2017. január 11.
Robinson így fogalmazza meg az Úr Jézus személyét:
„Ő nemcsak próféta
és követ; hanem maga az Isten az ember számára felismerhető és
elviselhető formában”
(Robinson).
NE FÉLJ!
„Mikor hadba mégy ellenséged ellen, és látsz lovakat, szekereket,
náladnál nagyobb számú népet: ne félj tőlük, mert veled van az Úr, a te
Istened, aki felhozott téged Égyiptom földéről”
(5 Móz. 20,1)
A Biblia azt írja:
„Isten mindegyikőtöknek adott néhány különleges
képességet; mindenképpen használjátok ezeket arra, hogy egymást segítsétek, így
adjátok tovább másoknak Isten sokféle áldását”
(2 Pét. 1,3; TLB
fordítás)
Dicsérlek Úr Jézus!
„Dicsérlek téged Uram,
Istenem, teljes szívemből, és dicsőítem a te nevedet örökké! Mert nagy én
rajtam a te kegyelmed, és kiszabadítottál engem a holtak hazájából.
(Zsolt. 86,12-13)
Joseph Prince: Isten meg akarja mutatni neked jóindulatát
„Ne
félj, Meribbaal — bíztatta a király —, apád, Jonatán kedvéért hűséggel és
szeretettel bánok veled. Visszaadom neked Saulnak, nagyapádnak minden birtokát,
te pedig mindig az én asztalomnál fogsz ülni, s velem együtt étkezel majd!” (2
Sámuel 9:7)
Amikor az emberek a palotában meghallották, hogy Saul király
és fia Jonatán meghalt a csatában, pánik lett úrrá rajtuk. Féltek, hogy amint
Dávid elfoglalja a trónt, megöleti Saul fiait és unokáit, ezért minél előbb el
akartak menekülni. Egy dajka fogta Mefibósetet, Jonatán fiát, és futásnak
eredt. Azonban, szerencsétlenségére elesett és elejtette az ötéves kisfiút, aki
a baleset következtében mindkét lábára lebénult (2 Sámuel 4:4).
Mindez nem történt volna meg a szegény fiúval, ha tudta
volna, hogy Dávid szerette Jonatánt és Sault, és gondoskodni akart Jonatán
fiáról, mert szövetség kötötte őt Jonatánhoz (1 Sámuel 18:3).
Ebben a történetben Saul király az emberiséget képviseli.
Saul, Ádámhoz hasonlóan vétkezett Isten ellen és ezzel elveszített mindent,
amit Isten adott neki. Jonatán, aki Saul után következett, az emberi alakban
közénk jött Jézust képviseli. Jonatán nem volt olyan, mint Saul, csakúgy, ahogy
Jézus, a tökéletes ember sem volt olyan, mint Ádám – ő jó volt. Dávid Istent
szimbolizálja. Tehát, Jonatán Dáviddal kötött szövetsége, a Jézus és Isten
közötti szövetségre utal. Mefibóset a hívőket szimbolizálja, akik egy értelemben
„sánták” – betegek, depressziósak, félnek, aggodalmaskodnak, és még
sorolhatnánk.
Igazából Mefibóset egy hazugságon alapuló rossz hír miatt
lett sánta. Sok hívő teljesen feleslegesen szenved manapság, csak azért, mert
hamis dolgokat hisznek Istenről. Azt gondolják, Isten a bűneik miatt üldözi
őket.
Nos, jó hírem van minden Mefibóset számára: Dávid nem akar
ártani neked! Amikor Dávid Mefibóset után kutatott, ezt azért tette, mert meg
akarta mutatni neki jóindulatát, gondoskodni akart róla és vissza akarta adni
neki azt a földet, ami Saulhoz, a nagyapjához tartozott.
Hasonlóképpen Isten sem akar ártani neked. Tud a bűneidről,
de mégis szeret téged. Azért küldte Jézust, hogy kifizesse a bűneid árát. És a
Jézussal kötött szövetsége miatt azt mondja neked: „Ne félj, meg akarom mutatni
neked a jóindulatomat, szerető kedvességemet. Gondoskodni akarok rólad és
helyre akarlak állítani. A te helyed mindig az én asztalomnál lesz!”
Joseph Prince
Magyar fordítás: ahitatok.hu
http://www.ahitatok.hu/joseph-prince/619-isten-meg-akarja-mutatni-neked-joindulatat.html
2017. január 7.
Római levél 2. fejezet: A HIT törvénye (revideált)
Róm 2,1 Ezért nincs hát számodra mentség, menthetetlen vagy, bárki vagy is te ember, aki ítélkezel. Mert amikor és amiben mást elítélsz,
vagy más felett ítélkezel magadat marasztalod el, mert magadra mondasz
ítéletet, hiszen ugyanazt vagy hasonlót teszel te is, ítélkező, miközben
ítélkezel*
*Az Úr Jézus
figyelmeztetése: „Ne ítéljetek, és nehogy
ítélkezzetek, hogy ne ítéltessetek,
és hogy fölöttetek se ítélkezzenek,
és nehogy elítéljenek titeket is. Mert
amilyen ítélettel ítéltek, és
ítélkeztek, amilyen elmarasztaló ítéletet, és véleményt alkottok a felebarátaink magatartásáról. És
amilyen kedvezőtlen mellékértelemmel elítélitek, és bírálgatjátok, és
rosszalljátok őket, olyannal
ítéltettek, és olyannal fognak
titeket is megítélni, és olyannal fognak fölöttetek is ítélkezni, és amilyen mértékkel mértek másoknak
olyannal mérnek majd vissza néktek is. Előbb önmagadat ítéld meg: Miért nézed, miért nézegeted, és miért látod meg pedig a szálkát vagy a forgácsot, a szilánkot, amely a te atyádfia, a te
testvéred szemében van, a gerendát,
a
hosszú, nehéz fadarabot pedig, amely a te saját szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi
módon, és hogyan mondhatod a te atyádfiának, a te testvérednek, vagy embertársadnak: Hadd, vessem ki, hadd távolítsam el, és dobjam ki a szálkát a forgácsot, vagy a szilánkot a te szemedből; holott ímé, a te szemedben
gerenda, vagyis hosszú, nehéz fadarab van? Képmutató, te színészkedő, kétszínű, vesd és dobd ki előbb a gerendát, azt
a hosszú, nehéz fadarabot a te saját
szemedből, és akkor gondolj arra, mert azután fogsz elég élesen, és tisztán
látni ahhoz, hogy kivessed, és
kidobjad a szálkát, a forgácsot, vagy a szilánkot a
te atyádfiának, a te testvérednek
szeméből!” (Mát. 7,1-5).
És így folytatja az apostol: Ne szóljátok meg egymást, testvéreim. Aki
testvérét megszólja, vagy ítélkezik felette, az a törvény ellen szól, és a
törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója,
hanem ítélő bírája vagy a törvénynek. Egy a törvényadó és az ítélőbíró, aki
megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett?” (Jak.
4,11-12)
„Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod, elítéled,
vagy megbírálod a más szolgáját? Az ő
tulajdon urának áll vagy esik, mert saját Ura állítja talpra, vagy ítéli el.
De meg fog állani a talpán, mert az Úr által képes, hogy megálljon, mert hatalmas ereje van az
Úrnak arra, hogy megerősítse, és felállítsa” (Róm. 14,4).
Az
ítélet Istené: „Te pedig miért kárhoztatod,
vagyis miért ítéled el a te atyádfiát, a testvéredet? avagy te is
miért veted meg és nézed le, és
állítod semminek a te atyádfiát, a te
testvéredet vagy embertársadat? Hiszen
mindnyájan oda állunk, és oda jutunk
majd a Krisztus ítélőszéke, vagyis díjkiosztó emelvénye, az Ő trónja
elé” (Róm. 14,10)
„… hogy mindenki megkapja,
amit megérdemel, a szerint, amit e testben (szóma) = a saját személyében cselekedett: akár
jót, akár gonoszat” (2Kor. 5,10)
„Azért a megfelelő idő előtt semmit se ítéljetek el,
míg el nem jő az Úr, aki egyrészt világosságra hozza, megvilágítja, és fénybe borítja a
sötétségnek titkait, a sötétségnek
rejtekeit, rejtelmeit, titkos dolgait. Másrészt
megjelenti, földeríti és
nyilvánvalóvá, láthatókká teszi, kinyilatkoztatja, és nyilvánosságra hozza a szíveknek, a bensőknek tanácsait, vagyis szándékait, akaratát. És akkor
mindenkinek az Istentől lészen a dicsérete, és majd mindenki megkapja az elismerést az Istentől” (1
Kor. 4,5)
Lukács is idézi az Úr Jézus
kijelentését: „Ne
ítéljetek el másokat és akkor titeket sem ítélnek el; Senkit se vádoljatok, és akkor titeket sem vádolnak majd; megbocsássatok másoknak, néktek is megbocsáttatik [(szó szerinti fordításban:
Bocsássátok szabadon az adóst, és ti is szabadon bocsáttattok]” (Luk.
6,37-38)
Róm. 2,2 Tudjuk pedig, hogy az Istennek ítélete igazság,
a valóság, vagyis Isten Igéje szerint van azokon, akik ilyeneket, és efféle
dolgokat cselekszenek.
Róm 2,3 Azt hiszed, és azt gondolod, arra számítasz talán, te
ember, hogy kibújhatsz, és elkerülheted, megmenekülsz Isten ítélete, vagyis elhatározása,
döntése alól, ha elítéled azokat, akik
ilyeneket tesznek, akik folyamatosan ilyeneket művelnek, amikor magad is
ugyanazt műveled, és teszed?
