Galata levél 4. fejezet:Krisztusban elnyerni a fiúságot.

Gal. 4,1 Mondom pedig, hogy ameddig az örökös kiskorú, [(népiosz): kisgyermek, éretlen] semmiben sem különbözik a (rab)szolgától, jóllehet ura mindennek [pedig már akkor is minden az övé];

Gal. 4,2 Hanem gyámok és gondviselők [felügyelete, gondozók fennhatósága] alatt van [él] az atyjától rendelt [az apa által megszabott] ideig.

[Más fordítás: Mégis nevelőszülők és gondviselők felügyelete alatt él az apja által előre meghatározott ideig]

Gal. 4,3 Azonképpen mi is, mikor kiskorúak [gyermekek] valánk, a világ elemei [(stoicheia tou kosmou): A világegyetemet irányító alapelvek és erők] alá voltunk vettetve (rab)szolgaként

[Más fordítás: a látható világ, azaz e világ természeti (elemi) erői alá voltunk vetve rabszolgaként]*

*De: „Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok [elszakadtatok] e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel:

[Más fordítás: Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemeinek, miért vállaltok (miért vesztek) magatokra olyan kötöttségeket (szabályokat), mintha még a világban élnétek (amelyek csak az e világ szerint élőkre kötelezők)]” (Kol. 2,20)

„Avagy nem tudjátok-é, [hát nem értitek] hogy [mi] akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be?” (Róm. 6,3)

És a bemeritkezés következménye: „Eltemettetvén Ővele együtt a bemerítésben, akiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztá Őt a halálból... Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Kol. 2,12; Gal. 3,27)

Ezért: „Meglássátok [ügyeljetek rá], hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet [hogy valaki rabul ne ejtsen a tudományon keresztül hiú, és üres félrevezető szavakon át] a bölcselkedés és üres [(kenósz): céltalan; sikertelen; hiábavaló; semmit érő, megfosztott, alaptalan, haszontalan] csalás által [megtévesztéssel],

mely emberek rendelése szerint [(paradoszisz): emberek által továbbadott hagyomány, előírás, tanítás, rendelkezés], a világ elemi tanításai szerint (stoicheia tou kosmou: A világegyetemet irányító alapelvek és erők), és nem a Krisztus szerint való [nem pedig Krisztushoz igazodik]

»Más fordításban: „Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen (meg ne csaljon) benneteket (evilági) bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson«” (Kol. 2,8)

Gal. 4,4 Mikor pedig eljött [elérkezett] az időnek teljessége [a beteljesedés állapota], kibocsátotta [elküldte] Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett [született], aki törvény alatt lett [a törvénynek alávetve; és a törvény alá adatott],

Gal. 4,5 Hogy a törvény alatt levőket megváltsa [kivásárolja], hogy elnyerjük [visszanyerjük] a fiúságot [és Isten fiaivá legyünk]*

*És beteljesült az Úr ígérete, amelyet a bűneset után tett: „És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom (minden állat) és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.

És ellenségeskedést szerzek (támasztok) közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod” (1 Móz. 3,14-15).

Beteljesült a Jákób által mondott prófécia is: „Nem múlik (nem távozik) el Júdától a fejedelmi bot (a jogar), sem a vezéri pálca (a kormánypálca) térdei közül; míg eljő Siló (jelentése: örömet adó, uralkodó), és a népek néki engednek” (1 Móz. 49,10).

Eljött a Megváltó, Izráel Királya: „És az Ige (logosz) (hús)testté lett és lakozék [itt (élt) sátorozott; sátrat vert; letáborozott] mi közöttünk [közöttünk vett szállást] és láttuk [szemléltük] az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét. [mint az Atyától származó egyszülött dicsőségét].

Aki teljes vala kegyelemmel [(kharisz): Isten szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása] és igazsággal [(alétheia): Ige = Az, ami megegyezik, megfelel a tényeknek, maga a VALÓSÁG]; »akit kegyelem és igazság tölt be«” (Ján. 1,14).

És így küldte el Isten az Ő Fiát. A Názáretbeli Mária: „És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyezteté (fektette) őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyük a vendégfogadó háznál (mivel a szálláson nem volt számukra hely)” (Luk. 2,7).

És tette ezt Isten azért: „Mivel tehát a gyermekek (hús)testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál(a) által megsemmisítse (működésképtelenné tegye) azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának” (Zsid. 2,14-15).

„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Aki hiszen Őbenne, el nem kárhozik (az nem jut ítéletre); aki pedig nem hisz, immár elkárhozott (már ítélet alatt van), mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében” (Ján. 3,16.18).

János apostol megvallása: „És mi láttuk és (mi) bizonyságot teszünk (arról), hogy az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül” (1 Ján. 4,14).

Pál apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy ki jött el hústestben: „És minden versengés nélkül (közismerten, elismerten, bevallottan, valóban) nagy a kegyességnek eme titka: Isten (aki) megjelent (láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott) (hús)testben.

megigazíttatott (igaznak bizonyult) lélekben (pneuma: szellemben). Megláttatott (megjelent, megmutatkozott) az angyaloktól/nak. hirdettetett a pogányok (népek, nemzetek) közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).

Így beteljesült ez a prófécia is: „És megjelenik az Úr (JHVH=Jehova) dicsősége, és minden (hús)test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt (Az ÚR //JHVH=Jehova// maga mondja ezt)” (Ésa. 40,5)

Így lettünk Isten fiai: „Valakik pedig befogadák őt (az Úr Jézust), hatalmat [lehetőséget, jogot, jogosultságot] ada azoknak [azokat felhatalmazta arra], hogy Isten fiaivá legyenek [váljanak], azoknak, akik az Ő nevében hisznek.

Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából [vágyából; ösztönéből], sem a férfiúnak indulatából [akaratából], hanem Istentől [Istenből] születtek” (Ján. 1,12-13)

Gal. 4,6 Minthogy pedig fiak [az Isten fiai] vagytok, kibocsátotta [elküldte; kiárasztotta] az Isten az ő Fiának Szellemét a ti szíveitekbe [a ti bensőtökbe], ki ezt kiáltja: Abba, Atya! [azaz: Édesapám]

Gal. 4,7 [Úgyhogy] Azért nem vagy többé (rab)szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, [akkor Isten akaratából; kegyelméből] Istennek örököse is [akit maga Isten tett azzá] Krisztus által [Krisztuson át]*

*Mert azt mondja az Írás: így lettünk Isten fiai: „Valakik pedig befogadák őt (az Úr Jézust), hatalmat [lehetőséget, jogot, jogosultságot] ada azoknak [azokat felhatalmazta arra], hogy Isten fiaivá legyenek [váljanak],

azoknak, akik az Ő nevében hisznek. Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából [vágyából; ösztönéből], sem a férfiúnak indulatjából [akaratából], hanem Istentől [Istenből] születtek” (Ján. 1,12-13)

Akik ezt hittel befogadják, azoknak így szól az ígéret: „Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Gal. 3,26-27)

Így kaptuk meg a fiúság Szellemét: „Mert nem a félelemnek szellemét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság Szellemét” (2Tim. 1,7).

És így folytatódik a kijelentés: „Mert [mindazok ugyanis] akiket Isten Szelleme vezérel, [indít] azok [mind] Istennek fiai, Mert nem kaptatok szolgaság [rabszolgaság] szellemét ismét a félelemre [hogy félelemben éljetek; (újra féljetek, rettegjetek)] hanem a fiúságnak Szellemét kaptátok [nyertétek el] aki által kiáltjuk: Abba [az-az szerelmes] Atyám!

[Így magyarázza el a Szent Szellem, hogy ez gyakorlatilag mit jelent: 1. Megváltozott a családi helyzete, egy másik család tagja lett (Az Ádám (jelentése: földből való ember) családjából Isten családjának tagja, azaz: mennyei /szellemi/ emberré lett).

2. Ez névváltozással is járt (Ádámról Krisztusra változott a neve).

3. Új otthona lett, az új család szokásait, törvényeit kellett követnie (Otthona az Atya háza, vagyis a menny. A mennyország szokásait kell követnie, és annak törvénye vonatkozik rá).

4. Új felelősségek és kiváltságok birtokosa lett (Felelőssége az isteni természet /a feltétel nélküli – mentő – szeretet/ megjelenítése itt a földön, kiváltsága: minden helyzetben és helyzet feletti: győzelem)].

Ez a Szellem bizonyságot [tanúságot] tesz [együtt tanúskodik] a mi szellemünkkel együtt, [szellemünkben] hogy Isten [született] gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak…” (Róm. 8,14-17).

„És aki hisz Isten Fiában, abban megvan ez a bizonyságtétel. Aki nem hisz Istennek, az hazuggá teszi őt, mert nem hisz abban a bizonyságtételben, amellyel Isten bizonyságot tesz Fiáról” (1 Ján. 5,10)

Gal. 4,8 Ámde [ti] akkor, mikor még nem ismertétek az Istent, azoknak szolgáltatok, amik természet szerint nem istenek.

[Más fordítás: Régen, amikor még nem ismertétek Istent, olyan istenek rabjai voltatok, akik valójában (lényegüket tekintve) nem is istenek, és veletek született természetetektől oly dolgok rabszolgaságában éltetek, melyek nem istenek]*

*És így folytatódik a kijelentés: „Tudjátok, [emlékeztek] hogy [amikor] pogányok voltatok, [még a nemzetekhez tartoztatok] vitetvén, amint vitettetek, [kényszernek engedve mentetek] a néma bálványokhoz. [(agó): vezet; visz; űz; A mondat értelme szerint jobb fordítás: hogyan sodródtatok a néma bálványokhoz, amelyek vonzottak titeket;

(Más fordítások: „ellenállhatatlanul vitt és sodort valami benneteket) a néma bálványok elé; «úgy hurcoltak titeket a néma bálványokhoz, amint félrevezetőiteknek tetszett»]” (1 Kor. 12,2)
Gal. 4,9 Most azonban, hogy [miután] megismertétek az Istent, sőt [helyesebben] hogy megismert titeket az Isten [Görög szerint: most, hogy összeismerkedtetek Istennel, mi több, Isten is összeismerkedett veletek].

Miként [és miért] tértek vissza ismét az erőtlen [gyenge] és gyarló [szegény; esendő; nyomorúságos] elemekhez [hogyan fordulhattok vissza az erőtlen és nyomorúságos alapszabályokhoz], amelyeknek megint újból szolgálni akartok [és hogyan akartok újból rabszolgájukká lenni]?

Gal. 4,10 Megtartjátok [aggódva figyelitek] a napokat és hónapokat és időket [az évszakokat], meg az esztendőket.

[Más fordítás: Gondosan betartjátok a különleges napokat, hónapokat; ünnepi időket évszakokat, és éveket]

Gal. 4,11 Féltelek titeket, hogy [talán] hiába fáradoztam körültetek?. [Más fordítás: Aggódom miattatok! Lehet, hogy hiába volt minden értetek végzett munkám?]*

*Ugyanis: „… ha valaki [aki azonban] az Istent szereti [(agapaó): Ez azt jelenti: magadat teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad Istennel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben], ismeri azt az Isten

[Más fordítás: azt az Isten is (már megismerte), a magáénak tudja; az ilyen ember Istentől megajándékoztatott volt értelemmel (vagyis: ismeretet nyert)]” (1 Kor. 8,3)

„Ezt pedig azért mondom, hogy valaki titeket rá ne szedjen [senki félre ne vezessen, meg ne tévesszen, meg ne csaljon] hitető [(pithanologia): hitető, tetszetős, meggyőzőnek / valószínűnek tűnő] beszéddel [hamis következtetésekkel].

Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok [éljetek is] Őbenne. És: „Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok [elszakadtatok] e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok…”

[Más fordítás: Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemeinek, miért vállaltok (miért vesztek) magatokra olyan kötöttségeket (szabályokat), mintha még a világban élnétek (amelyek csak az e világ szerint élőkre kötelezők)]” (Kol. 2,4.6.20)

És: „… többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a (hús)testben hátralevő időt” (1 Pét. 4,2)

„Óh balgatag [nem gondolkodó, ostoba; értetlen; esztelen; oktalan; értelmetlen] Galáciabeliek [galaták], kicsoda igézett [babonázott] meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak [(alétheia): valóság = Igének],

kiknek szemei előtt a Jézus Krisztus úgy íratott le, mintha ti köztetek feszíttetett volna meg? [amikor szinte a szemetek elé állítottuk a megfeszített Jézus Krisztust]” (Gal. 3,1)

„Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangéliumra [örömüzenethez; jó hírhez] hajlotok [(metatithémi): mássá tesz, megváltoztat; elfordul, elpártol valakitől; átáll, eltántorodik].

