Kolossé levél 4. fejezet: Isten nyissa meg az Ige ajtaját (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Kol. 4,1 Ti urak, ami igazságos és méltányos, a ti (rab)szolgáitoknak megadjátok, tudván, hogy néktek is van Uratok mennyekben*

*Az efézusi gyülekezetet is erre figyelmezteti az apostol: „Ti is urak, ugyanazt cselekedjétek ővelük, elhagyván a fenyegetést; tudván, hogy a ti Uratok is mennyben van [mennyben él], és személyválogatás [(proszópolépszia): részlehajlás, kedvezés, személyválogatás] nincsen Őnála;

[Más fordítás: Hasonlóképpen, ti is, akiknek szolgáitok vannak, bánjatok jól velük, és többé ne fenyegessétek őket! Jusson eszetekbe, hogy a ti Uratok, Jézus a Mennyben van! Ő azonban a ti szolgáitoknak is Ura, aki mindenkit igazságosan ítél]” (Eféz. 6,9).

Mert: „Aki pedig igazságtalanul cselekszik [és igazságtalanságával kárt tesz], azt kapja vissza, amit tett; és nincsen személyválogatás [részrehajlás]” (Kol. 3,25).

„Ugyanis Isten nem személyválogató [részlehajló]” (Róm. 2,11).

„Mert az Úr, a ti Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, hatalmas (erős) és rettenetes (és félelmes) Isten, aki nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad (és akit nem lehet megvesztegetni)” (5 Móz. 10,17).

„Azért az Úr félelme (tisztelete) legyen rajtatok, vigyázzatok arra, amit tesztek; mert az Úrnál, a mi Istenünknél nincsen hamisság, sem személyválogatás, sem ajándékvétel (és vesztegetés elfogadása)” (2 Krón. 19,7).

Hát ezért: „Ne uralkodjál rajta kegyetlenül, hanem félj a te Istenedtől (tiszteld a te Istenedet)” (3 Móz. 25,43)

Kol. 4,2 Az imádságban állhatatosak [kitartóak és éberek] legyetek, vigyázván [és őrködve virrasszatok] abban hálaadással;

Kol. 4,3 Imádkozván egyszersmind mi érettünk is, hogy az Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amelyért [amely miatt most] fogoly is vagyok [melyért bilincset is viselek];

Kol. 4,4 Hogy nyilvánvalóvá [világossá] tegyem [nyilvánosságra hozzam] azt úgy, amint nékem szólnom kell [és hogy azt hirdethessem]*

*Az apostol arra figyelmezteti a hívőket, hogy: „Szüntelenül imádkozzatok” (1Thessz. 5,17).

Mégpedig a Szent Szellem által: „Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Szellem által. Éppen azért legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentekért; és énértem is, hogy adassék nekem az ige, ha szóra nyitom a számat, hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát” (Eféz. 6,18-19).

Az apostol ezt kéri a Rómabeli gyülekezettől is: „Kérlek pedig titeket atyámfiai [testvérek] a mi Urunk Jézus Krisztusra és a [Szent] Szellem szerelmére, [szeretetére] tusakodjatok velem együtt az imádkozásokban, énérettem Isten előtt,

[Más fordítás: Urunkon, a Krisztus Jézuson át és a Szellem szeretete által arra bátorítalak (buzdítalak) titeket testvéreim, hogy Istennek mondott imádságaitokban küzdjetek velem együtt, értem]” (Róm. 15,30).

És kijelentést nyer az is, hogy az ima egyben harc is, ezért: „Álljatok hát elő körül övezvén derekatokat [csípőtöket] igazlelkűséggel (hogy készen állhassatok a harcra) és felöltözvén az igazságnak [a megigazultság] mellvasába [a hit páncéljába, mellvértjébe]. És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében [(onoma): név, amely magába foglalja a hatalmat, tekintélyt, jellemet] cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Őáltala” (Eféz. 6,14.17).

