Márk evangélium 16. fejezet: Krisztus feltámadása. (revideált)

Márk. 16,1 Mikor pedig elmúlt a szombat, a nyugalom napja, Mária Magdaléna, és Mária a Jakab anyja, és Salomé, illatos drága keneteket vásárlának, hogy elmenvén, megkenjék őt, hogy bebalzsamozzák Jézus testét.

Márk. 16,2 És korán reggel, a hétnek első napján a sírbolthoz menének napfelkeltekor.

Márk. 16,3 És így tanakodnak és mondják vala maguk között: Kicsoda hengeríti el nékünk a követ a sírbolt szájáról a sírbolt bejáratáról?

Márk. 16,4 És odatekintvén, láták, hogy a kő el van hengerítve; mert felette nagy vala.

Márk. 16,5 És bemenvén a sírboltba, látának egy ifjút ülni jobb felől, hosszú fehér ruhába öltözve; és megfélemlének, megrettennek, megrémülnek.

Márk. 16,6 Az pedig monda nékik: Ne féljetek. A Názáreti Jézust keresitek, aki megfeszíttetett; föltámadott, életre kelt, nincsen itt; ímé a hely, ahová őt helyezték.

Márk. 16,7 De menjetek el, mondjátok meg az ő tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megyen Galileába; ott meglátjátok őt, amint megmondotta néktek.

Márk. 16,8 És nagyhamar kijövén, elfutnak a sírbolttól, mert félelem, rettegés, remegés és szorongás, vett rajtuk erőt és álmélkodás, és döbbenet fogta vala el őket, mert megijedtek, és összezavarodtak, és magukon kívül, eksztázisban voltak; és annyira féltek, hogy senkinek semmit sem szólnak vala.*

*Máté további részleteket is közöl: „A heti pihenőnap, a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás, a szombat, elmúltával, befejeztével pedig, hét első napjának hajnalán kiméne Mária Magdaléna és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. [Más fordítás: A szombat utáni nap volt a hét első napja. Ennek a napnak a hajnalán a magdalai Mária és a másik Mária elmentek, hogy megnézzék a sírüreget]. És ímé hirtelen nagy földindulás, földrengés, és nagy szélvihar támadt; mert az Úrnak angyala leszállván a mennyből, és oda menvén a sírhoz, elhengeríté a követ a sír szájáról, és reá üle arra. A tekintete, és a megjelenése pedig olyan volt, mint a villámlás, mint a fényes ragyogás, és a ruhája fehér, mint a hó. [Más fordítás: Aki ránézett, mintha villámlást látott volna, öltözete fehér volt, mint a hó]. Az őrizők, az őrök pedig tőle való féltükben megrettenének, halálra rémültek, megijedtek az angyaltól, annyira, hogy reszketni kezdtek a félelemtől, és olyanokká lőnek, mint a holtak. Az angyal pedig megszólalván, monda az asszonyoknak: Ti ne féljetek; mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadott a halálból, amint megmondotta volt. Jertek, lássátok a helyet, ahol feküdt, ahol nyugodott vala az Úr. És menjetek, siessetek gyorsan és mondjátok meg az ő tanítványainak, hogy feltámadott a halálból, a halottak közül; és ímé előttetek megy Galileába; ott meglátjátok őt, ott jelenik meg, mutatkozik meg néktek. Ímé megmondottam néktek. És gyorsan eltávozván a sírtól, a sírbolttól, félelemmel és nagy örömmel futnak vala, hogy megmondják, hogy hírül adják, hogy megvigyék a hírt az ő tanítványainak” (Mát. 28,1-8).

Lukács újabb részleteket ír le: „A hétnek első napján, az ünnep / a nyugalom lezárásának napján pedig kora reggel, mikor még alig hajnalodott, a sírhoz, a sírbolthoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, az illatszereket, és némely más asszonyok is velük. És a zárókövet a sírbolt elől elhengerítve találák. És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus holttestét. És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, és tanácstalanul megzavarodva álltak, ímé két férfiú álla melléjük fénylő, villogó, ragyogó öltözetben; (Más fordítás: Nem tudták mire vélni a dolgot még fel sem ocsúdtak meglepetésükből - és egyszerre csak két férfi termett mellettük villámhoz hasonlóan ragyogó ruhában). És mikor ők megrémülvén, félve, és reszketve a földre hajták orcájukat, és azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt, Mondván: Szükségszerű az ember Fiának elárultatni, és átadatni, kiszolgáltatni a bűnös, a céltévesztett emberek kezébe és hatalmába, és megfeszíttetni, kínoszlopra fölfeszíttetni és harmadnapon feltámadni. Megemlékeznek azért az ő szavairól, az Ő kijelentéséről, és visszatérvén a sírtól, a sírbolttól, elmondták, hírül adták mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek. Valának pedig Mária Magdaléna, Mária és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok ővelük, akik ezeket mondák az apostoloknak. De az ő szavuk, az beszédük, Igéjük csak üres beszédnek, fecsegésnek, ostobaságnak, hihetetlen történetnek, és haszontalan mesének látszék azok előtt, a tanítványok szemében, a véleményük szerint; és nem hívének, nem adtak hitelt nékik. Péter azonban felkelvén elfut a sírhoz, a sírbolthoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők, a gyolcsszalagok vannak ott; és elméne, magában csodálkozván, és megdöbbenve e dolgon” (Luk. 24,1-12).

 Ezek az asszonyok voltak Jézussal akkor, mikor városról városra járt, és szolgált. Ők voltak haláláig a keresztnél, és ők mentek először a sírbolthoz is: „És némely asszonyok, akiket tisztátalan, gonosz szellemektől és betegségekből gyógyított meg, Mária, aki Magdalénának neveztetik, kiből hét ördög, hét démon ment ki, És Johanna, Khúzának, a Heródes egyik főemberének, és gondviselőjének felesége, és Zsuzsánna, és sok más asszony, kik az ő vagyonukból szolgálának néki” (Luk. 8,2-3).

János is bizonyságot tesz a történtekről: „A hétnek első napján pedig jó reggel, amikor még sötétes vala, odaméne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kő a sírról, a sírbolt elől. Fut azért és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, akit Jézus szeret vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt. Kiméne azért Péter és a másik tanítvány, és menének a sírhoz. Együtt futnak vala pedig mindketten: de ama másik tanítvány hamar megelőzi Pétert, és előbb juta a sírhoz; És lehajolván, látá, hogy ott vannak, ott fekszenek a lepedők; mindazáltal nem megy vala be. Megjöve azután Simon Péter is nyomban utána, és beméne a sírba: és látá, hogy a lepedők ott vannak, a leplek ott fekszenek. És a keszkenő, az a kendő, amely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve egy másik helyen. Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, aki először jutott a sírhoz, és lát és hisz vala. Mert nem tudják vala, még nem értették ugyanis az írást, hogy fel kell támadnia a halálból, a halottak közül. Visszamennek azért a tanítványok az övéikhez. Mária pedig a sírbolton kívül állt sírva. Amíg azonban siránkozik, behajol vala a sírboltba; És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, ahol a Jézus teste feküdt vala. És mondának azok néki: Asszony mit sírsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt” (Ján. 20,1-13).

Dávid így prófétál az örömhírt vivő asszonyokról: „Az Úr ad vala szólniuk az örömhírt vivő asszonyok nagy csapatának. (Más fordítás: Az Úr adja ezt a kijelentést az örömhírt vivő nők nagy seregének)” (Zsolt. 68,12).

Márk. 16,9 Mikor pedig korán reggel, a hétnek,* az abbahagyás első napján, miután föltámadott vala, megjelenék,** megmutatkozik; láthatóvá válik először Mária Magdalénának, akiből hét ördögöt, hét gonosz szellemet, démont űzött, hajított vala ki.

*Hét (szabbaton): az abbahagyás.

**Megjelenik (phainó): megjelenik, megmutatkozik; láthatóvá válik.

Márk. 16,10 Ez elmenvén, megjelenté azoknak, akik vele valának és keseregnek, szomorkodnak, sírnak és gyászolnak vala.

Márk. 16,11 Azok pedig mikor hallották, hogy él és ő látta vala, nem hivék.

Márk. 16,12 Ezután pedig közülük kettőnek, két tanítványnak jelenék meg, lett láthatóvá, és mutatta meg magát más, idegen, elváltozott alakban útközben, mikor a mezőre mennek vala.

Márk. 16,13 Ezek is elmenvén, megjelenték, megvitték a hírt a többieknek; ezeknek sem hívének.

Márk. 16,14 Azután mikor asztalnál ülnek, az asztalnál feküdtek vala megjelenik, megmutatkozott, láthatóvá vált magának a tizenegynek, és szemükre vetette az ő hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy azoknak, akik őt feltámadva látták vala, nem hívének.*

*Máté röviden így számol be az Úr Jézus megjelenéséről. A sírtól jövő asszonyok: „Mikor pedig mennek vala, hogy megmondják az ő tanítványainak, ímé, egyszerre csak szembe jöve ővelük Jézus, mondván: Legyetek üdvözölve! Azok pedig hozzá járulván, megragadák az ő lábait, és leborulának előtte, és imádták őt. Akkor monda nékik Jézus: Ne féljetek; menjetek el, mondjátok meg és vigyétek hírül az én atyámfiainak, a testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, és ott majd viszontlátnak engem, mert megjelenek, megmutatkozom nékik” (Mát. 28,9-10).

János részletes leírást ad az Úr megjelenéseiről: „Mária pedig künn áll vala a sírbolt felé fordulva, és sírt, zokogott, jajgatott. Amíg azonban siránkozék, behajol, és benéz vala a sírboltba; És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, ahol a Jézus holtteste feküdt vala. És mondának azok néki: Asszony mit sírsz, és miért zokogsz, és jajgatsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt. És mikor ezeket mondotta, hátra fordula, és látá Jézust ott állani, és nem tudja vala, mert nem ismerte fel hogy Jézus az. Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz, mit zokogsz, és jajgatsz? Kit keressz? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész, a kert őre az, monda néki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tetted őt, és én elviszem őt. Monda néki Jézus: Mária! Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! Ami azt teszi: Mester! Monda néki Jézus: Ne illess, ne fogj tovább, engedj el, és ne tartóztass fel engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz, az én testvéreimhez, és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.  Elméne Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondotta néki. Mikor azért beesteledett vala azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva valának, ahol egybegyűltek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljöve, és megjelent Jézus és megálla a középen, és monda nékik: Békesség néktek! És ezt mondván, megmutatá nékik a kezeit és az oldalát. Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat. Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehellet, rájuk fújt és monda nékik: Vegyetek, és fogadjátok be a Szent Szellemet: Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; akikéit megtartjátok, megtartatnak. Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Kettősnek, azaz Ikernek hívtak, nem vala ővelük, amikor eljött, amikor megjelent vala Jézus. Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig monda nékik: Ha nem látom, és nem érintem meg ujjammal az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképpen el nem hiszem. És nyolc nap múlva ismét benn valának az ő tanítványai, Tamás is ő velük. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség néktek! Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő. És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem! Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek” (Ján. 20,11-29).

