Luk. 21,1 És mikor feltekintett, látá, hogy a gazdagok [hogyan] hányják, és [dobják] az ő [áldozati] ajándékaikat
a perselybe.
Luk. 21,2 [Észrevett ott], és láta pedig egy szegény özvegyasszonyt is, hogy abba
két fillért vete [két fillért dobott abba].
Luk. 21,3 És monda: Igazán mondom néktek, hogy e szegény
özvegy mindenkinél többet vete [többet dobott a perselybe]:
Luk. 21,4 Mert mind ezek az ő fölöslegükből vetettek
Istennek az [áldozati] ajándékokhoz: ez pedig az ő szegénységéből minden
vagyonát, amije volt, oda veté [de
ez a maga szegénységéből, ami megélhetésére kellett, mind bevetette]*
*Márk így
írja le a történteket: „És leülvén Jézus a templomperselynek
átellenében, nézi [figyeli] vala, hogy a sokaság miként vet [miként dob] (réz)pénzt a perselybe.
Sok gazdag pedig sokat vet [sokat
dob] vala abba. És egy
(koldus)szegény [nincstelen] özvegyasszony is odajövén, két fillért, azaz egy negyed pénzt
[azaz egy krajcárt, vagyis a legkisebb pénzt] vete [dobott] bele. Akkor előszólítván [odahívta] tanítványait, monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ez a (koldus)szegény [nincstelen] özvegyasszony többet vetett [többet dobott], hogysem mind a többi,
akik a perselybe vetettek [és
dobtak] vala. Mert azok mindnyájan az
ő fölöslegükből vetének; ez pedig az ő szegénységéből [nélkülözéséből,
szűkölködéséből], amije csak volt, mind
beveté [és bedobta], az ő egész
vagyonát [az
egész megélhetését]” (Márk. 12,41-44).
Pál apostol fejti ki az
adakozás alapelveit: „Mert ha a készség
megvan, a szerint [az annak
mértékében, arányában] kedves az; (Istennek), amije kinek-kinek [az adakozónak] van, és nem a szerint [nem annak mértékében, arányában], amije
nincs.
[Más fordítás: Mert ha valóban adni
akartok, akkor ajándékotok kedves és elfogadható lesz. Mégpedig ahhoz mérten
lesz kedves, amitek van. Hiszen senkitől nem kérnek többet, mint amit képes
adni]” (2 Kor. 8,12).
És: „Kiki [mindenki] amint eltökélte [előre eldöntötte] szívében, nem szomorúságból [ne kedvetlenül, kelletlenül], vagy
kénytelenségből [ne is
kényszer alatt tegye]; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten
[Más fordítás: Mindenki annyit
adjon bele a gyűjtésbe, amennyit előre elhatározott. Ne adjon senki
kényszerből, se úgy, hogy később megbánja. Azt az embert szereti Isten, aki
szívesen és jókedvűen ad]” (2
Kor. 9,7).
És hogy kinek a részére, miért és hogyan kell adakozni, arról már a
Törvény beszél. A törvény parancsa szerint a Szent Sátor (a Krisztus testének
előképe) építéséhez önként kell hozzájárulni: „És szóla az Úr Mózeshez,
mondván: Szólj (mondd meg) az Izráel
fiainak, hogy szedjenek nékem ajándékokat (hogy gyűjtsenek részemre
felajánlást); minden embertől, akit szíve
hajt (indít) arra, szedjetek nékem
ajándékokat (és gyűjtsétek össze a nekem szánt felajánlásokat)” (2
Móz. 25,1-2).
Az Úr (JHVH=Jehovah:
Örökkévaló) parancsát így továbbította Mózes: „És szóla Mózes az Izráel fiai egész gyülekezetének, mondván: Ez az, a
mit az Úr parancsolt, mondván: Szedjetek (gyűjtsetek) magatok közt ajándékot (felajánlást) az Úrnak (JHVH=örökkévaló),
mind, akinek szíve önként hajlandó arra,
hozzon ajándékot (mindenki, akit a szíve arra indít, hozzon felajánlást) az Úrnak, aranyat, és ezüstöt, és rezet” (2 Móz. 35,4-5).
Az Úrnak ad az az ember
is, aki a szegény, szűkölködő testvérén segít: „Bizonyára adj néki, és meg ne háborodjék azon a te szíved, mikor adsz
néki; mert az ilyen dologért áld meg téged az Úr (jəhóváh: Jahve, Jehovah
(eredeti kiejtése bizonytalan) = „létező”; „Örökkévaló”), a te Istened ('ĕlóhím: Isten) minden munkádban, és mindenben, amire
kezedet veted
(Más fordítás: Adj neki
szívesen, és ne essék rosszul az, hogy adsz, mert éppen azért fogja megáldani
Istened, az ÚR minden munkádat és minden szerzeményedet). Mert a szegény ('eḇəjôn: szűkölködő,
nélkülöző, rászoruló, szükségben levő, szerencsétlen,
nyomorult, segítségre szoruló) nem
fogy ki a földről, azért én parancsolom néked, mondván: Örömest nyisd meg
kezedet a te szűkölködő és szegény atyádfiának (testvérednek) a te földeden (és légy bőkezű az
országodban levő nyomorult és szegény testvéredhez)” (5 Móz. 15,10-11).
Ne légy szűkmarkú,
mert: „Van olyan, aki bőven adakozik, és
annál inkább gazdagodik; és aki megtartóztatja (ḥáśaḵ: megtagadja, visszatartja) a
járandóságot, de ugyan szűkölködik
(Más fordítás: Van, aki
bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis
ínségbe jut).
A mással jól tevő ember megkövéredik
(Más fordítás: Az
ajándékozó bővelkedik); és aki mást
felüdít, maga is (fel)üdül” (Péld. 11,24-25).
Továbbá: „Tiszteld [meg] az Urat a te marhádból, [a te
vagyonodból] a te egész jövedelmed
zsengéjéből. [adj neki minden bevételed (terményed; termésed)] elsejéből; (legjavából)]. Csűrjeid [kamráid] akkor megtelnek [megtöltetnek] gabonával,
[elégséggel; bőségesen] s kádjaidból
kicsordul a bor. [musttal (borral) áradnak el sajtód vályúi (préseid)]” (Péld. 3,9-10).
És: „Hozzátok be a tizedet mind az én
tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg
engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek
csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen. És megdorgálom
érettetek a kártevőt, és nem veszti el földetek gyümölcsét, és nem lesz a
szőlőtök meddő a mezőn, azt mondja a Seregeknek Ura. És boldognak mondanak
titeket mind a nemzetek; mert kívánatos földdé lesztek ti, azt mondja a
Seregeknek Ura.” (Malak. 3,10).
Mert:
„Ha ...szorgalmatosan hallgatsz az Úrnak,
a te Istenednek szavára, és megtartod és teljesíted minden ő parancsolatát,
amelyeket én parancsolok ma néked: akkor e földnek minden népénél feljebbvalóvá
tesz téged az Úr, a te Istened; Áldást parancsol melléd az Úr a te csűreidben [minden vállalkozásodban] és mindenben, amire ráteszed kezedet; és
megáld téged azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád néked.” (5 Móz. 28,1.8).
Dávid ismerve az Urat, és az Ő parancsolatát, amely
szerint Őt: „...szellemben és igazságban
kell imádni”, így imádkozik: „Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre
szolgáltassanak; juhaink százsorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelőinken.
Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne
legyen a mi utcáinkon. Boldog nép az, amelynek így van dolga; boldog nép az, amelynek
az Úr az ő Istene.” (Ján. 4,24; Zsolt.
144,13).
És dicsőíti azt, aki
beváltotta ígéretét: „Megkoronázod az
esztendőt jóvoltoddal, és a te nyomdokaidon kövérség fakad; Csepegnek a puszta
legelői és a halmokat vígság övezi. A legelők megtelnek juhokkal, és a
völgyeket gabona borítja; örvendeznek és énekelnek.” (Zsolt. 65,12-14).
Pál apostolon keresztül
pedig így buzdít a Szent Szellem: Isten nem változott, Ő: „...tegnap és ma és örökké ugyanaz....van hatalma arra, hogy minden
kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel
rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre” (Zsid. 13,8; 2Kor. 9,8).
Ezért ti: „Sion fiai [Sion a gyülekezet, amely:
„messze világító jelül adatott, hogy megáldhasson az Úr”], vigadjatok és örüljetek, mert Istenetek, az ÚR megadta nektek a
szükséges esőt, záport hullat rátok ősszel és tavasszal, mint régen. Megtelnek majd a szérűk gabonával, bőven
ömlik a sajtókból a must és az olaj. Kárpótollak azokért az évekért, amelyekben
pusztított a sáska, a szöcske, a cserebogár és a hernyó...Ehettek majd jóllakásig,
és dicséritek az Úrnak, Isteneteknek a nevét, mert csodát tett veletek. Nem
kell szégyenkeznie népemnek soha többé. Akkor megtudjátok, hogy én Izráellel
vagyok, és hogy én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, senki más! Nem kell
szégyenkeznie népemnek soha többé.” (Jóel.
2,23-27).
Egy előképben mutatja
be a Szent Szellem, hogy mire kell adakozni: „Előhívatta Joás (jelentése: Jahve adta): király Jójada (Jelentése: Isten tudja, ismeri, felismeri; az Úr
tudta, törődött vele) papot a többi
papokkal együtt, és monda nékik: Miért nem építitek meg az Úr házának romlásait
(vagyis a templom rongálódásait)? Ezután
ne vegyétek a pénzt magatokhoz a ti ismerőseitektől (és ezután nem
tehetitek el ismerőseitek pénzét), hanem
az Úr háza romlásainak építésére adjátok azt (és oda kell adnotok a templom
rongálódásainak javítására). És a papok
beleegyeztek, hogy többé semmi pénzt nem vesznek el a néptől, (és nem
teszik el a népnek a pénzét) és nem
javítják ki a ház romlásait (de a templom rongálódásait mégsem javíttatták
ki). És Jójada (fő)pap vett egy ládát, és annak a fedelén
csinált egy nyílást, és helyezteté azt az oltár mellé jobb felől, amely felől
az Úr házába bemennek, hogy abba töltsenek a papok, a templom küszöbinek őrizői
(az ajtót őrző papok) minden pénzt,
amelyet az Úr házába hoznak. És mikor
látták, hogy sok pénz van a ládában, felment a király íródeákja a főpappal
együtt, csomóba kötötték és megszámlálták a pénzt, amely az Úr házában
találtatott. És a megmért pénzt a
munka vezetőinek kezeibe adták, akik az Úr házához voltak rendelve, és ezek
kiadták azt az ácsoknak és építőknek, akik a házon (vagyis akik az ÚR
házánál) dolgoztak, És a kőműveseknek és a kőfaragóknak, fa és
faragott kő vásárlására, az Úr háza romlásainak (és rongálódásainak) kijavítására, és mindarra, ami a ház
javítására szükséges volt. De abból a
pénzből, amelyet bevittek az Úr házába, nem csináltattak az Úr házához sem
ezüst poharakat, (sem ezüsttálakat)
sem késeket, sem medencéket, sem trombitákat, sem valami egyéb arany vagy ezüst
edényt (vagy ezüsttárgyat). Hanem a
munkásoknak (vagyis a munkavezetőknek) adták
azt, és csak az Úr házát javították ki abból. Számot sem vettek azoktól az emberektől, akiknek keze által kiadták a
pénzt a munkásoknak, mert híven jártak el
(Más fordítás: Nem
számoltatták el azokat az embereket, akikre rábízták a pénzt, hogy a
munkavezetőknek adják, mert azok híven jártak el)” (2 Kir. 12,7-15).
És: „Példázat
ez nekünk a mostani időre, hogy ott olyan ajándékokat és áldozatokat mutatnak
be, amelyek nem tudják lelkiismeretében tökéletessé tenni a szolgálattevőt (Zsid. 9,9).
Az Úr házáról –
templomáról hangzik a kijelentés: „Nem
tudjátok, hogy ti Isten temploma [(naosz): templom magva, vagyis a Szentek
Szentje, a legfőbb szentély] vagytok,
és az Isten Szelleme bennetek lakik?”
(1Kor. 3,16).
Pontosítja a
Szent Szellem, hogy Ő hol is lakik: „Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek
(szóma = személyiségetek, legbelső
énetek) a bennetek lakozó Szent
Szellemnek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?
Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben (szómati = egész valótokban)” (1
Kor. 6,19-20).
Pál apostol megvallása:
„...Mert mi az élő Isten temploma
vagyunk, ahogyan az Isten mondta: „Közöttük fogok lakni és járni, Istenük
leszek, és ők az én népem lesznek” (2Kor.
6,16).
„Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak
alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, Akiben az egész épület szép
renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; Akiben ti is együtt
építtettek Isten hajlékává a Szellem által” (Eféz. 2,20-22).
Ezért „Ti magatok is, mint élő kövek épüljetek fel
szellemi házzá, szent papsággá, hogy szellemi áldozatokkal áldozzatok, amelyek
kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által” (1 Pét. 2,5)
Luk. 21,5 És mikor némelyek mondának a templom felől, hogy
szép [és gyönyörű] kövekkel és [fogadalmi] ajándékokkal van [díszítve],
és felékesítve,
monda:
Luk. 21,6 Ezekből, amiket láttok, jőnek napok, melyekben kő
kövön nem marad, mely le nem romboltatnék, [és ami el ne pusztulna].
