Fiam, az én szavaimra
figyelmezz, az én beszédimre hajtsad füledet. Ne távozzanak el a te szemeidtől,
tartsd meg ezeket a te elmédben. Példabeszéd 4,20-21
Ha visszagondolok 1957
szeptemberére, eszembe jut egy 82 éves evangélista hölgy, aki már két éve
súlyos gyomorrákban szenvedett. Az orvosok nem értették, hogyan élhet még.
Mikor felnyitották a testét, láttak jó néhány rosszindulatú daganatot, és nem
csináltak semmit, csak visszavarrták a sebet. Azt mondták, itt már semmit sem
lehet tenni.
Éreztem, az Úr vezet, hogy
olvassam fel a Példabeszéd 4,20-22 Igéket. Azt mondtam neki: „amikor én is
súlyos beteg voltam, ragaszkodtam ezekhez az Igékhez, és rájöttem, hogy hol az
a pont, ahol elhibáztam.”
Folytattam: „a példabeszéd
4,21 azt mondja: ne engedd, hogy a szemeid elől eltávozzon az Ige. Ez volt a
fordulópont. Tudod, én holtan láttam magam, s mikor ragaszkodtam ehhez az
Igéhez és szüntelenül a szemem előtt tartottam, újra élőként kezdtem magam
látni. Láttam magam, hogy olyan dolgokat teszek, amiket addig még soha.”
Ezt tanácsoltam ennek a drága
hölgynek: ”minden egyes alkalommal, mikor ránézel a gyomrodra és látod milyen
óriásira duzzadt, lásd újra laposnak, normálisnak. Lásd magad újra, ahogy
prédikálsz. Isten nem akarja, hogy így halj meg. Meghalhatsz, ha akarsz, de
engedd, hogy előbb Isten meggyógyítson, és aztán halj meg. Ebből semmi dicsőség
nem származik.”
Megvallás: Isten Igéjét a
szemem és a fülem előtt tartom. Isten Igéje igaz, az Ő Igéje élet az én
szellememnek.
Fordította: orb-t
„Health food” (Egészséges
étel) c. könyvből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.