Jakab levél 4. fejezet: Ne ítéld el a másikat! (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Jak. 4,1 Honnét vannak háborúk [(polemosz): csaták] és harcok [(makhé): viszályok, veszekedések, civakodások és pártoskodás] közöttetek? Nem onnan-é a ti gerjedelmeitekből, amelyek a ti tagjaitokban vitézkednek? [Más fordítás: Nemde onnét, hogy bűnös vágyak - (hédoné): élvezetre, gyönyörre, gyönyörűségre - csatáznak, tusakodnak, és (sztrateuomai): hadjáratot indítanak (melosz): tagjaitokban]?^*

*Az apostol a továbbiakban így figyelmezteti a hívőket: „Mert a (hús)test a szellem ellen törekedik, a szellem pedig a (hús)test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok” (Gal. 5,17).

Ezért mondja az apostol, hogy: „Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a (hús)testi kívánságoktól, amelyek az (phüszé = életetek); ellen vitézkednek” (1 Pét. 2,11).

Jak. 4,2 Kívántok valamit, és nincs néktek [és nem kapjátok meg]: gyilkoltok és irigykedtek, és nem nyerhetitek meg [és nem tudtok célt érni]; harcoltok [viszálykodtok] és háborúskodtok; [mégsem kapjátok meg], és nincsen semmitek, azért mert nem kéritek. [Görög szöveg: (epithümeó): Vágyódtok valami után, (dzéloó): és lelkesen törekedtek, fáradoztok, igyekeztek, buzgólkodtok, sőt irigykedtek, féltékenykedtek, de (dunaszte) nem vagytok képesek (epitügkhanó): rátalálni, megszerezni. (makhomai): Küzdötök, és harcoltok, de nem (ekhó): bírjátok megragadni, azért mert nem (aiteó): kéritek].

Jak. 4,3 Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek [mert rosszul kéritek], hogy gerjedelmeitekre költsétek azt [csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni]*

*Az Úr Jézus arra bátorít, hogy: „Kérjetek és megadatik néktek, és kapni fogtok… Mert mindenki, aki kér, mind kap, és megnyeri azt, amit kér… (Mát. 7,7-8).

De hittel kérjetek, mert: „amit könyörgésetekben [és imádságotokban hittel] kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek. [Más fordítás: Meg is fogtok kapni mindent, amit csak hittel imádságban kértek]” (Mát. 21,22).

Ezért: „Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek (hogy amiért imádkoztok mindazt, amit kértek, megkapjátok), és meglészen néktek (és meg is adatik nektek). (Márk. 11,24).

És az Úr Jézustól kérjetek, az Ő Nevében: „És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek (tőlem) az én nevemben, én megcselekszem azt” (Ján. 14,13).

És ismét: „… Kérjetek és megadatik néktek; … Mert aki kér, mind kap; …” (Luk. 11,9-10).

És ez az a bizodalom, amellyel Őhozzá vagyunk (és az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti), hogy ha kérünk valamit az Ő akarata szerint, meghallgat minket: És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink (és hogy már megkaptuk), amelyeket kértünk Őtőle” (1 Ján. 5,14-15).

Dávid így prófétál: „A szegények (és alázatosok) kívánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívüket, (és feléjük fordítod füledet, és) füleiddel figyelmezel” (Zsolt. 10,17).

 Mert: „Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán (Más fordítás: Az ÚR szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat)” (Zsolt. 34,16)

Hiszen: „Közel van az Úr minden őt hívóhoz; mindenkihez, aki hűséggel (és igazán) hívja őt. Beteljesíti az őt félőknek kívánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket” (Zsolt. 145,18-19)

Bizony: „… az igazaknak… könyörgését (és imádságát) meghallgatja” (Péld. 15,29).