„Testvéreim, (így) imádkozzatok értünk is” (1Thessz. 5,25). „… hogy terjedjen az Úr igéje, és úgy dicsőítsék, ahogyan nálatok is” (2 Thess. 3,1). „amelyért még bilincseket is viselek, mint egy gonosztevő. Az Isten igéje viszont nincs bilincsbe verve” (2Tim. 2,9)

Kol. 4,5 Bölcsen viseljétek magatokat [(szophia): a tudás, ismeret és tapasztalat legmagasabb szintű, érett, megfontolt alkalmazásával] a kívül valók [(exó): idegenek] irányában, a jó alkalmatosságot [(kairosz): alkalom, alkalmas / megfelelő időt] áron is megváltván. [(exagoradzó): kihasználva a lehetőséget, megragadva az alkalmat, és Jézus vérével / életével kiszabadítva a bűn és a sátán rabszolgaságából őket]*

*És így folytatódik a kijelentés: „Ezt pedig cselekedjétek, tudván [felismerve] az időt, hogy ideje [jelen van] már. Hogy az álomból [szellemi kábultságból] felserkenjünk [fölkeljünk]. Mert most közelebb van hozzánk az üdvösség [a küszöbön áll a megmenekülés] mint amikor hívőkké lettünk” (Róm. 13,11).

És: „Mivel az Úr félelme (tisztelete) átjár bennünket, igyekszünk meggyőzni (megnyerni) az embereket, hiszen az Isten ismer minket…]” (2 Kor. 5,11).

De arra is: „jól vigyázzatok, hogyan éltek, ne esztelenül, hanem mint bölcsek: Áron is megvegyétek az alkalmatosságot (kihasználva az alkalmas időt), mert a napok (az idők) gonoszok” (Eféz. 5,15-16)

És aki hirdeti az Igét: „Szükséges, hogy a kívülállóknak is jó véleményük legyen róla, nehogy gyalázatba és az ördög csapdájába essen” (1Tim. 3,7).

„Ezt pedig azért mondom, testvéreim, mert a hátralevő idő rövidre szabott” (1 Kor. 7,29)

Kol. 4,6 A ti beszédetek [(logosz): Igéitek] mindenkor [(pantote): azaz minden időben] kellemetes [kedves; megnyerő, elfogadható] legyen, sóval [a Szent Szellemmel] fűszerezett [ízesített]; hogy tudjátok, hogy mi módon kell néktek kinek-kinek megfelelnetek [hogy tudjátok, kinek milyen választ kell adnotok]*

*Maga a testté lett Ige mutat példát arra, hogy hogyan kell hirdetni az Igét: „És mindnyájan… elálmélkodnak kedves beszédein, amelyek szájából származtak [és csodálattal hallgatták a gyönyörű szavakat, amiket mondott]…” (Luk. 4,22).

Az Úr Jézus így figyelmezteti az Övéit: „… Legyen bennetek só…”(Márk. 9,50).

És hogy mit jelent a só, arról így szól a feltámadott Úr: „… monda azért nékik (a tanítványainak, és a mindenkori Övéinek) Jézus: Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelt, (és így folytatta) és monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet” (Ján. 20,21-22).

Mert: „Vajon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek (amiből hiányzik a lényeg, a belseje)?” (Jób. 6,6)

Kol. 4,7 Minden én dolgaimat [az én egész helyzetemet] megismerteti veletek Tikhikus [jelentése: a szerencsés, szerencse fia. Akinek szerencséje van], a szeretett atyafi [testvér] és hív [hűséges, megbízható] szolga és (rab)szolgatárs(am) az Úrban;

Kol. 4,8 Akit épen a végett küldtem hozzátok, hogy megismerje a ti dolgaitokat [és ti is megismerjétek körülményeinket] és megvigasztalja [felbátorítsa] a ti szíveteket, [bensőtöket]

Kol. 4,9 Onézimussal [jelentése: hasznos] együtt [megy], a hű és szeretett atyafival [testvérrel], ki ti közületek való; minden itt való [itteni] dolgot megismertetnek ők veletek [Ők tehát mindent tudatnak veletek, ami itt történik]*

*Mert: „Tudtotokra akarom pedig adni, atyámfiai [testvérek], hogy az én dolgaim [jelen körülményeim; helyzetem] inkább előmenetelére lőnek. [gyarapodására; (hasznára) vannak] az evangéliumnak [jó hírnek]; (Mert): [az örömüzenet előrehaladását (terjedését) szolgálják]. Annyira, hogy a Krisztusban híressé [nyilvánvaló; ismert] lett az én fogságom a [császári] testőrség egész házában [az egész pretóriumban] és mindenki más előtt; [és a többiek körében is köztudomású lett, hogy bilincseimet Krisztusért viselem]” (Fil. 1,12-13).

