Zsolt.
72,1
Salamoné [zsoltár].
Isten, a te ítéleteidet [(mišəpáṭ): törvényeidet] add a
királynak, és a te igazságodat a király fiának [(cəḏáqáh): jogaidat ruházd a
király fiára].958
Zsolt.
72,2
Hadd ítélje népedet igazsággal, [(dín (ceḏeq): kormányozza igazságosan népedet] és a te szegényeidet
méltányossággal [(ʿání mišəpáṭ): és törvényesen az elnyomott szerencsétlen,
nyomorultakat].959
Zsolt.
72,3
Teremjenek a hegyek békességet960 [a hegyek és halmok (násá' náśá'
šálôm): hozzanak békét] a népnek, és a
halmok igazságot.961
Zsolt. 72,4
Legyen bírája a nép szegényeinek, segítsen a szűkölködőnek fiain, és törje
össze az erőszakoskodót. [Héber szerint: (šáp̄aṭ): Szolgáltasson igazságot az (ʿání):
elnyomott, szerencsétlen nyomorultaknak. (jášaʿ): segítse meg a ('eḇəjôn): szükségben levőket, (dáḵá'): de tiporja el az (ʿášaq): elnyomó sanyargatókat].962
Zsolt.
72,5
Féljenek [(járé'): tiszteljenek] téged,
amíg a nap áll és ameddig a hold fénylik, élj addig, míg nap és hold lesz
nemzedékről nemzedékre.963
Zsolt. 72,6 Szálljon alá, mint eső a rétre, mint zápor, amely
megöntözi, megáztatja, és átitatja a földet.964
Zsolt. 72,7 Virágozzék az ő idejében az igaz és a béke
teljessége, amíg nem lesz [amíg el nem
tűnik] a hold.965
Zsolt. 72,8 És uralkodjék egyik tengertől a másik tengerig, és a
nagy folyamtól a föld határáig [a
földvégéig].966
Zsolt.
72,9
Boruljanak le [(káraʿ): hajtsanak térdet] előtte [(páním): jelenlétében] a
pusztalakók, és nyalják ellenségei a port.967
Zsolt.
72,10
Tarsis [jelentése: erősség, megerősített
előőrs; kemény, jól megalapozott; szigorú; leigázás] és a szigetek királyai
hozzanak ajándékot; Seba [jelentése: Sába
népe] és Szeba királyai adománnyal járuljanak elé [Héber
szerint: Tarsis és a szigetek
királyai (šúḇ): visszatérnek,
visszafordulnak (minəḥáh'ešəkár):
áldozati ajándékot (qáraḇ qáréḇ):
hozva].968
Zsolt.
72,11
Hajoljanak meg, és [(šáḥáh): hódoljanak] előtte mind a királyok, és minden nemzet [(gój
gôj): minden nép] szolgáljon néki.969
Zsolt.
72,12
Mert megszabadítja a kiáltó szűkölködőt; a nyomorultat, akinek nincs segítője.
[Héber szerint: A (nácal): veszélyből
kiragadja, megmenti, megszabadítja, megvédi a (šávaʿ): segítségért kiáltó ('eḇəjôn):
rászorulót, a szükségben levőt. Az (ʿání):
elnyomott, szerencsétlen nyomorultat (ʿázar)
megsegíti].970
Zsolt. 72,13 Könyörül a szegényen és szűkölködőn, s a szűkölködők életét megszabadítja. [(ḥús): megszánja a (dal): gyenge, erőtlen, szegényt, és a ('eḇəjôn): szűkölködő, segítségre
szoruló (nep̄eš): életét (jášaʿ): megmenti, megőrzi, megtartja];
Zsolt. 72,14 Az elnyomástól és erőszaktól megmenti és vérük drága
az ő szemében. [Héber szerint: Az (tôḵ tóḵ): elnyomástól, erőszaktól, és a
(ḥámás): kegyetlen, méltatlan
bánásmódtól (gá'al):
visszavásárolja, kiváltja (nep̄eš):
őket. (dám): vérük, és életük (jáqar): értékes az Ő (ʿajin): szemében].971
Zsolt. 72,15 És éljen ő és adjanak néki Seba aranyából; imádkozzanak
érte szüntelen, és áldják őt minden napon.972
Zsolt. 72,16 Bő gabona legyen az országban a hegyek tetején is;
rengjen gyümölcse, mint a Libanon, s viruljon a városok népe, mint a földnek
füve. [Héber szerint: A (bar): gabona (pissáh):
bősége legyen a ('erec): föld
országaiban a hegyek tetején is;
rengjen gyümölcse, mint a Libanon, (cúc):
ragyogjanak, csillogjanak, tündököljenek a föld (ʿír) városai].973
Zsolt. 72,17 Tartson neve mindörökké; viruljon neve, míg a nap
lesz; vele áldják magukat mind a nemzetek, és magasztalják őt. [Héber szerint: (šém): neve, és šém): jó híre (nún):
terjedjen (ʿólám ʿôlám): mindörökké.
