2019. október 11.

Máté EVANGÉLUM 17. FEJEZET: Jézus megdicsőülése.


Mát. 17,1 És hat nap múlva magához [maga mellé] vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magukban [külön] egy [igen] magas hegyre.
Mát. 17,2 És elváltozott [átalakult] előttük, [szemük láttára], és az ő orcája ragyogott [fénylett; világítani kezdett] vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn [fehéren ragyogott, tündökölt], mint a fényesség [úgy vakított, mint a fény, mint a napsugár; ruhái olyan fehérek lettek, mintha napfényből volnának].
Mát. 17,3 És ímé megjelent [egyszerre láthatóvá lett] ő nékik Mózes és Illés, akik beszélnek [beszélgettek] vala Ővele [Jézussal].
Mát. 17,4 Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó [kellemes, szép (kitűnő)] nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk [állítsunk fel] itt három hajlékot [sátrat], néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.
Mát. 17,5 Mikor ő még beszél vala, ímé, fényes [fénylő, ragyogó, világos] felhő borítá [takarta; árnyékolta] be, [hirtelen fénylő köd árnyéka esett rájuk; nagy fényes köd vevé körül] őket és ímé szózat lőn [és hang hallatszott] a felhőből [a ködből], mondván: Ez az én szerelmes [kedvesen, drágán, nagyon szeretett, drága] Fiam, akiben én gyönyörködöm [kiben én megnyugodtam; ő nyerte el tetszésemet; akiben kedvem telik]: Őt hallgassátok [és reá hallgassatok].
Mát. 17,6 És a tanítványok amint ezt hallák, arcra esének [arcra borultak] és igen megrémülnek [és nagyon (roppant) megijedtek (megrettentek), és nagy félelem fogta el őket].
Mát. 17,7 Jézus pedig hozzájuk menvén [hozzájuk lépett], illeti [megérintette] őket, és monda: Keljetek [álljatok] fel és ne féljetek!
Mát. 17,8 Mikor pedig szemeiket [tekintetüket] fölemelik [felnéztek, feltekintettek], senkit sem látnak, hanem csak Jézust egyedül.240
Mát. 17,9 És mikor a hegyről alájövének, megparancsolá [meghagyta] nékik Jézus, mondván: Senkinek se mondjátok el amit láttatok [ezt a látomást], míg fel nem támadt [életre nem kelt] az embernek Fia [az Emberfia] a halálból [a halottak közül].
Mát. 17,10 És [erre] megkérdezték Őt az Ő tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók [miért tanítják azt a törvénytanítók], hogy előbb [először] Illésnek kell eljőnie?
Mát. 17,11 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony [valóban] eljő előbb, és mindent helyreállít;
Mát. 17,12 De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerték meg [nem ismerték fel] őt, hanem azt művelték [kényük-kedvük szerint bántak vele, és azt tették] vele, amit [csak] akartak. Ezenképpen [ilyen módon, hasonlóan fog] az Emberfia is szenvednie [átélni, megtapasztalni elviselni] majd őtőlük.
Mát. 17,13 Ekkor [látták be, és] értették meg a tanítványok, hogy Bemerítő Jánosról szól [beszél] nékik.241
Mát. 17,14 És mikor [visszamentek és] a sokasághoz [a tömeghez] értek, egy ember jöve hozzá, térdre esvén [térdre borult, térdre hullott] Őelőtte [és így kérlelte őt],
