1 Thess. 2,1 Mert magatok tudjátok, atyámfiai, testvéreim, hogy a mi ti hozzátok
való menetelünk nem volt
hiábavaló, nem volt haszontalan, eredménytelen, üres.*
*És azért nem volt
csak üres beszéd: „Mivelhogy a mi Evangéliumunk tinálatok nem áll csak
szóban, nemcsak szavakban jutott el hozzátok, nem csak üres beszéd volt. Hanem
isteni erőkben, erő-megnyilvánulásban, csodatevő erőben is, a Szent Szellem
kiáradásával, és meggyőző erejével is, és teljes bizonyossággal és sok meggyőződéssel,
és annak a teljes bizonyosságával, hogy ez az igazság…” (1 Thess. 1,5).
1 Thess.
2,2 Sőt inkább, noha előzőleg már
háborúságot és bosszúságot szenvedtünk volt, előbb már szenvedés és bántalmazás
ért bennünket Filippiben,
amint tudjátok, volt bátorságunk a mi Istenünkben, hogy közöttetek is nyíltan,
szabadon hirdessük az Isten
evangéliumát sok tusakodással, nehéz harcok árán,
a sok nehézség ellenére is*
*Az apostol
Filippibe egy jövendőmondó lányból kiűzi a tisztátalan szellemet, és ezért a
lány gazdái fellázították a tömeget: „És velük egyben feltámada a sokaság is őellenük, és rájuk támadt. A bírák, és az
elöljárók pedig letépetvén ruháikat, megvesszőztették őket. És miután sok ütést
mértek rájuk, tömlöcbe veték őket, megparancsolva a tömlöctartónak, hogy gondosan őrizze őket. Ki ilyen
parancsolatot vévén, veté őket a belső tömlöcbe, és lábaikat kalodába szorítá”
(Csel.
16,22-24).
1 Thess. 2,3 Mert a mi buzdításunk, bátorításunk, és igehirdetésünk nem hitetésből, nem
tévelygésből, nem megtévesztésből
ered, sem nem tisztátalanságból vagy hamis szándékból, sem nem álnokságból* ravaszságból, csalásból, vagy körmönfontságból**
*Álnokságból (dolosz): ravaszság, csalás, vagy körmönfontság.
**És így folytatja az apostol: „Mert
mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik meghamisítják, és megrontják
az Isten igéjét, hanem tisztán, pontosan,
őszintén, sőt szinte Istenből szólunk az Isten színe előtt a Krisztusban” (2
Kor. 2,17).
És az apostol tovább folytatja a megvallását: „Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk
bizonysága, hogy isteni őszinteséggel és tisztasággal, nem hústesti
bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképpen
pedig ti köztetek” (2 Kor. 1,12)
„...nem járunk ravaszságban, nem is
hamisítjuk meg az Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk
magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt” (2 Kor. 4,2).
1 Thess. 2,4 Hanem amiképpen az Isten méltatott minket arra,
hogy reánk bízza az Evangéliumot,* akképpen szólunk; nem úgy, hogy embereknek tessünk hanem az Istennek,
aki megvizsgálja, és ismeri a mi
szívünket, a mi bensőnket**
*Evangélium [(euangelion): jó hír, örömhír, győzelmi hír, győztes hadvezér
érkezésének híre.
**És hogy ki az az Isten, aki az apostolt
megbízta, arról a feltámadott Jézus tesz bizonyságot, kijelentve, hogy:
„… én vagyok a vesék és szívek vizsgálója…” (Jel. 2,23).
1 Thess. 2,5 Mert sem hízelkedő beszéddel, amint tudjátok, sem
telhetetlenség színében, vagy leplezett kapzsisággal nem léptünk fel, és nem
forgolódtunk közöttetek soha. Nem próbáltuk senkitől kicsalni a pénzét, Isten a bizonyság, a tanú rá*
*És így folytatja az apostol: „…
nem járunk ravaszságban, nem alkalmazunk cselt, és nem is hamisítjuk meg az
Isten igéjét. De a valóság nyílt hirdetésével, kijelentésével, láthatóvá
tételével ajánljuk magunkat minden ember szellemi ismeretének –
szellemi együttészlelésének - az
Isten előtt, az Isten jelenlétében” (2
Kor. 4,2).
„Mert
mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik meghamisítják az Isten igéjét, és nyerészkednek Isten igéjével; hanem
tisztán - mint akik tiszta szívből - sőt szinte Istenből szólunk az Isten előtt
a Krisztusban” (2 Kor. 2,17).
