Luk. 11,1 És lőn [történt egy alkalommal hogy Jézus
imádkozott, és] mikor ő imádkozék egy helyen, minekutána elvégezte
[amikor
befejezte], monda néki egy az ő tanítványai közül: Uram, taníts [meg] minket imádkozni, miképpen János is megtanította az
ő tanítványait [az ő követőit].
Luk. 11,2 Monda pedig nékik: Mikor [és valahányszor] imádkoztok, ezt mondjátok: Mi Atyánk, ki
vagy a mennyekben, szenteltessék meg [és legyen szent] a te neved.
Jöjjön el a te országod [a Te királyságod, a Te királyi
uralmad, és nyilvánuljon meg a Te hatalmad]. Legyen [és valósuljon] meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen
e földön is*
*Máté bizonyságtétele így hangzik: „Ti
azért így imádkozzatok: Mi [mennybéli] Atyánk,
ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg [legyen szent] a te neved. Jöjjön el a te
országod [a te királyi uralkodásod; a királyságod]; legyen [és valósuljon] meg
a te akaratod, (a)mint a mennyben, úgy a földön is. A mi
[létezéshez szükséges] mindennapi
kenyerünket add meg nékünk ma. És bocsásd meg a mi vétkeinket, [vagyis:
Engedd el tartozásainkat, adósságainkat] miképpen
[és amint] mi is megbocsátunk azoknak,
akik ellenünk vétkeztek [ahogy mi is elengedtük azokat a nekünk
tartozóknak].
És ne vígy minket kísértetbe [(peiraszmosz):
kísértés. Itt a görög kifejezés mondanivalója: „ne engedj olyan helyzetbe
kerülni minket, amely bűnbe vinne”] de
szabadíts meg [ments meg, óvj meg, védelmezzél]
minket a gonosztól [és ragadj ki a
rosszból. Hanem (ragadj meg) és vonj magadhoz a gonosztól] Mert tiéd az ország [királyság, uralom, királyi hatalom] és a hatalom [az erő] és a dicsőség mind örökké [(aión): a világkorszakokon át]. Ámen!” (Mát. 6,9-13).
Dávid megvallása és buzdítása: „Országodnak dicsőségéről szólnak, és a te hatalmadat beszélik. A te
országod örökre fennálló (örökkévaló) ország,
és a te uralkodásod nemzedékről nemzedékre (tart)” (Zsolt. 145,11.13)
„Az Úr a mennyekbe helyeztette
az ő székét (állította fel trónját) és
az ő uralkodása mindenre kihat (királyi hatalmával mindenen uralkodik). Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas
erejűek, akik teljesítitek az ő rendeletét (parancsát), hallgatván az ő rendeletének (parancsának)
szavára. Áldjátok az Urat minden ő
serege: ő szolgái, akaratának teljesítői (és végrehajtói)! Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő
uralkodásának minden helyén!” (Zsolt.
103,19-22)
Luk. 11,3 A mi mindennapi [és a
létfenntartáshoz szükséges] kenyerünket add meg nékünk naponként [és minden nap]*
*Agur is így imádkozik: „A hiábavalóságot és a hazugságot messze
távoztasd tőlem (óvj meg a hiábavaló és hazug beszédtől); szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem;
táplálj engem hozzám illendő eledellel (adj annyi eledelt, amennyi
szükséges)” Más fordítás: oszd ki nekem a törvény szerint nekem járó kenyeret
(Péld. 30,8)
Luk. 11,4 És bocsásd
meg [és engedd el] nékünk a mi
bűneinket. Mert mi is megbocsátunk [és
elengedjük] mindeneknek [minden
ellenünk vétkezőnek, és azoknak, akik rosszat tesznek nekünk], akik [ezért] nékünk adósok [vagyis aki nekünk tartozik]* És ne vígy minket kísértésbe [azaz: ne engedd, hogy
kísértésbe essünk]; de szabadíts [ments meg, óvjál, és védjél, és őriz] meg minket a gonosztól
[a rossz, káros, gonosz, rosszakaratú
ördögtől]**
*Márk is bizonyságot tesz az Úr
Jézus kijelentéséről: „És mikor
imádkozva megálltok [amikor
felálltok imádkozni], bocsássátok
meg [engedjétek el], ha valaki ellen
valami panaszotok van [ha nehezteltek valakire; ha valami sérelmetek van valaki ellen;
(ekhó): kifogása, ellenvetése van]; hogy
a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek [elengedje] a ti vétkeiteket [(paraptóma):
hibás lépés, botlás, baklövés,
melléfogás]. Ha pedig ti meg nem bocsátotok
[el nem engeditek], a ti mennyei Atyátok
sem bocsátja meg [engedi el] a ti
vétkeiteket [(paraptóma): hibás lépés, botlás, baklövés, melléfogás]”
(Márk. 11,25-26).
Ti pedig: „legyetek
pedig egymáshoz jóságosak [kedvesek jóindulatúak], irgalmasok [könyörületesek, megindulni képesek, együttérzők egymás
iránt], megengedvén [bocsássatok meg
mindig] egymásnak, miképpen az Isten is a
Krisztusban megengedett [megbocsátott] néktek”
(Eféz.
4,32).
És kijelenti azt
is, hogy miért kell megbocsájtani: „Mert ha megbocsátjátok [elengeditek]
az embereknek az ő vétkeiket [botlásaikat; Ha ugyanis elengeditek az
embereknek eleséseiket hibás lépéseiket, botlásaikat, baklövéseiket,
melléfogásaikat], megbocsát [elengedi] néktek is a ti mennyei Atyátok
[azokat]. Ha pedig meg nem bocsátjátok [de ha ti nem engeditek el]
az embereknek az ő vétkeiket [botlásaikat, eleséseiket, hibás lépéseiket,
baklövéseiket, melléfogásaikat], a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg [sem
fogja elengedni] a ti vétkeiteket [botlásaitokat; eleséseiteket]” (Mát. 6,14-15).
Az Úr Jézus
megmossa a tanítványok lábát, hogy megtisztuljanak, példát adva ezzel arra,
hogy mit jelent a bűnbocsánat: „Mikor
azért megmosta azoknak lábait, és a felső ruháját felvette, újra leülvén
(és ismét letelepedett), monda nékik:
Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek? Ti engem így hívtok: Mester, és Uram.
És jól mondjátok, mert az vagyok. Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti
lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait. Mert példát adtam
néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek” (Ján. 13,12-15).
És a Szent Szellem
kijelentése arról, hogy mit tett az Úr Jézus: „… Jézus Krisztus, aki a hű tanúbizonyság (a hű tanú) … aki minket szeretett, és megmosott
bennünket a mi bűneinkből az ő vére által” (Jel. 1,5).
Péter megkérdezi az Úr Jézust:
„… Uram, hányszor lehet az én atyámfiának
ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? Még hétszer is? Monda néki Jézus: Nem
mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer (hetvenszer
hétszer) is” (Mát. 18,21-22)
**Az apostol bátorítása: Isten nem
kísért: Ezért: „Senki se mondja,
mikor kísértetik (amikor kísértésbe jut): Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal (a gonosztól) nem kísérthető, (és) ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és
édesgeti (csalogatja) a tulajdon
kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szül; a bűn pedig teljességre
jutván halált nemz” (Jak. 1,13-15)
Luk. 11,5 És monda nékik: Ki az közületek, akinek barátja
van, és ahhoz megy éjfélkor [vagyis
az éjszaka közepén], és ezt mondja néki: Barátom, adj nékem
kölcsön három kenyeret,
Luk. 11,6 Mert az én barátom én hozzám jött az útról, és
nincs mit adjak ennie [és nincs mit
elébe tegyek];
Luk. 11,7 Az pedig onnét belülről felelvén, ezt mondaná: Ne
bánts [ne zaklass, ne zavarj, és
ne háborgass] engem: immár az ajtó be van zárva, és az én
gyermekeim velem vannak az ágyban; nem kelhetek fel, és nem adhatok néked?
Luk. 11,8 Mondom néktek, ha azért nem fog is felkelni és
adni néki, mert az barátja, de annak tolakodása [szemtelensége, és alkalmatlankodása] miatt felkél és ád néki, amennyi kell [amire szüksége van].
Luk. 11,9 Én is mondom néktek: Kérjetek és megadatik néktek;
keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.
Luk. 11,10 Mert aki kér, mind kap [és elnyer, hozzájut]; és aki
keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.
Luk. 11,11 Melyik atya pedig az közületek, akitől a fia
kenyeret kér [kenyér
után sóvárog, és vágyakozik], és ő talán
követ ád néki? Vagy ha halat, vajon a hal helyett kígyót ád-é néki?
Luk. 11,12 Avagy ha tojást kér [ha tojás után sóvárog, és
vágyakozik], vajon skorpiót ád-é néki?
Luk. 11,13 Ha azért ti gonosz [rossz, káros] létetekre [ti, akik rosszak vagytok, akik romlást
árasztó életet éltek] tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni,
mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Szellemet azoknak, akik tőle [sóvárogva, és vágyakozva] kérik*
*Máté is bizonyságot tesz az Úr
Jézus kijelentéséről, amit az Övéinek mond: „Kérjetek és (meg)adatik
néktek [kapni fogtok]; keressetek és találtok; zörgessetek
[kopogtassatok] és megnyittatik néktek
[és ajtó nyílik előttetek]. Mert
[mindenki] aki kér, mind kap
[megnyeri azt, amit kér]; és aki keres,
talál [megtalálja, amit keres]; és a
zörgetőnek megnyittatik [és aki kopogtat, annak ajtó nyílik]. Avagy ki az az ember közületek [vagy
talán van olyan ember közöttetek], aki,
ha az ő fia kenyeret kér tőle, [netán] követ
ád néki? És ha halat kér, vajon kígyót ad-e néki? Ha azért ti gonosz
[romlással teli] létetekre [noha
rosszak vagytok] tudtok a ti fiaitoknak
[gyermekeiteknek] jó ajándékokat [adományokat]
adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei
[égi] Atyátok jókat azoknak, akik kérnek
tőle?!” (Mát. 7,7-11).
És hangzik a kijelentés, hogy miért kell először is a Szent
Szellemet kérni: „… Mert azt, amit
kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk. [hogy mit imádkozzunk, és hogy azt
hogyan kell (helyesen) tennünk, nem tudjuk] de maga a Szellem esedezik [jár közben] miérettünk kimondhatatlan [összefüggéstelen;
nem
egybefüggő, nem értelmesen elmondott beszéddel] fohászkodásokkal [szavakba nem önthető, emberileg
megfoghatatlan sóhajtozásokkal]. [S Ő], Aki
pedig a szíveket vizsgálja, [fürkészi; kutatja] tudja, mi [mit kíván;
mire irányul] a Szellem gondolata [elgondolása, törekvése] mert Isten [tetszése; akarata] szerint [Istenhez igazodva] esedezik [jár közben; könyörög; emel
szót] a szentekért” (Róm.
8,26-27).
Ezért: „Minden imádságotokban és könyörgésetekben
imádkozzatok mindenkor a Szellem által” (Eféz. 6,18).
Mert: „Akin az Úrnak Szelleme megnyugszik:
bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak (erőnek) Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének Szelleme” (Ézs 11:2).
