztatás és irigylésre nem méltó élet az osztályrészünk, mint az Övé is az volt itt a földön, de ha majd visszajön, nyilvánvaló lesz dicsősége, és megdicsőít minket is. A meghalt szentek is feltámadnak megjelenésekor. A megrágalmazottak és megvetettek tündökölnek majd Atyjuk királyi uralmában. Királyok és papok lesznek, és a gyász napjai véget érnek számukra. Az örökkévalóság mérhetetlen békéje és ragyogása bőséges jutalom lesz a bizonyságtétel és küzdelem éveiért.

Ó, bárcsak hamarosan jönne az Úr! Mert eljön! Már úton van és gyorsan közeledik. Közeledtének jelei töltsék el örömmel a szívünket. Zúgjatok hát, reménységünk harangjai!

---

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Halleluja! Jézust dicsérd!

A győztesek

„mindaz, ami Istentől született, LEGYŐZI a világot…” (1Jn 5,4)

Egészen ért az Úr

Egészen ért az Úr

"Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam." Zsoltárok 139:4

Tapasztaltad már, hogy még nem is kérted Istentől, csak megfordult a fejedben, hogy jó lenne, és még mielőtt kérhetted volna, már beteljesedett?

Természetesen nem válna a javunkra, ha minden teljesedne, főleg azonnal, de néha Isten megajándékoz ilyen váratlan meglepetésekkel.

Aki ismeri a hajszálaink számát, mindent tud rólunk. Tudja mikor vagyunk szomorúak és miért. Tudja, mikor vagyunk fáradtak és mikor vidámak, mikor van kedvünk mindenkit a szívünkre ölelni és mikor nem akarunk emberrel még csak találkozni sem.

Milyen jó, hogy ezek az információk olyan Valakinek a birtokában vannak, Aki nem ellenünkre, hanem értünk használja föl, amit tud rólunk.

Ennek ellenére mondjuk el Neki, hogy mi van bennünk!

               Fáradt vagy és nyom a bűnnek terhe?

               Mondd el Jézusnak, mondd el Jézusnak!

               Bánat fog el s nincs öröm szívedbe'?

               Mondd Jézusnak egyedül!

               Mondd el Jézusnak, mondd el Jézusnak!

               Ő az igazi barát.

               Nincs oly hű barát senki sem e földön,

               Mondd Jézusnak egyedül!

               Könnyeidet nincs aki megértse?

               Mondd el Jézusnak, mondd el Jézusnak!

               Ő jól tudja, nincs titok Előtte,

               Mondd Jézusnak egyedül!

               Felleg borult életed egére?

               Mondd el Jézusnak, mondd el Jézusnak!

               Bánatod vesd Jézusod szívére,

               Mondd Jézusnak egyedül!

               Nyugtalan vagy, mert közelg halálod?

               Mondd el Jézusnak, mondd el Jézusnak!

               Vagy eljöttét oly epedve várod?

               Mondd Jézusnak egyedül!

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/03/egeszen-ert-az-ur.html

                

                         

                         

                         

Pásztor Chris: “Shalom… Shalom!”·

Készítette: József Balogh

Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik (Ézsaiás 26:3).

A fenti versben Istennek Szelleme tudatja, velünk mi történik azok életében, akiknek elméje megállapodik és összpontosít az Úrra, ő megtartatik  „teljes békességben”.

Most mit is ért Ő teljes békesség alatt? Az eredeti Héber szerkesztés nem mondja azt, hogy „megtartod őket teljes békességben” hanem azt mondja, hogy „megtartod őket békességben, békességben”.

„Shalom” azt jelenti békesség bőség, békesség bővölködéssel, vagy békesség bővölködésben. Nem csak arra vonatkozik a békesség, hogy tisztelet és

csöndesség meg nyugalom, azt jelenti békesség az elme megnyugvásával,

bőséges határtalan bővölködés! Leírja az ember nyugalmát, aki megtalálta az ő

békességét Krisztusban, és ennek eredményeként, az ő összes küszködésének

vége. Az ő gondjain felülkerekedett. Ő megszerezte a mesterfokot a

körülményei felett, ő átvette az irányítást, bemenvén Istennek nyugalmába.

Jézus azt mondta, a Máté 11:28-ban „Jöjjetek énhozzám, mindnyájan

akik megfáradtatok és megterheltetek és én, megnyugosztallak titeket…” Itt a

Mester azt mondja, „Ne küszködj, ne próbáld a saját erődből megcsinálni!