(páním): Személye, jelenléte (šemeš): ragyogjon, mint a nap. (báraḵ):
Térdet hajtva dicsérjék, áldják, magasztalják a (gój gôj): népek, nemzetek].974
Zsolt. 72,18 Áldott az Úr Isten, Izráelnek Istene, aki csodákat
cselekszik egyedül!975
Zsolt.
72,19
Áldott legyen az ő dicsőséges [(káḇôḏ): fenséges] neve mindörökké,
és teljék be dicsőségével az egész föld. Ámen! Ámen!976
Zsolt. 72,20 Itt végződnek Dávidnak, az Isai fiának imádságai.
958 És
így folytatja Dávid: „Isten előtt lakozzék örökké; kegyelmedet és hűségedet
rendeld ki, hogy őrizzék meg őt. [Héber szerint: Isten (páním jášaḇ): módjára ülhessen trónján, és
uralkodjék (ʿólám ʿôlám): örökké. (ḥeseḏ nácar): szeretet és hűség őrizze, és oltalmazza őt]” (Zsolt. 61,8).
959 Hát: „Nyisd meg a te szádat a mellett, aki néma, a
mulandó emberek ügyéért, és azoknak dolgában, akik adattak veszedelemre. Nyisd
meg a te szádat, ítélj igazságot; forgasd ügyét a szegénynek és a
szűkölködőnek!” (Péld. 31,8-9). Azért:
„Mert az Atya nem ítél, nem választ el, nem különít el, nem
választ ki senkit, és nem hozza helyre a helytelent. Hanem az ítéletet, a
megkülönböztetést, különbségtételt, döntést, és hogy a helytelent helyrehozását
egészen a Fiúnak adta, teljesen a Fiúra bízta” (Ján. 5,22).
960 Békesség (salom)
az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség;
jólét, biztonság, siker, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság,
boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában. A fogalom
egzisztenciális jellegéből következik, hogy kifejezetten csak szellemi
értelemben vett békéről a B úgyszólván sehol nem beszél. A békesség kívánása
része az általános köszönési formulának is, de általános jókívánságként is
hangzik
961
Akkor: „Csepegnek
[(ráʿap̄):
harmatoznak] a puszta legelői és a halmokat vígság [(gíl): örvendezés, ujjongás]
övezi” (Zsolt. 65,13)
962 A
Király igazságszolgáltatását egy példázatban mutatja be a Szent Szellem: „Abban
az időben jött a királyhoz két parázna asszony, és megálla ő előtte. És monda
az egyik asszony: Kérlek uram, én és ez az asszony egy házban laktunk, és szültem
ő nála abban a házban. És harmadnappal az én szülésem után, ez az asszony is
szült, és együtt valánk, senki idegen nem volt velünk a házban, hanem csak mi
ketten valánk abban a házban. És ennek az asszonynak éjszaka meghalt a fia:
mert ráfeküdt. És felkelt éjfélkor, és elvitte az én fiamat mellőlem, mert a te
szolgálóleányod aludt, és azt maga mellé fekteté, míg az ő meghalt fiát én
mellém fektette. Mikor pedig hajnalban felkeltem, hogy megszoptassam az én
fiamat: ímé, megholt; de reggel jól megnézegetvén, látám, hogy az nem az én
fiam, akit én szültem. Monda pedig a másik asszony: Nem úgy van, az én fiam az,
a ki él, a te fiad pedig az, aki meghalt. Amaz viszont monda: Nem, hanem a te
fiad az, a ki meghalt, és az én fiam az, aki él. És ekképpen versengettek a
király előtt. Akkor monda a király: Ez azt mondja: Ez az én fiam, aki él, és a
te fiad az, aki meghalt; amaz meg ezt mondja: Semmiképpen nem, hanem a te fiad
az, aki meghalt, és az én fiam az, aki él. És monda a király: Hozzatok nékem
kardot! És mikor oda hozták a kardot a király elé, a király ezt parancsolta:
Vágjátok ketté az élő gyermeket, és adjátok oda egyik felét az egyiknek, másik
felét a másiknak! Ekkor azt mondta az élő gyermek anyja a királynak, mivel
megesett a szíve a fián: Kérlek, uram, adjátok neki inkább az élő gyermeket,
csak meg ne öljétek! A másik azonban ezt mondta: Ne legyen se az enyém, se a
tiéd, vágjátok ketté! Akkor felele a király, és monda: Adjátok amannak az élő
