Eféz. 5,1 Legyetek annakokáért követői [utánzói] az Istennek, mint szeretett [(agapétosz): kedvesen, drágán, nagyon szeretett] gyermekek:
Eféz. 5,2 És járjatok [(peripateó): éljetek (agapé): isteni] szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett* minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul
[Más fordítás: S odaadta magát értünk, hogy felajánlás, véres áldozat, jó illat legyen az Istennek]**
*Szeretett: (agapaó): Ez azt jelenti: magadat teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad Istennel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben.
**Kijelenti a Szent Szellem, hogy az Isten szerinti szeretet nem érzelem, hanem cselekedet: „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét [agapéját, isteni természetét] abban mutatta meg, [azzal bizonyítja] hogy [abban az időben] mikor még bűnösök [céltévesztők] voltunk, Krisztus [már akkor] érettünk meghalt” (Róm. 5,8).
Ugyanez a cselekvő szeretet van az Úr Jézus Krisztusban: „Mert az Isten őt [eleve] (el)rendelte [oda adta] engesztelő [véres] áldozatul [fedélnek, a Láda fedele (a Templomban), mint előkép, vagyis az irgalom helye, a kiengesztelés].
Azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát [igazságosságát] megmutassa [nekünk, nyilvánvaló jelül, bizonyítékként] Isten ugyanis az előbb [a korábban] elkövetett bűnöket [végtelen türelmében] elnézte [elengedte; megbocsátotta]” (Róm. 3,25).
A Szent Szellem újra - és újra kijelenti, hogy mit tett Isten Krisztusban értünk: „Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért”
„aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik (Tit. 2,14; Róm. 4,25).
És ismét: „Aki adta [feláldozta] önmagát a mi bűneinkért [(hamartia): céltévesztés]. Hogy kiszabadítson [kiragadjon; kimentsen; kivegyen; kiemeljen] minket [magának] e jelenvaló gonosz [(ponérosz): nyomorúságos, nehéz; szűkös; tökéletlen, alkalmatlan; beteg; káros, veszélyes, ellenséges; züllött] világból [a jelen világ gonoszságából; gonosz korszakból /aion: világkorszak, létkor/].
Az Istennek és a mi Atyánknak akarata [rendelése; elhatározása] szerint” (Gal. 1,4).
Minden Krisztusban hívőt így figyelmeztet a Szent Szellem arra, hogy hogyan kell követni Istent: „Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet [belsőt; irgalmasságot], jóságosságot [kedvességet], alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést [türelmet].
Elszenvedvén [viseljétek el; hordozzátok el] egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki [a másik] ellen panasza volna. miképpen a Krisztus [az Úr] is megbocsátott néktek, akképpen [úgy tegyetek] ti is.
Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele [mert az tökéletesen összefog mindent].
»Más fordítás: mindezek fölé pedig a szeretetet, amely a tökéletesség (célbajutottság) köteléke; amely a tökéletesség Összefogó ereje«.” (Kol. 3,12-14).
És ismét: „legyetek pedig egymáshoz jóságosak [kedvesek jóindulatúak], irgalmasok [könyörületesek, megindulni képesek, együttérzők egymás iránt], megengedvén [bocsássatok meg mindig] egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett [megbocsátott] néktek” (Eféz. 4,32).
„Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza [fölkelti] az ő napját mind a gonoszokra [rosszakra, haszontalan, hibás, silány], mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak [igazságosoknak, megigazultaknak], mind a hamisaknak [bűnösöknek nem-hívőknek; engedetleneknek, igazságtalanoknak (ige nélkülieknek)]” (Mát. 5,45).
Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas” (Luk. 6,36).
Mert ez a krisztusi felnőttkor legfőbb ismertető jele: „Legyetek azért ti [valóban olyan] tökéletesek [felnőtt, érett korú (célba érkezők)], miként [éppen úgy, mint ahogy] a ti mennyei Atyátok tökéletes [célját betöltött;(a célban van)]” (Mát. 5,48).
Eféz. 5,3 Paráznaság* [házasságtörés] pedig és akármely tisztátalanság** [romlottság], vagy fösvénység [nyerészkedés; haszonlesés; kapzsiság; mohóság, fösvénység, bírvágy még csak] ne is neveztessék [még szóba se kerüljön; még csak ne is említtessenek] ti közöttetek. amint szentekhez***, illik [méltó].
*Paráznaság [(porneia): házasságtörés, melynek gyökere minden esetben a hűtlenség akár gondolatban, akár tettben nyilvánul meg
**Tisztátalanság: (akatharszia): szennyes, mindaz, ami nem érintkezhet Istennel, aminek nincs helye a megszentelt életben.
***Szentekhez: (hagiosz): szent, megszentelt, Istennek szentelt, Istenhez méltó, Isten tulajdona.
Eféz. 5,4 Sem undokság [szemérmetlenség; trágárság, sikamlósság, illetlen figurázás; se rútság; sem ocsmányság; vagy mocskos viccelődés], vagy bolond [szégyenletes, ostoba vagy szellemeskedő] beszéd [ocsmány, léha vagy kétértelmű szót ne ejtsetek ki. Káromkodás], vagy trágárság* [mocskos viccelődés ne hangozzék], melyek nem illenek: hanem inkább hálaadás.
*Trágárság: [(eutrapelia): durva tréfálkozás, szellemeskedés,(vulgáris értelemben) malackodás, élcelődés.
Eféz. 5,5 Mert azt jól tudjátok [és értsétek meg; és jegyezzétek meg magatoknak], hogy egy paráznának is [(pornosz) parázna, fajtalankodó férfi], vagy tisztátalannak* [romlott], vagy fösvénynek [nyerészkedőnek; kapzsinak, pénzimádó (mert az ilyen valójában bálványt imád)], ki bálványimádó, nincs öröksége [egy sem kaphat helyet; nincs sorsrésze] a Krisztusnak és Istennek országában, [Királyságában]**
*Tisztátalannak: (akatharszia): szennyes, mindaz, ami nem érintkezhet Istennel, aminek nincs helye a megszentelt életben.
**Már a testté lett Ige, az Úr Jézus figyelmezteti az embert, kijelentve, hogy az ember bensője gonosz, hiszen a sátán természete lett benne, mikor befogadta annak beszédét: „Monda továbbá: Ami az emberből jő ki [(ekporeuomai) ömlik ki], az fertőzteti meg [az teszi tisztátalanná] az embert.
Mert onnan belülről, az emberek szívéből [(kardia): bensőjéből, a szellemi életének központjából] származnak (ekporeuomai): törnek elő, származik, ered; ömlik ki] a gonosz [(kakosz): romlott, züllött, káros, ártalmas] gondolatok [(dialogiszmosz): okoskodás, számítgatás, fontolgatás, meggondolás, vitatkozás, kétely, aggodalmaskodás; a gonosz megfontolások; minden gonosz számítgatás; gonosz tervek].
Házasságtörések, paráznaságok [fajtalankodás, paráználkodás, bálványimádás], gyilkosságok. Lopások, telhetetlenségek [(pleonexia): kapzsiság, mohóság, fösvénység, telhetetlenség, önzés]. gonoszságok [rosszindulat; romlottság, ellenségeskedés]. Álnokság [ravaszság, csalás].
Szemérmetlenség [(aszelgeia): szemtelenség, arcátlanság; kicsapongás, féktelenség, bujaság], gonosz szem [irigység; rosszindulatú tekintet], káromlás, [(blaszphémia): rágalmazás, gyalázkodás, becsmérlődés, szitkozódás; istenkáromlás; gonosz beszéd mások ellen] kevélység [büszkeség; gőg; fennhéjázás; felfuvalkodottság], bolondság [esztelenség; meggondolatlanság; léhaság; a józanész hiánya].
Mind ezek a gonoszságok [gonosz dolgok] belülről jőnek ki [az ember belsejéből származnak], és megfertőztetik [ezek szennyezik be; teszik tisztátalanná és szentségtelenné] az embert” (Márk. 7,20-23).
És minden olyan beszéd gonosz, amely Isten beszédével ellentétben áll, ezért: „Semmi rothadt [(szaprosz): rothadt, romlott, haszontalan, hitvány, hasznavehetetlen; bomlasztó; tisztátalan] beszéd [(logosz: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs)] a ti szátokból ki ne származzék [ki ne jöjjön].
Hanem csak [akkor szóljatok, ha az jó, és], amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen [kegyelmet közöljön] a hallgatóknak. [hogy áldást (üdvözítő erőt) hozzon azokra, akik hallják].