Lukács az emmausi tanítványokról, és a nekik is megjelenő Úrról így ír: „És ímé a tanítványok közül ketten elindulnak, és mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira  vala, melynek neve vala Emmaus. És beszélgetnek maguk közt mindazokról, amik történtek. És lőn, hogy amint beszélgetnek és egymástól kérdezősködnek, és tanakodnak, és együtt vitatják a történteket, maga Jézus hozzájuk menvén, melléjük szegődött, és velük együtt megy vala az úton. De az ő szemeik visszatartóztatnak, hogy őt meg ne ismerjék. [Más fordítás: de szemüket akadályozta, és visszatartotta valami attól, hogy felismerjék].  Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, amelyeket egymással váltotok jártotokban? Miről beszélgettek egymással útközben? És miért vagytok szomorú és komor ábrázattal? Miért vagytok olyanok, mint akit szomorúság, és nyomasztó teher tölt be, ami az arcotokra is kiül? Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény? Csak te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban, mi történt ott e napokon? És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: Amelyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt. És mi módon adák, és hogyan szolgáltatták ki őt a főpapok, a papi fejedelmek, és a mi főembereink, a mi elöljáróink halálos ítéletre, és megfeszítik őt, és kínkaróra vonták. Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek. Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek, megzavartak minket, kik jó reggel, kora hajnalban a sírboltnál valának; És mikor nem találták az ő holttestét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok megjelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él. És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírbolthoz, és úgy találák, amint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták. És ő monda nékik: Óh balgatagok, értelmetlenek, nem gondolkodó rest szívűek, lassú, közömbös, tompa a bensőtök mindazoknak elhívésére, amiket a próféták szóltak! Avagy nem ezeket kellett-é elviselni, eltűrni, és elszenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe, az Ő méltóságába, ragyogó fényességébe, és így megdicsőülnie? És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza, és értelmezi vala nékik minden írásokban, amik őfelőle megírattak. Elközelítenek pedig a faluhoz, amelybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne. De unszolták és kérték, és erősen marasztalták őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beesteledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velük maradjon. És lőn, mikor asztalhoz telepedett, asztalhoz dőlt velük, a kenyeret vévén megáldá, és megszegvén, megtörvén, és nékik nyújtva, odaadta. És megnyilatkoznak az ő szemeik, és megismerik őt; de ő eltűnt előlük, láthatatlanná vált számukra. És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett,, nem hevült-e, nem lobbant-e izzó lángra a mi szívünk, a mi bensőnk  mi bennünk, mikor nékünk szóla, amikor beszélt hozzánk az úton, és mikor magyarázta nékünk, és amikor feltárta, megnyitotta, kifejtette előttünk az Írásokat. És felkelvén, útra keltek azon órában, és visszatérnek Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, akik velük valának. Kik ezt mondják vala: Valóban feltámadott az Úr, és láthatóan megjelent Simonnak! És ezek is részletesen elmondták, mi történt az úton, és miképpen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről, megtöréséről. És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttük, és monda nékik: Békesség néktek! Megrémülvén pedig és félvén, mert megrettentek, és zavarukban és félelmükben azt gondolták, és azt hitték, hogy valami szellemet látnak. És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások. [Más fordítás: Ő azonban így szólt hozzájuk: „Miért rémültetek meg, és mit vagytok zavarban. És miért támad kétség, okoskodás, fontolgatás, aggodalmaskodás a szívetekben]? Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok. Érintsetek, és tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a szellemnek nincs húsa és csontja, amint látjátok, hogy nékem van! És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait. Mikor pedig még nem hisznek az öröm miatt, és csodálkoznak, és álmélkodnak, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok? Ők pedig adnak néki egy darab sült halat, és valami lépes mézet, melyeket elvőn, és szemük láttára megette. És monda nékik: Ezek azok a beszédek, ezek az igék, melyeket szóltam, és beszéltem  néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, amik megírattak a Mózes törvényében, a prófétáknál, és a zsoltárokban én felőlem. Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjüket, a szellemi felfogóképességüket, hogy értsék az írásokat. És monda nékik: Így van megírva, és így kellett átélni, megtapasztalni, elviselni, eltűrni, és szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból, a halottak közül harmadnapon” (Luk. 24,13-46).

Pál apostol bizonyságtétele a feltámadott Úr megjelenéseiről: „És hogy megjelent Kéfásnak, azután a tizenkettőnek. Azután megjelent, megmutatta magát több mint ötszáz atyafinak, testvérnek egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak, elhunytak. Azután megjelent Jakabnak, azután mind az összes apostoloknak. Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, egy mint félresikerültnek, nékem is megjelent” (1 Kor. 15,5-8).

Márk. 16,15 És monda nékik: Elmenvén e széles világra, a föld minden részére, hirdessétek az evangéliumot, az örömhírt, a győztes hadvezér érkezésének hírét minden teremtménynek, minden embernek.

Márk. 16,16 Aki hiszen, aki hitre jut és bemeritkezik, üdvözül, az mind megszabadul, megmenekül, aki pedig nem hiszen, elkárhozik. [A görög kifejezés mondanivalója: a kárt hozó – a sátán – hatalma alatt marad, az elvész].

Márk. 16,17 Azokat pedig, akik hisznek, akik hitre jutottak, ezek a jelek fogják kísérni: az én nevemben ördögöket, gonosz szellemeket, démonokat űznek, és hajítanak ki; új,* ismeretlen, szokatlan, meglepő nyelveken szólnak.

*Új (kainosz): újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő. Nem csupán újabb keletű, hanem lényegében is különbözik a korábbitól. Új az, ami a régebbi helyét foglalja el, és addig még nem használták, nem volt érvényben.

Márk. 16,18 Kígyókat vesznek föl,* emelnek fel, távolítanak el, és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak.**

*Felvesz (airó): felemel, elveszít, kétségekbe taszít, félretesz, eltávolít, elvisz.

**A feltámadott Úr ígérete az Övéinek: „…Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, rájuk fújt és monda nékik: Vegyetek, és fogadjátok be a Szent Szellemet” (Ján. 20,21-22). Mert ez a hatalom – erő – csak azután nyilvánul meg, ha: „…vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljő, és leszáll reátok: és lesztek nékem tanúim, bizonyságtevőim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,8).

Márk. 16,19 Az Úr azért, minekutána szólott vala nékik, felemeltetett a mennybe, és elfoglalta helyét az Isten jobbján.

Márk. 16,20 Azok pedig kimenvén, prédikálnak, hirdették az igét mindenütt, az Úr együtt munkálván* velük, és megerősítvén,** és hitelesítve az igét jelek által, amelyek követik, amelyek kísérik vala. [Más fordítás: Az Úr pedig együtt munkálkodott velük, és csodákkal erősítette meg, hogy az örömhír, amiről beszélnek, igaz]. Ámen!***

*Együtt munkálván (szünergeó): támogatja, együttműködik.

**Megerősítvén (bebaioó): megerősít, hitelesít.

***Lukács bizonyságtételében további részleteket tár fel: „Kivivé, kivezette pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket. És lőn, hogy míg áldá őket, tőlük elszakadván, és eltávolodva felemeltetett a mennybe. Ők pedig leborulva, és imádva őt, visszatérének nagy örömmel ujjongva Jeruzsálembe. És mindenkor, és folyamatosan, állandóan a templomban, a szent helyen valának, dicsérvén és áldván az Istent. Ámen” (Luk. 24,50-53).

Azért voltak a templomban, mert az Úr: „És egybegyűjtvén őket, egyszer, amikor együtt evett, - együtt sózott velük - meghagyá nékik, hogy el ne menjenek Jeruzsálemből, hanem várják be türelemmel az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem: Hogy János ugyan vízbe merített, ti azonban Szent Szellembe fogtok bemeríttetni nem sok nap múlva. És vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljő, és leszáll reátok: és lesztek nékem tanúim, bizonyságtevőim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig. És mikor ezeket mondotta, az ő láttukra felemelteték, és felhő takarta el őt szemeik elől. [Más fordítás: Felemelkedett, azután felhő vette hátára, s elszakította szemüktől]. És amint szemeiket az égre függesztették, mikor ő elméne, ímé két férfiú állott meg mellettük fehér ruhában. [Más fordítás: De mialatt meredten néztek a mennybe távozó után, hogy hogyan emelkedik az égbe, két személy állott meg mellettük fehér ruhában], Kik szóltak is: Galileabeli férfiak, mit álltok itt, nézve az égre emelt tekintettel? Ez a Jézus, aki fölemelkedett tőletek a mennybe, ugyanazon a módon jő majd el ismét, ahogyan szemetek láttára elment. Ezután visszatértek Jeruzsálembe a hegyről, mely hivatik Olajfák hegyének, mely Jeruzsálem mellett van, egy szombatnapi járóföldre” (Csel. 1,4-5.8-11).

Dávid próféciája az Úr mennybemeneteléről: „Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, amíg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá” (Zsolt. 110,1).

István – mielőtt megkövezték – így látta az Urat: „Mivel pedig teljes vala Szent Szellemmel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbja felől, És monda: Ímé látom az egeket megnyílni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állani” (Csel. 7,55-56).

Értünk!

Imádság:

 Uram! Köszönöm, hogy kereshetlek téged minden helyzetben. Keresem vezetésedet, útmutatásodat ma is. Kérlek szólj, mert hallja a te szolgád! Ámen

NE FÉLJ!

Ezt mondja az Úr:

„Ne félj a beszédektől, amelyeket ellened mondanak”

 (Ésa. 37,6)

Mert: „megszégyenítesz minden nyelvet, amely perbe száll veled. Ez az Úr szolgáinak öröksége, és a győzelem, amelyet neked juttatok – mondja az Úr. 

(Ésa. 54,17)

 A Biblia azt mondja:

„Ha meg szeretnéd tudni, hogy Isten mit akar hogy tegyél, kérdezd meg tőle, és Ő örömmel el fogja mondani neked”

(Jakab 1:5a, TLB fordítás)

Kérjük  Istent, hogy segítsen, hogy  alkalmas időben tegyünk bizonyságot a megfelelő embernek.. Kérjük, hogy segítsen a megfelelő szavakat megtalálni, hogy mondanivalónkat a legalkalmasabb módon tudjuk elmondani.

Spurgeon: A szentírásról.

A Szentírás a kisded Jézus pólyája, bontsd ki, és megtalálod benne a Megváltódat. 

BIBLIA

Laci Vadász‎ATYÁM, AKI BENNEM ÉL-DÍCSŐÍTŐ CSOPORT.

" Oh,ATYÁM...

Neved ad csak védelmet.

Márk evangélium 13. fejezet: A végidők jelei és eseményei. (revideált)

Márk. 13,1 Mikor pedig a templomból kiméne, monda néki egy az ő tanítványai közül: Mester, nézd, milyen, és mekkora kövek és milyen, és mekkora épületek!

Márk. 13,2 Jézus pedig felelvén, monda néki: Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad kő kövön, amely le nem romboltatik, és el ne pusztulna*

*Lukács még további részletekkel egészíti ki az Úr Jézus kijelentését: „És mikor némelyek mondának a templom felől, hogy szép kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve. Monda: Ezekből, amiket láttok, jőnek napok, melyekben kő kövön nem marad, mely le nem romboltatnék” „Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek, sáncot húznak, és körülvesznek, körülzárnak téged, és mindenfelől megszorítanak, és szorongatnak téged. És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted fel a te meglátogatásodnak idejét” (Luk. 21,5-6; 19,43-44).

Már a próféták előre szóltak ezekről, kijelentve az elkövetkezendő dolgok okát is: „… ti miattatok mezővé szántatik a Sion, és kőhalommá, romhalmazzá lesz Jeruzsálem, a templom hegye pedig erdős heggyé” (Mik. 3,12).

Jeremiás így hivatkozik Mikeás próféciájára: „A móreseti Mikeás prófétált… mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: A Siont megszántják, mint szántóföldet, és Jeruzsálem elpusztul, romhalmaz lesz, és e háznak hegyét erdő növi be” (Jer. 26,18).

Az Úr Jézus jelenti ki az okot: „Ímé, pusztán hagyatik, és elhagyottá lesz néktek a ti házatok. [Más fordítás: Meglátjátok, itt marad nektek lakatlanul a Házatok, a templomotok” (Mát. 23,38).