gyermeket, és meg ne öljétek azt, mert az az ő anyja. Egész Izráel meghallotta
ezt az ítéletet, amelyet a király hozott, és félelemmel tekintettek a királyra,
mert látták, hogy isteni bölcsesség van benne, és így szolgáltat igazságot” (1 Kir. 3,16-28). Így bátorít Isten Dávidon és Ézsaiáson keresztül: „Zengjetek az Úrnak,
[énekeljetek dicséretet,
dicsőítsétek az Urat] aki Sionban lakik;
hirdessétek [beszéljétek el] a népek
[a nemzetek] között az ő cselekedeteit,
[hatalmas tetteit]. Mert számon kéri a kiontott vért, [a
vérontást] megemlékezik róluk, nem
feledkezik el a szegények [a szerencsétlen nyomorultak, elnyomottak] (jaj)kiáltásáról, [sóhajáról]”
(Zsolt. 9,12-13). „Ti, akik félitek az Urat, dicsérjétek őt!
Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
Mert nem veti meg, és nem utálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az
ő orcáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja. „...Ujjongjatok egek, és
föld örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvígasztalá népét az Úr, és
könyörül szegényein!” (Zsolt. 22,24;
Ésa. 49,13). És: „Ha igazak
kiáltanak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket” (Zsolt. 34,18) Dávid megvallása: „A szegények kívánságát meghallgatod, oh
Uram! Megerősíted szívüket, füleiddel figyelmezel. ...Oh könyörgést
meghallgató, hozzád folyamodik minden test.”(szarx = hústest)” (Zsolt.
10,17) (Zsolt. 65,3).
963 És
folytatódik a kijelentés: „Megesküdtem
egyszer az én szentségemre: vajon megcsalhatnám-e
Dávidot? Az ő magva örökké megmarad, és az ő királyi széke olyan előttem, mint
a nap. Megáll, és megmarad örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhőben
lévő bizonyság. Szela” (Zsolt.
89,36-38).
964 Dávid
megvallása az Igéről: „Az Úrnak Szelleme szólott én bennem, és
az ő beszéde, az Ő igéje az én nyelvem által. Olyan az, mint a reggeli
világosság, mikor a nap feljő, mint a felhőtlen reggel; napsugártól, esőtől
sarjadzik a fű a földből. (Más fordítás: mint a fölkelő
nap reggeli fénye melynek sugarától eső után fű zöldül a földön)”
(Sám. 23,2.4). Hát: „Figyeljetek
egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit (igéit)! Esőként szitáljon tanításom, harmatként
hulljon beszédem, mint langyos zápor a gyenge fűre” (5 Móz. 32,1-2). És az Úr
kijelentése: „Egek harmatozzatok onnan
felül, és a felhők folyjanak igazsággal, (hulljon igazság / ige a
fellegekből)! Nyíljék meg a föld és
viruljon fel a szabadulás, és igazság sarjadjon fel vele együtt; én az Úr
teremtettem azt!” (Ésa. 45,8). Hóseás
pedig így prófétál a testté lett Igéről: „Ismerjük
hát meg, törekedjünk megismerni az Urat! Eljövetele biztos, mint a hajnalhasadás, eljön hozzánk, mint az őszi
eső, mint a tavaszi eső, mely megáztatja a földet” (Hós. 6,3).
965 És
akkor: „A szelídek, az [(ʿánájv ʿánáv): alázatos, elnyomott,
szerencsétlen nyomorultak] pedig öröklik
[(járéš
járaš): elfoglalják, és birtokba veszik] a földet, és gyönyörködnek nagy békességben, azaz [(šálóm
šálôm): jó egészségben, jólétben, biztonságban, sikerben, a veszély érzetétől
való mentességben; boldogságban, boldogulásban]” (Zsolt. 37,11). Mert: „Igazságban
[(mišəpáṭ):
jóindulatúan] járatja,
[végzésével (dáraḵ): vezérli] az alázatosokat, a [(ʿánájv ʿánáv): szerény,
szelíd elnyomottakat], és az ő útjára
[(dereḵ):
ösvényére] tanítja meg az alázatosokat, a
[(ʿánájv
ʿánáv): szerény, szelíd elnyomottakat]” (Zsolt. 25,9). És Ő: „királyként
uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának, országának, és
uralkodásának vége nem lészen!” (Luk.