És hogy miért és hogyan kell Őt kérni az Úrtól: „Ha pedig valakinek közületek nincsen
bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül
adja. És megadatik néki (és meg is kapja). De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik,
hasonlatos a tenger habjához (az olyan, mint a tenger hulláma), amelyet a szél hajt (sodor) és ide s tova hány. Mert ne vélje (ne
gondolja tehát) az ilyen ember, hogy
kaphat valamit (bármit) az Úrtól; A
kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember” (Jak. 1,5-8).
Mert a Szent Szellem nélkül: „Kéritek, de nem kapjátok (meg), mert
nem jól (rosszul) kéritek, hogy
gerjedelmeitekre költsétek azt (csupán élvezeteitekre akarjátok
eltékozolni)” (Jak. 4,3).
Ezért imádkozzatok mindenkor a Szellem által, mert Ő a hit
Szelleme is: „És amit könyörgésetekben
[imádságotokban
hittel] kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek [Más fordítás: Meg is fogtok kapni mindent, amit csak hittel
imádságban kértek]”
(Mát. 21,22).
És az imameghallgatásnak vannak feltételei is:
1. A hit: „Azért mondom néktek: Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy
mindazt megnyeritek (hogy amiért imádkoztok mindazt, amit kértek, már
megkaptátok), és meglészen néktek (és
meg is adatik nektek). És mikor imádkozva
megálltok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti
mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket” (Márk. 11,12-14.19-25).
2. Az Úr Jézusban való hit, és az Ő
nevében való kérés: A tanítványok kérdésére így válaszol az Úr: „Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz én
bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem;
és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek. És akármit
kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a
Fiúban. Ha valamit kértek (tőlem)
az én nevemben, én megcselekszem azt” (Ján.
14,12-14).
3. Az Úrban, vagyis a Szent
Szellemben való megmaradás: „Én vagyok a
szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok
gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ha én bennem maradtok,
és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok (bármit
akartok), és meglesz az néktek (és
megadatik nektek)” (Ján. 15,-5.7)
Hiszen meg van írva: „Az Úr pedig a Szellem” (2Kor 3,17).
4. A szeretet parancsának
megcselekvése: „És akármit kérjünk,
megnyerjük (megkapjuk) tőle, mert
megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekesszük, amik kedvesek előtte.
Ez pedig az ő parancsolata, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak
nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nékünk (ahogyan erre
parancsolatot adott nekünk)” (1 Ján. 3,22-23).
5. Ige ismeret, mert abból ismerjük
meg az Ő akaratát: „És ez az a bizodalom,
amellyel Őhozzá vagyunk (az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti), hogy ha kérünk valamit az Ő akarata szerint,
meghallgat minket: És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk,
tudjuk, hogy megvannak a kéréseink (hogy már megkaptuk), amelyeket kértünk Őtőle” (1 Ján. 5,14-15).
6. Gyümölcstermő élet: Nem
ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek
titeket (arra), hogy ti elmenjetek és
gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az
Atyától az én nevemben, megadja néktek”
(Ján. 15,16).
7. Az eltévelyedések megvallása egymásnak: „Valljátok meg bűneiteket (hibás
lépéseiteket, botlásaitokat, baklövéseiteket, és melléfogásaitokat) egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy
meggyógyuljatok (hogy Isten helyreállítson): mert igen hasznos (és nagy az ereje) az igaznak (a megigazultnak) buzgóságos
könyörgése. Hiszen: Illés ember volt,
hozzánk hasonló természetű; és (amikor buzgó) imádsággal kéré, hogy ne legyen eső, és nem (is) volt eső a földön három esztendeig és hat
hónapig: És ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld megtermé az ő
gyümölcsét” (Jak. 5,16-18).
Ha pedig nem teljesül a kérésünk, az: … A ti hitetlenségetek miatt [kishitűségetek miatt. Mert kevés,
gyenge a hitetek]. Mert bizony
[igazán] mondom néktek: Ha [csak] akkora [annyi] hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj
innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek [számotokra]”
(Mát. 17,20).
Hiszen már Dávid így prófétál: „A szegények (elnyomottak, és nyomorultak) kívánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívüket, (feléjük
fordítod füledet, és) füleiddel
figyelmezel” (Zsolt. 10,17).
Mert: „Az Úr szemei az
igazakon vannak (akiket Ő
megigazultnak nyilvánított), és az ő
fülei azoknak kiáltásán (Az ÚR szeme látja az igazakat (a megigazultakat), füle meghallja
kiáltásukat)” (Zsolt. 34,16).
És: „Közel van az Úr
minden őt hívóhoz; mindenkihez, aki hűséggel (őszintén) hívja őt. Beteljesíti az őt félőknek
kívánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket” (Zsolt. 145,18-19).
Bizony: „… az igazaknak (a megigazultaknak) … könyörgését (imádságát) meghallgatja” (Péld. 15,29).
Jeremiás is erről
prófétál: „ Ha segítségül hívtok, és
állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. És kerestek
engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem. És megtaláltok
engem, azt mondja az Úr, (jóra fordítom sorsotokat) és visszahozlak a fogságból, és összegyűjtlek titeket minden nemzet
közül és mindama helyekről, ahová kiűztelek
titeket, azt mondja az Úr, és visszahozlak e helyre, a honnan számkivetettelek titeket” (Jer.
29,12-14).
És visszaviszi az Úr az embert az édenbe, ahonnan kiűzte: „És kiűzé az embert, és oda helyezteté az
Éden kertjének keleti oldala felől a Kerubokat és a villogó pallos lángját,
hogy őrizzék az élet fájának útját” (1 Móz. 3,24).
Mert azt mondja az
Úr: „Én az engem szeretőket szeretem, és
akik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak” (Péld. 8,17)
Luk. 11,14 És [egyszer azután] ördögöt [vagyis egy gonosz szellemet; egy süketnéma démont] űz vala ki [egy emberből], mely néma
vala [aki
azelőtt nem tudott beszélni]. És lőn, [hogy], mikor kiment az ördög [a démon], megszólala a (süket)néma [és elkezdett
beszélni]; és csodálkozék a sokaság [a
tömeg].
Luk. 11,15 Némelyek pedig azok közül mondának: A Belzebub [jelentése:
a legyek, a férgek ura; a szemétnek, a
trágyának, a bálványáldozatnak az ura] által, az ördögök [a gonosz szellemek,
a démonok] fejedelme [segítsége]
által
űzi [és hajtja] ki az
ördögöket [vagyis a démonokat].
Luk. 11,16 Mások meg, kísértvén őt, mennyei jelt kívánnak [sőt követeltek]
tőle.
Luk. 11,17 Ő pedig
tudván [ismerve] azoknak gondolatát [mert átlátott rajtuk], monda
nékik: Minden ország [és minden királyság, és minden birodalom], amely
magával meghasonlik [és amelyben megosztás van, és önmaga ellen harcol], elpusztul [és semmivé lesz]; és ház a
házzal ha meghasonlik, leomlik [és az a család, amely önmaga ellen harcol, szétesik].
Luk. 11,18 És a Sátán
is, ha ő magával meghasonlik [és önmaga ellen harcol], mi módon állhat meg az ő országa [és hogyan
maradhatna fenn a királysága]? Mert azt mondjátok, hogy én a Belzebub
által [Belzebub segítségével] űzöm [és haj(í)tom] ki az ördögöket [a gonosz
szellemeket, a démonokat].
Luk. 11,19 És ha én a Belzebub által [ha Belzebub segítségével] űzöm [és haj(í)tom] ki
az ördögöket [a démonokat], a ti
fiaitok ki által [kinek a
segítségével] űzik ki [haj(í)tják
ki őket]? Annakokáért ők maguk lesznek a ti bíráitok [és így ők maguk
bizonyítják, hogy nincs igazatok].
Luk. 11,20 Ha pedig
Isten ujjával [Isten hatalmával] űzöm [és haj(í)tom] ki az ördögöket, [a démonokat, a gonosz szellemeket, akkor]
kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten
országa [és nyilvánvaló, hogy eljött hozzátok Isten királysága]*
*Az Evangélium beszámolója szerint
többször vittek az Úr Jézushoz gonosz szellemektől megszállott, vak és néma
embert: „Akkor egy vak és néma
ördöngőst (megszállottat) hoztak ő
eléje (és odavitték hozzá); és
(Ő) meggyógyítá azt, annyira, hogy a vak
és néma mind beszél, mind lát vala. És elálmélkodik (elcsodálkozott) az egész sokaság, és (ezt) monda: Vajon nem ez-é Dávidnak ama Fia? A
farizeusok pedig ezt hallván, mondának (kijelentették): Ez nem űzi ki az ördögöket (másként), hanemha (csak) Belzebubbal, az ördögök fejedelmével (az ördögök fejedelmének a
segítségével (Belzebub jelentése: a
legyek, a férgek ura; a szemétnek, a bálványáldozatnak az ura).
Jézus pedig, tudva (ismerve) az ő gondolataikat, monda nékik: Minden
ország, amely (ön)magával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy
háznép (vagy ház) sem állhat meg (maradhat
fenn), amely meghasonlik (ön)magával. Ha pedig a sátán a sátánt űzi ki, önmagával hasonlott meg; (és
akkor hogyan) mimódon állhat meg
(maradhat fenn) tehát az ő országa? És ha
én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által (kivel) űzik ki? Azért ők maguk lesznek a ti
bíráitok. Ha pedig én Istennek Szelleme által űzöm ki az ördögöket, akkor
(bizony) kétség nélkül elérkezett
hozzátok az Isten országa” (Mát.
12,22-28)
És mert a tömeg csodálkozik, és
megdöbben a történteken, a farizeusok így reagálnak: „És az ördögöt [a gonosz szellemet, a démont] kiűzvén [és mihelyt a démont kihajtotta belőle], megszólalt a néma. És a sokaság [a
tömeg] csodálkozik [megdöbbent] vala, mondván: Soha nem láttak [még] ilyet [ilyen hatalmas dolog még soha nem
történt] Izráelben! A farizeusok pedig
ezt mondják [kijelentették] vala: Az
ördögök [a gonosz szellemek, a démonok] fejedelme
által [segítségével] űzi ki az
ördögöket [a gonosz szellemeket, démonokat]” (Mát. 9,33-34).
Később már bármit jelent ki az Úr,
a sokaság is azt mondja: „… Ördög (démon) van benned…” (Ján. 7,20).
Márk beszámol arról, hogy saját családja sem hitt az Úr
Jézusban. „Azután haza térének. És
[ott] ismét egybegyűlt a sokaság [a tömeg], annyira, hogy még nem is
ehetnek [úgyhogy még evésre sem maradt
idejük]. Amint az övéi [hozzátartozói]
ezt meghallák [tudomást szereztek erről],
eljövének, hogy megfogják [és erővel
elvigyék] őt; mert azt mondják vala, hogy magán kívül van [hogy nincs magánál, extázisban / önkívületben van; hogy megzavarodott; megháborodott;
hogy elvesztette az eszét].
Az írástudók [törvénytanítók]
pedig, akik Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebub [jelentése: a legyek, a férgek ura; a
szemétnek ura] van vele [Belzebub
van benne (szállta meg)]. És: Az
ördögök [a gonosz szellemek, a démonok] fejedelme által [segítségével] űzi [haj(í)tja] ki az
ördögöket [a gonosz szellemeket, a démonokat].