És meg ne szomorítsátok [(lüpeó): megszomorít, megbánt; bosszant, megsért] az Istennek ama Szent Szellemét, aki által. [Akiben] megpecsételtettetek [(szphragidzó): lebélyegez (egy pecséttel vagy egy egyéni jellel, mint védelem vagy megóvás, biztonság vagy megőrzés, hitelesítés, megerősítés céljából; közvetve: bélyeget nyom rá (a tulajdon vagy az eredetiség jeleként]. A teljes váltságnak [(apolütrószisz): Szó szerinti jelentése: ELOLDÁS, FELOLDOZÁS. a megváltáson kívül magába foglalja a teljes felszabadítást, szabadon bocsátást] napjára.
[Más fordítás: Hiszen Isten a Szent Szellem által előre megjelölt benneteket arra az időre, amikor elnyeritek a teljes megváltást. Ez a megjelölés mutatja, hogy ti Istenhez tartoztok, és az övéi vagytok]” (Eféz. 4,29-30).
„Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok [gonoszok; hamisak] nem örökölhetik Istennek országát? [királyságát].
Ne tévelyegjetek; [ne ámítsátok (csaljátok meg; ejtsétek tévedésbe) magatokat; ne vezessenek félre titeket]. Se paráznák, [g.(pornosz): egy (férfi) prostituált (mint megvásárolható); parázna (buja, fajtalan), lányfuttató férfi; kicsapongók; cédák] se bálványimádók [(eidólolatrész): kép- (szolgáló vagy) imádó (szó szerint vagy átvitt értelemben)].
Se házasságtörők, se pulyák, [malakosz): tisztátalanok; bujálkodók; kéjencek; puhák; elpuhultak; sem természetellenes célokra tartott férfiak; (pederaszta, homoszexuális férfi]. Se férfiszeplősítők, [(arszenokoitész): fajtalankodó férfi; a saját neme iránt természetellenes nemi vonzódást érző, gyakorló, homoszexuális férfi; kéjencek; férfiakkal paráználkodó (közösülő; háló)]. Se lopók, [tolvaj]
se telhetetlenek, [kapzsi; fösvény; nyerészkedő; haszonleső] se részegesek, [iszákosak] se szidalmazók. [átkozódó; rágalmazó; gyalázkodó; káromkodó; gúnyolódó] se ragadozók [rabló; harácsoló; zsaroló; (arpax): erőszakkal eltulajdonít; a zsákmányt gyors, hirtelen mozdulattal elragadja és elviszi, mint a farkas a zsákmányát] nem örökölhetik [nem részesülnek] Isten országát. [királyságát].
Kerüljétek [Távoztassátok el; Fussatok, meneküljetek] a paráznaságot. [(pornejá): - prostitúció, szajhaság (beleértve a házasságtörést és a vérfertőzést); - képletesen: bálványimádás; Istentől való elesés].
Minden bűn, [(hamartéma): céltévesztés, vétek] melyet az ember cselekszik, [elkövet; tesz] a testen [(szóma): személyen] kívül van. De aki paráználkodik, [(porneuó):- prostitúciót, szajhaságot művel, azaz (szó szerint) kielégíti törvénytelen (szexuális) vágyát, vagy (képletesen) bálványt imád, paráználkodik, fajtalankodik] a maga teste [(szóma): személye] ellen vétkezik. [(hamartanó): - a szó szoros értelmében: eltéveszti a célpontot (átvitt értelemben) hibázik, különösen (erkölcsileg) vétkezik]” (1 Kor. 6,9-1.18).
„Öldököljétek [sanyargassátok] meg azért a ti földi tagjaitokat [Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul; Irtsátok ki tehát tagjaitokból azt, ami földi; öljétek meg magatokban a régi emberi természetet és annak minden megnyilvánulását].
Paráznaságot [erkölcstelenséget; fajtalanságot; szexuális bűnöket], tisztátalanságot, bujaságot [bűnös szenvedélyt; érzéki vágyakat], gonosz kívánságot [gonosz vágyat; a bűnös kívánságokat; rossz kívánságokat (gerjedelmet)] és a fösvénységet [a kapzsiságot; a telhetetlenséget; meg a gazdagság után való vágyakozást, hiszen az a bálványimádás egyik fajtája], ami bálványimádás. Melyek miatt jő az Isten haragja az engedetlenség fiaira” (Kol. 3,5-6).
„És az Istennek [a Krisztus] békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok [az] egy testben (Szóma: személyben); és háládatosak legyetek. A Krisztusnak beszéde [Igéje] lakozzék [éljen] ti bennetek gazdagon [elevenen], minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak [tanítsátok és intsétek egymást, Szellem adta dallamokkal, énekekkel és dalokkal kedvesen énekeljetek szívetekben Istennek].
És mindent, a mit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa” (Kol. 3,15-17).
Mert nézzétek a világiakat: „Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant” (1Kor. 9,25)
Hát: „Ne [engedjétek, hogy] uralkodjék tehát a bűn a ti halandó [mulandó] testetekben [(szóma): személyiségetekben, ami ki van téve a halálnak] hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban [vágyainak]” (Róm. 6,12)
Mert: „Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól” (1Thessz. 4,3)
Hiszen: „Tisztességes minden tekintetben a házasság és a szeplőtelen házaságy; a paráznákat pedig és a házasságrontókat megítéli az Isten” (Zsid. 13,4)
Mert a paráznaság – akár fizikai, akár szellemi, vagyis bálványimádás, - a test cselekedete. Arról pedig azt mondja az Úr: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is. Mert aki vet az ő (hús)testének, a (hús)testből arat veszedelmet; aki pedig vet a Szellemnek, a Szellemből arat örök életet” (Gal. 6,7-8).
Mert: „A testnek cselekedetei [a hús tettei] pedig nyilvánvalók [(phanerosz): jól láthatók], melyek ezek: házasságtörés, paráznaság [(porneia): házasságtörés, fajtalanság, prostitúció], tisztátalanság, bujálkodás [(aszelgeia): szemtelenség, arcátlanság, kicsapongás, féktelenség, szemérmetlenség].
Bálványimádás, varázslás [(pharmakeia): kuruzslás, boszorkányság babonaság; mágia], ellenségeskedések [(ekhthra): gyűlölet, gyűlölködés], versengések [(erisz): viszály, veszekedés, vita; vetélkedés; harc, civakodás], gyűlölködések [féltékenység], harag [(thümosz): indulat, düh, bosszúság], patvarkodások [(eritheia): viszály, irigység, vetélkedés; (hivatalért történő) versengés], visszavonások [(dikhosztaszia): meghasonlás, széthúzás, elszakadás, lázadás], pártütések [megosztottság; pártoskodás; meghasonlás; versengések; szakadások].
Irigységek [(phthonosz): féltékenység, rosszindulat, gyűlölet], gyilkosságok, részegségek, tobzódások [vad mulatozás; lakmározás; dőzsölések] és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek [figyelmeztetlek benneteket], amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek [hogy akik így élnek], Isten országának [Isten Királyságának] örökösei nem lesznek.
Akik pedig Krisztuséi, a testet [a (hús)testet; bűnös természetüket szenvedélyeivel, kívánságaival és vágyaival együtt] megfeszítették [(sztauroó): a szenvedélyt, indulatot vagy az önzést eltörli, kiirtja (legyőzi). Minden olyan magatartás, amellyel az ember Krisztus megfeszítésének jegyében megtagadja hústesti életét, és a világban őt körülvevő bűnt. (dr Varga Zsigmond: Újszövetségi görög-magyar szótár 879. oldal: sztauroó)] indulataival és kívánságaival együtt” (Gal. 5,19-21.24).
„Mert, ha (hús)test [kívánata] szerint éltek, meghaltok [minden bizonnyal be fog következni a halálotok] de ha a (hús)test cselekedeteit [tetteit] a Szellem által megöldöklitek, [a halálba viszitek; halálra juttatjátok] éltek. [de ha a Szellemmel azt, amit a hús művel, megölitek, élni fogtok]” (Róm. 8,13).
Mert Isten országába nem jutnak be, hanem: „… kinn maradnak az ebek és a bűbájosok (a varázslók), és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mindenki, aki szereti és szólja (és cselekszi) a hazugságot.
A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és utálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak (a varázslóknak), és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál” (Jel. 22,15; Jel. 21,8)
Eféz. 5,6 Senki titeket meg ne csaljon* [ne vezessen félre; meg ne tévesszen; ne ámítson el] üres beszédekkel** [üres hazugságokkal; hiú beszédekkel; üres fecsegéssel]. Mert ezekért [az ilyen dolgokért] jő [ilyenek miatt sújtja] az Isten haragja a hitetlenség fiaira.
