Mát. 7,1 Ne ítéljetek [és nehogy
ítélkezzetek], hogy ne ítéltessetek [hogy
fölöttetek se ítélkezzenek, és nehogy elítéljenek titeket is]*
*És így folytatja az apostol: Ne szóljátok meg egymást, testvéreim. Aki testvérét megszólja, vagy
ítélkezik felette, az a törvény ellen szól, és a törvény felett ítélkezik. Ha
pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója, hanem ítélő bírája vagy a
törvénynek. Egy a törvényadó és az ítélőbíró, aki megmenthet és elveszthet. De
ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett?” (Jak. 4,11-12)
„Te kicsoda vagy, hogy
kárhoztatod [elítéled, vagy
megbírálod] a más szolgáját? Az ő
tulajdon urának áll vagy esik, [mert saját Ura állítja talpra, vagy ítéli
el]. De meg fog állani [a talpán], mert az Úr által képes, hogy megálljon. [mert
hatalmas ereje van az Úrnak arra, hogy megerősítse, és felállítsa]” (Róm.
14,4)
„Te pedig miért
kárhoztatod [miért ítéled el] a te
atyádfiát? [a testvéredet] avagy te
is miért veted meg [és nézed le, és állítod semminek] a te atyádfiát? [a te testvéredet az embertársadat]? Hiszen mindnyájan oda állunk [és oda jutunk]
majd a Krisztus ítélőszéke [vagyis
díjkiosztó emelvénye, az Ő trónja] elé”
(Róm.
14,10)
„Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a
Krisztus ítélőszéke (vagyis
díjkiosztó emelvénye) elé, hogy
mindenki megkapja, amit megérdemel, a szerint, amit e testben (szóma = a
saját személyében) cselekedett: akár jót, akár gonoszat” (2Kor. 5,10)
„[ezért]
Nincs hát számodra mentség, [és
bizony menthetetlen vagy] bárki vagy is,
te ember, aki ítélkezel. Mert amikor
[és amiben] mást elítélsz, [és más
felett ítélkezel] magadat marasztalod el,
[és magadra mondasz ítéletet] hiszen
ugyanazt műveled [vagy hasonlókat teszel] te is, ítélkező, [miközben ítélkezel]” (Róm 2,1).
„Azért [a
megfelelő] idő előtt semmit se ítéljetek
(el), míg el nem jő az Úr, aki egyrészt
világ(osság)ra hozza [és megvilágítja,
és fénybe borítja] a sötétségnek titkait,
[a sötétségnek rejtekeit, rejtelmeit, titkos dolgait]. Másrészt megjelenti [és földeríti; és nyilvánvalóvá teszi, kinyilatkoztatja,
és nyilvánosságra hozza, és láthatókká teszi] a szíveknek [a bensőknek] tanácsait,
[vagyis szándékait, akaratát]. És akkor mindenkinek az Istentől lészen a
dicsérete, [és majd mindenki megkapja az elismerést az Istentől]” (1
Kor. 4,5)
Lukács is idézi az Úr Jézus kijelentését: „Ne ítéljetek, és nem ítéltettek; ne
kárhoztassatok, és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik;
(szó szerinti fordítás: Bocsássátok szabadon (az adóst) és ti is szabadon
bocsáttattok)” (Luk. 6,37-38)
Mát. 7,2 Mert amilyen ítélettel ítéltek
[és ítélkeztek, és amilyen elmarasztaló ítéletet, és véleményt alkottok a felebarátaink magatartásáról.
És amilyen kedvezőtlen mellékértelemmel elítélitek, és bírálgatjátok, és
rosszalljátok őket], olyannal ítéltettek [és olyannal fognak titeket is megítélni, és olyannal fognak fölöttetek
is ítélkezni], és amilyen mértékkel mértek, [másoknak] olyannal mérnek [majd vissza] néktek [is].
Mát. 7,3 Miért nézed [és miért nézegeted, és miért látod meg] pedig a szálkát [vagy a forgácsot, a szilánkot], amely a te atyádfia [a te testvéred] szemében van, a gerendát
[a
hosszú, nehéz fadarabot] pedig, amely a te [saját] szemedben van, nem veszed észre?
Mát. 7,4 Avagy mi módon [és hogyan]
mondhatod a te atyádfiának [a te
testvérednek, vagy embertársadnak]: Hadd, vessem ki, [hadd
távolítsam el, és dobjam ki] a szálkát [a forgácsot,
vagy a szilánkot] a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda [vagyis
hosszú, nehéz fadarab] van?
Mát. 7,5 Képmutató [te színészkedő,
kétszínű], vesd [és dobd] ki előbb a gerendát [azt a
hosszú, nehéz fadarabot] a te [saját]
szemedből, és akkor gondolj arra [mert
azután fogsz elég élesen, és tisztán
látni ahhoz], hogy kivessed [és kidobjad] a szálkát [a forgácsot, vagy a szilánkot] a te
atyádfiának [a te testvérednek]
szeméből!
Mát. 7,6 Ne adjátok azt, ami szent [vagyis
a szent dolgokat], az ebeknek [és ne szolgáltassátok
ki az Istennek szentelt dolgokat a kutyáknak]. Se [a ti drága] gyöngyeiteket ne hányjátok [és ne szórjátok, és ne dobjátok oda] a disznók [a sertések] elé, hogy meg ne tapossák [és nehogy széttapossák] azokat
lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak [és szét ne tépjenek] titeket [mert
azután visszafordulnak, és belétek hasítanak]*
*A Szent Szellem így figyelmeztet:
„Aki tanítja a csúfolót (a rossz,
káros, ártalmas, gonoszt), nyer magának
szidalmat: és aki (meg)feddi a latrot
(az istentelent, vagyis az Isten nélkül élőt, vagy a szentségtörőt), szégyenére lesz (és magát szennyezi be)”
(Péld.
9,7)
És: „A bolondnak
(az esztelen, buta, értetlen, és ostoba füle) hallására ne szólj; mert megutálja a te beszédednek bölcsességét (és
mert megveti okos szavaidat, és csúfolódik, gúnyolódik a te beszédeden)” (Péld.
