Ige: Így ír az apostol mindazoknak, akik tisztelik Istent.

„Én, Pál, azért lettem apostol, mert megmentő Istenünk és Krisztus Jézus, aki a mi reménységünk, így parancsolta, és az Ő felhatalmazása alapján írom e levelet.

Timóteusnak [jelentése: aki Istent tiszteli; istenfélő], az én igaz [és szeretett] fiamnak a hitben: Kegyelem, [azaz: Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása], irgalmasság és békesség [vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] Istentől, a mi Atyánktól, és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól”(1 Tim. 1,1-2)

Hallelujah áldjuk az Urat

Az Úr Jézus, és a bűnös

„Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz” (Jn 8,11)

Charles Wood: A TE LÁNYODDAL IS ...

Kathrin Khulman: részlet „Isten mot is megteheti” c. könyvéből

Senki se olyan szegény, mint akinek csak pénze van, – és nem háládatos. A Charles Wood család egyike a leggazdagabbaknak a világon. Gazdagok a hálában is, mert Isten csodálatos dolgot cselekedett a lányukkal, Sheryllel.

Charles Wood tagja egy nagy amerikai egyesületnek és jelenleg ellenőre egy nagy clevelandi testületnek. 1962-ben nagyobbik lányunk, Sheryl, aktiv atletizáló, 13 éves volt, aki éppen most lépett az iskola nyolcadik osztályába. Az előző nyáron ő, és tizenegy éves húga egy ifjúsági táborban voltak, ahol mindenben részt vettek, kezdve a baseball partin és a párnaviadalokon. Sheryl a vezető minden vidámságban. Délutánonként hangos az udvarunk a kiáltozásoktól és kacagástól. Az a tény, hogy Sheryl élénksége több kemény ütést

okozott a fejére, akkor nem látszott jelentőséggel bírni. Mindenben egy élénk, tevékeny, tréfakedvelő tizenéves volt.

Aztán egy hétfő reggel feleségemet Gwent felhívták telefonon, hogy az iskolában Sheryl elájult a folyosón. Gwen az iskolába sietett. Mire odaért, Sheryl jobban lett, de Gwen hazavitte. Másnap Sheryl elment az iskolába. Szerdán az irodámban hívtak fel. Sheryl ismét elájult, és nem tudtak összeköttetést kapni az édesanyjával. Természetesen ott hagytam az irodát és az iskolába hajtottam. Kissé sápadtan és ijedten, de teljesen jól érezte magát Sheryl. Mégis, ezen a délután beszéltem a háziorvosunkkal.

Miután az orvos megvizsgálta Sheryit, semmi okot nem látott arra nézve, hogy ne engedjük iskolába járni. Azt ajánlotta, hogy ha ismét történne valami, azonnal hívjuk őt.

A következő napon újra felhívtak az iskolából. Sheryl harmadszor is elájult. Képtelenek feléleszteni őt, és bevitették a kórházba Bereába, kivizsgálásra. A kórházba rohantam de Sheryl addigra visszanyerte eszméletét. Mégis ott hagytam. Amikor elájult, a feje odakoppant a padlóhoz, és ezért a doktor röntgent ajánlott. Ez megtörtént. Átvilágították a koponyáját és a gerincét, hogy megállapítsák, miért vannak az ájulások. Mivel a vizsgálat eredménye határozatlan volt, a doktor néhány napi pihenést ajánlott, és további megfigyelést a kórházban. De itt is volt egy ájulása, miközben karosszékben ült.

Mivel nem volt határozott diagnózis, megengedték, hogy hazajöjjön, és újra kezdje a tanulást. A következő hetek folyamán több újabb ájulása is volt, s úgy érezte, mintha csengetnének a fejében. Egy napon azt mondta, hogy az iskolában a lányok egymást szurkálták valami tűvel, és ő semmit sem érzett a jobb karjában.

Az ájulások mind gyakrabban jöttek elő, és mind hosszabb ideig maradt öntudatlan. Mind nehezebbé vált számára az iskolába járás – nemcsak a hiányzások miatt, hanem a „csöngetés” miatt is, ami miatt minden nap panaszkodott. Egy éjjel későn arra ébredtem fel, hogy jajgat és sír. Berohantunk a szobájába és láttuk, hogy a fejét fogja és előre-hátra hajlong az ágyában. „A fejem, apu, úgy érzem, mintha szét akarna repedni.”

Az egyedüli, ami elnyomni látszott a szorítást, a rádió hangja volt. Oly erősen ordított, hogy a család nem tudott tőle aludni. Sheryl a kis rádiójával ment aludni – teljes hangerővel. Később beosontam a szobájába és elzártam a rádiót, és így tudtunk némi nyugalmat találni.

Végül, november első hetében megvizsgáltattuk Sheryit a clevelandi klinikán. Megfigyeltem az első vizsgálatot. A doktor vett egy tűt és gyengéden megszúrta a homlokát itt-ott. A baloldalon érezte, de a jobbon nem. Ugyanezt a vizsgálatot tette a hasán, majd a talpain, ugyanilyen eredménnyel. Láthatólag elvesztette érzékenységét a teste jobboldalán. Azt is megtudtuk, hogy duplán lát és a jobb fülén nem hall. Mindazonáltal ami legjobban megijesztett minket, az a változás volt, amin a megjelenése átment. Mindig olyan szép, formás gyermek volt. Most észrevettem, hogy a jobb szemhéja lecsüng és fokozatosan kezdett úgy kinézni, mint egy abnormális gyermek.

November közepére fejfájása olyan komoly kezdett lenni, hogy egy héten három napig is otthon kellett tartanunk. Elvesztette az erejét is. Egy este tompa puffanást hallottunk Sheryl szobájából. Berohantunk, és ájultan, élettelenül találtuk az ágya mellett. A szívem a torkomban dobogott, mikor felvettem és sikertelenül élesztgettem. Sehogy se sikerült felélesztenünk. Az én elkeseredésemet csak a helyzet reménytelensége múlta felül. Az ágyára fektettem és imára hajtottam a fejem. Mikor felnéztem, láttam, hogy Carol az ajtóban áll, és gyermeki arca sápadt a félelemtől, és szeme kitágult a rémülettől. Nagy Isten, mért kell neki ezt látni? – nyögtem. Ezen az estén

Sherylt bevittük a klinikára.

Hazamenetelünk nyomott hangulatban történt, és úgy látszott, az egész világ összeomlik. Sem Gwen, sem én nem aludtunk az éj hátralévő részében, és a szomszéd szobából hallottam Carolt, amint álmában zokogott. „Kérlek, Uram, tégy valamit” – imádkoztam. Kérlek, segíts!

Másnap úgy tizenegy órakor felhívott a kórházból egy orvos. Sheryl jól van – mondta, de reggel kiszállt az ágyából és újra elájult, és megütötte a vállát, mikor elesett. Megröntgeneztük és a kép szerint a jobb karja eltört egy hüvelyknyire a válla alatt. A jobb vállában a csont szilánkosra tört. Ebéd után meglátogathatják, de meg kell mondanom, hogy gipszben van.

Mi történt? – kérdeztem magamtól, mikor letettem a kagylót. Minden olyan jól ment, és most minden elromlott. Az egyháznál diakónus és pénztáros voltam és szellemileg tájékozott, de ez már több volt, mint

amire felkészültem. Éreztem, hogy valami szörnyen rossz következik, de teljesen tehetetlen voltam. Gwen elhívta a lelkészt. Nyájas és rokonszenves volt, és eljött a házunkba, hogy imádkozzon velünk.

Carol is elhatározta, hogy akcióba lép. Egy délután, míg mi Gwennel Sherylt látogattuk a klinikán, levelet irt.

Anélkül, hogy tudtuk volna, hallgatta Kathrin Kuhlman adásait a rádióban. Érezte nyugtalanságunkat és tudva, hogy valami nagyon rossz történik a nővérével, leült és leírta miss Kuhlman egyik könyörgő imáját. Mialatt nem voltunk otthon, elment a másfél mérföldre lévő postahivatalba és elküldte. Három nap múlva az

orvos hívott minket és elmondta, hogy új röntgenfelvételt készített Sheryl karjáról. Az új képeken látható volt, hogy a kar nem volt eltörve, csupán csúnyán összezúzódott. Egy technikus rosszul látta a képet. Mindenesetre az, hogy az imádság és a kar gyógyulása találkoztak, Gwent arra bírta, hogy fontolóra vegye egy Isteni gyógyulás lehetőségét. Ez kezdete volt annak, ami mindnyájunk számára új élet útjára nyitottlehetőséget.

