1 Thessalonikai levél 2. fejezet: apostoli munka hamisság győzelmének városában.

1 Thess. 2,1 Mert magatok tudjátok, atyámfiai, testvéreim, hogy a mi ti hozzátok való menetelünk nem volt hiábavaló, nem volt haszontalan, eredménytelen, üres.*

*És azért nem volt csak üres beszéd: „Mivelhogy a mi Evangéliumunk tinálatok nem áll csak szóban, nemcsak szavakban jutott el hozzátok, nem csak üres beszéd volt. Hanem isteni erőkben, erő-megnyilvánulásban, csodatevő erőben is, a Szent Szellem kiáradásával, és meggyőző erejével is, és teljes bizonyossággal és sok meggyőződéssel, és annak a teljes bizonyosságával, hogy ez az igazság…” (1 Thess. 1,5).

1 Thess. 2,2 Sőt inkább, noha előzőleg már háborúságot és bosszúságot szenvedtünk volt, előbb már szenvedés és bántalmazás ért bennünket Filippiben, amint tudjátok, volt bátorságunk a mi Istenünkben, hogy közöttetek is nyíltan, szabadon hirdessük az Isten evangéliumát sok tusakodással, nehéz harcok árán, a sok nehézség ellenére is*

*Az apostol Filippibe egy jövendőmondó lányból kiűzi a tisztátalan szellemet, és ezért a lány gazdái fellázították a tömeget: „És velük egyben feltámada a sokaság is őellenük, és rájuk támadt. A bírák, és az elöljárók pedig letépetvén ruháikat, megvesszőztették őket. És miután sok ütést mértek rájuk, tömlöcbe veték őket, megparancsolva a tömlöctartónak, hogy gondosan őrizze őket. Ki ilyen parancsolatot vévén, veté őket a belső tömlöcbe, és lábaikat kalodába szorítá” (Csel. 16,22-24).

1 Thess. 2,3 Mert a mi buzdításunk, bátorításunk, és igehirdetésünk nem hitetésből, nem tévelygésből, nem megtévesztésből ered, sem nem tisztátalanságból vagy hamis szándékból, sem nem álnokságból* ravaszságból, csalásból, vagy körmönfontságból**

*Álnokságból (dolosz): ravaszság, csalás, vagy körmönfontság.

**És így folytatja az apostol: „Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik meghamisítják, és megrontják az Isten igéjét, hanem tisztán, pontosan, őszintén, sőt szinte Istenből szólunk az Isten színe előtt a Krisztusban” (2 Kor. 2,17)^.

És az apostol tovább folytatja a megvallását: „Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni őszinteséggel és tisztasággal, nem hústesti bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképpen pedig ti köztetek” (2 Kor. 1,12)

 „...nem járunk ravaszságban, nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt” (2 Kor. 4,2).  

1 Thess. 2,4 Hanem amiképpen az Isten méltatott minket arra, hogy reánk bízza az Evangéliumot,* akképpen szólunk; nem úgy, hogy embereknek tessünk hanem az Istennek, aki megvizsgálja, és ismeri a mi szívünket, a mi bensőnket**

*Evangélium [(euangelion): jó hír, örömhír, győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének híre.

**És hogy ki az az Isten, aki az apostolt megbízta, arról a feltámadott Jézus tesz bizonyságot, kijelentve, hogy: „… én vagyok a vesék és szívek vizsgálója…” (Jel. 2,23).

1 Thess. 2,5 Mert sem hízelkedő beszéddel, amint tudjátok, sem telhetetlenség színében, vagy leplezett kapzsisággal nem léptünk fel, és nem forgolódtunk közöttetek soha. Nem próbáltuk senkitől kicsalni a pénzét, Isten a bizonyság, a tanú rá*

*És így folytatja az apostol: „… nem járunk ravaszságban, nem alkalmazunk cselt, és nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét. De a valóság nyílt hirdetésével, kijelentésével, láthatóvá tételével ajánljuk magunkat minden ember szellemi ismeretének – szellemi együttészlelésének - az Isten előtt, az Isten jelenlétében” (2 Kor. 4,2).

„Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik meghamisítják az Isten igéjét, és nyerészkednek Isten igéjével; hanem tisztán - mint akik tiszta szívből - sőt szinte Istenből szólunk az Isten előtt a Krisztusban” (2 Kor. 2,17).

