Máté evangélium 22. fejezet: a királyi törvény (revideált)

Mát. 22,1 És megszólalván Jézus, ismét példázatokban [hasonlatban, példában, jelképben, allegóriában, talányban] beszél vala nékik, mondván:

Mát. 22,2 Hasonlatos a mennyeknek országa [Isten Királysága] a királyhoz, aki az ő fiának menyegzőt szerze [és aki esküvői vacsorát rendezett fiának, aki lakodalmat készített].

Mát. 22,3 És elküldé (rab)szolgáit, hogy meghívják azokat, akik a menyegzőre hivatalosak valának [és hogy hívják össze a meghívottakat]; de [ők] nem akarnak vala eljőni. 

                                                 

Mát. 22,4 Ismét külde más (rab)szolgákat, [s azt üzente] mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak [vagyis a meghívottaknak]: Ímé, ebédemet [a lakomát] elkészítettem [még a vacsora is elkészült, és a legfinomabb ételeket készítettem el nektek], tulkaim [és ökreim] és hizlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre [az esküvői vacsorára, a lakodalomba].

Mát. 22,5 De azok [a meghívottak azonban] nem törődvén vele [nem hallgattak rá, és nem törődtek a hívással], elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe; [és az üzlete után nézett];

Mát. 22,6 A többiek [vagyis a megmaradtak, a meghagyottak, a maradék] pedig megfogván [megragadták] az ő [a király] (rab)szolgáit, bántalmazták [megverték, erőszakoskodtak velük; gyalázattal illették] és megölték őket.

Mát. 22,7 Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék [és haragra gerjedt, haragra gyulladt], és elküldvén hadait [az ő seregeit, a csapatait, a katonáit, és kivezényelte hadseregét], és azokat a gyilkosokat elveszté [vagyis elpusztította, megölette, és felkoncoltatta], és azoknak városait fölégeté [és felgyújtatta].

Mát. 22,8 Akkor monda az ő (rab)szolgáinak: A menyegző [és az esküvői vacsora, a lakoma] ugyan készen van, de a hivatalosok [vagyis a meghívottak] nem valának méltók [rá].

Mát. 22,9 Menjetek azért a keresztutakra [és az útkereszteződésekhez, és a bekötő utakra], és akiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe [vagyis az esküvői vacsorára, a lakodalomba].

Mát. 22,10 És kimenvén [szét is mentek] azok a (rab)szolgák az utakra, begyűjték mind [és mindenkit behívtak, és összegyűjtöttek] akiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat [vagyis a rossz, káros, gonosz, semmirekellő, hitványakat] egyaránt. És megtelék a menyegző [és a lakodalmas ház, a menyegzői terem] vendégekkel [vagyis asztalhoz dőlőkkel].

Mát. 22,11 Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse [és megszemlélje] a vendégeket; [vagyis az asztalhoz dőlőket, észrevett], és láta ott egy embert, akinek nem vala menyegzői ruhája [aki nem volt lakodalmas ruhába öltözve].

Mát. 22,12 És monda néki: Barátom, mi módon jöttél [és hogy kerültél] ide [hogyan jöhettél be ide], holott nincsen menyegzői [vagyis lakodalmas] ruhád? Az pedig hallgat [és néma maradt].

Mát. 22,13 Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek [és dobjátok ki] őt a külső sötétségre; ott lészen sírás [jajgatás] és fogcsikorgatás.

Mát. 22,14 Mert sokan vannak a hivatalosok [az elhívottak; mert sok ember kap meghívást], de kevesen a választottak [de kevés van kiválasztva]^*

*Lukács bizonyságtétele így hangzik: „…Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat meghíva (és sok vendéget hívott meg); És elküldé szolgáját a vacsora idején (a vacsora órájában), hogy megmondja a hivatalosoknak (vagyis a meghívottaknak): Jertek el, mert immár minden kész! És (azok egytől egyig) mindnyájan egyenlőképpen kezdék magukat mentegetni. Az első monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam (vagyis földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem); kérlek téged, ments ki engem! És másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem! A másik pedig monda: Feleséget vettem (most nősültem), és azért nem mehetek. Mikor azért az a szolga visszatért), és haza ment, (jelentette), és megmondá ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a gazda (vagyis a ház ura), monda az ő szolgájának: Eredj hamar a város (útjaira és) utcáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat (a nyomorékokat), sántákat és vakokat hozd be ide. A szolga aztán jelentette: Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely.  Akkor monda az úr a szolgának: Eredj (és menj) el az utakra és a sövényekhez (és a kerítésekhez), és kényszeríts (sürgesd, nyomatékosan szólítsd fel, érveléssel győzd meg, és erőszakot alkalmazva kényszeríts) bejőni mindenkit, hogy megteljék az én házam. Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül (akiket meghívtam) meg nem kóstolja az én vacsorámat” (Luk. 14,16-24)

„Ekképpen [és így] lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok [vagyis mert sok a meghívott], de kevesen a választottak [vagyis kevés a kiválasztott]” (Mát. 20,16)

„Ez ország fiai pedig [akik pedig Isten országa fiainak tartják magukat] kivettetnek. [Más fordítás: De azokat, akiket a királyság illetne, hogy e királyság fiai legyenek, ki fogják dobni] a külső sötétségre; holott lészen sírás (jajgatás, siránkozás) és fogaknak csikorgatása” (Mát. 8,12)

„Bizony, ott (és akkor) lesz sírás és fogak csikorgatása, mikor látjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákobot, és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve (onnan). És (akkor) (el)jőnek napkeletről és napnyugatról, és északról és délről, és az Isten országában letelepednek (és asztalhoz dőlnek)” (Luk. 13,28-29).

És hogy milyen ruhában kell lennünk a menyegzőn, arról így szól a Szent Szellem: „Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki (és ujjongjunk és dicsőítsük Őt), mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége (az Ő menyasszonya felkészült), és elkészítette magát, És adatott annak (vagyis megadatott neki), hogy felöltözzék (és körbetekerje magát) tiszta és ragyogó fehér (fényes, és tündöklő) gyolcsba; mert a fehér (fényes, és tündöklő) gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei (vagyis a megigazulás tetteit jelenti). És monda nékem: Írd meg: Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak (és meghívottak). És monda nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei (igaz (nem hamis); valóságos igéi)” (Jel. 19,7-9)

 És a dicsőség Urának ígérete mindazok számára, akik megharcolják a hit harcát: „Aki győz, az fehér ruhákba öltözik (vagyis fehér ruhákba öltöztetik, és fehér ruhával tekerik körbe); és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, (hanem) vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt. Ezért: Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált (izzított, és megtisztított) aranyat, hogy gazdaggá légy (hogy meggazdagodj); és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen (és ruhával körbetekert legyél), és ne láttassék ki (ne váljék nyilvánvalóvá, és ismertté) a te mezítelenségednek rútsága (a te szégyenletes, gyalázatos mezítelenséged); és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss” (Jel. 3,5.18)

János apostol lát egy nagy sokaságot, tömeget a trón előtt, és az őt kísérő angyal megkérdi tőle, hogy kik ezek: „És mondék néki: Uram, te tudod. És monda nékem: Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten királyiszéke (vagyis trónusa) előtt; és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában; és aki a királyiszékben ül, kiterjeszti sátorát felettük (és a trónuson ülő velük lakik)” (Jel. 7,14-15)

Ézsaiás próféciája pedig így hangzik: „Örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem (vagyis egész lényem) az én Istenemben; mert az üdvnek (vagyis a bűnbocsánat, megmenekülés (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből, mindenfajta problémából, bajból). megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás) ruháival öltöztetett fel engem, az igazság (megigazulás) palástjával vett engemet körül, mint vőlegény, aki pap módon ékíti fel magát, és mint menyasszony, aki felrakja ékességeit (Más fordítás: Nagy örömöm telik az Úrban (JHVH=Jahvéban), víg örömre indít Istenem, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, az igazság (megigazulás) palástját terítette rám, mint vőlegényre, ki fölteszi fejdíszét, mint menyasszonyra, ki fölrakja ékszereit)” (Ésa. 61,10)

Jób megvallása: „Igazságot (a megigazulást) öltöttem magamra, és az is magára öltött engem, jogosság volt a palástom és a süvegem” (Jób. 29,14)

Mát. 22,15 Ekkor a farizeusok elmenvén [félrevonulva], tanácsot [vagyis tanácskozást] tartának [és elhatározták, és kitervelték], hogy szóval [vagyis beszédben, hogyan] ejtsék [és csalják] őt tőrbe [és kelepcébe, hogy szavaiban fogják meg Őt].

Mát. 22,16 És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal [együtt], akik ezt mondják vala: Mester [Tanító], tudjuk, hogy igaz [vagyis igazságos] vagy és az Isten útját igazán [vagyis az igazsághoz ragaszkodva, a valóságnak (az Igének) megfelelően] tanítod, és nem törődsz senkivel [és hogy nem tartasz senkitől,és téged nem érdekel, hogy az emberek mit gondolnak], mert embereknek személyére nem nézel [mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét, számodra minden ember egyforma; mert nem vagy emberek személye iránt részrehajló, és nem igazodol emberi tekintélyhez].

Mát. 22,17 Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz [mi a véleményed]: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?

Mát. 22,18 Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat [és átlátva álnokságukon, és felismerve, és jól látva gonosz szándékukat], monda: Mit kísértgettek engem, képmutatók [színészkedők és kétszínűek]?

Mát. 22,19 Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt.

Mát. 22,20 És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás?

Mát. 22,21 Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért ami a császáré a császárnak; és ami az Istené, az Istennek.