Mát. 17,15 És mondván: Uram, könyörülj [segíts] az én fiamon, mert holdkóros [epilepsziás és nagyon sokat] és kegyetlenül [gonoszul] szenved [és rosszul van]; mivelhogy [sokszor megtörténik vele, hogy] gyakorta esik a tűzbe, és gyakorta a vízbe.
Mát. 17,16 És [amikor] elvittem őt a te tanítványaidhoz, és nem tudták [nem voltak képesek; képtelenek voltak] őt meggyógyítani.
 Mát. 17,17 Jézus pedig felelvén, monda: Óh hitetlen és elfajult [elfordított, eltérített, eltévelyedett, elhajlott, fonák, romlott, torz] nemzetség [nemzedék]! Vajon meddig leszek veletek [meddig kell még köztetek maradnom; meddig tűrjelek és hordozzalak titeket]? Vajon meddig szenvedlek titeket [meddig kell még türelmesnek lennem veletek; meddig foglak még elviselni benneteket]? Hozzátok őt [azt a fiút] ide nékem [hozzám].
Mát. 17,18 És megdorgálá őt Jézus [rákiáltott; ráparancsolt; keményen, szigorúan rászólt], és kiméne belőle az ördög [a démon, a gonosz szellem]; és meggyógyult a gyermek azon órától fogva [és egészséges lett a gyermek].243
Mát. 17,19 Ekkor, [amikor Jézus egyedül volt] a tanítványok magukban Jézushoz menvén [odamentek hozzá], mondának néki: Mi miért nem tudtuk [miért nem voltunk képesek] azt [a gonosz szellemet] kiűzni [(kihaj(í)tani)?]
Mát. 17,20 Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek [Mert kevés, gyenge a hitetek, kishitűségetek] miatt. Mert bizony [igazán] mondom néktek: Ha [csak] akkora [annyi] hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek [számotokra].
Mát. 17,21 Ez a fajzat pedig ki nem megy [nem távozik el], hanemha könyörgés [imádság] és böjtölés által.244
Mát. 17,22 Mikor pedig [újra együtt voltak, és] Galileában jártak vala, monda nékik Jézus: Az ember Fia emberek kezébe  adatik [mert kell, hogy Az Emberfiát átadják majd az embereknek];
Mát. 17,23 És megölik őt, de harmadnapon föltámad [életre kel]. És [erre] felettébb megszomorodnak.
Mát. 17,24 Mikor pedig eljutottak [megérkeztek] vala Kapernaumba, a kétdrahma-szedők [akik a templomadót szedték] Péterhez mennek és mondának néki: A ti mesteretek [a tanítótok] nem fizeti-e a kétdrahmát [a templomadót]?
Mát. 17,25 Monda: [de] Igen. És mikor beméne a házba, megelőzi őt Jézus, mondván: Mit gondolsz [hogy vélekedsz] Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-e, vagy az idegenektől [vagy másoktól]?
Mát. 17,26 Monda néki Péter: Az idegenektől. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok [ezek szerint a fiaiknak nem kell fizetni; akkor tehát a fiak adómentesek].
Mát. 17,27 De hogy őket meg ne botránkoztassuk [fel ne háborítsuk; hogy belénk ne ütközzenek, és tőrbe ne essenek], menj a tengerre [eredj a tóra], vesd be a horgot, és vond [fogd] ki az első halat, amely rá akad: és felnyitván a száját, egy státert [egy ezüstpénzt] találsz [majd] benne: azt kivévén, add oda nékik én érettem és te éretted [a kettőnk templomadójaként].246