„Mert a mi buzdításunk, és igehirdetésünk nem hitetésből, nem tévelygésből ered, nem is tisztátalan szándékból, sem nem álnokságból” (1 Thess. 2,3).

„Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre hívott el minket az Isten” (1 Thess. 4,7)

És: „… úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban” (2 Kor. 6,4)  

Mert: „Ismervén tehát az Úrnak félelmét, embereket győzünk meg és térítünk, Isten előtt pedig nyíltan állunk; Remélem azonban, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is nyíltan állunk” (2 Kor. 5,11).

1 Thess. 2,6 Sem emberektől való dicsőítést nem kerestünk, sem tőletek, sem másoktól, és emberi elismerésre nem törekedtünk sem a tiétekre, sem a másokéra. Holott terhetekre lehettünk volna, és élhettünk volna tekintélyünkkel, mint Krisztus apostolai, mégis szelíden léptünk fel közöttetek. *

*Pedig: „Ekképpen rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek” (1 Kor. 9,14).

1 Thess. 2,7 De szívélyesek valánk* és jóindulatúan, barátságosan és szelíden, jártunk ti közöttetek, amiként a dajka dajkálgatja, gondozza, melengeti az ő gyermekeit.

*Szívélyesek valánk (épiosz): jóindulatúan, barátságosan és szelíden jártunk.

1 Thess. 2,8 Így felbuzdulva irántatok, és az utánatok való vágyódásunkban, készek valánk közleni veletek nemcsak az Isten Evangéliumát, hanem a mi magunk életét is, mivelhogy szeretteinkké lettetek nékünk*

*Hiszen a mi Urunkat – aki maga a szeretet – is: „Arról ismertük meg, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért, testvéreinkért” (1 Ján. 3,16).

 Dávid is így prófétál: „A szentekben, akik e földön vannak, akik e földön élnek, és a felségesekben, bennük, a dicsőségesekben van minden gyönyörűségem, és örömöm. (Más fordítás: A szentekhez, kik az ő földén vannak, irányozta csodálatosan minden hajlandóságomat)” (Zsolt. 16,3).

1 Thess. 2,9 Emlékezhettek ugyanis atyámfiai a mi fáradozásunkra és vesződségünkre, kemény munkánkra: mert éjjel-nappal munkálkodva dolgoztunk, és úgy hirdettük néktek az Isten Evangéliumát, csakhogy senkit meg ne terheljünk közületek*

*Az apostol minden gyülekezetnek megismétli, hogy őt hogyan vezeti a Szent Szellem: „Mert magatok is tudjátok, hogyan kell követnetek minket; hiszen mi nem tétlenkedtünk közöttetek, nem éltünk senkinél ingyen kenyéren, hanem fáradsággal és vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, nehogy valakit is megterheljünk közületek. Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként” (2Thessz. 3,7-9).

Bizony: „Fáradozunk is, tulajdon kezünkkel munkálkodván, kezünk munkájával keressük kenyerünket, dolgozva el is fáradunk. Ha szidalommal illettetünk, ha gyaláznak, átkoznak, áldást mondunk. Ha háborúságot szenvedünk, és üldöznek békességgel tűrjük, türelemmel elhordozzuk. (1 Kor. 4,12).

1 Thess. 2,10 Ti vagytok bizonyságok, a tanúk és az Isten, milyen szentül, igazán* istenfélő, szent módon, és feddhetetlenül, kifogástalanul éltünk előttetek, akik hívőkké lettetek**

*Igazán (hosziósz): istenfélő, szent módon, jóindulatúan.

**De: „Magatok is tudjátok, mi módon, és hogyan kell minket követni; mert nem viseltük magunkat közöttetek rendetlenül, és nem tétlenkedtünk közöttetek” (2 Thess. 3,7).

1 Thess. 2,11 Valamint tudjátok, hogy miként atya az ő gyermekeit, úgy kérleltünk és buzdítgattunk egyenként mindnyájatokat.