Mát. 22,22 És ezt hallván, elcsodálkoznak [és meglepődtek]; és ott hagyván őt, elmenének [és eltávoztak, eloldalogtak]^*

^*Márk bizonyságtétele így hangzik: „És küldenek hozzá némelyeket a farizeusok és a Heródes pártiak közül, hogy megfogják őt a beszédben (és hogy szóval csalják tőrbe). Azok pedig odamenvén, mondának néki: Mester, tudjuk hogy igaz vagy és nem gondolsz senkivel (és nem tartasz senkitől); mert nem tekintesz emberek személyére (és nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét), hanem igazság szerint (az igazsághoz/az Igéhez ragaszkodva) tanítod az Istennek útját. Szabad-é a császárnak adót fizetni vagy nem? Fizessünk-e vagy ne fizessünk? Ő pedig ismervén az ő képmutatásukat, monda nékik: Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy pénzt (egy dénárt), hogy lássam (hogy megnézzem). Azok pedig hoznak (egyet). És monda nékik (Jézus): Kié ez a kép és a felírás? Azok pedig mondának néki: A Császáré. És felelvén Jézus, monda nékik: Adjátok meg ami a Császáré, a Császárnak, és ami az Istené, az Istennek. És elálmélkodnak (és igen elcsodálkoztak) ő rajta” (Márk. 12,13-17)

Lukács is bizonyságot tesz a történtekről: „Annakokáért vigyázván ő reá (és ezután állandóan szemmel tartották őt), leselkedőket küldenek ki (és kémeket küldtek utána), akik igazaknak tettetik magukat, hogy őt megfogják beszédében (hogy Jézust a saját szavaival fogják meg); hogy átadják a felsőbbségnek (a hatóságnak) és a helytartó hatalmának. Kik megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán (vagyis az igazsághoz ragaszkodva) tanítod: Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem? Ő pedig észrevévén (és felismerve) álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem? Mutassatok nékem egy pénzt (egy dénárt); kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré. Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért ami a császáré, a császárnak, és ami az Istené, az Istennek. És (így tehát) nem tudták őt megfogni beszédében (nem tudtak belekötni szavaiba) a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatnak” (Luk. 20,20-26)

„Ezt pedig azért mondák, hogy megkísértsék őt, hogy legyen őt mivel vádolniuk…” (Ján. 8,6)

„Akkor a farizeusok kimenvén, a Heródes pártiakkal mindjárt [tanakodni kezdtek, és] tanácsot tartának ellene, hogy elveszítsék őt [hogyan végezzenek vele; hogyan ölhetnék meg Jézust]” (Márk. 3,6)

Már Dávid így prófétált erről: „Mert felőlem szólnak elleneim, és akik életemre törnek, együtt tanácskoznak” (Zsolt.71,10)

„Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tőrt vetnek titkon, mondják: ki látja őket. (Eltökélték magukat a gonosztettre, megbeszélik, hogy titokban tőrt vetnek. Gondolják: Ki látja őket)? Álnokságokat koholnak (és terveznek, titokban tartják tervüket, és); a kikoholt tervet végrehatják; mindenikük keble és szíve kikutathatatlan (mert kifürkészhetetlen az ember belseje és szíve)” (Zsolt. 64,6-7)

Amikor elfogták az Úr Jézust, így koholtak vádat ellene: „És fölkelvén az ő egész sokaságuk (elindult az egész testület), vivék őt Pilátushoz. És (ott így) kezdék őt vádolni, mondván: Úgy találtuk (és megállapítottuk), hogy ez a népet félrevezeti, és tiltja (ellenzi) a császár adójának fizetését, mivelhogy ő magát ama király Krisztusnak mondja (és azt állítja magáról, hogy ő a felkent király)” (Luk. 23,1-2)

Pál apostolon keresztül megerősíti a kijelentést a Szent Szellem az Úr Jézus parancsát: „Adjátok meg azért mindenkinek, amivel tartoztok: [ami jár neki; (ami megilleti)] akinek az adóval, a [kirótt, kiszabott] adót akinek a vámmal, a vámot, akinek a félelemmel, a félelmet; [akinek hódolattal, annak a hódolatot] akinek a tisztességgel, a tisztességet. [akinek megbecsüléssel, a megbecsülést]” (Róm. 13,7)

Péter apostol is így figyelmezteti a hívőket: „Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek (vessétek magatokat minden emberi felettes hatóság, és méltóság alá) az Úrért: akár királynak (vagy császárnak), mint feljebbvalónak (mint legfölsőbbnek, mint fölöttes úrnak)” (1Pét 2:13)

Mát. 22,23 Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduceusok, akik a feltámadást tagadják [és azt állítják, hogy nincs feltámadás], és megkérdezék őt,

Mát. 22,24 Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok [vagyis utódok] nélkül hal meg, annak testvére [a fivére] vegye el annak feleségét, és támasszon [vagyis nemzzen] magot [vagyis utódot] testvérének^*

*A törvény kimondta. hogy: „Ha testvérek laknak együtt, és meghal egyik közülük, és nincs annak fia (vagyis fiúgyermeke): a megholtnak (az elhunytnak) felesége ne menjen ki a háztól idegen férfiúhoz; hanem a sógora menjen be hozzá, és vegye el őt magának feleségül, és éljen vele sógorsági házasságban. És majd az elsőszülött, akit szülni fog, a megholt testvér nevét kapja, hogy annak neve ki ne töröltessék Izráelből” (5Móz. 25,5-6)

Mát. 22,25 Vala pedig minálunk hét testvér: és az első feleséget vévén, meghalt; és mivelhogy nem vala magzata [vagyis utóda], feleségét a testvérére hagyá;

Mát. 22,26 Hasonlóképpen a második is, a harmadik is, mind hetediglen [és így egymásután mind a hét].

Mát. 22,27 Legutoljára [végül] pedig az asszony is meghala.

Mát. 22,28 A feltámadáskor azért a hét közül melyiké [és kinek a felesége] lesz az asszony? Mert mindeniké vala [hiszen mindegyiknek a felesége volt].

Mát. 22,29 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek [és tévedésben vagytok], mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát [és erejét].

Mát. 22,30 Mert a feltámadáskor [vagyis feltámadt testben ugyanis] sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek [és úgy élnek], mint az Isten angyalai a mennyben^*

*Márk is leírja a történetet: „És jövének hozzá Sadduczeusok, akik azt mondják, hogy nincsen feltámadás. És megkérdezék őt, mondván: Mester, Mózes azt írta nékünk, hogy ha valakinek fitestvére meghalt, és feleséget hagyott hátra, gyermekeket pedig nem hagyott, akkor az ő feleségét vegye el az ő fitestvére, és támasszon magot (vagyis utódot) a fitestvérének. Heten valának tehát fitestvérek. És az első feleséget vőn, de meghalván, magot (azaz, utódot) nem hagya. És a második elvevé az asszonyt, de meghala, és magot (vagyis utódot) ő sem hagya: a harmadik is hasonlóképpen; És mind a hét elvevé azt, és magot (vagyis utódot) nem hagynak. (Végül) legutoljára meghalt az asszony is. A feltámadáskor tehát, mikor (majd ezek) feltámadnak, melyiküknek lesz a felesége? Mert mind a hétnek a felesége volt. Jézus pedig felelvén, monda nékik: Avagy nem azért tévelyegtek-e, mert nem ismeritek az írásokat, sem az Istennek hatalmát? Mert mikor (az emberek) a halálból feltámadnak, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben” (Márk. 12,18-25)

Lukács írása további részleteket tartalmaz: „Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közül némelyek, akik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék őt, Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok (vagyis gyermek) nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye annak feleségét, és támasszon magot (azaz, utódot) az ő testvérének. Hét testvér vala azért: és az első feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül (vagyis gyermektelenül); A másik vevé el azért annak feleségét, és az is magzatok nélkül halt meg; Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak (maguk után) magot (vagyis gyermeket), és meghaltak. Mind ezek után pedig meghalt (végül) az asszony is. A feltámadáskor azért kinek (vajon melyiknek) a felesége lesz közülük? mert mind a hétnek felesége volt. És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak: De akik méltókká tétetnek (és akik méltónak ítéltetnek), hogy ama (eljövendő) világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak: Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai(vá lesznek), mivelhogy a feltámadásnak fiai” (Luk. 20,27-36)

Vagyis az Úr Jézus Krisztus fiai, hiszen az Úr kijelentette, hogy: „… Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él” (Ján. 11,25)

A sadduceusok és farizeusok eltérő hitére való hivatkozás mentette meg Pál apostolt is, amikor vádolták: „Mikor pedig Pál eszébe vette (vagyis tudta), hogy az egyik részük a sadduczeusok, a másik pedig a farizeusok közül való, felkiálta a (nagy)tanács előtt: Atyámfiai, férfiak, én farizeus vagyok, farizeus fia, a halottak reménysége és feltámadása miatt vádoltatom én. Amint pedig ő ezt mondta, meghasonlás (és vita) támada a farizeusok és a sadduczeusok között, és a sokaság (és a gyűlés véleménye) megoszlott. Mert a sadduczeusok azt mondják (az állítják), hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem szellem; a farizeusok pedig mind a kettőt (vagyis mindegyiket) vallják” (Csel. 23,6-8)

Mát. 22,31 A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-é, amit az Isten mondott néktek, így szólván:

Mát. 22,32 Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene^*

*Márk is bizonyságot tesz: „A halottakról pedig, hogy feltámadnak, nem olvastátok-é a Mózes könyvében, a csipkebokornál, hogy mi módon szólott néki az Isten, mondván: Én vagyok Ábrahám Istene, és Izsák Istene, és Jákób Istene. Az Isten nem (a) holtaknak, hanem (az) élőknek Istene. Ti tehát igen (nagyon) tévelyegtek” (Márk. 12,26-27)

 Lukács további részleteket tár fel: „Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is (rámutatott, és) megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja. Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene: mert mindenek élnek ő néki (az ő számára). Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád! És többé semmit sem mertek tőle kérdezni” (Luk. 20,37-40)

A csipkebokornál így szól az Úr Mózeshez:  „… Én vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene. Mózes pedig elrejti az ő orcáját, mert fél vala az Istenre tekinteni” (2 Móz. 3,6)

És István is a szanhedrin előtt erről tesz bizonyságot. „Én vagyok a te atyáidnak Istene, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene, és Jákóbnak Istene. Mózes pedig megrémülvén, nem merte megnézni” (Csel. 7,32)

Mát. 22,33 És a sokaság [a tömeg] ezt hallván, csodálkozik [magán kívül volt; álmélkodott; megdöbbentette őket; el volt ragadtatva] az ő tudományán [az ő tanításán; Az őt hallgató tömeget megrázta a tanítása]^*

*  „Mert úgy tanítja vala őket, mint akinek hatalma van [mint akinek fennhatósága van az embereken és; (telj)hatalma (felhatalmazása) van], és nem úgy, mint az írástudók, [és a farizeusok; és törvénytanítók]” (Mát. 7,29)

Mát. 22,34 A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduceusokat elnémította vala, egybegyűlnek [és köréje gyűltek];

Mát. 22,35 És megkérdé őt közülük egy törvénytudó [egy írástudó], kísértvén őt [vagyis kísértő szándékkal], és mondván:

Mát. 22,36 Mester, melyik a nagy [a legfontosabb; a fő] parancsolat a törvényben?

Mát. 22,37 Jézus pedig monda néki: Szeresd [ez azt jelenti, hogy: magadat teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad Istennel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben] az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből [vagyis egész lényeddel] és teljes elmédből [azaz: egész gondolkozásmódoddal].

Mát. 22,38 Ez az első és nagy [és legfontosabb] parancsolat.

Mát. 22,39 A második pedig hasonlatos ehhez [és ugyanannyira fontos, mint ez, úgy]: Szeresd [ez azt jelenti, hogy: szeret, önzetlenül, tárgya érdemeitől függetlenül. Isteni tulajdonság megnyilvánulása az emberek iránt, amely azok javát, üdvösségét munkálja] felebarátodat [vagyis a közelálló személyt, az embertársadat, a szomszédodat, a másik, a különböző; „másféle” más fajtából való idegent], mint [saját] magadat.