És hogy a gyülekezetek megvigasztalódjanak, Tikhikoszt küldi hozzájuk az apostol: „Hogy pedig ti is megtudjátok, mi van velem, és hogyan élek, mindent elmond nektek Tikhikosz (jelentése: a szerencsés, szerencse fia. Akinek szerencséje van), az Úrban szeretett testvér és hű diakónus, akit éppen azért küldtem hozzátok, hogy értesüljetek helyzetünkről, és megvigasztalja szíveteket” (Eféz. 6,21-22).

Mert az apostolt Jeruzsálemben elfogták, és Rómába szállították, mint foglyot, de itt is a Krisztust hirdette: „Mikor pedig Rómába jutottunk (megérkeztünk), a százados átadá a foglyokat a testőrsereg fővezérének. Pálnak azonban megengedteték, hogy külön lakjék az őt őriző vitézzel (katonával). Marada pedig Pál két egész esztendeig az ő tulajdon (saját) bérelt szállásán, és mindazokat befogadja vala, kik őhozzá menének (akik felkeresték). Prédikálván (hirdetve) az Istennek országát és tanítván az Úr Jézus Krisztus felől való dolgokat teljes bátorsággal, minden tiltás (akadályoztatás) nélkül” (Csel. 28,16.30-31)

Kol. 4,10 Köszönt titeket Aristárkhus [jelentése: legkiválóbb vezér], az én fogolytársam [aki velem együtt raboskodik], és Márk [jelentése: védelem], a Barnabás unokatestvére [jelentése: a vigasztalás fia], ki felől parancsolatokat vettetek [utasításokat kaptatok]: ha hozzátok megy [és ha megérkezik hozzátok], fogadjátok őt szívesen [fogadjátok be],

Kol. 4,11 És Jézus [jelentése: Isten szabadítás, segítség; Józsué neve görög formában], kit Justusnak [jelentése: az igaz, igazságos] is hívnak, kik a zsidók közül [a körülmetélkedésből] valók: csak ezek azok a munkatársaim az Isten országában, akik nékem vigasztalásomra voltak. [Más fordítás: A zsidók közül csupán ők munkatársaim az Isten országa (Isten királyi uralma) hirdetésében, és építésében. Ők, akik segítségemre szolgáltak, és mellém álltak]*

*De: „Azért kérlek, hogy ne csüggedjetek [ne veszítsétek el bátorságotokat; ne gyengítsenek] el az én tiérettetek való nyomorúságaim [elszenvedett megpróbáltatásaim; szorongattatásom, és az üldözés] miatt, amelyek néktek dicsőségetekre vannak. [szolgálnak]” (Eféz. 3,13).

És én: „Bízom pedig az Úrban, hogy magam is csakhamar el fogok [el tudok] menni. [hogy nemsokára magam is indulhatok hozzátok, és hamarosan meglátogatlak benneteket]” (Fil. 2,24)

Kol. 4,12 Köszönt titeket Epafrás [jelentése: szeretetre méltó, kedves; pezsdülő; ékesszóló], ki ti közületek való, Krisztusnak szolgája, mindenkor tusakodván [aki mindenkor küzd, aki állandó harcot folytat] ti érettetek imádságaiban, hogy megállhassatok tökéletesen és teljes meggyőződéssel, [teljes bizonyossággal állhatatosan (bevégezetten, célba érkezetten, teljes biztonságra jutva) maradjatok (állhassatok meg)] az Istennek minden akaratában.