Sheryl két hétig maradt a klinikán. Egy egész sereg vizsgálatot ejtettek meg rajta, beleértve az agy elektromos hullámainak vizsgálatát is. Kiderült, hogy az agy egy része nem funkcionál megfelelő módon, és ez az oka az ájulásoknak. Mégis, tétováztak egy bizonyos diagnózis kimondásában. Először hallottam az orvosok szájából ezt a szót: „roham”. Mielőtt elhagyta a klinikát, Sheryl gyógyszereket kapott,

amelyeknek csökkenteni és enyhíteni kellett a rohamok lefolyását. Azt tanácsolták, hogy csak akkor menjen iskolába, ha képes rá. De a rohamok folytatódtak és minden esetben látszólag kissé tovább tartottak. Az iskola elöljárói megértőek voltak és rokonszenvvel kisérték Sheryl sorsát, sőt az igazgató azt ajánlotta, hogy egy közeli ismerőséhez menjen lakni, aki vigyázna is rá. A helyzet nagyon komoly volt, és a klinikán tapasztalt esetből megértettük, hogy nem lehet egyedül hagyni. Vigyáztunk, mikor a lépcsőn le- vagy felment, de ez nem volt mindig lehetséges. Gwennek a háztartással volt dolga, nekem meg az állásom után kellett nézni. Állandó aggodalomban éltünk.

Karácsony előtt, míg Gwen és Sheryl bevásárolni mentek egy nagy áruházba, Sheryl ismét elájult. Bevitték egy kórházba, de mikor jobban lett, elbocsátották. Ámbár valahogy átvészeltük a karácsonyt, állandóan felettünk lebegett egy sötét felhő, mely ismeretlen veszélyekkel fenyegetett. Minden nap hozott valami okot az elkeseredésre és kétségbeesésre. Észrevettük, hogy a rohamok

gyakoribbak és erősebbek lettek. Néha napokig kimaradtak a rohamok máskor több is volt egy nap alatt.

Mikor az ünnepek után visszatért az iskolába, el kellett fogadni azt a tényt, hogy a nap folyamán rohama lesz, sokszor az asztala előtt. Biztos vagyok benne, hogy kell valami helynek lennie, ahonnan segítséget kaphatunk. Ezen az éjjelen alázatosan, őszintén imádkoztunk Isten segítségéért.

Januárban hallottam egy orvosról, aki sikerrel gyógyított hasonló bajban szenvedő betegeket. Clevelandban a legtiszteletreméltóbb neurológus volt. Elhívtuk és megvizsgálta Sherylt. Utána behívott minket. Sherylnek – mondta – a fején baloldalt sérülés van, ami befolyásolja az agyában a reflexeket, amik a jobb oldalán vannak.

Semmi kétség, hogy a diagnózis, mely epilepsziát állapított meg, helyes. – Nem tudtam hinni a fülemnek: epilepszia! Még hozzá azt is mondta, hogy a legsúlyosabb formája. Az orvos mégis bátorított minket és azt mondta, csaknem garantálhatja, hogy a rohamokat csökkenteni lehet az orvosságok szedésével úgy évente két alkalomra. Ez volt az első bátorítás, amit kaptunk, és örömmel mentünk haza reménykedve a jövőben és az orvosságok megígért csodálatos hatásában.

A következő hónapok alatt sokat tanultunk az epilepsziáról. Megtudtuk, hogy először van egy elektromos áram, ami végigfut az agyon, mint ahogy a ház elektromos vezetékén átszalad. Ha valami sérülés van a vezetékben, rövidzárlatot okoz és kész a roham. Azt is megtanultunk, hogy az epilepsziás esetek 95 %-a agysérülés folytán keletkezik, vagy a születéskor, vagy később. Tehát azok az ütések, amiket Sheryl a fejére kapott az elmúlt nyáron, fokozottan fontosak voltak ebből a szempontból. Ezek okozhatták jelenlegi állapotát. Jelenleg nincs erre gyógyszer, sem gyógymód. Néha, ritkán, az agy operációja fel tudja oldani a helyzetet, de sokszor egy kúra is használ. „Meg lehet állítani” – mondta az orvos – „de sohase gyógyul”, ő is

intett, hogy legyünk óvatosak, ne hagyjuk újból elesni, mert ez végzetes lehet. Azt tanácsolta, hogy tiltsunk meg minden aktivitást, mint úszás, biciklizés és más sportok. Klarinéton szokott gyakorolni, s ez is többször vezetett rohamra, így nem volt többé képes játszani az iskolai zenekarban. Így Sheryl aktív és atlétikával tűzdelt élete beszűkült. Tétlenségre lett kárhoztatva. Ülő életmódra kényszerült.

Mindenesetre rohamai folytatódtak, még pedig ijesztő mértékben. Először nyugodtan elájult, most pedig már dobálta a tagjait és kapálózott, ha rohama volt. Gyakran erőszakkal kellett szétnyitnom az állkapcsát, hogy el ne harapja a nyelvét, mert a fogsora közé szorult. Még mérsékelt aktivitás miatt is veszélyben volt. Hallottuk, hogy egy

fiatal a fürdőkádba fulladt rohama alatt, s ezért még jobban aggódtunk. Sheryl hallása is új aggodalomra adott okot, mert két szakorvos is megállapította, hogy elvesztette a hallása 60 százalékát a jobb fülén.

Tavasz jöttével hetenként két-három ízben is doktorhoz mentünk vele. Akkor egy előirt gyógyszer a foghúsán daganatot okozott, ami a foga fölé nőtt. Fogsebésznek kellett eltávolítani. Tehetetlenül néztük leányunk hanyatlását. Az egész megjelenése megváltozott. Mozdulatai lassúak voltak. Az orvosságok sokszor imbolygásra késztették, mintha részeg lett volna. Sokszor egy székbe, vagy a falba kapaszkodott járás közben, hogy támasztékot nyerjen. Ámbár nagyon fájt a szívünk, igyekeztünk megtartani az erő látszatát nemcsak Sheryl miatt, hanem Carol előtt is. De belül éreztük, hogy minden reményünk elveszett.

Kétségbeesett voltam. Baptista diakónus vagyok – gondoltam –, aktívan részt veszek egyházam minden megmozdulásában, de ez előtt tehetetlenül állok. Sohase fordult elő, hogy isteni gyógyulásért imádkozzak. A bibliai napokban történtek csodák, de később nem. Ezt tudtam. Napjainkban orvosok és ápolók, és „csodatevő gyógyszerek” által történnek a gyógyulások. Ennek dacára egyszer csak azon vettem magam észre, hogy imádkozom ahhoz az Istenhez, akiről azt hittem, hogy többé nem tesz csodát, olyan csodát, amilyenre nekünk Sheryl számára szükségünk lenne.

Gwen kezdte hallgatni Kathrin Kuhlman adásait a rádióban. Titokban azt hitte, hogy Sheryl törött karja az ő imádságára gyógyult meg. Engem is rá akart venni, hogy hallgassam. De női prédikátorok nem fértek bele az én teológiámba. Életem folyamán azt tanultam, hogy a nőknek nincs joguk a férfiakat vezetni. Mint diakónus, a többiekkel együtt mindig arra törekedtem, hogy nők ne juthassanak be ebbe a státusba. Ha női misszionáriusok látogatták meg egyházunkat, mindent elkövettünk, hogy ne használhassák a szószéket, hanem csak nők előtt beszélhessenek vagy tegyenek bizonyságtételt.

Azonkívül elnöke voltam egy másik jelentékeny evangelizációs tanácsnak, melynek egyrészt az is feladata volt, hogy a misszionáriusokat felülvizsgálja és ajánlatot tegyen különféle testületeknek. Az egyik fő elvünk az volt, hogy női misszionáriusok ne taníthassanak férfiakat még idegen földön sem. Így, mikor Gwen azt mondta nekem, hogy Sherylt elviszi egy „gyógyító szolgálatra” Pittsburghba, amit egy nő vezet, nem akartam beleegyezni. Semmit se akartam tenni, semmi közöm nem lehetett egy „hitből való gyógyuláshoz” különösen, ha azt nő vezeti.

Sok olyanról hallottam, aki magáról állit valamit – mondtam. Erre Gwen kijelentette, hogy miss Kuhlman nem állítja magáról, hogy ő „gyógyító”. Lefegyverezve Gwen állandó duruzsolásától és attól, hogy miss Kuhlman nem tulajdonit magának gyógyító hatalmat, két héttel később, mikor Gwen újra kérte, hogy elvihesse Sherylt Pittsburghba, vonakodva bár, de beleegyeztem. Elkísérte őket Gwen atyja és nővére, Eunice.

Miután a szolgálat megkezdődött, Gwen apja azt mondta: Nem gondolod, hogy le kell vinned Sherylt az emelvényre kérni, hogy miss Kuhlman imádkozzék érte? Gwen nem ismerte a szolgálat rendjét és

bizonytalankodott. De mikor Eunice karon fogta Sherylt és azt mondta: Gyere, Sheryl, lemegyünk – Gwen beleegyezett. Félúton az auditórium hátsó lépcsőjén lefelé Sheryl megfordult és különös tekintettel nézett a nénjére. Mi a baj, drágám? – kérdezte Eunice. Nem tudom. Valami pattant a fülemben. Hallok. Bár Eunice és

Sheryl nem is hallották, miss Kuhlman e pillanatban megszólalt az emelvényen: „Valakinek megnyílt a hallása.” Gwen azonnal Sherylre gondolt és nem kevéssé lepődött meg, mikor miss Kuhlman lejött az

emelvényről és Sheryl és Eunice felé ment félúton a terem hajójában. Miss Kuhlman kinyúlt és gyengéden megérintette Sheryl fejét. Az azonnal a földre hanyatlott Isten ereje alatt. Gwen magán kívül volt az

ámulattól, és mikor az előcsarnokban találkoztak, könnyek árasztották el a szemét.