Holott nincs más [örömüzenet]; de némelyek zavarnak [megháborítanak; zavarba ejtenek; nyugtalanítanak] titeket, és el akarják ferdíteni [forgatni] a Krisztus evangéliumát. [örömüzenetét; a jó hírt]” (Gal. 1,6-7)

Miért a törvény előírásait akarjátok követni, amely kimondja: Hat napon át végezd dolgaidat, a hetedik napon pedig nyugodjál, hogy nyugodjék a te ökröd és szamarad, és megpihenjen (és lélegzethez jusson) a te szolgálód fia és a jövevény. Háromszor szentelj nekem ünnepet évenként! (2 Móz. 23,12.14)

És hogy: Fújjatok kürtöt újholdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján; Izráelnek szóló rendelkezés ez, a Jákób Istenének rendelése (törvénye). (Zsolt. 81,4-5).

Hiszen: „… az előbbi (a korábbi) parancsolat eltöröltetik, mivelhogy erőtlen és haszontalan (használhatatlan)” (Zsid. 7,18).

„Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni” (Gal. 5,1).

Gal. 4,12 [Testvéreim, kérlek titeket] legyetek olyanok, mint én; mert én is olyanná lettem, mint ti: atyámfiai, (kérve-)kérlek titeket, semmivel sem bántottatok meg engem.

[Más fordítás: Könyörgöm hozzátok! Ti nekem semmit sem ártottatok; Hiszen, egészen mostanáig nem adtatok okot arra, hogy panaszom legyen rátok].

Gal. 4,13 [Hiszen] tudjátok pedig, hogy (hús)testem erőtlensége [(asztheneia): gyengeség, erőtlenség] miatt [erőtlenségében] hirdettem néktek az evangéliumot [(euangelidzó): győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének híre] először [az első alkalommal].

Gal. 4,14 És megkísértetvén [(peiraszmosz): megpróbáltatás, (a gonoszság) megtapasztalása által; kísértés] (hús)testemben, nem vetettetek meg, sem nem utáltatok meg [nem utasítottatok el] engem, hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát [(angelosz): hírnök, követ], mint Krisztus Jézust.

[Más fordítás: Ti akkor arra a kísértésre, mely a húsomban kísértett (és kiálltátok a próbatételt (hús)testi állapotom miatt), nem válaszoltatok megvetéssel (nem utáltatok meg), sem nem köptetek, engem látva, hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát, mint magát a Krisztus Jézust]*

*És hogy mi volt az a kísértés az apostol hústestében, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem. Az apostol Listrában hirdeti az Igét, és egy béna meggyógyul: „Amikor Listrában (jelentése: feloldó város; Listra Galácia egyik városa) hirdette az Evangéliumot: „Jövének… Antiókhiából (jelentése: bosszúálló, üldöző) és Ikóniumból (jelentése: képoszlop) zsidók, és a sokaságot eláltatván, megkövezék Pált, és kivonszolták a városból, azt gondolván, hogy meghalt.

De mikor körülvették őt a tanítványok, felkelvén, beméne a városba; és másnap Barnabással (jelentése: a vigasztalás fia) elméne Derbébe (jelentése: borókabokor).

És miután hirdették az evangéliumot annak a városnak, és sokakat tanítványokká tettek, visszatértek Listrába, Ikoniumba és Antiókhiába” (Csel. 14,19-21)

Gal. 4,15 Hová lőn tehát a ti boldogságotok? Mert bizonyságot teszek néktek [tanúsítom rólatok], hogy ti, ha lehetséges volt [ha módotokban lett] volna, szemeiteket kivájván, nékem adtátok volna.

[Más fordítás: Hova tűnt a korábbi lelkesedésetek? Emlékszem, hogy megtettetek volna bármit, hogy segítsetek rajtam. Állítom, hogy ha rajtatok múlik, még a saját szemeteket is kivettétek volna, hogy nekem adjátok].

Gal. 4,16 Tehát ellenségetek lettem-é, megmondván néktek az igazat?

[Más fordítás: Csak nem azért váltam ellenségetekké, mert megmondom (nyíltan kijelentem) nektek a (való)igazat, mert őszinte vagyok veletek].

Gal. 4,17 Nem szépen [(kalósz): nem tisztességesen, becsületesen] buzgólkodnak érettetek [némelyek nem jó szándékkal fáradoznak körülöttetek], sőt [inkább] minket ki akarnak rekeszteni [el akarnak titeket fordítani, el akarnak szakítani tőlem, hogy velük tartsatok], hogy mellettük [értük] buzgólkodjatok.

[Más fordítás: Azok az emberek nagy érdeklődést mutatnak irántatok, és minden áron azon mesterkednek, hogy elszakítsanak titeket tőlem. A szándékuk azonban nem tiszta. Azt akarják elérni, hogy csak őket kövessétek; sőt ki akarnak rekeszteni titeket Isten kegyelméből, hogy körülöttük buzgólkodjatok.]

Gal. 4,18 Szép dolog pedig fáradozni a jóban mindenkor [helyes az, ha valaki mindenkor a jóért buzgólkodik], és nem csupán akkor, ha köztetek [jelen] vagyok.

[Más fordítás: helyes dolog, ha igyekeztek mindig a jót tenni, ha mindenkor buzgók vagytok. De nem csak olyankor, amikor közvetlen közeletekben (körötökben) vagyok]*

*Beteljesült a gyülekezeten a prófécia: „És hittek az ő (Isten) beszédeinek (hittek ígéreteiben), és énekelték az ő dicséretét. (De csakhamar, és) hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várták az ő tanácsát (nem bíztak tervében)!” (Zsolt. 106,12-13)

És: „Gyűlölik azt, aki feddőzik (aki dorgálni mer)…, és utálják azt, aki feddhetetlenül beszél (aki megmondja az igazat)” (Ámós. 5,10)

Mert olyan tanítókat fogadtak be, akik: „… a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják…” (2Tim. 3,5)

„És a telhetetlenség (aszelgeia: szemtelenség, arcátlanság) miatt költött beszédekkel (logosz: kitalált Igékkel) vásárt űznek belőletek (és szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban benneteket); kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel (Ellenük már régóta készen van az ítélet), és romlásuk nem szunnyad (és nem kerülik el kárhozatukat).

Mert hiábavalóság kevély szavait szólván (üres, fellengzős szólamokat hangoztatva), (hús)testi kívánsággal, bujálkodással elhitetik (deleadzó: csábítják, csalogatják, csapdába csalják) azokat, akik valóban elszakadtak a tévelygésben élőktől.

(Más fordítás: Mert testi vágyaik kiélésére csábítják feslett életükkel azokat, akik nemrégen szakadtak el a tévelygésben élőktől). Szabadságot ígérvén azoknak, holott ők magok a romlottság szolgái; mert akit valaki legyőzött, az annak (rab)szolgájává lett” (2 Pét. 2,3.18).

Az apostol Dáviddal együtt vallja meg, hogy: „Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedről az én ellenségeim (Belső indulat sorvaszt engem, mert ellenfeleim megfeledkeztek igédről)” (Zsolt. 119,139)

És kéri a galatákat: „Szeretett testvéreim, ti mindig engedelmesek voltatok, amikor közöttetek éltem. Most, hogy távol vagyok tőletek, még fontosabb, hogy engedelmeskedjetek.

Tegyétek teljessé, és biztossá a megmeneküléseteket! Mindezt pedig Isten iránti teljes tisztelettel vigyétek véghez” (Fil. 2,12)

Gal. 4,19 Gyermekeim! [fiacskáim] kiket ismét [újra meg újra] fájdalommal [fájdalmak között] szülök [meg], míglen kiábrázolódik [kiformálódik; kialakul (morphoó): alakot ölt] bennetek Krisztus.

[Más fordítás: Drága gyermekeim! Most ismét olyan fájdalmakon megyek keresztül, mint egy édesanya, amikor a gyermekét megszüli. Ez addig tart majd, amíg igazán hasonlóvá nem váltok Krisztushoz].

Gal. 4,20 Szeretnék pedig most köztetek [nálatok] jelen lenni és változtatni a hangomon [és egészen más hangnemben beszélgetni veletek]; mert bizonytalanságban vagyok felőletek. [mert aggódom értetek; (és nyugtalankodom miattatok)].

Gal. 4,21 Mondjátok meg nékem, kik a törvény [uralma] alatt akartok lenni [akik a törvény igájába kívánkoztok]: nem halljátok-é [nem ismeritek, nem tanuljátok] a törvényt?

Gal. 4,22 Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt; egyik a szolgálótól [a fiatal rabszolganőtől], és a másik a szabadostól [a szabad asszonytól született fiú].

Gal. 4,23 De a szolgálótól [a rabszolganőtől] való [csak] (hús)test szerint született [természetes módon jött a világra]; a szabadostól [a szabad asszonytól] való pedig [az ígéreten át] az ígéret által.

Gal. 4,24 Ezek mást példáznak [ezek egy példázat képei, és jelképes értelme van]: mert azok az asszonyok a két szövetség [két szövetséget jelentenek], az egyik a Sinai hegyről való [a Sínai-hegyi szövetség, amely], szolgaságra szülő, ez Hágár,

[Más fordítás: Ennek az igaz történetnek másik jelentése is van. A két asszony ugyanis a két szövetséget jelképezi. Az egyik szövetséget Isten a Sínai-hegyen kötötte a népével, amikor a Törvényt adta nekik. Akikre ez érvényes, azok szolgák, ahogy Hágár, aki maga is szolga volt].

Gal. 4,25 Mert Hágár a Sinai hegy [a Sínai hegyet jelképezi] Arábiában, hasonlatos [megfelel] pedig a mostani Jeruzsálemnek, nevezetesen fiaival együtt szolgál [amely szolgaságban van fiaival együtt,és szolgasorban él].

»Más fordítás: az Arábiában levő Sínai-hegyet jelképezi, és ugyanakkor a mostani Jeruzsálemet is, hiszen ez a város népével együtt a Törvény rabszolgája, mert gyermekeivel együtt rabszolgaságban él«

Gal. 4,26 De a magasságos [a felső, a mennyei] Jeruzsálem [ellenben] szabad [Sára, a szabad asszony azonban a mennyei Jeruzsálemet jelképezi], ez mindnyájunknak anyja [ez a mi anyánk]*

*És így folytatja az apostol: „Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával

(Más fordítás: Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni” (Gal. 5,1).

Mert: Ti ugyanis nem tapintható hegyhez és lángoló tűzhöz járultatok, sem (sűrű) homályhoz, sötétséghez, szélvészhez vagy trombitaharsogáshoz és szózatok hangjához.

Akik ezt hallották, kérték, hogy ne szóljon többé hozzájuk. Ti a Sion hegyéhez járultatok (Sion jelentése: a harcos vagy a diadalmas Egyház), és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez;

az elsőszülöttek ünnepi seregéhez és gyülekezetéhez, akik fel vannak jegyezve a mennyekben, és mindenek bírájához, Istenhez és a tökéletességre jutott igazak szellemeihez;

az újszövetség közbenjárójához, Jézushoz és a meghintés véréhez, amely hatalmasabban beszél, mint az Ábel vére.

Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok (és meg ne vessétek) azt, aki szól! Mert ha azok nem menekültek meg, akik elutasították azt, aki a földön adott kijelentést, mennyivel kevésbé menekülünk meg mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyből szól hozzánk” (Zsid. 12,18-19.22-25)

Hát: „Tekintsetek Ábrahámra, atyátokra, és Sárára, aki titeket szült, hogy egymagát hívtam el őt, és megáldám és megszaporítám őt” (Ésa. 51,2)

Gal. 4,27 Mert meg van írva: Ujjongj [vigadj; örvendj; örülj] te meddő [magtalan], ki nem szülsz [aki nem szültél]. Vigadozzál [fejezd ki örömöd és örvendezz] és kiálts [törj ki hangos kiáltásba], ki nem vajúdsz [aki nem vajúdtál; (szülőfájdalmat nem ismersz)]; mert sokkal több az elhagyottnak [a magányosnak] magzatja [gyermeke], mint akinek férje vagyon [mint a férjes asszonynak].