*Megcsal: g: apataó): csal, megcsal, becsap, elcsábít, vonzó kedves magatartással félrevezet.
**Beszédekkel: (kenosz): haszontalan, hiábavaló tartalom nélküli beszéd (g: logosz): ez lehet: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs), Ige); akinek cselekedetei lehetnek látványosak, de igazi értékük nincs; alaptalan.
Eféz. 5,7 Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek [nehogy cinkostársak legyetek velük; ne vállaljatok velük közösséget; ne legyen tehát velük semmi dolgotok]*
*Minden hívőt újra-és újra így figyelmeztet az apostol: „Ne tévelyegjetek [ne hagyjátok magatokat félrevezetni]. Jó erkölcsöt [jellemet] megrontanak [megfertőzik, csábítással romlásba viszik a] gonosz [rossz, romlott, züllött] társaságok. [a gonosz beszédek; tanítások, társalgások, együttlét, érintkezés, bizalmas kapcsolat]” (1 Kor. 15,33).
Mert: „Aki jár a bölcsekkel, bölcs lesz; aki pedig magát társul adja a bolondokhoz (hitetlenekhez), megromol (az ostobák (istentagadók) barátja pedig romlottá lesz)” (Péld. 13,20)
Hiszen tudjuk, hogy: „Egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti” (Gal. 5,9).
Tehát: „Meglássátok [ügyeljetek rá], hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet [hogy valaki rabul ne ejtsen a tudományon keresztül hiú, és üres félrevezető szavakon át]. A bölcselkedés és üres [(kenósz): céltalan; sikertelen; hiábavaló; semmit érő, megfosztott, alaptalan, haszontalan] csalás által [megtévesztéssel].
Mely emberek rendelése szerint [(paradoszisz): emberek által továbbadott hagyomány, előírás, tanítás, rendelkezés], a világ elemi tanításai szerint [a világ alapelvei], és nem a Krisztus szerint való [nem pedig Krisztushoz igazodik].
»Más fordításban: „Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen (meg ne csaljon) benneteket (evilági) bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson«.
Senki tőletek a pálmát [versenydíjat] el ne vegye [meg ne fosszon titeket a pályadíjtól (a győzelmi díjtól)], kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, olyakat tudakozván, amelyeket nem látott [nem tapasztalt], ok nélkül [alaptalanul] felfuvalkodván az ő (hús)testének értelmével (bölcsességével).
[Más fordításban: Senki ne mondjon benneteket méltatlannak a jutalomra, főleg az nem, aki alázatoskodásban s az angyalok tiszteletében tetszeleg magának, aki látomásokkal dicsekszik (látomásaival foglalkozik, látomások után indul), érzékies (hústesti) gondolkodásában ostobán felfuvalkodik]” (Kol. 2,8.18).
„Mert nyilván van [kijelentetik; megnyilvánul; lelepleződik] az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége [istentelensége (Isten nélkülisége); gonoszsága] és hamissága [igazságtalansága] ellen. Kik az [isteni] igazságot [valóságot, vagyis Isten Igéjét] hamissággal [igazságtalansággal; gonoszsággal; IGE hiányával] feltartóztatják [elnyomják; lefogva tartják; elfojtják, nem engedik érvényesülni; gátolják, akadályozzák]” (Róm. 1,18).
„Ti azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek (Isten nélkül élők) tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek; Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó (üdvözítő) Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké (az örökkévalóságban). Ámen” (2 Pét. 3,17.18)
Eféz. 5,8 Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság [fény] az Úrban: mint világosságnak [fény] fiai úgy járjatok [úgy éljetek]*
*Ezért hálát kell adni: „... az Atyának, ki alkalmasakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban; Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába; Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata” (Kol. 1,12-14).
Mert Az Úr Jézus jövetelének célja: „Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, aki én bennem hisz” (Ján. 12,46)
Dávid már így prófétál Róla: „Mert te gyújtod meg az én szövétnekemet (te gyújtasz nekem mécsest); az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet (Uram, fénysugarat ad nekem a sötétségben)” (Zsolt. 18,29)
Mert: „Az Úrtól való szövétnek (az Úrtól kapott mécses) az embernek lelke (pnoé: életet adó ereje), aki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét (egészen átkutatja bensőnket)” (Péld. 20,27).
A János írása szerinti Evangélium így tesz bizonyságot a világosságról: „Az igazi világosság eljött volt már a világba, amely megvilágosít minden embert
(Más lehetséges fordítás: „Az igazi világosság az Ige volt, amely megvilágosít minden e világra jövő embert).
A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt. Az övéi közé (saját világába) jöve, és az övéi nem fogadák be őt” (Ján. 1,9-11).
De ti ismeritek Őt, hát: „Úgy fényljék [világítson; ragyogjon fel] a ti világosságtok [fényetek] az emberek előtt, hogy lássák [meglássák, észrevegyék] a ti jó cselekedeteiteket [nemes; kitűnő /(eszményi) szép / tetteiteket], és dicsőítsék [magasztalják] a ti mennyei Atyátokat [aki a mennyekben van]” (Mát. 5,16).
Ezért: „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában [ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel]; mert mi szövetsége van [mi köze van egymáshoz] igazságnak [a megigazultságnak] és hamisságnak [a törvénytelenségnek, a gonoszságnak, a törvényrontásnak a törvénynélküli állapotnak]
Vagy mi közössége a világosságnak [a fénynek; vagy hogyan fér össze a világosság] a sötétséggel.
>Más fordításban: Ti nem olyanok vagytok, mint a hitetlenek, ezért ne kapcsolódjatok hozzájuk! Mi köze lehet egymáshoz két embernek, ha az egyik Istennel összhangban akar élni, a másik meg nem tiszteli Isten törvényeit? Milyen közös dolga lehet a világosságnak a sötétséggel> (2 Kor. 6,14).
És azért: „Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták (romlatlanok), Istennek szeplőtlen (hibátlan) gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette (és elfajult nemzedékben), akik között fényletek (ragyogtok), mint csillagok e világon (ha az élet igéjére figyeltek, és megtartjátok).
Életnek beszédét tartván elébük (és az élet igéjét nyújtjátok); hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába” (Fil. 2,15-16).
És hogy ez a gyakorlatban hogyan nyilvánul meg, arról sok mondanivalója van a Szent Szellemnek: „Magatokat a pogányok közt jól (tisztességesen, becsületesen) viselvén (nemesen forgolódjatok /viselkedjetek helyesen / a nemzetek között).
Hogy amiben rágalmaznak titeket, mint gonosztévőket (bár azzal rágalmaznak, hogy gonosztevők vagytok), a jó cselekedetekből (nemes, jó tetteitekből), ha látják (azokat), dicsőítsék Istent a meglátogatás (látogatása) napján” (1Pét 2:12).
És ha a Krisztusban megigazultunk, akkor azt mondja az Úr: „Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága (mint a felragyogó világosság), mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig” (Péld. 4,18).
„Az éjszaka elmúlt, [előrehaladt] a nap [nappal] pedig elközelgett; [közel jött] vessük el [tegyük hát félre] azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság [fény] fegyvereit” (Róm. 13,12).
Az apostolok így figyelmeztetik a hívőket: „Mi… akik a nappal fiai vagyunk, legyünk éberek, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét” (1 Thess. 5,8)
vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért” (Eféz. 6,11-18).
„Hiszen valamennyien a világosság és a nappal fiai vagytok, nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé” (1Thessz. 5,5)
Eféz. 5,9 (Mert a világosságnak [a Szellemnek] gyümölcse minden jóságban és igazságban [(dikaioszüné): megigazult vagy megigazított, igaznak nyilvánított] és valóságban [(alétheia): Isten Igéje] van)*
*A világosság, vagyis: „… a Szellem gyümölcse: [(agapé): Isten szerinti] szeretet, öröm, békesség, béketűrés [(makrothümia): türelem, állhatatosság, kitartás], szívesség [kedvesség]. Jóság [(khrésztotész): jószívűség, becsületesség, egyenesség, használhatóság, kedvesség, szívesség, megbízhatóság], hűség [(pisztisz): hit, bizalom, meggyőződés, bizonyosság, megbízhatóság, hitelesség],
szelídség [(praotész): szelídség, jóindulat, barátságosság, higgadtság, nyugodtság], mértékletesség [(enkrateia): önuralom, önmérséklet, mértékletesség, önmegtartóztatás]” (Gal. 5,22).