Mialatt visszakocsiztak Clevelandbe, a kis zarándokcsapat még mindig ámulatban volt. Újra és újra elismételték, amit láttak és hallottak. Sheryl hallása végérvényesen meggyógyult, és ettől Carol épp annyira el volt ragadtatva, mint a nővére. Ezen az éjszakán Gwen ezt mondta nekem: Ha Isten meg tudta ezt gyógyítani, épp úgy meg tudja gyógyítani az epilepsziáját is. – Mégis, ha másik csoda volt is elkészítve Sherylnek, még nem láttuk semmi előjelét. Ezen az éjjelen újra rohama volt.

Miss Kuhlman vasárnap szolgálatot tart Youngstownban. Miért ne mennénk mi is el? Az egyháznál vállalt kötelezettségeim és más kötelességek miatt szükséges volt otthon maradnom, így hát csak két hónap múlva került sor az útra. Közben Sheryl rohamai mind rosszabbak lettek. Néha két órán át is tartott, és a teste ebben

a sokkos állapotban nagyon lassan gyógyult. De közben meg kellett állapítanunk, hogy nemcsak testileg változott, hanem a személyisége is. Nagyon lázadozó lett, s ezért állandó feszültségben éltünk miatta. Nem szerettük Sherylt fenyíteni, mert ez újabb rohamot váltott volna ki. Carolra is gondolnunk kellett, de mégse hagyattuk, hogy Sheryl mindent a maga feje szerint tegyen Mit tehettünk? Úgy látszott, mintha semmi se menne jól. Gwen fáradsága és kimerültsége szemmel látható volt. Várakozásunkkal ellentétben Sheryl rohamait nem szüntették az orvosságok. Családi életünk – úgy látszott – összeomlik a terhek alatt. Semmi se mutatta ezt jobban, mint Gwen magatartása és kijelentése, hogy inkább látná Sherylt halva, mint ilyen állapotban élve, ami, úgy látszik, a sorsa lesz.

Mikor Sheryl elérte 14. születésnapját, egyházunkban missziós konferencia volt. A konferencia végén, mikor felnéztem, láttam, hogy

az én szomorú lányom előrejön és Isten szolgálatára ajánlja fel az életét. Mikor ezt láttam, fejemet csóváltam a szánalomtól. Szegény gyermek, mit adhat ő Istennek? Mit tud tenni Isten egy elformátlanodott testtel, beteg aggyal?

Sheryl a valóságban kimaradt az iskolából az év vége előtt két héttel. A rohamok most majdnem naponként jöttek, és nem lehetett tudni, meddig tartanak. Tanítói engedték, s gondolom, főként csodálták a bátorságát.

Úgy terveztük, hogy június második hetében kezdjük meg vakációnkat. Volt egy kis házunk vidéken és én út közben útba akartam ejteni Youngstownt is. Egy héttel indulás előtt Sherylnek a legkeservesebb rohama volt. Csaknem végzetessé vált. Szombaton éjfél felé kezdődött. A nappaliban ültünk, Sheryl a díványon. Hirtelen felugrott és azt mondta: „Ó, apu ...” Aztán lemerevedett. Odasiettünk, hogy felfogjam az esésben, hogy ne essen a kávézóasztalra.

Gwen segített kinyújtóztatni a díványon, míg a teste az egyik görcsből a másikba ment át. Testének minden izma megfeszült, az ökle oly erősen össze volt szorítva, hogy lehetetlen volt kinyitni. Minden erőmet össze kellett szednem, hogy szétfeszítsem az állkapcsát, hogy kendőt tegyek közé. A roham nem akart felengedni, úgy körülbelül másnap déli egy óráig. Végül is elhívtam egy neurológust. Azt ajánlotta, hogy adjunk be neki valami orvosságot. Ha nem használ, vigyék a kórházba és majd meglátjuk, mit tehetünk vele. Gwen és én a

dívány két ellentétes oldalán ültünk és próbáltuk feltartani Sheryl hánykolódó testét. Időnként megpróbáltam beadni neki valami pirulát, de a roham további egy óráig folytatódott folytonos rángatózások között.

Istenem, imádkoztam elkeseredésemben hangosan. Kérlek, segíts rajtunk! Akkor majdnem hallhatóan hallottam egy hangot, egy bibliai mondást, amit Gwen és én is nagyon szerettünk: „Kiálts hozzám és megfelelek és nagy dolgokat mondok neked, és megfoghatatlanokat,

amelyeket nem tudsz.” (Jeremiás 33,3.).

Nagy békesség szállt rám, míg ismételtem ezeket a szavakat. Lenéztem a mi vonagló, görcsben feszülő kislányunk testére és tudatosan az Úr gondjaiba ajánlottam. Pillanatok múlva éreztem, hogy valamennyire megnyugszik a teste. A rángatózás csökkent, és az arcára békesség költözött. Mély álomba merült. Felemeltem, karjaimra vettem és a nappaliból felvittem őt a lépcsőn a saját szobájába. Gwen előttem ment, hogy megvesse az ágyát, és gondosan betakargattuk.

Ezen az éjszakán ébren feküdtem a rózsás hajnal megjelentéig ... „nagy dolgokat mondok neked és megfoghatatlanokat, amelyeket nem tudsz ...” Ezek a szavak jutottak folyton az eszembe és különös módon megnyugtattak. Egy hét múlva, vasárnap reggel elindultunk nyaralásunkra. Először Youngstownba hajtottunk, hogy részt vegyünk Kathrin Kuhlman szolgálatán a Tambaugh Auditóriumban. Mivel későn érkeztünk, Gwen és Carol az emeletre ültek, Sheryl és én a földszinten találtunk helyet a harmadik sorban.

A zene mennyei volt. Az egész szolgálatban volt valami élettel teljes. Életemben először tudtam érezni Isten Szellemének jelenlétét az istentisztelet résztvevői között. Mi is énekeltünk a többiekkel együtt úgy a szolgálat félidejéig. Akkor Sheryl hozzám fordult és egyszerűen azt mondta: Apu, én meggyógyultam. Hangja halk és bizakodó volt. A szemei úgy csillogtak, mint a csillagok a téli égbolton. Hogyan ... hogy tudod? – kérdeztem, és dadogtam hitetlenségemben. Nem tudom, apu – suttogta – de úgy érzem, mintha valami lejött volna és elvette mind a fejemről, ami nyomta. A csengetés is elmúlt. A szemem sem fáj. Nem fáj a fejem. Meggyógyultam, apu, tudom. Úgy éreztem, mintha Isten rátette volna az ujját a fejemre és minden fájdalmat elvett volna.

Mélyen a szemébe néztem és az én szemem megtelt a ritkán jövő könnyekkel. Megpróbáltam szólni, de nem tudtam. Lehajoltam hozzá és megöleltem, megcsókoltam mindenki jelenlétében. Megfeledkeztem róla, hogy vannak körülöttünk, akik figyelik a kis drámát apa és leánya között.

Azt hiszem, a munkások egyike észrevette, hogy valami történt, mert miss Kuhlman, mikor szólt neki, odajött és én egyszerre csak azt láttam, hogy mellettünk áll. Az egész arca csupa mosolygás volt, és szemei ragyogtak. Drága Jézus – mondta halkan – teljes szívünkből köszönjük.

Megfélemlítve támolyogtunk fel. Miss Kuhlman szelíden megérintette Sheryl arcát, mire az a Szellem ereje alatt a földre esett. Ez egy csodálatos gyógyulás – szólt hozzám miss Kuhlman. Isten fel akarja használni ezt a kislányt, hogy bizonyságot tegyen az Ő hatalmáról. – Ezt is tette. Az én saját hitem is erősödött. Szemtőlszembe

találkoztam egy csodával és tudtam, hogy ettől az időtől kezdve cselekedeteim és azok következményei hitre vannak alapozva úgy, mintha tudás lenne.

A szolgálat után visszamentünk a kocsihoz és együtt köszöntük meg Istennek, amit cselekedett. Egyetértettünk abban, hogy a csodát, amiben részünk volt, hittel el kell fogadni. Folytattuk nyaralásunkat. Több mint 24 óra telt el Sheryl legutolsó rohama óta – a leghosszabb idő, ami hónapók óta szabadnak engedte őt. Az orvosok azt mondták, hogy nem helyes orvosságot adni neki, ha nincs folytatólagosan rohama. Ezen a délután hét lyukat ment velem a golfpályán. Az orvosok azt is mondták, hogy némi megerőltetés rohamot válthat ki. Sheryl gyenge volt és fáradt, de ez egészséges kimerültség volt.