Gyere hozzám, és én könnyűvé teszem az életed, kellemessé és

örömteljessé! Ilyen fajta nyugalmunk van a shalomba, stressz nélküli élet.

Elmélkedj a bevezető versen, a mai napon, összpontosítsd a szíved és elméd az

Úrra.

Jakab 1:25 azt mondja, „De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és meg is marad abban, és nem feledékeny hallgatója, hanem cselekvője is annak, az boldog lesz cselekedeteiben.”

A Józsué 1:8 azt mondja,

„El ne távozzék a törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról

éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél amint írva van abban,

mert akkor leszel jó szerencsés a te utcaidon és akkor boldogulsz.” Ez a te

recepted és garanciád egy diadalmas nagyszerű sikeres, békés és bővölködő élethez.

Megvallás

Az elmém benned állomásozik és rád figyel, ó Uram! Te benned gyönyörködöm én! Te benned találtam békességet, üdvösséget, győzelmet, végére mehetetlen örömet, és örökkévaló életet! Köszönöm a Te Igéd áldásait és a Te isteni jelenléted hatását az életemben!

TOVÁBBI TANULMÁNYOK: Zsidók 12:2; Józsué 1:8 (Bőv.Bib.)

Dr-Kováts György: AZ ÉLET SZELLEMÉNEK TÖRVÉNYE – 12.

Róm 8:2 Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.

Hogyan szabadulsz meg a bűn és a halál törvényétől? Jézus Krisztus által. Az Ő megváltása által. Hogyan lesz TIÉD az a szabadítás, amiért Ő meghalt?

Az által, hogy IGÉNYBE VESZED az Ő szabadítását. Igénybe veszed az Ő nevét. Segítségül hívod Őt, és kimondod:

„Akarom, Uram, kérem, Tőled, az új életet, amit csak Te tudsz megadni a számomra. Akarom, hogy újjászülj. Kérem, a bűneim bocsánatát. Minden bűnömre. Mindenre, ami elválaszt Tőled. És kérem az új kezdést. Ami Tőled van. Az új életet. Az örök életet. Jézus Krisztusban. Jézus Krisztus által. Úr Jézus Krisztus, most kinyitom Előtted az életemet. A szívemet. És behívlak Téged. Kérlek, jöjj be. Költözz be, és légy az én Uram és Megváltóm. Neked akarom adni az életemet. Ma és minden nap. Neked akarok szolgálni. Azt akarom tenni, amit Te akarsz, hogy tegyek. Uram, nyitva van a szívem. Köszönöm, hogy bejössz, és elfoglalod az életem trónját. Ámen. Köszönöm, Uram, hogy meghallgattál. Köszönöm, hogy beköltöztél. Hogy újjászültél. Ámen.”

Az, hogy megnyitottad Előtte a szívedet, hogy behívtad Őt, befogadtad, az Ige alapján, azt eredményezte, hogy ÚJJÁSZÜLETTÉL. Kaptál egy valódi, új, örök életet Tőle, és Isten gyermekévé lettél a hit által. Ezzel LAKOZÁST VETT benned a győztes törvény, a Jézus Krisztusban való élet Szellemének törvénye, ami megszabadított téged a bűn és a halál törvényétől.

Egy csapásra?

Igen. VÉGBE MENT egy olyan változás, ami szemmel nem is látható – csak következményeiben (abban viszont valószínűleg igen) – de rendkívül erőteljes, és valóságos. Az a GYŐZELEM, ami eddig kívül volt rajtad, de már megtörtént (2000 évvel ez előtt), most BELÉD KÖLTÖZÖTT. Egy ÚJ és GYŐZTES ÉLET ÁLTAL, ami beköltözött, odabent lakozást vett, benned.

Ez a győzelem össze van kötve az örök élettel, amit megkaptál, és most bent, ELKEZDI KIFEJTENI a hatását.

A bűn alól felszabadított. Ezt egyszerűen észreveszed. Ellene tudsz mondani. Nem kell elkövetned. Tudsz örülni. Tudsz szabad lenni. Tudsz hálát adni. Meg tudsz békélni. Bocsánatot tudsz kérni. Te, aki eddig büszke voltál. Aki eddig érzéketlen voltál. Akit eddig hidegen hagyott mások fájdalma. Mostantól sírsz. Tudsz bűnbánattal is sírni. Ez az új állapot már a szabadságodról beszél. Téged megszabadított a Jézus Krisztusban levő élet Szellemének törvénye. Megszabadított a bűn és a halál törvényétől. Ez valódi szabadság.

És mi van azokkal a területekkel, ahol még ezt nem érzed – kérdezed.

