JÉZUS AZ ÚR!

Példabeszédek 12. fejezet: A bölcsnek és bolondnak magaviselete; (héberrel és kapcsolódó igékkel)

Péld. 12,1 A jó ember jóakaratot, kegyelmet nyer az Úrtól, [(jəhóváh): Jahvétól, az Örökkévalótól]; de a (məzimmáh'íš): gonoszt tervező embert (rášaʿ): megítéli.

Péld. 12,2 Nem erősül meg az ember az istentelenséggel; az igazaknak pedig gyökerük ki nem mozdul. [Hébert szerint: Nem (kún): áll erősen a ('áḏám): testi, ádámi ember (rešaʿ): gonoszság, jogtalanság, bűnösség, csalás, álnokság által. De a (caddíq): megigazult ember (šóreš): gyökere stabil, erős, nem (môṭ): rázkódik, nem remeg, nem támolyog, nem lazul meg soha, mozdíthatatlan].222

Péld. 12,3 A derék asszony koronája az ő férjének; de mint az ő csontjaiban való rothadás, [mint a csontszú] olyan a megszégyenítő. [Héber szerint: Az (ḥajil): erős, hatékony ('iššáh): asszony (ʿăṭáráh): koronája (baʿal): urának, tulajdonosának. De mint a (ʿecem): testében, csontjában, a (ráqáḇ): sorvadás, rothadás olyan a (bôš): szégyenletesen cselekvő, szégyent hozó, megszégyenítő].223

Péld. 12,4 Az igazaknak gondolataik igazak; az istentelenek tanácsa csalás. [Héber szerint: A (caddíq): megigazultak, az igazzá nyilvánítottak (maḥăšáḇáh): elgondolásai, tervei, céljai, (mišəpáṭ): döntései igazságosak. A (rášáʿ) gonosz, megátalkodott, Isten nélkül élő (taḥəbuláh) tanácsa, irányítása útbaigazítása (mirəmáh): csalárdság, becsapás, megtévesztés, félrevezetés].

Péld. 12,5 Az istenteleneknek beszédei leselkednek a vér után; az igazaknak pedig szája megszabadítja azokat. [Héber szerint: (rášáʿ): az Isten nélkül élő megátalkodott, ellenséges (dáḇár): beszéde, ('áraḇ): titkon (dám): vérontásra készít elő. De az (jášár): igazakat, az igazzá nyilvánítottakat (peh): szájuk (nácal): kiragadja, megmenti, megszabadítja, megvédi].224

Péld. 12,6 Leomlanak az istentelenek, és oda lesznek; az igazak háza pedig megáll. [Héber szerint: [(háp̄aḵ rášáʿ): romlás éri a bűnösöket, az Isten nélkül élőket], a (caddíq): megigazultak  (bajiṯ): háza pedig (ʿámaḏ): erősen, mozdulatlanul áll, megmarad].225

Péld. 12,7 Az ő értelme szerint dicsértetik a férfiú; de az elfordult elméjű utálatos lesz. [Héber szerint: (śéḵel śeḵel): éleselméjűségének, körültekintésének, éleslátásának, józan ítélőképességének (peh): megfelelően (hálal): dicsérik az ('íš): embert. De a (ʿáváh) romlott, elfordult (léḇ): szívű, bensőjű (búz): megvetés, lenézés, semmibevevés megszégyenülés tárgya lesz].

Péld. 12,8 Jobb, akit kevésre tartanak, és szolgája van, mint aki magát felmagasztalja, és szűk kenyerű. [Héber szerint: (ṭôḇ): Jobb annak, akit (qáláh): kevésre becsülnek, megvetnek, semmibe vesznek, de (ʿeḇeḏ): Isten szolgája, mint annak aki  (káḇéḏ): nagynak, dicsőségesnek láttatja magát,de (ḥásér leḥem:) kenyérben szűkölködik].

Péld. 12,9 Az igaz az ő barmának érzését is ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen. [Héber szerint: A (caddíq): megigazított, igazzá nyilvánított az (bəhémáh): állata (nep̄eš): életével is (jáḏaʿ): törődik. Az (rášáʿ): Isten nélkül élő bűnös, vétkesnek még a (reḥem raḥam): könyörülete is ('aḵəzárí): kegyetlen, kíméletlen].