1 Thess. 2,12 És kérve kértünk, és bátorítottunk, biztattunk benneteket és tanúságot tettünk, hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat, hogy éljetek az Istenhez méltó módon, aki az ő országába, az ő királyságába, és dicsőségébe hív titeket*

*És így folytatódik a kijelentés: „Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhíváshoz, amellyel elhívattatok” (Eféz. 4,1).

És: „Mindenki abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott” (1Kor. 7,24).

És ismét „Kiki amely hivatásba, társadalmi, emberi helyzetbe Ő helyezte bele, és hívta el, abban maradjon meg” (1 Kor. 7,20).

És minden hívőnek szól az üzenet: „Járjatok, és éljetek méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és növekedvén az Isten megismerésében” (Kol. 1,10).

És: „… a Krisztus evangéliumához méltóan, a Krisztus evangéliumának megfelelően éljetek és viseljétek magatokat. [Más fordítás: „Csak éppen arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez méltó legyen]. Hogy akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megálltok erősen egy Szellemben, egy akarattal, egy szívvel, egyetértően viaskodván, és bajtársian együtt küzdötök az evangélium hitéért” (Fil. 1,27).

 „Amire elhívott titeket a mi Evangéliumunk által, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének elvételére. [Más fordítás: hogy részesei legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének]” (2 Thess. 2,14).

„Mert a mi országunk, és polgárjogunk a mennyekben van, „nekünk a polgárjogunk” a magatartásunkat meghatározó eredetünk és hovatartozásunk a mennyekben van. Honnét a megtartó, üdvözítő Úr Jézus Krisztust is várjuk” (Fil. 3.20).

1 Thess. 2,13 Ugyanazért mi is hálát adunk az Istennek szüntelenül, megszakítás nélkül, hogy ti befogadtátok az Istennek általunk hirdetett beszédét, Igéjét. És nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét, aminthogy valósággal az is, amelynek ereje munkálkodik is tibennetek, akik hisztek*

*Mert: az Istennek beszéde, igéje élő és ható, működő, tevékeny, hatékony, élő energia. És élesebb, és metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb minden kétélű fegyvernél, és minden kétélű kardnál. És elhat a szívnek és a szellemnek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig. (Más fordítás: és áthatol az elme és a szellem, az ízületek és a velők szétválásáig, felosztásáig, és megosztásáig, és döntésre alkalmassá teszi a gondolatokat és a szívnek, - a szellemi élet központjának - szándékait, gondolatait, nézeteit, véleményét, és gondolkodását)” (Zsid. 4,12).

1 Thess. 2,14 Mert ti, atyámfiai, követői lettetek az Isten, a Krisztus Jézus kihívott közösségeinek, amelyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól, a saját népetektől, miként azok is a zsidóktól, a Júdeában élő hitetlenektől.

1 Thess. 2,15 Akik megölték az Úr Jézust is és a saját prófétáikat, és minket is kérlelhetetlenül / folyamatosan üldöznek* és az Istennek nem tetszenek. Nem kedvesek Isten előtt, és minden embernek ellenségei, és minden emberrel szemben állnak; [Más fordítás: Ezek a hitetlen júdeaiak ölték meg az Úr Jézust és a prófétákat, és ők kényszerítettek minket, hogy Júdeát sietve elhagyjuk. Ezek nem tetszenek Istennek, és minden emberrel ellenségesek].

*Üldöznek (ekdiókó): kérlelhetetlenül / folyamatosan.

1 Thess. 2,16 Akik megtiltják nékünk, és akadályoznak minket abban is, hogy a pogányoknak, a nemzeteknek ne prédikáljunk, hogy üdvözüljenek; És így teszik teljessé céltévesztésüket; de végül utolérte őket az Isten haragja.*

*Az Úr Jézus kijelentése az üldözésről: „Örüljetek és örvendezzetek, ujjongjatok, és vigadjatok ilyenkor, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták, üldözték, zaklatták, vádolták a prófétákat, az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket is, akik előttetek voltak, akik előttetek éltek” (Mát. 5,12).

Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Ezért mondta az Isten bölcsessége is: Küldök ő hozzájuk prófétákat és apostolokat. És azok közül némelyeket megölnek, és némelyeket üldöznek, hogy számot adjon ez a nemzedék minden próféta véréért, amelyet kiontottak a világ kezdete óta, az Ábel vérétől fogva mind a Zakariás véréig, ki elpusztult az áldozati oltár és a templom között: bizony, mondom néktek, számon kéretik e nemzetségtől, és nemzedéktől” (Luk. 11,49-51).

