2017. január 30.

Római levél 8. fejezet: Megszentelődés Krisztusban. (revideált)

Róm. 8,1 Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk, vagyis kedvezőtlen / elmarasztaló ítéletük azoknak, mert nincsen helye velük szemben, de nem is érvényesül ellenük semmiféle elmarasztaló, halálos ítélet, akik Krisztus Jézusban vannak, akik Krisztusban élnek, kik nem hústest szerint járnak, vagyis nem hústest szerinti életmódot folytatnak, és viselkednek, hanem Szellem szerint*

*És így folytatódik a kijelentés: „Azért ha valaki, és mindenki, aki Krisztusban van, új, ismeretlen, szokatlan, meglepő teremtés, egy új teremtmény. A régiek, az eredeti, kezdeti, ősi elmúlt a régi megszűnt, tovatűnt, ímé újjá lett minden. Valami új valósult meg, új jött létre, új állt elő (2 Kor. 5,17).

Így valósult meg a prófécia, amely az új teremtésnek figyelmeztetés is: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok…” (Ésa. 43,18-19).

Róm. 8,2 Mert a Jézus Krisztusban való, vagyis a természetfeletti élet szellemének törvénye megszabadított, és felszabadított a kötelékekből, és szabaddá tett engem a bűn, vagyis a céltévesztés és a halál törvényétől*

*A bűnbeesés, azaz a cél elvétése után, miután az ember befogadta a sátán - aki a halál ura – szavát, és ezzel természetét, ennek következményét így jelenti ki az Úr. „… visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz” (1 Móz. 3,19).

Így jött létre a halál törvénye: „És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik” (Zsid. 9,27).

Róm. 8,3 Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, mert a törvény a maga részéről tehetetlenséget mutatott, mivelhogy erőtlen vala a hústest miatt, mert a hústest gyengévé tette. Az Isten azt megtette az ő saját Fiát elbocsátván, és elküldve bűn, azaz a céltévesztés hústestének hasonlatosságában, hasonmásában és a bűnért, azaz a céltévesztés miatt, és elítélte a bűnt, azaz a céltévesztést a hústestben*

*Ezt a problémát Isten úgy oldotta meg, hogy: „Mert azt, vagyis Krisztust, aki bűnt, azaz: céltévesztést nem ismert, bűnné, azaz: céltévesztéssé tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne” (2 Kor. 5,21).

És: „Az Ige hústestté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal” (Jn. 1,14).

Azért, hogy az embert kiszabadítsa az ördög hatalmából: „Mivel tehát a gyermekek hústestből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse, vagyis működésképtelenné tegye azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának” (Zsid. 2,14-15).

Róm. 8,4 Hogy a törvénynek igazsága, az igazzá-tétel eredménye, a megigazulás beteljesüljön bennünk, kik nem hústest szerint járunk, és élünk, hanem Szellem szerint, vagyis akiknek életmódját, és viselkedését nem a hús vezérli, hanem a Szellem.

Róm. 8,5 Mert a hústest szerint valók, és élők, a húshoz igazodók a hústest dolgaira gondolnak. A hús dolgain jár az eszük, és a hústest dolgaira összpontosítanak. A hústesti ember bizony hústestiekre vágyik, arra törekszik, ragaszkodik, és teljesen lekötik a hús dolgai, ügyei, vágyai. A Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira, a szellemi ember ellenben szellemiekre törekszik*

*És hogy a hústestet milyen ügyek és vágyak kötik le, arról így szól Isten Igéje: „… e világnak gondja és a gazdagság csábítása…” (Mát. 13,22) köti le, a vágyai pedig, amelyek cselekedeteit irányítják, ezek: „…házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás; bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát” (Gal. 5,19-21).

A szellemi emberben pedig megteremnek a Szellem gyümölcsei – és ezekről lehet őket felismerni – melyek ezek: „… szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.  Nem az ilyenek ellen van a törvény” (Gal. 5,22-23).

Róm. 8,6 Mert a hústestnek gondolata, kívánsága, törekvése, okossága, bölcsessége, a hústest gondolatvilága, és észjárása halál, vagyis halálra visz, halálra vezet. A Szellem gondolata, vágyódása, törekvése, okossága, bölcsessége, gondolatvilága, és észjárása pedig élet és békesség, vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség, jó egészség, jólét, a veszély érzetétől való mentesség, boldogság, boldogulás.

[Más fordítás: Mert az elmének a hústestre való irányítása halált jelent, de az elmének a szellemre való irányítása életet és békét jelent]*

*Már Dávid így vall az Úrról: „Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik (Ésa. 26,3).

Az embernek kell eldöntenie, hogy melyik utat válassza, de a választás következményeivel együtt: „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a hústestének vet, az a hústestből arat majd pusztulást; aki pedig a Szellemnek vet, a Szellemből fog aratni örök életet” (Gal. 6,7-8).

Róm. 8,7 Mert a hústest gondolata, bölcsessége, törekvése, észjárása, gondolatvilága, vágya ellenségeskedés, és ellenszegülés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, nem veti alá magát, mert nem is teheti, sőt nem is képes rá, mert az természete ellen van.

[Más fordítás: Mert az elmének a hústestre irányítása ellenségeskedést jelent Istennel, mivel nincs alárendelve Isten törvényének, hisz nem is lehet]*

*A hústesti, vagyis az: „Érzéki ember, azaz a pusztán emberi, testi, vagyis  az olyan ember, akinek életét emberi, természeti elgondolásai, szempontjai, vagyis a saját emberi értelme, akarata, érzelmei irányítják  - pedig nem foghatja meg, és nem fogja fel, és nem is fogadja el az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok néki. Mert balgaságnak tartja, oktalanság, ostobaság, azaz képtelenség az számára. És meg sem értheti, nem is képes rá, mivelhogy szellemileg ítéltetnek meg, vagyis szellemileg kellene megvizsgálni (1 Kor. 2,14).

Az Úr Jézus kijelenti, hogy mi az oka ennek: „...Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami hústesttől született, hústest az; és ami Szellemtől született, szellem az” (Ján. 3,5-6).

Azok a hústesti emberek: „...akikben nincsen Szent Szellem” (Júd. 1,19). 

És azok a szellemi emberek, akikben: „...az Isten Szelleme lakik. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé” (Róm. 8,9).

Róm. 8,8 Akik pedig hús testben vannak, vagyis hústest szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt, és Istennek nem tetszhetnek, de nem is törekednek, hogy örömet okozzanak, vagyhogy tetszenek*

*Hát:„Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, mert ezek miatt haragszik Isten” (Kol. 3,5-6) .

Róm. 8,9 Ti azonban nem hústest, vagyis nem húsban, hanem Szellem szerint, vagyis Szellemben éltek, ha ugyan valóban az Isten Szelleme lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé.

[Más fordítás: Ha pedig valakinek a Krisztus Szelleme nem birtoka, vagyis nem birtokolja, az nem is az Övé]*

*Az Úr Jézus kijelentése: „A Szellem az, aki életre kelt, a hústest nem használ semmit: a beszédek, a (rémák): a kijelentések, amelyeket én szólok néktek, Szellem és élet” (Ján. 6,63)

„És aki az ő parancsolatait megtartja, az Őbenne marad, és Ő is abban; és ezt, hogy Ő bennünk van, abból tudjuk meg, hogy a Szelleméből adott nekünk” (1 Ján. 3,24).

Róm. 8,10 Hogyha pedig Krisztus bennetek van, jóllehet a test (szóma) személy, azaz az egó / az én holt, illetve halandó a bűn miatt, vagyis a céltévesztés következtében. A szellem azonban örökélet, vagyis természetfeletti élet az igazságért. Vagyis a szellem örökéletet, természetfeletti életet ad megigazultság által*

*És folytatódik a kijelentés: „És ti Őbenne - Krisztusban - vagytok beteljesedve vagyis: az egyház az a „hely” amelyet teljesen betölt Isten valósága, aki feje, vagyis Ura minden fejedelemségnek, kormányzatnak és hatalmasságnak, és hatalomnak. És ti benne lettetek ennek a teljességnek részesei, titeket pedig Ő tölt meg(Kol. 2,10).

„Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, azaz (szómájában): az Ő személyében(Kol. 2.9).

Róm. 8,11 De ha Annak a Szelleme lakik és él bennetek, aki feltámasztotta, vagyis életre keltette Jézust a halálból, a halottak közül, ugyanaz, aki feltámasztotta és életre keltette Krisztus Jézust a halálból, a halottak közül, megeleveníti és életre kelti a ti halandó testeiteket (szóma) személyeteket is az Ő tibennetek lakozó Szelleme által*

* „Mert ha hisszük: hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen az is bizonyos hogy az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a Jézus által Ővele együtt” (1 Thess. 4,14).

„Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, minket is feltámaszt az ő hatalma által” (1 Kor. 6,14).

„Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ő vele eggyé lettünk, egybenőttünk, egyesültünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk, vagyis feltámadásával is összenőttekké leszünk” (Róm. 6,5).