23,9)
Hanem: „Menj el a
bolond (az esztelen, buta, ostoba, értetlen) férfiú (vagyis ember) elől;
és nem ismerted meg a tudománynak beszédét (és mert nem szerzel az
ellenkező, ellenséges ajkáról tudást)” (Péld. 14,7)
Pál apostol Antiókhiába hirdeti az Úr igéjét, és sokan
hallgatják őt: „A következő szombaton
aztán majdnem az egész város egybegyűlt az Isten igéjének hallgatására, Mikor
pedig (meg)látták a zsidók a
sokaságot, betelének irigységgel, és ellene mondának azoknak, miket Pál mond
vala, ellenkezve és káromlást szólva” (Csel.
13,44-45)
És mert az apostol ismerte a Szent Szellem figyelmeztetését:
„… azoktól eltávozván (otthagyta
őket), és elszakasztá (vagyis távol
tartotta tőlük) a tanítványokat (is,
és) mindennap egy bizonyos Tirannus
(nevű ember) iskolájában prédikálván
(tanított)” (Csel. 19,9)
A hitetlen embereknek az Evangéliumot – az Úr Jézus
halálának és feltámadásának örömhírét – szabad csak hirdetni. A „gyöngyök”
eléjük tárásának következményét egy történeten keresztül mutatja be a Szent
Szellem: Ezékiás királyt halálos betegségéből csodát téve gyógyította meg az
Úr, és: „Ebben az időben küldött Berodákh
Baladán (jelentése: Mars az uralkodó
és az én uram), Baladánnak, a
babilóniai (jelentése: zűrzavar; összevisszaság, rendbontás) királynak fia levelet és ajándékokat
Ezékiásnak; mert meghallotta, hogy Ezékiás beteg volt. És meghallgatta őket
Ezékiás, és megmutatta nékik az ő egész kincsesházát (vagyis az egész kincstárát).
Az ezüstöt (vagyis
minden személyes kijelentést, és ígéretet, vagyis rémát), az aranyat (vagyis a hit ajándékát), a fűszerszámokat (vagyis a balzsamokat, az Úr vigasztalásait), a
drága kenetet és az ő
fegyveres házát (a fegyvertárát)
és mindent, ami csak találtatott az ő
kincstáraiban, és nem volt semmi az ő házában (az ő palotájában) és egész birodalmában, amit meg nem mutatott
volna Ezékiás. Ekkor jött Ézsaiás próféta Ezékiás királyhoz, és monda néki: Mit
mondtak ezek a férfiak, és honnét jöttek hozzád? És felele Ezékiás: Messze
földről jöttek, Babilóniából. És monda: Mit láttak a te házadban (a te palotádban)?
Felele Ezékiás: Mindent láttak, ami csak
van az én házamban (a palotámban), és
nem volt semmi az én tárházamban (az én kincstáramban), amit nékik meg ne mutattam volna.
Akkor monda Ézsaiás
Ezékiásnak: Halld meg az Úrnak beszédét (az Úrnak igéjét): Ímé eljő az idő, amikor mindaz, ami a te
házadban (a te palotádban) van, és
amit eltettek a te atyáid e mai napig (és amit elődeid gyűjtöttek
mindmáig), elvitetik Babilóniába, és
semmi sem marad meg, azt mondja az Úr. És
a te fiaid (a te utódaid) közül is,
akik tőled származnak és születnek (akiket nemzel), elhurcoltatnak (és elvisznek egyeseket) és udvari szolgák lesznek a babilóniai király udvarában (az ő palotájában)”
(2
Kir. 20,12-18; és Ésa. 39,1-8). //És
ez be is teljesedett először a fia életében (2 Krón. 33,11) majd az
utódai közül végérvényesen Joákin életében és sorsában. (2 Kir. 24.8-15)//
Mát. 7,7 Kérjetek és (meg)adatik
néktek [és kapni fogtok]; keressetek
és találtok; zörgessetek [folyamatosan
kopogtassatok] és megnyittatik néktek [és
ajtó nyílik előttetek].
Mát. 7,8 Mert [mindenki] aki kér, mind
kap [és megnyeri azt, amit kér]; és
aki keres, talál [és megtalálja, amit
keres]; és a zörgetőnek megnyittatik [és
aki kopogtat, annak ajtó nyílik].
Mát. 7,9 Avagy ki az az ember közületek [vagy
talán van olyan ember közöttetek], aki ha az ő fia kenyeret kér tőle, [netán] követ ád néki?
Mát. 7,10 És ha halat kér, vajon kígyót ad-e néki?
Mát. 7,11 Ha azért ti gonosz [romlással
teli] létetekre [noha rosszak vagytok]
tudtok a ti fiaitoknak [a ti gyermekeiteknek] jó ajándékokat [jó adományokat] adni, mennyivel inkább
ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle?!*
*Azután egy példázattal szemlélteti az Úr Jézus az előzőekben
kijelentett igazságokat, elmondva azt is, hogy mit, azaz: kit kell legelőször
kérnünk: „Azután így szólt hozzájuk: Ki az közületek, akinek (egy) barátja van, és ahhoz megy éjfélkor, és ezt
mondja néki: Barátom, adj nékem kölcsön három kenyeret. Mert az én barátom én
hozzám jött (és megérkezett) az
útról, és nincs mit adjak ennie (és nincs mit elébe tegyek). Az pedig onnét belülről felelvén, ezt
mondaná: Ne bánts (ne zaklass) engem:
immár az ajtó be van zárva, és az én gyermekeim velem vannak az ágyban; nem
kelhetek fel, és nem adhatok néked? Mondom néktek, ha azért nem fog is felkelni
és adni néki, mert az barátja, de annak tolakodása miatt felkél és ád, amennyi
kell (és megadja néki, amire szüksége van). Én is (azt) mondom néktek:
Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és
megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a
zörgetőnek megnyittatik. Melyik atya pedig az közületek, akitől a fia kenyeret
kér, és ő talán követ ád néki? Vagy ha halat, vajon a hal helyett kígyót ad-e
néki? Avagy ha tojást kér, vajon skorpiót ád-é néki? Ha azért ti gonosz
létetekre tudtok a ti fiaitoknak (a ti gyermekeiteknek) jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Szellemet
azoknak, akik tőle kérik” (Luk.