Péld. 12,10 Aki műveli az ő földét, megelégedik eledellel [(śáḇéʿa śáḇaʿ leḥem): jóllakik kenyérrel]; aki pedig követ hiábavalókat [(ráḏap̄ réq rêq): haszontalanságokat, értéktelen, üres dolgokat hajszol] bolond az.226

Péld. 12,11 Kívánja, az istentelen a gonoszok prédáját; de az igaznak gyökere ad gyümölcsöt. [Héber szerint: (ḥmaḏ): vágyakozik rášáʿ raʿ mácôḏ): az Isten nélkül élő bűnös, vétkes, a gonoszsággal szerzett zsákmányra. A (caddíq): megigazultak (šóreš): gyökere, eredete pedig (náṯan): szívet fordít].227

Péld. 12,12 Az ajkaknak vétkében gonosz tőr van, de kimenekedik a nyomorúságból az igaz. [Héber szerint: A (pešaʿ): vétkes ajak veszedelmes (môqéš): csapda, de az (caddíq): igaz, a megigazult (jácá'): kikerül a bajból, a (cáráh): nyomorúságból, gyötrelemből, szorult helyzetből].228

Péld. 12,13 Az ő szájának gyümölcséből elégedik meg a férfi jóval;229 és az ő cselekedetének fizetését veszi az ember önmagának. [Más fordítás: Amit mond az ember, annak a gyümölcséből lakik jól, és telik el javakkal. És amit tesz a hústesti ember, az ('áḏám): emberi faj gyermeke azt fizetik neki vissza, és élvezi tettének jutalmát, mert mindenkinek keze munkája szerint fizetnek].230

Péld. 12,14 A bolondnak útja helyes az ő szeme előtt, de aki tanáccsal él, bölcs az. [Héber szerint: A ('ĕvíl): bolond, Isten nélkül élő (ʿajin): véleménye szerint (jášár): igaz, helyes az ő (dereḵ): életvitele, vallási szokása, istentiszteleti módja. A (ḥáḵám): bölcs, értelmes, okos pedig (šámaʿ): meghallgatja, és oda figyel a (ʿécáh): tanácsra].231

Péld. 12,15 A bolondnak haragja azon napon megismertetik; elfedezi pedig a szidalmat az eszes ember. [Héber szerint: Az  ('ĕvíl): Isten nélkül élő (kaʿaś kaʿas): haragját, dühét, keserűségét (jôm): még aznap (jáḏaʿ): kimutatja, köztudottá, megismerhetővé teszi. Az (ʿárúm): éles eszű pedig (kásáh): elrejti (qálôn): szégyenét].

Péld. 12,16 Aki igazán szól, megjelenti az igazságot [az igazat mondja el], a hamis bizonyság [a hamis tanú] pedig az álnokságot. [Héber szerint: Aki ('ĕmunáh 'ĕmúnáh): hűséges, megbízható (púaḥ): vágyik rá, és siet (náḡaḏ): beszámolni, hírül adni, tájékoztatni, az (ceḏeq): igazságról, arról, ami igaz, igazat mondani. A (šeqer): hazug, hamis (ʿéḏ): tanú tanúságtétele, tanúvallomása (mirəmáh): csalás, becsapás, megtévesztés, félrevezetés].232

Péld. 12,17 Van olyan, aki beszél hasonlókat a tőrszúrásokhoz; de a bölcseknek nyelve orvosság. [Héber szerint: (jéš): Van aki (báṭáh báṭá'): elhamarkodottan, meggondolatlanul beszél, és beszéde hasonló a (ḥereḇ maḏəqáráh): kardszúráshoz,vagy a tőrdöféshez. De a (ḥáḵám): bölcs, értelmes (lášón lášôn): beszéde (marəpé' marəpéh): gyógyulás, egészség, megújulás].233

Péld. 12,18 Az igazmondó ajak megáll mind örökké; a hazugságnak pedig nyelve egy szempillantásig. [Héber szerint: A ('ĕmeṯ): megbízható, őszinte (śáp̄áh): ajak (kún): megerősít, erőssé tesz (ʿaḏ): örökké. A (šeqer): hazug, megtévesztő, félrevezető (lášón lášôn): nyelv pedig (ráḡaʿ): felkavar, háborgat, megháborít, nyugtalanná tesz, egy pillanat alatt].