18. A gyermekies lelkületről

Mát. 18,1 Abban az órában menének a tanítványok Jézushoz, [és megkérdezték tőle] mondván: Vajon ki a (leg)nagyobb [leghatalmasabb; fontosabb] a mennyeknek országában?                                                                                                                                                                                                                                                                             
Mát. 18,2 És előhíván Jézus egy kisgyermeket, közéjük [eléjük] állítja vala azt,
Mát. 18,3 És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek [ha nem változtok meg, ha meg nem fordultok] és olyanok nem lesztek mint a kisgyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába [királyságába].
Mát. 18,4 Aki azért [annyira] megalázza magát [annyira kicsivé lesz], mint ez a kis gyermek, az [lesz] a (leg)nagyobb [leghatalmasabb; fontosabb] a mennyeknek országában [a mennyek Istenének királyságában].
Mát. 18,5 És aki egy ilyen kisgyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be.247
Mát. 18,6 Aki pedig megbotránkoztat [bűnre, elpártolásra, elégedetlenségre csábít, tőrbe ejt, botlásba visz csak] egyet [is] e kicsinyek közül, akik énbennem hisznek, jobb annak [és jobban járna], hogy malomkövet kössenek a nyakára, és [azzal együtt] a tenger mélységébe vetnék, [a tenger fenekére süllyesztenék].
Mát. 18,7 Jaj a világnak a botránkozások [a kelepcék; a botrányok (a botlásba vivő alkalmak); a bűn csapdái miatt] miatt! Mert szükség [kikerülhetetlen], hogy botránkozások essenek [történjenek, hogy kelepcék támadjanak, hogy botrányok jöjjenek]; de [mégis] jaj, annak az embernek, aki által a botránkozás esik [aki által keletkeznek a kelepcék; és jön a botrány].249
Mát. 18,8 Ha pedig a te kezed vagy a te lábad megbotránkoztat téged [tőrbe ejt, és bűnbe visz, hitszegésre (aposztáziára), elpártolásra, elégedetlenségre csábít, botlásba, kelepcébe csal]. Vágd le [hiúsítsd meg, akadályozd meg] azokat és vesd [dobd] el magadtól; jobb néked az [örök] életre sántán [bénán, nyomorékon] vagy csonkán [ha hiányzik valamelyik testrészed, és úgy] bemenned [bejutni], hogysem két kézzel vagy két lábbal [együtt] vettetned [dobatnad] az örök tűzre [tűzbe].
Mát. 18,9 És ha [pedig] a te szemed botránkoztat meg téged [visz bűnbe, botlásba, csal kelepcébe, bűnre csábít], vájd ki azt és vesd [dobd] el magadtól; jobb néked félszemmel bemenned az [örök] életre, hogysem két szemmel vettetned a gyehenna tüzére.250
Mát. 18,10 Meglássátok [figyeljetek, és jól vigyázzatok], hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok [meg ne vessetek; le ne nézzetek; hogy e kicsinyek közül egyről megvetőleg ne gondolkozzatok]; mert mondom néktek, hogy az ő angyalaik a mennyekben [az égben] mindenkor [szüntelenül, folyamatosan] látják az én mennyei Atyám orcáját.
Mát. 18,11 Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa [megőrizze, megmentse, kiszabadítsa, biztonságba helyezze, meggyógyítsa, üdvözítse] azt, aki elveszett [tönkrement].
Mát. 18,12 Mit gondoltok [mi a véleményetek]? Ha valamely embernek száz juha  van, és egy azok közül eltévelyedik [elkóborol, elcsatangol, mert eltévelyítették, félrevezették, eltérítették, becsapták]: vajon a kilencvenkilencet nem hagyja-e ott [a hegyekben], és a hegyekre menvén, nem keresi-e azt, amelyik eltévelyedett [elveszett; eltévedt]?
Mát. 18,13 És ha történetesen megtalálja azt, bizony mondom néktek, inkább örvend azon, és [jobban örül neki], mint a kilencvenkilencen, amely el nem tévelyedett [amelyik nem tévedt el].
Mát. 18,14 Ekképpen [ugyanígy] a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen [elpusztuljon, tönkremenjen, megsemmisüljön] e kicsinyek közül.
Mát. 18,15 Ha pedig a te atyádfia [testvéred] vétkezik [megbántott; bűnt követ el] ellened, menj el [menj oda hozzá] és dorgáld [figyelmeztesd győzd] meg őt négyszem között [kizárólag csak egyedül; mutass rá a tévedésére, tárd fel előtte]: ha hallgat rád[és megérti], megnyerted  a te atyádfiát; [testvéredet]  [segítettél hogy megmaradjon mint testvéred];
Mát. 18,16 Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt [egy vagy két testvéredet], hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó [minden vallomás; hogy két vagy három száj tanúvallomásán megállhasson minden beszéd, mert minden dolgot két vagy három tanú szavával kell igazolni].         