– Másnap – úgy egy év óta először – úszni ment. Nem volt rohama. Többé nem kételkedtem. Meggyógyult!

Ettől kezdve Sheryl teljesen átadta magát Isten gondviselésének, és nem használt többé sem orvosságot, sem orvosi kezelést nem vett igénybe. Később a nyár folyamán Sheryl újra elment ugyanabba a táborba, ahol az előző nyáron volt. Mindenben részt vett és díjat nyert.

Egy évvel később Sheryl belépett a new-yorki Houghton Academybe, ahol különféle atlétikában szerzett kiképzést: lányok futballjában, kosárlabdában stb. Több díjat is nyert sportversenyeken.

Az olvasó bizonyára megfigyelte, hogy milyen örömmel mondom el élményeimet, melyek számomra drágábbak minden eddigi élménynél. De minden érzelem közt a legdrágább a hála. Szó ki nem fejezheti azt,

amit érzek. Csupán csak hálánknak adhatunk kifejezést Isten iránt azzal, hogy mindenkinek elmondjuk, amit a családunkkal cselekedett.

Életünk nagy kérdése

Életünkben az a kérdések kérdése: be van e írva nevünk az élet könyvébe?

Borulj térdre!

Pásztorok tanyáztak azon a vidéken..." (Lukács 2:8)

A karácsonyi történet így hangzik: Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és õrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta õket az Úr dicsõsége, és nagy félelem vett erõt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: »Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítõ született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.«" (Lukács 2:8-12).

Tûnõdtél már valaha azon, hogy az angyal miért a pásztorokhoz, a társadalmi ranglétra legaljának számító foglalkozás gyakorlóihoz szólt elõször? Gondold végig: ha a vallási vezetõkhöz szólt volna, nekik utána kellett volna nézniük a teológiai szakkönyvekben, és tanácskozniuk kellett volna a gyülekezetek vezetõségeivel.

Ha ünnepelt személyiségeknek jelent volna meg, nekik ellenõrizniük kellett volna a nézettséget.

 Ha vállalatvezetõknek jelent volna meg, azoknak egyeztetniük kellett volna az idõbeosztásukat, és ellenõrizni a táblázataikat. Ezért adta hírül a világtörténelem legnagyobb hírét azoknak, akiknek nem volt fejszéjük, amit meg kellett volna élesíteni, nem volt jó hírnevük, amit meg kellett volna védeni, és nem volt szamárlétrájuk, amit meg kellett volna mászni. Ezeknek az embereknek alázatos szívük, nyitott gondolkodásuk és egyszerû, gyermeki hitük volt. Érted már a lényeget?

Betlehem mellett van egy templom, amely Jézus születésének helyét jelzi. Az oltár alatt van egy barlang, ahol egy szimbolikus csillag van a padlóba vésve. Be lehet menni ebbe a barlangba, de van egy feltétele: le kell térdelni hozzá. Az ajtó olyan alacsony, hogy állva nem lehet bemenni rajta! Isten ma is így dolgozik. Bármilyen hétköznapi helyen megtalálhatod - de térdre kell borulnod ahhoz, hogy találkozz vele.

www.maiige.hu

Oswald Chambers: AMÍG EGÉSZEN AZ ÖVÉ LESZEL

"A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek, minden fogyatkozás nélkül" (Jak 1,4).

A legtöbbünknél általában rendben van minden, csak néhány terület van, ahol rendetlenek vagyunk. Nem bűnökről van itt szó, hanem a test szerinti élet maradványairól, ezek tesznek rendetlenné. A rendetlenség megbántja a Szent Szellemet. Semmiben sem lenne szabad rendetleneknek lennünk, akár evésről, ivásról, vagy Isten szolgálatáról van is szó.

Nemcsak Istennel való kapcsolatunknak kell rendben lenni, hanem e kapcsolat külső kifejezésében is. Végül is Isten nem enged kibújni semmi alól, legapróbb részletekig átvizsgál mindent. Nem fárad bele, hogy mindaddig visszavigyen minket arra a pontra, amíg megtanuljuk a leckét, és Ő az, aki be is fejezi a munkát. Lehet, hogy ingerültségünk az a bizonyos pont, ahova Isten állhatatos türelemmel újra meg újra visszavisz; lehet hogy szellemi szétszórtságunk vagy féktelen egyéniségünk. Isten igyekszik belénk vésni, hogy mi az az egy, ami nincs teljesen rendben.

Áldott időt éltünk át, amikor Isten váltságáról elmélkedtünk; szívünk egészen Isten felé fordult. Bennünk végzett csodálatos munkája tudtunkra adja, hogy legnagyobbrészt rendben vagyunk vele. "Most tehát" - mondja a Szent Szellem Jakab apostol által - "a kitartásban tökéletes cselekedet legyen". Ügyelj a kis hanyagságokra, ne mondd: "egyelőre így is jó lesz". Bármi is az, Isten állhatatosan rámutat mindaddig, amíg végleg és teljesen az övéi nem leszünk.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Bob Gass: Fel akarod adni? Ne tedd!

„Legyetek… rendíthetetlenek!” (1Kor 15:58)

Georg Friedrich Händel zenei zseni volt. Huszonegy évesen a billentyűk virtuózaként ismerték. Amikor az előadó-művészettől a zeneszerzésre váltott, azonnal hírnevet szerzett, és hamarosan kinevezték a hannoveri választófejedelem (később I. György néven Anglia királya) udvari zeneigazgatójává.

Amikor Händel Angliába költözött, hírneve tovább nőtt. Negyvenéves korára már világhírű volt. De tehetsége és hírneve ellenére sokféle nehézséggel kellett szembenéznie. Az angol zeneszerzők között ádáz rivalizálás folyt.

A hallgatóság szeszélyes volt – előfordult az is, hogy senki sem jelent meg a hangversenyén. Áldozatául esett a változó politikai áramlatoknak. Többször is a csőd szélén állt.

Számos baját még romló egészségi állapota is tetőzte. Agyvérzést szenvedett, aminek következtében a jobb karja elerőtlenedett, és többé nem tudta rendesen használni jobb keze négy ujját.

 Bár egészsége később helyreállt, mindez azt eredményezte, hogy depressziós lett. Végül ötvenhat évesen úgy döntött, hogy itt az ideje nyugdíjba vonulni. Csüggedten, nyomorúságosan és adósságoktól terhelten úgy érezte, hogy az adósok börtönében fogja végezni. Így 1741. április 8-án koncertet adott, melyet akkor búcsúkoncertnek szánt.

Csalódottan és önsajnálattal telve feladta. De még abban az évben valami hihetetlen történt. Egy gazdag barátja, Charles Jennings lelket öntött bele azzal, hogy meglátogatta, és átadott neki egy szövegkönyvet, amely Krisztus életére alapult. A mű felkeltette Händel kíváncsiságát, és elkezdett írni. Az ihlet hirtelen jött, mint az áradat. Három hétig csaknem megállás nélkül írt. Aztán még két napot töltött a hangszereléssel. Huszonnégy nap alatt teljesen elkészült a Messiás oratórium 260 oldalas kéziratával! Arra gondolsz, hogy feladod? Ne tedd! Légy rendíthetetlen!

Amikor teljes sötétség

A döntés

Készítette: Keresztény szépségportál

Soha ne hozz komoly, életbevágó döntéseket érzelmi alapon. Az olyan, mintha mézeskalács házra vennél fel jelzáloghitelt.

David Mitchell 

www.keresztenyszepsegportal.hu

Joel Osteen pasztor batorito uzenete Neked: Verd fel a sátradat a remény földjén!

Készítette: Lisa Szanyel

Arról akarok ma beszélni, hogy maradj reményteli és hidd, hogy eljön a te időd!
Isten mindannyiunk szívébe elültetett ígéreteket. Vannak álmaid, vágyaid, olyan dolgok, amiket véghez akarsz vinni. Olyan helyzetek, amiket meg akarsz változtatni. De olyan gyakran csak ezért, mert sokáig tart, mert megpróbáljuk és elbukunk vagy, mert csalódásokon esünk keresztül, mára feladtuk ezeket az álmokat. Én bátorítani akarlak, hogy nyerd vissza lelkesedésed, légy reményteljes. Lehet, hogy sokáig tart, de Isten hűséges. Azt mondja, nem számít mennyi ideig tart, nem számít mennyire lehetetlennek tűnik, ha hiszel, el fog jönni a te időd. Isten nem csak elültette szíved minden álmát, minden gyökeret verő ígéretét, hanem szándékában is áll megvalósítani. Állj úgy hozzá, hogy az én időm el fog jönni. Eddig csak adtam és adtam, de nem láttam eredményét. Ez rendben van. Tudom, hogy eljön az én időm.