Péld. 12,19 Álnokság van a gonoszt gondolóknak szívében; a békességnek tanácsosiban pedig vígasság. [Héber szerint: (mirəmáh): csalás, megtévesztés, félrevezetés van azoknak a (léḇ): bensőjében, akik (raʿ ḥáraš): gonoszságot, rosszat terveznek, gonoszságot forralnak. De (śiməḥáh): öröm, jókedv, vidámság van azokban akik (šálôm): békességet (jáʿac): tanácsolnak].

Péld. 12,20 Nem vettetik az igaz semmi bántásba; az istentelenek pedig teljesek nyavalyával. [Héber szerint: Nem ('ánáh): történik a (caddíq): megigazulttal semmi ('áven): baj, csapás, szerencsétlenség. De az (rášáʿ): Isten nélkül élők (málá' málé'): tele vannak (raʿ): veszedelemmel, bajjal, betegséggel, aggodalommal, gyötrelemmel, szorongással, csapással].

Péld. 12,21 Utálatosok az Úrnál a csalárd beszédek. Akik pedig cselekesznek hűségesen, kedvesek ő nála. [Héber szerint: (tóʿéḇáh tôʿéḇáh): utálatosság az Úrnál, (jəhóváh): Jahvénél az Örökkévalónál a (šeqer śáp̄áh): hazug, megtévesztő, félrevezető ajak. De kedvét gyönyörűségét leli, és elnyerik tetszését azok, akik hűségesen (ʿáśáh): munkálkodnak, tevékenykednek].234

Péld. 12,22 Az eszes ember elfedezi a tudományt; a bolondok elméje pedig kikiáltja a bolondságot. [Héber szerint: Az (ʿárúm): eszes, szellemes  ('áḏám): ember, (kásáh): elrejti, nem fitogtatja (daʿaṯ): ismeretét, tudását. A (kəsíl): bolond, ostoba, önhitt ember (léḇ): bensője (qárá'): kikiáltja, kihirdeti, kinyilvánítja, kikürtöli a ('ivveleṯ): bolondságot].235

Péld. 12,23 A gyorsaknak keze uralkodik; a rest pedig adófizető lesz. [Héber szerint: A (ḥárúc): szorgalmas, serény (jáḏ): kéz (mášal): uralomhoz juttat, uralkodóvá tesz. A (rəmijjáh): tétlen pedig (mas): kényszermunkát végez].236

Péld. 12,24 A férfiúnak elméjében való gyötrelem megalázza azt; a jó szó pedig megvidámítja. [Héber szerint: Az ('íš): ember szívében, bensőjében lévő (də'áḡáh): félelem, aggodalom, nyugtalanság, szorongás (šáḥáh): elcsüggeszti, elkedvetleníti, elszomorítja, lehangolja azt, de a (ṭôḇ dáḇár): megfelelő, helyénvaló ige, a jó hírről vagy győzelmi hírről való kijelentés (śámaḥ śáméaḥ): megörvendezteti, megvidámítja].237

Péld. 12,25 Útba igazítja az ő felebarátját az igaz; de az istentelenek útja eltévelyíti őket. [Héber szerint: (túr): vezet az úton az (caddíq réʿa): igaz barát, az (rášáʿ): Isten nélkül élő vétkes (dereḵ): útja, életmódja, vallási szokása, istentiszteleti módja (táʿáh): megtéveszt, félrevezet].  [Mások a hébert így: „Az igaz felderíti, kikutatja, hol van számára legelő – míg a gonoszok az áldás utáni hajszában csak tévelyegnek”

Péld. 12,26 Nem süti meg a rest, amit vadászásával fogott; de drága marhája [vagyona] az embernek serénysége. [Héber szerint: Nem (ḥáraḵ): kezd a (rəmijjáh): lusta a (cajiḏ): vadászathoz, pedig drága kincse az embernek a szorgalom].238

Péld. 12,27 Az igazságnak útjában van élet; és az ő ösvényének útja halhatatlanság. [Héber szerint: A (cəḏáqáh): megigazulás ('óraḥ): útján (ḥaj): élet van, és (dereḵ): és ösvényének útján (nəṯíḇáh náṯíḇ máveṯ): nincs halál].239