11,5-13)
És
hangzik a kijelentés, hogy miért kell először is a Szent Szellemet kérni: „… Mert azt, amit kérnünk kell, amint
kellene, nem tudjuk. [és hogy mit imádkozzunk, és hogy azt hogyan kell (helyesen) tennünk, nem tudjuk] de
maga a Szellem esedezik [és jár közben] miérettünk
kimondhatatlan [összefüggéstelen; nem egybefüggő, nem értelmesen elmondott beszéddel]
fohászkodásokkal [szavakba nem
önthető, emberileg megfoghatatlan sóhajtozásokkal]. [S Ő], Aki pedig a szíveket vizsgálja, [és
fürkészi, kutatja] tudja [mit kíván, és mire irányul] a Szellem gondolata [a Szellem elgondolása, törekvése] mert Isten [tetszése; akarata] szerint
[és Istenhez igazodva] esedezik [és
jár közben, és könyörög, és emel szót] a
szentekért” (Róm. 8,26-27)
Ezért:
„Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Szellem
által” (Eféz. 6,18)
Mert: „Akin az Úrnak Szelleme megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek
Szelleme, tanácsnak és hatalomnak (és erőnek) Szelleme, az
Úr ismeretének és félelmének Szelleme” (Ézs
11:2).
És
hogy miért és hogyan kell Őt kérni az Úrtól: „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki
mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja. És megadatik néki (és
meg is kapja). De kérje hittel, semmit
sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához (és az
olyan, mint a tenger hulláma), amelyet a
szél hajt (és sodor) és ide s tova hány.
Mert ne vélje (és ne gondolja tehát) az
ilyen ember, hogy kaphat valamit (vagy bármit) az Úrtól; A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember” (Jak. 1,5-8) Mert a Szent Szellem
nélkül: „Kéritek, de nem kapjátok
(meg), mert nem jól (hanem rosszul) kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek azt
(és csupán élvezeteitekre akarjátok eltékozolni)” (Jak. 4,3)
Mát. 7,12 Amit akartok [és szeretnétek]
azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek [megtegyenek, és bánjanak],
mindazt ti is úgy [és ugyanazt]
cselekedjétek [és tegyétek meg]
azokkal [vagyis velük]; mert ez a
törvény és [ezt tanítják] a próféták
[Más fordítás: Ez
a törvény és a próféták tanításának lényege]*
*A Lukács írása szerinti Evangélium:
„És ímé egy törvénytudó felkele
(és előállt), kísértvén őt, és (ezt
kérdezte) mondván: Mester, mit cselekedjem (és mit tegyek),
hogy az örök életet vehessem (és elnyerjem)?
Ő pedig monda annak: A törvényben mi van
megírva? Mint olvasod? Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te
Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből (vagyis egész lényeddel) és minden erődből és teljes elmédből; és a
te felebarátodat, mint magadat. Monda pedig annak: Jól (és helyesen) feleltél; ezt cselekedd (ezt tedd), és élsz. Az pedig igazolni akarván magát,
monda Jézusnak: De ki az én felebarátom? Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember
megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esék, akik azt
kifosztván és megsebesítvén (mert meg is verték), elmenének, és ott hagyják félholtan. Történet szerint (vagyis történetesen) pedig megy vala alá azon az úton (és
odaért arra a helyre) egy pap, aki azt látván (amikor meglátta), elkerüli. Hasonlóképen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és azt látta,
elkerüli. Egy szamaritánus pedig az úton menvén, odaért, ahol az vala: és mikor
azt látta, könyörületességre indult (és megszánta). És hozzájárulván, bekötözi annak sebeit, olajat és bort töltvén
azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára (a saját állatára), vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viseli
néki (és ápolja). Másnap pedig
elmenőben két pénzt (két dénárt) kivévén,
adá a gazdának (a fogadósnak), és
monda néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor
visszatérek, megadom néked. E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja
volt annak, aki a rablók kezébe esett? Az pedig monda: Az, aki könyörült rajta
(és irgalmas volt hozzá). Monda azért
néki Jézus: Eredj el, és te is akképpen cselekedjél” (Luk. 10,25-37)
Mát. 7,13 Menjetek [és lépjetek] be a
szoros [a szűk, és keskeny] kapun [az örök életre]. Mert tágas [és széles] az a kapu és széles [lapos, sík, és tág] az az út, amely [félre vezet, és] a veszedelemre [a romlásra, pusztulásra, teljes feloldódásba] visz, és
sokan vannak, akik azon járnak [és rajta
mennek be].
Mát. 7,14 Mert szoros [és szűk, keskeny] az a kapu és keskeny [és szoros] az az út, amely az (örök)életre visz, és kevesen [sőt csak néhányan] vannak, akik
megtalálják azt [és rátalálnak,rálelnek arra]*
*Az Úr Jézus újra figyelmeztet, elmondva az okokat, amelyek
miatt nem tudnak az emberek a szoros kapun bemenni: (1. ilyen a szellemi
gazdagság, vagy akik jobban ragaszkodnak a világi vagyonukhoz): „Monda pedig néki valaki: Uram, avagy
kevesen vannak-e akik üdvözülnek? Ő pedig monda nékik: Igyekezzetek bemenni a
szoros kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek (és akarnak majd) bemenni és nem mehetnek (és nem tudnak).
Mikor már (és attól kezdve, hogy) a gazda (a ház ura) felkél és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani és az ajtót
zörgetni, mondván: Uram! Uram! Nyisd meg nékünk (az ajtót); és ő felelvén, ezt mondja néktek: Nem tudom,
honnét valók vagytok ti” (Luk. 13,23-25)
„…
Bizony mondom néktek, hogy a gazdag (ember) nehezen megy (majd) be a
mennyeknek országába. Sőt mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tű fokán
átmenni, hogysem a gazdagnak az Isten országába bejutni. A tanítványok pedig
ezeket hallván, felettébb álmélkodnak (és megdöbbentek) vala, mondván: (Akkor) kicsoda üdvözülhet tehát? Jézus pedig rájuk
tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden
lehetséges” (Mát. 19,23-26)
(2. Akik nem az Úr Jézuson keresztül
akarnak bemenni): „Ezt a
példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi/t (jelent) az, amit szól vala nékik. Újra monda azért
nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja. Én vagyok az ajtó: ha valaki én
rajtam (át) megy be, megtartatik
(és üdvözül) és bejár és kijár majd, és
legelőt talál” (Ján. 10,6-7.9)
(3. Akik elfogadják az Úr Jézus
hívását) „Mert sokan vannak a
hivatalosok (az elhívottak, vagyis azok, akiket meghívtak és elfogadták a
meghívást), de kevesen a választottak.