Hát: „Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést (türelmet).
Elszenvedvén (viseljétek el) egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna. miképpen a Krisztus (az Úr) is megbocsátott néktek, akképpen ti is;
Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele (az tökéletesen összefog mindent). És az Istennek (a Krisztusnak) békessége uralkodjék a ti szívetekben (bensőtökben), amelyre el is hívattatok egy testben (szóma: személyben); és háládatosak legyetek” (Kol. 3,12-15).
Az apostol kérése: Titusz tanítsa a szenteket, hogy: „Senkit ne szidalmazzanak (senkit se szóljanak meg), ne veszekedjenek (kerüljék a viszálykodást), gyöngédek (megértőek) legyenek, teljes szelídséget tanúsítván minden ember iránt” (Tit. 3,2).
Mert: „Az igaznak (megigazultnak) gyümölcse életnek fája; és lelkeket (életeket) nyer meg a bölcs” (Péld. 11,30)
Eféz. 5,10 Meggondolván [azt vizsgálgassátok; azt keressétek], mi legyen kedves [(euaresztosz): kellemes, tetsző, ami megnyeri a tetszését] az Úrnak*
*Hogy ez mit jelent, arról így beszél az apostol: „És ne szabjátok magatokat [ne igazodjatok; ne legyetek hasonlóvá, ne alkalmazkodjatok (ne idomuljatok)] e világhoz, [ehhez a világkorszakhoz].
Hanem változzatok el [alakítsátok, formáljátok át, változtassátok meg magatokat] a ti elméteknek [értelmetek, gondolkodásotok, megértésetek; vélekedésetek; a szellemetek belső, értelmes felfogóképességének] megújulása által [hanem gondolkodásmódotok megújításával alakuljatok át úgy] hogy megvizsgáljátok, [felismerjétek; megítélhessétek; megválasszátok; hogy azt próbálgassátok] mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. [mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes; ami neki tetsző]” (Róm. 12,2).
És hogy ez konkrétan mit jelent, azt így fejti ki az apostol: „Megújuljatok pedig a ti elméteknek szellemi értelme szerint” (Eféz. 4,23)
„Intelek titeket: Szellem szerint járjatok, és a (hús)testnek kívánságát véghez ne vigyétek” (Gal. 5,16)
„Mert ez az Isten akarata, a ti szentté lételetek, hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok; Hogy mindenitek szentségben és tisztességben tudja bírni a maga edényét, (emberi testét) Nem kívánság gerjedelmével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent” (1 Thess. 4,3-5)
Hanem: „Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek (elkülönültek) legyetek teljes életetekben” (1 Pét. 1,14-15)
„Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a (hús)test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17)
„Parázna (vagyis: az Isten iránt hűtlen) férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság, ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek” (Jak. 4,4).
És így folytatódik a kijelentés: „Mert a mi országunk mennyekben van (nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk vagyis: „nekünk a polgárjogunk” (= magatartásunkat meghatározó eredetünk és hovatartozásunk) a mennyekben van). Honnét a megtartó (üdvözítő) Úr Jézus Krisztust is várjuk”
Hát: „Legyetek én követőim (szümmimétisz: szó szerint: együttkövetőim, vagyis akik velem együtt követik Jézust), atyámfiai (testvéreim). És figyeljetek azokra, akik úgy járnak (élnek), amiképpen mi néktek példátok vagyunk (példát adtunk). Mert sokan járnak (élnek) másképpen, kik felől (és akikről) sokszor mondtam néktek, most pedig sírva is mondom, hogy (ők) a Krisztus keresztjének (kínoszlopának) ellenségei.
Kiknek végük veszedelem (apóleia: tönkretétel, veszteség, romlás, pusztulás), kiknek Istenük az ő hasuk, és akiknek dicsőségük az ő gyalázatukban van (mert azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk), kik mindig a földiekkel (mert ők földi dolgokkal) törődnek” (Fil. 3.20; 17-19)
És kérlek benneteket: „Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan [annak megfelelően éljetek és] viseljétek magatokat.
[Más fordítás: „Csak éppen arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez méltó legyen].
Hogy akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megálltok [erősen] egy Szellemben, egy érzéssel [egy akarattal; egy szívvel; egyetértően] viaskodván [bajtársian együtt küzdötök] az evangélium [örömüzenet] hitéért. (Fil. 1,27).
Timóteust (jelentése: aki Istent szereti, tiszteli) így buzdítja Pál apostol: „Te azért a munkának terhét hordozzad (vállald velem együtt a (kakopatheó): a nehézségeket, nehéz helyzeteket, és tűrd el; viseld el, szenvedd el), mint a Jézus Krisztus jó (kalosz: derék, vitéz, bátor, becsületes) vitéze (katonája, harcosa).
Egy harcos (sztrateuomai: hadseregben szolgáló; bajnok) sem elegyedik bele (emplekó: bonyolódik, gabalyodik, keveredik, bocsátkozik bele) a (biosz): földi) élet (pragmateia: ügyes-bajos) dolgaiba, (ügyeibe, gondjaiba; a világi dolgokba). Hogy tessék (örömöt okozzon) annak, aki őt harcossá avatta (sztratologeó: besorozta a hadseregbe; harcosává választotta; aki Istenért harcol).
Ha pedig küzd ((athleó): küzd, harcol, versenyez) is valaki, nem koronáztatik meg (sztephanoó: nem részesül győzelmi díjban), ha nem szabályszerűen (nomimósz: törvényesen, törvénynek megfelelően, törvénnyel összhangban, szabályosan) küzd (harcol, versenyez)” (2 Tim. 2,3-5)
Eféz. 5,11 És ne legyen közösségetek [(szünkoinóneó): részt vesz másokkal együtt, részesedik] a sötétségnek* gyümölcstelen [meddő, haszontalan, eredménytelen] cselekedeteivel. hanem inkább meg is feddjétek** [leplezzétek le] azokat;
*Sötétségnek: (szkotosz): tudatlanság; vallási és erkölcsi sötétség, amit a bűn, a hitetlenség és az Istennélküliség okoz.
**Megfedd: (elenkhó): megvizsgál, kikérdez, napvilágra hoz, feltár, ismertté teszi a tényeket.
Eféz. 5,12 Mert amelyeket azok titokban [alattomban] cselekesznek, éktelen dolog [(aiszkhrosz): szégyen, gyalázat, csúfság] csak mondani [még beszélni] is [róla].
Eféz. 5,13 Mindezek pedig megfeddetvén [(elenkhó): megvizsgál, kikérdez, napvilágra hoz, feltár, ismertté teszi a tényeket], a világosság [(phósz): fény] által napvilágra jőnek. [Mindaz, ami lelepleződik, a világosság (a fény) által lesz nyilvánvalóvá (láthatóvá, ismertté)]; mert minden, ami napvilágra jő, világosság [de mindaz, amit a világosság (a fény) leleplez, nyilvánvalóvá (láthatóvá, ismertté) lesz (fény lesz)].
»Más fordítás: Mert minden, ami láthatóvá válik, világosság (fény); s ami így világossá válik, fényforrás lesz«
Eféz. 5,14 Annakokáért mondja: Serkenj föl, aki aluszol [ébredj fel, aki szunyókálsz] és támadj fel a halálból [a halottak közül], és felragyog; tenéked a Krisztus [Más fordítás: S majd rád veti fényét a Krisztus]*
*Így folytatódik a kijelentés: „Az éjszaka elmúlt, [előrehaladt] a nap [nappal] pedig elközelgett; [közel jött] vessük el [tegyük hát félre] azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság [fény] fegyvereit” (Róm. 13,12).
Az apostolok így figyelmeztetik a hívőket: „Mi… akik a nappal fiai vagyunk, legyünk éberek, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét” (1 Thess. 5,8).
És: „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában [ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel]; mert mi szövetsége van [mi köze van egymáshoz] igazságnak [a megigazultságnak] és hamisságnak [a törvénytelenségnek, a gonoszságnak, a törvényrontásnak a törvénynélküli állapotnak] Vagy mi közössége a világosságnak [vagy hogyan fér össze a fény] a sötétséggel.
>Más fordításban: Ti nem olyanok vagytok, mint a hitetlenek, ezért ne kapcsolódjatok hozzájuk! Mi köze lehet egymáshoz két embernek, ha az egyik Istennel összhangban akar élni, a másik meg nem tiszteli Isten törvényeit? Milyen közös dolga lehet a világosságnak a sötétséggel> (2 Kor. 6,14).