---

222 És így folytatja Dávid: „Az Úr a megigazultat megvizsgálja, a gonoszt, az istentelent, aki Isten nélkül él pedig, aki az erőszakot, kegyetlenséget, elnyomást szereti, azt megveti, semmibe veszi, irtózik tőle az ő egész lénye. Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészük!” (Zsolt. 11,5-6).  Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bűnösök, a célt eltévesztők a megigazultak gyülekezetében” (Zsolt. 1,5). „A gonoszok ...a földről kivágattatnak, és a hitetlenül cselekedők kiszaggattatnak abból” (Péld. 2,22). Mert: „Utálatosak az Úrnál, [(jəhóváh): Jahvénél az Örökkévalónál] az álnok (csalárd) szívűek; kedvesek pedig ő nála, akik az ő útjukban tökéletesek. [Héber szerint: (tóʿéḇáh tôʿéḇáh): utálat az Úrnál, [(jəhóváh): Jahvénél, az Örökkévalónál az (ʿiqqéš): elfordult, hamis, csalárd (léḇ): szív, benső, de (rácón rácôn): öröm, tetszés, elfogadás a (támím): tökéletes, feddhetetlen (dereḵ): életvitel életút, vallási szokás]” (Péld. 11,20). De a megigazultakról így vall Dávid: „nap és pajzs az ÚR, kegyelmet és dicsőséget ad az Isten. Nem vonja meg javait az ÚR azoktól, akik feddhetetlenül élnek” (Zsolt. 84,12).

223 Ámde: „Derék asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket” (Péld. 31,10). Amíg: a férfi... az Istennek képmása, hasonmása, és dicsősége, fénye, ragyogása. Az asszony, a nő a férfiú dicsősége, fénye, ragyogása” (1 Kor. 11,7). Mert: „Minémű az ecet a fogaknak és a füst a szemeknek, olyan a rest [(ʿácél): lomha, lusta, tétlen] azoknak, akik azt [megbízzák valamivel] akik elküldték, [(šálaḥ): a megbízóinak]” (Péld. 10,26).

224 Mert: „Ezek vérük árán is ólálkodnak, lelkük [önmaguk] árán is leselkednek; [mert ők a saját vérük ellen állnak lesbe] saját életük kárára ólálkodnak.[vetnek csapdát; forralnak ármányokat; vetnek tőrt]” (Péld. 1,18). Mert: „Szájával rontja meg [(šáḥaṯ): lerombolja, romba dönti] a képmutató [(ḥánép̄): istentelen, az Isten nélkül élő] felebarátját [(réjaʿ réʿa): embertársát, barátját]; de az igazak [(caddíq): megigazult igazságosak] a tudomány [(daʿaṯ): a tudás, ismeret] által megszabadulnak, [(ḥálac): megmenekülnek]” (Péld. 11,9). „Mert nem békét beszélnek, s azok ellen, kik csendesen élnek a földön (akik senkit sem bántanak), álnokságot forraltak. [(mirəmáh dáḇár ḥášaḇ): csalárd dolgokat terveznek]. (Zsolt. 35,20). „Sebző nyíl a nyelvük, álnokságot beszél; szájával békességesen szól barátjához, a szívében pedig lest hány (cselt sző)” (Jer. 9,8). „A vajnál simább az ő szájuk, pedig szívükben háborúság van; lágyabbak beszédeik az olajnál, pedig éles szablyák azok” (Zsolt. 55,22).

225 Így folytatódik a kijelentés: „Amitől retteg, és [(məḡôráh): fél] az istentelen, [(rášáʿ: az Isten nélkül élő)], az esik [(bô'): tör rá, valósul meg, és teljesedik be] ő rajta. Amit pedig kívánnak az igazak, a [(caddíq): megigazultak], az meg lesz [(náṯan): megadatik]. Amint a forgószél ráfuvall, már oda van az istentelen. Az igaznak, az igazzá nyilvánítottnak pedig örökké való fundamentuma van. [Mint a forgószél, a szélvész, az elvonuló fergeteg, a viharos szél elmúlik, elhalad, úgy tűnik el, és nincs többé nem áll meg az istentelen, az Isten nélkül élő. De: a (caddíq): megigazultnak (ʿólám ʿôlám): soha véget nem érő (jəsôḏ): alapja van]. (Péld. 10,24-25). Jób is ezt vallja meg az Isten nélkül élőkről: „Mindenfelől félelmek rettentik őt, és üldözik őt lépten-nyomon” (Jób. 18,11).„Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik” (Péld. 14,11). És: „…elvesznek, akik elszakadnak tőled, megsemmisíted mind, akik hűtlenül elhagynak” „A lázadók és a bűnösök elvesznek, és akik elhagyták az Urat, elpusztulnak” (Zsolt 73,27;  Ésa. 1,28) „Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el” (Jób. 21,18). Dávid tovább folytatja megvallását: „Az igazak életére gondja van az Úrnak, örökségük megmarad örökre. A csapás napjaiban nem vallanak szégyent, éhínségben táplálékhoz jutnak” (Zsolt 37,18-19). Mert: „Az Úr szilárdítja meg az igaz, az igazzá nyilvánított ember lépteit, és útját kedveli. Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével” (Ésa. 40,30-31).

