Zsolt. 70. IMA SZÜKSÉG IDEJÉRE; (Héberrel és kapcsolódó i

Zsolt. 70,1 Az éneklőmesternek, [a karmesternek] Dávidtól, emlékeztetőül.

Zsolt. 70,2 Isten, [fordítsd figyelmedet] az én szabadításomra, [(nácal): ments meg engem] Uram, [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló] az én segítségemre siess!⁹³⁵

Zsolt. 70,3 [(bôš): Jöjjenek zavarba], és szégyenüljenek meg, akik életemre törnek; riadjanak vissza és gyalázat érje őket, akik bajomat kívánják, [akik bajomban gyönyörködnek; ('áḥór 'áḥôr): Hátráljanak meg, valljanak (kálám): szégyent, akik (raʿ): rosszat akarnak nekem].936

Zsolt. 70,4 Hátráljanak meg, ez legyen [(ʿéqeḇ): jutalmuk] gyalázatosságuk miatt, akik azt mondják nékem: Hehé, hehé. [Héber szerint: Hátráljanak meg; Távozzanak megszégyenülve, akik hahotázva ('ámar): beszélnek rólam; akik örülnek bajomon; akik így gúnyolnak: „(he'áḥ): haha! Úgy kell neki]!937

Zsolt. 70,5 Örülnek [(śíś śúś): ujjongva ugrálnak örömükben], és örvendeznek, és [(śámaḥ śáméaḥ): ünnepelnek] majd benned mindazok, akik [hűségesen] keresnek tégedet, és ezt mondják majd szüntelen, akik [('áhéḇ): kívánják], és szeretik a te szabadításodat [(jəšúʿáh): a Te üdvösségedet] Magasztaltassék fel az Isten!938

Zsolt. 70,6 Én pedig szegény és nyomorult [('eḇəjôn): elnyomott, szerencsétlen, segítségre szoruló] vagyok: siess hozzám, oh Isten; segítségem és szabadítóm [(pálaṭ): megmentőm] vagy te Uram: ne késsél!939

---

935 És folytatódik a könyörgés: „… Uram [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló], ne légy messze tőlem [Ne maradj távol Uram, és ne távoztasd el tőlem segítségedet]; én ('ĕjálúṯ): erősségem, [te vagy segítségem] siess segítségemre [mentésemre; (ʿezəráṯ ʿezəráh): támogass, és figyelj az én oltalmamra]” (Zsolt. 22,20). „Tessék Uram néked, hogy megments engemet; (légy kegyelmes) és siess Uram segítségemre! Isten, az én szabadításomra, Uram, az én segítségemre siess, és (ments meg engem)! Oh Isten, ne távozzál el tőlem! (ne légy távol tőlem), Én Istenem, siess segítségemre! Ne hagyj el Uram Istenem, (ne légy távol) ne távolodjál el tőlem! Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm! Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint! Uram! Hozzád kiáltok! Hívlak téged: siess én hozzám (siess segítségemre); figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged” (Zsolt. 40,14; 70,2; 71,12; 38,22-23; 109,26; 141,1).