Mát. 22,40 E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták [E két parancsolaton függ (ezen alapszik) az egész törvény és a próféták]^*

*Márk így mondja el a történetet:  „Akkor hozzá menvén egy az írástudók közül, aki az ő vetekedésüket hallotta vala (és aki hallotta őket vitázni), és tudván, hogy jól megfelele nékik, megkérdezé tőle: Melyik az első (a legfőbb) minden (vagyis az összes) parancsolatok között? Jézus pedig felele néki: Minden parancsolatok között az első (és a legfőbb): Halljad Izráel: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből (vagyis teljes lényeddel), és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat. Akkor monda néki az írástudó: Jól van, Mester, igazán (és helyesen) mondád, hogy egy Isten van, és nincsen kívüle más. És szeretni őt teljes szívből, teljes elméből, teljes lélekből (vagyis teljes lényeddel) és teljes erőből, és szeretni embernek felebarátját, mint önmagát, többet ér minden égőáldozatnál és véres áldozatnál. Jézus pedig látván, hogy bölcsen (és értelmesen) felelt vala, monda néki: Nem messze vagy az Isten országától. És többé senki sem meri vala őt megkérdezni” (Márk. 12,28-34)

Lukács is beszámol a történetről: „És ímé egy törvénytudó felkele (vagyis előállt), kísértvén őt, és mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem (és elnyerjem)? Ő pedig monda annak: A törvényben mi van megírva? Mint (és hogyan) olvasod? Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből (azaz teljes lényeddel) és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat. Monda pedig annak: Jól (és helyesen) feleltél; ezt cselekedd, és élsz (és élni is fogsz)” (Luk. 10,25-28)

Ezt már a törvény kimondta: „Halld (meg) Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr (egyedül az ÚR= JHVH/Jahve)! Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből (vagyis teljes lényeddel) és teljes erődből” (5 Móz. 6,4-5)

„Most pedig, óh Izráel! mit kíván az Úr, a te Istened tőled? Csak azt, hogy féljed az Urat, a te Istenedet; hogy minden ő utjain járj (mindenben), és szeresd őt, és tiszteljed (és szolgáld) az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, és teljes lelkedből (vagyis egész valóddal)” (5 Móz. 10,12)

És: „Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen (a te népedhez tartozókkal), hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 19,18)

Az apostolokon keresztül magyarázza a Szent Szellem az egyetlen törvényt: Mert ez az (az) üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást” (1 Ján. 3,11)

„Atyámfiai, nem új parancsolatot írok néktek, hanem (egy) régi parancsolatot, amely előttetek volt (és amely megvan nálatok) kezdettől fogva; (ez) a régi parancsolat az (az) ige, amelyet hallottatok kezdettől fogva. Viszont új parancsolatot írok néktek, (azt) ami igaz Őbenne és ti bennetek; mert a sötétség szűnni kezd (és múlik), és az igazi világosság már fénylik. Aki azt mondja, hogy a világosságban van, és gyűlöli az ő atyjafiát (vagyis testvérét) az még mindig a sötétségben van. Aki szereti az ő atyjafiát (az ő testvérét az) a világosságban (van, és) marad, és nincs benne botránkozásra való (vagyis megbotránkoztató, azaz: csapda, kelepce; bűnre csábítás / késztetés, kihívás)” (1 Ján. 2,7-10)

„Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli (viszont) a maga atyjafiát (az ő testvérét), hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát (a testvérét), akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát? Az a parancsolatunk is van (és kaptuk) Őtőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát (a testvérét) is” (1 Ján. 4,20-21)

Az Úr Jézus a tanítványaitól búcsúzva kijelentette, hogy miről ismerhetők fel az Övéi: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint (és ahogyan) én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg (és fogja megtudni) mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok” (Ján. 13,34-35)

„Ez az én parancsolatom, hogy (úgy) szeressétek egymást, amiképpen (és ahogyan) én szerettelek titeket” (Ján. 15,12)

Pál apostolon keresztül így szól az Úr, tovább magyarázva a törvényt:  „Senkinek semmivel ne tartozzatok [és ne legyetek adósok]  hanem csak azzal, hogy egymást [az ugyanabból a fajtából (vagyis Krisztusi) egy másikat] szeressétek. [kölcsönös szeretettel; (ez azt jelenti, hogy: SZERET önzetlenül, a másik érdemeitől függetlenül] mert aki szereti a felebarátját [az embertársát; a különböző; „másféle” más fajtából való (Ádámi); idegent] a törvényt [vagyis Isten útmutatását, tanítását, amelyet az Igében jelentett ki] betöltötte. [beteljesítette, véghezvitte, megvalósította, és tartalmat adott neki] Mert ez: Ne paráználkodjál [vagyis ne légy házasságtörő] ne ölj, ne orozz, [ne lopj] hamis tanúbizonyságot ne szólj, ne kívánd, [a másét] és ha valamely más parancsolat van, ebben az igében foglaltatik egybe: [vagyis egy egészbe foglalja ez az egy ige] Szeressed felebarátodat [a közel levő embert, szomszédot, embertársadat] mint tenmagadat. [mint saját magadat] A [felebaráti] szeretet [vagyis isteni tulajdonság nyilvánuljon meg a másik ember iránt. Ez a szeretet nem tekint arra, hogy a másik ember megérdemli-e ezt a szeretetet. Aki így szeret, az megbecsüli a másikat, igyekszik örömet szerezni neki, javát és jólétét elősegíteni.] nem illeti gonosszal a felebarátot. [és nem szerez az embertársnak gonosz bántalmazást (nem tesz rosszat)] Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet. [tehát a szeretettel teljesen betöltjük a törtvényt]” (Róm. 13,8-10)

„A parancs célja tehát a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet” (1 Tim. 1,5)

„Mert: az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Gal. 5,14)

Ez a királyok Királyának törvénye: „Ha ellenben megtartjátok (és betöltitek) a királyi törvényt az Írás szerint: Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat, jól (és helyesen) cselekesztek” (Jak. 2,8)

Mert: „A gyűlölet viszályt teremt, de minden vétket elfedez (befed, betakar, elrejt, eltitkol) a szeretet” (Péld. 10,12)

Tehát: „Amit akartok azért [és amit szeretnétek tehát], hogy az emberek ti veletek cselekedjenek [megtegyenek, és bánjanak], mindazt ti is úgy [és ugyanazt] cselekedjétek [és tegyétek meg] azokkal [vagyis velük]; mert ez a törvény és [ezt tanítják] a próféták [Más fordítás: Ez a törvény és a próféták tanításának lényege]” (Mát. 7,12)

Mát. 22,41 Mikor pedig a farizeusok összegyülekeztek [és együtt voltak], kérdezi őket Jézus,

Mát. 22,42 Mondván: Miképpen vélekedtek ti a Krisztus felől [és mit gondoltok ti a Krisztusról, a Messiásról]? Kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé.

Mát. 22,43 [Majd újabb kérdést tett fel nekik és] monda nékik: Miképpen hívja [és hogyan nevezheti] tehát őt Dávid a Szent Szellem által Urának, ezt mondván:

Mát. 22,44 Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől [vagyis az én jobbomra], míglen vetem [és alázom] a te [valamennyi] ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.

Mát. 22,45 Ha tehát Dávid Urának hívja [és így szólítja] őt, mi módon [és miképpen lehet a] fia?

Mát. 22,46 És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala Őt e naptól fogva többé senki megkérdezni^*

*Márk is bizonyságot tesz a történetről: „És felele Jézus és monda, amint a templomban tanít vala: Mi módon mondják az írástudók, hogy a Krisztus Dávidnak Fia? Hiszen Dávid maga mondotta a Szent Szellem által: Monda az Úr az én Uramnak: ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul. Tehát maga Dávid nevezi őt Urának, (akkor) mi módon (és hogyan lehet a) fia hát néki? És a nagy sokaság örömest (és szívesen) hallgatja vala őt” (Márk. 12,35-37)

 Lukács bizonyságtétele: „Monda pedig nékik: Mi módon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia? Holott maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobb kezem felől, Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul. Dávid azért Urának mondja (Urának szólítja) őt, mi módon (és hogyan lehet akkor a) fia tehát néki?” (Luk. 20,41-44)

Péter apostol vallástétele a zsidók előtt: „Mert nem Dávid ment fel a mennyországba; hiszen ő maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől (az én jobbomra), Míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul (vagyis amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem). Bizonnyal tudja meg azért Izráelnek egész háza (teljes bizonyossággal), hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek” (Csel. 2,34)

 Dávid próféciája pedig így hangzott: „Dávidé, zsoltár. Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon (az én jobb kezem felől), amíg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá” (Zsolt. 110,1)

És: „Az Úrnak Szelleme szólott én bennem, és az ő beszéde az én nyelvem által (Más fordítás: Az ÚR Szelleme beszélt általam, az ő szava volt nyelvemen)” (2 Sám. 23,2)

Angyal sem lehetett, mert azt mondja az Írás „Melyik angyalnak (és közülük kinek) mondotta pedig valaha: Ülj az én jobb kezem felől (az én jobbomra), míglen ellenségeidet lábaidnak zsámolyává teszem?” (Zsid. 1,13)

Bölcsesség

„Ha pedig valakink nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. (Jak. 1,6)

Békesség Istennel

Ha békét kötsz Istennel, és megvan a szívedben Isten békessége, akkor képes vagy békességben élni más emberekkel.

Tengeri csillagok

Egy idegen turista napszálltakor a néptelen Mexikói tengerparton kószált. Séta közben észrevett egy másik férfit a messzeségben. Közelebb érve látta, hogy az odavalósi illető fáradhatatlanul hajladozik és valamit a vízbe dobál.

Miután még inkább megközelítette, megállapította, hogy a mexikói a dagály által a partra mosott tengeri csillagokat szedegeti össze, és egyenként visszahajítja őket az óceánba.

Barátunk elképedt.

- Jó estét uram! - Szólította meg a férfit-, azon tűnődtem, hogy min fáradozik itt.

- Visszadobom ezeket a tengeri csillagokat a vízbe. Tudja a dagály partra vetette őket, a ha nem segítek rajtuk elpusztulnak víz nélkül.

- Értem, de hát százával hevernek itt a fövenyen. Ekkora tömeget nem tud visszajuttatni a vízbe. Meg aztán gondoljon csak bele: nyilván ugyanez a helyzet végig a parton, sok száz kilométeren át.

Akárhogy töri magát, nem lesz látszatja a munkájának.

A mexikói elmosolyodott, lehajolt, felvett egy újabb tengeri csillagot és a hullámok közé dobta.

- Ennek az egynek mégsem mindegy!

Forrás: ismeretlen

http://jellem.qwqw.hu/?modul=oldal&tartalom=1116045

Oswald Chambers: AZ IGAZI ÉLET

"Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom néktek... Ne nyugtalankodjék a ti szívetek" (Jn 14,27).