1,33). Az Ő: „idejében támaszt a
menny Istene egy királyságot, amely nem semmisül meg soha, és a királyi uralom
más népre nem száll át. Összetöri a királyságokat, és véget vet nekik, maga
pedig fennáll mindörökké” (Dán. 2,44).
966 És
így folytatódik a kijelentés: „…
szövetséget kötött az Úr Ábrámmal, (jelentése: magasztos Atya, a magasság
Atyja) mondván: A te magodnak adom ezt a földet Egyiptomnak (jelentése: lezárás,
bezárás, körülkerítés, beszűkülés, szorongatás, fogság) (Egyiptom (Aigüptosz): = " kettős teher, dupla
nehézség") Egyiptom = "Ptah
szellemének háza" (Ptah az ókori egyiptomi vallás egyik istene)
folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes (jelentése: görög
alakja a héber Frátnak; édes, kellemes víz; nagyon széles, túláradó;
termékenység folyója) folyóvízig” (1 Móz. 15,18). Az
apostolon keresztül jelenti ki az Úr, hogy kinek szól az ígéret: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak (jelentése:
sokaság Atyja) szóltak, és adattak, és az
ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus (jelentése: Felkent)” (Gal. 3,16). Őnéki
szól az ígéret: „Hűségem és kegyelmem és
szeretetem vele lesz, és nevem által emelkedik hatalma. És rávetem az ő kezét a
tengerre, és az ő jobbját a folyóvizekre. Ő így szólít engem: Atyám vagy te; én
Istenem és szabadításom kősziklája! Én meg elsőszülöttemmé teszem őt és
feljebbvalóvá a föld királyainál. Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és
szeretetemet és az én szövetségem bizonyos marad ő vele. És az ő magvát
örökkévalóvá teszem, és az ő királyi székét, mint az egeknek napjai” (Zsolt.
89,25-30). Hogy ez mit jelent azt Dávidon keresztül mutatja be a Szent
Szellem: „És hírnevet szerze Dávid, (jelentése:
szeretett, szerető; összekötő, egyesítő; főember) amikor visszatért, miután a Siriabelieket (jelentése: felföld,
magaslat, felmagasztalt) leverte a sós
völgyben, tizennyolc ezret. Az
Idumeusok (jelentése: Edomhoz hasonló). Edom görög és római neve) közé is állandó sereget rendele, egész
Idumeába állandó sereget rendele, és az Idumeusok mind Dávid szolgái lettek. És
megoltalmazá az Úr Dávidot, valahová megyen vala. Uralkodék azért Dávid az
egész Izráelen, (jelentése: héb. Jisrael: Isten harcol, Isten harcosa,
hőse; aki Istennel harcol; akiért Isten harcol; Isten fejedelme, egyenesen Istennel; vagy Isten erejével győző,
ő Isten hercege lesz; Isten győzedelmeskedik) és szolgáltat vala Dávid az egész nép között jogot és igazságot” (2 Sám. 8,13-15). És fia örökli az
ígéretet: „Salamon (jelentése: békességes, békés, béke) pedig uralkodik minden országokon a
folyóvíztől fogva egész a Filiszteusok (jelentése: idegen, vándor,
kivándorolt) földéig és Egyiptomnak
határáig, Mivel ő uralkodik minden helyeken, a folyóvízen túl Thifsától (jelentése:
átjáró, gázló) fogva egész Gázáig (jelentése:
erős, szilárd; erődítmény, vár, megerősített hely); minden királyokon, akik a folyóvízen túl valának; ezért mindenfelől
békesség volt körülötte” (1 Kir. 4,21.24). Ő: „… békét hirdet a népeknek. Uralma tengertől
tengerig ér, és a folyamtól a föld végéig”
(Zak. 9,10). Így bátorítja az Úr az Ő népét: „Kérd tőlem, és örökségül adom
neked a pogányokat, a népeket, és nemzeteket birtokodul, a föld határait, a
földkerekséget” (Zsolt 2,8). „És
határodat a veres tengertől a Filiszteusok tengeréig vetem, és a pusztától
fogva a folyóvízig: mert kezeitekbe adom annak a földnek lakosait, és kiűzöd
azokat előled” (2 Móz. 23,31).