Jak. 4,4 Parázna [házasságtörő] férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz. [Görög szöveg: (moikhosz): házasságtörő nemzedék, nem (eidó oida): tudjátok, nem vagytok tisztába vele, hogy a (philia): vonzalom, a barátkozás (koszmosz) evilág rendszerével (ekhthra): ellenkezés Istennel. (ún) Tehát, akinek (búlomai):  szándékában áll, hogy (philosz): a világgal barátságban éljen, az (ekhthrosz): ellenségévé (kathisztémi): válik Istennek]*

*Mert: „Senki sem szolgálhat, és senki sem lehet rabszolgája két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és ellenszenvet érez iránta, és a másikat szereti és teljesen odaszánja magát; vagy az egyikhez ragaszkodik, és tiszteli, és a másikat megveti, lenézi, lekicsinyli. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak, vagyis evilág értékeinek, és a vagyonnak, a pénznek” (Mát. 6,24).

És hogy az Úr mit ért mammonon, vagyis bálványon, azt János apostolon keresztül fejti ki a Szent Szellem: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a hústest kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17).

Mert Isten akarata: „[tisztán] szeplő nélkül [(aszpilosz): (szenny)folt nélkül, makulátlanul] megtartani [megóvni, és megőrizni] magát e világtól [hogy a világ be ne mocskolja]” (Jak. 1,27).

Pál apostol figyelmeztetése: ne a világ szerint cselekedjetek: „És ne szabjátok magatokat [ne igazodjatok; ne legyetek hasonlóvá,ne alkalmazkodjatok (idomuljatok)] e világhoz, [ehhez a világkorszakhoz]. Hanem változzatok el [alakítsátok, formáljátok át, változtassátok meg magatokat] a ti elméteknek [értelmetek, gondolkodásotok, megértésetek; vélekedésetek; a szellemetek belső, értelmes felfogóképességének] megújulása által [hanem gondolkodásmódotok megújításával alakuljatok át úgy] hogy megvizsgáljátok, [felismerjétek; megítélhessétek; megválasszátok; hogy azt próbálgassátok] mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. [mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes; ami neki tetsző]” (Róm. 12,2).

És hogy ez konkrétan mit jelent, azt így fejti ki az apostol: „Megújuljatok pedig a ti elméteknek szellemi értelme szerint” (Eféz. 4,23)

„Intelek titeket: Szellem szerint járjatok, és a (hús)testnek kívánságát véghez ne vigyétek” (Gal. 5,16)

„Mert ez az Isten akarata, a ti szentté lételetek, hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok; Hogy mindenitek szentségben és tisztességben tudja bírni a maga edényét, (emberi testét). Nem kívánság gerjedelmével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent” (1 Thess. 4,3-5)

„Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata” (Ef. 5,17)

„Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; Hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek (elkülönültek) legyetek teljes életetekben” (1 Pét. 1,14-15)

Mert ha az Úrnak és az Üdvözítő Jézus Krisztusnak megismerése által (elkerülték, és) megszabadultak a világ förtelmeitől, de ismét belekeveredve azokba (legyőzetnek, és) elbuknak; ez az utóbbi állapotuk rosszabb lesz az elsőnél” (2 Pét. 2,20).

Hát: „Forduljon el a gonosztól (kerülje el, tartózkodjon tőle, térjen ki az útjából) és cselekedjék jót; keresse (kutat, vágyik, igyekszik, törekszik) a békességet, és kövesse azt (hajszolja)” (1Pét 3,11).

Jak. 4,5 Vagy azt gondoljátok, [úgy vélitek, és azt hiszitek], hogy az Írás hiába, vagy [(kenósz): alaptalanul] mondja: Irigységre kívánkozik [(phthonosz epipotheó): féltőn vágyakozik utánunk] a Szellem, Aki bennünk lakozik?*

*És ezt így mondja az Írás: „Mert nem szabad (leborulnod más isten előtt), és imádnod más istent; mert az Úr, a kinek neve Féltőn-szerető, féltőn szerető Isten Ő” (2 Móz. 34,14).

Hát: „Ne imádd, és ne tiszteld azokat, mert én, az ÚR, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok!” (2Móz. 20,5).

„Mert az Úr, a te Istened emésztő tűz, féltőn szerető Isten Ő” (5 Móz. 4,24).