Luk. 21,7 Megkérdék pedig őt, mondván: Mester, mikor lesznek
azért ezek? És mi lesz a jel, mikor mind ezek meglesznek [hogy ez elkezdődik]*
*Az Úr Jézus
így folytatja az elkövetkezendőket: „Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és
megkövezed azokat, akik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni [magamhoz] a
te fiaidat [a te gyermekeidet], miképpen
a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad. Ímé,
pusztán hagyatik néktek [és elhagyottá
lesz] a ti házatok
[Más fordítás: Meglátjátok, itt
marad nektek lakatlanul a Házatok (oikosz):
a ti templomotok]”
(Mát. 23,37-38).
Lukács még további
részletekkel egészíti ki az Úr Jézus kijelentését. „Mert jőnek (majd) reád
napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek (és sáncot
húznak), és körülvesznek
(körülzárnak) téged, és mindenfelől
megszorítanak (és szorongatnak) téged.
És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned (akik benned laknak);
és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy
nem ismerted fel a te
meglátogatásodnak idejét” (Luk. 21,5-6; 19,43-44).
Már a próféták előre
szóltak ezekről, kijelentve az elkövetkezendő dolgok okát is: „… ti miattatok mezővé szántatik a Sion
(felszántják a Siont, mint a mezőt), és
kőhalommá (romhalmaz) lesz
Jeruzsálem, a templom hegye pedig erdős heggyé (magaslattá)” (Mik.
3,12).
Jeremiás így hivatkozik
Mikeás próféciájára: „A móreseti Mikeás
prófétált… mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: A Siont megszántják, mint
szántóföldet (fölszántják, mint a mezőt), és Jeruzsálem elpusztul (romhalmaz lesz), és e háznak hegyét erdő növi be (a templomhegy pedig erdős
magaslat)” (Jer. 26,18).
És ennek következménye
– az lesz – azt mondja az Úr: Kigyomlálom
az Izráelt e föld színéről (akkor kiirtom Izráelt arról a földről), amelyet nékik adtam; e házat (templomot),
melyet az én nevemnek szenteltem, elvetem
szemeim (színem) elől, és az Izráel
(pedig) példabeszédül és meséül (gúny
tárgyává) lészen minden nép előtt. És bár
e ház felséges (bármilyen felséges is ez a templom), mégis akik elmennek mellette, elcsodálkoznak, felkiáltanak, és azt
mondják (elborzadva szisszen föl, és ezt kérdezi): Miért cselekedett (miért bánt) így
az Úr ezzel a földdel (országgal) és
ezzel a házzal (templommal)? És azt
felelik: Azért, mert elhagyták az Urat, az ő Istenüket, aki az ő atyáikat (őseiket)
kihozta volt Egyiptom földéből, és
(más) idegen istenekhez ragaszkodtak, és
azokat imádták, és azoknak szolgáltak (és azokat tisztelték): ezért bocsátá ő reájuk az Úr mind ezt a
nyomorúságot (veszedelmet)” (1 Kir. 9,7-9).
Ezért én is: „… elfordítom tőlük arcomat, hadd
fertőztessék meg szent helyemet; s betörjenek belé a rontók és megfertőztessék
(Más fordításban: Elfordítom
tőlük arcomat, és meggyalázzák szent helyemet. Rablók hatolnak be oda, és
meggyalázzák).
És elhozom a pogányok leggonoszabbjait, hadd foglalják
el házaikat; s véget vetek a hatalmasok kevélységének, s fertézett lesz
templomuk.
(Más fordításban: De én
idehozom a leggonoszabb népeket, és birtokba veszik a házakat. Véget vetek az
erőszak kevélységének, és meggyalázzák a szentélyeket). Rettegés jön, s keresnek békét (de hiába) és nincs” (Ezék. 7,22.25)
Luk. 21,8 Ő pedig monda: Meglássátok [ügyeljetek, és vigyázzatok], hogy el ne
hitessenek [hogy meg ne tévesszenek; el
ne tévelyítsenek, és nehogy félrevezessenek, és tévútra ne vigyenek] benneteket:
mert sokan jőnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idő
elközelgett [(kairosz):
alkalmas / megfelelő idő, akijelölt,
elrendelt idő(pont)]; ne menjetek azért utánuk [és ti ne kövessétek
őket]*
*Már a testté lett Ige, az Úr Jézus
így figyelmezteti az Övéit: „… Meglássátok
[vigyázzatok, figyeljetek], hogy
valaki el ne hitessen [nehogy valaki félrevezessen, megtévesszen, tévútra
vezessen, el ne tévelyítsen] titeket,
Mert sokan jőnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus
[a Felkent]; és sokakat elhitetnek
[ezzel sok embert megtévesztenek majd]. És
akkor sokan megbotránkoznak [elvesztik a hitüket; eltántorodnak;
elbotlanak; bűnbe esnek; s tőr fogja meg őket], és elárulják [kiszolgáltatják] egymást,
és gyűlölik [meggyűlölik] egymást. És
sok [számos] hamis próféta támad
[lép fel], akik sokakat elhitetnek
[félrevezetnek, megtévesztenek; eltévelyítenek; tévedésbe ejtenek]. És mivelhogy a gonoszság [a
törvényszegés, és a törvénytelenség] megsokasodik
[megnövekszik, elhatalmasodik], a(z)
[(agapé): Isten szerinti] szeretet sokakban meghidegül.
[Más fordítás: Annak következtében, hogy törvényrontással
telik meg a világ, a legtöbb emberben elhidegül (kihűl) a szeretet].
Ha valaki ezt mondja
akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus [a Felkent], vagy amott; ne higgyétek. Mert hamis Krisztusok [felkentek] és hamis próféták támadnak [állnak majd
elő; fognak fellépni], és nagy
[természetfeletti] jeleket és csodákat
tesznek [visznek végbe (mutogatnak)], annyira,
hogy elhitessék [megtévesszék, hogy tévútra vezessék; eltévelyítsék;
tévedésbe ejtsék], ha lehet, a
választottakat is [a kiválogatottakat is; még az Isten választottait is]” (Mát.
24,4-5.10-12.23-24).
Sokszor figyelmezteti az Úr Jézus az Övéit: „Őrizkedjetek [óvakodjatok; tartsátok
szemmel; figyeljetek, oda ügyeljetek] pedig
a hamis [az ál- (látszat, hazug)] prófétáktól/ra, akik
juhoknak ruhájában [báránybőrben; bárány-külsőben] jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg [fel] őket. Vajon a tövisről [tövisbokorról] szednek-e szőlőt, vagy a bojtorjánról [bogáncskóróról; tüskés
gyomnövényről] fügét?” (Mát. 7,15-16).
Az Úr Jézus eljöveteléről: „És mondják majd néktek: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; de ne menjetek el
[oda], és ne kövessétek [és ne
fussatok utána]” (Luk. 17,23).
Ezért: „Ezt mondja a
Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a (nektek prófétáló) prófétáknak szavait (beszédét), akik néktek prófétálnak, elbolondítnak
titeket (hiábavalóvá tesznek benneteket): az ő szívüknek látását szólják (látomását hirdetik), nem az Úr szájából valót (nem azt, amit
az ÚR adott)” (Jer. 23,16).
Már Ezékielen keresztül is így figyelmeztet az Úr: „Elöljárói ő közepette, mint a ragadományt
ragadozó farkasok: vért ontani, a lelkeket elveszteni (embereket
elpusztítani), hogy nyerekedhessenek
nyereséggel (nyereségvágyból). És
prófétái mázolnak nékik mázzal (mázolják a habarcsot): hiábavalóságot látnak, s jövendölnek (jósolgatnak) hazugságot nékik, mondván: Így szól az Úr
Isten! Holott az Úr nem beszélt (nem szólt)” (Ezék. 22,27-28).
Pál apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Senki titeket meg ne csaljon; [ne
vezessen félre; meg ne tévesszen; ne ámítson el; (g: apataó): csal,
megcsal, becsap, elcsábít, vonzó kedves magatartással félrevezet] üres beszédekkel [üres hazugságokkal;
hiú beszédekkel; üres fecsegéssel; (kenosz):
haszontalan, hiábavaló tartalom nélküli beszéd (g: logosz): ez lehet: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés,
állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet;
utasítás, parancs), Ige); akinek cselekedetei lehetnek látványosak, de igazi
értékük nincs; alaptalan]. Mert ezekért
[az ilyen dolgokért] jő [ilyenek
miatt sújt] az Isten haragja a
hitetlenség fiaira. Annakokáért ne
legyetek részesei ezeknek [ne vállaljatok velük közösséget; ne legyen tehát
velük semmi dolgotok]” (Eféz. 5,6-7).
És Jeremiáson keresztül már figyelmezteti népét az Úr: „… Hazugságot prófétálnak a próféták az én
nevemben; nem küldtem őket, nem parancsoltam nékik, nem is beszéltem velük
(nem is szóltam hozzájuk); hazug
látomást, varázslást (hiábavaló varázsigéket), hiábavalóságot és szívbeli (és maguk koholta) csalárdságot jövendölnek (prófétálnak) néktek. Nem küldöttem e prófétákat, de ők (mégis úgy igyekeztek,
és) futottak, nem szólottam nékik, mégis
prófétáltak. Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne hitessenek el
titeket a ti prófétáitok, akik közöttetek vannak, se a ti jövendőmondóitok, és
ne figyelmezzetek a ti álmaitokra, amelyeket álmodoztok.
(Más fordítás: Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne
engedjétek, hogy rászedjenek benneteket a próféták és a jósok, akik köztetek
vannak, és ne hallgassatok az álmodók álmaira).
Mert ők hamisan (hazugságot)
prófétálnak néktek az én nevemben: Nem
küldöttem őket, azt mondja az Úr” (Jer. 14,14;23,21; 29,8-9).
János apostolon keresztül további figyelmeztetést ad a Szent
Szellem: „Szeretteim, ne higgyetek minden
szellemnek, hanem próbáljátok (vizsgáljátok) meg a szellemeket, ha Istentől vannak-e; mert sok hamis próféta jött ki
a világba. Erről ismerjétek meg az Isten Szellemét: valamely szellem Jézust (hús)testben megjelent Krisztusnak vallja, az
Istentől van; És valamely szellem nem vallja Jézust (hús)testben megjelent Krisztusnak, nincsen az
Istentől: és az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljő; és
most e világban van már. Azok a világból valók; azért a világ szerint
beszélnek, és a világ hallgat rájuk. Mi az Istentől vagyunk: aki ismeri az
Istent, hallgat reánk, aki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről
ismerjük meg az igazságnak Szellemét és a tévelygésnek szellemét” (1
Ján. 4,1-3.5-6).
Az Úr Jézus kijelenti, hogy honnan ismerhető fel az általa
küldött próféta: „Mikor pedig eljő majd a
Vigasztaló (a Pártfogó), akit én
küldök néktek az Atyától, az igazságnak Szelleme, aki az Atyától származik, az
tesz majd én rólam bizonyságot. …Ő … elvezet titeket a teljes igazságra; mert
nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat
is kijelenti nektek. Ő engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti
néktek” (Ján. 15,26; 16,13-14).
és János apostolon keresztül folytatódik a
kijelentés: „Fiacskáim (gyermekeim), itt az utolsó óra; és amint hallottátok,
hogy az antikrisztus eljő, így most sok antikrisztus támadt; a honnan tudjuk,
hogy itt az utolsó óra. Közülünk (indultak el, és) váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek
volna, velünk maradtak volna (megmaradtak volna közöttünk); de hogy nyilvánvalóvá legyen felőlük, hogy
nem mindnyájan közülünk valók” (1 Ján.
2,18-19).
Luk. 21,9 És mikor hallotok háborúkról [(polemosz): háború, csata, harc] és
zendülésekről [(akatasztaszia): forrongásokról, zavargásokról,
zűrzavarról, tumultusról. Amikor háborúk zaját és lázadások hírét halljátok, és
felfordulásokról hallanátok], meg ne félemljetek [ne rettenjetek meg, és nehogy megrémüljetek, (ptoeó): nehogy megteljetek félelemmel, és
reszketéssel]; mert ezeknek meg kell lenni [(dei): szükségszerű,
hogy megtörténjenek] előbb, de nem jő mindjárt [(eutheósz): azonnal, rögtön]
a vég [de ezzel még nincs
itt (telosz):
megvalósulás, beteljesedés, célba érkezés, bevégzés, vagyis a vég]*
*Márk így ír
erről:
„Mikor pedig hallani fogtok
háborúkról és háborúk híreiről [(akoé):
hír, híradás], meg ne rémüljetek [és
meg ne riadjatok; és ne rémüldözzetek], mert
meg kell lenniük [mert meg kell történniük]. De ez még nem a vég [(telosz): nem az időnek a célba érkezése; de nem a vég, a megszűnés, hanem
annak megvalósulása értelmében: beteljesülés; tetőpont. Szó szerint: Nem a
BEVÉGZÉS]
(Márk. 13,7)
Luk. 21,10 Akkor monda nékik: Nemzet, nemzet ellen támad, és
ország, ország ellen;
Luk. 21,11 És minden felé [(toposz): minden helyen] nagy [(megasz): nagy, hatalmas, rendkívüli, óriási] földindulások [(szeiszmosz): földrengések, rázkódik és remeg a föld, nagy
földlökések, kozmikus rengések
mennydörgés kíséretében, a levegőben szélviharok] lesznek.