És tovább folytatódik a kijelentés: „És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen. És ez (pedig) az az üzenet, amelyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen Őbenne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; (akkor) hazudunk és nem az igazságot cselekesszük.
Ha pedig a világosságban járunk, amint Őmaga a világosságban van: (akkor) közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől” (1 Ján. 1,4-7).
Mert: „… a világosság [fény] a sötétségben fénylik [világít; felragyog; tündöklik], de a sötétség nem fogadta be azt. [nem fogta fel; nem ismerte meg; fel nem tartóztatta; nem tudta megragadni, hatalmába keríteni, elfoglalni; fogva tartani. A görög szöveg szerint: A sötétség nem tudott erőszakkal úrrá lenni a világosság fölött]” (Ján. 1,5).
Mert: „Az igazi világosság eljött volt már a világba (Az Ige volt az igazi világosság), amely megvilágosít minden (e világra jövő) embert (ő jött el a világba). A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt” (Ján. 1,9-10).
Az Úr Jézus kijelentése: „…. Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága” (Ján. 8,12).
Így szól az Úr a kihívottak közösségéhez, az eklézsiához: „Kelj fel, világosodjál (tündökölj), mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt (rád ragyogott).
Mert még sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket (sűrű homály a nemzeteket), de rajtad feltámad az Úr (fölötted ott ragyog az ÚR), és dicsősége rajtad megláttatik. És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez (a rád ragyogó fényhez)” (Ésa. 60,1-3).
Az is kijelentést nyer, hogy mi az ítélet, amit az ember von magára: „Ez pedig a kárhoztatás [az ítélet pedig azt jelenti], hogy a világosság e világra jött [hogy a fény behatolt a világba, az emberek közé], és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot [a fényt]; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának [mert gonosz dolgokat tettek].
Mert minden, aki hamisan cselekszik [aki gonosz, hitvány, romlott dolgokat tesz], gyűlöli a világosságot [a fényt] és nem megy [ki] a világosságra [a fényre], hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek [nehogy kiderüljön, mit csinált; le ne lepleződjenek, rá ne bizonyuljanak cselekedetei].” (Ján. 3,19-20).
Ezek azok: „… akik ellenségei a világosságnak, nem ismerik útjait, nem maradnak ösvényein” (Jób. 24,13).
Aki pedig az igazságot cselekszi [aki az igazságot követi, az igazsághoz szabja tetteit], az a világosságra megy [kimegy a fényre], hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek [hogy látsszon, amit tesz], hogy Isten szerint való cselekedetek
[Más fordítás: A világosság megmutatja, hogy Isten által tette ezeket a dolgokat; és hogy tetteiről nyilvánvalóvá legyen, hogy Istenben tette őket]” (Ján. 3,21).
Eféz. 5,15 Meglássátok annakokáért, hogy mi módon okkal járjatok. [gondosan ügyeljetek tehát arra, hogyan éltek], nem, mint bolondok [ne esztelenül, botorul, nem, mint balgák], hanem mint bölcsek*
*És így folytatja az apostol: „Atyámfiai [testvérek], ne legyetek [kis] gyermekek értelemben [a megértésben; a gondolkozásban; eszetek jártatásában]; hanem a gonoszságban [rosszban; gonoszság terén] legyetek gyermekek [maradjatok kiskorúak; kisdedek, naivak, ártatlanok],
értelemben [a megértésben] pedig érettek legyetek. [gondolkodásotokban azonban legyetek felnőttek (nagykorúak, férfiak); s az értelemre nézve tökéletesek (bevégzettek; végcélba jutottak) legyetek)]” (1 Kor. 14,20).
Hogy ez bekövetkezhessen, arra buzdít a Szent Szellem, hogy: „Mint most született (újszülött) csecsemők, a tiszta, hamisítatlan (szellemi) tej után vágyakozzatok (azt kívánjátok), hogy azon növekedjetek (az üdvösségre)” (1 Pét. 2,2).
Mert csak akkor tudják betölteni az Igét: „Bölcsen viseljétek magatokat a kívül valók irányában, a jó alkalmatosságot áron is megváltván (a kedvező alkalmakat jól használjátok fel)” (Kol. 4,5).
És azért: „Hogy megítélhessétek [hogy el tudjátok dönteni, (bírálni)], hogy mi a rossz és mi a jó [mi a helyes; (lényeges; fontos) míg az eltérő dolgokat meg tudjátok próbálni (vizsgálni)].
Hogy legyetek (napfény)tiszták [a NAP fényében megvizsgált, megítélt, minden hamisságtól mentesek] és botlás nélkül valók [kifogástalanok; feddhetetlenek; (és megütközést nem keltők), meg nem botránkoztatók, vagyis: nem tévútra vezetők, nem eltévelyitők, olyanok, akikben senki meg nem botolhat] a Krisztusnak napjára” (Fil. 1,10).
Ezért: „Mindent vizsgáljatok meg; ami jó, azt megtartsátok! Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek!” (1 Thess. 5,21-22)
„Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták (romlatlanok), Istennek szeplőtlen (hibátlan) gyermekei az elfordult és elvetemedett (elfajult) nemzetség közepette (nemzedékben), kik között fényletek (ragyogtok), mint csillagok e világon” (Fil. 2,15)
„Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes” (Mát. 5,45.48)
„Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől (teljes egészében); és a ti egész valótok (pneuma: szellemetek), mind lelketek (elmétek), mind testetek (szóma: egész lényetek) feddhetetlenül (teljes épségben, kifogástalanul, feddhetetlenül, hibátlanul) őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.
Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben (a szent életben), a mi Istenünk és Atyánk (színe) előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szentjeivel egyetemben” (1 Thess. 5,23; 3,13)
Isten igéjének fényében kell mindent (önmagunkat is) megvizsgálni, hiszen a NAP-ról így vall Dávid: „Mert nap és pajzs az ÚR, kegyelmet és dicsőséget ad az Isten. Nem vonja meg javait az ÚR azoktól, akik feddhetetlenül élnek” (Zsolt. 84,12)
És: „Menedékem és pajzsom vagy te; igédben van az én reménységem” (Zsolt. 119,114).
Eféz. 5,16 Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok [az idők] gonoszok [(exagoradzó): kihasználva a lehetőséget, megragadva az alkalmat].
Eféz. 5,17 Annakokáért ne legyetek esztelenek; [oktalanok meggondolatlanok; értetlenek; ostobák], hanem megértsétek [lássátok be], mi legyen az Úrnak akarata*
*Az apostol így figyelmezteti, és buzdítja a mindenkori hívőket: „Bölcsen viseljétek magatokat a kívül valók irányában, a jó alkalmatosságot áron is megváltván (a kedvező alkalmakat jól használjátok fel)” (Kol. 4,5).
„Ezt pedig cselekedjétek, tudván [felismerve] az időt, hogy ideje [jelen van] már [a ti időtök az üdvösség bekövetkezésére]. Hogy az álomból [szellemi kábultságból] felserkenjünk [fölkeljünk]. Mert most közelebb van hozzánk [a küszöbön áll] az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk” (Róm. 13,11).
És az apostol így folytatja: „Ezt pedig azért mondom, testvéreim, mert a hátralevő idő rövidre szabott” (1 Kor. 7,29)
Már Ézsaiás így prófétál: „Így szól az Úr: Jókedvem idején én meghallgattalak, és a szabadulás (üdvösség) napján segítettelek; megtartalak, és nép szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet, és kioszd az elpusztult örökségeket;
Mondd a foglyoknak: Jöjjetek ki! - a sötétségben levőknek: Jöjjetek a napvilágra! Útközben lesz élelmük, még a kopár hegyeken is lesz legelőjük” (Ésa. 49,8-9)
Hát: „Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az ÚR (Jehova) dicsősége. Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az ÚR (Jehova), dicsősége meglátszik rajtad. Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez” (Ésa. 60,1-3).
„Ismervén tehát az Úrnak félelmét, embereket térítünk (és az Igét hirdetjük), Isten előtt pedig nyilván [láthatók] vagyunk [Isten előtt teljesen át vagyunk világítva, nyíltan állunk]…
»Mivel az Úr félelme átjár bennünket, igyekszünk meggyőzni (megnyerni) az embereket, hiszen az Isten ismer minket…]«” (2 Kor. 5,11).
És aki hirdeti az Igét: „Szükséges, hogy a kívülállóknak is jó véleményük legyen róla, nehogy gyalázatba és az ördög csapdájába essék” (1Tim. 3,7)
Eféz. 5,18 És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van [ami a megmentetlen állapotból fakadó veszélyes életmódra utal (aszótia: züllöttség, elvetemültség), és amiben menthetetlen romlás van].