936 És folytatja Dávid könyörgését: „Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg és pusztuljanak a Seolba (és tűnjenek el a holtak hazájában). A hazug ajkak némuljanak el, amelyek vakmerően (kihívóan, gőgösen) szólnak (és beszélnek) az igaz ellen, és kevélységgel és megvetéssel” (Zsolt. 31,18-19). „Érje szégyen és gyalázat azokat, akik életemre törnek! Hátráljanak meg, és piruljanak, akik rosszat terveznek ellenem! (Zsolt. 35,4) „Szégyenüljenek meg, piruljanak, és [(bvš ḥap̄ér): zavarodjanak meg, csalatkozzanak reményükben] együttesen [(jaḥaḏ): teljesen], akik bajomnak [(ráʿ): szerencsétlenségemnek] örülnek [akik nyomorúságomon  (śáméaḥ): örvendeznek]. Szégyen és gyalázat, mint [(láḇéš láḇaš): ruha] borítsa be őket, akik felfuvalkodtak ellenem [(gáḏal): akik dölyfösek velem szemben; akik fölényesen beszélnek felőlem]” (Zsolt. 35,26). „Szégyenüljenek meg és piruljanak mind, akik életemre törnek, hogy elragadják azt (akik életemet el akarják venni); riadjanak vissza, gyalázat érje, akik bajomat kívánják (akik bajomban gyönyörködnek). Pusztuljanak el az ő gyalázatosságuk miatt, akik azt mondják nékem: Hehé, hehé! (Rettegjenek szégyenükben, akik hahotázva beszélnek rólam)!” (Zsolt. 40,15-16). „Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenükbe, mint egy köpenybe!” (Zsolt. 109,29). Jeremiás próféta is így harcol: „Szégyenüljenek meg, akik üldöznek engem, de ne én szégyenüljek meg; ők rettegjenek, és ne én rettegjek; hozz reájuk háborúság napját, és kétszeres zúzással zúzd össze őket!” (Jer. 17,18) Az Újszövetségben pedig azt is kijelenti az Úr, hogy ki az ellenség, aki ellen harcolt Dávid – aki próféta volt, – és hogyan kell harcolni ellene: „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög ... Akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben” (1 Pét. 5,8-9) „Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak. Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok. Álljatok hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába. És felsaruzván lábaitokat a békesség evangéliumának készségével. Mindezekhez fölvévén a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok; Az üdvösség sisakját is fölvegyétek, és a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde: Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért” (Eféz. 6,12-18).

937 És így folytatja Dávid próféciáját: „Pusztuljanak el az ő gyalázatosságuk miatt, akik azt mondják nékem: Hehé, hehé. [Más fordítás: Rettegjenek szégyenükben, akik hahotázva beszélnek rólam; Dermedjenek kővé szégyenükben, akik így gúnyolnak: (he'áḥ): aha! Tessék! „Jól van így!”]! (Zsolt. 40,16). „Ne mondhassák szívükben, ne [('ámar): gondolhassák, és ne dicsekedjenek magukban]: Örüljünk! [(he'áḥ): haha! Aha! Tessék! Ez az, ezt akartuk] Ne mondhassák: Elnyeltük őt [(blʿ): végeztünk vele, elpusztítottuk, megsemmisítettük]! (Zsolt. 35,25).  Mert: „Föltátották rám szájukat, [hahotázva] azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk. [Más fordítás: (ráḥaḇ): Kitátják ellenem nagyra a szájukat, s azt kiáltják: (he'áḥ): tessék! (rá'áh): Na most majd meglátjuk]” (Zsolt. 35,21). És folytatja Dávid a próféciát: „Akik engem látnak [(rá'áh): néznek, szemlélnek, nézegetnek], mind csúfolkodnak [(láʿaḡ): csúfolnak, gúnyolnak, kinevetnek, gúnyolódnak] rajtam [gúnyt űznek belőlem]. Félrehúzzák [lebiggyesztik] ajkaikat és hajtogatják [csóválják] fejüket.. . Feltátották rám [(pácáh): fölnyitották ellenem gúnyolva, rágalmazva] szájukat, mint a ragadozó [marcangoló] és [mint zsákmányra éhes] ordító [(šá'aḡ): üvöltő] oroszlán” (Zsolt. 22,8.14). Az Úr Jézus imája a Golgotán, amikor ott függött ég és föld között: „... gyalázatossá lettem előttük; ha látnak engem, fejüket csóválják!” (Zsolt. 109,27) Az Evangélium bizonyságtétele: Az Úr Jézus a kínoszlopon szenved, és: „Az arra menők pedig szidalmazzák [káromolják; gyalázzák, becsmérelik] vala őt, fejüket hajtogatván [és a fejüket csóválva, és rázogatva]. És ezt mondván: Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd [és mentsd] meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj [s lépj is] le a keresztről. [sztaurosz: a kínoszlopról]! Bízott az Istenben; mentse meg [(rüomai): szabadítsa meg, óvja meg, és védelmezze] most Őt [lássuk, hogyan menti meg most Isten; hát ragadja ki most Ő a bajból], ha [ugyan] akarja; mert [hiszen] azt mondta: Isten Fia vagyok” (Mát. 27,39-40.43). De azt mondja az Úr: „Feltátották ellened szájukat minden ellenségeid; süvöltenek és csikorgatják fogukat, mondván: Nyeljük el őt! (Elpusztítottuk!) Bizony ez a nap az, amelyet vártunk; megértük, megláttuk! De nem ők, hanem az Úr műve ez: Megcselekedte (véghezvitte) az Úr, amiket gondolt (amit eltervezett); beváltotta szavát, (valóra váltotta, amit megmondott) amelyet szólt eleitől fogva (amit régóta elrendelt); rombolt és nem kímélt, és megvidámította rajtad az ellenséget, (örömöt szerzett az ellenségnek) felemelte szarvát a te szorongatóidnak (támadóidnak)” (Siral. 2,16-17). És így folytatja az Úr: „Ki felett örvendeztek? Ki ellen tátjátok fel szátokat és öltitek ki nyelveteket? Nem ti vagytok-e a bűn gyermekei, a hazugságnak magva? (Más fordítás: Mit csúfolódtok, miért jártatjátok a szátokat, miért öltögetitek a nyelveteket? Hiszen ti vagytok a hűtlen népség, a hazug fajzat)” (Ésa. 57,4). És a prófécia értelmét az Úr Jézus jelenti ki: „Ti az ördög [vagyis: a vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló] atyától valók vagytok [Más fordítás: ti atyátoktól, az ördögtől származtok, (eszte): az ördög atyából vagytok, és hozzá tartoztok]. És a ti atyátok kívánságait [szándékát, ami kedvére van, amit szeret, ami örömet okoz neki] akarjátok teljesíteni [(theló etheló): azt készültök, szándékoztok, azt igyekeztek megvalósítani]. Az emberölő [(anthrópoktonosz): embergyilkos] volt kezdettől [(arkhé): eredetétől] fogva, és nem állott meg az igazságban [(hisztémi): felkelt, fellázadt, és ellenállt a (alétheia): valóságnak], mert nincsen ő benne igazság [mert nem lehet ő magában valóság]. Mikor hazugságot [(pszeudosz): hamisságot, valótlanságot, kitalálást, csalást, becsapást] szól, a sajátjából szól [magából meríti]; mert hazug [(pszeusztész): és csaló] és [(autosz): ő maga a] hazugság atyja” (Ján. 8,44). A prófécia, az Úr Jézust szenthelyemnek, Jeruzsálemnek, és népek kapujának nevezi: „És mondjad Ammon (jelentése: Tőrőlmetszett; eredeti, önálló) fiainak: Halljátok az Úr Isten (az én Uramnak, az ÚRnak) beszédét (igéjét)! Így szól az Úr Isten: Mivelhogy ezt mondod: Haha! az én szenthelyemre, hogy megfertőztetett…” és (mivel hahotáztál, amikor szentélyemet meggyalázták…) (Ezék. 25,3). „Embernek fia! Mivelhogy ezt mondá Tírus Jeruzsálemre: Haha! Összetört a népek kapuja, feltárult előttem, felém fordulva nyitva van; én megtelek, ha ő elpusztul. Gazdag leszek, mert rommá lett” (Ezék. 26,2).