Mát. 18,17 Ha azokra nem hallgat [elengedi a füle mellett, figyelmen kívül hagyja és azoknak sem engedelmeskedik], mondd meg [jelentsd]  a gyülekezetnek [az eklézsiának a kihívott gyülekezetnek]; ha [pedig] a gyülekezetre [az eklézsiára] sem hallgat [elengedi a füle mellett, figyelmen kívül hagyja és azoknak sem engedelmeskedik], legyen előtted olyan, mint a pogány [tekintsd olyannak, mint a nemzetekből valót] és a vámszedő [akkor úgy kell vele bánni, mint egy pogánnyal vagy vámszedővel].254
Mát. 18,18 Bizony mondom néktek: Amit megköttök a földön [ha bármit kijelentetek, hogy meg van kötve ezen a földön], a mennyben is kötve lészen; és amit megoldotok [feloldoztok, kötelétől megszabadítjátok] a földön [ha bármit kijelentetek, hogy fel van oldva itt a földön], a mennyben is oldva lészen.
Mát. 18,19 Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton [Szó szerint: együtt hangzanak, azonos véleményen vannak, egyetértenek, megegyezésre jutnak, megállapodnak, szövetséget kötnek, összhangban] lesznek a földön minden [bármely] dolog felől [Ez lehet esemény, tárgy, tény, ügy, téma; feladat, vállalkozás, jogi ügy(let), per. Vagyis: ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban,], amit csak kérnek [azt mind], megadja nékik az én mennyei Atyám. (Az meg lesz nékik az én mennyei Atyámtól).
Mát. 18,20 Mert [ugyanis] ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek [szó szerint: együvé vezettetnek, összegyűjtetnek, (Isten vezeti / gyűjti együvé az érintetteket, nem csak puszta emberi kezdeményezésről van szó)] az én nevemben, ott [mindig jelen] vagyok közöttük.256
Mát. 18,21 Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni [mulasztást elkövetni, hibázni], és [kell] néki megbocsátanom? Még hétszer is?
Mát. 18,22 Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer, vagy [hetvenszer hétszer] is.257
Mát. 18,23 Annakokáért hasonlatos a mennyeknek országa [királysága] a királyhoz [ahhoz a földi királyhoz], aki számot akar vala vetni [el akarta számoltatni, számadást akart tartani] az ő (rab)szolgáival.
Mát. 18,24 Mikor pedig számot kezde vetni [amikor hozzákezdett, hogy elszámoltassa őket], hoznak eléje egyet, aki tízezer [megszámlálhatatlanul sok] tálentommal257A vala adós.
Mát. 18,25 De nem volt elég pénze visszafizetni a tartozását. Ezért a király megparancsolta, hogy adják el őt rabszolgának, a feleségével és a gyermekeivel együtt. Adják el mindenét, amije csak van, mindezeknek az árát pedig adják oda a királynak fizetségként.
Mát. 18,26 Leborulván azért a (rab)szolga [földre borulva a földet csókolta] előtte, úgy könyörög vala néki [és így esedezett; hódolattal úgy kérte], mondván: Uram, légy türelemmel hozzám [légy hosszútűrő velem], és mindent megfizetek [s mindent visszafizetek] néked.
Mát. 18,27 Az úr pedig megszánván azt a (rab)szolgát [könyörülvén, megesett (megindult) a szíve rajta], elbocsátá őt, és az adósságot is elengedé néki.
Mát. 18,28 Kimenvén pedig az a (rab)szolga, találkozék eggyel az ő (rab)szolgatársai közül, aki száz dénárral257B [száz ezüstpénzzel] vala néki adós [tartozott néki]; és megragadván azt [torkon ragadta és], fojtogatja vala, mondván: Fizesd meg nékem, amivel tartozol.
Mát. 18,29 Leborulván azért az ő (rab)szolgatársa az ő lábai elé, könyörög vala néki [és így kérlelte], mondván: Légy türelemmel hozzám [légy hosszútűrő velem], és mindent megfizetek [megadok] néked.
Mát. 18,30 Ő azonban visszautasította ezt. Sőt elment, és börtönbe záratta őt, amíg minden tartozását vissza nem fizeti.
Mát. 18,31 Látván pedig az ő (rab)szolgatársai, amik történtek vala, felettébb megszomorodának [nagyon felháborodtak]; és elmenvén, mindent megjelentének az ő uruknak, amik történtek vala.
Mát. 18,32 Akkor előhívatván őt az ő ura, monda néki: Gonosz [haszontalan, semmirekellő, hitvány] (rab)szolga, minden adósságodat [tartozásodat] elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél [kérleltél; rimánkodtál] nékem [segítségemet kérted]:
Mát. 18,33 Nem kellett volna-e néked is könyörülnöd a te (rab)szolgatársadon, amiképpen én is könyörültem te rajtad?
Mát. 18,34 És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe [a kínzóknak; a poroszlóknak; a börtönőröknek, hogy tartsák fogva], mígnem megfizeti mind, amivel tartozik [az egész tartozást, minden adósságát].258
Mát. 18,35 Ekképpen cselekszik [így tesz majd] az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből  [bensőtökből] meg nem bocsátjátok, kiki az ő atyjafiának [testvérének], az ő vétkeiket [hibás lépéseit, botlásait, baklövéseit, melléfogásait].