Ő [Jézus] pedig [ekkor] magához híván azokat [a törvénytanítókat], példázatokban monda
nékik: Sátán miként [milyen módon]
tud [hogyan képes] Sátánt kiűzni [kihaj(í)tani]? És ha egy ország [királyság]
önmagában [önmagával] meghasonlik [részekre
szakad], meg nem maradhat az az ország. [Más fordításban: Hiszen az a királyság, amelyben
megosztottság van, és önmaga ellen
harcol, nem képes megállni az a királyság]. És ha egy ház önmagában
[önmagával] meghasonlik [részekre
szakad], meg nem maradhat [nem
állhat meg] az a ház. [És ha egy háznép (család) amelyben
megosztottság van, és önmaga ellen harcol, nem maradhat fönn többé az a háznép, az a család]. És ha a Sátán önmaga ellen támadt és meghasonlott,
nem maradhat meg [nem képes megállani
tovább], hanem vége van [elpusztul].
Bizony mondom néktek, hogy minden bűn [tévedés,
hiba, céltévesztés] megbocsáttatik az emberek fiainak, még a
káromlások is mind [minden rágalmazás,
gyalázkodás, becsmérlődés, szitkozódás, istenkáromlás, amit kimondanak],
amelyekkel káromlanak [bármennyi
káromlást szólnak, bármennyi káromlás
hagyja is el a szájukat]: De aki a Szent Szellem ellen szól káromlást [a Szent Szellemet gyalázza, rágalmazza, becsméreli], nem nyer bocsánatot soha [hanem vétkes marad bűne miatt örökké. Mert olyan bűnt követett el, amelyet soha nem lehet megbocsátani, ezért
örök véteknek terhe nyomja], hanem
örök kárhozatra méltó. [(enokhosz):
a sátán rabja marad]; [Jézus azért
mondta ezt] Mivelhogy ezt mondják vala: Tisztátalan [(akathartosz): szennyes, tisztát(a)lan, gonosz] szellem [démoni szellem] van
Őbenne [hogy Jézusnak tisztátalan (szennyes) szelleme van; tisztátalan
szellem vette birtokába (szállta meg)]”
(Márk. 3,20-30).
Az Úr Jézus pontosan tudta, hogyan fognak reagálni, hiszen
ismerte valamennyiük szívét. „És mivelhogy nem szorult rá [nem volt szüksége arra], hogy valaki [bárki] bizonyságot tegyen [tanúskodjék,
tanúságot tegyen] az emberről; mert
magától is tudta [jól], mi volt [és mi lakozik] az emberben [mi van a szívükben]” (Ján. 2,25).
És hogy ki az, aki ismeri az ember gondolatait, és szíve
szándékait, arról így tesz bizonyságot Isten Igéje: „Én, az Úr (JHVH=Jahve) vagyok az, aki a szívet fürkészem, és a
veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útjai szerint és
cselekedeteinek gyümölcse szerint. (és mindenkivel úgy bánok, ahogyan élete
és tetteinek a gyümölcse szerint megérdemli)” (Jer. 17,10).
Dávid így tesz vallást az Úrnak: „Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz. Te ismered ülésemet és
felkelésemet (vagy ha felállok), messziről
érted gondolatomat (messziről is észreveszed szándékomat). Járásomra és fekvésemre ügyelsz (szemmel
tartod), minden utamat jól tudod
(gondod van minden utamra). Mikor még
nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt (te már pontosan tudod) Uram! Elől és hátul körülzártál engem
(minden oldalról körülfogtál), és
fölöttem (rajtam) tartod kezedet.
Csodálatos előttem e tudás, magasságos (igen magas), nem érthetem azt (nem tudom felfogni)” (Zsolt. 139,1-6).
„… mert egyedül csak te ismered minden
embernek szívét” (1 Kir. 8,39)
Luk. 11,21 Mikor az erős fegyveres [teljes fegyverzetben] őrzi az ő
palotáját, amije van [a vagyona],
békességben [biztonságban]
van;
Luk. 11,22 De mikor a nálánál erősebb reá jövén [de ha rá tör, és
megtámadja őt valaki, aki még nála is erősebb] legyőzi őt,
minden fegyverét [a teljes
fegyverzetét] elveszi, melyhez bízott, és amit tőle zsákmányol, elosztja*
*Máté bizonyságtétele az Úr Jézus
kijelentéséről: „Avagy mi módon [hogyan]
mehet [törhet] be valaki a
hatalmasnak [az erősnek] házába és
rabolhatja el annak kincseit [javait;
vagyonát; holmiját], hanemha megkötözi előbb a hatalmast [azt az erőst] és akkor rabolja [foszthatja] ki annak házát?”
(Mát. 12,29).
Mert bizony: „Nem rabolhatja el [nem foszthatja ki, nem dúlhatja fel] senki az erősnek [az
erős harcosnak, a hatalmasnak] kincseit [javait, vagyonát, holmiját],
bemenvén [nem hatolhat be, és nem törhet
be] annak házába, hanemha elébb az erőset [az erős vitézt] megkötözi, és azután rabolja [foszthatja] ki annak házát.” (Márk. 3,27).
A prófétán keresztül így szól a Megváltó: „Elvétethetik-é a préda az erőstől (el
lehet-e venni a zsákmányt a hőstől), és
megszabadulhatnak-e az igazak foglyai (megmenekülhetnek-e a foglyok az
erőszakostól)? Igen, így szól az Úr, az
erőstől (a hőstől) elvétetnek a
foglyok is, és megszabadul (megmenekül) a
kegyetlen (az erőszakos) zsákmánya,
és háborgatóidat én háborítom meg (perlőiddel én fogok perelni), és én tartom (én szabadítom) meg fiaidat. És etetem nyomorgatóiddal
(elnyomóiddal) az önnön húsokat, és mint
a musttól, vérüktől megrészegednek, és megtudja minden (hús)test (mindenki), hogy én vagyok az Úr; megtartód (a te szabadítód) és megváltód, Jákóbnak erős Istene!” (Ésa. 49,24-26).
És a golgotai
kínoszlopon ez megtörtént, mert az Úr Jézus: „Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran
mutogatta (és nyilvánosan megszégyenítette), diadalt vévén (diadalmaskodott)
rajtok abban (Krisztusban)” (Kol. 2,15).
Mert: „Aki a bűnt
cselekszi, az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik.
Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa” (1 Ján. 3,8).
Az Úr Jézus
felhatalmazása szerint, a munkát folytatni kell az Ő testének, vagyis a
kihívottak gyülekezetének: „Bizony mondom
néktek: Amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és amit (fel)megoldotok a földön, a mennyben is oldva
lészen” (Mát. 18,18)
Luk. 11,23 Aki velem
nincs, ellenem van, [és aki nem
velem dolgozik, ellenem dolgozik]; és aki velem nem takar [aki velem nem gyűjt, az], tékozol [és széjjelszór]*
*Amikor a tanítványok látnak
valakit, aki nem jár velük, de az Úr Jézus nevében démonokat űz, el akarják
tiltani: „És monda néki Jézus: Ne
tiltsátok el: mert aki nincs ellenünk (és ellenetek), mellettünk (és veletek) van” (Luk. 9,50)
És Márk is megismétli a kijelentést: „Mert aki nincs ellenünk, (az) mellettünk
van” (Márk. 9,40)
Luk. 11,24 Mikor a
tisztátalan [gonosz] szellem kimegy az
emberből, víz nélkül való helyeken jár [száraz sivár
helyeken vándorol, és bolyong], nyugalmat [felüdülést, csillapodást] keresvén; és mikor nem talál, ezt mondja:
Visszatérek az én házamba, ahonnét kijöttem.
Luk. 11,25 És oda menvén [amikor visszamegy], kisöpörve
és felékesítve [kicsinosítva, rendbe hozva, és feldíszítve]
találja
azt.
Luk. 11,26 Akkor [tüstént
elsiet, és útra kél, és] elmegy, és maga mellé vesz más hét szellemet, magánál gonoszabbakat, és [és ezek mind]
bemenvén
ott lakoznak [behatolnak,
letelepednek, és ott élnek]; és annak
az embernek utolsó [vagyis az utóbbi] állapota gonoszabb [és rosszabb,
nyomorúságosabb, nehezebb, veszélyesebb]
lesz
az elsőnél [a korábbi állapotánál]*
*Máté bizonyságtétele így hangzik az
Úr Jézus kijelentéséről, amelyet a szándékosan hitetlen zsidóknak mond: „Mikor pedig a tisztátalan [gonosz,
szentségtelen] szellem kimegy az
emberből, víz nélkül való [sivár; száraz] helyeken jár [bolyong; vándorol], nyugalmat [csillapodást] keresve,
és nem talál: Akkor ezt mondja: Visszatérek az én [elhagyott] házamba, ahonnét kijöttem. És oda menvén,
üresen [gazdátlanul], kisöpörve és
fölékesítve [sőt feldíszítve] találja
azt.
Akkor [nyomban] elmegy [elsiet] és vesz maga mellé más hét szellemet, gonoszabbakat ő magánál, és
[mind] bemenvén, ott lakoznak; és ennek
az embernek [sorsa pedig rosszabbra fordul], utolsó [későbbi] állapota
gonoszabb [rosszabb] lesz az elsőnél
[mint az előző volt]. Így lesz [hasonló
sors vár; ez történik majd] ezzel a
gonosz nemzetséggel [nemzedékkel] is”
(Mát.
12,43-45).
Ez a rosszabb állapot
lehet súlyos, vagy gyógyíthatatlan betegség is, erről így beszél Isten igéje:
Az Úr Jézus meggyógyítja a Bethesda (jelentése: a kegyelem, a könyörület, az irgalmasság háza) tavánál 38 éve betegen
fekvő embert. És egyben nyilvánvalóvá teszi a betegség okát: „Ezek után találkozék vele Jézus a
templomban, és monda néki: Ímé meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod
(hogy valami rosszabb ne történjék veled)!” (Ján. 5,14).
Ezért Péter apostol
így figyelmezteti a mindenkori hívőket: „Józanok
(Isten Igéje szerint gondolkodók) legyetek,
vigyázzatok (éberek legyetek figyeljetek). Mert a ti ellenségetek, az ördög (vádló, rágalmazó, sátán), mint ordító oroszlán szerte (körül)jár (kószál mindenütt), keresvén, kit elnyeljen” (1Pét 5:8).
És hogy soha ne maradjon üres a házatok, azért: „Mint
most született csecsemők, a tiszta (csalárdságtól mentes, szellemi) hamisítatlan (megtéveszthetetlen) tej (Isten igéje) után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek. (az üdvösségre, amíg
majd megmenekültök)” (1Pét 2:2)
Luk. 11,27 Lőn pedig mikor ezeket mondá, fölemelvén szavát
egy asszony a sokaság közül [a
tömegből, és] monda néki: Boldog [és
szerencsés az az anya]méh, amely téged hordozott, és az emlők,
melyeket szoptál, [és amelyek
tápláltak].
Luk. 11,28 Ő pedig monda: Sőt [még]inkább [azok az igazán]
boldogok
akik hallgatják [megértik, és
felfogják] az Istennek beszédét [logoszát,
Igéjét ], és
megtartják [és megőrzik]
azt [és
engedelmeskednek]*
* „Mert az
Istennek beszéde (Istennek (logosza): igéje) élő és ható (működő, tevékeny, hatékony;
élő energia). És élesebb (metszőbb,
áthatóbb, mélyrehatóbb) minden kétélű
fegyvernél (és minden kétélű kardnál). És
elhat a szívnek és a szellemnek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig (Más
fordítás: és áthatol az elme és a szellem, az ízületek és a velők szétválásáig,
felosztásáig, és megosztásáig), és
megítéli (vagyis döntésre alkalmassá teszi) a gondolatokat és a szívnek (vagyis a szellemi élet központjának) indulatait (és szándékait, gondolatait,
nézeteit, véleményét, és gondolkodását)”
(Zsid. 4,12).