Róm. 2,4 Avagy megveted,
és semmibe veszed, lenézed, vagy félreérted, mert helytelenül gondolkozol
az ő végtelen gazdagon ömlő jóságának, elnézésének és hosszútűrésének, magatürtőztetésének,
és türelmes hosszúvárakozásának gazdagságát.
Nem tudván, és nem jut eszedbe, nem fogod fel, mert nem érted meg hogy az
Istennek jósága, és irgalma téged megtérésre, vagyis gondolkozásmódod
megváltoztatására, új felismerésre térésre, és Isten felé való visszafordulásra indít, és ösztönöz, próbál vezetni*
*Isten
hosszútűrésének oka az, hogy Ő a SZERETET:
Ezért: „… hosszan
tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki
megtérésre vagyis: gondolkozásmódjának megváltoztatására, új felismerésre
térjen, és Isten felé való visszafordulásra jusson. És a mi Urunknak
hosszútűrését üdvösségnek tartsátok; amiképpen a mi szeretett atyánkfia Pál is
írt néktek, a néki adott bölcsesség szerint” (2 Pét. 3,9.15)
Mert Isten az: „Aki azt akarja, hogy
minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság (alétheia):
azaz a valóság, vagyis Krisztus megismerésére” (1Tim. 2,4)
Mert azt mondja
az Úr: „Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én Uram,
az ÚR -, hanem azt, hogy megtérjen,
és visszaforduljon útjáról, és éljen” (Ez. 18,23)
Róm. 2,5 De te a te keménységed, konokságod, kőszívűséged,
érzéketlenséged; megátalkodottságod; gondolkozásmód megváltoztatást nem
akarásod, és meg nem tért, megátalkodott, és új látásra térni nem akaró szíved,
vagyis bensőd szerint gyűjtesz és halmozol magadnak haragot* a haragnak és az Isten igaz ítélete, azaz igazságos döntése kijelentésének, megnyilvánulásának,
lelepleződésének napjára.
*Harag: (orgé): felháborodás, harag,
elkeseredés. Isten haragja nem érzelmi, hanem a bűn ellen irányuló ítéletes, így aktív, cselekvésben
megnyilvánuló magatartás, amely megnyilvánul a jelenben is a bűn ellen.
Róm. 2,6 Aki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei, az ő
tevékenysége, eredménye, teljesítménye szerint*
*És hogy milyen
cselekedetek alapján fizet az Úr, arról így szól a Szent Szellem: „Szabadítsd
meg azokat, akik a halálra vitetnek, és akik a megöletésre tántorognak,
tartóztasd meg! Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, aki vizsgálja az
elméket, ő érti, és aki őrzi a te életedet, ő tudja? És kinek-kinek az ő
cselekedetei szerint fizet” (Péld.
24,11).
Elihu így szól
Istenről Jóbnak: „… Távol legyen Istentől
a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság! Sőt inkább, amint cselekszik az
ember, úgy fizet néki, és kiki az ő útja szerint találja meg, amit keres.
Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az
igazságot!” (Jób. 34,10-12).
Pál apostolon
keresztül pedig kijelentést nyer az ítélet, vagyis a megfizetés: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg;
mert amit vet az ember, azt aratja is.
Mert aki vet az ő hústestének, a hústestből arat veszedelmet; aki pedig vet a
szellemnek, a szellemből arat örök életet” (Gal.
6,7-8)
„Mert a hústest szerint valók a hústest
dolgaira gondolnak; a Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira. Mert a
hústestnek gondolata halál; a Szellem gondolata pedig élet és békesség. Mert a
hústest gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének
nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.” De mi „… atyámfiai, nem vagyunk
adósok a hústestnek, hogy hústest szerint éljünk: Mert, ha hústest szerint
éltek, meghaltok; de ha a hústest cselekedeteit a Szellemmel megöldökölitek,
éltek” (Róm. 8,5-7.12-13)
A Szellem
gondolata élet: „Ha pedig az őrálló látja
a fegyvert jőni, s nem fújja meg a trombitát, és a nép nem kap intést, és eljő
a fegyver s utolér közülük valakit, ez a maga vétke miatt éretett utol, de
vérét az őrálló kezéből kérem elő. És te, embernek fia, őrállóul adtalak téged Izráel
házának, hogy ha szót hallasz a számból, megintsed őket az én nevemben. Ha ezt
mondom a hitetlennek: Hitetlen, halálnak halálával halsz meg; és te nem
szólasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról: az a hitetlen vétke miatt
hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg. De ha te megintetted a hitetlent
az ő útja felől, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, ő vétke miatt
meghal, de te megmentetted a te életedet” (Ezék.
33,6-9)
Róm. 2,7 Azoknak, akik állhatatosan, és kitartóan jót
cselekedve, jótettekkel, jó munkával törekszenek és igyekeznek dicsőségre, megbecsülésre, tiszteletre, tisztességre
és halhatatlanságra, romolhatatlanságra, és
múlhatatlanságra, örök életet ad, vagyis természetfeletti
életet, az életnek egy más létezési formáját adja,
Róm 2,8 De fizet majd haraggal és megtorlással, búsulással;
bosszankodással annak, aki haszonleső, viszálykodó, perlekedő, önérdek
keresője, hajszolója s nem hajlik, és nem
hisz szándékosan és önfejűen az igazságra, vagyis nem
engedelmeskedik a valóságnak, az Igének, Krisztusnak. Hanem a gonoszsággal, a
hazugsággal, istentelenséggel, Igével ellentétesen tart, mert engedi magát
meggyőzni, és az Igével ellentétesen hisz*
*Ők azok: „Akikben, vagyis
az ilyen hitetleneknek e világ, azaz e világkorszak: aion istene megvakította a hitetlenek elméit,
gondolkozását, értelmüket hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges
evangéliumának, örömüzenetének világosságát, aki az Isten képe, és képmása. »Más fordítás: hogy a Krisztusnak
dicsőségéről szóló evangélium világossága, fénye ne ragyogjon fel nekik«” (2
Kor. 4,4).
De: „Mi az Istenből
valók vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki nincsen az Istenből,
az nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak, azaz a valóságnak Szellemét és a tévelygésnek, a csalásnak, félrevezetésnek szellemét” (1 Ján. 4,6).
Ők azok: „Kik értelmükben meghomályosodtak, és az ő elméjükre sötétség borult, elidegenültek az isteni, vagyis az Istennek tetsző élettől a tudatlanság miatt, mert
megmaradtak tévelygésükben, mely az ő
szívük keménysége miatt van bennük, és megkeményedett a szívük” (Eféz.
4,18).
És ennek
következménye, hogy amikor eljön az Úr Jézus: „Tűznek lángjában, lángoló tűzben,
Ki bosszút áll azokon, és
megérdemelt módon visszaadja, és igazságot szolgáltat, és akkor fogja, megbünteti lobogó tűzzel azokat,
akik nem ismerik az Istent, és akik nem
engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus Evangéliumának, jó hírének, örömhírének, győzelmi hírének, a
győztes hadvezér érkezésének hírének. »Más fordítás: akik nem
akarnak engedelmeskedni az örömhírnek, amely Urunkról, Jézus Krisztusról szól«.
Akik megfizetik az árát, mert
kiteszik magukat az ellenségnek / a sátánnak, és meg fognak lakolni örök veszedelemmel, vagyis pusztulással, végveszéllyel, romlással, örök
halállal az Úr ábrázatától, az Úr
jelenlététől, és az ő hatalmának dicsőségétől, fényességétől, és ragyogásától, az Ő vitézségétől, harcias, kiemelkedő,
férfias erejétől, küzdőképességétől. Ezek majd világkorszakra, vagyis létkorszakra szólóan távol
maradnak az Úrtól és dicsőséges, és
fönséges hatalmától. Amellyel az Úr orcája és dicsőséges ereje
fogja őket igazságos ítéletképpen sújtani. Amikorcsak, és valahányszor
eljő, és megérkezik, megjelenik majd, hogy
megdicsőíttessék az Ő szenteiben.
[Más fordítás: azon a napon,
amikor majd eljön, hogy dicsőségét megmutassa szentjeiben], és
csodáltassék, vagyis csodálat tárgya legyen, és csodálatos hatalmát megmutassa bennetek, hívőkben, azaz mindazokban, akik hisznek, - mivelhogy a mi
tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok - ama napon
[Más fordítás: Mindez akkor történik meg, amikor az Úr eljön. Akkor
mindenki dicsőíteni
fogja őt, mert meg fogják látni dicsőségét azokban, akik teljesen az Övéi.
Igen, mindenki csodálni fogja őt azok miatt, akik benne hisznek. Ezek közé
tartoztok ti is, hiszen hittel elfogadtátok, amit Jézusról mondtunk” (2 Thess. 1,8-10).