Róm. 8,12 Annakokáért atyámfiai, testvérek! Nem vagyunk adósok, és nem vagyunk lekötelezve a hústestnek, hogy a hústest kívánságai szerint éljünk a földi életben*

*Mert:Akik pedig Krisztuséi, a hústestet megfeszítették indulataival, kívánságaival, szenvedélyeivel, és vágyaival együtt(Gal. 5,24).

 Pál apostol is megvallja, hogy: „… megsanyargatom, megzabolázom, állon ütöm, megöklözöm, és alávetem testemet (szóma): egész lényemet, és szolgává teszem. Rabszolgaságba kényszerítem, leigázom, hogy míg másoknak prédikálok, hirdetem az Igét, - hogy amikor másokat versenybe hívok - magam valami módon méltatlanná ne váljak, hogy magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre. Magam valamiképpen olyannak ne bizonyuljak, mint aki nem állja ki a próbát” (1Kor. 9,27).

Ezt meg is tudjuk tenni:  „Hiszen tudjuk, hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett, oszlopra szegeztetett, hogy teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté legyen a bűnnek teste. (amartias szóma): a céltévesztett én, hogy tétlenné, tehetetlenné váljon a bűn hatalmában álló, a céltévesztett test (szóma) én. Hogy ezután ne szolgáljunk, vagyis ne legyünk rabszolgája a bűnnek, a céltévesztésnek. Mert aki így meghalt, felszabadult a bűn alól, és megigazult, igazságossá lett, felmentést nyert a bűntől, a cél ELVÉTÉSÉTŐL (Róm 6,6-7).  

Róm. 8,13 Mert, ha hústest kívánata szerint éltek, meghaltok, azaz minden bizonnyal be fog következni a halálotok. De ha a hústest cselekedeteit a Szellem által megöldöklitek, vagyis kiszolgáltatjátok a halálnak, és halálra adjátok, éltek. Mert ha a Szellemmel azt, amit a hús művel, megölitek, élni fogtok*

*A hústest kívánságairól, és cselekedeteiről pedig így beszél Isten Igéje: „A hústestnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát” (Gal. 5,19-21).

Hát: Ne engedjétek, hogy uralkodjék a bűn a ti mulandó, és halandó testetekben (szóma) személyetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban, és az ő vágyainak(Róm. 6,12.13).

Róm. 8,14 Mert mindazok ugyanis, akiket Isten Szelleme vezérel, vezet, irányít, és kormányoz, azok mind Istennek fiai*

*Mert azt mondja az Írás: „Valakik pedig befogadák őt, lehetőséget, jogot, jogosultságot, és hatalmat ada azoknak, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek. Akik nem vérből, sem a hústestnek akaratából és ösztönéből, sem a férfiúnak indulatjából és vágyából, hanem Istenből születtek.” (Ján. 1,12-13)

És Pál apostol kifejti: „Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek (szóma): egész lényetek a bennetek lakozó Szent Szellemnek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben (szóma): egész személyetekben” „Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” „Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldötte Fiának Szellemét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abba, Atya!” Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek örököse is Krisztus által” (1 Kor. 6,19-20; Gal. 3,26-29; 4,6-7).

Róm. 8,15 Mert nem kaptatok rabszolgaság szellemét ismét a félelemre, hogy félelemben éljetek, vagy újra féljetek, és rettegjetek, hanem a fiúságnak Szellemét kaptátok és nyertétek el, aki által kiáltjuk: Abbá, az-az szerelmes Atyám, vagyis: Édesapám! Apu: aminek következményeként: megváltozott a családi helyzetetek, egy másik család tagjai lettetek. Ez névváltozással is járt. Új otthonotok lett, az új család szokásait, törvényeit kell követnetek. Új felelősségek és kiváltságok birtokosai lettetek*

*Mert Isten: „Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint” (Eféz. 1,5).

És: „Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot” (Gal. 4,4-5).

Akik ezt hittel befogadják, azoknak így szól az ígéret: „Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Gal. 3,26-27).

Így kaptuk meg a fiúság Szellemét: „Mert nem a félelemnek szellemét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság Szellemét” (2Tim. 1,7).

Kaptuk pedig a Krisztus Szellemét azért: „hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban” (Fil. 2,15).

És: „Hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára” (Fil. 1,10).

És: „Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben, a mi Istenünk és Atyánk előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szentjeivel egyetemben” (1 Thess. 3,13).

Róm. 8,16 Ez a Szellem bizonyságot tesz, és együtt tanúskodik a mi szellemünkkel együtt, és a mi szellemünkben, hogy Isten született gyermekei vagyunk*

*A kijelentés így folytatódik: „És aki hisz Isten Fiában, abban megvan ez a bizonyságtétel. Aki nem hisz Istennek, az hazuggá teszi őt, mert nem hisz abban a bizonyságtételben, amellyel Isten bizonyságot tesz Fiáról” (1 Ján. 5,10).

Tehát: „Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldötte Fiának Szellemét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abba, Atya!” (Gal. 4,6).

Róm. 8,17 Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak, ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg*

*Úgyhogy:Azért nem vagy többé rabszolga, hanem fiú; ha pedig fiú, akkor Isten akaratából, és kegyelméből Istennek örököse is, akit maga Isten tett azzá Krisztus által, Krisztusonban (Gal. 4,7).

Mert azt mondja az Írás, hogy így lettünk Isten fiai: „Valakik pedig befogadák őt, az Úr Jézust, hatalmat lehetőséget, jogot, jogosultságot ada azoknak, vagyis azokat felhatalmazta arra, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek. Akik nem vérből, sem a hústestnek akaratából, vágyából; ösztönéből, sem a férfiúnak indulatjából, akaratából, hanem Istenből születtek” (Ján. 1,12-13).

Akik ezt hittel befogadják, azoknak így szól az ígéret: „Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Gal. 3,26-27).

Így kaptuk meg a fiúság Szellemét: „Mert nem a félelemnek szellemét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság Szellemét” (2Tim. 1,7).

 De: „Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk és tanúsított irántunk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk és azok is vagyunk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt” (1 Ján. 3,1)


És nektek, Isten fiainak: „néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne, hanem hogy szenvedjetek is Őérette” (Fil. 1,29).

„Sőt, a szerint amennyiben részetek van, vagyis részt vehettek a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor, lelepleződésekor, kinyilvánulásakor is vigadozva, és ujjongva örvendezhessetek” (1Pét 4,13).

Róm. 8,18 Mert azt tartom és állítom, hogy amiket most, a jelenlegi időszakban megtapasztalunk, szenvedünk, ami történik velünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik.

[Más fordítás: Úgy számítom ugyanis, hogy a mostani idő, vagyis ennek az életnek szenvedései nem érdemlik meg, hogy összehasonlítsuk őket azzal a dicsőséggel, melyre értünk egyszer a lepel le fog hullani]*

*Hiszen: „… a mi mostani, pillanatnyi könnyűsúlyú, és könnyen elviselhető, jelentéktelen szenvedésünk, nyomorúságunk, szorongattatásunk, gyötrésünk, megpróbáltatásunk, gyötrődésünk, szorongásunk igen-igen nagy, minden mértéket meghaladó, örök dicsőséget szerez nékünk. Ugyanis a mennyei örök dicsőség túláradó mértékét szerzi meg nekünk, és munkálja ki számunkra (2 Kor. 4,17).

„Akiket Isten hatalma őriz egy helyőrséggel, és megvéd hit, hitvallás, és hűség által az üdvösségre, megmenekülésre, amely készen vár, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen, lelepleződjék. Amelyben örvendeztek, ugráltok az örömtől, és ujjongtok, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések, a gonoszság megtapasztalása által, sokféle, és sokrétű kísértés miatt” (1Pét 1:5-6).

Hát: „Szeretteim, ne rémüljetek, és ne ütközzetek meg attól a tűztől, amely kísértés, ingerlés, provokáció végett támadt köztetek, amelyen kell átjutnotok, mintha valami rémületes, idegen, szokatlan dolog történnék és fordulna elő veletek” (1Pét 4:12).

Sőt: „Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak, szidalmat kaptok, ócsárolnak titeket. Mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az Istennek Szelleme, Akit amazok káromolnak, becsmérelnek, és tiszteletlenül beszélnek Róla, de ti dicsőítitek azt”. (1Pét 4:14).

„A mindenfajta kegyelemnek Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére, és dicsőségébe hívott el minket a Krisztus Jézusban. Titeket, akik rövid ideig szenvedtetek, vagyis rövid szenvedésetek után ő maga tegyen, - és fog tenni – tökéletesekké, alkalmassá, erősekké, szilárdakká. Ő megerősít, támogat, megszilárdít szellemi ismeretekben és hatalomban, és állhatatosakká tesz, és megalapoz.” (1Pét 5:10).

Ezért: „Teljes, és nagy örömnek tartsátok testvéreim, ha sokféle kísértésbe estek a gonoszság megtapasztalása, és provokáció által(Jak. 1,2).