Rendben, vannak ilyenek.

a./ Van, amikor egy idő eltelik, s úgy megy tovább a szabadság.

b./ Van, amikor még további imádságra – néha szabadító imádságra is – szükség van, hogy birtokba tudd venni a szabadságodat.

c./ Van, amikor az Isten Igéjét olvasod, és megérted azt, amit az Úr tett érted, és így lesz benned hit, és ez által a hit által ragadod meg azt a szabadságot, amire a Szent Szellem már felszabadított.

d./ Van, amikor testvérek imádkoznak érted.

e./ Van, amikor te magad imádkozol, vagy dicsőíted az Urat, és a dicsőítés idején hirtelen, mint bilincs hullnak le rólad a korábbi bűn-kötelékek. Elmarad a dohányzás, megszabadulsz az önkárhoztatástól, vagy a dohogástól. Elkezded dicsőíteni az Urat, és ott marad az életedben a hálaadás, akár minden körülmények között is. Betölt az Úr öröme, és az Ő dicsőségének erejét érzed, napról-napra. Ez a SZABADSÁG a Jézus Krisztusban való élet Szellemének törvénye, e győztes törvény HATÁSA BENNED.

Hogyan lett a tiéd?

Úgy, hogy befogadtad.

Úgy, hogy megértetted – az Igéből – és hit támadt fel benned, és egyszerűen igénybe vetted.

Úgy, hogy imádkoztál, vagy imádkoztak érted, és beköltözött a szívedbe – természetfeletti módon – a bizonyosság, és a tied lett a győzelem.

A győzelem maga hódított meg téged – és így hódítod meg az életed területeit, így leszel egyre több területen győztes a Jézus Krisztusban való élet Szellemének törvénye által.

A helyes út

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház

Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod. (5Mózes 30,19)

„Isten el fog kapni azért a dologért!” Az emberek ilyesmivel viccelődnek évek óta. Valamiért azt hiszik, hogy Isten fájdalommal és büntetéssel sújt minket, amikor csak bűnt követünk el. De ez egyszerűen nem igaz. A bűnnek van halálos zsoldja, de azt nem Isten osztja.
Tudod, a Biblia azt mondja, hogy évezredek óta van működésben egy átok. És ennek az oka az ördög, nem pedig Isten. Isten figyelmeztetette az embert az 5Mózes 30,19-ben. Miután részletesen elmondta, milyen áldások szállnak azokra, akik követik Őt, és milyen szenvedés jut azoknak, akik elkülönülnek Tőle, azt mondta: „az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod.”
Gondolj erre így: létezik egy Átokfalva nevű hely. Isten figyelmeztetett minket, és azt mondta nekünk, hogy ne járjunk az odavezető úton. De szabadságot ígért nekünk, és megengedte, hogy eldöntsük, melyik úton akarunk járni. Ha Átokfalva felé megyünk, és nem térünk le arról az útról, akkor ott fogunk kilyukadni. Azért van ez, mert Isten odaküldött? Nem! Megmondta nekünk, hogy ne menjünk oda.
Amit fontos megértünk: legyél az út bármelyik pontján, vagy éppen Átokfalva közepén – Isten kiszabadít onnan. Kivisz onnan. Megszabadít a betegségekből, a szenvedélyekből, vagy bármiből, ami fogva tart téged.
Ha rájössz, hogy a rossz úton vagy, és pusztulást látsz magad előtt, csak térj meg, és lépj rá a jó útra! Csak kötelezd el magad Jézusnak, és Ő megszabadít téged, bármi is tartson fogva. Kezdheted ezzel az imával: „Úr Jézus, a rossz utat választottam, kérlek, bocsáss meg. Ma az életet választom azzal, hogy a Te utad mellett döntök. Kérlek, szabadíts meg ebből a kötelékből, és tölts be a Szent Szellemeddel! Köszönöm, Uram!”
Ne felejtsd el: nem számít, mit tettél, Isten nem akar azért megbüntetni, hanem meg akar bocsátani. Nem akar téged arcul csapni, hanem meg akar menteni és felemelni. Bízz meg Benne, és hagyd, hogy mától az élet útján vezessen!
Igei olvasmány: 5Mózes 30

Kenneth Copeland

Sosem lehet tudni....

Készítette: Elgondolkodtató történetek és gondolatok

Sosem lehet tudni, hogy a rossz, milyen jót, illetve egy látszólag jó milyen rosszat takar. Mielőtt bármiről ítéletet mondanál, gondolj az öreg kínai paraszt történetére...