És ennek következménye – az lesz – azt mondja az Úr: Kigyomlálom az Izráelt e föld színéről, amelyet nékik adtam; e házat, e templomot, melyet az én nevemnek szenteltem, elvetem szemeim elől, és az Izráel példabeszédül és meséül, és gúny tárgyává lészen minden nép előtt. És bár e ház, ez a templom felséges, mégis akik elmennek mellette, elcsodálkoznak, felkiáltanak, elborzadva szisszennek föl és azt mondják: Miért cselekedett, miért bánt így az Úr ezzel a földdel, és országgal és ezzel a házzal, templommal? És azt felelik: Azért, mert elhagyták az Urat, az ő Istenüket, aki az ő atyáikat, az ő őseiket kihozta volt Egyiptom földéből, és idegen istenekhez ragaszkodtak, azokat tisztelték, és azokat imádták, és azoknak szolgáltak: ezért bocsátá ő reájuk az Úr mind ezt a nyomorúságot, ezt a veszedelmet” (1 Kir. 9,7-9).

És azt mondta az Úr, ezért én is: „… elfordítom tőlük arcomat, hadd fertőztessék meg szent helyemet; s betörjenek belé a rontók és megfertőztessék. (Más fordításban: Elfordítom tőlük arcomat, és meggyalázzák szent helyemet. Rablók hatolnak be oda, és meggyalázzák). És elhozom a pogányok leggonoszabbjait, hadd foglalják el házaikat; s véget vetek a hatalmasok kevélységének, s fertőzött lesz templomuk. (Más fordításban: De én idehozom a leggonoszabb népeket, és birtokba veszik a házakat. Véget vetek az erőszak kevélységének, és meggyalázzák a szentélyeket). Rettegés jön, s keresnek békét, de hiába, mert nincs” (Ezék. 7,22.25).

Márk. 13,3 Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, a templom átellenében, megkérdezék őt magukban külön Péter, Jakab, János és András:

Márk. 13,4 Mondd meg nékünk, mikor történnek meg ezek; és mi lesz a jel, amikor mindezek beteljesednek?*

*Máté is bizonyságot tesz: „Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, és amikor egyedül voltak, hozzá menének a tanítványok magukban, és kérték mondván: Mondd meg nékünk, mikor történnek meg ezek? És micsoda jele lesz, majd a te eljövetelednek, a megjelenésednek és a világ végének, a világkorszak bevégződésének?” (Mát. 24,3).

Márk. 13,5 Jézus pedig felelvén nékik, kezdé mondani: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen, meg ne tévesszen, el ne tévelyítsen, nehogy valaki félrevezessen titeket.

Márk. 13,6 Mert sokan jőnek majd az én nevemben,* akik azt mondják: Én vagyok: és sokakat elhitetnek, megtévesztenek, tévedésbe ejtenek, félrevezetnek**

*Név (onoma): név; a hatalom, tekintély, jellemvonást is magába foglalja

**Máté bizonyságtétele jelenti ki, hogy sokan hirdetik majd magukról, hogy ők a felkentek: „És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, figyeljetek,és vigyázzatok, hogy valaki el ne hitessen, félre ne vezessen, meg ne tévesszen, tévútra ne vezessen, el ne tévelyítsen titeket. Mert sokan jőnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus, a Felkent; és sokakat elhitetnek, sok embert megtévesztenek majd” (Mát. 24,4-5).

Lukácson keresztül kerül kijelentésre, hogy a hamis próféták mit hirdetnek: „Ő - az Úr Jézus - pedig monda: Meglássátok, és vigyázzatok, hogy el ne hitessenek, meg ne tévesszenek benneteket: mert sokan jőnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és az idő elközelgett; ne menjetek azért utánuk, ne kövessétek őket” (Luk. 21,8).

Pál apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Senki titeket meg ne csaljon, ne vezessen félre, meg ne tévesszen üres beszédekkel, üres hazugságokkal, üres fecsegéssel; Mert ezekért jő, és az ilyenek miatt sújt az Isten haragja a hitetlenség fiaira. Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek, ne vállaljatok velük közösséget; ne legyen tehát velük semmi dolgotok^” (Eféz. 5,6-7).

És minden hívőt újra-és újra így figyelmeztet az apostol: „Ne tévelyegjetek. ne hagyjátok magatokat félrevezetni. Jó jellemet megrontanak, megfertőznek, csábítással romlásba viszik a gonosz, rossz, romlott, züllött társaságok, a gonosz beszédek, tanítások, társalgások, együttlét, érintkezés, bizalmas kapcsolat” (1 Kor. 15,33).

Tehát: „Meglássátok, ügyeljetek rá, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet, hogy valaki rabul ne ejtsen a tudományon keresztül hiú, és üres, félrevezető szavakon át. A bölcselkedés és üres, céltalan, hiábavaló, semmit érő, megfosztott, alaptalan, haszontalan csalással, megtévesztéssel. Mely emberek rendelése szerint, emberek által továbbadott hagyomány, előírás, tanítás, rendelkezés, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való.  (Más fordításban: „Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen, meg ne csaljon benneteket evilági bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson). Senki tőletek a pálmát, - a versenydíjat - el ne vegye, meg ne fosszon titeket a győzelmi díjtól, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, olyakat tudakozván, amelyeket nem látott, nem tapasztalt. Ok nélkül, és alaptalanul felfuvalkodván az ő hústestének értelmével, és bölcsességével. (Más fordításban: Senki ne mondjon benneteket méltatlannak a jutalomra, főleg az nem, aki alázatoskodásban s az angyalok tiszteletében tetszeleg magának, aki látomásokkal dicsekszik, és érzékies, hústesti gondolkodásában ostobán felfuvalkodik)” (Kol. 2,8.18)^.   

„Ti azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek - az Isten nélkül élők - tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek; Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó, üdvözítő Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind az örökkévalóságban. Ámen” (2 Pét. 3,17.18).

Jeremiáson keresztül már figyelmezteti népét az Úr: „… Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben; nem küldtem őket, nem parancsoltam nékik, nem is szóltam hozzájuk, nem is beszéltem velük; hazug látomást, varázslást, hiábavaló varázsigéket, hiábavalóságot és szívbeli - a maguk koholta - csalárdságot jövendölnek, prófétálnak néktek. Nem küldöttem e prófétákat, de ők mégis igyekeztek, és futottak, nem szólottam nékik, mégis prófétáltak. Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne hitessenek el titeket a ti prófétáitok, akik közöttetek vannak, se a ti jövendőmondóitok, és ne figyelmezzetek a ti álmaitokra, amelyeket álmodoztok. (Más fordítás: Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne engedjétek, hogy rászedjenek benneteket a próféták és a jósok, akik köztetek vannak, és ne hallgassatok az álmodók álmaira). Mert ők hamisan, és hazugságot prófétálnak néktek az én nevemben: Nem küldöttem őket, azt mondja az Úr” (Jer. 14,14;23,21; 29,8-9).

Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy a hamis próféták az Úr napjáról, annak eljöveteléről is fognak prófétálni:  „Ami pedig a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelét és a hozzá való gyülekezésünket illeti, arra kérünk titeket, testvéreim, hogy ne veszítsétek el egyhamar józanságotokat, és ne rémítsen meg benneteket sem valamely szellemtől származó kijelentés, sem a mi nevünkben elhangzó megnyilatkozás, sem valamiféle nekünk tulajdonított levél, mintha az Úr napja már közvetlenül itt volna” (2 Thess. 2,1-2).

Mert: „A Szellem pedig nyilván, és világosan mondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, és hitető, megtévesztő szellemekre és gonosz, ördögi szellemek, démonok tanításaira figyelmezvén. És olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek, akik meg vannak bélyegezve saját lelkiismeretükben” (1 Tim. 4,1-2).

János apostolon keresztül további figyelmeztetést ad a Szent Szellem: „Szeretteim, ne higgyetek minden szellemnek, hanem próbáljátok, és vizsgáljátok meg a szellemeket, ha Istentől vannak-e; mert sok hamis próféta jött ki a világba. Erről ismerjétek meg az Isten Szellemét: valamely szellem Jézust hústestben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van; És valamely szellem nem vallja Jézust hústestben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már. Azok a világból valók; azért a világ szerint beszélnek, és a világ hallgat rájuk. Mi az Istentől vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak Szellemét és a tévelygésnek szellemét” (1 Ján. 4,1-3.5-6).

Az Úr Jézus kijelenti, hogy honnan ismerhető fel az általa küldött próféta: „Mikor pedig eljő majd a Vigasztaló, a Pártfogó, akit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Szelleme, aki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot. …Ő … elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. Ő engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek” (Ján. 15,26; 16,13-14).

Márk. 13,7 Mikor pedig hallani fogtok háborúkról és háborúk híreiről, meg ne rémüljetek, meg ne riadjatok, és ne rémüldözzetek, mert meg kell történniük. De ez még nem a vég.*

*Vég (telosz): bármilyen dolognak – cselekedetnek vagy időnek – a célba érkezése; de nem a vég, a megszűnés, hanem annak megvalósulása értelmében: beteljesülés; tetőpont. Szó szerint: BEVÉGZÉS.

Márk. 13,8 Mert nemzet, nemzet ellen, és ország, ország ellen támad; és lesznek földindulások* földrengések, rázkódások, remegések, a levegőben viharok mindenfelé, és lesznek éhínségek, és háborúságok, zűrzavar, és zavargás**

*Földindulás (szeiszmosz): rengés, földrengés, rázkódás, remegés, a levegőben vihar

**Máté is bizonyságot tesz, további részletekkel: „Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: vigyázzatok, hogy meg ne rémüljetek, meg ne riadjatok, ne kerítsen hatalmába benneteket a félelem; mert mindezeknek meg kell történniük, és be kell következniük. De ezzel még nem jön el a vég, a beteljesedés, a befejeződés. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország, ország ellen. És lesz éhínség éhhalál sok helyen. Az embereknek nem lesz mit enniük. És döghalálok, ragályos betegségek, dögvész, pestis, általában járványos betegségek, és földindulások, rengések, rázkódások, remegés, földrengés, a levegőben szélvihar mindenfelé, és a föld megrendül itt is, ott is” (Mát. 24,6-7).

Lukács is bizonyságot tesz: És mikor hallotok háborúkról és zendülésekről, és lázadásokról, meg ne félemljetek, és meg ne rettenjetek; mert ezeknek meg kell lenni, meg kell történni előbb, de nem jő mindjárt a vég. Akkor monda nékik: Nemzet, nemzet ellen támad, és ország, ország ellen; És mindenfelé nagy földindulások, földrengések lesznek, és éhínségek és döghalálok, járványok; és rettegtetések, rettenetes dolgok történnek, és hatalmas jelek tűnnek fel az égen” (Luk. 21.9-11).

Már a prófétákon keresztül így szólt az Úr a bekövetkezendőkről: „Fenyegető jövendölés Egyiptom - e világ - ellen. Ímé az Úr könnyű felhőre ül, és száguld gyors felhőn, és bemegy Egyiptomba, és megháborodnak, és meginognak előtte Egyiptomnak bálványai, és az egyiptomiak szíve, bensője megolvad, megdermed őbennük. És összeveszítem az egyiptomiakat az egyiptomiakkal, és egyik hadakozik a másik ellen, testvér testvér ellen, kiki felebarátja - ember embertársa - ellen, város, város ellen, és ország, ország ellen. És elfogyatkozik az egyiptomiak szelleme őbennük, és az ő tanácsát elnyelem, és tudakoznak a bálványoktól, szemfényvesztőktől, halottidézőktől és jövendőmondóktól. (Más fordítás: Oda lesz Egyiptom bátorsága, tanácstalanná teszem. Kérdezgetik majd a bálványokat és a szellemeket, a halottidézőket és a jövendőmondókat). És hagyom az egyiptomiakat kemény úrnak kezébe, és kegyetlen király uralkodik rajtuk, szól az Úr, a seregeknek Ura” (Ésa. 19,1-4).

