A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Márk. 7. Óvás emberi rendelésektől. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Márk. 7. Óvás emberi rendelésektől. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. március 29.

Márk. 7. fejezet: Óvás emberi rendelésektől


Márk. 7,1 És hozzá gyűlnek a farizeusok és némelyek az írástudók [törvénytanítók] közül, akik Jeruzsálemből jöttek vala.

Márk. 7,2 És látván, hogy az ő tanítványai közül némelyek közönséges [megszenteletlen], azaz mosdatlan [nem tiszta] kézzel esznek kenyeret, panaszkodnak [(memphomai): kifogásol, szemrehányást tesz].

Márk. 7,3 Mert a farizeusok és a zsidók [(iúdaiosz): júdeaiak] mind, a régiek rendelését követve [ragaszkodnak a vének hagyományaihoz], nem esznek, hanemha kezüket erősen megmossák [egy maréknyi (tenyérnyi) vízzel];
»Más fordítás: A farizeusok ugyanis, mint minden zsidó, nem esznek addig, amíg egy adott módon kezet nem mosnak. Ezzel is megtartva tiszteletreméltó őseik tanítását«

Márk. 7,4 És piacról jövén sem esznek, ha meg nem mosakodnak. [Amikor megjönnek a piacról, sohasem esznek addig, amíg meg nem mosnak mindent, amit onnan hoztak]; és sok egyéb [sok más dolog] is van, aminek megtartását [hagyományként] átvették [és őriznek], poharaknak, korsóknak, rézedényeknek [vízbemerítése (leöblítése)] és nyoszolyáknak [fekhelyek] megmosását.

Márk. 7,5 Azután megkérdék őt a farizeusok és az írástudók [(grammateusz): törvénymagyarázó]: Mi az oka, hogy a te tanítványaid nem járnak a régiek rendelése szerint [Miért nem élnek (viselkednek) a te tanítványaid a vének (őseink) hagyományainak megfelelően], hanem mosdatlan [piszkos; tisztátalan; megszenteletlen] kézzel esznek kenyeret?*

*Az Úr Jézus kijelentése arról, hogy mi teszi tisztátalanná az embert: „Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert” (Mát. 15,11).

Péter apostol elmélkedése közben látomást látott, és egyben kijelentést kapott: „És látá, hogy az ég megnyílt és leszálla őhozzá valami edény, mint egy nagy lepedő, négy sarkánál fogva felkötve, és leeresztve a földre: Melyben valának mindenféle földi négylábú állatok, vadak, csúszómászó állatok és égi madarak.

Ekkor hang hallatszott: „Kelj fel, Péter, öld és egyél!” Péter azonban így szólt: „Semmiképpen nem, Uram, mert soha nem ettem semmi közönségest vagy tisztátalant.” De másodszor is szólt hozzá a hang: „Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak.” (Csel. 10,11-15)

Pál apostol megvallása: „Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi [egyetlen egy (férfi, nő vagy dolog)] sem tisztátalan [beszennyezett; közönséges, bemocskolt, szentségtelen] önmagában: hanem bármi [csak] annak [a személynek] tisztátalan, aki tisztátalannak tartja. [csak ha valaki valamit beszennyezettnek gondol, annak az beszennyezetté lesz]” (Róm. 14,14).

Ezért hangzik a figyelmeztetés, vigyázzatok a hamis tanítókkal és tanításaikkal kapcsolatban: „Meglássátok [ügyeljetek rá], hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet [hogy valaki rabul ne ejtsen a tudományon keresztül hiú, és üres félrevezető szavakon át] a bölcselkedés és üres [(kenósz): céltalan; sikertelen; hiábavaló; semmit érő, megfosztott, alaptalan, haszontalan] csalás által [megtévesztéssel].

Mely emberek rendelése szerint [(paradoszisz): emberek által továbbadott hagyomány, előírás, tanítás, rendelkezés], a világ elemi tanításai szerint [a világ alapelvei], és nem a Krisztus szerint való [nem pedig Krisztushoz igazodik].

»Más fordításban: „Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen (meg ne csaljon) benneteket (evilági) bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson« (Kol. 2,8).

„Tudván, hogy nem veszendő holmin (romlandó, múlandó), ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló (értéktelen, üres) életetekből (életvitel, életvezetés, magatartás, életmód); Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen (be nem szennyezett, mocsoktalan) bárányén, a Krisztusén: (1Pét 1,18-19)

Márk. 7,6 Ő pedig felelvén, monda nékik: Igazán jövendölt felőletek [találóan prófétált rólatok], képmutatók felől Ézsaiás próféta, amint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívük pedig távol van tőlem.