»Más fordítás: Mert az Írás így beszél róla: „Örülj, te asszony, akinek nem lehet gyermeke, aki még sohasem szültél gyermeket! Légy vidám, és ujjongva kiálts, te, akinek nem lehetnek szülési fájdalmai! Mert több gyermeke lesz az elüldözött asszonynak, mint annak, akinek férje van«*

*Pál apostol a Galatáknak idézi az Ézsaiáson keresztül hangzó Igét: „Ujjongj te meddő, ki nem szültél, (vígan) ujjongva énekelj és kiálts, ki nem vajúdtál, mert többek az elhagyottnak fiai a férjnél való fiainál, azt mondja az Úr.

Szélesítsd ki a sátorod helyét, és hajlékidnak kárpitjait terjesszék ki; ne tiltsd meg; nyújtsd meg köteleidet, és erősítsd meg szegeidet (Más fordítás: Széles helyet keress sátradnak, feszítsd ki sátorponyváidat teljes szélességükben! Húzd meg köteleidet, erősen verd le).

Mert mind jobb-, mind balkézre kiterjedsz, és magod népeket vesz örökségbe, és puszta városokat megnépesítnek. Ne félj, mert meg nem szégyenülsz, és ne pirulj, mert meg nem gyaláztatol, mert ifjúságod szégyenéről elfeledkezel, és özvegységednek gyalázatáról többé meg nem emlékezel

(Más fordítás: Ne félj, mert nem vallasz szégyent, ne pironkodj, mert nem ér gyalázat! Ifjúkorod szégyenét is elfelejted, özvegységed gyalázatára nem emlékezel többé).

Mert férjed a te Teremtőd (aki alkotott), seregeknek Ura az Ő neve, és megváltód (gá'al: visszavásárlód) Izráelnek Szentje, (aki) az egész föld Istenének hívattatik” (Ésa. 54,1-5)

„Mert romjaid és pusztaságaid és elpusztult földed, mindez szűk lesz most a lakosságnak, és messze távoznak elpusztítóid.

Gyermektelenségednek fiai még ezt mondják majd füled hallatára: Szoros (szűk) e hely nékem, menj el (menj odébb), hogy itt lakhassam (hadd telepedjem le)!

És te így szólsz szívedben: Ki szülte nékem ezeket? Hisz én gyermektelen és terméketlen (meddő) voltam, fogoly és számkivetett (száműzött); és ezeket ki nevelte föl? Ímé, én egyedül maradtam meg; ezek hol voltak (honnan valók ezek)?

Elvétethetik-é a préda az erőstől (a zsákmány a hőstől), és megszabadulhatnak-é (megmenekülhetnek-e) az igazak (adikosz: igazságtalan, jogtalan, hamis; ártó/sátán; engedetlen; hűtlen) foglyai?

Igen, így szól az Úr, az erőstől (a hőstől) elvétetnek a foglyok is, és megszabadul (megmenekül) a kegyetlen zsákmánya, és háborgatóidat én háborítom meg (Perlőiddel én fogok perelni), és én tartom (én szabadítom) meg fiaidat” (Ésa. 49,19-25)

„Tekintsetek Ábrahámra, atyátokra, és Sárára, aki titeket szült, hogy egymagát hívtam el őt, és megáldám és megszaporítám őt” (Ésa. 51,2)

Pál apostolon keresztül hangzik a kijelentés Isten alkotásairól: „Mert az Ő alkotása [remek(műv)ei] vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban… Mert az Ő testének tagjai vagyunk, az Ő testéből és az Ő csontjaiból valók” (Ef. 2,10; 5,30)

Gal. 4,28 Mi [és ti] pedig, atyámfiai [testvéreim], Izsák [módja] szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk. [Más fordítás: Ti is, testvéreim, ugyanannak az ígéretnek az alapján születtetek, mint Izsák]*

*Isten ugyanis így szólt Ábrahámhoz: „…A te magodnak adom ezt a földet” (1 Móz. 12,7)

És az apostolon keresztül megvilágítja a Szent Szellem a kijelentést: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16)

Ezért akik a Krisztuséi, azokhoz így szól az apostol: „Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk” (Gal. 4,28)

És a pogányokból (nemzetekből) megtérteknek is így szól az Úr: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,29)

Mert: „… nem a (hús)testnek fiai az Istennek fiai; [nem a testi származás szerinti utódok Isten gyermekei] hanem az ígéret fiait [gyermekeit] tekinti [nevezi] magul” (Róm. 9,8)

Gal. 4,29 De valamint akkor a (hús)test szerint [ahogy a hús vonalán] született üldözte a Szellem szerint valót, [a Szellem vonalán születőt], úgy [van ez] most is.

[Más fordítás: De, ahogyan annak idején a természetes módon született gyermek üldözte azt, aki a Szent Szellem ereje által született, ma is ugyanez történik].

Gal. 4,30 De mit mond az Írás? Űzd ki a szolgálót [űzd el a rabszolganőt] és az ő fiát; mert a szolgáló fia nem örököl a szabad nő fiával.

[Más fordítás: Mit mond erről az Írás? Kergesd el a rabszolganőt a fiával együtt, mert az ő fia nem fog együtt örökölni a szabad asszony fiával]*

*Ez pedig így történt: „Mikor pedig Sára nevetgélni látá az Egyiptombeli Hágárnak fiát (Hágár: jelentése: menekülés, kivándorlás, vándorlás; a vándor), kit Ábrahámnak szült vala, Monda Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót az ő fiával egybe, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal.

Ábrahámnak pedig igen nehéznek látszék e dolog (és igen rosszul esett), az ő fiáért. De monda az Isten Ábrahámnak: Ne lássék előtted nehéznek (ne essék neked rosszul) a gyermeknek és a szolgálónak dolga; valamit (bármit) mond néked Sára, (hallgass a szavára, és) engedj az ő szavának, mert Izsákról neveztetik a te magod.

De a szolgáló fiából is népet támasztok, mert ő is tőled származik. Felkele azért Ábrahám jó reggel, és vőn (fogott egy) kenyeret és egy tömlő vizet, és adá Hágárnak, és feltevé azt és a gyermeket annak vállára s elbocsátá (és elküldte őt a gyermekkel együtt).

Az pedig elméne, és bujdosék (bolyongott) a Beérseba pusztájában (Beérseba jelentése: hetek kútja; eskü kútja, szerződés kútja)” (1 Móz. 21,9-14)

Az Úr Jézus kijelentése a szolgáról: „… Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. A bűn (a céltévesztés) pedig az, hogy nem hisznek énbennem” (Ján. 8,34;16,9)

Gal. 4,31 Annakokáért, atyámfiai [testvéreim mi], nem vagyunk a szolgáló [a rabszolganő] fiai, hanem a szabadoséi [hanem a szabad asszony gyermekei vagyunk].

Galata levél 3. fejezet: .ÁBRAHÁM ÖRÖKÖSEI

Gal. 3,1 Óh balgatag [nem gondolkodó, ostoba; értetlen; esztelen; oktalan; értelmetlen] Galáciabeliek [galaták], kicsoda igézett [babonázott] meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak [(alétheia): valóság = Igének],

kiknek szemei előtt a Jézus Krisztus úgy íratott le, mintha ti köztetek feszíttetett volna meg? [amikor szinte a szemetek elé állítottuk a megfeszített Jézus Krisztust]*

*És így folytatja az apostol: „Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangéliumra [örömüzenethez; jó hírhez] hajlotok [(metatithémi): mássá tesz, megváltoztat; elfordul, elpártol valakitől; átáll, eltántorodik]” (Gal. 1,6)

„Most azonban, hogy (miután) megismertétek az Istent, sőt (vagy még inkább) hogy megismert titeket az Isten, miként (hogyan) tértek vissza ismét az erőtlen és gyarló (szegény) elemekhez, amelyeknek megint újból szolgálni akartok (hogyan akartok szolgájukká lenni)?

Megtartjátok (aggódva figyeltek) a napokat/ra és hónapokat/ra és időket/re (évszakokra), meg az esztendőket/re. (attól) Féltelek titeket, hogy (talán) hiába fáradoztam körültetek (értetek).

Mondjátok meg nékem (ti), akik a törvény (uralma) alatt akartok lenni: nem halljátok-é a törvényt? Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt; egyik a szolgálótól (rabszolganőtől), és a másik a szabadostól (a szabadtól).

De a szolgálótól (rabszolganőtől) való (csak) (hús)test szerint született; a szabadostól (a szabadtól) való pedig az ígéret által.

Ezek mást példáznak (ezeket átvitt értelemben kell venni): mert azok az asszonyok a két szövetség (két szövetséget jelentenek), az egyik a Sinai hegyről való (Sínai-hegyi szövetség amely), szolgaságra szülő, ez Hágár, Mert Hágár a Sinai hegy Arábiában, hasonlatos (megfelel) pedig a mostani Jeruzsálemhez/nek, nevezetesen fiaival együtt szolgál (amely szolgaságban van fiaival együtt).

De a magasságos (a mennyei /Szó szerint: felső/) Jeruzsálem szabad, ez mindnyájunknak anyja, Mi pedig, atyámfiai (és ti, testvéreim), Izsák szerint (Izsák módjára), ígéretnek gyermekei vagyunk.

De valamint akkor a (hús)test szerint született üldözte a Szellem szerint valót, úgy (van ez) most is.

De mit mond az Írás? Űzd ki (el) a szolgálót (rabszolganőt) és az ő fiát; mert a szolgáló (rabszolganő) fia nem örököl (együtt) a szabad nő (asszony) fiával. Annakokáért, atyámfiai (ezért tehát testvéreim), (mi) nem vagyunk a szolgáló (rabszolganő) fiai, hanem a szabadoséi (a szabad asszony gyermekei vagyunk).

Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított (mert Krisztus szabadságra szabadított meg minket), álljatok meg (tehát szilárdan), és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával (és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni).

Ímé, én Pál mondom néktek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus néktek semmit sem használ. Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, aki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani.

Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből (pedig) kiestetek. Mert mi (ugyanis) a Szellem által, hitből várjuk az igazság (megigazulás) reménységét.

Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér (számít) semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem (csak) a szeretet által munkálkodó hit. (eddig)

Jól futottatok; kicsoda gátolt (akadályozott) meg titeket (abban), hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak (alétheia: valóságnak, Igének)?

Ez a hitetés (félrevezetés) nem attól van, aki titeket hív. Kis (kevés) kovász az egész tésztát megkeleszti.

Bizodalmam van az Úrban ti hozzátok, hogy más értelemben nem lesztek (egyáltalán nem fogtok másképp gondolkodni); de aki titeket megzavar, elveszi az ítéletet (büntetését), bárki legyen (is az).

Én pedig atyámfiai (engem pedig, testvéreim), ha még (mindig) a körülmetélést hirdetem, miért üldöztetem mégis? (hiszen) Akkor eltöröltetett (megszűnik) a kereszt (kínoszlop) botránya. Bárcsak ki is metszetnék magukat, akik titeket bujtogatnak (lázítanak)” (Gal. 4,9-11.21-26.28-5,12

„Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhívésére, amiket a próféták szóltak!” (Luk. 24,25)

De: „[pedig] mi a megfeszített [oszlopra feszített] Krisztust hirdetjük, [prédikáljuk] aki a zsidóknak ugyan megütközés, [(szkandalon) tőr, kelepce, sértő, bántó dolog, botlás köve] a pogányoknak [nemzeteknek] pedig bolondság, [balgaság; oktalanság, képtelenség]” (1Kor. 1,23)

Az apostol félelmének ad hangot mindazok felé, akik – megmásítják az Evangéliumot annak ellenére, hogy – megkapták Istentől elhívásukat: „Félek azonban, hogy amint a kígyó megcsalta Évát ravaszságával, úgy tántorodnak el a ti gondolataitok is a Krisztus iránti őszinte és tiszta hűségtől.

Mert ha valaki odamegy hozzátok, és más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más szellemet fogadtok be, nem akit kaptatok, vagy más evangéliumot, nem amelyet elfogadtatok, azt szépen eltűritek” (2 Kor. 11,3-4)

Gal. 3,2 Csak azt akarom megtudni tőletek: a törvény cselekedeteiből kaptátok-e a Szellemet, avagy a hit hallásából?*

*És így folytatódik a kijelentés: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből [tettei alapján], hanem a Jézus Krisztusban való hit által. [Jézus Krisztus hite által].