És ez a kemény Úr a sátán, ezért: „… ezekben az időkben nincs békessége sem a kimenőnek, sem a hazajövőnek, nem lesz biztonságban sem az eltávozó, sem a hazatérő, mivelhogy nagy a nyomorúsága mindazoknak, és mert sok gyötrelem szakadt mindazokra, akik e földön laknak. Annyira, hogy egyik nép a másik népet, és egyik város a másik várost elpusztítja,(szétzúzza. Mert az Isten gyötri őket minden sanyarúsággal, mindenféle nyomorúsággal. Ti azért bátorságosok, és erősek legyetek, kezeiteket le ne eresszétek, és ne lankadjatok el, mert a ti munkátoknak jutalma van” (2 Krón. 15,5-7).

Azt mondja az Úr, mert: Én megindítom, megrendítem az eget és a földet. És felforgatom az országok királyi székét, és elfogyasztom a pogány országok erejét, és felforgatom a szekeret és a benne ülőket, és lehullnak a lovak és a rajtuk ülők: kiki az ő atyjafiának fegyvere által. (Más fordítás: ledöntöm a királyi trónokat, és megtöröm a népek királyainak erejét. Felforgatom a harci kocsikat a harcosokkal együtt, elhullnak a lovak a lovasokkal együtt; az emberek egymás kardja által esnek el)” (Agge. 2,21-22).

Márk. 13,9 Nyomorúságoknak kezdetei ezek, a vajúdás kínjainak, a szülőfájdalmak gyötrelmeinek a kezdete mindez. Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert törvényszékeknek, bíróságoknak adnak át, bíróságok elé állítanak titeket, és gyülekezetekben. és a zsinagógákban megostoroznak, megkorbácsolnak titeket, és helytartók, vezetők, fejedelmek, és királyok elé állítanak én érettem, bizonyságul ő nékik, azért lesz ez, hogy tanúbizonyságot tegyetek nekik rólam, és a bennem lévő hitetekről*

*Így figyelmezteti Isten népét a Krisztus népét a Szent Szellem: „De óvakodjatok az emberektől, vigyázzatok az emberekkel; mert törvényszékekre adnak, ítélő tanácsoknak, és bíróságoknak fognak átadni titeket, és az ő gyülekezeteikben, és zsinagógáikban megostoroznak, megkorbácsolnak titeket. És helytartók, vezető emberek, fejedelmek, kormányzók és királyok elé hurcolnak titeket énmiattam, bizonyságul, és hogy hogy tanúbizonyságot tegyetek őnekik, és a pogányoknak, a más nemzetekhez tartozóknak” (Mát. 10,17-18).

És így folytatódik a kijelentés a Lukács írása szerinti Evangéliumban: „Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek, és amikor kirekesztenek, kiközösítenek, és szidalmaznak és gyaláznak benneteket, és kitörlik a ti neveteket, mint gonoszt, az embernek Fiáért. Örüljetek azon a napon és örvendezzetek, és ujjongjatok; mert ímé a ti jutalmatok bőséges a mennyben; hiszen hasonlóképen cselekedtek a prófétákkal az ő atyáik” (Luk. 6,22-23).

De: „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál. Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek meg ama beszédekről, igékről, amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet, igémet megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem” (Ján. 15,18-21).

Az Úr Jézus mennybemenetele után azonnal elkezdődött az üldözés: „Abban az időben pedig Heródes király elkezde kegyetlenkedni némelyekkel a gyülekezetből valók közül, a gyülekezet egyes tagjaival. Megöleté pedig Jakabot, Jánosnak testvérét, fegyverrel” (Csel. 12,1-2).

Pál apostol vallja meg, hogy mennyi üldözésben és bántódásban van része annak, aki a Krisztus Nevét vallja: „A zsidóktól ötször kaptam negyvenet - negyven botütést - egy híján. Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain. Gyakran voltam úton, veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak, áltestvérek közt. Fáradozásban és nyomorúságban, vesződségben, gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való böjtölésben, hidegben és mezítelenségben” (2 Kor. 11,24-27).

„De mindezekben, és mindezekkel szemben győzteseknél is többek vagyunk, és felettébb diadalmaskodunk, sőt döntő, fölényes győzelmet aratunk Őáltala, aki minket szeretett” (Róm. 8,37).

És: „… hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztusban!” (1Kor. 15,57).

És mindazok győztesek, akik víztől és Szellemtől újonnan születtek: „Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?” (1Jn. 5,4-5).

Az Úr Jézus így bátorította és bátorítja a mindenkori tanítványait: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot, és a világ legyőzve áll alattam” (Jn. 16,33).

„Mindez pedig a sok nyomorúságnak, gyötrelmeknek, a fájdalmaknak kezdete. (Más fordítás: De mindez még csak olyan lesz, mint a szülési fájdalmak, mint a vajúdás kínjainak) kezdete). Akkor nyomorúságra adnak, elárulnak és kiszolgáltatnak majd benneteket, hogy megkínozzanak, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért, és azért, mert hisztek bennem” (Mát. 24,8-9).

János még további részletekkel egészíti ki az elkövetkezendőket: „A gyülekezetekből, és zsinagógákból kirekesztenek, kizárnak titeket; sőt jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik, hogy Istennek tetsző szolgálatot végez. És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, engem” (Ján. 16,2-3).

És mielőtt lezárul e világkorszak: „De mind ezeknek előtte kezeiket reátok vetik, kezet emelnek rátok, és üldöznek titeket, adván a gyülekezetek elé, és átadnak benneteket a zsinagógáknak, és tömlöcökbe vetnek, és királyok és helytartók elé visznek az én nevemért. De ebből néktek lesz tanúbizonyságotok, mert ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre. Elárulnak, és kiszolgáltatnak pedig titeket még a szülők és testvérek is, rokonok és barátok is; és megölnek egyeseket ti közületek. És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért. De fejeteknek egy hajszála sem vész el. A ti béketűrésetek által, állhatatosságotokkal nyeritek meg életeteket” (Luk. 21,12-13.16-19).

És ez az Úr Jézus feltámadása után el is kezdődött. István a szanhedrin előtt tett bizonyságot, és erre a szanhedrin tagjai: „Felkiáltván pedig nagy fennszóval, és hangosan kiáltozva, füleiket bédugák, és egy akarattal reá rohanának; És kiűzvén a városon kívül, megkövezék: a tanúk pedig felsőruháikat egy Saulus nevezetű ifjú lábaihoz rakták le” (Csel. 7,57-58).

Isten népét mindig is gyűlölte a sátán, és szolgái, ezt mutatja be egy előképben Isten Igéje: „És verettetnek az Izráel fiai közül való felvigyázók, akiket a Fáraó sarcoltatói, sanyargatói rendeltek vala föléjük, mondván: Miért nem végeztétek el a rátok vetett téglaszámot sem tegnap, sem ma úgy, a rendelkezésnek megfelelően, mint ennek előtte?” (2 Móz. 5,14).

Márk. 13,10 De előbb hirdettetnie kell az Evangéliumnak* minden pogányok, minden nép között. [Más fordítás: Előbb azonban az összes nemzetekhez el kell jutni az örömüzenet hirdetésével]**

*Evangélium (euangelion): jó hír, örömhír; győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének híre.

**Máté bizonyságtétele: „És az Isten országának, királyságának ez az Evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek. És akkor jő el a vég. [Más fordítás: és Isten Királyságának ezt az evangéliumát hírnökök fogják hirdetni az egész lakott földkerekségen tanúbizonyságul minden nemzetnek. És akkor jön el a vég, a megvalósulás, beteljesedés, befejeződés]” (Mát. 24,14).

Akkor teljesül be az az Ige, amely azt parancsolja, hogy: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, bemerítve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!” (Mát. 28,19-20).

„Péter pedig monda a Szent Szellem kitöltetése után, kijelentve az Atya, Fiú Szent Szellem nevét: Térjetek meg és merítkezzetek be mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatára; és veszitek a Szent Szellem ajándékát” (Csel. 2,38).

És az az Evangélium fog hirdettetni minden népnek, amelyet az Úr Jézus hirdetett: „És bejárá Jézus az egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és hirdetve az Isten országának evangéliumát, a királyság örömhírét, gyógyítva a nép között minden betegséget, fogyatékosságot, krónikus jellegű fizikai rendellenességet az emberi szervezetben” (Mát. 4,23).

Márk. 13,11 Mikor pedig elárulnak, és kiszolgáltatnak, és fogva visznek, hogy átadjanak titeket, ne aggodalmaskodjatok, nehogy tépelődjetek előre a miatt, hogy mit szóljatok, és ne gondolkodjatok előre, hanem ami adatik néktek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szent Szellem.

Márk. 13,12 Akkor majd elárulja és halálra fogja adni testvér testvérét, atya gyermekét; és magzatok, gyermekek fellázadnak, és támadnak a szülők ellen, és megöletik, és halálra juttatják őket.

Márk. 13,13 És lesztek gyűlöletesek mindenki előtt az én nevemért; de aki mindvégig megmarad, állhatatosan kitart mellettem, az megtartatik* megmenekül, kiszabadul, biztonságba kerül**

*megtartatik (szódzó): megtartatik, megmenekül, kiszabadul, meggyógyul; életben marad, megmenekül, épségben marad, biztonságba kerül, üdvözül.

**Máté bizonyságtétele: „De mikor elárulnak és kiszolgáltatnak, átadnak titeket és bíróság elé állítanak, ne aggodalmaskodjatok, és ne legyen gondotok arra, hogy mit beszéljetek. Ne töprengjetek, és ne nyugtalankodjatok, hogy mi módon vagy mit szóljatok. Mert megadatik néktek abban az órában, amit mondanotok kell majd. Mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a ti Atyátoknak Szelleme az, aki szól ti bennetek, és rajtatok keresztül. Abban az időben halálra adja pedig testvér testvérét, atya gyermekét; gyermekek lázadnak fel, és támadnak szüleik ellen, és megöletik, halálra juttatják őket. És gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt és minden nemzet szemében az én nevemért; de aki mindvégig megáll, és állhatatosan kitart, az megtartatik, üdvözül, megmenekül, megszabadul” (Mát. 10,19-22).

Lukács is ír az Úr bátorításáról: „Mikor pedig a zsinagógákba visznek benneteket, és a fejedelmek és hatalmasságok elé, és a hatóság és a felsőbbség elé hurcolnak, ne aggodalmaskodjatok, mi módon vagy mit szóljatok védelmetekre, és hogyan vagy mivel védekezzetek, vagy mit mondjatok; Mert a Szent Szellem azon órában megtanít titeket, mit kell mondanotok” (Luk. 12,11-12).

Ezért mondom, hogy: „Határozzátok el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre, és nem gondoltok előre a védekezésre: Mert én adok néktek szájat és bölcsességet, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, akik magokat ellenetekbe vetik, egyetlen ellenfeletek sem” (Luk. 21,14-15).