938 És Dávid megismétli a próféciát: „Örülnek [(śíś śvś): ujjonganak, és ugrálnak örömükben] és örvendeznek [Benned] majd mindazok, akik téged keresnek; [(bqš): akik szeretik a Te üdvösségedet; Akik szabadításodra vágyódnak] azt mondják mindenha [(támíḏ): szüntelenül]: Magasztaltassék fel az Úr, akik szeretik a te szabadításodat. Akik [('áhéḇ 'áhaḇ təšuʿáh təšúʿáh): gyönyörködnek üdvösségükben]” (Zsolt. 40,17). „Örülök és örvendezek [vigadok, és ujjongok] Tebenned, [és Benned van örömöm]. Zengedezem, [magasztalom, és zsoltárral dicsőítem], oh, Magasságos, [Felséges] a te nevedet. Mert: Lesz az Úr nyomorultak [elnyomottak, szegények, összetörtek] kővára, [biztos menedéke], kővár a szükség [a nyomorúság, szorongatás, és veszedelem] idején, és [az alkalmas időben segítője]. Azért te benned [(báṭaḥ): hisznek, és] bíznak, akik ismerik a te nevedet, [akik igazán ismernek Téged], mert nem hagytad el [soha] Uram, akik keresnek téged, [akik hozzád fordultak segítségért]” (Zsolt. 9,3.10-11). Hát: „Vigadjanak [ujjongjanak] és örüljenek [(ránan śámaḥ): örömkiáltást hallatva örvendezzenek], akik kívánják, és kedvelik az én igazságomat, és mondják mindenkor: Nagy, és [magasztaltassék] az Úr, ki szolgája békeségét szereti. [Aki (ḥáp̄éc ʿeḇeḏ): gyönyörködik, és örömét leli az Õ szolgájának (šálóm šálôm): békességében, biztonságában, sikerében, épségében, egészségében, teljességében]. (Zsolt. 35,27). Igen, hadd: „Örüljenek és örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek! Akik szabadításodra vágyódnak, hadd mondhassák mindig, hogy nagy az Isten!” (Zsolt. 70,5). Ézsaiás is erről prófétál: „Örvendezvén örvendezek az Úrban, Jahvéban az Örökkévalóban! Víg örömre indít Istenem; mert az üdvösség ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engemet körül, mint vőlegény, aki pap módon ékíti fel magát, és mint menyasszony, aki felrakja ékszereit” (Ésa. 61,10). Mert bár: „a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben nem lészen gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban.