Jak. 4,6 De majd [annál] nagyobb kegyelmet ad; ezért mondja: Az Isten a kevélyeknek, a [(hüperéphanosz): gőgös fennhéjázóknak, büszkéknek] ellenük áll, velük [(antitasszomai antitasszó): szembehelyezkedik], az alázatosoknak, a [(tapeinosz): nyomorult, megalázottaknak] pedig kegyelmet ad*

*És így folytatódik a kijelentés: „[A gőgösöknek, kevélyeknek] kik csúfolók [és gúnyolódók], ő megcsúfolja azokat [és kigúnyolja, és csúffá teszi]; a szelídeknek [nyomorult, és megalázottaknak] pedig ad kedvességet [mert a szelídekhez jóindulattal van, és kegyelmet ad]” (Péld. 3,34).

Dávid megvallása: „Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy. A tisztához tiszta vagy, de a hamisnak ellenállsz” (Zsolt. 18,26-27)

Péter apostolon keresztül részletesebben kifejti az Úr az Ő igéjét: „Hasonlatosképpen ti ifjabbak engedelmeskedjetek a véneknek: mindnyájan, egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ád” (1 Pét. 5,5).

„...és ő az alázatost megtartja” Jób. 22,29).

Dávid megvallása: „Bár fenséges az ÚR, meglátja az alázatost, a megalázottat, és messziről megismeri (a kevélyt), a fennhéjázót” (Zsolt. 138,6).

„Mert így szól a magasságos és felséges, aki örök hajlékában lakik, és akinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel, a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok szellemét, és megelevenítsem és felüdítsem a megtörtek szívét” (Ésa. 57,15).

„Mert arra tekintek én, aki szegény, aki nyomorult és megtörött szellemű, és aki beszédemet, igéimet tiszteli” (Ésa. 66,2).

Jak. 4,7 Engedelmeskedjetek azért, és [(hüpotasszó ún): vessétek hát alá magatokat valóban] az Istennek; álljatok ellene az ördögnek [(diabolosz anthisztémi: Vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenállónak, és szálljatok szembe a sátánnal], és elfut tőletek [(kai pheugó): ugyanis elmenekül, és távol tartja magát tőletek]*

*Ne legyen harag bennetek: „Hogy meg ne csaljon, be ne hálózzon, rá ne szedjen minket, és túl ne járjon az eszünkön a sátán, és hogy a sátántól el ne foglaltassunk, és hogy még nagyobb nyeresége ne legyen belőlünk. Mert jól ismerjük és tudjuk az ő szándékait, az ő mesterkedéseit, fondorkodásait, törekvéseit” (2 Kor. 2,10-11).

A sátán gondolatait, és célját így mutatja be Isten Igéje: „Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon. Felibük hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz” (Ésa. 14,13-14)

Ezt tudva int a Szent Szellem: „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen: Akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben...” És: „Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával, mesterkedéseivel szemben. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak” (1 Pét. 5,8-9; Eféz. 6,10-12)

Az Úr Jézus kijelentése a sátánról – aki az ördög – és az ő természetéről: „… az ördög… emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól, mert hazug és hazugság atyja” (Ján. 8,44).

Jak. 4,8 Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, [(hamartólosz): céltévesztők] és szenteljétek [(hagnidzó): tisztítsátok] meg szíveiteket [(kardia): bensőtöket] ti kétszívűek [ti (dipszükhosz): tétovázó, ingadozó kételkedők]*

*Az Úr Jézus kijelentése: „Boldogok, akiknek szívük tiszta, érintetlen, vegyítetlen, őszinte, vagyis tisztaszívűek. Akiknek szívében nincs idegen anyag, mert ők az Istent meglátják, mert Isten megjelenik, megmutatkozik nekik” (Mát. 5,8)^.

Ezért a Szent Szellem így figyelmeztet „Minden féltett dolognál jobban őrizd, és óvd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet. Vesd el tőled a száj hamisságát, és tartsd távol szádtól a csalárdságot, és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól” (Péld. 4,23-24)

„Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, és tanúskodások, Istenkáromlások” (Mát. 15,19)

Ezért kéri Dávid, hogy:  „Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős szellemet újítsd meg bennem” (Zsolt. 51,12)

Mert: „Kicsoda megy fel az Úr hegyére Isten jelenlétébe? És kicsoda állhat meg az ő szent helyén? Az ártatlan kezű és tiszta szívű, aki nem adja életét, és aki nem sóvárog hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra, és nem esküszik hamisan. Áldást nyer az ilyen az Úrtól, és igazságot, vagyis megigazulást az üdvösség Istenétől” (Zsolt. 24,3-5)