Amikor valami nehéznek látszik, abban a veszélyben forgunk, hogy Istent hibáztatjuk, pedig nekünk nincs igazunk - Istennek mindig igaza van. Kiforgattunk valamit, amit nem akarunk elengedni. Mindaddig, amíg a két végletnek akarunk szolgálni: önmagunknak és Istennek, zűrzavarba jutunk. Egyedül Istenre hagyatkozva kell állást foglalnunk. Amikor ide eljutunk, mi sem könnyebb, mint szent életet élni. A nehézségek akkor támadnak, amikor bitoroljuk a Szent Szellem tekintélyét saját céljaink érdekében.

Valahányszor engedelmeskedsz Istennek, az Ő kimondhatatlan békessége mint pecsét tanúskodik róla. Ez nem természetes béke, hanem Jézus Krisztus békessége. Ha nem száll rád ez a békesség, várj amíg jön, vagy fedezd fel az okát, miért nem jön. Ha külső ösztönzésre, vagy hősieskedésből cselekedtél, Jézus békessége nem tesz benned bizonyságot. Nincs benned az egyszerűség és a bizalom Isten iránt, mert az egyszerűség szelleme a Szent Szellemtől születik, nem a mi elhatározásainkból. Minden saját elhatározásom ellenkezik az egyszerűséggel.

Akkor támadnak kérdéseink, amikor abbahagyjuk az engedelmeskedést. Amikor engedelmeskedem Istennek, a problémák soha nem tolakodnak oda Isten és közém, hanem próbák formájában jönnek, hogy ébren tartsák csodálkozásomat az Isten kijelentései felett. Az Isten és közém ékelődő összes nehézség engedetlenségből származik. Minden olyan kérdés - és ilyen sok van -, amely engedelmességem nyomán támad, csak növeli önfeledt örömömet, mert tudom, hogy Atyám mindenről tud. Ezért figyelni akarok, hogy lássam, hogyan fogja Atyám kibogozni ezt az ügyet.

---

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

 

Amint imádlak Táged Jézus

Velem a világ világossága, ezért:

Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság: a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság.” (Zsolt. 139,11-12)

Tryon Edwards: A bocsánatkérésről

A legjobb bocsánatkérés a múltban elkövetett rossz cselekedetekért a jövőben rejlő helyes tettek.

Az Ige benned…

Készítette: József Balogh

A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket (Zsolt. 119:130).

A te felelősséged az, hogy Isten beszédét beengedd a szívedbe és a szellemedbe.

Az Igének megvan a képessége, hogy felépítsen téged szellemileg, fizikailag és anyagilag:

“És most, atyámfiai, ajánllak titeket az Istennek és az ő kegyelmessége igéjének, aki felépíthet és adhat néktek örökséget minden megszenteltek közt” (ApCsel 20:32).

Ezen kívül az Igének megvan a képessége, hogy megmossa, megtisztítsa a szellemünket a

félelemtől, hitetlenségtől és kárhoztatástól. Amikor megengeded az Igének, hogy bejusson

a szívedbe, a félelem és a hitetlenség eltűnik, a hit pedig megjelenik. Az Ige benned kialakítja az igazak gondolkodásmódját, erőt hoz létre a gyengeség helyett.

Az Ige változtató képességét kihangsúlyozva Jézus azt mondta: “tiszták vagytok az Igék által, amiket mondtam nektek.” Ez azt jelenti, hogy megtapasztalhatod a napi megújulást az életedben, ahogy beengeded Isten Igéjét a szellemedbe. Az Ige a szellemedben létrehozza azt, amiről beszél, és növekedést hoz létre Krisztusban.

Néhány keresztény attól teszi függővé a növekedését, hogy mennyi ideje tért meg. Lehet, hogy sok éve keresztény vagy, de ha nem újítod meg az elmédet, és Isten Igéje nem vesz uralmat a szellemedben, az életed tele lesz szükségtelen nehézségekkel. Az Ige a szellemedben az, ami megváltoztathatja az életedet és dicsőségről dicsőségre fogsz jutni.

Amit Isten neked adni akar az nem gyógyulás, pénz, munka vagy akármilyen más fizikai dolog, hanem az Igét akarja adni a szellemedbe! Tudja, hogy az Ige hitet fog gerjeszteni a Szellemedben és az élet minden nehézségével szemben megerősít. Fektesd a szívedet az Igére.

Isten Igéje legyen a gondolataid állandó tárgya és dicsőségről dicsőségre fogsz jutni.

Ima

Drága Mennyei Atyám, köszönöm az Igéd áldását a mai napon. Örömmel, hittel és

alázattal elfogadom azt a szellemembe, a te beültetett Igédet, amely megmenti a

lelkemet és folyamatosan sugárzóvá tesz Te előtted, egészségben és bővölködésben,

a Jézus nevében, Ámen

Zsoltárok 119:11; Efézus 5:26

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Szeretteim, kiképzési időszakban vagytok. Most kapjátok meg a kiképzést és a megfelelő felszerelést ahhoz, hogy elvégezhessétek azt, amit elétek helyeztem, amit meg kell tennetek az előttetek álló napokban. Lehet, hogy még meg is lepődtök azokon a dolgokon, amikre most készítelek fel, de meg fogom mutatni az utat. Ebben az átmeneti időben nincs helye az aggodalmaskodásnak és az attól való félelemnek, hogy nem lesztek készen. Amikor Enyém a vezető szerep, akkor a lépéseitek tökéletesen vannak elrendelve, mondja az Úr. Engedjétek, hogy Én mozgassalak titeket.

Ézsaiás 52:12 Mert ne sietséggel jertek ki, és ne futással menjetek; mert előttetek megy az Úr, és követni fog Izrael Istene!

http://gyurinaploja.blogspot.com

Dicséretek 2 (lejátszási lista)

Egy öreg ember

Készítette: Máté Endre Official
Egy ausztrál vidéki város kórházának idősotthonában elhunyt
egy idős férfi. Mindenki azt gondolta, semmi értékeset nem hagyott maga után.

Később, amikor az ápolók csekélyke hagyatékát átnézték, az alábbi verset találták. Olyan erőteljes hatással volt rájuk a szépsége, a tartalma, hogy lemásolták, és a kórház minden nővérének odaadták.

Az egyik nővér Melbourne-be is magával vitte. Az öregembernek az utókor számára hagyott egyetlen öröksége az óta számos magazin karácsonyi számában megjelent országszerte, többek között mentális egészség témájú magazinokban. Egyszerű, de ékesszóló verse mellé diaporáma is készült.

És ez az öregember, akinek nem volt mit hagynia a világra, most „névtelen” versével az interneten bejárja az egész világot.

A fura öreg

Kinek gondoltok, amikor rám néztek?
Mit láttok? Kit láttok, nővérek?
Egy fura öreget, nem annyira bölcset,
Mit lát, mit csinál – ő nem is tudja már.
Elejti a falatot. Ha hangosan szóltok,
Hogy „Próbálja meg!” - választ sem kaptok.
Hogy ti ott vagytok, mintha neki fel se tűnne,
Eltűnik mindig a zoknija, cipője…
Kénytekre-kedvtekre átadja önmagát,
Fürdetés, etetés tölti ki a napját.
Ezt gondoljátok? És ezt látjátok?
Szemetek nyissátok: hisz’ ez nem én vagyok!
Megmondom, ki vagyok: ki csendben meghúzódva
Megteszem, eszem is, mint a nővér mondja…
Apámnak, anyámnak kicsi fiacskája,
Szerető fészkében egyik fiókája.
Szárnyra kelő kamasz, jövő álmodója,
Szerelmes társának boldog bevárója.
Húszéves vőlegény: szívem nagyot ugrik
Esküm emlékére, mit tartanom illik.
Huszonöt évemmel, magam is apaként
Őrzöm kicsinyeim boldog otthon keblén.
Harmincéves férfi: ó de gyorsan nőnek!
Téphetetlen szálak minket összefűznek.
Negyven lettem: kirepültek, üres már a fészek,
De marad a párom, így nem hullanak könnyek.
Ötven éves lábaimnál kisbabák játszódnak,
Nagyszülők lettünk már, unokáink vannak.
Majd sötétség jő rám: feleségem meghalt.
Jövőm eddig fény volt, mit most a rém felfalt.
Gyermekeim most már nélkülem megállnak.
Múlt szeretet jár át, évek, mik elszálltak.
Most már öreg vagyok. Kemény a természet.
Az idős ember vicces. Vicc csak az enyészet.
A test, a kellem, erő széthullik, elillan,
Kő maradt, ahol rég mondták: a szívem van.
Ám az éltes testben ott belül fiatal
Vagyok még. Tépett szívem duzzad:
A múlt sok örömet és fájdalmat visszaad.
Újraélem szerelmünket, hosszú életünket,
Túlságosan gyorsan elszállt éveinket.
Elfogadom szépen, hogy minden elmúlik.
Nyisd hát ki a szemed, láss túl azon, mi vén:
Nézz csak meg közelről: hát EZ vagyok én!!
(Ford. Barsi Boglárka)

Jusson eszedbe ez a vers, amikor legközelebb idős emberrel találkozol, akit anélkül söpörnél félre, hogy észrevennéd rejtőző, fiatal lelkét. Egy nap valamennyien ilyenek leszünk!

(Szerzője Phyllis McCormack, szerkesztette Dave Griffith.)

A legjobb, legszebb dolgokat a világon se nem láthatjuk, se nem érinthetjük meg… a szívünkben kell éreznünk őket!

A szeretet ereje!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Egyszer egy friss házaspárnak nem volt lehetősége hol lakni. Nem volt elég tőkéjük ahhoz, hogy egy saját lakást vehessenek, albérlet mellett pedig nem tudtak félretenni. Csak egyetlen választásuk maradt, hogy odaköltözzenek a férj édesanyjához, akinek elég nagy háza volt ahhoz, hogy ott lakjanak.

Nagyon jó megoldásnak ígérkezett az odaköltözés, mivel jó helyen volt a ház, és e

lég szoba volt ahhoz, hogy kényelmesen elférjenek.

Ahogy teltek-múltak a hetek, kiderült, hogy a feleség és az anyós túlságosan ellentétes személyiség. Egyre több és hevesebb vita bontakozott ki közöttük. A férj gondolta, hogy ez csak egy kezdeti időszak ameddig össze nem szoknak.

Viszont az idő múlásával a feleség és anyós közti viszony egyre jobban elharapózott, már gyűlölködésbe ment át. Nem telt el úgy egy nap, hogy ne vesztek volna össze valami apróságon.
A feleség kezdte megelégelni a dolgot és elment az egyik legjobb barátnőjéhez, aki gyógyszerész volt, hogy szerezzen tőle valami olyan gyógyszert, aminek olyan káros mellékhatásai vannak, hogy hosszú távon halált is okozhat vagy legalábbis gyors leépülést.
A barátnője adott is neki egy méreggyógyszert, aminek a rendszeres szedése legyengíti az immunrendszert, mely leépüléshez, vagy akár halálhoz is vezethet. Hozzátette, hogy minden reggel készítsen finom reggelit, és abba csempéssze bele a méreggyógyszert. Továbbá, legyen mindig kedves, türelmes, végtelenül toleráns, kerülje el a vitákat az anyóssal, nehogy később bármiféle gyanúba keveredjen, hogy őt gyanúsítsák leromlott állapota vagy halála miatt.
A feleség nagyon megörült, hogy legjobb barátnője ilyen segítőkész és megértő volt. Másnap reggeltől rendszeresen úgy tett, ahogy azt a barátnője meghagyta neki. Elkészítette a reggelit, amibe mindig belecsempészte a méreggyógyszert, minden fajta konfliktust elkerült, a vitás helyzetekben megértően elsimította a problémát, kedves volt és türelmes az anyósához. Úgy volt vele, hogy úgysincs neki sok hátra.