Mi is Krisztus Jézusban hittünk [elfogadtuk Jézus Krisztus hitét], hogy megigazuljunk [igazzá váljunk] a Krisztusban való hitből [Krisztus hite által] és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy (hús)test sem. [a törvény szerinti tettek senkit sem tesznek igazzá]” (Gal. 2,16)

Hiszen: „Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Szellem megújítása által (újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által), Melyet (Akit) kitöltött reánk bőséggel (gazdagon) a mi megtartó Jézus Krisztusunk (a mi Üdvözítőnk) által” (Tit. 3,5-6)

„Mert kegyelemből [(kharisz): Szószerinti jelentése: öröm. Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása az ember iránt, aki az ellenkezőjét érdemelné] tartattatok meg [részesültetek a megváltásban; üdvözültetek], hit által; és ez nem tőletek van [nem a magatok érdeme]: Isten ajándéka [adománya] ez. Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. [dicsekedhessék]” (Eféz. 2,8-9)

„Hiszen azt tartjuk, (valljuk, állítjuk) hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül” (Róm. 3,28)

„Hogyan lehetséges akkor (hol marad tehát az ember számára) a dicsekvés (lehetősége, amivel büszkélkedhet)? Lehetetlenné vált (szétfoszlott; kirekesztetett; semmivé lett; kizáratott). Milyen törvény által? A cselekedeteké (a tettek törvénye) által? Nem, hanem a hit „törvénye” által” „hogy egyetlen ember (hústest) se dicsekedjék az Isten színe előtt” (Róm. 3,27;1Kor. 1,29)

„Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk” (2Tim. 1,9)

Gal. 3,3 Ennyire esztelenek [értelmetlenek; balgák; nem gondolkodó, ostobák, oktalanok] vagytok? Amit Szellemben kezdtetek el, most [hús]testben fejeznétek be?

Gal. 3,4 Annyit szenvedtetek [akkora élményt éltetek át] hiába? Ha ugyan [ha csakugyan] hiába. [Hiába tapasztaltatok ilyen nagy dolgokat? Ha így volna, valóban hiába]*

*Tehát: „Vigyázzatok magatokra, hogy el ne veszítsük, amit munkáltunk (amit elértünk), hanem teljes jutalmat nyerjünk” (2 Ján. 1,8)

Gal. 3,5 Annakokáért, aki a Szellemet szolgáltatja (nyújtja) néktek, és hatalmas dolgokat művel bennetek [és hatalmas erőkkel (erő-megnyilvánulásokkal, csodatevő erővel) munkálkodik közöttetek], a törvény cselekedeteiből, vagy a hit hallásából cselekszi-é?

Gal. 3,6 Miképpen Ábrahám hitt az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul. [megigazulásul; Isten őt azért igaznak fogadta el]*

*Az Úr ígéretet tesz Ábrámnak, aki erre így válaszol: „És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkül járok (gyermektelen vagyok), és az, akire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer (és házamat a damaszkuszi Eliézer örökli)?

És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje (ezért a házamnál született szolga) lesz az én örökösöm.

És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez (ő) lesz a te örökösöd: hanem aki a te ágyékodból (aki tőled) származik, az (ő) lesz a te örökösöd.

És kivivé (kivezette) őt (az ÚR), és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod (meg tudod számlálni); - és monda néki: Így lészen a te magod.

És hitt (Ábrám) az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul (aki ezért igaznak fogadta el őt)” (1 Móz. 15,2-6)

Pál apostol idézi a kijelentést: „Mit mondjunk tehát, [mivel ez így van, kérdezzük csak] mit ért el [mit nyert volna hústest szerint; mire jutott] Ábrahám (sokaság atyja), a mi (hús)test szerinti ősatyánk a saját erejéből?

Ha ugyanis Ábrahám cselekedetekből [tettei eredményeként] igazult meg, akkor van mivel dicsekednie, [lenne alapja a dicsekvésre] de nem Isten előtt. [csakhogy nincs erre lehetőség az Istennel szemben]

De mit mond az Írás? „Hitt [pedig] Ábrahám az Istennek, és Isten ezt számította be [tulajdonította] neki igazságul. [és ez megigazulására szolgált]” (Róm. 4,1-3)

És miután Isten megigazulttá tesz, ezután jönnek a hit cselekedetei: „Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-e meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra?

Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit; És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett” (Jak. 2,21-23)

És hogy milyen cselekedetek által igazíttatunk meg, arról Pál apostolon keresztül hangzik a kijelentés arról, hogy miért vitte Ábrahám Izsákot – az ígéret fiát – feláldozni Isten szavára?: „...Mert hitte, hogy Isten megeleveníti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket” (Róm. 4,17)

És tovább folytatódik a kijelentés: „Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki (induljon el) arra a helyre, amelyet örökölendő vala (amelyet örökségül fog kapni), és kiméne (elindult), nem tudván, hová megy.

Hit által lakott (telepedett le) az ígéret földén, mint idegenben (mint idegen országban), sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon (ugyanannak az) ígéretnek örökös társaival. Mert várja vala az alapokkal bíró (azt a szilárd alapokon nyugvó) várost, melynek (tervezője) építője és alkotója az Isten.

Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatul, ő, ki az ígéreteket nyerte (kapta). (Készen volt rá, hogy feláldozza egyszülöttét, ő, aki ígéretképpen kapta),

Akinek meg volt mondva: Izsákban neveztetik néked mag; Úgy gondolkozván (azt tartotta ugyanis, és biztosra vette), hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani, miért is őt példaképpen (mintegy előképül) visszanyerte (aki így a feltámadás példájává lett)” (Zsid. 11,8-10)

Gal. 3,7 Értsétek meg [ismerjétek fel] tehát, hogy akik hitből vannak [hitből élnek], azok az Ábrahám fiai*

*Isten ugyanis így szólt Ábrahámhoz: „…A te magodnak adom ezt a földet” (1Móz. 12,7)

És az apostolon keresztül megvilágítja a Szent Szellem a kijelentést: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16)

Ezért akik a Krisztuséi, azokhoz így szól az apostol: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, (akkor) tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,29)

„Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk” (Gal. 4,28).

És folytatódik a kijelentés: „Azaz, nem a (hús)testnek fiai az Istennek fiai; [nem a testi származás szerinti utódok Isten gyermekei] hanem az ígéret fiait [gyermekeit] tekinti [nevezi] magul” (Róm. 9,8).

„Mert nem a törvény által [nem a törvény közvetítésével] adatott [szólt] az ígéret Ábrahámnak, vagy az ő magvának hogy e világnak [kozmosz = világegyetem] örököse [birtokosa] lesz, hanem a hitnek igazsága által. [hit általi megigazulás alapján].

Mert ha a törvény alá rendeltek [a törvényből valók; (a törvény alapján állók)] az örökösök, [birtokosok] akkor a hit hiábavaló [üressé, hasztalanná, hatástalanná lett] az ígéret pedig érdektelen [haszontalan; semmis; eltöröltetett; hatálytalan, eredménytelenné válik, csődöt mond, kudarcba fullad; nincs dolga, megszűnt a funkciója, feladata].

Mert a törvény [a valóságban] haragot nemz [szül; munkál, eredményez]. Ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet (törvényszegés) sincsen. [nem lehet áthágni sem a törvényt]

Azért [adatott kizárólag csak] hitből, hogy [ugyanakkor minden] kegyelemből legyen; hogy erős [bizonyos; szilárd] legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, [akik alá vannak vetve a törvénynek] hanem az Ábrahám hitéből valónak [hitét követőknek] is, aki [Ő] mindnyájunknak atyánk” (Róm. 4,13-16)

Gal. 3,8 Előre látván pedig az Írás, hogy Isten hitből fogja megigazítani a pogányokat [az összes nemzeteket], eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te benned fognak megáldatni minden népek [az összes nemzetek].

Gal. 3,9 Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal*

*És így folytatódik a kijelentés: „mert egy az Isten, aki megigazítja [megigazulttá nyilvánítja] a körülmetéltet hitből, [éppúgy, mint aki] a körülmetéletlent [pogányt] pedig hit által. [a hiten keresztül]” (Róm. 3,30)

Mert Ábrahám: „… a körülmetélkedés jelét [ismertetőjelét, jegyét; jelképét] is körülmetéletlenül tanúsított hite igazságának pecsétjéül [pecsét (mint védelem vagy megóvás); - a rányomott bélyeg (a tulajdon vagy az eredetiség jeleként)] kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, hogy azok is igaznak fogadtassanak el.

És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, akik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is (menetel, lépést tart) a mi atyánknak Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanúsított hitének nyomdokait” (Róm. 4,11-12)

„Amire el is hívott minket [ilyen edényekül hívott el minket is] nemcsak a zsidók, hanem a pogányok [nemzetek] közül is. Amint Hóseásnál (Jehova az üdvösség) is mondja: Népemnek nevezem, [hívom] amely nem volt az én népem [azt, ami nem népem, népem gyanánt fogom elhívni] és szeretettnek [kedveltnek] azt, ami nem volt szeretett. [amelyet nem szeretek, (agapé=Isten szerinti) szeretett népemnek;

és ki irgalmat nem talált, irgalmasságot találónak]. És lészen, hogy azon a helyen, ahol ez mondatott nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fognak hívatni.” (Róm. 9,24-26)

Így szólt Isten szava a prófétán keresztül: „És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el.

Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat. Mert bevetem vele a földet, és akit „Nincs irgalom”- nak hívnak, ahhoz irgalmas leszek, a „Nem népem”- nek ezt mondom: Népem vagy, ő pedig ezt mondja: Én Istenem!” (Hós. 2,18-19.22)

Péter apostolon keresztül pedig kijelentést nyer a prófécia beteljesülése: „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.

Akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok” (1 Pét. 2,9-10)

És így valósult meg Isten szava, amely kijelenti, hogy: „De lesz még annyi Izráel fiainak a száma, mint a homok a tengerparton, amelyet nem lehet megmérni, sem megszámolni. Akkor ahelyett, hogy ezt mondanák nekik: Nem vagytok népem! - ezt mondják: Az élő Isten fiai vagytok!” (Hós. 1,10)

Gal. 3,10 Mert akik a törvény cselekedeteiből vannak [a törvény szerint élnek, és akik a törvény szerinti tetteikre támaszkodnak], átok alatt vannak [átok sújtja]; minthogy meg van írva: Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban [aki nem tartja meg hűségesen], amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje*

*És ez így lett megírva: „Átkozott, aki meg nem tartja e törvénynek igéit, hogy cselekedje azokat (és nem a szerint cselekszik)! És mondja az egész nép: Ámen!” (5 Móz. 27,26)

„… Így szól az Úr, Izráelnek Istene: Átkozott (az az ember) mindenki, aki meg nem hallja e szövetségnek igéit (aki nem hallgat annak a szövetségnek az igéire).

Amelyet akkor (azon a napon) parancsoltam a ti atyáitoknak (őseiteknek), amikor kihoztam őket Egyiptom földéről, a vaskemencéből (vaskohóból), mondván: Halljátok meg az én szómat (és hallgassatok szavamra), és cselekedjétek (teljesítsétek) mindazokat, amiket én parancsolok néktek, és (akkor) népemmé lesztek, én pedig Istenetekké leszek néktek” (Jer. 11,3-4)

„Mostan azért ha figyelmesen (és engedelmesen) hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim (az én tulajdonom); mert enyém az egész föld. És lesztek ti nékem papok birodalma (királysága) és szent nép. Ezek azok az igék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak” (2 Móz. 19,5-6)

Pál apostolon keresztül fejti ki a Szent Szellem a fenti kijelentést: „[mi azonban] Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azt a törvény alatt élőknek mondja, [azokra vonatkozik, akik a törvény hatálya alá vannak vetve] hogy elnémuljon [bedugassék; betömessék] minden száj, és az egész világot [világegyetemet] Isten ítélje meg” (Róm. 3,19)

„Mert az Isten mindeneket [minden embert] engedetlenség [hitetlenség (csökönyös és lázadó), makacsság] alá rekesztett [mindnyájukat a hitetlenségbe hagyta merülni; összezárta = közös helyzetbe hozta annak érdekében] hogy mindeneken [mindenkin; mindnyájukon] könyörüljön. [Irgalmazzon, irgalmasságot gyakoroljon]” (Róm. 11,32)

Mert: „… az Írás mindent (mindenkit) bűn alá rekesztett, hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből (Jézus Krisztusban vetett hit alapján) adassék a hívőknek (azoknak, akik hisznek)” (Gal. 3,22)

Ugyanis: „… a törvény vége [bevégzése; végcélja; beteljesedése; megszűnése; befejeződése] Krisztus minden hívőnek igazságára [megigazulására annak, aki hisz]” (Róm. 10,4)

A pogányokhoz (nemzetekből valókhoz pedig így szól az Úr. „Tisztesség (megbecsülés, tisztelet) azért néktek, akik hisztek (tiétek, a hívőké a tisztesség) (számotokra, hívők számára tehát érték). Az engedetleneknek (akik nem hisznek, szándékosan és önfejűen, hitetlenek) pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek (a próbán elvetettek), (megtagadtak, elutasítottak), az lett a szegeletnek fejévé (szegletkővé) és (egyben) megütközésnek (botlás) kövévé s botránkozásnak (botrány) sziklájává.