„Aki szereti a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség, és jóindulattal beszél: annak barátja a király” (Péld. 22,11)

„És látják majd az ő orcáját, és az ő neve homlokukon lesz” (Jel. 22,4)

A prófétákon keresztül pedig kijelenti az Úr, hogy hogyan lehet tiszta szívre szert tenni: „És adok néktek új szívet, és új szellemet adok belétek, és elveszem, eltávolítom a kőszívet hústestetekből, és adok néktek hússzívet. És az én Szellememet adom belétek, és azt cselekszem veletek, hogy az én parancsolatimban járjatok, és rendelkezéseim szerint éljetek, és az én törvényeimet megőrizzétek, megtartsátok, betöltsétek, és teljesítsétek” (Ezék. 36,26-27)

És ismét: „És adok nékik egy szívet és egy utat, hogy mindenkor engem féljenek, hogy jól legyen dolguk, nékik és az ő fiaiknak ő utánuk. És örökkévaló szövetséget kötök velük, hogy nem fordulok el tőlük és a velük való jótéteménytől. Jót teszek velük, és az én félelmemet adom az ő szívükbe, és olyanná teszem szívüket, hogy féljenek engem, hogy el ne távozzanak, és ne hajoljanak el tőlem” (Jer. 32,39-40)

És az Ígéret beteljesült az Úr Jézusban, aki kijelentette: „… Én vagyok az út…” (Ján. 14,6).

Jak. 4,9 Nyomorkodjatok és gyászoljatok [bánkódjatok] és sírjatok [keseregjetek, szomorkodjatok és siránkozzatok]; a ti nevetésetek gyászra forduljon, és örömötök szomorúságra [levertségre]. »Görög szöveg: (talaipóreó) ismerjétek el nyomorúságotokat, gyötörjétek meg magatokat, (kai) és (pentheó): szomorkodjatok, gyászoljatok (klaió) jajgatva sírjatok, és zokogjatok (gelósz penthosz metasztrephó): a nevetésetek változzék szomorkodássá (khara): örömötök, forduljon gyászra«*

*Az Úr Jézus kijelentése világítja meg, hogy miért kell keseregniük: „Boldogok, akik sírnak, szomorkodnak és keseregnek, és gyászolnak: mert ők megvigasztaltatnak, mert meg fogják vigasztalni őket” (Mát. 5,4).

Mert: „Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással, és ujjongva aratnak majd. Aki vetőmagját sírva emelve megy tova,  vigadozással jő elő, kévéit emelve” (Zsolt. 126,5-6) „

Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést, vagyis az Istenhez való visszafordulást szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez” (2 Kor. 7,10)

A megtérés – vagyis a céltévesztés felismerésének és megvallásának – eredményét mutatja be az Ige Dávidon keresztül: „Monda azért Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! És monda Nátán Dávidnak: Az Úr is elengedte, és elvette a te bűnödet, azaz: a te céltévesztésedet, nem fogsz meghalni” (2 Sám. 12,13).

Jak. 4,10 Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és [(hüpszoó): felemel], és felmagasztal titeket*

*Az Úr Jézus így tanítja az Övéit: „Hanem aki a (leg)nagyobb közöttetek, legyen a ti szolgátok. Mert aki magát felmagasztalja [és magasra emeli], megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik [és magasra emelik]” (Mát. 23,11-12).

Az Úr Jézus példázatokkal világítja meg kijelentését: „Mikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a fő helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló (és érdemesebb) embert is hívott meg az. És eljövén az, aki mind téged, mind azt meghívta, (odamegy hozzád), és ezt mondja majd néked: Engedd (át) ennek a helyet! És akkor szégyennel (és szégyenszemre) az utolsó helyre fogsz ülni (az utolsó helyre fogsz kerülni). Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljő az, aki téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb! Akkor néked dicsőséged lesz azok előtt, akik veled együtt ülnek (és becsületed lesz minden asztaltársad előtt). Mert mindenki, aki magát felmagasztalja, megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik” (Luk. 14,8-11)