(vagyis akiket Isten a tömegből kiemelt magának)” (Mát. 22,14)
A Szent Szellem kijelentése arról, hogy kik mehetnek be,
(mert csak a megigazultak mehetnek be): „Nyissátok meg nékem az igazságnak (a megigazulásnak)
kapuit, hogy bemenjek azokon és dicsérjem
az Urat (és hálát adjak)! Ez az ÚR
kapuja: igazak (vagyis megigazultak)
mehetnek be rajta” (Zsolt.
118,19-20)
(4. Az Ige megőrzői) „Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon
(és hadd jöjjön be) az igaz (a
megigazult) nép, a hűség (a
valóság = Ige) megőrzője
(mely hűséges maradt)” (Ésa. 26,2)
(5. Az
Úr Jézus vérével megmosottak): „Boldogok,
akik megmossák ruhájukat,
hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. De
kinn maradnak az ebek (vagyis a hitetlenek) és a bűbájosok (vagyis a varázslók), és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mindenki, aki
szereti és szólja (és cselekszi) a
hazugságot (a valótlanságot, vagyis nem az igét cselekszi)” (Jel.
22,14-15)
(6. A minden nyomorúság ellenére
hitben megmaradók): Ezért az apostolok így buzdítják a mindenkori
tanítványokat: „Erősítve a tanítványokat,
intvén (és bátorították őket), hogy maradjanak meg a hitben, és
(mivel) hogy sok háborúságon által (és
nyomorúságon, vagyis üldözéseken át) kell
nékünk az Isten országába bemennünk” (Csel.
14,22)
Mát. 7,15 Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól [és óvakodjatok, ügyeljetek, figyeljetek oda, és tartsátok szemmel az
ál- a látszat, és hazug prófétákat], akik juhoknak ruhájában [vagy báránybőrben, bárány-külsőben]
jőnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok.
Mát. 7,16 Gyümölcseikről ismeritek meg [és
ismeritek fel] őket. Vajon a
tövisről [a tövisbokorról] szednek-e
szőlőt, vagy a bojtorjánról [a
bogáncskóróról, vagy a tüskés gyomnövényről] fügét?*
*Az Úr Jézus így figyelmezteti az
Övéit: „… Meglássátok (és vigyázzatok),
hogy valaki el ne hitessen (és meg ne
tévesszen) titeket, mert sokan jőnek majd
az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus (a felkent); és sokakat elhitetnek (és megtévesztenek)”
(Mát. 24,4-5)
„Mert hamis Krisztusok
(hamis felkentek) és hamis próféták támadnak (és állnak
majd elő), és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék
(és megtévesszék), ha lehet, a
választottakat is” (Mát. 24,24-25)
Bizony: „Sok hamis
próféta támad, akik sokakat elhitetnek, (és megtévesztenek)” (Mát.
24,11)
Már Mózestől elkezdve több prófétán keresztül figyelmeztet
az Úr: „Mikor te közötted jövendőmondó
(vagyis próféta), vagy álomlátó támad és
jelt vagy csodát ád (tudtodra) néked.
(és) Ha bekövetkezik is az a jel vagy
a csoda, amelyről szólott (és beszélt) vala
néked, mondván: Kövessünk idegen isteneket, akiket te nem ismersz, és
tiszteljük azokat: Ne hallgass efféle jövendőmondónak (annak a prófétának) beszédeire, vagy az efféle álomlátóra. Mert
az Úr, a ti Istenetek tesz próbára titeket, hogy megtudja, ha szeretitek-e az Urat, a ti Isteneteket teljes
szívetekből, és teljes lelketekből (és teljes lényetekkel)?” (5
Móz. 13,1-3) Azért: „Ezt mondja a
Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a (nektek prófétáló) prófétáknak szavait (beszédét), akik néktek prófétálnak, elbolondítanak
titeket (és hiábavalóvá tesznek benneteket): az ő szívüknek látását szólják (és saját bensőjük látomását
hirdetik), nem az Úr szájából valót (és
nem azt, amit az ÚR adott)” (Jer. 23,16)
János apostol elragadtatásban így látja ezeket: „És láték a sárkány (vagyis a sátán) szájából és a fenevad szájából és a hamis
próféta szájából három tisztátalan szellemet kijőni, a békákhoz hasonlókat; Mert ördögi szellemek azok, akik
jeleket tesznek” (Jel. 16,13-14)
Az apostol így figyelmezteti Krisztus népét arra, hogy ki a
hamis próféta: aki mást tanít, mint
amit az apostolok, az a hamis próféta: „Kérlek [buzdítlak, intelek] pedig
titeket atyámfiai [testvérek], vigyázzatok
azokra, [és tartsátok szemmel azokat] akik
szakadásokat [és egyenetlenséget, széthúzásokat, megosztást,
meghasonlásokat támasztanak, és háborúságnak okai volnának]. És botránkozásokat okoznak [vagyis
kelepcéket készítenek, és elégedetlenséget okoznak] a tudomány körül, [és akik más tudományra tanítanának azon kívül,
vagy épp az ellenkezőjét tanítják annak] melyet
tanultatok. És azoktól hajoljatok el. [sőt kerüljétek, távoztassátok el őket, és térjetek ki előlük]” (Róm. 16,17)
„Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a
Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja
ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái
is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez
méltó lesz” (2 Kor. 11,13-15)
Ezek más Evangéliumot hirdetnek: „De
ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül,
amit néktek hirdettünk, legyen átok. Amint már korábban is megmondtuk, most
ismét mondom: ha valaki nektek más
evangéliumot hirdet, azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!” (Gal.
1,8-9)
Timóteust is erre figyelmezteti az apostol, megmagyarázva
azt is, hogy mik ezek a „hamis evangéliumok”: „Amikor Macedóniába mentem,
kértelek, hogy maradj Efézusban, és parancsold meg némelyeknek, hogy ne
hirdessenek tévtanokat, ne is foglalkozzanak mondákkal (és mítoszokkal) és vég nélküli
nemzetségtáblázatokkal, amelyek inkább vitákra vezetnek, mint Isten üdvözítő
tervének megismerésére hit által. A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó
lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet. Némelyek
elfordultak ezektől, és üres fecsegésre adták magukat, törvénytanítók akarnak lenni; de nem értik sem azt, amit
mondanak, sem azt, amit bizonygatnak. Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó, ha
valaki törvényszerűen él azzal. És tudjuk azt is, hogy a törvény nem az igaz
ellen van, hanem a törvényszegők és az engedetlenek, a hitetlenek és a bűnösök,
a szentségtelenek és a szentségtörők, az apa- és anyagyilkosok, az
embergyilkosok, a paráznák, a fajtalanok, az emberrablók, a hazugok, a hamisan
esküvők ellen, és mindaz ellen, ami csak ellenkezik az egészséges tanítással.
Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium, amely énrám bízatott” (1
Tim. 1,3-11)
„Ha valaki tévtanokat
hirdet, és nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges
beszédéhez és a kegyességhez (vagyis
a hithez) illő tanításhoz, az felfuvalkodott, és nem tud semmit, hanem a
vitatkozás és a szóharc betegségében szenved, amelyből irigység, viszálykodás,
istenkáromlás, gonosz gyanúsítás származik. Ezek megbomlott elméjű és az
igazságot elvető emberek torzsalkodásai, akik a kegyességet (a hitet) a
nyerészkedés eszközének tekintik” (1 Tim. 6,3-5)
Mert: „Az ilyenek a
kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj
el, tehát ezektől” (2 Tim. 3,5)
„Senki titeket meg ne csaljon
(és meg ne tévesszen) üres beszédekkel;
mert ezekért jő az Isten haragja a hitetlenség fiaira (vagyis ezekért
sújtja Isten haragja az engedetlenség fiait)” (Eféz. 5,6)
Ezek azok, akik szakadásokat
okoznak, ezért: „A szakadást okozó ember elől egy vagy két megintés után
térj ki, tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él és
magában hordja ítéletét” (Tit. 3,10-11)
Hiszen: „Aki félrelép, és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs
Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az
övé. Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be
a házatokba (vagyis a gyülekezetbe, amely a házatokban van), és ne
köszöntsétek, mert aki köszönti, közösséget vállal annak gonosz
cselekedeteivel” (2 Ján. 1,9-11)
Meglássátok (és vigyázzatok),
hogy senki ne legyen, aki bennetek
zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a
világ elemi tanításai szerint, és nem
a Krisztus szerint való.
(Más fordítás: És hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan
bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely emberek hagyományához, a világ
elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik)” (Kol. 2,8)
Tehát: „Óvakodjatok az ebektől, óvakodjatok a gonosz
munkásoktól, óvakodjatok a
megmetéltektől! Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik
úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek. Mert sokan élnek másképpen: akikről
sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy ők a Krisztus
keresztjének (vagyis kínoszlopának)
ellenségei; az ő végük kárhozat, a hasuk az istenük, és azzal dicsekszenek, ami
a gyalázatuk, mert földi dolgokkal
törődnek” (Fil. 3,2.17-19)
Pál apostol figyelmeztetése: „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent
Szellem titeket vigyázókká (és őrizőivé) tett, az Isten anyaszentegyházának
(eklézsiájának, vagyis a kihívottak
gyülekezetének) legeltetésére, melyet
tulajdon vérével szerzett. Mert
én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz (és
dühös) farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak, (és nem kímélik a nyájat). Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak,
kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat maguk után vonják” (Csel. 20,28-30)
János apostolon keresztül is hangzik a figyelmeztetés: „Fiacskáim (vagyis gyermekeim), itt az utolsó óra; és amint hallottátok,
hogy az antikrisztus eljő, így most sok antikrisztus támadt (és jelent
meg); ahonnan tudjuk, hogy itt az utolsó
óra. Közülünk (indultak el és) váltak
ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk
maradtak volna; de hogy nyilvánvalóvá legyen felőlük, hogy nem mindnyájan
közülünk valók” (1 Ján. 2,18-19)
„Szeretteim, ne higgyetek minden szellemnek, hanem próbáljátok (és vizsgáljátok)
meg a szellemeket, ha Istentől vannak-e;
mert sok hamis próféta jött ki a világba. Erről ismerjétek meg az Isten
Szellemét: valamely szellem Jézust (hús)testben
megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van; És valamely szellem nem vallja Jézust (hús)testben megjelent
Krisztusnak, nincsen az Istentől:
és az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljő; és most e
világban van már” (1 Ján. 4,1-3)
Már Ezékielen keresztül így figyelmeztet az Úr: „Elöljárói ő közepette, mint a ragadományt
ragadozó farkasok: vért ontani, a lelkeket elveszteni (vagyis az embereket
elpusztítani), hogy nyerekedhessenek
nyereséggel (vagyis nyereségvágyból). És
prófétái mázolnak nékik mázzal (és mázolják a habarcsot): hiábavalóságot látnak, s jövendölnek (és
jósolgatnak) hazugságot nékik, mondván:
Így szól az Úr Isten! Holott az Úr nem beszélt (és nem szólt)” (Ezék.
22,27-28)
„Mert sohasem ember
akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva
szólottak (az Istentől küldött és) az
Istennek szent emberei. Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen
ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak
becsempészni, és (ezekkel) az Urat,
aki megváltotta őket, megtagadván, önmagukra hirtelen való veszedelmet (és gyors
pusztulást) hoznak. És sokan fogják
követni azoknak romlottságát (és kicsapongásaikat); akik miatt az igazság útja káromoltatni fog. És a telhetetlenség miatt
költött beszédekkel vásárt űznek belőletek (és benneteket pedig szép
szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban); kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel (mert ellenük már
régóta készen van az ítélet), és romlásuk
nem szunnyad (és nem kerülik el pusztulásukat)” (2 Pét. 1,21; 2,1-3)
És egyik ismertető jegyük a hamis prófétáknak „A (hús)testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés,
paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás,
ellenségeskedések, versengések (viszálykodás), gyűlölködések (féltékenység), harag,
(önzés) patvarkodások, visszavonások
(széthúzás), pártütések
(pártoskodás), Irigységek, gyilkosságok,
részegségek, tobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek,
amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek, Isten
országának örökösei nem lesznek. De a Szellemnek gyümölcse: szeretet, öröm,
békesség, béketűrés (türelem), szívesség,
jóság, hűség, szelídség, mértékletesség (önmegtartóztatás). Akik pedig Krisztus Jézuséi, a (hús)testet megfeszítették indulataival (és szenvedélyeivel) és kívánságaival együtt” (Gal. 5,19-24)
Mert: „Nem jó fa az,
amely romlott (és rossz) gyümölcsöt
terem; és nem romlott fa az, amely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fa az ő
tulajdon gyümölcséről ismertetik meg; mert a tövisről (vagyis a tüskebokorról)
nem szednek fügét, sem a szederindáról
(vagy a csipkebokorról) nem szednek (és
nem szüretelnek) szőlőt. A jó ember az ő
szívének jó kincséből hoz elő jót; és a gonosz ember az ő szívének gonosz
kincséből (a gonoszból) hoz elő gonoszt: mert a szívnek teljességéből szól
az ő szája (és mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj)” (Luk.
