2019. április 21.
2019. április 13.
Zsoltár 29.Isten dicsőítésére való serkentés;
Zsolt.
29,1
Dávid zsoltára a hajlék elkészültekkor. Adjatok az Úrnak Isten erős ifjúi,
adjatok az Úrnak tiszteletet, dicsőséget, tisztességet és dicséretet. Magasztaljátok az Urat, ti mennyei lények, magasztaljátok az Úr
dicsőségét és hatalmát.386
Zsolt.
29,3
Az Úr szava zeng a vizek fölött, a dicsőség Istene az erős, felséges Isten
mennydörög, az Úr ott van a nagy vizek felett.388
Zsolt. 29,6 És szökdelteti, táncoltatja azokat, mint a borjút, a
Libánont és a Szirjónt, mint a bivalyfiat.391
Zsolt.
29,7
Az Úr szava tűzlángokat szór.
Zsolt. 29,8 Az Úr szava megrengeti a pusztát, megrengeti az Úr
Kádesnek pusztáját.
Zsolt. 29,9 Az
Úr szava tölgyeket csavar ki, és megritkítja az erdőket. A dicsőség Istene
mennydörög, s templomában minden így kiált: Dicsőség!392
Zsolt.
29,10
Az Úr trónolt az özönvíz felett; így trónol az Úr, az örökkévaló király, mindörökké.393
Zsolt. 29,11 Az Úr ad erőt népének. Az Úr megáldja népét
békességgel.394
386 Dávid újra és újra erre hívja a nemzeteket is: „Adjatok az
Úrnak, népeknek nemzetségei: Adjatok az Úrnak dicsőséget és tisztességet. Magasztaljátok
az Urat! Magasztaljátok az Úr dicsőségét és hatalmát!” (Zsolt. 96,7). És ismét: „Adjatok
az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsőséget és dicséretet. Magasztaljátok az Urat! Magasztaljátok az Úr
dicsőségét és hatalmát!” (1 Krón. 16,28). És erre hívja a mennyi lényeket, és Isten földi
követeit, és minden teremtményét: „Áldjátok
az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek az ő rendeletét,
hallgatván az ő rendeletének szavára. Áldjátok az Urat minden ő serege: ő
szolgái, akaratának teljesítői! Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő
uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!” (Zsolt.
103,20-22).
387 Már Mózes
erre hív fel: „Mert az Úr nevét
hirdetem: magasztaljátok Istenünket!” (5 Móz. 32,3). És Dávid folytatja: „Adjátok az Úrnak neve dicsőségét; hozzatok
ajándékot és jöjjetek be az ő tornácaiba. Hajoljatok meg az Úr előtt szent öltözetben; rettegjen előtte az egész föld!”
(Zsolt. 96,8-9). És ismét: „Adjatok az Úr nevének
dicsőséget, hozzatok ajándékot, és jöjjetek eleibe, imádjátok az Urat a
szentség ékességében. Rettegjen az egész föld az ő orcájától; a föld kereksége
is megerősíttetik, hogy ne ingadozzék” (1 Krón. 16,29-30).
388 És így folytatódik
a kijelentés: „Hallgassátok figyelmesesen
az ő hangjának dörgését, és a zúgást morajlást,
amely az ő szájából kijön! Az egész ég alatt szétterjeszti azt, és villámát is
a földnek széléig. Utána hang zendül, mennydörgés bömböl, az ő fenségének
hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült szüntelenül
hallatszik a hangja. Isten az ő szavával csodálatosan mennydörög, és nagy
dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük” (Jób.
37,1-4). És a sok vizek: „Nemzetek
zajongnak, népek háborognak, országok
mozognak, és inognak, ha az Úr mennydörög; kiereszti hangját, megszeppen a
föld” (Zsolt. 46,7).
389 És ismét: „Az előtte levő fényességből, izzó szenek
gerjednek. És dörgött az égből az Úr, és a Magasságos hangot adott” (2 Sám. 22.13). Az Úr szavának erejéről és hatalmáról tesz bizonyságot
a Szent Szellem: „Mialatt Sámuel az
égőáldozatot mutatta be, előrenyomultak a Filiszteusok, hogy megütközzenek Izráellel. Az Úr azonban
hatalmas hangon mennydörgött azon a napon a Filiszteusok fölött, és úgy
megzavarodtak, hogy vereséget szenvedtek Izráeltől” (1Sám. 7,10). „És mennydörgött az Úr, Jahve az Örökkévaló a mennyekben, és a
Magasságos zengett, kiáltott, és kiáltása zúgott, mint sokaságé. És jégeső hullt és eleven szén” (Zsolt. 18,14).