Akik engedetlenek (nem hisz, szándékosan és önfejűen, hitetlen) lévén, (bele) megütköznek (nekicsapódik, nekirohan), az igébe(n), amire rendeltettek is. (Mivel nem hisznek az igének, elbotlanak, ami már meg is történt velük)” (1Pét 2:7-8)

Gal. 3,11 Hogy pedig a törvény által [a törvény útján] senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló [világos, egyértelmű], mert az igaz ember hitből él*

*Így folytatódik a kijelentés: „Hiszen azt tartjuk, [állítjuk] hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül” (Róm. 3,28)

„Az igaz (az én igaz emberem) pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem (egész lényem)” (Zsid. 10,38)

Így vallja meg Pál apostol a hitét: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből [tettei alapján], hanem a Jézus Krisztusban való hit által. [Jézus Krisztus hite által].

Mi is Krisztus Jézusban hittünk [elfogadtuk Jézus Krisztus hitét], hogy megigazuljunk [igazzá váljunk] a Krisztusban való hitből [Krisztus hite által] és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy (hús)test sem. [a törvény szerinti tettek senkit sem tesznek igazzá]” (Gal. 2,16)

„Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, (hogy) aki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani. Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből (pedig) kiestetek.

Mert mi (ugyanis) a Szellem által, hitből várjuk az igazság (megigazulás) reménységét. Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés (nem számít) nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem (csak) a szeretet által munkálkodó hit” (Gal. 5,3-6)

Mert: „Aki pedig nem fáradozik, [nem visz végbe tetteket;(nem munkálkodik)] hanem hisz abban, aki megigazítja [igazzá (megigazulttá) nyilvánítja] az istentelent (akiben nincs Isten, Isten nélkül élő) annak a hite számít [tulajdoníttatik; szolgál] igazságnak. [megigazulásul] (az Isten kegyelmének végzése szerint).

Azért hitből, hogy kegyelemből legyen; hogy erős legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is, aki mindnyájunknak atyánk”„Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek. Mert nincs különbség” (Róm. 4,5-6; 3,22)

Így hangzik a prófécia: „Ímé, felfuvalkodott, nem igaz ő benne az ő lelke //énje, érzései; személye// (az elbizakodott ember nem őszinte lelkű //énje, érzései; személye//); az igaz (a megigazult ember) pedig az ő hite által él” (Hab. 2,4)

És az apostol folytatja: „Mert (ugyanis) az előbbi (egy korábbi) parancsolat eltöröltetik, mivelhogy erőtelen és haszontalan (használhatatlan,)” (Zsid. 7,18)

„Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, [mivel a törvény a maga részéről tehetetlenséget mutatott] mivelhogy erőtlen vala a (hús)test miatt [melyet a (hús)test gyengévé tett].

Az Isten [azt megtette] az ő [saját] Fiát elbocsátván [elküldve] bűn [a céltévesztés] (hús)testének hasonlatosságában [hasonmásában] és a bűnért, [a céltévesztés miatt]. Kárhoztatá a bűnt [a céltévesztést] a (hús)testben. [hogy elítélje a (hús)testben levő bűnt (céltévesztést]” (Róm. 8,3)

Gal. 3,12 A törvény pedig nincs hitből [nem a hitből származik; nem a hit alapján követelőzik], hanem amely ember cselekszi [betölti, megteszi] azokat, élni fog azok által*

*Az Úr parancsa így hangzott: „Tartsátok (őrizzétek) meg azért az én rendeleteimet (döntéseimet) és az én végzéseimet, amelyeket ha megcselekszik az ember, él azok által. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 18,5)

És az apostol idézi a törvényt: „Mert Mózes a törvényből való [eredő] igazságról [megigazulásról] azt írja, hogy aki azokat cselekszi, [megtartja; betölti; teljesíti; megteszi] él azok által” (Róm. 10,5)

Gal. 3,13 Krisztus váltott meg minket [kivásárolt bennünket; váltságdíj ellenében felszabadított] a törvény átkától [átka alól]* átokká [az átok hordozójává] levén [átok alá került] érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, aki (száraz)fán függ**

*Mert Isten: „… azt, aki bűnt (hamartia: céltévesztés) nem ismert, bűnné (hamartia: céltévesztés) tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne” (2 Kor. 5,21)

„Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint” (Eféz. 1,7)

„hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk” (Gal. 4,5)

„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék” (Eféz. 2,8-9)

„Az Ő (Isten) munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá” (1Kor. 1,30)

Így váltunk szabaddá: „Mert a Jézus Krisztusban való élet Szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől” (Róm. 8,2)

Pál apostol búcsúzik az efézusi vénektől, s egyben kijelentést nyer, hogy ki a Szabadító, aki népet szerzett magának: „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Szellem titeket vigyázókká (őrizőkké) tett, az Isten anyaszentegyházának (ekklészia: kihívottak közösségének) legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett” (Csel. 20,28)

Ézsaiás prófétán keresztül ezt már kijelentette Isten: „Ti vagytok a tanúim - így szól az ÚR (JHVH= Jehova) -, és szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy megismerjetek, higgyetek bennem, és megértsétek, hogy csak én vagyok. Előttem nem lett (alkottatott) Isten, és utánam sem lesz. Én, én vagyok az ÚR (JHVH= Jehova), rajtam kívül nincs szabadító” (Ésa. 43,10-11)

**A törvény kimondja: „Ha valakiben halálos ítéletre való bűn (hamartia: céltévesztés) van (főbenjáró vétket követ el), és megölik (és kivégzik), és felakasztatod azt fára: Ne maradjon éjjel az ő holtteste (szóma: holttest, tetem; a földi élet megjelenési formája) a fán, hanem (okvetlenül) temesd el azt még azon a napon.

Mert átkozott Isten előtt, aki fán függ (az akasztott ember); és meg ne fertéztessed (ne tedd tisztátalanná; ne szennyezd be, ne mocskold be) azt a földet, amelyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül” (5 Móz. 21,22-23)

Gal. 3,14 Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon [szálljon a nemzetekre], hogy a Szellem ígéretét elnyerjük [befogadjuk] hit által. [a hiten keresztül]*

*A tanítványok ugyanolyan hatalommal kerültek felruházásra, mint az Úr Jézus: „… monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! Amiként engem küldött (el) vala az Atya, én is akképpen küldelek (el) titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet” (Ján. 20,21)

És az ige bizonyságtétele az Úr Jézusról: „A názáreti Jézust felkente az Isten Szent Szellemmel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek (az ördög hatalma alatt voltak), mert az Isten volt vele” (Csel. 10,38)

Így valósult meg az előképben kijelentett prófécia: „És megkeményíté az Úr a Fáraónak, az égyiptomi királynak szívét, hogy űzőbe vegye az Izráel fiait; Izráel fiai pedig mennek vala nagy hatalommal (hatalmas kéz segítségével vonultak ki.)” (2 Móz. 14,8)

Gal. 3,15 Atyámfiai [testvéreim]! Ember szerint szólok [emberi szokásra hivatkozom]. Lám az embernek megerősített [jogerős, hitelesített] testámentomát [végrendeletét, szövetségkötését] senki erőtlenné nem teszi [senki sem hatálytalaníthatja, érvénytelenítheti, nem másíthatja meg], sem ahhoz hozzá nem ád [nem toldhat, záradékkal nem láthatja el]*

*Mert még az emberi szokás szerint is: „… ahol végrendelet van, szükséges, hogy a végrendelkező halála bekövetkezzék. Mivel a végrendelet holtak után jogerős (csak halál esetén érvényes), különben pedig, ha él a végrendelkező, épen nem érvényes” (Zsid. 9,16-17)

Ezért kellett az Úr Jézusnak meghalni: „És ezért új szövetségnek a közbenjárója ő (Krisztus), hogy meghalván az első szövetségbeli (az első szövetség alatt elkövetett) bűnök váltságáért, a hivatottak (az elhívottak) elnyerjék az örökkévaló örökségnek ígéretét” (Zsid. 9,15)

Gal. 3,16 Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak [lettek kijelentve] és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus*

*Az Ábrahámnak tett ígéret így hangzott: „És nagy nemzetté (néppé) teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom (naggyá teszem) a te nevedet, és áldás leszesz.

És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz (gyaláz), megátkozom azt: és megáldatnak te benned (Általad nyer áldást) a föld minden nemzetségei”

„És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségül, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad” (1 Móz. 12,2-3; 17,7)

És az Újszövetségben nyer kijelentést, hogy ki az Ábrahám magja: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről.

És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16) És a pogányokból (nemzetekből) megtérteknek is így szól az Úr: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,29)

Gal. 3,17 Ezt mondom [ezzel azt akarom mondani] pedig, hogy a kötést [szövetséget, végrendeletet], melyet Isten először [előzőleg] megerősített a Krisztusra nézve [hogy az Istentől korábban jogerőre emelt végrendeletet], a négyszázharminc esztendő multán keletkezett [adott] törvény nem teszi erőtlenné [érvénytelenné], hogy megsemmisítse [megszüntesse, megsemmisítse] az ígéretet. [az ígéret tehát nem vesztheti el hatályát]*

*Ez a törvény pedig a Hóreben (jelentése: pusztaság, sivatag; száraz, forró) adott Tóra volt, ahogy erről bizonyságot tesz az Ige: „Az Izráel fiainak lakása pedig, amíg Égyiptomban laknak, négyszáz harminc esztendő vala. És lőn a négyszáz harminc esztendő végén, lőn pedig ugyanazon napon, hogy az Úrnak minden serege kijöve Egyiptomnak (jelentése: kettős teher, dupla nehézség) földéről” (2 Móz. 12,40-41)

„És monda az Úr Ábrámnak: „Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön (egy olyan országban), mely nem övé, és szolgálatra szorítják (rabszolgává teszik), és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig” (1 Móz. 15,13)

István is erről tesz bizonyságot a zsidók nagytanácsa előtt: „Akkor kimenvén a Káldeusok (jelentése: férfias, harcias) földéből, lakozék Háránban (jelentése: hegyes vidék, hegyi lakó; szabad; haragos).

És onnét, minekutána megholt az ő atyja, kihozta őt e földre, amelyen ti most laktok: És nem adott néki abban örökséget csak egy lábnyomnyit is: és azt ígérte, hogy néki adja azt birtokul és az ő magvának ő utána, holott nem vala néki gyermeke.

Szólt pedig az Isten akképpen, hogy az ő magva zsellér (jövevény) lészen idegen földön, és szolgálat alá vetik (és rabszolgává teszik) azt, és nyomorgatják, négyszáz esztendeig” (Csel. 7,4-6)

Pedig az Ábrahámnak tett ígéret így szólt: „És a te magod olyan lészen mint a földnek pora, és terjeszkedel nyugotra és keletre, északra és délre, és te benned és a te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei” (1 Móz. 28,14)

Ez az ígéret pedig Krisztus és az Ő testére vonatkozott, ahogy erről bizonyságot is tesz az Írás: „… És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16)

És Őróla – aki az övéi közzé jött el,– így hangzik a prófécia: „Izráel reménysége, megszabadítója a nyomorúság idején! Miért vagy e földön (országban) úgy, mint valami jövevény, és mint valami utas (vándorként), aki éjjeli szállásra tér be?