6,43-45)
„Avagy atyámfiai (testvéreim), teremhet-e
a fügefa olaj magvakat (vagyis olajbogyót), vagy a szőlőtő fügét? Azonképpen egy forrás sem adhat sós és édes
vizet” (Jak. 3,12)
„Vagy legyetek jó fák,
és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák, és teremjetek romlott
gyümölcsöt (mert ha jó a fa, jó a gyümölcse is, ha rossz a fa, rossz a
gyümölcse is); mert gyümölcséről ismerik
meg a fát” (Mát. 12,33)
Ezért: „Mindent megpróbáljatok (és megvizsgáljatok);
ami jó, azt megtartsátok! Mindentől, ami gonosznak látszik,
őrizkedjetek (és a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok)!” (1
Thess. 5,21-22)
Mát. 7,18 Nem teremhet [nem hozhat, nem is
képes, és nem tud] jó fa rossz [nyomorúságos,
káros, gonosz, semmirekellő, hitvány, haszontalan,
hibás, és silány] gyümölcsöt; romlott [rossz,
hitvány, és haszontalan] fa sem teremhet [és nem hozhat] jó [nemes,
eszményi szép] gyümölcsöt.
Mát. 7,19 Minden fa, amely nem terem jó [nemes,
eszményi szép] gyümölcsöt, kivágattatik, és tűzre vettetik [és tűzre lesznek dobva, tűzre vetik, és
hajítják azokat].
Mát. 7,20 Azért [tehát] az ő
gyümölcseikről ismeritek meg [és
ismeritek fel] őket [és ismertek is
rájuk]*
*Ha Istenhez tértetek: „Teremjetek hát megtéréshez [a gondolkozásmód-megváltoztatáshoz, az
új felismerésre téréshez, az Isten felé forduláshoz] illő [és méltó] gyümölcsöket.
A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, amely jó [és
nemes] gyümölcsöt nem terem,
kivágattatik, és tűzre vettetik [mert azokat tűzbe dobják, és hajítják)]” (Mát.
3,8.10)
És
példázattal magyarázza meg az Úr a kijelentést: „És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe
ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála. És monda a
vincellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem
találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelvén, (így
válaszolt, és) monda néki: Uram, hagyj békét néki (hagyd meg)
még ez esztendőben, míg köröskörül
megkapálom (és körülásom) és
megtrágyázom: És ha gyümölcsöt terem
(jövőre), jó; ha pedig nem, azután vágd
ki azt” (Luk. 13,6-9)
Mert
csak a megigazult ember tud gyümölcsöt teremni: „Az igaz (vagyis a megigazult) virágzik (és virul), mint a
pálmafa, (és magasra) növekedik, mint
a cédrus a Libanonon. Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek (és dús
lombúak) és zöldellők lesznek” (Zsolt. 92,13.15)
Mát. 7,21 Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek
országába [az Egek Istenének királyságába]; hanem [csak az] aki cselekszi [és megteszi] az én mennyei Atyám
akaratát.
Mát. 7,22 Sokan mondják majd nékem [és áradoznak]
ama napon: Uram! Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-e [vagyis jövendöltünk, és tanítottunk-e], és nem a te nevedben
űztünk-e [és dobtunk ki] ördögöket [vagyis démonokat, gonosz
szellemeket], és nem cselekedtünk-e [és nem tettünk-e] sok hatalmas dolgot [sok csodát, és nem történt-e sok erő-megnyilvánulás általunk] a te
nevedben?
Mát. 7,23 És akkor vallást teszek [és
kijelentem, és kinyilvánítom, és megvallom] majd nékik: Sohasem
ismertelek titeket; távozzatok tőlem [a
színem elől], ti gonosztevők [akik a
törvény megrontásán munkálkodtok, akik a törvénytelenséget cselekedtétek]*
*És így folytatódik a kijelentés:
„Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram!
Ha nem művelitek (és nem teszitek), amiket
mondok?” (Luk. 6,46)
Mert hiába hallgattátok az Igét, ha nem cselekedtétek meg: „Mikor már a gazda felkél és bezárja az
ajtót, és kezdetek kívül állani és az ajtót zörgetni, mondván: Uram! Uram!
Nyisd meg nékünk (az ajtót); és ő
felelvén, ezt mondja néktek: Nem tudom, honnét valók vagytok ti; Akkor kezditek
mondani: Te előtted ettünk és ittunk, és a mi utcáinkon tanítottál. De ezt
mondja: Mondom néktek, nem tudom, honnét valók vagytok ti. Távozzatok el én
tőlem mindnyájan, kik hamisságot (és istentelenséget, az igazság hiányát,
vagyis: Ige nélkül) cselekesztek (ti
gonosztevők)! Ott lesz sírás és fogak
csikorgatása, mikor látjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot, és a prófétákat
mind az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve (onnan)” (Luk.
13,25-28)
Ha nem cselekedtétek a hit és szeretet cselekedeteit: „Akkor szól majd az ő bal keze felől
állókhoz is: Távozzatok tőlem (és menjetek előlem), ti átkozottak, az örök (az örökkévalóság) tüzére, amely az ördögöknek és az ő
angyalainak készíttetett. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és
nem adtatok innom; Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen
voltam, és nem ruháztatok fel engem; beteg és fogoly voltam, és nem
látogattatok meg engem. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor
láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen,
vagy beteg, vagy fogoly (azaz: börtönben) voltál, és nem szolgáltunk volna néked? Akkor felel majd nékik,
mondván: Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek (és nem tettétek)
meg eggyel eme legkisebbek közül, én
velem sem cselekedtétek (és nem tettétek) meg. És ezek elmennek majd az örök (az örökkévalóságon át
tartó) gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre (vagyis a
természetfeletti életre; az életnek egy más létezési formájára)” (Mát.
25,41-46)
És ha nem vagytok Szent Szellemmel teljesek, mert
megoltottátok Őt: „Akkor hasonlatos lesz
a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, akik (fogták, és) elővevén az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé (a vőlegény fogadására).