390 Hiszen: „Nem olyan-e az én igém, mint a tűz? Azt mondja az Úr,
vagy mint a sziklazúzó pöröly” (Jer. 23,29). És az apostol megvallása Isten beszédéről: „Mert az Istennek beszéde, igéje működő,
tevékeny, hatékony, élő energia. És élesebb, metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb
minden kétélű fegyvernél, és minden kétélű kardnál. És elhat a szívnek és a
szellemnek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és áthatol az elme és a
szellem, az ízületek és a velők szétválásáig, felosztásáig, és megosztásáig, és
döntésre alkalmassá teszi a gondolatokat, és a szívnek indulatait, és
szándékait, nézeteit, véleményét, és gondolkodását” (Zsid. 4,12).
391 És: „A hegyek szöknek vala, mint a kosok, s a halmok, mint
a juhoknak bárányai. Hegyek, hogy szöktök
vala, mint a kosok? Ti halmok, mint a juhoknak bárányai? (Zsolt. 114,4.6).
392 És Dávid
így buzdítja a szenteket: „Nosza, áldjátok az Urat mind, ti szolgái az
Úrnak, akik az Úr házában álltok éjjelente! Emeljétek fel kezeiteket a
szenthelyen, és áldjátok az Urat!” (Zsolt.
134,1-2).
393 És Dávid
így dicsőíti az örökkévaló királyt: „Az Úr Király mindenha és mindörökké. Jahve az
Örökkévaló uralkodik időtlen időkig, az örökkévalóságon át; a pogányok, a népek,
nemzetek eltűnnek, kivesznek az ő földjéről, az Ő országából” (Zsolt. 10,16). Mózes megvallása: „Az
Úr uralkodik mind örökkön örökké” (2 Móz. 15,18). A
Krisztusról így hangzik a bizonyságtétel: „A
te királyi széked, a te trónod óh Isten, örökkön örökké megáll, és megmarad. Igazságnak, egyenességnek, igazságosságnak, jogosságnak
pálcája, jogara a te országodnak, királyságodnak, birodalmadnak, uralmadnak, és
a te királyi hatalmadnak pálcája,
jogara” (Zsid.
1,8). Pál apostol is az
örökkévaló királyt dicsőíti: „Az
örökkévaló Királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs Istennek
tisztesség és dicsőség örökkön örökké! Ámen” (1 Tim. 1,17).
394 Békesség (eiréné): a héber salom
(A héb. szótő ’tökéletes, sértetlen’ jelentésű) megfelelőjeként, az az
állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, biztonság,
siker, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind
az egyén, mind a közösség vonatkozásában. A fogalom egzisztenciális jellegéből
következik, hogy kifejezetten csak szellemi értelemben vett békéről a B
úgyszólván sehol nem beszél. A békesség kívánása része az általános köszönési
formulának is, de általános jókívánságként is hangzik.
A beszédről és cselekedetről
„Úgy szóljatok, beszéljetek, vagy prédikáljatok, és úgy cselekedjetek,
mint akiket a szabadság, a kényszer hiányának törvénye fog megítélni. Mert az
ítélet irgalmatlan, és könyörtelen az iránt, aki nem cselekszik irgalmasságot,
könyörületet, de dicsekedik, és büszkélkedik az irgalmasság, a könyörület a
vád, és ítélet ellen”
(Jak. 2,12-13).
Ne aggódj semmi miatt, hanem:
„Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. Tárd
fel az Úr előtt a te életedet, sorsodat, és bízzál benne, majd ő teljesíti”
(Zsolt. 37,4-5).
Drága Úr Jézus!
Köszönöm a halk és szelíd hangodat, mellyel megszólítasz, és
amely eljuthat nemcsak a fülemig, hanem a szívemig is. Ámen
Az utolsó napok eseményei:
„Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: vigyázzatok, hogy meg ne rémüljetek, meg ne riadjatok, meg ne ijedjetek, és
ne kerítsen hatalmába benneteket a félelem; mert mindezeknek meg kell
történniük. De ezzel még nem jön el a vég.
Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország, ország ellen. És lesznek
éhségek, és ragályos betegségek, és földrengések mindenfelé. De mindez még csak olyan
lesz, mint a szülési fájdalmak, a vajúdás kínjainak kezdete”
(Mát. 24,6-8)
Ígéret a megigazultak számára:
„Az igazzá nyilvánított eszik éhségének
kielégítéséig. De az Isten nélkül élő gonosz bensője szűkölködik”
(Péld. 13,25)
2019. április 7.
Zsoltár 28. Az Úr az Ő népének ereje;
Zsolt. 28,1 Dávid zsoltára. Hozzád kiáltok, Téged
hívlak Uram, Jahve Örökkévaló! Én szirtem, Kősziklám,
erősségem, Istenem ne fordulj el szótlanul némán tőlem, ne zárd be
előlem füled. Ne légy hallgatag irántam.
Ha nem hallgatsz meg, ha némán elfordulsz, olyan leszek, mint a sírba szállók,
mint a sírverembe roskadók, a sírgödörbe lemenők.377
Zsolt. 28,2 Halld meg esedezéseimnek szavát, figyelj,
és értsd meg könyörgő
szavam, esedező hangomat mikor segítségért kiáltva imádkozom hozzád, és mikor
felemelem kezeimet a te szentséged lakhelye, a te szent templomod felé.378
Zsolt. 28,3 Ne sorolj engem a hitetlenek és gonosztevők, a célt eltévesztők közé, akik a rosszat, a hiábavalóságot teszik, akik romlottsága bajt, csapást, szerencsétlenséget hoz. Akik békességgel
szólnak felebarátaikhoz, és békességet,
biztonságot, sikert, harmóniát ígérnek, pedig rossz szándék van szívükben, akik gonoszat forralnak
bensőjükben.379
Zsolt. 28,4 Fizess meg nékik az ő cselekedeteik és szándékaik rosszasága szerint. Kezük művei
szerint jutalmazd meg őket, add meg nekik, amit érdemelnek!380
Zsolt. 28,5 Minthogy nem figyelnek, és nem
is gondolnak az
Úr cselekedeteire és kezének munkáira, leromboltatnak,
elpusztíttatnak,
megsemmisülnek, és föl nem építtetnek.381
megsemmisülnek, és föl nem építtetnek.381
Zsolt. 28,6 Áldott az Úr, hogy meghallgatta esedezéseimnek szavát.382
Zsolt. 28,7 Az Úr az én erőm, az én szilárd,
stabil, megbízható segítőm és az én védőpajzsom, és
oltalmazóm. Ő benne bízott és remélt a szívem, a bensőm, és megsegíttettem. Hústestem is újjáéledt, újra virágzó lett. Örvend, ujjong, örvendezik a szívem, a bensőm és énekemmel adok neki hálát,
és dicsérem
őt.383
Zsolt. 28,8 Az Úr, Jahve az Örökkévaló az ő népének ereje, és
az ő fölkentjének, és Királyának megtartó erőssége, oltalmazója,
védelmezője, megmentője, Ő a szabadulás vára.384
Zsolt. 28,9 Szabadítsd meg, őrizd, segítsd,
támogasd, győzelmet adj, és helyezd biztonságba a te népedet, és áldd meg a te
örökségedet, a te tulajdonodat. Légy pásztora,
legeltesd, és gondozd, kormányozd, igazgasd
őket, és
tedd naggyá őket mindörökké!385
377 És Dávid
nem szűnik meg kiáltani az Úrhoz: „Feléd terjesztgetem, és imádkozva nyújtom kezeimet
feléd. Mint szomjú, és kiszikkadt föld, úgy epekedek utánad. Szela.
Siess, hallgass meg engem Uram! Elfogyatkozik, és odavan az én szellemem. Ne
rejtsd el orcádat előlem, hogy ne legyek hasonló a sírba szállókhoz. Korán
hallasd velem kegyelmedet, hadd halljam minden reggel, hogy hűséges vagy, mert
bízom benned! Mutasd meg nékem az utat, melyen járjak, mert hozzád vágyódom!” (Zsolt. 143,6-9). És
boldogan vallja meg Dávid, hogy az Úr meghallotta a kiáltást: „Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te
meggyógyítottál engem! Uram, kihoztál engem a holtak hazájából, fölélesztettél, és életben tartottál, nem roskadtam a sírba” (Zsolt. 30,3-4).