226 És ismét: „Aki műveli a földjét, annak elég kenyér jut, de aki hiábavalóságokat hajhász, annak szegénység jut” (Péld. 28,19).

227 Mert erről a gyökérről így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Én Jézus… vagyok Dávidnak ama gyökere és ága…” (Jel. 22,16). És: „ímé győzött Dávid gyökere…” (Jel. 5,5).

228 Dávid így folytatja: „Amikor megjelenik, és bejön, belép, hazugságot, értéktelen hiábavalóságot beszél; bensője hazugságot, gonoszságot, bajt, csapást, szerencsétlenséget gyűjt össze. Azután kimegy az utcára, és beszél”(Zsolt. 41,7). „Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, [ajkuk minden szava ḥaṭṭá'ṯ ḥaṭṭá'áh): bűn a szájukban]. fogattassanak meg kevélységükben, [(gá'ôn): fennhéjázásukban, dölyfösségükben]; mert csak átkot és hazugságot [(kaḥaš): csalást, félrevezetést] szólnak, és [(sáp̄ar): beszélnek]” (Zsolt.

59,13).

229 Újra-és újra hangzik a figyelmeztetés: „Amit mond az ember, annak a gyümölcsével lakik jól, a hitetlenek mégis erőszakra vágynak. Aki vigyáz a szájára, megtartja életét, aki felnyitja száját, arra romlás vár” (Péld. 13,2-3). Mert: „A férfi szájának hasznával elégedik meg az ő belseje; az ő beszédének jövedelmével lakik jól. (Más fordítás: Amit mond az ember, annak a gyümölcséből fog jóllakni az ő bensője, és amit a beszéde terem, azzal kell jóllaknia). Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és amiképpen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét” (Péld. 18,20-21). És ez nem változik az újszövetség idején sem: „Mert mindnyájan sok dologban, és sokféleképpen vétkezünk, sokban botlunk, hibázunk, tévedünk, és megbukunk, kudarcot vallunk. Ha valaki beszédben nem vétkezik, aki szóban nem hibázik, nem vét, nem téved, nem bukik meg, nem vall kudarcot, az tökéletes ember, az már felnőtt, érett korú férfi, érett, célba érkezett személy. Képes, mert erős, hatalmas az egész testét, teljes személyét, egész valóját is megzabolázni, megfékezni” (Jak. 3,2). Hát: „Ne tévelyegjetek, … mert amit vet az ember, azt aratja is. [Más fordítás: Ne áltassátok magatokat! …Azt fogja az ember aratni, amit vetett]” (Gal. 6,7). Azt kérdezi az Úr: „Ki az az ember, akinek tetszik az élet, [(ḥáp̄éc ḥaj): aki kívánja a virágzó, sikeres, prosperáló életet, és azt, hogy örömét lelje benne] és szeret napokat [(jôm ṭôḇ): és boldog, sikeres, áldott éveket], hogy jót láthasson [hogy élvezze a boldogságot]? Tartóztasd meg [(nácar): őrizd, és tiltsd el] nyelvedet a gonosztól a [(ráʿ): rossztól], és ajkadat a csalárd [(mirəmáh): álnok, megtévesztő, rosszindulatú] beszédtől. [Más fordítás: Vigyázz, hogy nyelved ne szóljon rosszat, és ajkad ne beszéljen csalárdságot]” (Zsolt. 34,13-14). Mert: „Aki megőrzi száját és nyelvét, megtartja, megőrzi életét a nyomorúságtól” (Péld. 21,23). Dávid megvallása: „Ezt határoztam: vigyázok szavaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel, megzabolázom számat, ha gonosz ember kerül elém” (Zsolt. 39,2). De ezt csak a Te segítségeddel tudom megtenni, ezért kérem: „Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!” (Zsolt. 141,3). Hát: „Fiam, figyelj szavaimra, hajtsd füledet mondásaimra! Ne téveszd szemed elől, őrizd meg azokat szíved mélyén, mert életet adnak azoknak, akik megtalálják, és gyógyulást egész (hús)testüknek” (Péld. 4,21-22). Mert így leszel bölcs, és: „A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az ő száját (és értelmesen beszél), és az ő ajkaival öregbíti a tudományt (és gyarapítja a tudást). Lépesméz a (kedves, és) gyönyörűséges beszédek (logosz: igék); édesek a te egész valódnak, és gyógyulás az életednek” (Péld. 16,23-24).