240 Péter apostol bizonyságtétele: „Mert nem mesterkélt [kitalált, ravaszul kieszelt, mesterségesen kiagyalt] meséket [nem szájhagyomány útján terjedő elbeszéléseket, vagy kitalált mítoszokat, azaz: meséket, vagy legendákat] követve [és nem bölcsen kieszelt hitregék nyomába szegődve] ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát. [erejét] és eljövetelét [megjelenését, jelenlétét, megérkezését, és látogatását]. Hanem mint akik szemlélői [és szemtanúi] voltunk az ő nagyságának [fenségének, hatalmas erejének, dicsőségének, és ragyogásának]. Mert amikor az Atya Istentől azt a tisztességet [megbecsülést] és dicsőséget nyerte, hogy hozzá a felséges dicsőség ilyen szózata jutott: Ez az én szeretett [és szerelmes] Fiam, akiben én gyönyörködöm [aki elnyerte helyeslésemet; akiben kedvem lelem, és akiben én megnyugodtam, és akiben én megengeszteltettem]: Ezt az égből [mennyből] jövő szózatot mi hallottuk, együtt lévén vele a szent hegyen” (2 Pét. 1,16-18) Már Mózes így prófétált az Úr Jézusról, ezt mondva: „Prófétát támaszt néked az Úr, Jahve az Örökkévaló a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat, mint én: azt hallgassátok (őreá hallgassatok)! Mind a szerint (egészen úgy), amint kérted az Úrtól, Jahve az Örökkévalótól a te Istenedtől a Hóreben a (össze)gyülekezésnek napján mondván: Ne halljam többé (nem tudom tovább hallgatni) az Úrnak, Jahve az Örökkévalónak az én Istenemnek szavát, és ne lássam többé (és nem tudom tovább nézni) ezt a nagy tüzet, hogy meg ne haljak (mert meghalok)! Az Úr, Jahve az Örökkévaló pedig (így szólt hozzám és) monda nékem: Jól mondták, amit mondtak. Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai közül, olyat, mint te, és az én igéimet adom annak szájába, és (ő pedig) megmond nékik mindent, amit parancsolok néki. És ha valaki nem hallgat az én igéimre, amelyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon (azt én felelősségre vonom)!” (5 Móz. 18,15-19) És az apostol megerősíti, hogy kiről szólt a prófécia: „Mert (maga) Mózes ezt mondotta az atyáknak: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiai (testvéreitek) közül, mint engem (olyat, mint én); azt (őt) hallgassátok mindenben, amit csak szólánd (amit csak mond) néktek. És aki nem hallgat erre a prófétára, azt ki kell irtani a nép közül” (Csel. 3,22-23) Ézsaiás pedig így beszél az Úr Jézusról: „Ímé (ez) az én szolgám, akit gyámolítok (akit támogatok), az én választottam, akit szívem kedvel (akiben gyönyörködöm), Szellememet adtam ő belé (Szellememmel ajándékoztam meg), törvényt beszél (hirdet) a népeknek” (Ésa. 42,1)
241 És őbenne fog beteljesedni a prófécia, amelyet így hirdetett meg az Úr: „Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja (egyengeti) előttem az utat, és mindjárt (hamar) eljön az ő templomába az Úr, Jahve az Örökkévaló akit ti kerestek (aki után vágyódtok), és a szövetségnek követe, akit ti kívántok; ímé, eljön (jön már), azt mondja a Jahve az Örökkévaló a Seregeknek Ura. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja (téríti), a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek, és meg ne verjem e földet átokkal (hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök)” (Malak. 3,1; 4.6)
243 Mózesen keresztül így hangzik a prófécia: „Gonoszak voltak hozzá (elromlottak), nem fiai (már), a maguk gyalázata; romlott és elvetemült (hitvány, fonák és hamis) nemzedék (ez)” (5 Móz. 32,5)
244 Az Úr azért mondja ezt a tanítványainak, mert nem sokkal korábban történt, hogy: „És előszólítván [magához hívta] tizenkét tanítványát, (telj)hatalmat [képességet, felhatalmazást, jogosultságot] ada nékik a tisztátalan [gonosz] szellemek felett. Hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak minden(fajta) betegséget [bajt, csapást] és minden erőtlenséget [és gyengeséget]” (Mát. 10,1).