Róm. 8,19 Mert a teremtett világ, vagyis a teremtmények, és az egész természet sóvárogva, epedő sóvársággal, feszülten várja az Isten fiainak megjelenését, megnyilvánulását, kijelentését, kinyilatkozását*

*Mert bár már: „… most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van, amilyen valójában” (1 Ján. 3,2).

Az egész teremtett világ pedig azt várja, hogy visszaálljon az eredeti –  a teremtéskori, vagyis paradicsomi – állapot, és: „A farkas és bárány együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik, és a kígyónak por lesz az ő kenyere. Nem ártanak, és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén; így szól az Úr” „… mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják. És lesz ama napon, hogy Isai gyökeréhez, aki a népek zászlója lészen, eljőnek a pogányok, és az ő nyugodalma dicsőség lészen” (Ésa. 65,25; 11,9-10).

Róm. 8,20 Mert a teremtett világ hiábavalóság, mulandóság, üresség, haszontalanság, sikertelenség alá vettetett, és minden teremtmény mulandóságnak van alávetve. Nem önként, nem önszántából, készségesen, és szabad akaratból, hanem azért, és az által, aki az alá vetette*

*És hogy ki helyezte átok alá az egész teremtett világot, arról így tesz bizonyságot Isten Igéje:  „A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egyetlen fájáról se egyetek? És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk; De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, ne is érintsétek, hogy meg ne haljatok. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg; Hanem tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és csábítja a szemet, és kivánatos az a fa a bölcsességért, mert okossá tesz: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék” (1 Móz. 3,1-6).

És az Úr kijelenti az engedetlenség következményét, azt mondva: „Az embernek pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott, mert átkot hoztál, és átok alá helyeződött a föld miattad. Fáradsággal élsz belőle egész életedben! Tövist és bogáncskórót terem tenéked; s eszed a mezőnek fűvét. Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél. Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!” (1 Móz. 3,17-19).

A prédikátoron keresztül hangzik a kijelentés arról, hogy így lett az élet értelmetlenné: „Mi haszna van az embernek minden fáradozásából, ha fáradozik a nap alatt? Nemzedékek jönnek, nemzedékek mennek, de a föld örökké megmarad. Fölkel a nap, és lemegy a nap, siet vissza arra a helyre, ahol majd újból fölkel. A szél fúj délre, majd északnak fordul, körbefordul a szél járása, és visszatér oda, ahonnan elindult. Minden folyó a tengerbe ömlik, és a tenger mégsem telik meg, pedig ugyanoda folynak a folyók, újra meg újra oda folynak. Minden dolog fárasztó, el sem tudja mondani az ember. Szemünk nem győz eleget nézni, fülünk nem tud eleget hallani. Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni, mert nincs semmi új a nap alatt” (Préd. 1,3-9).  

Dávidon keresztül pedig folytatódik: „Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk” (Zsolt. 90,10).

Róm. 8,21 Azzal a nekünk adott reménységgel, hittel és bizalommal,
hogy maga a teremtett világ  is megszabadul, vagyis hogy a teremtett világot is fel fogja szabadítani a romlandóság rabszolgaságától. Azaz a mulandóság szolgai állapotából az Isten fiai dicsőségének szabadságára és hogy a teremtett világ is átjut az Isten fiainak dicsőséges szabadságába*

*Péter apostol megvallása: „De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik” (2 Pét. 3,13).

 Isten ígérete: „Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe” (Ézs. 65,17).

János apostol látomása: „És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé” (Jel. 21,1).

Róm. 8,22 Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ, vagyis a teremtmények, és az egész természet együtt, azaz: egyetemben fohászkodik, sóhajtozik, nyög, nyöszörög és vajúdik, a szülés fájdalmaiban kínlódik mind idáig, vagyis egészen mostanáig*

*A prófétán keresztül jelenti ki Isten, hogy az ember céltévesztése, és gonosszá válása mit jelent az egész teremtett világ számára: „Meddig gyászol még a föld, meddig marad száraz a mező füve? Lakóinak gonoszsága miatt elpusztul állat és madár… ” (Jer. 12,4).

Róm. 8,23 Sőt, nemcsak ez a világ, hanem maguk a Szellem zsengéjének, azaz kezdetének birtokosai, akik mint a Szellem teljességéből az első részlet, mi magunk is, akik bensőnkben hordozzuk a Szellem zsengéjét, fohászkodunk, sóhajtozunk, és nyögünk magunkban, azaz bensőnkben, a szellemünkben. Várván a fiúságot, azaz egy fiú helyére helyezést, vagyis hogy méltóvá tétessünk az apa teljes jogaiba, kiváltságaiba, és méltóságaiba való belépésre. A mi testünknek megváltását, azaz a holttestünkből való, váltság általi megszabadítást*

*Az apostol kétségbeesetten így kiált fel, de a megoldásra is rámutat: Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg? Ki vált meg, ki fog kiragadni engem e halálnak testéből, azaz (szómából ): holttestből?Az Istentől felkínált kegyelem a mi Urunkon, a Krisztus Jézuson keresztül” (Róm. 7,24-25).

„Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat; Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk!  Mert mi is, akik e sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem felölteni rá amazt, hogy a halandót elnyelje az élet” (2 Kor. 5,2-4).

 „Mert e romlandó testnek, e mulandóság állapotában lévőnek , romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba” (1Kor. 15,53).

„Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk; Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos, lealacsonyított, megalázott testünket (szóma): személyünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, azaz személyéhez amaz Ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket” (Fil. 3,20-21)

 „Ő pecsétjével el is jegyzett minket, és a Szellem zálogát adta szívünkbe” (2Kor. 1,22).

„Aki záloga, foglalója, a mi örökségünknek s feladata az Istennek megtartott nép megváltása és ezzel az Isten dicsőségének magasztalása; míg a teljes szabadságba behelyeztettetünk az Ő dicsőségének dicséretére”(Eféz. 1,14).

Róm. 8,24 Mert reménységben tartattunk meg, vagyis megváltásunk még reménybeli, ugyanis megváltásunk megtörtént, de a földi élet látható jelenségei ezt nem kinyilatkoztatják, hanem elrejtik. Ez a remény a mi bensőnkben a Szellemmel együtt van elhelyezve, és ez még nem látszik, mármint a mi „bensőnk”, vagy „belső emberünk. A reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert amit lát valaki, miért reményli is azt? Hiszen: Az a remény, amit már teljesedni látunk, többé nem remény?

Róm. 8,25 Ha pedig, amit nem látunk, azt reméljük, kitartással, állhatatosan, és békességes tűréssel, örömteli, és reményteljes türelemmel, de sóvárogva várjuk*

*És hogy mire várunk, arról így szól a Szent Szellem:arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra” (1 Pét. 1,4)

 A türelmes várakozás jutalma pedig: „tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget; az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát” (Kol. 3,24)

Már Dávidon keresztül is azt tanácsolja a Szent Szellem: „Légy csendben, és várj az Úrra…” (Zsolt. 37,7).

Róm. 8,26 Hasonlatosképpen pedig a Szellem is segítségére van segítségére siet a mi erőtlenségünknek, a mi szellemi gyengeségünkben. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk; És hogy mit imádkozzunk, és hogy azt hogyan kell helyesen tennünk, nem tudjuk, de maga a Szellem esedezik, és jár közben miérettünk kimondhatatlan, [összefüggéstelen, nem egybefüggő, nem értelmesen elmondott beszéddel, és fohászkodásokkal, vagyis szavakba nem önthető, emberileg megfoghatatlan sóhajtozásokkal*

*Ezért az apostol így figyelmezteti a mindenkorban élő hívőket: „Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Szellem által” (Eféz. 6,18)

Ézsaiás prófétán keresztül pedig kijelenti a Szent Szellem, hogy mi a nyelveken szólás oka és eredménye: „Dicsőítsék az Urat, hirdessék dicséretét a szigeteken! Az Úr, mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg, és ellenségein erőt vesz. Régtől fogva hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztatám: most, mint a szülő nő zihálva nyögök, lihegek és fúvok! Letarolom a hegyeket és halmokat, úgyhogy egész növényzetük elszárad. A folyókon gázlókat készítek, és a mocsarakat kiszárítom. Vezetem majd a vakokat olyan úton, amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket. A sötétséget világossággá változtatom előttük, a rögös utat simává” (Ésa. 42,12-16).

Róm. 8,27 És Ő, aki pedig a szíveket vizsgálja, fürkészi, kutatja, tudja mi a Szellem gondolata, hogy mit kíván, és mire irányul a Szellem elgondolása, törekvése, mert Isten tetszése, és akarata szerint, Istenhez igazodva esedezik. Közben járva, és könyörögve emel szót a szentekért*

*A próféták mind a szívek vizsgálójáról prófétálnak, kijelentve azt is, hogy ki Ő: „… az igaz Isten vizsgálja meg a szíveket és veséket” (Zsolt. 7,10).

Ő a: „… Seregek Ura, igaz bíró, veséknek és szívnek vizsgálója…” (Jer. 11,20).