Ézsaiás is prófétál az Úr
eljöveteléről, és arról, hogy megöli az Úr az óembert, hogy feltámadjon az
újember:: „Mert ímé, az Úr eljő tűzben, s
mint forgószél az ő szekerei, és az Ő harci kocsijai gyorsak, hogy megfizesse, rájuk zúdítsa búsulásában az
Ő lángol) haragját, és megfeddését
sebesen égő lánggal, és fenyítését
lángoló tűzben. Mert az Úr tűzzel
ítél és kardjával minden hústestet,
kardja mindenkit elér, és sokan lesznek az Úrtól megöltek” (Ésa. 66,13-16)
És az Úr kardjáról így
hangzik a bizonyságtétel: „Mert az
Istennek beszéde logosza=Igéje élő és ható, élő energia, és élesebb
minden kétélű fegyvernél, minden kardnál,
és elhat a szívnek és áthatol az elmének és szellemnek, az ízeknek, az ízületeknek, és a velőknek megoszlásáig szétválásáig,
és megítéli a gondolatokat és a szívnek
indulatait, és szándékait. És nincsen
oly teremtmény, amely nyilvánvaló nem volna, amely rejtve volna előtte,
sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek, vagyis fedetlenek annak szemei
előtt, akiről mi beszélünk. Neki kell
majd számot adnunk” (Zsid. 4,12-13)
És ennek a „fegyvernek” az
erejéről prófétál Dávid: „Az Úr szava,
hangja tűzlángokat szór. Az ÚR
hangjára lángok törnek elő. Az Úr
szava, hangja megrengeti, és megremegteti a pusztát,
megrengeti, megremegteti az Úr Kádesnek pusztáját. Az Úr szava
megriasztja, és megborjaztatja a nőstény szarvasokat. lehántja, és letarolja az erdőket, és az ő hajlékában mindene azt
mondja: dicső, és az Ő templomában
mindenki őt dicsőíti!” (Zsolt. 29,7-9)
Ézsaiás bizonyságtétele a
prófétai szóról, amely szintén Isten kardja: „Hallgassatok reám, ti szigetek, és figyeljetek távol való népek, és
nemzetek: anyám méhétől hívott el az Úr, anyámnak szíve alatt már emlékezett
nevemről. Hasonlóvá tevé számat az éles kardhoz, keze árnyékában rejtett el
engem, és fényes nyíllá tett engemet, és tegzébe zárt be engem” (Ésa. 49,1-2)
És Ő „Igazságban ítéli a gyöngéket és
igazságosan ítél a nincstelenek ügyében, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett. Méltányosan dönt az ország szegényeinek
dolgában; megveri a földet szájának
vesszejével, logoszával = Igéjével,
és ajkai lehével, vagyis Szellemével megöli a hitetlent. Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek
övedzője csípőjének öve pedig a hűség” (Ésa. 11,4-5)
Már Bemerítő János így
hirdeti az Úr Jézus Krisztust: „Én ugyan
vízbe merítelek be titeket megtérésre, hogy más felismerésre térjetek, a gondolkozásmód megváltoztatás végett, de aki utánam jő, aki a nyomomba lép, erősebb,
és hatalmasabb nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok
méltó, vagy alkalmas és megfelelő;
Ő Szent Szellembe és tűzbe merít be majd
titeket” (Mát. 3,11)
És Pál apostolon keresztül
jelenti ki a Szent Szellem, hogy ez mit jelent:
„Avagy nem tudjátok-é, hát nem értitek, hogy mi akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő
halálába merítkeztünk be? Eltemettettünk,
azaz szellemben hasonlóvá váltunk azért
Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott, és
életre kelt Krisztus a halálból, a
halottak közül az Atyának dicsősége,
fényessége, ragyogása által,
azonképpen mi is új életben, és új állapotban járjunk. Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ővele eggyé
lettünk egybenőttünk, egyesültünk,
bizonyára feltámadásáé szerint is azok
leszünk, vagyis feltámadásával is
összenőttekké leszünk. Tudván azt,
hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett, azaz oszlopra feszíttetett,
hogy megerőtlenüljön, és teljesen
működésképtelenné, erejét vesztetté legyen a bűnnek teste, a
céltévesztett én, hogy megsemmisüljön, elpusztuljon, tétlenné, tehetetlenné váljon a bűn hatalmában álló céltévesztett
egó, az én. hogy ezután ne szolgáljunk, és ne legyünk rabszolgája a bűnnek, azaz a céltévesztésnek. Mert
aki így meghalt, felszabadult a bűn alól, megigazult, igazságossá lett.
Felmentést nyert a bűntől, azaz a cél
ELVÉTÉSÉTŐL. Hogyha pedig
meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy együtt élünk továbbra is
Ővele” (Róm. 6,3-8).
Mert: „Mi nem a világ, nem a világrendszer, a kozmosz szellemét kaptuk, hanem az Istenből való Szellemet, hogy megismerjük, és megtudjuk
azokat, és tudatában legyünk annak,
amit az Isten a kegyelemben, vagyis amit
Isten kegyelme ajándékozott nekünk” (1Kor
2,12)
Róm 2,9 Mindenkit, vagyis minden embert, aki gonoszat, vagyis
rosszat haszontalan, hibás dolgot, bajt művel, és elkövet, végrehajt,
utolér a kín, a nyomorúság,
aggodalom, baj, keserűség, megpróbáltatás, szorongattatás, szükség. És a
gyötrelem, és ínség, szorongató veszedelem, szorongás, szorongatás,
szükséghelyzet elsősorban, és először is a zsidót, azután a pogányt, vagyis
görögöt, hellént.
Róm 2,10 Ámde dicsőség, tisztelet, megbecsülés, méltóság, rang, tisztesség és
békesség vár, vagyis épség, jó egészség, jólét, a veszély érzetétől való
mentesség, boldogság, boldogulás jut majd osztályrészül mindenkinek, aki jót
tesz, és aki a jót
folyamatosan munkálja. Elsősorban a zsidóra, azután a pogányra, vagyis görögre.
Róm. 2,11 Mert ugyanis
Isten nem személyválogató, nem részlehajló, Nála nincs kedvezés, vagy protekció*
*Már Mózesen
keresztül kijelentésre kerül, hogy Isten – aki mindenek Ura – egyformán szeret
minden embert: „Mert az Úr, a ti Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy,
erős, hatalmas és rettenetes Isten, aki nem személyválogató, sem ajándékot el
nem fogad” (5 Móz. 10,17).
És folytatódik a kijelentés: „Azért az Úr félelme, azaz tisztelete legyen
rajtatok, vigyázzatok arra, amit tesztek; mert az Úrnál, a mi Istenünknél
nincsen hamisság, és nem is tűri a
hamisságot, és nála nincs
személyválogatás, sem ajándékvétel, és nem lehet megvesztegetni” (2
Krón. 19,7)
Amikor Kornéliusra és
háznépére is kitöltetett a Szent Szellem, akkor értette meg Péter apostol, hogy
mit jelent az, hogy Isten nem „személyválogató”: „Péter pedig megnyitván száját, monda: Bizonnyal látom, és most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten”
(Csel. 10,34).
Róm.
2,12 Akik ugyanis törvény ismerete nélkül, és akiket a törvény nem
kötelezett vétkeztek, vagyis tévesztették el a célpontot, a törvény
nélkül vesznek, és pusztulnak el. És akik a törvény ismeretében, a törvénynek
alávetve vétkeztek, vagyis tévesztették el a célpontot, azok a törvény alapján,
és a törvény által, és a törvényen keresztül kapják, és nyerik meg majd az ítéletet, vagyis
a törvény alapján kerülnek szétválasztásra, és lesznek megkülönböztetve]*
*Mert „… akik a
törvény cselekedeteiből vannak, akik a törvény szerint élnek, és akik a törvény szerinti tetteikre támaszkodnak,
átok alatt vannak, mert azokat átok sújtja; minthogy
meg van írva: Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban, és aki
nem tartja meg hűségesen, amik
megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje” (Gal.
3,10).
És ez így lett
megírva: „Átkozott, aki meg nem tartja e törvénynek igéit, hogy cselekedje
azokat, vagyis nem a szerint
cselekszik! És mondja az egész nép:
Ámen!” (5 Móz. 27,26)
„… Így szól az Úr, Izráelnek Istene: Átkozott az az ember,
és mindenki, aki meg nem hallja e szövetségnek igéit, aki nem hallgat
annak a szövetségnek az igéire. Amelyet
akkor, vagyis azon a napon parancsoltam a ti atyáitoknak, a ti őseiteknek, amikor kihoztam őket Egyiptom földéről, a vaskemencéből, a vaskohóból, mondván: Halljátok meg az én szómat, és hallgassatok szavamra, és
cselekedjétek, és teljesítsétek mindazokat, amiket én parancsolok néktek, és
akkor népemmé lesztek, én pedig Istenetekké leszek néktek” (Jer.
11,3-4)
„Pál apostolon
keresztül fejti ki a Szent Szellem a fenti kijelentést: „Mi azonban tudjuk, hogy amit
a törvény mond, azt a törvény alatt élőknek mondja, azokra vonatkozik, akik a törvény hatálya alá vannak vetve, hogy elnémuljon, és bedugassék; betömessék minden
száj, és az egész világot, az egész világegyetemet Isten ítélje meg” (Róm. 3,19).