„Mert
a mi buzdításunk, és igehirdetésünk nem hitetésből, nem
tévelygésből ered, nem is tisztátalan szándékból, sem nem álnokságból” (1 Thess.
2,3).
„Mert
nem tisztátalanságra, hanem szentségre hívott el minket az Isten” (1 Thess. 4,7)
És: „… úgy
ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok tűrésben, nyomorúságban,
szükségben, szorongattatásban” (2 Kor.
6,4)
Mert: „Ismervén
tehát az Úrnak félelmét, embereket győzünk meg és térítünk, Isten előtt pedig
nyíltan állunk; Remélem azonban, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is nyíltan
állunk” (2 Kor. 5,11).
1 Thess. 2,6 Sem emberektől való dicsőítést nem kerestünk, sem
tőletek, sem másoktól, és emberi elismerésre nem törekedtünk sem a tiétekre,
sem a másokéra. Holott terhetekre lehettünk volna, és élhettünk volna
tekintélyünkkel, mint Krisztus apostolai, mégis szelíden léptünk fel
közöttetek. *
*Pedig: „Ekképpen rendelte az Úr
is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az
evangéliumból éljenek” (1
Kor. 9,14).
1 Thess. 2,7 De szívélyesek valánk*
és jóindulatúan, barátságosan és szelíden, jártunk ti közöttetek, amiként a dajka
dajkálgatja, gondozza, melengeti
az ő gyermekeit.
*Szívélyesek valánk (épiosz): jóindulatúan, barátságosan és szelíden jártunk.
1 Thess. 2,8 Így felbuzdulva irántatok, és az utánatok való vágyódásunkban,
készek valánk közleni veletek nemcsak az Isten Evangéliumát, hanem a mi magunk életét is, mivelhogy szeretteinkké lettetek nékünk*
*Hiszen a mi
Urunkat – aki maga a szeretet – is: „Arról ismertük meg, hogy Ő
az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi
atyánkfiaiért, testvéreinkért” (1
Ján. 3,16).
Dávid is így prófétál: „A szentekben, akik e
földön vannak, akik e földön élnek, és a felségesekben,
bennük, a dicsőségesekben van minden gyönyörűségem, és örömöm. (Más fordítás: A szentekhez, kik az ő földén
vannak, irányozta csodálatosan minden hajlandóságomat)” (Zsolt. 16,3).
1 Thess. 2,9 Emlékezhettek ugyanis atyámfiai a mi fáradozásunkra
és vesződségünkre, kemény munkánkra: mert éjjel-nappal munkálkodva dolgoztunk,
és úgy hirdettük
néktek az Isten Evangéliumát, csakhogy senkit meg ne terheljünk közületek*
*Az apostol minden
gyülekezetnek megismétli, hogy őt hogyan vezeti a Szent Szellem: „Mert magatok
is tudjátok, hogyan kell követnetek minket; hiszen mi nem tétlenkedtünk
közöttetek, nem éltünk senkinél ingyen kenyéren, hanem fáradsággal és
vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, nehogy valakit is megterheljünk
közületek. Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy
önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként” (2Thessz. 3,7-9).
Bizony: „Fáradozunk is,
tulajdon kezünkkel munkálkodván, kezünk
munkájával keressük kenyerünket, dolgozva el is fáradunk. Ha szidalommal illettetünk, ha gyaláznak, átkoznak, áldást
mondunk. Ha háborúságot szenvedünk,
és üldöznek békességgel tűrjük, türelemmel elhordozzuk. (1 Kor. 4,12).
1 Thess. 2,10 Ti vagytok bizonyságok, a tanúk és az Isten, milyen szentül,
igazán* istenfélő,
szent módon, és feddhetetlenül, kifogástalanul
éltünk előttetek, akik hívőkké
lettetek**
*Igazán (hosziósz): istenfélő, szent módon, jóindulatúan.
**De: „Magatok is tudjátok, mi
módon, és hogyan kell minket követni;
mert nem viseltük magunkat közöttetek rendetlenül, és
nem tétlenkedtünk közöttetek” (2 Thess. 3,7).
1 Thess.
2,11 Valamint tudjátok, hogy
miként atya az ő gyermekeit, úgy kérleltünk és buzdítgattunk egyenként
mindnyájatokat.
1 Thess. 2,12 És kérve kértünk, és bátorítottunk, biztattunk
benneteket és tanúságot tettünk, hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat, hogy éljetek az Istenhez méltó
módon, aki az ő országába, az ő királyságába, és dicsőségébe hív titeket*
*És így folytatódik a kijelentés: „Kérlek tehát
titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhíváshoz,
amellyel elhívattatok” (Eféz. 4,1).