És hogy ki Ő: „… Ezt mondja az Isten Fia,… én vagyok a vesék és szívek vizsgálója” (Jel. 2,18.23)

És Ő Jahve: „Én, az Úr (Jahve) vagyok az, aki a szívet fürkészem, és a veséket vizsgálom…” (Jer. 17,10).

Róm. 8,28 Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik* minden javukra van, minden javukra válik, javukra szolgál. Minden összedolgozik, együttmunkál, és összejátszik, minden körülmény, esemény, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak.

[Más fordítás: és mint akik az ő végzése értelmében és az Ő elhatározása szerint arra hivatottak, hogy szentek legyenek]**

*Szeretik (agapaó): Ez azt jelenti: magadat teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad Istennel, eggyé válni vele.

**Azoknak: „Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve elrendelése, előzetes elhatározása szerint, a Szellem megszentelésében, vagyis a Szellem megszentelő munkája, azaz Isten céljaira való elkülönítése által engedelmességre, figyelmes hallgatásra, vagyis szolgálatkészségre, és Jézus Krisztus vérével való meghintésre…” (1 Pét. 1,2).

Róm. 8,29 Mert akiket eleve ismert, akiket öröktől fogva tudott, kiválasztott, és felismert, eleve el is rendelte, és a többiektől előre különválasztotta. Hogy azok az ő Fia ábrázatához, az Ő képéhez hasonlatosak legyenek, vagyis: Fiának képmását öltsék magukra, és hogy ugyanazt az alakot viseljék, amelyet az ő Fia, akivel együttformált. Hogy ő legyen az elsőszülött, a legelőször előhozott, vagyis az új emberiség elsőszülöttje, első példánya sok atyafi, vagyis testvér között*

*Az idők kezdete előtt már úgy döntött Isten, hogy Jézus Krisztusban újjászül mindeneket: „Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő akaratának jó kedve szerint, Őbenne, akiben vettük is az örökséget, eleve elrendeltetvén annak eleve elvégzése szerint, aki mindent az ő akaratának tanácsából cselekszik” (Eféz. 1,5.11)

Mert az Úr Jézusban jött el maga az Isten: „Mert benne lakik az istenség egész teljessége testileg”„Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék” (Kol. 2,9; 1,19)

És Ő az: „Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, (szóma): halott énünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket” (Fil. 3,21)

„És amiképpen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is” (1 Kor. 15,49).

„Ez felel meg örök végzésének, amelyet megvalósított Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (Ef. 3,11).

És az eleve kiválasztásra itt adja meg a választ Isten: „Aki eleve el volt ugyan rendelve, és ki volt választva, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti érettetek” (1 Pét. 1,20).

Róm. 8,30 Akiket pedig eleve vagyis előre elrendelt, elválasztott, különválasztott, azokat el is hívta. És akiket elhívott, azokat meg is igazította, vagyis megigazulttá tette. Akiket pedig megigazított, azaz megigazulttá tett, azokat meg is dicsőítette*

*És tette ezt azért: „… hogy megismertesse az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsőségre… Akikül el is hívott minket nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is” (Róm. 9,23-24).

Róm. 8,31 Mit mondunk azért ezekre? És mire következtethetünk ebből? Ha az Isten velünk, értünk, és mellettünk van, kicsoda lehet, és mit tehet ellenünk*

*Megvallhatom, ha az ellenség támad: „Meghátrálnak majd ellenségeim, amikor hozzád kiáltok. Ebből tudom meg, hogy Isten velem van” (Zsolt. 56,10).

 Ha emberek akarnak ártani nekem: „Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember? Velem van az Úr az én segítőim közt, és nézni fogok az én gyűlölőimre” (Zsolt. 118,6-7).

Hiszen: „…Ő mondta: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged”.  Ezért bizakodva mondjuk: „Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?” (Zsid. 13,5-6).

Hiába szövik terveiket: „Szőjetek csak terveket, majd meghiúsulnak, tárgyaljatok csak, úgysem sikerül, mert velünk az Isten!” (Ézs. 8,10).

Ha csüggednék, Isten újra és újra megerősíti ígéretét: Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak. Megszégyenülnek, és gyalázatba esnek mindazok, akik gyűlölnek téged. Semmivé lesznek, elpusztulnak, akik veled perbe szállnak. Keresed őket, és meg nem találod a veled versengőket; megsemmisülnek teljesen, akik téged háborgatnak. Mert én, az ÚR, a te Istened, erősen fogom jobb kezedet, és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítlek!” (Ézs. 41,10-13).

Róm. 8,32 Aki az Ő saját Fiának nem kedvezett, és nem kímélte, hanem őt mindnyájunkért odaadta, és áldozatul kiszolgáltatta, mi módon ne ajándékozna vele, és miért ne adna ingyen, kegyelemből az ö Fiával együtt mindent minékünk*

*Ugyanis: „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét, és isteni természetét abban mutatta meg, és azzal bizonyítja, hogy abban az időben, mikor még bűnösök, vagyis céltévesztettek voltunk, Krisztus már akkor meghalt érettünk” (Róm. 5,8).

 „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött, az Ő egyetlen Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, vagyis a Fiúban, el ne vesszen, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen, örök, azaz természetfeletti  életet birtokoljon(Ján. 3,16).

Róm. 8,33 Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, aki megigazít, aki a megigazulást adta?*

*A Szent Szellem már előre kijelenti a vádló - a sátán - bukását: „Közel van, aki engem megigazít, ki perel énvelem? Álljunk együtt elő! Ki az én vádlóm? Lépjen ide! Íme, az Úr Isten megsegít engem, kicsoda ítélne el engem? Íme, mindnyájan, mint a ruha megavulnak, moly emészti meg őket” (Ésa. 50,8-9).

De nem is vádolhatja már a szenteket, mert János apostolon keresztül jön a kijelentés: „Hallottam, hogy egy hatalmas hang megszólal a mennyben: „Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert levettetett testvéreink vádlója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket. És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételüknek beszédéért; és az ő életüket nem kímélték mind halálig”. (Jel. 12,10-11).

Róm. 8,34 Kicsoda az, aki elítél? Talán Krisztus Jézus? Az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki életre is kelt, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is és közbenjár érettünk*

*Hiszen: „Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült” (Zsid. 1,3).

„Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük” (Zsid. 7,25).

„Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk” (Zsid. 9,24).

Róm. 8,35 Kicsoda szakaszt vagy kicsoda választ el minket a Krisztus szerelmétől? Nyomorúság, nyomorgatás, háborúság, nyomás, szorítás, szorult helyzet, elnyomás, gyötrés, megpróbáltatás, gyötrődés, szorongás, vagy szorongattatás? Vagy szükség, szorongató keserűség, szükséghelyzet, szorult helyzet, kín, gyötrelem, ínség, vagy üldözés? Vagy éhség, - éhínség - vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy életveszély, vagy fegyver, kard, háború, erőszakos halál, vagy a fennálló hatalom?

Róm. 8,36 Amint meg van írva, hogy: Teéretted gyilkoltatunk és öldököltetünk minden napon. Olybá tekintenek, és annyira becsülnek, mint vágó juhokat.

[Más fordítás: Minket minden nap miattad visznek és juttatnak halálba, és olyanok vagyunk, mint a leölésre szánt juhok]*

*Beteljesült a Dávid által mondott prófécia: „Odadobtál minket, mint vágójuhokat, és szétszórtál a népek közé” (Zsolt. 44,12).

Miattad gyilkolnak minket naponta, vágójuhoknak tekintenek” (Zsolt. 44,23).

És az apostol megvallása: „Mert úgy gondolom, hogy Isten minket apostolokat, utolsókul állított, mint akiket halálra szántak, mert látványossággá lettünk a világnak, az angyaloknak és az embereknek” (1Kor. 4,9).

„Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben, azaz személyünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben, azaz a húsunkban) (2Kor. 4,8-12).

„Naponként a halállal nézünk szembe, oly igaz ez, testvéreim, mint a veletek való dicsekvésem a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (1Kor. 15,31).

Róm. 8,37 De mindezekben, és mindezekkel szemben győzteseknél is többek vagyunk, és felettébb diadalmaskodunk, sőt döntő, és teljes, tökéletes, végleges, fölényes győzelmet aratunk Őáltala, aki minket szeretett*

*A mi győzelmünk Istentől van: „De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!” (1Kor. 15,57).

És mindazok győztesek, akik víztől és Szellemtől újonnan születtek: „Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?” (1Jn. 5,4-5).

Az Úr Jézus így bátorította és bátorítja a mindenkori tanítványait: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, és szorongattatásban, gyötrésben, megpróbáltatásban, gyötrődésben, szorongásban lesz részetek, de bízzatok: én legyőztem a világot, és a világ legyőzve áll alattam(Jn. 16,33).