Miért vagy olyan, mint a megriasztott férfi; mint a vitéz, aki nem tud segíteni? Hiszen te közöttünk vagy, Uram (JHVH= Jehova), és mi a te nevedről neveztetünk; ne hagyj el minket!” (Jer. 14,8-9)

Gal. 3,18 Mert ha törvényből van az örökség, akkor többé nem ígéretből; Ábrahámnak pedig ígéret által ajándékozta azt az Isten. [kegyelme]*

*És megerősíti a Szent Szellem a kijelentést: „Mert nem a törvény által [közvetítésével] adatott [szólt] az ígéret Ábrahámnak, vagy az ő magvának, hogy e világnak [kozmosz = világegyetem] örököse [birtokosa] lesz, hanem a hitnek igazsága által. [hit általi megigazulás alapján]

Mert ha a törvény alá rendeltek [a törvényből valók; (a törvény alapján állók)] az örökösök, [birtokosok] akkor a hit hiábavaló [üressé, hasztalanná, hatástalanná lett] az ígéret pedig érdektelen [haszontalan; semmis; eltöröltetett; hatálytalan, eredménytelenné válik, csődöt mond, kudarcba fullad; nincs dolga, megszűnt a funkciója, feladata]” (Róm. 4,13-14)

Gal. 3,19 Micsoda tehát a törvény? A bűnök okáért adatott [törvényszegések (áthágások) miatt toldották meg vele az ígéretet], amíg eljő a Mag, akinek tétetett az ígéret; rendeltetvén angyalok által, közbenjáró kezében. [Angyalok által lett érvényes (adták parancsba), közvetítő révén (közbenjáró kezén át)]*

*És a kijelentés folytatódik: „A törvény pedig bejött [közbejött; azért csúszott be a kegyelem mellett], hogy a bűn [félre-csúszás, botlás és elhajlás] megnövekedjék. [fokozódjék; bőséges legyen; hogy vele szaporodjék a bukás; hogy megsokasítsa az elesést].

De ahol megnövekedik [elhatalmasodik; megsokasodik] a bűn [céltévesztés] ott [azt messze felülmúlva] a kegyelem sokkal inkább bővölködik [megszaporodott; ott még bőségesebben kiáradt]” (Róm. 5,20)

Hogy ki volt a közbenjáró, és miért, azt Mózes kijelentése tartalmazza: „Én pedig az Úr között és ti közöttetek állok vala abban az időben (akkor), hogy megjelentsem néktek az Úr beszédét (igéit); mert ti a tűztől féltek vala, és nem menétek fel a hegyre)…” ( 5 Móz. 5,5)

„Ez pedig az áldás, amellyel megáldá Mózes, az Istennek embere, Izráel fiait az ő halála előtt. Monda ugyanis: Az Úr a Sinai hegyről (jelentése: SÍNAI-HEGY= Szin [sár, szenny, mocsár; (az ingovány vidéke)] puszta hegye) jött, és Szeirből (jelentése: szőrös, durva, nyers, Edom=Ádám (ember) lakóhelye) támadt fel nékik (ragyogott rájuk).

Párán hegyéről (jelentése: szépség, ékesség) ragyogott elő (tündökölt), tízezer szent közül jelent meg (megérkezett szent seregével), jobbja felől tüzes törvény vala számukra (jobbján lángoló tűzzel)” (5 Móz. 33,1-2)

„Az egész nép pedig látja (szemtanúja) vala a mennydörgéseket, a villámlásokat, a kürt zengését és a hegy füstölgését. És látja vala a nép, és megrémüle (reszketni kezdett), és hátrább (távolabbra) álla. És mondának Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk (rád); de az Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk” (2 Móz. 20,18-19)

István vértanú bizonyságtétele a szanhedrin előtt: „Ez ama Mózes (jelentése: a vízből kihúzott), ki az Izráel fiainak ezt mondotta: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istentek, a ti atyátokfiai (testvéreitek) közül, mint engem (hozzám hasonlót): azt hallgassátok.

Ez az, aki ott volt a gyülekezetben, a pusztában a Sinai hegyen (jelentése: Szin [sár, szenny, mocsár; (az ingovány vidéke)] puszta hegye) a vele beszélő angyallal és a mi atyáinkkal (atyáink és az angyal között aki szólt hozzá a Sínai-hegyen): ki élő igéket vőn, hogy nékünk (át)adja” (Csel. 7,37-38)

De: „A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És megölték azokat, akik eleve hirdették (akik megjövendölték) amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek; Akik (bár) a törvényt angyalok rendelésére (közvetítésével) vettétek (kaptátok), és (mégsem) tartottátok meg” (Csel. 7,52-53)

Figyelmeztetés a minden korban élő hívőknek: „Annakokáért annál is inkább szükséges nékünk a hallottakra figyelmeznünk (még jobban kell figyelnünk), hogy valaha (valamiképpen) el ne sodortassunk.

Mert ha az angyaloktól (angyalok által) hirdetett beszéd (ige) erős volt és minden bűn (törvényszegés) és engedetlenség elvette igazságos büntetését:

Mimódon (akkor hogyan) menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy üdvösséggel? Amelyet, miután kezdetben hirdetett (először) az Úr, azok (pedig), akik hallották, biztosítottak (megerősítették ezt) számunkra” (Zsid. 2,1-3)

Gal. 3,20 A közbenjáró pedig nem egyé, Isten ellenben egy. [Más fordítások szerint: Közbenjáróra nincs szükség, ahol nincs két fél. Isten pedig egy; A közvetítő azonban nem egy személy közvetítője, Isten pedig egy]*

*A közbenjáróról így hangzik a prófécia: „És (amikor) látá, hogy nincsen (ott) senki, és álmélkodott, hogy nincsen közbenjáró; ezért (saját) karja segít néki, és (saját) igazsága gyámolítja (támogatta) őt.

És felölté az igazságot, mint páncélt, és a szabadítás (védelmező) sisakja van fején; felölté a bosszúállás ruháit, mint köpenyt, és búsulással (felindulással) vevé magát körül, mint egy palásttal” (Ésa. 59,16-17)

„Mert bosszúállás napja volt szívemben, és megváltottaim (a megtorlás) esztendeje eljött. Körültekinték és (föltekintettem de) nem vala segítő, s álmélkodám (csodálkoztam) és nem vala gyámolító (mert nem volt támogatóm), és segített nékem (saját) karom, és haragom (felindulásom) gyámolított engem!” (Ésa. 63,4-5)

És az Úr karjáról így beszél Pál apostol: „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus” (1 Tim. 2,5)

Gal. 3,21 A törvény tehát az Isten ígéretei ellen van-e [ellentétben áll]? Távol legyen [egyáltalán nem]! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes megeleveníteni [életet adni, ha a törvénynek lett volna éltető ereje], valóban a törvényből volna [a törvény megtartásából származnék (fakadna)] az igazság [a megigazulás]*

*De az Úr adott egy új lehetőséget minden embernek, aki ezt elfogadja: „Mert a Jézus Krisztusban való élet [A természetfeletti élet] szellemének törvénye megszabadított [felszabadított a kötelékekből, és szabaddá tett] engem a bűn és a halál törvényétől.

Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, [mivel a törvény a maga részéről tehetetlenséget mutatott] mivelhogy erőtlen vala a (hús)test miatt [melyet a (hús)test gyengévé tett].

Az Isten [azt megtette] az ő [saját] Fiát elbocsátván [elküldve] bűn [a céltévesztés] (hús)testének hasonlatosságában [hasonmásában] és a bűnért, [a céltévesztés miatt].

Kárhoztatá a bűnt [a céltévesztést] a (hús)testben. [hogy elítélje a (hús)testben levő bűnt, céltévesztést].

Hogy a törvénynek igazsága [igazzá-tétel eredménye] beteljesüljön bennünk [rajtunk] kik nem (hús)test szerint járunk, [élünk] hanem Szellem szerint. [akiknek járását-kelését nem a hús vezérli, hanem a Szellem]” (Róm. 8,2-4)

Gal. 3,22 De az Írás mindent bűn [(hamartia): céltévesztés] alá rekesztett [összezárt], hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből [Jézus Krisztus hite által] adassék a hívőknek*

*És folytatják az apostolok: „Mert az Isten mindeneket [minden embert] engedetlenség [hitetlenség (csökönyös és lázadó), makacsság] alá rekesztett [mindnyájukat a hitetlenségbe hagyta merülni; összezárta = közös helyzetbe hozta annak érdekében] hogy mindeneken [mindenkin; mindnyájukon] könyörüljön. [irgalmazzon, irgalmasságot gyakoroljon]” (Róm. 11,32)

Az engedetlenség alá rekesztés oka: „Mi tehát az igazság? Mentegetőzünk? Egyáltalában nem! Hiszen előbb már kimondtuk azt az ítéletet, hogy zsidók és görögök mindnyájan engedetlenségben vannak” (Róm. 3,9)

Isten azonban – aki maga a Szeretet – megoldást adott erre a problémára: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Aki hiszen Őbenne, el nem kárhozik (az nem jut ítéletre); aki pedig nem hisz, immár elkárhozott (már ítélet alatt van), mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében” (Ján. 3,16.18)

„az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme (a sátán) megítéltetett” (Ján. 16,11)

„Most van e világ kárhoztatása (megy végbe az ítélet e világ felett); most vettetik ki e világ fejedelme” (Ján. 12,31)

Gal. 3,23 Mielőtt pedig eljött (elérkezett) a hit, törvény alatt őriztettünk [a törvény fogott össze és őrzött meg minket a hitnek], egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig [míg a hit le nem lepleződik].

Gal. 3,24 Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké [Krisztushoz vezető nevelőnkké] lett, hogy hitből [a hit alapján] igazuljunk meg*

*És így folytatódik a kijelentés: „Mert a törvény vége [bevégzése; végcélja; beteljesedése; megszűnése; befejeződése] Krisztus minden hívőnek igazságára [megigazulására annak, aki hisz]” (Róm. 10,4)

„Minthogy a törvény semmiben sem szerzett tökéletességet; de beáll a jobb reménység, amely által közeledünk az Istenhez” (Zsid. 7,19)

„Mert a törvény [a valóságban] haragot nemz [szül; munkál, eredményez] ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet (törvényszegés) sincsen. [nem lehet áthágni sem a törvényt]” (Róm. 4,15)

„Minthogy a törvényben a jövendő jóknak (az eljövendő javaknak csak) árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg (de nem a mennyei dolgok valóságos alakját tartalmazza), ennél fogva azokkal az áldozatokkal, amelyeket esztendőnként szünetlenül visznek (rendszeresen bemutatnak), sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat” (Zsid. 10,1)

„Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság” (Kol. 2,17)

Gal. 3,25 De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő [nevelő] mester alatt. [kikerültünk a nevelő keze alól]

Gal. 3,26 Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. [A Krisztus Jézusba vetett hiten keresztül]*

*Mert: „Valakik pedig befogadák őt (az Úr Jézust), hatalmat [lehetőséget, jogot, jogosultságot] ada azoknak [azokat felhatalmazta arra], hogy Isten fiaivá legyenek [váljanak], azoknak, akik az Ő nevében hisznek.

Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából [vágyából; ösztönéből], sem a férfiúnak indulatjából [akaratából], hanem Istentől [Istenből] születtek” (Ján. 1,12-13)

Gal. 3,27 Mert [mindannyian] akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel [öltöttétek magatokra]*

*És így folytatja az apostol: „Tudván azt, hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett [oszlopra feszíttetett] hogy megerőtlenüljön [teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté legyen] a bűnnek teste, (amartias szóma: a céltévesztett én) [megsemmisüljön (elpusztuljon; tétlenné, tehetetlenné váljon) a bűn hatalmában álló (a céltévesztett) test (szóma = én)] hogy ezután ne szolgáljunk [ne legyünk rabszolgája] a bűnnek. [ne legyünk a céltévesztés) rabszolgái]” (Róm. 6,6)

„Avagy nem tudjátok-é, [hát nem értitek] hogy [mi] akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be?

Eltemettettünk [azaz szellemben hasonlóvá váltunk] azért Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott [életre kelt] Krisztus a halálból [a halottak közül] az Atyának dicsősége [fényessége, ragyogása] által, azonképpen mi is új életben [állapotban] járjunk” (Róm. 6,3-4)

Ugyanis: A bemerítésben vele együtt eltemettek benneteket, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül.