Márk. 7,7 Pedig hiába [(matén): hasztalanul, eredménytelenül; ostobán, tévesen] tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai [mikor tanítás közben emberi parancsolatokat hirdetnek, isteni tanítás gyanánt].

Márk. 7,8 Mert az Isten parancsolatját elhagyva [az Isten parancsait nem tartjátok meg], az emberek rendelését tartjátok meg [emberi tanításokhoz; emberek hagyományához ragaszkodtok], korsóknak és poharaknak mosását; és sok egyéb efféléket is cselekesztek.

Márk. 7,9 És monda nékik: Az Isten parancsolatját szépen [nagyon ügyesen] félre teszitek [kijátsszátok; semmibe veszitek], azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg [hogy a helyébe állíthassátok a magatok hagyományait; hogy a saját hagyományotokat őrizgessétek, és megtartsátok]*

*Ézsaiás így prófétált erről: „És (így) szólt az Úr (JHVH=Jehova): Mivel e nép (csak) szájjal közelget (közeledik) hozzám, és csak ajkaival tisztel (dicsőít) engem, szíve (bensője) pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmük (istenfélelme pedig csupán) betanított emberi parancsolat lőn.

Ezért én is csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan (azért én úgy bánok majd ezzel a néppel, hogy csodálkozni fog, igen csodálkozni), és bölcseinek bölcsessége elvész (vége lesz), és értelmeseinek értelme eltűnik (homályos marad)” (Ésa. 29,13.14).

Ezékiel is erről prófétál, ami egyben figyelmeztetés is Krisztus népének: „És te, embernek fia (Emberfia), néped fiai beszélgetnek felőled (Rólad) a falak mellett s a házaknak ajtaiban (kapujában).

És egyik a másikkal szól (így beszélgetnek maguk közt egymással), kiki az ő atyjafiával, mondván: Jertek (gyertek csak), kérlek, és halljátok (és hallgassátok): micsoda beszéd (miféle ige) az, amely az Úrtól jő ki? És (azután) eljőnek hozzád, ahogy a nép össze szokott jőni (mintha népgyűlésre jönnének), s oda ülnek elődbe, mint az én népem (odaül eléd az én népem), és hallgatják beszédedet, de nem cselekszik (nem a szerint élnek), hanem szerelmeskedő énekként veszik azokat ajkukra, (pajzán dallá lesz az a szájukban,) szívük (az eszük) pedig nyereség után jár.

És ímé, te olyan vagy nékik, mint valamely szerelmeskedő ének, szép hangú, s mint valamely jó hegedűs (Csak ennyi vagy nekik: Pajzán dalok énekese, akinek szép a hangja, és jól pengeti a lantot); csak hallják (hallgatják) beszédidet, de nem cselekszik azokat (és nem a szerint élnek)” (Ezék. 33,30-32).

És újabb figyelmeztetés Krisztus népének: „E bizonyság (ez a vélemény) igaz: annakokáért fedd őket kímélés nélkül, hogy a hitben épek legyenek (hogy egészséges legyen a hitük).

Nem ügyelvén zsidó mesékre (ne foglalkozzanak zsidó mondákkal, mítoszokkal), és az igazságot megvető (és az igazságtól elfordult) emberek parancsolataira/val.

Minden tiszta a tisztáknak: de a megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem megfertőztetett (sőt szennyes) azoknak mind elméjük, mind (a) lelkiismeretük.

Vallják, hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják, mivelhogy utálatosak és hitetlenek (és engedetlenek) és minden jó cselekedetre méltatlanok (és teljesen alkalmatlanok)” (Tit. 1,13-16)

Márk. 7,10 Mert Mózes azt mondotta: Tiszteld atyádat és anyádat. És: Aki atyját vagy anyját szidalmazza [gyalázza; gonoszat, rosszat mond; becsmérli, ócsárolja, átkozza], halállal haljon meg [meghal].