»Más fordítás: Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság jár együtt«: hanem teljesedjetek be Szent Szellemmel [a Szent Szellem töltsön be újra meg újra benneteket]*
*Ti a nappal fiai vagytok, ezért: „Mint nappal, ékesen [tisztességesen, becsületesen, őszintén] járjunk. Nem tobzódásokban [tivornyázásban, zavargás és kicsapongásban] és részegségekben. [ne evés-ivásban, dorbézolásban, dáridózás és mulatozásban; dőzsölésben]…” (Róm. 13,13).
Mert: „A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs. (Más fordítás: A bor csúfolódóvá tesz, a részegítő ital lármássá, senki sem bölcs, aki attól tántorog)” (Péld. 20,1).
A Szent Szellem már Izráel fiait is így figyelmeztette: „Ne tarts a bor mellett dőzsölőkkel, se a falánk húsevőkkel!” (Péld. 23,20).
Mert: „Jaj azoknak, akik jó reggelen részegítő ital után futkosnak, és mulatnak estig, és bor hevíti őket: Citera és lant, dob, fuvola és bor mellett lakmároznak, de az ÚR tetteit nem veszik észre, kezének munkáját nem látják meg” (Ésa. 5,11-12).
És: „Jaj azoknak, akik hősök borivásban és híresek (és vitézek) részegítő ital vegyítésében (keverésében)” (Ésa. 5,22).
Ha a gyülekezetbe mentek: „Bort és szeszes (részegítő) italt ne igyatok te és a te fiaid veled, mikor bementek a gyülekezet (a kijelentés) sátorába, hogy meg ne haljatok.
Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeitekben (nemzedékről nemzedékre). Hogy különbséget tehessetek a szent és közönséges között, a tiszta és tisztátalan között” (3 Móz. 10,9-10).
Akkor: „Hogy van hát atyámfiai [mi következik ebből, mit kell hát tenni, testvéreim]? Mikor egybegyűltök [összejöttök], mindeniteknek [kinek-kinek] van zsoltára [dicsőítő éneke], tanítása [az Úrról szóló ismerete, tudásanyaga], nyelve, kijelentése [kinyilatkoztatása; leleplezése], magyarázata. Mindenek épülésre legyenek. [épülésre szolgáljanak]. (1 Kor. 14,26).
És: „A Krisztusnak beszéde [Igéje] lakozzék [éljen] ti bennetek gazdagon [elevenen], minden bölcsességben. Tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, [és a Szent Szellemtől származó] dicséretekkel, szellemi énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak ” (Kol. 3,16).
És egy akarattal való imádságban: „És minekutána könyörögtek, megmozdult (megrendült az) a hely, a hol egybegyűltek; és betelének mindnyájan Szent Szellemmel, és az Isten beszédét (az Isten igéjét) bátorsággal szólják (hirdették) vala. (Csel. 4,31)
Eféz. 5,19 Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dicséretekben és szellemi énekekben [szellemi dallamokkal], énekelvén és dicséretet mondván szívetekben [(kardia): szív = a szellemi élet központja (a benső)] az Úrnak
[Más fordítás: a Szent Szellemtől kapott énekekkel bátorítsátok egymást; Énekeljetek az Úrnak teljes szívvel! Énekeljetek neki új éneket].
Eféz. 5,20 Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának*
*És így folytatja az apostol: „Hogy van hát [mi következik ebből]? Imádkozom a szellemmel, de imádkozom az értelemmel is; énekelek [dicséretet] a szellemmel, de [dicséretet] énekelek az értelemmel is. [hangszert pengetek Szellemtől indítva, de hangszert pengetek értelemtől indítva is]” (1 Kor. 14,15).
„Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által, és ugyanezen dologban vigyázván (legyetek éberek) minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért” (Eféz. 6,18).
Bármi ér: „Szenved-é valaki köztetek? Imádkozzék. Öröme van-é valakinek? Dicséretet énekeljen” (Jak. 5,13).
Hogy mi az eredménye a szüntelen való imának, és dicséretnek arról így vall Dávid: „Bizony elrejt (megóv) engem az ő hajlékába (sátrában) a veszedelem napján; eltakar (elrejt) engem sátrának rejtekében (sátra mélyén), sziklára emel fel engem (magas kősziklára helyez engem).
Most is felülemeli fejemet ellenségeimen, akik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak.
(Más fordítás: Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve mutatok be áldozatot az ÚR sátrában, és éneket zengek az Úrnak” (Zsolt. 27,5-6).
Hát: „Jöjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vigadozzunk (ujjongjunk) a mi szabadításunk kősziklájának! Menjünk elébe hálaadással; vigadozzunk néki zengedezésekkel (ujjongjunk előtte énekszóval)” (Zsolt. 95,1-2).
És: „Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van!” (Zsolt. 34,2).
Ezt a példát kövessétek: „Szüntelen imádkozzatok. Mindenben (mindenért) hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok (a ti javatokra)” (1 Thess. 5,17-18)
Eféz. 5,21 Engedelmesek [készségesek] legyetek [egymás iránt] egymásnak [(hüpotasszó): alkalmazkodik, tehát: alkalmazkodjatok egymáshoz] Isten félelmében [a Krisztus iránti tiszteletből]*
*És így folytatja az apostol: „Annakokáért, szerelmeseim [szeretteim], amiképpen mindenkor engedelmeskedtetek (hüpakúó: hallgat valakire, figyelmesen hallgat).
Nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, [nemcsak amikor köztetek vagyok], hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel (phobosz: félelem közepette) és rettegéssel [(tromosz: reszketés, remegés, rettegés) között is] vigyétek véghez a ti üdvösségeteket; [munkálkodjatok üdvötökre].
//A görög szöveg szerint a mondat így is fordítható: ne a saját üdvösségeteken munkálkodjatok, vagy: még ha félelem és remegés közepette is, éljetek üdvözülttökként//.
Más fordításban: „Szeretett testvéreim, ti mindig engedelmesek voltatok, amikor közöttetek éltem. Most, hogy távol vagyok tőletek, még fontosabb, hogy engedelmeskedjetek. Tegyétek teljessé, és biztossá a megmeneküléseteket! Mindezt pedig Isten iránti teljes tisztelettel vigyétek véghez” (Fil. 2,12).
„Teljesítsétek be [tegyétek teljessé] az én örömömet, [azzal] hogy egyenlő indulattal [egyetértésben; egyet akarva; (gondolva), közös lelkesedéssel] legyetek, ugyanazon [(agapé): Isten szerinti] szeretettel viseltetvén, egy érzésben [összeforrva], egyugyanazon indulattal lévén [ugyanarra törekedtek].
»Más fordításban: Ha igen, akkor, tegyétek meg, amire kérlek titeket! Ezzel nagy örömöt fogtok szerezni. Legyen a gondolkozásotok összhangban egymással, legyen bennetek ugyanaz az isteni szeretet egymás iránt, éljetek teljes egyetértésben, és ugyanarra a célra törekedjetek« (Fil. 2,2).
„Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan [megfelelően éljetek és] viseljétek magatokat.
[Más fordítás: „Csak éppen arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez méltó legyen]. Hogy akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megálltok [erősen] egy Szellemben, egy érzéssel [egy akarattal; szívvel; egyetértően] viaskodván [bajtársian együtt küzdötök] az evangélium [örömüzenet] hitéért” (Fil. 1,27).
„Ne legyünk hiú dicsőség kívánók [(kenodoxosz): hiábavaló dicsőség után sóvárgó, hiú dicsőségre törők], egymást ingerlők, egymásra irigykedők.
[Más fordítás: Ne legyünk üres dicsőségre vágyók, egymással szemben kihívók, egymásra irigykedők; Ne törtessünk kihívóan s egymásra irigykedve hiú dicsőség után]” (Gal. 5,26).
Mert ha a Szent Szellem vezet, az meglátszik életünk minden területén. Ezért így figyelmeztet az apostol: „Atyafiúi [testvéri] szeretettel egymás iránt gyöngédek [egymást odaadóan szeretők] a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek. [a tisztelet dolgában egymással versengők]” (Róm. 12,10)
„Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel [türelemmel], elszenvedvén egymást szeretetben [Legyetek mindig alázatosak, szelídek és türelmesek, és isteni szeretettel viseljétek el egymást]” (Eféz. 4,2).
„Semmit nem cselekedvén versengésből [vetélkedésből; önzésből; viszálykodásból; perlekedésre való hajlamból], sem hiábavaló [hiú] dicsőségből [önhittségből; se hiú dicsőségvágyból], hanem alázatosan egymást különbeknek [kiválóbbnak] tartván [többre becsülvén] ti magatoknál.