967
Ézsaiás így prófétál: „És királyok
lesznek dajkálóid, fejedelmi asszonyaik dajkáid, arccal a földre borulnak
előtted és lábaid porát nyalják; és megtudod, hogy én vagyok az Úr, kit akik
várnak, meg nem szégyenülnek” (Ésa.
49,23).
„Nyalják a port, mint a kígyó, mint a
föld férgei; reszketve jőnek rejtekeikből; remegve folyamodnak az Úrhoz, a mi
Istenünkhöz, és félnek tetőled!” (Mik.
7,17).
968 És
így folytatódik a prófécia: „Tyrus
[jelentése: sziklák, sziklák városa] leánya
is, a nép dúsai [(ʿášír): gazdagjai], ajándékkal hízelegnek néked [(páním):
személyednek]. (Zsolt. 45,13). „A Séba
királynéasszonya … bejöve Jeruzsálembe igen nagy sereggel és tevékkel, amelyek
hoznak vala (balzsamot), fűszerszámokat,
igen sok aranyat és drágaköveket, és Salamonhoz méne, és szóla vele” (1
Kir. 10,1-2). „És sokan
ajándékokat hoznak vala Jeruzsálembe az Úrnak, … drágaságokat” (2 Krón. 32,23). Ézsaiás így
prófétál erről: „A tevék sokasága elborít, Midján és Éfa tevecsikói, mind Sebából
jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicséreteit hirdetik.
(Ésa. 60,6). És a prófécia beteljesedését mutatja be az Evangélium: „Amikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Betlehemben, Heródes király
idejében. ímé napkeletről bölcsek jövének, és érkeztek Jeruzsálembe, és
érdeklődtek, kérdezősködtek ezt mondván: Hol van a zsidók újszülött királya,
aki megszületett? Mert láttuk az Ő csillagát, amikor feltűnt napkeleten, és
azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk, hódoljunk neki, hogy leboruljunk
előtte, és imádjuk Őt. Ők pedig a király beszédét meghallván, elindulának, és útra keltek. És ímé
a csillag, amelyet napkeleten láttak feltűnésekor, előttük megy vala, és
vezette őket mindaddig, amíg odaérvén, megálla a hely fölött, ahol a gyermek
vala. És mikor a mágusok meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendeznek. És bemenvén a házba, ott találák a
gyermeket anyjával, Máriával. És leborulván, tisztességet tőnek, hódoltak néki,
és imádták Őt. És kincses ládáikat kinyitva, kincseiket kitárva ajándékokat
adának néki, ajándékokat tettek eléje, és áldozatot ajánlottak fel néki: aranyat, tömjént és mirhát (szimbólumait a megpróbált hitnek,
imádatnak, és illatos kenetnek)” (Mát. 2,1-2.9-11). És a
továbbiakban: „Így szól az Úr: Égyiptom gyűjtött kincse és
Kús nyeresége és a nagy termetű Szabeusok hozzád mennek és tieid lesznek, téged
követnek, békókban járnak, (megbilincselve vonulnak), előtted leborulnak és hozzád könyörögnek: Csak közted van az Isten és
nincsen több Isten!” (Ésa. 45,14). És
így szól a prófécia arról, hogy milyen ajándékról van szó: „Csak szavamra várnak a szigetek, legelőször Tarsís hajói, hogy elhozzák fiaidat messziről, ezüstjükkel
és aranyukkal együtt, Istened, az Úr, (jəhóváh):
Jahve, az Örökkévaló nevének dicsőségére, Izráel Szentje dicsőségére, hogy
fölékesítsen téged” (Ésa. 60,9). „A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból hoznak majd neked ajándékokat.
[Héber szerint:
A Te Jeruzsálemben álló (hêḵál): templomodba (jáḇal):
hoznak (šaj): ajándékokat]” (Zsolt. 68,30). Pál apostolon
keresztül kerül megerősítésre az ajándékról szóló prófécia: „Hogy
amikor az örömüzenet papi szolgálatát végzem, én a Krisztus Jézusnak a nemzetek
közé kirendelt áldozó papja vagyok; hogy a
pogány népek a Szent Szellemtől megszentelt kedves áldozati ajándékká
legyenek” (Róm. 15,16). És a prófécia
beteljesedése: „És felkelvén, elméne.