Márk. 7,11 Ti pedig azt mondjátok [azt tanítjátok]: Ha valaki ezt mondja atyjának vagy anyjának: Korbán, azaz: templomi [vagyis áldozati, oltári, fogadalmi] ajándék az, amivel megsegíthetnélek [ami tőlem neked járna;

>>Más fordítás: Van ugyan valamim, amivel megsegíthetnélek, de az Istennek van félretéve; Ezzel lehetek csak hasznodra<<]:

Márk. 7,12 Úgy már nem engeditek, hogy az atyjával vagy anyjával valami jót tegyen [Akkor ti ezzel teljesen felmentitek a felelősség alól, hogy segítsen apjának vagy anyjának; hogy bármit tegyen is apjáért vagy anyjáért],

Márk. 7,13 Eltörölvén az Isten beszédét [(aküroó): és így érvénytelenné teszitek, megerőtlenítitek, hatálytalanítjátok; semmibe veszitek; megsemmisítitek az Isten igéjét] a ti rendelésetekkel [hagyományotokkal], amelyet rendeltetek [amelyet továbbadtatok]; és sok effélét [sok más ehhez hasonlót] is cselekesztek

[Más fordítás: A tanításokkal, amelyeket kaptatok és továbbadtok az embereknek, teljesen érvénytelenné teszitek Isten Igéjét]*

*És ezt a parancsolatot is megváltoztatták a vallásos zsidók, előképül és figyelmeztetésül a Krisztus népének: „Tiszteld atyádat és anyádat (amint megparancsolta néked az Úr, a te Istened;), hogy hosszú ideig élj (és jó dolgod lehessen) azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ád te néked” (2 Móz. 20,12; 5 Móz. 5,16).

Mert „Aki megveri (vagy valaki szidalmazza, vagy gyalázza, vagy ócsárolja) az ő atyját vagy anyját, halállal lakoljon (bűnhődjék; vére rajta)” (2 Móz. 21,15; 3 Móz. 20,9).

És: „Aki az ő atyját vagy anyját megátkozza, annak kialszik szövétneke (mécsese) a legnagyobb sötétségben” (Péld. 20,20).

Mert: „Átkozott, aki kevésre becsüli (és gyalázza) az ő atyját vagy anyját! És mondja az egész nép: Ámen” (5 Móz. 27,16).

Hanem: „Hallgasd a te atyádat, aki nemzett téged; és meg ne utáld (és ne vesd meg) a te anyádat, mikor megvénhedik (ha megöregszik)” (Péld. 23,22).

És Pál apostolon keresztül így hangzik a figyelmeztetés Krisztus népének: „Ti gyermekek szót fogadjatok (és engedelmeskedjetek) a ti szüleiteknek az Úrban; mert ez az igaz (és ez a helyes).

Tiszteljed a te atyádat és a te anyádat, (ez az első parancsolat, amelyhez ígéret fűződik, mégpedig ez:) Hogy jól legyen néked dolgod (hogy jó dolgod legyen) és hosszú életű légy e földön” (Eféz. 6,1-3).

Mert jön olyan idő, amikor: „… lesznek az emberek magukat szeretők (önzők), pénzsóvárgók, kérkedők (dicsekvők), kevélyek (gőgösek), káromkodók (istenkáromlók), szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok (szentségtelenek)” (2 Tim. 3,2)

Márk. 7,14 És előszólítván [ismét odahívta] az egész sokaságot [tömeget], monda nékik: Hallgassatok reám mindnyájan és értsétek meg:

Márk. 7,15 Nincs semmi az emberen kívül való, ami bemenvén [(eiszporeuomai): bekerülve] őbelé, megfertőztethetné [tisztátalanná tehetné; ami megszentségtelenítené; ami beszennyezhetné] őt [mert: Nem az szennyezi be az embert, ami kívülről jut be a testébe]; hanem amik belőle jőnek ki [(ekporeuomai): kiömlik, ered], azok fertőztetik meg [az teszi tisztátalanná] az embert.

Márk. 7,16 Ha valakinek van füle a hallásra, hallja [meg]*

*Mert: „Amik… a szájból jőnek ki, a szívből (a szellemi élet középpontjából) származnak, és azok fertőztetik meg az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások. Ezek fertőztetik meg az embert…” (Mát. 15,18-20).