Egy öreg kínainak olyan csodálatos fehér lova volt, hogy az ország leggazdagabbjai irigykedtek rá. Valahányszor sok pénzt ajánlottak fel neki a lóért cserébe, az öregember csak a fejét rázta.
- Nem, nem. Ez a ló sokkal többet jelent nekem, mint egy állat, ő inkább barát, nem adhatom el.
Egy napon a ló eltűnt. Az üres istálló előtt összegyűlt szomszédok máris ítélkeztek:

- Látod, milyen bolond vagy!? Sejthetted, hogy el fogják lopni tőled ezt a csodás állatot. Ha eladtad volna, most legalább a pénzed meglenne.
A paraszt megint a fejét rázta.
- Ne túlozzunk! Mondjuk csak azt, hogy a ló nincs az istállóban. Ez tény. Minden más csak a ti értékelésetek. Honnan lehetne tudni, hogy ez szerencse vagy szerencsétlenség? A történetnek csak a töredékét ismerjük. Ki tudja, mi fog történni?
Az emberek kinevették. Jó ideje már bolondnak tartották.
Meghálálta a szeretetet

Két hét múlva visszajött a fehér ló. Nem lopták el, csak kiszabadult, és tizenkét vadlóval együtt tért vissza szabad portyázásáról. A falusiak újra összegyűltek:
- Igazad volt, nem szerencsétlenség történt, hanem áldás!
- Én azért ezt nem mondanám még. Elégedjünk meg annyival, hogy a ló visszajött. Honnan tudhatnánk, hogy ez szerencse-e vagy baj? Ez csak egy mondat. És vajon meg lehet-e ismerni egy könyv tartalmát egyetlen mondat elolvasása után?
A falusiak szétszéledtek, meg voltak győződve arról, hogy az öreg összevissza beszél. Kap tizenkét gyönyörű lovat, szinte ajándékba, és nem örül neki.

A paraszt fia elkezdte betörni a vadlovakat. De az egyik ledobta a hátáról és összetaposta.
A falubeliek megint összegyűltek, hogy elmondják véleményüket:
- Szegény öreg, igazad volt! Ezek a lovak nem hoztak neked szerencsét. Lám, az egyetlen fiad nyomorékká lett. Ki segít majd neked idős napjaidban? Igazán sajnálatra méltó vagy.
- Ne szaladjatok ennyire előre - válaszolta nekik a paraszt. A fiam nem tudja többé használni a lábát, ez minden. Ki tudja megmondani, mit hoz ez majd nekünk? Az élet apránként mutatkozik meg, senki nem tudja megmondani egy cserép láttán, milyen is a váza maga?

Nemsokára kitört a háború, és a falu összes fiatal emberét besorozták, kivéve az öreg nyomorék fiát.
- Nahát, öreg, megint igazad volt. A fiad ugyan nem tud járni többé, de legalább melletted marad. A mi fiaink pedig mennek a halálba.
- Kérlek benneteket - válaszolta a paraszt -, ne ítélkezzetek rögtön. A fiaitokat besorozták a hadseregbe, az enyém itthon maradt. Ennyit tudunk csupán. Isten tudja csak, hogy ez jó-e vagy rossz?.

23. Zsoltár.

Magasztaljuk Szent neved, ó Uram

Ige: Csak egy Evangélium van!

 „Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangéliumra [örömüzenethez; jó hírhez] hajlotok [(metatithémi): mássá tesz, megváltoztat; elfordul, elpártol valakitől; átáll, eltántorodik]

Holott nincs más [örömüzenet]; de némelyek zavarnak [megháborítanak; zavarba ejtenek; nyugtalanítanak] titeket, és el akarják ferdíteni [forgatni] a Krisztus evangéliumát. [örömüzenetét; a jó hírt]

De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek [jó hírként; örömüzenetként] valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk legyen átok. [átkozott (átok alatt) legyen!]

Amint előbb mondottuk [kijelentettük], most is ismét mondom [megismétlem]: Ha valaki néktek hirdet valamit [más evangéliumot (örömüzenetet; örömhírt; jó hírt)] azon kívül [amit tőlünk hallottatok,( kaptatok)], amit elfogadtatok [átvettetek], átok [alatt; (átkozott)] legyen” (Gal. 1,6-8)

Az apostol félelmének ad hangot mindazok felé, akik – megmásítják az Evangéliumot annak ellenére, hogy – megkapták Istentől elhívásukat:„Félek azonban, hogy amint a kígyó megcsalta Évát ravaszságával, úgy tántorodnak el a ti gondolataitok is a Krisztus iránti őszinte és tiszta hűségtől.