És éhségek [(limosz): éhezés; éhínség; éhhalál] és
döghalálok [(loimosz) járványos és nagy területen elterjedő,
fertőző, halálos betegségek]. És rettegtetések [(phobétron): rettenetes
/ ijesztő / rémes
látvány, rémkép; borzalmas, félelmet keltő jelenség vagy esemény, és félelmetes
látványok vagy tünemények] és nagy [(megasz): nagy, hatalmas, rendkívüli, óriási hangok], és jelek
lesznek [támadnak] az égből [és különös jelek tűnnek fel az égen]*
*Máté így írja le az eljövendő eseményeket: „Mert
nemzet támad nemzet ellen, és ország, ország ellen [fog felkelni]. És lesznek éhségek [és sok helyen az
embereknek nem lesz mit enniük] és
döghalálok [vagyis ragályos betegségek; dögvész], és földindulások [(szeiszmosz):
rengés, rázkódás, remegés,
földrengés, a levegőben szélvihar] mindenfelé. Mindez pedig a sok nyomorúságnak
[gyötrelmeknek; a fájdalmaknak] a kezdete
[Más fordítás: De
mindez még csak olyan lesz, mint a szülési fájdalmak (a vajúdás kínjainak) kezdete]” (Mát. 24,7-8).
Ekkor: „…
hamis Krisztusok (vagyis felkentek) és hamis próféták támadnak
(és állnak majd elő), és nagy jeleket és csodákat tesznek,
annyira, hogy elhitessék (és hogy megtévesszék), ha lehet, a választottakat is” (Mát.
24,24-25).
Már a prófétákon keresztül így szólt az Úr a
bekövetkezendőkről: „Fenyegető jövendölés
Egyiptom ellen. Ímé az Úr könnyű felhőre ül (és száguld az ÚR gyors
felhőn), és bemegy Egyiptomba, és
megháborodnak (és meginognak) előtte
Egyiptomnak bálványai, és az egyiptomiak szíve (a bensője) megolvad őbennük (és megdermed
keblében). És összeveszítem az
egyiptomiakat az egyiptomiakkal (Egyiptomit egyiptomira uszítok), és egyik hadakozik a másik ellen (testvér
testvér ellen), kiki felebarátja (és
ember embertársa) ellen, város, város
ellen, és ország, ország ellen. És
elfogyatkozik az egyiptomiak szelleme őbennük, és az ő tanácsát elnyelem, és
tudakoznak a bálványoktól, szemfényvesztőktől, halottidézőktől és
jövendőmondóktól
(Más fordítás: Oda lesz Egyiptom bátorsága, tanácstalanná
teszem. Kérdezgetik majd a bálványokat és a szellemeket, a halottidézőket és a
jövendőmondókat).
És adom (vagyis kiszolgáltatom) az
egyiptomiakat kemény úrnak kezébe, és kegyetlen király uralkodik rajtok, szól
az Úr, a seregeknek Ura” (Ésa. 19,1-4).
Azt mondja az Úr, mert: Én
megindítom (és megrendítem) az eget
és a földet. És felforgatom az országok királyi székét, és elfogyasztom a
pogány országok erejét, és felforgatom a szekeret és a benne ülőket, és
lehullnak a lovak és a rajtok ülők: kiki az ő atyjafiának fegyvere által.
(Más fordítás: ledöntöm a királyi trónokat, és megtöröm a
népek királyainak erejét. Felforgatom a harci kocsikat a harcosokkal együtt,
elhullnak a lovak a lovasokkal együtt; az emberek egymás kardja által esnek
el)” (Agge.
2,21-22).
És: „… ezekben az
időkben nincs békessége sem a kimenőnek, sem a hazajövőnek (és nincs
biztonságban sem az eltávozó, sem a hazatérő), mivelhogy nagy a nyomorúsága mindazoknak (és mert sok gyötrelem
szakadt mindazokra), akik e földön
laknak; Annyira, hogy egy nemzetség (vagyis egyik nép) a másik nemzetséget (a másik népet) és egyik város a másik várost elpusztítja (és szétzúzza); mert az Isten gyötri őket minden
sanyarúsággal (mindenféle nyomorúsággal). Ti azért bátorságosok (és erősek) legyetek, kezeiteket le ne eresszétek (és ne lankadjatok el), mert a ti munkátoknak (a ti
tetteiteknek) jutalma van” (2 Krón. 15,5-7).
És én: „Csodás jeleket mutatok az égen és a földön:
vért, tüzet és füstoszlopokat. A nap elsötétül, a hold vérvörös lesz, mielőtt
eljön az ÚR nagy és félelmetes napja. De megmenekül mindenki, aki segítségül
hívja az ÚR nevét, mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a menedék az ÚR ígérete
szerint, és azok menekülnek meg, akiket elhív az ÚR” (Jóel. 3,3-5).
A Jóel által mondott prófécia pedig így teljesedett be: „Tizenkét órától egészen három óráig sötétség
lett az egész földön. A nap elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen
kettéhasadt. Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: „Atyám, a te kezedbe teszem le
az én szellememet!” És ezt mondva meghalt. (Luk. 23,44-46)
Luk. 21,12 De mind ezeknek előtte kezeiket reátok vetik [és kezet emelnek rátok], és
üldöznek titeket, [(diókó): üldöznek, zaklatnak, megfigyelnek, beépülnek közétek, és bíróság előtt
vádolnak], adván a gyülekezetek elé [kiszolgáltatnak; átadnak benneteket a zsinagógáknak], és
tömlöcökbe [és börtönbe vetnek] és királyok és helytartók elé visznek [és királyok és vezetők elé hurcolnak] az én nevemért*
*Az Úr Jézus mielőtt visszamegy a mennybe, így figyelmezteti tanítványait: „De
óvakodjatok az emberektől [és vigyázzatok az emberekkel]. Mert törvényszékekre adnak [és ítélő
tanácsoknak, azaz bíróságoknak fognak átadni] titeket és az ő gyülekezeteikben [és zsinagógáikban] megostoroznak [megkorbácsolnak] titeket. És helytartók [a vezető emberek, és a fejedelmek, és kormányzók] és királyok elé visznek [és hurcolnak] titeket érettem [vagyis énmiattam], bizonyságul [és tanúságtételül, hogy
tanú(bizony)ságot tegyetek] ő
[nekik] maguknak és a pogányoknak [és a más nemzetekhez tartozóknak]” (Mát. 10,17-18).
De: „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti
nálatoknál (mint titeket). Ha e világból
(valók) volnátok, a világ szeretné azt,
ami az övé (szeretné a magáét); de
mivelhogy nem vagytok e világból (valók), hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl
titeket a világ. Emlékezzetek meg ama beszédekről (igékről), amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a
szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én
beszédemet (igémet) megtartották, a
tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik (és
teszik) veletek, mivelhogy nem ismerik
azt, aki (el)küldött engem” (Ján. 15,18-21).
Az Úr Jézus így bátorította és bátorítja a mindenkori
tanítványait: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen
énbennem. A világon nyomorúságotok
(szorongattatás, gyötrés,
megpróbáltatás, gyötrődés, szorongás, üldözés) van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn.
16,33)
Az Úr Jézus mennybemenetele után
azonnal elkezdődött az üldözés: „Abban az
időben pedig Heródes király elkezde kegyetlenkedni némelyekkel, a gyülekezetből
valók közül (a gyülekezet egyes tagjaival). Megöleti (vagyis kivégeztette) pedig
Jakabot, Jánosnak testvérét, fegyverrel (azaz karddal)” (Csel.
12,1-2).
Pál apostol vallja meg, hogy mennyi üldözésben és
bántódásban van része annak, aki a Krisztus Nevét vallja: „A zsidóktól ötször kaptam negyvenet (vagyis negyven botütést) egy híján. Háromszor megostoroztak (és
megvesszőztek), egyszer megköveztek,
háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem (vagyis
egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain). Gyakorta való utazásban (mert gyakran voltam úton), veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben
rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között,
veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren,
veszedelemben hamis atyafiak (vagyis áltestvérek) közt. Fáradságban (és fáradozásban) és nyomorúságban (és vesződségben), gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való
böjtölésben, hidegben és mezítelenségben” (2
Kor. 11,24-27).
És mielőtt végetér
ez a világkorszak:„Akkor nyomorúságra adnak
[elárulnak és kiszolgáltatnak] majd
benneteket [hogy megkínozzanak], és
megölnek [öldökölnek] titeket; és
gyűlöletesek lesztek minden nép előtt [és az összes
nemzetek gyűlölete ér titeket] az én
nevemért [és azért, mert hisztek bennem]” (Mát. 24,9).
János még további részletekkel egészíti ki az
elkövetkezendőket: „A gyülekezetekből
(és zsinagógákból) kirekesztenek (és
kizárnak) titeket; sőt jön idő (és
eljön az óra), hogy aki öldököl titeket,
mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik (hogy Istennek tetsző
szolgálatot végez). És ezeket azért
cselekszik (és teszik) veletek, mert
nem ismerték meg (sem) az Atyát, sem
engem” (Ján. 16,2-3)
Luk. 21,13 De ebből néktek lesz tanúbizonyságotok
[Más fordítás: De ez
alkalom lesz néktek, hogy tanúbizonyságot tegyetek].
Luk. 21,14 Tökéljétek [határozzátok] el azért a ti szívetekben [a ti bensőtökben], hogy nem gondoskodtok [és nem töprengtek]
előre,
[hogy miként
védekezzetek, vagy] hogy mit feleljetek védelmetekre:
Luk. 21,15 Mert én adok néktek szájat és bölcsességet,
melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, akik magukat
ellenetekbe vetik [Más fordítás: amelynek nem tud ellenállni, vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek
sem, azok, akik nektek
ellenszegülnek]*
*Máté így ír az Úr Jézus bátorításáról: „De
mikor átadnak [elárulnak és kiszolgáltatnak] titeket [és bíróság elé állítanak], ne aggodalmaskodjatok [és ne legyen gondotok arra, és nehogy
aggódva tépelődjetek, és ne töprengjetek, és ne nyugtalankodjatok, hogy], mi módon vagy mit szóljatok [vagy mit
beszéljetek]. Mert megadatik néktek
[mert megkapjátok] abban az órában, mit
mondjatok [vagyis amit mondanotok kell majd, és azt, hogy hogyan
beszéljetek]. Mert nem ti vagytok, akik
szóltok [akik beszéltek], hanem a ti
Atyátoknak Szelleme az, aki szól ti bennetek [és általatok, és rajtatok
keresztül]” (Mát. 10,19-20).
Lukács is ír az Úr Jézus bátorításáról:
„Mikor pedig a zsinagógákba visznek
benneteket, és a fejedelmek és hatalmasságok elé (és a hatóságok és a
felsőbbségek elé hurcolnak), ne
aggodalmaskodjatok, mi módon vagy mit szóljatok védelmetekre (és hogyan
vagy mivel védekezzetek), vagy mit
mondjatok; Mert a Szent Szellem azon órában megtanít titeket, mit kell
mondanotok” (Luk. 12,11-12).
Már az Ószövetségben is így bátorította az Úr az Övéit: „És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem
vagyok én ékesen szóló sem tegnaptól, sem tegnapelőttől fogva, sem azóta, hogy
szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok. Az Úr
pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy
süketté, vagy látóvá, vagy vakká? Nemde én, az Úr? Most hát eredj, és én leszek
a te száddal, és megtanítlak téged arra, amit beszélned kell” (2 Móz. 4,10-12).
Jeremiáshoz is így szól az Úr: „Az Úr pedig monda nékem: Ne mondd ezt: Ifjú (és fiatal) vagyok én; hanem menj mind azokhoz, akikhez
küldelek téged, és beszéld (és hirdesd) mindazt,
amit parancsolok néked. Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy
megszabadítsalak (és megmentelek) téged!
Mond az Úr. És kinyújtá az Úr az ő
kezét, és megilleté (és megérintette a) számat,
és monda nékem az Úr: Ímé, az én igéimet
adom a te szádba!” (Jer. 1,7-9).
Ezért: „Egy ellened készült fegyver sem lesz jó
szerencsés, és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, kárhoztatsz: ez az Úr
szolgáinak öröksége, és az ő igazságuk, mely tőlem van, így szól az Úr.
(Más fordítás: Célt
téveszt minden fegyver, amit ellened kovácsoltak, meghazudtolsz minden nyelvet,
mely törvénykezni mer veled. Ez az öröksége az ÚR szolgáinak, így szolgáltatok
nekik igazságot - így szól az ÚR)”
(Ésa. 54,17).
Isten Igéje
bemutatja, hogy hogyan teljesült – és teljesül – be az Úr Jézus ígérete. Az
apostolok keze által a béna feláll, és jár, ezért a szanhedrin kihallgatja
őket: „És mikor őket a középre állaták,
tudakozzák [kikérdezték, vallatták őket, és így faggatóztak] vala: Micsoda hatalommal, vagy micsoda név
által [vagy kinek a nevében] cselekedtétek
ti ezt. Akkor Péter, Szent Szellemmel megtelve [akkor Péter, aki tele volt Szent Szellemmel],
monda nékik: Népnek fejedelmei
[népünk vezetői; ti, főemberei a népnek] és
Izráelnek vénei! Ha e mai napon mi egy nyavalyás [egy nyomorék, magatehetetlen,
beteg] emberrel való jótétemény felől
hallgattatunk ki [folyik a vizsgálat ellenünk, és ítélkezés alá kerültünk,
hogy], mi által gyógyult meg ez: Legyen
tudtotokra mindnyájatoknak és az Izráel egész népének [és vegyétek
tudomásul valamennyien, Izráel egész népével együtt], hogy [a mi Urunknak] a
názáretbeli Jézus Krisztusnak neve [és hatalma] által [történt. Ő az], akit
ti megfeszítettetek [karóra húztatok, kivégeztetek], kit Isten feltámasztott halottaiból, az által áll ez ti előttetek
épségben [Más fordítás: A feltámadott Jézus hatalma gyógyította meg ezt az
embert. Ezért áll itt előttetek teljesen egészségesen]” (Csel. 4,7-10).