És: „Mindenki
abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott” (1Kor. 7,24).
És ismét „Kiki amely hivatásba, társadalmi, emberi helyzetbe Ő helyezte bele, és
hívta el, abban maradjon meg” (1 Kor. 7,20).
És minden hívőnek szól az üzenet: „Járjatok, és éljetek méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó
cselekedettel gyümölcsöt teremvén és növekedvén az Isten megismerésében” (Kol.
1,10).
És: „…
a Krisztus evangéliumához méltóan, a Krisztus evangéliumának megfelelően
éljetek és viseljétek magatokat. [Más fordítás:
„Csak éppen arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez
méltó legyen]. Hogy akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt
halljam dolgaitok felől, hogy megálltok erősen egy Szellemben, egy akarattal,
egy szívvel, egyetértően viaskodván, és bajtársian együtt küzdötök az evangélium hitéért” (Fil.
1,27).
„Amire
elhívott titeket a mi Evangéliumunk által, a mi Urunk Jézus Krisztus
dicsőségének elvételére. [Más fordítás: hogy részesei legyetek a mi Urunk Jézus
Krisztus dicsőségének]” (2 Thess.
2,14).
„Mert a mi
országunk, és polgárjogunk a mennyekben van, „nekünk a polgárjogunk” a magatartásunkat meghatározó eredetünk és
hovatartozásunk a mennyekben van. Honnét
a megtartó, üdvözítő Úr Jézus
Krisztust is várjuk” (Fil. 3.20).
1 Thess.
2,13 Ugyanazért mi is hálát
adunk az Istennek
szüntelenül, megszakítás nélkül, hogy ti befogadtátok az Istennek általunk
hirdetett beszédét, Igéjét. És
nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét, aminthogy
valósággal az is, amelynek ereje munkálkodik
is tibennetek, akik hisztek*
*Mert: az Istennek
beszéde, igéje élő és ható, működő, tevékeny, hatékony, élő energia. És élesebb,
és metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb minden kétélű fegyvernél, és minden kétélű
kardnál. És elhat a szívnek és a szellemnek, az ízeknek és a velőknek
megoszlásáig. (Más fordítás: és áthatol az
elme és a szellem, az ízületek és a velők szétválásáig, felosztásáig, és
megosztásáig, és döntésre alkalmassá teszi a gondolatokat és a szívnek, - a
szellemi élet központjának - szándékait, gondolatait, nézeteit, véleményét, és
gondolkodását)” (Zsid. 4,12).
1 Thess. 2,14 Mert ti, atyámfiai, követői lettetek az Isten, a Krisztus Jézus kihívott közösségeinek,
amelyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti
is a saját honfitársaitoktól, a saját népetektől, miként azok is a zsidóktól, a Júdeában élő hitetlenektől.
1 Thess. 2,15 Akik megölték az Úr Jézust is és a saját
prófétáikat, és minket is kérlelhetetlenül / folyamatosan üldöznek* és az Istennek nem tetszenek. Nem kedvesek Isten
előtt, és minden embernek ellenségei, és minden emberrel szemben állnak; [Más fordítás: Ezek a hitetlen júdeaiak ölték meg az Úr Jézust és a
prófétákat, és ők kényszerítettek minket, hogy Júdeát sietve elhagyjuk. Ezek nem
tetszenek Istennek, és minden emberrel ellenségesek].
*Üldöznek (ekdiókó): kérlelhetetlenül / folyamatosan.
1 Thess. 2,16 Akik megtiltják nékünk, és akadályoznak minket abban is,
hogy a pogányoknak, a nemzeteknek ne prédikáljunk, hogy üdvözüljenek; És így teszik teljessé céltévesztésüket; de végül utolérte őket az Isten haragja.*
*Az Úr Jézus
kijelentése az üldözésről: „Örüljetek és örvendezzetek, ujjongjatok, és vigadjatok ilyenkor, mert a
ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták, üldözték, zaklatták,
vádolták a prófétákat, az Isten nevében
szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket is, akik előttetek voltak,
akik előttetek éltek” (Mát. 5,12).
Lukács is bizonyságot
tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Ezért
mondta az Isten bölcsessége is: Küldök ő hozzájuk prófétákat és apostolokat. És
azok közül némelyeket megölnek, és némelyeket üldöznek, hogy számot adjon ez a
nemzedék minden próféta véréért, amelyet kiontottak a világ kezdete óta, az
Ábel vérétől fogva mind a Zakariás véréig, ki elpusztult az áldozati oltár és a
templom között: bizony, mondom néktek, számon kéretik e nemzetségtől, és
nemzedéktől” (Luk. 11,49-51).