„Mert az Isten mindeneket, vagyis minden embert
engedetlenség, hitetlenség, és csökönyös
és lázadó, makacsság alá rekesztett. Mindnyájukat
a hitetlenségbe hagyta merülni; összezárta = közös helyzetbe hozta annak érdekében, hogy mindeneken, vagyis mindenkin,
mindnyájukon könyörüljön, és irgalmazzon, irgalmasságot gyakoroljon” (Róm. 11,32)
Mert: „… az Írás mindent, és mindenkit
bűn, vagyis céltévesztés alá rekesztett,
hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből, a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék a hívőknek, azoknak,
akik hisznek” (Gal. 3,22)
Ugyanis: „… a törvény vége, bevégzése,
végcélja, beteljesedése, megszűnése, befejeződése Krisztus minden hívőnek igazságára, vagyis megigazulására annak, aki
hisz” (Róm. 10,4)
A
pogányokhoz, vagyis a nemzetekből valókhoz pedig így szól az Úr. „Tisztesség, megbecsülés, tisztelet azért
néktek, akik hisztek, azaz tiétek, a
hívőké a tisztesség, és számotokra,
hívők számára tehát érték. Az
engedetleneknek, akik nem hisznek,
szándékosan és önfejűen, hitetlenek pedig:
A kő, amelyet az építők megvetettek, amit a próbán elvetettek, és megtagadtak, elutasítottak, az lett a szegletnek fejévé, az lett a szegletkővé és egyben megütközésnek, botlásnak kövévé s
botránkozásnak, és botránynak sziklájává. Akik engedetlenek, akik nem hisznek, hanem szándékosan és
önfejűen, hitetlenek lévén beleütköznek, és megütköznek nekicsapódnak,
nekirohannak, az igének, amire
rendeltettek is.
(Más fordítás: Mivel nem hisznek az igének, elbotlanak,
ami már meg is történt velük” (1Pét 2:7-8).
Mert már csak
egyetlen törvény van: „… a hit „törvénye…”
(Róm.
3,27).
És egyetlen
parancsolat: „mert aki szereti a felebarátját,
az embertársát a különböző; „másféle” más fajtából való vagyis az Ádámi
idegent a törvényt, vagyis Isten útmutatását, tanítását, amelyet az
Igében jelentett ki betöltötte, beteljesítette,
véghezvitte, megvalósította tartalmat adott neki (Róm.
13,8).
A testté lett Igéről – az Úr
Jézusról – így hangzik a prófécia, és kijelentést nyer, hogy Ő jelenti ki az
igazi törvényt: „Ímé az én szolgám, akit
gyámolítok, akit támogatok, az én választottam, akit szívem kedvel, és akiben gyönyörködöm. Szellememet adtam ő belé, törvényt beszél, törvényt
hirdet a népeknek….és a törvényt igazán jelenti meg. (Ésa. 42,1.3).
Az Úr Jézus kijelentése: „Új parancsolatot, új rendeletet, utasítást
adok néktek, hogy egymást szeressétek;
amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást” (Ján. 13,34).
Róm. 2,13 Mert nem azok igazak, vagyis nem azok igazulnak meg
Isten előtt, és Isten szemében, akik a törvényt hallgatják, hanem azok
fognak megigazulni, vagyis megigazíttatni, akik a törvényt, azaz Isten útmutatását betöltik, megcselekszik, és
megvalósítják*
*Az Úr Jézusról
szóló bizonyságtétel: „...Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné
tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne. ...Ki a mi bűneinkért
halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért” (2Kor. 5,21; Róm. 4.25).
Az apostol levonja
a következtetést: „Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből, vagyis olyan tettekből, melyekkel a törvényt akarja
betölteni egy hústest sem igazul meg Őelőtte, vagyis Isten előtt: mert a bűn ismerete,
és felismerése a törvény által vagyon” (Róm.
3,20).
„hiszen a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké, Krisztushoz vezető nevelőnkké lett, hogy hitből, a hit alapján igazuljunk meg (Gal. 3,24).
És így folytatódik
a kijelentés: „Mert a törvény vége bevégzése, végcélja, beteljesedése,
megszűnése, befejeződése Krisztus
minden hívőnek igazságára, vagyis megigazulására van annak, aki hisz” (Róm. 10,4)
„Minthogy a törvény semmiben sem szerzett
tökéletességet; de beáll a jobb reménység, amely által közeledünk az Istenhez” (Zsid. 7,19)
„Mert a törvény a
valóságban haragot nemz munkál, és eredményez. Ahol
pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet, törvényszegés
sincsen, tehát nem lehet áthágni sem a törvényt” (Róm. 4,15)
„Minthogy a törvényben a jövendő jóknak, az eljövendő
javaknak csak árnyéka, és nem maga a
dolgok képe van meg, mert nem a
mennyei dolgok valóságos alakját tartalmazza. Ennél fogva azokkal az áldozatokkal, amelyeket esztendőnként
szünetlenül visznek, és rendszeresen
bemutatnak, sohasem képes
tökéletességre juttatni az odajárulókat” (Zsid. 10,1)
„Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak,
aki a valóság” (Kol. 2,17).
Róm. 2,14 Mert amikor a pogányok, vagyis a nemzetekből valók
akik nem ismerik a törvényt, mert nincsen törvényük természetes eszük, azaz
emberi természetük szerint természetüktől vezérelve, és természetszerűleg
cselekszik, és megteszik azt, amit a törvény követel, vagyis a törvény
dolgait, Isten útmutatását, tanítását, amelyet az Igében jelentett ki, Akkor
ezek a törvény nélküliek, törvény híján önmaguknak szabnak törvényt, és saját
maguknak a törvénye.
Róm. 2,15 Mint akik
ezzel azt bizonyítják, azt mutatják meg, és igazolják, hogy a törvény lényege
és teljesítése be van írva, be van vésve a szívükbe. Erről egyetemben
bizonyságot tévén lelkiismeretük, vagyis szellemi
együttészlelésük, és egymást kölcsönösen vádló,
helytelenítő, és kifogásoló, vagy éppen védő, mentegető, és felmentő gondolataik. És önítéletük, és szívük fontolgatásai együtt tanúskodnak majd,
Róm. 2,16 azon a napon, amelyen megkülönbözteti Isten az
emberek rejtett gondolatait, titkait, és titkos dolgait az én
evangéliumom, a jó hír, amelyet hirdetek, Krisztus Jézus által.
Róm. 2,17 Ha pedig te zsidónak, vagyis vallásos embernek nevezed
magadat, a vallásos ember nevet viseled, aki a törvényre hagyatkozol, és a
törvényre támaszkodsz, hamis biztonságot merítve, és megnyugvást találsz, és ha
te az Istennel dicsekszel, kérkedsz, és büszkélkedsz.
Róm. 2,18 És ismered az ő akaratát, a törvényben, vagyis
az Igében megnyilatkozó isteni akaratot, és meg tudod ítélni, és ki tudod
választani; dönteni tudsz mi a helyes, és mik azok, amelyek különböznek attól,
mert megtanultad, mert oktatást nyertél, a törvényből, Isten Igéjéből.
Róm. 2,19 És meg vagy győződve arról is, mert elhitetted
magaddal, hogy te a vakok vezetője vagy, meg a sötétben járók, és sötétben élők
világossága, és fénye,
Róm. 2,20 A balgatagok, a tudatlanok, buták, ostobák,
értetlenek, oktalanok tanítója, nevelője, oktatója, fegyelmezője, a
kiskorúak a gyermekek, kisdedek,
tapasztalatlanok mestere és tanítója vagy bírván, vagyis mivel birtokodban van
a törvényben, vagyis Isten Igéjében az ismeret, és megismerés, és a tudás kiformálódása, és az igazság, vagyis a
valóság külső formája, váza, látszata,
vagyis a tartalom nélküli formája.
Róm. 2,21 Ha tehát mást tanítasz, és oktatsz, és felvilágosítsz, magadat nem tanítod, nem
oktatod? Aki hirdeted, és prédikálod, hogy ne lopj,
és magad lopsz?
Róm 2,22 Azt mondod: ne törj házasságot, s magad házasságot
törsz? Utálod a bálványokat, és aki kifejezed, hogy irtózol, undorodsz, borzadsz, és iszonyodsz az
istenszobroktól, és templomrablást, és templomgyalázást követsz el, vagyis szentségtörő vagy?
Róm. 2,23 Aki a törvénnyel dicsekszel, kérkedsz, és
büszkélkedsz a törvény megszegésével, és megrontása által, a törvény
áthágásával gyalázod, tiszteletlenséggel illeted becsülésétől megfosztod, mert csúfot űzöl, és megveted
az Istent?*
*És így folytatja
az Úr: „Hogyan mondhatjátok: Bölcsek vagyunk, és az Úr törvénye nálunk van?
Bizony ímé hazugságra munkál az írástudók hazug tolla! Szégyent vallottak a
bölcsek, megijedtek, zavarba jöttek. Mit is ér a bölcsességük, ha megvetették
az ÚR igéjét?!” (Jer. 8,8-9).
Ezért a törvény ismerőinek, akik ismerik a törvényt, de nem cselekszik, ezt
mondja Isten:: „… Hogy mered emlegetni rendelkezéseimet, és
Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet? Hiszen
te gyűlölöd, ellenszenvesnek tartod a
figyelmeztetést, a tanítást, és az útmutatást, és hátad mögé veted rendelésimet, és megtagadod, elutasítod igéimet! Ha lopót, vagyis tolvajt
látsz, vele cimborálsz, és mellé adod magad, sőt együtt futsz vele, és
ha paráznákat, vagyis
házasságtörőket, társalkodol velük, és
velük tartasz. A szádat
gonoszságra tátod, és a szádból
gonosz beszéd, becsapás, és félrevezetés jön ki, és a nyelved csalárdságot sző,
aminek következménye baj, gyalázat, csapás, és szerencsétlenség” (Zsolt.
50,16-19).