István is a
szanhedrin előtt tesz bizonyságot: „[Megjelentek] és előálltak azonban némelyek ahhoz a zsinagógához tartozók közül
[az úgynevezett „felszabadítottak zsinagógájából], mely a szabadosokénak, Cirénebeliekének, Alexandriabeliekének és a
Ciliciából és Ázsiából valókénak neveztetett, kik Istvánnal vetekednek [és
vitatkoztak] vala. De nem állhattak ellene a bölcsességnek és a
Szellemnek, mely által szól vala
[Más fordítás: de
nem tudtak szembeszállni azzal a bölcsességgel és Szellemmel, amellyel
beszélt]” (Csel. 6,9-10).
De ezért imádkozni
is kell: „Kérlek pedig titeket atyámfiai
[testvérek] a mi Urunk Jézus Krisztusra
és a [Szent] Szellem szerelmére,
[szeretetére] tusakodjatok velem együtt
az imádkozásokban, énérettem Isten előtt, [Urunkon, a Krisztus Jézuson át
és a Szellem szeretete által arra bátorítalak (buzdítalak) titeket testvéreim,
hogy Istennek mondott imádságaitokban küzdjetek velem együtt, értem]” (Róm. 15,30).
És: „Az
imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát
adni. Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige
ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amely miatt most fogoly is vagyok,
Hogy nyilvánvalóvá tegyem azt úgy, amint nékem szólnom kell” (Kol. 4,2-4).
„Minden
imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Szellem által.
Éppen azért legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve az összes
szentekért; és énértem is, hogy adassék nekem az ige, ha szóra nyitom a számat,
hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát” (Eféz. 6,18-19)
Luk. 21,16 Elárulnak [(paradidómi): kiszolgáltatnak]
pedig
titeket [még a]
szülők
és testvérek is, rokonok és [(philosz) a
bizalmas, kedves] barátok is; és megölnek [(thanatoó): halálra adnak, és
kivégeztetnek] némelyeket ti közületek.
Luk. 21,17 És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt [mindenki (miszeó): gyűlölni fog, ellenszenvet érez, megvet, utál, és főleg zaklat, és üldöz majd
titeket] az én nevemért [vagyis azért mert az én nevemet valljátok].
Luk. 21,18 De fejeteknek egy hajszála sem vész el [(apollümi):
nem pusztul el, és nem semmisül meg].
Luk. 21,19 A ti béketűrésetek* által [állhatatosságotokkal; kitartásotokkal] nyeritek meg**
lelketeket [az életet];
»Más fordítás: Kitartó hittel megmentitek az életeteket«***
*Béketűrésetek (hüpomoné):
alatta
maradás, várakozás, helytállás valakivel, vagy valamivel szemben; eltűrés,
elviselés, kitartás, ellenállás, megmaradás valami mellett, állhatatosság,
merészség. Szó szerint azt fejezi ki: valami (teher, nehézség, megpróbáltatás)
alatt megmarad, várakozik, a helyét nem hagyja el, kibírja… stb. tűrés, elviselés; türelem, kitartás,
állhatatosság
**Nyeritek meg: ktamoai
szó jelentései: megszerez, elnyer, megvásárol, birtokba vesz, birtokában tart,
birtokol.
*Máté így írja le az Úr Jézus szavait: „[Abban az időben] halálra adja pedig testvér testvérét, atya [vagyis apa] gyermekét; támadnak magzatok szüleik ellen,
[és gyermekek lázadnak fel saját szüleik ellen], és megöletik [és halálra juttatják] őket [és vesztüket okozzák]. És
gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt [és minden nemzet szemében] az én
nevemért [és az én nevem miatt]; de aki
mindvégig (telosz: megvalósulás, beteljesedés, eredmény.
vég, befejeződés. Bármilyen dolognak, cselekedetnek, vagy időnek a célba
érkezése, de nem a vég, a megszűnés, hanem annak megvalósulása beteljesülése értelmében: Szó szerint: BEVÉGZÉS) megáll [(hüpomenó): eltűr, elvisel, kibír;
magára vállal. Helytáll, ellenáll. Alatta marad a tehernek, nem teszi le
(átvitt értelemben): hanem viszi; a próbatételnek, lelki és szellemi nyomásnak:
állhatatosnak lenni, maradni. Vállal valamit. Kitart, és állhatatos marad], az
megtartatik [üdvözül, megmenekül, és megszabadul]” (Mát. 10,21-22).
Ahogy közeledik
ennek a világkorszaknak a lezárása, úgy fokozódik az üldözés: „A gyülekezetekből (és a zsinagógákból) kirekesztenek (és kizárnak) titeket; sőt jön idő (és eljön az óra), hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi,
hogy isteni tiszteletet cselekszik (hogy Istennek tetsző szolgálatot
végez). És ezeket azért cselekszik
(és azért teszik) veletek, mert nem
ismerték meg (sem) az Atyát, sem
engem” (Ján. 16,2-3).
Lukács idézi az Úr Jézus szavait, amelyben elmondja, hogy
mire számíthatnak az Övéi: „Gondoljátok-é,
hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön (és hogy békességet
hozzak a földre)? Nem, mondom néktek; sőt
inkább meghasonlást. Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban (vagyis
egy családban), akik meghasonlanak, három
kettő ellen, és kettő, három ellen. Meghasonlik az atya (vagyis az apa) a fiú
ellen, és a fiú az atya (vagyis az apja) ellen; és az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; napa
(vagyis az anyós) a menye ellen, és a
menye a napa (vagyis az anyósa) ellen”
(Luk. 12,51-53).
A prófétán keresztül pedig így figyelmeztet a Szent Szellem:
„Ne higgyetek a barátnak; ne bízzatok a
tanácsadóban (sem a jó ismerősben); az
öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját (és még asszonyod előtt is,
akit magadhoz ölelsz, vigyázz, hogy mit mondasz). Mert a fiú bolondnak tartja atyját (és gyalázatosan bánik apjával),
a leány anyja ellen támad, a meny az ő
napára (vagyis az anyósa ellen); az
embernek saját háznépe az ellensége” (Mik.
7,5-6).
És: „Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket (és átadnak titeket
kínvallatásra), és megölnek titeket; és
gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. És akkor sokan
megbotránkoznak (és eltántorodnak), és
elárulják egymást, és (meg)gyűlölik egymást. És mivelhogy a gonoszság
megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig állhatatos marad
(és kitart), az megmenekül, és életben
marad” (Mát. 24,9-10.12-13).
Az Úr Jézus kijelentése arról, hogy ezeket miért teszik az
Őbenne hívőkkel: „De mindezt az én
nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki elküldött engem” (Jn. 15,21).
De ti ne féljetek,
mert: „Néktek pedig még a fejetek
hajszálai is mind számon vannak [tartva, és meg vannak számolva, és egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről]. (Mát. 10,30).
Így bátorít tovább a Szent Szellem: „Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell: Ímé a Sátán
egynéhányat ti közületek a tömlöcbe fog vetni, hogy megpróbáltassatok; és lesz
tíz napig való nyomorúságtok. Légy hív (hű) mind halálig, és néked adom az életnek koronáját” (Jel. 2,10).
A megdicsőült Úr ígérete: „Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé
onnét ki nem jő; és felírom őreá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem
városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely az égből (a mennyből) száll alá az én Istenemtől, és az én új
nevemet. Akinek van füle, hallja, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek” (Jel. 3,12-13).
Luk. 21,20 Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektől
körülvéve [vagyis, hogy Jeruzsálemet
hadseregek kerítik be], akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az ő
elpusztulása.
Luk. 21,21 Akkor, akik Júdeában lesznek, fussanak [és meneküljenek] a hegyekre; és akik annak közepette, menjenek ki
abból [vagyis akik a
városban vannak, költözzenek ki onnan, és távozzanak belőle]; és akik a mezőben [akik pedig vidéken vannak], ne
menjenek be abba.
Luk. 21,22 Mert azok a bosszúállásnak [az igazságszolgáltatásnak] napjai, hogy
beteljesedjenek mindazok, amik megírattak*
*És így szól az Úr Jézus: „Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki
megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akik te hozzád küldettek, hányszor
akartam egybegyűjteni [magamhoz] a te
fiaidat [a te gyermekeidet], miképpen
a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad. Ímé, pusztán hagyatik néktek [és
elhagyottá lesz] a ti házatok
[Más fordítás:
Meglátjátok, itt marad nektek lakatlanul a Házatok]” (Mát. 23,37-38).
„Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak
e te mostani napodon is, amik néked a te békességedre valók [vagyis amikor
bekövetkezett az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó
egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás,
mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában]! De most elrejtettek a te szemeid elől
[Más fordítás: bár
felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el
van rejtve a szemeid elől].
Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid
te körülted palánkot építenek
[és sáncot húznak és ostromfalat építenek ellened], és körülvesznek [körülzárnak; bekerítenek] téged, és mindenfelől megszorítanak [szorongatnak; és mindenfelől
ostromolnak] téged. És a földre tipornak téged, [(edaphidzó): földig lerombolnak,
és a földdel egyenlővé tesznek] és a
te fiaidat te benned [akik tebenned laknak]; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te
meglátogatásodnak idejét.
[Más fordítás: mert
nem ismerted fel azt az időt, (kairosz): alkalmas / megfelelő
időt, a kijelölt, és elrendelt időszakot) amikor Isten eljött hozzád, hogy megmentsen téged]” (Luk. 19,42-44).
„Azért ti miattatok mezővé szántatik a Sion, és kőhalommá
(romhalmazzá) lesz Jeruzsálem, a templom
hegye pedig erdős heggyé (erdős magaslattá)” (Mik. 3,12).
A próféták szavaival
sokszor ostorozta már az Úr őket, kijelentve az engedetlenség következményeit
is: „Ha pedig nem hallgattok e szókra
(ezekre az igékre), én magamra esküszöm,
azt mondja az Úr, hogy elpusztul (és rommá lesz) e ház” (Jer. 22,5).
És: „Kigyomlálom az Izráelt e föld színéről
(kiirtom Izráelt arról a földről), amelyet
nékik adtam; e házat (ezt a templomot), melyet
az én nevemnek szenteltem, elvetem szemeim (és színem) elől, és az Izráel példabeszédül és meséül (és gúny tárgyává) lészen minden nép előtt. És bár e ház (ez a templom) felséges, mégis akik elmennek mellette,
elcsodálkoznak, felkiáltanak, (és elborzadva szisszennek föl) és azt mondják: Miért cselekedett így az Úr
ezzel a földdel (ezzel az országgal) és
ezzel a házzal (ezzel a templommal)? És
azt felelik: Azért, mert elhagyták az Urat, az ő Istenüket, aki az ő atyáikat
(aki az ő őseiket) kihozta volt Egyiptom
földéből, és (más) idegen istenekhez
ragaszkodtak, és azokat imádták, és azoknak szolgáltak (és azokat
tisztelték): ezért bocsátá őreájuk az Úr
mind ezt a nyomorúságot (és veszedelmet)” (1 Kir. 9,7-9).
„Országotok pusztaság,
városaitokat tűz perzselé föl, földeteket szemetek láttára idegenek emésztik
(és tarolták le), és pusztaság az, mint
ahol idegenek dúltak” (Ésa. 1,7).
Mert: „Hiába
ostoroztam fiaitokat, a fenyítés nem fogott rajtok; fegyveretek úgy emésztette (és
irtotta) prófétáitokat, mint pusztító
oroszlán” (Jer. 2,30).
És folytatja az Úr Jézus, így szólva az
Övéihez: „Mikor azért látjátok majd, hogy
az a pusztító utálatosság [az a gyalázat; ocsmányság; és hogy a pusztítás
iszonyatossága], amelyről Dániel
[Jelentése: Isten a bírám; a bíró igazságot szolgáltatott; Isten ítélete;
Isten bírója] próféta szólott, ott
áll a szent helyen [és hogy a szent helyen megjelenik az az utálatos dolog,
ami pusztítást okoz], - aki olvassa, [gondolkodjék róla] és értse meg. Akkor [mindenki], akik [éppen]
Júdeában lesznek, fussanak
[meneküljenek] a hegyekre. A ház tetején
levő ne szálljon alá [és ne jöjjön le], hogy
házából valamit [a holmiját] kivigye;
És a mezőn levő [nehogy visszaforduljon és hazamenjen] ne térjen vissza, hogy az ő [felső]ruháját [köntösét; vagy köpenyét] elvigye” (Mát. 24,15-18).
A hústestté lett Ige a Dánielen keresztül mondott próféciát
erősíti meg: „A hatvankét hét múlva pedig
kiírtatik a Messiás és senkije sem lesz. És a várost és a szenthelyet
elpusztítja a következő fejedelem népe; és vége lesz mintegy vízözön által, és
végig tart a háború, elhatároztatott a pusztulás
(Más fordítás: A hatvankét hét eltelte után megölik a
Felkentet, senkije sem lesz. Egy eljövendő fejedelem népe pedig elpusztítja a
várost és a szentélyt. Elvégzett dolog, hogy pusztán álljanak a háború végéig.
De a fejedelemnek is vége lesz, ha jön az áradat).
És egy héten át
sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véres áldozatnak
és az ételáldozatnak, és utálatosságok szárnyán pusztít, amíg az enyészet, és
ami elhatároztatott, a pusztítóra szakad
(Más fordítás: Erős szövetséget köt sokakkal egy hétre, de a
hét közepén véget vet a véres- és az ételáldozatnak. A templom szegélyére
(vagyis tetejére) odakerül az iszonyatos bálvány, míg csak rá nem szakad a
pusztítóra a végleges megsemmisülés)” (Dán. 9,26-27).