246 Az Úr kijelentése a templomadó (a szent sátor adója) céljáról: „Azután szólt az Úr, Jahve az Örökkévaló Mózesnek, mondván: Mikor Izráel fiait (a számba veendőket) fejenként számba (névjegyzékbe) veszed, adja meg kiki életének váltságát az Úrnak, Jahve az Örökkévalónak az ő megszámláltatásakor (adjon mindenki váltságdíjat magáért az Úrnak, Jahve az Örökkévalónak), hogy csapás ne legyen rajtuk (ne érje őket csapás, romlás, összeomlás, bukás) az ő megszámláltatásuk miatt. Ezt adja mindaz, aki átesik a számláláson (a számba vételen): fél siklust a szent siklus szerint (egy siklus húsz gera); a siklusnak fele áldozat az Úrnak, Jahve az Örökkévalónak (fele legyen az Úrnak, Jahve az Örökkévalónak szóló felajánlás). Mindaz, aki átesik a számláláson, húsz esztendőstől fogva felfelé, adja meg az áldozatot az Úrnak, Jahve az Örökkévalónak. A gazdag ne adjon többet, és a szegény (a nincstelen) ne adjon kevesebbet fél siklusnál, amikor megadják az áldozatot az Úrnak, Jahve az Örökkévalónak engesztelésül a ti életetekért (amikor megadjátok az Úrnak, Jahve az Örökkévalónak szóló felajánlást váltságdíjul magatokért, életetekért). És szedd be az engesztelési pénzt (a váltságdíjat) az Izráel fiaitól, és add azt a gyülekezet (a kijelentés) sátorának szolgálatára, hogy az Izráel fiainak emlékezetéül legyen az, az Úr, Jahve az Örökkévaló előtt, (az Úr jelenlétében meglátogatásakor) engesztelésül a ti életetekért (hogy mint értetek adott váltságdíj emlékeztesse az Urat, Jahvét az Örökkévalót Izráel fiaira)” (2 Móz. 30,11-16) És az Úr Jézuskijelentése: „Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek (sáncot húznak), és körülvesznek (körülzárnak) téged, és mindenfelől megszorítanak (és szorongatnak) téged. És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned (akik benned laknak); és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg (nem ismerted fel) a te meglátogatásodnak idejét”  (Luk. 19,43-44)
247 Dávid ismerte Urát, és ilyen megvallást tesz, példát adva Krisztus népének:  „…Uram, Jahve Örökkévaló, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra (nem kevély a tekintetem), és nem jártam nagy dolgok után, erőmet haladó csodadolgok után (nem törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem); Sőt (csitítottam) lecsendesítem és elnémítom magamat, legbelső énemet, mint anya a gyermekét). Amilyen az elválasztott gyermek az anyjánál; mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én legbelső énem(Zsolt. 131,1-2)
249 Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy miért szükséges hogy botránkozások (hamis tanok és tanítások)  legyenek, amelyek megosztást, szakadást hoznak a nyájban: „Mert szükség, [kell is] hogy szakadások [viszály, pártoskodás, meghasonlás, széthúzás; megosztottság] is legyenek köztetek, [körötökben] hogy a kipróbáltak [állhatatosak, megbízhatóak; hitelesek] nyilvánvalókká  (láthatókká) legyenek [megismertessenek; kitűnjenek] ti köztetek. [mert a megbízhatók csak így tűnnek ki közületek]” (1 Kor. 11,19) Az Úr már kijelentette, hogy az Ő népének mit kell tenni a hamis tanítókkal: „Mikor te közötted jövendőmondó (próféta), vagy álomlátó támad és jelt vagy csodát ád néked (tudtodra). Ha bekövetkezik is az a jel vagy a csoda, a melyről szólott vala néked, mondván: Kövessünk idegen (más) isteneket, akiket te nem ismersz, és tiszteljük azokat: Ne hallgass efféle jövendőmondónak (prófétának) beszédeire, vagy az efféle álomlátóra. Mert az Úr, Jahve az Örökkévaló a ti Istenetek kísért titeket (mert csak próbára tesz benneteket Istenetek), hogy megtudja, ha szeretitek-e az Urat, Jahvét az Örökkévalót a ti Isteneteket teljes szívetekből, és teljes énetekből? Az Urat, Jahvét az Örökkévalót a ti Isteneteket kövessétek, és őt féljétek, és az ő parancsolatait tartsátok meg, és az ő szavára hallgassatok, őt tiszteljétek, és ő hozzá ragaszkodjatok. Az a jövendőmondó pedig vagy álomlátó ölettessék meg (Annak a prófétának és annak az álomlátónak pedig meg kell halnia). Mert pártütést hirdetett az Úr Jahve az Örökkévaló ellen, a ti Istenetek ellen (mert el akart téríteni Istenetektől, az Úrtól, Jahvétól az Örökkévalótól), aki kihozott titeket Egyiptom földéből, és megszabadított téged a szolgaságnak házából; hogy elfordítson (eltántorítson) téged arról az útról, amelyet parancsolt néked az Úr, Jahve az Örökkévaló a te Istened, hogy azon járj. Gyomláld (takarítsd) ki azért a gonoszt magad közül (köréből)” (5 Móz. 13,1-6).