378 Dávid minden nyomorúságában, szorongattatásában kiált az Úrhoz,
példát hagyva nekünk: „Mikor kiáltok, hallgass meg engem,
igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és
halld meg az én imádságomat!” (Zsolt. 4,2). „Uram,
figyelmezz szavaimra; értsd meg az én sóhajtásomat! Ügyelj az én kiáltásom
szavára, én Királyom és én Istenem; mert én hozzád imádkozom! Uram, jó reggel hallgasd meg az én
szómat; jó reggel készülök hozzád és vigyázok” (Zsolt.
5,2-4). „Hozzád
kiáltok, Uram! Így esedezem az Úrhoz: Mit használ neked a vérem, ha leszállok a
sírgödörbe? Hálát ad-e neked, aki porrá lett, hirdeti-e hűségedet? Hallgass
meg, Uram, kegyelmesen, légy segítségemre, Uram!” (Zsolt. 30,9-11). „Hallgasd meg, Isten, az én szómat,
mikor panaszkodom; az ellenségtől való félelemtől mentsd meg éltemet. Rejts el
engem a rosszakaróknak tanácsa elől, a gonosztevőknek gyülekezetétől” (Zsolt. 64,2-3). „Oh Izráelnek pásztora, hallgass meg,
aki vezérled Józsefet, mint juhnyájat; aki Kerubokon ülsz, jelenj meg
fényeddel!” (Zsolt. 80,2). „Tőrt
hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket, hálót terítettek ösvényem szélére,
hurkokat vetettek elém! Szela” (Zsolt.
140,6). „Hívlak téged, oh Uram; s ezt mondom: Te vagy
oltalmam és örökségem az élőknek földén” (Zsolt.
142,6). „Uram,
hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra; hűséged és igazságod
szerint hallgass meg engemet” (Zsolt. 143,1). És újra: „Hallgasd meg Uram, igaz ügyemet. Vedd észre, és
figyelmezzél könyörgésemre, esedezésemre. Hajtsd füledet az én
kiáltásomra, fogadd el imámat, amely tiszta, álnokság nélküli ajakról száll fel” (Zsolt. 17,1). Ezért buzdítja így Pál
apostol a szenteket: „Szeretném, és tanácsolom azért, hogy
imádkozzanak a férfiak, a Krisztusban
felnőttek minden
helyen. Tiszta, szent kezeket emelvén föl imára harag, emberi indulatok, és versengés, okoskodás, fontolgatás, vitatkozás, és kételkedés nélkül” (1
Tim. 2,8).
379 És így folytatja Dávid: „Ne veszíts, ne ragadj el engem az
istentelenekkel, az Isten nélkül élőkkel, sem életemet a vérengző, a gyilkos
emberekkel. Erőszak, gonoszság tapad a kezükhöz, és elgondolásuk, tervük,
szándékuk gonosz. Jobbjuk kész a megvesztegetésre és az ö jobb kezük rakva
ajándékokkal” (Zsolt.
26,9-10). Hanem: „Jöjj, segíts,
Uram, az igazak eltűnnek, az emberek közt megszűnt a hűség, az igazmondás, és őszinteség.
Hamisságot, hazugságot, valótlanságot, hiábavalóságot,
gonoszságot, rombolást, pusztítást szól, és beszél egyik a másiknak. Mindenki
képmutatóan, hazug módon beszél társával, és felebarátjával. Hízelkedő ajakkal,
mézesmázos, alakoskodó beszéddel, kettős szívből szólnak, kétszínűen beszélnek” (Zsolt. 12,2-3). Dávid újra-és
újra erről prófétál: „Mert nincsen az ő
szájukban egyenesség. Nem jön ki szájukon őszinte szó, igazság, a valóság, az
Ige. Belsejük, szívük csupa romlottság, merő álnokság, istentelenség,
rosszindulat, hiábavalóság, szívükben gonoszat forralnak. Nyitott sír, megnyílt
koporsó az ő torkuk, nyelvükkel hízelkednek, mert sima a nyelvük, csalárd,
hízelgésre hajló; nyelvüket álnokul forgatják” (Zsolt. 5,10). „Szája telve átkozódással,
csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság” (Zsolt. 10,7). „Nyelvüket élesítik, mint a
kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela” (Zsolt. 140,4) „Kígyóméreg az ő boruk, viperák kegyetlen mérge” (5 Móz. 32,33). „Lábuk gonosz cél után fut, sietnek ártatlan vért ontani.