Róm. 2,24 Bizony miattatok káromolják, és rossz hírbe hozzák,
rosszat mondanak rá, rágalmazzák, becsmérelik az Isten nevét a pogányok, a nemzetek között,
úgy amint meg van írva*
*Így van megírva:
Ezékielhez szól az Úr, ezt mondva: „Emberfia! Amikor Izráel háza a saját
földjén lakott, tisztátalanná tették azt életükkel és tetteikkel. Olyan
tisztátalan volt előttem az életük, mint a havi vérzés… mert vért ontottak a
földre, és tisztátalanná tették azt bálványaikkal. Ezért elszélesztettem őket a
népek között, és szétszóródtak az országokba… De amikor a népek közé jutottak,
amerre csak jártak, gyalázatossá tették szent nevemet, mert ezt mondták róluk:
Az ÚR népe ezek, mégis ki kellett jönniük országából!” /Isten országából/ (Ez.
36,17-20).
Pedig: „Megjelentette
néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr te tőled! Csak azt, hogy
igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te
Isteneddel” (Mik. 6,8)
Isten akarata, hogy: „…féljed az Urat, a te Istenedet; hogy minden ő utjain járj, és
szeresd őt, és tiszteljed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, és teljes
lényeddel” (5 Móz. 10,12)
Ezt pedig akkor tudod
megtenni, ha Isten igéjére figyelsz, ezért:
„El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról
éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban,
mert akkor leszel jó szerencsés a te utjaidon, és akkor boldogulsz” (Józs. 1,8)
„Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma
parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a
házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! Kösd azokat
jelként a kezedre, és a cselekedeteid mutassák, és legyenek
fejdíszként a homlokodon, hogy gondolataid
csak az Ige szerintiek legyenek. Írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra!” (5Móz. 6,6-9)
„Vegyétek azért
a ti szívetekre, a ti bensőtökbe e szavaimat, és kössétek azokat jegyül a ti
kezetekre, hogy látszanak, amit cselekszenek kezeid, és homlokkötőkül legyenek
a ti szemeitek között, és szemeid
előtt legyenek mindenkor. És tanítsátok meg azokra a ti fiaitokat, szólván
azokról, mikor házadban ülsz, mikor úton jársz, mikor fekszel, és mikor
felkelsz. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire és a te kapuidra, hogy
megsokasodjanak a ti napjaitok és fiaitoknak napjai azon a földön, amely felől
megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, hogy nékik adja mindaddig, amíg az ég a föld
felett lészen” (5 Móz. 11,18-21)
„Semmit se tegyetek az igéhez, amelyet én parancsolok
néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti
Isteneteknek parancsolatait, amelyeket én parancsolok néktek” (5 Móz. 4,2)
Róm. 2,25 A körülmetélkedés valóban használ, és hasznodra válik, ha
megtartod, megteszed, és gyakorlod a törvényt, vagyis az Igét. De ha törvényszegő vagy, ha áthágod, és
megrontod az igét, akkor körülmetéltséged körülmetéletlenséggé lett*
*Így van megírva:
Ezékielhez szól az Úr, ezt mondva: „Emberfia! Amikor Izráel háza a saját
földjén lakott, tisztátalanná tették azt életükkel és tetteikkel. Olyan
tisztátalan volt előttem az életük, mint a havi vérzés… mert vért ontottak a
földre, és tisztátalanná tették azt bálványaikkal. Ezért elszélesztettem őket a
népek között, és szétszóródtak az országokba… De amikor a népek közé jutottak,
amerre csak jártak, gyalázatossá tették szent nevemet, mert ezt mondták róluk:
Az ÚR népe ezek, mégis ki kellett jönniük országából!” /Isten országából/ (Ez.
36,17-20).
Pedig: „Megjelentette
néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr te tőled! Csak azt, hogy
igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te
Isteneddel” (Mik. 6,8)
Isten akarata, hogy: „…féljed az Urat, a te Istenedet; hogy
minden ő utjain járj, és szeresd őt, és tiszteljed az Urat, a te Istenedet
teljes szívedből, és teljes lényeddel” (5
Móz. 10,12)
Ezt pedig akkor tudod megtenni, ha Isten igéjére
figyelsz, ezért: „El ne távozzék e
törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy
vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó
szerencsés a te utjaidon, és akkor boldogulsz” (Józs. 1,8)
„Maradjanak a
szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat
fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár
lefekszel, akár fölkelsz! Kösd azokat jelként a kezedre, és a cselekedeteid
mutassák, és legyenek fejdíszként a homlokodon, hogy gondolataid csak az Ige szerintiek legyenek. Írd azokat házad
ajtófélfáira és kapuidra!” (5Móz. 6,6-9)
„Vegyétek azért
a ti szívetekre, a ti bensőtökbe e szavaimat, és kössétek azokat jegyül a ti
kezetekre, hogy látszanak, amit cselekszenek kezeid, és homlokkötőkül legyenek
a ti szemeitek között, és szemeid
előtt legyenek mindenkor. És tanítsátok meg azokra a ti fiaitokat, szólván
azokról, mikor házadban ülsz, mikor úton jársz, mikor fekszel, és mikor
felkelsz. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire és a te kapuidra, hogy megsokasodjanak
a ti napjaitok és fiaitoknak napjai azon a földön, amely felől megesküdt az Úr
a ti atyáitoknak, hogy nékik adja mindaddig, amíg az ég a föld felett lészen” (5 Móz. 11,18-21)
„Semmit se tegyetek az igéhez, amelyet én parancsolok
néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti
Isteneteknek parancsolatait, amelyeket én parancsolok néktek” (5 Móz. 4,2)
Róm. 2,26 Ha pedig a körülmetéletlen pogány, vagyis nemzetek közül
való megőrzi, és megtartja a törvény rendelkezéseit, és igazságait, melyet Isten az Igében jelentett ki, nem
tekinti-e, nem tulajdonítja-e Isten a körülmetéletlenségét körülmetéltségnek?
Róm. 2,27 Még a származása, vagyis természet szerint
körülmetéletlen ember is, aki természeténél fogva betölti, megtartja, és
teljesíti a törvényt melyet Isten az Igében jelentett ki, el fog ítélni téged azért, mert az Írás, a törvény betűje
és a körülmetélés ellenére törvényszegő, és a törvény áthágója vagy.
Róm. 2,28 Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen, vagyis szemmel
láthatóan az, sem nem az a körülmetélés, ami a hústesten külsőképpen van, és
hústesten látható:
Róm. 2,29 Hanem az a zsidó, vagyis az számít zsidónak, aki belsőképpen, azaz titkos
belsejében az; és a szívnek Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az
igazi körülmetélkedés; amelynek dicsérete
nem emberektől, hanem Istentől van, és Istentől jön*
*Pál apostolon
keresztül jelenti ki Isten, hogy Őelőtte mi számit körülmetélkedésnek: „Mert mi
vagyunk a körülmetélkedés, akik Szellemben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem
a hústestben bizakodunk”. „Ahol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és
körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és
mindenekben Krisztus”.„Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége
testileg az Ő személyében. És ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje
minden fejedelemségnek és hatalmasságnak. Akiben körül is metéltettetek kéz
nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök hústestét a Krisztus
körülmetélésében” (Fil. 3,3; Kol.
3,11; 2,9-11)
Így teljesedett be
Isten ígérete, amely így hangzott: „És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és
a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből
és teljes lelkedből, vagyis teljes éneddel, hogy élj” (5 Móz. 30,6)
Imádság:
Uram!
Bocsásd meg a kimondott szavaim által magamnak és másnak okozott
kárt.
Tiszta szívet teremts bennem, hogy a beszédem is tiszta legyen.
Ámen
A hazugság – az igazság.
Ha valaki bármit is nyer hazugság által, az csak rövid ideig
tart.
De amit az igazság útján nyerünk, az végig megmarad.
2017. január 4.
Római levél 1. fejezet: Mi az Evangélium (revidiált)
Róm 1,1 Pál, Jézus Krisztusnak, a Felkentnek szolgája, rabszolgája, aki Urának, Jézus Krisztusnak
tulajdona. Elhívott, és meghívott apostol, az Úr Jézus által kinevezett követ, elválasztva, és külön választva a világi, tisztátalan,
szentségtelen dolgoktól. Isten Evangéliumának: Örömhírének, győzelmi hírének, a győzelmes
hadvezérről szóló jó hírnek hirdetésére és prédikálására*
*És azért: „Hogy legyek a Jézus Krisztus szolgája a
pogányok, a nemzetek között, munkálkodván az Isten
evangéliumában, hogy legyen a pogányoknak áldozata kedves és a Szent Szellem
által megszentelt.
[Más
fordítás: Hogy amikor az örömüzenet papi szolgálatát végzem, én a
Krisztus Jézusnak a nemzetek közé kirendelt áldozó papja vagyok; hogy a pogány
népek a Szent Szellemtől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek]” (Róm.
15,16).
Az Úr Jézussal való
találkozása pedig így történt: Amikor Damaszkuszba tartott, hogy ott is üldözze
a Krisztus népét, itt találkozott a feltámadott Úrral. „És amint méne, lőn, hogy közelgete
Damaskushoz, és nagy hirtelenséggel mennyei fény sugárzá őt körül, és
villant fel körülötte a mennyből. És
ő leesvén a földre, halla szózatot, és egy
hang így szólt hozzá, mely ezt mondja
vala néki: Saul, Saul, mit kergetsz, és
miért üldözöl engem? És monda:
Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig monda: Én vagyok Jézus, akit te kergetsz,
és üldözöl: nehéz néked az ösztöke ellen
rugódoznod. Remegve és ámulva monda: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Az Úr
pedig monda néki: Kelj fel és menj be a városba, és majd megmondják néked, mit
kell cselekedned. A vele utazó férfiak pedig némán, és szótlanul álltak, hallva
ugyan a szót, vagyis a hangot, de senkit sem látva. Felkele azonban
Saulus a földről, de mikor felnyitá szemeit, senkit sem láta, sőt egyáltalán nem
látott), azért kézen fogva vezeték be
őt Damaszkuszba. És három napig nem látott, és nem evett és nem ivott” (Csel. 9,3-9).