Róm. 8,38 Mert meg vagyok győződve, és biztos vagyok benne hogy sem halál, azaz a természeti, - biológiai - fizikai halál, vagyis a hústest halála, sem élet, azaz a természeti - biológiai - vagyis a hústestben való élet. Sem angyalok, vagyis uralkodó szellemi lények, vagy hírnökök, követek, vagy pásztorok, sem fejedelemségek, kormányzatok, amelyek részint földi, részint mennyei angyali hatalmasságok. Sem erősségek, erő megnyilvánulások, sem csodatévő erők. Sem jelenvalók, vagyis jelen időben történő, és beálló, a jelenlevő dolgok, sem következendők, az eljövendők, ami még körül fog venni, amik elkerülhetetlenül meg fognak történni,

Róm. 8,39 Sem magasság, sem mélység, vagyis sem magasságban sem mélységben lakók, sem semmi más teremtmény, azaz sem a kozmosz időbeli, sem a kozmosz, vagyis a világűr térbeli jelenségei, vagyis a csillagok világában történők nem szakaszthatnak el, nem állhatnak oda közénk, és nem képesek elválasztani minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon és megjelent, és megbizonyított a mi Urunk Jézus Krisztusban*

*Nincs semmi és senki, aki elszakíthatna Isten szeretetétől, amely az Úr Jézusban jelent meg, hiszen: „Akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár világ, vagyis a teremtett világ, azaz: az angyalok és emberek együtt. Akár élet vagyis a fizikai, vagy biológiai élet, akár halál, akár jelenvalók, akár következendők, azaz eljövendők, bekövetkezendők, minden a tiétek. Ti pedig Krisztusé, Krisztus pedig Istené” (1 Kor. 3,22-23).



Imádság:

Uram! 
Köszönöm, hogy a beléd vetett hit szelídségével és határozottságával élhetek még családom tagjai között is. Ámen



A SZERETET

Nem kérkedik, nem hiú, nem fontoskodó és nem dicsekvő. Nem állít félre másokat, nem nevet a kárukon.

/Carl Eichorn/



Gazdálkodj jól az időddel.

 „A tőled telhető legjobb módon használd ki az idődet" (Kol. 4:5; ICB fordítás). 


Ha nem tanulsz meg jól gazdálkodni az időddel, akkor semmi mást sem tudsz majd jól irányítani az életedben, mert az időd az életed.



Ne félj!


Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól


 Hit nélkül az emberek mindenfelé keresik a bizonyosságot, még a leghaszontalanabb és legbetegesebb irányokba is. A néma csillagokhoz fordulnak, az állatöv jegyeit vizsgálgatják, szerencsét hozó dolgokban bizakodnak, hajótörött matrózokként kétségbeesetten keresnek egy olyan sziklát, amibe belekapaszkodhatnak.

Ésaiás próféta már 3000 évvel ezelőtt megfigyelte ezt és ezt mondta: „Ha majd azt mondják nektek, hogy forduljatok a halottidézőkhöz, akik suttognak és mormolnak, ezt feleljétek: Nem Istenéhez kell fordulnia a népnek? A holtakhoz kell fordulni az élő helyett?” (Ésa 8:19).

 Az az ember, aki féli Istent, semmitől sem fél. Ezt mondja az Úr: „A pogányok szokásait ne tanuljátok el, és az égi jelektől ne rettegjetek, mert csak a pogányok rettegnek azoktól!” (Jeremiás 10:2). Mi viszont Istent féljük és Őt ismerjük el mindenható nagyságával és erejével, amellyel védelmez minket. Nála nagyobb erő nem létezik. Őt szeretjük, és Benne bízunk! Ámen?

REINHARD BONNKE



László Boda



Irma Nyári



2017. január 26.

Kell, hogy érezd Isten szeretetét!

Római levél 7. fejezet: A megigazultak és a törvény. (revideált)

Róm. 7,1 Avagy nem tudjátok-é, és nem értitek-e atyámfiai, testvéreim, mert törvényismerőkhöz szólok, hogy a törvény csak annyi ideig uralkodik, csak addig van hatalma az emberen, amíg él?
Róm. 7,2 Mert a férjes asszony, míg él a férj, a férfi* ehhez van kötve, vele van összekapcsolva törvény szerint. Hiszen a férj hatalma alatt élő, férfinek alávetett nőt is a törvény csak az élő férjhez köti. De ha meghal a férj, felszabadul, vagyis feloldoztatott az asszony** a férj törvénye alól.

*Férfi (ánér): jelenti az érettkoru embert is, ellentétben a gyermekkel.

**Asszony (güné): az asszony szó többnyire szellemi tekintetben a női jellemet és modort jelöli, de jelenti a nőnemű emberi lényt is. És jelenti a gyülekezetben élő, kíváncsiskodó embert is.

Róm. 7,3 Azért tehát az ő férjének életében házasságtörőnek mondatik, ha más férfihoz megy, ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, vagyis megszabadul a törvényes kötöttségtől, úgy hogy nem lesz házasságtörő, ha más férfihoz megy*

*Az Úr Jézus kijelentése a házasságról, és a házasság szereplőiről: Mondom pedig néktek, hogy aki elbocsátja feleségét, és aki elválik feleségétől, hanemha paráznaság miatt, - vagyis kivéve, ha az asszony hűtlen lett hozzá és házasságtörést követett el, - és mást vesz el feleségül, az maga is házasságtörést követ el. És aki elbocsátottat vesz el, vagyis elvált nővel köt házasságot az maga is házasságtörővé lesz (Mát. 19,9).

Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Onnan pedig felkelvén és elindulva, Júdea határaiba méne, a Jordánon túl való részen által; és ismét sokaság gyűl vala hozzá; ő pedig szokása szerint ismét tanítja vala őket. És a farizeusok is hozzámenvén megkérdezék tőle, ha szabad-é férjnek feleségét elbocsátani, kísértvén őt. Ő pedig felelvén, monda nékik: Mit parancsolt néktek Mózes? Ők pedig mondának: Mózes megengedte, hogy váló levelet írjunk, és elváljunk. És Jézus felelvén, monda nékik: A ti szívetek keménysége, azaz a szellemi érzékelés hiánya, szegényes volta miatt írta néktek ezt a parancsolatot; De a teremtés kezdete óta férfiúvá és asszonnyá teremté őket az Isten. Annakokáért elhagyja az ember az ő atyját és anyját; és ragaszkodik a feleségéhez, és lesznek ketten egy testté! Azért ők többé már nem két, hanem egy hústest. Annakokáért amit az Isten egybe szerkesztett, és egybekötött, ember el ne válassza. És odahaza az ő tanítványai ismét megkérdezék őt e dolog felől. Ő pedig monda nékik: Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el feleségül, házasságtörést követ el az ellen. Ha pedig a feleség hagyja el a férjét és mással kel egybe, máshoz megy férjhez, szintén házasságtörést követ el” (Márk. 10,1-12).

A kijelentés fontossága miatt újra és újra megismétli az Úr: „Megmondatott továbbá: Valaki elbocsátja, és elküldi feleségét, és elválik feleségétől, adjon néki elválásról való levelet. Én pedig azt mondom néktek: Valaki elbocsátja feleségét, és aki elválik a feleségétől, paráznaság okán kívül, a házasságtörés esetét kivéve, házasságtörővé teszi azt, mert okot ad neki a házasságtörésre. És aki elbocsátott asszonyt vészen el feleségül, és összeházasodik vele, az is házasságot tör (Mát. 5,31-32)

Az Úr az apostolon keresztül folytatja a kijelentést: „Azoknak pedig, akik házasságban vannak, házasságban élnek, akiknek van házastársuk, hagyom és parancsolom, rendelem, és utasítást adok, de nem én, hanem az Úr, hogy az asszony, vagyis a feleség férjétől nehogy elváljék. A feleség ne hagyja el férjét. Hogyha pedig elválik is, vagy ha mégis elhagyná. maradjon házasság nélkül, vagy béküljön meg, rendezze el a nézeteltérést férjével. És a férj se bocsássa el a feleségét, és nehogy elhagyja” (1 Kor. 7,10-11).

És megismétli az apostol: Az asszonyt törvény köti, azaz le van kötve, össze van kapcsolva míg férje él, de ha férje meghal, vagyis elalszik, felszabadul, és szabadon férjhez mehet, akihez akar, de csak az Úrban. De boldogabb, ha úgy vagyis ha ilyen állapotban marad, az én véleményem az én értelmem szerint, pedig hiszem, hogy bennem is Istennek Szelleme van, én is az Isten Szellemének birtokában vagyok(1 Kor. 7,39-40).

Ugyanis: „Tisztességes minden tekintetben, és legyen megbecsült mindenki előtt a házasság, és a szeplőtelen házaságy. És a házasélet legyen tiszta. A paráznákat pedig és a házasságrontókat, a házasságtörőket megítéli az Isten” (Zsid. 13,4).