És titeket, kik holtak valátok a bűnökben [paraptóma: melléesés; melléfogás, hiba; hibás lépés] és a ti (hús)testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket” (Kol. 2,12-13)

„Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt; Megújuljatok pedig a ti elméteknek szelleme szerint, És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben...” (Eféz. 4,22-24)

„hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le (hús)testi életetek hátralevő idejét” (1Pt. 4,2)

Tehát: „Ne [engedjétek, hogy] uralkodjék tehát a bűn a ti halandó [mulandó] testetekben [személyiségetekben, ami ki van téve a halálnak] hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban [vágyainak]” (Róm. 6,12)

Hanem: „Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; Hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek (elkülönültek) legyetek teljes életetekben” (1 Pét. 1,14-15)

„És ne szabjátok magatokat [ne igazodjatok; ne legyetek hasonlóvá, ne alkalmazkodjatok (idomuljatok)] e világhoz, [ehhez a világkorszakhoz].

Hanem változzatok el [alakítsátok, formáljátok át, változtassátok meg magatokat] a ti elméteknek [értelmetek, gondolkodásotok, megértésetek; vélekedésetek; a szellemetek belső, értelmes felfogóképességének] megújulása által [hanem gondolkodásmódotok megújításával alakuljatok át úgy]

hogy megvizsgáljátok, [felismerjétek; megítélhessétek; megválasszátok; hogy azt próbálgassátok] mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. [mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes; ami neki tetsző]” (Róm. 12,2)

És hogy ez konkrétan mit jelent, azt így fejti ki az apostol: „Megújuljatok pedig a ti elméteknek szellemi értelme szerint” (Eféz. 4,23)

És: „Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17)

Hiszen már: „… felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt (aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje Őt):

Ahol nincs többé görög és zsidó: körülmetéltség és körülmetéletlenség, idegen (barbár), szkíta, szolga, szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus” (Kol. 3,10-11)

Gal. 3,28 Nincs [többé] zsidó, sem görög [hellén, azaz: pogány]; nincs (rab)szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok [eggyé lettetek] a Krisztus Jézusban*

*Azért: „Mert hiszen egy Szellem által [Szellemben] mi mindnyájan egy testté [szóma = személlyé] meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, [azaz: pogányok] akár szolgák, [rabszolgák] akár szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg. [valamennyiünket egy Szellem itatott át].

Ezért: „… nincs különbség [megkülönböztetés] zsidó meg görög [azaz: pogány] között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, [mindnyájunknak] aki kegyelemben gazdag mindenekhez, [bőkezű mindazokhoz] akik Őt segítségül hívják”(1 Kor. 12,13; Róm. 10,12)

Gal. 3,29 Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök*

*Mert: „Ti… Krisztusé [vagytok] Krisztus pedig Istené” (1 Kor. 3,23)

És Pál apostol így folytatja: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,29)

Ábrahámnak pedig azt ígérte Isten, hogy: „...e világnak örököse lesz...” (Róm. 4,13)

És ti vagytok: „...örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak...” (Róm. 8,17) Krisztus örökségéről pedig – melynek örököstársai vagyunk – ezt jelentette ki az Úr Jézus: „...Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön” (Mát. 28,18)

És Ő: „Felül (van) minden fejedelemségen és hatalmasságon és erőn és uraságon és minden néven, mely neveztetik nemcsak e világon, hanem a következendőben is: Mert Isten: az Ő lábai alá vetett mindeneket, és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak fejévé, Mely az Ő teste (szóma: személye), teljessége Őnéki, aki mindeneket betölt mindenekkel” (Eféz. 1,21-23)

„Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg (szóma: személyében), És ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak” (Kol. 2,9-10)

És: „Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta (elküldötte) az Isten az ő Fiának Szellemét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya! Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek (akaratából) örököse is Krisztus által” (Gal. 4,6-7)

Galata levél 2. fejezet: A megigazulás "törvénye".

Gal. 2,1 Azután tizennégy esztendő múlva ismét fölmentem Jeruzsálembe Barnabással [jelentése: a vigasztalás fia, a (prófétai) ígéret fia; az építő intés fia] együtt*elvivén [magammal] Titust [jelentése: tiszteletreméltó, tisztelt] is.

*Barnabás volt az, aki: „Amikor Saul (jelentése: akit kértek, kívántak) megérkezett Jeruzsálembe, csatlakozni próbált a tanítványokhoz, de mindenki félt tőle, mert nem hitték, hogy tanítvány.

Barnabás (jelentése: a vigasztalás fia) azonban maga mellé vette, elvitte az apostolokhoz, és elmondta nekik, hogyan látta az Urat az úton, és hogy beszélt vele, és milyen nyíltan szólt Damaszkuszban, Jézus nevében. Ettől fogva velük együtt járt-kelt Jeruzsálemben, nyíltan szólt az Úr nevében” (Csel. 9,26-28)

Ő vette maga mellé Sault, hogy Antiókiában együtt szolgáljanak: „Barnabás azután elment Tarzuszba (jelentése: sík, felület, talaj), hogy felkeresse Sault.

Amikor megtalálta, magával vitte Antiókhiába (jelentése: bosszúálló; üldöző). Így történt, hogy egy teljes esztendeig dolgoztak együtt a gyülekezetben, és igen nagy sokaságot tanítottak.

A tanítványokat pedig Antiókiában nevezték először keresztyéneknek (jelentése: krisztusi)” (Csel. 11,25-30).

Gal. 2,2 Fölmentem pedig kijelentés következtében [kinyilatkoztatástól indíttatva] és eléjük adtam [tártam] az evangéliumot [azt az örömüzenetet; jó hírt], melyet hirdetek [prédikálok] a pogányok [nemzetek] között, de külön a tekintélyeseknek, hogy valami módon hiába ne fussak [fáradozzam], vagy hogy eddigi futásom [fáradozásom] ne váljék hiábavalóvá.

Gal. 2,3 De még a velem levő Titus sem kényszeríttetett a körülmetélkedésre, noha görög [hellén, azaz: pogány] vala,

Gal. 2,4 Tudniillik a belopózkodott [betolakodott; befurakodott (pareiszaktosz): - becsempészett. KJV: észrevétlenül behozott; besurrant, nem tiszta úton bekerült] hamis atyafiakért [áltestvérek kedvéért sem], akik alattomban közénk jöttek [akik azért tolakodtak (férkőztek) be közénk], hogy kikémleljék [(kataszkopeó) alattomosan megfigyel, megles] a mi szabadságunkat, mellyel bírunk a Krisztus Jézusban, hogy minket (rab)szolgákká tegyenek [taszítsanak; kényszerítsenek]*

*Ugyanis:„Némelyek, akik Júdeából jöttek le, így tanították a testvéreket. Ha nem metélkedtek körül a mózesi szokás szerint, nem üdvözülhettek.

Mivel pedig Pálnak (jelentése:a kicsi, alacsony, csekély) és Barnabásnak nem kis viszálya és vitája támadt velük, úgy rendelkeztek, hogy ebben a vitás ügyben Pál, Barnabás és néhányan mások is menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe” (Csel. 15,1-2)

És: Az apostolok a jeruzsálemi vénekhez fordultak a zsidó hamis tanítók miatt: „Akkor tetszék az apostoloknak és a véneknek az egész gyülekezettel egybe, hogy férfiakat válasszanak ki maguk közül és elküldjék Antiókhiába Pállal és Barnabással.

Júdást (jelentése: áldott, bizonyságtevő), kinek mellékneve Barsabás (jelentése: a hűségeskü fia), és Silást (jelentése: hallgatag, erdei), kik az atyafiak között főemberek valának.

Ezt a levelet küldték velük: „Mi, az apostolok és a vének, a ti testvéreitek, az antiókiai, szíriai (jelentése: felföld, magaslat) és cilíciai (jelentése: kerek föld) pogány származású testvéreknek üdvözletünket küldjük!

Mivelhogy meghallottuk, hogy némelyek mi közülünk kimenvén, megháborítottak titeket beszédeikkel, feldúlva a ti lelketeket, azt mondván, hogy körülmetélkedjetek és a törvényt megtartsátok;

kiknek mi parancsot nem adtunk: egymás között egyetértésre jutva, jónak láttuk, hogy férfiakat válasszunk és küldjünk hozzátok a mi szeretett Barnabásunkkal és Pálunkkal” (Csel. 15,22-25)

És Pál apostol így int minden hívőt: „Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni. Íme, én, Pál mondom nektek, hogy ha körülmetélkedtek: Krisztus semmit sem használ nektek.

De ismét bizonyságot teszek minden embernek, hogy aki körülmetélkedik, köteles az egész törvényt megtartani. Akik törvény által akartok megigazulni, elszakadtatok a Krisztustól, a kegyelemből pedig kiestek. Bárcsak ki is metszetnék magukat, akik lázítanak titeket.

Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhíva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a (hús)testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: „Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Gal. 5,1-4.12-14)

Péter apostol így figyelmezteti a minden korban élő hívőket: „Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet (pusztulást) hoznak” (2 Pét. 2,1)

A dicsőség Urának szava: „Az Efézusbeli (jelentése: vég, határ) gyülekezet angyalának írd meg: Ezeket mondja az, aki az ő jobb kezében tartja a hét csillagot. Aki jár a hét arany gyertyatartó között:

Tudom a te dolgaidat (tudok cselekedeteidről), és a te fáradságodat (fáradozásodról) és tűrésedet (állhatatosságodról), és hogy a gonoszokat nem szenvedheted (nem viselheted el), és megkísértetted (próbára tetted) azokat, akik apostoloknak mondják magokat, holott nem azok, és hazugoknak találtad őket” (Jel. 2,1-2)

Gal. 2,5 Kiknek egy pillanatra sem adtuk meg magunkat [sem engedményt nem tettünk], hogy az evangélium [örömüzenet] igazsága [tisztán] megmaradjon [megőrizzük] számotokra.

Gal. 2,6 A tekintélyesektől pedig, (bárminők valának régen, azzal nem törődöm) [semmi közöm hozzá; nem tartozik rám]. Isten nem nézi az embernek személyét [nem személyválogató]* mert velem a tekintélyesek semmit sem közöltek. [semmire sem köteleztek; semmi újra nem tanítottak; semmivel sem terheltek meg];

»Azok, akiket valami nagynak néznek – bármilyenek voltak is egykor, nekem semmit sem jelentenek, – Isten nem nézi az ember személyét, – szóval a tekintélyesek az előttem leleplezett örömüzenethez semmivel hozzá nem járultak«**

*Már Mózesen keresztül kijelentést nyer, hogy: „Mert Istenetek, az ÚR, istenek Istene és uraknak Ura. Ő a nagy, erős és félelmes Isten, aki nem személyválogató, és akit nem lehet megvesztegetni” (5 Móz. 10,17)

Ezt igazán a zsidók a pogány százados, Kornélius házában értették meg: „Erre Péter beszélni kezdett, és ezt mondta: „Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik” (Csel. 10,34-35)

„Mert amikor a pogányok, akik nem ismerik a törvényt, természetes eszük szerint cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmaguknak szabnak törvényt.

Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete be van írva a szívükbe. Erről lelkiismeretük és egymást vádló vagy éppen védő gondolataik együtt tanúskodnak majd” (Róm. 2,14-15)

**Mert akiben Krisztus él, azok csak Őt hirdetik: „Azért akár én, akár ők: így prédikálunk, és ti így lettetek hívőkké” (1 Kor. 15,11)

Gal. 2,7 Sőt ellenkezőleg, mikor látták, hogy én reám van bízva a körülmetéletlenség evangéliuma, mint Péterre a körülmetélésé; [Ellenkezőleg: elismerték, hogy én éppúgy megbízatást kaptam az evangélium (jó hír; örömüzenet) hirdetésére a körülmetéletlenek, mint ahogy Péter a körülmetéltek körében]*

*A feltámadott Úr egy Anániás nevű hívőt küld Saulhoz, akinek ezt mondja: „… Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a pogányok, a királyok és Izráel fiai elé” (Csel. 9,15)

Az apostol elhívó Igéje: „Most pedig ezt mondja az ÚR, aki már anyám méhében szolgájának teremtett, hogy Jákóbot hozzá térítsem, Izráelt hozzá gyűjtsem. Ilyen nagyra becsült engem az ÚR, Istenemnél van az erőm.