Öt pedig közülük eszes (és okos) vala, és öt bolond (vagyis balga). Akik (ugyanis) bolondok (vagyis balgák) valának,
mikor lámpásaikat elővevék (és magukhoz vették), nem vivének magukkal olajat; Az eszesek (az okosak) pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az
ő edényeikben (az ő korsóikban). Késvén
pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadnak és aluvának (mert elálmosodtak
és elaludtak). Éjfélkor pedig kiáltás (hangzott,
és) lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jöjjetek elébe (a fogadására)! Akkor (felébredtek, és) felkelének mind azok a szüzek, és elkészíték (és rendbe hozták) az ő lámpásaikat. A bolondok (a balgák) pedig mondának az eszeseknek (az okosaknak):
Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a
mi lámpásaink kialusznak. Az eszesek (az okosak) pedig (így) felelének, mondván: Netalán nem lenne
elegendő nékünk és néktek; menjetek inkább az árusokhoz (a kereskedőkhöz), és vegyetek magatoknak. Mikor pedig venni
járnak vala (és távol voltak vásárolni), megérkezék (és megjött) a
vőlegény; és akik készen valának, bemenének ő vele a menyegzőbe, és (azután)
bezáraték az ajtó. Később pedig a többi
szüzek is megjövének (és megérkeztek, és így szóltak), mondván: Uram! Uram! Nyisd meg (az ajtót) mi nékünk. Ő pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek
titeket” (Mát. 25,1-12)
Mert: „… Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé. [ha pedig
valakinek a Krisztus Szelleme
nem birtoka, (vagyis nem birtokolja) az nem is az Övé]” (Róm. 8,9).
És ha nincs bennünk szeretetet, (vagyis Isten, mert Isten szeretet)
akkor: „Ha embereknek vagy angyaloknak
nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs énbennem [a szeretet nincs
birtokomban] olyanná lettem [és olyanná váltam], mint a zengő érc
[vagy a réz, vagy mint a visszhangzó gongütés] vagy pengő cimbalom [vagy a megzendülő cintányér]. És ha jövendőt tudok is mondani [és ha
prófétálni is tudok, mert bennem van a prófétálás ajándéka is]. És minden titkot és minden tudományt [és
minden bölcsességet] ismerek is (és
tudok, mert felfogom, úgyhogy teljes ismeretem van) [s ha minden titkot tudnék,
ha látnám az ismeret egész területét]; és
ha egész [teljes] hitem van is,
úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről [és helyezhetnék át] szeretet pedig nincs énbennem, semmi vagyok.
[és mit sem érek]. És ha [egész] vagyonomat mind felétetem [vagy szétosztom]
is [a nélkülözők közt, a szegények
táplálására]. És ha testemet [szóma
= a földi élet megjelenési formáját, a
személyiségemet, és teljes lényemet] tűzre
adom [hogy megégessenek, tűzhalálra, tűz martalékául szánom (úgy hogy
égjek)] is [és égőáldozatul adom,
hogy dicsekedhessem], szeretet pedig
nincs énbennem, semmi hasznom abból. [és mit sem használ nekem]” (1
Kor. 13,1-3).
Vagyis nem él bennem Isten, hiszen: „… az Isten
szeretet. … Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad,
és az Isten is ő benne” (1 Ján. 4,8.16)
Isten
az Ő Szelleme, vagyis a Krisztus Szelleme által él bennünk: „Ti azonban… Szellemben éltek, ha
ugyan [valóban] az Isten Szelleme lakik bennetek.
És ismét: „Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé.
[vagyis ha pedig valakinek a Krisztus
Szelleme nem birtoka, (nem birtokolja) az nem is az Övé]” (Róm. 8,9)
Mert: „Mi a haszna
(és mit használ), atyámfiai
(testvéreim), ha valaki azt mondja, hogy
hite van, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-e (és üdvözítheti-e)
őt (egyedül) a hit?” (Jak. 2,14)
„Azonképpen (és ugyanígy) a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt (vagyis halott) ő magában” (Jak. 2,17)
Hát: „Fiacskáim
(gyermekeim), ne szóval szeressünk, se
nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal (vagyis az Ige szerinti, hitből
fakadó cselekedettel)” (1 Ján. 3,18)
Az Úr Jézus ígérete, és figyelmeztetése: „Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és
skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat
néktek. De
azon, és annak ne örüljetek, hogy a szellemek néktek
engednek (és engedelmeskednek); hanem
inkább azon, és annak örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva
a mennyben” (Luk. 10,19-20)
De ne engedjétek, hogy az ördög megtévesszen, mert: „És az ördög, aki elhitette (és megtévesztette)
őket, vetteték a tűz és kénkő tavába,
ahol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak (és gyötrődnek) éjjel és nappal örökkön örökké (az örökkévalóságon
át)” (Jel.
20,10)
„És ha valaki nem
találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték” (Jel. 20,15)
Mát. 7,24 Valaki azért hallja [vagyis
mindenki, aki valóban meghallgatja] én tőlem e beszédeket [az én logoszaimat, azaz: igéimet], és
megcselekszi azokat [és tettre váltja
őket], hasonlítom azt a bölcs emberhez [vagyis
hasonló lesz az okos, és az olyan
eszes, megfontolt és meggondolt emberhez], aki a kősziklára építette az ő
házát:
Mát. 7,25 És ömlött [eleredt, zuhogott,
szakadt] a (zápor)eső [felhőszakadás támadt]. És eljött az árvíz [és áradások jöttek, és kiáradtak a folyók, ömlött az ár]. És fújtak
[és feltámadtak, és süvítettek] a
szelek, és beleütköztek abba a házba [és
nekidőltek, nekizúdultak, nekicsaptak, nekiestek annak a háznak; és rázúdultak a házra, és ostromolták azt a házat]; de nem dőlt [nem omlott] össze: mert a kősziklára építtetett [mert alapja a kősziklára volt vetve].