Mert ha valaki odamegy hozzátok, és más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más szellemet fogadtok be, nem akit kaptatok, vagy más evangéliumot, nem amelyet elfogadtatok, azt szépen eltűritek” (Róm. 9,24)

Az Úr Jézus így figyelmezteti az övéit: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek a farizeusok és sadduceusok kovászától!” azaz: „ ... a farizeusok és sadduceusok (vagyis: a vallásos emberek) tudományától őrizkedjetek” (Mt. 16,6.12)

Isten már az általa küldött prófétákon keresztül így szól népéhez: „Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a prófétáknak fecsegését, akik néktek prófétálnak, elbolondítnak titeket: az ő szívüknek látását szólják, nem az Úr szájából valót. És az Úrnak terhét (szavát, igéjét) ne emlegessétek többé, mert mindenkinek terhes lesz az ő szava, ha elforgatjátok az élő Istennek, a Seregek Urának, a mi Istenünknek, beszédét (igéjét)” (Jer. 23,16)

És arra figyelmeztet bennünket, hogy figyeljünk az Írásokra: „Mert ha valaki odamegy hozzátok, és más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más szellemet fogadtok be, nem akit kaptatok, vagy más evangéliumot, nem amelyet elfogadtatok...” (2Kor. 11,4)

A szövegösszefüggésekből megtudhatjuk, hogy mit is jelent az „átok”: Az a beszéd, amely nem az Úr Jézust hirdeti, csak üres fecsegés, az pedig szentségtörés: „A szentségtörő, üres fecsegők elől pedig térj ki, mert egyre messzebb mennek az istentelenségben, és szavuk úgy terjed, mint a rákos fekély...” (2Tim. 2,16-17)

Ezek a sátán szolgái, és nem az Úr Jézusé, és azért kell kerülni őket, mert: „Ha valaki nem szereti az Urat, legyen átkozott! Marana tha! (a mi Urunk jön)” (1Kor. 16,22)

Önmagára is átkot mond az apostol: „Mert azt kívánom, hogy inkább én magam legyek átok alatt, Krisztustól elszakítva, testvéreim, az én (hús)test szerinti rokonaim helyett”(Róm. 9,3)

Az apostol figyelmezteti a Krisztusban hívőket, hogy csak egy Evangélium van, és aki mást hirdet (vagy hozzá tesz, vagy elvesz belőle), az a sátán szolgája: „Kérlek titeket, testvéreim, tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak azzal, hogy az ellenkezőjét tanítják annak, amit tanultatok. Térjetek ki előlük! Mert az ilyenek nem a mi Urunknak, Krisztusnak szolgálnak, hanem a saját hasuknak, és szép szóval, ékesszólással megcsalják a jóhiszeműek szívét”

„Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz” (Róm. 16,17-18; 2 Kor. 11,13-15)

Itt vagyok örökké szent kezedbe

Isten fiai azok:

„… akiket Isten Szelleme vezérel, [vagyis vezet, irányít, és kormányoz] azok [mind] Istennek fiai” (Róm. 8,14)

A hústest cselekedeteinek eredménye

„ha (hús)test [kívánata] szerint éltek, meghaltok [minden bizonnyal be fog következni a halálotok] de ha a (hús)test cselekedeteit [tetteit] a Szellem által megöldöklitek, [kiszolgáltatjátok  a halálnak, és halálra adjátok] éltek. [de ha a Szellemmel azt, amit a hús művel, megölitek, élni fogtok] (Róm. 8,13) 

Isten nélkül élni…

 Milyen élet az, amit az Élet Teremtője nélkül él az ember?

Hogyan látod Istent?

Ahogy Jézust látod, amilyen kijelentésed van róla, az nem fogja befolyásolni, hogy Isten elfogad-e vagy sem, viszont hatással lesz arra, hogy elfogadod-e, amit Isten kirendelt a te számodra. Befolyásolja, hogy hogyan fogadod el tőle azt.

Vedd szemügyre a római századost, aki azt mondta Jézusnak: "Uram, ne fáraszd magad, mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, csak szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám." (Lk 7:6-7) Hasonlítsd össze Jairussal, a zsinagóga vezetőjével, aki azt mondta Jézusnak: "Az én leánykám halálán van, jer, vesd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen. "(Márk 5:22-23)

Tudod, hogy Jézusnak nem kell a házadhoz mennie ahhoz,  hogy meggyógyítson?