Gondolataik ártó gondolatok, pusztulás és romlás van útjaikon. Nem ismerik a
békesség útját, eljárásuk nem törvényes. Ösvényeik görbék: aki azokon jár,
annak nincs köze a békességhez” (Ésa.
59,7-8). „Mert ők rossz úton
futnak, és vérontásra sietnek” (Péld. 1,16). A hitetlenek csak: „Gúnyolódnak
és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással. Az égre
tátogatják szájukat, és nyelvük eljárja a földet. ...édes az ő szájában a gonoszság,
és elrejti azt az ő nyelve alá; És kedvez annak és kinem veti azt, hanem ott
tartogatja ínyei között” (Zsolt.
73,8-9; Jób. 20,12-13) Pál
apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy eltelhetnek évezredek, de
az ember nem változik: „Nyitott, tátongó,
és megnyílt sír a torkuk, nyelvükkel ámítanak, és alattomosan rászednek,
becsapnak, csalárdságot beszélnek, vipera kígyóméreg az ajkukon. Szájuk átokkal,
átkozódással, és keserűséggel, keserű beszéddel van tele. Lábuk gyors a
vérontásra. Romlás, baj, pusztulás, romok, nyomorúság, és nyomorgatás,
szerencsétlenség, csapás, és sanyarúság jár a nyomukban, az ő
ösvényeiken, és útjaikon. És a békesség útját nem ismerik: nincsenek tudatában, nem érzik, nem
észlelik, nem biztosak benne, mert nem értik” (Róm.
3,13-17). Mert: „A bűnös,
a céltévesztett ember szíve mélyén, az ő bensőjében ott suttog a bűn. Nem
számít neki az istenfélelem, sőt azzal hízeleg magának, hogy bűnével gyűlöletet
tud szítani. Szája rontást és csalárdságot beszél, nem akar okos és jó lenni.
Rontást eszel ki ágyában, nem a jó úton jár, nem veti meg a rosszat” (Zsolt.
36,2-5).
380 Pál apostol bizonyságtétele az Úrról. Ő az: „Aki megfizet
mindenkinek az ő cselekedetei, az ő tevékenysége, eredménye, teljesítménye
szerint. Mindenkit, minden embert, aki gonoszat, rosszat, haszontalan, hibás
dolgot, bajt művel, és elkövet, utolér a kín, a nyomorúság,
aggodalom, baj, keserűség, megpróbáltatás, szorongattatás, szükség. És a
gyötrelem, és ínség, szorongató veszedelem, szorongás, szükséghelyzet elsősorban,
és először is a zsidót, azután a pogányt, azaz görögöt, hellént” (Róm.
2,6.9). És hogy milyen cselekedetek alapján fizet az Úr,
arról így szól a Szent Szellem: „Szabadítsd
meg azokat, akik a halálra vitetnek, és akik a megöletésre tántorognak,
tartóztasd meg! Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, aki vizsgálja az
elméket, ő érti, és aki őrzi a te életedet, ő tudja? És kinek-kinek az ő
cselekedetei szerint fizet” (Péld.
24,11). Elihu
így szól Istenről Jóbnak: „… Távol legyen
Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság! Sőt inkább, amint
cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az ő útja szerint találja meg,
amit keres. Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem
ferdíti az igazságot!” (Jób.
34,10-12). Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer az ítélet, vagyis a
megfizetés: „Ne tévelyegjetek, Isten nem
csúfoltatik meg; mert amit vet az ember,
azt aratja is. Mert aki vet az ő hústestének, a hústestből arat
veszedelmet; aki pedig vet a szellemnek, a szellemből arat örök életet” (Gal. 6,7-8)
381 Igen: „A megátalkodott ellenség hatalmába
zuhannak olyan helyen, ahol mindenki látja, mert eltávoztak, és elfordultak
Tőle, és nem gondoltak, nem törődtek útjával. Miattuk száll hozzá a
nincstelenek kiáltása, ő pedig meghallgatja a nyomorultak kiáltását” (Jób. 34,26-28). Hanem: „citera,
lant, dob, síp és bor van lakodalmukban, de az Úrnak dolgát nem tekintik meg,
és nem látják kezeinek cselekedetét” (Ésa.