Példázaton mutatja be az Úr Jézus az Isten előtti megalázkodást, és annak eredményét: „Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő. A farizeus megállván, ily módon imádkozik magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek (mint a többi ember), ragadozók (rablók), hamisak (gonoszok), paráznák, vagy mint ím e vámszedő is. Böjtölök kétszer egy héten; dézsmát (tizedet) adok mindenből, amit szerzek. A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek! Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogysem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és aki megalázza magát, felmagasztaltatik” (Luk. 18,10-14)

Mert: „Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer” (Péld. 29,23)

„A csúfolódókat ő megcsúfolja, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad” (Péld. 3,34)

Mert: „A megromlás előtt felfuvalkodik az ember elméje; a tisztesség előtt pedig alázatosság van (Más fordítás: Akire romlás vár, annak fölfuvalkodik a szíve, de akire dicsőség, az alázatos)” (Péld. 18,12)

 Ezért jobb az: „Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja” (Jób. 22,29)  

Az emberek előtti megalázkodásra mutat példát az Úr Jézus: „Ti engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok. Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait. Mert példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek” (Ján. 13,13-15)

Tehát: „… Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek (vagyis mindenki) között (az) utolsó és mindeneknek (és mindenkinek) szolgája” (Márk. 9,35)

 Az apostol is arra kéri a mindenkori hívőket, hogy: „Teljesítsétek be [és tegyétek teljessé] az én örömömet, [azzal] hogy egyenlő indulattal [egyetértésben; egyet akarva; (és gondolva), közös lelkesedéssel] legyetek, ugyanazon [(agapé): Isten szerinti] szeretettel viseltetvén, egy érzésben [összeforrva], egyugyanazon indulattal lévén [és ugyanarra törekedtek]. Más fordításban: [Ha igen, akkor, tegyétek meg, amire kérlek titeket! Ezzel nagy örömöt fogtok szerezni. Legyen a gondolkozásotok összhangban egymással, legyen bennetek ugyanaz az isteni szeretet egymás iránt, éljetek teljes egyetértésben, és ugyanarra a célra törekedjetek]. Semmit nem cselekedvén versengésből [vetélkedésből; önzésből; viszálykodásból; perlekedésre való hajlamból], sem hiábavaló [hiú] dicsőségből [önhittségből; se hiú dicsőségvágyból], hanem alázatosan egymást különbeknek [kiválóbbnak] tartván [többre becsülvén] ti magatoknál. [Más fordításban: Ne irányítson benneteket az önzés, irigység, vagy büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek, és adjatok a másiknak több tiszteletet, mint amit magatoknak kívántok]” Fil. 2,2-3).

Jak. 4,11 Ne szóljátok meg [(mé katalaleó allélón): ne mondjatok rosszat egymásról, és ne rágalmazzátok] egymást atyámfiai [testvéreim]. Aki megszólja [(katalaleó): rosszat mond, vagy rágalmazza] atyjafiát [testvérét], és aki kárhoztatja [krinó): megítéli] atyjafiát, az a törvény ellen szól [(nomosz katalaleó) Isten útmutatása, tanítása, - amelyet az Igében jelentett ki - ellen beszél, és a törvényt sérti meg], és a törvényt kárhoztatja [(krinó): ítéli meg]. Ha pedig a törvényt kárhoztatod [(krinó): megítéled], nem megtartója [(poiétész): cselekvője, megvalósítója], hanem bírája vagy a törvénynek [Más fordítás: Ne rágalmazzátok egymást, testvéreim. Aki testvérét rágalmazza vagy ítélkezik felette, az a törvényt rágalmazza, és a törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója, hanem ítélőbírája vagy a törvénynek]*