„És most
(ezért) fiaim, hallgassatok engemet
(hallgassatok rám), mert boldogok, akik
az én útjaimat (megőrzik, és) megtartják.
Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok
(és ne hanyagoljátok el azt)! Boldog
ember, aki hallgat engem (és aki hallgat rám), az én ajtóm előtt virrasztván (és vigyázva) minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén. Mert aki (megtalál, és) megnyer engem, (az életet találja meg,
és) nyert életet, és szerzett (és
nyert) az Úrtól jóakaratot
(kegyelmet)” (Péld. 8,32-35).
„Az igének pedig megtartói (és cselekvői)
legyetek és ne csak hallgatói, (és be
ne csapjátok) megcsalván magatokat. Mert
ha valaki (csak) hallgatója az igének
és nem megtartója (és cselekvője), az
ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti
ábrázatát: Mert megnézte (ugyan) magát
és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt. De aki belenéz a szabadság
tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt
cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében (Más
fordítás: De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad
mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt
boldoggá teszi cselekedete)” (Jak.
1,22-25)
Luk. 11,29 Mikor pedig egyre nagyobb sokaság [egyre nagyobb
tömeg] gyülekezett [tódult] hozzá;
[és mikor a tömeg összetorlódott mellette], kezdé
mondani: E nemzetség [ez a
nemzedék] gonosz [káros, veszélyes,
ellenséges, ártalmas, azaz gonosz]: jelt kíván
[csodajelt
követel], de (csoda)jel nem adatik
néki, hanem ha Jónás [jelentése: galamb]
prófétának
ama jele;
Luk. 11,30 Mert miképpen Jónás [jelentése: galamb] jelül volt [jellé
vált] a Ninivebelieknek [jelentése: gondtalanság sarja; maradandó
ivadék; a nap lakhelye], azonképpen [és úgy jel] lesz az embernek Fia is e nemzetségnek [ennek a nemzedéknek]*
*Máté bizonyságtétele így hangzik: „Megszólították őt némelyek az
írástudók [a törvénymagyarázók] és
farizeusok közül, mondván: Mester [Tanító], (csoda)jelt akarnánk látni te tőled. Ő pedig felelvén, monda nékik: E gonosz [rossz,
káros, gonosz, hitvány] és parázna
[hűtlen, házasságtörő] nemzetség
[nemzedék] jelt kíván [jelt követel,
és jelet szeretne látni; jelek után tör, és kutat]; és nem adatik [más] jel néki,
hanemha [csak] Jónás [jelentése: galamb]
prófétának jele. Mert amiképpen Jónás három éjjel és három nap volt a cethal [a
tengeri szörny] gyomrában, azonképpen az
embernek Fia is három nap és három
éjjel lesz a föld (a látható világ)
gyomrában [belsejében, szívében]” (Mát. 12,38-40).
És bármilyen csodát tesz az Úr, a
vallásos emberek mindig azt mondják, hogy: „És hozzá menvén a farizeusok
és sadduceusok, kísértvén, kérék őt, hogy mutasson nékik mennyei jelt. Ő pedig
felelvén, monda nékik: Mikor esteledik, azt mondjátok: Szép idő lesz; mert
veres az ég. Reggel
pedig: Ma zivatar lesz; mert az ég borús és veres. Képmutatók, az ég ábrázatját
meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok? E gonosz és parázna nemzetség (nemzedék) jelt kíván (követel); és nem
adatik néki (más) jel, hanemha a
Jónás prófétának jele. És ott hagyván őket, elméne” (Mát. 16,1-4).
Az Úr Jézus
démonokat űz, a sokaság álmélkodik, de: „Mások
meg, kísértvén őt, mennyei jelt kívánnak (és követeltek) tőle” (Luk. 11,16).
„És kijövének (hozzá) a
farizeusok, és kezdék őt faggatni (és vitatkozni kezdtek vele), mennyei jelt kívánván (követeltek) tőle, hogy kísértsék őt. Ő pedig szellemében
(szelleme mélyéről) felfohászkodván,
monda: Miért kíván jelt ez a nemzetség (nemzedék)? Bizony mondom néktek: Nem adatik jel ennek a nemzetségnek (nemzedéknek).
És ott hagyván őket, ismét hajóba szálla,
és a túlsó partra méne” (Márk. 8,11-13).
Az Úr a Benne való hitre hívja a
zsidókat, s a válaszuk: „Micsoda
jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higgyünk néked? Mit művelsz?” (Ján. 6,30).
És az Úr válasza: „Erre Jézus ezt mondta: Ha jeleket és
csodákat nem láttok, nem hisztek” (Ján. 4,48).
Az Úr Jézus ostorral űzi ki a kufárokat a templomból és a
zsidók válasza: „... Micsoda jelt mutatsz
nékünk, hogy ezeket cselekszed?” (Ján. 2,18).
Aki csak a
kíváncsiságát akarja kielégíteni, az úgy jár, mint Heródes: „Heródes pedig Jézust látván igen megörült:
mert sok időtől fogva (már jó ideje) kívánta
(szerette volna) őt látni, mivelhogy
sokat hallott ő felőle, és reménylé, hogy majd valami csodát lát, melyet ő tesz
(az ő szeme láttára). Kérdezé
(hosszasan) pedig őt sok beszéddel; de Ő
(Jézus) semmit nem felele (nem
válaszolt) néki” (Luk. 23,8-9).
Pál apostol így
beszél az emberről: „És miközben a zsidók
jelt [csodajeleket] kívánnak. A
görögök [hellének, vagyis pogányok] pedig
bölcsességet keresnek [követelnek].” De mi a legnagyobb csodát hirdetjük
nekik, mert: mi [pedig] a megfeszített [oszlopra feszített] Krisztust hirdetjük, [prédikáljuk] aki a zsidóknak ugyan megütközés, [(szkandalon)
tőr, kelepce, sértő, bántó dolog, botlás köve] a pogányoknak [nemzeteknek] pedig
bolondság, [balgaság; oktalanság, képtelenség] (1Kor.
1,22).
Jónás jele: a
halálból /a cethal gyomrából/ feltámadt: „Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lőn Jónás
a halnak gyomrában három nap és három éjjel. És könyörge Jónás az Úrnak, az ő
Istenének a halnak gyomrából. Az ÚR pedig parancsot adott a halnak, és az
kiköpte Jónást a szárazföldre” (Jón.
2,1-2.11)
Luk. 11,31 A Délnek királynéasszonya [királynője]
felkél
[feltámad, és életre kel a szellemi halálból] majd az
ítéletkor [válságos helyzetben]
e
nemzetség [és e nemzedék] férfijaival, és kárhoztatja [vagyis elítéli] őket: mert ő eljött a földnek széléről [a föld végső határáról, a föld legvégéről], hogy
hallhassa a Salamon bölcsességét; és ímé nagyobb van itt Salamonnál*
*Máté is
bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Ninive [jelentése: gondtalanság
sarja; maradandó ivadék; a nap lakhelye] férfiai az ítéletkor [kriszisz: döntés, válság,
változás] együtt támadnak majd fel
[amikor Ninive népe együtt áll döntés elé] ezzel
a nemzetséggel [ezzel a nemzedékkel együtt]. És kárhoztatják [(katakrinó): elítélik; A
görög fogalom mondanivalója: kárt hozó valami, (a sátán hatalma alatt maradó)]
ezt a nemzedéket: mivelhogy ők megtértek
[más felismerésre tértek, és
megváltoztatták életüket válaszul] a
Jónás prédikálására [üzenetére, igehirdetésére]; és ímé [most pedig] nagyobb
van itt Jónásnál.
Délnek királyné asszonya [királynője] felkél [feltámad; életre kel a szellemi
halálból] majd az ítéletkor [a
válságos helyzetben] e nemzetséggel
[e nemzedékkel] együtt. És kárhoztatja
ezt [elítéli ezt a nemzedéket]: mert
ő eljött a földnek széléről [a föld végső határairól; a föld másik
végéről], hogy hallhassa a Salamon
[jelentése: béke] bölcsességét; és
ímé, [most pedig] nagyobb van itt
Salamonnál” (Mát. 12,41-42).
Sába királynőjéről
így szól Isten Igéje: „Sába királynője
hallotta Salamon hírét, azért eljött, hogy próbára tegye Salamont találós kérdésekkel.
Megérkezett Jeruzsálembe Salamonhoz igen tekintélyes kísérettel és tevékkel,
amelyek balzsamot, töméntelen aranyat meg drágakövet hoztak. Beszélt vele
mindenről, amit kigondolt. De Salamon megfelelt minden szavára. Nem volt
egyetlen olyan rejtélyes szó sem, amelyikre Salamon ne tudott volna megfelelni”
(2Krón. 9,1-2)
Luk. 11,32 Ninive [jelentése:
gondtalanság sarja; maradandó ivadék; a nap lakhelye] férfiai az
ítéletkor [a válságos helyzetben]
együtt
támadnak majd fel [együtt kelnek életre a szellemi halálból] e
nemzetséggel [ezzel a
generációval, nemzedékkel], és kárhoztatják [és
elítélik] ezt. Mivelhogy ők megtértek [megváltoztatták
a gondolkodásmódjukat, és visszatértek,
visszafordultak Isten felé] a Jónás [jelentése: galamb] prédikálására [igehirdetésére;
[Más
fordítás: Ninive lakói ugyanis megváltoztatták az
életüket Jónás üzenetét igehirdetését hallva, mivelhogy észre tértek, és gondolkozásukat
megváltoztatták, és más felismerésre tértek]; és
ímé nagyobb van itt Jónásnál*
*Jónásról így szól a Szent Szellem: „És felkele (és elindult) Jónás, és elméne Ninivébe az Úr szava szerint. Ninive pedig nagy városa vala
Istennek, háromnapi járó föld (vagyis: három nap kellett a bejárásához). És kezde Jónás bemenni a városba egy napi
járóra (egynapi járásra), és kiálta
és monda (és ezt hirdette): Még
negyven nap, és elpusztul Ninive! A Niniveiek pedig hivének Istenben, és böjtöt
hirdetnek, és nagyjaiktól fogva kicsinyeikig zsákba öltöznek (vagyis
zsákruhát öltött a város apraja-nagyja)” (Jón. 3,3-5).
Amikor az Úr Jézus bemerítkezett, már akkor
kijelentést nyert, hogy ki Ő: „És Jézus
bemeríttetvén [miután alámerítkezett], azonnal
kijöve [feljött] a vízből; és ímé az
egek megnyilatkozának néki, és ő [János] látá az Istennek Szellemét alájőni mintegy galambot és Őreá szállani.
És ímé [az égből szózat hallatszott] egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én
szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm [akiben kedvem telik]. [kiben én
megengeszteltettem]” (Mát. 3,16-17).
Erről tesz
bizonyságot Bemerítő János is: „És
bizonyságot tőn [tanúsította] János,
mondván: Láttam a Szellemet leszállani [leereszkedni] az égből, [a mennyből] mint
egy galambot [galamb alakjában]; és
megnyugovék Őrajta [és rajta is maradt]” (Ján. 1,32).