Az Úr pedig egy Anániás nevű
tanítványát küldte Saulushoz, így szólva hozzá: „…Eredj el, mert ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én
nevemet a pogányok és királyok, és Izráel
fiai előtt. Anániás pedig
elment, és bement abba a házba; rátette kezét, és ezt mondta: „Atyámfia, Saul,
az Úr küldött engem, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél,
és azért küldött, hogy újra láss, és megtelj Szent Szellemmel. És egyszerre,
mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, újra látott; azután felkelt, és
bemerítkezett, majd miután evett, erőre kapott. Néhány napig együtt volt a
damaszkuszi tanítványokkal, és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban
Jézusról, hogy ő az Isten Fia” (Csel.
9,15.17-20)
Róm. 1.2 Melyet eleve, és amit már hajdan megígért az ő prófétái, vagyis az Ő
nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyek által
a szentírásokban,
Róm. 1.3 Az ő Fia felől, a mi Urunkról, Jézus Krisztusról, aki Dávid magvából lett,
vagyis született hústest szerint,
Róm. 1.4 Aki megbizonyíttatott, és kijelentetett hatalmasan, és hatalmas erővel
Isten Fiának a szentség Szelleme szerint, vagyis a Szent Szellem által,
a halálból, vagyis a halottak közül való feltámadás által, a mi Urunk Jézus
Krisztus felől,
Róm. 1,5 Aki által vettük, és nyertük, és kaptuk a kegyelmet, vagyis Isten jóindulatát, és
kedvezését, és az apostolságot, vagyis az apostoli
küldetést, az apostoli megbízást a hitben való engedelmességnek okáért, azaz,
hogy a hitnek minden nemzet meghódoljon. Minden pogányok, azaz, hogy minden
nép, és nemzet között munkálkodjunk az ő nevéért; és az Ő neve dicsőségére]*
*Az apostol bizonyságtétele elhívásáról, és feladatáról: „Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott, vagyis jutott
osztályrészül ez a kegyelem, ez az ajándék, hogy a pogányoknak, vagyis a
nemzeteknek örömüzenetül hirdessem a
Krisztus végére mehetetlen, és
felfoghatatlan, kinyomozhatatlan, kifürkészhetetlen, mérhetetlen gazdagságát; Ezért vagyok én, Pál, a Krisztusnak foglya ti érettetek, a pogányokért,
vagyis a nemzetekért. Ha ugyan
hallottátok, és ha tényleg
megértettétek, és felfogtátok Isten
kegyelmének rendjét, és rendelkezését, vagyis Isten jóindulatát, kedvezését, jóindulatú gondoskodását
irántatok, és kegyelmének arról a sáfárságáról, melyet nékem adott a ti érdeketekben. Vagyis: amelyben a ti javatokra részesültem. Ennek az Evangéliumnak lettem szolgájává az Isten kegyelmének ama
ajándékából, mely adatott nékem az Ő hatalmának munkája, és csodatevő ereje,
energiája szerint, azaz amelyet hathatós erejével juttatott
nekem. Amelynek lettem én szolgájává
az Isten sáfársága, vagyis az Isten rám vonatkozó terve szerint, amelyet nékem adott tireátok nézve,
vagyis az eklézsiáért, melynek én kiszolgálójává lettem, hogy betöltsem, és teljesítsem, érvényre
juttassam, és teljesen feltárjam előttetek az Isten [logoszát],
azaz Igéjét” (Eféz. 3,8.1-2.7;Kol. 1,25).
Azért, hogy megismertettessék, és hogy
kijelentse, ismertté tegye, értésére adja, tudomására hozza most a mennybéli fejedelemségekkel, vagyis az égi helyeken lévő kormányzatokkal; fennhatóságokkal,
és hatalmasságokkal az egyház, azaz: a kihívott gyülekezet, az eklézsia
által az Istennek sokféle, és szerfölött sokrétű bölcsességét” (Eféz 3,10)
Róm. 1,6 Kik között, vagyis e nemzetek között vagytok ti is, Jézus Krisztusnak
hivatalosai, azaz: elhívottai.
Róm. 1,7 Mindeneknek, és mindenkinek, akik Rómában [jelentése: fenséges hírnévben, erőben]
vagytok, Isten szerelmeseinek, vagyis Isten kedvesen,
nagyon szeretett, drágáinak, hivatalos szenteknek: akik Istennek
szenteltek, és Isten tulajdona vagytok. Akiket ő elhívott és megszentelt, akik
ezért Isten szerinti, tökéletesek, hibátlanok, tiszták, Istenhez méltók vagytok.
Kegyelem, vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú
gondoskodása néktek és békesség, vagyis az az
állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a
veszély érzetétől való mentesség.
Boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
Róm. 1,8 Először hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által mindnyájatokért,
hogy a ti hiteteknek, és meggyőződéseteknek az egész látható világon híre van, és hogy
a ti hitetekről dicsérettel szólnak, és hirdettetik.
Róm. 1,9 Mert bizonyságom, és tanúm nékem az Isten, kinek szellem szerint, és
szellemben szolgálok az ő Fiának evangéliumában, amit hirdetek, hogy imáimban szüntelen, és szakadatlanul,
megszakítás, és megállás nélkül emlékezem felőletek, és említést teszek
rólatok.
Róm. 1.10 Imádkozásaimban mindenkor, mindig, minden
időben és szüntelenül könyörögvén, vajha egyszer végre-valahára már
jó szerencsés út adódnék nékem Istennek akaratából, és segítségével hogy hozzátok mehessek, hogy hozzátok eljuthassak]*
*Az apostol így vágyakozik minden gyülekezet után, így írva a Thessalonikabeli gyülekezetnek is: „Mikor
éjjel-nappal nagy buzgón, és
fáradhatatlanul esedezünk és mindent felülmúló mértékben könyörgünk,
hogy megláthassuk a ti orcátokat, hogy végre szemtől-szembe láthassunk
benneteket, és kipótolhassuk a ti
hitetek hiányait, és
helyreigazíthassuk hitetek hiányosságait. Maga pedig az Isten és a mi Atyánk, és a mi Urunk a Jézus Krisztus
egyengesse meg, és terelje, és vezesse a mi utunkat ti
hozzátok.
[Más fordítás: Azért imádkozunk, hogy Istenünk, mennyei édesapánk, és
Urunk, Jézus segítsen meg minket, és végre valóban eljussunk hozzátok]” (1
Thess. 3,10-11)
Róm. 1,11 Mert hiszen kívánlak, és sóvárogva, epedve vágyom titeket látni, hogy
valami szellemi ajándékot közölhessek, és megoszthassak veletek, és adjak át nektek a ti megerősítésetekre,
megszilárdításotokra, és megalapozásotokra*
*Mert: „Tudom, és meg vagyok róla győződve, hogy
mikor hozzátok megyek, a Krisztus evangéliuma, vagyis örömüzenete áldásának
teljességével megyek, azaz a Krisztus
teljes áldását viszem magammal” (Róm. 15,29)
Róm. 1,12 Azaz, hogy együtt kölcsönösen felbuzduljunk, és felbátorodjunk, és
megvigasztalódjunk ti nálatok egymás hite által, a tiétek meg az enyém által,
azaz a kölcsönös hit által, mely tibennetek és énbennem van.
Róm. 1,13 Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok atyámfiai, testvérek, hogy én gyakran
elvégeztem magamban, és már többször terveztem, és elhatároztam, hogy elmegyek
hozzátok, de mindez ideig megakadályoztattam, és gátolva voltam, hogy köztetek
is nyerjek valami szellemi gyümölcsöt, hogy
köztetek is legyen munkámnak valami gyümölcse, mint a többi pogányok, és az
egyéb nemzetek közt is.
Róm. 1,14 Mind a görögöknek, azaz helléneknek, vagyis pogányoknak, mind a
barbároknak, a műveletleneknek, mind
a bölcseknek, a tudósoknak, mind a tudatlanoknak, a bolondoknak, vagyis
Isten nélkül élőknek, az értelmetleneknek, vagyis érzéki, azaz hústestieknek
köteles vagyok és tartozom ezzel]*
*És így folytatja az apostol, megvallva, hogy ez nem a saját
erejéből történik: „Amire igyekezem is, tusakodván, küzdve, harcolva, igyekszem, és törekszem, és ezért fáradok és küzdök az Ő ereje szerint,
és az Ő erejével, mely én
bennem hatalmasan, és hatékonyan, és hatalommal munkálkodik, és működik”
(Kol. 1,29)
Róm. 1,15 Azért ami rajtam áll, és amennyire tőlem függ, kész vagyok, és megvan
bennem a buzgó készség, hogy néktek is, akik Rómában [jelentése: fenséges
hírnévben, erőben] vagytok, az evangéliumot, az örömüzenetet, a
győzelmi hírt hirdetni, és
prédikálni.
Róm. 1,16 Mert ugyanis nem szégyellem a Krisztus evangéliumát, az Úr Jézus kereszthalála általi győzelméről szóló jó hírt; a
győzelmi hírt, mert Istennek hatalma, és Istennek képessége, szabadító,
üdvösséget hozó ereje az minden hívőnek üdvösségére*aki hisz. Zsidónak,
azaz júdeaiaknak kezdetben, vagyis először s azután görögnek, azaz: hellénnek, vagyis pogánynak.
