1 Thess. 2,1 Mert magatok tudjátok, atyámfiai [testvéreim], hogy a mi ti hozzátok való menetelünk nem volt hiábavaló [nem volt haszontalan, eredménytelen, üres].
1 Thess. 2,2 Sőt inkább, noha elébb [előzőleg] már háborúságot és bosszúságot szenvedtünk volt Filippiben [noha
előbb már szenvedés és bántalmazás ért bennünket Filippiben], amint tudjátok, volt bátorságunk a mi
Istenünkben, hogy közöttetek is [nyíltan; szabadon] hirdessük az Isten evangéliumát [szóljuk
nektek az Isten örömüzenetét] sok tusakodással. [nehéz
harcok árán; a sok nehézség ellenére is];
»Más fordítás: Mielőtt hozzátok
érkeztünk, Filippiben megvertek és bántalmaztak bennünket amint tudjátok. Isten
azonban mégis felbátorított bennünket, hogy a ti városotokban is mindenkinek
elmondjuk az Istentől származó örömhírt. Valóban el is mondtuk, pedig
Thesszalonikában is sokan ellenünk voltak«
1 Thess. 2,3 Mert a mi buzdításunk [vigasztalásunk; bátorításunk, igehirdetésünk]
nem hitetésből van [nem
tévelygésből, nem megtévesztésből
ered], sem nem
tisztátalanságból [nem is tisztátalan, hamis szándékból], sem nem álnokságból.
[Más
fordítás: A mi
üzenetünk és tanításunk igaz, a szándékaink tiszták, viselkedésünk teljesen
egyenes és őszinte].
1 Thess. 2,4 Hanem amiképpen az Isten méltatott [megvizsgált,
kipróbált] minket arra, hogy
reánk bízza az Evangéliumot [a jó hírt, az örömhírt;
a győzelmi hírt, győztes hadvezér érkezésének hírét], akképpen szólunk; nem úgy, hogy embereknek
tessünk hanem az Istennek, aki megvizsgálja [és ismeri] a mi szívünket (bensőnket).
[Más
fordítás: Olyan
emberek vagyunk, akiket maga Isten tett próbára. Ő talált alkalmasnak arra,
hogy ránk bízza az örömhírt. Ezért úgy beszélünk, hogy nem az emberek tetszését
keressük, hanem Istenét. Mert ő vizsgálja meg a szívünket és szándékainkat].
1 Thess. 2,5 Mert sem hízelkedő beszéddel, amint
tudjátok, sem telhetetlenség színében [sem leplezett kapzsisággal]
nem léptünk fel [nem forgolódtunk közöttetek] soha. [Nem próbáltuk senkitől kicsalni a pénzét], Isten a bizonyság [a
tanú rá].
»Más fordítás: Mert amint tudjátok, sem hízelgéshez nem
folyamodtunk soha, sem haszonlesést nem lepleztünk valami látszattal, az Isten
rá a tanú«
1 Thess. 2,6 Sem emberektől való dicsőítést nem
kerestünk, sem tőletek, sem másoktól. Holott terhetekre lehettünk volna, mint
Krisztus apostolai
[Más
fordítás: Emberi elismerésre nem törekedtünk sem a tiétekre, sem a másokéra. Mint
Krisztus apostolai élhettünk volna tekintélyünkkel, mégis szelíden léptünk fel
közöttetek].
1 Thess. 2,7 De szívélyesek valánk [jóindulatúan,
barátságosan és szelíden, jártunk] ti közöttetek, amiként a dajka dajkálgatja [gondozza, melengeti] az ő
gyermekeit.
[Más fordítás:
Pedig Krisztus
apostolai vagyunk, és használhattuk volna ezt a tekintélyünket. Mi azonban
olyan gyengéden bántunk veletek, ahogy az anya dajkálja (táplálja) melengeti gyermekét].
1 Thess. 2,8 Így felbuzdulva irántatok [az
utánatok való vágyódásunkban;
epekedésünkben], készek valánk közleni veletek nemcsak az
Isten Evangéliumát, hanem a mi magunk lelkét [vagyis életét] is, mivelhogy szeretteinkké lettetek nékünk.
[Más
fordítás: Annyira közel álltatok szívünkhöz, hogy nemcsak Isten evangéliumát, hanem
életünket is nektek akartuk adni. Ennyire megszerettünk benneteket].
1 Thess. 2,9 Emlékezhettek ugyanis atyámfiai a mi
fáradozásunkra és bajlódásunkra [vesződségünkre; kemény
munkánkra]: mert
éjjel-nappal munkálkodva [dolgoztunk, és úgy] hirdettük néktek az Isten Evangéliumát,
csakhogy senkit meg ne terheljünk közületek.