„És seregek állnak fel az ő részéről, és megfertőztetik a szenthelyet,
az erősséget, és megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felteszik a pusztító
utálatosságot
(Más fordítás: Parancsára előállnak csapatai. Meggyalázzák a
megerősített szentélyt, megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felállítják az
iszonyatos bálványt).
És akik gonoszul cselekesznek (és vétkeztek) a szövetség ellen, azokat hitszegésre csábítja (és ráveszi, hogy
elhagyják hitüket) hízelkedésekkel;
ellenben az Istenét ismerő nép (azok, akik ragaszkodnak Istenükhöz) felbátorodik és cselekszik (és bátor
tetteket visznek véghez). És a nép
értelmesei (és okosai) sokakat
oktatnak (és meggyőznek), de hullanak
(és elesnek) fegyver és tűz miatt, fogság
és rablás (és fosztogatás) miatt
napokig (de csak egy időre). És
miközben elhullnak, megsegíttetnek kicsiny segítséggel, és sokan csatlakoznak
hozzájuk képmutató beszédekkel.
(Más fordítás:
Elesettségük idején kapnak egy kevés segítséget, mire sokan számításból
csatlakoznak hozzájuk).
És elhullnak az
értelmesek közül is, hogy megpróbáltassanak, megtisztíttassanak és
megfehéríttessenek a vég idejéig; mert a rendelt idő még hátra van
(Más fordítás: Az értelmesek közül is elesnek néhányan, hogy
kipróbáltak, tiszták és fehérek legyenek a vég idejére, mert még nincs itt a
megszabott idő).
És a király a maga
tetszése szerint cselekszik és felfuvalkodik és felmagasztalja magát minden
isten felett, és az istenek Istene ellen is vakmerőn szól, és szerencsés lesz,
mígnem betelik a harag; mert ami elhatároztatott, az végre is hajtatik
(Más fordítás: Ez a király azt tesz, amit csak akar.
Fölmagasztalja és nagyobbnak tartja magát minden istennél, és szörnyűségeket
mond még az istenek Istene ellen is. De csak addig boldogul, amíg véget nem ér
a harag, mert ami el van határozva, annak meg kell történnie).
Nem gondol atyáinak
isteneivel, nem gondol az asszonyok kedvencével, és egy istennel sem; hanem
mindennek fölibe magasztalja magát
(Más fordítás: Nem
törődik őseik istenével, nem törődik az asszonyok bálványával, egy istennel
sem, mert mindegyiknél nagyobbnak tartja magát).
De ahelyett tiszteli
az erődök istenét annak helyén; és azt az istent, akit nem ismertek az ő atyái
(az ő ősei), tiszteli arannyal, ezüsttel,
drágakövekkel és becses ajándékokkal (és egyéb értékes dolgokkal). És az erődített városokban így teszen az
idegen istenek nevében: aki hódol, annak dicsőségét megsokasítja és sokak
felett ad nékik hatalmat; a földet elosztja jutalom gyanánt
(Más fordítás: Az erődökkel ellátott városokkal így bánik az
idegen istenek nevében: amelyik elismeri, annak a tekintélyét megnöveli,
uralomra juttatja sokak fölött, és földet oszt jutalmul).
De a vég idején
összetűz (és összecsap) vele a déli
király, és mint a forgószél, úgy megy reá az északi király szekerekkel (és
harci kocsikkal), lovasokkal és sok
hajóval, és betör (behatol) az
országokba, elözönli (őket, mint az áradat) és végigjárja azokat. És bemegy a dicső (az ékes) földre (is), és sokan elesnek; de ezek megszabadulnak az ő kezéből
(megmenekülnek a hatalmából): Edom
(Jelentése: földből való), Moáb (jelentése: jóllakott, az atya leszármazottai; kívánság) és az Ammon (jelentése: tőrőlmetszett;
eredeti, önálló) fiainak színe-java.
És kezeit az országokra veti (és kiterjeszti hatalmát az országokra), és Egyiptom (jelentése: lezárás, bezárás, körülkerítés, beszűkülés,
szorongatás, fogság /e világ szimbóluma/) földe meg nem menekedhetik (vagyis nem
menekül meg Egyiptom sem). És ura lesz
Egyiptom arany – és ezüst – kincseinek és minden drágalátos javainak;
libiabeliek (Líbia jelentése: szomjas,
száraz föld) és szerecsenek
(etiópok Jelentése: fekete, szerecsen,
sötétbőrű) is lesznek az ő
kíséretében” (Dán. 11,31-43).
„És az időtől fogva,
hogy elvétetik a mindennapi áldozat, és feltétetik a pusztító utálatosság,
ezerkétszáz és kilencven nap lesz
(Más fordítás: Attól fogva, hogy megszüntették a mindennapi
áldozatokat, és felállították az iszonyatos bálványt, ezerkétszázkilencven nap
telik el).
Boldog, aki várja
(és aki állhatatos marad) és megéri az
ezerháromszáz és harmincöt napot (ezerháromszázharmincöt nap elteltét). Te pedig menj el a vég felé; és majd
nyugszol (és elpihensz), és felkelsz
a te sorsodra a napoknak végén (a végső napon)” (Dán. 12,11-13).
És: „Ezenképpen lesz
azon a napon (is), melyen az embernek
Fia (az Emberfia) megjelenik. Az nap,
aki a háztetőn lesz, és az ő holmija a házban, ne szálljon (és ne jöjjön) le, hogy elvigye; és aki a mezőn (lesz),
azonképpen ne forduljon hátra (és az
se forduljon vissza)” (Luk. 17,30-31)
Luk. 21,23 Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak
azokban a napokban; mert nagy szükség lesz e földön [(anagké):
mert nagy
nyomorúság, és szorongattatás szakad a földre], és harag e
népen [és harag sújtja majd a
népet, (laosz): nép
(általánosságban)].
Luk. 21,24 És elhullanak fegyvernek [harci kardnak]
éle [és a hatalom szája] által, és
fogva vitetnek [és fogságba hurcolják őket] minden pogányok [valamennyi nemzet] közé; és
Jeruzsálem megtapodtatik a pogányoktól, míglen betelik [(pléroó): megvalósul, beteljesül]
a
pogányok ideje [(kairosz):
alkalmas / megfelelő idő, kijelölt, elrendelt korszaka].
»Más fordítás: kardélre hányják, és
fogságba viszik őket mindenféle pogány nép közé; és pogányok tapossák
Jeruzsálemet, míg csak a nemzetekre kiszabott időszakok el nem telnek«*
*Pál apostol idézi Ézsaiás által mondott próféciát: „Ézsaiás
(jelentése: Jahve szabadulás, Jahve segít) pedig ezt kiáltja [fennszóval hirdeti] Izráel felől: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger
fövenye, [homokja; akkor is csak] a
maradék üdvözül” (Róm. 9,27).
Mert Ézsaiás így szólt a testi
Izráelhez: „Mert ha annyi volna is
néped, Izráel, mint tengerparton a homok, csak a maradék tér meg. El van
rendelve pusztulásod, igazságos ítélet árad rád” (Ézs. 10,22).
Már Mózesen
keresztül hangzott a kijelentés: „És
amiképpen örvendezett az Úr rajtatok, hogy jót tett veletek és megsokasított
titeket: akképpen fog örvendezni az Úr rajtatok, hogy kiveszt és kipusztít
titeket; és ki fogtok gyomláltatni arról a földről, amelyre te bemégy, hogy
bírjad azt. És szétszór téged az Úr minden nép közé, a földnek egyik végétől a
földnek másik végéig; és szolgálni fogsz ott idegen isteneket, akiket sem te
nem ismertél, sem a te atyáid: fát és követ” (5 Móz. 28,63-54).
Aszáf pedig így
imádkozik: „Aszáf (jelentése: gyűjtő;
(Isten) gyűjt; Isten elfogadott)
zsoltára. Oh Isten, pogányok (törtek örökségedre), és jöttek be örökségedbe, (meggyalázták), és megfertőztették szent templomodat, Jeruzsálemet kőhalommá
(romhalmazzá) tették. Szolgáid holttestét
az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak. Ontották
vérüket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, aki eltemette volna őket. (Csúffá),
és gyalázattá lettünk szomszédjaink
előtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak” (Zsolt. 79,1-4).
„Hiszen Te vagy Atyánk, hiszen Ábrahám nem tud
minket, és Izráel nem ismer minket, Te, Uram, vagy a mi Atyánk, megváltónk, ez
neved öröktől fogva. Miért engeded, Uram, hogy letévedjünk utjaidról? Miért
engeded, hogy a szívünk kemény legyen, s ne féljen téged? Fordulj szolgáidhoz,
örökséged nemzetségeiért! Szent néped csak kis ideig birtokolta szent helyedet,
azután ellenségeink taposták. Olyanok lettünk, mintha sohasem uralkodtál volna
rajtunk, mintha nem a te nevedről neveztek volna el” (Ésa.
63,16-19).
És a próféciát Jóel prófétán keresztül folytatja az Úr: „De mindaz, aki az Úrnak nevét hívja
segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a
szabadulás, amint megígérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok,
akiket elhív az Úr!” (Jóel. 2,32).
Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer a Sion
hegyének, és Jeruzsálemnek helye, ahol a szabadulás lesz: „az Isten gyülekezetének,
amely Korinthusban van, a Krisztus
Jézusban megszentelteknek, azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett;
mindazokkal együtt, akik a mi Urunk
Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják” (1
Kor. 1,2).
És Pál apostol így
folytatja: „Mert nem akarom, hogy ne
tudjátok [hogy ne a magatok eszétől vezettessétek magatokat, hanem akarom,
hogy értsétek meg] atyámfiai
[testvéreim] ezt a titkot, hogy magatokat
el ne hitessétek, [nehogy egyéni véleményetekre hagyatkozzatok; és ne
bízzátok el magatokat] hogy a
megkeményedés [megátalkodottság; a vakság; konokság; érzéketlenné válás] Izraelre nézve csak részben történt.
[Izráelnek csak egy részét érte, hogy részleges megkövesedés támadt Izraelen
mindaddig] ameddig a pogányok
[nemzetekből kiválók] teljessége bemegyen.
[teljes számban meg nem térnek]. És
így az egész Izráel megtartatik, [üdvözül] amint meg van írva: Eljön Sionból (a harcos vagy a diadalmas
Egyház) a Szabadító [(rüomai): a Megmentő] és elfordítja
[eltörli; elveszi; eltávolítja] Jákobtól
[aki a másik helyére lép] a
gonoszságukat. [bűneit; az istentelenséget, a hitetlenséget, és
elvetemültséget; (az istentelen gyakorlatokat)]” (Róm. 11,25-26).
Luk. 21,25 És lesznek [(szémeion): természetfölötti] jelek a napban,
holdban és csillagokban. és a földön pogányok szorongása [(szünokhé): szorongása, rettegése, aggodalma]
a
kétség [(aporia): hiány, szükség, nehéz helyzet, bizonytalanságból
eredő állapot miatti zavarodottság] miatt, mikor a tenger [(thalaszsza): a változékony, nyughatatlan nemzetek, akik nem
ismerik az igaz Istent] és a hab [(szalosz): nyugtalankodik; rázkódik, inog, hányódik,
megtántorodik; hullámverés, szökőár] zúgni fog [(ékheó): dörög, zeng, zúg, visszhangzik,harsog].
»Más fordítás: Azután jelek fognak támadni a napon, holdon
és csillagokon, a földön olyan szorongás ül majd a nemzetekre, mint amilyen a
zúgó és hánykódó tengeren érzett bizonytalanság; A földön a népek kétségbeesnek
tanácstalanságukban a tengerzúgás és a földindulás miatt és a rengés
morajlása miatti aggodalmukban«*
*Máté így ír a nagy nyomorúság
napjai utáni eseményekről: „Mindjárt
pedig [közvetlenül] ama
napok nyomorúságai [szorongattatásai; megpróbáltatásai,
szorongásai; vagyis e gyötrelmes napok] után a nap [hirtelen] elsötétedik [elhomályosul], és a hold nem fénylik
[nem világít; nem sugározza
fényét], és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei [tartóerői; a világmindséget
összetartó erők] megrendülnek [és a mennyei hatalmak meginognak]” (Mát. 24,29).
Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus szavairól: „De azokban a napokban, azután a nyomorúság [(thlipszisz): nyomás, szorítás; szorongatás, szorongattatás; szorult helyzet;
/lelki-szellemi értelemben is/; szorongatott helyzet, gyötrődés (testileg);
nyomorgatás, nyomorúság, elnyomás, üldözés] után [amikor a gyötrelmek véget érnek], a nap elsötétedik [(szkotidzó szkotidzomai): elsötétedik, elhomályosul, sötétségbe borul]. És
a hold nem fénylik [nem adja többé fényét], És az ég csillagai lehullanak, és az egekben levő hatalmasságok
[erősségek; az egek tartóerői; a hatalmak meginognak; és a mindenséget
összetartó erők] megrendülnek [megremegnek; (szaleuó): rázkódik,
inog, hányódik, megtántorodik]” (Márk. 13,24-25).
János apostol ezt így látja látomásában, a Feltámadott Úrról: „Azután látám, mikor a hatodik pecsétet
(feltörte), és felnyitotta, és ímé nagy
földindulás lőn, (nagy földrengés támadt) és a nap feketévé lőn mint a szőrzsák, (és elsötétült, mint egy
fekete szőrcsuha) és a (teli)hold egészen olyan lőn, mint a vér. És az ég
csillagai a földre hullának, miképpen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit,
mikor nagy szél rázza. És az ég eltakarodik, mint mikor a papírtekercset
összegöngyölítik (az ég is eltűnt, mint egy felgöngyölődő papírtekercs); és minden hegy és sziget helyéből
elmozdíttatik” (Jel. 6,12-15).