Pár nap elteltével, az anyós mentalitása is kezdett megváltozni. Egyre kevesebb konfliktus helyzet állt elő. Végül hetek múlva teljesen megváltozott a légkör a házban. Elmúltak a veszekedések, és egyre barátságosabb viszony alakult ki a két nő között.
Végül az anyós már úgy tekintett menyére, mint lányára. A feleség pedig édesanyjának tekintette az anyósát. Nagyon jó barátság alakult ki közöttük és egymás segítségére lettek a mindennapokban. Megszűnt a veszekedés, furkálódás és piszkálódás.

Viszont a feleségnek hatalmas lelkiismeret-furdalása lett, mivel hetekig mérgezte anyósát a gyógyszerrel. Gyorsan elrohant barátnőjéhez, hogy adjon tanácsot, mivel tudná helyrehozni a méreggyógyszer által okozott károkat.

Barátnője pedig megkérdezte, hogy most miért gondolta meg magát. A feleség kétségbeesetten mondta, mennyire bánja, hogy ilyen szörnyűségre vetemedett, és hogy igazából anyósa egy nagyon jó ember, akivel most már nagyon jól megértik egymást. Nem győzte sorolni a jó tulajdonságait.
Erre a barátnője elmosolyodott és megnyugtatta, hogy valójában csak vitamint adott neki, nem mérget:

Látod, kedves barátnőm, a szeretet jobb mindennél, méregnél, vitaminnál. A szeretet az, ami segített a kapcsolatotokon az anyósoddal! Itt az ideje, hogy megtérj Jézushoz, mert Ő maga a szeretet! Ismerd meg Jézust, és őáltala megismered a szeretet valódi hatalmát és átformáló erejét.

Pintér Béla - Árassz el

Ige: Bizonyságtétel e világ fejedelmeiről:

„Akkor egybegyűlnek a főpapok, az írástudók és a nép vénei a főpap házába, akit Kajafásnak hívtak, És tanácsot tartanak, hogy Jézust álnoksággal megfogják és megöljék” (Mát. 26,3-4)

Péter apostol a Szent szellem kitöltése után így beszél a zsidókhoz  „Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Istene, a mi atyáinknak Istene megdicsőítette az ő Fiát, Jézust, kit ti elárulátok, és megtagadátok Pilátus előtt, noha ő úgy ítélt, hogy elbocsátja. Ti pedig azt a szentet és igazat megtagadátok és kívánátok, hogy a gyilkos ember bocsáttassék el néktek, Az életnek fejedelmét pedig megölétek; kit az Isten feltámasztott a halálból, minek mi vagyunk bizonyságai. De most, atyámfiai, tudom, hogy tudatlanságból cselekedtetek, miképpen a ti fejedelmeitek is” (Csel. 3,13-15.17)

 „Ezt e világ [e világkorszak (aion)] fejedelmei [vezetői; (g: arkhón =  uralkodói)] közül  senki  sem ismerte fel, [egy sem tudta] mert ha felismerték [ha tudták] volna, a dicsőség Urát [soha] nem feszítették volna meg. [nem vonták volna kínoszlopra]” (1Kor. 2,8)

Dávid próféciája a dicsőség királyáról: „Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr (eredetiben az ÚR = JHVH Jehova), az erős hadakozó Úr. Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség királya! Kicsoda ez a dicsőség királya? A seregek Ura, ő a dicsőség királya. Szela” (Zsolt. 24,8-10)

S az Újszövetség válasza Dávid kérdésére: „...dicsőség Ura... a mi Jézus Krisztusunk...” (Jak. 2,1)

A Szent Szellem kijelentése Isten titkáról:

„Annak pedig, aki titeket megerősíthet az én evangéliumom és a Jézus Krisztus hirdetése szerint, ama titoknak kijelentése folytán, mely örök időtől fogva el volt hallgatva. Most pedig megjelentetett a prófétai írások által, az örök Isten parancsolata szerint. a hitben való engedelmesség végett minden pogányoknak tudomására adatván...;

Amely egyéb időkben meg nem ismertettetett az emberek fiaival úgy, ahogy most kijelentetett az Ő szent apostolainak és prófétáinak a Szellem által” (Róm. 16,25-26; Eféz. 3, 5)

Hatalmas titok ez, hogy: „...Isten megjelent (hús)testben...” (1 Tim. 3,16)

És most már: „...a Krisztus ti bennetek van...” (Kol. 1,27)

 Erről a titokról már Dávid is prófétált „...a király ellenségeinek szívében” (Zsolt. 45,6)

Ige: Az Úr Jézus elhívásáról

Saul – aki később Pál – elhívása úgy történt, hogy az Úr Jézus megszólította a damaszkuszi (jelentése: tevékenység, serénység) úton, - ma is ugyanígy cselekszik az Úr - majd az elhívást emberen és a prófétákon keresztül megerősítette: „Az Úr pedig monda néki (Anániásnak): Kelj fel és menj el az úgynevezett Egyenes utcába, és keress föl a Júdás házában egy Saulus nevű tárzusi embert, mert ímé imádkozik. És látá Saulus látásban, hogy egy Anániás nevű férfiú beméne hozzá és kezét reá veté, hogy lásson. Felele pedig Anániás: Uram, sok embertől hallottam e férfiú felől, mily sok bosszúsággal illeté a te szentjeidet Jeruzsálemben: És itt is hatalma van a főpapoktól, hogy mindazokat megkötözze, kik a te nevedet segítségül hívják. Monda pedig néki az Úr: Eredj el, mert ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok, és Izráel fiai előtt” (Csel. 9,11-15)

És az apostol elhívó Igéi: „Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; népek prófétájává tettelek” (Jer. 1,5)

 „Hallgassatok reám, ti szigetek, és figyeljetek távol való népek: anyám méhétől hívott el az Úr, anyámnak szíve alatt már emlékezett nevemről. Hasonlóvá tevé számat az éles kardhoz, keze árnyékában rejtett el engem, és fényes nyíllá tett engemet, és tegzébe zárt be engem. És mondá nékem: Szolgám vagy te, Izráel, akiben én megdicsőülök” (Ézs. 49,1-3)

Mert az Úr Jézust csak kijelentés útján lehet felismerni. A kijelentéssel együtt a hívő megkapja Isten erejét is: „Simon Péter megszólalt, és így felelt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem (hús)test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám. De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat. És néked adom a mennyek országának kulcsait; és amit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és amit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen” (Mát. 16,16-19)

Erről tesz bizonyságot Pál apostol is, így beszélve: „olyasmiről azonban aligha lesz bátorságom beszámolni, amit a Szellem hatalma nélkül tettem volna. Amit rajtam keresztül nem a Krisztus munkált volna, szóval és tettel. Jelek [természetfölötti esemény, jelenségek] és csodák [rendkívüli jelenségek] ereje által, [hatalmával] az Isten Szellemének ereje által; úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől és környékétől fogva Illyriáig betöltöttem (szétszórtam) a Krisztus evangéliumát. [csak így történhetett, hogy Jeruzsálemtől elkezdve Illyriáig mindent betölthettem a Krisztus örömüzenetével]” (Róm. 15,18-19)

Az óceán szavadra vár.

Isten és te

Az Úr Jézus ígérete

„Szellememet árasztom utódaidra, áldásomat sarjadékaidra. Növekednek, mint fű a víz mellet, mint csatornák mentén a fűzfák” (Ésa. 44,3-4) 

Jorsits Attila: Szavaink teremtő ereje

Az emberi beszéd lehetőség és felelősség, mert a szó cselekszik.

Íme, a hajókat, bármilyen nagyok, és bármilyen erős szelek hajtják is őket, egy egész kis kormányrúddal oda lehet irányítani, ahova a kormányos akarja. Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat: a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől. Mindenfajta vadállat és madár, csúszómászó és tengeri állat megszelídíthető: meg is szelídíti az ember; a nyelvet azonban az emberek közül senki sem tudja megszelídíteni, fékezhetetlenül gonosz az, telve halálos méreggel. Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket: ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie. (Jak 3,4-10)

Mi a beszéd? Az ember kifinomult kommunikációs eszköze. Ha csak így gondolunk rá, akkor azt, hogy az állatvilág bármely tagjának a kommunikációjától az emberi beszéd csak formájában (nyelvében) és gazdagságában különbözik. A lényege ugyanaz: információközlés.

A Biblia azonban ennél többet mond a beszéd természetéről. Az első beszélő a Bibliában Isten:

Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. (1Móz 1,3)

Szava nemcsak elhangzik, hanem létre is hozza az elhangzottakat, tehát a szó a teremtés eszköze:

Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem. (Ézs 55,10-11)

Isten az embert a maga képére és hasonlatosságára teremtette (1Móz 1,27); ezt többek között a nyelv adományára is értjük. A beszédünk is istenképű. Persze nem tartalmában, hanem természetében. A mi szavunk is teremtő szó: amikor elhangzik, akkor mindig létrehoz valamit. Ezt nagyon komolyan kell vennünk! Jézus egy alkalommal, a farizeusokkal vitatkozva azt mondja nekik, hogy a beszéd képes tisztátalanná tenni az embert tettek nélkül is, mert az elhangzott szavak a gondolatot megtörténtté teszik (Mt 15,17-20).

A szó elszáll, de a következménye, amit teremtettél vele, az megmarad. Ha valakit bántasz a beszédeddel, akkor keserűséget teremtesz, ha valakihez kedvesen szólsz, akkor békességet teremtesz stb. A beszéd mindig reakciót vált ki a hallgatóból, ezért nincs passzív beszéd, a szavaiddal mindig létrehozol valamit. Jakab apostol is erre utal, amikor azt írja, hogy áldás és átok származik az ember beszédéből. Nem azt írja, hogy áldásról és átokról való beszéd, vagy áldáskívánás és átkozódás, hanem valódi áldás és átok. Mit is jelent ez?

Gondolj csak bele, mennyi ember életét nyomorították, nyomorítják meg a szavak. Nem kell a fizikai bántás, életre szóló lelki nyomorúságot lehet okozni valakinek úgy is, hogy csak beszélnek hozzá.

A beszédből származó áldásra pedig a legjobb példa az evangélium. Egy emberi szavakba öntött isteni üzenet, amelyből valóságos élet születik. Ebben az értelemben válik az ember beszéde az Istenéhez hasonlóvá, új életet teremtő beszéddé.