*Üdvösség: (szótéria): amely magába foglalja a bűnbocsánatot, megmenekülést
(rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta
problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi
lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés
anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás;
Róm. 1,17 Mert az Istennek igazsága, vagyis: az Isten által
ajándékozott megigazulás jelentetik
ki, és nyilvánul meg abban, és igazságosságáról hull le az örömüzenetben a
lepel, mégpedig hitből hitbe, vagyis a hívő a hittel nyer el; s ezt az
igazságosságot a hit a hitnek adja tudtul, miképpen meg van írva: Az igaz, vagyis
a megigazult vagy megigazított ember pedig hitből él. Ez olyan hit, amely Istennek emberi ésszel fel nem érhető
segítségében, és csodáiban tud bizakodni]*
*Már a prófétán keresztül kijelenti a Szent Szellem, hogy: „Ímé,
felfuvalkodott, nem igaz őbenne az ő lelke, nem őszinte lelkű. De az igaz pedig az ő hite által él” (Hab. 2,4).
És megismétli az
apostolon keresztül: „Az igaz pedig
hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem” (Zsid. 10,38)
Róm. 1,18 Mert nyilván van, és kijelentetik, megnyilvánul, és lelepleződik az
Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége
istentelensége, azaz Isten
nélkülisége, gonoszsága és hamissága, igazságtalansága, vagyis igenélkülisége
ellen. Kik az isteni igazságot, a valóságot, vagyis Isten Igéjét hamissággal,
igazságtalansággal, gonoszsággal, az IGE hiányával feltartóztatják, és
elnyomják, lefogva tartják, elfojtják, nem engedik érvényesülni, sőt gátolják,
és akadályozzák*
* „Mert nem olyan
Isten vagy te, aki hamisságban, vagyis hazugságban, valótlanságban,
kitalálásban gyönyörködnél. Mert Te nem leled örömöd a csalásban,
becsapásban, sikertelenségben, boldogtalanságban, és szerencsétlenségben. Nem lakhatik, és nem talál otthonra tenálad
gonosz. Nem állhatnak meg szemeid előtt a kevélyek, a dicsekvők. Gyűlölsz Te
minden bűnt cselekedőt, vagyis nem szereted a hiábavalóságot,
bálványt imádót” (Zsolt. 5,5-6)
Róm. 1,19 Mert ami az Isten felől tudható, megismerhető, megérthető, és nyilvánvaló,
nyilván van ő bennük, és világosan ismerik, mert az Isten megjelentette, és
nyilvánvalóvá, és láthatóvá tette, sőt kijelentette nékik*
*Mert: „nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök
volt, a mennyből esőt adott nektek és termést hozó időket; bőven adott nektek
eledelt és szívbéli örömet” (Csel. 14,17)
Azért:
„hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen
nincs is messzire egyikünktől sem; Mert Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk…” (Csel.
17,27-28)
Hiszen: „Az egek beszélik
Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. Nap napnak mond
beszédet; éj éjnek ad jelentést. Nem olyan szó, sem olyan beszéd, amelynek
hangja nem hallható: Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő
mondásuk” (Zsolt. 19,2-5)
„Kérdezd csak meg az
állatokat, azok is tanítanak, és az égi madarakat, azok is tudósítanak. Vagy
elmélkedj a földről, az is tanít, a tenger halai is beszélnek neked. Ki ne
tudná mindezekről, hogy az ÚR keze alkotta őket?” (Jób. 12,7-9)
Róm. 1,20 Mert ami Istenben láthatatlan tudniillik az ő örökké való hatalma, és az Ő
ereje, ami képessé tesz bármi megtételére, és istensége, a világ teremtésétől
fogva az ő alkotásaiból, az Ő műveiből, és munkái értelmes vizsgálata révén
megértetvén megláttatik. És
világosan látszanak, mivel a teremtett dolgokból érzékelhetők, úgy, hogy ők
menthetetlenek. És ezért nincs hát mentségük.
Róm. 1,21 Mert bár az Istent megismerték, és
az Ő létezésének tökéletesen tudatában vannak mindazáltal nem mint Istent
dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak, hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká
lettek, és belevesztek gondolataikba, és üressé váltak, holtpontra
jutottak elgondolásaikkal; bolonddá azaz bálványimádókká váltak, és az ő
balgatag érteni nem akaró, és
oktalan szívük, vagyis az ő bensőjük megsötétedett, és egészen sötétségbe borult, és
megvakult*
*Mert
ezek azok: „Kik értelmükben, és gondolkozásmódjukban meghomályosodtak, akiknek sötétség borult az értelmükre, elidegenültek az isteni élettől, Istentől, aki az
élet forrása
elszakadtak, mert megmaradtak tévelygésükben, vagyis elszakadtak Isten
életétől a tudatlanság miatt, mely az
ő szívük az ő bensőjük keménysége, elkérgesedése, érzéketlensége, vaksága miatt van bennük (Eféz. 4,18).
Róm. 1,22 Magukat bölcseknek vallván, és bölcseknek tartván kérkedtek, és közben
balgatagokká, és oktalanná, bolonddá, és esztelenné lettek*
*Az Úr pedig azt kérdezi: „Hol a bölcs?
Hol az írástudó? Hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-é Isten e
világnak bölcsességét? (1 Kor. 1,20)
„Nincs bölcsesség, és nincs értelem, és nincs tanács
az Úr ellen.” (Péld. 21,30)
Mert csak: „Őnála van a bölcsesség és hatalom, övé a
tanács és az értelem” (Jób. 12,13)
Róm. 1,23 És az örökkévaló, a halhatatlan Istennek dicsőségét, fölségét
felcserélték, és behelyettesítették, és meghamisították a mulandó
pusztulásra ítélt, és halandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak
és csúszó-mászó állatoknak képmásával, vagyis kifaragott ábrázatával, képével*
*Azt kérdezi az Úr: „Kihez
hasonlíthatnátok az Istent, és hogyan készíthetnétek el képmását? A mesterember
bálványszobrot önt, az ötvös bevonja arannyal, és ezüstláncot forraszt hozzá.
Aki szegény ilyen áldozathozatalra, nem korhadó fát választ, ügyes mesterembert
keres, hogy olyan bálványszobrot készítsen, mely nem inog. Hát nem tudjátok,
nem hallottátok, nem mondták el nektek régtől fogva, nem magyarázták meg a föld
alapozását?” (Ésa. 40,18-21)
Az apostol is így szól a
pogányokhoz: „Mivel tehát az Isten
nemzetsége vagyunk, nem szabad azt hinnünk, hogy aranyhoz vagy ezüsthöz, vagy
kőhöz, művészi alkotáshoz vagy emberi elképzeléshez hasonló az istenség” (Csel.
17,29)
És az Úr így figyelmezteti az
Övéit: „Őrizzétek meg azért jól a ti
lelketeket, vagyis magatokat, mert semmi alakot nem láttatok akkor, amikor a tűznek közepéből szólott
hozzátok az Úr a Hóreben. a pusztaságban, sivatagban: vagyis e világban.
Hogy el ne vetemedjetek, és faragott
képet, valamely bálványféle alakot ne csináljatok magatoknak, férfi vagy
asszony képére. Képére valamely baromnak, amely van a földön; képére valamely
repdeső madárnak, amely röpköd a levegőben; Képére valamely földön csúszó-mászó
állatnak; képére valamely halnak, amely van a föld alatt lévő vizekben. Se
szemeidet fel ne emeld az égre, hogy meglásd a napot, a holdat és a
csillagokat, az égnek minden seregét, hogy meg ne tántorodjál, és le ne borulj
azok előtt, és ne tiszteljed azokat, amelyeket az Úr, a te Istened minden
néppel közlött, az egész ég alatt. (5
Móz. 4,15-19)
„Ezt mondja az Úr: A pogányok útját el ne tanuljátok…
Mert a népek bálványai csupa hiábavalóság, hiszen az erdő fájából vágják azt;
ács-mester kezei készítik bárddal. Ezüsttel és arannyal megékesíti azt,
szegekkel és pörölyökkel megerősítik, hogy le ne essék. Olyanok, mint az
egyenes pálmafa, és nem beszélnek; viszik-hordják őket, mert mozdulni nem
tudnak. Ne féljetek tőlük, mert nem tehetnek rosszat; de jót tenni se képesek!
Mind egyig balgatagok és bolondok; hiábavalóságokra tanít; fa az. Társisból hozott lapított
ezüst és Ofirból való arany; az
ácsnak és az ötvös kezének munkája; öltözetük kék és piros bíbor; mesterek
munkája valahány” (Jer. 10,2-6.8-9)
Róm
1,24 Ezért
Isten szívük, vagyis az ő bensőjük vágya, és kívánsága, szenvedélye
szerint kiszolgáltatta, és átadta őket a tisztátalanságnak, hadd gyalázzák meg,
és hadd szeplősítsék, és becstelenítsék meg, hadd tegyék gyalázatossá saját
testüket (szómájukat): vagyis saját személyüket, teljes
lényüket*
*Vagyis Isten
hagyta, hogy a maguk választotta úton járjanak: „Ki az elmúlt időkben hagyta a pogányokat mind a maguk útján
haladni” (Csel. 14,16).
És bár: „A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az
embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg, vagyis változtassa meg a
gondolkozás módját, és forduljon Isten felé” (Csel. 17,30).