Dávid is erről az időről prófétál: „Csodálatos
dolgokat szólasz nékünk a te igazságodban, (és félelmet keltve, de
igazságosan válaszolsz nekünk) üdvösségünknek
Istene, (szabadító Istenünk). E föld
minden szélének és a messze tengernek bizodalma, (hiszen Benned bízik
mindenki a föld széléig és a messzi tengereken); Aki hegyeket épít erejével (és aki hegyeket hoztál létre erőddel), körül van övezve hatalommal, (mert
hatalmat öltöttél magadra); Aki
lecsillapítja a tengerek zúgását, habjaik (és hullámaik) zúgását, és a népek (nemzetek) háborgását. Ezért félnek jeleidtől még a
föld határain lakók is. Kelet és nyugat tájait ujjongásra indítod” (Zsolt. 65,6-9).
Ézsiás próféciája is ezekről az időkről szól: „Mert az ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják fényüket (és
világosságukat), sötét lesz a nap
támadásakor (sötét lesz a fölkelő nap), és
a hold fényét nem tündökölteti. És meglátogatom a földön a bűnt
(megbüntetem a világ gonoszságát), és a
gonoszokon vétküket (a bűnösök bűnét), és
megszüntetem az istentelenek kevélységét, és az erőszakoskodóknak gőgjét
megalázom. Drágábbá (ritkábbá) teszem
az embert (a halandót) a
színaranynál, és a férfit (az embert) Ofir
kincsaranyánál. Ezért az egeket megrendítem, és megindul helyéről a föld is, a
seregek Urának búsulása (féktelen haragja) miatt, és felgerjedett (izzó) haragjának
napján” (Ésa. 13,10-13).
Jóel prófétán keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy mindez az Úr
napjának eljövetele előtt történik: „És
csodajeleket mutatok az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat. A nap
(elsötétül), és sötétséggé válik, a hold
pedig vérré (és vérvörös lesz), minekelőtte
eljő az Úrnak nagy és (félelmetes), rettenetes
napja. De mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion
hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás (a menedék), amint megígérte az Úr, és a megszabadultak
közt lesznek azok, akiket elhív az Úr (és azok menekülnek meg)!”
(Jóel. 2,30-32).
Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer, hogy hol van a Sion
hegye, és Jeruzsálem: „Az Isten
[kihívott] gyülekezetének,
[eklézsiájának] amely Korinthusban [jóllakott] van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek [hivatalos
(elhívott) szenteknek ((h)agiosz = akik már kapcsolatba kerültek Istennel)] azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett. Mindazokkal
együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét
[(onomá) = hatalmát
tekintélyét] bárhol [mind az ő
helyükön [(toposz =
helyzetükben, körülményeikben)], mind
a miénken] segítségül hívják”(1Kor.
1,2).
Hogy kik a megszenteltek, és ez
által szentek, arról így tesz bizonyságot Isten Igéje: „Júdás… az elhívottaknak, akik az Atya
Istentől megszenteltettek, és Jézus Krisztustól megtartattak” (Júd. 1,1)
„Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése szerint, a Szellem megszentelésében,
engedelmességre és Jézus Krisztus
vérével való meghintésre…” (1 Pét.
1,2)
„Amely akarattal
szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása
által” (Zsid. 10,10)
Aki: „… egyetlenegy
áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket” (Zsid. 10,14).
Mert ekkor teljesedett be a
prófécia, amely így hangzott: „De
mindaz, aki az Úrnak (Jehovának) nevét hívja segítségül, megmenekül [üdvözül]. Mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben (a béke megalapozása, Krisztus) lészen a szabadulás [a menedék a menekültek számára], amint megígérte az Úr (Jehova), és a megszabadultak [megmaradtak] közt lesznek azok, akiket elhív az Úr (Jehova)!” (Jóel. 2,32).
És így folytatja az Úr, akkor jön a késői eső: „És megtudjátok, hogy az Izráel között vagyok én, és hogy én vagyok az
Úr, a ti Istenetek és nincs más! És soha többé nem pironkodik az én népem (és
nem kell szégyenkeznie soha többé). És
lészen azután, hogy kiöntöm Szellememet minden hústestre, és prófétálnak a ti
fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat
látnak. Sőt még a (rab)szolgákra és
szolgálókra is kiöntöm azokban a napokban (abban az időben) az én Szellememet” (Jóel. 2,27-29)
Luk. 21,26 Mikor az emberek elhalnak [(apopszükhó): eláll a
lélegzetük, elalélnak, megdermednek,
tanácstalanná, tehetetlenné válnak,
elvesztik bátorságukat] a félelem [(phobosz): a félelem, rémület, riadalom, és ijedtség] miatt és
azoknak [reszkető] várása [(proszdokia):
és a rossz előérzet, az előrelátott
kellemetlenség, és annak megsejtése] miatt, amik e föld kerekségére [(oikúmené):
az emberek által lakott világra] következnek [(eperkhomai): bekövetkezik, megtörténik,
rátör, fenyeget, rátámad, és a földkerekségre zúduló szörnyűségek várásától]. Mert az
egek erősségei [összetartó
erői] megrendülnek [(szaleuó): rázkódik, inog, hányódik,
megtántorodik]*
*Ézsaiás így prófétál ezekről az
eseményekről: „Széthull az ég minden serege,
összecsavarodik az ég, mint egy tekercs; úgy lehull egész serege, ahogy a levél
lehull a szőlőről, ahogy lehull a fügefáról (a hervadó lomb)”
(Ésa. 34,4)
Luk. 21,27 És akkor meglátják az embernek Fiát eljőni [(optanomai
optomai): megjelenni,
megmutatkozni, és (erkhomai):
megérkezni] a felhőben, [nagy erővel]
hatalommal
[(dünamisz):
erővel, és erő-megnyilvánulással] és nagy dicsőséggel [(doxa):
fényben, és ragyogásban]*
*Máté így ír a bekövetkezendő
eseményről: „És akkor feltetszik [feltűnik;
megjelenik; felragyog, fénylik, láthatóvá lesz; (Itt: felragyog, fénylik; felvillan /felvillanása után tartósan árasztja
fényét/] az ember Fiának jele [ismertetőjele
(vagyis: az önmagán túlutaló történés,
esemény, cselekvés)] az égen. És akkor sír [és jajgatásba tör ki; jajveszékel;
gyászolni fog, és mellét veri] a föld minden nemzetsége [népe, és törzse], és
meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben [az és felhőin] nagy hatalommal [és erővel] és [nagy] dicsőséggel és [erőben és hatalommal]” (Mát. 24,30).
Márk is ír az Úr Jézus visszajöveteléről: „De azokban a napokban, azután a nyomorúság
után, a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, És az ég csillagai lehullanak,
és az egekben levő hatalmasságok (és az egek tartóerői) megrendülnek. És akkor meglátják az embernek
Fiát eljőni felhőkben (vagyis a felhőkön) nagy hatalommal és dicsőséggel. És akkor elküldi az ő angyalait (az Ő hírnökeit, követeit), és
egybegyűjti az ő választottait a négy szelek felől (a világ négy tájáról), a föld végső határától az ég végső határáig
(a föld sarkától az ég sarkáig)” (Márk. 13,24-27).
Az Úr Jézus kijelentése tanítványainak az Ő
visszajöveteléről: „Mert miként a
felvillanó villámlás (cikázik) az ég
aljától az ég aljáig (és egyszerre villan fel és) fénylik; úgy lesz (és úgy jön el) az embernek Fia is az ő
napján. De előbb sokat kell néki szenvednie és megvettetnie e nemzetségtől
(és ettől a nemzedéktől)” (Luk. 17,24-25).
De: „Bizony mondom néktek: Azok között, akik itt
állnak, vannak némelyek, akik nem kóstolják [és nem ízlelik, nem
tapasztalják] meg a halált, amíg meg nem
látják az embernek Fiát eljőni [királyként] az ő országában [és az
ő királyságában]” (Mát. 16,28).
Az Úr Jézus feltámadása után negyven napig tanította a
tanítványait, majd: „… az ő láttukra
felemelteték, és felhő fogá el [és takarta el] őt szemeik elől
[Más fordítás: felemelkedett, azután felhő vette hátára, s
elszakította szemüktől].
És amint szemeiket az égre függesztették [és mialatt meredten
néztek a mennybe távozó után, hogy hogyan emelkedik az égbe], mikor ő elméne, ímé két férfiú állott meg
mellettük fehér ruhában, Kik szóltak is: Galileabeli férfiak, mit állotok
[itt] nézve a mennybe [az égre emelt
tekintettel]? Ez a Jézus, aki felviteték
[és fölemelkedett] tőletek a mennybe,
akképpen [és ugyanazon a módon] jő [majd] el [ismét], amiképpen [és
ahogy] láttátok őt felmenni a mennybe
[és ahogyan szemetek láttára (szemlélve őt) elment az égbe]”
(Csel. 1,9-11).
János apostol bizonyságtétele: „Ímé eljő a felhőkkel (és a felhőkön); és minden szem meglátja őt, még (azok is) akik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége.
Úgy van. Ámen. Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr,
aki van és aki vala és aki eljövendő, a Mindenható” (Jel. 1,7-8).
Ahogy elragadtatásban látta: „És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és aki azon
ül vala, hivatik vala Hívnek (vagyis Hűnek) és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik (és harcol). És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és
az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, amit senki nem tud, csak ő maga
(Más fordítás: szeme tűz lángja, és fején sokágú korona és
rajta egy-egy név, amelyet senki sem tud rajta kívül).
És vérrel hintett
ruhába vala öltöztetve és a neve Isten Igéjének neveztetik. És mennyei seregek
követik vala őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. És az ő
szájából éles kard jő vala ki, hogy azzal verje a pogányokat (a népeket); és ő fogja azokat legeltetni
(pásztorolni, kormányozni) vasvesszővel
(pásztorbot; királyi pálca, ami vasból készült. A vas képletesen: erős,
szilárd, rendíthetetlen. Lehetséges
fordítás: királyi pálcáddal erősen, szilárdan kormányozod őket); és ő nyomja (és tapossa) a mindenható Isten (búsult) haragja hevének borsajtóját. És az ő ruháján és tomporán
(vagyis derekán) oda vala írva az ő neve:
királyoknak Királya, és uraknak Ura” (Jel.
19,11-16).
Pál apostol megvallása az Úr Jézus visszajöveteléről: „Amikor eljő majd, hogy megdicsőíttessék az Ő szenteiben [azon a napon, amikor
majd eljön, hogy dicsőségét (és csodálatos hatalmát) megmutassa szentjeiben,
vagyis bennetek], és csodáltassék [és
csodálat tárgya legyen] mindazokban, akik
hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok) ama napon.
[Más fordítás: Mindez akkor történik meg, amikor az Úr
eljön. Akkor mindenki dicsőíteni fogja őt, mert meg fogják látni dicsőségét
azokban, akik teljesen az övéi. Igen, mindenki csodálni fogja őt azok miatt,
akik benne hisznek. Ezek közé tartoztok ti is, hiszen hittel elfogadtátok, amit
Jézusról mondtunk]” (2 Thess. 1,10).
Ézsaiás is az Úr Jézus visszajöveteléről prófétál: „Jajgassatok, mert közel van (és
közeledik) az Úrnak napja, mint pusztító
hatalom jő a Mindenhatótól (és a Mindenható pusztításaként jön el). Ezért megerőtlenülnek (és lehanyatlanak)
minden kezek, és elolvad (megdermed) minden embernek szíve; És megrémülnek
(megriadnak), kínok és fájdalmak fogják
el őket, és szenvednek
(gyötrődnek), mint a szülőasszony; (Riadtan néznek egymásra és) egyik a másikon csodálkozik, és arcuk lángba
borul (és lángban ég). Ímé az Úrnak
napja jő kegyetlen búsulással (és kegyetlenül) és felgerjedt (féktelen, izzó) haraggal,
hogy a földet pusztasággá tegye, és annak bűnöseit elveszesse arról (és
kipusztítja róla a vétkeseket). Mert az
ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják fényüket (és világosságukat),
sötét lesz (a fölkelő) nap támadásakor, és a hold fényét nem
tündökölteti (és nem fénylik a hold világa). És meglátogatom a földön a bűnt (és megbüntetem a világ
gonoszságát), és a gonoszokon vétküket
(és a bűnösök bűnét), és megszüntetem az
istentelenek (törvénytelen,
törvényszegő; törvényen kívüli)
kevélységét (és véget vetek a kevélyek gőgjének), és az erőszakoskodóknak gőgjét (és gőgösségét) megalázom. Drágábbá (és ritkábbá) teszem az embert (a halandót) a
színaranynál, és a férfit (az emberiséget,
az ádámi fajt) Ofir aranyánál. Ezért
az egeket megrendítem, és megindul helyéről a föld is, a seregek Urának
búsulása (és féktelen haragja) miatt,
és felgerjedett (és izzó) haragjának
napján” (Ésa. 13,6-13).