És mielőtt lezárul e világkorszak: „De mind ezeknek előtte kezeiket reátok vetik, kezet emelnek rátok, és üldöznek titeket, adván a gyülekezetek elé,és átadnak benneteket a zsinagógáknak, és tömlöcökbe, és királyok és helytartók elé visznek az én nevemért. De ebből néktek lesz tanúbizonyságotok, mert ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre. Tökéljétek el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre, és nem gondoltok előre a védekezésre: Mert én adok néktek szájat és bölcsességet, melynek ellene nem szólhatnak, - sem ellene nem állhatnak mind azok, akik magukat ellenetekbe vetik - amelynek nem tud ellenállni, vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem. Elárulnak, és kiszolgáltatnak pedig titeket még a szülők és testvérek is, rokonok és barátok is; és megölnek némelyeket ti közületek. És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért. De fejeteknek egy hajszála sem vész el. A ti béketűrésetek, és állhatatosságotok által nyeritek meg az életet” (Luk. 21,12-19).

 János még további részletekkel egészíti ki az elkövetkezendőket: „A gyülekezetekből, és zsinagógákból kirekesztenek, kizárnak titeket; sőt jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik, hogy Istennek tetsző szolgálatot végez. És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem” (Ján. 16,2-3).

Lukács idézi az Úr Jézus szavait, amelyben elmondja, hogy mire számíthatnak az Övéi: „Gondoljátok-é, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön? Hogy békességet hozzak a földre)? Nem, mondom néktek; sőt inkább meghasonlást. Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban, és egy családban, akik meghasonlanak, három kettő ellen, és kettő, három ellen. Meghasonlik az atya a fiú ellen, és a fiú az atya ellen; és az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; napa - az anyós - a menye ellen, és a menye a napa - az anyósa - ellen” (Luk. 12,51-53).

Az Úr Jézus kijelentése arról, hogy ezeket miért teszik az Őbenne hívőkkel: „De mindezt az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki elküldött engem” (Jn. 15,21).

De Ő – a Szent Szellem – ad bátorságot az igehirdetéshez: „Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szent Szellemmel, és bátran hirdették az Isten igéjét” (Csel. 4,31).

Így bátorít tovább a Szent Szellem: „Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell: Ímé a Sátán egynéhányat ti közületek a tömlöcbe fog vetni, hogy megpróbáltassatok; és lesz tíz napig való nyomorúságtok. Légy hű mind halálig, és néked adom az életnek koronáját” (Jel. 2,10).

„Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő; és felírom őreá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely a mennyből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek” (Jel. 3,12-13).

Már az Ószövetségben is így bátorította az Úr az Övéit: „És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesen szóló sem tegnaptól, sem tegnapelőttől fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok. Az Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy süketté, vagy látóvá, vagy vakká? Nemde én, az Úr? Most hát eredj, és én leszek a te száddal, és megtanítlak téged arra, amit beszélned kell” (2 Móz. 4,10-12).

Jeremiáshoz is így szól az Úr: „Az Úr pedig monda nékem: Ne mondd ezt: Ifjú vagyok én; hanem menj mind azokhoz, akikhez küldelek téged, és beszéld, és hirdesd mindazt, amit parancsolok néked. Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak, és megmentelek téged! Mond az Úr. És kinyújtá az Úr az ő kezét, és megérintette a számat, és monda nékem az Úr: Ímé, az én igéimet adom a te szádba!” (Jer. 1,7-9).

Márk. 13,14 Mikor pedig látjátok a vészt hozó, pusztító utálatosságot* amelyről Dániel próféta szólott, ott állani, ahol nem kellene, hogy a gyalázatos pusztulás ott dúl, ahol nem volna szabad, - aki olvassa, értse meg, - akkor akik Júdeában lesznek, fussanak, meneküljenek a hegyekre;

*Utálatosság (erémószisz): pusztítás, (kopárrá, pusztává, elhagyatottá, kifosztottá tesz.

Márk. 13,15 A háztetőn levő pedig le ne szálljon a házba, se be ne menjen, hogy házából valamit kivigyen;

Márk. 13,16 És a mezőn levő haza ne térjen, hogy ruháját elvigye.

Márk. 13,17 Jaj pedig a terhes és a szoptató asszonyoknak azokban a napokban.

Márk. 13,18 Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok, a ti menekülésetek ne télen legyen*

*Az Evangélium bizonyságtétele Máté szerint: / Az Úr mindezt a vég idők jeleinek felsorolása után mondja, hiszen a jeruzsálemi templom egyben előkép is, ami tanulságul, figyelmeztetésül adatott /: „Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, hogy a pusztítás iszonyatossága, amelyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen - aki olvassa, értse meg. Akkor, akik éppen Júdeában lesznek, fussanak, meneküljenek a hegyekre. A ház tetején levő ne szálljon alá, ne jöjjön le, hogy házából valamit kivigyen. És a mezőn levő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye. Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon. Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok, a menekülésetek ne télen legyen, se szombatnapon” (Mát. 24,15-20).

 Lukács bizonyságtétele: „Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektől körülvéve, akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az ő elpusztulása. Akkor, akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; és akik annak közepette, menjenek ki abból; és akik a mezőben, ne menjenek be abba. Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokban a napokban; mert nagy szükség lesz e földön, és harag e népen. Mert azok a bosszúállásnak napjai, hogy beteljesedjenek mind azok, amik megírattak. És elhullanak fegyvernek éle által, és fogva vitetnek minden pogányok közé; és Jeruzsálem megtapodtatik a pogányoktól, míglen betelik a pogányok ideje” (Luk. 21,20-24).

Dániel próféciájára hivatkozik az Úr Jézus, amely prófécia így hangzik: „A hatvankét hét múlva pedig kiírtatik a Messiás és senkije sem lesz. És a várost és a szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe; és vége lesz mintegy vízözön által, és végig tart a háború, elhatároztatott a pusztulás. (Más fordítás: A hatvankét hét eltelte után megölik a felkentet, senkije sem lesz. Egy eljövendő fejedelem népe pedig elpusztítja a várost és a szentélyt. Elvégzett dolog, hogy pusztán álljanak a háború végéig. De a fejedelemnek is vége lesz, ha jön az áradat). És: „Megtisztulnak, megfehérednek és megpróbáltatnak sokan, az istentelenek pedig istentelenül cselekesznek, és az istentelenek közül senki sem érti; de az értelmesek értik. (Más fordítás: Sokan megtisztulnak, fehérek és kipróbáltak lesznek, a bűnösök pedig bűnösök maradnak. A bűnösök közül senki sem érti meg, de az okosok megértik).  Az Úr Jézus utoljára megy fel Jeruzsálembe: „És mikor közeledett, látván a várost, sírt azon, mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, amik néked a te békességedre valók! De most elrejtettek a te szemeid elől.(Más fordítás: és így szólt: „Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől). Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek, és sáncot húznak, és körülvesznek, körülzárnak téged, és mindenfelől megszorítanak téged. És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted fel a te meglátogatásodnak idejét” (Luk. 19,41-44).

És amikor megy a Golgotára, sokan siratják, de Ő ezt mondja: „… Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon. Mert ímé jőnek napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddők, és amely méhek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak! Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket! Mert ha a zöldellő fán ezt művelik, mi esik a száraz fán?” (Luk. 23,28-31).

Márk. 13,19 Mert azok a napok, ezek az időszakok olyan nyomorúságosak*lesznek, amilyenek a világ kezdete óta, amelyet Isten teremtett, mind ez ideig nem voltak, és nem is lesznek.

*Nyomorúságos (thlipszisz): nyomás, szorítás; szorongatás, szorongattatás; szorult helyzet; / lelki-szellemi értelemben is / szorongatott helyzet, gyötrődés (testileg); nyomorgatás, nyomorúság, elnyomás, üldözés.

Márk. 13,20 És ha az Úr meg nem rövidítette volna azokat a napokat, azokat az időszakokat, egyetlen hústest sem menekülne meg, senki nem élné túl, nem üdvözülne; de a választottakért, akiket kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat*

*Dániel így prófétál arról az időszakról: „És abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, aki a te néped mellett áll, aki néped fiainak oltalmazója, mert nyomorúságos idő lesz. Olyan szorongattatás ideje következik, amilyen nem volt mióta népek, nemzetek vannak, mindezidáig. És abban az időben megszabadul a te néped; aki csak beírva találtatik a könyvben. És sokan azok közül, akik alusznak a föld porában, felserkennek, sokan felébrednek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló utálatosságra, és örök elutasításra” (Dán. 12,1-2).

Márk. 13,21 Ha pedig akkor, abban az időben ezt mondja néktek valaki: Ímé itt a Krisztus, a felkent, vagy: Ímé amott, ne higgyétek.

Márk. 13,22 Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és jelennek majd meg, és jeleket, a Sátán ereje által cselekedett hatalmas tetteket és csodákat tesznek, hogy elhitessék* félrevezessék, megtévesszék ha lehet, még a választottakat is.

*Elhitet (apoplanaó): eltérít, félrevezet, eltévelyít, megtéveszt.

Márk. 13,23 Ti pedig vigyázzatok; ímé előre megmondottam néktek mindent*

*Mivel nagyon fontos, ezért az Úr Jézus újra-és újra figyelmezteti az Övéit: „Őrizkedjetek, óvakodjatok, tartsátok szemmel, ügyeljetek pedig a hamis, a hazug prófétákra, akik juhoknak ruhájában, bárány-külsőben jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajon a tövisről szednek-e szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét?” (Mát. 7,15-16).  

„… Meglássátok, vigyázzatok, hogy valaki el ne hitessen, meg ne tévesszen titeket, mert sokan jőnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus, a felkent; és sokakat elhitetnek, és megtévesztenek” (Mát. 24,4-5).

„Mert hamis Krisztusok, hamis felkentek és hamis próféták támadnak, és állnak majd elő, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, hogy megtévesszék, ha lehet, a választottakat is” (Mát. 24,24-25).

Bizony: „Sok hamis próféta támad, akik sokakat elhitetnek, és megtévesztenek” (Mát. 24,11).

Már Mózestől elkezdve több prófétán keresztül figyelmeztet az Úr: „Mikor te közötted jövendőmondó, - próféta - vagy álomlátó támad és jelt vagy csodát ad tudtodra néked. Ha bekövetkezik is az a jel vagy a csoda, amelyről szólott vala néked, mondván: Kövessünk idegen isteneket, akiket te nem ismersz, és tiszteljük azokat: Ne hallgass efféle jövendőmondónak beszédeire, vagy az efféle álomlátóra. Mert az Úr, a ti Istenetek csak próbára tesz benneteket, hogy megtudja, ha szeretitek-e az Urat, a ti Isteneteket teljes szívetekből, és teljes lényetekkel?” (5 Móz. 13,1-3).

Azért: „Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a nektek prófétáló prófétáknak szavait, akik néktek prófétálnak, mert elbolondítnak titeket, és hiábavalóvá tesznek benneteket: az ő szívüknek látását szólják, saját látomásaikat hirdetik, nem az Úr szájából valót, nem azt, amit az ÚR adott” (Jer. 23,16).

János apostol elragadtatásban így látja ezeket: „És láték a sárkány - a sátán - szájából és a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan szellemet kijőni, a békákhoz hasonlókat; Mert ördögi szellemek azok, akik jeleket tesznek” (Jel. 16,13-14).

Az apostol így figyelmezteti Krisztus népét, hogy aki mást tanít, mint amit az apostolok, az hamis próféta: „Kérlek, intelek pedig titeket atyámfiai, testvérek, vigyázzatok azokra, és tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat, egyenetlenséget, széthúzásokat, megosztást, meghasonlásokat támasztanak. Akik háborúságnak okai volnának, és botránkozásokat okoznak, kelepcéket készítenek, elégedetlenséget okoznak a tudomány körül, akik más tudományra tanítanának azon kívül, melyet tanultatok, vagy az ellenkezőjét tanítják annak. És azoktól hajoljatok el, kerüljétek őket, térjetek ki előlük^” (Róm. 16,17).

„Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz” (2 Kor. 11,13-15).