5,12). „Akik hárfa mellett dalolgatnak, és azt
hiszik, hogy hangszereik, és zenéjük olyan, mint Dávidé. Akik a bort
serlegekkel isszák, és szín-olajjal kenegetődnek, és nem búsulnak a József
romlásán: Ezért majd ők mennek a foglyok élén fogságba, és vége lesz a
terpeszkedők mulatozásának, vége szakad a nyújtózkodók dáridózásának” (Ámós. 6,5-7).
382 Dávid boldogan vallja meg, hogy: „Az Úrhoz, Jahvéhez az Örökkévalóhoz kiáltok, és dicsérve segítségül hívom. Őt, aki dicséretre méltó, akit
magasztalok, aki ragyog, fényt ad, világít és megszabadít, megőriz, segít, támogat,
győzelmet ad, és biztonságban vagyok ellenségeimtől” (Zsolt. 18,4). „Jöjjetek el és halljátok meg, hadd
beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én életemmel! Hozzá
kiáltok az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt. Ha hamisságra
néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram. De Isten meghallgatott,
figyelt imádságom szavára. Áldott legyen Isten, mert nem utasította el
imádságomat, kegyelmét nem vonta meg tőlem” (Zsolt.
66,16-20) „Megkerestem az Urat
és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem. Akik ő reá
néznek, azok felvidulnak, és arcuk meg nem pirul. (Zsolt. 34,5-6). Mert: „Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; Ő az ő erősségük a háborúság
idején. Megvédi őket az Úr és megszabadítja őket; megszabadítja őket a
gonoszoktól és megsegíti őket, mert ő benne bíznak” (Zsolt. 37,39-40). „Isten
a mi oltalmunk és erősségünk! Igen bizonyos segítség a nyomorúságban. Azért nem
félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe:
Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától.
Szela” (Zsolt.
46,2-4). Mózes is erről tesz bizonyágot: „Hajlék
az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai; elűzi előled az
ellenséget, és ezt mondja: Pusztítsd!” (5 Móz. 33,27) És így folytatja
Dávid: „Az Isten az én erősségem, ő benne
bízom én. Paizsom nékem ő, s üdvösségemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én
üdvözítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól. Az Úrhoz kiáltok, aki
dicséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől” (2 Sám. 22,3-4).
383 Dávid így folytatja próféciáját:
„Az Úrra, Jahvéra az Örökkévalóra néztem.
Mindig szemem előtt lebeg az Úr, Jahve az Örökkévaló. Ő áll jobbomon, hogy meg
ne inogjak, meg nem tántorodjak. Azért örül az én szívem, az én bensőm és
örvendezve vigad az én szellemem, és ujjong a nyelvem. Hústestem is biztonságban
lakozik, és reménységben pihen, és békében fog majd nyugodni. Mert nem hagysz
engem a holtak hazájában; nem engeded, hogy a te szented rothadást, romlást,
bomlást, pusztulást, enyészetet lásson. Nem engeded, hogy híved leszálljon a
sírba, és meglássa a sírt” (Zsolt.
16,8-10). Mert: „Isten engem kivált a holtak hazájából, és
magához fog venni. Szela” (Zsolt.
49,16).
384 Dávid
így dicséri megmentő Istenünket. Ő az: „Aki
megment, megszabadít, biztonságba helyez engem haragos, dühödt, kegyetlen ellenségeimtől. Még az ellenem támadók fölött is felmagasztalsz
engem, sőt támadóim fölé emelsz. Azért dicsérlek, magasztallak, áldalak téged, és hálát adok neked Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te
nevednek” (Zsolt. 18,49-50). Hiszen: „Most
is felülemeli fejemet ellenségeimen, akik körültem vannak, és én az ő sátorában
örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak” (Zsolt. 27,6). És: „Jól tudom, hogy az Úr
győzelmet ad felkentjének, felel neki szent egéből győzelmes jobbjának
hőstetteivel” (Zsolt. 20,7). A hívő megvallása: „Kiszállsz néped szabadítására, fölkented segítségére; szétzúzod a főt
a gonosznak házában; nyakig feltakarod az alapjait. Szela!” (Hab. 3,13).