 Jakab apostol bátorítása: „Például vegyétek atyámfiai, testvéreim, a szenvedésben és béketűrésben a prófétákat, akik az Úr nevében szólottak” (Jak. 5,10).

„De mindazok is, akik hitben akarnak élni Krisztus Jézusban, szintén üldöztetni fognak” (2 Tim. 3,12).

 István vértanú így beszél a zsidó vezetőkhöz: „Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Szellemnek ellene igyekeztek, ellene szegültök, mint atyáitok, ti azonképpen. A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És megölték azokat, akik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek” (Csel. 7,51-52).  

Pál apostol így bátorítja a Krisztusban élőket: „Elmondjuk, hogy ti milyen türelmes kitartással és hittel viselitek el az üldözést, a sokféle bajt és nehézséget, amely körülvesz benneteket” (2 Thess. 1,4).

„Tudván, hogy amiképpen társaink vagytok, és részt vállaltatok a szenvedésben, a szorongattatásban, háborgattatásban, megpróbáltatásban, zaklatásban, azonképpen a vigasztalásban is” (2 Kor. 1,7).  

És a Szent Szellem mintegy például tárja elénk, hogy Pál apostolt minden városban a hitetlen zsidók üldözték, és üldöztették: „De azok a zsidók, akik nem hittek, felingerelték és megharagították a pogányokat a testvérek ellen. És a pogányok és zsidók vezetőikkel együtt összefogtak, hogy bántalmazzák és megkövezzék őket. Ők azonban ezt megtudva elmenekültek Likaónia városaiba, Listrába és Derbébe, és a körülvaló tartományba, és ott hirdették az evangéliumot” (Csel. 14,2.5-7).

„Antiókhiából és Ikóniumból azonban zsidók érkeztek oda, akik annyira felbujtották a tömeget, hogy megkövezték Pált, és kivonszolták a városon kívülre, mivel halottnak hitték. De amikor körülvették a tanítványok, felkelt, és visszament a városba. Másnap pedig Barnabással együtt elment Derbébe” (Csel. 14,19-20).

És teszi ezt az Úr azért is: „Hogy senki meg ne tántorodjék a mostani megpróbáltatásokban. Hiszen ti is tudjátok, hogy erre vagyunk rendelve. Amikor nálatok voltunk, már előre megmondtuk nektek, hogy üldözni fognak minket, és amint tapasztaltátok, úgy is történt” (1Thessz. 3,3-4).

1 Thess. 2,17 Mi pedig atyámfiai, testvéreim, amint megfosztottak bennünket tőletek egy kevés ideig külsőleg, nem szívre nézve, annál buzgóságosabban, nagy kívánsággal igyekeztünk, és annál nagyobb vágyódással törekedtünk arra, hogy szemtől-szemben láthassunk titeket, hogy láthassuk orcátokat ismét.

1 Thess. 2,18 Azért menni is akartunk hozzátok, kiváltképpen én Pál, egyszer is, kétszer is, * de megakadályozott minket a Sátán.**

*És bár: „… jóllehet hústestben távol vagyok tőletek, mindazáltal szellemben veletek vagyok, örülvén, és örvendezve, látván ti köztetek a jó rendet és Krisztusba vetett hiteteknek erősségét, szilárdságát, rendíthetetlenségét, állhatatosságát” (Kol. 2,5)

De: „… éjjel és nappal buzgón könyörgünk azért, hogy láthassunk benneteket, és kipótolhassuk hitetek hiányosságait! De maga a mi Istenünk és Atyánk, a mi Urunk Jézus Krisztus egyengesse utunkat hozzátok!” (1 Thess. 3,10-11).

**Sátán (Szátánász): (ellenség, ellenfél, üldöző; vádoló). Feltartóztat; szembenálló; rátámadó; ’szembeszegülő’: ellenkező;

1 Thess. 2,19 Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk győzelmi koronája és dicsőségünk? Avagy nem azok lesztek-é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az ő eljövetelekor, az Ő jelenlétében, az Ő megjelenésekor?

1 Thess. 2,20 Bizony ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.