Jakab
apostol bátorítása: „Például vegyétek
atyámfiai, testvéreim, a szenvedésben és béketűrésben a prófétákat, akik az Úr
nevében szólottak” (Jak. 5,10).
„De mindazok is, akik hitben akarnak élni Krisztus
Jézusban, szintén üldöztetni fognak” (2
Tim. 3,12).
István
vértanú így beszél a zsidó vezetőkhöz: „Kemény
nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Szellemnek
ellene igyekeztek, ellene szegültök,
mint atyáitok, ti azonképpen. A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És
megölték azokat, akik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most
árulóivá és gyilkosaivá lettetek” (Csel.
7,51-52).
Pál apostol így
bátorítja a Krisztusban élőket: „Elmondjuk, hogy ti milyen türelmes kitartással és hittel viselitek el az
üldözést, a sokféle bajt és nehézséget, amely körülvesz benneteket” (2 Thess. 1,4).
„Tudván, hogy amiképpen társaink vagytok, és részt vállaltatok a szenvedésben, a szorongattatásban,
háborgattatásban, megpróbáltatásban, zaklatásban, azonképpen a vigasztalásban
is” (2 Kor. 1,7).
És a Szent Szellem
mintegy például tárja elénk, hogy Pál apostolt minden városban a hitetlen
zsidók üldözték, és üldöztették: „De azok
a zsidók, akik nem hittek, felingerelték és megharagították a pogányokat a
testvérek ellen. És a pogányok és zsidók vezetőikkel együtt összefogtak, hogy
bántalmazzák és megkövezzék őket. Ők azonban ezt megtudva elmenekültek Likaónia
városaiba, Listrába és Derbébe, és a
körülvaló tartományba, és ott hirdették az evangéliumot” (Csel.
14,2.5-7).
„Antiókhiából és
Ikóniumból azonban zsidók érkeztek
oda, akik annyira felbujtották a tömeget, hogy megkövezték Pált, és
kivonszolták a városon kívülre, mivel halottnak hitték. De amikor körülvették a
tanítványok, felkelt, és visszament a városba. Másnap pedig Barnabással együtt
elment Derbébe” (Csel. 14,19-20).
És teszi
ezt az Úr azért is: „Hogy senki meg ne
tántorodjék a mostani megpróbáltatásokban. Hiszen ti is tudjátok, hogy erre
vagyunk rendelve. Amikor nálatok voltunk, már előre megmondtuk nektek, hogy
üldözni fognak minket, és amint tapasztaltátok, úgy is történt” (1Thessz.
3,3-4).
1 Thess.
2,17 Mi pedig atyámfiai,
testvéreim, amint megfosztottak bennünket tőletek egy kevés ideig külsőleg, nem szívre
nézve, annál buzgóságosabban,
nagy kívánsággal igyekeztünk, és annál nagyobb vágyódással törekedtünk arra,
hogy szemtől-szemben láthassunk titeket, hogy láthassuk orcátokat ismét.
1 Thess.
2,18 Azért menni is akartunk
hozzátok, kiváltképpen én Pál, egyszer is, kétszer is, * de megakadályozott minket a Sátán.**
*És bár: „… jóllehet hústestben
távol vagyok tőletek, mindazáltal szellemben veletek vagyok, örülvén, és örvendezve, látván ti köztetek a jó
rendet és Krisztusba vetett hiteteknek erősségét, szilárdságát, rendíthetetlenségét, állhatatosságát”
(Kol. 2,5)
De: „…
éjjel és nappal buzgón könyörgünk azért, hogy láthassunk benneteket, és
kipótolhassuk hitetek hiányosságait! De maga a mi Istenünk és Atyánk, a mi
Urunk Jézus Krisztus egyengesse utunkat hozzátok!” (1 Thess. 3,10-11).
**Sátán (Szátánász):
(ellenség, ellenfél, üldöző; vádoló). Feltartóztat; szembenálló; rátámadó;
’szembeszegülő’: ellenkező;
1 Thess. 2,19 Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és
dicsekedésünk győzelmi koronája és dicsőségünk?
Avagy nem azok lesztek-é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az ő eljövetelekor, az
Ő jelenlétében, az Ő megjelenésekor?
1 Thess.
2,20 Bizony ti vagytok a mi
dicsőségünk és örömünk.