*Az Úr Jézus figyelmeztetése: „Ne ítéljetek, és nehogy ítélkezzetek, hogy ne ítéltessetek, és hogy fölöttetek se ítélkezzenek, és nehogy elítéljenek titeket is. Mert amilyen ítélettel ítéltek, és ítélkeztek, amilyen elmarasztaló ítéletet, és véleményt alkottok a felebarátjaink magatartásáról, és amilyen kedvezőtlen mellékértelemmel elítélitek, és bírálgatjátok, és rosszalljátok őket, olyannal ítéltettek, és olyannal fognak titeket is megítélni, és olyannal fognak fölöttetek is ítélkezni, és amilyen mértékkel mértek másoknak olyannal mérnek majd vissza néktek is. Előbb önmagadat ítéld meg: Miért nézed, miért nézegeted, és miért látod meg pedig a szálkát vagy a forgácsot, a szilánkot, amely a te atyádfia, a te testvéred szemében van, a gerendát, a hosszú, nehéz fadarabot pedig, amely a te saját szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon, és hogyan mondhatod a te atyádfiának, a te testvérednek, vagy embertársadnak: Hadd, vessem ki, hadd távolítsam el, és dobjam ki a szálkát, a forgácsot, vagy a szilánkot a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda, vagyis hosszú, nehéz fadarab van? Képmutató, te színészkedő, kétszínű, vesd és dobd ki előbb a gerendát, azt a hosszú, nehéz fadarabot a te saját szemedből, és akkor gondolj arra, mert azután fogsz elég élesen, és tisztán látni ahhoz, hogy kivessed, és kidobjad a szálkát, a forgácsot, vagy a szilánkot a te atyádfiának, a te testvérednek szeméből!” (Mát. 7,1-5).

„Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod, elítéled, vagy megbírálod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik, mert saját Ura állítja talpra, vagy ítéli el. De meg fog állani a talpán, mert az Úr által képes, hogy megálljon, mert hatalmas ereje van az Úrnak arra, hogy megerősítse, és felállítsa” (Róm. 14,4).

Az ítélet Istené: „Te pedig miért kárhoztatod, vagyis miért ítéled el a te atyádfiát, a testvéredet? Avagy te is miért veted meg és nézed le, és állítod semminek a te atyádfiát, a te testvéredet vagy embertársadat? Hiszen mindnyájan oda állunk, és oda jutunk majd a Krisztus ítélőszéke, vagyis díjkiosztó emelvénye, az Ő trónja elé” (Róm. 14,10)

„… hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, a szerint, amit e testben (szóma) = a saját személyében cselekedett: akár jót, akár gonoszat” (2Kor. 5,10)

Már a törvény kimondta: „Ne járj rágalmazóként (ne terjessz rágalmakat) a te néped között; ne törj a te felebarátodnak életére. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 19,16)

„Azért a megfelelő idő előtt semmit se ítéljetek el, míg el nem jő az Úr, aki egyrészt világosságra hozza, megvilágítja, és fénybe borítja a sötétségnek titkait, a sötétségnek rejtekeit, rejtelmeit, titkos dolgait. Másrészt megjelenti, földeríti és nyilvánvalóvá, láthatókká teszi, kinyilatkoztatja, és nyilvánosságra hozza a szíveknek, a bensőknek tanácsait, vagyis szándékait, akaratát. És akkor mindenkinek az Istentől lészen a dicsérete, és majd mindenki megkapja az elismerést az Istentől” (1 Kor. 4,5)

Lukács is idézi az Úr Jézus kijelentését: „Ne ítéljetek el másokat és akkor titeket sem ítélnek el; Senkit se vádoljatok, és akkor titeket sem vádolnak majd; megbocsássatok másoknak, néktek is megbocsáttatik [szó szerinti fordításban: Bocsássátok szabadon az adóst, és ti is szabadon bocsáttattok]” (Luk. 6,37-38).

Mert bizony: „Ezért nincs hát számodra mentség, menthetetlen vagy, bárki vagy is te ember, aki ítélkezel. Mert amikor és amiben mást elítélsz, vagy más felett ítélkezel magadat marasztalod el, mert magadra mondasz ítéletet, hiszen ugyanazt, vagy hasonlót teszel te is, ítélkező, miközben ítélkezel” (Róm 2,1).