Akkor miért követte Jézus Jairust a házába? Jézusnak le kellett ereszkednie Jairus hitének a szintjére. Jairus hitte, hogy a lányát meg lehet gyógyítani, de csak akkor, ha Jézus odajön és ráteszi a kezét.

A százados más volt. Ő azt mondta: "Uram, nem kell neked a házamba jönnöd. Tudom, hogy ki vagy." Ez a százados hitte, hogy Jézusnak nem kell eljönnie a házába ahhoz, hogy az ő szolgája meggyógyuljon. Hitte, hogy Jézusnak elég csupán annyit tennie, hogy szóval kimondja. Azt mondta Jézusnak: "Csak szólj egy szót és a szolgám otthon meggyógyul."

Tudod, hogy kicsoda Jézus? A százados sokkal inkább tisztában volt vele, mint Jairus, a zsinagóga vezetője, pedig ő nem is volt zsidó!

Jézus megkérdezte a tanítványait: "Miért vagytok ily félénkek? Miért nincsen hitetek?" (Márk 4:40) Még azt is megjegyezte: "Ó ti, kicsinyhitűek." (Máté 6:30) De az asszonyhoz, akinek a lánya ördöngős volt, így szólt: "Óh, asszony, nagy a te hited!" (Máté 15:28) És a századosnak kijelentette: "Én nem találtam ilyen nagy hitet Izraelben sem!"

Az a vágyam rád vonatkozóan, hogy pontosan értsd kicsoda Jézus, mert amikor a Jézusról való kijelentésed nagy, akkor tisztában leszel vele mit is adott Ő neked teljesen ingyen, és ha tudod, mi a tiéd Jézus Krisztusban, akkor gazdag leszel mindenben!

„Jézus elcsodálkozott azon, amit a százados mondott. Odafordult az őt követő tömeghez, és azt mondta; Mondom nektek: Még Izraelben sem találkoztam ekkora hittel.”

(Lukács 7:9 WBHU)

Joseph Prince

forrás: http://www.uzenetek.com/2012/07/hogyan-latod-istent.html#ixzz2Q1UXfQmB

Hit és képzelet (1)

Saját szívük látomását hirdetik, nem azt, amit az Úr adott." (Jeremiás 23:16)

Amikor az álmokról van szó, sok ember furcsa képzetekbe ringatja magát. Az a mondás, hogy: Ha hiszel benne, elérheted", egyszerûen nem igaz. Csaknem minden gyerek álmodik arról, hogy repüljön, mint a madár, de ez nem fog megtörténni, bármennyire erõsen képzeli is.

Láttál már tehetségkutató mûsorokat? Néhány versenyzõnek fogalma sincs a saját képességeirõl. Hamisan énekelnek, sikítoznak, ordítanak és üvöltenek. Amikor pedig a zsûri azt mondja nekik, hogy nem voltak elég jók, ezek az önjelölt sztárok dührohamot kapnak, és ezt mondják: Ez csak a te véleményed. Én nagyszerû vagyok."

Mindannyiunknak szükségünk van a valóságérzékünk ellenõrzésére. A hit nem fantáziavilág. Nem az akaraterõ diadala. Nem szerencsét remélõ hozzáállás. Azok az emberek, akik így gondolkodnak, azt hiszik, hogy ha valahogy sikerül a megfelelõ idõben a megfelelõ helyen lenniük, ha megvannak a megfelelõ összeköttetéseik, akkor, hipp-hopp, ábrándjuk máris valósággá válik! Nem lenne jó, ha ilyen könnyû lenne? De nem az.

Ralph Waldo Emerson mondta: A sekélyes emberek hisznek a szerencsében... az erõs emberek az ok-okozat törvényében hisznek."

Amikor Isten egy álommal ajándékoz meg, hitre van szükséged ahhoz, hogy valóra váltsd. A kérdés, amit fel kell tenned magadnak, a következõ: Istentõl való az álmom?" Ha igen, akkor megvan minden szükséges ajándékod és tehetséged a megvalósításához. Aminek pedig még híjával vagy, azt Isten biztosítani fogja hozzáadott kapcsolatokkal és forrásokkal.

A képzeletbeli álomkép kergetésével az a probléma, hogy amíg ezt teszed, nem teljesíted be azt az álmot, amit Istentõl kaptál.

www.maiige.hu

Minden javunkra van

 „Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javukra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak.”

(Rómabeliekhez írt levél 8. fejezet 28. vers)

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. Volt neki egy fia és egy sovány gebéje, mellyel a kis földjüket szántották. Egyszer aztán a ló elkóborolt és nem jött vissza.

A falubeliek erre azt mondták; Jaj szegények, milyen csapás! Már lovuk sincs már, amivel a földet műveljék.

