Figyelj Isten hangjára!

„Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra ne térjetek le!” (Ézsaiás 30:21)

Anglia egyik legjobb prédikátora úgy döntött, hogy felesége romló egészsége miatt nem utazik el Amerikába egy fontos konferenciára igét hirdetni. Bár már megvette a jegyét, a hajó mégis nélküle indult el, és J. Stuart Holden kihagyott egy nagyszerű lehetőséget prédikátori pályáján. Odaadó férjként arra szánta magát, hogy feleségét ápolja, és megpróbált nem gondolni arra, mit hagy ki az Atlanti-óceán túloldalán.

Az igazság az, hogy túl könnyen csalódottak leszünk, ha terveink kudarcot vallanak, túl könnyen elcsüggedünk, ha kihagyunk egy „nagyszerű karrierlehetőséget”, de a panaszkodásunk csak azt bizonyítja, hogy nem ismerjük annyira Istent, mint amennyire azt állítjuk, hogy ismerjük. A késedelem néha mennyei Atyánk óvó keze. Holden számára kétségkívül az volt, így eltökélte, hogy soha többé nem kérdőjelezi meg Isten időzítését. Miért? Mert a jegy, amit nem használt fel, az új, „elsüllyeszthetetlen” luxushajóra szólt: a Titanicra.

Manapság annyit beszélnek az Egyházban arról, hogyan segítsünk magunkon, hogy Isten gondviselését és vezetését alig említik. Pedig a lényeg, hogy nem mi döntjük el Isten velünk kapcsolatos terveit, csak felfedezzük azokat. Sokszor nem értjük, hogyan vezet minket, és csak visszanézve látjuk meg, hogy az ő keze munkálkodott. Pál azt írta: „sok éve vágyódom arra, hogy eljussak hozzátok, amikor Hispániába utazom, el is megyek hozzátok” (Róma 15:23–24). De sosem jutott el Hispániába, mert börtönbe került. Viszont a börtönből megírta a leveleit. A kérdés tehát ez: ha valóban hiszed, hogy Isten irányítja lépteidet, akkor miért kérdőjelezed meg, miért kételkedsz, miért panaszkodsz?