Pál apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy ki jött el hústestben: „És
minden versengés nélkül (közismerten, elismerten, bevallottan, valóban) nagy
a kegyességnek eme titka: Isten (aki) megjelent (láthatóvá,
nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott) (hús)testben. megigazíttatott
(igaznak bizonyult) (pneuma) szellemben. Megláttatott
(megjelent, megmutatkozott) az angyaloktól/nak. Hirdettetett a
pogányok (népek, nemzetek) közt, hittek benne a világon, felvitetett
dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).
Őbenne teljesedett
be a prófécia, mely szerint: „Mert egy
gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így
fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya,
Békesség Fejedelme! (Ésa. 9.6)
Luk. 11,33 Senki pedig, ha gyertyát [vagy lámpást,
mécset, világot]
gyújt,
nem teszi rejtekbe [nem teszi
rejtett helyre, hogy eltakarja], sem a véka alá [hogy elrejtse], hanem a
gyertyatartóba [vagy a
lámpatartóra, a mécstartóra, a mécslábra állítja], hogy [a belépők]
akik
bemennek, lássák a világosságot [a
ragyogást, sugárzást, a fényt]*
*A kijelentés fontossága miatt az Úr
Jézus többször felhívja a tanítványai, és a minden korban élő hívők figyelmét: „És monda nékik:
Avagy azért hozzák-é [veszik-e] elő a gyertyát [vagy
a lámpást, vagy vajon azért van a mécs], hogy véka alá tegyék [és elrejtsék], vagy az ágy alá? És nem azért-é, hogy a
gyertyatartóba [vagy a lámpatartóba; mécstartóra] tegyék [és helyezzék]” (Márk. 4,21).
És ismét. „Senki pedig, ha gyertyát (lámpást) gyújt, be nem fedi (nem takarja le) azt valami edénnyel, sem az ágy alá nem rejti; hanem a gyertyatartóba
(a lámpatartóra) teszi, hogy akik
bemennek, lássák a világot (a világosságot)” (Luk. 8,16).
Mert: „Ti
vagytok a világ világossága [kozmosz fénye; ti vagytok a világ számára a
fény]. Nem rejtethetik el [nem lehet eltitkolni, titokban
tartani] a hegyen épített [fekvő,
elhelyezett] város. Gyertyát [lámpást; mécsest] sem
azért gyújtanak, hogy a véka alá
[véka (modiosz): űrmérték gabona mérésére (kb. 8 és ¾
liter). Gyakran nádból készült, ami gyúlékony], hanem hogy a
gyertyatartóba [lámpatartóra; mécslábra] tegyék [helyezzék] és fényljék [onnan világítson; ragyogjon, fényt adjon] mindazoknak, akik a
házban vannak” (Mát. 5,14-15).
Pál apostolon keresztül teszi
egyértelművé a kijelentést a Szent Szellem: „Mert
nem magunkat prédikáljuk [hirdetjük], hanem
az Úr Jézus Krisztust [Krisztus Jézust, mint Urat]; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat [rabszolgáitokat], a Jézusért [az Ő kedvéért].
Mert az Isten, aki szólt: sötétségből világosság [fény] ragyogjon
[támadjon], ő gyújtott [maga
támasztott] világosságot [Ő csillant (ragyogott) fel] a
mi szívünkben (bensőnkben) az Isten dicsősége ismeretének a Jézus
Krisztus arcán való világoltatása végett. [hogy terjedjen ismerete az Isten
dicsőségének, mely Jézus Krisztus személyében fényeskedik (annak a dicsőséges
felismerésnek sugároztatására, mely Istennek a Krisztus orcáján megjelenő
fénye)” (2 Kor. 4,5-6)
Luk. 11,34 A testnek [(szóma): személyednek] lámpása [mécsese, világa] a szem: ha
azért a te szemed [és a te
tekinteted] őszinte [nyílt, egyenes,
egyszerű, becsületes, tettetés
nélküli, érthető, tiszta], a te egész
tested [(szómád): egész
személyed, egész lényed] is világos [fénylő, ragyogó, és fénytelt]
lesz;
ha pedig a te szemed gonosz [rossz,
káros, rosszakaratú, rosszindulatú, amelynek oka a boldogtalanság áradása,
ömlése], a te tested [(szómád):
egész személyed, egész lényed] is sötét [fény
nélküli, és tudatlanságban lévő].
Luk.11,35 Meglásd [vigyázz] azért, hogy a világosság [a fény, a tűz,], mely tebenned van, sötétség [homályosság, vakság, és tudatlanság] ne legyen
[Más
fordítás: Vigyázz
tehát, hogy az a világosság, ami benned van, nehogy sötétséggé váljon].
Luk. 11,36 Annakokáért ha a te egész tested [(szómád): egész személyed, egész lényed] világos [fénytelt; csupa
világosság, és fénylő, ragyogó], és semmi részében sincs homályosság [és nincsen benne egyetlen sötét, és tudatlanságban lévő rész sem], olyan
világos [fényes, fénylő,
és ragyogó] lesz egészen [és teljesen], mint mikor a lámpás [vagy mécses] megvilágosít [megvilágít, és beragyog]
téged
az ő világosságával [mint amikor a
mécs fénybe borít téged a fényével];
[Más fordítás: mintha a villám fénye világított volna meg]*
*Máté így ír az Úr Jézus kijelentéséről: „A
test [vagyis egész személyed,
egész lényed] lámpása
[világossága, mécsese] a szem [a
tekintet]. Ha azért a te szemed [a te
tekinteted] tiszta [egyszerű,
becsületes, őszinte, egyenes, tettetés nélküli], a te egész tested [a te
egész lényed] világos
[fénytelt, fénylő, ragyogó] lesz. Ha
pedig a te szemed [a tekinteted] gonosz
[rossz; álnok; homályos], a te egész
tested [egész lényed]
sötét [homályos, beborult] lesz. Ha azért a benned lévő világosság [fény]
sötétség [homályosság]: mekkora [mennyivel nagyobb lesz] akkor [maga] a sötétség [homályosság]?!”
(Mát. 6,22-23).
Mert: „[Az Ige] az
igazi világosság [a fény], eljött [érkezőben] volt már a világba, amely
megvilágosít [és fénybe borított, beragyogott]
minden [e világra jövő] embert [Ő jött el a világba]. A világban volt [jött] és a világ általa lett [jött létre, teremtetett; rajta keresztül
támadt], de a világ nem [mégsem]
ismerte meg [ismerte föl] őt” (Ján. 1,9-10).
De ti ismeritek Őt, hát: „Úgy
fényljék [világítson; ragyogjon fel] a
ti világosságtok [fényetek] az
emberek előtt, hogy lássák [meglássák,
észrevegyék] a ti jó cselekedeteiteket [nemes; kitűnő
/(eszményi) szép / tetteiteket], és dicsőítsék [magasztalják] a
ti mennyei Atyátokat [aki a mennyekben van]” (Mát. 5,16).
Ezért: „Ne legyetek
hitetlenekkel felemás igában [ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel]; mert mi szövetsége van [mi köze van
egymáshoz] igazságnak [a
megigazultságnak] és hamisságnak [a
törvénytelenségnek, a gonoszságnak, a törvényrontásnak a törvénynélküli
állapotnak] Vagy mi közössége a világosságnak [a fénynek; vagy hogyan fér össze
a világosság] a sötétséggel.
>Más
fordításban: Ti nem olyanok vagytok, mint a hitetlenek, ezért ne kapcsolódjatok
hozzájuk! Mi köze lehet egymáshoz két embernek, ha az egyik Istennel
összhangban akar élni, a másik meg nem tiszteli Isten törvényeit? Milyen közös
dolga lehet a világosságnak a sötétséggel> (2 Kor. 6,14).
És azért: „Hogy
legyetek feddhetetlenek és tiszták (romlatlanok), Istennek szeplőtlen (hibátlan) gyermekei
az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette (és elfajult nemzedékben),
akik között fényletek (ragyogtok), mint csillagok e világon (ha az élet
igéjére figyeltek, és megtartjátok). Életnek
beszédét tartván elébük (és az élet igéjét nyújtjátok); hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján,
hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába” (Fil. 2,15-16).
És hogy ez a
gyakorlatban hogyan nyilvánul meg, arról sok mondanivalója van a Szent
Szellemnek: „Magatokat a pogányok közt
jól (tisztességesen, becsületesen) viselvén
(nemesen forgolódjatok /viselkedjetek helyesen / a nemzetek között). Hogy amiben rágalmaznak titeket, mint
gonosztévőket (bár azzal rágalmaznak, hogy gonosztevők vagytok), a jó cselekedetekből (nemes, jó
tetteitekből), ha látják (azokat), dicsőítsék Istent a meglátogatás
(látogatása) napján” (1Pét 2:12).
„Mert valátok régen sötétség, most pedig
világosság [fény] az Úrban: mint világosságnak [fény] fiai úgy járjatok [úgy éljetek]” (Eféz. 5,8).
És ha a Krisztusban megigazultunk, akkor azt mondja az Úr: „Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a
hajnal világossága (mint a felragyogó világosság), mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig” (Péld. 4,18).
„Az éjszaka elmúlt, [előrehaladt]
a nap [nappal] pedig elközelgett; [közel jött] vessük
el [tegyük hát félre] azért a
sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság [fény] fegyvereit” (Róm. 13,12).
Az apostolok így figyelmeztetik a hívőket: „Mi… akik a nappal fiai vagyunk,
legyünk éberek, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot,
az üdvösség reménységét” (1 Thess. 5,8).
Vigyázván minden
állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért” (Eféz. 6,11-18).
„Hiszen valamennyien a
világosság és a nappal fiai vagytok, nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé”
(1Thessz.
5,5).
Mert Az Úr Jézus jövetelének célja: „Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben,
aki én bennem hisz” (Ján. 12,46).
Dávid már így prófétál
Róla, aki elhozta a világosságot: „Mert
te gyújtod meg az én szövétnekemet (te gyújtasz nekem mécsest); az Úr az én Istenem megvilágosítja az én
sötétségemet (Uram, fénysugarat ad nekem a sötétségben)” (Zsolt.
18,29).
Mert: „Az Úrtól való szövétnek (az Úrtól
kapott mécses) az embernek lelke (pnoé: életet adó ereje), aki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét
(egészen átkutatja bensőnket)” (Péld. 20,27).
Lábam előtt mécses
(szövétnek) a te igéd, és ösvényemnek világossága” (Zsolt. 119,105)
Luk. 11,37 Beszéd közben pedig kéré őt egy farizeus [jelentése:
elkülönülő, elzárkózó („szeparatista”),
vagyis kirekesztően vallásos férfiak zárt csoportja, szektája], hogy
ebédeljen nála. Bemenvén azért, leült enni [és
asztalhoz telepedett, asztalhoz dőlt].
Luk. 11,38 A farizeus pedig mikor ezt látta, elcsodálkozék,
hogy ebéd előtt előbb nem mosdott meg [hogy Jézus étkezés előtt nem merítette
vízbe a kezét]*
*A farizeus azért csodálkozott: „Mert a farizeusok és a zsidók [vagyis júdeaiak] mind, a
régiek rendelését követve [és ragaszkodva
a vének hagyományaihoz], nem esznek, hanemha kezüket erősen megmossák [egy maréknyi, egy tenyérnyi vízzel]. »Más
fordítás: A farizeusok ugyanis, mint minden zsidó (vagyis júdeai), nem esznek addig, amíg egy adott módon kezet
nem mosnak. Ezzel is megtartva tiszteletreméltó őseik tanítását«”
És piacról jövén sem
esznek, ha meg nem mosakodnak; és sok egyéb is van, aminek megtartását átvették
(és hagyományként őriznek), poharaknak,
korsóknak, rézedényeknek és nyoszolyáknak (fekhelyeknek) megmosását” (Márk. 7,3-4)
Pedig: „Minden tiszta
a tisztáknak: de a megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta;
hanem megfertőztetett (sőt szennyes) azoknak
mind elméjük, mind lelkiismeretük” (Tit.