Ezek más Evangéliumot hirdetnek: „De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk, legyen átok. Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet, azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!” (Gal. 1,8-9).

Timóteust is erre figyelmezteti az apostol, megmagyarázva azt is, hogy mik ezek a „hamis evangéliumok”: „Amikor Macedóniába mentem, kértelek, hogy maradj Efézusban, és parancsold meg némelyeknek, hogy ne hirdessenek tévtanokat, ne is foglalkozzanak mondákkal, mítoszokkal és vég nélküli nemzetségtáblázatokkal, amelyek inkább vitákra vezetnek, mint Isten üdvözítő tervének megismerésére hit által. A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet. Némelyek elfordultak ezektől, és üres fecsegésre adták magukat, törvénytanítók akarnak lenni; de nem értik sem azt, amit mondanak, sem azt, amit bizonygatnak. Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerűen él azzal. És tudjuk azt is, hogy a törvény nem az igaz ellen van, hanem a törvényszegők és az engedetlenek, a hitetlenek és a bűnösök, a szentségtelenek és a szentségtörők, az apa- és anyagyilkosok, az embergyilkosok, a paráznák, a fajtalanok, az emberrablók, a hazugok, a hamisan esküvők ellen, és mindaz ellen, ami csak ellenkezik az egészséges tanítással. Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium, amely énrám bízatott” (1 Tim. 1,3-11).

„Ha valaki tévtanokat hirdet, és nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez és a hithez illő tanításhoz, az felfuvalkodott, és nem tud semmit, hanem a vitatkozás és a szóharc betegségében szenved, amelyből irigység, viszálykodás, istenkáromlás, gonosz gyanúsítás származik. Ezek megbomlott elméjű és az igazságot elvető emberek torzsalkodásai, akik a hitet a nyerészkedés eszközének tekintik” (1 Tim. 6,3-5).

Mert: „Az ilyenek a hit látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el, tehát ezektől” (2 Tim. 3,5).

„Senki titeket meg ne csaljon, meg ne tévesszen üres beszédekkel; mert ezekért jő az Isten haragja a hitetlenség, az engedetlenség fiaira” (Eféz. 5,6).

Ezek azok, akik szakadásokat okoznak, ezért: „A szakadást okozó ember elől egy vagy két megintés után térj ki, tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él és magában hordja ítéletét” (Tit. 3,10-11).

Hiszen: „Aki félrelép, és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba, a gyülekezetbe, amely a házatokban van, és ne köszöntsétek, mert aki köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel” (2 Ján. 1,9-11).

„Ügyeljetek rá, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet, hogy valaki rabul ne ejtsen a tudományon keresztül hiú, és üres félrevezető szavakon át. A bölcselkedés és üres, hiábavaló, semmit érő, alaptalan csalás által megtévesszen, mely emberek rendelése, továbbadott hagyománya, előírása, tanítása szerint, a világ alapelvei szerint, és nem a Krisztus szerint való, nem pedig Krisztushoz igazodó. (Más fordításban: „Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen, meg ne csaljon benneteket evilági bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson) (Kol. 2,8).

Tehát: „Óvakodjatok az ebektől, óvakodjatok a gonosz munkásoktól, óvakodjatok a megmetéltektől! Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek. Mert sokan élnek másképpen: akikről sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy ők a Krisztus keresztjének, kínoszlopának ellenségei; az ő végük veszedelem, és pusztulás, kiknek Istenük az ő hasuk, és akiknek dicsőségük az ő gyalázatukban van, mert azzal dicsekszenek, ami gyalázatukra válik. Akik mindig a földiekkel törődnek, a földiekhez ragaszkodnak, s eszüket földi dolgokon járatják” (Fil. 3,2.17-19).

Pál apostol figyelmeztetése: „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Szellem titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának, eklézsiájának = a kihívottak gyülekezetének legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett. Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz, és dühös farkasok, kik nem kedveznek, nem kímélik a nyájat. Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat maguk után vonják” (Csel. 20,28-30).

János apostolon keresztül is hangzik a figyelmeztetés: „Fiacskáim, itt az utolsó óra; és amint hallottátok, hogy az antikrisztus eljő, így most sok antikrisztus támadt, és jelent meg; ahonnan tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk indultak el és váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna; de hogy nyilvánvalóvá legyen felőlük, hogy nem mindnyájan közülünk valók” (1 Ján. 2,18-19).

„Szeretteim, ne higgyetek minden szellemnek, hanem vizsgáljátok meg a szellemeket, ha Istentől vannak-e; mert sok hamis próféta jött ki a világba. Erről ismerjétek meg az Isten Szellemét: valamely szellem Jézust hústestben megjelent Krisztusnak vallja, az Istenből van; És valamely szellem nem vallja Jézust hústestben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istenből: és az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már” (1 Ján. 4,1-3).

Már Ezékielen keresztül így figyelmeztet az Úr: „Elöljárói ő közepette, mint a ragadományt ragadozó farkasok: vért ontani, életeket elveszteni, embereket elpusztítani, nyereségvágyból. És prófétái mázolnak nékik mázzal, mázolják a habarcsot: hiábavalóságot látnak, s hazugságot jövendölnek, jósolgatnak nékik, mondván: Így szól az Úr Isten! Holott az Úr nem szólt” (Ezék. 22,27-28).

 „Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva szólottak az Istentől küldött, az Istennek szent emberei. Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és ezekkel az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, önmagukra hirtelen való veszedelmet, gyors pusztulást hoznak. És sokan fogják követni azoknak romlottságát, kicsapongásaikat; akik miatt az igazság útja káromoltatni fog. És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek, és benneteket pedig szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban; kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel, ellenük már régóta készen van az ítélet, és romlásuk nem szunnyad, és nem kerülik el pusztulásukat” (2 Pét. 1,21; 2,1-3).

És egyik ismertető jegyük a hamis prófétáknak „A hústestnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, viszálykodás, gyűlölködések, féltékenység, harag, önzés, patvarkodások, visszavonások, széthúzás, pártoskodás, irigységek, gyilkosságok, részegségek, tobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek. De a Szellemnek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség, önmegtartóztatás. Akik pedig Krisztus Jézuséi, a hústestet megfeszítették indulataival, szenvedélyeivel és kívánságaival együtt” (Gal. 5,19-24).

Mert: „Nem jó fa az, amely romlott gyümölcsöt terem; és nem romlott fa az, amely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fa az ő tulajdon gyümölcséről ismertetik meg; mert a tövisről, a tüskebokorról nem szednek fügét, sem a szederindáról nem szednek szőlőt. A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt: mert a szívnek teljességéből szól az ő szája. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” (Luk. 6,43-45).

„Avagy atyámfiai, testvéreim, teremhet-e a fügefa olaj magvakat, vagy a szőlőtő fügét? Azonképpen egy forrás sem adhat sós és édes vizet” (Jak. 3,12).

Ezért: „Mindent megvizsgáljatok; ami jó, azt megtartsátok!  Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek, a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok!” (1 Thess. 5,21-22).

Márk. 13,24 De azokban a napokban, azután a nyomorúság* elnyomás, üldözés után, amikor a gyötrelmek véget érnek, a nap elsötétedik** sötétségbe borul. És a hold nem fénylik, nem adja többé fényét,

*Nyomorúság (thlipszisz): nyomás, szorítás; szorongatás, szorongattatás; szorult helyzet; /lelki-szellemi értelemben is/; szorongatott helyzet, gyötrődés (testileg); nyomorgatás, nyomorúság, elnyomás, üldözés.

**Elsötétedik (szkotidzó szkotidzomai): elsötétedik, elhomályosul, sötétségbe borul.

Márk. 13,25 És az ég csillagai lehullanak, és az egekben levő hatalmasságok, erősségek az egek tartóerői, és a hatalmak meginognak, és a mindenséget összetartó erők megrendülnek*megremegnek, rázkódnak, inognak, megtántorodnak.

*Megrendülnek (szaleuó): megremeg, rázkódik, inog, hányódik, megtántorodik.

Márk. 13,26 És akkor meglátják az embernek Fiát eljőni* feltűnni, megjelenno, láthatóvá válni felhőkben nagy hatalommal, nagy erővel és dicsőséggel** fényességgel, ragyogással***

*Eljő (optanomai optomai): feltűnik, megjelenik, láthatóvá válik.

**Dicsőség (doxa): pompa, fényesség, ragyogás.

***Máté bizonyságtétele: „Mindjárt pedig, közvetlenül ama napok nyomorúságai szorongattatásai, megpróbáltatásai, e gyötrelmes napok után a nap hirtelen elsötétedik, és a hold nem fénylik, nem világít, nem sugározza fényét, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei, tartóerői, a világmindséget összetartó erők megrendülnek, meginognak. És akkor feltetszik, feltűnik, megjelenik, felragyog, fénylik, láthatóvá lesz az ember Fiának jele az égen. (Görög: felragyog, fénylik, felvillan / felvillanása után tartósan árasztja fényét). És akkor sír, és jajgatásba tör ki, jajveszékel, gyászolni fog, és mellét veri a föld minden nemzetsége, népe, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal, erőben és nagy dicsőséggel” (Mát. 24,29-30).

A szanhedrin előtt is megvallja az Úr Jézus az Ő visszajövetelét: „… És felelvén a főpap, monda néki: Az élő Istenre kényszerítelek téged, hogy mondd meg nékünk, ha te vagy-é a Krisztus, az Istennek Fia? Monda néki Jézus: Te mondád. Sőt mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljőni az égnek felhőiben” (Mát. 26,63-66).

Az Úr Jézus kijelentése tanítványainak az Ő visszajöveteléről: „Mert miként a felvillanó villámlás az ég aljától az ég aljáig egyszerre villan fel és fénylik, úgy lesz az embernek Fia is az ő napján. De előbb sokat kell néki szenvednie és megvettetnie e nemzetségtől, és ettől a nemzedéktől” (Luk. 17,24-25).

De: „Bizony mondom néktek: Azok között, akik itt állnak, vannak némelyek, akik nem kóstolják, nem ízlelik, és nem tapasztalják meg a halált, amíg meg nem látják az embernek Fiát eljőni királyként az ő országában, az ő királyságában” (Mát. 16,28).

Az Úr Jézus feltámadása után negyven napig tanította a tanítványait, majd: „… az ő láttukra felemelteték, és felhő takarta el őt szemeik elől. [Más fordítás: felemelkedett, azután felhő vette hátára, s elszakította szemüktől]. És amint szemeiket az égre függesztették, és mialatt meredten néztek a mennybe távozó után, hogy hogyan emelkedik az égbe, mikor ő elméne, ímé két férfiú állott meg mellettük fehér ruhában, Kik szóltak is: Galileabeli férfiak, mit állotok itt égre emelt tekintettel? Ez a Jézus, aki fölemelkedett tőletek a mennybe, ugyanazon a módon jő el, amiképpen láttátok őt felmenni a mennybe” (Csel. 1,9-11).

Lukács is bizonyságot tesz: „És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön pogányok szorongása a kétség miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog. (Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, amik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek. (Más fordítás: És akkor jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig a tenger zúgása és háborgása miatt a népek kétségbeesnek, és megdermednek a félelemtől tanácstalanságukban, és annak sejtésétől, ami az egész földre vár, mert az egek tartóerői megrendülnek). És akkor meglátják az embernek Fiát eljőni a felhőben, hatalommal és nagy dicsőséggel” (Luk. 21,25-27).

János apostol bizonyságtétele: „Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még akik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, aki van és aki vala és aki eljövendő, a Mindenható” (Jel. 1,7-8).