[Más fordításban: Ne irányítson benneteket az önzés, irigység, vagy büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek, és adjatok a másiknak több tiszteletet, mint amit magatoknak kívántok!]” (Fil. 2,3)
„Valakik annakokáért tökéletesek vagyunk, ilyen értelemben legyünk: és ha valamiben másképpen értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek [feltárja majd előttetek].
[Más fordítás: Mindazoknak, akik bevégzettek (végcélra törők) vagyunk, ilyen észjárásunk van, és ha valamiben a ti észjárásotok más volna, Isten azt is le fogja előttetek leplezni;
Mert: „Akik szellemileg érettek vagyunk, mind így kellene gondolkozzunk. De ha valamiben más lenne a véleményetek, Isten majd azt is megmutatja nektek]” (Fil. 3,15)
Eféz. 5,22 Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek [(hüpotasszó): engedelmeskedik, alkalmazkodik], mint az Úrnak.
Eféz. 5,23 Mert a férj [a férfi] feje [(kephalé): eredete, forrása] a feleségének [az asszonynak], mint a Krisztus is feje [(kephalé): eredete, forrása] az egyháznak [(kihívott) gyülekezetnek, eklézsiának].
És ugyanő megtartója [üdvözítője: megváltója, megszabadítója, megmentője, gyógyítója, megszilárdítója, helyre állítója] a testnek (szóma: személyének) [az egyháznak, az ő testének].
Eféz. 5,24 De miképpen az egyház [a (kihívott) gyülekezet, eklézsia] engedelmes [(hüpotasszó): alkalmazkodik, alárendeli magát] a Krisztusnak, azonképpen az asszonyok is [úgy tegyenek] engedelmesek [(hüpotasszó): alkalmazkodók; aláveti magát] legyenek férjüknek mindenben*
*Az apostol megismétli a figyelmeztetést: „Akarom pedig, [szeretném azonban] hogy tudjátok, [ha megértenétek; tudatában legyetek] hogy minden férfiúnak [(ánér): - férfi: a szó szoros értelmében: a férfi, mint egyed. De jelenti az érettkoru (a krisztusi felnőtt kort elért) embert is], feje [(kephalé): - fej, szó szerint vagy átvitt értelemben. Valaminek az eredete, forrása; fő; vezető. Itt a közvetlen függőség jelképe] a Krisztus;
az asszonynak [(güné): nőnemű emberi lény. A latin Vulgata a mulier szót használja, amelynek jelentése: nő, asszony: mint az emberi nem gyengébbik fele, többnyire szellemi tekintetben a női jellemet és modort jelöli] feje pedig a férfiú; [a nőnek eredete azonban a férj] a Krisztusnak feje (eredete) pedig az Isten” (1 Kor. 11,3).
Ahogyan Éva is Ádámból származott – vagyis eredete Ádám volt: „És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett vala az emberből, asszonnyá, és vivé az emberhez.
És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből (szarx = húsomból) való test (hús): ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett” (1 Móz. 2,22-23).
Mert: „… Ádám… ama következendőnek [Eljövendőnek (Krisztusnak)] kiábrázolása [előképe]” (Róm. 5,14).
És újra hangzik a figyelmeztetés: „Ti asszonyok, engedelmeskedjetek [(hüpotasszó): alkalmazkodik, alárendeli] a ti férjeteknek [éljetek a férjetek fennhatósága és védelme alatt], amiképpen illik az Úrban. [mert ez illik azokhoz, akik az Úr hatalma alatt vannak]” (Kol. 3,18).
A feleség feladata a gyakorlatban: „Legyenek mértékletesek (szóphrón: józan, mértékletes, épeszű, fegyelmezett, visszafogott), tiszták (hagnosz: tiszta (erkölcsileg-szellemileg), szent, érintetlen, tisztességes), háziasak, jók (agathosz: jóindulatú), férjüknek engedelmesek (hüpotasszó: engedelmeskedik, szeretetteljes alkalmazkodás),
hogy az Isten beszéde ne káromoltassék (nehogy miattuk érje gyalázat Isten igéjét)” (Tit. 2,5).
De Krisztusban: „Nincs [többé] zsidó, sem görög [hellén, azaz: pogány]; nincs (rab)szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok [eggyé lettetek] a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,28).
Azért: „Mert hiszen egy Szellem által [Szellemben] mi mindnyájan egy testté [szóma = személlyé] meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, [azaz: pogányok] akár szolgák, [rabszolgák] akár szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg. [valamennyiünket egy Szellem itatott át].
Ezért: „… nincs különbség [megkülönböztetés] zsidó meg görög [azaz: pogány] között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, [mindnyájunknak] aki kegyelemben gazdag mindenekhez, [bőkezű mindazokhoz] akik Őt segítségül hívják” (1 Kor. 12,13; Róm. 10,12).
„És minden hívőhöz így szól a Szent Szellem: „Ti pedig a Krisztus teste [szóma = teljes lénye] vagytok, és tagjai rész szerint [melosz = egy-egy funkciót végző tagja vagyunk, egyenként]” (1 Kor. 12,27).
A testnek pedig: „És Ő a feje a testnek [(szóma): egész lényének], az egyháznak [eklézsiának; a kihívottak közösségének]: aki a kezdet [eredet], elsőszülött [legelsőnek nemzett. LEGELŐSZÖR ELŐHOZOTT; Itt: az új emberiség elsőszülöttje, első példánya] a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első; [hogy Övé legyen az elsőség mindenben]” (Kol. 1,18)
Eféz. 5,25 Ti férfiak, szeressétek [(agapaó): önmagad teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad valakivel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben] a ti feleségeteket, miképpen a Krisztus is szerette [agapaó] az egyházat [a kihívott gyülekezetet, az eklézsiát], és Önmagát adta [feláldozta, kiszolgáltatta] azért; [Odaadta érte a saját életét]*
*A férfiakra vonatkozóan is részletes tanácsot ad az apostol: „Ti férfiak, (agapaó: önmagad teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad valakivel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben)] szeressétek a ti feleségeteket, és ne legyetek irántuk keserű kedvűek [mogorvák; s ne legyetek indulatosak velük szemben, és ne viselkedjetek durván velük]” (Kol. 3,19).
Hogy ez mit jelent a gyakorlatban, erről így szól Isten Igéje: „A férfiak hasonlóképpen, együtt lakjanak (éljenek) értelmes módon (megértéssel, az ismeretnek megfelelően feleségükkel).
Az asszonyi nemnek, mint gyöngébb (erőtlenebb) edénynek, tisztességet (tiszteletet) tévén (részesítsék őket megbecsülésben), mint akik örökös társaik az élet kegyelmében. Hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak (imáitoknak ne legyen akadálya)” (1Pét 3,7)
„A feleségének [asszonynak] adja meg a férj [amivel tartozik] a köteles jóakaratot; [teljesítse házastársi kötelességét feleségével szemben] hasonlóképpen a feleség [asszony] is [ugyanazt] a férjének.
Ne fosszátok meg egymást, [Ne tartózkodjatok (vonakodjatok) egymástól] hanemha [legföljebb] közös [megegyezéssel, egyenlő] akaratból bizonyos ideig, [egy időre (időszakra)].
Hogy ráérjetek a [böjtölésre] és [időt szentelhessetek] az imádkozásra azután ismét együvé [egymáshoz] térjetek, [legyetek együtt] hogy a sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok. [az önmegtartóztatás (önfegyelmetek) hiánya miatt]” (1 Kor. 7,3.5).
És mindkét házasfélre vonatkozóan: „És járjatok [(peripateó): éljetek (agapé): isteni] szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett [(agapaó): Ez azt jelenti: magadat teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad Istennel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben] minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul
[Más fordítás: S odaadta magát értünk, hogy felajánlás, véres áldozat, jó illat legyen az Istennek]” (Eféz. 5,2).
És ismét: „legyetek pedig egymáshoz jóságosak [kedvesek jóindulatúak], irgalmasok [könyörületesek, megindulni képesek, együttérzők egymás iránt], megengedvén [bocsássatok meg mindig] egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett [megbocsátott] néktek” (Eféz. 4,32).