1,15)
Luk. 11,39 Monda pedig az Úr néki: Ti farizeusok jóllehet a
pohárnak és tálnak külső részét megtisztítjátok; de a belsőtök rakva
ragadománnyal [és csordultig tele
vagytok rablásvággyal, kapzsisággal]
és
gonoszsággal.
Luk. 11,40 Bolondok [esztelenek,
balgák], aki azt teremtette, ami kívül van, nem
ugyanaz teremtette-é azt is, ami belül van [Más fordítás: Aki megalkotta a külsőt, nem az alkotta-e meg a
belsőt is]?
Luk. 11,41 Csak adjátok alamizsnául [vagyis adományképpen] ami benne
van; és minden tiszta lesz néktek [Más fordítás: Ne így cselekedjetek. Adjátok oda
inkább, ami benne van a rászorulóknak, és akkor tiszták lesztek egészen]*
*Máté így ír az Úr Jézus
kijelentéséről: „Jaj néktek képmutató [kétszínű] írástudók [törvénytanítók, törvénymagyarázók] és
farizeusok! Mert megtisztítjátok [és
tisztára mossátok] a pohárnak és tálnak külsejét, belől [a belseje] pedig rakvák [tele vannak] azok ragadománnyal [mohósággal, rablásvággyal; sok
csalással; kapzsisággal, és rablott holmival] és mértéktelenséggel [és szennyel; féktelenséggel;
telhetetlenséggel; és tisztátalansággal].
[Te] vak farizeus, tisztítsd
meg előbb a pohár és tál belsejét, hogy [azután] külsejük is tiszta legyen” (Mát.
23,25-26)
[Más fordítás:
Annak azonban, aki hitetlen, és bűnök nyomják a lelkét, semmi sem tiszta, mivel
a gondolkodásmódja megromlott, és már nem tudja megkülönböztetni a jót a
rossztól]” (Tit. 1,15)
Luk. 11,42 De jaj néktek farizeusok! Mert megadjátok a
dézsmát [a tizedet] az (illatos)mentától, rutától [vagyis a kaporból]
és
minden paréjtól [és minden
veteményből, és minden zöldségféléből]. de hátra
hagyjátok [figyelmen kívül hagyjátok, mellőzitek, és elhanyagoljátok,] az [igazságos]
ítéletet
[a döntést], és az Isten szeretetét: pedig ezeket
kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni [figyelmen
kívül hagyni, és elhanyagolni]*
*Máté még részletesebben írja le
az Úr Jézus kijelentését: „Jaj néktek
képmutató [kétszínű] írástudók
[törvénytanítók,
törvénymagyarázók]. És farizeusok! mert megdézsmáljátok [mert
megfizetitek a tizedet] a mentát, a kaprot [ánizsból] és a köményt, és
elhagyjátok amik nehezebbek a törvényben [de elhagytátok mindazt, ami a törvényben ezeknél fontosabb]. Az
[igazságos] ítéletet
[az igazságosságot; a jogot], az
irgalmasságot [a
könyörületet] és a hívséget [hűséget; és a hitet]:
pedig ezeket kellene cselekedni [gyakorolni], és amazokat sem elhagyni”
(Mát.
23,23).
„Az
igazságnak és igaz (a jogos, méltányos, tisztességes, pártatlan) ítéletnek (vagyis döntésnek) gyakorlását inkább szereti (kívánja, és
gyönyörködik benne) az Úr az áldozatnál. (Más fordítás: Az igaz és
törvényes cselekvést többre becsüli az ÚR, mint az áldozatot)” (Péld.
21,3).
A törvény pedig így hangzott: „A földnek minden tizede, a föld vetéséből (a szemes terméséből), a fa gyümölcséből az Úré; szentség az az
Úrnak (az ÚR szent tulajdona az)” (3 Móz. 27,30).
És a prófétákon keresztül pedig így szólt – és szól ma is –
minden hívőhöz: „Megjelentette néked, oh
ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot
cselekedjél, szeressed az
irgalmasságot (törekedj szeretetre), és
hogy alázatosan járj a te Isteneddel” (Mik.
6,8).
Aki szereti az Urat, az engedelmeskedik is néki: „Mert szeretetet kívánok én és nem
áldozatot: az Istennek ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat” (Hós. 6,6).
Hát: „Szeressed azért az Urat, a
te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből (teljes valódból,
lényeddel) és teljes erődből” (5
Móz. 6,5).
Saulon keresztül mutatja meg a Szent Szellem, hogy mi az Úr
akarata: „Sámuel pedig monda: Vajon
kedvesebb-é az Úr előtt (talán ugyanúgy tetszik az Úrnak) az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava
(az Úr igéje) iránt való engedelmesség?
Ímé, jobb (és többet ér) az
engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél! Mert, mint
a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az
ellenszegülés. Mivel te megvetetted az Úrnak beszédét (az Úrnak igéjét), ő is megvetett (és elvetett) téged, hogy ne légy király” (1 Sám. 15,22-23)
Luk. 11,43 Jaj néktek farizeusok! Mert szeretitek [és többre
tartjátok] az előlülést a gyülekezetekben [a
főhelyet a zsinagógában, a gyülekezés
helyén], és a piacokon [a
vásártéren; és a tereken]
való
köszöntéseket*
*Márk így ír a történtekről: „Ő pedig monda nékik az ő tanításában:
Őrizkedjetek az írástudóktól, akik örömest járnak hosszú köntösökben és
szeretik a piacokon (a tereken) való
köszöntéseket. És a gyülekezetekben (a zsinagógákban) az előlüléseket (a főhelyeken ülni), és a lakomákon a főhelyeket (az asztalfőn): Akik az özvegyeknek házát fölemésztik és színből (színlelésből) hosszan imádkoznak: ezek súlyosabb ítélet
alá esnek (ezekre vár a legsúlyosabb ítélet)” (Márk. 12,38-40).
Mert: „Minden ő dolgaikat pedig
csak azért cselekszik [minden
tettüket az vezeti; arra törekszenek],
hogy lássák [bámulják] őket az emberek [hogy feltűnjenek az embereknek]: mert megszélesítik az ő
homlokszíjaikat [imaszíjaikat;
Ezért tesznek magukra nagyobb imadobozt].
És megnagyobbítják az ő köntöseik peremét
[szegélybojtjait; hosszú
bojtokat raknak magukra];
És szeretik a lakomákon [díszebédeken] a főhelyet [szó szerint: első helyen fekvést], és a gyülekezetekben [a zsinagógákban] az
elölűlést [az első helyre, a
díszhelyre ülni]. És a piacokon [és vásártereken] való köszöntéseket [üdvözléseket], és hogy az emberek így
hívják [így szólítják] őket:
Mester, Mester [Rabbi,
Rabbi; tanító]!”
(Mát. 23,5-7).
És az Úr ismét figyelmezteti az övéit, hogy ne csak hívőknek
mutassák magukat: „Ezenközben mikor sok
ezerből álló sokaság gyűlt egybe, annyira, hogy egymást letapossák, kezdé az ő
tanítványainak mondani: Mindenekelőtt oltalmazzátok meg magatokat (óvakodjatok)
a farizeusok kovászától, mely a
képmutatás” (Luk. 12,1).
És az Úr azt is kijelenti, hogy miért óvja tanítványait,
hogy ne csak látszatra legyenek hívők, hanem szívből: „És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak: Oltalmazzátok meg magatokat (és
óvakodjatok) az írástudóktól, kik hosszú
(díszes) köntösökben akarnak
(szeretnek) járni, és szeretik (és
szívesen veszik) a piacokon (a
tereken) való köszöntéseket, és a
gyülekezetekben (a zsinagógákban) az
első ülést (a főhelyeket), és a
lakomákon a főhelyeket (az asztalfőn ülni); Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből (színlelésből) hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet
alá esnek (Ezekre vár a legsúlyosabb ítélet)” (Luk. 20,45-47)
Hiszen az Úr parancsa így szólt a ruhák szegélyeire varrt
bojtokról, és azok céljáról: „Szólj
Izráel fiainak, és mondjad nékik, hogy készítsenek magoknak bojtokat az ő
ruháik szegleteire (szegélyére) az ő
nemzetségeik szerint (nemzedékről nemzedékre), és tegyenek a szeglet bojtjára kék (bíbor-)zsinórt.
És arra való legyen
néktek a bojt, hogy mikor látjátok azt (valahányszor ránéztek), megemlékezzetek az Úrnak minden
parancsolatjáról, hogy megcselekedjétek azokat; és ne nézzetek a ti szívetek
után, és a ti szemeitek után (és ne csábítson el titeket sem a szívetek,
sem a szemetek), amelyek után ti
paráználkodtok (amelyek paráznaságba vihetnek benneteket). Hogy megemlegessétek (emlékezzetek), és megcselekedjétek (és teljesítsétek) minden én parancsolatomat, és legyetek
szentek a ti Istenetek előtt” (4 Móz. 15,38-41).
„Mert a papnak ajkai
őrzik a tudományt (az Isten ismeretét), és
az ő szájából törvényt (tanítást) várnak,
mivel a Seregek Urának követe ő. De ti elhajlottatok (letértetek) ez (erről az) útról, sokakat megbotránkoztattatok a törvénnyel (és tanításotok
miatt sokan elbuktak), felbontottátok (megrontottátok) Lévi szövetségét, azt mondja a Seregeknek
Ura” (Malak. 2,7-8).
Pedig: „A gonosznak
(a bűnösnek) pedig ezt mondja Isten:
Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet (hogy
mered emlegetni rendelkezéseimet, és szádra venni szövetségemet)? Hiszen te gyűlölöd a fenyítést (a
feddést), és hátad mögé veted
rendelésimet (és elveted igéimet)! Ha
lopót (tolvajt) látsz, mellé adod
magad (vele cimborálsz), és ha
paráznákat, társalkodol velük (és a paráznákkal tartasz). A szádat gonoszságra tátod (szádból
gonosz beszéd jön ki), és a nyelved
csalárdságot sző” (Zsolt. 50,16-19).
Péter apostol így beszél a vének tanácskozásán a törvénynek
a pogányok által való betartásáról: „Most
azért mit kísértitek (azzal) az
Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink
sem mi el nem hordozhattunk? Sőt inkább az Úr Jézus Krisztus kegyelme által
hisszük, hogy megtartatunk, miképpen azok is (Más fordítás: Ellenben abban hiszünk, hogy mi is az Úr
Jézus kegyelme által üdvözülünk. éppen
úgy, mint ők)” (Csel. 15,10-11).
És Pál apostol így folytatja: „Mert maguk a körülmetélkedettek sem tartják meg a törvényt; hanem azért
akarják, hogy ti körülmetélkedjetek, hogy a ti (hús)testetekkel dicsekedjenek” (Gal.