A vallásos embereknek – akik csak beszélnek az Úr Jézusról, de nem fogadták be, és a szívükben nem Ő él, azoknak – azt mondja az Úr: „Mérges kígyóknak [viperáknak] fajzatai [ivadékai], mi módon [hogyan] szólhattok jókat [hogy is volnátok képesek jót beszélni], holott gonoszak [rossz, káros, semmirekellő, hitvány] vagytok? Mert a szívnek teljességéből [bőségéből] szól a száj [Mert amivel csordultig van, amitől túlárad a szív, azt szólja a száj]. De mondom néktek: Minden hivalkodó [haszontalan, hiábavaló, felesleges, hatástalan, eredménytelen] beszédért [(réma): mondás, megnyilatkozás, Ige], amit beszélnek [amit valaha kimondanak] az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.

Mert a te beszédedből [(logosz): szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs] ismertetel [szavaid alapján nyilvánítanak] igaznak [igazulsz meg]. És a te beszédidből ismertetel hamisnak [mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged és vonsz magadra ítéletet]” (Mát. 12,34.36-37).

Pál apostol vallástétele: „Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi [egyetlen egy (férfi, nő vagy dolog)] sem tisztátalan [beszennyezett; közönséges, bemocskolt, szentségtelen] önmagában: hanem bármi [csak] annak [a személynek] tisztátalan, aki tisztátalannak tartja. [csak ha valaki valamit beszennyezettnek gondol, annak az, beszennyezetté lesz]” (Róm. 14,14) .

Mert: „Minden tiszta a tisztáknak: de a megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem megfertőztetett (sőt szennyes) azoknak mind elméjük, mind lelkiismeretük” (Tit. 1,15).

„Mert Istennek minden teremtett állata (minden teremtménye) jó, és semmi sem meg/el/vetendő, ha hálaadással élnek azzal; Mert megszenteltetik Istennek igéje és könyörgés által” (1 Tim. 4,4-5).

Ezért az apostol így figyelmezteti a hívőket, hiszen: „Az étel pedig nem változtat Istenhez való viszonyunkon; ha nem eszünk, nem lesz belőle hátrányunk, és ha eszünk, abból sem lesz előnyünk” (1Kor. 8,8)

Márk. 7,17 És mikor házba [otthonába] ment vala be a sokaság [tömeg] közül, megkérdezék őt tanítványai a példázat felől.

Márk. 7,18 És monda nékik: Ti is ennyire tudatlanok [(aszünetosz): értelmetlen, értetlen, ostoba; oktalanok] vagytok-é? Nem értitek-é, hogy ami kívülről megy az emberbe, semmi sem fertőztetheti meg őt [nem teheti tisztátalanná; semmi sem képes megszentségteleníteni; az nem szennyezheti be az embert]?

Márk. 7,19 Mert nem a szívébe [(kardia): bensőjébe, a szellemi életének központjába] megy be, hanem a gyomrába [a hasba]; és az árnyékszékbe kerül [távozik], amely minden eledelt megtisztít [Jézus ezzel tisztának nyilvánított minden ételt].

Márk. 7,20 Monda továbbá: Ami az emberből jő ki [(ekporeuomai) ömlik ki], az fertőzteti meg [az teszi tisztátalanná] az embert.

Márk. 7,21 Mert onnan belülről, az emberek szívéből [(kardia): bensőjébő, a szellemi életének központjából] származnak (ekporeuomai): törnek elő, származik, ered; ömlik ki] a gonosz [(kakosz): romlott, züllött, káros, ártalmas] gondolatok [(dialogiszmosz): okoskodás, számítgatás, fontolgatás, meggondolás, vitatkozás, kétely, aggodalmaskodás; a gonosz megfontolások; minden gonosz számítgatás; gonosz tervek], házasságtörések, paráznaságok [fajtalankodás, paráználkodás, bálványimádás], gyilkosságok,

Márk. 7,22 Lopások, telhetetlenségek [(pleonexia): kapzsiság, mohóság, fösvénység, telhetetlenség, önzés]. gonoszságok [rosszindulat; romlottság, ellenségeskedés]. Álnokság [ravaszság, csalás]. szemérmetlenség [(aszelgeia): szemtelenség, arcátlanság; kicsapongás, féktelenség, bujaság], gonosz szem [irigység; rosszindulatú tekintet], káromlás, [(blaszphémia): rágalmazás, gyalázkodás, becsmérlődés, szitkozódás; istenkáromlás; gonosz beszéd mások ellen] kevélység [büszkeség; gőg; fennhéjázás; felfuvalkodottság], bolondság [esztelenség; meggondolatlanság; léhaság; a józanész hiánya]:

Márk. 7,23 Mind ezek a gonoszságok [gonosz dolgok] belülről jőnek ki [az ember belsejéből származnak], és megfertőztetik [ezek
szennyezik be; teszik tisztátalanná és szentségtelenné] az embert*

*Már a vízözön előtt így szólt az Úr: „És látá az Úr, hogy megsokasult (elhatalmasodott) az ember (h: áḏám: emberi faj) gonoszsága a földön, és hogy szíve (bensője: a szellemi élet központja) gondolatának minden (szándéka, gondolata, és) alkotása (h: maḥăšeḇeṯ maḥăšáḇáh: elgondolás, elképzelés, terv, cél, és kivitelezése) szüntelen csak gonosz” (1 Móz. 6,5).

Noé a megtisztított, és megújult földön áldozatot mutat be az Úrnak: „És megérezé az Úr a kedves illatot, és monda az Úr az ő szívében: Nem átkozom meg többé a földet az emberért (h: áḏám: emberi faj miatt). Mert az ember szívének (h. jécer: gondolat, képzelet, elképzelés, terv, és szándék) gondolata gonosz az ő ifjúságától fogva; és többé nem vesztem el mind az élő állatot, mint cselekedtem” (1 Móz. 8,21).

Hiszen: „Álnokság (diasztrephó: elhajlott, fonák, romlott, torz; fonákság) van az ő szívében (bensőjében a szellemi élet központja), gonoszt forral minden időben (rosszat kohol, eszel ki mindenkor), háborúságot (máḏôn: vita, veszekedés, perlekedés) indít (és viszálykodást szít)” (Péld. 6,14).

Mert: „Csalárdabb (h: áqóḇ): csalárd, csalfa, álnok) a szív (kardia: szív: a bensője, a szellemi élet központja) mindennél, és gonosz (h: 'ánúš: beteg, gyógyíthatatlan, szenvedést okozó és javíthatatlan) az; kicsoda ismerhetné (ki tudná kiismerni) azt? Én, az Úr vagyok az, aki a szívet fürkészem (Én, az ÚR vagyok a szívek vizsgálója és megítélője) és a veséket vizsgálom…” (Jer. 17,9-10)

Márk. 7,24 És onnét fölkelvén, elméne Tírus [jelentése: sziklák városa] és Sídon [jelentése: a halfogás helye] határaiba; és házba menvén, nem akará, hogy valaki észrevegye, de nem titkolhatá el magát [(lanthanó): nem tud észrevétlen maradni].

Márk. 7,25 Mert hallván felőle egy asszony, akinek leányában tisztátalan [(akathartosz): szennyes, tisztát(a)lan, feslett, gonosz] szellem [démon] vala, eljőve és lábaihoz [a földre] borula.

Márk. 7,26 Ez az asszony pedig pogány [(hellénisz): görög (görög kultúrájú) nő] vala síro-fenicziai származású. És [mégis] kéré őt, hogy űzze [dobja] ki az ő leányából az ördögöt [a gonosz szellemet; a démont hajtsa ki a leányából].

Márk. 7,27 Jézus pedig monda néki: Engedd, hogy először a fiak elégíttessenek meg [hadd lakjanak jól először a gyermekek]. Mert nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.

Márk. 7,28 Az pedig felele és monda néki: Úgy van Uram; de hiszen az ebek is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsalékaiból.

Márk. 7,29 Erre monda néki: E beszédért, eredj el; az ördög [a gonosz szellem, a démon már] kiment a te leányodból.

Márk. 7,30 És haza menvén, úgy találá, hogy az ördög [a gonosz szellem, a démon valóban] kiment, a leány pedig az ágyon feküvék*

*Máté is ír a történetről, további részleteket is közölve: „És elmenvén [továbbment] onnét [és visszavonult] Jézus, Tirus és Sidon vidékeire [területére] tére. És ímé [ekkor] egy kananeus asszony jövén ki abból a tartományból [arról a környékről (vidékről) jött], kiált [kiabál, lármázik, ordít] vala néki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj [segíts] rajtam!

Az én leányom az ördögtől [a gonosz szellemtől, démontól] gonoszul [kegyetlenül] gyötörtetik. Ő pedig egy szót [(logosz)= Igét] sem felele néki [Ő szóra sem méltatta]. És az ő tanítványai hozzá menvén, kérik vala őt, mondván: Bocsásd el őt [oldd fel, szabadítsd meg, teljesítsd kérését], mert [folyton] utánunk [jön, és] kiált [mögöttünk hangosan kiált, rikolt, sikít, ordít].