Ezt mondta: Kevésnek tartom, hogy Jákób törzseinek helyreállításában és a megmentett Izráel visszatérítésében légy az én szolgám.

A pogányok világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig. Ezt mondja az ÚR, Izráel megváltója, Szentje annak, akit megvetnek az emberek, akit utálnak a népek, aki a zsarnokok szolgája: Királyok kelnek föl, ha meglátnak, és fejedelmek borulnak le az Úrért, aki hűséges hozzád, Izráel Szentjéért, aki kiválasztott (elválasztott) téged” (Ésa. 49,5-7)

És az apostol minden gyülekezetben megvallja az ő elhívását: „Hanem mivel az Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot, úgy hirdetjük azt, mint akik nem az embereknek akarnak tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek” (1Thessz. 2,4)

„Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium, amely énrám bízatott. Hálát adok a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki megerősített engem, mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatra rendelt” (1Tim. 1,11)

„Mert néktek mondom a pogányoknak, [nemzetekbelieknek] amennyiben hát én pogányok [nemzetekbeliek] apostola vagyok, a szolgálatomat dicsőítem, [nagyra tartom]” (Róm. 11,13)

Gal. 2,8 (Mert aki erős [energeó): - aktív, hatékony] volt Péterben a körülmetélkedés apostolságára, bennem is erős [energeó): - aktív, hatékony] volt [velem is együtt munkálkodott] a pogányok [nemzetek] között)*

*Ennek bizonyságául vallja az apostol, hogy: „Mert nem merek szólni semmiről, amit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányoknak engedelmességére, szóval és tettel. Jelek és csodák ereje által, az Isten Szellemének ereje által; úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől és környékétől fogva Illyriáig betöltöttem a Krisztus evangéliumát” (Róm. 15,18-19)

Gal. 2,9 És elismervén a nékem adatott [osztályrészemül jutott] kegyelmet, Jakab és Kéfás, meg János, kik oszlopokul [pillérként] tekintetnek, [az egyetértés jeléül] bajtársi jobbjukat nyujták nékem és Barnabásnak, hogy mi [apostolkodjunk] a pogányok [nemzetek] között, ők pedig a körülmetélés [körülmetéltek] között prédikáljanak:

Gal. 2,10 Csakhogy a szegényekről (szűkölködőkről) megemlékezzünk [legyen gondunk]; amit is én igyekeztem megcselekedni*

*Szegény (szűkölködő) aki Isten dicsősége nélkül van, azaz: a még megtéretlen ember, aki Isten nélkül él. „Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül” (Róm. 3,23)

Gal. 2,11 Mikor pedig Péter Antiókhiába jött, szemtől szembe ellene állottam [nyíltan szembeszálltam vele], mivel panasz volt rá [mert okot adott rá; méltó volt a feddésre].

Gal. 2,12 Mert mielőtt némelyek oda jöttek Jakabtól, [mindig] a pogányokkal [nemzetekből valókkal] együtt evett; mikor pedig oda jöttek, félrevonult és elkülönítette magát [visszahúzódott és különvált tőlük], félvén a körülmetélkedésből valóktól*

*És azért félt, mert amikor Péter apostol Kornélius századoshoz bement vádolták a zsidók, és ezt mondták: „Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük” (Csel. 11,3)

Gal. 2,13 És vele képmutatóskodtak [kétszínűsködtek] a többi zsidók is, úgyhogy Barnabás szintén elcsábíttatott az ő tettetésük által. [Az ingadozásban a többi zsidó is követte, sőt még Barnabást is belesodorták a kétszínűségbe]

Gal. 2,14 De mikor láttam, hogy nem egyenesen járnak az evangélium [örömüzenet] igazságához [(alétheia): valóságához] képest [hogy viselkedésük nem egyezik az evangélium tanításával], mondék Péternek [Kéfásnak] mindnyájuk előtt.

Ha te zsidó létedre pogány [nemzetbeli] módra élsz és nem zsidó módra [szokás szerint], miként kényszeríted a pogányokat [nemzetbelieket], hogy zsidó módra éljenek [zsidó szokásokat kövessenek]*

*Hiszen éppen Péter apostol a Kornélius házába való bemenetelét így magyarázza az őt kérdőre vonó zsidóknak: „… Ti tudjátok, hogy tilalmas zsidó embernek más nemzetbelivel barátkozni, vagy hozzámenni; de nékem az Isten megmutatá, hogy senkit se mondjak közönséges (szentségtelen), vagy tisztátalan embernek” (Csel. 10,28)

Gal. 2,15 Mi, természet szerint [születésünknél fogva] zsidók és nem pogányok [nemzetek] közül való bűnösök (céltévesztettek vagyunk),

Gal. 2,16 Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből [tettei alapján], hanem a Jézus Krisztusban való hit által. [Jézus Krisztus hite által]. Mi is Krisztus Jézusban hittünk [elfogadtuk Jézus Krisztus hitét], hogy megigazuljunk [igazzá váljunk] a Krisztusban való hitből [Krisztus hite által] és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy (hús)test sem. [a törvény szerinti tettek senkit sem tesznek igazzá]*

*A megigazulásról sokszor beszél az apostol: „Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből egy (hús)test sem igazul meg Őelőtte: mert a bűn ismerete a törvény által vagyon.

Most pedig a törvény nélkül [Más fordítás: a törvényen kívül, vagy: a törvénytől függetlenül] jelent meg Isten igazsága, amelyről bizonyságot is tesznek a törvény és a próféták.

Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit [Jézus Krisztus hite] által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek. Mert nincs különbség. Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.

Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. Mert az Isten őt rendelte engesztelő áldozatul azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa.

Isten ugyanis az előbb elkövetett bűnöket elnézte türelme idején, hogy e mostani időben mutassa meg igazságát: mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz.

Hogyan lehetséges akkor a dicsekvés? Lehetetlenné vált. Milyen törvény által? A cselekedeteké által? Nem, hanem a hit „törvénye” által. Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekedetei nélkül” (Róm. 3,20-28)

Az Úr Jézusba vetett hit által: „Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért” (Róm. 4,25)

„Mit mondjunk tehát? Azt, hogy a pogányok, akik nem törekedtek az igazságra, megragadták az igazságot, mégpedig azt az igazságot, amely hitből van; Izráel viszont, amely kereste az igazság törvényét, nem jutott el a törvény szerinti igazságra.

Miért? Azért, mert nem hitből keresték, hanem mintha a törvény cselekedeteiből volna. Mert beleütköztek a beleütközés kövébe, Amint meg van írva: Ímé beleütközés kövét és megbotránkozás szikláját teszem Sionba; és aki hisz benne, nem szégyenül meg” (Róm. 9,30-33)

Már Dávid így imádkozik, hogy: „Ne szállj perbe szolgáddal, hiszen egy élő sem igaz előtted!” (Zsolt. 143,2)

Gal. 2,17 Ha pedig [mi, akik] Krisztusban keresvén a megigazulást, mimagunk is bűnösöknek [(hamartólosz):céltévesztetteknek] találtatunk [mégis céltévesztettek maradunk], avagy Krisztus bűnnek [(hamartia): a céltévesztésnek)] szolgája-e [akkor vajon Krisztus nem a bűnt (céltévesztést) mozdítaná-e elő]? Távol legyen.

Gal. 2,18 Mert ha, amiket elrontottam [(katalüó): - leold (szétesik, felbont, szétbont); lerombol, elpusztít, felbomlik, felbont, semmivé lesz (lenullázódik), ledönt, ledob; megszüntet, megsemmisít], azokat ismét fölépítem, önmagamat teszem [vallom] bűnössé (törvényszegővé)

Gal. 2,19 Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek. [Mert engem a törvényen keresztül ölt meg a törvény, hogy Istentől legyen az életem]*

*Újra és újra arra tanít az Úr, hogy: „Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban” „Hiszen a bűn nem fog uralkodni rajtatok, mert nem a törvény, hanem a kegyelem alatt (Isten öröme és jótéteménye, felmentése, uralma alatt éltek)” (Róm. 6,11.14)

„Ugyanígy ti is, testvéreim, meghaltatok a törvény számára a Krisztus teste (szóma = személye, lénye, ereje) által, s ezért másé vagytok: azé (hogy ahhoz tartozzatok Krisztus testében (szóma = személyében), aki feltámadt (életre kelt) a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek” (Róm. 7,4)

„…mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt” (2Kor. 5,14-15)

Gal. 2,20 Krisztussal együtt megfeszíttettem [oszlopra szegeztettem]. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most (hús)testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta [feláldozta] érettem*

*Mert Krisztus az: „Aki adta [feláldozta] önmagát a mi bűneinkért [(hamartia): céltévesztés]. Hogy kiszabadítson [kiragadjon; kimentsen; kivegyen; kiemeljen] minket [magának] e jelenvaló gonosz [(ponérosz):: nyomorúságos, nehéz; szűkös; tökéletlen, alkalmatlan; beteg; káros, veszélyes, ellenséges; züllött] világból. [a jelen világ gonoszságából; gonosz korszakból /aion: világkorszak, létkor/] az Istennek és a mi Atyánknak akarata [rendelése; elhatározása] szerint.” (Gal. 1,4)

„hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le (hús)testi életetek hátralevő idejét” (1Pt. 4,2)

Amikor a böjt után, a pusztában kísértette a sátán az Úr Jézust, ő nem a test kívánsága szerint cselekedett, hanem: „Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett.

Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré.” Ő így válaszolt: „Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik” (Mát. 4,2-4)

Őt követte Pál apostol is, amikor azt mondja, hogy: „…megsanyargatom [megzabolázom; állon ütöm; megöklözöm; alávetem] testemet (szóma: egész lényemet) és szolgává teszem; [és rabságba (rabszolgaságba) vetem (kényszerítem) leigázom]

hogy míg másoknak prédikálok, [tanítok; hirdetem az Igét; hogy amikor másokat versenybe hívok] magam valami módon méltatlanná ne legyek. [váljak; (magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre; magam valamiképpen olyannak ne bizonyuljak, mint aki nem állja ki a próbát)]” (1Kor. 9,27)

Ezt meg is tudjuk tenni: „Hiszen tudjuk, hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett [oszlopra feszíttetett] hogy megerőtlenüljön [teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté legyen] a bűnnek teste. (amartias szóma: a céltévesztett én) [megsemmisüljön (elpusztuljon; tétlenné; tehetetlenné váljon) a bűn hatalmában álló (a céltévesztett) test (szóma = én)].

Hogy ezután ne szolgáljunk [ne legyünk rabszolgája] a bűnnek. [ne legyünk (a céltévesztés) rabszolgái]. Mert aki [így] meghalt, felszabadult a bűn alól. [megigazult; igazságossá lett; (felmentést nyert) a bűntől, a cél ELVÉTÉSÉTŐL)]

És aki Istentől születetett, azoknak azt mondja az Úr: „Ti azonban nem (hús)test, [húsban] hanem Szellem szerint [Szellemben] éltek, ha ugyan [valóban] az Isten Szelleme lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé. [ha pedig valakinek a Krisztus Szelleme nem birtoka, (nem birtokolja) az nem is az Övé].

Hogyha pedig Krisztus bennetek van, jóllehet a test (szóma = személy) holt [halandó] a bűn miatt. [céltévesztés következtében] a szellem azonban élet (dzóé = örökélet, vagyis természetfeletti élet) az igazságért [de a szellem (örök)életet ad megigazultság által]” (Róm 6,6-7)

Gal. 2,21 Nem törlöm el [nem utasítom vissza; Nem érvénytelenítem] az Isten kegyelmét; mert ha a törvény által [a törvényen keresztül; útján] van [valósulna meg] az igazság [megigazulás], tehát Krisztus ok nélkül [hiába] halt meg*

*És így folytatódik a kijelentés: „Hiszen ha a törvény emberei az örökösök, akkor üressé lett a hit, és valóra válthatatlan az ígéret” (Róm. 4,14)

Ezért hangzik a figyelmeztetés: „Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek” (Gal.5,4)

De a törvénnyel nincs semmi baj, mert a törvény betöltötte feladatát: „A törvény tehát az ígéretek ellen van? Semmiképpen sem! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes életet adni, valóban a törvény alapján volna a megigazulás. De az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek” (Gal. 3,21-22)

„Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt” (Gal. 3.24)