„És azt mondjátok: Miért? Azért, mert az ÚR a tanúja annak, hogy hűtlen lettél ifjúkorodban elvett feleségedhez, pedig ő a társad, feleséged, akivel szövetség köt össze. Egy ember se tesz ilyent, akiben maradt még szellem. De mire is törekszik az ember? Arra, hogy utódot kapjon Istentől. Vigyázzatok azért magatokra, és ne legyetek hűtlenek ifjúkorotokban elvett feleségetekhez! Gyűlölöm, és megvetem azt, aki elválik feleségétől - mondja az ÚR, Izráel Istene -, mert erőszak, és gonoszság tapad ruhájára - mondja a Seregek Ura. Vigyázzatok magatokra, ne legyetek hűtlenek!” (Malak. 2,14-16).

Mert aki házasság – vagyis szövetségtörő – lesz, azaz: „Aki elhagyja ifjúkorának társát, és megfeledkezik az Isten előtt kötött szövetségről. …a halálra hanyatlik az ő háza, és az ő ösvényei az élet nélkül valókhoz…” (Péld. 2,17-19).

Mert Isten kezdettől így: „Teremté … az embert a maga képmására, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket” (1 Móz. 1,27)

„Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy hústestté” (1 Móz. 2,24).

Róm. 7,4 Azért atyámfiai, testvéreim, ti is meghaltatok a törvénynek, vagyis a törvény számára a Krisztus teste (szóma) = személye, lényege, ereje által, hogy legyetek máséi: azé / vagyis hogy ahhoz tartozzatok Krisztus testében (szómájában): személyében / aki a halálból feltámasztatott, és életre kelt, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek*

*Pál apostol megvallása, és tanítása:Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek.

[Más fordítás: Mert engem a törvényen keresztül ölt meg a törvény, hogy Istentől legyen az életem].

 Krisztussal együtt megfeszíttettem, azaz oszlopra szegeztettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most hústestben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta, és feláldozta érettem(Gal. 2,19-20).

Újra és újra arra tanít az Úr, hogy: „Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban” „Hiszen a bűn nem fog uralkodni rajtatok, mert nem a törvény, hanem a kegyelem  alatt / Isten öröme és jótéteménye, felmentése, uralma alatt éltek” (Róm. 6,11.14).

 „… mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt” (2Kor. 5,14-15).

Mert Krisztus az: Aki adta, és feláldozta önmagát a mi bűneinkért, azaz céltévesztésünkért. Hogy kiszabadítson, kiragadjon, kimentsen, kivegyen, kiemeljen minket magának e jelenvaló gonosz, nyomorúságos, nehéz, szűkös, tökéletlen, alkalmatlan, beteg, káros, veszélyes, ellenséges, züllött világból, a jelen világ gonoszságából, ebből a gonosz korszakból / létkorból az Istennek és a mi Atyánknak akarata, elhatározása, rendelése szerint” (Gal. 1,4).

„hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le hústesti életetek hátralevő idejét” (1Pt. 4,2).

Róm. 7,5 Mert mikor a hústestben voltunk, és a hústest szerint éltünk, a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban, hogy gyümölcsözzenek a halálnak.

[Más fordítás: Mert mikor a hústest szerint éltünk, a törvény által szított, és fölébresztett bűnös szenvedélyek, és az emiatti fájdalommal járó érzelmek működtek, hatottak, és dolgoztak testrészeinkben, amelynek velejárói: baj, csapás, szenvedés, hogy gyümölcsöt érleljenek a halálnak]*

*És folytatódik a kijelentés: „Micsoda gyümölcsét vettétek? Micsoda gyümölcsöt termett ez akkor azoknak, amiket most szégyenletek? Mert azoknak az eredménye, a vége halál” (Róm. 6,21).

„Mert, ha a hústest kívánata szerint éltek, meghaltok. Mert minden bizonnyal be fog következni a halálotok, de ha a hústest cselekedeteit a Szellem által megöldöklitek, halálra juttatjátok, vagyis a halálba viszitek, éltek.

(Más fordítás: De ha a Szellemmel azt, amit a hús művel, megölitek, élni fogtok)” (Róm. 8,13).

Ezért: „Mondom pedig, és intelek titeket, hogy Szellem szerint járjatok, és éljetek, és a hústestnek kívánságát, vágyait, szenvedélyét ne teljesítsétek, és véghez ne vigyétek.  

(Más fordítás: Ezért azt javaslom, engedjétek, hogy a Szent Szellem irányítsa a viselkedéseteket. Akkor bűnös természetetek kívánságai nem fognak érvényesülni).

Mert a test, a hús kívánsága a Szellem ellen törekedik, a Szellem pedig a hústest ellen, vagyis a Szellem kívánsága a húsé ellen fordít titeket. Ezek pedig egymással ellenkeznek, és viaskodnak, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket szeretnétek, és akartok.

 (Más fordítás: Mert a bűnös természet a Szent Szellem ellen támad, a Szent Szellem pedig a bűnös természetünk ellen. Ezek tehát állandó harcban állnak egymással. Ebből következik, hogy nem azt teszitek, amit szeretnétek.  Mert a hústest arra vágyik, ami a Szellem ellenére van, a Szellem pedig, ami a hústest ellenére van. Mert ezek egymással ellenkeznek, és ellentétben állnak, hogy ne azokat tegyétek, amiket akartok)” (Gal. 5,16-17).

„Mert a hústest szerint élők, a húshoz igazodók, a hústest dolgaira gondolnak. A hús dolgain jár az eszük, a hústest dolgaira összpontosítanak. A Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira, vagyis a Szellemhez igazodók a Szellem dolgaival törődnek.

 (Más fordítás: A hústesti ember bizony hústestiekre vágyik, törekszik, ragaszkodik, és teljesen lekötik a hús dolgai, ügyei, vágyai, a szellemi ember ellenben szellemiekre törekszik).

Mert a hústestnek gondolata, kívánsága, törekvése, okossága, bölcsessége, a hústest gondolatvilága, észjárása halálra visz, halálra vezet. A Szellem gondolata, vágyódása, törekvése, okossága, bölcsessége, gondolatvilága, észjárása pedig élet és békesség.

[Más fordítás: Mert az elmének a hústestre való irányítása halált jelent, de az elmének a szellemre való irányítása életet és békét jelent].

Mert a hústest gondolata, bölcsessége, törekvése, észjárása, gondolatvilága, vágya, ellenségeskedés és ellenszegülés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, nem veti alá magát, mert nem is teheti, sőt nem is képes rá, mert az természete ellen van.

(Más fordítás: Mert az elmének a hústestre irányítása ellenségeskedést jelent Istennel, mivel nincs alárendelve Isten törvényének, hisz nem is lehet).

Akik pedig hústestben vannak, és hústest szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt, Istennek nem tetszhetnek, de nem is törekednek, hogy örömet okozzanak, hogy tetszenek (Róm. 8,5-8).

Az embernek kell eldöntenie, hogy melyik utat válassza, de a választás következményeivel együtt: „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a hústestének vet, az a hústestből arat majd pusztulást; aki pedig a Szellemnek vet, a Szellemből fog aratni örök életet” (Gal. 6,7-8).

Mert: „Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és ellenszenvet érez iránta, és a másikat szereti, teljesen odaszánja magát. Vagy az egyikhez ragaszkodik, és tiszteli, és a másikat megveti, megutálja, lenézi, lekicsinyli…” (Mát. 6,24).

És folytatódik a figyelmeztetés: „Ne engedjétek, hogy uralkodjék… a bűn a ti halandó, és mulandó testetekben, vagyis (Szómátokban): azaz személyetekben, ami ki van téve a halálnak, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban, és vágyaiban” (Róm. 6,12).

Pál apostol példát ad a testi vágyak elleni harcról: „... megsanyargatom, és szolgává teszem a testemet, a (szómámat) =  énemet, egómat, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre” (1Kor. 9,27).

Ti is: „Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás.” (Kol. 3,5)

Péter apostol is felhívja a hívők figyelmét: „Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a hústesti vágyaktól, amelyek az életünk ellen harcolnak” (1Pt. 2,11).

Már Dávid ezt kéri az Úrtól, egyben kijelentve, hogy hogyan tudjuk megtartóztatni magunkat a testi vágyaktól: Vezéreld utamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!” (Zsolt. 119,133).

Róm. 7,6 Most pedig felszabadultunk, mentesültünk, feloldoztattunk, megszabadultunk a törvénytől, vagyis a törvény hatálya alól, minekutána meghaltunk arra nézve, vagyis a törvény számára, amely által lekötve tartattunk, és ami fogva tartott bennünket, hogy szolgáljunk a Szellemnek újságában, újszerűségében, és új voltában, és nem a betű óságában. S ezért új Szellemben szolgálunk, nem az Írás elavult régi betűvilágában*

*Pál apostol megvallása / követésül minden igehirdető / számára arról, hogy Isten tesz alkalmassá a Szellem szerinti szolgálatra: „Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van. Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az újszövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Szellemé, mert a betű megöl, a Szellem pedig megelevenít” (2 Kor. 3,5-6)

De ez a szolgálat: „ … nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené” (Róm. 9,16).