De én örvendezni fogok az Úrban, és vigadok az én szabadító Istenemben” (Hab. 3,17-18).

939 Dávid megvallása: „De én (ʿání): szerencsétlen, elnyomott és szűkölködő, rászoruló vagyok, és az én uram ('ăḏónáj ḥášaḇ) gondoskodik rólam. Te vagy (ʿezəráṯ ʿezəráh): segítségem, segítőm, szabadítóm, megmentőm, gyámolítóm, támogatóm, aki (pálaṭ): biztonságba helyez) ne késsél, ne késlekedjél, ('áḥar): ne maradj el, Ó Istenem ('ĕlóhím)!” (Zsolt. 40,18). Az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] az én [Uram], kősziklám, [(selaʿ): kőszálam, szirtem, és erős] kőváram. [(məcúḏáh mácúḏ): erődöm, oltalmam] és [hatalmas] szabadítóm, [megmentőm]. Az én [('él): erős, hatalmas] Istenem, az én kősziklám, [erősségem, segítőm, oltalmam és szabadítóm] Őbenne bízom: [(ḥásah): hozzá menekülök, nála keresek oltalmat, és menedéket, Ő véd meg engem, Ő az, aki (pálaṭ): megment, megszabadít, biztonságba helyez]. Az én védőpajzsom, [oltalmazóm] üdvösségem szarva, [üdvösségem záloga, Ő a (jéšaʿ ješa qeren): szabadítás, segítség, szabadulás, biztonság, jólét, erő, hatalom, dicsőség]. Menedékem [akit magasztalok, mentsváram, az én felmagasztaltatásom, fellegváram, pártfogóm, aki fölemel engem, Őbenne van minden erőm, ő vezet a győzelemre, Ő a rejtekhelyem, magasan fönn, a hegyeken]” (Zsolt. 18,3). Ezért: „Minden gondotokat, minden aggályosságot, nyugtalanságot, aggodalmat Őreá vessétek, és minden gondotokkal forduljatok hozzá, mert néki gondja van reátok, és Ő gondoskodik rólatok” (1Pét 5,7). „Semmi felől ne aggódjatok, és semmi gondot ne hordozzatok. Semmi felől ne tépelődjetek, és ne nyugtalankodjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat, és kéréseiteket az Isten előtt” (Fil. 4,6). Már Dávid ezt tanácsolja: „Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad…” (Zsolt. 55,23). És az aggodalmaskodás helyett: „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti, mert ő munkálkodik” (Zsolt. 37,4-5). „Mert megszabadítja (megmenti) a kiáltó szűkölködőt (a segítséget kérő szegényt); a nyomorultat, a kinek nincs segítője. Megmenti a nincstelent és a szegényt, a szegény embereket megsegíti” (Zsolt. 72,12-13). Hiszen: „Isten dicsőséges gazdagsága mind a Krisztus Jézusban található. Ehhez a gazdagsághoz mérten fog az én Istenem gondoskodni mindenről, amire szükségetek van; Az én Istenem minden szükségeteket be fogja tölteni a Krisztus Jézusban elhelyezett dicsőséges gazdagságának mértékében” (Fil. 4,19).  Hát bízzunk az Úrban: „Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle” (1 Ján. 5,14-15).