6,13)
Luk. 11,44 Jaj néktek képmutató írástudók [törvénymagyarázók] és
farizeusok! Mert olyanok vagytok, mint a [jeltelen,
és felismerhetetlen sírboltok, és mint a rég beomlott] sírok,
amelyek nem látszanak, és az emberek, akik azokon járnak, nem tudják [ezért mit
sem sejtve járnak felettük]*
*Máté így ír az Úr Jézus
kijelentéséről: „Jaj néktek képmutató [kétszínű] írástudók [törvénytanítók, törvénymagyarázók] és
farizeusok, mert hasonlatosak vagytok a [fehérre] meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépeknek
tetszenek [szemre valóknak
látszanak], belül pedig holtaknak csontjaival és minden undoksággal rakvák [és minden tisztátalansággal vannak
tele]. Épen így ti is, kívülről igazaknak [megigazultaknak] látszotok ugyan az emberek előtt [az emberek szemében], de
belül [a bensőtök] rakva [tele] vagytok képmutatással [kétszínűséggel] és törvénytelenséggel [törvényszegéssel, törvényrontással,
és gonoszsággal]”
(Mát. 23,27-28).
Már Dávid is prófétál a vallásos emberekről: „Mert nincsen az ő szájukban egyenesség [nem jön ki szájukon őszinte
szó, igazság azaz: a valóság, az Ige]. Belsejük
[szívük] csupa romlottság [merő
álnokság, istentelenség, rosszindulat; hiábavalóság; szívükben gonoszat
forralnak]; nyitott sír [megnyílt
koporsó] az ő torkuk, nyelvükkel
hízelkednek [sima a nyelvük, csalárd, hízelgésre hajlik; nyelvüket álnokul
forgatják]” (Zsolt. 5,10)
Luk. 11,45 Felelvén pedig egy a törvénytudók közül, monda
néki: Mester, mikor ezeket mondod, minket is bántasz [és sértegetsz]. »Más fordítás: Erre
egy törvénytudó méltatlankodni kezdett: „Mester, ha ilyeneket mondasz, minket
is gyalázol«.
Luk. 11,46 Ő pedig
monda: Jaj néktek is törvénytudók! Mert elhordozhatatlan [elviselhetetlenül nehéz és nyomasztó] terhekkel terhelitek meg az embereket, de ti magatok egy ujjatokkal sem
illetitek [sem nyúltok hozzá, és
meg sem érintitek] azokat a terheket [Más fordítás: Rossz lesz nektek is, törvénytanítók! Olyan
szabályokat hoztok, és kényszerítetek az emberekre, amiket nehéz betartani. Ti
viszont meg sem próbáljátok betartani ezeket a szabályokat]*
*Máté így ír a vallási vezetőkről: „Mert ők [elviselhetetlenül] nehéz [súlyos] és elhordozhatatlan [nyomasztó, elviselhetetlen] terheket kötöznek egybe [hordanak
össze], és az emberek vállaira vetik [rakják; róják]; de ők [maguk azonban] az ujjukkal sem akarják azokat illetni [megmozdítani]; »Más fordítás: Szigorú szabályokat állítanak föl,
amelyeknek nehéz engedelmeskedni. Ráerőltetik más emberekre, hogy tartsák be
ezeket, ők maguk viszont meg sem próbálják követni ezeket a szabályokat«”
(Mát.
23,4).
Péter
apostol így beszél a pogányokról a zsidó vallásúakhoz: „Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly
igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk?” (Csel. 15,10)
Luk. 11,47 Jaj néktek! Mert ti építitek a próféták sírjait [a síremlékeit]; a ti atyáitok pedig megölték őket [Más
fordítás: Jaj nektek, mert síremlékeket építetek a
prófétáknak, pedig atyáitok ölték meg őket].
Luk. 11,48 Tehát bizonyságot [tanúságot] tesztek és jóváhagyjátok atyáitok cselekedeteit [és bűntársaik
vagytok]; mert azok megölték őket, ti pedig építitek sírjaikat [Más
fordítás: Tehát egyetértetek atyáitok tetteivel, és
helyeslitek azokat, hiszen azok megölték őket, ti pedig síremlékeiket építitek]*
*Az Úr Jézus így bátorítja népét: Ha üldöznek
benneteket: „Örüljetek és örvendezzetek
[ujjongjatok; vigadjatok ilyenkor], mert
a ti jutalmatok [kárpótlásotok] bőséges
[nagy fizetség jár nektek] a mennyekben:
mert így háborgatták [üldözték; zaklatták; vádolták] a prófétákat [az Isten
nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket] is, akik előttetek voltak [éltek]”
(Mát. 5,12).
És így szól az Úr a vallásos júdeaiakhoz: „Jaj néktek képmutató [kétszínű] írástudók
[törvénymagyarázók] és farizeusok! Mert építitek a próféták [Isten nevében szóló, isteni akaratot
közvetítő személyek] sírjait [mert síremlékeket emeltek a
prófétáknak] és ékesgetitek [feldíszítitek; felékesítitek] az igazak [megigazultak] síremlékeit [sírköveit]. És
ezt mondjátok: Ha mi atyáink korában [idejében; napjaiban] éltünk volna, nem lettünk volna az ő
bűntársaik a próféták vérében [Más
fordítás: nem vettünk volna részt (nem vállaltunk volna közösséget)
velük a próféták vérének kiontásában]. Így
hát magatok ellen tesztek bizonyságot [magatok is megvalljátok, és magatok ellen tanúskodtok azzal], hogy
fiai vagytok azoknak, akik megölték a prófétákat [fiai vagytok a próféták gyilkosainak]” (Mát. 23,29-31).
Jakab apostol bátorítása: „Például vegyétek, atyámfiai (testvéreim), a szenvedésben és béketűrésben (a türelemben) a prófétákat, akik az Úr nevében szólottak” (Jak. 5,10).
Pál apostol bátorítása: „Mert
ti, atyámfiai (testvéreim), követői
(hasonlóvá) lettetek az Isten
gyülekezeteinek, amelyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy
ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól (népetektől), miként azok is a zsidóktól. Akik megölték az Úr Jézust is és a saját
prófétáikat, és minket is üldöznek, és az Istennek nem tetszenek (nem
kedvesek Isten előtt), és minden embernek
ellenségei. Akik megtiltják nékünk
(akadályoznak minket abban is), hogy a
pogányoknak prédikáljunk, hogy üdvözüljenek; hogy mindenkor betöltsék bűneiket (így
teszik teljessé mindenkor bűneiket); de
végre utolérte őket az Isten haragja” (1 Thess. 2,14-15).
István vértanú így beszél a zsidó vezetőkhöz: „Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és
fülű emberek, ti mindenkor a Szent Szellemnek ellene igyekeztek (ellene
szegültök), mint atyáitok, ti azonképpen.
A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És megölték azokat, akik eleve
hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá
lettetek” (Csel. 7,51-52).
Illés próféta is így panaszkodik az Úrnak: „Nagyon
buzgólkodtam az Úrért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták
szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg.
Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni” (1Kir.
19,10).
Nehémiás ilyen megvallást tesz az Úrnak: „Makacskodnak pedig és pártot ütnek ellened,
és veték törvényedet hátuk mögé; prófétáidat is meggyilkolták, akik bizonyságot
tőnek ellenük, hogy őket te hozzád térítenék, és nagy bosszúsággal illettek
téged
(Más fordítás: Ők azonban engedetlenné váltak, és
föllázadtak ellened, törvényednek hátat fordítottak, prófétáidat meggyilkolták,
mert intették és hozzád akarták téríteni őket; ilyen gyalázatos dolgot követtek
el)” (Nehem.
9,26)
Luk. 11,49 Ezért mondta az Isten bölcsessége is: Küldök
őhozzájuk prófétákat [Isten
nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket] és
apostolokat [követeket]; és azok
közül némelyeket megölnek, és némelyeket elüldöznek [és kiűznek, azaz kiutasítanak, és kérlelhetetlenül, és
folyamatosan üldöznek];
Luk. 11,50 Hogy számon kéressék e nemzetségtől [e nemzedéktől] minden próféták vére, mely e világ
fundamentumának felvettetésétől fogva [eddig a nemzedékig] kiontatott. [Más fordítás: hogy számon kéressék minden próféta vére,
amelyet e látható világ alapjának levetésétől / elvetésétől fogva
kiontottak]*
*Máté bizonyságtétele az Úr Jézus
kijelentéséről: „Kígyók, mérges kígyóknak [viperák] fajzatai [ivadékai], miképpen kerülitek ki a
gyehennának büntetését [Más
fordítás: Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől]? Annakokáért
ímé prófétákat, bölcseket és írástudókat [törvénytanítókat, törvénymagyarázókat] küldök én hozzátok: és
azok közül némelyeket [egyeseket] megöltök,
és megfeszítetek, [majd] másokat
azok közül a ti zsinagógáitokban megostoroztok [megkorbácsoltok] és városról-városra üldöztök.
Hogy reátok szálljon minden igaz [megigazult] vér(e),
amely kiömlött [amelyet kiontottak] a
földön, az igaz [megigazult] Ábelnek
vérétől Zakariásnak [jelentése: az Úr megemlékezett], a
Barakiás [jelentése: az Úr az, aki megáld] fiának véréig, akit a templom és az [áldozati] oltár között megöltetek
[meggyilkoltatok].
Bizony mondom néktek, mindezek reá következnek [mind utolérik, eljön] erre a nemzetségre [mindez megtörténik ezzel a
nemzedékkel]”
(Mát. 23,33-36).
A hitetlen zsidókhoz így szól az Úr Jézus: „Ti az ördög (vádló, rágalmazó,
félrevezető, ellenség) atyától valók
vagytok (származtok), és a ti atyátok
kívánságait (vágyait tudjátok) akarjátok
(vagytok képesek) teljesíteni. Az
emberölő (embergyilkos) volt
kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban (alétheia: az Igében, a
valóságban), mert nincsen ő benne igazság (alétheia: az Ige, a valóság). Mikor hazugságot szól, a sajátjából (a
magáéból) szól; mert hazug (csaló,
hamisító) és hazugság (hamisság,
valótlanság, kitalálás, csalás, becsapás) atyja”
(Ján. 8,44).
Az Úr sokszor figyelmeztette népét, hogy tévelyeg: „És az Úr, az ő atyáiknak Istene elküldé
hozzájuk követeit jó idején (idejében küldött nekik üzenetet követei
által), mert kedvez vala az ő népének
(mert szánta népét) és az ő lakhelyének.
De ők az Isten követeit kigúnyolták, az ő beszédeit (kijelentését) megvetették, és prófétáival gúnyt űztek;
míglen az Úrnak haragja felgerjede (oly magasra nem csapott) az ő népe ellen, s többé nem vala segítség
(nem volt mentség)” (2 Krón. 36,15-16).
És ma is ezt teszi, mert Ő nem változott. Az Úr Jézus így
figyelmezteti az Övéit: „De óvakodjatok
az emberektől [vigyázzatok az emberekkel]; mert törvényszékekre adnak [ítélő tanácsoknak (bíróságoknak) fognak
átadni] titeket és az ő gyülekezeteikben
[zsinagógáikban] megostoroznak
[megkorbácsolnak] titeket” (Mát.
10,17).
„A gyülekezetekből
(zsinagógákból) kirekesztenek (kizárnak)
titeket; sőt jön idő (eljön az óra), hogy aki öldököl (megöl) titeket, mind azt hiszi, hogy isteni
tiszteletet cselekszik (hogy Istennek tetsző szolgálatot végez). És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem
ismerték meg az Atyát, sem engem” (Ján.
16,2-3).