230 Így van megírva, hogy mi a jó cselekedet: „Az istentelen, az Isten nélkül élő, a nem hívő szerez hamis keresményt; az igazságszerzőnek, a megigazulást szerzőnek pedig jutalma valóságos, mert igaz bérhez jut az, aki igazságot, a valóságot, az Igét veti” (Péld. 11,18). Mert: „Aki vet álnokságot, hazugságot, arat nyomorúságot, bajt, csapást, katasztrófát; és az ő kevélységének, arroganciájának vesszeje megtöretik, és megsemmisül. Az irgalmas szemű ember megáldatik, mert adott az ő kenyeréből a szegénynek, a nincstelennek” (Péld. 22,8-9). „Mondjátok az igaznak, hogy jól lészen dolga, mert cselekedeteik gyümölcsével élnek. Jaj a gonosznak, gonoszul lesz dolga, mert kezeinek cselekedete szerint fizetnek néki. (Ésa. 3,11-12).

231 Így folytatódik a figyelmeztetés: „Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út, (mely végül a halálba vezet). Az ő útjaiból elégszik meg az elfordult elméjű (a romlott szívű); meg a jó is a magáé szerint” (Péld. 14,12.14). Mert: „Minden útjai tiszták az embernek a maga szemei előtt (helyesnek tartja az ember); de az Úr megvizsgálja a szellemeket!” (Péld. 16,2). És: „Az értelmes ember életútja fölfelé visz, kikerülve a holtak hazáját odalent” (Péld. 15,24).

232 És ismét: A hűséges tanú nem hazudik; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából, hazugságot beszél. (Péld. 14,5). Ezek azok akik: „Hamisságot [(šavə' šávə'): hazugságot, valótlanságot, hiábavalóságot, gonoszságot, rombolást, pusztítást] szólnak, és [(dibbér): beszélnek] egyik a másiknak. Mindenki képmutatóan, hazug módon beszél társával, és felebarátjával. Hízelkedő ajakkal [(ḥeləqáh śep̄eṯ śáp̄áh): mézesmázos, alakoskodó beszéddel] kettős szívből szólnak [kétszínűen beszélnek]” (Zsolt. 12,3). Dávid újra-és újra erről prófétál: „Nincsen az ő szájukban egyenesség [nem jön ki szájukon őszinte szó, igazság: a valóság, az Ige]. Belsejük [szívük] csupa romlottság [merő álnokság, istentelenség, rosszindulat; hiábavalóság; szívükben gonoszat forralnak]; nyitott sír [megnyílt koporsó] az ő torkuk, nyelvükkel hízelkednek [sima a nyelvük, csalárd, hízelgésre hajlik; nyelvüket álnokul forgatják]” (Zsolt. 5,10). 4). Ezek rombolják a mások hitét: Elteltek évszázadok és évezredek, de a hitetők módszere nem változott: „Mert az ilyenek a mi Urunk Jézus Krisztusnak nem szolgálnak, hanem az ő hasuknak; és nyájas beszéddel, meg hízelkedéssel megcsalják az ártatlanoknak szívét” (Róm. 16,18).