250 A Szent Szellem kifejti, hogy mik azok a cselekedetek, amelyek halálba visznek, és mit kell tenni velük: „Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat (azaz tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul), paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot (szenvedélyt), gonosz kívánságot és a fösvénységet (kapzsiságot), ami bálványimádás. Melyek miatt jő az Isten haragja az engedetlenség fiaira. Melyekben ti is jártatok régente (ti is ezeket tettétek egykor), mikor éltetek azokban. Most pedig vessétek el magatoktól ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést (indulatot), gonoszságot és szátokból a káromkodást (az istenkáromlást) és gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymás ellen (és egymásnak), mivelhogy levetkeztétek amaz ó (régi) embert, az ő cselekedeteivel együtt. És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt” (Kol. 3,5-10) „Mert, ha (hús)test [kívánata] szerint éltek, meghaltok [minden bizonnyal be fog következni a halálotok] de ha a (hús)test cselekedeteit [tetteit] a Szellem által megöldöklitek, [a halálba viszitek; halálra juttatjátok] éltek (Róm. 8,13) Már a prófétán keresztül így szól a Szent Szellem: „A népek égetett mésszé lesznek, levágott tövisekké (és mint a kivágott gaz); tűzben hamvadnak (égnek) el. Halljátok meg távol valók (távol lakók), amit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók (ismerjétek meg) az én hatalmamat! Megrettentek a bűnösök (a törvényen kívüliek, a törvényszegők) Sionban, félelem fogja el a gazokat (reszketés vett erőt az elvetemülteken, az istentelen, Isten nélkül élőkön): ki lakhatik (ki tartózkodhat) közülünk megemésztő tűzzel (perzselő tűz mellett), ki lakhatik közülünk örök hőséggel (örökös izzás mellett)? Aki igazságban jár (megigazulásban él) és egyenesen (nyíltan, őszintén) beszél, aki megveti (gyűlöli, utálja) a zsarolt nyereséget, aki kezeit rázván, nem vesz ajándékot (nem fogad el megvesztegetést hanem elhárítja a kezével), aki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon (hallani sem akar vérontásról), és szemeit befogja, hogy gonoszt (jogtalanságot, igazságtalanságot, istentelenséget, gaztettet) ne lásson (Ésa. 33,12-15)
254 Mert: „Atyámfiai, [testvéreim] hogyha valaki ti köztetek eltévelyedik az igazságtól, a [valóságtól], és megtéríti őt valaki. Tudja, és [értse] meg, hogy aki bűnöst [a célt eltévesztőt] térít meg az ő tévelygő útjáról, életet ment meg a haláltól és sok bűnt [tévedést, hibát] elfedez [befed, betakar, elrejt, eltitkol; fátylat borít a vétkek sokaságára](Jak. 5,19-20) És azért kell figyelmeztetni, mert azt mondja az Úr: „És ha elfordul az igaz az ő igazságától, és cselekszik álnokságot, és én vetek eléje botránkozást: ő meg fog halni.  Ha meg nem intetted őt, vétke miatt hal meg és elfelejtetnek igazságai, amelyeket cselekedett; de vérét (életét) a te kezedből kívánom meg. Ha pedig te megintetted (figyelmezteted) azt az igazat, hogy az igaz ne vétkezzék (többé), és ő nem vétkezik többé: élvén él (akkor életben marad), mert engedett az intésnek (a figyelmeztetésnek), és te (is) a te életedet megmentetted” (Ezék. 3,20-21)
Így töltöd be Isten akaratát, hiszen az Úr már az Ószövetségben kijelentette, hogy mit kell tenni: „Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat (honfitársadat) nyilván (bátran), hogy ne viseljed az ő bűnének terhét (hogy ne légy részes a vétkében)” (3 Móz. 19,17) De: „Ne álljon elő egy tanú senki ellen semmiféle hamisság és semmiféle bűn miatt (mert nem lehet elég egy tanú senkinek a bűne vagy vétke dolgában sem); akármilyen bűnben bűnös valaki (és bármilyen vétket követett is el), két tanú szavára vagy három tanú szavára álljon a dolog (két vagy három tanú szavával lehet érvényes egy ügy)” (5 Móz. 19,15)
256 Mert: „Vajon járnak-e ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?” (Ámós 3,3) Pedig: „Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogysem az egynek; mert azoknak jó jutalmuk vala az ő munkájukból. Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedül valónak (az egyedülállónak), ha elesik, és nincsen, aki őt felemelje (mert nem emeli föl senki). Hogyha együtt (egymás mellett) feküsznek is ketten, megmelegszenek; az egyedül való (aki egyedül van) pedig mi módon (hogyan) melegedhetik meg? Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél (fonál) nem (egy)hamar szakad el” (Préd. 4,9-12).
257 Ezértfigyelmeztet az apostol is: „Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén (bocsássatok meg) egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett (megbocsátott) néktek” (Eféz. 4,32).
257A Tálentom (talanton): pénzegység (az Újszövetség korában 20,4 kg) ezüst.
257B Dénár (dénarion): római ezüstpénz. Értéke egy munkás napszámának felelt meg.
258 Jakab apostol így folytatja: „Mert az ítélet irgalmatlan [kiengesztelhetetlen, könyörtelen] az iránt, aki nem cselekszik irgalmasságot [könyörületet], és dicsekedik [büszkélkedik] az irgalmasság [a könyörület] az ítélet ellen [a vád] ellen” (Jak. 2,13) 2).