Jak. 4,12 Egy a törvényhozó, [a törvényadó és az ítélőbíró] aki hatalmas [(dünamai) aki hatalommal bír] megtartani és elveszíteni: [aki megmenthet és elveszthet; aki üdvözíthet].*  Kicsoda vagy te, hogy kárhoztatod a másikat [hogy ítélkezel (heterosz): a másik felett]?**

*Üdvözítő (szódzó):- 1) megtart, (biztonságban) megőriz

2) megment, kiszabadít, biztonságba helyez, meggyógyít; üdvözít. 3) betart (ígéretet). 4) megtart (emlékezetében). 5) elrejt, titokban tart. 6) életben marad, tovább él. 7) megmenekül, épségben marad, biztonságba kerül. 8) elmenekül, szerencsésen eljut valahová; egészségessé tesz; életben tart; megtart, megment, megszabadít.

**Már a törvény kimondta: „Ne járj rágalmazóként (ne terjessz rágalmakat) a te néped között; ne törj a te felebarátodnak életére. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 19,16).

Igen: „az Úr a mi bíránk, (az ÚR a törvényadónk) az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ő tart meg minket!” (Ésa. 33,22).

Jak. 4,13 Nosza, immár ti, akik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk ama városba, és ott töltünk egy esztendőt, és kalmárkodunk [(emporeuomai): kereskedünk], és nyerünk [és (kerdainó): nyereséget fogunk szerezni]*

*Így folytatódik a kijelentés: „Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz az a nap tereád” (Péld. 27,1).

Jak. 4,14  Akik nem tudjátok, mit hoz a holnap: mert micsoda a ti életetek? Bizony pára az, [(atmisz): mint a lehelet] amely rövid ideig látszik, azután pedig eltűnik [aztán ismét eloszlik]*

*Ezért így figyelmeztet az apostol: „És akik élnek a világ javaival, vagyis e világgal, és igénybe veszik, és felhasználják a világ dolgait; akik hasznot húznak a világból, mintha nem élnének vele: mint akik azt nem kényük-kedvük szerint használnák, és mintha nem vennék igénybe, mert elmúlik e világnak ábrázatja, alakja, formája, pompája, külső arculata, megjelenési formája. Mert változik e világ színtere” (1 Kor. 7,31).

Hát: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a hústest kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel, a létezés jelenlegi állapotával való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17)

Mert: „Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!” (Zsolt. 39,7)

Bizony: „Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő, (tele nyugtalansággal). Mint a virág, (kihajt), és kinyílik (majd elfonnyad) és elhervad, árnyékként tűnik el és nem állandó (és nem marad meg) (Jób. 14,1-2).

„Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága. Hogyha (végigsöpör), és általmegy rajta a szél, nincsen többé, (vége van) és az ő helye sem ismeri azt többé (még a helyét sem lehet felismerni)” (Zsolt. 103,15-16).

Jób így imádkozik. Hallgass meg, mert: „Napjaim gyorsabbak voltak a takács vetélőjénél, és most reménység nélkül tűnnek el. Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehelet, és az én szemem nem lát többé jót” (Jób. 7,6-7).

Dávid is így könyörög: „Ne rejtsd el a te orcádat tőlem; mikor szorongatnak engem, (ha szorult helyzetben vagyok)! Hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem! Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök” (Zsolt. 102,3-4).

Hisz: „Olyan az ember, mint a lehelet; napjai, mint az átfutó (a tűnő) árnyék” (Zsolt. 144,4).

És így szól az Úr: „Ne bízzatok az emberben, hiszen csak lehelet van az orrában: mire lehet hát becsülni?” (Ézs. 2,22).

Hiszen miután: „megformálta az Úristen az embert a föld porából, élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé” (1Móz. 2,7).

 Ezért tehát úgy éljetek: „Mint akik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek igéje által, amely él és megmarad örökké.  Mert minden hústest olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű, és virága elhull, de az Úr beszéde megmarad örökké. Ez a beszéd pedig az az evangélium, amelyet hirdettek nektek” (1 Pét. 1,23-25).

Jak. 4,15 Holott ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, ím ezt, vagy amazt fogjuk cselekedni.

Jak. 4,16 Ti ellenben elbizakodottságotokban [üres kevélységetekben] dicsekedtek [(aladzoneia): most kérkedtek, nyegle kijelentésekkel hencegtek]: Minden ilyen dicsekedés gonosz, és [(ponérosz) rossz, haszontalan, káros].

Jak. 4,17 Aki azért tudna, és [(eidó oida): képes] jót cselekedni, de nem cselekszi, bűne az annak.