Róm. 7,7 Mit mondunk tehát? A törvény bűn, azaz céltévesztés -é? Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a gonosz kívánságról sem tudtam volna, és a vágyat, és a mohó kívánást sem ismerném, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánd*

*Mert a törvény így szól: „Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a te felebarátodé” (2 Móz. 20,170).

Az apostol levonja a következtetést: „Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből, vagyis olyan tettekből, melyekkel a törvényt akarja betölteni, egy hústest sem igazul meg Őelőtte, azaz Isten előtt: mert a bűn ismerete, és felismerése a törvény által vagyon” (Róm. 3,20).

Róm. 7,8 De a tiltó] parancsolat által a bűn, azaz a cél elvétése alkalmat vett, ösztönzést, indíttatást, lökést, ugródeszkát, támaszpontot kapott és nemzett, és fölébresztett, felszított, felkeltett, kimunkált bennem minden gonosz kívánságot, és mohó kívánást, és megismerkedtem a bűnnel = elkövettem a bűnt. Mert ugyanis törvény nélkül holt a bűn, azaz a céltévesztés*

*Mert a kívánság pedig – ha gondolatai az embernek e körül forognak – így működik: „Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz” (Jak. 1,15).

Róm. 7,9 Én pedig éltem régen, vagyis egykor a természeti, fizikai, biológiai életet a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével, megérkezésével felelevenedett, föléledt, életre kelt a bűn, azaz a céltévesztés.

Róm. 7,10 Én pedig meghalék; és úgy találtaték, és kitűnt, hogy az a parancsolat, mely életre való, amelynek életet kellett volna adnia, nékem halálomra van. Mert számomra halálhozónak bizonyult, és a halálba vitt*

*Mert: „A törvény …nincs hitből, hanem amely ember cselekszi azokat, élni fog azok által” (Gal. 3,12).

Hiszen az Úr parancsa így hangzott: „Őrizzétek, és tartsátok meg azért az én rendeleteimet, döntéseimet és az én végzéseimet, amelyeket ha megcselekszik az ember, él azok által. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 18,5)

Mert aki: „Az én parancsolatimban jár és rendelkezéseim szerint él, és törvényeimet megőrzi, és megtartja és hűségesen teljesíti, hogy igazságot cselekedjék; ez az igaz, ő élvén él, ezt mondja az Úr Isten, az én Uram, az ÚR” (Ezék. 18,9).

És az apostol idézi a törvényt: „Mert Mózes a törvényből való a törvényből eredő igazságról, azaz megigazulásról azt írja, hogy aki azokat megtartja, betölti, teljesíti, megteszi él azok által” (Róm. 10,5)

Róm. 7,11 Mert a bűn alkalmat vévén, ösztönzést, ugródeszkát, indíttatást kapott a parancsolattól; / ugyanis a bűn a tilalommal kapta vonzóerejét / és kiinduló / tám / pontot talált ama parancsolat által, és végképp megcsalt, tévútra vezetett, és elcsábított engem, és megölt általa.

Róm. 7,12 Azért ám a törvény természetesen szent, és a parancsolat szent, igaz, és igazságos és jó*

*Az apostol megvallása a törvényről: „Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerűen él azzal. És tudjuk azt is, hogy a törvény nem az igaz ellen van, hanem a törvényszegők és az engedetlenek, a hitetlenek és a bűnösök, a szentségtelenek és a szentségtörők, az apa- és anyagyilkosok, az embergyilkosok, a paráznák, a fajtalanok, az emberrablók, a hazugok, a hamisan esküvők ellen, és mindaz ellen, ami csak ellenkezik az egészséges tanítással. Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium, amely énrám bízatott” (1 Tim. 1,8-11).

Róm. 7,13 Tehát a jó nékem halálom lett-é? Távol legyen: sőt inkább a bűn, azaz a céltévesztés az, hogy megtessék, megmutatkozzék, és kitűnjék a bűn, azaz a céltévesztés mivolta, mely a jó által nékem halált szerez, halált munkál, és valósít meg. Hogy felette igen bűnös legyen a bűn, azaz a céltévesztés a parancsolat által. Így a bűn a parancs által mutatta meg igazi céltévesztő jellegét, és fokozott erejű bűnné lesz*

*Ugyanis:A halál fullánkja, tövise pedig a bűn, azaz a céltévesztés; a bűn, azaz a céltévesztés hatóereje, és hatalma pedig a törvény” (1 Kor. 15,56). 

A törvény pedig azért adatott, hogy a sátántól visszaforduljon az ember Krisztus – vagyis az Isten – felé: „Mert a törvény a valóságban haragot nemz, haragot szül, munkál, eredményez, ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet, vagyis törvényszegés sincsen. Ott nem lehet áthágni sem a törvényt” (Róm. 4,15).

„A törvény tehát az Isten ígéretei ellen van-e? Távol legyen! Semmiképpen sem! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes megeleveníteni, és életet adni, valóban a törvényből volna az igazság, a törvény alapján volna a megigazulás. De az Írás mindent, és mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből, a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék a hívőknek, azoknak, akik hisznek. Minekelőtte pedig eljött a hit, törvény alatt őriztettünk, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő nevelőnkké, és mesterünkké lett, hogy hitből, vagyis hit által igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt, nem vagyunk a nevelőnek alávetve(Gal. 3,21-25).

 „Mert a bűn, vagyis a cél elvétésének zsoldja, a bér, amellyel a bűn fizet halál. Az Isten kegyelmi ajándéka, a Szent Szellem pedig örök élet, vagyis a természetfeletti élet a mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róm. 6,23).

Róm. 7,14 Mert tudjuk ugyanis, hogy a törvény szellemi; de én hústesti vagyok, a bűn alá rekesztve, eladva rabszolgának a bűn alá*

*Hogy Isten kegyelme kiáradhasson kivétel nélkül minden emberre: „… az Írás mindenkit bűn, vagyis céltévesztés alá rekesztett, és összezárt azért, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek” (Gal. 3,22).

 És folytatják az apostolok: „Mert az Isten mindeneket, minden embert engedetlenség, és hitetlenség, csökönyös és lázadó makacsság alá rekesztett, mindnyájukat a hitetlenségbe hagyta merülni; összezárta = közös helyzetbe hozta annak érdekében, hogy mindeneken, vagyi mindenkin, és mindnyájukon könyörüljön, irgalmazzon, irgalmasságot gyakoroljon (Róm. 11,32)

Az engedetlenség alá rekesztés oka: „Mi tehát az igazság? Mentegetőzünk? Egyáltalában nem! Hiszen előbb már kimondtuk azt az ítéletet, hogy zsidók és görögök mindnyájan engedetlenségben vannak” (Róm. 3,9)  

Isten azonban – aki maga a Szeretet – megoldást adott erre a problémára: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Aki hiszen Őbenne az nem jut ítéletre; aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert a sátán hatalma alatt maradt, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében” (Ján. 3,16.18)

„az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme, a sátán megítéltetett” (Ján. 16,11)

„Most megy végbe az ítélet e világ felett; mert most vettetik ki e világ fejedelme” (Ján. 12,31).

Róm. 7,15 Mert hiszen amit cselekszem, nem ismerem: nem szeretem, és magam sem értem. Mert gyakorlatilag nem azt művelem, s nem azt hajtom végre, amit akarok, vagy amit tervezek és szándékozok tenni, hanem a rosszat, amit gyűlölök, utálok, amitől undorodom, ami iránt ellenszenvet érzek, azt cselekszem, és azt teszem meg*

*És hogy miért, arról Dávid így prófétál: „Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám” (Zsolt. 51,7).

És az Úr Jézus jelenti ki Dávid megvallásának értelmét: „Ami hústesttől született, test az, vagyis ami hústestből van nemzve, amit hústest hoz létre, hústest az; és ami Szent Szellemtől született, Szent Szellemből jön létre, szellem az” (Ján. 3,6).

 Mert a hústest a bűn teste, amelynek természete is bűnös: „Mert a bűnös természet a Szent Szellem ellen támad, a Szent Szellem pedig a bűnös természetünk ellen. Ezek tehát állandó harcban állnak egymással. Ebből következik, hogy nem azt teszitek, amit szeretnétek.  Mert a hústest arra vágyik, ami a Szellem ellenére van, a Szellem pedig ami a hústest ellenére van. Mert ezek egymással ellenkeznek, ellentétben állnak, hogy ne azokat tegyétek, amiket akartok” (Gal. 5,17).

De Isten megáoldotta ezt a problémát: „Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, mivel a törvény a maga részéről tehetetlenséget mutatott, mivelhogy erőtlen vala a hústest miatt, mert a hústest gyengévé tette. Az Isten azt megtette az ő saját Fiát elbocsátván, elküldve bűn, azaz a céltévesztés hústestének hasonlatosságában, hasonmásában és a bűnért, a céltévesztés miatt, elítélte a bűnt, azaz a céltévesztést a hústestben, vagyis, hogy elítélje a hústestben levő bűnt, a céltévesztést (Róm. 8,3).

Róm. 7,16 Ha pedig azt cselekszem, azt teszem, és művelem, amit nem akarok, megegyezem, és egyetértek a törvénnyel, és elismerem róla, hogy jó.