Vagy: Nagyon szeretnék megházasodni, de még senkivel sem találkoztam, de Isten figyel és a megfelelő időben a megfelelő személyt hozza. Eljön az én időm. Ez a remény, mikor hiszed, hogy Isten ígérete megvalósul. Szeretem, amit Dávid mondott Cselekedetek 2:25-ben: Felvertem sátramat a remény földjén.

Hadd kérdezzelek Téged!

Te hol vertél sátrat?

Mit vársz el minden nap?

Milyen a hozzáállásod?

Joel, én már 5 éve imádkozok a gyermekemért, nem hiszem, hogy valaha is megváltozik. Vagy: a munkámban már mindenkit előléptettek rajtam kívül. Megpróbáltam ezt az üzletet beindítani, de senki nem segít. Nem jó. A sátradat rossz helyen állítottad fel. Nem hiszel Isten áldásában és kegyében. Nem várod el, hogy Isten megváltoztassa helyzeted. Ki kell húznod a sátorszögeket, össze kell pakolnod és el kell költöznöd a kiábrándulás földjéről. Költözz el a „nem- fog-megtörténni” régióból. Költözz, el a „nem- tudom- megtenni” mezőről. Ideje már elhagyni az önsajnálat országát! Lépj ki ezekről a területekről és lépj be a remény országába, a hit országába, arra a földre, ahol tudod, hogy minden lehetséges, arra a helyre, ahol tudod, hogy eljön a te időd!

Néha szükséged van valakire, aki új életet lehel álmaidba. Átmehettél csalódások ezrein és valójában minden okod meglehet rá, hogy feladd mindazt, amit Isten szívedbe ültetett, de én, arra kérlek, hagyd, hogy a következő; egyszerű állítás gyökeret verjen benned: eljön a te időd. Isten tudja ki vagy, ismeri rejtett álmaidat is, amit ő adott neked. A Szentírás úgy nevezi őket, hogy szívünk rejtett szegletei. Azok a dolgok, amikről talán még senkinek sem beszéltél. Talán azt gondoltad, sosem valósulnak meg, vagy eltemetted őket, mert nem a te menetrended szerint történtek meg. De Istennek még van egy útja a megvalósításhoz. Húzz egy vonalat a homokba és mondd: Ennyi volt. Mostantól hiszem, hogy minden álmom, minden ígéret, még szívem titkos vágya is beteljesül. Ha ilyen a hozzáállásod, a sötétség minden erejével sem tudja megakadályozni Istent, hogy megvalósítsa.

Ha reggel felkelsz és letört vagy és a negatív gondolatok jönnek, hogy ez sosem fog sikerülni, sosem fogsz megházasodni, sosem jutsz ki ebből, sosem leszel boldog. Rázd le magadról és mondd: Atyám, azt mondtad, hogy az igazak útja egyre világosabb lesz. Azt mondtad, hogy amiért megvilágosodom benned, nekem tudod adni szívem rejtett kívánságát. Így köszönöm Atyám, hogy kézben tartod sorsom, jó dolgok várnak rám és eljön az én időm. Hittel és elvárással kell hozzáállnod. Ha igazságtalanságokon esel át, ami mindannyinkkal megtörténik, ne kövesd el azt a hibát, hogy folyamatosan rágódsz rajta. Túl sok ember verte fel sátrát az önsajnálat földjén. Valaki kihasználta őket egy évvel ezelőtt, 5 évvel ezelőtt, 30 évvel ezelőtt és még mindig hagyják, hogy ez mérgezze életüket. A Szentírás azt mondja Zakariás 9:12-ben: „Ha a remény rabja leszel, Isten minden ellopott dolgot duplán térít meg neked.”

Ez azt jelenti, ha valaki rosszat tesz veled, ne légy negatív, keserű! Állj úgy hozzá, hogy ezek most tettek nekem egy szívességet. Épp most tüntettek ki engem duplán. Nemcsak hogy eljön az én időm, hanem kétszeres örömmel, békével és győzelemmel fogok kikerülni. Ez a reményteljes hozzáállás. Olyan hozzáállás, ami azt mondja, nem győznek le. Talán lehetetlennek tűnik, de tudom, hogy Isten meg tudja tenni a lehetetlent is. Rosszul bántak velem, de nem aggódom, mert tudom, hogy Isten a védelmezőm. Talán sokáig tart, de nem adom fel.

Ezt tette József. 13 évet ült börtönben olyasmiért, amit nem követett el. Egész idő alatt hitt, jó maradt az emberekhez, jó hozzáállása volt. Hogyan lehetséges, hogy nem keseredett meg? József megértette az alapelvet, hogy eljön az ő ideje. Néhányatokat, úgy, mint Józsefet, komoly veszteségek érték már. Nem bántak veletek igazságosan. Könnyű azt mondani, hogy ilyen a szerencsém az életben. Ha nem vigyázunk, saját negatív gondolataink vezetnek még több negatívizmusba. Csak egy igazságtalan helyzettel kezdődött és kialakítottunk egy negatív gondolkodásmódot. Arra kérlek ma, törj ki ebből! Talán értek igazságtalanságok már, de addig nincs vége, amíg Isten nem mondja, hogy vége. Mindig Istené az utolsó szó és ő az igazságos Isten. Ő látott minden rosszat, ami valaha is történt veled. Ő lát minden igazságtalanságot. Ő azt mondja, ha megőrzöd hited és reményedet, ő jóra fordítja a rosszat. Igazságot hoz életedbe. Állj úgy hozzá, hogy talán igazságtalan volt, talán rosszul bántak velem, de nem keseredem el, tudom, hogy eljön az én időm.

Van egy Naomi nevű hölgy a Szentírásban. Neve azt jelenti: „az én örömöm”. Így, ha mindenki azt mondta neki: Szia Naomi, akkor azt mondták neki: Szia, örömem. De Naomit komoly veszteségek érték. Férje meghalt, gyászolt és fiait megölték. Ilyen negatív dolgok érték és elkövette a hibát, hogy hagyta, hogy a keserűség átjárja. Az élet megkeserítette. Azt mondta: minden álmom kudarcot vallott, sosem leszek boldog, csak hagyjatok magamra szívfájdalmammal és nyomorommal.

De barátaim, Istennek nem ez a terve! Biztos, hogy nehéz, amikor veszteségeken megyünk keresztül és kell egy bizonyos időszak a gyászra, de nem tarthat egy évszak egy életen keresztül. Naomi annyira megkeseredett, hogy megváltoztatta nevét Mará-ra. Mara azt jelenti: Bánat. Ha valaki mondta neki: Naomi, hogy vagy? Azt válaszolta: Ne hívj Naominak többé. Nincs semmi örömem, nincs reményem. Nevezz engem az új nevemen! Ha Marának szólították, akkor emlékeztették őt fájdalmára. Miről beszélek? Ne hagyd, hogy az élet megváltoztassa nevedet! Átmehettél igazságtalanságokon, talán meghalt egy álmod, de hagy biztosítsalak, Istennek még nagyszerű terve van életedre. Ha egy ajtó bezárul, ő mindig kinyit egy másikat. Azt kell mondanod, hogy elutasítom a keserűséget, negatívizmust, tudom, hogy Isten nagyszerű dolgokat tartogat számomra.

Mi volt a különbség József és Naomi között?

József tudta, hogy még akkor is, ha igazságtalanságok történnek, el fog jönni az ő ideje. Ő a remény földjén verte fel sátrát. Dávid mondta a Zsoltárok 27:13-ban: „Mi lenne velem, ha nem hinnék Isten jóságában?” Bármi jön ellened, hinned kell, hogy újra látni fogod Isten jóságát. Hinned kell, hogy Isten jóra fogja fordítani. Hinned kell, hogy Isten új ajtókat nyit meg neked. Légy reményteli! Megtanultam, hogy ha úgy érzed, meghalsz, életről kell beszélned. Ha úgy érzed, feladod, előretörésről kell beszélned. Ha nem látsz kiutat, beszélj arról, hogy Isten csinál neked utat. És emlékezz, az ellenség akkor küzd a leghevesebben ellened, ha tudja, hogy Isten nagyszerű dolgokat tartogat számodra.

Olvastam egy emberről, aki csónakjával viharba került. A csónak felborult és ő egy lakatlan szigetre vetődött. Egyik hét telt el a másik után, nagyon nyomorultul érezte magát, nem hitte, hogy valaha is megtalálják. Imádkozott, imádkozott, de úgy tűnt, hogy az ég hallgat, semmit nem javult a helyzet. Úgy gondolta, ennél rosszabb már nem lehet. Egyik nap, amikor élelem után nézett, mikor visszaért látta, hogy a háncsokból összetákolt kunyhója valamiért tüzet fogott. Csak ült ott és nézte hogyan emésztik fel a lángok utolsó menedékét. Olyan érzés volt, mintha sót szórtak volna sebeibe. Azt mondta: „Istenem, én feladom. Kértem, hogy segíts, de egyik rossz a másik után történik velem.” Nagyon le volt törve. Kb. egy óra múlva megjelentek nála a Vizi mentők, hogy megmentsék. Nem akarta elhinni. Zavarodottan kérdezte: hogy a csudában találtatok meg? Azt mondták: láttuk a füstöt, amit a tűzrakással csináltál.