[Más
fordítás: Emlékezzetek
csak vissza, testvéreim, milyen keményen dolgoztunk, amikor nálatok voltunk!
Éjjel-nappal saját kezünkkel dolgoztunk, hogy ne legyünk terhetekre, és ne
nektek kelljen gondoskodnotok rólunk. Így adtuk át nektek az Istentől származó
örömhírt]
1 Thess. 2,10 Ti vagytok bizonyságok [a
tanúk] és az Isten, milyen
szentül, igazán [istenfélő, szent módon, jóindulatúan] és feddhetetlenül [kifogástalanul] éltünk előttetek [viseltük
magunkat irántatok], akik hisztek [akik hívőkké lettetek].
1 Thess. 2,11 Valamint tudjátok, hogy miként atya az ő
gyermekeit, úgy intettünk [kérleltünk] és buzdítgattunk [ösztönöztünk] egyenként mindnyájatokat.
1 Thess. 2,12 És kérve kértünk [bátorítottunk,
buzdítottunk, biztattunk benneteket és tanúságot tettünk], hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat [éljetek
az Istenhez méltó módon; hogy méltóan kell járnotok (viselkednetek és, életmódot folytatnotok) ahhoz
az Istenhez], aki az ő
országába [az ő királyságába] és
dicsőségébe hív titeket.
1 Thess. 2,13 Ugyanazért mi is hálát adunk az Istennek szüntelenül [megszakítás
nélkül], hogy ti befogadván
az Istennek általunk hirdetett beszédét [(logoszát): Igéjét], nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét,
hanem mint Isten beszédét, aminthogy valósággal az is, amelynek [ereje]
munkálkodik is tibennetek, akik hisztek.
1 Thess. 2,14 Mert ti, atyámfiai, követői lettetek [nyomdokába
léptetek; hasonlóvá; utánzóivá lettetek] az Isten [a Krisztus Jézus kihívott] gyülekezeteinek [kihívottak
közösségeinek], amelyek Júdeában
vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját
honfitársaitoktól [a saját népetektől], miként azok is a zsidóktól [a Júdeában élő hitetlenektől],
1 Thess. 2,15 Akik megölték az Úr Jézust is és a saját
prófétáikat, és minket is [kérlelhetetlenül / folyamatosan] üldöznek, és az Istennek nem tetszenek [nem
kedvesek Isten előtt], és
minden embernek ellenségei [és minden emberrel szemben állanak];
»Más fordítás: Ezek a hitetlen
júdeaiak ölték meg az Úr Jézust és a prófétákat, és ők kényszerítettek minket, hogy Júdeát sietve elhagyjuk. Ezek nem tetszenek
Istennek, és minden emberrel
ellenségesek«
1 Thess. 2,16 Akik megtiltják nékünk [akadályoznak
minket abban is], hogy a
pogányoknak [nemzeteknek] ne prédikáljunk, hogy üdvözüljenek [megmeneküljenek]; hogy mindenkor betöltsék bűneiket [így
teszik teljessé céltévesztésüket]; de végre [azaz: végül]
utolérte őket az Isten haragja.
[Más
fordítás: Ezek
a hitetlen júdeaiak mindig csak újabb és újabb bűnökkel gyarapítják vétkeiket, amíg végleg betelik a pohár. És valóban: Isten
haragja utolérte őket; és ezzel vétkeik mértékét mindenkorra
betöltik].
1 Thess. 2,17 Mi pedig, atyámfiai [testvéreim], amint elszakasztatánk [megfosztottak
bennünket] tőletek egy kevés
ideig, [miután árván maradtunk
tőletek egy kis időszakra] arcra [külsőleg], nem szívre [bensőre]
nézve, [és
árvákká tettek] annál
buzgóságosabban, nagy kívánsággal igyekeztünk [annál nagyobb vágyódással
törekedtünk arra], hogy
szemtől-szemben láthassunk titeket [láthassuk orcátokat ismét].
1 Thess. 2,18 Azért menni is akartunk hozzátok,
kiváltképpen én Pál, egyszer is, kétszer is, de megakadályozott minket a Sátán [jelentése: ellenség, ellenfél, üldöző; vádoló].
1 Thess. 2,19 Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és
dicsekedésünk [győzelmi] koronája [győzelmi koszorúja, és dicsőségünk]? Avagy nem azok lesztek-é ti is a mi Urunk
Jézus Krisztus [színe] előtt az ő eljövetelekor [az Ő megjelenésekor]?
1 Thess. 2,20 Bizony ti vagytok a mi dicsőségünk és
örömünk.