Jóel is erről prófétál: „Tömegek,
tömegek! (hatalmas tömeg van) az
ítélet (ḥáruc:
döntés) völgyében! Mert közel van az Úrnak napja (a sorsdöntő nap) az ítélet (a döntés) völgyében! A nap és
hold elsötétednek; a csillagok bevonják (és elvesztik) fényüket; Az Úr (hangja) pedig
megharsan a Sionról (jelentése: a messze sugárzó; felállított emlékmű;
jel = a harcos vagy a diadalmas Egyház) és megzendül (és mennydörög) Jeruzsálemből
(Jelentése: béke birtoklása; békesség
alapja), és megrendülnek az egek és a
föld; de az Úr az ő népének oltalma (menedéke,
védelme, és népét megoltalmazza) és
az Izráel (Isten harcosa) fiainak erőssége (lesz)!” (Jóel. 3,14-16).
Péter apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy
az Úr napja, az Úr Jézus eljövetelének napja: „Az Úr napja pedig úgy jő majd el,
mint éjjeli tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek
pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok (és alkotások)
is megégnek. >Ez a fordítás
későbbi hagyományon alapul, a legrégibb szöveg értelme: a föld és a rajta levő
alkotások is megtaláltatnak, abban az értelemben, hogy sorra kerülnek< Mivelhogy azért mindezek (így) felbomlanak,
milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben (és milyen
szentül és hívő módon kell nektek élnetek), Akik
várjátok és sóvárogjátok (és siettetitek) az Isten napjának eljövetelét, amelyért az egek tűzbe borulva (és
lángolva) felbomlanak, és az elemek égve
megolvadnak! De új eget és új földet
várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik” (2 Pét. 3,10-13).
És ismét János apostol látomása: „Láttam az éjszakai látomásban: Jött valaki az ég felhőin, aki
emberfiához hasonló volt; az öregkorú felé tartott, és odavezették hozzá.
Hatalom, dicsőség és királyi uralom adatott neki, hogy mindenféle nyelvű nép és
nemzet őt tisztelje. Hatalma az örök hatalom, amely nem múlik el, és királyi
uralma nem semmisül meg” (Dán. 7,13-14).
És az Úr Jézus visszajövetelének célja:„És láttam: íme, egy fehér felhő, és a felhőn ült valaki, az
Emberfiához hasonló: a fején aranykorona volt, a kezében pedig éles sarló” (Jel. 14,14)
Luk. 21,28 Mikor pedig ezek [(tútón): a dolgok] kezdenek meglenni, nézzetek[(anaküptó) egyenesedjetek] fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget
a ti
váltságtok [(apolütrószisz): a teljes felszabadítás, szabadon bocsátás ideje].
»Más fordítás: Amikor pedig ezek az
események elkezdődnek, egyenesedjetek fel az addigi csüggedt állapot alól
feloldozva, mert közeledik a testből
való kiszabadítás ideje«*
*Mert bár már most: „… Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett
nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz,
hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában” (1Jn. 3,2).
Ez pedig akkor lesz: „Mikor
Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek
dicsőségben” (Kol. 3,4).
És: „Mi pedig, miközben fedetlen
arccal, tükrözzük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át
az Úr Szelleme által dicsőségről dicsőségre” (2Kor. 3,18).
„aki az ő
dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi nyomorúságos testünket, azzal az
erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket” (Fil. 3,21).
„Amikor eljő
majd, hogy megdicsőíttessék az ő szentjeiben, és csodáltassék mindazokban, akik
hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok) ama napon” (2 Thess. 1,10).
És akkor teljesedik be a prófécia, amely azt mondja: „Harci paripákhoz hasonlók, mint a mének, úgy
száguldanak. Hangjuk, mint a harci szekereké, amelyek a hegyek magasára hágnak;
pattog, akár a lobogó tűz, amely fölemészti a tarlót, mint egy hatalmas, harcra
kész nép. Előtte remegnek a népek, minden arc elsápad. Száguldanak, mint a
hősök, mint a harcosok, megmásszák a falakat. Biztosan haladnak útjukon, nem
térnek le ösvényükről. Nem taszigálják egymást, mindegyik a maga útján jár. A
fegyvereken is keresztültörnek, nem lehet föltartóztatni őket. Betörnek a
városba, felfutnak a falra; bemennek a házakba, az ablakon keresztül
behatolnak, mint a tolvaj. Színe előtt megremeg a föld, megrendülnek az egek, a
nap és a hold elsötétedik, a csillagok elvesztik fényüket. Az Úr hallatja
szavát serege színe előtt. Mert serege töméntelen, s akik parancsát
végrehajtják, azok hatalmasak. Mert nagy az Úrnak napja, igen félelmetes. Ki
állhat meg színe előtt?” (Jóel. 2,4-11).
De nemcsak a mi szabadulásunk történik meg, hanem: „… maga a teremtett
világ is megszabadul [hogy a
teremtett világot is fel fogja szabadítani]
a romlandóság rab(szolga)ságától [a
mulandóság szolgai állapotából] az Isten fiai dicsőségének
szabadságára [és átjut az Isten fiainak
dicsőséges szabadságába]. Mert tudjuk,
hogy az egész teremtett világ [az egész teremtmény] együtt [egyetemben] fohászkodik [sóhajtozik,
nyög, nyöszörög.] és vajúdik [szülés fájdalmaiban kínlódik]
mind idáig [mostanáig]. Sőt nemcsak ez [a
világ] hanem maguk a Szellem zsengéjének birtokosai [mint a Szellem teljességéből az első részlet], mi magunk is [akik bensőnkben hordozzuk a Szellem
zsengéjét] fohászkodunk [sóhajtozunk, nyögünk] magunkban [bensőnkben]. Várván a fiúságot [egy fiú helyére helyezést, vagyis hogy
méltóvá tétessünk az apa teljes jogaiba, kiváltságaiba, és méltóságaiba való
belépésre] a mi testünknek megváltását
[a holttestünkből (szomató
apolütrószisz) való,
váltság általi megszabadítást]. Mert reménységben
tartattunk meg [megváltásunk még reménybeli,
ugyanis Megváltásunk
megtörtént, de a földi élet látható jelenségei ezt nem kinyilatkoztatják,
hanem elrejtik. Ez a remény a mi bensőnkben a Szellemmel együtt van elhelyezve,
és ez még nem látszik, mármint a mi „bensőnk”, vagy „belső emberünk] a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert amit
lát valaki, miért reményli is azt? [Az a
remény viszont, amit már teljesedni látunk, többé nem remény]” (Róm. 8,21-24).
A prófétán keresztül jelenti ki
Isten, hogy az ember céltévesztése (gonoszsága) mit jelent az egész teremtett
világ számára: „Meddig gyászol még a föld, meddig marad
száraz a mező füve? Lakóinak gonoszsága miatt elpusztul állat és madár… ” (Jer. 12,4).
„De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint,
amelyekben igazság lakozik” (2 Pét. 3,13)
Isten ígérete:
„Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek
sem jut eszébe” (Ézs. 65,17)
János apostol látomása: „És láttam új eget és új földet,
mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé” (Jel.
21,1).
Az apostol kétségbeesetten így kiált
fel, de a megoldásra is rámutat: Óh én nyomorult ember! Kicsoda
szabadít meg [Ki vált meg; ki fog
kiragadni] engem e halálnak testéből)? (szómából =
holttestből). „Az Istentől felkínált kegyelem a mi Urunkon, a Krisztus
Jézuson keresztül” (Róm. 7,24-25)
„Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván
felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat; Ha ugyan felöltözötten is
mezíteleneknek nem találtatunk! Mert mi
is, akik e sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk
ezt levetni, hanem felölteni rá amazt, hogy a halandót elnyelje az élet” (2
Kor. 5,2-4)
„Mert e romlandó testnek (phthartosz): mulandóság
állapotában lévőnek) romolhatatlanságba kell öltöznie, és
e halandónak halhatatlanságba” (1Kor.
15,53)
„Ő pecsétjével el is jegyzett minket, és a Szellem
zálogát adta szívünkbe” (2Kor. 1,22).
„Aki záloga [foglalója;
(előlege)] a mi örökségünknek s feladata az Istennek megtartott nép
megváltása és ezzel az Isten dicsőségének magasztalása; míg a teljes
szabadságba behelyeztettetünk az Ő dicsőségének dicséretére”(Eféz.
1,14)
Luk. 21,29 Monda pedig nékik egy példázatot: Tekintsétek meg
a fügefát és minden fákat:
Luk. 21,30 Mikor immár hajtanak, és ezt látjátok, ti
magatoktól tudjátok, hogy már közel van a nyár
[Más fordítás: Ha azt
látjátok, hogy leveleket hajtanak, magatoktól felismerhetitek, hogy az aratás
már közel].
Luk. 21,31 Ezenképpen ti is, mikor látjátok, hogy ezek
meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa [az Isten királysága].
Luk. 21,32 Bizony mondom néktek, hogy e nemzetség [ez a nemzedék]
el nem
múlik [nem hal ki ez a faj], mígnem
mind ezek meglesznek [míg mindezek meg nem történnek].
Luk. 21,33 Az ég és a föld elmúlnak [(parerkhomai): elmúlik, de nem a végleges megsemmisülés értelmében, hanem csak tovább
halad, érvénytelenné válik], de az én beszédeim [az
én igéim] semmiképpen el nem múlnak [semmiképp
sem veszítik érvényüket]*
*Máté így idézi az Úr Jézus
szavait: „A fügefáról vegyétek pedig a
példát [és okuljatok]: mikor az ága [a hajtása] már zsendül [és amikor gyenge hajtást hoz], és
levelet hajt [és a levelei kibontakoznak], tudjátok,
hogy közel van a nyár: Azonképpen ti is, mikor mindezeket [az eseményeket] látjátok [megtörténni; beteljesülni], tudjátok
meg [és vegyétek észre], hogy
közel van [az idő, és Ő], az
ajtó előtt [a küszöbön van,
és hamarosan eljön]. Bizony mondom néktek, el nem múlik [és nem hal ki] ez a nemzetség [és ez a nemzedék], mígnem
mindezek meglesznek [és be
nem következnek]. Az ég és a föld [vagyis a föld mint
látható világ] elmúlnak [de nem a végleges
megsemmisülés értelmében, hanem csak továbbhalad, eltűnik, (Más
fordításban: megváltoznak, más
(jobb) állapotba mennek át)], de
az én beszédeim [az én
szavaim (logoszaim: Igéim) azonban] semmiképpen el nem múlnak [semmiképp
sem veszítik érvényüket]”
(Mát. 24,32-35).
És az Úr a szívünkbe akarja vésni ezt az igazságot, ezért újra-és újra
megismétli: „Mert bizony [ámen, úgy van, ahogy] mondom néktek, míg
az ég és a föld [el nem] múlik [hanem fennáll, és
meg nem semmisül], a törvényből [vagyis
Isten útmutatásából, tanításából, amelyet az Igében jelentett ki] egy jóta vagy egyetlen pontocska el
nem múlik. [és egy i betű vagy egy
vesszőcske, azaz egyetlen írásjel sem
vész el és nem veszíti érvényét],
amíg minden be nem teljesedik, [és amíg
csak minden meg nem történik, és valóra nem válik, és meg nem lesz]”
(Mát. 5,18).
Mert: „Könnyebb pedig a mennynek és a földnek elmúlni, hogysem a törvényből
[Isten útmutatásából, tanításából, amelyet az Igében jelentett ki] egy
pontocskának elesni. (Más fordítás: De hamarabb elmúlik az ég és a föld,
mint hogy a törvényből egyetlen vessző is elveszne)” (Luk. 16,17).
Dávid így prófétál: „Uram
(JHVH=Jehova)! Örökké megmarad a te igéd a mennyben (szilárdan, akár az ég)” (Zsolt.
119,89).
Ézsaiás is Róla prófétál, kijelentve, hogy minden mulandó,
csak Isten Igéje áll meg örökké: „Szózat
szól: Kiálts! És monda: Mit kiáltsak? Minden (hús)test (csak) fű, és minden
szépsége, mint a mező virága! Megszáradt a fű, elhullt (mert elhervadt) a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá;
bizony (csak) fű a nép. Megszáradt a
fű, elhullt (mert elhervadt) a virág;
de Istenünk beszéde (igéje) mindörökre
megmarad!” (Ésa. 40,6-8).
Ezt ismétli meg Péter apostol is: „Mert
minden (hús)test olyan, mint a fű, és
az embernek minden dicsősége (méltósága, megbecsülése, dicsérete,) olyan, mint a fű (mint a mező) virága. Megszárad (mert elhervad) a fű, és virága elhull. De az Úr beszéde
megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd (és ez a beszéd pedig az Evangélium), amely néktek hirdettetett.” (1Pét 1,24-25).
Dávid így prófétál Arról, aki: „Régente fundáltad a földet (és Te vetettél hajdan alapot a
földnek), s az egek is a te kezednek
munkája (és alkotása). Azok elvesznek
(és elpusztulnak), de Te megmaradsz;
mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és
(ők) elváltoznak. De te ugyanaz vagy
(és ugyanaz maradsz), és a te esztendeid
el nem fogynak (mert éveidnek soha sincs vége)” (Zsolt. 102,26-28).
Az apostol idézi a Dávid által mondott próféciát: „És: Te Uram kezdetben alapítottad a földet
(és Te vetettél alapot a földnek) és a te
kezeidnek művei (alkotásai) az egek; Azok elvesznek (és elpusztulnak), de Te megmaradsz, és mindazok, mint a ruha
megavulnak. És palástként összehajtod (és összegöngyölíted) azokat és elváltoznak, Te pedig ugyanaz vagy
és (maradsz) a Te esztendeid el nem
fogynak” (Zsid. 1,10-12).