És ímé egy szerecsen, egy etióp férfiú, Kandakénak, a szerecsenek, az etiópok
királyasszonyának hatalmas, nagyhatalmú, és nagy tekintélyű komornyikja, és
legfőbb eunuchja, ki az ő egész kincstárának felügyelője vala, ki feljött
imádkozni Jeruzsálembe; És visszatérőben volt és az ő hintóján ül vala, és
olvasá Ézsaiás prófétát. Monda pedig a Szellem Filepnek: Járulj oda és
csatlakozzál ehhez a hintóhoz! Filep azért oda futamodván, hallá, amint az
eunuch az Ézsaiás prófétát olvassa vala. És monda: Vajon érted-e, amit olvasol?
Ő pedig monda: Mi módon érthetném, ha csak valaki meg nem magyarázza nékem? És
kéré Filepet, hogy szálljon fel, és üljön mellé. Az írásnak helye pedig, melyet
olvasott, ez vala: Mint juh viteték mészárszékre, és mint a bárány az ő nyírője
előtt néma, azonképpen nem nyitotta fel az ő száját. Az ő megaláztatásában az ő
ítélete elvétetett, az ő nemzetségét pedig kicsoda sorolja el? Mert elvétetik a
földről az ő élete. Felelvén pedig a
komornyik Filepnek, monda: Kérlek téged, kiről mondja ezt a próféta? Magáról-e,
vagy más valakiről? Filep pedig száját megnyitván, és elkezdvén ezen az íráson,
hirdeté néki örömüzenetként a Jézust. Mikor
pedig menének az úton, jutának egy vízhez; és monda a komornyik: Ímhol a víz:
mi gátol, mi az akadálya, hogy bemerítkezzem? Filep pedig monda: Ha teljes
szívből hiszel, meglehet. Az pedig felelvén, monda: Hiszem, hogy a Jézus
Krisztus az Isten Fia. És megállítá a hintót, és leszállának mindketten a
vízbe, Filep és a komornyik; és Fülöp bemerítette őt. Mikor pedig a vízből
feljöttek, az Úrnak Szelleme megragadva fölkapta, és elragadá Filepet; és többé
nem látta őt a komornyik, De azért örvendezve utazott tovább a maga útján” (Csel. 8,27-39).
969 És így folytatódik a prófécia: „Megemlékeznek és megtérnek [(šúḇ): visszafordulnak, visszatérnek
megbánást tanúsítva] az Úrhoz [(jəhóváh):
Jahvéhez, az Örökkévalóhoz] a föld minden határai,
[('ep̄es): a föld végéig]. És leborulva [(šáḥáh):
imádnak, és hódolnak] előtted [a Te
színed előtt] a
pogányok [(gój gôj): népek,
nemzetek] minden [valamennyi] nemzetsége [mišəpáḥáh: mindenféle népe]. Mert az Úré [(jəhóváh): Jahvéé, az Örökkévalóé] a királyi hatalom [a királyság], uralkodik a pogányokon [a
nemzetek felett] is” (Zsolt. 22,28-29). Bizony:
„Eljőnek a népek mind, amelyeket
alkottál, és leborulnak előtted Uram, és dicsőítik a te nevedet” (Zsolt. 86,9). Igen: „tisztelik a népek az Úrnak nevét, és e
földnek minden királya a te dicsőségedet”
(Zsolt. 102,16). „Mert ímé, sötétség borítja a földet, (sűrű homály) és éjszaka a (nemzeteket) népeket, de rajtad feltámad az Úr, és
dicsősége rajtad megláttatik. És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a
néked feltámadt fényességhez” (Ésa.
60,2-3). „Ki ne tisztelne téged,
Urunk! És ki ne dicsőítené a te nevedet? Mert csak egyedül vagy szent. Mert
eljőnek mind a pogányok (a népek mind) és
lehajolnak (és leborulnak) előtted”
(Jel.
15,4). És mindez: „lészen az
utolsó időben az Úr házának hegye a hegyek fölé helyeztetik, és felülemelkedik
az a halmokon, és népek özönlenek reá. Pogányok is sokan mennek, és mondják:
Jertek, menjünk fel az Úr hegyére és a Jákób Istenének házához, hogy
megtanítson minket az ő útjaira, és járjunk az ő ösvényein! Mert Sionból jő ki
a törvény, és az Úr beszéde Jeruzsálemből”
(Mik. 4,1-2). És a mennyben: „hatalmas
hangok szólaltak meg: „A világ felett a királyi uralom a mi Urunké, az ő
Krisztusáé lett, és ő fog uralkodni örökkön-örökké” (Jel. 11,15).
