Ige: Az evangelizáció.

 „Mikor pedig Heródes meghalt, vagyis bevégezte, befejezte életét, ímé az Úrnak angyala, egyik hírvivő követe megjelenék álomban Józsefnek Egyiptomban.

Mondván: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és eredj az Izráel földére; mert meghaltak, akik a gyermeket halálra keresik vala, akik a gyermek életére törtek.

Ő pedig felkelvén, fogta, és magához vevé a gyermeket, a kisfiút és annak anyját, és elméne Izráel földére.

Mikor pedig hallá, hogy Júdeában Arkhelaus [jelentése: a nép fejedelme; a népen uralkodó] uralkodik, Heródesnek, az ő atyjának helyén, nem mert félt vala odamenni, hanem minthogy álomban meginteték és kijelentést, útmutatást kapott, Galilea vidékeire [jelentése: Csekély, alacsony, megvetett; a pogányok körzete] tért.

[Más fordítás: Galilea tartományába vonult vissza].

És oda jutván, oda megérkezvén, lakozék, vagyis letelepedett Názáret [héberül: ág, sarj, hajtás] nevű városban, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondottak, a prófétai szó, a kijelentés, hogy názáretinek fog neveztetni, názáretinek fogják hívni* (Mát. 2,19-23)

*A prófétákon keresztül már jelezve lett a Dávidi sarj eljövetele, és feladata: „És szólj néki, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura, mondván: Ímé, egy férfiú, a neve Csemete, vagyis sarjadék, mert csemete, azaz sarj) támad belőle, és megépíti az Úrnak templomát! Mert ő fogja megépíteni az Úrnak templomát, és nagy lesz az ő dicsősége, és ülni és uralkodni fog az ő székében, és pap is lesz az ő székében, és békesség tanácsa lesz kettőjük között” (Zak. 6,12-13)

Mert: „Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az ÚR Szelleme nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem Szelleme, a tanács és erő Szelleme, az ÚR ismeretének és félelmének Szelleme. Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, Igazságban ítéli, azaz válogatja ki, és különíti el, választja ki, és emeli ki a gyöngéket, a szerény, alázatos, nyomorult, megalázottat, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, vagyis (a logosszal = az Igével), és ajkai lehével (pneuma: azaz: Szellemével) megöli a hitetlent. Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője a hűség” (Ésa. 11,1-5).

És teszi ezt azért, hogy meghaljon az óember és feltámadjon az újember: „Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt; Megújuljatok pedig a ti elméteknek szelleme szerint, És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben...” (Eféz. 4,22-24)

A zsidó nép és tanítóik nem ismerték fel a próféciák beteljesedését: „Találkozék Filep Nátánaellel, és monda néki: Aki felől írt Mózes a törvényben, és a próféták, megtaláltuk a názáreti Jézust, Józsefnek fiát. És monda néki Nátánael: Názáretből támadhat-e, származhat-e valami jó? Monda néki Filep: Jer és lásd meg!” (Ján. 1,46-47)

Pedig még a tisztátalan szellemek is felismerték, így szólva:  „És monda: Ah! Mi dolgunk van nékünk veled, Názáreti Jézus? Azért jöttél-é, hogy elveszíts minket? Tudom, hogy ki vagy te: az Istennek Szentje” (Márk. 1,24)

És a feltámadott Úr kijelentése: „Én, Jézus… vagyok Dávid gyökere és új hajtása, sarja…” (Jel. 22,16)