Figyelj oda a szavaidra, mert jelentőségük van, súlyosak, a halál vagy az élet szolgálatába állíthatók. Rombolhatsz velük, vagy Isten teremtő szavának eszközévé lehetsz általuk.

http://www.teologiablog.hu/szavaink-teremto-ereje/

A Szellem gyümölcse

„A Szellem gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. (Gal. 5,22-23)

Vajon így van még, hogyha néped kér, Baptista Ifjúsági Tábor - Felsőtár...

Az Úr színe előtt

„Csak az igazak magasztalják Nevedet, a becsületesek maradnak meg színed előtt” (Zsolt. 140,14)

Imre Dinnyes: JÉZUS ÉS TANÍTÁSA

Nagyon könnyen megtörténik, hogy egy tanítás elszakad tanítójától és önálló életre kel. Gyakran ez az élet teljesen más, mint amely a "szülőtől" eredetileg származott.

Arisztotelész azt mondta tanítványainak: "Kövessétek a tanításomat!". Szókratész azt mondta tanítványainak: "Kövessétek a tanításomat!". Buddha azt mondta a tanítványainak: "Kövessétek a meditációimat!" Mohamed azt mondta a tanítványainak: "Kövessétek nemes oszlopaimat!" Jézus ezzel szemben azt mondta, azt MONDJA tanítványainak: "KÖVESSETEK ENGEM!" Minden más vallás követői az alapítóval való kapcsolat nélkül követhetik annak tanításait. Jézus Krisztus azonban...hmm, nem vallásalapító.

Jézus tanításai elválaszthatatlanok Jézustól magától. Ugyanis Jézus még mindig ÉL és megtestesíti, TESTET AD tanításainak. Ezért aztán GIGANTIKUS HIBA Krisztust akként kezelni, mint egy sor morális, etikai és társadalmi tanítás szerzőjeként. Éppen olyan hiba, mint az Élet Fáját és a Jó és Gonosz Tudásának Fáját összetéveszteni.

JÉZUS ÉS TANÍTÁSA EGY! A Médium és az Üzenet egy. Krisztus Isten Királyságának és a Hegyi beszéd megtestesülése. A Szó és a Szószóló Egy... és ez csodás hír!

Carl Eichhorn: Jézus keresõ szeretete

Azért jött az Ember Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.

(Lukács 19, 10)

A Bibliát úgy is nevezhetnénk, hogy Isten keresõ szeretetének könyve. Rögtön a bûneset után ezzel a kérdéssel megy az eltévelyedett ember után: "Ádám, hol vagy?" Mindig felülrõl indul ki a kezdeményezés. Nem az ember, hanem Isten veszi fel a kapcsolatot. A próféták beszédeiben is állandóan ez a hívás ismétlõdik: "Térjetek vissza elpártoltak, mert kegyelmes vagyok én." Végül is maga Isten jelenik meg a Fiában, aki abban látja tulajdonképpeni feladatát, hogy megkeresse azt, ami elveszett.

Senki sem keres értéktelen dolgokat. Ki venne magának idõt és fáradságot arra, hogy egy rozsdás szeget keressen. Az emberi lélek drága kincs. Értékben felér az egész világgal. Az ember nem restelli, hogy piszokba, porba nyúljon, ha egy darab arany hever ott. Így hagyta el Isten Fia a menny tisztaságát és jött le erre a sötét és tövises földre, hogy elveszett kincsek után kutasson. A pásztor, ha száz juha van is, mindet ott hagyja, csakhogy megtalálja az egyetlen elveszettet; mert a juhok az õ tulajdonai. A béresnek, akinek nem tulajdonai, nem szívügye az, ha egyikük elvész. Az asszony, akinek csak tíz ezüst pénze van, nagy veszteségnek tartja, ha egy azok közül elgurul és elvész. Az isteni szeretet is érzékeny veszteségnek tekinti azt, ha csak egy lélek is elkallódik. Amint a régi ezüstpénzek is sokszor egy-egy uralkodó képét hordták, úgy az emberen is Isten képe van, bármennyire is elmosódottan, sérülten, szennyel takartan.

Amint egy lélek elkezdi keresni az Urat, azonnal rájön, hogy Isten már régóta keresi õt. Igaz ugyan, hogy nem jár velünk dacosságunk és engedetlenségünk útjain, de utánunk jön, mikor utat vesztettünk. Igéje által keres minket és szüntelenül hallatja szavát.

Sok lélek, vágyva a teljes megfordulásra azt gondolja, hogy mindent fel kell adnia ahhoz, hogy az Urat megtalálja. Pedig közben õ kínált fel mindent, beleértve saját életét is, hogy a lelkeket megmentse. Könnyeket ontott azokért, akik elvakultan vesztükbe rohantak, mert nem ügyeltek hívására. Engedd, hogy rád találjon végre s te is magasztalhassad õt, keresõ szeretetéért.

Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/eichorn?ho=1&nap=15

Chambers: A közbenjárás

A közbenjárás úgy történik, hogy odaállok az illető helyére. De soha ne akarjam Isten helyét elfoglalni!

Bob Gass: Győzni fogsz, ha nem adod fel!

„Az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” (1János 5:4)

A Biblia egy „Dávid és Góliát” könyv. Tele van olyan átlagemberek történeteivel, akiknek a hite nagy nehézségeket győzött le, és hatással volt a körülöttük lévő világra.

Ezért írja János apostol: „Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.”

Ha még nem hallottál Irwin Rosenbergről, hadd álljon itt az ő lelkesítő története. Altiszt volt a haditengerészetnél, de leszerelték, amikor rákot diagnosztizáltak nála. Akkoriban ez volt a szokásos eljárás a katonaságnál. Ő azonban eltökélte, hogy visszaszerzi az egészségét és a munkáját is. Volt egy időszak, amikor már csak két hetet adtak neki az orvosok. De hit által és makacs eltökéltséggel végül meg tudta fékezni a rákot. Ezután arra összpontosította figyelmét, hogy újra tengerésztiszt legyen. De azt tapasztalta, hogy a haditengerészet szabályzata megtiltja azok reaktiválását, akiket rákbetegség miatt szereltek le. Körülötte mindenki azt mondta: „Add fel, úgyis lehetetlen. Kongresszusi határozat kellene ahhoz, hogy visszahelyezzenek.” Ez a tanács ötletet adott neki – és nekivágott, hogy elérje, hogy a törvényhozó testület megalkossa az új törvényt. Évekig várt, petíciókat adott be, bújta a paragrafusokat és harcolt a bürokráciával, míg végül Truman elnök aláírta azt a törvényjavaslatot, amely lehetővé tette, hogy Irwin Rosenberg újra szolgálatra jelentkezhessen a haditengerészetnél – sőt végül eljusson oda, hogy az Egyesült Államok Hetedik Flottájának ellentengernagya lehessen!

A költő ezt írta: „Soha nem tudod megmondani, milyen közel jársz, lehet, hogy egészen közel vagy, pedig távolinak tűnik; tarts ki a harcban, amikor a legnagyobb a csapás – amikor a dolgok legrosszabbnak tűnnek, akkor nem szabad feladnod!”

Dicséretek 2 (lejátszási lista)

SZERETET

Készítette: Jézus Él
Az 1 Korinthus 13 szerint türelmes és kedves. Nem irigy, nem öntelt, beképzelt vagy goromba. Nem ragaszkodik a saját útjaihoz. Nem sértődékeny, nem neheztel, és nem figyel a vele szemben elkövetett gonoszságra.

A szeretet örvendezik, amikor a jog és az igazság uralkodik. Bármi történjék is, minden körülményben kitart, mindig kész mindenkiről a legjobbat feltételezni. Reményei semmi módon nem halványulnak el, mindent kibír anélkül, hogy meggyengülne (az Amplified Bible alapján).

Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent. Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet. Ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az Ő szeretete teljessé lett bennünk. — 1János 4,7. 8. 12.
A házastársaknak engedniük kell, hogy Isten szeretete uralkodjék felettük — ne csupán a természetes, emberi szeretet — mert a természetes emberi szeretet olyan sekélyes. A keresztények előnye mindenki mással szemben, hogy házastársaikat nem csak természetes vonzalommal szerethetik, hanem hozzátehetik ehhez azt az isteni szeretetet, amely sohasem a saját hasznát, hanem mindig a másik javát keresi. Házasságunk egész ideje alatt, mindig szeretetben jártunk a feleségemmel. Sohasem gondoltam önmagamra vagy arra, hogy én mit akarok; mindig arra gondoltam, Oretha mit akar. Sohasem törekedtem arra, hogy a saját érdekeimet keressem, mindig a feleségem érdekeit tettem az első helyre, és ő viszonozta ezt. Mindig megpróbáltunk egymáson túltenni a szeretetben. Ez pedig olyan hatalmas áldással jár! Dicsőség Istennek! A mi otthonunk olyan, mint a földre szállt mennyország. Egyszer ellátogatott hozzánk egy igen zaklatott ember, és azt mondta: „Olyan itt nálatok, mintha a mennyben lennék. Attól a pillanattól fogva, hogy beléptem hozzátok, ezt érzem.” Magunk teremtjük meg az otthonunk légkörét.

Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. Aki nem szereti az ő atyjafiát, a halálban marad. Aki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az, és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, ami megmaradhatna őbenne. — 1János 3,14. 15.
Nagyon feldúlt volt az a szolgálófeleség, aki ezt mondta, amikor felkeresett engem: „Hagin testvér, én nem juthatok a mennyországba. Én utálom az anyósomat!” Miután hagytam kicsit lecsillapodni, tudtam neki segíteni. Meg-kértem, hogy nézzen a szemembe és mondja azt: „Én utálom az anyósomat.” Arra is megkértem, hogy ellenőrizze belül a szellemét, amint ezt kimondja.
Azt mondta: „Utálom az anyósomat.” Majd felkiáltott: „Nahát, mintha valami tiltakozna a bensőmben!”
„Igen, ez az — mondtam — ez Isten szeretete az újjászületett emberi szellemedben, amely mindenkit szeret. A te valós éned nem utálja az anyósodat. Csak megengeded, hogy a külső ember irányítson ebben a helyzetben.”
„Igazad van — mondta —, én igazában nem utálom az anyósomat.” Ezt követően megtette a szellemi helyreigazítást, megengedte a belső emberének, ahol a szeretet él, hogy az irányítsa a külső embert.