De: „Mikor pedig abban
a városban üldöznek titeket, szaladjatok [meneküljetek; fussatok] a másikba. Mert bizony mondom néktek: be sem
járjátok [végig sem járjátok] Izráel
városait [igazán mondom: nem végzitek el ezt a munkát Izrael minden
városában], míg [mire] az embernek Fia [Emberfia] eljövend [visszajön hozzátok]”
(Mát. 10,23).
És ez meg is történt,
erről így tesz bizonyságot Saul, aki később Pál lett. Amikor az Úr Jézus a damaszkuszi
úton megszólítja, így válaszol: „És én
mondék: Uram, ők magok tudják, hogy én tömlöcbe vetettem és vertem
zsinagógánként (zsinagógáról zsinagógára járva) azokat, akik hisznek vala te benned: És mikor ama te mártírodnak
(vértanúdnak), Istvánnak vére kiontaték,
én is ott állék és helyeslém az ő megöletését, és őrizém azoknak köntösét
(ruháját), akik őt megölték.
És minden zsinagógában
gyakorta büntetvén őket, káromlásra kényszerítettem; és felettébb dühösködvén
ellenük (sőt ellenük való féktelen őrjöngésemben), kergettem (üldöztem) mind az
idegen városokig is” (Csel. 22,19-20;
26,11).
És az Úr Jézus
befogadása és újjá születése után így vallja meg, hogy: „A zsidóktól ötször kaptam negyvenet (negyven botütést) egy híján. Háromszor megostoroztak
(megvesszőztek), egyszer megköveztek…” (2 Kor. 11,24-25).
De ő mégis csak Krisztust hirdeti: „Akiben van a bölcsességnek és ismeretnek [és a tudománynak; (gnószisz): megismerés, ismeret, tudás.(főként a kinyilatkoztatásból származó tudás)]
minden kincse elrejtve. [(apokrüphosz): Benne rejlik a bölcsesség rejtett, titkos (a természeti
embernek hozzáférhetetlen) kincsei]”
(Kol. 2,3).
Mert Ő, vagyis:… [Krisztus]
az Isten ereje [hatalma;
hatóereje] és az Isten bölcsessége.
Mert Ő adatott nékünk: „…bölcsességül …Istentől, [rendeléséből]
és igazságul [megigazulásunkká] szentségül [megszentelődésünkké] és váltságul: [váltság általi
szabadításul]” (1Kor. 1,24.30).
És sokan lesznek mártírok a Krisztusba vetett hitük miatt: „Abban az időben pedig Heródes király
elkezde kegyetlenkedni némelyekkel, a gyülekezetből valók közül. Megöleti pedig Jakabot, Jánosnak testvérét,
fegyverrel (karddal kivégeztette)” (Csel. 12,1-2).
Vértanúhalált hal István is.„És
kiűzvén a városon kívül, megkövezék: a tanúbizonyságok pedig felsőruháikat egy
Saulus nevezetű ifjú lábaihoz rakták le. Megkövezék azért Istvánt, ki
imádkozik, és ezt mondja vala: Uram Jézus, vedd magadhoz az én szellememet!”
(Csel.
7,58-59).
És ez így volt régen is: „Az Isten pedig felruházta Szellemével
Zakariást, a Jójada pap fiát, a ki felállt a nép között, és monda nékik: Ezt
mondja az Isten: Miért szegtétek meg az Úrnak parancsolatait? - mert az nem
használ néktek. Ha elhagytátok az Urat, ő is elhagy titeket. Amazok pedig reá támadván,
ott az Úr háza pitvarában megkövezék őt
a király parancsolatjából” (2 Krón.
24,20-21)
Luk. 11,51 Az Ábel [jelentése: átmeneti, mulandó, lehelet, elmúlás, esendőség] vérétől
fogva mind a Zakariás [akiről az
Úr / vagyis Jehova megemlékezett] véréig, ki elveszett [akit meggyilkoltak] az [áldozati]
oltár
és a templom között: bizony, mondom néktek, számon kéretik e nemzetségtől [Más
fordítás: Igen, mondom néktek, számot kell adnia
ennek a nemzedéknek]*
*Kain gyilkossága pedig így történt:
„Egyszer azt mondta Kain (jelentése: szerzemény, nyereség, tulajdon; alkotó,
alapító; kovács; alkotott, képmás) a
testvérének, Ábelnak (jelentése: hiábavalóság //vagyis:
valami átmeneti, mulandó//. Lehelet, lélegzet, semmiség, elmúlás, esendőség):
Menjünk ki a mezőre! Amikor a mezőn
voltak, rátámadt Káin a testvérére, Ábelra, és meggyilkolta” (1Móz. 4,8).
És ez azért történt, mert: „Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot
Istennek, mint Kain, ami által bizonyságot nyert a felől, hogy igaz,
bizonyságot tevén az ő ajándékairól Isten, úgyhogy hite által még holta után is
beszél” (Zsid. 11,4).
Káinról szóló bizonyságtétel: „Mert
ez az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást; Nem
úgy, mint Kain, aki a gonosztól vala, és meggyilkolta az ő testvérét. És miért
gyilkolta meg azt? Mivel az ő cselekedetei gonoszok valának, a testvéreié pedig
igazak” (1 Ján. 3,11-12)
Luk. 11,52 Jaj néktek törvénytudók! Mert elvettétek [mert magatokhoz vettétek, magatokhoz
ragadtátok, és lefoglaltátok] a tudománynak [az
ismeretnek] kulcsát ti magatok nem mentetek be, és akik be akartak menni, azokat
meggátoltátok [Más fordítás: mert az emberektől elvettétek a kulcsot, amely
Isten ismeretére vezet: Ti magatok nem használtátok, és megakadályoztátok - útját
álltátok - ebben azokat is, akik be akartak
menni]*
*Máté így ír az Úr kijelentéséről: „De jaj néktek képmutató [színészkedő, kétszínű] írástudók
[törvénytanítók,
törvénymagyarázók] és farizeusok (kirekesztően vallásos
emberek), mert a mennyeknek országát [az Egek királyságának ajtaját] bezárjátok
az emberek előtt; mivelhogy ti nem mentek be, akik be akarnának menni, azokat
sem bocsátjátok be [Más fordítás: akik
megpróbálnak bemenni, a befelé
menőket, akik befelé igyekeznek, sem engeditek bemenni]” (Mát. 23,13).
Már
Ézsaiás prófétán keresztül hangzott az Úr szava: „Népem nyomorgatói gyermekek (Ó népem! Gyermekek sanyargatnak), és asszonyok uralkodnak rajta; népem! A te
vezéreid hitetők, és ösvényidnek útját elrejtik előled (Ó népem! Vezetőid
félrevezetnek, tévútra visznek téged)” (Ésa. 3,13).
„Mert e nép vezérei hitetőkké lettek
(tévútra vezették ezt a népet), és akiket
vezetnek (megzavarodtak, és) elvesztek”
(Ésa. 9,16).
Pedig:
„Jaj azoknak, akik az Úrtól mélységesen
elrejtik tanácsukat (akik el akarják titkolni tervüket az ÚR elől), és akik a sötétségben szoktak cselekedni
(sötétben hajtják végre tettüket, mert azt gondolják), mondván: Ki lát minket és ki ismer minket?” (Ésa. 29,15).
„Mert
kicsinyeiktől fogva nagyjaikig (apraja-nagyja) mindnyájan telhetetlenségnek (nyerészkedésre) adták magokat; a prófétától fogva a papig mindnyájan csalárdságot űznek
(hamisságot művel). És hazugsággal
gyógyítgatják az én népem leányának romlását, (könnyelműen) mondván: Békesség, békesség, és nincs
békesség!” (Jer. 6,13-14).
Pedig te: „… ismered az ő akaratát, [a
törvényben (az Igében) megnyilatkozó isteni akaratot] és meg tudod ítélni, [ki tudod választani; dönteni tudsz] mi a helyes, [mik azok, amelyek
különböznek attól] mert megtanultad
[oktatást nyertél] a törvényből. és meg vagy győződve [elhitetted
magaddal] arról is, hogy te a vakok
vezetője vagy, meg a sötétben járók [élők] világossága, [fénye]. A balgatagok [tudatlanok; esztelenek; oktalanok] tanítója, [nevelője; oktatója;
rendreutasítója] a kiskorúak [gyermekek; kisdedek;
tapasztalatlanok] mestere [tanítója] vagy, bírván [mivel birtokodban van] a törvényben [Isten Igéjében] az ismeret [megismerés; tudás kiformálódása] és igazság [valóság] (külső) formáját. [foglalatát;
vázát; az alakba öntött igazságot].
Ha tehát mást tanítasz, magadat nem tanítod? Aki
hirdeted, [prédikálod] hogy ne lopj,
[s magad] lopsz? Azt mondod: ne
törj házasságot, s magad házasságot törsz? Utálod [aki kifejezed, hogy
irtózol] a bálványokat, és templomrablást
követsz el? [szentségtörő vagy].
Aki a törvénnyel dicsekszel, [kérkedsz;
büszkélkedsz] a törvény megszegésével [megrontása
által; áthágásával] gyalázod
[tiszteletlenséggel illeted; becsülésétől megfosztod] az Istent? Bizony miattatok
káromolják [rossz hírbe hozzák; rágalmazzák] az Isten nevét a pogányok [a nemzetek] között”, úgy amint meg van
írva” (Róm. 2,18-24).
Ezért így
szól az Úr: „Jaj a pásztoroknak
(vezetőknek), akik veszni hagyják és
elszélesztik az én (legelőm nyáját) mezőmnek
juhait, azt mondja az Úr. Azért ezt mondja az Úr, Izráel Istene a pásztoroknak
(vezetőknek), akik legeltetik
(pásztorolják, és vezetik) az én népemet.
Ti szélesztettétek el az én juhaimat és űztétek el
őket; és nem néztetek utánuk. ímé, én megbüntetem a ti cselekedeteiteknek
gonoszságát, azt mondja az Úr (Más fordítás: Azért ezt mondja az ÚR,
Izráel Istene a pásztorokról (vezetőkről), akik
népemet: Ti hagytátok, hogy elszéledjen és szétszóródjon a nyájam, nem
vigyáztatok rá. De én számon kérem tőletek gaztetteiteket - így szól az ÚR).
(Jer.
23,1-2).
„Elvész (elpusztul) az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való (és nem ismeri Istent).
Mivelhogy te megvetetted a tudományt
(ezt az ismeretet), én is megvetlek
téged, hogy papom ne légy. És mivelhogy
elfeledkeztél (és nem törődtél) Istened
törvényéről (Istened tanításáról), elfeledkezem
én is a te fiaidról (és nem törődöm velük)” (Hós. 4,6)
Luk. 11,53 Mikor pedig
ezeket mondá nékik, az írástudók [a
törvénymagyarázók] és farizeusok [vagyis a
vallási vezetők] kezdenek felette igen ellene állani [rettentően neheztelni, és nagyon feldühödtek rá] és őt sok
dolog felől kikérdezgetni, és faggatni. [Más fordítás: Amikor Jézus
elment onnan, a törvénytanítók és farizeusok rosszindulattal kérdezgetni
kezdték őt mindenféléről],
Luk. 11,54 Ólálkodván
ő utána [és kelepcét állítottak
neki], és igyekezvén valamit az ő szájából kikapni [hogy valamely szaván, mely száját elhagyja,
megfoghassák], hogy vádolhassák őt.
[Más fordítás: Közben
azt figyelték, hogy hol használhatnák föl ellene, amit mondott. leselkedtek rá, és alattomban figyelték. És
vadásztak arra, hátha valami olyat talál mondani, amivel vád alá helyezhetnék].