233 Mert: „Az ajkaknak vétkében gonosz tőr van, de kimenekedik a nyomorúságból az igaz. [Héber szerint: A (pešaʿ): vétkes ajak veszedelmes (môqéš): csapda, de az (caddíq): igaz, a megigazult (jácá'): kikerül a bajból, a (cáráh): nyomorúságból, gyötrelemből, szorult helyzetből]” (Péld. 12,12). „A haszontalan, mihaszna ember gonoszul áskálódik és az ő ajkain mintegy égő tűz van” (Péld. 16,27). „A vajnál simább az ő szája, pedig szívében [(léḇ): bensőjében] háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák [(pəṯíḥá): kivont éles kardok] azok” (Zsolt. 55,22). Akik megélesítik nyelvüket, mint a szablyát [(ḥereḇ): mint a kardot]; irányozzák nyilukat, [(dáraḵ): meghajlítják, megfeszítik az íjat, és céloznak nyilukkal], keserű [(mar): csípős, ártalmas, bántó, mérgező] beszédükkel. (Zsolt. 64,4). „Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, [ajkuk minden szava ḥaṭṭá'ṯ ḥaṭṭá'áh): bűn a szájukban]. fogattassanak meg kevélységükben, [(gá'ôn): fennhéjázásukban, dölyfösségükben]; mert csak átkot és hazugságot [(kaḥaš): csalást, félrevezetést] szólnak, és [(sáp̄ar): beszélnek]” (Zsolt. 59,13). Mert: „A nyelv tűz, a gonoszságnak összessége, a jogtalanságnak, igazságtalanságnak, istentelenségnek, gaztettnek, gonoszságnak egész világa. Úgy van a nyelv a mi tagjaink, a mi testrészeink között, hogy megszeplősíti, beszennyezi az egész testet, a teljes lényünket és lángba borítja életünk folyását, és lángra lobbanva egész életutunkat fölégeti; Maga is lángba boríttatván a gyehenna tüzétől” (Jak. 3,6).

234 És ismét: „ (tóʿéḇáh tôʿéḇáh): utálat az Úrnál, [(jəhóváh): Jahvénél, az Örökkévalónál az (ʿiqqéš): elfordult, hamis, csalárd (léḇ): szív, benső, de (rácón rácôn): öröm, tetszés, elfogadás a (támím): tökéletes, feddhetetlen (dereḵ): életvitel életút, vallási szokás]” (Péld. 11,20). És: „Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. De kinn marad mind, aki szereti és szólja a hazugságot” (Jel. 22,14-15).

235 Továbbra is a hívő, és hitetlen különbségéről: „A bölcsek tudományt [(daʿaṯ): bölcsességet, ismeretet, tudást] rejtegetnek, és [(cáp̄an): őriznek, tudásukkal csöndben meghúzódnak, kincsként halmozzák fel]. A bolondnak [('ĕvíl): Isten nélkül élő hitetlennek] szája pedig közeli romlás, [(məḥittáh): rombolás, összeomlás, pusztulás, kész veszedelem]. (Péld. 10,14). „Minden eszes cselekszik (okosan), bölcsességgel; a bolond pedig kijelenti az ő bolondságát, és (terjeszti a bolondságot)” (Péld. 13,16). „A bolondnak szájában van kevélységnek pálcája (szájából gőg sarjad); a bölcseknek pedig beszéde (megőrzi), és megtartja őket” (Péld. 14,3). „Nem gyönyörködik a bolond az értelemben, csak saját eszének a fitogtatásában” (Péld. 18,2).