A következtetésem az, hogy ami néha csalódásnak tűnik számunkra, egyszerűen egy olyan helyzet, amikor Isten új szintre emel bennünket. Ha ma úgy érzed, felgyulladt valamid, ne légy negatív, keserű! Miért nem nézed más szemszögből? Miért nem tágítod látóköröd és hiszed, hogy Isten valamilyen módon javadra fordítja. Néhányan olyanok vagytok, mint Naomi. Úgy érezhettek, zátonyra futott életetek. Annyi minden jön ellenetek, annyi dolog nem működik. De ha ezek a negatív gondolatok jönnek, hogy: ez sosem fog változni, sosem lesz jobb, sosem leszel egészséges, sosem leszel boldog. Ne hidd a hazugságokat! Isten azt mondja, eljön a te időd. József 13 évig várt. Kilátástalannak tűnt, valójában nem volt esélye, de Istennek volt még terve. Még a börtönben is, azok, akikhez József jó volt, azt mondták segítenek neki, de amikor kijutottak, megfeledkeztek róla. Talán vársz valakire, aki neked ad szabadságot. Jó voltál hozzájuk, hozzásegítetted őket a sikerhez, de amikor neked van szükséged a segítségükre, nincsenek sehol. De értsd meg, sorsod nem tőlük függ! Ne légy csalódott, ha elmennek! Ne haragudj a főnökre, személyzeti vezetőre, a barátodra, ha előléptetik és elfelejt téged! Nincs rájuk szükséged a sikerhez. Isten már felsorakoztatta a megfelelő embereket, hogy megjelenjenek életedben. Neki már megvannak a fontos kapcsolatai számodra. Csak higgyél és Isten elvisz oda, ahova vágysz.

A Szentírásban van egy Simeon nevű férfi. Egy napon azt mondta neki Isten: Nem halsz meg addig, míg nem láttad Krisztus születését. Nem értette az egészet, de hagyta, hogy ez az ígéret gyökeret verjen szíve mélyén. Senkinek nem mondta el, csak Isten és közötte maradt. Néhány magyarázat azt mondja, hogy 20 évig várt. El tudom képzelni, minél öregebb lett, egyre inkább arra gondolt, hogy biztosan nem jól értettem Istent, ez sosem fog bekövetkezni. Simeonnak azt kellett tennie, amit tőled kérek most. Amikor azok a negatív gondolatok jöttek, lerázta magáról és azt mondta: Nem. Eljön az én időm. Bennem van az ígéret, Isten ültette szívembe és addig nem megyek síromba, amíg nem láttam megvalósulni. Minden reggel reménnyel, hittel, elvárással kelt fel. És 20 év múlva megvalósult az ígéret.

Én hiszem, hogy Isten mindannyinknak mondott hasonlót. Szíved mélyén vannak álmaid, amikről tudod, hogy meg fognak valósulni. Lehet az ígéret az, hogy a gyermek visszatér a helyes útra, de már 5, 10, 15 éve. Jó azt tenni, amit Simeon tett. Emlékeztesd Istent: Istenem, te ültetted belém ezt az ígéretet és hiszem, hogy nem megyek síromba addig, míg az egész családom nem szolgál téged. Talán azt az ígéretet kaptad Istentől, hogy egyszer megházasodsz. Átestél pár csalódáson, túl vagy néhány tönkrement kapcsolaton, öregszel, és már arra gondolsz nem fog megtörténni. Istennek már megvan a megfelelő embere számodra és sosem vagy túl öreg.

Múlt héten találkoztam egy 90-éves párral, most házasodtak és itt töltötték a mézeshetet. Tudom, nem akarsz 90-éves korodig várni, csak a legrosszabb esetet mutattam be. Talán Isten azt az ígéretet adta neked, hogy egy nap könyvet fogsz írni, egy nap a vezetőségben leszel, egy nap sikeres üzleted lesz, egy nap prédikálni fogsz, de most úgy vagy, mint Simeon, minden, ami történik, arra utal, hogy miért nem fog sikerülni. Túl öreg leszel, nincsenek megfelelő kapcsolataid, túl sok hibát követtél el. Néha minél inkább hiszünk, imádkozunk, annál reménytelenebbnek tűnik. Egyszerű feladni, de kérlek, tedd azt, amit Simeon tett. Nem számít mennyi ideje tart, nem számít, hogy hajlamos vagy kiábrándulni. Kelj fel minden reggel és jelentsd ki hittel: El fog jönni az én időm. Bennem van az ígéret és nem halok meg addig, míg meg nem valósul. Nehéz megtartani a jó hozzáállást, ha minden barátod áldott, de te nem. És ők nem dolgoznak olyan keményen, mint te. Ez a próbatétel időszaka. Nehéz csalódásokon átmenni és mégis pozitívnak maradni. Ez a „veteményezés” időszaka. Ha még nehéz helyzetben is helyesen teszed dolgod, akkor, még ha könnyeket is vetsz, akkor is mindig örömöt fogsz aratni. Kérlek, változtass hozzáállásodon azzal szemben, amit Isten szívedbe ültetett. Talán sokáig tart, de Istennek van még terve a megvalósításra. Ha Simeon ma előttünk állna, azt mondaná, ne add fel azt az ígéretet, eljön a te időd.

Engedd ezt a magot bensődbe!

Néhányan azt gondoljátok, túl öregek vagytok, néhányan túl sok hibát követtetek el, de Isten azt mondja, ez a te korszakod, higgyél. Mózesre gondolok. Isten adott neki egy ígéretet, hogy ő fogja vezetni Izrael népét, de ő egy súlyos hibát követett el. Megölt valakit és emiatt menekülnie kellett. 40 év telt el. Úgy tűnt, vége van. De értsd meg, Isten sosem vet el egy álmot. Feladhatjuk, kitörölhetjük, de a mag, amit Isten ültetett el, sosem hal meg. Csak hinned kell újra. Amikor Mózes 80-éves volt, Isten visszatért és azt mondta: Eljött a te időd, Mózes. 40 évvel később! Lehet, hogy hibáztál, elrontottál jó lehetőségeket, de a jó hír: Isten sosem diszkvalifikál bennünket. Isten sosem ír le bennünket. Azt mondod: Joel, te nem tudod, én mit követtem el. Nem tudod milyen életem volt, nem tudod, hány embert bántottam meg. Semmi nem lehet túl sok Isten kegyelmének! Ha földre kerülsz, kelj fel, ne maradj lent! Szeretem azt a tényt, hogy Isten kegyessége nem kiszámol, hanem visszaszámol bennünket.

Ha láttál már bokszmérkőzést, amikor az egyik bokszolót kiütik. Jön a bíró és 10-ig számol. 1-2-3…8-9-10. Kiestél, megbuktál, diszkvalifikáltál. Isten kegye ennek pont az ellenkezője. Ha padlóra kerülünk, hibázunk, Isten jön és számol: 10-9-8…3-2-1. Isten azt mondja: nem estél ki, hanem ideje újra visszatérned. Ideje újrakezdened. A kegyelem nem kiszámol, hanem visszaszámol bennünket. Néhányatoknak nem eljön az ideje, hanem már itt van. Hittél napról napra és tetted a dolgodat. Isten azt mondja, ez most a te időd. Új korszakba lépsz be. Talán sok nagyszerű dolog történt a múltban, de még nem láttál mindent. Legszebb napjaid nem mögötted, hanem előtted vannak. Néhányatoknak ez a növekedés, előlépés korszaka lesz. Másoknak ez a jóvátétel időszaka lesz. Igazságot hoz életedbe, mint Józsefnél is. Néhányatoknak ez az áttörés időszaka lesz, amikor megszabadultok rossz szokásotoktól, helytelen gondolkodásmódtól. Néhányatoknak olyan időszak lesz, amelyben rejtett álmaitok, amit évekre eltemettetek, kezdenek megvalósulni. Isten új lehetőséget ad, elkezdi a megfelelő embereket utadba küldeni. Ez azért történik, mert hittél, mert a remény rabja voltál, ezért belépsz a győzelem korszakába. Lehetsz túl, sok igazságtalanságon, talán sok fájdalom ért, de hadd jelentsem ki rólad, hogy sokkal több újnak fogsz életet adni a jövőben, mint amit a múltban elvesztettél. Még szíved titkos vágyait is megvalósítja Isten.