SZÍVERŐSÍTŐ (10. rész): Higgy jól, hogy jól élj / Szívbunker

A webhely névjegye
YOUTUBE.COM
'Mert az a jó, ha KEGYELEM által erősödik meg a szíved!' A SZÍVERŐSÍTŐ című TV műsort a Szívbunker közösség alkalmain rögzítettük. http://szivbunker.hu http:...

Az egyetlen ....


Az Úr Jézus ígérete:


Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged. Ezért bizakodva mondom: Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?
 (Zsid. 13,5-6)






Úr Jézus, én Uram, és Istenem!



„Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedről nem feledkezem el” (Zsolt. 119,16).





Joseph Prince: Imádd Istent úgy, ahogy vagy.


„így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen”
(Efezusi 5:27)

Voltál már olyan dicsőítő alkalmon, ahol kezeidet felemelve készen álltál Isten imádatára, amikor a dicsőítés vezető megszólalt: „Mielőtt elkezdjük a dicsőítést, vizsgáljuk meg a szívünket”? Majd, miután megvizsgáltad a szívedet, találtál valamit, ami nem mondható túl szépnek, és rögtön elment a kedved a dicsőítéstől.
Barátom, jó hírem van a számodra. Gyere, és imádd Őt úgy, ahogy vagy. Gyere Isten jelenlétébe Jézus-tudatosan, bűnbocsánat-tudatosan és kegyelem-tudatosan. Gyere Isten jelenlétébe úgy, hogy egyedül Isten szeplőtelen Bárányát ajánlod fel.
Amikor Istent imádjuk, az olyan, mint amikor az Ószövetségben a bűnös ember a felajánlását hozta a papnak. A pap megvizsgálta az áldozati állatot, hogy megbizonyosodjon róla, hogy hibátlan. A pap nem vizsgálta meg a bűnös embert. Ha az állat hibátlan volt, Isten elfogadta az állatáldozatot, csakúgy, mint az áldozatot felajánló embert.
Szóval, amikor Isten jelenlétébe jössz, ne magadat vizsgálgasd, és ne csüggedj el, ha hibát találsz magadban. Isten sem vizsgál téged. Ő, Fiának a tökéletességén, szépségén, és elfogadottságán keresztül lát téged (Efezusi 1:6). Szentnek és szeplőtelennek lát.
Emlékszel a bűnös asszonyra, aki valószínűleg prostituált volt? Elment a farizeus házába, aki vendégül látta Jézust, és a hajával törölte meg Jézus lábát (Lukács 7:36-50). Ő így fejezte ki imádatát. Úgy ment Jézushoz, ahogy volt. Igen, tudta, hogy vétkezett, de először is Jézust imádta, azért Aki. Jézus-központú volt. Azután hallotta Jézust, amint azt mondta neki: „Meg vannak bocsátva a bűneid” (Lukács 7:48, EF). Elfogadta a bűnbocsánatot, amire szüksége volt Jézustól.
Bármire is van szükséged a Megváltótól, gyere Hozzá úgy, amint vagy. Imádd Őt azért Aki Ő, és halld, amint azt mondja neked: „Békességet adok neked. Helyreállítalak. Gondoskodom rólad. Meggyógyítalak. Teljessé teszlek.”

Joseph Prince
                                                                      Magyar fordítás: ahitatok.hu

https://www.ahitatok.hu/joseph-prince/543-imadd-istent-ugy-ahogy-vagy.html

Kik nem tudnak bemenni a szoros kapun?


Akik nem az Úr Jézuson keresztül akarnak bemenni, hiszen Ő az ajtó / kapu:
Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja [a juhok számára a kapu]. Én vagyok az ajtó [a kapu]: ha valaki én rajtam [keresztül] megy be, megtartatik [gondviselésben, ellátásban, védelemben részesül, és megmenekül, tehát üdvözül] és bejár és kijár majd, [tovább megy, tovább halad] és legelőt talál.
(Ján. 10,7.9. Bővített Biblia).





Fosdick: Az igazságról


A keresztény tegyen úgy az igazsággal, mint a csiga a házával: lakjon benne, és ha valahova megy, vigye magával.




Istvan Nyari
. 
„LELKEM, NYUGODJ MEG ÚJRA, MERT AZ ÚR JÓT TETT VELED!” (Zsolt 116,7)




Tivadar Kormos





2019. szeptember 13.

Szüntelen dicsérem az Urat

Anna Győző
épp most
A webhely névjegye
YOUTUBE.COM
Megváltó Istenünk folytonos dicsérete és magasztalésa az Ő csodálatos és hatalmas művéért

SZÍVERŐSÍTŐ (9. rész): Isten ereje, Isten bölcsessége / Szívbunker

A webhely névjegye
YOUTUBE.COM
'Mert az a jó, ha KEGYELEM által erősödik meg a szíved!' A SZÍVERŐSÍTŐ című TV műsort a Szívbunker közösség alkalmain rögzítettük. http://szivbunker.hu http:...

Megvallás


Úr Jézus!


 „Amit megmondasz, igen megbízható... A te bizonyságaidat igazságban és hűségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben” „A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek!”
(Zsolt. 93,5; Zsolt. 119,138.144).





Spurgeon: Bizonyosság


Az, aki bizonyos elhivatottságában, az oroszlán torkában is az evangéliumot fogja hirdetni
(Spurgeon)





Az Úrról


Az Úr Jézus figyelmeztetése:


 „Igyekezzetek bemenni [küzdjetek, harcoljatok, törekedjetek arra, hogy bejussatok] a szoros [a szűk, és keskeny] kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek bemenni [és keresik majd a bejutást] és nem mehetnek [és nem tudnak, mert nem lesz rá erejük].
(Luk. 13,24; Bővített Biblia)




Tivadar Kormos




Augustinus: Megvallás.


Ha Te vagy erősségünk, van támaszunk. Ha magunkban bízunk, esendőek vagyunk.




63. ZSOLTÁR