Ahogy elragadtatásban látta János apostol: „És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hivatik vala Hűnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik, harcol. És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, amit senki nem tud, csak ő maga. (Más fordítás: szeme tűz lángja, és fején sokágú korona és rajta egy-egy név, amelyet senki sem tud rajta kívül). És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten Igéjének neveztetik. És mennyei seregek követik vala őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. És az ő szájából éles kard jő vala ki, hogy azzal verje a pogányokat, a népeket; és ő fogja azokat legeltetni, pásztorolni, és királyi pálcájával erősen, szilárdan kormányozni; és ő nyomja, és tapossa a mindenható Isten búsult haragja hevének borsajtóját. És az ő ruháján és tomporán, a derekán oda vala írva az ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura” (Jel. 19,11-16).

Pál apostol megvallása az Úr Jézus visszajöveteléről: „Azon a napon amikor eljő majd, hogy megdicsőíttessék az Ő szentjeiben, hogy dicsőségét és csodálatos hatalmát megmutassa szentjeiben, bennetek, és csodáltassék, és csodálat tárgya legyen mindazokban, akik hisznek mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok ama napon. [Más fordítás: Mindez akkor történik meg, amikor az Úr eljön. Akkor mindenki dicsőíteni fogja őt, mert meg fogják látni dicsőségét azokban, akik teljesen az Övéi. Igen, mindenki csodálni fogja őt azok miatt, akik benne hisznek. Ezek közé tartoztok ti is, hiszen hittel elfogadtátok, amit Jézusról mondtunk]” (2 Thess. 1,10).

Ézsaiás is az Úr Jézus visszajöveteléről prófétál: „Jajgassatok, mert közel van az Úrnak napja, mint pusztító hatalom jő a Mindenhatótól. Ezért megerőtlenülnek és lehanyatlanak minden kezek, és elolvad, megdermed minden embernek szíve; És megrémülnek, megriadnak, kínok és fájdalmak fogják el őket, és szenvednek, gyötrődnek, mint a szülőasszony; Riadtan néznek egymásra és egyik a másikon csodálkozik, és arcuk lángba borul, lángban ég. Ímé az Úrnak napja jő kegyetlen búsulással és felgerjedt, féktelen, izzó haraggal, hogy a földet pusztasággá tegye, és annak bűnöseit elveszesse arról. kipusztítja róla a vétkeseket. Mert az ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják fényüket, világosságukat, sötét lesz a fölkelő nap, és a hold fényét nem tündökölteti. És meglátogatom a földön a bűnt, megbüntetem a világ gonoszságát, és a gonoszokon vétküket, és megszüntetem az istentelenek, az Isten nélkül élő törvénytelenek, törvényen kívüliek kevélységét. Véget vetek a kevélyek gőgjének, és az erőszakoskodóknak gőgösségét megalázom. Drágábbá teszem a halandó embert a színaranynál, és a férfit, az emberiséget, az ádámi fajt Ofir aranyánál. Ezért az egeket megrendítem, és megindul helyéről a föld is, a seregek Urának búsulása, és féktelen haragja miatt, és felgerjedett, és izzó haragjának napján” (Ésa. 13,6-13).

Jóel is erről prófétál: „Tömegek, tömegek! Hatalmas tömeg van a döntés völgyében! Mert közel van az Úrnak napja, a sorsdöntő nap a döntés völgyében! A nap és hold elsötétednek; a csillagok bevonják, elvesztik fényüket. Az Úr hangja pedig megharsan a Sionról és megzendül, mennydörög Jeruzsálemből, és megrendülnek az egek és a föld. De az Úr az ő népének oltalma menedéke, védelme. Népét megoltalmazza és az Izráel fiainak erőssége!” (Jóel. 3,14-16).

Dániel is erről prófétál: „Látám éjszakai látásokban, és ímé az égnek felhőiben mint valami emberfia jőve; és méne az öreg korúhoz, és eleibe vivék őt. És ada néki hatalmat, - királyi uralom adatott neki, - dicsőséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv néki szolgála; az ő hatalma örökkévaló hatalom, amely el nem múlik, és az ő országa, és királyi uralma meg nem rontatik, meg nem semmisül” (Dán. 7,13-14).

Péter apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy az Úr napja, az Úr Jézus eljövetelének napja: „Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok, a rajta lévő alkotások is megégnek. (Ez a fordítás későbbi hagyományon alapul, a legrégibb szöveg értelme: a föld és a rajta levő alkotások is megtaláltatnak, abban az értelemben, hogy sorra kerülnek). Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek, Akik várjátok és sóvárogjátok, és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amelyért az egek tűzbe borulva, és lángolva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik” (2 Pét. 3,10-13).

A megdicsőült Úr kijelentése: „Ímé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát, az ő szégyenét” (Jel. 16,15).

Az Úr „kilopja” Övéit a Gonosz kezéből, és ez azért történik így, mert: „… ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában, hogy melyik őrváltáskor jő el a tolvaj: vigyázna, és virrasztana, és nem engedné, hogy házába törjön” (Mát. 24,43).

De addig is: „Titeket pedig gyarapítson az Úr és tegyen bőségesekké, és gazdagítson az egymás iránt és mindenki iránt való szeretetben, amilyenek vagyunk mi is ti irántatok, ahogyan mi is szeretünk titeket.  Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben, a mi Istenünk és Atyánk színe előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szentjeivel egyetemben” (1 Thess. 3,12-13).

Már Énok is erről prófétált: „Ezekről is prófétált pedig Énok, aki Ádámtól fogva a hetedik volt, mondván: Ímé eljött az Úr az ő sok ezer szentjével, szent seregeivel” (Júd. 1,14).

Péter apostol bizonyságtétele: „Mert nem mesterkélt, nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét, megjelenését, hanem mint akik szemlélői, és szemtanúi voltunk az Ő nagyságának, isteni fenségének” (2 Pét. 1,16).

És arra figyelmezteti az apostol Krisztus népét:  „Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, és ne veszítsétek el egyhamar józanságotokat. Se ne háboríttassatok meg se szellem által, se beszéd által se nékünk tulajdonított levél által. És ne rémítsen meg benneteket, valamely szellemtől származó kijelentés, sem a mi nevünkben elhangzó megnyilatkozás, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja.  Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen. Senki semmiféle módon ne vezessen félre titeket. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia. (Más fordítás: Mert az Úr napját megelőzi a hittől való elszakadás, amikor megjelenik a törvénytipró, a kárhozat fia). Aki ellene veti, aki ellene támad és fölébe emeli magát mindannak, ami Istennek vagy istentiszteletre méltónak, vagy szentnek mondatik, annyira, hogy maga ül be, mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát, és azt állítva magáról, hogy ő isten” (2 Thess. 2,2-4).

Márk. 13,27 És akkor elküldi az ő angyalait* követeit, munkásait, és egybegyűjti** ugyanarra a helyre az ő választottait, a kiválogatottakat, a négy szelek felől, a világ négy tájáról, a szélrózsa minden irányából, a föld végső határától az ég végső határáig***

*Angyalait (angelosz): hírnök, követ. Szó szerint: munkásait.

**Egybegyűjti (episzünagó): ugyanarra a helyre összegyűjt.

***Máté részletesebben írja le az Úr kijelentését: „És elküldi az ő angyalait, hírnökeit, követeit hangos trombitaszóval, nagy kürtszóval az egész földre. És egybegyűjtik ugyanarra a helyre az ő választottait a négy szelek felől, a szélrózsa minden irányából, az ég egyik végétől a másik végéig. [Más fordítás: És elküldi az ő angyalait, hírnökeit, követeit hangos kürtszóval az egész földre, hogy Őhozzá gyűjtsék kiválogatottait. Amikor ezek elkezdődnek, nézzetek föl, és emeljétek föl a fejeteket, mert közel van a megváltásotok]” (Mát. 24,31).

Pál apostol a szentek egybegyűjtéséről így ír: „Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, az Úr igéjével, hogy mi, akik élünk, és életben maradunk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, éppen nem előzzük meg azokat, akik elaludtak, Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből, és feltámadnak, felállnak, fellépnek, felkelnek először akik meghaltak volt , akik holtak voltak a Krisztusban. Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe az Úr fogadására a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk. Annakokáért bátorítsátok, és buzdítsátok egymást e beszédekkel, ezekkel az igékkel” (1 Thess. 4,15-18).

„Néktek üldözötteknek, zaklatottaknak pedig, akik szorongattattok, akiket most zaklatnak, és akik most szenvedtek, enyhülést, megpihenést és nyugalmat fog adni, amikor megjelenik, megnyilvánul az Úr Jézus a mennyből az Ő hatalmának angyalaival, hírnökeivel, követeivel. [Más fordítás: Mikor? Amikor az Úr Jézus tüzes lángok között megjelenik, lelepleződik a Mennyből, hatalmas angyalaival együtt]. Tűznek lángjában, lángoló tűzben, ki igazságot szolgáltat azokon, akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus Evangéliumának győzelmi hírének. Amikor és valahányszor eljő valahányszor megjelenik majd, hogy megdicsőíttessék az Ő szentjeiben, és csodáltassék mindazokban, akik hisznek - mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok - ama napon. [Más fordítás: Azon a napon, amikor majd eljön, hogy dicsőségét megmutassa szentjeiben, és csodálatos hatalmát megmutassa bennetek, hívőkben]” (2 Thess. 1,7-8.10).

Ézsaiás prófétán keresztül már figyelmeztet a Szent Szellem: „Mert ímé, az Úr eljő tűzben, s mint forgószél az ő szekerei, hogy megfizesse búsulásában az Ő haragját, és megfeddését sebesen égő lánggal, és lángoló tűzben. Mert az Úr tűzzel ítél és kardjával minden hústestet. Kardja mindenkit elér, és sokan lesznek az Úrtól megöltek” (Ésa. 66,15-16).

A kard – amivel ítél az Úr – az Ő Igéje: Nem olyan-e az én igém, mint a tűz? Azt mondja az Úr, vagy mint a sziklazúzó pöröly?” (Jer. 23,29).

„Mert az Istennek beszéde, Istennek igéje élő és ható, működő, tevékeny, hatékony, élő energia. És élesebb, metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb minden kétélű fegyvernél és minden kétélű kardnál. És elhat a szívnek és a szellemnek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig. (Más fordítás: és áthatol az elme és a szellem, az ízületek és a velők szétválásáig, felosztásáig, és megosztásáig), és döntésre alkalmassá teszi a gondolatokat és a szívnek indulatait és szándékait, gondolatait, nézeteit, véleményét, és gondolkodását” (Zsid. 4,12).

Ezzel a kardal tud minden hívő is győzni, ezért: „… fölvegyétek, … a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde, Igéje” (Eféz. 6,17).

Így hangzik a prófécia a Krisztus népéről: „Jaj, jaj! Fussatok ki az északi földről, az északi országból, így szól az Úr, mert az ég négy szele, - a négy égtáj - felé szórtalak szét titeket, szól az Úr. Jaj Sion! Szabadítsd ki magadat, ki Babilon leányánál lakozol. (Más fordítás: Jaj! Menekülj, Sion, aki Babilóniában laksz). Mert így szól a Seregeknek Ura: Dicsőség után küldött engem a pogányokhoz, akik fosztogatnak titeket, mert aki titeket bánt, az ő szeme fényét bántja. (Más fordítás: Mert a Seregek Ura, aki a maga dicsőségére küldött el engem, ezt mondja azokról a népekről, amelyeknek ti zsákmányul estetek: Bizony, aki titeket bánt, a szemem fényét bántja). Mert ímé én felemelem kezemet ellenük, és saját szolgáik prédájává, zsákmányává lesznek, és megtudjátok, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem. Örülj és örvendezz, Sionnak leánya, mert ímé elmegyek és közötted lakozom! Így szól az Úr. (Más fordítás: Ujjongj, örülj, Sion leánya, mert jövök már, és itt fogok lakni - így szól az ÚR). És sok pogány, a többi nép is csatlakozik azon a napon az Úrhoz, és népemmé lesznek, és közötted lakozom, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött hozzád engem” (Zak. 2,6-11).