970
Isten: „A nyomorultat megszabadítja az ő
nyomorúságától…” (Jób. 36,15). Jób is ezt
vallja magáról: „Mert megmentem a kiáltozó szegényt, és az
árvát, akinek nem volt segítsége” (Jób.
29,12).
971 Mert
Ő: „számon kéri a vérontást, a kiontott
vért, megemlékezik róluk, nem feledkezik el a szegények, a szerencsétlen
nyomorultak, elnyomottak sóhajáról, jajkiáltásáról” (Zsolt. 9,13). És: „A
szegények, elnyomottak,
szerencsétlenek, gyöngék, szűkölködők, nyomorultak szerencsétlensége, szenvedése, fájdalma,
elnyomása, pusztítása, nyomorúsága, nyomora, kifosztása miatt. A nyomorultak, a
segítségre szoruló, szegény, nincstelen
koldusok nyögése,
sóhajtozása, siránkozása, fohászkodása
miatt most azonnal felkelek, azt
mondja az Úr, Jahve az
Örökkévaló. Biztosságba helyezem, és segítséget,
szabadulást, biztonságot, jólétet, megmenekülést, oltalmat, védelmet; épséget,
egészséget, megtartást adok mindenkinek, aki arra sóvárogva vágyik, és megszabadítom azokat, kiket tőrbe ejtett az
ellenség, és
bizalmat gerjesztek bennük” (Zsolt. 12,6).
972 Így hangzott a prófécia,
amely most beteljesedett: „A tevék
sokasága elborít, Midján és Éfa tevecsikói, mind Sebából jönnek, aranyat és
tömjént hoznak, és az Úr dicséreteit hirdetik” (Ésa. 60,6).
973 Dávid így folytatja: „Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod,
záporesővel meglágyítod azt, termését megáldod. [Héber szerint: (ráváh):
Bőségesen megöntözöd,
átitatod, (telem): barázdáit, és (gəḏúḏáh gəḏúḏ): mélyedéseiben a (náḥéṯ): göröngyöt, a rögöt szétlapítod, (rəḇíḇím):
bőséges záporral (múḡ): megpuhítod, és elmállasztod. (cemaḥ):
Sarját, termését (báraḵ): megáldod, és javaidból
részesíted]. Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal, [(ṭôḇ):
áldásoddal], és a te nyomdokaidon, a
Te [(maʿəgál): utadon] a kövérség [(dešen): termékenység,
bőség] fakad [(ráʿap̄): csepeg,
harmatoz]; Csepegnek [(ráʿap̄):
harmatoznak] a puszta legelői és a
halmokat vígság [(gíl): örvendezés, ujjongás] övezi. A legelők megtelnek juhokkal, és a völgyeket gabona borítja;
örvendeznek [ujjonganak] és
énekelnek” (Zsolt. 65,11-14). És Dávid így folytatja: „Énekeljetek az Úrnak hálaadással, (zengjetek hálaéneket az Úrnak,
Jahvénak az Örökkévalónak) pengessetek
hárfát (énekeljetek hárfakísérettel) a
mi Istenünknek! Aki beborítja az eget felhővel, esőt készít a
föld számára (esőt bocsát a
földre), és füvet sarjaszt a hegyeken”
(Zsolt. 147,7-8). Ő az: „Aki
megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik
a föld. Aki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára,
hogy eledelt vegyenek a földből” (Zsolt.
104,13-14). És hogy milyen esőt küld az Úr, arról így tesz bizonyságot
a Szent Szellem: „Mert mint leszáll az
eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és
termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ad a magvetőnek és kenyeret az
éhezőnek: Így lesz az én beszédem, az én
igém is, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi,
amit akarok, és szerencsés lesz ott, és eléri célját a hová, és amiért
küldöttem” (Ésa. 55,10). És: „A föld megadja
az ő gyümölcsét (meghozza termését): megáld
minket az Isten, a mi Istenünk” (Zsolt. 67,7). „Békességet ad határainknak, megelégít minket a legjobb búzával” (Zsolt. 147,14). És a feltétel: „Ha az én rendeléseim szerint jártok, (és
éltek) és az én parancsolataimat
megtartjátok, és azokat megcselekszitek:
Esőt adok néktek idejében, és a föld megadja az ő termését, a mező fája is
megtermi gyümölcsét. És a ti cséplésetek ott éri a szüretet, és a szüret ott
éri a vetést, és elégségig ehetitek kenyereteket, és bátorságosan (és
biztonságban) lakhattok a ti földeteken.