Mát. 7,26 És valaki hallja [és mindenki,
aki meghallgatja] én tőlem e
beszédeket [aki hallja e szavaimat,
logoszaimat, azaz: Igéimet], és nem cselekszi [és nem teszi] meg [nem váltja
tetté] azokat, hasonlatos lesz a bolond [az olyan ostoba, és balga] emberhez, aki a fövényre [a parti homokra] építette házát:
Mát. 7,27 És ömlött [és eleredt, szakadt]
a (zápor)eső [felhőszakadás támadt]. És eljött az árvíz [és jöttek az áradások, kiáradtak a folyók, és ömlött az ár]. És
fújtak [feltámadtak, és süvítettek] a
szelek, és beleütköztek abba a házba [és
rázúdultak arra a házra és az leomlott nagy zúdulással; mert ostromolták azt a
házat]; és összeomlott: és nagy lett annak romlása [és hatalmas kár keletkezett benne; és teljesen elpusztult, és
összeomlott nagy zuhanással. Mert az összedőlt és romhalmazzá vált]*
*Lukács írása szerinti Evangélium is
megismétli az Úr Jézus szavait: „Valaki
én hozzám jő és hallgatja (és meghallja) az én beszédeimet (logoszaimat, azaz: Igéimet) és azokat megtartja (és azok szerint cselekszik), megmondom (és megmutatom) néktek, mihez hasonló. Hasonló valamely
házépítő emberhez, aki leásott és mélyre hatolt, és kősziklára vetett
fundamentumot (kősziklára alapozott): mikor
aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz (az áradat) abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta (és nem tudta megingatni):
mert kősziklán épült (mert jól volt
megalapozva, és építve). Aki pedig
hallgatja, de nem tartja meg (de nem azok szerint cselekszik), hasonló ahhoz az emberhez, aki (alap
nélkül) csak a földön építette házát
fundamentum nélkül: amelybe beleütközvén a folyóvíz (az áradat), azonnal összeomlott; és nagy lett annak a háznak romlása (és teljesen
elpusztult)” (Luk. 6,47-49)
Az apostol így figyelmezteti a mindenkori hívőket: ha azt
akarjátok, hogy változzatok: „Az igének
pedig megtartói (és cselekvői) legyetek
és ne csak hallgatói, megcsalván (és becsapván) magatokat. Mert ha valaki (csak) hallgatója az igének és nem megtartója (de nem cselekszi meg), az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki
tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát (az arcát): Mert megnézte (ugyan) magát és elment, és azonnal (és nyomban)
elfelejtette, (hogy) milyen volt” (Jak. 1,22-24)
Mert: „A teljes (vagyis minden) írás (amit az Isten sugalmazott) Istentől ihletett és hasznos (és jól
használható) a tanításra, a feddésre
(vagyis érvelésre, meggyőzésre), a
megjobbításra (a helyreállításra), [a korrekcióra] az igazságban (a megigazultságra) való nevelésre (oktatásra, képzésre). Hogy tökéletes [és felkészült] legyen
az Isten embere, minden jó cselekedetre (minden jótettre) felkészített (és kész legyen)” (2 Tim. 3,16-17)
Hát: „Kérve kérlek
azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt [az Ő jelenlétében], aki ítélni
fog élőket és holtakat (és ítélkezni
szándékozik élők és holtak fölött) az Ő
eljövetelekor és az Ő országában.
Hirdesd az igét (az evangéliumot), állj elő vele alkalmatos, és alkalmatlan
időben (és akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő), ints, feddj (vagyis érvelj, kérj, győzz meg), buzdíts (biztass, bátoríts) teljes
béketűréssel (és türelemmel) és
tanítással (és hozzáértéssel, tudománnyal)” (2 Tim. 4,1-2)
Mát. 7,28 És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket [és befejezte, bevégezte az Ige, a logosz szólását)], álmélkodik
vala a sokaság az ő tanításán [mert a
tömeget nagyon megrázta a tanítása / az Ő tudománya
(görög szó szerint: ki voltak ütve), és nagyon
megijedtek, megdöbbentek, megrémültek, megrendültek, magukon kívül voltak a
megdöbbenéstől]:
Mát. 7,29 Mert úgy tanítja vala őket, mint akinek hatalma van [mint akinek fennhatósága van az embereken,
és (telj)hatalma, és (felhatalmazása) van], és nem úgy, mint az írástudók,
[és farizeusok és
törvénytanítók]*
*Máté arról is bizonyságot tesz,
hogy azok az emberek, akik azt gondolják, hogy ismerik az Úr Jézust, nem tudnak
hinni benne: „És (elment, és) hazájába érve, tanítja vala őket az ő
zsinagógájukban, annyira, hogy álmélkodnak, és ezt mondják vala: Honnét van
ebben ez a bölcsesség és ezek a (csodatevő) erők? Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-e Máriának, és
az ő testvéreit Jakabnak, Józsénak, Simonnak és Júdásnak? És az ő nőtestvérei
is nem mind minálunk vannak-e? (Ugyan) honnét
vannak tehát ennél (és Őbenne) mindezek?
És megbotránkoznak vala Őbenne. Jézus pedig monda nékik: Nincsen próféta
tisztesség nélkül (és sehol sem vetik meg a prófétát), hanem csak az ő (saját) hazájában
és (a maga) házában. Nem is tőn ott sok csodát, az ő
hitetlenségük miatt” (Mát. 13,54-58)
„Ezután visszament a
maga városába, Kapernaumba (Jelentése: vigasztalás faluja), és a pogányok hittek benne: „És leméne Kapernaumba, Galilea (jelentése: alacsony, megvetett,
pogányok körzete) városába; és
tanítja vala azokat (vagyis őket) szombatnapokon.
És (ők pedig) csodálkoznak (és álmélkodtak)
az ő tudományán (az Ő tanításán), mert beszéde hatalmas vala (és szavának,
logoszának, azaz: igéjének) hatalma volt)” (Luk. 4,31-32) //Megjegyzés: Galilea
legészakibb részét Izráel fogságba vitele után pogányokkal telepítették be,
akiknek leszármazottai még itt éltek Jézus korában (Mt 4,13–15). a déli részen
lakó zsidók megvetették őket (Jn 7,52): Bibliai nevek és fogalmak//.
Az Úr Jézus isteni hatalma
átsugárzott az Ő emberi testén is, hiszen: „… Ő (Isten) dicsőségének
visszatükröződése (és kisugárzása), és
az Ő valóságának (az Ő lényének) képmása.
Aki hatalma(s) szavával fenntartja
(és hordozza) a mindenséget, aki
(miután) minket bűneinktől megtisztítván,
üle (a mennyei) Felségnek jobbjára a
magasságban” (Zsid. 1,3)
De a vallási vezetők ezt nem
ismerték fel, ezért szolgákat küldenek el, hogy fogják el Jézust, és vigyék a
nagytanács elé, azonban: „Elmenének (és
visszamentek) azért a szolgák a
főpapokhoz és farizeusokhoz; és mondának azok ő nékik: Miért nem hoztátok el
(ide) őt? Felelének a szolgák: Soha ember
úgy nem szólott (nem beszélt), mint
ez az ember!” (Ján. 7,45-46)