A szeretet jellemzése

A szeretet hosszan tűr, türelmes és kedves; a szeretet sohasem irigy, nem forr a féltékenységtől… — 1Korinthus 13,4. (Amplified)
Milyen az isteni fajta szeretet? Mik a jellemzői?
Erről a szeretetről olvashatunk az 1Korinthus 13-ban. Sajnos, a King James Version fordítói az isteni szeretetre használt ‘agapé’ görög szót ‘charity’-nek (jóságnak) fordították. Az én kedvenc fordításom a szeretet meghatározására az Amplified Bibliában (Bővített Biblia fordítás) található. Azt hiszem, minden kereszténynek nagyon gyakran, vagy akár naponta el kellene olvasnia az 1Korinthus 13-mat az Amplified fordításban — és azután a gyakorlatban is alkalmaznia kellene!
Vizsgáljuk meg ezt a szeretetet, a negyedik verstől kezdve: „A szeretet hosszan tűr, türelmes és kedves…” Sokan, jóllehet hosszan tűrnek, nem nagyon kedvesek eközben! Csupán azért tűrnek el bizonyos embereket és dolgokat, mert rákényszerülnek. A feleség miközben elviseli a férjét, nem sok kedvességet mutat iránta (és ez visszafelé is igaz lehet).
„…A szeretet sohasem irigy, nem gerjed féltékenységre…” A természetes emberi szeretetet féltékenység fűti, az isteni fajta szeretetet nem.


A szeretet erőt vesz

A szeretet…nem dicsekvő vagy öntelt, nem mutogatja önmagát gőgösen. Nem beképzelt (arrogáns) és a büszkeségtől nem fuvalkodik fel; nem durva (modortalan) és nem cselekszik illetlenül… — 1Korinthus 13,4. 5. (Amplified)
Mindig a hústest a dicsekvő, öntelt, gőgös, beképzelt, arrogáns, felfuvalkodott, durva és modortalan.
Te azonban szabad akaratodból eldöntheted, hogy átadod-e magadat ezeknek a testi kísértéseknek. Eldöntheted, hogy inkább szeretetben — vagyis szellemben jársz-e. A harc a saját szellemed és a hústested között folyik. A Biblia azonban azt mondja: „…Szellem szerint járjatok (szellemben járjatok), és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek.” (Gal. 5,16)
Határozd el, hogy átengeded a szellemednek az uralkodást, és amikor jön a kísértés, őrizd meg a nyugalmadat, és kezd el szólni Isten Igéjét. Kezdd mondani: „Én szeretetből születtem, hagyom, hogy Isten bennem lévő szeretete uralja ezt a helyzetet.” És Isten szeretete hatalmasan felkel, és erőt vesz benned.

A legjobb út

…A szeretet (Isten szeretete bennünk) nem ragaszkodik saját jogaihoz vagy útjaihoz, mert nem keresi önmaga hasznát… — 1Korinthus 13,5. (Amplified)
Hagyj időt, hogy a mai szöveg leülepedjen a szívedben.
Nagyon sokan jelentik ki: „Nos, én tudom mi az enyém. Ebbe nekem is van beleszólásom. Élni fogok a jogaimmal.” Ragaszkodnak saját útjaikhoz, nem törődnek azzal, hogy a cselekedeteik esetleg fájdalmat okoznak másoknak.
Húsz éves voltam még csak és nőtlen, amikor a második gyülekezetemet pásztoroltam, és a gyülekezet egyik családjánál béreltem szobát. A ház ura ismerte a Bibliát és volt egy csodálatos megtapasztalása is Istennel.
De az a fajta volt, aki nem enged a magáéból: „Ebbe nekem is van beleszólásom, és meg is fogom mondani a magamét. Éppen annyira tagja vagyok a gyülekezetnek, mint bárki más.” Valóban volt is beleszólása és másoknak is volt, egészen addig, amíg tönkre nem tették a gyülekezetet. Ez az igerész azt mondja, hogy a szeretet nem ragaszkodik saját jogaihoz. Kezdj el hinni Istenben és hinni a szeretetben. Ez a legjobb út — és ez a te utad!


A szeretet mércéje

…A szeretet…nem sértődékeny, nem ingerlékeny, nem neheztel, nem rója fel a vele szemben elkövetett gonoszságot (nem veszi figyelembe, ha igazságtalanságot kell elszenvednie). — 1Korinthus 13,5. (Amplified)
Itt van a szeretet hőmérője — a szeretet mércéje. Nagyon könnyű rájönni, szeretetben jársz-e. Amikor például sorra veszed a veled szemben elkövetett gonoszságokat, akkor nem jársz szeretetben. Amíg Istenben jársz, és teljes maradsz a Szent Szellemmel, nem fogod felróni a veled szemben elkövetett gonoszságokat.
Évek során, amikor igazságtalanságok történtek velem, sokszor mondták nekem: „Én ezt nem hagynám, ezt már aztán nem tűrném el a helyedben — én nem!”
Én meg egyszerűen csak becsuktam a számat, soha nem szóltam egy szót se, mosolyogtam, és boldog maradtam. Még akkor sem tiltakoztam volna, ha a nagymamám megölésével vádolnak! Továbbra is dicsértem Istent: „Halleluja! Hála Istennek! Dicsőség Istennek!”
Azt javaslom neked is: járj szeretetben azokkal, akik gonoszul bánnak veled. Ha az elszenvedett gonoszságtól függetlenül szeretetben jársz, végül feljutsz a csúcsra!
Sokan gyengeségnek fogják tartani a viselkedésedet. Még szolgálók is mondták nekem: „Lehet valami gyengeség a jellemedben; te sohasem állsz ki a magad védelmében.” Ez azonban nem gyengeség, hanem erő! A szeretet sohasem vall kudarcot.
Én egyszerűen megtagadom, hogy bárki irányában neheztelést tápláljak a szívemben, akár a legkisebb mértékben is.

Még egy pillantás a szeretetre

…a szeretet…nem sértődékeny, nem ingerlékeny, nem neheztel, nem rója fel a vele szemben elkövetett gonoszságot (nem veszi figyelembe, ha igazságtalanságot kell elszenvednie). — 1Korinthus 13,5. (Amplified)
Az isteni fajta szeretetben járás témája annyira fontos — a keresztények meg annyira nem figyelnek rá — hogy tovább fogunk időzni a vizsgálatával.
„…A szeretet…nem rója fel a vele szemben elkövetett gonoszságot…” Ez bizonyára az isteni fajta szeretet, mert mi ellenségei voltunk Istennek, és Isten mégsem rótta fel a vele szemben elkövetett gonoszságainkat. Ő elküldte Jézust, hogy megváltson minket. Ő már akkor szeretett minket, amikor még bűnösök voltunk.
„…A szeretet…nem veszi figyelembe, ha igazságtalanságot kell elszenvednie…” Legjobb, ha beismerjük — nem sok ember jár Isten szeretetében, bár ez a szeretet bennük van! Nem, a természetes emberi szeretetben járnak, és nagyon is figyelembe veszik, ami megtörténik velük. Férj és feleség, bár mindketten keresztények, megharagszanak egymásra és akár egy hétig sem beszélnek egymással, mert valami igazságtalanságot kellett elszenvedniük egymástól. Ugye könnyen belátható ezek után, hogy minden probléma megoldódna a családunkban, az egyházban és az országunkban, ha az emberek Isten gyermekeivé válnának, befogadnák Isten szeretetét, és Isten gyermekeihez méltóan élnének Isten családjában?


A szeretet sajátságai

[A szeretet] nem örül a jogtalanságnak és az igazságtalanságnak, de örül, amikor a jog és az igazság uralkodik. Bármi történjék is, a szeretet minden körülmények közt kitart, mindig kész mindenkiről a legjobbat feltételezni… — 1Korinthus 13,6. 7. (Amplified)
„Bármi történjék is, a szeretet minden körülmények közt kitart…” Ha benned van az isteni fajta szeretet, és ha az isteni fajta szeretetben jársz, mindig sikeres leszel!
„…A szeretet…mindig kész mindenkiről a legjobbat feltételezni…” A természetes emberi szeretet kész mindenkiről mindig a legrosszabbat feltételezni!
Sokéves szolgálatom során bejártam ezt az országot, és mondhatom döbbenetes, hogy mi mindent lehet hallani erről és arról a prédikátorról, erről és arról az emberről, erről és arról az énekesről. Én a legkevesebb figyelmet sem fordítom az ilyen történetekre, egy szót sem hiszek el belőlük. Én mindenkiről a legjobbat hiszem.
A gyerekeknek joguk kellene hogy legyen ennek a szeretetnek a légköréhez az otthonukban, és ebben nevelődniük fel. Akkor az élet harcaiból győztesen kerülnének ki. De ha mindig a legrosszabbat látod meg a gyerekedben, és folyton azt mondod neki: „Te sose viszed semmire”, annak megfelelően alakul az életük, amit mondasz. De ha a legjobbat látod meg bennük és szereted őket, az a legjobbat hozza ki belőlük. Úgy fognak felnőni, hogy viszik is majd valamire.

A legyőzhetetlen szeretet

[A szeretet] reményei semmilyen körülmények közt sem halványulnak el, a szeretet mindent kibír (elgyengülés nélkül). A szeretet sosem vall kudarcot (sohasem halványul el, nem veszíti el az idő-szerűségét és soha véget nem ér). — 1Korinthus 13,7. 8. (Amplified)
Ha szeretetben jársz, nem fogsz kudarcot vallani — mert a szeretet sohasem vall kudarcot!
Minket érdekelnek a szellemi ajándékok (1Kor. 12,14) és kell is, hogy érdekeljenek bennünket. A Biblia azt mondja: a jövendőmondások eltöröltetnek, a nyelvek megszűnnek, az ismeret eltöröltetik, de hála Istennek, a szeretet sosem múlik el. Igen, én hiszek a próféciákban és a prófétálásban. Hiszek a nyelveken szólásban. Hála legyen Istennek ezekért az ajándékokért. Ha azonban szeretet nélkül használjuk ezeket az ajándékokat, olyanok leszünk, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. Legyenek próféciák, legyenek nyelvek, legyen meg a hit ajándéka. Legyen meg a tudás szavának ajándéka, de legyen meg mindezekhez, a szeretet.
Tegyük a szeretetet az első helyre, mert mi a szeretet családja vagyunk és megismertük mennyei Atyánkat, aki maga a szeretet. Akarnunk kellene megtanulni a szeretetben való felnövekedést, amíg tökéletessé nem válunk benne.
Én még nem váltam tökéletessé a szeretetben. Te igen? Én továbbra is azon munkálkodom, hogy egyre közelebb és közelebb kerüljek e célhoz.

MEGVALLÁS SZÖVETSÉGBEN VAGYUNK

Jézus Él

A megvallásnak fordított görög kifejezés, a homologia szó szerint azt jelenti: ugyanazt mondani mint. Keresztények számára tehát a megvallás azt jelenti, hogy ugyanazt mondjuk ki a szánkkal, amit Isten már kimondott az Ő Igéjében. Vagy még rövidebben: szánk szavai megegyeznek Isten Igéjével. (Derek Prince)

Mit mond Jézus? Márk 11:23-24. Mi történik meg? Mi lesz me

g neked? Amit mondasz. Amit a száddal megvallasz.

Ez a megvallás az a fegyver, amivel le tudod győzni az ellenséget, el tudod űzni arról a földről, ami a tiéd. Ez a fegyver, Isten beszéde, a kard. Jel 19:11-16,Efézus 6:17,

Jézus saját maga is az IGÉT használta fegyverként az ellenség ellen. Máté 4:4

Ő a MEGVALLÁSUNKNAK a főpapja. Zsidó 3:1, 4:14

A SZELLEM kardja az Isten BESZÉDE, az egyetlen támadó fegyver a fegyverzetben.