Azt mondod: Joel, ez nagyszerűen hangzik, de nem sok történt. Annyi csalódás ért már, én nem látom a hogyant. A mag nem fog, gyökeret verni ilyen hozzáállás mellett. Kelj fel és jelentsd ki, most belépek egy új korszakba és hitemmel meggyújtom álmom tüzét. A Szentírás megemlíti, hogyan kell tüzet fogni. Mózesnek 80-éves korában jött el az ideje. Józsefnek 13 év börtön után jött el az ideje. Ha Isten megtette nekik, akkor neked is megteszi. Tárd ki hited. Te másokat szolgáltál, jóságot adtál, idődet áldoztad. Ez nagyszerű, erről szól az élet. Isten viszonozza mindezt. Ha hagyod, hogy ez a mag gyökeret verjen és jót vársz el, hiszed, hogy Isten törődik veled, hiszed, hogy azok az ígéretek megvalósulnak. Ha ezt megteszed, meg fogod látni Isten jóságát. Péterre gondolok.

Egyszer egy csónakban ült másokkal, amikor meglátta Jézust a vízen járni. Miért akart Péter kilépni? Miért gondolta, hogy ő képes rá? Azt mondod azért, mert már látta, hogy Jézus milyen csodákat vitt véghez. Ez igaz, de a többiek is látták ugyanezt, ők miért nem akartak kilépni? Azért, mert Péter megértette, hogy itt volt az ő ideje. Feltárta hitét és elhitte, hogy meg tudja tenni, amit Isten szívébe ültetett. Jézus azt mondta: Péter, ki akarsz lépni a csónakból? Azt válaszolta: Igen. Jézus mondta: Gyere! Péter kilépett és ment a vízen.

Azt mondod: Joel, de hiszen ő elsüllyedt. Igen, de többet ment, mint te vagy én. Néhányatoknak erre van szüksége. Ne csak azt hidd, hogy eljön az időd, hanem kezdd hinni, hogy eljött. Az eltemetett álmaid, a vágyak, amikről azt hitted sosem teljesülnek, itt az ideje, hogy újra higgyél bennük. Állj úgy hozzá, hogy ez az én időm, hogy új szintre lépjek. Láttam amint másoknak sikerül, de ez most az én időm, hogy megtapasztaljam Isten kegyét és áldását. Ez most az én időm, hogy megvalósítsam álmaimat. Ez az én korszakom az előlépésre, növekedésre. Ha ezt megteszed, azzal azt mondod, amit Péter mondott: Istenem, veled tarthatok? Hiszem, hogy most jött el az idő. Tudod mit mondott erre Jézus? Nem mondta, hogy: maradj a csónakban! Nem tudod, hogy én Isten fia vagyok? Azt mondta:” Péter, tetszik nekem a hozzáállásod. Tetszik nekem, hogy hiszel abban, hogy nagyszerű dolgokra vagy képes. Ez azt jelenti számomra, hogy eljött a te időd. Mindenkinek vannak álmai, amik még nem valósultak meg. Maradj reményteli, ne ábrándulj ki, ne mondd, hogy ez sosem fog sikerülni. A háttérben éppen most is Isten a javadra rendezi a dolgokat. Hiszem, hogy most a kisszerűség, a hibák, a terhek, a függőségek láncai leszakadnak rólunk. Úgy tűnhet, hogy az álmod meghalt, de a jó hír, hogy Isten fel tudja támasztani ezt a holt álmot. Megtette Mózesnek és neked is meg tudja tenni. Légy a remény rabja! Tudd lelked mélyén, hogy bárhol is vagy most, eljön a te időd! Kelj fel minden reggel és jelentsd ki ezt hittel! Ha megteszed, nem fogsz csalódni. Én hiszem azt, mint Simeon: Mielőtt elhagyod ezt a Földet, minden álmod, minden vágyad megvalósul és a győztesek életét fogod élni!



Aldasos, oromokben gazdag, bekes hetveget kivanok mindenkinek, sok szeretettel, az en Istenem toltse be minden szuksegeteket, az O gazdagsaga szerint dicsosegesen, a Krisztus Jezusban!

 

A keresztény nő – írta Ruschek Antal 1898

Íme egy megfogalmazás a több mint 100 évvel ezelőtti keresztény női ideálról, zengzetes, még a Károly fordításhoz szokott fülnek is szokatlanul archaikus, mégis élvezetes stílusban. 

Részlet: 

És íme, e szóval, szinte észrevétlenül, meghatároztam a nő hivatását: élni másokért, a mások boldogságában keresni a magáét. 

Szinte papi hivatás az övé is, a pap kötelességeivel, csodálatraméltó magasságban, hova a teremtő Isten kívánta őt helyezni alkotásában. 

Élni másokért s a mások boldogságában keresni a magáét! – eltűnni, szinte elveszni, hogy éljen, előre törjön, ragyogjon az a más, az az erősebb, kit Isten neki, a gyengének oltalmára, gondjaira, vezető, megmentő imádságára bízott. 

Csodálatosan kifejező szót használ a Szentírás, mikor a nő alkotásának történetét bevezeti. «De Ádámnak – úgymond – nem találtaték hozzá hasonló segítő.» És hogy legyen az erős férfiúnak, hozzá hasonló segítője, megalkotá Isten a gyenge nőt.

Íme, a nő, az asszony hivatása!
És nemcsak a hitvesnő hivatása a férjjel, hanem egyáltalán a nő hivatása a férfiúval szemben. A Szentírás legelső lapjáról olvasom e szót: Hozzá hasonló segítő! 

Tehát társ; nem első, csak második, de az elsőhöz hasonló társ, kire mindama munka vár a családban és azon kívül, a mire a férfiú képtelen. Épp azért a nő munkája sokszor értékesebb, mert a szív, a lélek munkája az, mely reá marad.
A fitestvér, az apa, a férj, szóval a férfiú, a mint írva van, arca verítékével megkeresi a kenyeret; a nő pedig: a leány, a nőtestvér, a hitves, az anya, mint a férfiúhoz hasonló segítő: megfűszerezi azt a megelégedés savával, elosztja a szeretet mértékével, megőrzi a bölcsesség takarékosságával, sőt megkétszerezi a maga munkássága gyümölcseivel. 

Íme a lélek munkája, amit ő művel; s mert szent Pál apostol szerint: a lélek gyümölcsei: a szeretet, öröm, békeség, türelem, kegyesség, jóság, hosszútűrés, szelidség, hit, szerénység, mértékletes megtartóztatás, tisztaság,[2] mind e kincseket az ő lelke viszi be a családba, vagy használja fegyverképp a család lelki javára. 

Csak nagy elmék fényes gondolatait ismételem gyarlóbb alakban, mikor elmondom, hogy nem elméjével kell csillognia, tündökölnie a nőnek, hanem éreznie, szeretnie, boldogítania a szivével. Ez teszi tartalmassá életét; – egyébként üres az, – és boldogtalan. Az ő hatalma és valódi hivatása nem abban rejlik, hogy nagy alkotásokkal gazdagítsa az irodalmat, a mint hogy tényleg nem is asszony írta a virágirodalom legnagyobb és maradandó remekműveit; – mindezeknél magasabbra szárnyal e hatalom és hivatás: az ő hitvesi, anyai, női szívének Istentől ápolt nemes tüzéből veszi boldogsága szikráját az ember. 

Mennyi értelmet: tudást, mennyi szívet: szeretetet, mennyi lelket: erőt, mennyi munkát s abban minő kitartást kíván tőle e hivatása! Nem könnyű dolog mást boldoggá tenni, már csak azért sem, mert a földi boldogság nagyon is relatív, egyéni dolog, hozzákötve az egyén életviszonyaihoz, műveltségéhez, foglalkozásához, szellemi és egyéb tulajdonságaihoz. 

A reábízottak szívének, hajlandóságainak, vérmérsékletének, jó és rossz szokásainak mily alapos, gondos tanulmányozására és ismeretére van a nőnek szüksége, hogy kikerüljön minden összeütközést, és boldogító megelégedést teremtsen maga körül a családban, melynek őrző angyalává rendeltetett. És ha mindezt megismerte: a hivatását megértett keresztény gondolkozású nőnek egész szívét, tele szeretettel kell bevinnie az élet harcába, minden önzés nélkül, hogy előbb másokat elégítsen meg, csak akkor, a másnak megszerzett boldogság fölöslegéből, tegye boldoggá a maga szívét. 

Hogy e szeretet-munkájában mennyi lélekerőre, kitartó munkásságra van szüksége, csak Isten tudja, ki a szíveket vizsgálja, s ki az élet könyvébe nem feledi el beírni a legkisebb jóakaratot sem, mely a más boldogságának biztosításával foglalkozik. 

S a nő, ki mindez értelmet, szívet, lelket, munkásságot egyesíti, hogy a mások boldogságát munkálva, hivatását teljesítse, kétségkívül megérdemli minden jók magasztaló dicséretét; és én semmit sem csodálkozom, hogy felőle így beszél a szent könyv: Mint az Isten magas egén fölkelő nap a világnak, olyan a jó asszony szépsége az ő házának ékességére. 