Ő pedig felelvén [így válaszolt, és], monda: Nem küldettem [máshoz], csak az Izráel házának elveszett juhaihoz. Az asszony pedig odaérvén, leborula előtte [mégis odajött hozzá, és e szavakkal borult le előtte, s úgy kérte], mondván: Uram, légy segítségül nékem! Ő pedig [visszautasította] felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni [nem helyes, ha elvesszük a gyermekektől a kenyeret, hogy odadobjuk a kutyáknak].

Az pedig monda: Úgy van [igazad van], Uram; de hiszen az ebek [a kutyák] is esznek a morzsalékokból [a maradékból], amik az ő uruknak [gazdájuknak] asztaláról aláhullnak [amely lekerül uruk asztaláról]. Ekkor felelvén Jézus, monda néki: Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked [történjék veled] a te akaratod szerint [legyen úgy, amint kívánod]. És meggyógyult az ő leánya attól a pillanattól fogva [még abban az órában]” (Mát. 15,21-28)

Márk. 7,31 Aztán ismét kimenvén Tírus és Sídon határaiból, a galileai tengerhez méne, a Tízváros [Dekapolisz] határain át.

Márk. 7,32 És hoznak néki egy nehezen szóló [egy dadogó] süketet [süketnémát], és kérik vala őt, hogy vesse [tegye] reá kezét.

Márk. 7,33 Ő pedig, mikor kivitte vala azt a sokaság közül egy magát, az ujjait annak fülébe bocsátá, és [ujjára] köpvén illeté [megérintette] annak nyelvét,

Márk. 7,34 És föltekintvén az égre, fohászkodék [felsóhajtott], és monda néki: Effata, azaz: nyilatkozzál meg.

Márk. 7,35 És azonnal megnyilatkozának annak fülei: és nyelvének kötele [bilincse is azonnal] megoldódék, és helyesen [hibátlanul; értelmesen] beszél vala.

Márk. 7,36 És [szigorúan] megparancsolá nékik, hogy senkinek se mondják el; de mennél inkább tiltja vala, annál inkább híresztelik.

Márk. 7,37 És szerfelett álmélkodnak vala [s minden mértéket felülmúló döbbenettel szóltak], ezt mondván: Mindent jól cselekedett; a süketeket is hallókká teszi, a némákat is beszélőkké*

*Az Úr Jézus – mielőtt visszatért a mennybe – felhatalmazott minden korban élő hívőt, akik Őt hittel hirdetik: „Azokat pedig, akik hisznek, ilyen (ezek a) jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek (ki); új nyelveken szólnak.

Kígyókat vesznek föl (a kezükbe); és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik (teszik rá a) kezeiket, és (azok) meggyógyulnak.

Az Úr (Jézus) azért, minekutána szólott vala (és ezeket mondta) nékik, felviteték (felemeltetett) a mennybe, és üle az Istennek jobbjára. Azok pedig kimenvén (elmentek), prédikálnak (hirdették az igét) mindenütt, az Úr együtt munkálván velük, és megerősítvén az igét (az igehirdetést) a (nyomában járó) jelek által, amelyek követik vala. Ámen!” (Márk. 16,17-20).

Pál apostolon – és minden hittel és Szent Szellemmel teljes hívőn /lásd: Filep/ – keresztül mutatja be a Szent Szellem, hogy aki hirdeti a Krisztust, annál hogyan teljesedik be az Úr ígérete: És nem közönséges (nem mindennapi) csodákat cselekszik vala az Isten Pál keze által. Annyira, hogy a betegekhez is elvivék az ő testéről a keszkenőket (kendőket), vagy kötényeket, és eltávoznak azoktól a betegségek, és a gonosz lelkek (szellemek, démonok pedig) kimenének belőlük” (Csel. 19,11-12).

Így teljesedett – és teljesedik – be a prófécia, és egyben kijelentést nyerünk, hogy ki ellen jő bosszúra az Úr, hiszen a gonosz szellemeket kiűzi, az embereket pedig megszabadítja: „Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok (tegyétek erőssé) a tántorgó (roskadozó) térdeket.

Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő (és bosszút áll), az Isten, aki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket! Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak, Akkor ugrándoz (szökellni fog), mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben” (Ésa. 35,3-6)