Az apostol így figyelmezteti
a szenteket: „Ezt mondom annakokáért és
bizonyságot teszek az Úrban, hogy ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok
is járnak az ő elméjüknek hiábavalóságában. Kik értelmükben meghomályosodtak,
elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívük keménysége
miatt van bennük. Kik erkölcsi érzés nélkül, önmagukat a bujálkodásra adták,
minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére” (Eféz.
4,17-19).
A megtérés előtti időről így
szól Isten Igéje: „Ti abban az időben
Krisztus nélkül éltetek, Izráel közösségétől elkülönítve, és mint az ígéret
szövetségein kívül álló idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a
világban. Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor „távol” voltatok,
„közel” kerültetek a Krisztus vére által” (Ef. 2,12-13).
Azért: „Hogy mindenitek szentségben és tisztességben tudja bírni a maga
edényét, Nem kívánság gerjedelmével, mint a pogányok, akik nem ismerik az
Istent” (1 Thess. 4,4-5).
Róm 1,25 Isten igazságát, vagyis a
valóságot, Isten Igéjét
hamissággal, hazugsággal, valótlansággal, kitalálással cserélték fel, és
változtatták át, s inkább a teremtmények, és a teremtett dolgok előtt hódoltak,
azokat tisztelték, imádták és szolgálták mint a Teremtő előtt, aki mindörökké,
az örökkévalóságon át áldott, és imádni való. Ámen*
*Ezért aztán: „Az Isten pedig
elfordult tőlük, és adta, és
kiszolgáltatta őket, hogy
szolgáljanak az ég seregének, és hogy
imádják az ég csillagseregét” (Csel. 7,42).
Róm 1,26 Ezért szolgáltatta ki, és hagyta, és engedte át őket Isten a saját
gyalázatos szenvedélyeiknek, a megvetendő, szégyenteljes, gyalázatos és tisztátalan
indulatoknak. Asszonyaik a természetes szokást, a természetes
érintkezést, a természetnek megfelelő,
veleszületett kapcsolatot; a
nemi érintkezést természetellenessel váltották fel*
*De: „… amiket titokban tesznek, azokról még beszélni
is szégyen” (Ef. 5,12)
„Senki titeket meg ne
csaljon üres beszédekkel; mert ezekért jő az Isten haragja a hitetlenség
fiaira. Ne vegyetek tehát részt ezekben”
(Eféz. 5,6-7)
Róm 1,27 A férfiak hasonlóképpen
abbahagyták az asszonnyal való természetes, ösztönös életet, vagyis a
természetnek megfelelő közösülést; érintkezést, és bujaságukban egymás iránt
gerjedtek vágyra, vagyis férfi férfival űzött ocsmányságot, és fertelmeskedett,
és fajtalankodtak. De meg is kapták tévelygésük megszolgált, és méltó, és
megérdemelt bérét, jutalmát, díját, elvévén önmagukban*
*Már Mózesen
keresztül figyelmezteti az Úr az Ő népét, hogy: „Férfiúval ne hálj úgy, amint
asszonnyal hálnak: utálatosság az” (3 Móz. 18,22).
„És ha valaki férfival hál, úgy amint asszonnyal szoktak hálni:
utálatosságot követtek el mindketten, halállal lakoljanak; vérük rajtuk” (3
Móz. 20,13)
Róm 1,28 Miképpen nem méltatták az Istent
arra, hogy megismerjék, és ismeretükben megtartsák, az Isten is romlott
eszükre, romlott értelmükre, és méltatlan elvetemült gondolkozásra hagyta, és
szolgáltatta ki hát őket. hogy alávaló és illetlen tetteket vigyenek végbe.
[Más
fordítás: És ahogy ők nem tartották
érdemesnek megőrizni Istent az ismeretükben, úgy Isten pedig
kiszolgáltatta őket olyan gondolkodásmódnak, amelyet nem érdemes megőrizni]*
*Az Úr Jézus
kijelentése: „Mert megkövéredett, és megkeményedett; megkérgesedett; elhízott,
érzéketlenné vált, eltompult e népnek
szíve, mert háj nőtte be e nép bensőjét, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták. Hogy valami
módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek
szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket, és hogy ne forduljanak hozzám, hogy
meggyógyítsam, és helyreállítsam őket” (Mát. 13,15)
Róm 1,29 Tele is vannak mindenféle gonoszsággal, hitványsággal. Paráznasággal,
rossz erkölccsel, igazságtalansággal, romlottsággal, csalással, jogtalansággal,
és istentelenséggel, ami házasságtöréshez, fajtalansághoz, prostitúcióhoz
vezette őket. Kapzsisággal, mohósággal, telhetetlenséggel jogtalanul, kicsalt
nyereség utáni vággyal, fösvénységgel. Ravaszsággal, rosszasággal,
romlottsággal, gonoszsággal, becstelenséggel, hitványsággal, gyávasággal,
aminek következtében mindenféle baj, gyalázat, csapás, szerencsétlenség éri
őket, tele irigységgel, féltékenységgel, rosszindulattal, gyűlölettel,
gyilkossággal, vetélkedéssel, versengéssel, viszálykodással, veszekedéssel,
vitákkal, és harcokkal ármánykodással, álnoksággal, rosszindulattal,
gonoszlelkűséggel, rossz jellemmel, elvetemültséggel*
*És hogy mit
tesznek az Isten nélkül élő emberek, arról így beszélnek a próféták: „Megkívánják a
mezőket és elrabolják, a házakat is elveszik. Nyomorgatják, és kihasználják
az embert és házát, őt magát és birtokát”
(Mik. 2,2).
„Az utcák zugaiban lappang, ólálkodik a
házak körül, a rejtekhelyeken titokban megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra, és szeme a gyámoltalant figyeli. Leselkedik, és lesben áll a rejtekhelyén,
leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, vagy a bozótban, hogy
elragadja a szegényt. Kiveti hálóját,
és elragadja a szegényt, a nyomorultat, mihelyt hálójába foghatja azt. Lenyomja,
tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak
(Más
fordítás: Szétzúzza, levágja a gyámoltalanokat, ha a körmei közé
jutnak)” (Zsolt. 10,8-10).
„Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják” (Zsolt.
94,6)
Róm 1,30 Megszólók, súsárlók, besúgók, árulkodók, suttogók, pletykálkodók,
rágalmazók, rossz beszédűek. Istengyűlölők, Istent nem tisztelik, nem félik.
Gyalázkodók gátlástalanok, fennhéjázók,
kevélyek, dölyfösek, gőgösek, felfuvalkodottak. Kérkedők, dicsekedők, hetvenkedők agyafúrtak, találékonyak
a rosszban, fortélyos gazok, rosszban mesterkedők, bosszúságra ingerlők.
Szüleik iránt engedetlenek*
*Gátlástalanok: A
görög fogalom szerint: ez egészen pontosan olyan embert jelent, aki
nem ismerve a mértéket vakmerően áthágja az isteni és emberi határokat, túllép
az erkölcsi korlátokon gőgtől, kevélységtől indíttatva. A fogalom magában
foglalja az erőszakos föllépést és a szabadjára engedett kívánságokat is, mint
paráznaság, bujaság, telhetetlenség. A görög köznyelvben jelentései tehát: gőg,
dölyf, kevélység; önhittség, elbizakodottság; kihívó viselkedés, féktelenség;
arcátlanság, csúfolódás; istentelenség, Isten elleni lázadás. Kéjvágy, bujaság;
vadság; bántalmazás, sértés, meggyalázás; nemi erőszak. Súlyos testi sértés;
erőszakosság, vadság; vakmerőség.
Róm 1,31 Értetlenek, balgatagok, ostobák, értelmetlenek. Hitszegők, szövetségtörők,
szószegők, megbízhatatlanok lelketlenek, szeretetlenek, kíméletlenek,
szívtelenek, ragaszkodás nélküliek könyörtelenek. Engesztelhetetlenek,
irgalmatlanok, összeférhetetlenek*
*Isten igéje
bemutatja, hogy milyenek azok az emberek, akik valamilyen vallást követnek, és
nem a Megváltót: „Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, kérkedők, dicsekvők, gőgösek, kevélyek.
Istenkáromlók, szüleikkel szemben
engedetlenek, hálátlanok, tisztátalanok,
és szentségtelenek. Szeretet nélkül
valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, féktelenek, a jónak nem kedvelői, és jóra
nem hajlandók. Árulók, vakmerők,
felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az
Istent. Kiknél megvan a kegyességnek
látszata, ezek olyan emberek, akik
vallási parancsokhoz, tehát külsőséges tényezőkhöz való igen pontos
ragaszkodásúak, akik a hitben folyó életet aprólékosan hűen, de alapjában véve
formálisan tartják meg, de
megtagadják annak erejét. Fordulj el
tehát ezektől, és ezeket kerüld” (2 Tim. 3,2-5).
„Főképpen pedig azokat, akik a hústestet
követvén, tisztátalan kívánságban járnak, és akik tisztátalan vágyaik után mennek. Ezek vakmerők, elbizakodottak, maguknak
kedveskedők, akik attól sem rettennek
vissza, hogy dicsőséges hatalmakat káromolják és az Isten felségét megvessék” (2 Pét. 2,10)
Róm 1,32 Akik bár fölismerték sem értették
Isten rendelkezését, Isten végzését, igazságát, döntését, hogy aki effélét
művel, és cselekszik, méltó a halálra, mégis ilyeneket nemcsak tesznek, sőt a
tetteseknek akik ilyeneket művelnek, még helyeselnek is, velük egyetértenek, és
oltalmazzák azokat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)