Róm. 7,17 Most azért valójában már nem is én cselekszem és művelem azt, hanem a bennem lakozó, és bennem, az egómban / énemben otthonra lelt bűn vagyis céltévesztés.

Róm. 7,18 Mert tudom ugyanis, hogy nem lakik én bennem, azaz a hústestemben semmi jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. Mert készen vagyok ugyan akarni a jót, de arra, hogy tegyem is, nem vagyok képes*

*Ennek oka az, hogy az első ember a sátán szavát, és ezzel a sátán természetét fogadta be:És látá az Úr, hogy megsokasult és mennyire elhatalmasodott az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása és minden szándéka és gondolata szüntelen csak gonosz” (1 Móz. 6,5).

És hogy: „… az ember szívének gondolatja és szándéka gonosz az ő ifjúságától fogva…” (1 Móz. 8,21).

És az Úr Jézus kijelenti, hogy a szív, vagyis az ember bensőjének gonosz volta mit eredményez: „Mert a szívből, vagyis a bensőtökből származnak, és erednek és törnek elő a gonosz gondolatok és gonosz fontolgatások, és szándékok; a gonosz tervek, és rossz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, vagyis szexuális bűnök. Tisztátalanságok, cédaságok, a kicsapongás és az erkölcstelenségek, lopások, hamis tanúbizonyságok, és hamis tanúskodás, káromlások, az istenkáromlások; és a gonosz beszédek mások ellen; a rágalmazások, gyalázkodás, becsmérlődés, és szitkozódás (Mát. 15,19).

 Ezt ismerve vallja meg az Úrnak Dávid: „Lásd, én bűnben, vagyis céltévesztésben, és ezért törvénynélküli állapotban születtem, anyám vétekben, vagyis a céltévesztés miatt törvénynélküli állapotban fogant engem” (Zsolt. 51,7).

Erre csak egy megoldás van, és ezt az Úr Jézus így jelenti ki: „Szükség néktek újonnan, vagyis felülről születnetek, fentről kell származnotok. Mert ami hústesttől született, hústest az, vagyis ami hústestből van nemzve, amit hústest hoz létre, hústest az. És ami Szent Szellemtől született, Szent Szellemből jön létre, szellem az (Ján. 3,7.6).

Róm. 7,19 Mert nem a jót cselekszem, és nem azt teszem, melyet akarok; hanem a gonoszt, a rosszat, károst, ártalmast cselekszem, és azt hajtom végre folyamatosan, és azt valósítom meg, melyet nem akarok*

*Ha pedig ez így van: „Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn, vagyis a céltévesztés” (Róm. 7,17).

Róm. 7,20 Ha pedig én azt cselekszem, azt teszem, és művelem, amit nem akarok, nem is én művelem, munkálom, és viszem véghez már azt, hanem a bennem lakozó bűn, vagyis a céltévesztés.

Róm. 7,21 Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn, a rossz, káros, ártalmas megvan bennem.

[Más fordítás: Magamra nézve tehát azt találom törvénynek, hogy a bűn hozzám van ragadva, mert bár a jót szeretném tenni, mégis a rossz, a gonosz, káros, ártalmas áll közel hozzám, és van a kezem ügyében; és a rosszra vagyok készen.

Róm. 7,22 Mert gyönyörködöm, és gyönyörűségemet és örömömet lelem az Isten törvényében a belső ember szerint.

Róm. 7,23 De látok, és érzek, és észlelek egy másik, egy ellenkező törvényt az én tagjaimban szómám: személyem, az énem egy-egy funkciót végző részében, mely ellenkezik, és küzd, hadakozik, harcol, és hadban áll a szellemem értelmének törvényével. És engem rabul, vagyis foglyul ád a bűn, azaz a céltévesztés törvényének, mely van az én tagjaimban, vagyis az énem egy-egy funkciót végző részében, és amely a bűn, vagyis a céltévesztés törvényébe zárva, fogolyként vezet*

*Az apostol a továbbiakban így figyelmezteti a hívőket: „Mert a hústest a szellem ellen törekedik, a szellem pedig a hústest ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok” (Gal. 5,17).

Hiszen: „Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket?” (Jak. 4,1).

Ezért mondja az apostol, hogy: „Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a hústesti kívánságoktól, amelyek az életetek ellen vitézkednek” (1 Pét. 2,11).

Róm. 7,24 Óh én nyomorult, szegény, szerencsétlen, szenvedő ember! Kicsoda szabadít meg, ki fog kiragadni engem e halál-testből? Ebből a halálra ítélt testből szóma thanatosz = halott személyből, ebből a testből, amely a halálé;

[Más fordítás: Ki szabadít, ki ment meg engem ebből a holttestből]?

Róm. 7,25 Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én magam a szellemem értelmével az Isten törvényének, de a hústestemmel a bűn törvényének szolgálok.

[Más fordítás: Az Istentől felkínált kegyelem a mi Urunkon, a Krisztus Jézuson keresztül. Következőleg én, mikor szellemi értelmem indít, Isten törvényének teljesítek rabszolgálatot, de amikor hústestem indít, a bűn, vagyis a céltévesztés törvényének vagyok rabszolgája].


Ébredjetek!

Mert: „Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, újítsátok meg a gondolkodásmódotokat, és higgyetek az Evangéliumban”

(Márk. 1,15). 



Imádság:

 Uram! Te mutass rá, mit kell eltávolítanom az életemből. Köszönöm, hogy Te ebben is segítesz. Áldalak érte! Ámen



Ravasz László: A Bibliáról.

 A Biblia olyan, mint a visszhang: fal kell hozzá, ami visszaverje, és csak akkor szólal meg. 



NE FÉLJ,

Ha a Gonosz egy egész sereggel jön ellened!

Így bátorít az Úr:
„Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek, és ne rettegjetek tőlük, mert az Úr, a te Istened maga megy veled; nem marad el tőled, sem el nem hagy téged”

 (5 Móz. 31,6)



Köszönöm Úr Jézus,

Hogy Te ismered a sérelmeimet, a fájdalmaimat, a veszteségeimet,

az érzéseimet, a történetemet, a gyászomat, a sebeimet, és mindet már rég elhordoztad, így szereztél gyógyulást számomra.  



Steve McVey: Együtt zenélni a Mesterrel

Érezted már úgy, hogy rossz döntést hoztál, és a rossz ajtón léptél be? Biztosíthatlak róla, hogy Isten szerető kedvessége és hűsége nagyobb, mint a hiba, amit elkövettél.

Kegyelme a biztosíték arra, hogy az Ő akarata fog érvényesülni az életedben. Nem kell aggódnunk, hogy elmulasztottuk Isten akaratát és most már csak a B terve jöhet szóba, ami kevésbé jó, mint az eredeti. Istennek nincs kevésbé jó terve. Ő mindent jól cselekszik (Mark 7:37), és sosem hagyná, hogy a hibáink meghiúsítsák végső célját az életünkben.

Engedjétek meg, hogy elmeséljek egy történetet, ami jól illusztrálja, hogy nem tudjuk elszúrni Isten tervét. Ő túl zseniális és leleményes ahhoz, hogy ezt hagyja.

Egy anyuka elvitte gyermekét a híres zongorista, Paderewski koncertjére. Miután helyet foglaltak, az anyuka egyik ismerősével kezdett beszélgetni. A kisfiú kihasználta az alkalmat, és felfedezőútra indult. Bement egy ajtón, amin ez állt: „Belépni tilos!”

Amikor a színházterem fényei kezdtek halványodni, az anya rádöbbent, hogy gyermeke eltűnt. Ám, mindeközben felemelkedett a függöny és a színpad közepén, a rivaldafényben egy kisfiú ült a versenyzongoránál és gyermeki ártatlansággal a „Ragyogj, ragyogj kiscsillag”-ot pötyögte.

Ebben a pillanatban a nagy zongorista lépett a színpadra. A meglepődött kisfiú fülébe súgta, hogy ne hagyja abba, csak folytassa tovább. Majd csatlakozott hozzá, és az egyszerű gyerekdalból egy fergeteges zeneművet varázsolt.
Együtt, a mester és az ifjú tanonc, ezt az óriási baklövést egy remek mesterművé kovácsolta. A nézőközönséget teljesen lenyűgözte a pillanat szépsége.

Akármilyen is a helyzeted, nem kell aggódnod. Mennyei Atyád örökkévaló karjai körülfognak, és Ő azon munkálkodik, hogy a terveit véghezvigye az életedben. Egy mesterművet fog alkotni az életedből. Nem kell aggódnod amiatt, hogy nem elég jó az előadásod. Bízz Benne és Ő ott fog veled munkálkodni, ahol éppen vagy. És együtt, egy fergeteges zeneművet fogtok alkotni.

Steve McVey
                                                                            Magyar fordítás: ahitatok.hu


http://www.ahitatok.hu/steve-mcvey/613-egyutt-zenelni-a-mesterrel.html
BIBLIA



BIBLIA