385 És Dávid
boldogan vallja meg, hogy Isten meghallgatta őt, és: „Az Úr, Jahve az Örökkévaló az én pásztorom. Ő
legeltet, pásztorol, táplál, ellát, vezet, kormányoz, igazgat, dédelget engem.
Nem szűkölködöm, nem
szenvedek hiányt, semmiben meg nem
fogyatkozom, és semmi híjával nem vagyok. Visszahoz, helyreállít, megújít
engem, és a megigazulás útjára visszavezet az Ő nevéért” (Zsolt. 23,1.3). És hogy kiről prófétál Dávid, azt az Úr Jézus jelen
ki: „Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor
életét adja a juhokért” (Ján. 10,11). És hogy ki Ő, arról Mózes így prófétál. Ő: „… az Isten, aki pásztorom, aki gondomat
viselte, amióta vagyok, mind e napig” (1 Móz. 48,15). Az Úr válasza az imára: „És én megszabadítom, és megtartom az én juhaimat, hogy többé ne legyenek
zsákmányul, és igazságot teszek bárány és bárány között. És állatok föléjük
egyetlenegy pásztort, hogy legeltesse őket: az én szolgámat, Dávidot, ő
legelteti őket s ő lesz nékik pásztoruk. Én pedig, az Úr, leszek nékik Istenük,
és az én szolgám, Dávid, fejedelem közöttük. Én, az Úr mondottam” (Ezék. 34,22-24). János apostolon keresztül kerül kijelentésre, hogy
kiről szóltak a próféták: „Nem éheznek
többé, sem nem szomjúhoznak többé; sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi hőség:
Mert a Bárány, aki a trón közepén
van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az
ő szemeikről minden könnyet” (Jel. 7,16-17). Ézsaiás is a jó Pásztorról prófétál: „Ímé, az Úr Isten az én Uram, az Úr,
Jahve az Örökkévaló jő hatalommal, és karja uralkodik! ímé, szerzeménye vele
jő, és megfizetése ő előtte. Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti
a bárányokat, ölébe veszi és hordozza őket, a szoptatósokat szelíden vezeti” (Ésa. 40,10-11). És hogy
Isten maga jött el, azt megerősíti Ezékiel próféta is: „Mert így szól az Úr Isten az én Uram az Úr, Jahve az Örökkévaló:
Ímé, én magam keresem meg nyájamat, és magam tudakozódom utána és én viselem gondjukat. Miképpen a
pásztor tudakozódik nyája után, amely napon ott áll elszéledt juhai között; így
tudakozódom nyájam után, és kiszabadítom őket minden helyről, ahova
szétszóródtak a felhőnek és borúnak napján. És kihozom, kivezetem őket a népek közül s egybegyűjtöm a földekről, és
beviszem őket az ő saját
földjükre, és legeltetem őket Izráel hegyein, a völgyekben s a föld minden lakóhelyén. Jó legelőn legeltetem
őket, és Izráel magas hegyein fognak
tanyázni, ott feküsznek jó akolban. Ott heverésznek, s kövér legelőn legelnek Izráel hegyein. Én magam
legeltetem nyájamat, és én keresek
nekik pihenőhelyet s én nyugosztom meg őket, ezt mondja az Úr Isten az én Uram, az Úr az Örökkévaló. Az
elveszettet megkeresem, s az elűzöttet visszahozom az eltévedtet visszaterelem, a megtöröttet kötözgetem, s a
beteget erősítem; a kövérre és az
erősre vigyázok, és legeltetem őket úgy, ahogy kell” (Ezék. 34,12-16). Az Úr
Jézus kijelentése: „Én vagyok a jó
pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim” (Ján.
10,14). Péter apostolon keresztül
hangzik az isteni szó: „Mert olyanok
valátok, mint tévelygő juhok, akiket megtévesztettek. De most megtértetek, visszafordultatok életetek pásztorához, felvigyázójához,
gondviselőjéhez, és oltalmazójához” (1 Pét. 2,25).
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)