Ez a szépség, melyről a Szentírás szava emlékezik, – bizonyára nem az arc mulandó szépsége, hanem a lélek fölséges, örökké értékes napragyogása, mely a boldogság aranysugaraival díszesíti a kört, a családot, a házat, melynek ő áldásul adatott. 

Kiérdemli e nő azt is, hogy a Szentírás a világ ítéletével ellentétben, mely csak gyenge nőről tud beszélni, – diadalmi éneket zengjen az erős asszonyról. Közel háromezer éve hangzott fel bölcs Salamon király ajkairól e dicséret, melyből a férfiú tiszta öröme, a költő lelkesedése, a próféta ihlettsége áradozik, s mely a nő ideáljának, eszményének mintegy ünnepi dalát alkotja. 

Erős asszonynak nevezi a bölcs király, az Isten rendelése szerint hivatásának élő nőt; s összehasonlítva, értékesebbnek mondja, a messziről szerzett drága gyöngyöknél. 

S azután nem azt beszéli ez erős asszonyról, hogy nehéz hadakat viselt, országokat hódított, városokat alapított, a szellem nagy alkotásait hozta létre: világcsodákat létesített, hanem csak azt, hogy csendes munkájával segített boldoggá lenni másokat, s a mások boldogságában kereste a magáét.
S ezzel mindent elmondott, a mit a nőről dicséretest s az ő Istentől rendelt hivatásának megfelelőt elmondhatott.
Apróbb részletezéssel festi a nő gondolkozása körét, értékes asszonyi tulajdonait, munkásságát, bölcsességét, okosságát, takarékosságát. 

Halljuk csak a nagy király magasztaló szavait:
Gyapjut és lent keres (az erős aszszony) és munkálkodik önkezei ügyességével. 

Olyan, mint a kereskedő hajója, messziről hozván, a legjelentéktelenebb dolgokból is megszerezvén, kenyerét; éjjel fölkel és élelmet ad háza népének és eledelt szolgálóinak.
Megszemléli a mezőt és megveszi azt, kezei munkájából szőlőt ültet. 

Erősséggel övezi fel magát, megerősíti karját, érzi és látja, hogy jó az ő foglalkozása; világa nem alszik el éjjel.
Kezét erős dolgokra teszi és ujjai az orsót fogják.
Kezét kinyújtja a szükölködőnek és tenyerét megnyitja a szegénynek. 

Nem félti házát a hó hidegétől, mert háza népe mind kétszeresen van ruházva. 

Drága szövetet készít magának, bíbor és bársony az ő öltözete; gyolcsot készít, erősség és ékesség az ő öltözete és nevetni fog az utolsó napon. 

Száját megnyitja a bölcseségnek és a kegyesség törvénye van az ő nyelvén. 

Szemmel tartja háza népe ösvényeit és kenyerét hivalkodva nem eszi. Nem csoda hát, hogy férje tekintélyes, midőn a föld tanácsosaival összeül. 

Felnőnek fiai és igen boldognak hirdetik és férje is dicséri őt.
Bizik benne férjenek szive, jót tesz vele, és nem rosszat életének teljes napjaiban. 

Mert:
Csalárd a kedvesség és hiu a szépség, az Urat félő asszony a dicséretes! 

Így beszél a nőről a Szent Könyv s ezekben az eleven szavakban újra ott találom a nő hivatását; munkálni a más boldogságát. Ott találom e munkakör részletezését: a mások anyagi és lelki boldogsága fölött való gondos őrködést, megismerem ez igékből a női hivatás többi erényeit: a munkásságot, szerénységet, takarékosságot, bölcsességét, a könyörületet; ott találom mindezek szilárd alapkövét: az Ur félelmét s a hivatását betöltött munkás élet jutalmát: a mások boldogságát s abban elrejtve a saját magáét. 

Szép, magas, eszményi hivatás, melynek jótéteményei annál több hálára számíthatnak, minél kevesebb igényt tartanak arra.
Észrevétlenül, csendesen, zaj és feltűnés nélkül, az áldozat, a lemondás, az önmagából való kibontakozás minden tüntetése nélkül munkálkodik a nő a maga vagy a mások családjában, a hová őt Isten rendelése elhelyezte.
S ha az orvos a test egészségére, a pap a lélek üdvére ügyel, a nő gondoskodása mind a kettőre és még sok egyéb apróságra kiterjed, mi e kettővel összefügg. 

Sokszor szinte mosolyra derítő, szánalmas látvány, hogy az úgynevezett teremtés ura és királya: a férfiú, mily apró dolgokban is reá szorul a nő szerető gondosságára, mindent észrevevő figyelmére. A nő, a ház tisztaságának, jó ízlésének, erkölcsi magasabb színvonalának hivatott őre.
A mint szeme észrevesz minden ízléstelent, tekintetének komolysága elítél minden illetlent. 

Nincs mosolya a durvább tréfára s azért a család örömeinek ártatlan voltát az ő erkölcsi érzéke biztosítja, a családi viharok kitörését az ő gyengédsége hárítja el, a megzavart békét az ő szeretete állítja helyre. Megjelenése kedélyt, szeretetet áraszt s eleven tiltakozás minden durvaság ellen. 

Munkás kezének áldásait érzi az egész család. Nem a hitves nőről, a feleségről szólok én csupán; mert e csendes, ez eszményi hivatás: a más boldogságán munkálni, nem az ő kizárólagos, hanem minden nőnek általános tulajdonsága.
Például: a nőtestvér jóságos lelke is ezer áldás örömeit viheti be a családba! 

Sőt még a hűséges cselédnő is, ki a keze munkáján kívül, jóakaró ragaszkodásával szolgálja a kört, melybe rendeltetett, kiszámíthatatlan és megfizethetetlen jótéteményekkel járulhat valamely család élete nyugalmának emeléséhez. Hisz, mert neki alárendelt szerep jutott az életben, azért nő maradt, s ő is betöltheti hivatását: munkássága, lelki nyugalma, ragaszkodása által javára lehet másoknak. 

De a házi munkásság, – e különleges női kötelesség, nemcsak az alsóbb rendűek kezéhez illő foglalkozás. A magasabb rang, vagy előkelőbb műveltség nem menti fel a nőt a munka szeretetétől, vagy jobban mondva, nem kárhoztatja a nőt dologtalanságra. 

Mert hogy a dologtalanság egymagában is büntetés, kárhozat, jól tudják, a kik ismerik az unalmat. A pogányság rabszolgaságra kárhoztatta és vagy állatnak való súlyos munkára fogta, vagy tétlen dologtalanságba vetette a nőt.
A dologtalanságnak ikertestvére a lélekölő unalom, ez pedig melegágya minden rossznak: gondolkozásban, érzésben és cselekvésben. 

Nem így tervezte a Teremtő Isten, mikor a férfiúhoz hasonló segítőt kívánt alkotni a nőben. Nem munkátlanságot szánt az asszonynak és hozzá unalmat az Úr, hanem okos, bölcs munkásságot, javára mindazoknak, kiknek élete a nőével összefügg. 

A nő, ki sem testi, sem lelki tulajdonságaira nézve nem csekélyebb értékű alkotása az Istennek a férfiúnál, földi és örök rendeltetésénél fogva pedig hasonló hozzá, nemcsak segítőtársul rendeltetett a férfiúnak a földön, hanem valóban azzá is kell lennie. Mégpedig nem csupán az anyagi javak megszerzése és fönntartása körül, a háztartás s a gyermekek anyai dajkálása és nevelése által, hanem a szív és lélek nemesítésére, a család szellemének emelésére gyakorolt befolyása által is. Szent felelősség terhe rajt, a mások lelke üdvéért. 

S azt a képességet, hogy befolyást gyakorolhasson a család szellemére, hogy megmenteni tudja a mások lelki üdvét: az Úr félelme, az önmaga keresztény szelleme adja meg neki.
Az Úr félelme, mely minden bölcsesség kezdete, teszi őt is bölccsé, szerénnyé, szelíddé, szeretetteljessé, ez ad neki hősi erőt. Ez: az Úr félelme védi meg szíve, lelke érintetlenségét a hízelgő szó befolyásától. 

S íme, ez a nő, kit áthatott az Úr félelme, ki tiszta lelke nemesebb érzéseivel, dolgos keze munkájával szolgálja a mások földi és örök üdvét, kinek minden apró gondjai és fáradozásai csekélyek önmagukban, de fontosak a ház boldogságára nézve; kinek elfoglaltsága nem ütnek lármát a világban s figyelmet alig gerjesztenek, de áldást árasztanak az általa kormányzott szerencsés ház népére, e nő, ki gyakorlatilag érvényesíti az intést: imádkozzál és dolgozzál, gyümölcsözteti ezt a reábízottak javára s ekképp betölti hivatását: íme, ez a keresztény nő, a kit megtalálok én munkálkodva a keresztény család körében, vagy imádkozva a kereszt tövénél.

http://www.mindenlehetseges.hu/a-kereszteny-no-irta-ruschek-antal-1898/

Igazi szeretet.wmv