Mert az egész teremtett világ mulandó: „Emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek (és tekintsetek le) a földre ide alá. mert az egek, mint a füst
elfogynak (és szétfoszlanak), és a
föld, mint a ruha megavul (és szétmállik), és lakosai hasonlókép elvesznek (és úgy elhullnak, mint a legyek). De szabadításom örökre megmarad, és
igazságom (az Isten által
ajándékozott, hit által való megigazulás) meg nem romol (meg nem rendül)” (Ésa. 51,6)
Luk. 21,34 De vigyázzatok [ügyeljetek] magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti
szívetek [(kardia): a szellemi életetek központja]
dobzódásnak
[(kraipalé): másnaposság,
szédülés, mámortól, ami szellemi-lelki csömört, undort, kiábrándultságot,
szellemi kábultságot is okozhat]. Részegségnek és ez élet gondjainak [(biótikosz): a jelenlegi
létezéshez kapcsolódó gondoknak] miatta [vagy a megélhetés gondjainak aggodalmának, a megélhetésről való gondoskodás,
és törekvés miatt], és váratlanul [(aiphnidiosz): hirtelen, rajtaütésszerűen, és kelepceképp; készületlenül] reátok ne
jöjjön [és hirtelen
lepjen meg titeket, és
készületlenül ne érjen benneteket] az a nap:
Luk. 21,35 Mert mintegy tőr, [(pagisz): csapda, hurok, tőr; háló, vagyis egy olyan trükk,
fortély, amellyel az embereket megtéveszti, vagy tőrbe csalja] úgy lep meg [(eperkhomai): kikerülhetetlenül
megrohan, és rátör] mindeneket [mindenkire],
akik az egész föld színén [(gé): föld, mint látható világ felszínén] lakoznak [(kathémai): tartózkodnak]*
*Mátén
keresztül is így figyelmeztet az Úr: „Azért legyetek készen [mindig álljatok készenlétben, és legyetek olyanok, mint a
felkészítettség állapotában lévők] ti is [akiket
előkészítettek erre az eseményre]; mert
amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia” (Mát.
24,44).
Hát: „Ne is aludjunk azért, mint egyebek (és mint a többiek), hanem legyünk éberek és józanok” (1 Thess. 5,6).
Mert: „…
a világi [(aión): e világkorszak, létkor] gondok [(merimna):
aggodalom, gond, aggódás, tépelődés, törekvés] és a gazdagság csalárdsága [csábítása,
és a csalóka (félrevezető) gazdagság, vagyon, bőség]. És egyéb [más] dolgok kívánsága [megkívánása; (epithümia): vágy,
kívánság, szenvedély] közbejővén
[és egyéb vágyak szívükbe lopódzva; a többi dolgokat körülrajzó vágyak
belopóznak (behatolnak) a szívükbe] elfojtják
[(szümpnigó): teljesen megfojt,
elnyom] az igét [logosz], és meddő, eredménytelen
marad]” (Márk. 4,19).
De mi: „Mint nappal, ékesen
[tisztességesen, becsületesen, őszintén] járjunk.
Nem tobzódásokban [tivornyázásban,
zavargás és kicsapongásban] és részegségekben. [ne evés-ivásban,
dorbézolásban, dáridózás és mulatozásban; dőzsölésben] nem bujálkodásokban [együttélésben;
ágyrajárásban] és feslettségekben, [kicsapongásban; (meg nem engedett nemi kapcsolatban
és gátlástalan, féktelen viselkedésben; kéjsóvárgásban] nem versengésben és irigységben: [ne civakodásban (viszálykodásban;
féltékenységben; hivalkodásban; vetélkedésben)]. Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a (hús)testet ne
tápláljátok a kívánságokra [és ne dédelgessétek (ne úgy gondozzátok
«ápoljátok») (hús)testeteket, hogy bűnös kívánságokra gerjedjen]”
(Róm. 13,13-14).
Az apostolok sem szűnnek meg
figyelmeztetni a hívőket: „És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van [ami a
megmentetlen állapotból fakadó veszélyes életmódra utal (aszótia: züllöttség, elvetemültség), és amiben menthetetlen romlás van].
»Más fordítás: Ne részegeskedjetek, mert a
borral léhaság jár együtt«: hanem
teljesedjetek be Szent Szellemmel [a Szent Szellem töltsön be újra meg újra
benneteket]” (Eféz. 5,18).
„hogy többé ne emberi vágyak,
hanem az Isten akarata szerint éljétek le (hús)testi életetek hátralevő idejét.
Bizony, elég volt abból, hogy a múltban a pogányok szokása szerint
kicsapongásokban, kívánságokban, részegeskedésekben, dorbézolásokban,
tivornyázásokban és szentségtelen bálványimádásokban éltetek. Azért haragusznak
rátok, sőt káromolják Istent, mert nem rohantok velük együtt a kicsapongásnak
ugyanabba a posványába” (1 Pét. 4,2-4).
A Szent Szellem már Izráel fiait is így
figyelmeztette: „Ne tarts a bor mellett
dőzsölőkkel, se a falánk húsevőkkel!” (Péld.
23,20).
Mert: „Jaj azoknak, akik jó reggelen részegítő ital után futkosnak, és
mulatnak estig, és bor hevíti őket: Citera és lant, dob, fuvola és bor mellett
lakmároznak, de az ÚR tetteit nem veszik észre, kezének munkáját nem látják
meg” (Ésa. 5,11-12).
Mert: „A bor csúfoló,
a részegítő ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs. (Más
fordítás: A bor csúfolódóvá tesz, a részegítő ital lármássá, senki sem bölcs,
aki attól tántorog)” (Péld. 20,1).
És: „Jaj azoknak, akik
hősök borivásban és híresek (és vitézek) részegítő ital vegyítésében (keverésében)” (Ésa. 5,22).
Ha a gyülekezetbe mentek: „Bort és szeszes (részegítő) italt
ne igyatok te és a te fiaid veled, mikor bementek a gyülekezet (a
kijelentés) sátorába, hogy meg ne
haljatok. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeitekben
(nemzedékről nemzedékre). Hogy
különbséget tehessetek a szent és közönséges között, a tiszta és tisztátalan
között” (3 Móz. 10,9-10).
És: „A Krisztusnak
beszéde [Igéje] lakozzék [éljen] ti bennetek gazdagon [elevenen], minden
bölcsességben. Tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, [és a Szent
Szellemtől származó] dicséretekkel, szellemi énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak
” (Kol. 3,16).
Mert: „
Amikor azt mondják: Békesség és biztonság, akkor tör rájuk hirtelen a végső
romlás, mint a fájdalom a várandós asszonyra; és nem fognak megmenekülni. Ti
azonban, testvéreim, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvajként lephetne
meg titeket. Hiszen valamennyien a világosság és a nappal fiai vagytok, nem
vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé. Akkor ne is aludjunk, mint a többiek,
hanem legyünk éberek és józanok. Mert akik alusznak, éjjel alusznak, és akik
megrészegednek, éjjel részegednek meg. Mi azonban, akik a nappal fiai vagyunk,
legyünk (éberek), és józanok, vegyük
magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség
reménységét” (1 Thess. 5,3-8).
Mert azokra, akik nem a Szent Szellemmel
teljesek, hanem a világi emberek szerint – vagyis a hústest szerint – élnek: „Rettegés, verem és kelepce fenyeget téged,
föld lakója! Mert aki a rettentő hír elől menekül, verembe esik, és aki kijön a
veremből, kelepcébe kerül. Megnyílnak a magas ég csatornái, és megrendülnek a
föld alapjai. Recseg, ropog a föld, darabokra törik a föld, inogva reng a föld!
Ide-oda tántorog a föld, mint a részeg, (és meglódul, mint a kaliba) düledezik, mint a kunyhó! Ránehezedik vétke,
és elesik, nem is kel föl többé. Azon a napon megbünteti az ÚR a magasság
seregét a magasságban, és a föld királyait a földön. Egy csomóba gyűjtik őket,
mint foglyokat a verembe. Börtönbe zárják, és hosszú idő múlva megbüntetik
őket. Elpirul a sápadt hold, szégyenkezik az izzó nap, mert a Seregek URa lesz
a király a Sion hegyén és Jeruzsálemben, és vénei előtt ragyog dicsősége” (Ésa. 24,17-23)
Luk. 21,36 Vigyázzatok, és [éberen
virrasszatok] azért minden időben, [minden időszakban, imádkozván], és kérvén, és [(deomai):
könyörögve], hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket [és hogy kimenekedjetek mindazokból],
amik bekövetkeznek, [(melló): ami elkerülhetetlenül meg fog történni, és ami még
körül fog venni], és megállhassatok az embernek Fia előtt [(hisztémi):
odaállhassatok az Emberfia színe elé]!
»Más fordítás: Virrasszatok tehát szüntelenül, és imádkozzatok; így
lesztek méltók arra, hogy megmeneküljetek mindattól, ami bekövetkezik, és hogy
megálljatok az Emberfia előtt«*
*És: „Vigyázzatok
[legyetek éberek; virrasszatok; maradjatok ébren, figyeljetek], álljatok meg [szilárdan,
mozdíthatatlanul; tartsatok ki állhatatosan] a hitben, legyetek férfiak, [viselkedjetek bátran, és cselekedjetek
férfiasan] legyetek erősek! [és
erősödjetek meg; győzedelmeskedjetek]” (1 Kor. 16,13)
Tehát: „Figyeljetek, vigyázzatok
(legyetek ébren) és imádkozzatok; mert
nem tudjátok, mikor jő el az az idő” (Márk.
13,33).
Hát: „Ne
is aludjunk azért, mint egyebek (és mint a többiek), hanem legyünk éberek és józanok, vagyis az Ige szerint élők, megfontoltak, és vigyázók” (1 Thess. 5,6).
„Annakokáért
vegyétek föl [hordozzátok] az Istennek minden
fegyverét hogy ellenállhassatok
[szembeszálljatok, harcoljatok] ama
gonosz napon [e veszedelmes
időben], és mindeneket elvégezvén megállhassatok
[Más fordítás: Ezért szükséges, hogy hordozzátok, és
használjátok mindazokat a fegyvereket, amiket Isten ad nektek. Így lesztek
képesek ellenállni, azon a gonosz napon. Így tudtok majd mindvégig harcolni, és
megállni a gonosszal szemben, [vagyis a
sátán általános támadásának próbára tevő időszakában].
Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem
által [Szellemben], és ugyanezen dologban vigyázván [legyetek éberek, és evégett
virrasszatok minden kitartással] minden
[teljes] állhatatossággal és könyörgéssel
minden szentekért.
[Más fordítás: Minden helyzetben
imádkozzatok a Szent Szellem által. Gyakoroljátok az imádkozás és kérés minden
fajtáját! Erre mindig legyetek készen, maradjatok éberek, és tartsatok ki az
imádkozásban]. (Eféz. 6,13.18).
„És meg nem félemlvén [meg nem rettenve; (ptüromai):
semmiféle módon ne féljetek (ne ijedezzetek; ne riadjatok meg) semmiben az ellenségek [ellenfelek; szembeszegülők; (sátán)] előtt. Ami azoknak a veszedelem
[romlásnak, pusztulásnak] jele
[bizonyítéka], néktek pedig az üdvösségé
[megmenekülés; megmentés; megszabadítás megmutatása], és ez az Istentől van” (Fil. 1,28).
De: „Józanok (óvatosak, megfontoltak
legyetek, és vigyázzatok és figyeljetek), mert
a ti ellenségetek az ördög (aki a vádló, rágalmazó, a sátán), mint ordító oroszlán szertejár (és kószál mindenütt), keresvén, kit elnyeljen. Akinek álljatok ellen (szembeszegülve
szilárd, stabil hittel), erősek lévén a
hitben (és szálljatok vele szembe keményen a hit erejével), tudva, hogy a világban lévő atyafiságotokon (testvéreiteken) ugyanazok a szenvedések tel(jesed)nek be (vagyis testvéreiteket szerte a
világon ugyanez a szenvedés éri, és sújtja). A minden(fajta) kegyelemnek
(jótétemény, szívesség, kedvezés, ajándék, öröm, nagyvonalúság, nagylelkűség,
bőkezűség szerzője) és Istene pedig, aki
az ő örök dicsőségére (az Ő dicsőségébe) hívott el minket a Krisztus Jézusban. Titeket, akik rövid ideig (és
keveset) szenvedtetek (rövid
szenvedésetek után), ő maga tegyen
(és tesz) tökéletesekké (alkalmassá,
és helyre fog igazítani) (teljesen befejez, tökéletessé tesz, és helyreállít), erősekké, (szilárdakká szellemi
ismeretekben és hatalomban]), és
állhatatosakká.” (1Pét 5:8-10).
„Mert nem haragra rendelt minket az Isten,
hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus Krisztus által, De: szüntelenül imádkozzatok (1 Thess.
5,9.17).
„Az imádságban állhatatosak [kitartóak és éberek] legyetek, vigyázván [és
őrködve virrasszatok] abban hálaadással” (Kol. 4,2).
„Vigyázzatok [legyetek állandóan készen,
virrasszatok; legyetek éberek] azért, mert nem tudjátok, mely órában [vagy melyik nap] jő
el a ti Uratok. Azért legyetek [és álljatok mindig] készen [készenlétben, a felkészítettség állapotában lévők] ti is [akiket előkészítettek erre az eseményre]; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia” (Mát.
24,42.44)
Luk. 21,37 Tanít vala pedig naponta a templomban; éjszakára
pedig kimenvén, a hegyen vala [(aulidzomai): tölti az éjszakát, és ott tartózkodott], mely
Olajfák hegyének neveztetik.
Luk. 21,38 És kora reggel hozzá megy vala [hozzá sietett]
az
egész nép, hogy őt hallgassa a templomban.