236 A lustaságról, és a szorgalomról sok mondanivalója van az Úrnak: „Szegénnyé lesz, és [(rúš): szűkölködni fog] aki cselekszik rest kézzel, és [(ʿáśáh): lustán dolgozik]; a gyors [(ḥáruc ḥárúc jáḏ): szorgalmas, erős] munkások keze pedig meggazdagít. [(rəmijjáh (kap̄): A tétlenkedő kéz szegénységet teremt, a szorgalmasok keze (ʿášar): gazdagságot szerez]” (Péld. 10,4). „Nem süti meg a rest, (a lusta) amit vadászásával fogott (a vadászzsákmányt); de drága marhája (drága kincse) az embernek serénysége (a szorgalom)” (Péld. 12,26). „Kívánsággal felindul a rest, és (vágyakozik a lusta), de hiába; a gyorsak (szorgalmasok) pedig megkövérednek (bővelkednek)” (Péld. 13,4). „A szorgalmatosnak (tervei), igyekezete csak gyarapodásra van (csak hasznot hoz); valaki pedig hirtelenkedik, (aki elsieti a dolgát) csak szükségbe (ínségbe) jut” (Péld. 21,5). „A restség mély álomba merít, és a lomha, lusta ember megéhezik” (Péld. 19,15). „Ne szeresd (az alvást), az álmot, hogy ne légy szegény; nyisd fel, és (tartsd nyitva) a te szemeidet, és (jóllakhatsz), és megelégszel kenyérrel” (Péld. 20,13). Bizony: „A bolond, az ostoba karba teszi a kezét, és tönkreteszi önmagát” (Préd. 4.5). „A rest (a lusta) embernek mezejénél (földje mellett) elmentem, és az esztelennek szőleje mellett. És ímé, mindenütt felverte a tövis, (és láttam, hogy egészen fölverte a gaz) és színét elfedte a gyom; és kőgyepűje elromlott vala (kőkerítése összedőlt). Melyet én látván elgondolkoztam, és nézvén, ezt a tanulságot szereztem abból: Egy kis álom, (még egy kis alvás) egy kis szunnyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra, És így jő el, mint az úton járó, a te szegénységed, (így tör rád a szegénység, mint az útonálló) és a te szükséged, (a szűkölködés) mint a pajzsos férfiú” (Péld. 24,30-34). Mert: „A hideg miatt (ősszel) nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs mit” (Péld. 20,4). És újabb kifogása is van, és „Azt mondja a rest: ordító oroszlán van az úton! Oroszlán van az utcákon! Mint az ajtó forog az ő sarkán, úgy a rest az ő ágyában. Ha a rest az ő kezét a tálba nyújtotta, restelli azt csak szájához is vinni. Bölcsebb a rest a maga szemei előtt, mint hét olyan, aki okos feleletet ad” (Péld. 26,13-16). Mert azt mondja az Úr Jézus: „… Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat [a mezőket], hogy már fehérek [és készek, megértek] az aratásra. És aki arat, jutalmat nyer [és már most megkapja a bérét], és az örök életre gyümölcsöt gyűjt [és begyűjti a termést az örök (a természetfeletti) életre]; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen” (Ján. 4,35-36). És a szorgalom eredménye: „Láttál-e az ő dolgában szorgalmatos embert? A királyok előtt áll, nem marad meg az alsó rendűek között” (Péld. 22,29). Egy előképben így mutatja be az eredményt a Szent Szellem: „Jeroboám erős férfiú vala; és látván Salamon, hogy az ő szolgája az ő dolgában szorgalmatos, az összes robotmunkák felügyelőjévé tette a József házában” (1 Kir. 11,28) Hát: „Eredj a hangyához, te rest [(ʿácél): lomha, lusta, tétlen], nézd meg [(rá'áh): szemléld, nézegesd, figyeld meg] az ő útjait [(dereḵ): életmódját, életvitelét, életútját, sorsát], és légy bölcs, mert [(ḥáḵam): bölccsé tesz, bölcsességre tanít]! Akinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura, [(qácín): Nincsen főnöke, nincs, aki ösztökélné vagy parancsolna neki]. Nyárban szerzi meg az ő kenyerét [(leḥem): élelmét], aratáskor gyűjti eledelét”. Oh te rest [(ʿácél): lomha, lusta, tétlen], meddig fekszel [(šáḵaḇ): meddig akarsz még heverészni]? Mikor kelsz fel a te álmodból [(šéná' šénáh): mikor hagyod abba az alvást]? Még egy kis álom [(məʿáṭ məʿaṭ šéná' šénáh): még kevés egy alvás], még egy kis szunnyadás [még egy kis szendergés], még egy kis kéz-összefonás [összetett kézzel fekvés, keresztbefont karral], hogy pihenjek. Így jő el [(bô'): így tör rád, és állít be hozzád], mint az úton járó [mint a vándor, mint az útonálló, mint a csavargó], a te szegénységed [az ínséged], és a te szűkölködésed, [nélkülözésed] mint a pajzsos férfiú” (Péld. 6, 6-10).

237 Mert „Lépes méz a kedves ige: édes az egész személynek és gyógyulás” (Péld. 16,24). „A örvendező benső megvidámítja az orcát; de a szívnek bánata miatt megszomorodik” (Péld. 15,13). „A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú benső pedig megszárasztja a csontokat” (Péld. 17,22).

238 Pedig: „A restség mély álomba merít, és a lusta ember éhezik” (Péld. 19,15).

239 És így folytatja az Úr: „Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt” (5 Móz. 30,15)