Eltelt két-három hét, mikor váratlanul hazakerült a gebe, de már nem egyedül, hanem vadlovak egész csapatával.

A falubeliek erre azt mondták: Milyen szerencsések! Most már vígan és gazdagon élhetnek, mással dolgoztatnak.

Telt múlt az idő, a fiú épp be akart törni egy lovat, mikor leesett és olyan súlyosan megsérült, hogy egész életére lesántult.

Erre a falubeliek így szóltak: Jaj szegények, micsoda szerencsétlenség! Ki fogja most vezetni a gazdaságot?

Később kitört a háború. Minden fiatalt besoroztak a faluból kivéve a sánta fiút.

Erre mindenki azt mondta: Ó, milyen szerencsések! Így biztosan nem veszítik el a szülei.

S valóban, milyen rövidlátó az ember! Csak a pillanatnyi helyzetet látjuk, és azt is többnyire sötéten, reménytelenül, kilátástalanul. Pedig boldogságunk nagyban életszemléletünkön is múlik.

Erről tesz bizonyságot a Biblia minden hőse, akik arra biztatnak ma is:

 „Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki ő benne bízik. Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert akik félik Őt nincs fogyatkozásuk. Az oroszlánok szűkölködnek, éheznek; de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.” (Zsolt.34:9-11)

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/03/minden-javunkra-van.html

Kenneth Copeland: Fordulj a reménységedhez

A reménységed Istene töltsön be titeket minden örömmel és békességgel – a hited gyakorlásán keresztül – hogy a Szent Szellem ereje által bővölködj és légy túlcsorduló a reménységgel. (Róm15,13 Amplified Bible)

Tudod, ilyen akarok lenni… Túlcsordulásig tele reménységgel, készen lenni arra, hogy.az egész életemet és mindent, amim csak van, egy olyan álom építésének szenteljem, amely Isten szívéből jön.

Szeretnék annyira részese lenni ennek az álomnak, hogy Isten segítsége nélkül ne is tudjam abbahagyni. Nagyon sokan nem így gondolkoznak. Félnek a kudarctól. Pedig ez a félelem veszélyes, ha megengeded, hogy uralkodjon rajtad. Mert akkor pontosan azt fogod tenni, ami vitathatatlanná teszi a kudarcot, és bele sem vágsz végül. Hogyan tudod legyőzni a kudarctól való félelmet?

Fordulj a reménységedhez! Légy egyedül Istennel és hallgass Őrá. Gondolkozz az ígéretein, egészen addig, amíg a bensődben kristálytisztán látod az álmodat, amit már semmi nem tud kitörölni a bensődből. Ha a betegágyadon fekszel éppen, és az orvosod azt mondja, hogy soha nem fogsz már járni, ahelyett, hogy belesüppednél a reménytelenségbe – kezdj el álmodozni. Álmodj arról, hogy hegyeket fogsz megmászni, és közben embereknek teszel bizonyságot Jézusról.

Menj az Igéhez, amely azt ígéri, hogy mindazok, akik várnak az Úrra futnak, és nem lankadnak, járnak és nem fáradnak el. Nézz erre az ígéretre egészen addig, míg már semmi mást nem vagy képes látni. Képzeld el magad, ahogy kilométereket sétálsz, és egyik helyről a másikra futsz, és mindenütt elújságolod, hogy Jézus gyógyított meg, és tett egészségessé. Ez az igazi reménység, amiről beszéltem. Egy isteni álom. Egy belső kép, amely nagyobb, mint te. Mert Isten ígéreteire épült. Ha keresztény vagy, akkor neked egy álmodozónak kell lenned! Ragadd meg a Bibliádat, és kezdj el már ma álmokat építeni!

Fordította: Orbán Tibor Kenneth Copeland Ministry engedélyével

Zsolt 33,18-22. Zsolt 33:18 Ámde az Úr szemmel tartja az őt félőket, az ő kegyelmében bízókat, Zsolt 33:19 Hogy kimentse lelköket a halálból, és az éhségben [is] eltartsa őket. Zsolt 33:20 Lelkünk az Urat várja, segítségünk és paizsunk ő. Zsolt 33:21 Csak ő benne vigad a mi szívünk, csak az ő szent nevében bízunk! Zsolt 33:22 Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, amiképpen bíztunk te benned.

http://www.mindenlehetseges.hu/fordulj-a-remenysegedhez-2/

MINDIG JELENLÉVŐ

11 Erősödjetek meg minden erővel az ő dicsőségének nagysága szerint a
teljes állhatatosságra és az örömmel viselt hosszú tűrésre. 12 Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek. 13 Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába, 14 akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata. 15 Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény közül. 16 Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok:minden általa és reá nézve teremtetett. Kol 1,11-16.