Eféz. 5,26 Hogy azt megszentelje [(hagiadzó): Istennek elkülönít, szentté tesz], megtisztítván a víznek feredőjével [a bemerítés fürdőjében] az ige [rema; az élet igéje] által. [Más fordítás: hogy felkészítse, és megtisztítsa az övéit az Isten élő beszéde által]. »Még más fordítás: Hogy a bemerítésben az élet igéje által tisztára mosva megszentelje«
Eféz. 5,27 Hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat [hogy megdicsőülve állítsa maga mellé a (kihívott) gyülekezetet, az eklézsiát], úgy hogy azon ne legyen szeplő [folt; szennyfolt], vagy sömörgözés [ránc], vagy valami afféle [vagy bármi hasonló]; hanem hogy legyen szent [(anómosz): kifogástalan, feddhetetlen, támadhatatlan, hibátlan] és feddhetetlen.
[Más fordítás: Krisztus azért halt meg, hogy a Gyülekezetet felkészítse a maga számára, mint dicsőséges, szent és tökéletes szépségű menyasszonyát, hogy szent legyen és kifogástalan; Ragyogó tisztává akarta tenni, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen]*
*Az Úr Jézus szenvedése előtt így kéri az Atyát, kijelentve, hogy mi a víz, amely megszentel: „Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te igéd igazság. És én ő érettük oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban (hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal)” (Ján. 17,17.19).
Régen az ótermészet nem tudott Istennek engedelmeskedni, de: „Isten megmosott; megtisztultatok] de megszentelődtetek, [szentek lettetek; megszenteltettetek] de megigazíttattatok [megigazított benneteket; megigazultatok] az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Szelleme által” (1 Kor. 6,11).
A megtisztulás eszközéről így beszél az Úr Jézus: „Ti már tiszták vagytok az ige (logosz) által, amelyet szóltam nektek” (Ján. 15,3).
És az ó emberünk Krisztussal együtt meghalt: „Eltemettettünk [azaz szellemben hasonlóvá váltunk] azért Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott [életre kelt] Krisztus a halálból [a halottak közül] az Atyának dicsősége [fényessége, ragyogása] által, azonképpen mi is új életben [állapotban] járjunk” (Róm. 6,4).
Az Úr Jézus kijelentése: „… Ha valaki nem születik [nem származik] víztől és Szellemtől [vízből és Szellemből], nem mehet be [nem tud, nem képes bemenni] az Isten országába [Isten királyságába]” (Ján. 3,5).
Péter apostolon keresztül kerül kijelentésre, hogy milyen vízből születünk újjá: „… újonnan születtetek nem romlandó (veszendő) magból, de romolhatatlanból, Istennek igéje által (Isten élő, és megmaradó beszédén keresztül), amely él és megmarad örökké” (1Pét 1,23).
Jakab apostolon keresztül megismétli a Szent Szellem, az újjászületés eszközét: „Az Ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk” (Jak. 1,18).
„Ami minket is megtart (üdvözít: megmenekülés; megszabadítás; oltalmazás; biztonság) most képmás gyanánt, mint bemerítés, ami nem a (hús)test szennyének (piszok, szenny, romlottság, istentelenség) lemosása (letevése, félretevése), hanem jó lelkiismeret (szellemi együttészlelés) keresése (kérdezősködik, keres, érdeklődik) Isten iránt, a Jézus Krisztus feltámadása által; (1Pét 3,21).
Mert: „Csakis ételekkel meg italokkal és különböző mosakodásokkal (baptiszmosz: alámerítések) - melyek (hús)testi rendszabályok - a megjobbulás (diorthószisz): helyreállítás) idejéig kötelezők (epikeimai: érvényben van, kötelező). (Zsid. 9,10).
És hogy mibe kell bemerítkezni, arról így beszél az Ige: „Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Szellem megújítása által.
(Más fordítás: nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által” (Tit. 3,5).
Ekkor mondja az Úr: „Mindenestől szép vagy, én mátkám, és semmi szeplő nincs benned! (Más fordítás: Mindened oly szép, kedvesem, semmi hibád sincsen)” (Én. 4,7)
Eféz. 5,28 (Hasonlóképpen) úgy kell (kötelesek, tartoznak) a férfiak(nak) szeretni [(agapaó) = önmagad teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad valakivel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben] az ő feleségüket, mint az ő tulajdon [saját] testüket [(szóma): lényüket, énjüket]. Aki szereti [agapaó] az ő feleségét, önmagát szereti [agapaó].
Eféz. 5,29 Mert soha senki az ő tulajdon [saját] testét [(szarx): hús, hústest] nem gyűlölte [(miszeó): megvet, utál, kevésbé szeret)]. Hanem (ellenkezőleg) (fel)táplálgatja [(ektrephó): gondját viseli, táplálja; felnevelni egészen addig, amíg éretté válik] és ápolgatja [(thalpó): gondozza, melengeti, babusgatja] azt, miképpen (akárcsak) az Úr (Krisztus) is az egyházat [(ekklészia): (kihívott) gyülekezetet, az eklézsiát];
Eféz. 5,30 Mert (minthogy) az Ő testének [(szóma: = a személye, lényege, ereje] tagjai [(melosz): a test (szóma = személy) egy - egy funkciót végző része] vagyunk, //az Ő testéből [(szarx): húsából] és az Ő csontjaiból valók:
Eféz. 5,31 Annakokáért (ezért) elhagyja [(kataleipó): elhagy, otthagy, hátrahagy] az ember atyját és anyját, és ragaszkodik [(proszkollaó): csatlakozik, tapad, ragad] az ő feleségéhez; és lesznek ketten egy (hús)test(té [Más fordítás: úgyhogy a kettő egy hússá lesz]*
*Már a teremtéskor kijelentést nyert, hogy: „És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett vala az emberből, asszonnyá, és vivé az emberhez. És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből (húsomból) való test (hús): ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett. Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté (hússá)” (1 Móz. 2,22-24)
Az Úr Jézus pedig így fejti ki a kijelentést: „… Nem olvastátok-é, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonnyá teremté őket, És ezt mondá: Annakokáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté (hússá).
Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy test (hús). Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza” (Mát. 19,4-6)
Eféz. 5,32 Felette nagy titok ez: de én a Krisztusról és az egyházról [a (kihívott) gyülekezetről, az eklézsiáról] szólok*
*Így folytatódik a kijelentés: „Nem tudjátok-é, hogy a ti testeitek (szóma: egész személyetek) a Krisztusnak tagjai [(melosz): - végtag vagy testrész, a test (szóma = személyiség) egy-egy funkciót végző része]? Elszakítva [leválasztva] hát a Krisztus tagjait, paráznának [feslett (parázna; céda; szajha) bálványimádó] tagjaivá tegyem? Távol legyen. [Isten mentsen; szó sem lehet róla].
Avagy nem tudjátok-é, hogy aki a paráznával [(porné): tisztátalan; céda; szajha képletesen: egy bálványimádó] egyesül, [(kollaó): ragaszkodik; tapad; tart] egy test (szóma: személy) vele? [Az Írásban ugyanis ez áll] Mert ketten lesznek, úgymond, egy testté. [hússá].
Aki pedig az Úrral egyesül, [ragaszkodik; tapad; tart] egy szellem Ővele.
Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek (szóma: személyetek) [amit Istentől kaptatok] a bennetek lakozó Szent Szellem temploma, [(naosz): templom magva, vagyis a Szentek Szentje, a legfőbb szentély] akit Istentől nyertetek; [aki Isten ajándékából a tietek] és nem a magatokéi vagytok” (1 Kor. 6,15-17.19)
Eféz. 5,33 Hanem azért ti is egyen-egyen, ki-ki [mindegyiktek, egyenként] az ő feleségét úgy szeresse [(agapaó): önmagad teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad valakivel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben], mint önmagát; az asszony pedig meglássa, hogy félje [tisztelje] a férjét*
*A férfiakhoz így szól az Úr: „Ti férfiak, (agapaó: önmagad teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad valakivel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben)] szeressétek a ti feleségeteket,
és ne legyetek irántuk keserű kedvűek (ne legyetek hozzájuk keserű szívvel; ne legyetek mogorvák, és ne legyetek kemények irántuk; s ne bánjatok durván velük; s ne legyetek indulatosak velük szemben)” (Kol. 3,19).
Péter apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy ez az ima meghallgatásnak is feltétele: „A férfiak … együtt lakjanak (éljenek) értelmes módon (megértéssel, az ismeretnek megfelelően) [feleségükkel].
Az asszonyi nemnek, mint gyöngébb (erőtlen) edénynek, tisztességet (tiszteletet) tévén (részesítsék őket megbecsülésben), mint akik örökös társaik az élet kegyelmében(nek). Hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak (imádságaitokban ne legyetek akadályozva, imáitoknak ne legyen akadálya)” (1Pét 3,7)