Mert békességet adok azon a földön, hogy mikor lefeküsztök, senki fel ne
rettentsen; és kipusztítom az ártalmas vadat arról a földről, és fegyver sem
megy át a ti földeteken” (3 Móz. 26,3-7).„És
reád szállnak mind ez áldások, és megteljesednek rajtad, ha hallgatsz az Úrnak,
a te Istenednek szavára” (5 Móz. 28,2).
Dávid imában vallja meg az Úr
ígéreteit: „Legyenek telve tárházaink,
eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százsorosodjanak, ezerszeresedjenek a
mi legelőinken. (Marháink legyenek kövérek), ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás
ne legyen a mi utcáinkon. Boldog nép az, amelynek így van dolga; boldog nép az,
amelynek az Úr az ő Istene” (Zsolt.
144,13-15). Ő pedig esőt ad a
magra, amellyel beveted a földet, és kenyeret ad a föld terméséből, amely
bőséges és tápláló lesz. Nyájad tágas legelőn legel azon a napon” (Ésa.
30,23).
974 És
így folytatódik a prófécia: „megáldom
azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak
te benned a föld minden nemzetségei” (Móz. 12,3). És az Újszövetség
jelenti ki, hogy kiről szól a prófécia: „… fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és
azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon,
mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr
az Atya Isten dicsőségére” (Fil. 2,9-11). Hiszen: Ő a
Messiás, a Szabadító. Ő az, aki a Seregek Ura nevét viseli, vele egy. Neve
lényét jelenti ki. Úr = lehetőségeinek nincs korlátja. Aki az Atya jobbján ül,
vagyis dicsőséges létmódban van. (Jubileumi kommentár). Ő: „az egyetlen, aki
megmentheti az embereket, és Jézus neve az egyetlen hatalom a világon, ami
üdvözíthet bennünket]. (Csel. 4,12).
975 Az Úr
az:
„Aki nagy [(gəḏóláh gáḏôl):
számos, hatalmas], végére
mehetetlen dolgokat művel [(ḥéqer): kikutathatatlanul], és
csodákat, amiknek száma nincsen [csodás
dolgokat, megszámlálhatatlanul].
(Jób. 5,9). Ő az: „Aki nagy [(gəḏóláh
gáḏôl): hatalmas] dolgokat
cselekszik megfoghatatlanul, [(ḥéqer):
kikutathatatlanul] és csodákat megszámlálhatatlanul” (Jób. 9,10). Igen: „Te
vagy az Isten, aki csodát művelsz; megmutattad a népek között a te
(erődet), és hatalmadat” (Zsolt. 77,15).„Mert nagy vagy Te és
csodadolgokat művelsz; (csodákat teszel) csak te vagy Isten egyedül!”
(Zsolt. 86,10). Hát: „Magasztaljátok
az uraknak Urát; mert örökkévaló az ő kegyelme. A ki nagy csodákat művel
egyedül; mert örökkévaló az ő kegyelme”
(Zsolt. 136,3-4).
976 És Dávid újra-és újra megvallja, hogy: „Áldott az Úr, Izráelnek Istene [(jəhóváh'ĕlóhím): Jahve, az
Örökkévaló Isten] öröktől fogva
mindörökké. Ámen, ámen! (Zsolt. 41,14). „Hát: „Áldott
legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen”
(Zsolt. 89,53). Igen: „Áldott
legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen.
Dicsérjétek az Urat” (Zsolt. 106,48). És: „Mindenki dicsérje az Urat! Dicsérjétek az
Urat!” (Zsolt. 150,6). A
mennyben, és a földön hangzik a megvallás: „Sőt
hallám, hogy minden teremtett állat, amely van a mennyben és a földön, és a
föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondja vala: A
királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom
örökkön örökké. És a négy lelkes állat monda: Ámen. És a huszonnégy Vén
leborult és imádá az örökkön örökké élőt”
(Jel. 5,13-14). „Áldott legyen az Úr, Izráel Istene,
hogy rátekintett népére, meglátogatta és megváltást szerzett neki, és
megváltotta az ő népét” (Luk. 1,68)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.