Ezek erősek Isten kezében erősségek lerontására.
De ezek között csak egy támadó fegyver van, és ez az IGE. Ha területeket akarsz birtokba venni, az örökségedet, ha a lábadat arra a földre akarod tenni, ahol most az ellenség van, ahhoz támadnod kell, és elengedhetetlen, hogy az egyetlen támadó fegyvert, Isten IGÉJÉT használd. És a használat az maga a MEGVALLÁS. Akkor használod, amikor kimondod, MEGVALLOD az igét.Így jön létre benned
egyre erősebb HIT.

Ahogy Derek Prince mondta: Ha nincs megvallásod, nincs Főpapod, mert Jézus nem a te Főpapod, hanem
a MEGVALLÁSAID FŐPAPJA, tehát egy

MEGVALLÁS SZÖVETSÉGBEN VAGYUNK JÉZUSSAL!!!

Gyógyító Biblia-Kenneth E. Hagin alapján

A gyökér

Készítette: Idezetek.ma

Flach Ferenc - Állok és Téged csodállak Istenem

Ige:Új ég, új föld

 „hirdetjük, [prédikáljuk] amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett”, [föl nem fogta; meg se gondolt] azt készítette el az Isten az őt szeretőknek” (1Kor. 2,9)

Ézsaiás és Jeremiás így prófétál erről: „Soha, senki sem hallotta, fülébe nem jutott, szemével nem látta, hogy volna Isten rajtad kívül, aki ilyet tenne a benne bízókért.

Az Úr ígérete: És adok néktek szívem szerint való pásztorokat, és legeltetnek tudománnyal és értelemmel. És ha majd megsokasodtok és megszaporodtok a földön azokban a napokban, azt mondja az Úr, nem mondják többé: Az Úr szövetségének ládája! Szívére se veszi senki, rá se gondolnak, meg sem látogatják, és nem készítik meg újra.

 Mert ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek, még csak észbe sem jutnak” (Ézs. 64,3; Jer. 3,15-16;Ésa. 65,17)

Péter apostol ennek a próféciának a beteljesülését hirdeti és várja: „De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik” (2Pt. 3,13)

Kiknek nehéz Isten országába bemenni

Az Úr Jézus újra figyelmeztet, elmondva az okokat, amelyek miatt nem tudnak az emberek a szoros kapun bemenni: (1. ilyen a szellemi gazdagság, vagy akik jobban ragaszkodnak a világi vagyonukhoz): „Monda pedig néki valaki: Uram, avagy kevesen vannak-e akik üdvözülnek? Ő pedig monda nékik: Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek (és akarnak majd) bemenni és nem mehetnek (és nem tudnak). Mikor már (és attól kezdve, hogy) a gazda (a ház ura) felkél és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani és az ajtót zörgetni, mondván: Uram! Uram! Nyisd meg nékünk (az ajtót); és ő felelvén, ezt mondja néktek: Nem tudom, honnét valók vagytok ti” (Luk. 13,23-25)

 „… Bizony mondom néktek, hogy a gazdag (ember) nehezen megy (majd) be a mennyeknek országába. Sőt mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogysem a gazdagnak az Isten országába bejutni. A tanítványok pedig ezeket hallván, felettébb álmélkodnak (és megdöbbentek) vala, mondván: (Akkor) kicsoda üdvözülhet tehát? Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges” (Mát. 19,23-26)

(2. Akik nem az Úr Jézuson keresztül akarnak bemenni): „Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi/t (jelent) az, amit szól vala nékik. Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja. Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam (át) megy be, megtartatik (és üdvözül) és bejár és kijár majd, és legelőt talál” (Ján. 10,6-7.9)

(3. Akik elfogadják az Úr Jézus hívását) „Mert sokan vannak a hivatalosok (az elhívottak, vagyis azok, akiket meghívtak és elfogadták a meghívást), de kevesen a választottak. (vagyis akiket Isten a tömegből kiemelt magának)” (Mát. 22,14)

A Szent Szellem kijelentése arról, hogy kik mehetnek be, (mert csak a megigazultak mehetnek be): „Nyissátok meg nékem az igazságnak (a megigazulásnak) kapuit, hogy bemenjek azokon és dicsérjem az Urat (és hálát adjak)! Ez az ÚR kapuja: igazak (vagyis megigazultak) mehetnek be rajta” (Zsolt. 118,19-20)

(4. Az Ige megőrzői) „Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon (és hadd jöjjön be) az igaz (a megigazult) nép, a hűség (a valóság = Ige) megőrzője (mely hűséges maradt)” (Ésa. 26,2)

(5. Az Úr Jézus vérével megmosottak): „Boldogok, akik megmossák ruhájukat, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. De kinn maradnak az ebek (vagyis a hitetlenek) és a bűbájosok (vagyis a varázslók), és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mindenki, aki szereti és szólja (és cselekszi) a hazugságot (a valótlanságot, vagyis nem az igét cselekszi)” (Jel. 22,14-15)

(6. A minden nyomorúság ellenére hitben megmaradók): Ezért az apostolok így buzdítják a mindenkori tanítványokat: „Erősítve a tanítványokat, intvén (és bátorították őket), hogy maradjanak meg a hitben, és (mivel) hogy sok háborúságon által (és nyomorúságon, vagyis üldözéseken át) kell nékünk az Isten országába bemennünk” (Csel. 14,22)

Az Ő szeretete olyan nagy

Az emberi érzésekről.

A szeretet

„A szeretetnek nincs kezdete, így vége sem lehet. A szeretet örök”

Az Úr velem!

„Veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz” (Józs. 1,9)

A kívánságról

„Az ifjúkori kívánságot pedig kerüld! (II Tim.2,22)

Az Úr szereti az igaz embert

„Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli” (Zsolt. 87,23)

Dicséretek 2 (lejátszási lista)

Az igaz szeretet

„Az igaz szeretet esetében nem érdekes, hogy adok, vagy kapok, egyszerűen a szeretet áramlásáról van szó, és ez gyönyörű, bármelyik irányban történik is.” 

Szabad választó

Isten örök beszéde

„Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!”

 (Ézsaiás könyve 40. fejezet 8. vers)

Gondolkodtál már azon, milyen úton került kezedbe a Biblia eme néhány sora? Kr.e. VIII. században Ézsaiás próféta Isten ihletésére leírta, vagy leíratta egy bőrdarabra az Úr szavát, intését, bátorítását.

Sajnos, akkor ennek a felhívásnak nem volt foganatja, a hitehagyás nőtt, jött a babiloni fogság, a görögök, rómaiak, a középkori inkvizíció, de mindig volt, aki lemásolja, élete árán rejtegesse, aztán továbbadja.

Bizony Sátán célja, hogy ne halljuk, ne lássuk, ne kutassuk Teremtőnk tanácsait. És hogy mindezt milyen ravaszsággal végzi, erről ír E.G.White:

„Amikor a tévelygés egyik megjelenési formája lelepleződik, Sátán csupán más álarc alá rejti azt, és a tömegek éppoly mohón fogadják el, mint azelőtt. Amikor az emberek felismerték Róma félrevezető szándékát, és Sátán nem tudta általa rávenni őket Isten törvényének áthágására, el akarta hitetni velük, hogy minden vallás csalás, a Biblia pedig mese.” (Nagy küzdelem 255.o.)

S ha szétnézünk környezetünkben, tapasztalhatjuk elérte célját. Manapság, még magukat hívőnek nevező emberek sem olvassák, forgatják a Szentírást, mondván; attól még jó emberek vagyunk.

De; „Nem elég a jó szándék. Nem elég azt tenni, amit az ember helyesnek vél, vagy a lelkész helyesnek mond. Üdvösségünk forog kockán. Minden embernek személyesen kell kutatnia a Szentírást.” (uo.532.o.)

Így, ha hisszük, hogy egy világméretű küzdelem részeseiként örök életünk függ attól, hogy a ’Kígyó’, vagy a ’Bárány’ hangjára hallgatunk, akkor bizony minden pillanatban, minden szavunkat, minden tettünket az Ige tanításával összhangba kéne hozni.

S ha majd eljön az idő, hogy nem olvashatjuk, nem hallgathatjuk többé Isten szavát, akkor Jézus ígérete szerint a Szentlélek fogja eszünkbe juttatni, ehhez azonban elengedhetetlen, hogy még most, ma reggel megtanuljuk.

„Ahhoz, hogy a veszély idején Isten Lelke eszünkbe juttathassa Krisztus tanítását, előbb azt szívünkbe kell zárnunk.” (uo.534.o.)

Ismételgesd tehát: „Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!” (Ézsaiás könyve 40. fejezet 8. vers)

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2012/09/isten-orok-beszede.html

Adakozás

A keresztény élet nemcsak bevételből áll, hanem kiadásból is.

Bob Gass: Formáltatás

„Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk.” (1János 3:2)

A legjobb módszer az elcsüggedésre, ha másokhoz hasonlítod magadat.

A Biblia azt mondja, hogy ne hasonlítgasd magad másokhoz: „mindenki a saját tetteit vizsgálja meg…” (Galata 6:4), mert mindig lesznek olyan emberek, akik úgy tűnik, jobb munkát végeznek, és emiatt elcsüggedsz, míg mások nem annyira hatékonyak, ettől pedig beképzelt leszel. Te arra összpontosíts, hogy magadból kihozd a lehető legjobbat (ld. 2Timóteus 2:15)!

Így megkapod a jól végzett munka jutalmát, és nem lesz szükséged arra, hogy másokhoz hasonlítgasd magad. A fán az almák nem egyszerre érnek meg. Pál azt mondja, hogy az ismeret és a megértés eléréséhez idő kell (ld. Filippi 1:9-10).

Egy sikeres író ezt mondta: „Amikor elkezdtem írni, azt vettem észre magamon, hogy azzal a részemmel küszködöm. »Író akarok lenni« – gondoltam. »De előbb legalább ennyi könyvemet ki kell hogy adják, és legalább ennyi jó kritikát kell kapnom.« Évek kellenek hozzá, és az új területen szerzett sok siker… míg bátran mondhatod magadnak és másoknak: »… vagyok«.

Mire hívott Isten? Ne várj vele, amíg sikeres leszel… Kezdd most azzal, hogy azt mondod, az vagy, amivé válni szeretnél… Igen, még sokat kell tanulnod… és talán nem vagy kiváló szakértő… de nem is kell ahhoz, hogy ki tudd mondani ezt a szót: »… vagyok«.” 

János azt írja: „most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk”.

Isten görbe botokat is felhasznál ahhoz, hogy egyenes vonalakat húzzon, és tökéletlen embereket is arra, hogy az Ő tökéletes akaratát elvégezzék. Tehát indulj el, és légy nyugodt; ne felejtsd el, a munka még folyamatban van!

Üdv a Királynak! - Debrecen, ifikonfi 2011.