Márk. 13,28 A fügefáról vegyétek* pedig a példát. Amikor ága már zsendül**, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár.

*Veszi (manthanó): megfigyelés által ismeretet, tudást szerez.

**Zsendül (hapalosz): lágy, gyönge, friss fiatal.

Márk. 13,29 Azonképpen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, hogy ezek történnek, tudjátok meg, hogy közel van - Ő, - az ajtó előtt, a küszöbön.

Márk. 13,30 Bizony mondom néktek, hogy el nem múlik ez a nemzetség* ez a nemzedék, amíg meg nem lesznek mindezek, amíg mindez végbe nem megy, és meg nem történik**

*Nemzetség (genea) ez a nemzedék; nemzetség; korszak.

**Máté is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „A fügefáról vegyétek pedig a példát, és okuljatok: mikor az ága, a hajtása már zsendül, amikor gyenge hajtást hoz, és a levelei kibontakoznak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Azonképpen ti is, mikor mindezeket az eseményeket látjátok megtörténni, beteljesülni, tudjátok meg, és vegyétek észre, hogy közel van az idő, és Ő, az ajtó előtt, a küszöbön. Bizony mondom néktek, el nem múlik, és nem hal ki ez a nemzetség, és nemzedék, mígnem mindezek meglesznek, amíg mindezek be nem következnek. Az ég és a föld elmúlnak, megváltoznak, más állapotba mennek át, de az én beszédeim, az én Igéim azonban semmiképpen el nem múlnak, és semmiképp sem veszítik érvényüket” (Mát. 24,32-35).

Lukács bizonyságtétele így hangzik: „Monda pedig nékik egy példázatot: Tekintsétek meg a fügefát és minden fákat: Mikor immár hajtanak, és ezt látjátok, ti magatoktól tudjátok, hogy már közel van a nyár. Ezenképpen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa. Bizony mondom néktek, hogy e nemzetség, és ez a nemzedék el nem múlik, mígnem mind ezek meglesznek. Bizony: „Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak” (Luk. 21,29-33).

„Azután monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók, a jelenlevők között, akik nem kóstolnak, tapasztalnak meg addig a halált, amíg meg nem látják, hogy az Isten országa, királysága eljött erővel, hatalommal. Amíg meg nem látják Isten hatalommal megvalósuló uralmát” (Márk. 9,1).

Jakab apostol pedig így inti a mindenkori hívőket: „Legyetek azért, atyámfiai, testvéreim, béketűrők, legyetek türelemmel az Úrnak eljöveteléig. Ímé a szántóvető várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel, és türelmesen, míg reggeli - korai - és esteli - késői - esőt kap. Legyetek ti is béketűrők, legyetek türelemmel, és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van. Ne sóhajtozzatok, és ne panaszkodjatok egymás ellen, atyámfiai, testvéreim, hogy el ne ítéltessetek: ímé a Bíró az ajtó előtt áll” (Jak. 5,7-9)

Márk. 13,31 Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim, az én Igéim soha el nem múlnak, és semmiképp sem veszítik érvényüket*

*Máté bizonyságtétele: „Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld el nem múlik, a törvényből - Isten útmutatásából, tanításából, amelyet az Igében jelentett ki - egy, jóta, egy i betű vagy egy vesszőcske, egyetlen pontocska el nem múlik, nem veszíti érvényét, amíg minden be nem teljesedik.” (Mát. 5,18).

Mert: „Könnyebb pedig a mennynek és a földnek elmúlni, hogysem a törvényből - Isten útmutatásából, tanításából, amelyet az Igében jelentett ki - egy pontocskának elesni. (Más fordítás: De hamarabb elmúlik az ég és a föld, mint hogy a törvényből egyetlen vessző is elveszne)” (Luk. 16,17).

Dávid így prófétál: „Uram Jahve! Örökké megmarad a te igéd a mennyben” (Zsolt. 119,89).

Ézsaiás is Róla prófétál, kijelentve, hogy minden mulandó, csak Isten Igéje áll meg örökké: „Szózat szól: Kiálts! És monda: Mit kiáltsak? Minden hústest csak fű, és minden szépsége, mint a mező virága! Megszáradt a fű, elhervadt, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony csak fű a nép. Megszáradt a fű, elhervadt, elhullt a virág; de Istenünk beszéde, igéje mindörökre megmarad!” (Ésa. 40,6-8).

 Ezt ismétli meg Péter apostol is: „Mert minden hústest olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége, méltósága, megbecsülése, dicsérete olyan, mint a fű virága. Elhervad, megszárad a fű, és virága elhull. De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez a beszéd pedig az Evangélium, amely néktek hirdettetett.” (1Pét 1,24-25).

Mert: „… az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain, - még az unokáikkal is; Azokon, akik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék, törődnek rendelkezéseinek teljesítésével” (Zsolt. 103,17-18).

Márk. 13,32 Arról a napról és óráról pedig senki semmit sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú, hanem csak az Atya.

Márk. 13,33 Figyeljetek, vigyázzatok! Legyetek ébren, virrasszatok,

legyetek készen, és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő,* hogy mikor történik meg mindez.

*Idő (kairosz): kijelölt, elrendelt idő(pont); időszak, korszak.

Márk. 13,34 Úgy mint az az ember, aki messze útra kelve, házát elhagyván, és rabszolgáit felhatalmazván,* és kinek-kinek a maga dolgát megszabván, az ajtónállónak is megparancsolta, hogy vigyázzon. [Más fordítás: Olyan ez, mint mikor egy külföldre utazó elhagyja házát, s rabszolgáinak meghatalmazást ad, és kinek-kinek a maga munkáját kiadja, az ajtónállónak pedig megparancsolja, hogy ébren legyen, hogy virrasszon, hogy őrt álljon].

*Felhatalmazás (exúszia): felhatalmazás, hatalom, tekintély, jog, jogosultság.

Márk. 13,35 Vigyázzatok azért, legyetek ébren, virrasszatok, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a háznak ura, este-é vagy éjfélkor, vagy kakasszókor, vagy reggel?

Márk. 13,36 Hogy, ha hirtelen, váratlanul megérkezik, ne találjon titeket tétlenül, ellustulva, vagy aludva.

Márk. 13,37 Amiket pedig néktek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok, ébren maradjatok, virrasszatok*

*Máté bizonyságtétele: „Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, még a mennyei angyalok sem, sőt a Fiú sem, hanem csak az én Atyám egyedül. Virrasszatok, mert amiképpen pedig a Noé napjaiban vala, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele, megérkezése is. [Más fordítás: Amikor az Emberfia ismét eljön a földre, hasonló lesz a helyzet, mint Noé idejében volt]. Mert amiképpen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, amelyen Noé a bárkába méne, és semmit sem sejtettek, és nem vesznek vala észre, nem eszméltek fel, és nem is gondoltak rá, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá, elsodorá: akképpen lesz az ember Fiának eljövetele, visszajövetele, megérkezése, megjelenése is. (Más fordítás: Az emberek addig nem tudták, mi fog történni, és nem ismerték fel a veszélyt, amíg a vízözön oda nem ért, és el nem pusztította őket. Ugyanígy lesz, amikor az Emberfia eljön a földre). Vigyázzatok, legyetek állandóan készen, virrasszatok, legyetek éberek azért, mert nem tudjátok, mely órában vagy melyik nap jő el a ti Uratok. Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában, melyik órájában, melyik őrváltáskor jő el a tolvaj, akkor ébren maradna, virrasztana, és vigyázna, és nem engedné, hogy házába betörjön. Azért legyetek készen legyetek a felkészítettség állapotában lévők ti is, akiket előkészítettek erre az eseményre; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia” (Mát. 24,36-39.42-44).

Péter apostol így figyelmezteti a Krisztus népét: „Tudván, ismerve, és megértve először azt, hogy az utolsó időben a végső, utolsó napokban, csúfolkodók, és gúnyolódók támadnak, és jönni fognak olyanok, akik mindenből gúnyt űznek. Akik saját kívánságaik vágyaik, és szenvedélyeik szerint járnak, és élnek. És ezt mondják: Hol van az ő eljövetelének ígérete? Ugyanis amióta az atyák elhunytak, minden azonképpen változatlan maradt a teremtés kezdetétől fogva. Mert kész- akarva nem tudják azt, hogy egek régtől fogva voltak, és föld, mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára, igéjére. [Más fordítás: Rejtve van tudniillik előlük, míg ilyen akarat él bennük, hogy az egek régebbi idő óta megvoltak, s hogy a föld vízből keletkezett, és jött létre, és vízen át Isten szava, Igéje tartja fenn. Amelyek által az akkori világ vízzel elboríttatván elveszett, elpusztult]. A mostani, a jelenlegi egek pedig és a föld, ugyanazon szó, Ige által megkíméltettek, megmaradtak; ugyanaz az ige őrizte meg, tűznek tartatván fenn, az a válságos helyzetnek, és döntésnek, és az istentelen, az Isten nélkül élő emberek romlásának, pusztulásának napjára” (2 Pét. 3,3-7).

És az Úr újra és újra figyelmezteti az Övéit: „Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek Fia eljő” (Mát. 25,13).

És: „… vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek tobzódásnak, mámornak, részegségnek és ez élet - a megélhetés - gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jöjjön, és nehogy hirtelen lepjen meg titeket az a nap. Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt. (Más fordítás: Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt)!” (Luk. 21,34-36).

És: „Vigyázzatok, legyetek éberek; virrasszatok, maradjatok ébren, figyeljetek, álljatok meg szilárdan, mozdíthatatlanul, tartsatok ki állhatatosan a hitben. Legyetek férfiak, viselkedjetek bátran, és cselekedjetek férfiasan. Legyetek erősek, és győzedelmeskedjetek” (1 Kor. 16,13).

„Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel” (1 Thess. 5,2).

Mert azt mondja a megdicsőült Úr: „Ímé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát, az ő szégyenét” (Jel. 16,15).

Hát: „Ne is aludjunk azért, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok” (1 Thess. 5,6).

És így buzdítja a Szent Szellem a hívőket: „Legyenek a ti derekaitok felövezve, és szövétnekeitek, lámpásotok meggyújtva; Ti meg hasonlók az olyan emberekhez, akik az ő urukat várják, mikor jő meg a menyegzőről, hogy mihelyt megjő és zörget, azonnal megnyissák néki az ajtót. Boldogok azok a szolgák, kiket az úr, mikor haza megy, és megérkezik, vigyázva, és virrasztva talál: bizony mondom néktek, hogy felövezvén magát, leülteti azokat és előjövén szolgál nékik. És ha megjő a második őrváltáskor, és ha a harmadik őrváltáskor érkezik is meg, és virrasztva találja őket, boldogok azok a szolgák!” (Luk. 12,35-38).

Mert: „A vége pedig mindennek közel, karnyújtásnyira van. Annakokáért legyetek mértékletesek, megfontoltak, és józanok, az Igét szemmel tartók, hogy imádkozhassatok, és helyesen imádkozzatok” (1Pét 4,7).

„Legyetek azért, atyámfiai, béketűrők, legyetek tehát türelemmel, testvéreim az Úrnak eljöveteléig. Ímé a szántóvető várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel, és türelmesen várja, míg reggeli - korai - és estveli - késői - esőt kap. Legyetek ti is béketűrők. Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van” (Jak. 5,7-8).