                         MINDIG JELENLÉVŐ

Isten ezt mondta: "Sötétségből világosság ragyogjon fel", ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán. (2Kor 4,6)

Éjszaka 00:13-kor csörgött a telefon a parókián. Ahogy a sötétben a telefonkagyló felé nyúltam, elmondtam egy gyors fohászt. Általában az
ilyen késői telefon nagy bajt jelent. Ezúttal egy szülő hívott, akinek 10 éves kislánya hirtelen meghalt. Gyorsan felöltöztem, és elautóztam a kórházhoz, hogy a gyászoló családdal találkozzak.

Később, mikor a kórházi parkolóban visszasétáltam az autómhoz, észrevettem a holdat. Odafelé eltakarták a felhők, most fényesen ragyogott. Ahogy a változáson elgondolkodtam, az jutott eszembe, hogy Isten még a sötétben is jelen van. Tragédia, bánat és veszteség elsötétíthetik Isten arcát, de Isten sosem szűnik meg. Ő mindig mellettünk van. A mi Istenünk olyan Isten, aki mindig velünk van és gyógyulást fog hozni ennek a családnak, amely elveszítette gyermekét.

Ez a mindig jelenlévő Isten erősíti meg gyenge térdeinket, meggyógyítja
összetört szívünket, és erőt ad, ha gond terhel.

Imádság: Kegyelmes Istenünk, ha sötét felhők takarják is arcod, segíts
emlékezni arra, hogy te mindig jelen vagy. Nyisd ki szemünket, fülünket
és szívünket. Ámen.

Mindenkor megnyithatjuk életünket a jelenlévő Isten előtt.

Donald L. Wilkinson (Louisiana, USA)

http://csendespercek.hu

Berecki Kálmán - Amikor teljes sötétség borul reám

A láthatatlanból láthatót - Fodor Sándor - Hit Gyülekezete Marosvásárhely

Egy ének az Úrtól

Álmomban messze jártam

Egy szép várost találtam

Egy hang azt mondta

Mostmár itt lakom

Arany utcákon jártam

Nagy fényességet láttam

Pedig az égen nap nem ragyogott

És aztán hirtelen

Egy trón elé értem

A trónon űlő így szólt én VAGYOK

Remegve borultam le

De Ő magához emelt

És átölelve ezt mondta

Szeretlek gyermekem

GyenMa

Egy ember, aki Isten volt

Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. (János 1:1)

Jézus nem pusztán egy Istentől küldött ember volt, Ő maga volt az Isten. Ez az Újszövetség legfontosabb kijelentése. Minden más igazság ezen az igazságon múlik. Ha Jézus csak egy ember volt, akkor függetlenül attól, hogy milyen jó volt, az élete csupán egy másik ember helyettesítésére volt alkalmas. Azonban Ő Isten volt, ezért élete minden ember életénél értékesebb volt a teremtés óta. Valójában az Ő élete értékesebb volt a teljes Univerzumnál, amit teremtett.

Bármely kompromisszum, ami Jézus Istenségével kapcsolatos tagadja az Ő életünkben elvégzett megváltói munkáját. Jézus Isten volt, aki testben jelent meg. (1 Timótheus 3:16.) Mégis, ez a Hatalmas Isten eljött, hogy emberi testben lakjon. Megalázta magát és egy szolga formáját vette fel (Filippi 2:7), és az Ő emberi mivolta valójában közülünk valóvá tette. Ugyanazokat a kísértéseket és nyomásokat szenvedte el, amelyeket mi szenvedünk. (Zsidó 4:15.) Az Ő Isteni mivolta volt azonban, ami erőt adott számára, hogy teljes mértékben megválthasson bennünket. (Zsidó 7:25.)

Nem engedhetjük, hogy az Ő emberi mivolta elhomályosítsa bennünk azt az igazságot, hogy a Mindenható Isten lett a barátunk. (János 15:13-15.)

Nem engedhetjük, hogy az Ő emberi mivolta elhomályosítsa azt az igazságot bennünk, hogy Ő pontosan ismeri érzéseinket, és törődik velünk.

Engedd, hogy a Szent Szellem kijelentést adjon neked a mi Urunk Jézus Krisztus Istenségéről és emberségéről.

http://awme.hu/2013/01/egy-ember-aki-isten-volt/#.UWTP26KBonQ