[Más fordítás: Azért imádkozom, hogy szellemileg érettek legyetek, és minden helyzetben egészen biztosan tudjátok, hogy mi az Isten akarata]

Kol. 4,13 Mert bizonyságot teszek ő felőle [tanúskodom róla], hogy sokat fárad [hogy keményen dolgozik, küzd] érettetek és azokért, kik Laodiczeában [jelentése: népjog, a nép igazsága; népítélet] és Jerápolisban [jelentése: szent város, papok városa] vannak*

*És folytatja az apostol: „Úgy ahogy tanultátok is Epafrástól [jelentése: szeretetre méltó, kedves; ékesszóló], a mi szerelmes [agapé = Isten szerinti szeretettel szeretett] (rab)szolgatársunktól, aki hív [hűséges, megbízható] (rab)szolgája tiérettetek [ti köztetek] a Krisztusnak” (Kol. 1,7).

Epafrás hű volt Urához az Úr Jézus Krisztushoz, és tanítójához, Pál apostolhoz, akivel együtt szolgált, és aki nem hagyta őt el a fogságban sem: „Köszönt téged Epafrás, az én fogolytársam a Krisztus Jézusban” (Filem. 1,23)

És hogy mit tanultak Epafrástól, azt így jelenti ki a Szent Szellem: „Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha valami nemes, ha valami dicséretes, ezekről gondolkodjatok. Amiket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz” (Fil. 4,8-9)

Kol. 4,14 Köszönt titeket Lukács [jelentése: napfényes, világos, fényt adó], ama szeretett orvos [a mi kedves barátunk], és Démás [jelentése: nép kedveltje, a nép férfia, a nép vezetője, népek kormányzója].

Kol. 4,15 Köszöntsétek az atyafiakat [testvéreket], kik Laodiczeában vannak, és Nimfást [jelentése: az elrejtett, a vőlegény] és a [házánál összegyűlt (kihívott)] gyülekezetet [eklézsiát], mely az ő házánál van*

*Ismét kijelenti a Szent Szellem, hogy a gyülekezetek házanként vannak, és a szolgáló testvérek megbecsülésére hívja fel a szentek figyelmét: „És köszöntsétek azt a (kihívott)gyülekezetet [eklézsiát], mely az ő házukban [g. (oikosz) HÁZ, otthon, állandó tartózkodási hely, - egy lakás (terjedelemben kisebb vagy nagyobb)] van….” (Róm. 16,5).

„Sokszor köszönt titeket az Úrban Akvila és Priszka a házuknál levő gyülekezettel együtt” (1 Kor. 16,15-19)

És ez így volt Kolosséban, és Filemonnál is: És így köszönti az apostol Filemont:… „…és a te házadnál való gyülekezetnek” (Filem. 1,2)

Kol. 4,16 És mikor felolvastatik nálatok e levél, cselekedjétek meg, hogy a laodiceaiak [kihívott] gyülekezetében [eklézsiájában] is felolvastassék, és hogy a Laodiceából átveendő levelet ti is felolvassátok.

Kol. 4,17 És mondjátok meg Arkhippusnak [jelentése: a ló mestere, kocsi hajtó, istállómester]: Vigyázz [legyen gondod] a szolgálatra [hogy betöltsed azt], melyre vállalkoztál [amelyet átvettél] az Úrban, hogy azt betöltsed.

Kol. 4,18 A köszöntés a saját kezemmel, a Páléval, van írva. Emlékezzetek meg az én bilincseimről [fogságomról]! A kegyelem [vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása maradjon] veletek. Ámen.

[A Kolossébeliekhez íratott Rómából, Tikhikus és Onésimus által]*

*A gyülekezetekhez írott levekben a köszöntést saját kezűleg írja az apostol: „A köszöntést én Pál írom a saját kezemmel, a mi ismertető jegye (hitelesítő jele) minden levelemnek. Így írok” (2 Thess. 3,17).

„A köszöntés(t) a saját kezemmel [írtam], a Páléval. [Ez a sajátkezű üdvözletem: Pál]” (1 Kor. 16,21).

„Látjátok (nézzétek), mekkora betűkkel írok néktek a saját kezemmel!” (Gal. 6,11).

És teszi ezt a hamis tanítók miatt, ahogyan erről több gyülekezetnek is ír: „hogy ne veszítsétek el egyhamar józanságotokat, és ne rémítsen meg benneteket sem valamely szellemtől származó kijelentés, sem a mi nevünkben elhangzó megnyilatkozás, sem valamiféle nekünk tulajdonított (állítólag tőlünk érkező) levél…” (2 Thess. 2,2)